Reakció blog : ősi ellenség
Előpataki: AFORIZMÁK A ZSIDÓKRÓL (1910)
http://www.betiltva.com/files/elopataki_aforizmak.php
"Minden zsidó két ember, egyik a valódi, a hamisítatlan, amelyet mindig rejteget; a másik a hazug módon hamisított, aminőnek mindig feltüntetni óhajtja magát. A valódit mindig keresnünk kell, mert az rejtve van; a hamisított mindig előttünk áll és követelődzik, hogy őt abban az alakjában fogadjuk el, aminőnek ő hazudja magát. A valódi határtalan egoizmusa miatt erkölcstelen, más embert, különösen a keresztényt Megváltójával együtt lenézi, a pénzt imádja; az önmagát és faját meghamisító szüntelenül a legkiválóbb erényeket és emberi tulajdonságokat öltögeti magára s ha hazugságainak nem hisz az ember, akkor felette türelmetlen, s követeli, hogy mindig hamisított alakjában legyen forgalomban. Tapasztalt szem hamar felfedezi a valódit s ha erős jellemmel is rendelkezik, szembe száll erkölcstelen kísérleteinek; az avatatlanokat becsapja, megcsalja, mindenéből kiforgatja; a gyenge jelleműeket valamiféle gyengéjüknél fogva megkörnyékezi, leigázza, szolgájává teszi."
Brit és olasz napilap: a zsidók keresztény gyerekeket áldoztak a középkorban
Meglepő, de igaz: egy olaszországi eredetű izraeli zsidó egyetemi tanár megjelenés előtt álló új könyvében megerősíti, hogy a zsidók a középkorban keresztény kisgyermekeket áldoztak Pészach nevű ünnepükön - számol be a brit Daily Telegraph. Ariel Toaff középkori dokumentumokra alapozva feltárja, hogy az észak itáliai Trento-ban a zsidók egy kétéves kerestény kisgyermeket keresztre feszítettek, hogy újrajátsszák az általuk gyűlölt Krisztus halálát. A tudományos munkáról az olasz baloldali Corriere della Sera is beszámol.
Toaff leírja, hogy egy szélsőséges zsidó csoport tagjai - úgymond a zsidók üldözése miatti bosszúból - rituálisan megcsonkította, majd keresztre feszítette a keresztény kisfiút, vérét pedig különböző célokra használták. A borzalmas gyakorlat adatai szerint a 11-14. század között élt a térségben, Trento környékén. A kisgyermekek vérét olykor tésztába is felhasználták, amiből zsidó pészachi kenyeret sütöttek.
Luzsénszky Alfonz Talmudfordítása, tizenhetedik kiadás 1922-ből
http://www.freepress-freespeech.com/holhome/ltalmud/talmud.htm/
A zsidók elleni vérvád
"Minthogy a Talmud szerint a nemzsidók nem kedves gyermekei az Istennek (Zebahim 45b.), sőt még. a sírjaik is tisztátalanok (Ahoda zara 39a.), míg ők, a jámborok, tekintélyesebbek még « szolgálattevő angyaloknál is. (Suitltecli'in 92a.) Természetes dolog, hogy a goj haszontalan, gonosz, megvetendő s kíméletet nem érdemel. A Talmud azon mondását:
"Szabad a hitehagyottat megölni" (Pesachim 122b. Tosephot) gyakran alkalmazták a keresztényekre, amiről számtalan történelmi faktum tanúskodik. A Sanhedrin 79a. lapján pedig azt olvassuk, hogy ha valaki egy nemzsidót akart megölni és tévedésből zsidót ölt meg, nem büntetendő. Az eszteleneken egyébként is tilos könyörülni. (u. o. 92a.) A Makkoth 7b. lapján is ez áll: "Ha valaki készakarva öl meg egy embert, ki kell őt végezni. kivéve, ha azzal a szándékkal tette, hogy egy nemzsidót öl meg és egy zsidót talált megölni." (Ugyanez áll a Baba kamma 44a. lapján.) "
**Itt egy hiányos lista néhány eset**(Ostor)
..........
"1529 május 31-én Meilinger Gergely magyar bognármester kilencéves fiát lopták el a zsidók; becsukták egy pincébe, összekötözték, szúrásokkal megölték s a hullát kidobták a határba.
A Bavaria Sancta 176. lapján olvassuk, hogy Heitingenben 1540-ben Pisenbarter György négyéves fiát a zsidók egy oszlophoz kötötték, három napig kínozták, kezeinek és lábainak ujjait levágták, majd az egész testét kereszt alakban szétvágták s a hulláját kidobtak a kutyáknak.
1547-ben a lengyelországi Rawa városban egy Mihály nevű cipész fiacskáját ölték meg a zsidók.
1569-ben, Petrikauban egy kétéves fiút vesznek meg egy lelketlen embertől 2 ezüstmárkáért és megölik.
Münster Sebestyén Cosmographiájában olvassuk, hogy 1571-ben Bragadinust a zsidók elevenen elássák és kegyetlenül megölik.
Sartorius idézett művének 53. lapján olvassuk, hogy 1578-ban Berlinben egy zsidót kivégeztek, mert egy keresztény gyermeket vett meg egy koldustól, akit azután a zsidók halálra kínoztak.
1579-ben Lublinban egy Erzsébet nevű hétéves kis leányt ölt meg egy Szniercztowicz Joákim nevű zsidó s ugyanakkortájt Zglobicében elloptak egy másik keresztény gyermeket is. "
.....
"1859-ben Oláhország Foksani városában egy ötéves gyermeket öltek meg a zsidók.
A tiszaeszlári és sajóvámosi gyilkosságok még mindnyájunknak emlékezetében vannak. Tudjuk hogy a tetteseket bizonyíték híján mentették föl; de azt is tudjuk, hogy a zsidóknak volt elegendő pénzük a bizonyítékok eltüntetésére.
Hetvenhét esetet soroltunk itt föl. Mint jellemző körülményt föl kell említenünk, hogy ezek a gyilkosságok mindig a maceszsütés előtti napokban történtek s majdnem valamennyi ugyanazon módon hajtódott végre. Minden egyes esetben vérét vették az áldozatnak.
Most vegyük még ehhez annak a sok papnak, katonatisztnek, mágnásnak, polgárnak, földművesnek, sőt apácáknak is a számát, akiket Kun Béla, Szamuely, Korvin-Klein és a többi vörös hóhér kivégeztetett! Nemde azt látjuk ezeknek a vértanúknak fölháborító cinizmussal, pokoli kegyetlenséggel végre-hajtott legyilkolásából, hogy a talmudista szellem vad kegyetlenséggel veti reá magát Krisztus híveire, mihelyt csak szabadjára eresztik!"
"A katolikus egyház április 17-én. ünnepli Szent Rudolf vértanú emlékét, akit a zsidók szintén zsenge korában öltek meg.
A trintárius szerzetesek breviáriumában találjuk a hároméves kis Szent Kristóf történetét, akit a zsidók a XIII. században Toledóban elfogtak és éjjel fölfeszítették, lándzsával átdöfték, a szívét kiszakították és azután másnap, éppen húsvét napján, kitették az utcára.
Murer "Helvetia Sancta" című könyvében, valamint Schedel Egyetemes Krónikájában említtetik Norwich Vilmos nevű nemes ifjú, akit a zsidók Angliában 1148 nagypéntekjén kínoztak halálra, s akinek halála után csodák történtek. Ugyanott említtetik Weiszenberg Henrik elszászi fiú, akit a zsidók 1220-ban öltek meg.
1179-ben - amint Turnay Róbert szentmihályi apát, valamint Rigordus és Armoricus is írják - a szent hírben álló Richárd párizsi fiút kínozták a zsidók Pont-Iséreben.
Wilson Martyrológiumában említtetik Lincoln Hugó vértanú, egy 8-10 éves gyermek, akit 1215 június végén a zsidók elraboltak és fölfeszítettek. Az elfogott tettesek egyike a gyászoló anya előtt is bevallotta, hogy ők minden évben fölfeszítenek egy keresztény gyermeket.
Polyd Virgil I. XVI. fejezetében olvassuk, hogy Anglia Norwich városában 1235-ben szintén nagypénteken felfeszítettek egy keresztény fiút, akit direkt erre a célra egy esztendeig tápláltak.
Tritemius írja, hogy 1236-ban Hagenauban öt fuldai gyermeket temettek el, akiket a zsidók egy malomban éjjel legyilkoltak és vérüket vették.
Az Acta Sanetorum augusztusi kötetének 777- 783. lapján olvassuk a hétéves Dominguitto de Val saragossai fiú vértanúságát, akit 1250 augusztus 31-én elrabolták a zsidók szüleitől és fölfeszítették."
Kellene egy olyan statisztika, amely kimutatja világszinten az eltűnt gyerekek számát a zsidók pészah és purim ünnepéhez képest. Kíváncsi lennék, arra milyen a kapcsolat közöttük. Le merem fogadni az ünnepeik közelében ugrásszerűen megnő az eltűnt gyerekek száma.
Mivel ez egy embertelen, végsőkig megátalkodott nép, minden további nélkül lehetséges hogy beigazolódna a gyanú.
Jewish Ritual Murder by ARNOLD S. LEESE
32.page: The post mortem examination was said to have shown death due to suffocation, but the county physician had previously pronounced death to have occurred from loss of blood. A large assembly of foreign Jews visited the town the night of the murder and left next day.
32.oldal: A halotti vizsgálat fulladásos halálokot derített ki, korábban a körzeti orvos megállapította vérveszteség okozta a halált. Nagyszámú idegen zsidó látogatta meg aznap és következő nap a várost.
Ritka betegség a vérszegénység különleges formája, ami a "vámpírok" köré épülő legenda alapja. A beltenyészet ami a zsidókra jellemző, előhozza ezt is, pláne a rabbi-kasztban, akik még a többi zsidótól is elkülönítik magukat. Csak azért bocsájtom előre, ha meredek lenne ami most következik...
The History of Jewish Human Sacrifice
By Willie Martin
(MARTINRitualMurder.pdf)
http://www.aaargh.com.mx/engl/engl.html/
A zsidók azért gyakorolják a vérivás rítusát mert paraziták akiknek vért kell inni ha élni akarnak. Bulger azt is állítja, hogy a vérivás fekete mágia amivel a zsidó rabbik jövendölhetnek mikor az áldozatuk vére a vénáikban folyik.
10.oldal:
Ezért zsidó vezetők időről időre megfognak lehetőleg egy 6-8 éves fiúgyermeket. A nemzsidó lehetőleg keresztény gyereknek tökéletes alkatúnak, intelligensnek, és szennyeződéstől mentesnek kell lennie. Nem érheti el a pubertás kort, mert a zsidó hite szerint a vér ekkor már tisztátlanná válik.
Amikor a keresztény gyermeket becsalogatják a zsinagógába, vagy ha a zsidókat megfigyelik titkos gyülekezőhelyre mennek, ott az elrabolt gyereket lekötözik egy asztalra. Megkorbácsolják, éles rituális késsel sebeket ejtenek rajta ugyanazokon a helyeken ahol Jézust átszegelték. Ahogy a vér kifolyik poharakba, a zsidó vezetők isznak belőle, amíg a gyerek lassan meghal horror közepette.
A ősi kazár zsidók közel keleti testvéreikkel közösen folytattak emberáldozatokat. Élve égettek el gyerekeket egy Tophetnak nevezett oltáron. Az ószövetség említi egy a gyakorlatot és elítéli. A Tophet oltár körül hangosan verték a dobot, hogy elnyomják vele az élve égő áldozat kiáltását.
Ariel Toaff: Véres Húsvét
Dr Ariel Toaff a római rabbi fia, a zsidó Bar Ilan egyetem történészfrofesszora, Tel Aviv hoz közel. 35 év kutatás után adta ki a Véres Húsvét című könyvét 500 év zsidó véráldozati eseteiről.
(Trenti Szent Simon halálának kivizsgálásáról van szó.) Most vissza Dr Ariel Toaff - hoz. Érdekes felfedezést tesz áttanulmányozva a tárgylás jegyzőkönyveit: ahelyett, hogy a kikérdezők diktálnának, a kínvallatás alatt az elkövetők teljesen ismeretlen dolgot mondanak el. A gyilkosok egy kicsi és visszahúzódó Askhenázi közösség tagjai, saját rítusokat űznek, amelyek eltérnek a többi olasz zsidókétól.
A trentói bűneset nem volt kivétel, Toaff sok esetet fedezett föl véráldozatokról 500 év európai történelmében, ahol gyerekek vérét vették véráldozatként és matszeszbe tették. A vér mágikus ital, népszerű gyógyszer volt, alkímisták, zsidó varázslók használták. Nagy piaca volt a vérnek, szárított vérnek és véres matszesznek. Zsidó kereskedők adták rabbik által kibocsátott hitelesített kísérőlevéllel. A legnagyobb értéke a goj gyerek vérének volt. Az ilyen véráldozatok ösztönös, zsigeri, rosszindulatú akciók reakciók voltak, ahol ártatlan, ismeretlen gyerekek váltak a Jahwe iránti szeretet és bosszúállás áldozatává. Fürösztötték az oltárt a vérbe, sürgetve Jahwe védelmét és az ellenségek megbüntetését.
Megfenyegtték, terrorizálták, főleg az ADL elnöke Abe Foxman, aki zsidó származású, (igen, az USA-ban működő Fox TV őróla kapta a nevét, mivel az is az övé, az is zsidómédia) elérték hogy bocsánatot kérjen és visszavonja a könyvét.
Ez alapján írtam amit írtam az Úr 2007. évében Szent Jakab havának 24. napján.
http://www.israelshamir.net/English/Eng11.htm/
A cikk írója az egész borzalomról múlt időben beszél, márminthogy a zsidók elkövették ezeket. Sajnos a körmendi eset 1998-ban történt és azt mutatja, hogy a zsidók máig gyakorolják ezt a barbarizmust és eszük ágában sincs vele fölhagyni.
A barbárok képesek egy népirtást megünnepelni, ahol perzsa civileket mészároltak százezerszámra, válogatás nélkül - és ez a purim nevű ünnepük.
Az egy valódi holokauszt volt, nem csak kamu, és hazugság, mint a zsidóké.
A legnagyobb zsidó örömünnep 2007-ben március 14/15-re esett.
Világhódítók - AZ IGAZI HÁBORÚS BŰNÖSÖK
Marschalkó Lajos
X. fejezet. 142. oldal
Ki sejti, hogy milyen őseredetű tanításokon alapszik a zsidó bosszú? Ki tudja, hogy mit jelent a Purim ünnepe? Ki látta már a Purim ünnepet? Ki látta már a zsinagógákban lerészegedő zsidókat, akik egyébként antialkoholisták, de akiknek ezen a napon vallási kötelességük, hogy berúgjanak. Ki tudja a "bibliaolvasó" nemzsidók közül, hogy a zsidóság a Purimot a világtörténelem egyik legnagyobb tömeggyilkosságának emlékezetére ünnepli ma is, mint örömünnepet?!
A tömeggyilkosságnak, bosszúnak szép ünnepe ez.
- Nézzük, mire tanítja a zsidóságot Eszter királynő könyve? Mi történt az első Purimkor?
Eszter könyvének tanúságtétele szerint Ahasvérus perzsakirály megharagudott perzsa származású feleségére és új aszszonytkeresett magának. Az új királynőt a Babilonba hurcolt zsidó lányok között találták meg.
Eszter a királynak és környezetének nem árulta el származását, sem nemzetiségét. Márdokeus, Eszter nagybátyja határozottan így parancsolta ezt. Az öreg Márdokeus ezzel politikai iskolát alapított.
A király hálószobájáig juttatta el és előre kijelölte azoknak a zsidó nőknek az útját, akik így jutottak királyok, császárok, köztársasági elnökök, államférfiak közelségébe, hogy azoknál a zsidó nacionalizmus céljait érvényesítsék. Odajutottak, noha ezzel megtagadták a mózesi parancsot.
Ebben az időben az Agágabeli Hámán lett Ahasvérus király kincstartója, vagy mint ma mondanánk, miniszterelnöke.
A Bibliából nem tűnik ki, hogy miért, de Hámán "a zsidók ellensége volt" s így vádolta őket a király előtt:
"Van egy nép elszórva és elkülönítve a népek között(!) országod minden tartományában és az 5 törvényeik különböznek minden nemzetségétől, a király törvényeit nem teljesítik. (Eszter könyve 3. rész 8.)"
Eszter könyve szerint a király el is rendelte, hogy Ádár hónapjának tizenkettedik napján a zsidókat lemészárolják. Az öreg Márdokeus azonban értesült a király tervéről és üzenetet küldött unokahúgának, hogy menjen a királyhoz és "esedezzen az ő nemzetségéért". A zsidó királynő erre lakomára hívta Hámánt és a királyt.
"És mondá a király másodnapon, borivás közben: Mi a te kívánságod, Eszter királynő? Megadatik. És micsoda a te kérésed? Ha az ország fele is, meglészen."
(Eszter 5. fej. 3.)
Eszter könyvéből világos, hogy a király már erősen beborozott állapotban volt, amikor az asszony Hámánt, a "gyűlöltöt" elkezdte vádolni. Ahasvérus haragjában kiment a pálmakertbe és ezalatt Hámán már az életéért könyörgött a királynőnek. A módszerek már akkor is nürnbergiek voltak: hazugság és rágalom! A királynő azzal vádolta Hámánt, hogy a király távollétében erőszakot akart elkövetni rajta. A király erre elrendelte, hogy kincstartóját azonnal akasszák fel egy ötven könyök magas akasztófára.
A kincstartó teteme még ki sem hűlt, amikor megtörtént a – hatalomátvétel. A szép zsidólány parancsára a király Márdokeust nevezte ki miniszterelnökké s ugyanakkor Indiától Szerecsenországig kitört a véres tömegmészárlás, amelyet azok a zsidók hajtottak végre, akiket tulajdonképpen semmi sérelem sem ért. Hiszen Hámán terve legfeljebb terv volt.
Hámánt, aki a felelősséget viselte, felakasztották. Mint akkor, s azóta is, ha a hatalom a kezükbe került, véresen ünnepelték meg diadalukat. A zsidó királynő férje a bábállamférfi őskori példaképe, megengedte, hogy a zsidók "megbosszulják magukat
ellenségeiken".
A mózesi nacionalizmus az első Purim óta fürdik a megbosszultak vérében.
A zsidóknak világosság támada, öröm, vígasság, tisztesség! (Eszter könyve 8. 16.) - mondja az Ószövetség.
"Mert magok vőnek hatalmat azokon, akik őket gyűlölik." És leverték a zsidók minden ellenségüket, fegyverrel megölvén és megsemmisítvén azokat és akaratok szerint
cselekedének gyűlölőikkel." (Eszter könyve 9. 5.)
Eszter könyve részletesen felsorolja ennek a páratlan tömegmészárlásnak áldozatait. Elmondja mindenekelőtt, hogy megölték Hámán tíz fiát, akiknek egyetlen bűnük volt, hogy apjukat "antiszemitának" tartották. Susan várában megöltek előbb 500, majd 300 férfit, a tartományokban minden ők nélkül meggyilkoltak "gyűlölőikből hetvenötezret".
Körmendi gyerekgyilkosság
Nos, mindezek ismeretében vegyük górcső alá a körmendi gyermekgyilkosságot! A vérgyilkosság lehetőségét azonnal kizárhatja az elkövetés időpontja, hiszen effajta zsidó rituális gyilkosságot csak a zsidó húsvét, a Pészah idején követhetnek el. Ebből a szempontból a tiszaeszlári vérvád megáll, hiszen Solymosi Eszter közvetlen a Pészah előtt, vagyis április 1-én tűnt el. És most kapaszkodjanak meg, tisztelt olvasóink: H. Zsófit 116 évvel később ugyanezen a napon, vagyis április 1-én gyilkolták meg Körmenden!
Van még egy lehetőség, amellyel szintén kizárhatnánk a zsidó vérgyilkosságot: az elkövetés módszere. Mivel a rituális gyilkosság lényege, hogy a vért kifolyassák az áldozatból, a leírások szerint a gyilkosságot sakterek hajtják végre. A sakter zsidó mesterség, az a személy, aki a kóser eljárás keretében az állatok nyakát éles késsel elvágja, vérüket kifolyatja. A sakterek tehát az elbeszélések szerint a rituális gyilkosságot késsel követik el, méghozzá úgynevezett sakter-metszéssel, amelynek lényege, hogy fültől fülig vágnak, hogy minél nagyobb legyen a vérveszteség. A tiszaeszlári per koronatanúja, Scharf Móric – aki vallomása szerint a zsinagóga kulcslyukán keresztül nézte végig a gyilkosságot – arról beszélt, hogy Solymosi Eszter torkát egy sakter vágta el egy éles késsel. A körmendi gyermekgyilkosság esetében jóval könnyebb a dolgunk, hiszen itt megtalálták a holttestet, így hagyatkozhatunk az orvosszakértői jelentésekre. Ezek egyértelműen megállapítják, hogy Zsófi nyakát fültől fülig átvágták egy éles tárggyal, ami minden bizonnyal egy kés volt. Amennyiben bárki, akár Tánczos Gábor hirtelen felindulásból öli meg egy késsel, akkor indulataitól hajtva agyonszurkálja, mint történt ez számos hasonló esetben. Tavaly például Zsombón volt egy hasonló eset, ahol egy 17 éves lány dühében és pillanatnyi elmezavarában egy késsel megölte öccsét: nem a torkát vágta el, hanem 70 (sic!) késszúrással halálra szurkálta. Zsófit viszont módszeresen ölték meg. Először ütlegeléssel ártalmatlanná tették, majd nekigyürkőztek és mondhatni „szakszerűen”, fültől fülig, ha úgy tetszik sakter-metszéssel átvágták a torkát, s hagyták, amíg elvérzik. Az elkövetés módját is megvizsgálva tehát szintén elmondhatjuk, hogy nemhogy kizárhattuk volna a vérgyilkosság gyanúját, hanem éppen ellenkezőleg: a sejtés kezd bizonyossággá válni.
....
„Az eset egyik furcsasága, hogy aznap nagyszámú, külföldi rendszámú buszon közlekedő haszid zsidó tartózkodott a városban. Tánczos vallomása szerint egy feketeruhás, szakállas egyénnel ütközött össze, aki éppen a helyszínről távozott sietve. Mivel ő volt az egyetlen tanú az ügyben, neki kellett elvinni a balhét. A másik furcsaság az ügyben, hogy a gyilkossági ügyekben szokásos létszámtól jóval többen jelentek meg a rendőrség részéről, és nem a helyiek, hanem a szombathelyi rendőrök szálltak ki egy Farkas vezetéknevű (a rangjára már nem emlékszem) zsidó rendőr vezetésével. A kislány torkát ún. sakter-metszéssel vágták el, ami fültől-fülig történő vágást jelent, így rövid idő alatt rendkívül nagy vérveszteséget okozott. A város zsidó nevezetességeit aznap látogató busznyi zsidót természetesen senki nem tartóztatta fel, az országhatárt még aznap elhagyták, magukkal víve az ügy részleteit és titkait... Az eset eme részleteit még 1998 második felében hallottam, személyesen egy akkor még a BM kötelékében dolgozótól. (Neve és címe még megvan). Mindezt akkor leírtam - sajnos csak egy példányban - és elküldtem egy emigrációban működő lapnak, de sajnos nem hozták le (talán meg sem kapták?). A fentieket már csak emlékezetből írom, a részletek sajnos közel 10 év távlatából kezdenek kikopni... Annyi még beugrott, hogy a meggyilkolt kislány apja vadász volt, otthon tartotta a puskáját. Mivel számára nyilvánvaló volt akkor, hogy a lányt nem Tánczos ölte meg, ezért keserűségében megpróbált néhány zsidót levadászni a környéken. A rendőrség egyből bevonta az engedélyét és az ország másik végébe költöztette át az apát.”
A kis libapásztorlány
Erdélyi József:
SOLYMOSI ESZTER VÉRE
Megöltek egy kis libapásztort.
Égre kiált a régi vád,
úgy ölték meg Solymosi Esztert,
mint egy tokos, pihés libát,
mint egy síró galambfiókot,
szűz juhocskát húsvét előtt...
Valami vérengző bolondok
úgy fogták el és ölték meg őt,
a nótás ajkú kis magyar lányt,
valami vérengző vadak, vademberek...
Elfolyt a vére, mint egy párás piros patak.
Ítélt a bíró, Félkegyelmű képzelődő a szemtanú,
alaptalan a vád, a vérvád...
a hátborzongató gyanú...
Ítélt a bíró; Elmehetnek
a reszkető kaftánosok;
nem ölték meg Solymosi Esztert,
nem bűnösök, nem gyilkosok.
Nem sütöttek húsvéti ostyát
embervérrel. Ország-világ tudja meg,
hogy gyermekijesztő dajkamese a vér, a vád.
Ítélt a bíró s fellélegzett
a zsidóság, az "üldözött",
de terjed a "mese", a "vakhit"
a szegény magyar nép között.
Zengett a dal s a vérpatakból
vérfolyó gyúlt és hömpölyög,
tenger, vértenger gyűlt belőle
mérhetetlen mély és örök,
mint Jézus vére, a világot
megváltó Istenemberé.
Az Ő vére a legyalázott
szegény Solymosi Eszteré!
Minden kiontott ártatlan vér,
minden magyar vér, ami folyt,
párolgott és virult belőle
idegen trón, élősdi bolt,
minden kiontott ártatlan vér,
harctéren ontott hősi vér,
és munkában csorgott verejték,
és megrabolt bér és babér,
az én vérem is, az Anyámé,
a régi libapásztoré,
az Ő vére s a legyalázott
szegény Solymosi Eszteré.
Égre kiáltom akkor is ha,
élettel és vérrel tilos,
leírom akkor is, ha rögtön
lángot vet a szűz papiros.
Beh piros vagy Solymosi Eszter
Kiontott vére s beh meleg...
Hajnalt festek a magyar égre
és felkelő napot veled,
Hogy ne vesszen kárba a vérünk,
s emléked árva hajadon.
Solymosi Eszter árva népét
ébressze bátran, szabadon.
