A Tv ostromról pár gondolat
Sokan már akár gyerekkorunktól fogva éreztük hogy a balliberálisoktól semmi jót nem várhatunk, aztán legkésőbb 2006 őszétől teljesen beigazolódott minden negatív feltételezésünk - ezek ugyanolyan romlottak és aljasok maradtak mint 89 előtt voltak. Nem szocialista hanem neolib, nem magyar hanem cionista, csak egyszerűen A Párt.
Akkor sem a kádár rendszer miatt, hanem épp annak ellenére volt a hasonló sorsú "szocialista" országok többségénél élhetőbb ország - a magyar emberek eszéből és szorgalmából. Az működött jól, amit felülről nem rontottak el.
A tv ostrom tán nem is lett volna ha beolvasnak egy féloldalas petíciót, e helyett lefújták az akkor még békés civileket könnygázzal, de úgy ám mint a legyeket szokás. A szoci önkény nem engedte meg az ellenvélemények kifejtését a közpénzen fenntartott közmédiában. Most is azon sírnak a médiakutatóik, politológusaik, és egyéb büfészakos liberális semmirevalók hogy van médiafelületünk, miért tör előre a jobboldal, a gazdasági patroiotizmus, stb. Az emberek egyre inkább felismerik saját érdekeiket, kiben bízhatnak kiben nem - ennyi, nem kell ehhez ezer oldalas pdf-eket vagy fél napos prezentációkat gyártani "a magyar szélsőjobbról".
Szocionista részről jön a legalpáribb hazug demagógia, pedig ígérgetésük annyira hiteltelen mint mikor a róka hízeleg a tyúkoknak, éhhalállal és lélegeztetőgépekkel kampányolnak, aztán ennek totálisan ellentmondva neoliberális alapon folyamatos téma a jobboldal lekommunistázása, bármiféle gazdasági patriotizmust vagy szociális kedvezményt csípőből támadnak, ahol egymás közt röfögnek a szoclib hálózat tagjai - akik nem egyszerű szimpatizánsok, hanem érdekhálózati alapon tartoznak oda. Azért ellenzik a rezsicsökkentést, a negyedik mobilszolgáltatót, a banki műveletek társadalmi igazságosságot és jó erkölcsöt figyelembe vevő újraszabályozását, és mindent ami a helyi közösségnek azaz a nemzetnek jó. Az állítólagos baloldal monopolhelyzetű cégek és bankok extraprofitját félti. Legkevésbé se érdekli őket a kisemberek szoci nosztalgiája amit nem a "kommunizmus" inkább egy kiszámíthatóbb világ iránt éreznek, érzelemmentes kajmánok.
Jobbegyenes blogon a többi.
"A sunyi aljasság szimbólumába, abba a köztévébe, amely a mi pénzünkön vezetett az orrunknál fogva mindannyiunkat másfél évtizeden át. Amely „Árpi bácsivá” sztárolta Gönczöt, amely „európai politikussá” sminkelte a pufajkás Hornt, amelyben hosszú éveken át minden reggel a hazai sajtó csatornapatkányai hazudtak a pofánkba. Amely szabadságharcosokká nyalta a törvénytelen taxisblokád puccsista szervezőit, szakmányban nácizta a jobboldali emberek ezreit – és amelyben aznap a Híradóban „néhány száz szélsőséges tüntetőről” számoltak be. Hát, gondoltuk, benézünk, hadd számolják át újra az elvtársak, hányan is vagyunk, elvégre tévedni emberi dolog."
Sokan már akár gyerekkorunktól fogva éreztük hogy a balliberálisoktól semmi jót nem várhatunk, aztán legkésőbb 2006 őszétől teljesen beigazolódott minden negatív feltételezésünk - ezek ugyanolyan romlottak és aljasok maradtak mint 89 előtt voltak. Nem szocialista hanem neolib, nem magyar hanem cionista, csak egyszerűen A Párt.
Akkor sem a kádár rendszer miatt, hanem épp annak ellenére volt a hasonló sorsú "szocialista" országok többségénél élhetőbb ország - a magyar emberek eszéből és szorgalmából. Az működött jól, amit felülről nem rontottak el.
A tv ostrom tán nem is lett volna ha beolvasnak egy féloldalas petíciót, e helyett lefújták az akkor még békés civileket könnygázzal, de úgy ám mint a legyeket szokás. A szoci önkény nem engedte meg az ellenvélemények kifejtését a közpénzen fenntartott közmédiában. Most is azon sírnak a médiakutatóik, politológusaik, és egyéb büfészakos liberális semmirevalók hogy van médiafelületünk, miért tör előre a jobboldal, a gazdasági patroiotizmus, stb. Az emberek egyre inkább felismerik saját érdekeiket, kiben bízhatnak kiben nem - ennyi, nem kell ehhez ezer oldalas pdf-eket vagy fél napos prezentációkat gyártani "a magyar szélsőjobbról".
Szocionista részről jön a legalpáribb hazug demagógia, pedig ígérgetésük annyira hiteltelen mint mikor a róka hízeleg a tyúkoknak, éhhalállal és lélegeztetőgépekkel kampányolnak, aztán ennek totálisan ellentmondva neoliberális alapon folyamatos téma a jobboldal lekommunistázása, bármiféle gazdasági patriotizmust vagy szociális kedvezményt csípőből támadnak, ahol egymás közt röfögnek a szoclib hálózat tagjai - akik nem egyszerű szimpatizánsok, hanem érdekhálózati alapon tartoznak oda. Azért ellenzik a rezsicsökkentést, a negyedik mobilszolgáltatót, a banki műveletek társadalmi igazságosságot és jó erkölcsöt figyelembe vevő újraszabályozását, és mindent ami a helyi közösségnek azaz a nemzetnek jó. Az állítólagos baloldal monopolhelyzetű cégek és bankok extraprofitját félti. Legkevésbé se érdekli őket a kisemberek szoci nosztalgiája amit nem a "kommunizmus" inkább egy kiszámíthatóbb világ iránt éreznek, érzelemmentes kajmánok.
Jobbegyenes blogon a többi.
"A sunyi aljasság szimbólumába, abba a köztévébe, amely a mi pénzünkön vezetett az orrunknál fogva mindannyiunkat másfél évtizeden át. Amely „Árpi bácsivá” sztárolta Gönczöt, amely „európai politikussá” sminkelte a pufajkás Hornt, amelyben hosszú éveken át minden reggel a hazai sajtó csatornapatkányai hazudtak a pofánkba. Amely szabadságharcosokká nyalta a törvénytelen taxisblokád puccsista szervezőit, szakmányban nácizta a jobboldali emberek ezreit – és amelyben aznap a Híradóban „néhány száz szélsőséges tüntetőről” számoltak be. Hát, gondoltuk, benézünk, hadd számolják át újra az elvtársak, hányan is vagyunk, elvégre tévedni emberi dolog."
