A vereség napja

A vereség napja

Magyarországon szerencsére azért tiszta a kép, ha erről a napról van szó. Mert továbbadták az emlékeiket azok, akik egyáltalán tudják mi is történt 1945. május 9-én és utána. Számunkra és a kelet-európai lakosok számára ez egyben egy keserű dátum is. A szovjet megszálláshoz kapcsolódik. És a szovjetek háborús rémtetteihez.

http://www.freedom.hu/IIvh/Esemenyek/1944-45/Vegjatek.htm

Ez a link a világháború végső idejéről tartalmaz különféle infókat.

Sok zsidó épp azért nem jött vissza a háború után, mert tudták, hogy a kommunizmusban úgysem folytathatják addigi életformájukat. Kereskedők, gyárosok, nagy földterületeken gazdálkodók, kisiparosok, és az ugye köztudott volt, hogy a Szovjetunióban ezeket a rétegeket hogy ellehetetlenítették, Gulágra hurcolták. Ezeket a vissza nem tért zsidókat a hivatalos hazugság szerint "a fasizmus halálos áldozatainak" szokták mondani. Természetesen a 6-os szám, azaz a 600 000 szokott a hazugságban szerepelni. Ami amúgy a zsidó számmisztikában magához a zsidó néphez kapcsolódó számjegy.

Azért aki ma ezt a napot képes megünnepelni, figyelmen kívül hagy sok-sok tényezőt. Először is : ekkorra vált biztossá, hogy a kelet-európai térség a kommunista tömbbe fog tartozni , amiről már Jaltában megegyezett Churchill, Roosevelt, és Sztálin. Tehát aki ezt a napot ünnepli, amikor véglegessé vált, hogy Sztálin uralma alá kerülünk, az hazaáruló.

Május 8. és május 9., Németország kapitulációjának napja, az Ausztriával együtt számított német nemzet számára a jogfosztottság, a vesztesség, az elűzetés, a gyász és a vereség napja.

A magyar áldozatoknak mikor lesz emléknapjuk? Azért morbid megünnepelni egy országban a vereség napját. "Javaslom", hogy a mohácsi csata napját emeljék be az ünnepek sorába. :-)

Európai önkéntesek tízezrei harcoltak a nemzetiszocialiumusért, a szabad, (vagyis nem bolsevista) Európáért. A Waffen-SS antibolsevista önkéntes mozgalom volt, amelyben nemcsak európaiak, hanem ázsiaiak és más népek fiai is küzdöttek egy közös célért. A skandináv országokból, Benelux államok -ból, Hollandiából és Dániából is sokan harcoltak az SS-ben, mint önkéntesek.

Meg kell nézni azt is, kik ünneplik a leghangosabban azt, hogy Európát erővel visszahajtották az angolszász illuminátus bankárok igája alá. MAZSIHISZ, OCÖ, mszp, fletó, szdsz, népszabadság, népszava, na és a Magyarországi Munkáspárt 2006 - ők nyíltan kommunisták. (és ezek szélsőségeseznek).

Ezeknek tök mindegy mit csinálsz, mennyire vagy objektív, mennyire támasztod alá a mondandód tényekkel, ha nem hiszed el a hazugságaikat a második világháború alatt történtekről, ha bírálod Izraelt, a zsidóságot, !!a vadkapitalizmust!! vagy akár csak egyetlenegy zsidót is, rögtön elutasítanak, és nem figyelnek oda a mondanivalódra. Jellemzően diplomások, akiket liberális tanáraik, és a mindenhonnan hangoztatott zsidó hazugságok teljesen félreneveltek az élet összes alapvető kérdése felől.

Érdeklődve olvastam a különböző médiumokban, hogy amerikai kongresszusi képviselők levélben kérik kormányunk (i)gazságügyi miniszterét a reneszánsz ember hírében álló Drazsét, hogy Magyarország tegyen eleget a már sokadik hollókoszt kárpótlási program rendeltetéseinek. Ami itt folyik az már túlzás. Szerintem a két kezem kevés lenne ahhoz, hogy megszámoljam hányszor kaptak már kárpótlást a magyarországi holokauszt túlélők. Azt gondolom, hogy túl kellene már lépniük ezen a kárpótlás dolgon, mert ez már elég irritálóan hat a józanul gondolkodó emberek számára. Nem véletlenül beszélnek sokan a holokausztról mint iparágról, mivel ezáltal rengeteg pénzt tudnak bezsebelni ”kárpótlás” címszó alatt bizonyos körök. A másik oldalról, a holokauszt ipar az áldozatok emlékéhez is méltatlan, hiszen az ő szenvedéseiket felhasználva szedik be az újabb és újabb sarcokat. A történelem során számos sokkal rosszabb esemény történt már a különböző népekkel, mint a zsidók gyűjtőtáborba és munkatáborba telepítése, de egyiküknek sem nyújtottak ennyiszer kárpótlást, ha egyáltalán kaptak valamiféle jóvátételt. Gondoljunk bele, hogy a kommunizmus éveiben a gulágokra elhurcolt több ezer magyar ember és családjaik miért nem kaptak többször is nagy összegeket. Ja, hogy ők nem zsidók? Sok embernek már herótja van az állandó holokausztozásból és a ráépülő kizsákmányolásból és ez nem javítja a zsidóság megítélését sem. Dehát akik magát az igazságot is antiszemitának tartják, azoktól nem is lehet elvárni, hogy fejezzék be a hollókosztozást.

A másik számomra fájó pont az, hogy a zsidók miközben elvárják tőlünk az állítólagos "holokausztról" való állandó megemlékezést, ők a magyarság tragédiáit nem nézik semmibe vagy rosszabb esetben viccet próbálnak csinálni belőle. Trianon kapcsán szokták azt szajkózni zsidó liberális körök, hogy kár ezen siránkozni és akinek fáj Trianon ráadásul még az ehhez kapcsolódó megemlékezéseken is részt vesz azt már egyből a legynagyobb ördögnek és sátánnak bélyegzik. Újból az a fránya kettős mérce…

Deport '56: május 9. a vereség napja

Május 9. a vereség napja - írja közleményében a Deport '56. Úgy vélik, a győztes hatalmak kierőszakolták, hogy a vesztesek velük együtt ünnepeljék II. világháborús győzelmüket. Gyurcsány szerintük antifasiszta retorikával tereli el a figyelmet az ország valós helyzetéről.

Az 56-os Deportálások Tényfeltáró Bizottsága szerint a II. világháború befejeződése után hatvankét évvel ideje kimondani, hogy Magyarország számára május 9-e a vereség napja.

A szervezet közleménye azt írja: „a győztes hatalmak, mintegy a háborús jóvátétel részeként kierőszakolták, hogy a legyőzöttek velük együtt a győzelem napjaként ünnepeljék az évfordulót. Olyan ez, mintha a felszabadítás ürügyén megerőszakolt nőktől nem csak azt várnánk el, hogy megértőek legyenek, hanem azt is, hogy a történtekre, mint idillikus pásztorórára emlékezzenek.”

Úgy vélik, „nagyon is létező egykori kommunistáink - ma már milliárdosokként - megélhetési antifasisztáinkkal karöltve lankadatlanul vívják virtuális harcukat a nem létező fasisztákkal. Valójában azonban a védtelen civil társadalommal küzdenek.”

„Most például a győzelmi mámor fő szónoka Gyurcsány Ferenc miniszterelnök lesz”- írják, mivel „ezáltal elkerülhető, hogy az ország kritikus helyzetéről, kormányzásának botrányos történéseiről essék szó”.

Az európai vereség napja. Varga Szabolcs

Május kilencedikét az etnomazochista európai politikusok a győzelem napjaként szokták ünnepelni. Ma például Budapesten a szélsőbaloldali kommunisták és liberális bűntársaik úgymond “békeláncot” szerveznek a Duna-partra. (Milyen kár, hogy ma nem áll rendelkezésre legalább néhány rohamosztag a söpredék elintézésére.) A legszégyenteljesebb, hogy még Németország politikai “elitje” is hason kúszik ilyenkor, és örömünnepet ül Németország háborús vereségének évfordulóján.

Ami egyébként nem csak a németek veresége volt, hanem egész Európáé, az európai civilizációé. 1945-ben a bolsevizmus és a materialista, ateista tőkekapitalista liberalizmus dialdalmaskodott a hagyományos Európa fölött. Azóta is a sátáni erők győzelmének következményeit nyögi a kontinens. És amíg nem fordulunk a hagyományos értékek felé, a Fönnvaló felé, amíg nem ismerjük föl és nem ismerjük be súlyos bűneinket, amíg nem vezekelünk értük, addig itt nem lesz semmiféle feltámadás, semmiféle megújulás. A nacionalista és keresztény Európa-gondolat hívei persze már bontogatják zászlóikat, s minden ilyen kezdeményezést csakis üdvözölni lehet, de amíg nem jön egy tisztító vihar, addig tovább fogyatkoznak, öregednek, degenerálódnak az európai társadalmak.

A második nagy európai polgárháborút a Tengelyhatalmaknak és szövetségeseiknek kellett volna megnyerni, ehelyett azonban - elsősorban Anglia gyalázatos árulása miatt - a sátáni erők győzedelmeskedtek. A látók, a ma is büszke és öntudatos európaiak számára a fegyelmezett utóvédharc, az értékmentés és az igazodási pontok kijelölése maradt feladatul. Ma többet nem lehet tenni, kevesebbet tenni árulás. Ennek jegyében leszögezem, hogy május kilencedike nem a győzelem, hanem az európai bukás napja. Ünnepelni nincs mit, emlékezni viszont szent kötelesség. Emlékezni a hősökre, akik életüket adták nemzetükért és Európánkért. Makulátlan dicsőségük útmutató minden ma élő tisztességes ember számára. Ugyanakkor tudnunk kell, hogy itt és most még nem érett meg az idő a leghatározottabb fellépésre. Ma a felkészülés, az erőgyűjtés, az önépítés idejét éljük, hasonlóan az ókor katakomba-keresztényeihez. Ez a feladatunk. Kitartás!