Zombidemokrácia

Zombidemokrácia

A neoliberálisok és a neokonok között tényleg sok a párhuzam, mindkettőnek kezd már kissé kényelmetlenné válni a demokrácia meg az emberi jogok nyűge. Feszegetik is a határait rendesen. Szétvert demonstrációk, a kínvallatás próbálgatása, a lehallgatások bevezetése állambiztonságra hivatkozva, vallási csoportok, vallások és fajok (arabok és muzulmánok) megbélyegzése stb. Most pedig még exportálni is akarják a fenenagy demokráciájukat, ha egyáltalán lesznek túlélői a kísérletezésnek.

Amerikában áldemokrácia van. Ugyanis semmi esélye nincs más pártoknak a bejutáshoz, mert a médiokrácia ezt az állapotot kívánja fenntartani. Tehát vannak bizonyos kérdések, amelyekben a nép már sosem dönthet (pl arról, hogy hányszázmilliárd támogatást kapjon Izrael évente, vagy hogy legyen-e Irakban megszállás vagy sem), ugyanis ezekben az kérdésekben alapvetően mindkét párt egyetért. Néha persze vannak veszekedések, leginkább a konc és a látszat miatt, amik sosem lényegi kérdésekről szólnak. Aztán mikor jön a választás, csinálnak egy nagy bulit és cirkuszt a népnek, álveszekedésekkel, színes lufikkal, ami egyrészt hatalmas biznisz is, és mindenki szurkolhat, mint egy óriási közös baseball meccsen. Így működik a látszatdemokrácia, amely teljes egészében a médiokráciára épül, amit a mindenkor hatalmonlévő milliárdosok pénzelnek. Jól kitalálták, mert semmi esélye annak, hogy valaha harmadik párt újra labdába rughat, így örökké működhet a biztonságos váltógazdaság. Ezért nincs értelme foglalkozni azzal, ki nyeri az ottani elnökválasztást. Pláne, hogy még csak beleszólásunk sincs, hisz azon a választáson nem szavazhatunk.

A neoliberális világrend fenntartói és haszonélvezői, akik nagyon kevesen vannak, harcban állnak mindazokkal, akik ellenzik saját maguk és hazájuk kifosztását, minden eszközzel küzdenek az idegen megszállók ellen. Egy szélsőséges kisebbséget kell tehát megfékezni. :D

A próféta szóljon Matolcsyból.

"Lassan véget ér azonban Amerika neokon kalandja, s vele együtt a neoliberális gazdasági nézetek is leáldozóban vannak.

Az Egyesült Államok külpolitikáját 2000 után döntően egy olyan csoport határozta meg, akik neokonzervatívoknak, röviden neokonoknak nevezték magukat. Ők építették fel a Bush-doktrínát, melynek lényege, hogy az amerikai hatalom kivételes az egypólusú világban: a szabadság és rend nevében megelőző csapást mérhet bárkire, akit fenyegetőnek tart, kormányokat buktathat meg és nevezhet ki, mert Amerika jót akar, és a jóindulatú hatalomnak mindenhez joga van.
A neokonok hisznek abban, hogy egy politikai rendszer belső tulajdonságai meghatározzák külső viselkedését, tehát egy diktatúra az egész világra veszélyes, így Amerika dolga az, hogy liberális demokráciákkal váltsa fel a diktatúrákat. A neokonok nem hisznek a nemzetközi intézményekben és jogban, szerintük ezek gyengesége miatt kell Amerikának hegemón szerepet vállalnia a világban, és mindez igazolja az afgán és az iraki háborút. Az egyik legismertebb amerikai politológus és történész, Francis Fukuyama szerint azonban Amerika neokon kalandja a végéhez közeledik, és a kemény aktivista politikát puhább, belátóbb politikára kell cserélni.

Fukuyama az ókori görögökhöz megy vissza a mai amerikai neokonok megértéséhez. Szókratész mondta, hogy jelentős különbség van az arisztokráciában, monarchiában vagy demokráciában élő emberek között: a demokrácia embere szeret jól élni, kedves és nem fenyeget másokat, szemben a másik kettővel. Erre épül a neokon hit: hogy a diktatúrák demokráciával való felváltása megváltoztatja az emberek gondolkodását és viselkedését; már nem fenyegetnek, céljuk a jó élet.
A neokonok szerint Amerika sorsa a világban az, hogy katonai erejét felhasználva mindenütt beavatkozzon, ahol még nincs demokrácia. Fukuyama szerint azonban ezzel több gond is van. A neokonok feltételezték, hogy Amerika elég erős katonai téren, hogy a kiszemelt diktatúrákat megdöntse, majd helyükre demokráciát építsen fel - kiderült azonban, hogy nem elég erős, és nem megy oyan egyszerűen és gyorsan az építés.

Az is egyértelművé vált, hogy Amerika nem önzetlen hatalom, hanem érdekei szerint lép fel a világban, hiszen az amerikai kormány a saját népének felel, annak érdekeit képviseli. Ezzel azonban vége a jó szándékú, önzetlen hegemón mítoszának: Amerika nem a diktatúrában élők érdekét, hanem sajátját tartja szem előtt. Ez ki is derül, így a világ közvéleménye már nem hisz Amerikának, és népszerűsége zuhan a világban.

A neokonok a gazdaság területén is megbuktak. A neokon politika ortodox liberális nézeteken alapul - a piac mindenható, az államot le kell építeni, a kereskedelmet és pénzt liberalizálni kell -, és ezeket az amerikai külpolitika a világ számos országára ráerőltette. Ez történt az 1980-as évtizedben Dél- és Latin-Amerikában, a kilencvenes évtizedben a volt szocialista országok és a kelet-ázsiai gazdaságok esetében, de a neoliberális receptek mindenhol megbuktak. Azok jártak jobban, akik elkerülték a neoliberális kúrát: Kína és India sikere egyben a neoliberalizmusnak ellenállók sikere is.
Kiderült, hogy a recept nem működik, mert hibás választ ad arra a kérdésre, hogy miből ered a gazdasági fejlődés. A neoliberális közgazdászok a siker forrását az állami szabályozás leépítésében és a piaci működés szabadságában látják, de kiderült, hogy intézmények, humán tőke és állami szabályozás nélkül baj lesz, amit a mai pénzpiaci válság mutat a legjobban.

Amerika otthon bedőlt saját rossz receptjének, mert a pénzpiacot az állam gyakorlatilag nem szabályozta, de ezzel nem csupán odahaza, hanem az egész globális pénzpiacon válságot okozott. A neokon külpolitika mellett a neoliberális gazdaságpolitika is megbukott: otthon és itthon egyaránt. Ennek levét isszuk mi itt és az amerikaiak odaát.

Matolcsy György

Elképesztő, hogy a perzsa rakétákat a zsidók egyből Európát fenyegető veszélynek hazudják. De hát a hazugság a lételemük, oxigénjük. Hát nem, azok a derék rakéták az ő koszos seggüket fenyegetik, nagyon helyesen. Érthető a talmudikus aljassághenger: Európát ténylegesen az ideirányított, törvénytelen bibsi tömegpusztító eszközök fenyegetik. Mert azt gondolják, mielőtt őket leradírozzák, hadd kapjanak atomot a keresztények is...

Noha erről cikkeznek, elég valószínűtlen, hogy az USA megtámadhatná Iránt. Nem vagyok szakértő, de azt hiszem, hogy egy ilyen támadás 3 féle lehet:

1) Meglepetésszerű légitámadás létesítmények ellen.

2) Komplett benyomulás szárazföldről, tengerről s levegőből dél, nyugat és észak felől.

3) Nukleáris támadás.

A 3. kizárnám, noha nem teljesen valószínűtlen. Mivel azonban nem tudni, Irán pontosan mivel rendelkezik, nyílt atomtámadás nem lehetséges.

Az 1-ra fel vannak készülve Iránban, ez nem okozhat döntő kárt, s itt is veszélyes az ellencsapás lehetősége.

A 2-re nincs ereje az USA-nak. Sem Afganisztánban, sem Irakban nem állnak nyerésre, nincs elég katona a harctéren.

Akkor miről szól az Irán elleni háború propagandája? Szerintem arról, hogy így akarják leplezni az iraki kudarcot. Petraeust leváltották azzal, hogy mostantól egy Irán elleni háborúra fog koncentrálni. Igen valószínűtlen, hogy miután kudarcot vallott Bagdadban, rábízzák az iráni hadjáratot. Tehát a propaganda arra szolgálhat, hogy az iraki kudarcról elterelje a figyelmet és fokozza a háborús érzést az amerikaiakban a választás előtt, hogy a választók inkább szavazzanak egy McCainre, mint egy Obamára.

Persze lehet, hogy ebbe még egy kis csetepaté is belefér. De nem valószínű. Az iraki béke ráadásul egyre inkább Irántól függ, mint kiderült (noha igyekeztek elhallgatni): az iráni siita vezetők közvetítettek Al Sadr és az iraki kormány között a múlt héten s talán most is.... Ez kiejezetten a gusztustalanság kategóriája: Irán jelenleg békecsináló szerepben van Irakban.... közben terrorizmussal vádolják.

S persze, ha támadásról beszélnek, az kifejezetten az ugató kutya esete...

Nos, csak ennyit az alábbi hírhez:

2008. 04. 26.

A Pentagon Irán elleni háborúra készül
Az amerikai védelmi minisztérium egy Irán elleni lehetséges katonai akciót tervez - ismerte el az amerikai vezérkari főnökök egyesített bizottságának elnöke.

Közben Teheránban tagadják, hogy bármilyen fegyveres incidens történt volna a Perzsa-öbölben az iráni Forradalmi Gárda hajói és amerikai hadihajók között.

Ezek még a januári incidens képei a Perzsa-öbölben. A Pentagon szerint akkor az iráni járőrhajók nemzetközi vizeken néhányszáz méterre megközelítették az amerikai hadihajókat, és azzal fenyegettek, hogy fölrobbantják őket. Most is az Iráni Forradalmi Gárda elitalakulat hajói közelítettek meg egy amerikai haditengerészet által bérelt hajót a világ egyik legfontosabb kőolajszállító útvonalán. Az amerikaiak figyelmeztető lövéseket adtak le. A teheráni cáfolat ellenére a kőolaj ára tovább emelkedett, és csaknem elérte a hordónkénti 120 dollárt a nemzetközi piacokon.
Ez pedig már Michael Mullen tengernagy, az amerikai vezérkari főnökök egyesített bizottságának elnöke. Magas rangú amerikai katonai vezető most először ismerte el nyilvánosan, hogy Washington már tervezi az Irán elleni esetleges katonai akciót. Korábban Robert Gates amerikai védelmi miniszter is megerősítette, hogy a katonai támadás lehetősége a perzsa ország ellen még mindig az asztalon van. Teherán ugyanis egyre nagyobb mértékben támogatja a síita terroristákat Irakban, és világszerte az iszlámista terrorszervezeteket. Ráadásul még mindig nem bizonyította, hogy titkos atomprogramja békés célokat szolgál.

És a latinok/spanyolok is szaporodnak az USA-ban, akiket valahogy nem nézek le pusztán faji alapon, mert minek. :-)

Már nem a bevándorlás, hanem a kiugró népességszaporulat táplálja az Egyesült Államokban a hispán lakosság arányának növekedését, írta a csütörtöki The Wall Street Journal a népességszámlálási hivatal friss adatai alapján.

A 45,5 milliós spanyol ajkú népesség aránya jelenleg 15 százalékot tesz ki. Ez a mutató 2000-ben még csak 12,6 százalék volt, akkor 35,7 millió hispán élt az országban. Míg az 1990-es években a bevándorlási hullám volt a fő forrása latino népesség növekedésének, az utóbbi években a népességszaporulat lett a fő ok.

A hispán családok hagyományosan több gyereket vállalnak. A fehér nők átlagosan 1,8 gyereket hoznak világra, a hispán nők 2,8-at. Az elmúlt hét évben a hispán népesség körében 8,4 születés jutott minden elhalálozásra, a fehéreknél ez a mutató mindössze 1,6, a feketéknél 2,4.

Kenneth Jonhson, a New Hampshire-i Egyetem vezető demográfusa rámutatott, hogy a hispánok számaránya a jövőben akkor is növekedni fog, ha az Egyesült Államok lezárná határait.