Váltógazdaság

Váltógazdaság

http://reakcio.wordpress.com/2008/09/07/a-neoliberalizmus-megbukott/

Stiglitz világbanki múltja miatt részese volt a neoliberális átalakulásnak. Majd a neoliberalizmus kritikáit úgy fogalmazta meg, hogy a saját intézményét, a Világbankot kevésbé illette kritikával, annál inkább a többit. Azért mondom ezt mert a gazdasági vérkeringés eszközét infláló bankrendszer, így a Világbank is, maga a notórius probléma. Ok - okozati összefüggésben ők álltak a probléma gyökerében. Megteremtették a helyzetet a speciális érdekeknek, hogy hamarabb hozzá jussanak a kezdetben reálértékében még többet érő új teremtett pénzhez, ezzel exkluzív előnyt teremtve számukra. A mesterséges pénzhígitással pedig igába tudták fogni a tömegeket, hiszen egyre többet és többet kell dolgozni a megélhetésért. A mainstream média és egyéb globalista intézmények pedig már csak a fegyelmezés és butítás szerepét kellett ellátniuk. A korporációk léterjötte is nagyhatalmi körökhöz köthető. Tipikusan privatizált állami érdekeltségekből születtek a legnagyobb korporációk. Így történt ez nálunk is. Ebből fakadóan a Reagan féle gondolat az elején még az volt, hogy ha minél decentralizáltabb lesz az állam szerepe, akkor kevésbé támogathatóak a speciális érdekek. Az állami vagyont privatizálták, de érintetlen maradt a megromlott pénzrendszer. Tehát valójában nemhogy megszüntették volna a speciális érdekek hatalmi tereit, méginkább helyzetbe hozták őket, már csak azért is mert az így létrejött magánmonopóliumok már egyre kevésbé kellett versenyezzenek állami monopóliumokkal.

A szociális piacgazdaságot Németországban a kereszténydemokrata Ludwig Erhard alapozta meg. Egyféle szocializmus és kapitalizmus közötti politikát képvisel az "adjunk is a birkának, hogy nyírhassuk" elvén. Nem véletlenül Bogár László is gyakran emlegeti így, felhányva ezt a neoliberalizmus rovására. Nem tudom kinek jó, ha birka, és etetik, de én azt gondolom, ennél azért többre érdemes az ember.

Tény, hogy ezzel a szociális piacgazdaság nem csekély feszültséget tudott időben eltolni. Azonban alig hatvan évet láttuk üzemelni.

Miután a teljes központi tervgazdálkodás alig-alig kerül reflektorfénybe, a neoliberalizmus és a szociális piacgazdaság látszólagos csatájával szembesülünk.

Az előbb említett Erhard egyszer azt mondta, hogy a szabadpiaci gazdaságot nem kell szociálissá tenni hiszen az kezdetektől az is volt. Itt is látszik, hogy a piac szerepe látszólag előkelő helyen próbál mutatkozni.

Németországban a Siemens volt az egyik olyan korporáció amely nagyon sokat profitált a szociális piacgazdaságból.

Azonban amit így is létrehozott az sem semmi. Az alkalmazottait úgy kezelte mintha a saját tulajdona lenne, egyik városról a másikra rángatja őket. A cég miatt Hamburgból átköltözött Hannoverbe, aztán majd úgy volt, hogy Budapestre költöznek. Miután már kibérelték a lakást, szóltak nekik, hogy vagy New York-ba kell költözniük vagy Bécsbe és az attól függ, hogy .... . Ezeknek az embereknek már családjuk sincs, pedig volt. Elképesztő milyen sok német van, aki ilyen nagy multinál dolgozik, és teljesen tönkrement a családi élete a munka miatt. Egyikük a következőket mondta. "Miután elég sok időt töltöttem Budapesten, annak ellenére, hogy ti nem tudtok olyan jól keresni, de cserébe annál inkább meg tudjuk őrizni az identitásunkat, a családjainkat. Mi belemerültünk a multi világ élettelen világába. Érzelem nélkül rángat bennünket a cég egyik helyről a másikra. Szinte mindannyiunknak tönkre ment bele a családi élete. Senkik lettünk, és nincs kiút. Kiszolgáltatottak lettünk."

Aztán igen részletesen megvitattuk a szociális piacgazdaság hanyatlását. Mondtam, hogy mi úgy tudjuk, hogy a neoliberalizmus átvette a hatalmat. Elég meggyőző részletezéssel mondták, hogy saját magától történt, hiszen a szociális piacgazdaság is csak néhány évtizedig képes teljesíteni azt amit jól teljesít.

A neoliberalizmus és a szociális piacgazdaság is elkövette azt a hibát, hogy érintetlenül hagyta az előtte feltorlódott probléma igazi okait. Mindkettő esetében az őket megelőző rombolást a részleges tartalékrátával működő bankrendszer alapozta meg. Amerikában ugye 1913-óta, a FED által üzemeltetett inflációs hatalmi gépezet okozta a Bretton Woods-i egyezmény összeomlását. Németországban a háború után létrejött szociális piacgazdaság szintén ugyanannyi idő után, kb 6 évtized után hanyatlott. Bár Németországban és egész Európában régebb megtelepedett a részleges tartalékrátával üzemeltett lebegőpénzes bankrendszer, de a háború az nullázza a megtakarításokat, ezért újra kezdhető a monetáris infláció. Éppen ezért amerikában 1913-tól számítható a monetáris inflációval való gazdaság felduzzasztása, majd a lufi kipukkanása a hetvenes évek elején. Németországban a háború utántól újra lehetett teremteni a pénzeket, majd ezredfordulóra már látszani kezdtek a jelei a hanyatlásnak.

Mégis miért kezdte el másolni le a mai Németország a neoliberális verziót?

Mivel a lebegőpénzteremtés által okozott monetáris infláció első szakaszában bámulatos fejlődést tud produkálni, aztán a kamatos-kamat diktálta hatványfüggvénnyel már nem lehet tartani a versenyt, így recesszió következik. Ez nem ám egy általános piaci ingadozás, hanem egy generális "egyszer fel - egyszer le" gazdasági ciklus. A pénzrendszer fenntartásának érdekében mindig előjönnek a megszorítások. Látva azt, hogy az USA-nak sikerült a hetvenes éveket követő deflációt elkerülni, a németek tanulmányozták a dolgokat és szépen elkezdték ők is akkor benyújtani a számlát a népnek és máris megérkezdtünk az úgynevezett "neoliberális hatalomátvételhez". Nálunk ugyanez a fáma, csak itt a kommunizmus még azt a minimális megtakarítási lehetőségét is elvette a népnek ami a múlt századi, magát kapitalizmusnak nevező rendszerben meghagytak.

Aztán időközben az USA-ban a Bretton Woods II is megbukott, csak még nem tudtak megegyezni a továbbfolytatásban. Ekkor a szociális piacgazdaság politológusai pedig kikiáltják a győzelmet. Álljunk csak meg egy pillanatra! Nem attól győz az egyik doktrína vagy a másik doktrína, hogy miután egyiknek nem sikerült még csak egy évszázadnyi ideig sem etetni a birkát, hogy nyírhassák.

Vajon hogyan lehet visszatérni a szociális piacgazdasághoz, miután elkezdtek mindent privatizálni? De facto technikai megoldás van, felülvizsgálni a privatizációt, és a deregulációt. Erre szükség lesz, de nem azért, hogy a szociális piacgazdság üzemeltetői látszólagos újrakezdést produkálhassanak.

Még az hétköznapi emberek reakció is hasonlóan mutatkoznak. Ha kifogásolom a kormánypártot, akkor sokan úgy vélik automatikusan ellenzéki vagyok. Ha pedig az ellenzéket kritizálom akkor úgy vélik a kormánypárti vagyok. Ugyanígy van a neoliberalizmussal és a szociális piacgazdasággal is. De miért ne lehetne egyszerre kritikát illetni, minekutána a főproblémában egyik sem változtatott semmit?! Természetesen a szociális piacgazdaság látszólag emberileg kifogástalan. Ugyanakkor az eredmény ugyanaz. Hat évtized inflálás után mindkét inflacionista politika a neoliberalizmusba/neokonzervativizmusba csap át.

De ez nem azt jelenti, hogy a megoldás akkor a neoliberalizmus. Szó sincs róla!

http://betiltva.com/files/vago_munkanelkuliseg-hitel-orszagepites.php

Ez a probléma okozta a 29-es nagy gazdasági világválságot is különben, és a Betiltva oldalon levő írás pont a FEDEZET problematikáját járja körül.

"A tervszerű nemzetgazdaságban a pénz nem lehet öncél, — mint jelenleg — hanem csak eszköz, amely a nemzet érdekeit kell, hogy szolgálja. Ennélfogva a pénz és hitelszervezet nem lehet magán-egyének önkényére bízva. A pénz és hitelszervezet a termelés egyik legfontosabb tényezője, amelynek irányítása óriási hatalmat jelent, sokszor nagyobbat, mini a politikai hatalom. Ez tehát csak az állam vezetőinek irányítása alatt állhat.

A hitelnyújtásnál eddig kizárólag a kölcsönadó haszonszerzése volt a főszempont. Az új nemzetgazdaságban ez csak másodsorban jöhet figyelembe. Az első és legfontosabb célja a hitelnek a gazdasági élet fejlesztése kell, legyen.

Éppen ezért a NEMZETI FRONT magyarszocializmusa gazdaságpolitikai célkitűzéseinek tengelyébe a hitelkérdést állította. A hitelt, amely a nemzet magasabb céljainak szolgálatába állítva alkot, fejleszt és épít s becsületes karéj kenyeret juttat a dolgozó millióknak. De a fejlődés, a nemzeti előbbrejutás legnagyobb akadálya, a dolgozók kiuzsorázása, ha a hitelt nyújtó tőke nemzetietlen, öncélú s ha legfőbb törvénye, célja csak a mohó profithajhászás.

Literáti Vágó Pál dr. munkája a jelenlegi kölcsöntőke legsötétebb, legbűnösebb üzelmeire mutat rá és felfedi az ezeknek az üzelmeknek szolgálatában az áltudósok és a bérsajtó útján a köztudatba szinte beidegzett tévtanoknak valótlanságát és káros voltát.

A Nemzeti Front magyarszocializmusának fegyvere az eszme s az azt hirdető könyv. Ez a fegyver, ez a könyv — úgy érzem — messze hord és telibe talál.

SALLÓ JÁNOS

A valódi megoldás ott rejtőzködik, ha végre elővennék a múlt évszázad előtti tudást, amikor ugyanis több évszázadokon keresztül is tudtak üzemeltetni társadalmat pénzromlás nélkül, következésképpen ezek az újraelosztást generáló generális gazdasági ciklusok pusztítása nélkül. De milyen újraelosztás ám! A szegényebbektől a gazdagabbak felé újraelosztás!

Senki se csodálkozzon azon, hogy az első hatvan év után az inflálás fenntarthatóságának a monetáris politikájának a kutatását helyezte középpontba a neoliberális doktrína. Amiképpen a New Deal sem, úgy a szociális piacgazdaság sem még. Legyen ez a jele, hogy ekkor már érezni vélték a lényeget. Kivéve, hogy ellentétes irányba haladtak, vagyis a fedezetlen pappírpénz irányába.

A Bundesbanknál is tömegesen szerezték be az olyan könyveket amely kristálytisztán tárgyalja a generális gazdasági ciklusokat, mely könyvek a múlt évszázadnál régebbi tudást hordozzák és élesen elútasítják az elmúlt évszázad pusztító pénzrendszerét, a résztartalékrátát és a központi bankok inflációs taktikáját.