A zsidó recepció a moralitás szempontjából

A zsidó recepció a moralitás szempontjából
forrás : jobbik.net - yoda

Prohászka írását jobban meg lehet érteni abból a szempontból, hogy miért igaz majdnem minden megállapítása napjainkban, ha elovassuk Israel Sahak: Zsidó történelem, zsidó vallás című könyvét.

A «Magyar Sion» márciusi füzetében a zsidó recepcióról van szó tudományos szempontból. Ez a tudományos szempont, melyre a szerkesztő úr helyezkedett, a zsidó vallástant theoriájában1 tünteti fől előttünk, s világosan kimutatja, hogy nincs mit recipiálni2, mert sehol sincs a zsidóság szimbóluma iránt közmegegyezés, sehol a tanban egység; mindenütt kétes homály s bizalmat épen nem ébresztő, gyanús felfogások, csűrt-csavart kitételek s faji gyűlölettől inspirált szent könyvek.

Ám hadd védjék meg magukat s theoriájukat a zsidó rabbik; theoriákat védeni s értelmezésekkel tisztára mosni mindig könnyebb feladat, mint a praxisban3, a morálisban érvényesülő nézetekre, az életben testet öltött elvekre, a gyakorlatban ténnyé merevült elvekre homályt borítani akarni. Hogy a zsidóság micsoda, azt a szociális téren, az erkölcs terén látjuk s utáljuk. A zsidóság mint minden vallás és minden filozófia az erkölcsi s a társadalmi téren fog legélesebben mutatkozni annak, ami valósággal önmagában. S azért aki a zsidóságot recipiálni akarja, az nézzen szemébe a zsidó morálnak, amint az az életben lépten-nyomon érvényesül: s akkor nem kényszerül a Maimonideshez4 vagy akármily más sötétenc rabbihoz iskolába járni, hogy megtudja: mi a zsidóság.

A szociális téren vívódnak utóvégre is az elvek végső, döntő csatái; amennyire pedig manapság a legáltalánosabb s a szociális életből vett legközvetlenebb tapasztalat terjed, nem győzzük hangoztatni azt, hogy: a zsidó morál valóságos átka a keresztény műveltségnek, amely átkonez a keresztény kultúra okvetlenül tönkremegy, ha nem dobja ki magából a mérget; tehát a zsidóságot nem szabad recipiálni a keresztény államoknak, hanem védekezniök kell ellene, s ahol s ahogy lehet, túl kell adniok rajta.

Ezt általánosságban könnyen megokadatolja akár csak egy tekintet is hazánkra; hiszen a zsidóság fekélye már csontvázzá rágta a keresztény magyar népet s a nemzetnek nagy részét a koldusbotra juttatta. A zsidóság mindenütt fekély, mely megmérgezi a morálist, kivált képen az üzleti világban. Lealacsonyítja az erkölcsi színvonalat s a korrupciót általános divattá emeli. Meghamisítja az erkölcsi fogalmakat, tagad minden törvényt és eszményt, s lelkiismerete nem lévén, megfojtja szívtelenül áldozatait, melyeket behálóznia sikerült. E sötét, állatias csapáson jár, ha nem is az egész zsidóság - mert hiszen köztük is vannak jószívű emberek, valamint a keresztények közt vannak szemita, vérszopó lelkek, - de ezen a sötét úton jár a karakterisztikus zsidószellem, s egy nagy vészt hozó csapássá növi ki magát nemcsak egyes nemzetekre, hanem az egész keresztény műveltségre nézve.

Sok ember ezt természetesen mosolyogva olvassa, s túlzott egyoldalúságnak és szellemi szögletességnek tartja. Mások még nemes emberbaráti érzelmeik fölháborodását is elszenvedik a zsidóság ilyetén megtámadása miatt s azokhoz csatlakoznak, kik az antiszemitizmust a XIX. század gyalázatának kikiáltják. De a szubjektív érzelgés s a struccmadár politikája okvetlenül csütörtököt mond s a feldűlt fazekas szerepére jut előbb-utóbb, s így ha érzelegni akar, hagyjuk meg turbékolásánál s vegyük kezünkbe a nagy, siralmas probléma boncolgatását.

Elsőben is két hatalmas szociális irányzattal találkozunk a nyugateurópai életben, melyek erkölcsi bajoknak köszönik létüket: az antiszemitizmussal s a szocializ­mussal.

Az antiszemitizmus s a szocializmus két életrevaló, - a nyugati társadalom kínját s vergődését kifejezésre hozó irány! Ezek az emberek őszinték és igazak! Lehetnek szenvedélyesek, lehetnek rohamosak, sőt forradalmárok és anarchisták - a módot, az alakot nem helyeseljük: de annyi bizonyos, hogy e két irány ráutal a nyugati társa­dalom fekélyére s kimondja, hogy mije s hol fáj. Higgyük el nekik; azt méltán követelik tőlünk! Különben ugyancsak magasan ülhet a tízezer kiváltságos halandó bankettjén, vagy egészen aranyból és kőből lehet szíve s el van merülve a divatos szédelgés léhaságába az, akinek ez ügyben hinnie kell, s még mindig nem lát. Ily emberek mindig lesznek; meg vannak büntetve vaksággal. Ezeket az áram elsöpri, s a zivatar összetöri; mert belegémbedtek a múltnak korhadt intézményeibe s hajolni nem, csak porrá zúzódni tudnak. Ilyenek mindenütt van­nak, s valljuk be, az egyházban magában is túlságos nagy a számuk, kik az evangéliumra akarnak támaszkodni, s a tízparancsolatot sürgetik; valóságban pedig azt a tízparancsolatot mindig csak az elnyomottak s a kifosztottak megtört szemei elé tartják, s a zsarolók és fosztogatók wertheim pénztárait pedig az egyház pártfogása s a morális égisze alá helyezik. Ez nem evangélium és nem kereszténység! Az elnyomottak és kiszipolyozottak hátat fordítanak az ily kereszténységnek s új, vészt hozó szekták zászlaja alá állnak, amelyek az evangéliumot s a ke­reszténység egyoldalú alkalmazását kijavítják. Ha mi azt akarjuk, hogy az emberiség jog- és pénzkifosztott nagy része, mely a modern rabszolgaságban nyög, bizalommal nézzen föl az egyházra s az evangéliumra, akkor ne az uralkodó hatalmasságok szolgálatába szegődtessük az evangéliumot s ne álljunk strázsát a mammon zsákmányai mellett: hanem teljes lelkiismereti szabadsággal, igazi apostoli bátorsággal mutassunk rá azokra a tűrhetetlen bajokra, melyek a kereszténységet végleg tönkreteszik: először azáltal, hogy pogány-zsidó elveket léptet­nek föl a társadalomban; másodszor azáltal, hogy ez elvek nyomában tömeg-elszegényedést, elkeseredést, elerkölcstelenedést létesítenek, melyek az egész keresztény műveltség épületét megrendítik s száz év múlva biztosan mindent romba döntenek.

E bajok közt toronymagasságba emelkedik a zsidóság, még pedig a zsidóság erkölcstana, a zsidó üzleti szellem.

Értsük meg jól egymást! mi az antiszemitizmust nem faji, nem vallási, hanem szociális, üzleti reakciónak fogjuk föl. Az antiszemitizmus a keresztény erkölcstan és a keresztény társadalmi rend reakciója, s mint ilyen a legjogosultabb mozgalom, minek bizonyítására vállalkozunk!

A zsidó üzleti szellem az erkölcsiség gyilkosa. E belá­tásnak meg kell érlelődnie köztünk. Aki e belátás érvényesülését késlelteti, az nagyon rossz szolgálatot tesz a keresztény műveltségnek. Tudjuk, hogy találkoznak s találkoztak mindig az idealizmus lovagiasságával kitüntetett szellemek, kik a zsidóbarátságnak hódoltak; a két Reichensperger nevével is találkozunk e téren, kik a porosz országgyűlésen a zsidók emancipációjáért lándzsát törtek. De ezek az urak mind részint csalódtak és tényleg visszavonták később a theória által sugallt időszerűtlen vótumot, részint nem élhették meg azt az időt, mikor az elvetett mag gazba burjánzott. Többet ér az arasznyi idő­re kiterjedő humanisztikus érzületnél a keresztény népek ezredéves története, mely nem felekezeti elfogultságból kárhoztatta kezdet óta a zsidó szellemet, hanem keserves tapasztalatból. A zsidóság erkölcstelensége, lelkiismeret­lensége, az az elvetemültség, melynek nincs törvénye, az az elfajult szellem, melynek csak torzfogalmai vannak a jóról, szépről s az erényről, s melyek valóban csak a keresztény gondolat szatírájául szerepelhetnek, az az erkölcstelen kegyetlenség, mely a keresztény népet ellenségének tekinti s következőleg a konkurenciában minden eszközt jónak, minden módot becsületesnek tart, mely a kereszténység megfojtására alkalmas, - mondom, ez az erkölcsi alávalóság volt kezdet óta oka a keresz­ténység kárhoztató, megbélyegző ítéletének a zsidóság­gal szemben. Tertullián a zsidóságot «seminarium ignominiae nostrae»-nak hívja, a «mi gyalázatunk meleg-ágyának» mondja; ki az a figyelmes vizsgáló, ki ezeket a szavakat a XIX. századbeli keresztény műveltségről époly joggal el nem mondhatná, mint hajdan a második századbeliről megírta Tertullián?

Ez igazság illusztrálására szolgáljanak e sorok.

A zsidóság azért fekély a keresztény nyugat testén, mert nem ismer erkölcsi korlátot a vagyonszerzésben.

A vagyonszerzés modern módja hozta a nyugati társa­dalom nyakára a szocializmust. Ez a mód a zsarolás, a kiszipolyozás. - egész néprétegek keserves, verejtékes munkájának néhány úr zsebébe való juttatása. Egy rémi-tő, és folytonos igazságtalanság, mely matematikai szükségességgel fölhalmozza a nyereséget, az emberi munka produktumát néhány tőzsérnek, s végre a Rothschildoknak zsebében, akiknek lábai előtt ülnek megbecstelenített rabszolganőik, a keresztény nemzetek, s köztük elsőnek az. «egyház első leánya», Franciaország. Ez a zsaroló gazdálkodás szétbont minden szervezetet, minden rendet, atomizálja a népeket, a pauperizmus5 lejtőjére tolja a társadalmi épületet, amely lejtőn okvetlenül le fog siklani a fölfordulás, a legradikálisabb forradalom örvényébe.

Ez a folyamat megy most végbe szemeink előtt. Meglehet, hogy a zsidó börziánerek6, kik a bécsi Ringstrass-en s a budapesti Andrássy-úton laknak, erről nem igen álmódnak; hiszen az egész liberális sajtó valóságos blazirtságot7 tüntet föl önmagán e nagy világtörténeti folyamattal szemben; annál keservesebben adják meg majd az árát.

A keresztény nézet szerint a magánbirtok s a munka biztosítja az egyeseknek exisztenciáját s lehetővé teszik többé-kevésbbé teljes életkifejlésüket. De az ember nemcsak egyed, hanem társadalmi tag; ő a társadalom szervezetében él s élhet egyedül természetének s méltóságának megfelelőleg, s épen azért az ő munkájának és birtokszerzésének e keretbe illeszthetőnek kell lenni; s minden oly gazdasági rendszer, mely a társadalmi szervezet, az összeség megélhetését az egyesnek, az egyes érdekeinek alárendeli, megrontja a szervezetet, egyik részében a társadalomnak túltengést, felhalmozást, másik részében tűrhetetlen szegénységet, vér- és velőhiányt eredményez.

A zsidóság sohasem bírt e keresztény, alapvető műveltségi nézettel; s azért képtelen kezdet óta általános műveltség hordozójául szerepelni; elveinek legjobban megfelel ez az állapot, melyben most a keresztény népek átkára és büntetésére köztük szétszórtan élősködik - valamint a rablók, kalózok és tolvajok sohasem képezhetnek önálló, magában élő társadalmat, mert csak mások keresményéből élnek; önmaguk semmit sem produkálnak. A zsidó mindig uralkodni akar a többi nemzeten; a zsidóság ószövetségi történetén is dominante gyanánt hangzik el ez az alacsony, testi, állati hang; ezzé degradálta a messiási Ígéreteken alapuló erkölcsi szupremáciát8 a népnek alávaló, kapzsi, szemita szelleme. Neked hódoljanak a népek, - lábaid elé öntsék aranyukat, szolgáljon neked valamennyi nemzetség, te pedig Ábrahám fia, te vagy mindig és mindenütt mások zsírjának és velejének lecsapolója, mások verejtékgyöngyeinek összeharácsolója; örülj sorsodnak s ne törődjél a rabszolga nemzetekkel!

Így áll a zsidóság háromezer év óta a pogány s később a keresztény népekkel szemben. Erkölcsi nézetei, sötét, babonás hite okvetlenül zsarolásra viszik. A zsarolás képezi a zsidó birtokszerzés jellegét, mely a dívó rendszernek is szignaturája; úgy hogy méltán mondhatjuk, hogy a szocializmust megteremtő liberális gazdasági rendszer háromezer év óta a zsidóság erkölcstelenségében volt letéteményezve, s a XIX. századra virradt fel az a dicsőség, hogy gazdasági erkölcstanul a kereszténység megvetésével a zsidó nézeteket fogadta el. A XIX. század zsidó lett birtokszerzési morálisában; mivel pedig a keresztény műveltséget nem a zsidó, hanem a keresztény erkölcstan alkotta meg s hordozza mostanáig, az ellenséges elem túlságos benyomulásával megmérgeztetik a szervezet s romba dűl, - valamint porrá lesz a tölgy, melyen a fagyöngy annyira elhatalmasodott, hogy a kéregben fölszítt nedvek nagyobb része nem a tölgy ágait s lombját, hanem a betolakodott s élősdi vendéget táplálják.

A keresztény műveltség zsidó morálissal fönn nem állhat; már pedig a zsidó morális elhatalmasodik mindenütt, de kiváltkép a gazdasági rendszerben: következőleg ezen a zsidó gazdasági rendszeren tönkre fog menni a nyugati keresztény műveltség. Egy nagyhírű pszeudonim9 tekintélyét hívom még segítségül e különben vilá­gos állításom bebizonyítására. Művét eléggé nem is ajánlhatom; címe: Jüdisches Erwerbsleben. Skizzen aus dem sozialen Lében der Gegenwart. Von Róbert Wald-hausen. Passau, bei R. Abt; ára 1 márka.*

A jelenkor összes törekvéseinek központja a társadalmi kérdés. E társadalmi kérdésnek sarka és egyszersmind nyílt sebe a zsidó nyerészkedési rendszer. A keresztény nemzeteknek egészen más felfogásuk van a munkáról s a szerzésről mint a zsidóknak. A keresztény erkölcstan a munkát Istentől kitűzött feladatának tekinti, melyet nemcsak saját, hanem a társadalom javára kell megoldania, a keresztény meggyőződés nem engedheti meg azt, hogy a magánérdek mások rovására korlátlanul érvényesüljön. Valamint a személyes érintkezés kölcsönös haszonnal jár, úgy váljék a gazdasági forgalom valamennyi résztvevőnek hasznára. Egy római író (Szent Ambrus) így fejezi ki ugyancsak szépen ezt az igazságot: «Valamint a gondolat- és eszmecsere kölcsönösen előnnyel jár, úgy váljék a pénz- és árucsere egyiknek is másiknak is hasznára». Míg ellenben ugyanő a pogány és zsidó nézetet így jellemzi: «másnak kárát a zsidó és pogány saját maga hasznának nézi». S eltalálta; ebben rejlik a pogány-zsidó birtokszerzés fortélya. A zsidók túlnyomó része mindig mások veszteségére spekulál, hogy meggazdagodjék. Világos, hogy a zűrzavarban az kerül föl, aki magára gondol s nem csinál magának skrupulust10 abból, hogy felebarátját letiporja. Épúgy világos, hogy az hátramarad, aki másra is van tekintettel. Értjük már most, hogy miért gazdagodik a zsidó oly gyorsan.

Minden erkölcsiségnek forrása a lelkiismeret. Keresztény népeknél a lelkiismeret Krisztus Jézus tana szerint alakul. A zsidók emancipációja, kiknek fogalmai homlokegyenest ellenkeztek a keresztény népek nézeteivel a munkáról és birtokszerzésről, tördelte és bomlasztotta az egész keresztény társadalmat. A zsidó világnézet és a zsidó lelkiismeretlenség mind mélyebbre veszik bele magukat a társadalomba s meghamisítják az általános erkölcsi öntudatot. Vagy le kell mondanunk a keresztény műveltség hordozójáról, a keresztény lelkiismeretről és pogányokká lennünk, vagy le kel! mondanunk vagyonunkról és koldusokká lennünk. A keresztény társadalomban a zsidókat emancipálni annyit tesz, mint az erkölcstelenségnek s az erkölcsiségnek ugyanazt a szabadságot, a lelkiismeretnek s lelkiismeretlenségnek ugyanazon jogokat adni.

Ennyit elvi tisztázásul. Ha az elvek világából a magyar földre lépünk: minden talpalatnyi föld, minden város és falu, minden puszta és kutyakaparó kocsma a zsidó zsarolás és pusztítás szomorú színhelyéül tárul szemeink elé; gazdaságunkat az uzsora vámpírjai senyvesztik s verejtékeztetik, a zsidók a magyar népet óriási erőfeszítésekre késztetik, hogy az összes szerzeménnyel odább álljanak... a szabadelvű törvény, a szent szabadság nevében. így bünteti az Isten az aposztata11 népeket. Féketvesztett dölyfükön, a körülményekkel, a tradíciók­kal szakító s az egész fejlődéssel nem számoló nagyzá-sukon szenvednek hajótörést. Magyarország a zsidó uzsora eldorádója; igaz, hogy mindenfelé pusztít ez a gazdasági rákfene; de Bukovina, Galicia és Magyaror­szág már közmondásosán a zsidók markában nyögnek s nyögni fognak, míg a szociáldemokraták ereje szét nem robbantja ezt az öngyilkos nyugati kultúrát; s nem nyit megint utat az evangéliumi fogalmaknak a munkáról és szegénységről. Bármily lázítónak látszassék is ez a be­széd: ki kell mondani, hogy a szocializmus korrektivuma lesz az elzsidósodott kereszténységnek.

A zsidó uzsora minden téren s a társadalom minden rétegében pusztít; pusztít a marha- és gabona-eladások­ban, a kölcsönökben, a fekvő birtok körül való pénzma­nipulációkban, s ennek az uzsorának az élét kivált a ke­resztény parasztegyletek fogják kicsorbítani; de pusztít a kézműiparban, a közép- és kis-iparban s a kereskedő osztályban mindennemű költött csődök, végeladások, szédelgős licitációk által, hogy az úgynevezett «povel»-árun túladjanak, lefizetési-üzletek által, melyekben mindig a vevőt koppasztják meg «szerződésszerűleg»; ide­tartoznak a házalási zsidó tolakodás, a detailutazók, az üzletek közt való áskálódó konkurrencia, helytelen, pa­lástolt cégbejelentés az árurendeléseknél; ide a pénz­uzsora a legtágabb értelemben, melynek valamennyien adózunk a börzén úgy, mint a börzén kívül; ide valók még a reklámüzelmek, milyenek; «minden vevő ráadásul úri kalapot kap»; «aki egy forint ára árut vesz, az helyi­be még egy pár úri vagy női papucsot vihet haza»; «részleteladás gyári árakon», stb.; s végül megemlítjük még a mesterfogásokat, hogyan kell a parasztot az utcán elcsíp­ni s a boltba csalni, s ott azután parasztot úgy mint kapu-tos embert rászedni hitvány, szemrevaló, de értéktelen portékákkal.

Ilyen a zsidó üzleti szellem! A nép szája már betanul­ta mondogatni, hogy a keresztény üzletembert a szükség odaszorítja s választania kell e kettő közt: vagy zsidó praktikákhoz folyamodik vagy megbukik. S így az üzle­ti morális folyton a kurtábbat húzza, s csúffá tétetik a zsidó leleményesség s lelkiismeretlenség görbe utakon elért sikerei által.

A zsidó üzleti morális egoizmusának következménye az a szívtelen következetesség, mellyel áldozatait, miu­tán azokat eléggé behálóznia sikerült, végleg tönkreteszi.

A zsidó birtokszerzés, ép mivel korlátlan s másokra való tekintetek által nem feszélyeztetik, hidegen számít, vár, kitart, de mihelyt órája üt, kegyetlen a borzadályig. Erről nem elég olvasni; ezt szemlélni kell; szemlélni azt az éveken át húzódó s végre mégis hiábavaló küszködést a földmívesnek, aki ki akar bontakozni a mesterségesen fölszaporított adósság s a kimerítő kamat terhe alól, amely vasláncokkal köti nyakához az örvény végzetét. Szemlélni kell azt a hideg, lesbenálló számítást, mellyel a zsidó az ő áldozatait lassan, de biztosan befonja, s azután irgalmatlanul, a könyörület moccanása nélkül a tönk­rement ember vérét kiszíja époly egykedvűen, mint ahogy az anatómus a hullát vagdalni s darabolni szokta. Az ily üzleti morális következménye az lesz, hogy a pénz s a birtok gyorsan felgyülemlik kezeik közt, vagy ha a földbirtokot esetleg nem foglalják le, mert keveset hoz, meghagyják rajta a parasztot, s lefogják a meztelen életen kívül mindenét; nekik dolgozik, nekik verejtéke­zik, az ő rabszolgájuk.

A korlátlan, egoista zsidó szellem másik következ­ménye az, hogy átlag oly keresetre adja magát, mely leg­többet hoz, és amellett sohasem kérdezi, hogy mit szól hozzá az erkölcstan.

A zsidó üzleti erkölcstelenség nagyon sokszor már az áruban magában vétkes és gyalázatos. Reflektáljunk csak a zsidó banko(kra), a zsidó sajtó(ra) s a zsidó leánykereskedésre. Ezt a hármat méltán írhatom ide egy sor­ba; valamennyi a társadalom fekélye és megölője.

A bűn, a csábítás, a prostitúció, a szándékos lélekölés és -vásárlás, mindez a zsidó üzleti «morális» melegágyából való termék. Ha előkelő családok fiai rossz útra terelődnek, ritkán csalódunk, ha zsidót szimatolunk bukásukban. A zsidó liferalja a paripát, a fogatot, a batárt, a kutyákat; a zsidó ösztökéli őket kicsapongásra és erkölcstelen életre; ő a közvetítő s a «szerző». Azután a pénz megszerzésének ürügye alatt ráveszi a fiatal embert a börzejátékra, s néhány év alatt be van fejezve tönkje, s birtoka zsidó kézre került. Aki Parisban, Bécsben, Pesten ismeri a szociális viszonyokat, lépten-nyomon illusztrálva látja ez iszonyú munkát. E csábítási fogásokkal karonfogva jár a prostitúció. A leánykereskedés kizárólag zsidók kezében van, s nemzetközi szervezésnek örvend. Ily erkölcstelen üzérkedésben nem kereshetünk egy csepp becsületet sem; napirenden van ott a csalás,sikkasztás, az uzsora, a zsarolás hallatlan módozatokban; s ily gaz szellem, ily dögletes erkölcsi nézetekkel szaturált nép vezeti orránál fogva a sajtóban a publiku­mot, s vágatja az «intelligenciával»(?) önmaga alatt a tát, mikor ez szemet huny minden előtt, legalizálja a zsi­dó morálist, törvényesíti és rendszeresíti a keresztény kultúrát megmérgezó' zsidó erkölcstelenséget.

Hiszen már annyira vagyunk, hogy a zsidóság «in luce culturae christianae», a keresztény műveltség színe előtt be meri vallani, hogy nincs lelkiismerete, hogy nincs er­kölcsi öntudata.

«A becsület nem egyéb mint fizetési képesség»; így definiálta Bécsben egy tanúnak megidézett börzianer a törvényszék előtt a «becsületet»; tehát a becsület annyi mint pénz; annak van becsülete, aki fizethet. - «Aki el­veszi pénzemet, az elveszi becsületemet*, mondta Rothschild N. - «Morálissal nem építhetünk vasutakat», monda a zsidó Neuda ügyvéd, Ofenheim zsidó báró védője a gyalázatos vasúti pörben. Tehát morális nélkül lehet csak vasutakat építeni. Valamint a Panama-csator­nát sem lehetett morálissal meg nem ásni. Bizony a Pa­nama-csatornának pőrében azt mondhatta volna egy más erkölcsös jogtisztelő ügyvéd: «Morálissal nem áshatunk Panama-csatornát»; és pedig a szó igaz értelmében mondhatta volna, mert ha morálisunk volna, akkor a vi­szonyok akkori állásában beláttuk volna, hogy ezt a csa­tornát így ásni nem lehet, s nem ámítottunk volna el a közönséget a vállalat költött előhaladásával. Úgy-e igaz, hogy morálissal nem áshatunk Panama-csatornát, csak csalással és alávalósággal? - valamint Ofenheim is csa­lással, zsarolással, pénzzsebrevágással épített vasutat, s morálissal így, ahogy azt építette, ennyi millió nyereség­gel nem építhette volna. A zsidó előtt tehát ez a szó: «morálissal nem építhetünk vasutat», annyit tesz, hogy nem lehet építeni, és fölösleges építeni, ha nem csal, ha nem zsarol; fölösleges építeni és üzérkedni, ha ezrek he­lyett milliókat nem rak zsebre. A zsidó üzleti szellem te­hát pénz összeharácsolás bármi képen s bármily úton.

Hogy nincs erkölcsi öntudata a zsidóságnak, az még abból is kiviláglik, hogy valahol csak pácba kerül a zsi­dó valami flagráns bűntény miatt, az egész zsidóság összeröffen s mozgásba helyezi valamennyi emeltyűjét, hogy a csávából kiszabadítsa. A sajtó, a magas financia17, a «tudomány», az «Alliance Israélite», mind ez a sok tisztességes, nemes tényező szinte liheg az erőlkö­déstől, hogy a jog s a törvény folyását megakassza s a fenyegető csapást az igazság becsületére eleszlárosítsa, derék függetlenségi, a szent-magyar szabadság zászló­tartós ügyvédjei közreműködésével! Ez állapotoktól szinte borsódzik az ember háta, mikor látja, hogy a ke­resztény társadalom kebelében a zsidó örvend kiváltsá­gos helyzetnek; mindenben őt dédelgeti ez a társadalom, bár más tekintetben megveti; ebnek tartják s mégis ölbe veszik; hiszen ez az előkelő szokás!

A zsidóság tehát minden zsidó bűntényében szolidari­tást vállal s megakasztja a büntető törvény karját; ezzel azt bizonyítja hogy az igazságról még azon tekintetben sem bír fogalommal, melynél fogva a törvény sérelme orvoslást, a gaztett büntetést kíván. Igazán neki való helyre illesztjük egy jeles írónak szavait, ha itt idézzük: «A zsidókban nincs meg az az erkölcsi öntudat, hogy a jog-normák megsértése elégtételt s büntetést követel. Mikor pedig a zsidóság az erkölcsi elégtétel szükséges­ségét tagadja, ugyanakkor a legveszélyesebb korrupció terjesztőjévé válik. Két világnézet harcában gyakran a rosszabb elem jön túlsúlyba, s ezáltal a népek romlását s az állami süllyedést okozza».S ez facitja18 a zsidó morálisról elmondott nézeteink­nek: a zsidó világnézet harcban áll kezdet óta a keresz­tény fölfogással. A zsidó erkölcstan az igazságot s vele az erkölcsi erényeket nem ismeri; főelve a korlátlan egoizmus; következőleg zsarol, tipor, szipolyoz könyörület-lenül; tárgyában nem ismer különbséget a jó és rossz közt; neki minden jó és becsületes, ami pénzt hoz; akár váltóhamisítás és hamis eskü, akár nadrág-, zubbony­vagy leány-kereskedés - aminthogy azt egy lembergi kuppler-pörben egy zsidó szenzál ki merte mondani: «mi köze ahhoz a magas törvényszéknek, vájjon én komlóval vagy leányokkal üzérkedem?» s hála a keresz­tény toleranciának: ezt a zsidót nem szedték szét ott nyomban! Végre a zsidó morális nem ismer szankciót; nincs öntudata arról, hogy a törvény sérelmét büntetni s áthágását helyre kell hozni.

Kérdem ezek után: mit csináljon a keresztény társada­lom a zsidó morálissal, melynek főelve, tárgya, szankci­ója valóságos tabula rasa? mit csináljon e morális hívei­vel, kik az egyenlőtlen küzdelemben, - mert hiszen a lel­kiismeret a lelkiismeretlenséggel üzleti sikerek tekinteté­ben mindig egyenlőtlen harcban áll, - kik az egyenlőtlen küzdelemben, mondom, okvetlenül nyakára hágnak a becsületnek s az erkölcsnek, s velük együtt a keresztény műveltségnek? Recipiálja-e őket? De sőt tovább me­gyek; emancipálja-e őket? Nem felelek e kérdésre; akit nem a frázisok varázsa, hanem az elvek összehasonlítása képesít a helyes ítéletre: az nem szorul az én feleletemre.

A keserű tapasztalat sok nemes emberbarátot kényszerített becsületes vallomásra, hogy elhibázzák a dolgot, mikor a zsidóság elől válogatás nélkül fölszedték a zsili­peket, s tért nyitottak annak az árnak, mely most közvet­lenül mindenütt ostromolja a keresztény világnézetet, s a sajtó által, melyet kezébe kerített, a korrumpált kereszténységből toboroz magának hívséges de gyászos segéd­csapatokat a keresztény kultúra romlására. E nemes ön­vallomások közt előkelő helyet foglal el dr. Reichensper-ger Péter nyilatkozata, melyet a porosz képviselőházban 1892 jan. 25-én az iskolatörvény javaslat megvitatásánál tett: «Konstatálnom kell, hogy legalább amennyire én lá­tom, az ellenzék élén (a keresztény kultúra legvitálisabb kérdésében) a zsidó-liberális sajtó halad, ez a sajtó sürge­ti a közös, illetőleg a vallástalan iskolát. De hiába néztem utána, sehol sem akadtam rá, hogy e sajtóban csak egy­szer is lármát csaptak volna a fönnálló zsidó községi isko­lák ellen. Isten ments; azokat az elveket, melyeket fönn-hangon hirdet, csak a keresztény ifjúságra, jobban mond­va, a keresztény ifjúság ellen kell alkalmazni. Csak az imént gyűléseztek a zsidó tanítók, s nagy eréllyel s érdek­lődéssel léptek föl amellett, hogy a zsidó községi iskolá­kat nemcsak fönntartani kell, hanem még szaporítani is. Gondolom, hogy e tények közepette jól teszek, ha egy jó­akaró óvást intézek a zsidókhoz. A zsidó-liberális párt fontolja meg, hogy a keresztény nép türelem-fonala már eddig is nagyon túl van feszítve, s hogy könnyen szét­szakadhat, s hogy akkor bekövetkezhetnek események, melyeket nem akarok ecsetelni. Fata viam invenient*, ha az illetők továbbra is megmaradnak azon a csapáson, melyen eddig haladtak. Volt már alkalmam a zsidó sajtót, midőn ez a kultúrkampfban" minden katolikus érdeket elnyomni kívánt, arra figyelmeztetni, hogy én voltam az, aki az országgyűlés tanúsága szerint az akkori pártoknak már kész döntvényét, melynél fogva a zsidók polgári és állampolgári egyenjogúságát beszüntetni elhatározták, felfüggesztettem és meghiúsítottam, a hálát ezért már sokszor élveztük. Nem félünk már manapság a zsidó sajtó expektorációitól; csak azt ismétlem s óva ismétlem: vigyázzanak, hogy el ne számítsák magukat».

Hogy elszámították magukat, azt legjobban bizonyítja a szocializmus. A szocializmus tulajdonképen a zsidó­kérdés; mert az üzleti, a kereseti, a szerzési szellem elzsidósodása, a kifosztás és zsarolás zsidó elmélete lép­tette életbe nagyszerű reakció gyanánt a szocializmust. Bebel, Liebknecht s a többiek nevetik az antiszemitiz­must; mert azt mondják, hogy nemcsak a zsidók zsidók, de a keresztények is zsidók, midőn a modern gazdasági rendszernek hódolnak. Igazuk volna Bebeléknek, ha az antiszemitizmus a zsidó fajt vagy a vallást venné célba; de hiszen ezt nem teszi; az antiszemitizmus csak akkor jogosult, ha a zsidó birtokszerzést, tehát a zsidó morálist üldözi, s ezen tekintetben természetesen az igazi antisze­mitizmus nem a zsidó faj, hanem azon erkölcstelen fajzat ellen irányul, mely származzék bár zsidó vagy ke­resztény vérből, hódol a zsidó fosztogatási pénzszerzés­nek. S ezt az antiszemitizmust vallja a keresztény morális, a keresztény társadalom - minden keresztény intézmény s az egész kereszténység, ha öngyilkossá nem akar lenni.

Tudjuk, hogy a művelt keresztény körök, amelyekből a reformnak ki kellene indulni, a zsidó korrupció áldoza­taivá lettek, s hogy a törvényhozástól s a kormánytól e téren semmit sem várhatunk. A keresztény szociális rend már eltűnt. Tényleg semmit sem veszünk észre a keresz­tény szociális rendből, nem a zsidó szellem uralja az egész közéletet s a művelt köröket, néhány tisztes, de annál inkább kikiáltott kivételt leszámítva. Nem léteznék zsidókérdés, ha a művelt kereszténység nem tagadta vol­na meg elveit s önmagát. Mialatt ugyanis a zsidók a leg­elvetemültebb zsidó gonosztevőket is védik, s iszonyatos bűneiket szépítik: addig a keresztény államférfiak és kép­viselők ki nem fogynak a kereszténység megtámadásaiból, s e hígvelejűség folytán annyira degradálódnak, hogy al­kalmassá teszik magukat azon nemes szerepre, hogy a zsidóság befogja őket öszvérekül s szamarakul kocsija elé az összeharácsolt keresztény pénz elvontatására.

Azonban a népek öntudatát és természetes érzékét nem lehet oly könnyen meghamisítani, mint a kiélt, hité­ből kivetkőzött, zsidó újságok maszlagán nagyranevelt intelligenciának fölületes ítéletét; s azért a népeken elkö­vetett igazságtalanság reakciót provokál, mely helyre­hozza majd az egyensúlyt s igazságot szerez az elnyo­mott s meggyalázott kereszténységnek.

Ne tartson minket senki izgatónak, sem szocialista prófétának; amit említettünk, azok merő tények. De két dolgot nagyon ki kell emelnem, s ezt minden szocioló­gusnak, minden lelkipászornak s a nép javát szívén hor­dozó embernek jól meg kell fontolnia: A egyik az, hogy jelenleg a gazdasági rendszer nem keresztény, hogy a pénzelosztás nem jogos és igazságos, hogy a fölhalmo­zott tőkék nagy része nincs a jogos birtokos kezében; a másik az, hogy ne állítsa senki az egyházat s az egyházi, keresztény erkölcstant bakternak, zsandárnak a jogtalan, zsidó pénzszerzésen meggazdagodott wertheim-kasszák mellé. Akarja-e az elzsidósodott gazdasági rendszer tő­lünk, hogy hirdessük az evangéliumot s a tízparancsola­tot? Akarja-e, hogy az emberek szívére kössük, hogy ne lopjatok? Ha ezt akarja tőlünk, akkor először neki mond­juk: ne lopj; mert annyit senki sem lopott és fosztott és zsarolt, mint a modern, zsidó, liberális gazdasági rendszer.

Vonják le uraim ebből a következtetéseket! Mint fog­juk megítélni azon szegény munkások erkölcsiségét, kik nyomorult bérért tartozván dolgozni, «lopnak»? Mint fogjuk megítélni azon emberek eljárását, kik a falu zsidó piócájának szérűjéről, padlásáról elemelnek néhány zsák búzát vagy árpát? A keresztény morális e részben természetesen mindig tartózkodó lesz, mert az elnyomott s tönkretett népnek szenvedélye is belejátszanék az igaz­ság érvényesítésbe; de utóvégre is a keresztény morális nem vak, hogy ne lássa, ami verőfényes, s nem szívtelen, hogy a gyérülő s fogyatékos életű, kizsarolt tömegnek csak türelemről s a szegénység nagy értékéről prédikál­jon. Ezt a szegénységet, melyet rablók és tolvajok hoz­nak az emberre, a szentírás sehol sem dicséri; mert nem dicséri a Jeruzsálemből Jerichóba utazó s rablók kezébe esett nyomorultnak kifosztott szegénységét, hanem igen, dicséri azt a szegénységet, melyet az ifjúnak ajánlt az Úr: Menj és add el mindenedet, azután jöjj s kövess en­gem! Ez nem az a szegénység, melyet a zsidó liberaliz­mus hárít ránk!

Ezt az állást foglalja el a keresztény morális a zsidó, modern társadalommal szemben, az ellentétek élesebbek nem lehetnek, s a rajtuk elinduló ellenségeskedés is «pro aris et focis»* lesz. Nincs más menekvésünk, mint ke­resztény elvek alapjára visszaállítani a gazdasági rendszert; erre pedig szükséges, hogy művelt körök el ne forduljanak a kereszténységtől. Emelkedjünk egyszer már fel a történelmi áttekintés magaslatára, ahonnan világosan be fogjuk látni, hogy ily aposztáziával12 a kereszténységtől, ily gyalázatos szolgasággal, a zsidó-pogány elvekkel és élettel szemben az európai társadalom fönn nem állhat. Ha a művelt körök oly bárgyúk, hogy meg nem emberelhetik magukat, s azt a zsidó jármot, melyet ők is titokban s négyszemközt elítélnek, magukról le nem rázzák; ha oly jellemtelenek, hogy a kereszténységet a zsidó liberalizmussal becserélik: akkor valóban még lejjebb megyünk hanyatlásunk lejtőjén, s vagy a szociáldemokraták zúzzák majd össze e gyáva társadalmat, vagy támad majd lassan-lassan egy erőteljes keresztény nemzedék, mely öntudatára ébred atyái szégyenének, s hősies elszántsággal s kimaradhatatlan áldozatokkal érvényt szerez a keresztény igazságnak.

Prohászka Ottokár
(megyéspüspök, 1893)

[*] Zsidó ipari tevékenység. Vázlat a jelen társadalmi életről. Passau. (ném.)

[1] Elméletben (Gör.)

[2] Befogad (Lat.)

[3] Gyakorlatban (Gör.)

[4] Moises Maimonides (1135-1204) – spanyol-zsidó vallásfilozófus, orvos és matematikus

[5] Elszegényedés (Lat.)

[6] A pénzpiacon üzérkedő tőzsdés (Ném.)

[7] Unott, szenvtelen (Fr.-ném.)

[8] Felsőbbrendűség (Lat.)

[9] Álnevű (Gör.)

[10] Lelkifurdalás (Lat.)

[11] Hitehagyó (Gör.)

[12] Elhagyással (Gör.)