Kik szavaznak az szdsz-re?

Kik szavaznak az szdsz-re?

E kis zsidó párt a magyarországi közélet egyik érdekes színfoltja. Nyíltan hirdetik, hogy szerintük az európai nemzetek egymás mellett élése, és a modernitás nem fér össze a nemzeti összefogással. Az ezt EU-s etnikai olvasztótégely nélkül is lehetővé tevő konnacionalista Nemzetek Európája gondolatot elutasítják, és agyonhallgatják. Határainkon kívül rekedt honfitársaink támogatásával szemben következetesen a szomszéd államok érzékenységét helyezik előtérbe, bár ezen országok a történelem folyamán sosem voltak tekintettel sem a magyarság, sem Magyarország érzékenységére! Még az eszmei összetartozás gondolatát is elvetik a trianonnál elszakított nemzettársainkkal (lásd a státusztörvény vitája, és kettős állampolgárság), viszont a Magyarországon élő kisebbségeket ért, vélt, vagy valós sérelmek miatt rendszeresen, és radikálisan szót emelnek. Többször tettek becsmérlő kifejezést határon túli honfitársainkra (kínai textilkereskedők), és a magyarság szimbólumaira (ők mondják rájuk : dögkeselyű, svájcisapka, tetemcafat stb.), ellenben a vitatott célokért, hazug indokok alapján, nemzetközi felhatalmazás nélkül indított, és az európaiak többsége által elutasított iraki és afganisztáni háború ügyében következetesen az usa-t támogatják. Ez alapján azt hihetnénk, hogy a magyarság soraiból nem sok embert győzhettek meg arról, hogy rájuk adja a voksát, azonban a 2002-es országgyűlési választásokon több, mint 280.000 szavazatot kaptak. Támogatóik nagyrésze stabil törzsszavazó. De kik ők, és miért pont a szabad demokratákat választották?

Sokan vannak köztük különböző deviáns csoportok tagjai, -főként buzik, és drogosok- ugyanis ők az szdsz kampányának elsőszámú célpontjai. Azonban nincsen annyi homoszexuális, és drogos, -azt is figyelembe véve, hogy sokan nem is szavaznak közülük- hogy e csoportokból kerüljön ki a kétszáznyolcvanezres tábor számottevő hányada. A szavazóbázis egy másik része származása miatt választja a liberálisokat. Közismert a zsidóság és a párt közeli kapcsolata, következetesen támogatják Izrael és az Egyesült Államok politikáját, akár még a közvélemény döntő többségével szemben is. Az is mutatja jó viszonyukat, hogy már több szabad demokrata küldöttség is járt a zsidó államban. Azonban a körülbelül százhúszezer magyar zsidó közül sokan voksolnak a szocialistákra is, és persze más pártok szavazói között is megtalálhatjuk őket, tehát még az előbbi csoporttal együtt is csak kisebbik felét tehetik ki a több, mint negyedmilliós számnak.

De - mindezt figyelembe véve - mi motiválhat egy magát magyarnak érző embert, hogy rájuk szavazzon?

Tapasztalataim szerint - az előbb felsorolt rétegeket (magyargyűlölő zsidók, perverz buzik, a drogliberalizációt az szdsz-től remélő drogosok, egyéb deviánsok) leszámítva - főként azok a csalódott, identitászavarral küzdő emberek választják őket, akiknek rossz véleményük van a magyar népről, nem érzik magukat a nemzethez tartozónak, de, mivel nem tartoznak más nemzetiséghez, ezért kénytelenek elviselni magyarságukat. Ez dühvel, és frusztrációval tölti el őket, ezért választják ezt a minden tradícionális értéket tagadó, toleranciát hirdető, de a más világnézetűekre tüzet okádó pártocskát!

No és azért is, mert az árulást - mert ebbe a pártba beállni önmagában is az - a zsidók nagyon is jól megfizetik...

Az általam fontosnak tartott értékek között - a család, egészség, és hasonlók után - szerepel a nemzeti összefogás, a hazaszeretet, és a magyar kultúra ápolása is. Úgy gondolom, hogy nem lehet kizárólag egyénben gondolkodni, mert az ember közösségi lény, így a közösség sorsának alakulása mindenképpen kihat az ő és környezete egyéni sorsára is, akár tetszik neki, akár nem. A nemzet is egy ilyen közösség, amely - akarva, vagy akaratlanul - hatással van a tagjai életére, tehát, mindannyiunk érdeke, hogy a nemzeti érdekeinket érvényesíteni tudjuk! Ez pedig kizárólag akkor lehetséges, ha a magyar nép tagjai segítik egymást.

Ha szétnézek a világban, azt látom, hogy az összetartó, erős identitástudattal rendelkező népek képesek a legkönnyeben elérni a céljaikat. Akik széthúznak, azokkal szemben pedig mások fognak érvényesülni!

Ez Európán belül is érvényes: a franciák büszkék a nyelvükre, kultúrájukra, történelmükre. A britek úgyszintén, még az európai egység érdekében is csak nehezen hajlandóak engedni a szuverenitásukból! (Lásd a Schengeni és a Maastrichti Egyezményhez fűzött fenntartásaikat a közös valutával, és a határőrizet fenntartásával kapcsolatban, stb.) Még a közép-európai, és kelet-európai kevésbé "sikeres" népek is inkább képesek összefogni, mint a magyarság. Jó példa erre a szlovák és a román nép, de példaként a szerbeket, vagy horvátokat is felhozhatnám! A tengerentúlon sincs ez másként, az amerikaiak is büszkék a hazájukra, a legtöbb házban kint van a zászló is. Ez a gondolkodásmód Bush újraválasztásából is látszik. A zsidó nép, akivel az szdsz vitathatatlanul szoros kapcsolatban áll, szintén az összefogásáról híres, így tudják a leghatékonyabban érvényesíteni az érdekeiket itthon, és Izraelben is!

Miért csak a magyar néppel kapcsolatban tartanánk elfogadhatatlannak a nemzeti összetartást? Azért, mert a zsidók gyarmatosítani akarnak minket, és ez az igazi válasz.

Az MDF már közelebb áll a cionistákhoz, mint egy átlagzsidó... Az elmúlt három évben szerencsére világossá vált, kik is finanszírozzák azt a pártot : a tisztelet társasága, amit a scmuck és a leisztinger nevű spekuláns zsidók hoztak létre.. Azt sem tartottam demokratikus döntésnek, amikor Dávid Ibolya, és Herényi Károly - kisebbségbe kerülvén a frakcióban - önhatalmúan kizárták a képviselőik kétharmadát a "frakcióvezető bejelentése alapján", amiről közismert volt, hogy nem áll mögötte tényleges frakciódöntés. Egyébként ezt az eljárást az szdsz sem fogadta el az Ügyrendi Bizottság tárgyalásán, így MSZP és MDF szavazatokkal sikerült csak legalizálni döntésüket. Nekem nagyon úgy tűnik, hogy Dávid Ibolya el akarja játszani a "politikai kalapos kurva" szerepét, így biztosítva, hogy akármelyik "nagy" nyerjen is 2010-ben, ő mindenképpen benne legyen a kormányban!

Aztán most az Almássy ügy : őt rágalmazta meg a zsidó némber, ki tudja, milyen (talán üres) cd-t lobogtatva, de mégis ő lett kizárva a pártból - és így ugye nincs, aki kiálljon dávidka ellen, maradhat ő az elnök. Amúgy volt még négy kihívó, őket már előbb eltántorították a megméretettéstől, ki tudja, milyen eszközökkel, és módszerekkel.

Utoljára talán Rajk Lászlóval bántak el ilyen maffiotikus, koncepciós eljárásban. Az ötvenes évek elején. Kádár dobta fel őt gerőnek, mint spicli.

Egyenlőség nem létezik, viszont szerintem lehet törekedni a gazdasági erőviszonyok, és a lehetőségek kiegyensúlyozottabbá tételére. Így juthatunk közelebb az egyenlő esélyekhez. Úgy látom azonban, hogy a liberálisokNEM törekszenek erre. A gazdaság területén például, -ami az egyik legfontosabb - ennek pont az ellenkezőjét akarják! A szabadelvű neoliberális gazdaságpolitika, - amit az szdsz is törekszik érvényesíteni - az állam passzivitásáról szól, a beavatkozás méretének és intenzitásának csökkentéséről. Az állami beavatkozás szerepe pedig pont a káros piaci jelenségek visszaszorítása, a tisztességtelen versennyel szembeni fellépés, tehát a kisebb, és hátrányosabb helyzetű gazdasági szereplők érdekeinek a védelme. A kis- és közepes méretű cégek, vállalkozások oltalmazása a multikkal szemben, amennyire csaklehetséges. A liberálisok - így a szabad demokraták is - gazdasági intézkedései az állami szerepvállalás visszaszorításával pont a multicégeknek, a globáltőkének kedveznek, tönkretéve így sok, kevésbé tőkeerős vállalkozást, teljesen kiszolgáltatva ezzel országunkat a külföldi megavállalatoknak és pénzügyi csoportoknak! Ez szerintem ellentétes a haza érdekeivel, ezért számomra elfogadhatatlan! Ami pedig a szociális intézkedéseket illeti, a baloldalinak nevezett kormányok rendre megnyírbálták az ilyen célú kiadásokat! Jó példa erre a Bokros-csomag, amit a Fidesz szüntetett meg, valamint a gyurcsány-kormány mostani tervezete, ami szerint csak azok részesülhetnek majd egészségügyi ellátásban, akik ténylegesen fizetik a TB járulékot. Ez szerintem nem túlzottan "baloldali" intézkedés! Mi lesz például a hajléktalanokkal, vagy a tartósan munkanélküliekkel? Munkanélküli ellátásban is csak azok részesülhetnek majd, akik bizonyítják, hogy munkakereséssel töltik a napjaikat. Ez igazságos, de nem szociális intézkedés! A szociális jogállamokban az állam - erejéhez mérten - segíti a rászorulókat, attól függően, hogy érdemesek-e rá!

Tehát, aki nem tesz aktívan azért, hogy ne szoruljon pl. segélyre, aki meg sem próbál dolgozni, az nem volna szabad, hogy kapjon segélyt. A gyerekeit meg állami gondozásba kellene venni.

Igen, a cigányokról van itt szó... :-)

Végül pedig, én is csak azért szavaztam a Fideszre (pontosabban a KDNP-re) egypárszor, mert nem is volt más esélyes alternatíva a megyémben. (Harmadik utasok összeszedtek 2006-ban vagy 2%-ot), de messze vannak az ideálistól.

Ma már csak a Jobbikra szavaznék, még akkor is, ha 1%-on állna. Amit a zsidesz előszeretettel hazudik róluk, az "elveszett szavazat" nevű hazugság híresztelésével. (kb. 2002 óta megy ez.) De a Jobbik nem annyin áll, hanem legkevesebb 6-7%-on.

De lehet, hogy még szavazni sincs értelme... Miért is?

Mert az is könnyen lehetséges, hogy a választás kimenetelét nem a szavazók határozzák meg, hanem eleve le van zsírozva, kinek hány % jut, és hogy ki kormányozhat. Vannak erre utaló jelek, és jó lenne, ha ezt minél többen észrevennék, ugyanis minél többen kételkednek a parlamentarizmusban - ami ugye jakobinus és szabadkőműves eredetű berendezkedés- annál jobban megérik a helyzet egy igazi rendszerváltáshoz...

Amíg az szdsz többször is hangot adott annak, - például a "svájcisapka-hasonlattal" - hogy szalonképtelennek tartja a nemzeti gondolkodást, addig a magyar közvélemény sosem állt igazán szemben a magyarság összefogásának gondolatával.

Annak ellenére is igaz ez, hogy 2004 december 5.-én a kettős állampolgárságról szóló népszavazáson pedig a zsidómédia NEM-re buzdító propagandája sajnos megtette a hatását...

A két párt viszonya amúgy akkor jutott töréspontra, amikor az szdsz és az mszp kirobbantotta a székház ügyet. ( Ami szintén MDF-Fidesz közös ügy volt. ) Nem véletlenül időzítették ezt '93-ra, ugyanis ekkor a Fidesz - az Antall-kormány népszerűség-vesztése, és az szdsz ultra-liberalizmusának visszatetsző volta miatt - népszerűségi csúcsot döntött a közvélemény-kutatásokon! Bár az 1994-es választások második fordulójában a szabad demokraták, és a Fiatal Demokraták még egymás jelöltjeit támogatták, már jóval a választások előtt sejteni lehetett, hogy az szdsz a szocialistákkal fog kormányt alakítani, ami - az szdsz kongresszusának jóváhagyásával - be is következett, végérvényesen megszüntetve ezzel a már amúgy is rogyadozó, Fidesz-szdsz szövetséget. Ez egyben a liberális oldal - mint önálló tényező - megszűnését, és a magyar politikai élet kétpólusúvá szűkülését eredményezte. Tehát nem a Fidesz váltott először irányt, hanem a radikális, antikommunista rendszerváltó, nagyobbik liberális párt - 1990-hez viszonyított - pálfordulása állította a Fiatal Demokraták Szövetségét válaszút elé. Az egyik lehetőség az volt, hogy - csatlakozva az szdsz-hez - a korábbi elveiket feladva koalícióra lépnek a kommunista utódpárttal, amit akkor szinte teljes mértékben a régi pártelit irányított, élén az egykori pufajkás zsidó horn gyulával. A másik lehetőség pedig, hogy ellenzékben maradnak. Ezt megtehették volna úgy is, hogy liberális pártként működnek tovább. Viszont ekkorra már tisztában volt vele a közvélemény, és a politikusok egyaránt, hogy mit is jelent a liberalizmus a (magyar) gyakorlatban: a nemzeti összetartozás tagadását, és a globáltőke érdekeinek képviseletét! Aki ezeket az elveket vallotta, azok érdekeit az szdsz képviselte, most már a volt állampárttal összeborulva. Tehát ez vállalhatatlan úttá vált a Fidesz számára.

Maradt a nemzeti oldal, ahová viszont mindig is csak félszívvel tartoztak, a liberalizmustól sajnos sohasem álltak igazán távol, mégha ezt nyíltan nem is deklarálták, azonban az 1990-94 közti időszakban, a parlamenti munka során ez jól látszott.

A Fidesz a magyar nép érdek képviseletének irányába felé fordulását a párt liberális szárnya gátolja: ők javarészt már 1993-ban átigazoltak az szdsz-hez. De jó páran ott maradtak a fideszben.

Azok a párttagok, akik javarészt antikommunista nézeteik miatt csatlakoztak a szövetséghez, azok sokan már az 1994-es második fordulóban a párt által hivatalosan támogatott szdsz-es jelölt helyett az MDF-re adták voksukat. A tagság kisebbik része nem értett egyet a fordulattal, ők 1993-94-ben távoztak.

Orbán Viktor politikusként gazdagodott meg. Ez igaz. De, ha ez vállalhatatlan, akkor szinte az egész MSZP-s pártelitet le kellene mondatni! Gondoljunk csak Medgyesyre, aki benne van az "első százban", övé a fél Balatonpart (hol van hozzá képest az Orbán-család?), aki kezdetektől fogva politikus volt, és gyanús vagyongyarapodása a rendszerváltás körüli zűrzavarban indult meg, vagy Gyurcsányra, aki szintén összehasonlíthatatlanul vagyonosabb a Fidesz-elnök családjánál. Az ő vagyona is a Demisz vagyon nyomtalan eltűnése idején kezdett gyarapodni, és azóta is számtalanszor felmerült a neve gyanús ügyletek kapcsán! Vagy, - hogy az szdsz-ből is említsek valakit - itt vannak főpolgármesterünk áron alúl vásárolt, majd busás haszonnal értékesített lakásai. Ő sem a taxizásból gazdagodott meg a nyolcvanas években! Ha tehát ezeket elfogadhatatlannak tartjuk, akkor szinte a teljes magyar politikai elitet le kéne cserélni!

Tényleg ez lenne a legjobb!

Mind a (saját meghatározás, szerintem nincs jobb és bal, globalista neoliberális oldal van, és velük szemben állnak a helyi érdeket képviselő erők) bal, mind pedig a jobboldali (a parlamenti pártokról beszélek) politikusainknak szimpatikusabbak a szomszédos országok liberális pártjai a nemzetieknél. Én sokat jártam mindegyik szomszédunkban, figyelemmel kísérem az ottani eseményeket, és az a véleményem, hogy az ottani pártstruktúra teljesen eltér az itthonitól! Szlovákiában például együttműködnek a szlovák nemzeti célokért közösen a nacionalisták, a meciari posztkommunista, magát baloldaliként deklaráló pártok, a kereszténydemokraták, és a liberálisok is (igen, ott nincs annyi zsidó, mint nálunk), a különféle pártok kifelé mégis egységesen a szlovák nemzetet képviselő külpolitikával rendelkezik, mind a nyugat, mind pedig hazánk irányábára. Ott nacionalista minden komoly párt! Persze azért innen is érkeznek szélsőségesen magyarellenes megnyilvánulások, úgy, ahogyan koalíciós partnerüktől, a baloldali smertől is, ahogy ezt az elmúlt hónapokban tapasztalhattuk! Romániában is az "utódpárt", a Ion Iliescu nevével fémjelzett szociáldemokraták között több szélsőséges, intoleráns székely-ellenes nézetűt találunk, mint a most kormányzó polgári oldal köreiben. Ők is román fanarióták, akárminek mondják magukat, az mind csak diplomatikus rugalmasság, miközben egyre azért ügyelnek, a romániai nemzeti érdekekre, ezért is nacionalisták keményen. Szerbiában is hasonló a helyzet: Milosevics volt pártja a szerb szocialista párt, a volt kommunista utódpárt volt a legnacionalistább! A mai, mostani kormányuk is nacionalista.

Ebből is látszik, hogy ezekben az országokban a régi nómenklatúrához közelebb álló baloldal, és a neoliberális elveket valló, a nemzetközi tőkéscsoportok érdekeit képviselő szdsz-mintájú pártok ( ha egyáltalán létezik ott ilyen) nem találtak egymásra úgy, mint Magyarországon!

Az pedig teljesen logikus és kézenfekvő, hogy a szomszédos országok mindig is jobban boldogultak (értsd : az ő érdekeiket tudták a mieinkkel szemben érvényesíteni) az mszp-szdsz koalícióval, mint az mdf-es és a fideszes "jobboldali" kormányokkal, mert a baloldal gyakorlatilag szabad kezet ad nekik a határon túli magyarság tekintetében, nem áll ki az érdekükben! Ez megfelel a szomszédos kormányok érdekeinek, de semmiképpen sem felel meg a magyarságénak! Pedig Magyarország kormányának a mi érdekeinket kellene képviselnie!

No persze, ha a kormány magyarokból állna, és nem zsidókból, meg kilóra megvett emberkékből - őket hívjuk mi zsidóbérencnek.

Az szdsz számomra hazaárulók gyülekezete mert idegen érdekeket képviseltek(nek)állampolgáraik és az ország érdekével szemben korábban a megszállók most pedig a gyarmatosítók érdekeit képvisel(ték)ik.

Folyik az eladósítás állami és egyéni szinten most gyártják a kamatrabszolgákat.

A liberális és kozmopolita baromságokkal megfertőződött altruista (all true = minden igaz, avagy mindenkinek igaza van, pedig mennyire nem így van, lejjebb írok róla) ember SAJÁT ELMONDÁSA SZERINT "minden ember" érdekét egyformán veszi figyelembe.

Ott sántít, hogy a legtöbb ilyen kozmoliberális valójában igen szilárd zsidó faji öntudattal rendelkezik. Ohó, mi adjuk fel az állásainkat, az érdekeinket, a kultúránkat, mindent, nektek meg chábád luvavics szektátok lehet, ami az eleve ridikülőz talmudot legszélsőségesebben értelmező szuprematista szekta? Olyan zsidó messiást várnak, aki kiirtja a gojokat majd, szerintük a gojok olyanok, mint a sertések, és ez egy háborítatlanul működő szekta, mellesleg az ő hanukájuk lett meg légószirénázva tavaly pár bombagyáros által.

A zsidóság egy rendkívül összetartó népcsoport, de ugyanakkor kifelé, a nemzsidókkal rendkívul intoleráns is. A II. vh előtt nem volt saját hazájuk (mondjuk Izrael születésével kapcsolatban is lenne egy-két jó történet, főleg palesztin szemszögből) mindannyian más orszagokban éltek, de a saját érdekeiket mindig fontosabbnak tartották az őket befogadó országokkal szemben. Magasabb rendűeknek hiszik magukat, "Isten kiválasztott népe" - ezt tartják magukrol.

Azon kívűl, hogy még mindig létezik az a baj (is), hogy éppen ők nem veszik figyelembe a többség akaratát, hanem egy szűk kisebbség érdekeit preferálják. Konkrét példaként : ha érdekelné őket a többség véleménye, akarata és nem csak az, hogy még ameddig lehet, húzzák az államból a hasznot, akkor feloszlatták volna a parlamentet.

A nacionalizmus jó dolog, azt jelenti, hogy én a saját fajtám, a magyar nép érdekeit képviselem, mert nekem ez áll az érdekemben! Tehát a nacionalizmus igenis etnikai alapú. Úgy, ahogy zsidó a zsidókét, a cigány pedig a cigányokét, stb.

Rajtunk kívül senki más nem fog a mi érdekünkben cselekedni, tehát, ha mi, magyarok nem ezt tesszük, akkor örök kudarcra leszünk ( vagyunk ) ítélve! Egyetlenegy nép, sőt, még egyetlen ember sem lehet sikeres, ha nem részesíti előnyben a saját érdekeit másokénál! Ezt szokták az ellenérdekű felek "faji kirekesztésnek" nevezni, - eképp próbálván megtörni a magyar érdekképviseletet - miközben ők is pontosan ugyanezt csinálják! Biztos lehetsz benne, hogy zsidó a zsidót, egy cigány pedig a cigányt fogja választani a magyar ( vagy más nép tagja ) helyett.

Ez így kellene, hogy természetes legyen a magyarok esetében is. De nem így van.

Posted in A fordulat első lépése, A második világháború előzményei, A neoliberalizmus megbukott, A zsidómédia és a normasértő cigányság, Adósságcsapda, Bolsevik utódok és a cigányság, Cigánybűnözés, Engedd be a tótot kiver a házadból Engedd be a cigányt, Gazdaság és pénzügy, Kik szavaznak az szdsz-re?, Milton Friedman, Numerus Clausus, Reakcio, Reakcio.hu, Rendszerváltás vagy módszerváltás?, SZDSZ az ördög ügyvédei, cigány, szabad demokrata, szabad demokraták, szabad demokraták szövetsége, szadesz, szadi, szdsz, szdsz iskola és oktatás, zsidó, zsidóbűnözés, és nem a belső ellenségeink

Tagged with araczki, aradszky, Dávid Ibolya, hakni, kalapos kurva, Kik szavaznak az szdsz-re?, korda, leisztinger, magyar demokrata fórum, mdf, neokon, neokonzervatív, neokonzervativizmus, neolib, neoliberalizmus, neoliberális, nyugdíjasetetés, schmuck, szabad demokrata, szabad demokraták, szabad demokraták szövetsége, szadesz, szadi, szdsz, törzsszavazó, tisztelet társasága, zsidó, zsidók, zsidóság

Reakció blog Reakciós blog w blog ld50 blog emo blog antiszemita náci blog náciblog blogring nyilas blog nyilasblogja nyilas blogja konzervatív web keresztény freeblog főoldal nyilasblog jobboldali blog fasiszta blog cenzúrázott blog aszemita blog szókimondó blog radikális blog ufo blog extrém blog terrorista blogger neonáci blog neonáciblog újfasiszta blog heil blog szélsőséges blog szélsőjobbos blog szélsőjobboldali blog szélsőjobboldali blogger acab alleycat blog zsidó blog index w.blog.hu

Az antalli örökség

Az antalli örökség

Vagy inkább az antalli ökörség ??? :-)

Ki volt Antall József ?

Antall József családja : Antall József ősi kisnemesi családban született. Apja, id. Antall József jogász, hivatalnok, több minisztérium dolgozója – nevéhez fűződik az első magyar létminimum-számítás. Alapító tagja volt 1931-ben a Független Kisgazdapártnak. A II. világháború alatt menekültügyi kormánybiztos, 1944-ben lemondott, majd a Gestapo letartóztatta. Azért tartóztatták le, mert a cionisták embere volt. A háború után kormánybiztos, majd a Tildy-kormányban újjáépítési miniszter 1946-ig. Később a Magyar Vöröskereszt elnöke lett, de a kommunista hatalomátvételt követően kénytelen volt lemondani, s visszavonult oroszi birtokára. 1991-ben posztumusz Yad Vashem kitüntetést kapott, Raile Jakabbal egy időben.

Antall Józsefnek egy testvére volt, Antall Edith. Sógora Jeszenszky Géza későbbi külügyminiszter volt [nepotizmus az Antall-kormányban!]. Feleségétől Fülepp Klárától, két gyereke született: Antall György, ügyvéd és Antall Péter, fotóriporter.

A magyar nemzet árulói

Tehát id. Antall József ott volt az 1944.december 21-én a szovjet tankok árnyékában megalakult debreceni Ideiglenes Nemzetgyűlésben, ahol Monsignor Varga Béla karjait az égnek nyújtva mondott hálaimát a dicsőséges Szovjetunióért! Id. Antall azt a hóhérpalástos Tildy-kormányt (Tildy a palástos hóhér, purim 1946) szolgálta, amely könnyed tollvonással küldte a magyarok legjobbjait akasztófára. Talán ennyi éppen elég is a családról.

Antall pedig egy történelemhamisító történész volt, egy orvosi diploma nélküli orvos-történész, akit a sors kormány nélküli kormányfővé emelt.

Magyarázatra csak az utóbbi szorul, ha valaki nem tudná, hogy 1989-ben a háttérhatalom változatlan maradt.

Tehát Antall nem az országirányitás, a kormányzás lehetőségét kapta, hanem egy olyan pilótafülkébe ült, ahol a háta mögött más kezeli a botkormányt. Az Antallra vonatkozó tények ismerete csak annak okoz csalódást, aki a bebetonozott szocialista gazdaság, marxista gondolkodás és ateista diktatúra után keresztény szellemű, emberi szabadságra épülő ország-irányításban reménykedett.

1990-93 között Antall kormányának tagja volt Mádl Ferenc, ekkor még csaknem szürke eminenciás, tárca nélküli privatizációs miniszter. Ugyanő 1990-91-ben az Állami Vagyonügynökség igazgató tanácsának elnöke, majd
1993-94-ben művelődési és közoktatási miniszter. (A közép-keletre belopakodó "Európa" ekkor alapozta meg azokat az átalakításokat, melyek a magyar iparban, tudományban és oktatásban máig ható végzetes következményekkel jártak. Tehát Antall és Mádl idejében, megbocsáthatatlan felelőtlenségükkel vagy tudatlanságukkal kezdődtek azok a folyamatok, melyek 2006 szeptemberében az elhíresült gyurcsányi hazugság-bevallásig duzzadtak. Gyurcsány és köre tehát csak a jéghegy csúcsa. Mádl pedig bevált kommunista felfelé buktatás módszerével időközben köztársasági elnökké is előléphetett.

Az antalli politika másik támasza Surján László, aki előbb patológus orvos volt, majd a népjóléti miniszter, jelenleg pedig Magyarország 24 európai parlamenti képviselőinek egyike. Látszólag hibátlan karrier, elgondolható fizetése nagyságrendjének változása is. Ezt azért kell kiemelni, mert a hazai orvosokat fokozódó terhek nyomják, az egészségügyet megcsúfoló adminisztratív megszorítások terhelik, amire ő európai bársonyszékből néz. Megérteni ezt csak úgy lehet, hogy Surján nem a magyar orvosok képviselője az Európa Parlamentben, hanem Brüsszel képviselője az itthoni folyamatokban.

Antall mellett a korszak további kulcsemberei, akik az 1989-es rózsadombi paktumban érintettek: Göncz Árpád, Boross Péter, Horn Gyula, Pető Iván, Paskai László, Zoltai Gusztáv (MaZsiHiSz). Mert mindenki szem az eurocionizmus láncolatában.

Antall lehetővé tette a gyenge kormányzásával, és a szabályozatlan közállapotokkal azt, hogy pár száz csaló lenyúlja fillérekélt azt a termelő vagyont (gyárakat, üzemeket, vállalatokat) melyeket (nagy)szüleink 2 generáció által felhalmoztak a puszta kezükkel, és nekünk fiataloknak így csak a szívás és a farkastörvények maradnak, hiszen azok a gyárak most NEKÜNK termelnének profitot, s nem kéne itt szenvednie a kormányoknak a költségvetés elkészítésekor sem, hogy nincsen lóvé...

Ja, hogy nyugatra nem kellett az áruink nagy része? Ami amúgy sok esetben volt olyan jó minőségű, mint a nyugati, csak szerényebben volt csomagolva... De keletre igen! A baroMDF viszont ÖNKÉNT és ÉRTELMETLENÜL kivonult a keleti piacokról!!!

1989-1990 „megegyezéses forradalma” kiegyezés volt, forradalom nélkül. Az átalakulás forgatókönyvét a leköszönő diktatúra emberei írták, a rendszerváltóknak nem volt más választásuk, mint az, hogy elfogadják. Eredményeik inkább csak szimbolikus jelentést kaphattak. A megegyezéssel végül elmaradt a társadalmat megrázó, politikai fordulat. Nemcsak a „győztes” demokrácia erői nem érezték meg erejüket (mert nem volt), hanem a „vesztes” pártállam működtetői, a diktatúra haszonélvezői sem érezték legyőzve magukat (mert az átalakulás feltételeit ők diktálták). Eközben az emberek szemében nem vált világossá, hogy az állam életében nemcsak „a rendszer” kérdése sorsdöntő, hanem a hatalomé is: hogy a kulcspozíciókat kik birtokolják.

Az emberek többségében nem tudatosult, hogy a rendszerváltás nem jelentett igazi hatalomváltást. És mert ezt nem tudja, esélye sincs arra, hogy földolgozza az ebből következő ellentmondást. Azok pedig, akiknek lehetőségük volna ezt elmondani, a közgondolkodást e kérdés föltárása felé mozdítani, nem teszik. Nem akarják, nem tudják nem merik, mert roppant érdekek fűződnek ahhoz, hogy mindez rejtve maradjon.

Az 1990-es választások után az elvileg antikommunista ellenzéknek bőven megvolt a kétharmados többség a parlamentben. Elvileg tehát akármilyen törvénymódosítást, alkotmánymódosítást is megszavazhattak volna. Hangsúlyozom, alkotmánymódosítást is, tehát gyakorlatilag akármit, akárhonnan kizárhatták volna az elitet.

Most mégis, mit tehett volna konrétan ezellen 1990 nyarán az akkor 9%-os parlamenti képviselettel rendelkező MSZP?


Máshol sem volt fegyveres forradalom, mégis lehetett lusztrációs törvényeket hozni. Pedig gondolom a csehszlovák kommunista elitnek is megvoltak ugyanazok a katonai, titkosszolgálati, és gazdasági kapcsolatai mint a magyarnak. Tehát amit az itteni elvtársak megtehettek volna egy lusztráció ellen, azt elvileg az ottaniak is. És amiz az ottaniak nem, azt az itteniek sem.

Ráadásul ha forradalom is van, akkor is ugyanazok a pártok kerülnek vezető pozícióba az első szabadon választott parlamentben, az MDF, az SZDSZ, az FKgP. Ha így nem mertek semmit csinálni úgy mertek volna?

Szerintem egyszerűen a rendszerváltó MDF tagjainak jelentős része vagy meg volt véve, vagy szabadkőműves ügynök volt.

Aki meg mégsem ilyen volt közülük, annak meg nem volt beleszólása igazán semmibe...

http://reakcio.blogspot.com/2007/11/rzsadombi-paktum.html

Pogány Csaba: Az "antalli örökség" Magyar Világ,2006. dec.20.

Bíró Zoltán: Antall, a rendszerváltozás legkártékonyabb figurája

Dr. Antall halála után rengetegen, rengeteget emlegették az "antalli örökséget". Aztán csökkent az emlegetési gyakoriság, de teljesen nem szűnt meg. De vajon mit is kell ma dr. Antall örökségének tekinteni?

Azt, amit maga után hagyott. Az antalli örökség egyik része ma "a párt", a Magyar Demokrata Fórum, és annak emblematikus figurája, elnöke, Dávid Ibolya. Tudni kell, hogy Dávid Ibolya is és az MDF is, a 2006-os választások alkalmával eltűnt volna a politikai színtérről, ha nincs az MSZP-s kötődésű Schmuck Andor. Az "antalli örökséget" Schmuck hozta vissza a sírból. Ebből következik, hogy a 2006-os választások után az örökséget már antalli-schmucki örökségként kellene számon tartani. Tiszteletben tartva Schmuck pártmentő érdemeit, pusztán a rövidség kedvéért, a következőkben, leginkább csak "antalli örökségként" fogjuk említeni az antalli-schmucki örökséget.

Abban, amit dr. Antall az utókorra hagyott, a megkopott pártocskán és Dávid Ibolyán kívül a leglényegesebb az ország mai állapota. Ez ugyanis egyenes következménye dr. Antall tevékenységének. Az antalli örökség tehát lehet csekély értékű vagy értéktelen is, de mindenképpen súlyos örökség, és ezért nem elhanyagolható.

Egy örökség értéke pénzügyi, erkölcsi, politikai stb. érték lehet. Érdekes kérdés, az MDF és Dávid Ibolya pénzbeli értékének megállapítása. Magyarán, kinek mit ér meg az MDF, a megkopott minipárt, és még kopottabb elnöke, Dávid Ibolya.

Ahhoz, hogy erre becslést lehessen adni, tudnunk kell a következőket.

A magyar politikában minden párt tulajdonképp vállalkozás. Van két nagyobb vállalkozás a Fidesz és az MSZP, és vannak kisebbek, pl. SZDSZ, KDNP, MDF, MIÉP, Jobbik, stb.

A pártok üzleti vállalkozás jellegét (perverz módon és arcátlanul) az Alkotmány is biztosítja. Ez, az országot sújtó pártparazitizmus is jellegzetes része az antalli örökségnek:

"A pártok közreműködnek a népakarat kialakításában és kinyilvánításában". (Alkotmány, 3. § (2).)

Ez azt jelenti, hogy a népakaratot nem a nép alakítja ki önállóan, úgy, ahogyan akarja, hanem a pártok közreműködésével teszi (csak így teheti!) ezt. A pártok alkotmányos joga befolyásolni, hogy mi legyen a népakarat. Akár meg is mondhatják, hogy mit akarjon a nép. A népakarat kinyilvánítása még érdekesebb: a pártok közreműködnek a népakarat kinyilvánításában is! Ez pedig azt jelenti, hogy a népakaratot sem a nép nyilvánítja ki önállóan, úgy, ahogyan akarja. A pártok befolyásolhatják, hogy a pártok és a nép által közösen(!?) kialakított nép-akaratból mi legyen kinyilvánítva, és mi ne, és mindez hogyan és mikor történjen. Magyarán, a népakarat az a pártok akaratának és a nép akaratának valamilyen arányú keveréke. És abba is beleszólása van a pártoknak (abban is "közreműködhetnek" a pártok), hogy mi legyen népakaratként kinyilvánítva, függetlenül attól, hogy mi lenne a tényleges népakarat. Így még az is előfordulhat, - elő is fordul, - hogy a pártok mondják meg, hogy mi tekintendő népakaratnak, és, hogy e "népakaratból" mi mikor és hogyan nyilváníttassék vagy ne nyilváníttassék ki.

A népakarat tartalma, és különösen valaminek népakaratként való kinyilvánítása azonban már olyan tényező, ami erősen befolyásolhatja a pénzügyi jelenségeket és folyamatokat. A népakaratnak és valami népakaratként való kinyilvánításának tehát pénzben mérhető hatásai vannak. Piaci nyelven fogalmazva és egyszerűsítve: a pártokon keresztül pénzzel megvásárolható pl., hogy mi legyen népakaratként kinyilvánítva.

Az állam hatalmas pénzekkel gazdálkodik, az állam kezén hatalmas pénzek folynak keresztül. Az állami pénzek beszedése és felhasználása a politika irányítása mellett történik, tehát nagy szerepe van benne a pártoknak.

Aki szerezni akar valamennyit az állam kezén átfolyó pénzekből, az pénzt juttat a pártoknak, politikusoknak, győzelemre segíti őket a választásokon. A győztesek aztán, majd ha győztek, kamatosan visszajuttatják a pénzt a támogatóiknak, amikor már ők osztják el az állami pénzeket.

Az állami pénzek pártok és politikusokon révén, rajtuk keresztül szerezhetők meg. A pártok és a politikusok pénzelése tehát kockázati tőkebefektetés.

Egy esélytelen vagy alig esélyes kispárt pénzelése sem rossz üzlet azonban, mert relatíve olcsóbb, mint a nagyobb pártok hatalmas étvágyát kielégíteni. Az MDF tipikus politikai kisvállalkozás. Egy butik csak, de a nagy parlamenti vásárlóutcán.

Néhány másodperces hirdetésekért óriási pénzeket kérnek a reklám-piacon. A PR és marketing szempontból nagyon értékes parlamenti idő (valójában reklám idő) azonban gyakorlatilag ingyen van. A hirdetések minden szavát mérlegre kell tenni, mert akár egy nem megfelelő szó miatt is hatalmas büntetések járhatnak, óriási kártérítéseket követelhetnek, akiknek érdekei sérelmet szenvedtek. A parlamentben azonban mindenki gyakorlatilag azt mond amit akar.

Így már pusztán reklám célra is nyereséges befektetés lehet kispártot vásárolni, vagy bérelni!

Az MDF reklámbutikpárt, két jellegzetes figurája Dávid Ibolya és Boross Péter nagyban hozzájárulnak az MDF piaci értékének fenntar-tásához. Ideális szendvics-ember, azaz reklámhordozó mindkettő. Boross Péter pl. ajánlkozik Gyurcsány belügyminiszteréül (Magyar Nemzet 2006. november 25.). Micsoda propaganda és legitimáció ez Gyurcsánynak! Az antalli örökség egyik fő koronaőre, Antall utóda a kormányfői székben, most áruba bocsátja magát, hogy Gyurcsány előtt liktorként meneteljen, fászceszét fitogtatva.

Az antalli örökség pillanatnyi piaci ára mellett fontos kérdés még az árfolyamstabilitás is. Elkerülve az erre vonatkozó jóslást, tény, hogy az antalli örökség névadóját egykoron óriási tömeg kísérte utolsó útjára. Mára ennek a tömegnek majdnem minden tagja "a rendszerválto-zás vesztesei" közé tartozik. Valószínű tehát, hogyha az antalli örökségnek a jövőben még lesz is ára, lesz használati és piaci értéke, akkor az antalli örökséget a "rendszerváltás nyertesei" fogják hasznosítani. Tanulságos ebből a szempontból egy részlet egy riportgyűjteményéből.

Bíró Zoltán mondja: "Ma már elmondható Antallról, hogy a rendszerváltozás egyik legkártékonyabb figurája volt. Mindenféle vezetésre alkalmatlannak bizonyult, például képtelen volt levezetni egy elnök-ségi ülést, mert kiselőadásokat rögtönözve szétbeszélte. A legnagyobb baja mégis, hogy zsigeri alapon mélységesen lenézte a népet, a pártot, mindenkit. Az a típus, aki lefelé tapos, fölfelé nyal. Amikor az érdekei úgy kívánták, és például Pozsgay még számított, akkor levéláradattal bombázta Imrét, aztán ejtette. Engem az elnökségi ülés előtt felhívott és remegő hangon kérdezte, hogy tényleg lemondok. Igen - válaszoltam - de téged ez miért érdekel ennyire? - Semmi, csak megnyugtatott - válaszolta. Szóval hataloméhes ember volt, akinek az élete azzal telt el, hogy állandóan a periférián mozgott, de olyan barátokkal, mint például Aczél György."

Újságírói kérdés: "Csak nem akarja azt mondani, hogy Aczél György küldte Antall Józsefet?"
Bíró Zoltán válaszol: "De, Aczél keze benne volt."

Ezekből pedig az következik, hogy az antalli örökség, benne az ország mai állapota, tulajdonképp nem is csak Antallhoz köthető, hanem jelentős részben Aczélhoz is. Antall csak szervilis eszköz volt, mint egy kórokozókat hordozó gazdaszervezet, aki (a "nagytakarítások" gondos elvégzése helyett!) az Aczél-vírusokat behurcolta a kellő ellenállóképességgel még nem rendelkező rendszerváltás utáni magyar politikába.

Antall tehát politikailag és hatásában nem más, mint a rendszerváltás utáni körülményekhez alkalmazkodott Aczél-mutáció.

Érdekes jelenség figyelhető meg napjainkban: soha annyit nem beszéltek értékekről, mint mostanában. Hovatovább már csak azt veszik em-berszámba, aki valamilyen értékeket "képvisel" vagy "hordoz". Nincs olyan szervezet vagy párt, amely ne "hordozna" legalább egyet, de gyakran többet is a baloldali értékek, a jobboldali értékek, a szociáldemokrata értékek, a liberális értékek, a keresztény értékek, a konzervatív értékek, a polgári értékek, a nemzeti értékek stb. közül.

Különösen érdekes, sőt tragikomikus, ha megkérdezünk egy értékképviselőt vagy értékhordozót, hogy sorolja fel, hogy mik is lennének a legfontosabb szociáldemokrata, liberális, keresztény, stb. értékek, amit ő éppen képvisel vagy hordoz (neki igazán tudnia kellene, hogy mik azok), meglepetve tapasztalhatjuk, hogy némi zavart nyögés és toporgás után, a kérdezett semmit (vagy semmi jellegzeteset) nem tud mondani.

Hasonlókat tapasztalhatunk, ha megpróbálunk rákérdezni az antalli örökség őrzői között, hogy mik is lennének az antalli örökség meghatározó elemei. Bíró Zoltán azonban segít: Antall "zsigeri alapon mély-ségesen lenézte a népet", "hataloméhes ember volt". És ez a lényeg. Az aczéli-antalli-schmucki örökség: hataloméhes, a népet zsigeri alapon mélységesen lenéző figurák mentalitása. És ha így vesszük, nemcsak az MDF, hanem a többi párt is osztozik az antalli örökségen, szépen, testvériesen.

Csurka István, Bíró Zoltán és Für Lajos a Magyar Szellemi Védegylet konferenciáján 2005. május 21-én :

"Antall József az MDF ellen cselekedett...", "Göncz Árpádot felépítették...", "Diktatúrából diktatórikus eszközökkel kellett volna demokráciát csinálni..." - így emlékeztek az Echo TV Elátkozott szabadság című műsorában csütörtök este a rendszerváltásra az MDF egykori meghatározó politikusai, Bíró Zoltán, Csurka István és Für Lajos.

- Világossá vált, hogy Antall József az egyszemélyi hatalom kiépítésén fáradozik. Meggyőződésem, hogy az MDF-SZDSZ-paktum csak a jéghegy csúcsa volt... A tények azt mutatják, hogy Antall az MDF-fel szembeni politikát valósított meg. A privatizáció során a KISZ-esek jutottak hatalmas állami vagyonhoz. Az SZDSZ-nek átadta a sajtó egészét - vélekedett az egykori MDF-es miniszterelnökről Bíró Zoltán, az MDF első, ügyvezető elnöke egy bejátszásban. A műsorban arra a "durva" kérdésre: "ki is volt Antall József '89-90-ben, s az MDF-ért, vagy az MDF ellen cselekedett-e?", Für Lajos, az Antall-kormány volt honvédelmi minisztere úgy válaszolt: azt mondaná, hogy az MDF ellen. Csurka István azt is Antall József számlájára írta, hogy Göncz Árpád "az Írószövetségből mint egy trambulinról átugrott a köztársasági elnöki székbe", a volt miniszterelnök segítségével. Ez, mint ahogyan viszszaemlékeztek, azért történhetett meg, mert Göncz Árpádot "nagyon ügyesen felépítették", s azért is tehették, mert jómaguk, Csoóri Sándorral és Fekete Gyulával "nem értek rá ezzel foglalkozni". Nem vették észre, hogy a Nemzetközi Valutaalap és a Világbank akaratából "született meg" Antall és Göncz.

Szó esett a műsorban az 1990. szeptember 10-én kidolgozott Justicia-tervről is. - Akkor tizenegy pontban soroltuk fel, hogy kikkel kell elszámolni, s ha szükséges, leszámolni - emlékeztetett Für Lajos, aki megismételte, hogy tévedett, amikor úgy gondolta: diktatúrából diktatórikus eszközökkel nem lehet demokráciát csinálni. "Ki kellett volna takarítani őket, nemcsak száműzni a közéletből, hanem, aki megérdemli, annak lakat alá kellett volna kerülni." Für azt is konstatálta: demokráciából demokratikus eszközökkel is lehet diktatúrát csinálni: "lásd a 2001 szeptember 11. utáni USA-t és lásd a mostani Gyurcsányokat". Végezetül visszautalva a rendszerváltásra, az MDF egykori elnöke "nyugodt szívvel" konstatálta:

"Nem nagy demokratáknak kellett volna lennünk, hanem a hatalmat valóban használva, rendet tenni ebben a szennyes, mocskos világban." (Csurka István)

Az antalli örökség, mdf, magyar demokrata fórum, herényi károly, boross péter, antall józsef, surányi györgy, dávid ibolya, az antalli ökörség