Bella Árpád: A parlamenti pártok ismételt nemzetárulása

Bella Árpád: A parlamenti pártok ismételt nemzetárulása

Az előrehozott választásokat nagy valószínűséggel megnyerné a FIDESZ, kormányra is kerülne. A neokon-cionista eltartók és kitartók tőle is megkövetelnék azonban mindazt, amit korábbi vazallusaiktól. Vagyis ki kell szolgálniuk őket. Ez a szolgálat természetesen olyan elemeket tartalmaz majd, amelyek miatt a párt népszerűsége erősen megcsappan, hiszen arra kényszerítenék, hogy folytassa azt az aljas nemzetáruló és kisemmiző szerepet, amelyet a jelenlegi kormány tölt be.

Nem lesznek előrehozott választások

I. rész

A 2002-es választások alkalmával világossá vált a választási csalás. Nem történt semmi, a választások végeredménye nem változott, a szavazócédulákat elégették, az Erzsébet hídi blokádot és az azt követő spontán kialakult tüntetést „készenléti Mónika” belügyér asszony seregei szétverték. A Fidesz csendben maradt, Orbán Viktor állítólag éppen az akkor zajló futball világbajnokságon tartózkodott.

Ez nem fikció, hanem tény. 2002-ben a FIDESZ nem lehetett kormánypárt. 2002-ben a FIDESZ nem volt alkalmas arra, amire a neokon-cionisták alkalmasabbnak tartották az MSZP-t, vagyis céljaik elérésére a magyar nép, az ország kifosztására, a helytartói feladatok kompromisszumok nélküli ellátására.

Ma Magyarországon egyik parlamenti pártnak sem érdeke egy előrehozott választás. Persze vannak, akik most azt mondják: de hát a FIDESZ ezt követeli. Persze. Meg azt is mondta, hogy Románia eu. (direkt kis betűkkel) tagságának feltétele Székelyföld autonómiája.

No, meg másról is hablatyolt már a FIDESZ (illetve annak elnöke), ami kifejezetten nemzetinek hangzott, de abban a pillanatban, amikor a cselekvésről, adott esetben a szavazásról volt szó, már úgy szavazott, ahogyan neokon-cionista kitartói azt elvárták. Volt már - a 2002. előtt általam is nemzetinek tartott pártnak - több, a magyar nemzet érdekével homlokegyenest mást mutató cselekedete is. Ez itt a lényeg! Nem az az érdekes, hogy akár Orbán, Pokorni, Kövér, vagy az összes többi FIDESZ vezér mit beszél különböző előadásokon vagy éppen a parlament padsorai között, amit a média aztán nagy dirrel-dúrral körít, hanem az, hogy amikor a nemzet érdekében kell letenni a voksot, leteszi-e azt valóban a nemzet mellett. Jó reggelt, – a FIDESZ nem teszi le!

Emlékezzünk csak egy kicsit, hogyan járult hozzá az alkotmánynak csúfolt 1949. évi XX. Törvény módosításához azért, hogy a 2003-as eu. belépésről szóló népszavazás érvényes lehessen. Ez bizony kétharmadot igényelt, a FIDESZ nélkül nem ment volna. Ugyanígy szégyenteljes volt az ominózus Lisszaboni Szerződés megszavazása is, hiszen annak 2007. december 13-i aláírása után, rá négy nappal az eu-ban elsőként a magyar „országgyűlés” volt az, mely látatlanban, pontos tartalmának ismerete nélkül (mindössze 5 ellenszavazattal) jóváhagyta ezt a szerződést, ami nem más, mint az eu. alkotmány olyan jellegű módosítása, mely megkerüli az európai unió nemzeteinek népszavazás általi jóváhagyását. Mint ismeretes, a korábban legelőször Hollandiában, majd utána Franciaországban történt referendum csúfos kudarcot vallott, hiszen a választók elutasították az európai alkotmányt. Az eu. alkotmány, illetve most már a Lisszaboni Szerződés lényege az uniót alkotó tagállamok nemzeti alkotmányának fölülírása, minek eredményeként a tagországok elveszítik függetlenségüket.

Ebben természetes valamennyi parlamenti párt bűnös. Ez a cselekedet tökéletesen kimeríti a haza és nemzetárulás fogalmát. Van itt egy nagyon fontos személyes motivációs tényező is, amelyet meg kell említeni, és amiről mélyen hallgatnak a látható média kitartottjai. A parlamenti képviselők ugyanis amennyiben életbe lép a Lisszaboni Szerződés, európai uniós átlagolt szinten, EURO-ban kapnák majd fizetésüket. Nem elég nyomós, egyéni érv ez a nemzetet elveszejtő szerződés aláíráshoz? A nemzet pedig idegen érdekeknek és hatalmaknak közvetlenül is kiszolgáltatottjává válik, sorsába beleszólási joga nem lesz.

Jelentős fejezeteket tárgyalt le az eu.-val a FIDESZ kormány. Többek között a legfontosabbat, ami a Haza földjéről szól, és ami lehetővé tette a föld (értsd: nemzetünk anyaföldje, amin születünk, ahol élünk, dolgozunk, ahol gyermekeink születnek, és ahova halottainkat temetjük) tőkeként történő kezelését, értékesítésének lehetőségét. Mit is mondott Dobó István Gárdonyi Géza nagyszerű művében, az Egri Csillagokban? „A Haza nem eladó semmi pénzen!” A Hazánk pedig az a föld, amin élünk. Ezt tette eladhatóvá az eu. számára a FIDESZ kormány. Orbán és pártja, Martonyi külügyér igazgatásával, ugyan mindent megtett, amit kértek tőle, mégsem látták biztosítva 2002-ben a neokon-cionista urak, hogy a csatlakozás után teljesen megbízható, és irányítható hatalomfenntartó lesz. Buknia kellett, csendben tűrte a megaláztatást.

Természetesen nagyszerű politikai húzás, ha a közvélemény demokráciára érzékeny rétegét fölizgatjuk egy kicsit azzal, hogy a parlamentben lévő álnemzeti állóvizet fölkavarva, rendkívüli demokratának beállítva magunkat jelezzük, hogy az „emberek” új választást akarnak, tehát nincs más út, fel kell oszlatni a parlamentet. Ezt egyébként többször is elismétlik majd a nyomaték kedvéért mind a parlamentben, mind különböző sajtótájékoztatók alkalmával.

Gondoljunk csak bele! Kinek érdeke a parlament feloszlatása? Természetesen mindenkinek, aki józanul gondolkodik és nem érintett a hatalmi sakkjátszmákban. Tehát a Magyar Népen kívül a parlamenti pártoknak biztosan nem. Mi a nyereségük a parlamenti pártoknak, vagy éppen milyen veszteségtől menekülnek meg, ha nincsenek előrehozott választások?

Egy új választás valószínűleg átalakítaná az MSZP-t jelenleg vezérlő maffiózó társaság befolyását a párton belül, ami most nagyon nem kívánatos számukra. Jobb tehát a biztos jelennél maradni, ami lehetővé teszi nekik saját tagságuk kiforgatását és megvezetését is. Mindez az MSZP tagság számára szinte alig feltűnő, hiszen évtizedeken keresztül megszokták már a felülről történő irányítás „áldásos”, gondolkodásra egyáltalán nem késztető hatását. Ugyanakkor a mostani helyzetben biztos lehetőség számukra az ország maradék értékeinek kiárusítása, amelyből a júdáspénzt zokszó nélkül zsebre vághatják.

Miért nem érdeke FIDESZ-nek az előrehozott választás függetlenül attól, hogy az ellenkezőjéről beszél?

Az előrehozott választásokat nagy valószínűséggel megnyerné a FIDESZ, kormányra is kerülne. A neokon-cionista eltartók és kitartók tőle is megkövetelnék azonban mindazt, amit korábbi vazallusaiktól. Vagyis ki kell szolgálniuk őket. Ez a szolgálat természetesen olyan elemeket tartalmaz majd, amelyek miatt a párt népszerűsége erősen megcsappan, hiszen arra kényszerítenék, hogy folytassa azt az aljas nemzetáruló és kisemmiző szerepet, amelyet a jelenlegi kormány tölt be. Ez nagyon kellemetlen, hiszen ezt korábban sem akarta felvállalni a legnagyobb úgynevezett ellenzéki párt. Sem 2002-ben, sem 2006-ban. Bármennyire is megpróbál Orbán Viktor lobbizni a világhatalmasságoknál Washingtonban vagy Tel-Avivban, nem valószínű, hogy azok engednének a szorításon. A Fidesz itt tehát igen súlyos, összetett problémával találja magát szemben. Saját magát lejáratni egy ilyen helyzetben nem előnyös a jövőre nézve. Viszont hatalomhoz jutni esetleg más politikai és gazdasági helyzetben, már másként exponálhatja a pártot. A FIDESZ képtelen valódi nemzeti párt lenni. Jól tudja, hogy a hatalomra való befolyásának nagysága ugyanazoktól az erőktől függ, amelyek az összes parlamenti pártot benn tartják az épület falai között. Ez a kötődés és a hatalmi befolyás sokkal fontosabb számára, mint saját nemzete. A többi mind színjáték.

Az MDF az MSZP fű alatti szövetsége nélkül semmilyen politikai tényezőt nem jelent. Előrehozott választás esetén az MSZP-nek minden varázslatot végre kell hajtania ahhoz, hogy önmagának is megfelelő erőként maradhasson parlamenti párt. Lehet, hogy Schmuck Andornak nem lesz annyi ereje, hogy az MDF-et átpréselje a parlamenti küszöb felett, mert mozgatható „katonáival” majd az MSZP-t kell támogatnia. A KDNP-nek nincs már önálló arculata, azt teszi, amit a FIDESZ elvár tőle. FIDESZ nélkül esélye sem lenne.

Az ultraszélsőséges magyargyilkoló és hungarofób, SZDSZ-el a következő részben foglalkozunk.

Orbán Viktor valahogy úgy nyilatkozott korábban, hogy a FIDESZ-en kívül nincs több nemzeti erő a jobboldalon. Nem is igazán helyes a politikai palettát jobb és baloldalra felosztani. A valósághoz sokkal jobban közelít, ha nemzetben gondolkodókról és nemzetellenesekről beszélünk. A parlamenten belül viszont csak így – jobb és baloldal - tudnak osztályozni, hiszen valahova el kell helyezniük saját magukat.

Orbán nemzeti erőről szóló kijelentése akkor hangzott el nagyon magabiztosan, amikor már jól látható volt, hogy ez nem igaz, mert az alulról szerveződő Jobbik egyre ismertebb és népszerűbb, valamint a választópolgároknak majdnem a fele nem hajlandó a parlamenti pártok egyikére sem voksolni. Mostanában viszont gond van, mert a legutóbbi hetekben a Jobbik népszerűsége az elhallgatott közvélemény-kutatói adatok szerint minimum tíz százalékot tudhat magának. Joggal vetődik fel a kérdés, hogy ezt miért nem látjuk a statisztikákban?

Erre a válasz a következő részben lesz olvasható.

Bella Árpád: A parlamenti pártok ismételt nemzetárulása II

A Jobbik léte kifejezetten félelmetes a jelenlegi parlamenti pártok, azaz a hatalom számára, de kockázatos azoknak fenntartóira nézve is.

Nem lesznek előrehozott választások - Mi a céljuk a jelenlegi parlamenti pártoknak?

Először is parlamenten belül maradni. Bármi áron. Semmi nem számít. Ha számítana, már rég kivonultak volna onnan, saját maguk által feloszlatva az „országgyűlést”. Ez az őszi ülésszak első napján sem történt meg, és ezután sem fog. Mit tesznek tehát most? Azon gondolkodnak, hogy politikai és gazdasági hatalmukat hogyan lehetne átmenteni, már olyan módon, hogy valódi rendszerváltás most se történjen. A politikai helyzet és környezet napjainkban kísértetiesen hasonlít az 1988-as képhez. Míg ’88-ban a Szovjetunió és a Vörös Hadsereg politikai és katonai hatalmával szerzett érdekeltségek, gazdasági és politikai befolyás át- és megmentése volt a cél, ma a cionizmus támogatásával és annak kiszolgálásával szerzett vagyon és gazdasági hatalom megtartása a legfontosabb számukra, ami nagyon nehéz a politikai hatalom megszerzése nélkül (hiszen ha az elvész, esetleg jöhet az elszámoltatás). Ahhoz azonban, hogy ezt meg lehessen valósítani elengedhetetlen a neokon-cionista erők gazdasági és politikai támogatása. Mivel ezek az idegen érdekeltségek támogatják ezt a színjátékot, azt is megszabják, ki legyen ennek nyertese. Világos, hiszen nem kevés pénzt áldoznak rá, ugyanakkor biztosnak kell lenniük abban, hogy az anyagi áldozat megtérül. Nem érdekli őket, hogy mi történik az adott földterületen élő nemzettel. Csak egy dolog érdekli őket, a haszon. Hogy az miben van, ingatlanban vagy éppen földben – már nem lényeges. A nyertesnek ki kell egyenlítenie a számlát, s ha már pénze nem lesz, majd fizet természetben. Ebben a játékban nincs ingyenkenyér. Most többen kérdezhetik, akkor miért folyik a harc, mi ez a parlamenti civakodás ekkora nyilvánossággal. A harc a hatalomért folyik, a pozícióért, azért, hogy melyik párt legyen a neokon-cionista világhatalom kegyeltje.

A feladatra jelenleg a legerősebb és legmegfelelőbb a FIDESZ, amely akár a hátán is beviszi a szélsőséges SZDSZ-t a hatalomba, ahogyan azt az MSZP-nek kellett tennie korábban. Igen beviszi a FIDESZ az SZDSZ-t, ha ez lesz az ára a hatalomra jutásának és a hatalom megtartásának.

El is jutottunk az SZDSZ-hez, amely a cionizmus legveszélyesebb előretolt helyőrsége hazánkban. Ha visszatekintünk a korábbi választásokra, megfigyelhetjük, hogy bármely csekély volt is a támogatottsága, mindig bejutott a parlamentbe és legtöbb esetben „a farok csóválja a kutyát” effektus nyomán végigvitte a nemzetet és országot tönkretevő, kifosztó akaratát. Az SZDSZ ezért létezik, iszonyatos milliárdokkal a háta mögött, mely pénztömeggel biztosítják fennmaradását. Az SZDSZ-nek teljesen mindegy mennyi szavazatot kap a következő választásokon, benn lesz a parlamentben. Akár két szavazattal is. Ha mégsem jutna be, akkor nem történtek csalások a választás alkalmával. A következő választások 2010-ben lesznek, nem korábban. Addig a parlamenti pártok élvezik mindazt, amit az adófizetők bőréről lenyúznak.

Egy érdekes jelenség a parlamenten kívüli Jobbik és a statisztikák kölcsönhatása. A közvélemény-kutató társaságok valamilyen "rejtélyes" ok miatt nem jelzik a Jobbik erősödését, sőt, magát a Jobbikot, mint pártot sem. Pedig bármerre jár is annak elnöke Vona Gábor és most már a Jobbik EP. listáját vezető Morvai Krisztina, mindenhol óriási érdeklődés és tömegek várják őket. A látható média (az úgynevezett Magyar Televízió, Rádió és a kereskedelmi televíziók valamint az országosan elérhető kereskedelmi rádióállomások) természetesen erről nem beszél, nem számol be, nem tudósít arról, milyen beszélgetések hangzanak el a spontán összegyűlt közönség és a két nemzetéért tenni szándékozó politikus között. Ha a Jobbik bele is kerül a híradók anyagaiba, kizárólag negatív színezettel, leszélsőségesezve. Miért? Mert sehol, senkinek nincs lekötelezve, alulról szerveződik, a hatalom által nem irányítható és nem ellenőrizhető. Ellenőrizni csak titkosszolgálati úton, a vezetők telefonjainak és más kommunikációs csatornáinak megfigyelésével lehet.

Miért nem szerepel tehát a Jobbik a közvélemény-kutatások grafikáin, legalább egy iciri-picirit? A válasz pofonegyszerű. El kell hallgatni, ez a taktika eddig is nagyszerűen bevált. Amiről nem beszélünk, az ugyebár nem is létezik. Egy nem létező párt meg világos, hogy nem kerül be a parlamentbe. Ráadásul a következő nagy veszély az, hogy 2010-ben mindegyik jelenlegi parlamentben leledző pártnak csak ártana egy valós nemzeti érdekeket képviselő, több mint tíz százalékot magának tudó, a neokon-cionista világbandával nem együtt mutyizó, vagy ha így jobban tetszik, soha érdekeltségi viszonyba nem került, határozott nemzeti irányultságú párt. És még egy, de talán a legfontosabb tényező: a választásokat az MSZP által ellenőrzött belügyminiszter és minisztériuma felügyeli. Ahogyan 2002-ben a FIDESZ és az akkori belügyminiszter Pintér Sándor, a következőnél az éppen soron lévő belügyér. Úgy kenhetik tehát el a választásokat, ahogyan csak akarják, és ők nagyon akarják, eddig is megtették. A nyilvánosság előtt a médiát felhasználva, hivatkozva a korábbi közvélemény-kutatási eredményekre, melyek akkor is letagadták a párt támogatottságát. Ezzel lényegében bizonyítottnak beállítva a Jobbik „sikertelenségét”. Sajnos ez nagyon is reális veszély, EP. megfigyelők ide vagy oda.

Tehát a Jobbik léte kifejezetten félelmetes a jelenlegi parlamenti pártok, azaz a hatalom számára, de kockázatos azoknak fenntartóira nézve is.

A Jobbik ezért nagyon nehéz jövő és harc elé néz. Gazdasági és politikai hatalmasokkal kell majd megküzdenie, olyan érdekekkel, amelyek bármire képesek a fiatal párt ellehetetlenítéséért.

Van tehát még két évünk a választásokig, ha csak szét nem zavarja a nép az őt sanyargató „országgyűlést”. Azok ugyanis maguktól onnan el nem kotródnak. Egyszerűen csak azért, mert nem érdekük.

Bella Árpád

Bella Árpád: A parlamenti pártok ismételt nemzetárulása, parlamenti ötpárt nemzetárulása pártok

A válság haszonélvezői

A válság haszonélvezői

Az egész pénzügyi rendszer ott lett elrontva, hogy Breton Woodsban megszüntették a dollár aranyfedezetét, majd egy magánbankra bízták a pénzkibocsátást. Onnantól egy virtuális valami lett a pénz, ami mögött nem volt muszáj teljesítménynek lenni. Elég volt fedezet nélküli pénzt előállítani, azt kiadni hitelbe, és kamatokat szedni utánuk. A lényeg, hogy a tőzsdeindex emelkedjen. Aztán ez a lufi egyszer kipukkad, mint ahogy a globalista gazdaságpolitika is felfalja magát. A baj, hogy az állam ilyenkor segítséget nyújt, ahelyett, hogy a piac törvényei szerint a rosszul gazdálkodó (bank)gazdasági egységek csődbe mennének. A segítségnek köszönhetően ezek kicsi megingás után ott folytatják, ahol abbahagyták. Megint mi fizetjük meg, hogy a vérünket szívhassák.Egyébként New Yorkban hatalmas anticionista tüntetések vannak. Lassan ott is ébredeznek. Várható volt az amerikai gazdaság (egyelőre részleges) összeomlása, hiszen a gazdaságukban nincs teljesítmény, mert az csak spekulatív tőzsdegazdaság.

A gátlástalanul és könnyelműen, meggondolatlanul kufárkodó bankos zsidók válságba, a csőd szélére sodorták a világot ismét, akárcsak 1929-ben. Akkor Németország egy egészen sajátos megoldást talált a válságból kivezető útra, továbbá az USA is a korábbiaktól eltérő gazdasági modellt vezetett be. Jelenleg, ami folyik, az a közpénzből származó euromilliárdok beömlesztése egy rohadó banki és pénzügyi rendszerbe: az ellenőrizetlen, kapzsi piacgazdaság, a liberalizmus gyümölcseit élvezzük. A reálgazdasághoz mérten mértéktelenül sok fedezet nélküli pénzeszköz került forgalomba, aminek szükségszerűen ez lett a vége.

Mit üzen október 15-e? http://kitartas.mozgalom.org/cikk.php?t=222

Mussolini fasizmusa nagyobb szociális biztonságot nyújtott anno, mint ma a " modern baloldal" (amiről kibaszott jó könyveket fog írni a kurcsány.)Például nincs reklámozva, de Mussolini vezette be a fizetett szabadságot.Ma Mo.-on sokan vannak, akinek álom a fizetett szabadság.A tizenharmadik havi fizetésről nem is szólok, vagy csak egy hétvégi éttermi ebédről a családdal.

Íme - Orbán és Gyurcsány egyaránt a cionista gazdái parancsait követi :

Orbán, Gyurcsány, a két jó barát 2008. október 15. 17:01 HunHír.Hu

A kormányfő számíthat a Fidesz elnökének támogatására a brüsszeli csúcson. Gyurcsány Ferenc azt kérte Orbán Viktortól: vesse latba befolyását, hogy az európai konzervatív pártok támogassák a magyar kormány négypontos javaslatát. A Fidesz elnöke jelezte: közbenjár a javaslat elfogadása érdekében. A miniszterelnök azt indítványozta a ma kezdődő állam- és kormányfői csúcson, hogy a kohéziós támogatásoknál kisebb legyen az önrész, recesszió idején ne kelljen a megszabott határ alá csökkenteni az államháztartási hiányt, az Európai Központi Bank ne csak az euróövezet országaiban segíthessen, és egységesítsék a pénzügyi felügyeletek munkáját. Persze az embereknek kell megfizetni és meg is fogják, kamatostul. Ki első, ki második, ki harmadik körben, mert előbb utóbb a bebetonozott közszféra fizetés is meg fogja érezni, mert a bérének szinten tartása is pénz, méghozzá közpénz. De a rengeteg devizahiteles hamarabb megtanulja.
A devizahitelesek fogyasztásából élő vállalkozó meg még hamarabb.

Ez lesz itt is?

http://szentkoronaradio.com/kulfold/2008_10_14_teljes-gazdasagi-csod-izlandon-megrohantak-izlandon-a-boltokat

Gazdaságilag a béka segge alatt vagyunk. az országgal gyakorlatilag azt csinálnak a spekulánsok, amit akarnak, az OTP-t is betámadták, a MOL-t pedig be fogják támadni a spekulánsok. A mostani időszakot még átvészeli az ország, már csak azért is mert ha mi csődöt mondunk, akkor más is. Ezt komoly hitelekkel fogják megvalósítani, ami mostani helyzetünk bár tovább rontja, de hosszútávon. Tehát a rövidtávú cél most az, hogy a nagyon súlyos problémákat elfedjék előlünk, mert ha nem teszik, nem 5-6000 ezer ember fog az utcán tüntetni, őket még Orbán sem fogja vissza. Egyelőre túl sok a zsidó érdekeltség ahhoz, hogy romba dőljön minden. Másrészt bármilyen komoly megszorítás tízezres nagyságrendben okozna munkanélküliséget. A legrosszabb fajtát, amikor az se dolgozhat, aki akar, és tud! És még segélyt sem lehet adni, mert az országot a veres belepasszírozta a konvergencia keretei közé, nincs hol engedni a szorításon. A mi válságunk nem elsőkörös válság, gondolta a politikai elitünk, és talán igaza is volt, mert a mi válságunk a struktúra elavultságában rejlik. Amíg a struktúrát fenn tudjuk tartani, addig rendben is vagyunk, így volt már Kádár óta. Egyelőre nem látszik olyan válság, amely ezt a régi struktúrát Magyarországon felboríthatná. A magyar emberek fogyasztásuk és életszínvonaluk okán jóval erősebben ki vannak téve a nemzetközi trendeknek. Ha elkezdenek bedőlni a devizahiteleseink, na akkor elsőkörös válság lesz itt is.

Új devizahitelt már nem is engednek felvenni különben. Nem lesz adócsökkentés, ellenben az "adócsökkentés" során elfogadott adóemeléseket persze helyben hagyják. Persze, hogy a kisember fizeti meg ezt is. A válság haszonélvezőit tömik milliárdokkal. Ez az elérni kívánt cél. Ahelyett, hogy a bank tönkre menne, a mi adónkból életben tartják, amely eredményeként a pénzünk a zsidók zsebébe kerül. Ebben az az igazán mocskos, hogy még csak nem is tehetünk ellene semmit sem, mert az adót azt behajtják. Tehát még csak azt sem mondhatjuk, hogy nem támogatjuk a rosszul gazdálkodót. Ez is a demokrácia szörnyszülöttje.

Gazdasági szabadságharc

Gazdasági szabadságharc

Magyarország folyamatos fosztogatása

Magyarország folyamatos fosztogatására az elmúlt két évszázadban az ismételten rákényszeritett háborúkkal és a nemzetközileg megszervezett eladósítással került sor. A bécsi Rothschild-ház adósságba kényszerítési kísérletének az elutasítása miatt tört ki a háború 1848 szeptemberében, és alakult át a békés forradalom véres háborúvá.

Már a reformkorban is az volt a magyar társadalom egyik legfontosabb problémája, hogy a magyar pénzügyeket monopóliumként egy bécsi magánbank intézte. Magyarországon nem volt bankhitel. A pénz amiatt áramlott ki az országból, hogy kiszolgálja ezt a bécsi bankot. De kiáramlott a pénz adók, regálék, kölcsönök, a kölcsönök kamatai, vámok, kincstári jegyek és a császári katonaság elszállásolási költségei formájában is.

Amikor 1848-ban Kossuth lett a pénzügyminiszter, azonnal hozzáfogott az üres államkassza megtöltéséhez, és egy bankjegynyomda felállításához. A gazdasági élet működését biztosító, fedezettel bíró magyar pénzt akart bevezetni. A bécsi Rothschild-ház irányítása alatt állott Osztrák Nemzeti Bank, az ONB, azonban nem volt hajlandó valódi pénzre beváltani az általa kibocsátott bankjegyeket, és egyidejűleg gyorsított ütemben vonta ki a nemesfém-és ércpénzt külföldre. Kossuth ezért már 1848. április 19-én rendeletileg tiltotta meg az arany és az ezüst külföldre vitelét. Terve az volt, hogy 5 millió pengő-pénz alapján mintegy tizenkét-és fél millió forintnyi pénztárjegyet bocsát ki. A Rothschild érdekeltségű ONB azonban azt akarta, hogy a magyar kormány tőle vegyen fel 12 millió forint hitelpénzt, de azzal a feltétellel, hogy a magyar kormány ismerje el az ONB bankjegykibocsátó monopóliumát Magyarország területén, és fizessen kamatot a Rothschildok által nyújtott hitelpénz után. Kossuth ezt elutasította, és az önálló magyar pénz mellett döntött. A pénzügyekben megmutatkozó kibékíthetetlen ellentét vezetett el a fegyveres konfliktushoz, amelyből végül szabadságharc és függetlenségi háború lett.

A szabadságharc bukását követően az ONB összes kívánsága teljesült. Magyarországon 1873-ban már 482 pénzintézet, 160 különböző biztosító intézet, de csak 164 nagyobb iparvállalat működött. Ezek szinte mind a Rothschild-ház által irányított pénzkartellhez kapcsolódtak valamilyen módon. Az informális pénzkartell működését irányító és végző bankárhatalom a személyi kapcsolatokon, és a gondosan kiépített összefonódásokon keresztül biztosította pénzügyi egyeduralmát. A szabadságharc után az ONB és a mögötte álló nemzetközi pénzkartell erőteljes nyomást gyakorolt a Habsburg uralkodóházra és a kormányzatra, hogy az keményen lépjen fel az önálló magyar pénzt követelő magyar kormánnyal szemben.

A kiegyezés után az osztrák-magyar pénzrendszer közösségét biztosították. Magyarország az ONB bankjegy kibocsátási monopóliumát ugyan formálisan nem ismerte el, a tényleges állapot azonban az volt, hogy az ONB által kibocsátott bankjegyek forgalomban voltak ugyanúgy, mint bármely más állam pénzei.

A magyar pénzügyi és gazdasági élet irányítói a XIX. század második felében az ismétlődő válságokat az ONB tudatos pénzügyi manipulációjának tulajdonították. A Magyarországon rendszeresen visszatérő válságok nem termelési anarchia következményei voltak. A rejtőzködő szuperkartell, vagyis a pénzügyeket a háttérből irányító érdekcsoport, idézte elő a válságokat, mégpedig úgy, hogy Magyarország nemzetgazdaságának egészét az ellenőrzése alá vonta, és átvette a többi alkartellnek tekinthető kisebb kartell irányítását is. A szuperkartell a bécsi Rothschild-érdekeltség irányítása alatt álló, bécsi központból szervezett és ellenőrzött termelési és pénzügyi viszonyokat hozott létre. A Monarchia részét képező Magyar Királyságban nem volt a Rothschild-érdekeltségtől független egyetlen jelentős vállalat sem. Magyarország nemzetgazdasága a Rothschild-ház hegemóniája alatt működött. Egyfajta korporációs uralomról beszélhetünk. Az egész ország ipari és kereskedelmi élete egyetlen pénzügyi szervezet láthatatlan, kellően álcázott, de erős akaratának volt alárendelve.

A magyarok sajnos nem tudták, hogy kivel állnak szemben, mert az elrejtőzött az arctalan pénzviszonyokban. A magyar társadalom a király ellen fordult, de az ellenség valójában egy rejtőzködő pénzcsoport volt. Az emberek nem voltak tudatában, hogy a nemzetközi pénzoligarchia létrejöttével a kamatozó hitelpénzrendszer vette át fokozatosan az irányítást. A pénzoligarchia azonban nemcsak kamatszedés formájában fosztogatta az országot, de úgy is, hogy titkos-kartellt hozott létre, és ezzel egész Magyarországot gazdasági függőségbe tudta taszítani. Ez pedig lehetővé tette az értékteremtő munka eredményének egyre növekvő kisajátítását hitelezési és kartellezési technikákkal.

A Rothschild-ház az általa irányított láthatatlan pénzkartell létezését minden lehetséges módon titkolta. Ebben volt a fő ereje. Így történhetett meg, hogy a Monarchián belül egész Magyarország egy zárt vadaskerthez vált hasonlóvá, bekerítve egyetlen pénzcsoport hatalmának láthatatlan, de annál inkább érezhető acélkerítésével. Ebben a körülkerített vadaskertben a kamatgyarmattá vált Magyarországon a vad nem volt más, mint a magyar nép, amely a kerítésig futhatott, de azon túlra már nem juthatott.

A Monarchián belül Magyarország csak a külső kényszerek hatására lépett be abba a világháborúba, amelyet - ma már bizonyíthatóan - a szupergazdag beruházó bankárokból álló nagyhatalmú nemzetközi pénzkartell készített elő és robbantott ki. A vonakodó, békeszerető Magyarországra rákényszerítették ezt a háborút, mégis a legsúlyosabb büntetéssel sújtották Trianonban. Magyarország elvesztette területének kétharmadát, lakosságának több mint 60 százalékát, és az ugyancsak a nemzetközi bankárok által irányított Népszövetségnek a Jóvátételi Bizottsága 200 millió aranykorona megfizetésére kötelezte a kivérzett, kifosztott Csonka-Magyarországot.

A trianoni békediktátum után újra kellett felépíteni mindazt, amit a világháború, a bolsevista proletárdiktatúra és a román hadsereg fosztogatása okozott. A magyar pénz teljes elértéktelenedése rettenetes csapást mért a gazdaságra. Először a középosztály ereje tört meg, amely a háború legfőbb terhét viselte, az infláció következtében pedig vagyonát és pénzét is elveszítette.

Ebben a helyzetben a Népszövetség magatartása meghatározó volt. Arra kényszerítette a magyar kormányt, hogy nevetségesen csekély összegű, 250 millió aranypengőnyi stabilizációs kölcsönt vegyen fel. A Népszövetség főmegbízottja útján gondoskodott arról, hogy a trianoni békediktátum rendelkezéseit könyörtelenül végrehajtsák. E békediktátum értelmében a magyar államra kivetett háborús jóvátétel megfizetéséig minden magyar állami bevételt zálogjog terhelt az Antant hatalmak javára. Ennek következtében a Magyar Állam a nemzetközi pénzpiacokon csakis a békeszerződések ellenőrző testületének, a Népszövetség Főtanácsának a hozzájárulásával kaphatott kölcsönt. Ebben a testületben a magyarokat gyűlölő Dr. Eduárd Benes-nek volt meghatározó szerepe.

A Népszövetségi Főmegbízott feltételei szerint a Magyar Állam kincstári jövedékének és vámbevételének – a kölcsön többszöröséig történő – zárolásán kívül jóvá kellett hagyni a Nemzeti Bank létesítéséről szóló törvényt, méghozzá az általuk megszabott feltételekkel. Ez az új intézmény, a szigorú banktitok szerint működő MNB, amelyet magánpénzemberek irányítottak, átvette az állam olyan monetáris felségjogait, mint a pénzkibocsátás, árfolyam-szabályozás, kamatszabályozás, hitelezés, vagyis a nemzetgazdaság irányításának legfontosabb jogosítványait. A külföldi pénzoligarchia, amely a MNB-törvény révén korlátlan ellenőrző hatalomhoz jutott, ezt követően szinte elárasztotta Magyarországot a kölcsöneivel, amiért aztán később, az 1929-es gazdasági válság idején, nagy árat kellett fizetnie.

Az MNB tulajdonosai nevüket elrejtve gyakorolhatták szavazati jogukat a Közgyűlésen. Így választották meg a Nemzeti Bank tizenkét-tagú főtanácsát, amely szabad megítélés alapján döntött a magyar kormányt megillető pénzügyi szuverenitás legfontosabb kérdéseiben. A nemzetközi pénzoligarchia azt csinált pénzügyileg Magyarországon, amit csak akart, miközben Amerikában egy százalék, Nagy-Britanniában két százalék volt az alap kamatláb, Magyarországon 15 százalék felett volt, és a magyar kormány nem avatkozhatott be, mert a Népszövetség olyan feltételeket csikart ki tőle, hogy az MNB független a kormánytól. A hasznot meghaladó kamatok lehetetlenné tették a termelést. A nemzetközi pénzoligarchia, és az irányítása alatt álló bankrendszer a kierőszakolt pénzszűkítéssel megbénította a magyar gazdaság működését. A következménye hatalmas méretű munkanélküliség lett, és 1936 végéig évi kétmilliárd munkaóra veszett el. Az eladósítással és kamatpénzzel működő monopóliumhoz a magyar kormány nem nyúlhatott. Ez bizonyult a magyar nemzeti jövedelem elvétele leghatékonyabb módszerének.

Az első világháború utáni – minden nemzetközi elvet felrúgó – békediktátumok arról is rendelkeztek, hogy kártérítésben ne csak a győztes államok részesüljenek, hanem a polgáraik is, ha vagyonuk a legyőzött országban valamilyen módon elveszett.

A második világháborút lezáró 1947-es párizsi békeszerződés a vesztes országokat, köztük Magyarországot, jelentős összegű jóvátétel fizetésére kötelezte. Magyarországnak 300 millió dollárt kellett fizetnie, ebből 200 milliót a Szovjetuniónak, 50 milliót Jugoszláviának és 50 milliót Csehszlovákiának.

1945 után nemcsak a háborús pusztításokkal és az azt követően fizetett jóvátétellel lett szegényebb Magyarország, de a magyar nemzet a kommunista hatalomátvétel következtében elveszítette nemzeti tudattal rendelkező vezetőrétegét is, amely talán még az anyagi veszteségeknél is súlyosabb csapást mért rá.

1956-ban a magyar nép kinyilvánította, hogy nem kér a kommunista diktatúrából, és abból, hogy új urai rendőrállami erőszakkal vegyék el tőle munkája eredményét. A magyar nép azonban abból se kért, hogy már a két világháború közt megismert pénzuralmi technikákkal -megtervezett eladósítással - vegyék el munkájának az eredményét. A háttérben együttműködő Kelet és Nyugat legfelsőbb irányítói végülis a magyar forradalom elfojtásában állapodtak meg - Drábik%20János”>hallgatólagosan. Ez anyagi javakban mérve 12 milliárd akkori forintban kifejezhető kárt okozott az országnak. A nagy vérveszteséget és kárt jelentett a mintegy kétszázezer magyar állampolgár külföldre menekülése. Ez forintban további 20 milliárd veszteség. A megszálló erők ellátási költsége, a számukra felépített járulékos objektumok összege 8260 milliárd forintba került. A legnagyobb veszteség azonban, amit pénzben már nem is lehet kifejezni az, hogy a szovjet megszállók által hatalomra segített Kádár-rendszer állami politika szintjére emelte az orvosi segédlettel végzett tömeges népirtást. Az átmosott agyú, nemzeti öntudatuktól megfosztott magyarok három évtized alatt mintegy hétmillió utódukat semmisítették meg abortusz formájában. Ez a hétmillió meg nem született magyar és utódai a magyar történelem legnagyobb vérveszteségét jelentik. Így valójában Magyarország nemcsak vagyonától, de népességének jelentős részétől is meg lett fosztva.

Az 1989-cel kezdődő rendszerváltás eredményeként a nyíltan berendezkedett nemzetközi pénzvilág megszerezte a Világbank és a Nemzetközi Valutaalap által mintegy 140 milliárd dollárra becsült magyar nemzeti vagyonnak a túlnyomó részét, és azt beolvasztotta globális részvényvagyonába. A magyar lakosság kétharmada vagyontalanná vált, meg lett fosztva önrendelkezésének gazdasági alapjától, a nemzeti vagyonból származó tőkejövedelmétől, és elveszítette azt a hatalmat is, amelyet e vagyon birtoklása jelent. A magyar lakosság többsége az ország gazdájából az új tulajdonosok bérmunkásává vált, aki csak munkabérhez juthat, ha van munkája.

A nemzeti vagyon elvesztésével, leépítésével, az országból való kivitelével fokozatosan megszünt annak a lehetősége, hogy a magyar lakosság szellemi munkaerejét tudja értékesíteni nagy hozzáadott értékkel rendelkező termékekben és szolgáltatásokban. A magyar gazdasági struktúra a szaktudást alig igénylő összeszerelő vagy még annál is primitívebb munkából áll, és ennek a munkának az ára a világpiacon rendkívül alacsony. Magyarországot tehát évente több mint ezermilliárd forinttal rövidíti meg a rossz gazdasági szerkezetből adódó cserearányromlás.

A nemzetközi pénzoligarchia nemcsak a termelő-vagyont szerezte meg, hanem az érte adott - az eredeti értékének mintegy 20 százalékát kitevő - 20 milliárd dollárnyi vételárat is. Ugyanis a kizárólag az ő irányítása alatt álló MNB a devizát magánál tartotta, és a költségvetésnek az eladott fizikai vagyonért általa kibocsátott játékpénzt - levegőből előállított forintot - adott. Ez a több ezermilliárd forint, pedig, megtéve körforgását a nemzetgazdaságban, adósságszolgálat, kamat, tőkejáradék és profit formájában külföldi tulajdonosokhoz került. Ezek a forintot beváltották devizára, és a deviza-vételárat kivitték az országból. Az MNB pedig a hozzá visszakerült forintot egyrészt kivonta a forgalomból, másrészt a mesterségesen gerjesztett infláció formájában semmisítette meg. A magyar nép tehát elveszítette fizikai termelővagyonát, de a nemzetgazdaság elveszítette bizonyos idő múlva az érte kapott deviza ellenértéket is.

2004-ben nemcsak az történt, hogy az ország egy nemzetek feletti birodalom, az Európai Unió, részévé válva megszűnt független állam lenni, hanem az EU-tagság nettó évi mintegy 4500 milliárd forint folyamatos veszteséget okoz az országnak, felgyorsítva eladósodását.

A nemzetközi pénzügyi közösség azért tartja magyarországi intézménye, az MNB segítségével rendkívül szűken a magyar monetáris bázist, hogy így kényszerítse a magyar államot a még meglévő közvagyon olcsó kiárusítására, továbbá a magyar termőföld és lakóingatlan-vagyon áron alul való eladására. Magyarország kifosztását jól jelzi az, hogy 2006-ban nettó nyolcmilliárd euró áramlott ki a külföldi tartozásállomány hozamaként az országból, 2007-ben pedig már kilencmilliárd euró.

Magyarország külföld felé irányuló tartozásállománya jelenleg negyvenötezermilliárd forint, mintegy 256 milliárd dollár, és ennek a hatalmas összegnek a hozamát kell kitermelnie. Ez a hozam profitból, tőkejáradékból, adósságszolgálatból és kamatfizetésből áll. Magyarország fosztogatása napjaink valósága. Következményeként nemcsak politikai, gazdasági és pénzügyi, de demográfiai válság is kialakult. A magyar nemzet évről évre felgyorsuló ütemben fogy, és a nemzet fennmaradása került veszélybe.

A magyar sorsdráma

Az elmúlt évszázad tragikus történetét a magyar nemzet sorsdrámájaként is felfoghatjuk. Ez a sorsdráma a végéhez közeledik. A nemzet sírját már megásták, de nem gyászolók, hanem pénz és hataloméhes hódítók veszik körül. Szemükből nem gyász, hanem bosszúéhes győzelmi mámor, arrogancia és a bitorló rossz lelkiismerete sugárzik. Ez keveredik a mérhetetlen nyerészkedési vággyal és a zsákmány megtartása miatti páni félelemmel.

A dráma első felvonása 1920-ban ért véget, amikor a történelmi, etnikai és az önrendelkezési elv megszegésével, nemzetközi bűncselekménynek minősülő kettős mércét alkalmazva, feldarabolták Magyarországot.

A dráma második felvonásaként - 1945 után - megsemmisítették a magyar nemzet vezetőrétegét, amelynek még volt érzelmi és lelki kötödése az 1100 éves magyar államhoz és népéhez.

A sorsdráma harmadik felvonása 1956. A magyar nép nem kért az internacionalista kommunizmusból, de helyette nem a mostani kozmopolita globalizmust akarta, hanem a saját útját akarta járni, az önrendelkezését visszaszerezni. Teljesítményét ne vegyék el tőle se kommunista rendőrállami erőszakkal, se eladósítással, pénzügyi módszerekkel. A már akkor is együttműködő kommunista és globalista érdekcsoportok vereségre ítélték a magyar nemzet forradalmát. Hogy soha többé fel ne állhasson mintegy nyolc millió abortusszal kivéreztették a maradék Magyarország törzsmagyarságát. Ezt a veszteséget túl kell érni, de kiheverni nem lehet.

A negyedik felvonás 1989. A pénzimpérium felkészített ügynökei a hazai kollaboráns technokraták segítségével – pénzügyi technikákkal, eladósítással – elvették a magyar nemzet vagyonát. Magyarország többé nem a magyaroké. Országunk - hazánk - a Washingtoni Konszenzus végrehajtásával mások tulajdona lett.

Az ötödik felvonás 2004. Ekkor Magyarország elveszítette szuverenitását, egy nemzetek feletti birodalmi struktúra autonóm tartománya lett, független állam helyett. Ezt az állapotot betonozza be a ratifikálás alatt álló Lisszaboni Szerződés, amely ténylegesen létrehozza az Európai Egyesült Államokat. A szervezett magánhatalom által létrehozott Európai Unióba a viszonosságot megtagadó, igen hátrányos és igazságtalan feltételekkel, kényszerítették be Magyarországot. 2003-ig 8866 milliárd forint nettó veszteséget okozott a magyaroknak az EU-tagságra való felkészülés. 2004 óta pedig évi mintegy 4500 milliárd forintba kerül a tagsággal járó terhek viselése. Kezdettől nettó befizetők vagyunk. Az un. „támogatás” nem egyéb, mint a már átadott összegek egy részének a keserves vissza-pályázgatása.

A magyar költségvetési-hiány és külkereskedelmi deficit egyik legfőbb okozója tehát az, hogy az EU folyamatosan sarcolja Magyarországot, nem, pedig támogatja. Az EU a szervezett magánhatalom intézménye a szuperbankárok útjában álló nemzetállamok olcsó és önkéntes felszámolására. Az EU fölösleges és elbürokratizálódott vízfejjé vált. Ami jót hozott – emberek és árúk szabadabb mozgása, vámok csökkentése, szorosabb együttműködés Európa államai között – azt olcsóbban és hatékonyabban el lehetett volna érni nélküle. Nem kellett volna feladni nemzeti szuverenitásunkat, önrendelkezésünket, az önálló magyar jogrendszert. Az EU természetellenes, mert nem olyan közösség, mint a biológiai ás társadalmi reprodukcióhoz nélkülözhetetlen család és a nemzet. E két család az élet nélkülözhetetlen előfeltétele. Az EU viszont élősködő - funkciótlan – képződmény.

Napjainkban a magyar nép sorsdrámájának az utójátékát éljük. Folyamatban van a termőföld és a lakóingatlanok elvétele és átjátszása külföldiek tulajdonába. Már minden előkészület megtörtént.

2006 fordulópont

A rendszerváltás-rendszerének csődje 2006-ban nyílt ellenállásba torkollott. A magyar lakosság többsége ekkor értette meg, hogy nincs hová hátrálnia, ha komprádor és kozmopolita vezető rétegei – a pénzvilág zsarolásának engedve – beszüntetik a nemzeti kockázatra épülő, nagy szolidaritási-rendszerek közfinanszírozását. Az előző rendszer a rendkívül alacsony munkabéreket kiegészítette béren kívüli juttatásokkal. A közvagyont magának kisajátító, és külföldieknek játékpénzért átengedő kollaboráns érdekcsoportok arra hivatkozva akarnak most szabadulni a közfeladatok finanszírozásától, hogy az állami vagyon eltűnt, és nincs meg már a belőle korábban befolyt tőkejövedelem. De a lakosságnak sincs jövedelme, mivel a közvagyon nem az ő magánvagyona lett. A koalíciós kormányzat akkor hivatkozhatna joggal arra, hogy a magyarok most már egyénileg gondoskodjanak magukról, ha a közvagyont a privatizáló érdekcsoportok neki juttatták volna.

Ezt a tragikus helyzetet az ideiglenesnek szánt alkotmány is elősegítette. Tele van szankció nélküli, csonka szabállyal, amelyek nem kikényszeríthetőek. A választási törvény miatt az állampolgárok fele ki van rekesztve az Országgyűlésből az antidemokratikus - és mielőbb eltörlendő - 5%-os szabállyal. Mivel a tömegtájékoztatás is a pénz-és korporációs oligarchia tulajdonában és az ellenőrzése alatt van, ezért a lakosság ténylegesen nem tud élni a szólás-és a sajtószabadsággal. Egyedül a gyülekezési szabadság maradt volna az elégedetlenség kifejezésére, de a Pénzimpérium urai és magyarországi kiszolgálói rendőrállami módszerekkel fojtották el a tüntetéseket. Először kirekesztették a polgárokat a parlamentből, majd pedig álszent módon követelték az utcai politizálás beszüntetését. Ahhoz, hogy megmaradjon a magyar nemzet, vissza kell szerezni Magyarországot, vissza kell állítani a magyarok által létrehozott nemzeti vagyon magyar tulajdonát. Vagyoni alap nélkül, nincs sem egyéni, sem nemzeti önrendelkezés. A vagyon hatalom, és a hatalom vagyon.

Melyik birodalom tette gyarmatává Magyarországot?

Hazánk az egyetlen igazi szuperhatalom, a PÉNZIMPÉRIUM provinciája lett. A magyar közvagyon legértékesebb részét beolvasztották a nemzetközi pénzügyi közösség globális részvényvagyonába. A magyarok bérből- és fizetésből élő függőhelyzetű munkavállalókká váltak önállóan gazdálkodó szabad polgárok helyett – saját hazájukban. Munkájuk minden eredménye elhagyja hazájukat tőkejáradék, profit és kamat formájában. Ez a pénzfeudalizmus rendszere, amelyben a magyar munkavállalók évente három és fél hónapot robotolnak ingyen arctalan pénzviszonyokba elrejtőzött ismeretlen uraiknak.

Kik ezek az új oligarchák?

Ők a világ felett az uralmat megszerzett magánpénzmonopólium tulajdonosai. Erre a monopóliumra támaszkodva szerezték meg az emberiség termelő vagyona feletti ellenőrzést. A pénzimpérium egyben-tartott törzsvagyona a szupergazdag dinasztiák családi alapítványaiba, holdingjaiba, befektető alapjaiba, több ezer más alapítványba van gondosan elhelyezve, és magántulajdonban lévő kollektív vagyont alkot. Szakértők által felbecsült nagysága 300 trillió dollár. Ez az óriási vagyon pedig állandóan növekszik. A tokiói ENSZ Intézet kutatói állapították meg 2000-ben, hogy ha az emberiség létszámát 10 főre, a világ vagyonát pedig 100 dollárra redukálnánk, akkor egy emberé lenne 99 dollár, és 9 emberé egy. Ennek a vagyoncentralizációnak felel meg a hatalom szélsőséges koncentrációja egy szűk szupergazdag csoport kezében. Övéké a világot uraló pénzimpérium. Ennek lett Magyarország a tulajdona.

Új honfoglalás szükséges

Pénzügyi módszerekkel vették el hazánkat, hasonló módszerekkel kell visszaszerezni.

Megvannak erre a történelmileg helyesnek bizonyult technikák. Most csak a közpénzrendszer visszaállítására, a termelő és infrastruktúra fejlesztő állami programok beindítására utalok. A központi bankok a pénzimpérium intézményei, magánérdekek szolgálatában állnak. A közhatalom ellenőrzése alá visszahelyezve azonban hatékonyan tudnák elősegíteni az állam, a gazdaság és az állampolgárok adósságfüggésének a megszüntetését. Pénzuralmi korszakban pénzügyi technikákkal kell harcolni. Így kell most végrehajtani az új honfoglalást is, hogy nemzetünk fennmaradhasson.

Varga István kimutatta, hogy 1989-et követően a nemzeti vagyon átadása, eladása, privatizációja nyomán az államháztartás pénzeszközállománya, amely 1989-ben a nemzeti össztermék 162%-a volt, nem növekedett, hanem az 1989-es évi mennyiség egy negyedére csökkent. Egyidejűleg az államháztartás és a nemzetgazdaság kötelezettségállománya folyamatosan növekszik, ma meghaladja a 45 ezer milliárd forintot, dollárban kifejezve 256 milliárd dollárt. Ez 1989-ben 22 milliárd dollár volt. Folytatódik a magyar nemzetgazdaság eladósítása a nemzeti pénz külföldi pénzre történő lecserélésével. Ehhez a pénzcseréhez nagy mennyiségű devizára van szükség, hogy a devizaszámla - mint valutatartály - mindig tele legyen. Ezt a devizatartalékot azért növelik folyamatosan, hogy korlátlanul kivihető legyen a tőke hozama az országból.

Tisztázni kell, hogy jogilag kié a kizárólag magyar állami tulajdonban lévő Magyar Nemzeti Bank devizaszámlája, és kié az azon lévő 17 milliárd euró pénzvagyon. Tisztázni kell, hogy a Magyar Nemzeti Bank miért nem él emissziós jogával, és közvetve miért ruházta át pénzkibocsátási és pénzbevonási jogát a nemzetközi pénzvilág intézményei számára. Ma ha nő a forgalomban lévő forint mennyisége, bővül a forint likviditás. Ekkor azonban az MNB a pénzvilág kívánságára a bővülést a forgalomban lévő forint folyamatos kivonásával ellensúlyozza. A folyamatos pénzkivonás - a viszonzatlan átutalás összege - negyedévenként kétmilliárd euró, vagyis minden évben 7-8 milliárd euró hagyja el Magyarországot. 2006-ban ez az összeg meghaladta a 8 milliárd, 2007-ben pedig a 9 milliárd eurót. A folyamatos jövedelem el- és kivonást, jövedelemvesztést, szakadatlan hitelfelvétellel kell pótolni.

A pénzuralmi rend Magyarországon

Ezermilliárd forint derivativa áramlik ki és be naponta Magyarországon. Ez az összeg azért mozdul meg, hogy kellő jövedelemmel távozzon az országból. Az átutalási és elszámolási rendszerekben 900 ezer milliárd forint mozog évente. Ez a nemzeti össztermék, a GDP negyvenszerese. Ez az óriási átutalási volumen évi 205 millió pénzügyi tranzakciót jelent. Az MNB korlátlan mennyiségű pénzzel és ellenőrizetlenül tudja finanszírozni a napi spekulációs tranzakciókat. A pénzáramlásban 91% a spekuláció és 9% a reálgazdaság szükségleteit kielégítő pénzforgalom. Ez másként megfogalmazva azt jelenti, hogy a magyar pénzgazdaság és termelőgazdaság egésze egy országos méretű kaszinóvá vált.

Van-e a globalitásnak alternatívája?

Lehetséges-e egy más, egy jobb világ? A globalitással szemben a lokalitást kell fejleszteni. Eric Fritz Schumacher „Small is Beautifull” című könyvében foglaltak szellemében meg kell szervezni az egészséges gazdasági és pénzügyi önvédelmet, és az ehhez szükséges gazdasági protekcionizmust is vissza kell állítani a jogaiba. A kamattal, eladósítással működtetett hitelpénzrendszer globalizálása helyett az egyenlő esélyek és a vállalkozói-szabadság elveire épülő, szociális piacgazdaságot kell globalizálni, méghozzá mindezt alulról jövő kezdeményezésre, és alulról felfelé haladva megszervezve. A tudásalapú társadalom kiegészítendő a bölcsesség-alapú társadalommal.

Mit kell haladéktalanul elkészíteni?

Mindenek előtt Magyarország társadalmi-gazdasági tervét kell kidolgozni és törvénybe foglalni. Másodszor, el kell készíteni évente a teljes-körű államháztartási mérleget, amely tartalmazza a költségvetést, a helyi önkormányzatok, a társadalombiztosítás, és az elkülönített alapok számadását is. Harmadszor, le kell bontani a pénzuralmi struktúrák által épített vasfüggönyt, egyrészt az állam és demokratikus parlamentje és kormánya, másrészt az MNB között. Negyedszer, ne csak a bankok állítsák elő a gazdasági élet közvetítő közegét, a pénznek nevezett egyezményes jeleket, hanem a gazdasági élet más szereplői is. Ötödször, nemcsak a költségvetés ellenőrzésére, hanem a nemzetgazdaság egészét ellenőrző szervezetre van szükség.

Szükséges az állami hitel-és pénzkibocsátás, a termelő- és infrastruktúrafejlesztő programokra. Ez a fajta állami pénzkibocsátás nem okoz inflációt, mert a konkrét termelő és infrastruktúra projektek végén előálló kapacitásnövekedés, az új objektumok értéke, az előálló többlettermék és többletszolgáltatás értéke fedezi a kibocsátott hiteleket, és ily módon a termelőgazdaság és a pénzügyi-szektor egyensúlya nem borul fel. Ezen túlmenően kedvező multiplikátor hatás érvényesül, mert munkaképes felnőttek tíz-és százezrei segélyreszoruló eltartottakból adófizető munkavállalókká válnak. Ez jelentősen megnöveli az állam adóbevételeit, ami viszont csökkenti az állam működéséhez szükséges hitelek felvételét, ezáltal mérsékli az állam eladósodását, a kifizetendő kamatok összegét. Ezek olyan szilárd alapon nyugvó javaslatok, amelyeket a gyakorlatban többször – és mindig sikerrel! – már kipróbáltak. Így, például, 1933 és 1948 után Németországban, a New Dal idején az Egyesült Államokban, De Gaulle tábornok elnöksége alatt, pedig Franciaországban

Ma már nemcsak szükséges, de lehetséges is a regionális és elektronikus fizetőeszközök bevezetése - a bizalmon alapuló csereközösségek minél nagyobb számban történő létrehozása - Magyarországon.

Minél előbb törvényt kellene hozni arra, hogy a távozó multinacionális cégek mielőtt olcsóbb munkabérű országokban költöznének, előzőleg fizessék vissza azokat az állami támogatásokat, és adókedvezményeket, amelyeket azért kaptak, hogy Magyarországon működjenek, és itt munkahelyeket biztosítsanak.

Szükséges a nem-termelő spekulatív pénzügyi tranzakciók megadóztatása.

Ugyancsak felül kell vizsgálni, hogy a pénzügyi szektor szereplői, valamint a multinacionális cégek arányos mértékben vesznek-e részt a közteherviselésében.

Bogár László állapítja meg egy 2008. április 30-i interjújában, hogy a magyar gazdaság döntő többségét két tucat multinacionális cég ellenőrzi. A magyar munkavállalók 12%-át foglalkoztatják, és az összes bér 15%-át fizetik ki. Továbbá ők fizetik az összes adó mintegy. 38%-át, ugyanakkor az adózás utáni profit 92%-a az övék. Ez jelzi, hogy kik is azok, akik miatt bevétel-hiányos állapot alakult ki. A magyar költségvetési deficit a hazugság, mert a válság mélyebb oka az, hogy akik a magyar gazdaságot ellenőrzik 92%-os profit mellett, mindössze 38%-kal járulnak hozzá a bevételekhez. Vagyis: nem a magyar állam közcélra fordított kiadásai minősíthetők soknak, hanem az e célra fordítható bevételeket kell kevésnek minősítenünk.

A baloldali kormányok regnálása idején beindult államtalanítási folyamat következtében rázárult a magyar társadalomra egy harapófogó. Ennek az a lényege, hogy a munkaerő ára, vagyis a bér reálértéke, a 30-40 évvel ezelőtti szinten rögzült. A munkaerő újratermeléséhez szükséges javak és szolgáltatások ára viszont világpiaci szintre emelkedett a radikális államtalanítás, a teljes privatizálás és a nemzetközi nagyvállalatok szabad hozzáférése nyomán. Ausztriában ma egy napi átlagos bevásárlás 20%-kal kevesebbe kerül, mint Magyarországon, miközben ott több mint négyszer akkorák a bérek, mint hazánkban.

Nem lehet eléggé hangsúlyozni: haladéktalanul igazságos közteherviselésre van szükség azért, hogy az államnak több forrás álljon rendelkezésre a rendszerváltás veszteseinek a támogatására. A lakosság vagyontalan, hátrányos helyzetű két harmada döntően önhibáján kívül képtelen az elemi szintű civilizációs javak, a közoktatás, az egészségügy és az emberséges szociális ellátás szolgáltatásaihoz hozzájutni.

A több mint hétezer milliárd forint jövedelmi adóból a lakosság fizet 6,1 milliárd forintot. Véget kell vetni annak, hogy a multinacionális cégek továbbra is állami támogatást, kedvezményt, szubvenciót követelhessenek ki maguknak csupán azért, mert érdekérvényesítő erejük túlságosan nagy, és ezzel az erővel következmények nélkül visszaélhetnek.

Új megállapodást kell kötni az Európai Unióval

Szükséges a termőföld és lakóingatlan védelmi jogszabályok soron kívüli elfogadása és megerősítése. Figyelembe véve az érvényes Európai Uniós szabályozást, valamint a most ratifikálás alatt álló Lisszaboni szerződés rendelkezéseit, a kölcsönös előnyök, a viszonosság, és az egyenlő-elbánás elvei szerint újra kell tárgyalni minden olyan feltételt, amelyben igazságosabb és előnyösebb megállapodás elérése lehetséges, és amelyek enyhítik az EU kötelezettségek rendkívül káros és hátrányos hatásait a magyar nemzetgazdaság egészére, illetve a magyar társadalom viszonyaira.

Az Európai Unió működését meghatározó alapvető nemzetközi megállapodások és jogszabályok nemzeti – vagyis tagállami – hatáskörben hagyták a tulajdonviszonyok szabályozását. Az Európai Unió Bizottsága azonban – szemforgató módon megtagadva a viszonosság és az egyenlő elbánás demokratikus elveit, a kelet-európai új tagállamok belépésekor úgynevezett „értelmezést” adott ki, amely szerint az új tagállamokban a termőföld is tőketulajdonnak tekintendő, és így a földtulajdonra is vonatkozik az új tagállamokban a tőke szabad áramlásának az alapelve. Másként megfogalmazva, az új tagállamokban kötelező szabad adásvétel tárgyává tenni azt a termőföldet, ami viszont nemcsak, hogy nem kötelező, de tiltva van az Európai Unió többi tagállamában. Ezt az antidemokratikus EU-bizottsági értelmezést minél előbb meg kell támadni az illetékes EU intézményeknél, és el kell érni az alapszerződésnek ellentmondó bizottsági értelmezés visszavonását, mert sérti a tagállamok egyenlőségének és a viszonosságnak az elvét.

Állami pénzkibocsátás az MNB devizatartaléka egy részének a fedezetével

Az MNB állami tulajdonban lévő devizatartaléka az MNB devizaszámláján meghaladja a 17 milliárd eurót. Ebből 8 milliárd eurót fedezetként használva az állam kibocsáthat legalább 2000 milliárd forint közhitelt a termelő és infrastruktúra fejlesztő programok finanszírozására. Ez lökést adhatna elsősorban a gazdaság azon szektorának, amelynek szereplői a magyar állampolgárok, valamint a magyar tulajdonban lévő kis és közepes vállalkozások. Ily módon a 17 milliárd euró devizatartalékból kilencmilliárd euró továbbra is kiszolgálhatja a külföldi tulajdonú bankokat és befektetőket, és azok ez után is zavartalanul átválthatják forintjaikat devizára, hogy kivihessék az országból. Nyolcmilliárd euró viszont az állami kibocsátású közhitel-forint fedezete lenne. A magyar nemzeti vagyont, vagyis az állam kezelésében tartott köztulajdon elidegenítéséből származó devizabevételt, meg kell tartani a köztulajdonban, és azt a közpénzkibocsátás fedezetéül kell tartalékolni. Ily módon a devizatartaléknak csak egy része állna rendelkezésre a spekulációs célból ideérkezett forró tőke átváltásához. Ha lenne akár időbeli, akár volumen korlát, akkor a forrótőke is tovább maradna az országban, és keresné a lehetőséget, hogy a magyar gazdaságba fektessen be, új munkahelyeket teremtve.

Az MNB teljes mértékben a magyar állam tulajdona. Az MNB működését szabályozó feles jogszabály lehetővé teszi, hogy az Országgyűlés és a Kormány visszavonja a saját hatáskörébe az MNB emissziós jogának a gyakorlását, valamint azt, hogy devizatartalékának és adóbevételének a fedezetére közpénzt bocsásson ki, hogy ily módon is munkahelyeket teremtsen a 1,2 millió alkalmazásban nem álló munkaképes felnőtt számára.

A monetáris felségjogokat az Országgyűlésnek és a Kormánynak kell gyakorolnia.

Nem elég a költségvetés, de még az államháztartási mérleg elkészítése sem. A pénzrendszer által vezérelt gazdaságot a monetáris folyamatok határozzák meg. Ezért Magyarországon a hatalom elsődleges gyakorlója a Központi Bank és a mögötte álló nemzetközi pénzügyi struktúrák, és azok frontintézményei. Ez a monetáris kormány az elsődleges. A másodlagos, fiskális hatáskör, az adórendszer irányítása és a költségvetés elkészítése, már függő változó, azaz alá van rendelve a független változónak tekinthető monetáris irányításnak. A látható, és kormánynak nevezett kormányzat ezért valójában már csak a másodlagos, alárendelt hatáskörű, fiskális kormány.

Magyarországon két meghatározó politikai ereje ténylegesen liberális pénz- és gazdaságpolitikát képvisel. Az ún. „baloldali” szocialista-liberális koalíció kozmopolita neo-liberális politikát folytat. A nemzeti, konzervatív oldal pedig nemzeti neo-liberális gazdaságpolitikát képvisel.

Az Európai Unió által képviselt négy szélsőségesen liberális alapelv – a tőke, az áru, a szolgáltatás és a munkaerő szabad áramlása – a tőke teljhatalmát szavatolja.

Gazdag László javaslatai a válság leküzdésére

A Pécsi Egyetem közgazdász tanára elsőként a pénzstabilitás megteremtését javasolja. Ennek kell megelőznie minden más célt, így a gazdasági visszaesés, a recesszió valamint a munkanélküliség elleni harcot, de még az egyensúlytalanság felszámolását is. Magas infláció mellett még a gyors növekedés is rossz, mert elavult szerkezetben megy végbe. Nem előnyös ilyen esetben a munkanélküliség csökkenése sem, mert elavult munkahelyek menekülnek meg, vagy pedig ilyenek jönnek létre.

Másodikként kiemeli, hogy a pénzstabilitás automatikusan maga után vonja a kamatlábak csökkenését. Ennek a javító hatása nyomban érezhető a költségvetés egyenlegén. A magyar állam 4700 milliárd forint külföldi adósság és 10 000 milliárd forint belső (az MNB felé fennálló) adósság után fizeti a kamatot. (Ehhez annyit tehetünk hozzá, hogy 2008 augusztusára már összesen mintegy 17 000 milliárd forintnak az adósságszolgálati terheit viseli.) A kamatkiadás nagyobb összeg, mint az egészségügyre vagy az oktatásügyre illetve a kutatásra és a fejlesztésre fordított éves kiadás.

Harmadikként azt kell figyelembe venni, hogy a pénzstabilitás megindítja a gazdasági makro-szerkezet átalakulását. Ennek következetes végig vitele érdekében fel kell függeszteni a gazdasági szférának nyújtott állami támogatásokat. Ez alól az agrártermelők azonban - sajátos körülményeik miatt - kivételt képeznek. Mindezek nyomán beindulhat az Alois Schumpeter által ’teremtő pusztulásnak’ nevezett folyamat, a tőke, a munka áramlani kezdenek az alacsonyhatékonyságú szektorból a magasabb hatékonyságú felé. Javulhat az exporthatékonyság, egyre versenyképesebbé válhat a gazdaság, és ezzel összhangban javulhatnak a különböző nemzetgazdasági mérlegek is. A problémák megoldódnak minden fajta költségvetési nadrágszíj összehúzó intézkedések nélkül. Mindez nem elméleti elgondolás, ez ténylegesen így ment végbe a fejlett nyugati világban.

Negyedikként azt hangsúlyozza Gazdag László, hogy ha 10-15 év alatt végbemegy a magyar gazdaság szerkezetváltása vagy korszakváltása, akkor el lehet kezdeni a nagy elosztórendszerek reformját.

Ez utóbbiból az is következik, hogy jelenleg idő előtt bonyolódott a kormányzat az olyan nagy elosztórendszerek, mint az oktatásügy, egészségügy, nyugdíjrendszer erőszakolt, voluntarista megváltoztatásába. Az az elképzelés, hogy ezzel erőforrások szabadulhatnak fel a gazdaság számára, nem igazolódott be Nyugaton. Azokban az országokban, ahol bevezették a nagy elosztórendszerek reformját, az nem pénzt hozott, hanem pénzt vitt el, mert igen sokba került, és a változtatások nyomán előálló újabb rendszer sem igényelt kevesebb pénzügyi ráfordítást. A tényleges helyzet szerint a megreformált rendszerek pénzigénye megnövekedett. Igaz viszont az, hogy a rendszerek hatékonysága minden országban megnőtt. Ez utóbbi körülmény miatt a magyar társadalomnak is meg kell majd tennie ezeket a változtatásokat, de a gazdaság rendbetétele után, és nem előtte.

Gazdag László szerint nem az elosztórendszerek rossz, pazaroló működése az egyensúlyi zavarok oka, hanem fordítva: a rosszul működő gazdaság eredményez eleve rossz, pazarló elosztórendszert. Ebből következik, hogy nem az elosztórendszerek reformálgatásával kell bíbelődnünk a gazdaság mély áramlatainak a rendbetétele helyett.

A megoldás kulcsa nem a jövedelempolitika, hanem a monetáris rendszer irányítása. Már szó volt róla, hogy Magyarországon (és másutt is a világon) jelenleg nincs bérinfláció. Hazánkban sem a túlfogyasztás, a lakosság felé kiáramló jövedelem a bajok oka. Ezért jövedelempolitikai intézkedésekkel nem lehet kezelni az alapbetegséget, hanem csakis szigorú monetáris politikával. A szigorú monetáris politika a gazdaság mély áramaira hat, nem pedig a fogyasztás és elosztás felszíni szféráira. Ebből következően a monetáris szigor nem eredményez életszínvonal romlást. A monetáris szigor – amely nem keverendő össze a költségvetési megszorításokkal – életszínvonal stabilitást eredményez, hiszen megőrzi a fizetésből élők és a nyugdíjasok jövedelmének a vásárlóértékét.

Magyar újjászületés csak új - pénzügyi és gazdasági eszközökkel végrehajtott -honfoglalással lehetséges. Le kell állítani a magyar nép erőforrásait élősködő módon elszívó pénzügyi szivattyúkat. Véget kell vetni Magyarország gátlástalan fosztogatásának. Mivel a vagyon hatalom, a nemzeti vagyonnal együtt visszaszerezhetők a nemzeti önrendelkezéshez és megmaradáshoz szükséges erőforrások is. A cselekvőképességét visszanyert nemzet leküzdheti demográfiai hanyatlását és megmaradhat a magyar élet.

Drábik János - Nemzeti Hírháló

Gazdasági szabadságharc, Gazdasági értelemben vett szabadságharc, válság, rendszerváltás, eu, adósság, kamat, Magyarország, drábik jános, osztrák nemzeti bank, rotschild, rotschild-ház, forradalom, háború, szabadságharc, pénzkartell, manipuláció, monarchia, trianon, nemzeti bank, világháború, adósságszolgálat, kamattámogatás, deviza

Világpénzrendszer

Világpénzrendszer

http://data.hu/get/575160/A_Penz_mint_Adossag.avi.html

Omlásveszély esetén kit, hogyan temet majd maga alá a törmelék, városok, vidékek lakói, a hétköznapi emberek miként tudják majd kivédeni, minimalizálni a veszteségeket. Hol található majd a ’safe-heaven’ elértéktelenedő forintjaink számára, ha az ország teniszező-golfozó Csányija napok alatt bukja aranygyapjas nyája értékének egyharmadát.

A kevésbé káros, állítólag pont most történik, hogy az amúgy is kilúgozott adófizetők pénzén szárnyal újra a tőzsde, spekulánsok milliói kuncogva gazdagodnak virtuális vagyonokkal, mert a világ jegybankjai korlátlan forrásbiztosítást ígértek a nagybankoknak, vajon miből? Az adófizető kisemberek pénzéből!!!!

Mikor ér véget az a lassan körvonalazódó rémálom, ami a folytonos fogyasztásnövekedésen alapuló önmagában paradox rendszert jellemzi, egy véges erőforrásokon alapuló űrhajón? Föld a neve.

A saját farkába harapó kígyó motívum vízió.

Az emberi kapzsiság és nagyravágyás Bábel tornyának napjai meg vannak számlálva, a következő pénzügyi évzárás újabb bedőlt hiteleket ígér, a fogyasztást serkentő gépgyártás és ingatlan-építőipar szintén nagyban feszített. A szakértők inkompetenciája nyilvánvaló, amúgy is annyira komplex a tőkeáttételekkel dúsított, döntéshozatali oldalon félautomata gépezet, hogy még maguk a keresztapa beavatottak sem teljesen értik mi történik.

Az újjászerveződő mikroközösségeké a jövő, lehetőleg közelebb a természethez mint eddig. A nagytöbbség természetesen megy a levesbe, mert nincs olyan, hogy tömegesen fenttartható életfunkció nulla hozzáadott értéken, hiszen a -pénz időérték- elmélet végérvényesen megbukott.

Óriási ébresztő ez az emberek számára, hogy ne gyűjtsenek evilági javakat ezen a földön.

Carl Gustav Jung egyik alapigazsága (igaz, Szent Pál apostol nyomán), hogy Isten archetípus, s ha megtagadjuk, „valami egészen más lesz Istenné, rendszerint meg nem felelő és buta dolog”. De Mammon csak egy szánalmas szörnyszülött, vak, süket, idióta, követői pedig hamis próféták. Az USA, Oroszország és az EU szemfényvesztő mutatványait egyre nyilvánvalóbban ugyanaz a pénzügyi oligarchia vezényli, s a lemeztelenített magyar valóság pőre valaga, hogy az OTP-s Csányi és a többi hasonszőrű neimand egyre arcátlanabbul a „politikacsináló” szerepében próbál tetszelegni.

Pedig a kufár, az uzsorás, a pénzváltó, a vigéc sohasem úr, csak urak szolgája. Nem véletlen, hogy az újtestamentumi időkben általános megvetés jutott osztályrészül mindnyájuknak. A kurvákkal voltak azonos szinten. Isten kiválasztott papjának lenni rang. A művész, a kutató, a felfedező hivatása ugyanúgy. A földműves, az iparos is értékteremtő. Ám aki csak mások pénzének számolgatására hivatott, azt csak egy teljesen eltorzult értékrend emelheti piedesztálra.
Kísértetiesen hasonló állapotokat látunk a termelő- és a szolgáltatói szférában. A furkó, félhülye góré milliárdokat kaszál rendszerint mellőzött, nyomorban elfonnyadt tudósok, feltalálók eredményeiből.

A telhetetlen és gátlástalan profitéhség ocsmány jellemhiba. A hörcsögszerű gyűjtögető életmód röhejes. Akkor meg miért búsulunk, ha összedől valamelyik disznóól? Magyarország lakossága úgyis alsógatyáig eladósodott,

Ingatlanügynökök mondják, az eladásra váró házak, lakások közül tízből kilenc jelzáloggal terhelt. A háztartások háromnegyedében a havi nettó bevétel több mint fele a törlesztenivaló különféle bankok felé. A többi a közüzemi díjak kiegyenlítésére jó, ha elegendő – lélektani rejtély, mi a lópikulából élnek. Aki hitelt kap, kár szépíteni, szabályos jobbágyszerződést ír alá. Nem beszélve arról, a magyar pénzvilágban minden második forint úgymond „spekulatív tőke” csak papíron létezik. Nekem nincs adósságom, de nincsen komoly bankbetétem sem, mint ahogy nincsenek részvényeim sem, így L. F. Céline-nel együtt mondom, „semmit se veszítünk, ha a háziúr háza leég”.

A "grófi szérűn" című vers is pont erről szólt.

Mit mondjak, felemelő érzés a rettentő Gólemet a földön fekvő otromba agyagbábúként látni! Akkor is, ha előbb-utóbb talpra állítják az agyafúrt spekulációk. Most kiderült, vannak sebezhető pontjai. Talán valami lényegileg új kezdődik civilizációnkban, egyelőre még csak kósza, bizonytalanul körvonalazódó igény formájában. Talán a nem lebecsülendő helyi értékeink újrafelfedezésére hivatott, a globális rabszolgaság szabványember-maskarájától megváló, szabad és büszke individuumok születésének pillanatai ezek.

Simó Endre, a Magyar Szociális Fórum – Szociális Kerekasztal szervezőjének beszéde a Magyar Kommunista Munkáspárt által 2008. október 11-én, a budapesti József Attila szobornál „Elég volt!” címmel szervezett gyűlésen

Jó együtt lenni Veletek! Az ember szívesen fog kezet olyanokkal, akik tetteikkel bizonyítják, hogy a dolgozók és a nélkülözők oldalán állnak. Közös sikerélmény, hogy meghátrálásra kényszerítettük ezeket itt a Házban. Társadalmi ellenállással, nemzeti összefogással megakadályoztuk, hogy üzleti alapokra helyezzék az egészségbiztosítás rendszerét. Ahhoz képest, hogy milyen kicsik vagyunk, igazán nagy dolgot műveltünk! Nem? Egy egész országot állítottunk magunk mellé helyes szövetségi politikával. Senkitől sem azt kérdeztük, hogy hisz-e Istenben vagy sem, vagy hogy milyen tagsági könyvet hord a zsebében. Egyszerűen azt mondtuk, hogy nincs baloldali meg jobboldali egészség, hanem emberi egészség van. Nincs baloldali és jobboldali megélhetési gond, hanem közös megélhetési gond van. Az emberek nagyon pozitívan reagáltak erre a hangra, és miközben egész Európában privatizálják a közszolgáltatásokat, idehaza egy életbe vágóan fontos területen sikerült megvédeni a közöst.

Merítsünk erőt belőle a további harchoz! Tanuljuk meg, hogy a szebb jövő lehetősége saját magunkban rejlik! Embert, társadalmi haladást, nemzeti felemelkedést szolgálni csak olyan tud, aki nem téveszti szem elől a célt: a közösségi érdeket, és kész összefogni érte másokkal.

Most, amikor pénzügyi válság vihara söpör végig a világon, különösen fontos egymásba kapaszkodni, nehogy felkélhessen az ősi rossz, a bajvető gonosz, ahogyan költőnk írta. Mert hiszen ez a kormány semmit sem tesz ellene! Úgy tesz, mintha tüzet oltana, s közben olajt önt a tűzre. Be akarja fagyasztani a béreket, és közben hagyja, hogy elszabaduljanak az árak. Kirekesztették a szakszervezeteket még a puszta egyeztetésből is: Gazdasági Egyeztető Fórum néven olyan testületet hoztak létre, amelyben csak a gazdasági és a pénzügyi guruk kaptak helyet. Ahelyett, hogy munkához és megélhetéshez juttatnák azokat, akik napi megélhetésükért küszködnek, megengedik, hogy kivigyék a profitot az országból. Ahelyett, hogy a legszerényebb jövedelműeket támogatnák, hagyják, hogy négy fős családok 25-30 ezer forintból tengődjenek. Szentgotthárd bezárt, összeroppanóban a forint, növekszik a munkanélküliség, nulla felé közelít a gazdasági növekedés. Ám nem az ember a fontos, hanem a profit. Éljen a konvergencia program, éljen az euró, te pedig törődj magaddal, tán az Isten is megsegít!

NÁTÓ-ék pedig idejöttek, hogy ne csak támogassák ezt az antiszociális politikát, hanem jelezzék, érdekeltek földrajzi kiterjesztésében is! Rakétát telepítenek Lengyelországba, be akarják vonni a katonai tömbbe Grúziát és Ukrajnát, a magyar politikai elit pedig tapsikol nekik, ahelyett, hogy köztes helyzetünkből kiindulva kollektív európai biztonságra törekedne! Mintha nem tudnák, mivel járhat két tűz közé kerülni itt, Európa Szívében! Ahhoz, hogy a jövő ne az idegen érdekek kiszolgálóié legyen, hanem azoké, akiknek otthonuk ez a haza, helyre kell állítanunk nemzeti önrendelkezésünket és nemzeti szuverenitásunkat! Megálljt kell parancsolnunk azoknak, akik önös érdekeiknek rendelik alá Magyarország fejlődését! Gátat kell vetni a magyar föld kiárusításának! Vissza kell szerezni a kiárusított nemzeti vagyon java részét! Még pedig olyan áron, amilyenen eladták!

Tudnunk kell: a világválsággal nem merülnek ki a neoliberális kapitalizmus tartalékai. Válsághelyzet van, nem forradalmi helyzet. Ebből kell kilábalni. Ésszel, a rendszer kiigazítását célzó új társadalompolitikával. A Magyar Szociális Fórum – Szociális Kerekasztal rendszerkorrekciós stratégiája arra irányul, hogy gyorsuljon a gazdasági növekedés, módosuljanak az elosztási viszonyok a dolgozók, a nélkülözők, a kis- és közepes vállalkozók javára, korlátozzák a multik kiváltságait, és számon kérjék tőlük a szerződésben foglaltak teljesítését, köztük a szakszervezeti jogokat. Új egyensúlyt akarunk tőke és társadalom között, az utóbbi javára.

A válságból nem csak rossz irányba lehet kilábalni, hanem haladó irányba is. Ahhoz, hogy eleget tegyünk ennek a történelmi feladatnak, össze kell szednünk minden tudásunkat, és képességünket, hogy kiszélesítsük a demokratikus erők táborát, és a nép javára cselekedjünk mindenkivel, akinek drága ez a haza és a nemzet jövője!

Kollektivizmus és Individualizmus

Kollektivizmus és Individualizmus

A turbókapitalista indusztrializmus épp azokat a célokat semmisíti meg, amelyeket a feltevések szerint szolgálnia kellene.

A világ tanácstalan a kiút tekintetében. A parlamentarizmus és a demokrácia hanyatlik.

Franciaországban a Saint-Simonisták körében bukkant fel először a ’szocializmus’ szó, 1831-ben, s az egyetemes szimpátiát, a nemzetet összetartó természetes közösségi érzést és tetteket jelentette, szemben az egoizmussal, az ’individualizmus’ ellentéteként.

A társadalom olyan lény, amelynek megvan a saját célja, megvannak a saját folyamatai, amelyek egyértelműen meghatározzák annak jövőjét - a körülményeket is, melyben az egyén él, - ÉS ÍGY AZ EGYÉN JÖVŐJÉT IS - tehát megengedhető, hogy az egyéni észt túl függetlennek és túlságosan mozgékonynak találjuk ahhoz, hogy fenntartás nélkül rábízhassuk a közösség sorsát.

Az egyéni ész az ember legrosszabb tulajdonságait a szubjektum szintjéről próbálja objektív racionalitásnak beállítani, az önzést látja az egyetlen "racionális" viselkedésnek.

Vegyük Japánt például, azért pont azt, mivel maga Hitler is tanulmányozta az ottani társadalom felépítését, sajátosságait. Japánban a kollektivizmus ma is megvan a társadalomban, az a kollektivizmus, amelyet a német nemzeti szocializmus is hirdetett - és meg is valósított.

No, csak hogy link is legyen : bár ez ide félig meddig off topic dolog

Még az építészeten is látszott a kollektivitsta jelleg - az a kollektivista jelleg, ami még megvolt az antik római időkben. Amikor az eltűnt, el is kezdett hanyatlani a Római Birodalom.

http://thirdreichruins.com/

A társadalmi normákból következő japán oktatási rendszer az együttműködésre helyezi a hangsúlyt és nem a újításra, önmegvalósításra. Az innováció első lépcsőfokát (ötlet) követően a csoportmunka minősége a döntő. Sokkal, de sokkal hatékonyabban működik egy kollektivista társadalomban a csapatmunka, mint bármely más individualistában. Ezt bizonyítja Japán három évtizedes irdatlan növekedése. Az utóbbi évtizedben jellemző stagnálás is főleg gazdasági strukturális, mintsem kulturális jellegű. Való igaz az is, hogy nagyon újító ötletek csoportellenesnek hathatnak, azonban ezt tudatosan lehet kezelni, és véleményem szerint könnyebb kezelni, mint az individualista társadalomban a csoportfolyamatokat. Ott ugyanannyi lakosra fele annyi rendőr jut, mégis töredéke a bűnözés mértéke, mint bárhol Európában, az USA-ról nem is beszélve.

Egy kollektivista társadalomban, mint amilyen a japán is, jellemzően hatékonyabban működnek a csoportok, mint egy individualista társadalomban. Mégpedig olyan egyszerű okoknál fogva, hogy a közösségi cél elérését a saját céljaik elé helyezik, motivációik között a csoport eredményességének az elérése, a csoport megbecsülésének a növelése áll. Sokkal kevesebb energiát kell a vezetőknek és a beosztottaknak is a csoporton belüli diszfunkcionális konfliktusok kezelésére fordítani, mint mondjuk egy amerikai vagy magyar emberekből álló csoport esetében.

Egy mai vállalat, vagy bármely szervezet, vagy egy régió, vagy akár egy egész nemzet csakis hatékony csapatmunkával lehet versenyképes, megfelelően hatékony és eredményes. És a kollektivista szociokulturális talaj éppen itt nyújt előnyt a japánoknak.

Nálunk mi van? Dögöljön meg a szomszéd tehene is, de ha már egyáltalán van valamije ami nekem nincs, a szomszédja feljelenti az apechnél... Nincs összetartás!

Az az igazi elnyomása az egyéneknek, ha arra vannak kötelezve, hogy korlátlanul versenyezzenek egymással.

Ezt hívják könyöktársadalomnak, ez van ma nálunk. Hiányzik belőlünk a társadalmi szintű gondolkodás, a kooperatív magatartás. Ezért nincs sokaknak nemzettudatuk.

Mellesleg ott a korrupciót nagyon szigorúan büntetik a törvények - és az íratlan törvények is. A konfucianista elvek szerint a közösség érdeke azért kell, hogy az egyén érdeke előtt álljon, hogy végső soron az egyén egy JOBB társadalomban élhessen - TEHÁT AZ EGYÉN IS JÓL JÁR A VÉGÉN. Konficiusz tanításait újabban Kínában is komolyan veszik - Kínában, ahol a súlyosabb korrupciót HALÁLLAL büntetik.

Most gondoljunk bele, nálunk miért tud így elszemtelenedni a politikai és gazdasági elit. Igen, azért, mert NEM ISMERJÜK EL magát a közjó fogalmát - már magát a felvetést is kommunistának hívják! Hányszor olvastam álkonzis, meg neolib cikkekben azt, hogy "ez csak kádári nosztalgia, fel kell nőni". Hol is olvastam ezt? Neo a konzervatóriumban, hmm, van esetleg valami ilyesmi nevű blog, aminek a szerzői a judapesten beszélgetnek egymással a kommentek közt (ergo ZSIDÓK)? XD

A hazudozásukért jól megfizetett nagyképű nyeglék odamondogatása szerencsére az értelmesebbekre úgy sem hat, az érzelmesebbekre meg még úgy sem. :-)

Mire képesek a japánok:

Egyedül: semmire

Ketten: elkezdik szervezni a munkát, így egy kicsit sikerül is haladni

Többen: vezetőt választanak, megszervezik a munkát, hegyeket mozgatnak meg

Mire képesek a magyarok:

Egyedül: hegyeket mozgatnának meg, de félbehagyják, mert egyedül kevesek a nagyratörő terveik megvalósításához, sőt, már magához a tervezéshez IS. Mert az individualizmus csapongva keresi a tökéletességet, amelyet persze így sosem ér el.

Ketten: már elkezdenek vitatkozni, hogy ki döntsön, kinek van igaza, de azért még jutnak valamire

Többen: végig vitatkoznak, semmire sem jutnak

A hatékonysághoz azért még annyit, hogy nem véletlen találták ki a csapatmunka azon típusát, amikor nem "munkaidő" van, hanem megoldandó feladat: a csapat (nem egy ember) kap egy feladatot és egy határidőt. Úgy oldja meg, ahogy akarja, úgy osztja fel a munkát a tagjai között, ahogy akarja. Tapasztalatok szerint a legtöbb kreatív ötlet ilyen módon keletkezik - ráadásul a dolgozók is sokkal jobban érzik magukat.

Megvan az a tudatuk, hogy ha baj van, számíthatnak egymásra. Csoportban, egységben az erő.

Nálunk ellenben csak magára számíthat az ember, így könnyebben a padlóra kerül érzelmileg is.

Bizony, a kollektivizmusban is van ego, és van kreativitás, csak másmilyen minőségben és mennyiségben. A keleti társadalmak kooperatív kollektivista társadalmak, ahol az egyének csoportba integráltsága messze magasabb, mint az individualista nyugati társadalmakéban. De ez nem jelenti azt, hogy ne lennének erős személyiségek, csak a társadalmi létüket jobban meghatározza a csoport, mint nálunk.

És a pénzről is essék szó. Japánban tudnak félretenni az ottani fizetésükből. Az éves fizetett szabadságukon felül 28 olyan szabadnapjuk van, amik nemzeti ünnepek - nálunk hol van ennyi? Még a németeknél sincs, pedig ott meghagyták a hagyományos katolikus keresztény ünnepeket, köztük a szentekhez kapcsolódó ünnepeket.

A japán a félretett pénzéből évente egyszer vagy kétszer külföldre megy nyaralni. Akár HETEKRE.

A nyáron több alkalommal is láttam japán turistákat, és nem Budapesten, hanem a Balatonnál, és még a lakóhelyemen is. A magyar ember meg 10 évente jut el a Balatonra, mert ugye az olcsó SZOT üdülőket el kellett kótyavetyélni a szoci-közeli holdingoknak. Ötcsillagos luxus wellness hotelre meg nem telik a fizuból, ugye. A kempingeket pedig lassan felszámolják.


A juppie effektust is említeném még példának, ahol az alsóbb rétegek számára megfizethetetlen pénzes elitgimikben-elitegyetemeken tanuló arcok az iskolából kikerülve 5 év alatt befutnak, és a globalizmus lelkes szekértolói lesznek - a saját népük felsőfokon kiképzett ellenségei.

Ha megnézzük a nyugati individualista kultúrát, akkor láthatjuk, hogy ugyan ELVILEG megvan a helye az alulról jövő véleményeknek is, de a gyakorlatban ez a hely leggyakrabban a kuka - én inkább a felfelé nyalni, lefelé taposni "filozófiát" vélem felfedezni kis hazánkban.

Ami meg a másik : itthon egy egyénnek mivel van több beleszólása a köz ügyeibe, mint egy japán embernek?

Élhet viszont a kialakult káoszban, fogódzó nélkül, ahol ember embernek farkasa, azaz homo homini lupus.

Az individualizmus végül is zsákutca, mert társadalomellenes életérzést fejez ki.

Az individualizmus alig leplezett formában kísérli meg elnyomni és megsemmisíteni az egyént és az egyéniséget. Az úgynevezett individualizmus a társadalmi és gazdasági laissez faire; a tömegek kizsákmányolása az osztályok által törvényes csalással, szellemi lealacsonyítással, s a szolgalelkűség rendszeres sulykolásával, amit "oktatásnak" neveznek. Hiszen a rendszer kiagyalói szerint mindent el kell fogadni, amit oktatnak, mert az az "elfogadott". (érvelési hiba, amelyben egy állítás önmagára hivatkozik érvként!)

Ez a romlott és elferdült "individualizmus" az egyéniség kényszerzubbonya. Ez változtatta az életet lealázó versenyfutássá a külsőségekért, a birtoklásért, a társadalmi presztízsért és hatalomért. Legmagasabb rendű bölcsessége a "meneküljön, ki hogy tud".

Ez a neolib individualizmus szükségképpen a legnagyobb modern rabszolgasághoz, a legdurvább osztálykülönbségekhez vezetett, ez hajtott milliókat az elnyomorodásba. A "robusztus individualizmus" azt jelenti, hogy minden "egyéniség" az uraké, miközben a népet valamiféle rabszolgakasztba sorozzák be, hogy egy maroknyi önző "felsőbbrendű embert" szolgáljon. Az USA képviseli talán a leginkább ezt a fajta individualizmust, amelynek nevében erényként védik és tartják fenn a politikai zsarnokságot és a társadalmi elnyomást; miközben az ember minden törekvését és kísérletét, hogy szabadságra és társadalmi lehetőségre tegyen szert, "amerikaiatlannak" és károsnak minősítik ugyanennek az individualizmusnak a nevében.

Így működik a tőzsde is, az egyéni érdekeket SEMMI sem szervezi egy szilárd, stabil rendszerbe - aztán ha kitör a hisztéria, beindul a részvényeladás, és a betét-kivétel, melynek következtében bedől a rendszer.

Attól sem lehet eltekinteni, hogy miként írtam, a világban forgalomban levő pénznek csupán EGY százalékára van BÁRMILYEN fedezet - a többi csak lufi, papírra nyomtatott fizetési ígéret.

Ebben a liberális álértékeket (soha meg nem valósítható, de jól hangzó esélyegyenlőség, tolerancia, stb.) fétisként tisztelő napi valóságban van, aki még felemeli a szavát a hagyományos valódi értékek mellett, amelyek nem csak az egyén, de a közösség védelmében is alakultak ki többezer év alatt. A liberálisok azt felejtik el, hogy az ember nem egyedül él, közösségben létezik, és ugyan érthető az egyénnek a közösség elé/fölé helyezése a felvilágosodás okán, de egyáltalán nem helyes és követendő elképzelés!

Népesség szempontjából is a kollektivistaként számon tartott társadalmak vannak fölényben, ugyanis egész Ázsia jellemzően kollektivista, még India is, ami inkább egy fajta speciális keverék, de még Dél-Amerikában is találhatóak egyértelműen kollektivista társadalmak. A világban kisebbségben vagyunk az individualizmusunkkal.

Ami amúgy eredendően a szabadkőművesség (Franciaországban Grand Orient volt a nevük) által létrehozott "francia felvilágosodás" máig nagy hatást gyakorló terméke.

Azt is tudja mindenki ugye, hogy a francia forradalom mekkora hatással volt az akkor még gyarmat Észak - Amerikára is. Az USA létrejöttekor keletkezett Függetlenségi Nyilatkozat megszövegezése kis túlzással annyi volt, hogy lefordították a francia forradalomban keletkezett államelméleti írásokat... :-)

Ide beszúrom ezt a vicces kis színes hírt, hogy láthassuk, ők még sokkal jobban el vannak adósodva, mint mi. Mi is ugyanazoknak a bankároknak tartozunk, mint ők, amúgy.
Kiakadt New Yorkban az amerikaiak Nemzeti Adósságszámláló Órája.

Eddig nem volt vele baj, amikor viszont szeptember 30-án át kellett volna lépnie a tízbilliót, azaz a 10 000 000 000 000-t, kifogyott a nullákból, így nem tudta tovább számlálni az összeget, azóta nem tudják egy pillantásra megállapítani az amerikaiak, mennyivel tartozik hazájuk.

A mutatót még 1989-ben állították fel, amikor az amerikai adósság átlépte a 2,7 billió dollárt. A tulajdonosok közölték: hozzáadnak még két nullát az órához, így ezerbillióig, azaz billiárdig, tíz a tizenötödikenig tud számolni majd a tábla.

Douglas Durst, a számlálót feltaláló Seymour Durst fia reméli, hogy 2009 elején le tudják cserélni egy hosszabbra a Manhattanben, a 1133-ik sugárúton található szerkezetet.

2000 szeptemberében már egyszer letakarták egy piros-fehér-kék függönnyel, amikor 5,7 billió dollárnál problémák támadtak az óra működésével. 2002 júliusában leszedték a függönyt, és a szám 6,1 billióra ugrott. Az óra 2004-ben költözött a jelenlegi helyére a Times Square-ről.

Addig is, míg a 2009-es plusznullák megérkeznek, a számláló dollárjelét egyesre cserélték. Az összadósságot mutató szám alatt van egy kisebb szám is, ez a tartozás egy családra eső összegét mutatja, ami valahol nyolcvan- és százezer dollár között van - ez 15-20 millió forintot jelent.

A bankoknak nyújtott hétszázmilliárd dolláros kormányzati segítség miatt egyes közgazdászok úgy vélik, az Egyesült Államok adóssága akár a 11 billiárd dollárt, azaz a kéttrillió forintot is meghaladhatja.

Nincsenek is zsidók :-)

Nincsenek is zsidók :-)

"A zsidó nép fogalma mesterséges találmány"

Senki sem lepődött meg jobban, mint maga Shlomo Sand, hogy tudományos könyve tizenkilenc hétig az izraeli sikerkönyvek listáján szerepelt, és a történelem professzor sikeres lehetett, annak ellenére, hogy könyve megkérdőjelezi Izrael legnagyobb nemzeti tilalmát.

Dr. Sand szerint a zsidó nemzet fogalma - amely indoklásul szolgált arra, hogy a zsidó nemzetnek szüksége van egy biztonságos lakhelyre - nem más, mint egy valamivel több, mint száz évvel ezelőtt kitalált mítosz. Mint ismeretes, Izrael állam létrehozásának szükségességét, ez a mítosz támasztja alá. Dr. Sand, a Tel Aviv Egyetem professzorának szűkebb szakköre Európa történelme. Dr. Sand jelenlegi könyve a történelmi, és a régészeti kutatások eredményeinek széleskörű alkalmazására épül. A könyv nem csak a zsidó nemzet fogalmának valószerűségét vonja kétségbe, hanem több - ugyanolyan ellentmondó állítást is tartalmaz. Dr. Sand többek között azt is állítja, hogy a zsidókat soha sem űzték ki a Szent Földről, s a mai zsidók többségének nincs történelmi kapcsolata azzal a földdel, amelyet ma Izraelnek neveznek.

Dr. Sand szerint, a mai Izraelnek a palesztinokkal való jelenlegi viszályának kérdésében, az egyedüli politikai megoldás a zsidó állam megszüntetése. Úgy tűnik, hogy a "Hol, és mikor találták fel a zsidó nép létezését?" c. könyv izraeli sikerének története megismétlődik világszerte. A múlt hónapban megjelent francia fordítás rohamosan fogy, és máris három utánnyomást igényelt. A könyvnek, egy tucat másnyelvű fordítása is folyamatban van. A könyvnek az Amerikai Egyesült Államokban jövőre tervezett kiadással kapcsolatban, a Verso Kiadó, az Izraeli Lobby részéről támasztott nehézségekre számít. A szerző szerint, Izraelben, ha nem is üdvözlik a könyv megjelenését, legalább érdeklődnek a könyv mondanivalója iránt. Tom Segev, Izrael egyik kiemelkedő újságírója "lenyűgözőnek, és állásfoglalásra késztetőnek" nevezte a könyvet. Dr. Sand szerint, a saját kollégái húzódoznak a könyv következtetéseinek általános elfogadásától. A fentiektől egyedül Israel Bartal, a Jeruzsálemi Héber Egyetem, zsidó történelem tanára. Bartal, a Haaretz izraeli napilapban nem tett különösebb erőfeszítést.

Dr. Sand érveinek, és bizonyítékainak megdöntésére. Bartal e helyett a történelmi szakmát védelmezte, és azt igyekezett bizonyítani, hogy az izraeli történészek ezekben a kérdésekben nem olyan tudatlanok, amint azt Dr. Sand állítja. A könyv ötlete régen megszületett, mondja Dr. Sand, de mindmáig várt vele. "Nem állíthatom, hogy különösebben bátor lettem volna, a könyv megjelenését illetőleg. " "Megvártam, amíg rendes egyetemi tanári státust szereztem. Izraelben nagy ára van annak, ha valaki ilyen, és ehhez hasonló nézeteket terjeszt." Dr. Sand fő érve szerint valamivel több mint száz évvel ezelőtt a zsidók csak a közös vallás alapján tekintették magukat zsidóknak. A huszadik század elején a cionisták elvetették ezt a nézetet, és a nemzeti történelem megalkotásához láttak - amely arra az kitalált állításra épült, hogy a zsidók a vallástól függetlenül is önálló népként léteztek.

Dr. Sand szerint, a zsidóknak, a vallási alapú meghatározása alapján, a judaizmus eszméjétől idegen volt az a gondolat, hogy a zsidóknak vissza kell térniük az Ígéret Földjére. "A cionizmus megváltoztatta Jeruzsálem gondolatát. A cionista mozgalmat megelőzően, a szent helyek a vágyakozás helyeit jelölték meg, nem pedig a tényleges lakóhely lehetőségét. A zsidók 2000. évig nem azért maradtak távol Jeruzsálemtől, mert oda nem volt lehetőségük visszatérni, hanem amiatt, mert vallásuk megtiltotta nekik az oda való visszatérést a messiás eljöveteléig.

" A legnagyobb meglepetést a Biblia korabeli régészeti leletek tanulmányozása okozta. "Nem vagyok cionista, de ugyanúgy mint a többi izraeli, én is azt feltételeztem, hogy a zsidók egy Júdeában élő nép volt, akiket a rómaiak onnan időszámításunk kezdete előtt 70-ben száműztek. "Amikor, azonban a bizonyítékokat kezdetem vizsgálni rájöttem, hogy Dávid, és Salamon királyságai legendák. "Ugyanaz a helyzet a száműzetéssel is. A zsidóság mibenléte a száműzetés nélkül nem magyarázható meg. Amikor, azonban a száműzetésre vonatkozó történelmi bizonyítékok után kezdem kutatni, kiderült, hogy erre vonatkozó bizonyítékok nem léteznek.

Egyetlen egy sem létezik." Ennek az az oka, hogy a rómaiak nem száműzték a népeket. Mi több, a zsidók Palesztinában hatalmas többségükben földművelők voltak, és minden bizonyíték arra utal, hogy azok földjüket soha sem hagyták el." Dr. Sand, szerint egy másik elmélet sokkal elfogadhatóbb: A száműzetés a keresztények által kitalált mítosz volt, amelynek az volt a szerepe, hogy a zsidókat megtérítsék a keresztény vallásra. "A keresztényeknek az volt a célja, hogy a zsidókat meggyőzzék, arról, hogy elődeiket bűneik miatt száműzte az Isten." Ha, tehát nem volt száműzetés, hogyan lehetséges, hogy olyan sok zsidó élt szétszóródottan a világszerte, mígnem a modern zsidó állam haza nem hívta őket."?

Dr. Sand szerint, a kereszténységet megelőző, és az azt követő is, a zsidó vallás hittérítő vallás volt, és nagy szüksége volt a megtértekre. "Ez korabeli római forrásokkal bizonyítható." A zsidók járták az akkori világot és térítettek, leginkább Jemenben, és észak Afrika berber törzsei között. Századok múltán, a mai Dél - Oroszország területét magába foglaló egykori a kazár birodalom lakossága tömegesen áttért a zsidó vallásra. Innen származnak a kelet európai Askhenazi zsidók. Dr. Sand felhívja a figyelmet arra, hogy ezekben a kérdésekben az izraeliek a tömeges tagadás állapotában vannak. A közelmúltban a sajtó részletesen beszámolt a Káspi tenger közelében lévő kazár birodalom fővárosának leleteiről. A legnépszerűbb izraeli újság, a Yedioth internetes honlapján vezércikk jelent meg a következő címen: "Az orosz régészek megtalálták a rég elveszett zsidó fővárost."

Egyetlen újság sem írt a fenti leletnek a jelenlegi zsidó történelemfelfogást érintő jelentőségéről. Ma nem így tanítják az izraeli iskolákban, de a cionista vezetők többsége, beleértve s Izrael első miniszterelnökét, Davis Ben Guriont is, még hitte, hogy a mai palesztinok, a helyben maradt eredeti zsidók leszármazottai, akik később áttértek a muzulmán vallásra." Dr. Sand annak tulajdonítja az izraeli történészeknek, a saját könyvében feltárt adatokkal, és érveléssel való egyértelmű azonosulását, mert az egyetemeken tanított "Zsidó történelem" építménye olyan mint egy kártyavár. Dr. Sand szerint, Izraelben a történelem tanítás problémái abból adódnak, hogy az 1930-as években a történelmet két részre osztották: általános történelem, és zsidó történelem.

A zsidó történelemnek ezek szerint külön tárgyköre van, mert a zsidó tapasztalat egyedülállónak minősül. Ezzel ellentétben, azonban nincs külön zsidó politikai tudományi, vagy zsidó szociológiai katedra. Csak a történelmet tanítják a fenti módon, és ez lehetővé tette a zsidó történelemtudósoknak a saját világukba való elszigetelését, és nem kötelezte őket a korszerű kutatási módszerek alkalmazására. "Engem Izraelben amiatt bírálnak, mert az európai történelem szaktanáraként zsidó történelemmel foglalkozom. Egy ilyen könyv megírására, azonban azért is fontos, hogy a világszerte elfogadott modern kutatási módszereket a zsidó történelemre is alkalmazzuk"- jelentette ki Dr. Sand.

Eredeti, angol nyelvű szöveg: http://www.zmag.org/znet/viewArticle/19090 Jonathan Cook, Jeruzsálemben élő író, és újságíró, akinek legújabb könyve: Israel and the Clash of Civilizations" (Izrael és a civilizációk harca) a Pluto Press kiadásában jelent meg. Jonathan Cook Honlapja: www.jcook.net http://www.jcook.net

[Forrás: a hamarosan (Október 23.) újrainduló Nemenyi.Net]

Bérbefagyasztás

Bérbefagyasztás

2006 július 22. mno.hu Alkotmányos próba. Alkotmánybírósághoz (AB) fordul az Autonóm Szakszervezetek Szövetsége, mivel Sólyom László köztársasági elnök aláírta az Új egyensúly programot. A konföderáció szerint a kormány megszorító intézkedéseivel oly mértékben beavatkozik a munkajövedelmekbe, hogy az már sérti a munkavállalók alapjogait.

Sokan örülnének ha sok adót vonhatnának a fizetésükből, mert ugye akkor nagyon jól keresnének.

A valóság az, hogy nagyon kevesen keresnek rengeteget, és ők sem munkával, a többség pedig a megélhetési költségeknél kevesebbet, emiatt eladósodik.

A neolib ideológiából eredő bérstruktúra konzerválja a jelenlegi állapotot, tehát akinek akár csak néhány százalékkal elmarad a jövedelme a megélhetési költségeitől, annak hosszú távon vagyonvesztésben lesz része.

A nyugdíjasoknak még durvább lesz, a nyugdíj eleve csak 70%-a a munkabérnek, és ezt is befagyasztják most. 1%-os emelés lesz csak novemberben. Tehát nekik sem lesz pénzük.

A sokat emlegetett svájci indexálás azt jelenti, hogy felerészben az infláció, felerészben a béremelések üteme adja a nyugdíjak százalékos emelését.

De a béreket is befagyasztják jövőre, vazze!

Lesz ingatlanadó? Akkor aztán könnyen behálózzák majd őket a bankok a leginkább hullarablásra emlékeztető életjáradék ajánlataikkal. Az idős ember halála után nem a gyerekei, hanem a bank "örökli" a családi házat. Ha valakinek a jövedelme az átlagnál csak egy picivel volt jobb, a 2006-os drasztikus adóemelés garantáltan deficitbe taszította.

A jövő évi bérbefagyasztás nemcsak az állami, közalkalmazotti szférára, tehát pl. a tanárokra, de a nagytőkés munkaadói szférára is kiterjed, mivel velük is konzultál a kormány. Azaz hát, ők is lepaktáltak gyurcsánnyal.

Amúgy a befagyasztás REÁLÉRTÉK CSÖKKENÉST jelent, nem mást.

A multi cégek nyeresége nemrég nyilvánosságra hozott adat szerint közel ötezer milliárd forint, miközben a központi költségvetés összes bevétele 7102 Mrd Ft.

A dolgozók jövedelmének alacsony szinten tartásában azok érdekeltek, akik profitot vágnak zsebre a vállalkozásokból: a tulajdonos urak és hölgyek. Minden nettó bérforint nekik hárommal kevesebb nyereségforint. A bérek alacsony szinten tartására legalkalmasabb eszköz a munkanélküliség, ami ugye van. Ilyen szabályok mellett sem most, sem jövöre, sem 2020-ban nem lesz jobb a többségnek. Minden nap, ami a jelenlegi kormány irányítása alatt telik, elvesztegetett idő. Tehát aki munkanélküli, ne is reménykedjen abban, hogy majd "lesz jó állása", mert itt, és a (világon máshol is) a munkanélkülieket azért tartják, hogy azokból cserélgessék az éppen aktuális éhbérért robotoltatott milliókat.

Magyarországon a kapitalizmus egyik legrosszabb válfaját a tőkefelhalmozás korát éljük, ahol az értékteremtő munkának (munkásnak) nincs becsülete, anyagi és erkölcsi elismerése. Értékként nem az egyik polcról a másikra rakom hasznot és a spekulációs tőzsdei pénzmozgásokat, lenyúlások politikáját, azaz a magyar gazdasági lufit értem, amit olyan "szépen" épít a tanult diplomás elit.

Kulturált országokban NEM nemesi előjogként kezelik a diplomát. Természetes, hogy egy szakmunkás jól keres. Akár jóval többet, mint a 3 diplomás főnöke.

Nomeg, melyik diplomát értékeli ez a rendszer, hát nem azt, ami a társadalom számára hasznos tevékenységre szól, nem a mérnökit, vagy az orvosit, hanem a marketingest, kommunikációst, politológust, szociológust, és pénzügyi szagembert XD. Az üzleti főiskolák nem értelmiségieket nevelnek ki, hanem globalista janicsárokat, a közgazdaság vallás modern papjait.

Persze nem kötelező mindent elhinni, amit az ilyen helyeken tanítanak, de sajnos sokan készpénznek veszik az ott elhangzó dolgokat, mert szerintük pl. Bokros "ért hozzá".

Jaja. Az egész világot megszálló, fedezet nélküli játékpénzen (a világban forgalomban levő pénzeszközök 1%-ára van bármiféle fedezet - ezért IS van válság) hatalom jó pénzen kitartott propagandistája, ért hozzá, hogy a fiataloknak bemagyarázza, miért jó az nekik, ha rossz.

Ez bizony globalista káderképzés, és itt is igaz : a politológus, szociológus TUDJA, hogy ha neolib ellenes, vagy netán judaista ellenes, és kimutatja, röpül az állásából, munkanélküli politológus meg annyi van, hogy Dunát lehetne rekeszteni velük.

Megjegyzem az emberi tényezőket, logikát, intelligenciát alapul véve, semmi jelentősége nincs az iskolai végzettségnek.

Lehet valakinek akár három diplomája is, ha szarember, mondhatjuk úgy is, hogy akkor háromdiplomás szarember.