Szörényi Levente kóserré válási kísérlete
- Nyílt levél az István, a király szerzőjéhez -
Egykoron (nemrég még) tisztelt Szörényi Levente!
Nekem a groteszk a műfajom. Ebben érzem művészileg otthon magam. (Eddig megjelent írásaim ezt mind bizonyíthatják is, ha épp szükséges.) Tehát - de egyébként is - az esztétikai értékek mirevalóságáról van némi fogalmam. De az, amit Önök az Aljaföldi Magyargyűlölő Perverzke-Hóbortka keze és perverzitás- vagy gyűlölet(agy)mirigye által a mindeddig remekműnek tartott/vélt "István, a király"-lyal nemrég elműveltek, az az értékrombolás tipikus horrorpéldája.
Azt értem, hogy az a kultúrfajta, amit ez a Perverzke-Hóbortka képvisel kétségtelenül szakértői szintű (már-már zsigerből eredő) értékromboló, és nagy-nagy kultúrhagyományra tekint vissza például a nácizmus előtti berlini művészeti posványvilágban is, de hogy Ön miért kapaszkodott le erre a pöcegödör értékszintre, föl nem tudom fogni...
Beteg agytól sok minden kitelik. Még rá is lehet fogni, hogy művészi, merthát - ki tudná jobban, mint a művész, hogy mi a művészi...! Bizonyítja is ezt az a sok-sok hadoszlopnyi sznob is, akik azt hiszik, hogy a Nagy Művész világosabb elmeállapotainak fényében maguk is valakikké pincevirágozhatnak...! Hogy elmondhatják magukról, hogy ők "felnőttek" a mű megértésének szintjéig és - voálá - műértők lettek (pláne, ha - szerencsék-szerencséjére - még ágyba is bújhatnak a Művésszel!),,,
De ideáig süllyedni!!! Önnek!??
Az ötleteikből - ilyen "esztétikai" logika mentén - hiányolhatnám is, - például, hogy
- a) a Kárpát-medencét miért nem ábrázolták - például - ganédomb-gödörnek vagy pöcegödörnek
- b) a magyar trikolórt miért nem használták pelenka gyanánt, vagy vécépapír-tekercsnek
- d) a rijekai nemzetiben Alfeley által már oly nagy botránysikerrel kipróbált gigászi falloszt miért nem nyomták Szent István kezébe jogarként
- c) István király fejére miért nem tettek bilit (mert a micisapka-ötletet már levédte régebb egyikük!) - a Szent Korona helyett???
A zárókép börtönrács-analógiává "át-agyszellentett" Szent korona ötletét - beismerem - legaktívabban bezsongított és Aljaföldit utánozni próbáló képzeletem se tudta volna megszülni. S tudja, miért nem?
Mert ehhez olyanfajta gyűlölet kell hogy vezesse a képzeletet, amilyenre csak ennek az értékrombolásra, más nemzetek kultúrájának bemocskolására, kiröhögésére szakosodott szemét-"értelmiseggnek" van kifejezett affinitása. Gondolom, náluk ez az alap ahhoz, hogy néha "kultúr"-orgazmusuk legyen... Ezt nevezik ők esztétikai élvezetnek - mások kultúrszentségeinek a meg...izélését...
S hogy nagyon-nagyon kiválasztottnak érezzék magukat.
Kérdezném máris, hogy vajon miért nem jeleskednek a saját nemzetük szimbólumainak kiröhögésében ilyen nagy buzgósággal?
- Pl. a holokauszt témájában.
- Vagy Mózest is lehetne vén hülye mániákus ikerfallosz-kőfaragóként ábrázolni, a népét rablóbandaként, a fejfedőjüket kutacs-szag elszívóként, a pajeszt fejtetű-létraként, a menórát fitymakarika-aszaló állványzatként, a cionista zászlót rabruha-kivonatként, a Dávid-csillagot pedig hullócsillagnak tűnő röpülésre fogott forma-mintázott szarrakásként... stb. stb.
(SF KOMMENTJE : vagy Anna Frankból drogos kurvát csinálni, a lehetőségek tárháza kifogyhatatlan. Valós zsidó történelmi alakokkal se lenne gond ezt megcsinálni, Judit és mondjuk Eszter konkrétan az is volt.)
Mert ne gondolja senki, hogy képzelete csak nekik van!
Vagy csak a beteges, mások szentségeit gyalázó perverz képzelet az, ami az ő kifejezett fajbéli ismertetőjegyük???
Gondolom, nem is lehet elismert fajtabéli náluk, aki ilyent nem tesz le a főperverzük asztalára.
S nagykorúnak náluk csak az számít, aki már legalább egyet a befogadó nemzet szimbólumai közül megalázott-meggyalázott...
Szörényi Levente Úr!
Egy mű nem lehet színén és fonákján ugyanaz. Ha igen, akkor sosem volt az, aminek tűnt.
Vagy ha igen, akkor Ön egyszer bizonyosan becsapta a közönségét: vagy eddig mindig, vagy most - Alföldi oldalán, Alföldi csicskásaként!
A magyar nemzet és a magyar korona szimbóluma nem lehet magyargyűlölő gátlástalan ellenség beteges onanizálásának szexjáték-kelléktári darabja.
Ha Ön ehhez nevét adta - bármilyen okból (akár érdekből, hogy szeressék "azok", akár politikai bosszúból, mert összeveszett nemzeti oldali figurákkal, akár anyagi megfontolásból stb.) ezzel kiírta magát az erkölcsileg komolyan vehető magyarok közül.
Ezzel valami olyan lett magából, ami ha így akarom, fekete, ha pedig úgy akarom, fehér...S ha meg megfizetik, akármilyen színűvé hajlandó átalakulni!
Az ilyent nevezik senkinek.
A mai Magyarországon - de a szélesebb Kárpát-medencében is - bizonyos, hogy nem nevezheti becsületesnek és magyarnak magát az, aki összeáll a magyarság ellen nyíltan az ellenséggel kollaboráló erkölcsi nullákkal, és úgynevezett "művészi-esztétikai" bérgyilkosokkal. Vagy akár olyanokkal is mint pl. Szeged mai maszopos polgármestere, vagy csak a gátlástalanságban és a perverzitásban határt nem ismerő Melegföldi Magyargyűlölő Perverzke-Hóbortka, akár a börtönből nemrég szabadult hiperaktív és hiperféktelen/gátlástalan "Bucika".
Ha Ön azon igyekezett, hogy ezáltal az István a királyt a médiát is birtokló globális nagytőke számára ezáltal kóserré varázsolja, úgy, hogy egy "kulturális" főpapjuk - pl. Melegföldi Magyargyűlölő Perverzke-Hóbortka - elvégzi rajta a "kulturális" körülmetélést, akkor sikerrel járt.
Ön most valóban "kulturálisan körülmetéltetett"!
S ha ezért még vastagon meg is fizették, akkor maga kezd belejönni a befogadó kultúra "alapipari" fogásaiba is!
Javasolom, menjen Kertész Imre mintájára más kultúrzónába fennforogni, s ha megfelelően viselkedik, lehet, még egy zenei Nobel díjat is alapítanak az Ön kedvéért - illetve azért, hogy a magyarság számára összes szent szimbólumot meggyalázó mű kellő népszerűséget kapjon a perverz világmédiában.
Erdélybe viszont ne jöjjön!
De Bukarestben valószínűleg tömegsikere lesz.
Tel Aviv-ben pedig egész bizonyosan a vállán fogja körbehordozni magát az a "kultúra"-értő nemzet.., amelyiknek a lányai még a bombákat is "with Love" kézihímzésű feliratokkal szokták ellátni, mielőtt a szomszédos palesztin városokban gyanútlanul szaladgáló gyerekekre kilőnék őket.
Sepsiszentgyörgyön, 2013 augusztus 26-án
Elfogyott tisztelettel:
Horváth Alpár, az Európai Idő főszerkesztője
Levél Szörényi Leventének
Bayer Zsolt
2013. augusztus 24., szombat Álláspont
Kedves Levente! Mindenekelőtt ezt az öngyűlöletet kellene tisztázni. Ugyanis tudom, hogy a lengyelek nem gyűlölik a Piast-dinasztiát és nagy királyukat, I. Mieszkot, aki a mi Istvánunk előtt, már 966-ban keresztvíz alá hajtotta fejét, és a római katolicizmust tette államvallássá. A lengyelek nem emésztik magukat azért, mert nem maradtak meg pogány mazurok, pomeránok, szlezánok, goplánok és polákok, hanem keresztény lengyelek lettek.
De a pogányságukat és törzsi szervezetüket legtovább megőrző poroszok sem átkozzák önmagukat, amiért végül keresztény poroszok lettek. Nem hiszem, hogy ők Querfurti Brúnó bencés szerzetes, vagy Gottfried luknai apát gyűlöletével töltenék napjaikat. Esetleg II. Valdemár dán királyt, vagy Leszek krakkói herceget gyaláznák. És szilárd meggyőződésem, hogy a csehek sem gyűlölik azt a tizennégy törzsfőjüket, akik már 845-ben, Regensburgban áttértek a keresztény hitre. S ezt sorra elmondhatnánk Európa minden nemzetéről.
Nálunk, magyaroknál viszont ez a nemzeti sport is virágzik: gyűlölni Szent Istvánt, amiért – úgymond – „kiirtotta saját népét”, és – úgymond – „idegen fegyverek segítségével a kereszténység rabigájába hajtotta” szegény magyarokat.
Ez a történelemszemlélet fellelhető ma a te környezetedben, és a Jobbik háza táján (amúgy jól megfér a „Jézus is magyar volt” elmebajával), és sok mai fiatal – akiknek közös jellemzője, hogy semmit sem olvasnak, semmit sem tudnak, ellenben mély és elpusztíthatatlan öntudat lakik koponyájukban – boldogan veti rá magát ezekre a szomorú elméletekre, mert így mindjárt különlegesnek, istentagadónak, lázadónak és nonkonformistának képzeli magát. Azt hiszik szegények, hogy így lesznek ők „lidérces messze fény”. Pedig csak a budi tetejére kitett töklámpások ők. S azzá váltatok most ti is. Kár érte.
A deheroizálás ugyanis a kommunisták sportja volt. Őszerintük amúgy az emberiség történelme egy szakadatlan fejlődéstörténet, amelynek végső célja a kommunizmus eljövetele. A „Jézus magyar volt”- és az „István a magyarság árulója”-féle szekta szerint viszont az emberiség történelme egy szakadatlan visszafejlődés-történet, amelynek végső célja a magyarság teljes elpusztítása.
Szerencsétlenek. Bár nem tudom biztosan, értük kár-e.
Ellenben az István, a királyért biztosan kár. Kár volt ezt hagynod, Levente. Akkor is, ha tudom, István deheroizálása a te szájad íze szerint való. Akkor is kár volt, mert műved, művetek túlnőtt rajtatok, és önmagában szakrálissá vált. És te most hagytad, hogy ezt is bekenjék mérgező nyállal.
A legnagyobb baj pedig az, hogy ezt színvonal alatt tettétek. Hogy is mondja Pierre a Megáll az időben? „Nem mindegy, hogy milyen színvonalon vagánykodik az ember…” Hát, Levente, ez nem színvonal.
Aki szerint, ha német: akkor náci; ha katolikus pap: akkor náci és/vagy verőlegény – az nem művész, csak egy közhelyes kretén. De legalább következetesek lettetek volna a bűnben. Akkor legalább a pogány magyarok és Koppány lenne szerethető. De nem. A gondolat teljes hiányát aljas és ostoba külsőségek pufogtatásával fedtétek el. Levente, tényleg attól lett újszerű és „modern” a műved, hogy Torda, a táltos elbaszott rocksztárként gitározik, és rápöffent egy dzsangára? Hogy Laborc úgy néz ki és úgy is viselkedik, mint egy transzvesztita köcsög? Hogy Gizella náci egyenruhába bújtatott német lovagokkal csalja Istvánt? Hogy István egy akarattalan pöcs, Koppány meg egy másik akarattalan pöcs?
Én szégyellem magam, míg mindezt sorolom. Pedig nem nekem kéne, Levente.
Nektek kell szégyellnetek magatokat, mélységesen. És még csak nem is miattunk, Levente. Hanem tudod miért? Azért a kétszázezer magyarért, akik Csíksomlyón megnézték az István, a királyt. Akik között ott álltam, ott állhattam a csíksomlyói nyeregben, és átélhettem életem egyik legnagyobb élményét. Láttam idős székely embereket, akik ünneplőben jöttek oda, és végig állták könnyes szemmel az előadást. S láttam a fiatalokat, akik akkor és ott örök hitet tettek magyarságuk mellett.
Az ő életük áldozatát, az ő hitüket téptétek széjjel ezzel a szemétséggel, ezzel a mocsokkal, amivel volt bátorságotok kiállni most a szegedi dóm lábához. Abba a térbe, amit Horthy Miklós és Klebelsberg Kunó lelke tölt ki a mai napig.
Igen, Levente. Abból a csodából, ami egyszer megszületett, és ami végső küldetését éppen a csíksomlyói nyeregben töltötte be, Babba Mária lábainál, mára a lepukkant Trabantból kiszálló két szánalmas figura maradt, akik nyálfolyató idiótaként lengetik a kis piros-fehér-zöld zászlójukat a semmiben. Ez maradt belőletek.
Kérlek, ezt ne vigyétek ki Erdélybe. Legalább őket ne kenjétek össze magatokkal.
S a tőled 2004-ben kapott Szabadság Díjamat pedig ezennel visszaadom. Pedig sokat jelentett nekem egykoron. Éppen annyit, mint az egykor volt István, a király.
Minden jót neked. Sajnálom…
- Nyílt levél az István, a király szerzőjéhez -
Egykoron (nemrég még) tisztelt Szörényi Levente!
Nekem a groteszk a műfajom. Ebben érzem művészileg otthon magam. (Eddig megjelent írásaim ezt mind bizonyíthatják is, ha épp szükséges.) Tehát - de egyébként is - az esztétikai értékek mirevalóságáról van némi fogalmam. De az, amit Önök az Aljaföldi Magyargyűlölő Perverzke-Hóbortka keze és perverzitás- vagy gyűlölet(agy)mirigye által a mindeddig remekműnek tartott/vélt "István, a király"-lyal nemrég elműveltek, az az értékrombolás tipikus horrorpéldája.
Azt értem, hogy az a kultúrfajta, amit ez a Perverzke-Hóbortka képvisel kétségtelenül szakértői szintű (már-már zsigerből eredő) értékromboló, és nagy-nagy kultúrhagyományra tekint vissza például a nácizmus előtti berlini művészeti posványvilágban is, de hogy Ön miért kapaszkodott le erre a pöcegödör értékszintre, föl nem tudom fogni...
Beteg agytól sok minden kitelik. Még rá is lehet fogni, hogy művészi, merthát - ki tudná jobban, mint a művész, hogy mi a művészi...! Bizonyítja is ezt az a sok-sok hadoszlopnyi sznob is, akik azt hiszik, hogy a Nagy Művész világosabb elmeállapotainak fényében maguk is valakikké pincevirágozhatnak...! Hogy elmondhatják magukról, hogy ők "felnőttek" a mű megértésének szintjéig és - voálá - műértők lettek (pláne, ha - szerencsék-szerencséjére - még ágyba is bújhatnak a Művésszel!),,,
De ideáig süllyedni!!! Önnek!??
Az ötleteikből - ilyen "esztétikai" logika mentén - hiányolhatnám is, - például, hogy
- a) a Kárpát-medencét miért nem ábrázolták - például - ganédomb-gödörnek vagy pöcegödörnek
- b) a magyar trikolórt miért nem használták pelenka gyanánt, vagy vécépapír-tekercsnek
- d) a rijekai nemzetiben Alfeley által már oly nagy botránysikerrel kipróbált gigászi falloszt miért nem nyomták Szent István kezébe jogarként
- c) István király fejére miért nem tettek bilit (mert a micisapka-ötletet már levédte régebb egyikük!) - a Szent Korona helyett???
A zárókép börtönrács-analógiává "át-agyszellentett" Szent korona ötletét - beismerem - legaktívabban bezsongított és Aljaföldit utánozni próbáló képzeletem se tudta volna megszülni. S tudja, miért nem?
Mert ehhez olyanfajta gyűlölet kell hogy vezesse a képzeletet, amilyenre csak ennek az értékrombolásra, más nemzetek kultúrájának bemocskolására, kiröhögésére szakosodott szemét-"értelmiseggnek" van kifejezett affinitása. Gondolom, náluk ez az alap ahhoz, hogy néha "kultúr"-orgazmusuk legyen... Ezt nevezik ők esztétikai élvezetnek - mások kultúrszentségeinek a meg...izélését...
S hogy nagyon-nagyon kiválasztottnak érezzék magukat.
Kérdezném máris, hogy vajon miért nem jeleskednek a saját nemzetük szimbólumainak kiröhögésében ilyen nagy buzgósággal?
- Pl. a holokauszt témájában.
- Vagy Mózest is lehetne vén hülye mániákus ikerfallosz-kőfaragóként ábrázolni, a népét rablóbandaként, a fejfedőjüket kutacs-szag elszívóként, a pajeszt fejtetű-létraként, a menórát fitymakarika-aszaló állványzatként, a cionista zászlót rabruha-kivonatként, a Dávid-csillagot pedig hullócsillagnak tűnő röpülésre fogott forma-mintázott szarrakásként... stb. stb.
(SF KOMMENTJE : vagy Anna Frankból drogos kurvát csinálni, a lehetőségek tárháza kifogyhatatlan. Valós zsidó történelmi alakokkal se lenne gond ezt megcsinálni, Judit és mondjuk Eszter konkrétan az is volt.)
Mert ne gondolja senki, hogy képzelete csak nekik van!
Vagy csak a beteges, mások szentségeit gyalázó perverz képzelet az, ami az ő kifejezett fajbéli ismertetőjegyük???
Gondolom, nem is lehet elismert fajtabéli náluk, aki ilyent nem tesz le a főperverzük asztalára.
S nagykorúnak náluk csak az számít, aki már legalább egyet a befogadó nemzet szimbólumai közül megalázott-meggyalázott...
Szörényi Levente Úr!
Egy mű nem lehet színén és fonákján ugyanaz. Ha igen, akkor sosem volt az, aminek tűnt.
Vagy ha igen, akkor Ön egyszer bizonyosan becsapta a közönségét: vagy eddig mindig, vagy most - Alföldi oldalán, Alföldi csicskásaként!
A magyar nemzet és a magyar korona szimbóluma nem lehet magyargyűlölő gátlástalan ellenség beteges onanizálásának szexjáték-kelléktári darabja.
Ha Ön ehhez nevét adta - bármilyen okból (akár érdekből, hogy szeressék "azok", akár politikai bosszúból, mert összeveszett nemzeti oldali figurákkal, akár anyagi megfontolásból stb.) ezzel kiírta magát az erkölcsileg komolyan vehető magyarok közül.
Ezzel valami olyan lett magából, ami ha így akarom, fekete, ha pedig úgy akarom, fehér...S ha meg megfizetik, akármilyen színűvé hajlandó átalakulni!
Az ilyent nevezik senkinek.
A mai Magyarországon - de a szélesebb Kárpát-medencében is - bizonyos, hogy nem nevezheti becsületesnek és magyarnak magát az, aki összeáll a magyarság ellen nyíltan az ellenséggel kollaboráló erkölcsi nullákkal, és úgynevezett "művészi-esztétikai" bérgyilkosokkal. Vagy akár olyanokkal is mint pl. Szeged mai maszopos polgármestere, vagy csak a gátlástalanságban és a perverzitásban határt nem ismerő Melegföldi Magyargyűlölő Perverzke-Hóbortka, akár a börtönből nemrég szabadult hiperaktív és hiperféktelen/gátlástalan "Bucika".
Ha Ön azon igyekezett, hogy ezáltal az István a királyt a médiát is birtokló globális nagytőke számára ezáltal kóserré varázsolja, úgy, hogy egy "kulturális" főpapjuk - pl. Melegföldi Magyargyűlölő Perverzke-Hóbortka - elvégzi rajta a "kulturális" körülmetélést, akkor sikerrel járt.
Ön most valóban "kulturálisan körülmetéltetett"!
S ha ezért még vastagon meg is fizették, akkor maga kezd belejönni a befogadó kultúra "alapipari" fogásaiba is!
Javasolom, menjen Kertész Imre mintájára más kultúrzónába fennforogni, s ha megfelelően viselkedik, lehet, még egy zenei Nobel díjat is alapítanak az Ön kedvéért - illetve azért, hogy a magyarság számára összes szent szimbólumot meggyalázó mű kellő népszerűséget kapjon a perverz világmédiában.
Erdélybe viszont ne jöjjön!
De Bukarestben valószínűleg tömegsikere lesz.
Tel Aviv-ben pedig egész bizonyosan a vállán fogja körbehordozni magát az a "kultúra"-értő nemzet.., amelyiknek a lányai még a bombákat is "with Love" kézihímzésű feliratokkal szokták ellátni, mielőtt a szomszédos palesztin városokban gyanútlanul szaladgáló gyerekekre kilőnék őket.
Sepsiszentgyörgyön, 2013 augusztus 26-án
Elfogyott tisztelettel:
Horváth Alpár, az Európai Idő főszerkesztője
Levél Szörényi Leventének
Bayer Zsolt
2013. augusztus 24., szombat Álláspont
Kedves Levente! Mindenekelőtt ezt az öngyűlöletet kellene tisztázni. Ugyanis tudom, hogy a lengyelek nem gyűlölik a Piast-dinasztiát és nagy királyukat, I. Mieszkot, aki a mi Istvánunk előtt, már 966-ban keresztvíz alá hajtotta fejét, és a római katolicizmust tette államvallássá. A lengyelek nem emésztik magukat azért, mert nem maradtak meg pogány mazurok, pomeránok, szlezánok, goplánok és polákok, hanem keresztény lengyelek lettek.
De a pogányságukat és törzsi szervezetüket legtovább megőrző poroszok sem átkozzák önmagukat, amiért végül keresztény poroszok lettek. Nem hiszem, hogy ők Querfurti Brúnó bencés szerzetes, vagy Gottfried luknai apát gyűlöletével töltenék napjaikat. Esetleg II. Valdemár dán királyt, vagy Leszek krakkói herceget gyaláznák. És szilárd meggyőződésem, hogy a csehek sem gyűlölik azt a tizennégy törzsfőjüket, akik már 845-ben, Regensburgban áttértek a keresztény hitre. S ezt sorra elmondhatnánk Európa minden nemzetéről.
Nálunk, magyaroknál viszont ez a nemzeti sport is virágzik: gyűlölni Szent Istvánt, amiért – úgymond – „kiirtotta saját népét”, és – úgymond – „idegen fegyverek segítségével a kereszténység rabigájába hajtotta” szegény magyarokat.
Ez a történelemszemlélet fellelhető ma a te környezetedben, és a Jobbik háza táján (amúgy jól megfér a „Jézus is magyar volt” elmebajával), és sok mai fiatal – akiknek közös jellemzője, hogy semmit sem olvasnak, semmit sem tudnak, ellenben mély és elpusztíthatatlan öntudat lakik koponyájukban – boldogan veti rá magát ezekre a szomorú elméletekre, mert így mindjárt különlegesnek, istentagadónak, lázadónak és nonkonformistának képzeli magát. Azt hiszik szegények, hogy így lesznek ők „lidérces messze fény”. Pedig csak a budi tetejére kitett töklámpások ők. S azzá váltatok most ti is. Kár érte.
A deheroizálás ugyanis a kommunisták sportja volt. Őszerintük amúgy az emberiség történelme egy szakadatlan fejlődéstörténet, amelynek végső célja a kommunizmus eljövetele. A „Jézus magyar volt”- és az „István a magyarság árulója”-féle szekta szerint viszont az emberiség történelme egy szakadatlan visszafejlődés-történet, amelynek végső célja a magyarság teljes elpusztítása.
Szerencsétlenek. Bár nem tudom biztosan, értük kár-e.
Ellenben az István, a királyért biztosan kár. Kár volt ezt hagynod, Levente. Akkor is, ha tudom, István deheroizálása a te szájad íze szerint való. Akkor is kár volt, mert műved, művetek túlnőtt rajtatok, és önmagában szakrálissá vált. És te most hagytad, hogy ezt is bekenjék mérgező nyállal.
A legnagyobb baj pedig az, hogy ezt színvonal alatt tettétek. Hogy is mondja Pierre a Megáll az időben? „Nem mindegy, hogy milyen színvonalon vagánykodik az ember…” Hát, Levente, ez nem színvonal.
Aki szerint, ha német: akkor náci; ha katolikus pap: akkor náci és/vagy verőlegény – az nem művész, csak egy közhelyes kretén. De legalább következetesek lettetek volna a bűnben. Akkor legalább a pogány magyarok és Koppány lenne szerethető. De nem. A gondolat teljes hiányát aljas és ostoba külsőségek pufogtatásával fedtétek el. Levente, tényleg attól lett újszerű és „modern” a műved, hogy Torda, a táltos elbaszott rocksztárként gitározik, és rápöffent egy dzsangára? Hogy Laborc úgy néz ki és úgy is viselkedik, mint egy transzvesztita köcsög? Hogy Gizella náci egyenruhába bújtatott német lovagokkal csalja Istvánt? Hogy István egy akarattalan pöcs, Koppány meg egy másik akarattalan pöcs?
Én szégyellem magam, míg mindezt sorolom. Pedig nem nekem kéne, Levente.
Nektek kell szégyellnetek magatokat, mélységesen. És még csak nem is miattunk, Levente. Hanem tudod miért? Azért a kétszázezer magyarért, akik Csíksomlyón megnézték az István, a királyt. Akik között ott álltam, ott állhattam a csíksomlyói nyeregben, és átélhettem életem egyik legnagyobb élményét. Láttam idős székely embereket, akik ünneplőben jöttek oda, és végig állták könnyes szemmel az előadást. S láttam a fiatalokat, akik akkor és ott örök hitet tettek magyarságuk mellett.
Az ő életük áldozatát, az ő hitüket téptétek széjjel ezzel a szemétséggel, ezzel a mocsokkal, amivel volt bátorságotok kiállni most a szegedi dóm lábához. Abba a térbe, amit Horthy Miklós és Klebelsberg Kunó lelke tölt ki a mai napig.
Igen, Levente. Abból a csodából, ami egyszer megszületett, és ami végső küldetését éppen a csíksomlyói nyeregben töltötte be, Babba Mária lábainál, mára a lepukkant Trabantból kiszálló két szánalmas figura maradt, akik nyálfolyató idiótaként lengetik a kis piros-fehér-zöld zászlójukat a semmiben. Ez maradt belőletek.
Kérlek, ezt ne vigyétek ki Erdélybe. Legalább őket ne kenjétek össze magatokkal.
S a tőled 2004-ben kapott Szabadság Díjamat pedig ezennel visszaadom. Pedig sokat jelentett nekem egykoron. Éppen annyit, mint az egykor volt István, a király.
Minden jót neked. Sajnálom…
