Rózsadombi paktum

Rózsadombi paktum

Hozzák nyilvánosságra a Rózsadombi 13 titkos Paktumát!

Egy budai villában 1991. március 15-én titkos tárgyaláson vett részt a távozó szovjet hadsereg tábornoka, a szovjet titkosrendőrség ezredese, az amerikai követség első titkára, a CIA egyik tisztje, az izraeli titkosszolgálat egyik képviselője, a magyar katolikus egyház és az izraelita hitközség egy-egy megbízottja, valamint öt magyar politikai vezető, akik ma is pozíciókat töltenek be. Ők írták alá a magyar nép nevében (!) az ország szabad újjáépítésének tervét korlátozó diktátumot, amelynek értelmében kimennek ugyan a szovjet megszállók, de ezért súlyos árat kell fizetnünk.

Íme a hírhedt Paktum húsz pontja:

[1] A szovjet csapatok békés és barátságos kivonulása Magyarországról.

[2] A Szovjetunió kárpótlása a hátrahagyott értékekért és javakért.

[3] Barátságos politikai és gazdasági viszony kiépítése a Szovjetunió és Magyarország között.

[4] Szovjetellenes tevékenységek megakadályozása.

[5] A határok kölcsönös megnyitása a Szovjetunió és Magyarország között.

[6] A volt kommunista párttagok minden büntetés alól való mentesítése.

[7] A volt kommunista titkosszolgálat, határőrség és rendőrség megvédése az esetleges megtorlásoktól.

[8] A megbízható volt kommunisták más pártokban való indítása a választásokon.

[9] Az államvagyon átmentése a volt kommunisták kezébe.

[10] Az igazságszolgáltatás megtartása a volt kommunisták kezében.

[11] Minden zsidóellenes megnyilatkozás, megmozdulás és szervezkedés megtorlása.

[12] A jobboldali, szélsőjobboldali pártok indulásának és szervezkedésének megakadályozása.

[13] Állandó hangoztatása annak, hogy a magyar határok véglegesek és azokon nem lehet változtatni.

[14] Az új magyar kormány nem tarthat kapcsolatot jobboldali emigráns személyekkel, szervezetekkel, csoportokkal.

[15] A románok, jugoszlávok és a szlovákok felé csak barátságos nyilatkozatok láthatnak napvilágot.

[16] Az 1956-os eseményeket, mint a kommunizmus megjavítását célzó mozgalmat kell beállítani, és csak azokat szabad szóhoz juttatni, akik ezt így értelmezik.

[17] A magyar hadsereget egyharmadára kell csökkenteni.

[18] A Szovjetunió az átmentett kommunistákon keresztül megtartja politikai befolyását Magyarországon, az Egyesült Államok viszont megerősíti gazdasági befolyását a magyar életben.

[19] Magyarország teljes garanciát ad a magyarországi nemzetiségek nyelvi, népi, kulturális, politikai és gazdasági jogainak gyakorlására.

[20] Magyarország teljesen kártalanítja a magyar zsidóságot a második világháború alatt elszenvedett veszteségeiért.

Azok, akik 1991. március 15-én aláírták a fenti húsz pontot, még akkor sem mentesülhetnek a vád alól, ha kényszerhelyzetben tették ezt. Másfelől, ha a Paktum pontjait -- titokban -- még (2007-ben is) érvényesnek tartják, akkor ez a magatartás hazaárulásnak minősül, amiért törvény előtt kell felelniük.

A találkozó résztvevői: Antall József, Boross Péter, Göncz Árpád, Horn Gyula, Paskai László, Pető Iván, és a Mazsihisz-től Zoltai Gusztáv.

Mégegyszer a Paktum! : A rózsadombi paktum

Egymás alá írt tagolással: Eredeti változat
Liberál-cionista változat

A paktum eredeti változata 1989-ből

Íme a PAKTUM, amelyről nem lehet beszélni. Ez volt írásom kiinduló pontja. Most pedig közlöm a magyar népre erőszakolt gyalázatos szerződés szövegét. Egy otthoni publicista, mint Benedek István, nem teheti meg ezt saját jól felfogott érdekében, az Angliában élő Révffy László azonban a közelmúltban nyilvánosságra hozta ezt a megdöbbentő árulást. Szövegét Németországban élő barátom küldte el, azzal a kéréssel, hogy terjesszük a magyarság minél szélesebb köreiben. Kívánságának eleget teszek, mert teljesen egyet értek vele, hogy ezt mindenkinek meg kell ismerni. Írását azzal kezdi, hogy 1989 március 15-én, míg hazánk népe az első szabad emlékezést tartotta, egy budai villában titkos tárgyalás volt, amelyen a következők vettek részt: a távozó szovjet hadsereg tábornoka, a szovjet titkosrendőrség ezredese, az amerikai követség első titkára, a CIA egyik tisztje, az izraeli titkos szolgálat képviselője, a magyar római katolikus, a református, az izraelita egyház egy-egy megbízottja, és öt magyar politikai vezető, akik közül négy ma is vezető pozícióban van. Ők írták alá részünkről az ország szabad újjáépítésének tervét korlátozó diktátumot, amelynek értelmében kimennek ugyan a szovjet megszállók, de ezért súlyos árat kell fizetnünk. Értesülésem szerint Révffy László rövidesen nyilvánosságra hozza az aláírók neveit, hogy minden kételkedést oszlasson e feltételek hitelességével kapcsolatban, amelyek a következők:

1. /A szovjet csapatok békés és barátságos kivonulása Magyarországról.
2. / A Szovjetunió kárpótlása a hátrahagyott épületekért és javakért.
3. /Barátságos politikai és gazdasági viszony kiépítése Szovjetunió és Magyarország között.
4. /Mindennemű szovjetellenes tevékenység megakadályozása.
5. /A határok kölcsönös megnyitása Szovjetunió és Magyarország között.
6. / A volt kommunista párttagok minden büntetés alól való mentesítése.
7. / A volt kommunisták titkosszolgálat, határőrség és rendőrség megvédésen az esetleges megtorlástól.
8. / A volt kommunisták más pártokban való indítása a választásokon.
9. / Az államvagyon átmentése a volt kommunisták kezébe.
10. / Az igazságszolgáltatás megtartása a volt kommunisták kezében.
11. / Minden zsidóellenes megnyilatkozás, megmozdulás és szervezkedés megtorlása.
12. / A jobboldali, vagy szélsőjobboldali pártok indulásának és szervezkedésének megakadályozása.
13. / Állandó hangoztatása annak, hogy a magyar határok véglegesek és azokon nem lehet változtatni.
14. / Az új magyar kormány nem tarthat kapcsolatot jobboldali emigrációs személyekkel, szervezetekkel és csoportokkal.
15. / Románok, Jugoszlávok és szlovákok felé csak barátságos nyilatkozatok láthatnak napvilágot.
16. / Az 1956-os eseményeket mint a kommunizmus megjavítását célzó mozgalmat kell beállítani és csak azokat szabad szóhoz juttatni, akik ezt így értelmezik.
17. / A magyar hadsereget egyharmadára kell csökkenteni.
18. / A Szovjetunió az átmentett kommunistákon keresztül megtartja politikai befolyását Magyarországon, az Egyesült Államok viszont megerősítheti gazdasági befolyását a magyar életben.
19. / Magyarország teljes garanciát ad a magyarországi nemzetiségek nyelvi, népi, kulturális, politikai és gazdasági jogainak gyakorlására. 20. / Magyarország teljesen kártalanítja a magyar zsidóságot a második világháború alatt elszenvedett veszteségeiért.

Fenti megalázó feltételek a megfogalmazásukkor még köthették az aláírókat, de ma, a Szovjetunió, Jugoszlávia és Csehszlovákia összeomlása után semmi esetre sem. Akik 1998. március 15-én aláírták a fenti 20 pontot, még akkor sem mentesülhetnek a vádtól, ha kényszerhelyzetben tették ezt. Viszont ha 1992-ben a Közép- és Kelet Európai események után is érvényesnek tartják, akkor és a magatartás hazaárulásnak minősül, amiért törvény előtt kell felelniük. Íme a sokat emlegetett "paktum", amely mindeddig megakadályozta hazánk politikai átalakulását, és a magyar milliók emberi életnívójának a megteremtését, amely népünk fejlődésének és jövőjének alapfeltétele.

A találkozó résztvevői:

Antal József
Horn Gyula
Pető Iván
Paskai László
Göncz Árpád
Zoltai Gusztáv
Boross Péter

A paktum liberális-cionista változata 2003-ból

Második Rózsadombi paktum

1. A szovjet csapatok békés és barátságos kivonulása Magyarországról.
1. A NATO és a leendő EU-hadsereg számára támaszpont és megfelelő haderő biztosítása.

2. A Szovjetunió kárpótlása a hátrahagyott épületekért és javakért.
2. További hitelek felvétele az IMF-től és a Világbanktól, a lakosság elszegényedésének folyamatos biztosítására.

3. Barátságos politikai és gazdasági viszony kiépítése a Szovjetunió és Magyarország között.
3. EU-alárendeltként (tagországként) Izrael és az USA minden világgyarmatosítást szorgalmazó tevékenységének támogatása.

4. Mindennemű szovjetellenes tevékenység megakadályozása.
4. Mindennemű olyan tevékenység megakadályozása, amely a cionista diktatúra megdöntésére irányul.

5. A határok kölcsönös megnyitása a Szovjetunió és Magyarország között.
5. Az EU antidiszkriminációs és a "szabad letelepedésre" vonatkozó törvényeinek következetes betartása.

6. A volt kommunista párttagok minden büntetés alól való mentesítése.
6. A politikai és gazdasági elit (továbbiakban: VIP-tagok) vagyonelszámoltatásának a méltányosság és a diszkrimináció-mentesség elve alapján kell történnie.

7. A volt kommunista titkosszolgálat, határőrség és rendőrség megvédése az esetleges megtorlástól.
7. A VIP-tagoknak, valamint az 1990 óta (bármelyik) kormánypárti országgyűlési képviselőként tevékenykedők megvédése az esetleges megtorlásoktól.

8. A megbízható volt kommunisták más pártokban való indítása a választásokon.
8. A 6. pont szerinti felelősségrevonástól mentesülő VIP tagok az "új ellenzék" tagjaiként indulnak a választásokon.

9. Az államvagyon átmentése a volt kommunisták kezébe.
9. A multinacionális cégek vagyonszerzésének és vagyonmegtartásának minden eszközzel történő biztosítása.

10. Az igazságszolgáltatás megtartása a volt kommunisták kezében.
10. Az igazságszolgáltatás megtartása a 6. pont szerinti felelősségrevonás alól mentesült személyek kezében.

11. Minden zsidóellenes megnyilatkozás, megmozdulás és szervezkedés megtorlása.
11. Minden anticionista szervezkedést, megnyilatkozást, megmozdulást antiszemitaként feltüntetve gyűlöletkeltővé kell minősíteni, és a résztvevőket ez alapján példás szigorral kell elítélni.

12. A jobboldali vagy szélsőjobboldali pártok indulásának és szervezkedésének megakadályozása.
12. Meg kell akadályozni minden olyan társadalmi szervezet és párt létrejöttét, amely a cionista diktatúra megdöntését célozza alapító okirata szerint, és meg kell szüntetni - alapító okiratában foglaltaktól függetlenül -, ha tevékenysége a cionista diktatúra megdöntésére irányul.

13. Állandó hangoztatása annak, hogy a magyar határok véglegesek, és azokon nem lehet változtatni.
13. Állandó hangoztatása annak, hogy a magyar határok az EU-ban virtualizálódnak, tehát sem az állampolgárságnak, sem a határok elhelyezkedésének nincs jelentősége.

14. Az új magyar kormány nem tarthat kapcsolatot jobboldali emigrációs személyekkel, szervezetekkel és csoportokkal.
14. Az új magyar kormány nem tarthat kapcsolatot olyan magyarországi vagy emigrációs szervezetekkel és személyekkel, amelyek a cionista diktatúra ellenzői.

15. A románok, a jugoszlávok és a szlovákok felé csak barátságos nyilatkozatok láthatnak napvilágot.
15. A Trianoni utódállamokkal (és azok utóállamaival) történő kapcsolatoknak minden esetben az egyoldalú engedményadás elvén kell állniuk.

16. Az 1956-os eseményeket, mint a kommunizmus megjavítását célzó mozgalmat kell beállítani, és csak azokat szabad szóhoz juttatni, akik ezt így értelmezik.
16. Az 1848-as és 1956-os eseményeket úgy kell beállítani, hogy azok az új kormány eszmei elődei.

17. A magyar hadsereget egyharmadára kell csökkenteni.
17. A magyarországi katonaság célja a NATO és az EU-hadsereg kiszolgálása, ezért az általunk megkövetelt feltételeknek kell eleget tennie. Minden nemzetvédelmi feladatot - ezért a "honvéd" megnevezést - meg kell tiltani.

18. A Szovjetunió az átmentett kommunistákon keresztül megtartja politikai befolyását Magyarországon, az Egyesült Államok viszont megerősíti gazdasági befolyását a magyar életben.
18. A cionista diktatúra az átmentett VIP-tagokon keresztül gyakorolja politikai befolyását Magyarországon.

Minden, a magyar nemzeti érdekek cionista érdekek fölé helyezését célzó tevékenységet, hagyományápolást és történelemkutatást meg kell tiltani, ami a magyarság elfogadott eredetét és vallását vonja kétségbe.

19. Magyarország teljes garanciát ad a magyarországi nemzetiségek nyelvi, népi, kulturális, politikai és gazdasági jogainak gyakorlására.
19. Magyarország az EU-Alkotmány szerint "európai" embertípus kialakulását szorgalmazza. A magyar és a magyarországi nemzetiségek nyelvi, népi, kulturális és hagyományőrzését a kozmopolitizmus szellemében "liberálisan" biztosítja.

20. Magyarország teljesen kártalanítja a magyar zsidóságot a második világháború alatt elszenvedett veszteségeiért.
20. Magyarország be- és visszafogadja és az EU-Alkotmány "harmadik országbeliek" letelepedésére vonatkozó törvényei szerint ad jogot a zsidóságnak arra, hogy Magyarországot, mint államalapító, hazájának tekintsék.

Budapest, Rózsadomb, 1989. március 15.
Budapest 2003. május 28-a és július 9-e között

Antall József, Boross Péter, Göncz Árpád, Horn Gyula, Pető Iván, Paskai László, KGB, Zoltai Gusztáv (MaZsiHisz), CIA

"Gyurcsányt a globális hatalom tartja a székében" című MNO riport apropóján

Bogár László közgazdász professzorrak készített interjúban - Gyurcsányt a globális hatalom tartja a székében - igen lényeges problémát érintett. Eltérően a köztudatban mesterségesen fenntartott két nagy tábor szembenállásától, Bogár professzor egy másik törésvonalra próbálja felhívni a figyelmet.

Már a Magyarország és a globalizáció című könyvében őszinte elemzést kapunk Bogár professzortól a rendszerváltásnak nevezett folyamatokról. Bár ő tagja volt a FIDESZ kormánynak, ennek ellenére nagy bátorsággal és őszinteséggel beszélt még a FIDESZ nem éppen dícséretes fogantatásáról is. Könyvének alátámasztására felhozható Daniel McAdams 2005 május 19-én írt igen érdekes írása.

Idézet:
A Szovjet uralom utolsó szakaszában, kelet-európában a kommunistáknak az ötletük az volt, hogy létrehozzanak ellenzéki szerveződést "reform" hangok látszatát keltve, miközben ellenőrizni tudják a forradalom iránymenetét. Azért az olyan politikai pártok, mint amilyen lett a FIDESZ Magyarországon, egy kormányzat által engedélyezett ellenzéki mozgalom volt, ezzel biztosítva, hogy a Nyugati hitelek folyósítása folytatódhasson, ezzel támogatva a szocializmus öngyilkos gazdasági irányelvét. Nem számított végezetül ki győz, a káderek voltak azok, akik mindig előtérbe kerültek. Ennek volt olyan előnye is, hogy meghatározhattak minden politikai pártot, ami nem illett bele az elfogadott "ellenzéki" képbe, s azt csak az "extrém" és a legerősebb elítélés és elszigetelésben méltatták.

Bogár László is említi a könyvében, hogy maga Orbán Viktor is a terv egy másik alternatívájaként, mintegy lándzsahegy volt kiválasztva és kiképezve. Azonban egy adott ponton, még ott a rendszerváltásnak nevezett színpadi felvonultatás elején, Orbán Viktorban máig megmagyarázhatatlan módon történt egy belső változás. Vagyis igen hamar rájött a körülötte leselkedő érdekekre és elkezdett lassan szembefordulni a globális erőkkel.

Idézet:
Így mikor a "jóvá nem hagyott" Orbán Viktor lett megválasztva miniszterelnöknek Magyarországon 1998-ban, az ő kormánya folyamatosan aláaknázva volt Washingtonban és végezetül persona non grata lett a Bush-féle Fehér Házban. Túl független és már nem volt az Egyesült Államok kontrollja alatt. Úgyhogy 2002-ben az Egyesült Államok segítségével, az Egyesült Államok által támogatott koalíció, a volt kommunisták és az "engedélyezett" Szabad Demokrata ellenzék, még egyszer elfoglalhatták helyüket a Magyar társadalom vezető szerepében.

-írja Daniel McAdams.

Daniel McAdams ezekről a jelenségekről amerikai oldalról nézve ír, ám nagyon is érthető a mi szemszögünkből is. Daniel élesen bírálja a Nemzetközi Republikánus Intézetet amiért inkubátorként lép fel a rendszerváltások kézbentartásában. Bogár László az előbb említett interjút azzal zárja, hogy "Az SZDSZ szóba sem jöhet, mert a globális rendszernek egy közvetlen nyúlványa, és ebből a szempontból az MDF-et sem tekintem másnak."
Igen, az MDF is! Látogassunk csak el az MDF honlapjára, ott a közlemény végén feltűnik a Nemzetközi Republikánus Intézetet, mint látogatási célpont. Összeegyeztetve Daniel írásával, aki egy amerikai szenátor titkára, mindjárt kezd világosabb lenni, hogy Bogár Lászlónak is igaza van még ebben is.

A rendszer válságáról, a szisztémáról Bogár professzor elmondja, hogy az kezdettől fogva alkalmatlan, mivel ez csak egy másolati példánya volt a nyugati rendszernek. Majd megemlíti a globális hatalmi intézményeket, a WTO-t, a Valutaalapot, a Világbankot, a globális médiát és a multinacionális vállalatokat. Ezek mind együtt egy olyan szuperbirodalmi kreációt alkotnak, aminek értelmezésére már nem alkalmas a szókészletünk, így a hozzá nem értő emberekhez elég nehéz eljuttatni a figyelmeztetést. A török, a Habsburg-, a harmadik és a negyedik birodalom hallatán az emberek könnyebben tudnak asszociálni, nem úgy a mostani kreációra. Éppen ezért az emberek maximum elcsodálkoznak azon ha valaki ezeket hozza fel problémának és marad a szokásos egyszerű tiltakozás amivel tudnak élni.

Egyetlen apró hiányosságot érzek a riport mondanivalójában. Nem említi meg azt, hogy az általunk leggazdagabbnak vélt államot, az Egyesült Államokat is ez a szuperbirodalom felemészti. Illetve ami még annál is fontosabb, hogy Amerikában komoly ellenálás van szerveződésben. Aki komolyan teszi a dolgát odaát, az is ezeket az intézményeket nevezi meg, mint kártékony intézmények. 2007 október 6-án Nashville-ben az egyik választási kampány során világosan beszélnek ezekről az intézményekről. Lásd a videót itt.

Tehát láthatjuk, hogy világszerte kibontakozó küzdelem van kialakulóban. Tény, hogy most olyasmivel állunk szemben amihez már nem elég egy kicsi és legyengült nemzet önálló védekező ereje. Érdemes tehát tájékozódni a nagyvilágban. Már csak azért is, mert úgy tűnik nekünk ilyen téren szerzett ismereteinkben komoly hátrányaink vannak.
Amint Bogár professzor említi, hogy a válság értelmezése érdekében távolabbra kell visszatekinteni. Amerikában azt mondják, legalább száz évre kell visszatekinteni, mert ott már az elmúlt évszázadunk kezdetétől elindult a hatalomátvétel, amely országot aztán főállású bázisként használtak világhódító tevékenységeikben mind a mai napig.
Tekintettel arra, hogy ez a birodalom elsősorban a megtévesztésre épít, vagyis az emberi tudatlanságot aknázza ki igen sikeresen, igen nagy kihívás feldolgozni ezt a több generáción keresztül elhúzódó megtévesztést.

Ron Paul már 1971-ben, a Nixon adminisztráció idején meghozta döntését és elindult a Kongresszusi választásokon, hogy küzdjön a hamis rendszer ellen. Komoly felkészülésről árulkodnak a felszólalásai. Tanulmányait dominálja egy Osztrák Közgazdaságtannak nevezett iskola, mely az Osztrák-Magyar Monarchiából származik. Karl Menger által alapított Bécsi iskolát továbbvitte Ludwig von Mises. (Mises még Horthy kitüntetést is kapott.) Mises Amerikába távozása után Murray N. Rothbard volt a legjelentősebb tanítvány. 25 évvel ezelőtt megalapították a Ludwig von Mises Intézetet, aminek címere a még Ferenc József által a Mises családnak adományozott nemesi címer.
Ebben az intézetben tanult sokat Ron Paul is. Ők még az Alapító Honatyák elveit képviselik és az alkotmány érvényességének a helyreállítását tűzték ki célul. Minden döntéseikben az alkotmány mondanivalója a mérvadó és nem a mostani neoliberális vonalat képviselik.
Figyelemre méltó az a hatalmas mennyiségű anyag ami a jelenlegi pénzrendszer kritikáját tartalmazza. Mindez most ingyenesen letölthető a honlapjukról.

Amerikában több figyelemre méltó intézet foglalkozik a jelen globális impérium kritikájával, ilyen a LaRouche Intézet is, amely talán hazánkban ismertebb. Azonban most úgy tűnik Ron Paul és a mögötte álló Mises Intézet igencsak megerősödött és őket úgy néz ki a globális média sem tudja már mellőzni, bár nagyon szeretné.

Miután látjuk, hogy milyen rég folyik már a küzdelem a globális impériummal szemben, a rendszárváltásnak nevezett, valójában a globális impérium kifosztási módszerének felváltásával kapcsolatban nem is nagyon van értelme elmélkedni még azon, hogy csupán rosszul másoltuk le a nyugati demokratikus rendszereket. Kérdés az, hogy melyiket?! Amerikában is most a száz évvel ezelőtt leváltott rendszer visszaállításáért folyik a nagy küzdelem.

Ilyen távlatokban van feldolgozni valónk nekünk is. Nem véletlenül nem történt semmi változás az elmúlt egy év tiltakozásainak eredményeként.

Kiss Tibor

paktum rózsadomb rózsadombon rózsadombi

Pogány Csaba: Az "antalli örökség"
Bíró Zoltán: Antall, a rendszerváltozás legkártékonyabb figurája

Dr. Antall halála után rengetegen, rengeteget emlegették az "antalli örökséget". Aztán csökkent az emlegetési gyakoriság, de teljesen nem szűnt meg. De vajon mit is kell ma dr. Antall örökségének tekinteni?

Azt, amit maga után hagyott. Az antalli örökség egyik része ma "a párt", a Magyar Demokrata Fórum, és annak emblematikus figurája, elnöke, Dávid Ibolya. Tudni kell, hogy Dávid Ibolya is és az MDF is, a 2006-os választások alkalmával eltűnt volna a politikai színtérről, ha nincs az MSZP-s kötődésű Schmuck Andor. Az "antalli örökséget" Schmuck hozta vissza a sírból. Ebből következik, hogy a 2006-os választások után az örökséget már antalli-schmucki örökségként kellene számon tartani. Tiszteletben tartva Schmuck pártmentő érdemeit, pusztán a rövidség kedvéért, a következőkben, leginkább csak "antalli örökségként" fogjuk említeni az antalli-schmucki örökséget.

Abban, amit dr. Antall az utókorra hagyott, a megkopott pártocskán és Dávid Ibolyán kívül a leglényegesebb az ország mai állapota. Ez ugyanis egyenes következménye dr. Antall tevékenységének. Az antalli örökség tehát lehet csekély értékű vagy értéktelen is, de mindenképpen súlyos örökség, és ezért nem elhanyagolható.

Egy örökség értéke pénzügyi, erkölcsi, politikai stb. érték lehet. Érdekes kérdés, az MDF és Dávid Ibolya pénzbeli értékének megállapítása. Magyarán, kinek mit ér meg az MDF, a megkopott minipárt, és még kopottabb elnöke, Dávid Ibolya.

Ahhoz, hogy erre becslést lehessen adni, tudnunk kell a következőket.

A magyar politikában minden párt tulajdonképp vállalkozás. Van két nagyobb vállalkozás a Fidesz és az MSZP, és vannak kisebbek, pl. SZDSZ, KDNP, MDF, MIÉP, Jobbik, stb.

A pártok üzleti vállalkozás jellegét (perverz módon és arcátlanul) az Alkotmány is biztosítja. Ez, az országot sújtó pártparazitizmus is jellegzetes része az antalli örökségnek:

"A pártok közreműködnek a népakarat kialakításában és kinyilvánításában". (Alkotmány, 3. § (2).)

Ez azt jelenti, hogy a népakaratot nem a nép alakítja ki önállóan, úgy, ahogyan akarja, hanem a pártok közreműködésével teszi (csak így teheti!) ezt. A pártok alkotmányos joga befolyásolni, hogy mi legyen a népakarat. Akár meg is mondhatják, hogy mit akarjon a nép. A népakarat kinyilvánítása még érdekesebb: a pártok közreműködnek a népakarat kinyilvánításában is! Ez pedig azt jelenti, hogy a népakaratot sem a nép nyilvánítja ki önállóan, úgy, ahogyan akarja. A pártok befolyásolhatják, hogy a pártok és a nép által közösen(!?) kialakított nép-akaratból mi legyen kinyilvánítva, és mi ne, és mindez hogyan és mikor történjen. Magyarán, a népakarat az a pártok akaratának és a nép akaratának valamilyen arányú keveréke. És abba is beleszólása van a pártoknak (abban is "közreműködhetnek" a pártok), hogy mi legyen népakaratként kinyilvánítva, függetlenül attól, hogy mi lenne a tényleges népakarat. Így még az is előfordulhat, - elő is fordul, - hogy a pártok mondják meg, hogy mi tekintendő népakaratnak, és, hogy e "népakaratból" mi mikor és hogyan nyilváníttassék vagy ne nyilváníttassék ki.

A népakarat tartalma, és különösen valaminek népakaratként való kinyilvánítása azonban már olyan tényező, ami erősen befolyásolhatja a pénzügyi jelenségeket és folyamatokat. A népakaratnak és valami népakaratként való kinyilvánításának tehát pénzben mérhető hatásai vannak. Piaci nyelven fogalmazva és egyszerűsítve: a pártokon keresztül pénzzel megvásárolható pl., hogy mi legyen népakaratként kinyilvánítva.

Az állam hatalmas pénzekkel gazdálkodik, az állam kezén hatalmas pénzek folynak keresztül. Az állami pénzek beszedése és felhasználása a politika irányítása mellett történik, tehát nagy szerepe van benne a pártoknak.

Aki szerezni akar valamennyit az állam kezén átfolyó pénzekből, az pénzt juttat a pártoknak, politikusoknak, győzelemre segíti őket a választásokon. A győztesek aztán, majd ha győztek, kamatosan visszajuttatják a pénzt a támogatóiknak, amikor már ők osztják el az állami pénzeket.

Az állami pénzek pártok és politikusokon révén, rajtuk keresztül szerezhetők meg. A pártok és a politikusok pénzelése tehát kockázati tőkebefektetés.

Egy esélytelen vagy alig esélyes kispárt pénzelése sem rossz üzlet azonban, mert relatíve olcsóbb, mint a nagyobb pártok hatalmas étvágyát kielégíteni. Az MDF tipikus politikai kisvállalkozás. Egy butik csak, de a nagy parlamenti vásárlóutcán.

Néhány másodperces hirdetésekért óriási pénzeket kérnek a reklám-piacon. A PR és marketing szempontból nagyon értékes parlamenti idő (valójában reklám idő) azonban gyakorlatilag ingyen van. A hirdetések minden szavát mérlegre kell tenni, mert akár egy nem megfelelő szó miatt is hatalmas büntetések járhatnak, óriási kártérítéseket követelhetnek, akiknek érdekei sérelmet szenvedtek. A parlamentben azonban mindenki gyakorlatilag azt mond amit akar.

Így már pusztán reklám célra is nyereséges befektetés lehet kispártot vásárolni, vagy bérelni!

Az MDF reklámbutikpárt, két jellegzetes figurája Dávid Ibolya és Boross Péter nagyban hozzájárulnak az MDF piaci értékének fenntar-tásához. Ideális szendvics-ember, azaz reklámhordozó mindkettő. Boross Péter pl. ajánlkozik Gyurcsány belügyminiszteréül (Magyar Nemzet 2006. november 25.). Micsoda propaganda és legitimáció ez Gyurcsánynak! Az antalli örökség egyik fő koronaőre, Antall utóda a kormányfői székben, most áruba bocsátja magát, hogy Gyurcsány előtt liktorként meneteljen, fászceszét fitogtatva.

Az antalli örökség pillanatnyi piaci ára mellett fontos kérdés még az árfolyamstabilitás is. Elkerülve az erre vonatkozó jóslást, tény, hogy az antalli örökség névadóját egykoron óriási tömeg kísérte utolsó útjára. Mára ennek a tömegnek majdnem minden tagja "a rendszerválto-zás vesztesei" közé tartozik. Valószínű tehát, hogyha az antalli örökségnek a jövőben még lesz is ára, lesz használati és piaci értéke, akkor az antalli örökséget a "rendszerváltás nyertesei" fogják hasznosítani. Tanulságos ebből a szempontból egy részlet egy riportgyűjteményéből.

Bíró Zoltán mondja: "Ma már elmondható Antallról, hogy a rendszerváltozás egyik legkártékonyabb figurája volt. Mindenféle vezetésre alkalmatlannak bizonyult, például képtelen volt levezetni egy elnök-ségi ülést, mert kiselőadásokat rögtönözve szétbeszélte. A legnagyobb baja mégis, hogy zsigeri alapon mélységesen lenézte a népet, a pártot, mindenkit. Az a típus, aki lefelé tapos, fölfelé nyal. Amikor az érdekei úgy kívánták, és például Pozsgay még számított, akkor levéláradattal bombázta Imrét, aztán ejtette. Engem az elnökségi ülés előtt felhívott és remegő hangon kérdezte, hogy tényleg lemondok. Igen - válaszoltam - de téged ez miért érdekel ennyire? - Semmi, csak megnyugtatott - válaszolta. Szóval hataloméhes ember volt, akinek az élete azzal telt el, hogy állandóan a periférián mozgott, de olyan barátokkal, mint például Aczél György."

Újságírói kérdés: "Csak nem akarja azt mondani, hogy Aczél György küldte Antall Józsefet?"

Bíró Zoltán válaszol: "De, Aczél keze benne volt."

Ezekből pedig az következik, hogy az antalli örökség, benne az ország mai állapota, tulajdonképp nem is csak Antallhoz köthető, hanem jelentős részben Aczélhoz is. Antall csak szervilis eszköz volt, mint egy kórokozókat hordozó gazdaszervezet, aki (a "nagytakarítások" gondos elvégzése helyett!) az Aczél-vírusokat behurcolta a kellő ellenállóképességgel még nem rendelkező rendszerváltás utáni magyar politikába.

Antall tehát politikailag és hatásában nem más, mint a rendszerváltás utáni körülményekhez alkalmazkodott Aczél-mutáció.

Érdekes jelenség figyelhető meg napjainkban: soha annyit nem beszéltek értékekről, mint mostanában. Hovatovább már csak azt veszik em-berszámba, aki valamilyen értékeket "képvisel" vagy "hordoz". Nincs olyan szervezet vagy párt, amely ne "hordozna" legalább egyet, de gyakran többet is a baloldali értékek, a jobboldali értékek, a szociáldemokrata értékek, a liberális értékek, a keresztény értékek, a konzervatív értékek, a polgári értékek, a nemzeti értékek stb. közül.

Különösen érdekes, sőt tragikomikus, ha megkérdezünk egy értékképviselőt vagy értékhordozót, hogy sorolja fel, hogy mik is lennének a legfontosabb szociáldemokrata, liberális, keresztény, stb. értékek, amit ő éppen képvisel vagy hordoz (neki igazán tudnia kellene, hogy mik azok), meglepetve tapasztalhatjuk, hogy némi zavart nyögés és toporgás után, a kérdezett semmit (vagy semmi jellegzeteset) nem tud mondani.

Hasonlókat tapasztalhatunk, ha megpróbálunk rákérdezni az antalli örökség őrzői között, hogy mik is lennének az antalli örökség meghatározó elemei. Bíró Zoltán azonban segít: Antall "zsigeri alapon mély-ségesen lenézte a népet", "hataloméhes ember volt". És ez a lényeg. Az aczéli-antalli-schmucki örökség: hataloméhes, a népet zsigeri alapon mélységesen lenéző figurák mentalitása. És ha így vesszük, nemcsak az MDF, hanem a többi párt is osztozik az antalli örökségen, szépen, testvériesen.

(Magyar Világ, 2006. dec.20.)

Mégegyszer a Rózsadombi paktumról

Ez még viccnek is rossz.

Na nem a Rózsadombi paktum, illetve annak Jeszenszky - féle lábjegyzetes interpretációja, (bár az sem semmi) hanem maga a tény...

Maga a tény, hogy a Rózsadombi paktumot a titkosszolgálatok által kreált hamisítványnak nevezi - ezzel mintegy mélységesen alábecsülve a szervezet kvalitásait és konspirációs képességét.
Magyarra fordítva: legalább akkora hülyének nézi őket, mint minket...

Maga a tény, hogy fent nevezett primitív iromány tartalmát messze meghaladja napjaink magyar valósága, amitől még az oly nagyszerű afrikai demokraták, mint Idi Amin Dada, Mobutu Sese Seko
és Hailé Szelasszié is hasmenést kaptak volna.
(Itt és most hadd ne térjek ki a mienktől lényegesen fejlettebb demokráciákra - úgymint Elefántcsontpart, Pápua Új Guinea, Ghána és Rhodesia - ahol az ilyesmi elő sem fordulhat, különös tekintettel a lakosság alacsony ingerküszöbére.)

Maga a tény, hogy:
"Antallt a ma élő emberek között feleségem, az ő unokahúga hosszabb ideje és jobban ismerte, mint nővérét leszámítva bárki."
(Azért érdekelne a már elhunytak véleménye is....)
Egyszerűen röhej, hogy a 'rendszerváltó miniszterelnök' testvére lányának a férje lett - nyilván merő véletlenségből - az első demokratikusan megválasztott kormány külügyminisztere.
Majd ami legalább akkora katasztrófa, Magyarország későbbi washingtoni nagykövete....
Természetesen ennek az sem képezte akadályát, hogy külügyminiszterként minden nemzetközi normát felrúgva 'tudtán kívül' kereskedelmi mennyiségű kalasnyikovot csempészett át a polgárháború dúlta Jugoszláviába, ezzel mind a mai napi megalapozva a mai Szerbiához fűződő, rózsásnak amúgy sem tekinthető viszonyunkat.
Egyszóval ennyit arról a mára nyíltan és szemérmetlenül vállalható, sőt, fitogtatható politikai dilettantizmusról, arcátlanságról valamint nepotizmusról - vagy ahogy azt errefelé hívják, a sógor-koma-jóbaráti viszonyról - amelynek később egyenes következménye lett egy pufajkás karhatalmista, majd egy D-209-es ámokfutása.
Egy az Apró villába magát családostól befészkelő, a tudomány jelenlegi állása szerint egyelőre sajnos kiirthatatlan kártevő alfajról nem is beszélve...

S végül maga a tény, hogy Jeszenszky úr valami rejtélyes késztetésnek engedve épp a paktumban (?) foglaltak beteljesülésének huszonnegyedik órájában érzett rejtélyes késztetést holmi szánalmas magyarázkodásra......

Házi feladat: vajon miért...?

Matkovits János

A Jeszenszky-féle íráshoz még annyit: Ha nem tudtak semmiféle ÁVÓS, titkosszolgálati, ügynök stb. listákról, az tragikus!! Mert hogy lehet úgy rendszerváltozást levezényelni, hogy nem tudják, kik működtették a velejéig romlott kommunista rendszert!? Ha tudtak róluk, mert a kezükbe került,(szegény Horváth Balázs, és Csengey Dénes talán nem véletlenül hunyt el /Cs. D. oly korán/) de mégsem tettek semmit, az még rosszabb! Akkor eljutunk a R. Paktum valódiságához.
Vagyis hogy az elvtársakhoz nem szabadott nyúlni!!!
A nyugati emigráció jeles képviselői (néhányukat megismertem egy interjúsorozat kapcsán) mindig panaszkodtak, hogy nagyívben fűtyülnek (más szót akartam ide írni, de moderáltam magam) rájuk Antallék...
Egy szó, mint száz: ha tudtak a listákról, de nem tettek semmit, azért tragikus, ha nem tudtak róluk, akkor pedig azért tragikus a magyarság helyzete!!

Üdvözlet mindenkinek:
Frigyesy Ágnes

Egy gondolatmenet, hogy milyen körülmények között éltek azok, akik a ,,rendszerváltás" (sic.) után pozíciókban voltak ill. kerültek és akik - valamilyen oknál fogva - elpasszolták a valós rendszerváltást...

A magam részéről 1945 óta minden vonatkozásban ,,üldözött" voltam, akinek nem adtak semmiféle életlehetőséget, így ért el - mint teherautó sofőrt - a forradalom. Szüleim börtönt jártak, a zaklatás mindennapossá vált, házkutatások stb. A 8. általános után nem vettek fel sehová sem iskolába... a bűnöm az volt, hogy édesapám hívatásos katonatiszt volt, a másik az, hogy miután az egyik tanárom megpróbált belőlem spiclit csinálni, ezt visszautasítottam... Többet nem is írok erről, mert nem ez a fő téma.

Tudom azt, hogy nagyon sokrétű volt a kádárista világ és azt is megértem, hogy az akkor odahaza élők legfontosabb feladata a túlélés volt. Ez kompromisszumok nélkül egyetlen diktatúrában sem lehetséges. És itt kezdődik a ,,probléma": meddig tart a túléléshez szükséges kompromisszum és honnan kezdve behódolás, gazemberség...?

Ha jól átgondoljuk a forradalom utáni idők ,,elitje" olyanokból állt, akik akkor, amikor engem nem vettek fel még középiskolába se (!), tanulhattak és egyetemre is járhattak. Ez az ami engem sokszor elgondolkodtat, mert azt hiszem mindannyiunknak világos, hogy mindez nem ment ,,ingyen". Innentől kezdve a ,,paktum" csak a háttér, az eddig agyonbeszélt formájában nem is volt rá szükség... A kocka már korábban el lett vetve!
Kenessey Csaba Svájc

A Rózsadombi paktumról

Értelmetlennek tartom a polemizálást arról, hogy volt-e Rózsadombi paktum*,
vagy nem.
Valami olyan dolog történik most a magyar_október listán Jeszenszky úr
jóvoltából, amit 2002-ben a "Ló nélküli lovas"** c. egyiptomi film
bemutatásával kapcsolatban megértünk. Ez a film a "Cion bölcsei" alapján
készült. Akkor az amerikai és izraeli tiltakozással kapcsolatban a film
főszereplője az alábbi véleményét mondta el: ő is tudja, hogy a könyv
hamisítvány, de az a furcsa, hogy "az izraeliek talán olvasták, és úgy
döntöttek, hogy megvalósítják a benne foglaltakat".

Az elmúlt tizenhat év azt bizonyítja, hogy ha hamis a Rózsadombi paktum,
akkor megállapítható: az 1989-től hatalmat bitorlók "talán olvasták, és úgy
döntöttek, hogy megvalósítják a benne foglaltakat".

Kelt Szegeden, 2006. december 27-én.
A krisztusi örök értékrend szerinti magyar szeretettel: Halász József
_______________

*Rózsadombi paktum

1. A szovjet csapatok békés és barátságos kivonulása Magyarországról.
2. A Szovjetunió kárpótlása a hátrahagyott épületekért és javakért.
3. Barátságos politikai és gazdasági viszony kiépítése a Szovjetunió és
Magyarország között.
4. Mindennemű szovjetellenes tevékenység megakadályozása.
5. A határok kölcsönös megnyitása a Szovjetunió és Magyarország között.
6. A volt kommunista párttagok minden büntetés alól való mentesítése.
7. A volt kommunista titkosszolgálat, határőrség és rendőrség megvédése
az esetleges megtorlástól.
8. A megbízható volt kommunisták más pártokban való indítása a
választásokon.
9. Az államvagyon átmentése a volt kommunisták kezébe.
10. Az igazságszolgáltatás megtartása a volt kommunisták kezében.
11. Minden zsidóellenes megnyilatkozás, megmozdulás és szervezkedés
megtorlása.
12. A jobboldali vagy szélsőjobboldali pártok indulásának és
szervezkedésének megakadályozása.
13. Állandó hangoztatása annak, hogy a magyar határok véglegesek, és azokon
nem lehet változtatni.
14. Az új magyar kormány nem tarthat kapcsolatot jobboldali emigrációs
személyekkel, szervezetekkel és csoportokkal.
15. A románok, a jugoszlávok és a szlovákok felé csak barátságos
nyilatkozatok láthatnak napvilágot.
16. Az 1956-os eseményeket mint a kommunizmus megjavítását célzó mozgalmat
kell beállítani, és csak azokat szabad szóhoz juttatni, akik ezt így
értelmezik.
17. A magyar hadsereget egyharmadára kell csökkenteni.
18. A Szovjetunió az átmentett kommunistákon keresztül megtartja politikai
befolyását Magyarországon, az Egyesült Államok viszont megerősíti gazdasági
befolyását a magyar életben.
19. Magyarország teljes garanciát ad a magyarországi nemzetiségek nyelvi,
népi, kulturális, politikai és gazdasági jogainak gyakorlására.
20. Magyarország teljesen kártalanítja a magyar zsidóságot a második
világháború alatt elszenvedett veszteségeiért.
Budapest, Rózsadomb, 1989. március 15.

Antall József, Boross Péter,
Göncz Árpád,
Horn Gyula, Pető Iván,
Paskai László,
KGB, Zoltai Gusztáv (MaZsiHisz),
CIA,
MOSZAD
_______________


**Egyiptomban elkezdték a Cion bölcsei alapján készült antiszemita tévésorozat vetítését

Kairó, 2002. november 7. (MTI) -

Az Egyesült Államok és számos zsidó
szervezet tiltakozása ellenére Egyiptomban és több arab országban a muzulmán
böjthónap, a ramadán kezdetére időzítve vetíteni kezdték a Cion bölcseinek
jegyzőkönyve című hírhedt antiszemita pamflet alapján készült tévésorozatot.
A Ló nélküli lovas című egyiptomi gyártású sorozat első epizódját szerda
este vetítette az egyiptomi Dream TV magáncsatorna, és csütörtökre virradó
éjjel adta az állami 2-es csatorna is. Ugyancsak elkezdték a széria
sugárzását az iraki 1-es csatornán és a libanoni siíta Hezbollah al-Manar
nevű tévéjében. Tervezik bemutatását a dubai tévében, Jemenben, Bahreinben
még a ramadán idején, míg Katarban a böjthónap lejárta után. Ugyanakkor nem
vetítik Szaúd-Arábiában, Kuvaitban, Jordániában és Iránban.
A film alapja az a történészek szerint a XIX. századi orosz cári
titkosrendőrség által kreált röpirat, amely a cionista vezetők világuralmi
törekvéseinek rémét festette le.
Az Egyesült Államok már korábban aggodalmát fejezte ki a sorozat vetítésével
kapcsolatban. Szerdán Lynn Cassel amerikai külügyi szóvivő hangsúlyozta: a
film, amely gyűlöletet szít olyan pillanatban, amikor az egyiptomi kormány a
térség békéjén munkálkodik, nagyon sajnálatos és káros hatású lenne.
Washington utasította kairói nagykövetét, David Welchet, hogy tolmácsolja az
amerikai vezetés nemtetszését az egyiptomi illetékeseknek. Abraham Cooper
rabbi, az amerikai Simon Wiesenthal Központ munkatársa Egyiptom washingtoni
nagykövetének írt levelében rámutatott: a sorozat csak az utolsó lépés abban
az arab világban folyó kampányban, amely nemcsak gonosznak mutatja be Izrael
államot, hanem démonizálja az egész világ zsidóságát is.
Tiltakozott több amerikai kongresszusi tag is. Henry Waxman kaliforniai
demokrata párti képviselő Hoszni Mubarak egyiptomi elnökhöz intézett nyílt
levelében sürgette a sorozat levételét a tévék műsoráról. Szánalmasnak
nevezte, hogy ugyanazokra a hazugságokra épülő műsort akarnak terjeszteni az
arab világban, amelyek annak idején elindították az oroszországi pogromokat,
és ürügyként szolgáltak Hitlernek a holokauszthoz. Waxman utalt arra, hogy
az ügynek negatív hatása lehet az amerikai-egyiptomi kapcsolatokra,
beleértve az Egyiptomnak szánt amerikai gazdasági és katonai segélyeket is.
Egyiptom elutasította a vádakat. Mohamed Szafuat as-Sarif tájékoztatási
miniszter szerint a sorozatban nincs semmi, amit antiszemitának lehetne
tekinteni. "Az egyiptomi kormány tiszteletben tartja valamennyi monoteista
vallást, és nem tűri el, hogy bármelyiket meggyalázzák" - tette hozzá. Ahmed
Maher külügyminiszter értelmetlennek minősítette a sorozat által kiváltott
haragot, normálisnak nevezte "a nézeteltérést művészi produkciók esetében",
és leszögezte: Egyiptom nem hagyja magát megfélemlíteni. Nabil Oszman, az
egyiptomi állami tájékoztatási hivatal elnöke úgy vélekedett, hogy "éretlen,
ostoba viselkedésre utal, ha egy műalkotásról, egy játékfilmsorozatról
előítélettel nyilatkoznak, mielőtt látták volna". Ezt a megközelítést
"szellemi és érzelmi terrorizmusnak" minősítette, ami Egyiptom számára
elfogadhatatlan.
A sorozat forgatókönyvírói elismerték, hogy a film a Cion bölcseinek
jegyzőkönyve alapján készült, de tagadták a rasszizmus vádját. A főszereplő
Mohamed Szobhi a filmmel való szolidaritásképpen összegyűlt egyiptomi
értelmiségiek előtt kijelentette: a filmnek "csupán egy százaléka" alapul a
"jegyzőkönyvön". A színész kijelentette: ő is tudja, hogy a könyv
hamisítvány, de az a furcsa, hogy "az izraeliek talán olvasták, és úgy
döntöttek, hogy megvalósítják a benne foglaltakat".
A producerek szerint a film középpontjában egy arab újságíró áll, aki éppen
azt próbálja kideríteni, valódi-e a "jegyzőkönyv" vagy sem. "Ha ez a sorozat
megrémíti az Egyesült Államokat és a cionista közösséget, akkor sok hasonlót
fogunk csinálni" - mondta Szobhi, aki részt vett a forgatókönyv írásában is.