Valódi reformok
:-)
Hungarista reformok
Az 1944. Október 15-ei hatalomátvétel után, az elsődleges feladat természetesen az ország védelme volt, de számos reform is fűződik a hungarista kormány nevéhez.
Mindenekelőtt szögezzük le azt a tényt, hogy a hatalomátvételre törvényesen került sor. Horthy Miklós fegyverszüneti proklamációját másnap önként visszavonta, és megbízta Szálasi Ferencet a nemzeti összefogás kormányának megalakításával. Miután Horthy lemondott, az államfői poszt megüresedett, szükségesség vált tehát a betöltése. Viszont egy javaslat szerint, nem töltik be közvetlenül, hanem alakul egy háromtagú Kormányzótanács Szálasival az élen, aki továbbra is birtokolja a nemzetvezetői posztot. Miután a javaslatot elfogadta a Parlament, november 4-én sor került Szálasi nemzetvezetői beiktatására. Szálasi az esküjét a Szent Koronára tette le. Ezen szemszögből tekintve, ő volt az utolsó törvényes magyar államfő, hiszen senki utána már nem esküdött fel a Szent Koronára. Az ezután következőket, amelyek a törvényhozás útján keletkeztek, egy társadalmi forradalom kezdeteként is jellemezhetnénk. A háború miatt, e forradalomnak igen kis hely, és idő jutott, azonban még így is lázas munka folyt, és igen komoly szellemi-politikai alkotást hagyott az utókorra. Nem árt, ha a legfontosabb reformokról említést teszünk. Mindenképpen említést érdemel az 1944. November 8-án elfogadott rendelet, mely a Dolgozó Nemzet Hivatásrendje nevet viselte. Ez egy korporációs rendszert foglal magába, amelyhez hasonlót a fasiszta Olaszországban is alkalmaztak, ám ez annak egy továbbfejlesztett változataként fogható fel. A rendelet utasításaként, 14 hivatásrendet állapítottak meg, és fontosságuk szerint hierarchiát állítottak fel. Az első rendet a fegyveres erő alkotta, ami cseppet sem meglepő, hiszen háború dúlt. A következő rend az egyházaké volt. Elfoglalt pozícióján nem lepődhetünk meg, ismerve a Hungarizmus felfogását az vallásosságról, és annak társadalmi-kulturális szerepéről. A következő rend az édesanyáké volt, amely egyet jelentett az anyaság különleges megbecsülésével, ami egy fajvédő eszmekörben természetes is. Ezután a nemzetnevelők rendje következett. Az ő feladatuk volt a társadalom erkölcsi-lelki arculatának a megrajzolása. A következő rend feladata az egészséges családi élet létrehozása. Ez a nevelés az óvodától, a felsőfokú tanintézetig tart. A következő rendet az egészségügyben dolgozók alkották. Hiszen ahogyan Szálasi Ferenc is írta; „Népegészség államegészség!”. Ezután következtek a sorrendben a közalkalmazottak, és utánuk pedig az önálló értelmiségiek voltak rangsorolva. Az iménti rangsorolás is tökéletesen mutatja, hogy a közérdeket előbbre valónak tekintették, mint az egyéni érdeket. A termelő ágazatok csak ezután következtek, ami tökéletesen tükrözi, hogy a Hungarizmus, szemben a liberális gondolkodásmóddal, a lelki-szellemi tevékenységet az anyagi termelő munka elé helyezi. A termelő rendek közül, az első helyet a parasztság foglalja el. Ez nemcsak a táplálkozás, az élelmiszerek kiemelt fontosságából következik, de abból is, hogy a hungarizmus nemzetiszocialista parasztállamot akart felépíteni. A következő rendben a az energiatermelő bányászok, azután pedig az ipari dolgozók helyezkedtek el, vagyis a munkások. Ezután a céhbeliek rendje következett, amelyet a szállítás, a közlekedés dolgozóinak a rendje követett. Csak az utolsó két helyet foglalták el, a kereskedők és a hiteléletben dolgozók. Ez csak a mai liberális szemszögből nézve tűnik megdöbbentőnek, hiszen a Hungarizmus szerint ez a két munka a legkevésbé értékteremtő, így nekik jár a legkevesebb. Napjaink ún. fejlett országaiban az értékrend a feje tetején áll. Volt még egy rendelet, amelyet mindenképpen meg kell említenünk, és ez nem más, mint az üzemi tanácsok létrehozásáról szóló rendelet. E szerint minden olyan cégnél, ahol több mint 20 dolgozót foglalkoztatnak, üzemi tanácsot kell létrehozni. Ezek a tanácsok ügyelnek a dolgozók munkaviszonyainak a törvényes működésére, valamint a hungarista életforma tökéletesítéséért tevékenykednek. A Hungarista kormány meghirdette azt, hogy a pénz hatalmát meg kell törni, de ugyanúgy meg kell törni a születési kiváltságok hatalmát is. Célja volt, hogy a jövőben kizárólag a tehetség legyen az ember értékmérője. Sajnálatos módon a háború, a harc, a kiürítés, a városvédelem-szervezés, erősen lekötötte a kormányt, és ezért a boldogabb magyar jövő létrehozására nem tudott megvalósulni. De, ami ezen kis idő alatt történt, mindenképpen következtetni enged arra, hogy a Hungarizmus a legnemesebb magyar szándék talajáról fogant, és nem született nála még magyarabb eszme.
Elvégre bizonyos körök manapság is elismeréssel illetik a tanácsköztársaság egyes szociális igazságosságot célzó intézkedéseit. Az árva és/vagy szegény gyerekek nyaraltatásáról, mint egy ilyen intézkedésről, már biztos mindenki hallott.
Tehát, nem ördögtől való ugyanebben a vonatkozásban a hungarista időszak intézkedéseit is elismerni, és tanulmányozni, mennyiben időszerűek manapság.
