Simor András nem alternatíva

Simor András nem alternatíva !!!

Ő az az ember, aki neoliberálisabb, mint Bokros és Gyurcsány együttvéve...

Csapda

Seszták Ágnes: Ferike távozik, és fél év múltán visszasírjuk a nemzet táncosát. A szabad demokraták három embert látnának szívesen a miniszterelnöki székben. Bokros Lajost, a hírhedt csomagost, Surányi Györgyöt, a Demokratikus Charta aláíróját, aki máig nem adott magyarázatot arra, hogy a (Tribun: bécsi) CW Banknál* hogyan tűntek el százmilliárdok (Tribun: min. 160 mrd!), és mekkora terhet rakott a költségvetés vállára az általa kierőszakolt, több ezer milliárd forintos adósságcsere (Tribun: 2000 milliárd adósságkonverzió 1997-ben**.). Simor András, a Magyar Nemzeti Bank jelenlegi elnöke új hal a piacon, csillag a liberális égen. Ő az, aki átneveli majd a magyarokat, akik csak a markukat tartják a segélyekért, gyesért, nyugdíjért, ahelyett, hogy öngondoskodnának. Többet fogyasztunk stb. Simor bankár programját a Népszabadság vezette fel próbaképpen (megj.Tribun: 2.000-2.500 milliárd forintos további "állami megtakarítás szükdégességét" vizionálva!!!). Igazából hihetetlen, hogy komoly pénzügyi szakember egy kalap alá veszi az egészséges, erőtől duzzadó, segélyből vígan éldegélő népcsoportokat azzal a viszonylag vékony réteggel, amelyet az állam elég szegényesen támogat azért, mert egy fogyatkozó népességű országban gyereket vállal.

Simor úr a multinacionális tőke embere, szerinte még a minimálbér is komoly teher a multicégeknek. Hármójuk közül egyikük sem szólt soha a rendezetlen és alacsony magyar munkabérekről mint az öngondoskodás igazi akadályáról. Három ultraliberális pénzügyér, akik nem emberekben, hanem adóügyi tételekben és ide-oda csoportosítható számokban gondolkodnak. Ha hármójuk közül bármelyikük is beülne a miniszterelnöki székbe a szabad demokraták hangos támogatásával, nekünk annyi.

(Magyar Nemzet, 2008. április 7.)

* A nem létező maffia

** Országgyűlés 221.ülésnap [1996.11.06.] Elnök: "Soron következik a Magyar Nemzeti Bankról szóló, 1991. évi LX. számú törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitájának megkezdése. Az elõterjesztést T/3171. számon, a bizottságok ajánlásait pedig T/3171/5., 6. számon kapták kézhez képviselõtársaim. Megadom a szót Dr. Medgyessy Péter pénzügyminiszter úrnak, a napirendi pont elõadójának".
Dr.Medgyessy Péter pénzügyminiszter nyomja le az 1997-es költsévetés vita "torkán" ezt az adósságcserét, a következő mondattal:

"Gyakorlatilag most az történik, hogy a költségvetés 1997. január 2-i idõponttal átveszi a Magyar Nemzeti Bank külsõ adósságaiból a nettó devizaadósságának megfelelõ, közel 2000 milliárd forintnyi összeget."

Tribun: A jelenlegi államháztartási hiány ca. 1.700 milliárd Forint. Ehhez jön persze, többek között még az állam külföldi adóssága!!! A jelenlegi netto államadósság valahol 100 milliárd USDollár magasságában van!!! 1989-ben ez az összeg Német Miklós parlamenti "bevalló beszédéből" kiderülvén nem a hazudott 8 millird USD, hanem kb.22 milliárd volt. Azóta eladták a nemzeti vagyon 90%-át azok akkik akkor is most is csődeb vitték az országot... és viszik addig, amig el nem zavarjuk ezeket a helytartókat!

Kritika Simor Andrásnak

Bemásolom, mert rövid:

Lóránt Károly: Simor András 2500 milliárdos csomagja
MNO: 2008. április 7. 08:39

"Mindig csodálkozom, ha a lakosság öngondoskodásáról beszélnek azok, akikről a nagy multinacionális bankok gondoskodnak. Nem a dolog erkölcsi oldal bánt, hanem az, hogy ez a felfogás a társadalom és a gazdaság összefüggésének teljes meg nem értéséről tanúskodik, mintha Max Weber, Emile Durckheim, Polányi Károly meg sem született volna. Az állam nem valami nagybácsi (vagy -néni), akinek az emlőin a lakosság tengődik, hanem egy közösség képviselője, amelynek kutya kötelessége, hogy a közösséget szolgálja, amire egyébként egy állami tisztviselőnek fel is kell esküdnie. A termelőeszközöktől megfosztott lakosság tömegében nincs abban a helyzetben, hogy egyéni vállalkozás alapján önellátó legyen, vagy hogy olyan tudásra tegyen szert, ami „konvertibilis”. A takarítónő vagy a betanított munkás tudása konvertibilis, de például egy szakmunkásé vagy mérnöké nem, mert három-öt évnyi tanulás és ugyanannyi gyakorlat kell, hogy valaki a saját területén jó szakember legyen. Ez idő alatt egy multinacionális cég kétszer is telephelyet változtathat (például a Nokia Németországban). A magyar gazdaságot pont az a gondolkodás vitte a jelenlegi katasztrofális helyzetbe, amelyet Simor András is képvisel. Újjászületés csak akkor lehetséges, ha az ország meg tud szabadulni a neoliberális eszméktől, és gazdaságpolitikáját nem elvont elméletekből, hanem gazdaságtörténeti tapasztalatokból, a magyar gazdaság és társadalom konkrét helyzetéből kiindulva építi fel."

(Magyar Nemzet, 2008. április 7.)