A globalizáció diktatúra Mi a megoldás?

A globalizáció diktatúra Mi a megoldás?

Mi a megoldás?

MIT HOZ A JÖVŐ ?

Kisebb nagyobb zökkenőkkel, de lényegében töretlenül haladnak a dolgok a világkormány felé. Cion bölcseinek és a kommunista Eric Blair (George Orwell) világfelosztási elképzelései némi eltéréssel, de megvalósulóban vannak. Adolf egy megnagyobbitott Amerikáról, a Brit Birodalomról és egy megnövelt európai német élettérről beszélt, míg Orwell “Óceániára”, “Kelet-Ázsiára” és “Eurázsiára” osztotta fel a világot könyvében. Ma úgy néz ki, a világ két, a nemzetközi pénzhatalom égisze alól kiszabadulni próbáló térségre oszlik. Az egyik a hamarosan megvalósuló Európai Egyesült Államok rémálma, a másik a Japán befolyás alatti Ázsia, ahol azok tőkebefektetéseikkel nagyobb és tartósabb hódításokat értek el, mint a II. világháborúban katonailag. Az angol birodalom, főként a minden józan embert gyülölő iszákos Churchillnek köszönhetően, megszűnt, bár még mindig Angliában élő bankárok tartják kezükben a világ pénzügyeinek jórészét. Az USA és Kanada jószerivel gyarmattá lett és úgy tűnik, a japánok és a kínaiak lassacskán felvasárolják mindkét országot. Los Angeles üzleti negyedének 50 százaléka japán, 25 százaléka pedig egyéb külföldiek kezében van. A kínaiak pedig Vancouvert és San Franciscot vásárolják fel. A helyzet olyan, hogy Al Bishop republikánus szenátor törvényjavaslatot nyújtott be Montánában a külföldiek ingatlan vásárlásának megtiltására. Kilenc másik államban már hasonló törvény van érvényben. „Az indiánokat egyszerűen elűzték földjeikről és piciny rezervátumokba kényszerítették űket. Mi lesz, ha Montánában minden föld az ő (japánok) kezükre kerül?” — tette fel a kérdést a szenátor. Bár azt is elismerte, nem sok reményt fűz javaslatának elfogadásához. Nemsokára megvalósul majd az Észak-Amerikai Egyesült Államok (Mexico, USA, Kanada), amelyhez Japán mindenképpen csatlakozni szeretne. Gazdasági szakértők elmagyarázzák majd, hogy csak így maradhatunk meg a világpiacon. (Pedig akkorra már nem is lesz világpiac, hiszen jószerivel csak két, lényegében belföldi piac marad.) És hogy ők tulajdonképpen csak az egyszerű munkások állásai miatt aggódnak.

Láthatóan George Bush elnök, Reagenhez hasonlóan, minden állítólagos értékőrzői mivolta ellenére, semmit sem tesz a japán előnyomulás ellen. Ezen persze különösebben meglepődni nem lehet, mert mint a Skull and Bones (Halálfejesek) titkos társaság tagja, mindig is egy világkormány elérésének érdekében ügyködött. Azonkívül, hogy borsot tör az izraeli kormány orra alá, túl sok érdekeset nem várhatunk tőle. Reagan gazdasági tervezetét annak idején kuruzslásnak nevezte (ebben igaza is volt) de most, amikor lehetősége van saját elgondolásainak bemutatására, ő sem jó irányba tapogatódzik. Kábítószer elleni harca nem egészen tisztázott (mostanában nem is beszél róla), különösen ha figyelembe vesszük, hogy Ford elnök alatt egy ideig a CIA igazgatója volt, mely szervezetről többen állítják, hogy a legnagyobb kábítószer kereskedő. Érdekes azonban, hogy alelnöknek egy olyan személyt választott, akinek szülei a John Birch Társaság tagjai. E társaság azt tartja, hogy a világot egy titkos összeesküvés irányítja és dönti rabszolgaságba. És e bünszövetkezet a központi bankokat és az adómentes alapítványokat használja fel céljának elérésére. Első és legfontosabb lépésnek a Szövetségi Tartalékrendszer megszüntetését tartják. Nem valószínű, hogy politikai pályára lépett fiuknak ne beszéltek volna erről. Persze még ha Bush elnök annyira rendes ember is lenne, valószínű akkor sem akarna Kennedy elnök sorsára jutni, akit főként állami pénzkibocsájtási terve miatt lőttek agyon.

Felmerülhet az olvasóban, hogy az emberek nem fogják hagyni nemzeti önállóságuk eltörlését egy világállam nevében, melynek természetesen lesz egy magánkibocsájtású világpénze is. E világpénzről egyébként már The Economist is írt 1988. január 9-i számában “Get Ready for the Phoenix” címmel és annak bevezetését a következő harminc évre teszi. Esetleges aggodalmaskodó népek megpuhítására lett feltalálva Hégel dialektikája, az önmaga okozataiból való következőség, avagy a tézis-antitézis-szintézis, aminek alkalmazásával olyan dolgokat lehet elérni, melyek a korábbi helyzetben elfogadhatatlanok voltak. Bár úgy tűnik, nem is nagyon lesz erre szükség, hiszen Európában is például két kézzel kapkodnak az egyesülés gondolata után.

A dialektika alkalmazása a következő : a haladás nevében változtatunk egy adott helyzeten (tézis). Ez természetesen rosszabbodást eredményez, a nép elégedetlenkedni kezd és keresi a kiutat (antitézis). Ugyancsak a haladás és a jobbulás nevében előállunk tervezetünkkel, amit a nép örömmel elfogad (szintézis).

Egy gyakorlati példa erre. 1971-ben elképzelhetetlen volt, hogy bármely amerikai is beleegyezett volna a dollár megszüntetésébe és annak egy nemzetközi pénzzel való felváltásába. Ekkor Nixon elnök, pénzügyi szakértői tanácsára — természetesen a fejlődés és a haladás nevében — megszüntette a dollár kötött árfolyamát; engedélyezte, hogy az amerikaiak újra aranyat vásárolhassanak (de az állam többé már nem váltotta a papírpénzt aranyra) és bevezette az úgynevezett lebegtetett valutaárfolyamot. Ez által az érték jelképéből árucikk lett (tézis). Bár ez volt elnökségének legfontosabb lépése, nem sokat foglalkoztak vele. Elgondolkodtató, hogy ötven évvel azelőtt a sok pénzügyi szakértő még mindig arról beszélt (mellé), hogy aranyalap nélkül nem lehet pénz. Mindettől függetlenül, a pénz némileg még mindig kötődik az aranyhoz és az 1971 előtt forgalomban lévő dollár nagyrésze is nem létező arany ellenében kibocsájtott hamisítvány volt.

1986-ban is történt egy fontos lépés, amikor a dollárt egyik napról a másikra megbuktatták, mondván ez majd segít az USA külkereskedelmi egyenlegén. Azóta sem segített.

Majd jönnek még gazdasági visszaesések és válságok, különösen ha az arab államok az olaj elszámolásában a dollárról áttérnek az európai ECU-ra. A nép elégedetlenné válik és keresi a kiutat (antitézis).

Következik a szintézis, amikor emberbarát pénzügyi és gazdasági szakértők megjelennek a TV-ben, a sajtóban és puszta önzetlenségből felajánlják tanácsaikat és segitségüket. Bizonyára akad majd egy pártvezér is, aki hajlandó lesz kardoskodni érveik mellett. Elmondják majd, hogy a bajokon csak egy nemzetközi pénz bevezetése segíthet, ami egyébként jobb is, meg kényelmesebb is és különben is ez a haladás útja; a szerencsétlen nép meg nyomorában és tudatlanságában boldogan elfogadja azt.

Hogy miért rossz a világpénz ? Azért, mert mindig az az úr, aki a pénzt kibocsájtja. Aki világpénzt bocsájt ki, az a világ ura. És az árnyékban ólálkodó pénzhatalmasságoknak mindig is a világuralom volt a céljuk. Ennek alátámasztására idézném Montagu Normant, a Bank of England néhai kormányzóját : „A pénzügyi tudománynak kell uralkodnia mindenütt és mindenki felett, mint egy totális, nemzetek feletti gépezet.” És ha körülnézünk a világban, észrevehetjük, hogy mindenütt ott lebeg a bankárok láthatatlan, sötét hatalma.

Hamarosan megszűnik majd a készpénz használata is — ami már amúgy is csak 5 százaléka a teljes pénzforgalomnak — mert a kártyák jobban nyomon követhetők.

A baj persze nem 1971-ben, vagy az 1944-es Bretton Woods-i Megállapodással kezdődött, hanem akkor, amikor először kötötték a pénz értékét valójában értéktelen nemesfémekhez és engedélyezték, hogy bankoknak, vagy pénzváltó helyeknek nevezett rablóintézmények nem létező pénzt adjanak kölcsön csekk formájában (a részleges tartalék gyakorlata) és — később — hogy pénzt bocsájtsanak ki.

Sumériában a pénz értékét a rozshoz kötötték és annak kibocsájtása a papok kezében volt. Ezen papok természetesen nem tévesztendők össze a nemzeteket nyomorúságba és sötétségbe döntő keresztény papokkal.

Persze egy világállammal csak azoknak lesz baja, akik valamilyen beteges belső indittatás miatt nem kedvelik a rabszolgaságot (bár már ma is azok vagyunk), szeretnék megszüntetni az osztálykülönbséget, megőrizni nemzeti létüket, hagyományaikat és nyelvüket. :-)

A megoldás a hungarizmus ! http://mozgalom.org