Nacionalizmus es szocializmus életösszhangja

Nacionalizmus és szocializmus életösszhangja

Az emberiség tagozódásának két nagy elve ütközött egymással az utolsó évszázad során. Az emberiséget függőlegesen tagozó nemzetiség elve, amely növeli a nemzetek öntudatát, amelyet keményít a nacionalizmusnak egyre erősödő mozgalma. Az emberiséget horizontálisan tagozó proletár szocializmusnak az osztályképződés a fő elve. Az utolsó évtizedek élményei megtanították a gondolkodni tudókat, hogy az emberiség maga nagy harcait, mint nemzetek, és NEM pedig mint osztályok harcolják. A fasizmus megelégedett a szocializmus korábbi tömegeinek nacionalizálásával. A német nemzeti mozgalom nem elégedett meg a tömegek nacionalizálásával: az ideológiát, az eszmét, a szocializmus alapgondolatát is nacionalizálni igyekezett. A nacionalizmus elemzésénél két elemmel találkozunk. A hagyományos történelem során kialakult élményközösségeknek, a nemzetiségnek az öntudatával ez a nemzetiségi elv és az idők során hazává szélesült szülőföld szeretetével, a patriotizmussal. A nacionalizmus annyiféle, ahány náció van, és minden korban eltérő színezetű.

A szocializmus a nemzeti együvé tartozás tárgyi feltételeit alakítja ki. A szocializmus teremti meg a társadalmi, gazdaságetikai, a nemzeti élet keretén belül a nacionalizmus érvényesítését. A nacionalizmus volt az, amely a szocializmust felszabadította marxizmustól. A nacionalizmus és a szocializmus szellemi ötvözete a legmagasabb rendű szellemi közösség.

A Német szociálpolitika:

A német nacionalizmus a külső nyomás ellenhatásaként fejlődött ilyen példátlan intenzitásúvá (Versaillesi rablóbéke). A társadalmi ellentéteket elmélyítette a németség háború utáni helyzete, ezért szocializmust vet fel magában.

A világháború alakította a tömegek gondolkodását. A német hadbavonult és onnan visszatérő férfiak nagy részének közmeggyőződésévé vált, hogy a szocializmus az a gazdasági forma, amely más nacionalista vagy nem nacionalista szellemtől függetlenül egy magasabb és emberhez méltóbb népélet kialakítására alkalmas.

A szociálpolitika, így a nemzeti szocializmus szociálpolitikája is nem a gazdasági élet némi javítását jelenti, nem az elesett embertársnak a megsegítését, sem a jótékonyságot, hanem a szociálpolitika, a társadalompolitika a társadalomra irányul. A megelőző tevékenységek a legfontosabbak. A német szociálpolitika a német szocializmus megvalósítására irányul. Arra irányul, hogy a németség belső értékeit kibontakoztassa, és lehetővé tegye a politikai erőknek és teljesítményüknek a legnagyobbra fokozását. Minden szociálpolitikának az állam a hordozója, és így a német szociálpolitikában is az állam kapja a fő hangsúlyt. A német állam nem öncélú, a nemzeti szocializmus ideológiájában a német állam eszköz. Eszköze a fajnak, a faj megerősítése, tisztaságának megőrzése, fennmaradása érdekében. Csak így lehet az etnikai és faji konflikutusoktól mentes, és ezért egységes és erős birodalmat létrehozni - a III. Birodalmat. Az állam szociálpolitikájának elsődleges célja a faj védelme, a faj megerősítése, a faj érvényesítése. Ezt a politikát követi a németség akkor, mikor a fajkeveredések kialakulását a sterilizációs törvény rendelkezései alapján az értéktelen elemeknek a fajban való utánpótlását lehetetlenné teszi. Ezt a fajvédelmi politikát követi akkor, amikor a szociális intézmények, a társadalombiztosítási intézmények munkáját arra állítja be, hogy a megelőzés az egészségi ártalmak, a fajtát gyengítő biológiai károk megelőzése céljából koncentrálja a maga anyagi erőit. Ezt a fajvédelmi politikát követi akkor, amikor kitelepíti vagy erőteljesen kivándorlásra ösztönzi azokat, akik a belső ellenséget, és az élősködő réteget alkotják.

Minden szociálpolitikának központi problémája a nemzet munkarendjének megteremtése. A munka tulajdonképpen magának a személyiségnek a kibontakozása a nemzetközösség érdekében. A munka tehát annyit ér, amennyit a nemzetközösség céljainak szolgálatában ér. A nemzeti munka rendjének két hatalmas pillére van, az egyik az ún. Arbeitsfront, a munka arcvonala, a másik a nemzeti munka rendjének nevezett birodalmi munkaügyi szervezet.

Minden üzemben a vállalkozó az üzem Führerje, a munkavállalók az üzemben a munkás csapatot, a Gefolgschaftot jelentik, akik követik a küzdelmekben és a harcban a tulajdonos vállalkozót. (Japánban ennek a munkahelyi életközösségi magatartásoknak amúgy régebbről is hagyománya van, a klánszisztéma) Teljes demokratizmus van az üzemekben, nem demokrácia a vezetésben, hanem az ember és ember közötti érintkezésben. A vezetők, a mérnökök, a munkások, és a tanulatlan napszámosok közötti érintkezésben az ugyanazon nemzethez való tartozás, és az együvé tartozási érzet tapasztalható. Tapasztalható a rokonszenv, az udvariasság és az egymás szempontjainak megértése. A munka nem vált robottá, s a munkás jól tudja, hogy a teljesítmény, amelyet nyújt, részben anyagi megalapozása teljes életének, részben bekapcsolódás a nemzeti erőkifejtésbe, egy hatalmas nemzeti teljesítménybe. A társadalmi féltékenységet, amely rendszerint gyűlöletté fajul, megszünteti, ennek elejét veszi az, ha a munkás tudja, hogy módjában van évenként két hetet utazni tengerparton, kies vidékeken családjával együtt üdülni, polgáriasodott formában szórakozni. A munkás tehát személyiségeihez méltó életet élhet, ennek következtében kultúrértékek felvételére alkalmassá válik.

A nemzeti szocializmus ideológiájának megfelelő rendszabályokkal szocializmus teremthető a kapitalizmus szélesebb körében, azokban a gazdasági szektorokban, amely gazdasági szektorok működése a legfontosabb a közösség szempontjából. Megőrizhetőek a kapitalizmus előnyei, például a verseny, de mindez a nemzeti érdeknek megfelelően van beszabályozva. Termelőüzemek, bányák, és földterület ellenben soha nem kerülhet idegen országból érkező tőke tulajdonába. A CSAK jogi személyiségű társaságok nem léteznek, helyettük teljes személyes vagyoni felelősséggel rendelkező korporácók vannak. Értelme : a csődbűntett és az egyéb spekuláció ellehetetlenítése.

Na, akkor ezt most kivételesen jól sikerült összefoglalnom. :-)

De Lantos János is írt egy ilyen alap dolgokat tárgyaló írást.

A nacionalizmus és a szocializmus életösszhangja - írta Lantos János - kitartás.hu

Nacionalizmus

A nacionalizmus a 19. században tűnt fel, mint politikai érzelem. Legalábbis onnantól kezdve deklarálják keletkezésének időpontját. Valójában ez így hamis állítás, mivel a nacionalizmus érzése – hívják bárhogy is – mindig megvolt az emberekben. Ez egy természetes ösztön, ami vele született, még akkor is ott lapul lelke mélyén, ha ezt a természetes érzést igyekeznek elnyomni, kioltani belőle. A nacionalizmus szerint minden ember nemzeti jellegzetességgel bír. A nacionalizmus célja, a nemzeti önazonosság felszínre törése volt. Bármely nemzet tagjában megtalálható az az érzés, miszerint tartozni akar valahová. Egy egészséges lelkületű nemzet életében tehát, meghatározó tartópillér szerepét kell betöltenie a nacionalizmusnak. A nacionalista érzés szoros összefüggésben áll a kultúrával. A kultúra hordozója a faj, azon belül pedig a nemzetek is egyfajta sajátos kultúrát hordoznak magukban. Egy nemzet lelkiségét tükrözi annak kultúrája. Fontos dolog az, hogy a népi kultúra valóban a nép minden rétegéhez eljusson, ne lehessen egyes osztályok kiváltsága csupán. Az egész nemzet közkincsévé kell tenni, hiszen csak így érezheti át mindenki. Felszínre kell hozni a nemzetben rejlő tehetséget, és a nemzeti kultúra szolgálatába kell állítani, hogy áthassa az egész nemzetet a nacionalizmus érzése. A kultúrának ápolnia kell a testvéri összetartozás erejét, így erősítve meg a nacionalizmust a nemzet életében. Csak egy ilyen lelkülettel megáldott nemzet képes nagy célokat elérni. Minden nemzet történelmében, ha külső veszély fenyegette, csak akkor tudta magát megvédeni, ha ez az érzés áthatotta a nemzet nagy részét. Az, hogy a közösségért érdemes áldozatokat hozni, hiszen az ember maga is e közösség büszke tagja. Fontos még megjegyeznem, hogy a tiszta nacionalizmus gondolatának átérzéséhez idealizmus szükségeltetik. Ez az a gondolat, ami egy nemzetet összetart, és összefogásra ösztökélhet. De ez csak úgy valósulhat meg, ha egységes a nemzet belső társadalma, és ez pedig már a szocializmus kérdésköre.

Szocializmus

Most rátérnék a szocializmus kifejtésére. A szocializmus szintén a 19. században bukkant fel, válaszul az ipari forradalom miatt megváltozott viszonyokra. A szocializmus a következőképpen határozható meg: a társadalmi igazságosság tana. A szocializmus nem veti el a magántulajdont, természetes keretek között kívánatosnak tartja, sőt teljes védelme alatt áll. A szocialista rendszerben az állam ellenőrzi a termelő folyamatokat. Természetes vágy minden emberben, hogy az életbiztonsága meglegyen. Továbbá, hogy munkája megbecsülésre találjon. Ez szintén természetes érzés, amelyet az emberből kiirtani nem lehet. Tehát a szocializmus érzése is veleszületett, egyidős az emberiséggel, bár nyilvánvalóan nem így nevezik, vagy nevezték. Már itt az elején leszögezném, hogy a tiszta szocializmus nem keverendő össze, annak marxi, kommunista torz válfajával. A szocializmus azért szocializmus, mert az egész nemzeté. Nem pedig kizárólag a munkásosztályé, bár a történelem bebizonyította hogy csak szavak szintjén volt az övé… A marxizmus szocializmusában a munkás nem más, mint egy eszköz. Társközösségi érzése nincs, hiszen nem is természetes közösségben él. A marxizmusban egy szikrányi szocializmus sincs. Az osztályharc meddő, csak a nemzet egységének az ellensége. A szocialista berendezkedésű állam feladata, hogy ügyeljen arra, hogy az egységes nemzet ne hulljon szét egymással szemben álló vagyoni rétegekre (osztályokra), nehogy osztályellentétek keletkezzenek. Nincs osztálytársadalmi rétegződés.

Nemzeti szocializmus

Most rátérnék a nacionalizmus, és a szocializmus összhangjának a kérdésére. Sokan bizonyára azt mondják, hogy a nacionalizmus és a szocializmus egymással szöges ellentétben álló eszme. Ez a megállapítás akkor állná meg a helyét, ha szocializmuson a kommunizmust, a marxizmust érteném. De mivel az imént kifejtettem már, hogy miért nincs köze az igazi a szocializmusnak a kommunizmushoz, ezért a további okfejtés jelen esetben szükségtelen.

Amint látjuk, ezt a nacionalista szocializmust teljesen meg kell különböztetnünk a marxi szocializmustól. Azonban van másik oka is, amiért meg kell különböztetnünk. Mégpedig az, hogy a marxi szocializmust teljes mértékben áthatja a posványos, alacsonyrendű materializmus. A nacionalista szocializmus pedig idealista gondolkodásmódon alapuló ideológia. A marxizmus lényegében internacionális osztályszocializmus, míg ez ellenben nemzeti, egyetemes szocializmus. A nacionalizmusnak és a szocializmusnak azért kell kiegészíteni egymást, mert: a szocializmus nélküli nacionalizmus, könnyen átcsaphat sovinizmusba, illetve a nacionalizmus nélküli szocializmus nagyon hamar materializmussá fajulhat. Ez az a rend, mely hivatott megteremteni a gazdasági békét, mely a munka és termelés eredményeinek hasznát arányosan osztja meg a termelés tényezői között, hogy megszüntesse a pénzkapitalizmus keletkezésének és létezésének lehetőségét és a munkásság reménytelen nyomorát. Megteremti a társadalmi békét, az előbb taglalt okok miatt, hiszen megszünteti a kiváltságos “osztályokat”. Nem utolsó sorban megteremti a politikai békét, ahol nem önző pártérdekek acsarkodása tapasztalható, hanem egyetlen vezérgondolat kézzelfoghatósága érzékelhető, mégpedig; a nemzet boldogulása mindenekfelett! Ebben a rendszerben minden hatalom a néptől ered. A termelvényekből adódó haszon nem a tőkésé, vagy az államé, hanem a nemzeté. Az embernek szorgalmával, és legjobb képessége szerint kell szolgálnia az embertársai által alkotott nemzetet. Viszont a nemzetnek is vannak kötelességei vele szemben, vagyis meg kell teremtenie azokat a körülményeket, ahol az ember az előbbiekben leírt szerepét tökéletesen betöltheti. Ez a nacionalizmus és a szocializmus összhangja. A szocializmusban cél a munkás és a munkaadó közötti béke. Az ellentéteket szító szakszervezetekre nincs szükség, valódi érdekképviseleti szervezetekre van szükség, amely valóban a munkabéke előteremtésén fáradozik. Emellett a társadalom minden rétegét hazaszeretetre kell nevelni, hiszen a szocializmuson keresztül így érezheti át, hogy mi az a nagy cél amiért dolgoznia kell. Munkabéke pedig akkor van, ha a munkás a megbecsüléséért vívott harcában megkapta magának a tiszta egészséges családi otthont, továbbá a egészséges légkörű munkahelyet, hogy családja és nemzete számára képességei szerint a legjobb teljesítményt nyújtsa. E nemzetvédő eszmekörben nagy szerepe van a családnak. Az ifjúságnak kulcsfontosságú hivatása van, fontos tehát a gyermeknevelés megfelelő szellemben történő végrehajtása. Ezért van nagy szükség a családra, hogy a gyermek tiszta erkölcsi nevelést kapjon. Tetten érhető tehát mindenhol a nemzeti érzés, illetve a szociális gondolat, melyek olyan érzések amelyek megvannak az ember legbelsőjében. Természetes életösztönök ezek, összehangolásuk pedig meghozza azt a társadalmi rendet, ahol a nemzet minden tagja a közösség nagy szolgálatában, egyéni céljait is tökéletesen meg tudja valósítani, hiszen az egybe esik a közakarattal. Az erkölcsi és szellemi, illetve az anyagi érdekek összehangolását jelenti e két eszme összehangolása. A szocializmussal a közösségben lévő minden egyén boldogítása a célja, de a nacionalizmussal a legtermészetesebb népi közösség, az egész nemzet jólétéért dolgozik. Politikai gazdasági tekintélyrendszer, az egyén felelősségével. Röviden olyan rendszer, ahol a nacionalizmus meghatározó, de ahhoz hogy a nemzet minden tagja őszintén magáénak vallhassa ezt a nacionalizmust, szükségeltetik a szocializmus. E rendszer magyar gyakorlatának középpontjában mindenkor a nemzet áll.

Lantos János

Így lesz eredmény?

Van ez a cionista ejtőernyős firkász a barikad.hu-n. (ejtőernyős = azért van ott mert a cionisták oda küldték, áruló) Írt egy cikket amiben gyalázta a különféle nacionalista világnézetű magyar embereket. Leszólta a neten írkáló hazafiakat durván és igaztalanul. Ja hogy hol a cikk? Nem linkelünk szemetet :)

Alábbi szól klubrádió néhány fórumozójának is akik képtelenek elviselni bármilyen a zsidómédia hazugságaitól eltérő más véleményt.

(hungarofób a bolgár györgy és zsidó tulajdonú a rádió XD mondom én hogy a média tulajdonosi háttere kulcsfontosságú abból a szempontból, higgyünk-e neki, zsidó médiának higgyen az akinek Imre az anyja XD)

Diktatúrában élünk, a kocsmai politizálás és a pótcselekvésként jelentkező internetes fórumozás a kiúttalanság és a szervezetlenség, sőt mondjuk ki, a reménytelenség érzetének termékei. Persze kocsmai politizálás mindig volt, de ma - szükségszerűen - a hatalom durva bírálata és a pol. maffiózók túlvilágra küldésének különféle módozatai képezik a slágertémákat.
Kovács úr nem képes tiszta karaktereket felmutatni, amiben igaza lehet, az a radikalizálódás és a tehetetlenség egyidejű jelenléte a társadalomban, ami frusztrációt és schizoid életérzést indukál.
Amit ez a szerencsétlen ki akar fejezni, az valójában a társadalom segélykiáltása, amit ez a féreg - természetesen - cinikus módon karaikíroz ki, nem látva és nem értve a valóban meglévő "fórummagyar" kétségbeesett küzdelmét azért, hogy valakinek elmondja, leírja, kibeszélje sanyarú sorsát, és erőt merítsen a sokadszor leírt " de már nem sokáig", "ébredjünk honfitársaim" stb. fogadkozásokból. Nagyon sok ember napról napra tolja magát előre, pedig már nincs kedve semmihez, felrémlik a jelenleg szükségszerűnek látszó pusztulás, de este ír és olvas, keresi a hasonlókat és tovább reménykedik. A reggeli ébredés, a "bootolás", a még tiszta fej tiszta helyzetfelmérése elviselhetetlen. Aztán megjelennek a tudat önvédelmi reflexeként működő, a valóságot hárító remény-mankók. Majd a 2010-es választáson, majd a népszavazás, majd a sztrájk.
Lehet ezen röhögni, lehet azon is, hogy néhányan esetleg tényleg a náci világnézetet preferálják, a kalviatúra billentyűit ütik, nem a gazembereket , sőrrel oldják a feszültséget. Ebben az országban már 1918. október végén lehetett röhögni mindenen. Meg is lett az eredménye.
Én azt mondom, ha már röhögünk, röhögjünk a "libermagyaron", aki nem érti valójában, hogy egy macska vízbefojtásában mi a művészet, de tapsikol, mert fél hogy hülyének nézik. És ezután teljes joggal nézik hülyének, pont azok, akik a lélek mérgezői, akik macskát fojtanak a kádba. Aki szóról szóra elmondja saját véleményként a népelnyomás és az egyéb médiatermékek által sugallt baromságot, hazugságot, manipulatív, nemzetrontó véleményszennyet. Aki arra a disznóra hasonlít, amelyik segít a böllérnek a kést élezni. Aki fatalista és behódoló. Aki megriad a fekete egyenruhától. Nem a rendőrállatokétól, hanem a Gárdáétól. Aki nem tudja azt, hogy ha ebben az országban egyetlen igazi náci lenne, minden működne. Aki puszta létével károsít minden igazi értéket. Aki egyszerre idióta, sznob és parvenű, Aki a tudatlanok gőgjével, a nyomtatott betűt istenként tisztelve mond le a tisztánlátás igényéről és képességéről.
Röhöghetnénk, de inkább sírni kellene. Vagy odacsapni. De qrva nagyot. Mert az idő már lejárt.

Nemzeti Fasiszta Párt programja 1921

[Nyugat-Európa és az Egyesült Államok 1918-1939. Új- és legújabbkori egyetemes történeti szöveggyűjtemény 2/1. kötet. Szerkesztette: Almási János, Girus Károly, Kis Aladár. Tankönyvkiadó, Budapest, 1976. 63-70. p.]

(Részletek)

Alaptételek

A fasizmus politikai párt, amely azért létesült, hogy megerősítse a fegyelmet és leszögezze a maga „credo”-ját.

A nemzet nem egyszerűen az élő egyének összessége, sem pedig a pártok eszköze céljaik elérésére, hanem olyan szervezet, amely magában foglalja a nemzedékek végtelen sorozatát, amelyben az egyesek csak múló elemek. A nemzet a nép valamennyi anyagi és szellemi értékeinek legmagasabb szintézise.

Az állam a nemzet jogi megtestesülése. A politikai szervezetek hatásos formák, amennyiben a nemzeti értékek abban kifejezésre jutnak, és védelmet találnak.

Az egyén autonóm értékeit, a több egyénnel közös értékeket, amelyek kollektíven szervezett személyekben fejeződnek ki (család, község, testületek stb.) a nemzet előmozdítja, fejleszti és mindig védi a nemzeten belül, amelynek alá vannak rendelve.

A Nemzeti Fasiszta Párt azt állítja, hogy a jelenlegi történelmi pillanatban a világon uralkodó társadalmi szervezettségi forma a nemzeti társadalom, és hogy az életnek leglényegesebb törvénye a világon nem a különböző társadalmak egyesítése egyetlen hatalmas társadalomban („emberiség”), amint ezt az internacionalista doktrína hiszi, hanem a különböző nemzeti társadalmak közötti termékeny, kívánatos és békés versengés.

Az állam

Az állam politikai és jogi jellegű lényeges funkcióira korlátozódik.

Az államnak hatalommal és felelősséggel kell felruháznia a szervezeteket azáltal, hogy a Nemzeti Műszaki Tanács testületében választójogot ad a szakmai és mezőgazdasági korporációknak is. Következésképpen a parlament jelenlegi funkcióit és hatáskörét csökkenteni kell. A parlament illetékes azokban a kérdésekben, amelyek az egyénre, mint az állam polgárára vagy az államra, mint a legfőbb nemzeti érdekek védelmezésének és megvalósításának szervére vonatkoznak. A Nemzeti Műszaki Tanács azokban a kérdésekben illetékes, amelyek az egyéneknek termelői minőségükben kifejtett különböző tevékenységére vonatkoznak.

Az állam szuverén. Ezt a teljhatalmat nem csorbíthatja, se nem csökkentheti az egyház, számára pedig biztosítani kell a legteljesebb szabadságot papi hivatásának gyakorlására. A Nemzeti Fasiszta Párt a többi politikai intézményekkel szemben mindig igazodik a nemzet erkölcsi és anyagi érdekeihez a jelenben és történelmi jövőjében.

A korporációk

A fasizmus nem vitatja a korporációk fejlődésének történelmi tényét, de össze akarja egyeztetni ezt a fejlődést a nemzeti célokkal. A korporációkat két alapvető cél jegyében fogjuk támogatni: támogatjuk, mint a nemzeti szolidaritás, a nemzeti egység kifejezését és mint a termelés fejlesztésének eszközét.

A korporációknak nem szabad arra törekedniük, hogy elfojtsák az egyént a közösségben, önkényesen lecsökkentvén az egyedek erejét és képességeit; ellenkezőleg, azokat értékelniük és fejleszteniük kell.

A Nemzeti Fasiszta Párt javasolja, hogy a dolgozó és hivatalnoki osztály érdekében vitassák meg a következő követelményeket:

1. egy állami törvény közzétételét, amely szentesíti minden fizetett alkalmazott részére a „törvényes2, átlagos 8 órás munkanapot, esetleges módosításokkal, amelyeket a mezőgazdaság vagy az ipar tesz szükségessé;

2. egy szociális törvényhozást, amely alkalmazkodik a mindennapi szükséglethez, különösen ami a mezőgazdasági és ipari vagy hivatali dolgozók baleseteit, rokkantságát és öregségét illeti, anélkül, hogy megbénítaná a termelést;

3. a dolgozók képviseletét minden gyárüzem működésében, de a személyzet ügyeit illetően csak korlátozottan;

4. az ipari vállalatok és a közszolgáltatások ügyvitelének rábízását olyan szakmai szervezetekre, amelyek erre erkölcsileg méltók és műszakilag felkészültek;

5. a kisbirtokok kiterjesztését azokban az övezetekben és ágazatokban, amelyekben ez előnyös.

(…)

A Nemzeti Fasiszta Párt közvetlen céljai

1. Az állami és helyi közületek pénzügyi mérlegének megjavítása még a legszigorúbb takarékosság árán is minden bővérű parazita szervezetben és azokban a kiadásokban, amelyek nem szolgálják kimondottan a közigazgatási alkalmazottak javát.

2. A közigazgatás decentralizálása abból a célból, hogy egyszerűsítsék a szolgáltatásokat és megkönnyítsék a bürokrácia felszámolását, megőrizve azonban a határozott ellenállást minden politikai regionalizmussal szemben.

3. Az adózók pénzének szigorú védelme érdekében, minden állami támogatást vagy kedvezményt megvon az állam vagy más közület olyan társulatoktól, szövetkezetektől, vállalatoktól vagy más hasonlóktól, amelyek önálló életre képtelenek és nem feltétlenül szükségesek a nemzet számára.

4. Az adózás rendszerének egyszerűsítése és az adók kiszabása az arányosság elve szerint, pártosság nélkül ilyen vagy olyan kategóriájú állampolgárokkal szemben pro vagy contra, és nem a kizsákmányoló progresszivitás elve szerint.

5. Szembenállás minden adó- és pénzügyi demagógiával, amely elbátortalanítja a kezdeményezéseket, vagy a takarékosság forrásait és a nemzeti termelést elfojtja.

6. Minden kontár közmunka politikájának megszüntetése, amelyeket a választások miatt a közérdek ürügyén engedélyeztek és a rendszertelen és elaprózott szétosztás miatt nem jövedelmezők.

7. A közmunka szervezésének megtervezése a nemzet új, katonai, műszaki és gazdasági szükségletei szerint, egy olyan tervnek, amely főképpen a következőket javasolja:

a) Ki kell egészíteni, és újjá kell szervezni az olasz vasúthálózatot, jobban össze kell kötni a félsziget különböző vidékeinek vasútvonalait és magának a félszigetnek belső közlekedését, különösen hosszirányban déltől északra az Appennineken keresztül.

b) Meg kell gyorsítani a lehetőség határán belül a vasutak villamosítását és a vízienergiák kihasználását, fölhasználva a hegyi medencéket az ipar és a mezőgazdaság érdekében.

c) Rendezni kell, és ki kell fejleszteni az úthálózatot, különösen délen, ahol ez számtalan gazdasági és szociális probléma megoldásának alapfeltételét jelenti.

d) Meg kell teremteni és fokozni kell a tengeri közlekedést a félszigettel egyrészről, másrészről pedig a szigetek és a kelet-adriai part, valamint a földközi-tengeri gyarmataink között, nemkülönben a félsziget északi és déli pontja között, részben hogy kiegészítse a vasúti hálózatot, részben pedig hogy az olaszokat hajózásra bátorítsa.

e) Koncentrálni kell a kiadásokat és erőfeszítéseket a három tenger néhány kikötőjére, s azokat teljesen új, modern felszereléssel kell ellátni.

f) Küzdeni kell a helyi széthúzás ellen, amely főképpen közmunkák esetén az erők szétforgácsolódásának oka és akadálya a nemzeti érdekű nagy alkotásoknak.

8. Az ipari üzemek visszaszolgáltatása a magánipar számára, mert annak igazgatására az állam alkalmatlannak bizonyult: különösen a telefon és a vasút esetében (bátorítva a konkurenciát a nagy vasútvonalak között, és ez utóbbiakat megkülönböztetve más módszerekkel dolgozó helyi vasútvonalaktól).

9. Lemond a Posta és Távíróhivatal monopóliumáról oly módon, hogy a magánkezdeményezés kiegészíthesse, esetleg helyettesíthesse az állami szolgáltatást.

(…)

A szervezet

A fasizmus működésében

a) politikai,

b) gazdasági,

c) harci

szervezet.

Politikai téren megkülönböztetés nélkül befogadja mindazokat, akik őszintén aláírják a fasizmus alapelveit, és engedelmeskednek a pártfegyelemnek; ösztönzi és jutalmazza a kiemelkedő tehetségeket, képességük szerint összegyűjtve őket megfelelő csoportokba; a legteljesebb mértékben és állandóan részt vesz a politikai életnek minden megnyilvánulásán; megvalósítja gyakorlatilag mindazt, ami a fasizmus elméletéből átvihető a gyakorlatba, és így megerősíti annak belső tartalmát.

Gazdasági téren előmozdítja a szakmai korporációk megalakulását, akár kimondottan fasiszták, akár autonómok, a hely és idő igényeinek megfelelően, de lényegében országos viták alapján, s ezáltal a nemzet az osztályok fölött áll.

A harci szerezet terén a Nemzeti Fasiszta Párt teljes egységet alkot csapataival; az önkéntes milícia a nemzeti állam szolgálatában élő erő, amelyben a fasiszta eszme testet ölt, és amellyel megvédi önmagát.

--vége--

Ostenburg-Moravech Gyula és Prónay Pál pedig a Magyar Országos Fasiszta Párt alapító tagjai voltak. Tanult, értelmes emberek voltak, akik jót akartak hazájuknak. Szóval nem kell bedőlni a zsidó média hazugságainak a fasizmus "szörnyűségeiről". (amikor nem holovernyognak, akkor rendszerint háborús romokat és köztük halottakat mutogatnak, mintha azt nem éppen a szövetségesek légitámadásai és a szovjetek nehéztüzérsége idézte volna elő)

Annyiban biztos van értelme fórumozni, blogolni, netes NR,NS oldalakra cikkeket írni, hogy valaki azt el fogja olvasni és hatással lesz a véleményére. Mert hiába létezik igazság, ha nem jut el az emberekhez, vagy eleve TILOS eljuttatni azt az emberekhez (szólásszabadság!)

Itt egyébként az együtt mozdulás hiányzik, ami a zsidóknak alapvető tulajdonságuk. (ez most meredek lesz) Valahogy a tudatok közt átívelő egyetértés mutatkozik meg egy politikai tömeggyűlésen is, az egyes emberek ha közösséget vállalnak (tudatosan) egymással, és szerveződnek, talán ezt nevezték fascio-nak.

A zsidók mindig is az igazság ellenségei voltak, egy zsidó számára nincs sértőbb mint az igazság.