Megérti az antiszemitizmust
Háborog az "értelmiség": Bayer zsidózott a Magyar Hírlapban (+ tiltakozók listája)
Nyílt levélben tiltakozott száz magyar értelmiségi, amiért Bayer Zsolt a Magyar Hírlapban véleményük szerint azt írta, hogy "megérti az antiszemitizmust". A levélírók Széles Gábortól, a lap tulajdonosától azt akarják megtudni, hogy vállalhatónak tartja-e újságjában az "ilyen zsidóellenes publicisztikákat".
Széles Gáborhoz, mint a Magyar Hírlap tulajdonosához fordult kedden, nyílt levélben mintegy száz értelmiségi az újságban egy hete megjelent egyik publicisztika miatt, egyebek mellett arra várva választ a nagyvállalkozótól, hogy vállalhatónak tartja-e: olyan lapot finanszíroz, amelyben "egy vezető publicista nyíltan antiszemitának vallja magát".
Széles Gábor korábban egy interjúban azt hangoztatta, hogy korunk nagytőkéseinek erkölcsi kötelességük beruházni a sajtóba, és azt sem rejtette soha véka alá, hogy orgánumai arculatainak kialakításában érvényesíteni kívánja mércéjét - emlékeztetnek az aláírók, akik Bayer Zsolt egyik írása miatt fordulnak a nagyvállalkozóhoz.
Ebben az szerepel: "1967-ben a pesti zsidó újságírók még Izraelt gyalázták. Ugyanezek a pesti zsidó újságírók ma az arabokat gyalázzák. Meg a Fideszt. Meg bennünket. Mert jobban gyűlölnek bennünket, mint mi őket. Ők a mi indok-zsidóink - értsd: a puszta létezésük indokolja az antiszemitizmust.
Az aláírók arra várnak választ, felvállalja-e a lap munkatársi gárdája a kollegiális együttműködést Bayer Zsolttal, és elvárja-e ezt a tulajdonos tőlük, "vállalható gazdasági és erkölcsi tettnek tekinti-e Ön, akinek nemcsak érdekeltsége van a Magyar Hírlapnál, hanem (ellentétben sok más, a sajtó területén is beruházó vállalkozóval) tekintélyes közéleti személyiség is, hogy olyan lapot finanszíroz, amelyben - az országos napilapok közül elsőként - egy vezető publicista nyíltan antiszemitának vallja magát.
Érdeklődnek arról is, hogy "amennyiben Bayer Zsolt írásának közlése egybevág a Magyar Hírlap szerkesztési koncepciójával, körvonalazná-e Elnök úr a nyilvánosság előtt is, hogy milyen értelemben tekinti az ország érdekeit szolgáló erkölcsi kötelességének az antiszemitizmus szellemiségének publicisztikai rangra emelését, a közgondolkozásban és közbeszédben való legitimálását"
Megfogalmazásuk szerint Bayer Zsolt érvelésével a Magyar Hírlap egy fontos határt lépett át a magyarországi publicisztika 1945 utáni történetében: a magyar sajtó és közélet egyes képviselőiről ez idáig kritikusaik állapították meg, hogy antiszemiták, amit ők rendre visszautasítottak.
"Bayer Zsolt azonban most maga vállalja ezt fel, kifejezetten is azt hangoztatva, hogy zsidónak gondolt személyek egyesek vagy éppen többek által kifogásolhatónak tekintett megnyilatkozásai jogosan alapozzák meg az antiszemitizmus magatartását" - írják, hozzátéve, a publicista érvelése a klasszikus antiszemita argumentáció része, amellyel közéletileg is mérvadó orgánumok részéről csak az 1930-as és 1940-es évek szélsőjobboldali publicisztikájában találkozhattunk.
A Széles Gábornak szóló nyílt levelet az alábbi személyek írták eddig alá:
(1-2 kivétellel mind zsidók)
Andai György, újságíró
Agárdi Péter, irodalomtörténész
Ágoston Vilmos, irodalomkritikus
Bacsó Béla esztéta, egyetemi tanár
Balla Zsófia, költő
Bán Zsófia író, irodalomtörténész, egyetemi docens
Bánó Anna, fotográfus
Bárdos-Féltoronyi Miklós, a louvaini katolikus egyetem ny. tanára
Bárdos Judit, esztéta
Báthori Csaba, író
Benda Iván, fotóművész
Benedek István Gábor író, újságíró
Békés Pál, író
Békés Vera, tudományfilozófus, tudományos főmunkatárs
Bitó László, író, ny. egyetemi tanár
Bodansky György köz- és magáníró
Bodor Béla, irodalomtörténész
Bodor Pál, újságíró
B. Köves Hajnalka, szerkesztő
Csaplár Vilmos, író
Csákó Mihály, szociológus, egyetemi docens
Dósai Tamara, reklám-szakember
Dr. Donáth Ferenc, orvos
Erős Ferenc, pszichológus, egyetemi tanár
Fazekas Csaba, történész, egyetemi docens
Fáy Éva, könyvkiadó
Fehér Márta, tudományfilozófus, egyetemi tanár
Fekete György, mentálpedagógus
Fleck Zoltán, jogszociológus, egyetemi docens
Dr. Fóti Éva, könyvkiadó
Föld S. Péter, újságíró
Gaul Emil, pedagógus, egyetemi docens
Gábor György, filozófus, tudományos főmunkatárs, egyetemi docens
Grüll Tibor, történész, főiskolai tanár
Gyáni Gábor, történész, egyetemi tanár
György Péter, esztéta
Hajdu István, műkritikus, főszerkesztő
Herczog Mária, szociológus, egyetemi docens
Horváth Ágnes, tanár, egyetemi docens
Iványi Gábor, theológus, főiskolai rektor
Jakab Attila, vallástörténész
Karády Viktor, szociológus, egyetemi tanár
Karsai László, történész
Kálmán László, nyelvész, tudományos főmunkatárs, egyetemi docens
Kelemen Éva, egyetemi docens
Kelemen János, filozófus, egyetemi tanár
Kende Péter, az MTA külső tagja, Párizs
Dr. Kende Péter, újságíró
Kertész Erzsébet, szociálpolitikus
Kertész Péter, Pulitzer-emlékdíjas újságíró
Kéri László, politológus
Komoróczy Géza történész, professor emeritus
Kozák Gyula, szociológus
Körmendi Zsuzsa újságíró, szerkesztő
Krausz Tamás, történész, egyetemi tanár
Kricsfalvi Péter orvos, igazgató főorvos
Léderer Pál, újságíró
Ludassy Mária filozófus, egyetemi tanár
Lukács Péter oktatáskutató, főiskolai tanár
Majsai Tamás, theológus, egyetemi tanár
Marsovszky Magdolna, kultúra- és antiszemitizmuskutató (sic!)
Márton László regényíró, műfordító
Mártonffy Marcell irodalomtörténész, egyetemi docens
Molnár Gábor, pszichológus
Nagy Péter Tibor szociológus, egyetemi tanár
Neményi Mária, szociológus
Novák Attila, történész
Pap Ágnes szociológus, újságíró
Parti Nagy Lajos, író
Pálné Kutasi Éva ny. közgazdász
Perecz László filozófiatörténész, egyetemi docens
Petőcz András, író
Petschnig Mária Zita, közgazdász
Pünkösti Árpád szociográfus, újságíró
Radnóti Sándor esztéta, egyetemi tanár
Ripp Zoltán, történész
Rugási Gyula filozófus, egyetemi docens
Schein Gábor író, irodalomtörténész, egyetemi docens
Schwendtner Tibor filozófus, egyetemi docens
Szacsvay Pál, képzőművész
Szalai Erzsébet szociológus, egyetemi tanár
Szalatnay Katalin ny. külkereskedő
Szilágyi Ákos esztéta, egyetemi docens
Tamás Tibor, újságíró
Tatár György filozófus, egyetemi docens
Tillmann József tanár, egyetemi docens
Toronyi Zsuzsanna, levéltáros-múzeológus
Törzsök Erika, szociológus
Trencsényi László pedagógus, egyetemi docens
Ungvári Tamás, egyetemi tanár
Ungváry Krisztián, történész
Vadász János, társadalomkutató
Vajda Mihály filozófus, professor emeritus
Vas Gábor, könyvkiadó
Vári György, tanár
Vásárhelyi Mária szociológus, tudományos főmunkatárs
Vekerdy Tamás, pszichológus
Veres András, irodalomtörténész
Vörös Miklós szociológus, kulturális antropológus
Závada Pál, író
Zolnay János szociológus, kutató
Zvolenszky Zsófia filozófus, egyetemi tanársegéd
A levélírók egy emberként tiltakoznak az alábbi cikk ellen, és majdnem mindannyian zsidó származásúak. Mindig egyszerre mozdulnak, bármilyen ügyben. Döntse el mindenki maga, hogy ki-kit rekeszt ki. Felmerül a kérdés egyben, hogy az egy hete írott cikkre miért most reagál a "szakma"?
2008. március 24., hétfő
2008. március 23., vasárnap
Megtévesztő és indokolatlan
Megtévesztő és indokolatlan
A Köztársasági Elnök Hivatalának (KEH) tájékoztatása szerint a kórházi napidíj és a vizitdíj kapcsán Sólyom László köztársasági elnök arra hívta fel a figyelmet, hogy a népszavazáson ezek 2009. január 1-i eltörléséről döntöttek. Előbb is el lehet törölni, de ez a lépés már jogilag független a népszavazás eredményétől.
Sólyom László szerint ezért megtévesztő és indokolatlan mind a kormány, mind az ellenzéki pártok által benyújtott törvényjavaslatok címe, és az a beállítás is, amely szerint ezek a törvények a népszavazáson született döntések végrehajtásai lennének. A népszavazást az Alkotmánybíróság határozatai alapján nem is lehetett volna megtartani, ha a kérdések alapján már ebben az évben el kellett volna törölni a díjakat.
Ha azonban a most elfogadott törvénnyel az Országgyűlés szabad elhatározásából, a népszavazási kérdőíveken szereplő időpontnál korábban, tehát már ez év április 1-jén szünteti meg a fizetési kötelezettségeket, akkor felelős azért, hogy döntésének egyúttal a pénzügyi következményeit is rendezze, mind az egészségügyben, mind pedig a felsőoktatásban - olvasható a KEH közleményében.
És nem a gyerekgyógyászokat kell túszul ejtenie zok finanszírozásának elvonásával, hiszen az eü ellátás alkotmányos alapjog, aminek épp a tb járulék befizetése adja meg a pénzügyi fedezetét.
Tehát nem ingyenes, messze nem az. Még a jövedelem nélküliek is kell hogy fizessenek tb járulékot, másként nem jogosultak, pedig ez amúgy nagy igazságtalanság!
(FH)
A Köztársasági Elnök Hivatalának (KEH) tájékoztatása szerint a kórházi napidíj és a vizitdíj kapcsán Sólyom László köztársasági elnök arra hívta fel a figyelmet, hogy a népszavazáson ezek 2009. január 1-i eltörléséről döntöttek. Előbb is el lehet törölni, de ez a lépés már jogilag független a népszavazás eredményétől.
Sólyom László szerint ezért megtévesztő és indokolatlan mind a kormány, mind az ellenzéki pártok által benyújtott törvényjavaslatok címe, és az a beállítás is, amely szerint ezek a törvények a népszavazáson született döntések végrehajtásai lennének. A népszavazást az Alkotmánybíróság határozatai alapján nem is lehetett volna megtartani, ha a kérdések alapján már ebben az évben el kellett volna törölni a díjakat.
Ha azonban a most elfogadott törvénnyel az Országgyűlés szabad elhatározásából, a népszavazási kérdőíveken szereplő időpontnál korábban, tehát már ez év április 1-jén szünteti meg a fizetési kötelezettségeket, akkor felelős azért, hogy döntésének egyúttal a pénzügyi következményeit is rendezze, mind az egészségügyben, mind pedig a felsőoktatásban - olvasható a KEH közleményében.
És nem a gyerekgyógyászokat kell túszul ejtenie zok finanszírozásának elvonásával, hiszen az eü ellátás alkotmányos alapjog, aminek épp a tb járulék befizetése adja meg a pénzügyi fedezetét.
Tehát nem ingyenes, messze nem az. Még a jövedelem nélküliek is kell hogy fizessenek tb járulékot, másként nem jogosultak, pedig ez amúgy nagy igazságtalanság!
(FH)
2008. március 22., szombat
A tücsök és a hangya
La Fontaine: A tücsök és a hangya
Jean de La Fontaine tanmeséirõl, fabuláiról volt híres már korában, a XVII.
században is.
Népszerûsége ma is töretlen, történetein generációk nõnek fel.
Íme egy örök klasszikus, mai magyar viszonyokra "hangolva".
A tanmese körlevélben terjed a neten, szerzõje ismeretlen.
Egy nagy rét kellõs közepén éldegélt a tücsök és szomszédja, a hangya. A
hangya szorgalmasan dolgozott, hisz tudta jól, hogy munkájának gyümölcsét
élvezheti majd szabadidejében.
A tücsök? Õ ugyan nem! Táncolt, dalolt, mulatozott. Aztán, egyszer csak
beköszöntött az ínséges idõ. A hangyának megvolt mindene, hiszen
megteremtette létbiztonságát. A tücsök, hogy ne kopjon fel kicsiny álla, a
hangyák vezetõihez fordult segítségért.
Õk szemügyre is vették a tücsök nyomorát, és úgy döntöttek, hátrányos
helyzetûnek nyilvánítják tücsök komát. Tücsök koma megörült, örömében be is
rúgott a kocsmában a kapott segítség egy részébõl, majd a többit a
játékgépbe dobálta. Gyermekei otthon várták az élelmet, meleg ruhát,
egyikük éhen is halt.
Tücsök koma ismét a hangyákhoz ment, ismét kapott segítséget.
Nem ám szépen megköszönte, toppantott egy nagyot. Kikérte magának az
alamizsnát. Hiszen õ is teljes jogú tagja a rét közösségének, ezért neki
több jár!
És mivel hátrányos helyzetû, gyermekei sem lehetnek mások:
- "Tessék szépen kiszámolni, mennyi is jár nekem, és gyermekeimnek!" -
rendelkezett.
A hangyák sóhajtottak egy nagyot. Igyekeztek intelligensen kezelni a
helyzetet, így hát megadták a tücsöknek, amit kért. Tücsök koma úton
hazafelé ismét jól berúgott, majd másnap reggel magához térvén
elgondolkodott, hogyan tehetne szert még több segítségre:
- "Hohó! Saját magamat nem sokszorozhatom meg... no de gyermekeimet...!"
-rikkantotta.
Így hát féktelen és felelõtlen szaporodásba kezdett, hiszen gyermekeinek
sanyarú sorsa jó érvnek bizonyult, valahányszor visszament a hangyákhoz.
A hangyák megadóan bólintottak, ismét segítettek, ám néhányan közülük
elégedetlenkedtek a kialakult helyzettel:
- "Miért adunk a tücsöknek? Miért nem teremti elõ magának, ha szüksége van
rá?"
Erre a tücsök agresszívan visszavágott:
- "Mit mondtál? Tücsöknek neveztél??? Az én nevem ízeltlábú hegedûvirtuóz!
Jó, ha megjegyzed, barátom!"- mondta fenyegetõen, majd útjára indult.
Napokig forrongott magában. "Még hogy tücsök... teremtsem elõ... nem tudják
ezek, ki vagyok én!!!"
Ezzel útnak indult, megkereste fajtársait.
- "Össze kell fognunk, meg kell védenünk magunkat ellenségeinkkel szemben!"
- duruzsolta társai fülébe.
Így is lett. Megegyeztek, ki lesz közülük a szószóló. Neki nincs más dolga,
csak fülelni. Ha azt meri mondani valaki, hogy tücsök, rá kell vágnia hogy
rasszista és kirekesztõ.
Taktikájuk bevált. A buta hangyák nem akartak rasszistának tûnni, így mind
több és több segítséget nyújtottak. Közben dolgoztak keményen, hogy a saját
számláikat is be tudják fizetni. Fel is tûnt ez a tücsköknek. Úgy
gondolták, nem szép dolog a hangyától, hogy csak magára gondol, amikor
pluszmûszakot vállal. Valahogy ezt is el kéne venni tõle...
Így hát elkapták a hangyát az éjszakás mûszakból hazafelé, kifosztották, és
jól elverték. A hangya, a törvények szerint a rét rendfenntartóihoz
fordult:
- "Segítsenek, kirabolt egy csapat tücsök!"
A rendfenntartók csak csóválták a fejüket:
- "Honnan tudod, hogy tücskök voltak? Annak vallották magukat?"
A hangya inkább legyintett, és hazament. Napokig emlegette barátainak, hogy
csúnyán elbántak vele a tücskök. A barátok csak bólogattak, hiszen velük is
ugyanez történt. A rémhír gyorsan terjedt a rablókedvû tücskökrõl, míg az
éppen mulatozó tücskök fülébe nem jutott:
- "Miiii? Már megint tücsköznek? Tanítsuk móresre õket!"
Ezzel elindult egy soha nem látott erõszakhullám a réten. A tücskök
raboltak, fosztogattak, vagy puszta kedvtelésbõl verték félholtra a
hangyákat. Errõl nem is szólhatott a fáma, mert a tücskök szószólója résen
volt, valahányszor felröppent egy kósza hír, õ habzó szájjal üvöltötte
"RASSZISTAAAA!"
A hangyák mindenféle dologgal próbálkoztak. Megalapították a hangyagárdát,
de ezt még saját fajtársaik is lehurrogták. Fegyveresen egy hangya sem
merte megvédeni magát, hiszen egy tücskökkel teli börtönben nem sok jó várt
volna rá. A tücskök (hm, elnézést ízeltlábú hegedûvirtuózok) senkit sem
kíméltek. Öreget, fiatalt, nõt, gyereket egyaránt megtámadtak, szemrebbenés
nélkül.
Még egy köztiszteletben álló hangyatanárt is meggyilkoltak sok más
hangyával együtt. A hangyák csak tûrtek, dolgoztak, hiszen a rét komoly
gazdasági válságba sodródott.
Közben a tücskök csak szaporodtak, egyre több volt az éhes száj. A hangyák
etették õket, míg a kis éhes szájakból kifejlett tücsökbûnözõk nem
cseperedtek. A hangyák egyre demoralizáltabban élték hétköznapjaikat. A
tücskök egyre többen lettek. Végül az egész rét fölött átvették az
irányítást. Elszennyezték a rétet, feléltek minden tartalékot, büntetlenül
kaszabolták le az utolsó hangyát is.
Jean de La Fontaine tanmeséirõl, fabuláiról volt híres már korában, a XVII.
században is.
Népszerûsége ma is töretlen, történetein generációk nõnek fel.
Íme egy örök klasszikus, mai magyar viszonyokra "hangolva".
A tanmese körlevélben terjed a neten, szerzõje ismeretlen.
Egy nagy rét kellõs közepén éldegélt a tücsök és szomszédja, a hangya. A
hangya szorgalmasan dolgozott, hisz tudta jól, hogy munkájának gyümölcsét
élvezheti majd szabadidejében.
A tücsök? Õ ugyan nem! Táncolt, dalolt, mulatozott. Aztán, egyszer csak
beköszöntött az ínséges idõ. A hangyának megvolt mindene, hiszen
megteremtette létbiztonságát. A tücsök, hogy ne kopjon fel kicsiny álla, a
hangyák vezetõihez fordult segítségért.
Õk szemügyre is vették a tücsök nyomorát, és úgy döntöttek, hátrányos
helyzetûnek nyilvánítják tücsök komát. Tücsök koma megörült, örömében be is
rúgott a kocsmában a kapott segítség egy részébõl, majd a többit a
játékgépbe dobálta. Gyermekei otthon várták az élelmet, meleg ruhát,
egyikük éhen is halt.
Tücsök koma ismét a hangyákhoz ment, ismét kapott segítséget.
Nem ám szépen megköszönte, toppantott egy nagyot. Kikérte magának az
alamizsnát. Hiszen õ is teljes jogú tagja a rét közösségének, ezért neki
több jár!
És mivel hátrányos helyzetû, gyermekei sem lehetnek mások:
- "Tessék szépen kiszámolni, mennyi is jár nekem, és gyermekeimnek!" -
rendelkezett.
A hangyák sóhajtottak egy nagyot. Igyekeztek intelligensen kezelni a
helyzetet, így hát megadták a tücsöknek, amit kért. Tücsök koma úton
hazafelé ismét jól berúgott, majd másnap reggel magához térvén
elgondolkodott, hogyan tehetne szert még több segítségre:
- "Hohó! Saját magamat nem sokszorozhatom meg... no de gyermekeimet...!"
-rikkantotta.
Így hát féktelen és felelõtlen szaporodásba kezdett, hiszen gyermekeinek
sanyarú sorsa jó érvnek bizonyult, valahányszor visszament a hangyákhoz.
A hangyák megadóan bólintottak, ismét segítettek, ám néhányan közülük
elégedetlenkedtek a kialakult helyzettel:
- "Miért adunk a tücsöknek? Miért nem teremti elõ magának, ha szüksége van
rá?"
Erre a tücsök agresszívan visszavágott:
- "Mit mondtál? Tücsöknek neveztél??? Az én nevem ízeltlábú hegedûvirtuóz!
Jó, ha megjegyzed, barátom!"- mondta fenyegetõen, majd útjára indult.
Napokig forrongott magában. "Még hogy tücsök... teremtsem elõ... nem tudják
ezek, ki vagyok én!!!"
Ezzel útnak indult, megkereste fajtársait.
- "Össze kell fognunk, meg kell védenünk magunkat ellenségeinkkel szemben!"
- duruzsolta társai fülébe.
Így is lett. Megegyeztek, ki lesz közülük a szószóló. Neki nincs más dolga,
csak fülelni. Ha azt meri mondani valaki, hogy tücsök, rá kell vágnia hogy
rasszista és kirekesztõ.
Taktikájuk bevált. A buta hangyák nem akartak rasszistának tûnni, így mind
több és több segítséget nyújtottak. Közben dolgoztak keményen, hogy a saját
számláikat is be tudják fizetni. Fel is tûnt ez a tücsköknek. Úgy
gondolták, nem szép dolog a hangyától, hogy csak magára gondol, amikor
pluszmûszakot vállal. Valahogy ezt is el kéne venni tõle...
Így hát elkapták a hangyát az éjszakás mûszakból hazafelé, kifosztották, és
jól elverték. A hangya, a törvények szerint a rét rendfenntartóihoz
fordult:
- "Segítsenek, kirabolt egy csapat tücsök!"
A rendfenntartók csak csóválták a fejüket:
- "Honnan tudod, hogy tücskök voltak? Annak vallották magukat?"
A hangya inkább legyintett, és hazament. Napokig emlegette barátainak, hogy
csúnyán elbántak vele a tücskök. A barátok csak bólogattak, hiszen velük is
ugyanez történt. A rémhír gyorsan terjedt a rablókedvû tücskökrõl, míg az
éppen mulatozó tücskök fülébe nem jutott:
- "Miiii? Már megint tücsköznek? Tanítsuk móresre õket!"
Ezzel elindult egy soha nem látott erõszakhullám a réten. A tücskök
raboltak, fosztogattak, vagy puszta kedvtelésbõl verték félholtra a
hangyákat. Errõl nem is szólhatott a fáma, mert a tücskök szószólója résen
volt, valahányszor felröppent egy kósza hír, õ habzó szájjal üvöltötte
"RASSZISTAAAA!"
A hangyák mindenféle dologgal próbálkoztak. Megalapították a hangyagárdát,
de ezt még saját fajtársaik is lehurrogták. Fegyveresen egy hangya sem
merte megvédeni magát, hiszen egy tücskökkel teli börtönben nem sok jó várt
volna rá. A tücskök (hm, elnézést ízeltlábú hegedûvirtuózok) senkit sem
kíméltek. Öreget, fiatalt, nõt, gyereket egyaránt megtámadtak, szemrebbenés
nélkül.
Még egy köztiszteletben álló hangyatanárt is meggyilkoltak sok más
hangyával együtt. A hangyák csak tûrtek, dolgoztak, hiszen a rét komoly
gazdasági válságba sodródott.
Közben a tücskök csak szaporodtak, egyre több volt az éhes száj. A hangyák
etették õket, míg a kis éhes szájakból kifejlett tücsökbûnözõk nem
cseperedtek. A hangyák egyre demoralizáltabban élték hétköznapjaikat. A
tücskök egyre többen lettek. Végül az egész rét fölött átvették az
irányítást. Elszennyezték a rétet, feléltek minden tartalékot, büntetlenül
kaszabolták le az utolsó hangyát is.
2008. március 21., péntek
Anarchoszindikalizmus
Anarchoszindikalizmus ??? = neoliberális gazdaságpolitika = trösztök, monopóliumok, a verseny kiküszöbölése, a nagytőke adómentes működése, a munka és természetvédelmi szabályok kiüresítése, megszüntetése.
Nekünk semmi jó, épp azért nem kell hasraesni előtte, meg elviccelni a jelentőségét.
Nem igaz, "Szindbád Szindikátus" :-) Uj Péter az uj főnök, uj irfányba áll a vitorla, a globalizmus szele fújja.
Sajnos a Századvég alapítvány sem más, mint a Fidesz liberálisainak elemzőnek álcázott propagandistái. Nézzetek Echo tévét, de a Századvég emberének azt se higgyétek el, amit kérdez. A nagytőke fizetett hazugja, csicskása, libériás inasa, ahogy általában a multik, vagy a kormány szóvivői is.
Lehet is látni, hogy megvan az SZDSZ azaz a nagytőkés érdekek képviselete mind a 4 parlamenti pártban. A hungaristák ellenben mindig is a NEMZETKÖZI nagytőke ádáz ellenségei voltak.
Azért épp a nemzetközi tőke ellen, mert annak a tőkének a tulajdonosa szükségszerűen sokkal kevésbé szolidáris az ő tőkéjét helyben gyakorlatilag működtető élőerővel, és természeti környezettel szemben. Nem ad rendes bért, nem fizet rendes adót, sőt eleve azzal zsarol hogy nem is jön be, míg adómentességet nem kap, ugyanígy vissza nem térítendő támogatásokat harcol ki az államtól. Ez egy futóverseny úgy, hogy a nagytőkések kocsival mennek. Esélyegyenlőség :D
Egyértelműen szennyezik is a környezetet, a dorogi szemétégető, a nyergesújfalui Holcim féle cementgyár, ami Mogyorósbánya levegőjét veszélyezteti, de hát mit érdekli az a franciaországi zsidót, hányan kapnak itt tüdőrákot.
Egy az egyben cyberpunk jövő lenne ez : high tech, low life. Talán nem ilyen sötét és kilátástalan világot kellene unokáinkra hagynunk.
Eustace Mullins
Murder by Injection
10. FEJEZET
ROCKEFELLER SZINDIKÁTUS
Sok amerikai konzervatív meggyőződéssel hiszi, hogy a Rockefellerek és a Külügyi Kapcsolatok Tanácsa teljes hatalmat gyakorolnak az Egyesült Államok kormánya és népe felett . E tétel elfogadható működési formulaként, de csak akkor, ha nem tévesztjük szem elől a tágabb világképet . Az általam roppant tisztelt két író, Dr. Emanuel Josephson és Morris Bealle, ugyancsak megállt Rockefellerekre való összpontosításnál és így kizárta kutatásaiból a Világrend más megnyilvánulásait . Emiatt erősen beszűkült az Orvosi Monopóliumról írt, egyébként úttörő munkájuk.
„A Világrend” című könyvemben eltérő nézetet mutattam be és a Rothschild pénzhatalomra irányítottam a figyelmet . E család 1885-re világuralmi helyzetbe jutott és ma londoni politikai csoportja, a Nemzetközi Ügyek Királyi Intézménye szabja meg az Egyesült Államok l900-ra visszaállított gyarmati kormányának irányvonalát . A gyarmati, avagy megszálló kormány főképp a Nemzetközi Ügyek Királyi Intézetének kirendeltségét képező Külügyi Kapcsolatok Tanácsán és a kormány működését, az oktatási intézményeket, a tömegtájékoztatást, a vallást és a tagállamok törvényhozásait ellenőrző Rockefeller Alapítványon keresztül érvényesíti akaratát.
Az amerikai gyarmatlakók „szabad” választásokat tarthatnak, melyek keretében minden joguk megvan hozzá, hogy a Rockefeller Szindikátus által kiválasztott és pénzelt két jelölt egyikére szavazzanak . A „demokrácia” ezen érzelgős színjátéka szolgál legtöbb amerikai meggyőzésére, hogy a valóban szabad nép vagyunk . Philadelphiában még egy repedt Szabadság Harangunk is van ennek bizonyítására . Az amerikai fiatalok 1900-óta szabadon elmasíroztathatók, hogy Hégeli háborúban pusztuljanak el, ahol mindkét fél a világrendtől kapja utasításait. Szabadon befektethetünk a tőzsdén, ahol a csak az Angol Nemzeti Banknak számadással tartozó Szövetségi Tartalékrendszer (U.S. Nemzeti Bank) szabályozza a napi forgalmat, az árakat és a pénzegység értékét . A Szövetségi Tartalék fennen hirdeti kormányunktól való függetlenségét, de ez az egyetlen függetlenség amivel valaha is rendelkezett.
Az amerikai függetlenségért folytatott hosszú küzdelemnek jó kiinduló pontja lehetne annak felismerése, hogy valójában a Rockefeller Szindikátus diktátumai alatt élünk . Ha fényt derítünk a Rockefellerekre, mint lényegében világkormányt képező, idegen hatalom ügynökeire, felismerhetjük, hogy nem pusztán pénzszerzésre elszánt csoportot alkotnak, hanem egy olyan szövetséget, amely az amerikai nép feletti gyarmattartói hatalom fenntartására kötelezte el magát . Tehát John D Rockefeller megszállott kapzsikénti minősítése (melyben egyébként bőséges társasága van) csupán elhomályosítja azt a tényt, hogy a Rothschildokhoz tartozó National City Bank of Cleveland által nyújtott — amerikai olajmonopóliumát lehetővé tévő — finanszírozás kezdetétől Rockefeller többé már nem volt önálló hatalom és ugyanígy a Rockefeller Szindikátus egyetlen része sem . Tudjuk, hogy a szindikátussal szoros kapcsolatban álló Cosa Nostra (avagy maffia) bizonyos önállósággal rendelkezik a nemzeti direktorok által az egyes családoknak kiosztott területeken, de ettől függetlenül, mindig teljes felügyelet alatt állnak és felelősek a hatáskörük alá tartozó területeken történtekért.
Hasonlóképpen, a Rockefeller Szindikátus is világosan meghatározott befolyási körökben tevékenykedik . A „jótékonysági” szervezetek, az üzleti vállalkozások és az irányvonal-meghatározó csoportok mind azonos végrehajtás alá tartoznak, és a szindikátus egyik ága sem léphet önállóan, vagy alakíthat ki saját irányvonalat.
A Rockefeller Szindikátus a világ pénzügyi szerkezetének ellenőrzése alatt működik, ami azt jelenti, hogy ügyes pénzügyi manipulációkkal bármikor értéktelenné tehető a vagyona . Ez a legfőbb ellenőrzés, mely biztosítja, hogy senki se léphessen ki a szervezetből . Mert nemcsak hogy megfosztanák vagyonától, de azonnal gyilkost is bérelnének eltüntetésére . Igazságügy-minisztériumunk nagyon is jól tudja, hogy az Egyesült Államokban működő terroristák a világrend ügynökei, de bölcsen kerüli e tény említését.
A világ pénzügyi felépítése egyáltalán nem ismeretlen, vagy rejtett szervezet . A következőkből áll: A főbb svájci bankok; a régi Velence-Genova banktengely utódai; a világ gabona kereskedelmének öt családja; az Angol Nemzeti Bankba tömörülő Brit Kombinát, ami a Rothschildok és az Oppeinheimerek égisze alatt működik, és a Royal Bank of Canada-n és a Bank of Montreal-on keresztül gyarmati ellenőrzést tart fenn Kanada felet (Bronfmanok, Belzbergek, Reichmanok a kanadai helytartók); az Egyesült Államok Szövetségi Tartalékrendszere, az ópium kereskedésből vagyont szerzett Bostoni Brahmin családok, a Rockefeller szindikátus, aminek része a Kissinger-hálózat, a Chase Manhattan Bank, az American Express.
Látható, hogy a Rockefeller Szindikátus a világ pénzügyi rendszerének alján van . Akkor hát miért ilyen fontos? Mert ez az amerikai gyarmat végrehajtó gépezete . Maga a Rockefeller család — a Morganokhoz, Schiffekhez, Warburgokhoz hasonlóan — jelentőségtelenné vált, de a nevük alatt létrehozott gépezet teljes gőzzel üzemel . A Háromoldalú Bizottság felállítása óta David Rockefeller a világrend egyfajta futáraként működik és főként végrehajtási utasításokat továbbít a kommunista tömbbe. Laurance Rockefeller az Orvosi Monopólium irányításában tevékenykedik, de trópusi nyaraló helyek működtetése képezi fő érdeklődési körét . Ők ketten maradtak a szerencsés ötből, John Rockefeller Jr. és Abby Aldrich öt fiából . John Rockefeller Jr. egy tucsoni intézetben halt meg és gyorsan elhamvasztották . John D. Rockefeller III. titokzatos balesetben vesztette életét New York-i otthona közelében . A nagypapa után elnevezett Nelson Rockefeller egy TV zsurnaliszta karjai közt hunyt el . Később kiderült, hogy nem is egy zsurnaliszta volt, hanem kettő . A halálozásról órákig hallgattak és az a hír járja, hogy Nelson kolumbiai kábítószer kapcsolatára támadt, mert több millió dollárnyi hasznot nem osztottak fel megfelelően . Winthrop Rockefeller alkoholistaként végezte, fekete barátja ölében . Harry Reasoner a TV-ben megkérdezte tőle, miért költözött el New Yorkból Arkansasba? Winthrop azt válaszolta, hogy fekete barátja nem volt hajlandó New Yorkban élni . E barátság megörökítésére Winthrop bőkezűen adományozott néger ügyekre és többek között ő adta az Urban Leage épületét New York keleti felének 48. utcájában . Az épület második emeletén emléktábla jelöli ezt . A tábla felirata ez lehetne: Hadrianustól az ő Antoniusának.
Nem azt akarom mondani, hogy a Rockefellereknek már nincs befolyása, azonban a szindikátus fő diktátumait már más kápók adják, kik számára ők csupán a hatalom látható képviselői. David Rockefeller személye révén a családot Szovjetunió első számú családjának is nevezik . Csak ő és Armand Hammer rendelkezik a moszkvai repüllőtér állandó leszállási engedélyével, mások úgy járnának mint KAL 007-es járat. ...
Mint a Rockefeller családi vagyon, mint pedig a szindikátus alapítványaiban rejlő jelentős összeg gyakorlatilag a kormány ellenőrzésén kívül áll . Fortune folyóirat 1986. augusztus 4-én megjegyezte, hogy a John D. Rockefeller által 1934-ben felállított célvagyon rendelések értéke ma 2,3 milliárd dollár . Egy másik 200 milliót az Abby Rockefeller ág javára tett félre. ... A Fortune 1986-ban 3,5 milliárdra becsülte a teljes Rockefeller vagyont, amiből 900 millió volt ingatlanokban és értékpapírokban. ... Az a hír járja, hogy a Rockefellerek eladogatják New York-i birtokaikat és nyugaton, főként Phoenix közelében fektetnek be . Talán tudnak valamit, amit mi nem?
Bár a Rockefeller vagyon az öreg John D kapzsiságának és könyörtelenségének tudható be, eredete kétségtelenül a National Bank of Cleveland támogatásához vezethető vissza . Egy kongresszusi jelentés megállapította, hogy a National Bank of Cleveland a három amerikai Rothschild bank egyike . A vagyon kialakulásában szerepet játszott még az is, hogy John D alávetette magát Jacob Schiff irányításának.
A National City Banktól kapott pénzmaggal John Davison Rockefeller (1839-1937) hamar kiérdemelte a legkönyörtelenebb amerikai címet . Több mint valószínű, hogy könyörtelensége volt az, ami felkeltette a Rothschild-ház iránta való érdeklődését. Rockefeller gyorsan felismerte, hogy a rövid idő alatt óriási haszonnal kecsegtető olajfinomítási üzletben zabolátlan verseny uralkodik . A megoldás egyszerű volt: összezúzni a versenytársakat . Pusztán üzleti szükséglet volt Rockefeller monopóliumért való hírhedt odaadása . Rockefeller hadjáratot indított a versenytársak kiszorítására . Több fronton is támadott, ami jó tanulság lehet a jövőbeli vállalkozók számára . Először elküldte fullajtárját (kiről nem tudták, hogy neki dolgozik), hogy próbálja meg készpénzért olcsón megvenni a versenyző finomítót. Ha elutasították az ajánlatot, támadás indult a finomító ellen egy másik finomító részéről, mely erősen alul kínálta olaját . Munkásai esetleg egyszeriben beszüntették munkát . A munkaerő szakszervezetek általi ellenőrzése mindig is Rockefeller egyik alapeszköze volt . Akárcsak a Szovjetunióban, nála is ritkán van munkaerő gond . Ha mindezek nem hoztak eredményt, Rockefeller szomorúan erőszakhoz folyamodott: megverték a rivális munkásokat, vagy egyszerűen felgyújtották a finomítót.
Ezek a módszerek bizonyították a Rothschildok előtt, hogy jó emberükre akadtak . Clevelandbe küldték képviselőjüket, Jacob Schiffet, hogy segítsen Rockefellernek a további terjeszkedésben. Ebben az időben — a J. P. Morgan és a Kuhn, Loeb bankházon keresztül — a Rothschildok kezében volt az Egyesült Államok vasútjainak 95%-a . A South Improvement Company nevű cég közbeiktatásával, Schiff kidolgozott egy visszatérítési ügyletet Rockefeller számára . Később kiderült a turpisság, de akkorra már Rockefeller gyakorlatilag kizárólagos hatalmat ért el az USA olajipara felett . Egyik áldozatának lánya, Ida Tarbell írta a Standard 0il Trust első jelentős leleplezését . A magát trösztrombolónak kikiáltó Theodore Roosevelt azonnal elítélte Ida Tarbellt mint botrányhajhászt . A valóságban Roosevelt a Standard Oil és más óriás trösztok további hatalmát biztosította.
Az elkövetkező fél évszázadban a szocialista propagandisták rendszeresen készítettek gúnyrajzokat John D Rockefellerről, mint a könyörtelen kapitalista megtestesüléséről. De ugyanakkor az American International Company-n keresztül ő volt kommunista világmozgalom fő finanszírozója . Rothschild család világhatalma ellenére, a népharag csak John D Rockefellert és John Pierpont Morgant érte el . A valós helyzet felfedőinek egyike volt a Truth folyóirat, mely 1912. december 16-án következőket írta: „Schiff úr a nagy magán bankház, a Kuhn, Loeb és Társainak vezetője, ami az óceán innenső oldalán a Rothschild érdekeket képviseli . Schiff urat pénzügyi stratégaként tartják számon, ki már évek óta az óriási személytelen hatalom, a Standard Oil pénzügyminisztere.” Sokat mondó, hogy az író még csak meg sem említi Rockefeller nevét.
A valós helyzet elfedettsége miatt az amerikaiak viszonylag könnyen elfogadták a „tényt” hogy a Rockefellerek képezik az ország első számú hatalmát . A mítosz a hatalom látszatát öltötte magára: a Rockefeller olajtröszt hadiipari komplexummá vált, a Rockefeller Orvosi Monopólium ellenőrzést nyert a nemzet egészségügyi rendszere felett, az egymásba kapcsolódó adómentes intézmények hálózatát képező Rockefeller alapítvány pedig hathatósan markába kaparintotta a nemzet oktatási és vallási életét. A mítosz elérte célját és elfedte a valódi irányítókat, a Rothschildokat.
Már vagy 25 éve foglalkoztam e bújócska leleplezésével amikor konzervatív körökben új legenda kapott szárnyra . Az ügynökök által terjesztett mese sok buzgó hivőre talált, mert a világ népeit elnyomó monolitikus hatalom szakadásáról beszélt. Ezen „felfedés” szerint életre-halálra menő küzdelem alakult ki a Rockefellerek és a Rothschildok között . E mellbevágó fejlemény folytán egyik vagy másik csoport — attól függően hogy melyik mesélőt hallgatta az ember — hatalmába kerítette a Szovjetuniót és fel fogja használni a másik megdöntésére . A Rockefeller család tagjainak hirtelen halálát hozták fel e küzdelem „bizonysága” képpen, de egyetlen Rothschildról sem hallottuk, hogy áldozatul esett volna . Teljesen figyelmen kívül hagyták az általános felfogást, miszerint Nelson Rockefellert azért ölték meg, mert elvesztette a kolumbiai kartell több millió dolláros nyugtáit, és azt a tényt, hogy a többi Rockefeller haláleset sem mutatta esetleges Rothschild kapcsolat nyomát.
Az évtizedek alatt terjedelmes okmányanyagot összegyűjtvén a tárgykörről, nem tudtam elképzelni, hogy valaki olyan tájékozatlan legyen, hogy elhiggye, a Rockefellerek megkísérlik átvenni a hatalmat a Rothschildoktól olyan időben, amikor a család befolyása egyre inkább hanyatlott, pénzügyeiket Richardson Dilworth, jogi ügyeiket pedig John McCloy intézte. A család egyetlen intézője sem lett volna hajlandó hatalmi harcba bocsájtkozni, hiszen csupán csak heti fizetésükért dolgozó, névtelen gondnokok voltak . Mindazonáltal sok reménykedő amerikai kapott a tetszetős gondolat után, hogy a Rockefellerek most már jó hazafiak, kik hajlandók mindent kockára tenni, hogy megdöntsék a Rothschildokat . Meglepően, e veszedelmes mese közel tíz évig tartotta magát mielőtt eltünt volna a történelem furcsaságai között.
A kereskedői pályafutását hibás fegyverek eladásával kezdő J.P. Morganhoz hasonlóan (a híres 11 karabély esete a hadsereggel), John D Rockefeller is polgárháborús nyerészkedéssel indította üzleti tevékenységét . Nagy haszonnal Harknes brandyt árult a szövetségi csapatoknak (észak) és így szerezte a kezdő pénzt olaj vállalkozásához . Az olajüzlet iránti érdeklődése magától értetődő, hiszen apja, William Rockefeller, évekig olajban utazott . William Rockefeller azután lett olaj vállalkozó, hogy a Pittsburg melletti Tarentumban 1842-ben felfedezték, a sókutak tele vannak olajjal . A kutak tulajdonosa, Samuel L Kier, üvegbe töltötte az olajat és gyógyítási célokra árulta . William Rockefeller volt egyik első forgalmazója . A „medicinnek” eredetileg „Kier Varázsolaja” volt neve. Rockefeller saját címkét nyomatott, „Rock Oil” és „Seneca Oil” névvel . Seneca egy közismert indián törzs neve volt . Rockefeller akkor érte el legnagyobb hasznát és hírhedtségét, amikor ünnepelt rákszakértőként hirdette magát . Nem csoda, hogy unokái a világ leghíresebb rákkezelő központjának titkos irányítóivá váltak, és olyan területekre irányították az adományi- és kormánypénzeket, ahol csakis az Orvosi Monopóliumnak lehetett haszna belőle. Pályája során William Rockefeller semmiféle állítástól sem riadt vissza . Szavatolta minden, nem túl előrehaladott rák kúrálását és üvegenként 25 dollárért árulta csodás elixírjét . Ez akkoriban kéthavi bér volt . A varázsital nem volt más, mint néhány közismert vizelethajtó hígítása . E vásári kikiáltó aligha képzelhette, hogy utódai a történelem legnagyobb orvosi monopóliumának irányítóivá lesznek.
Mint utazó vásáros, William Rockefeller olyan pályát választott, ami lehetetlenné tette a rendezett családi életet . Fia, John, alig látta és ez sok lélekbúvárt arra késztetett, hogy feltételezze, talán ez volt az oka John D Rockefeller későbbi pénzőrült zsarnokká válásának, ki majdnem egy évszázados monopolisztikus tevékenysége alatt azon ármánykodott, hogy milliókat elnyomorítson, megmérgezzen és megöljön . Még a sírból visszanyúlva is borzalmas, pusztító hatást gyakorol az amerikai életre . Aligha vitatható, hogy az amerika történelem legsátánibb alakja volt.
Régi igazság, hogy minden befolyásos amerikai családban akad egy-két lótolvaj . A Rockefeller család esetében ez több is mint igaz . William élete során hőségesen követte Kánaán akaratát: szeresd a rablást, szeresd a bujálkodást . „Számos lólopás miatt kiadott körözés után menekülnie kellett, míg végül teljesen eltűnt, hogy William Levingstonként keljen új életre . E nevet élete végéig megtartotta . Joseph Pulitzer New York World-jének egyik tudósítója kivizsgált egy értesülést és utána közzétette, hogy 1906. május 11-én az Illinois állambeli Freeportban elhunyt William Avery Rockefeller és William Levingston néven jeltelen sírba temették.
William Rockefeller gyógyszerész szakmája elősegítette kedvenc foglalkozását, a ló lopást . Minthogy másnapra már másik megyében volt, nem jelentett gondot kocsija után kötni egy szép paripát és útnak indulni . Foglalkozása segítette szoknyavadászkodását is . Számos alkalommal követett el bigámiát és látszólag féktelen volt szenvedélye . 1849. június 28-án a New York-i Cayuga-ban körözést adtak ki ellene egy szolgáló lány megerőszakolása miatt . Később a New York-i Oswego-ban élt, de valami miatt onnan is távoznia kellett . Csodás kúráló szerének eladásából nem volt nehéz finanszíroznia élvhajhászatát . Másik terméket is árult, a Csodatevő Kenőcsöt, amiért üvegenként csupán két dollárt kért . Ez lepárlás után visszamaradt paraffinból, kenőolajból és kátrányból készült. William Rockefeller kezdeti csoda olaja megmaradt egészen az utóbbi időkig, mint a Nujol nevű főzet . Ez főképp petróleumból állt és hashajtóként árulták . Közismert, hogy a Nujol csupán új olajat jelentő, hirdetési név . E szer elvonta a szervezettől a zsíroldó vitaminokat, mert a bélfalra lerakodva megakadályozta, hogy azok felszívódjanak a szervezetbe . Az egészségük miatt aggódók megpuhítása végett karotint adta hozzá, de ez mit sem ért. A Standard Oil egyik leányvállalata, a Stanco, készítette a Nujol-t. A cég egyetlen másik terméke, az azonos telephelyen készült Flit nevű híres rovarirtó szer volt.
Az érdekütközés szabadabb értelmezésének idején szenátus a Nujol névtől visszhangzott . De aligha lehetett volna szó érdekütközésről, mert a házaló Royal S Copeland szenátornak soha nem volt más érdeke, mint a Rockefellerek szolgálata. Rockefeller tette meg New York-i egészségügyi miniszterré és később ő pénzelte szenátus korteskedését is . Copeland üzletelése meglepte még a legfásultabb washingtoni újságírokat is . Szenátusi pályafutását a Nujol hirdetésének szenelte . Minden napját hangosbeszélőn leadott Nujol programmal kezdte, amiért évi 70000 dollárt kapott . Az 1930-as években ez az összeg több volt mint az elnök fizetése . Copeland szenátor számos gúnynevet kapott nyerészkedése miatt . Gyakran nevezték az Amerikai Orvosi Szövetség szenátorának, mert annak minden tervezetét lelkesen támogatta . De közelebb állt a valósághoz a Standard Oil szenátor megnevezés . Lehetett rá számítani, hogy minden olyan törvényjavaslatot támogat, ami hasznot eredményezhet a Rockefeller monopóliumnak . Az 1938-as élelmiszer és gyógyszer törvény kongresszusi meghallgatása alatt Leonor Sullivan bírálta a törvényjavaslat útját egyengető Copeland szenátort és azt állította róla, hogy a vita során elismerte, a szappannak azért kell törvény alóli kivételnek lennie, mert különben az ország legnagyobb hirdetőit képező, szappan gyártók csatlakoznának a törvényjavaslatot ellenző iparágakhoz . Sullivan asszony panaszkodott, hogy a „törvényben a szappant nem-kozmetikai cikknek nyilvánították . A hajfestékgyártók pedig engedélyt kaptak tudottan veszélyes anyagok árusítására, csak a dobozra kell majd figyelmeztetést tenniük . De melyik nő látja a fodrásznál a dobozon lévő figyelmeztetést?”
Apjához hasonlóan, John D Rockefeller is megszállott volt, de nem a nők után futkosott hanem a pénz után és teljesen átadta magát a vagyon- és hatalomszerzésnek . Azonban a Rockefeller hatalomvágy eredményei — az olajmonopóliumot lehetővé tevő visszafizetési húzás, az alapítványok törvényesítése, a központi bank, a kommunista világforradalom, az orvosi monopólium — a Rothschildok vagy európai társaik elképzelése alapján jöttek létre. A Rockefellerről szóló feljegyzések egyike sem említi, hogy ezen indítványok bármelyike is tőle származott volna . Az adómentes alapítványok elképzelésével a Rothschild kegyenc, George Peabody állt elő, 1865-ben . A Peabody Oktatása alapítványból lett később a Rockefeller Alapítvány . Valószínűtlen, hogy akár még John D Rockefeller ördögi agya is képes lett volna ilyesmi kiötlésére . A társadalomtörténészek úgy jellemzik a 19. század végét — a jótékonysági alapítványok és a kommunizmus felvirágzásának korát — mint a történelem, kerék feltalálásához hasonló jelentőségű lapját. Patkányok által kifejlesztett elgondolás volt ezen új felfedezés — merthogy a patkányoknak végül is magas értelmi képességük van —, mely által egy darab sajt segítségével csapdába ejthetik az embereket . A szocializmus és minden más kormány program egyszerűen azt jelenti, hogy a patkány a csapdába tesz egy darab sajtot és embert fog magának.
Wright Patman, a Ház Banktevékenységi és Fizetőeszköz Bizottságának egykori elnöke, a képviselőházban kijelentette, a Rockefeller Alapítvány felállítása hatásosan elszigetelte a Standard Oilt a versenytársaktól . A vállalat ellenőrzéséhez szükséges részvénytömeget kivonták a piaci manipulációkból és a versenytársak általi esetleges felvásárlás elől . Ezzel egy időben a Standard Oil mentesült legtöbb adó alól, ami a lakosság számara újabb terhet jelentett . Az általános Oktatási Tábla szabadalomlevelét egy Rockefeller rokon, Nelson Aldrich, a köztársaság párti szenátorok vezetője vitte dűlőre . A Rockefeller Alapítvány szabadalomlevele viszont kissé nehezebb diónak bizonyult . Rockefeller monopolisztikus tevékenységét széleskörben bírálták és az alapítványban hasznának adómentesítésére tett kísérletet láttak . A szabadalomlevelet végül is 1913-ban sikerült elfogadtatni . (Megjegyzendő a szabadkőműves 13-as szám . 1913 volt a jövedelemadó és a Szövetségi Tartalék éve is.) A szabadalomlevél ügyét Robert E Wagner (egy másik Standard Oil szenátor, merthogy volt belőlük bőven) intézgette . Az elfogadás után pedig John D Rockefeller, John D Rockefeller Jr, Henry Pratt Judson (a Rockefeller által alapított Chicago Egyetem elnöke), Simon Flexner (a Rockefeller Intézet igazgatója), Starr Jameson (Rockefeller személyes tanácsadója), Charles W Eliot (a Harvard elnöke) szépen odakanyarította nevét a szabadalomlevélre.
Annak ellenére, hogy a közfelháborodás előtt meghajló Legfelső Bíróság 1911-ben feloszlatását rendelte el, a Rockefeller olaj monopólium továbbra is virágzik és ma már 125 éves . Az utódvállalatok ellenőrzése nem jelentett gondot a Rockefeller érdekeltségek számára . A család kezében maradt minden „új” cég részvényeinek 2%-a, a Rockefeller alapítványok pedig 3%-ot kaptak . A család így minden vállalatban 5%-os érdekeltséghez jutott . Nagy részvénytársaság esetében általában egy százalékos érdekeltség is elegendő a végrehajtó hatalom gyakorlásához.
A Rockefellerek üzleti érdekből kapcsolódtak a kommunista világforradalom támogatásába . Egy kongresszusi vallomásból kiderült, hogy Rockefeller nagy összegeket küldött Leninnek és Trockíjnak az 1905-ös forradalom pénzelésére. Bankára, Jacob Schiff, előzőleg a japánokat finanszírozta az Oroszország elleni háborúban . Schiff megbízottja, George Kennan valami húsz évet töltött a cár elleni forradalmi tevékenység előmozdításával . Az 1905-ös forradalom elbukása után Lenint Svájcban talonba tették . Trockijt az Egyesült Államokba hozták, ahol Bayonne-ban, egy Standard Oil birtokon élt díjmentesen . Amikor a cár lemondott, hajóra tették Trockijt és 270 New York-i forradalmár társát . Rockefeller Wilson elnöktől különleges útlevelet szerzett számára és melléadta Lincoln Steffens-t, hogy biztosítsa oroszországi visszatérését . Az utazási költségekre Rockefeller 10000 dollárt adott Trockijnak.
1917. április 13-án a hajó megállt Halifax-ben, s a kanadai titkos szolgálat emberei azonnal letartóztatták Trockíjt . Az eset nemzetközi üggyé vált és több ország vezető politikusa hevesen követelte Trockíj szabadon bocsájtását . Lloyd George miniszterelnök sietve táviratozott, hogy Trockijt azonnal engedjék szabadon — rá se hederítettek . Végül is a Rockefellerek hűséges dilijankója, Mackenzie King, későbbi kanadai miniszterelnök közbelépésére engedték szabadon Trockijt . King már jó ideje a Rockefellerek munkaerő szakértője volt . Tehát az oroszországi befolyásával fennhangon büszkélkedő Armand Hammer Rockefellerhez képest szinte jelentéktelen a világkommunizmus támogatásában . A Marx Rothschild házzal való kapcsolatából eredő kommunizmus vonzotta Rockefellert, mert meglátta mi az — a legvégső monopólium, ami nemcsak a kormány, a pénzrendszer és minden tulajdon feletti ellenőrzést jelenti, de korporációkhoz hasonlóan, önmagát állandósítja . A kommunizmus a Standard Oil monopolisztikus felfogásának ésszerű továbbfejlődése.
A világmonopólium elérésének fontos lépése volt amikor a Rothschildok felállították a nemzetközi gyógyszer és vegyszer kartellt, az I.G. Farben-t . E céget úgy tartották számon, mint állam az államon belül . 1925-ben jött létre Interessen Gemienschaft Farbenindustrie Aktien gesellschaft néven, de általában csak mint I.G. Farben, vagy a Kartell emlegették . Az elgondolás 1904-ből eredt, amikor a hat legnagyobb német vegyigyár — Badischce Anilin, Bayer, Agfa, Hoechst, Weiler-ter-Meer, Greisheim-Electron — tárgyalásokat kezdett kartell alakításáról . A Rothschildok németországi képviselője, Max Warburg adta az indító gondolatot és az anyagi támogatást. Warburg az I. világháború alatt a titkos szolgálat vezetője és a császár pénzügyi tanácsadója volt . A háború után a császár lemondott, de Warburg nem ment vele hollandiai száműzetésébe. Ehelyett az új kormány pénzügyi tanácsadójává vált . (A királyok jönnek és mennek, de a valódi uralkodók, a bankárok, maradnak.) Mialatt a párizsi béketárgyalásokon Németországot képviselte, Max kellemes órákat töltött testvérével, Paul Warburggal, aki a szövetségi tartalék törvényének megszerkesztése után most Wilson elnöknek adott pénzügyi tanácsokat.
Az I.G. Farben vagyona hamarosan elérte a 6 milliárd márkát és valami 500 vállalat állt irányítása alatt . A cég első elnöke Carl Bosch professzor volt . Az I.G. Farben már a Weimari Köztársaság ideje alatt kezdett szoros kapcsolatokat kiépíteni Adolf Hitlerrel, pénzt és politikai támogatást nyújtván pártjának. Az I.G. Farben sikere felkeltette más gyárosok figyelmét is. Henry Ford leányvállalatot nyitott Németországban, melynek 40%-át az I.G. Farben vette meg . Az I.G. Farben azután a Standard Oil of New Jersey-vel társulva amerikai kirendeltséget nyitott American I.G. néven . E cég igazgatói között volt Walter Teagle (a Standard Oil elnöke), Paul Warburg (a Kuhn Loeb-től) és Edsel Ford (Henry Ford fia) . John Foster Dulles (a Sullivan and Cromwell irodától) lett a cég jogásza és gyakran utazgatott New York és Berlin között . Dulles társa, Arthur Dean ma a 40 millió dolláros Teagle Alapítvány igazgatója . Dean tevékenyen részt vett a leszerelési tárgyalások színfalak mögötti megbeszéléseiben és számos vállalat, többek között a Rockefeller tulajdonú American Ag & Chem, American Solvay American Metal igazgatója volt . Egy időben Dean vezette a Hochschild Alapítványt, a Külügyi Kapcsolatok Tanácsát, az Ázsia Házat, a Carnegie Alapítványt és a Sloan Kettering Rákközpontot.
1930-ban a Standard Oil németországi alkohol monopóliumot vásárolt . Az I.G. Farben készítette elő az ügyletet. Hitler hatalomra jutása után Rockefeller elküldte sajtófőnökét, Ivy Lee-t, hogy tanácsadóként szolgáljon Németország felfegyverzésében . A Standard Oil ezután finomítókat épített Németországban és a II. világháború alatt folyamatosan olajat szállított a németeknek. 1930-ban a Standard Oil fizetségképpen nagy mennyiségű hangszert és hajókat kapott Németországtól.
A rettegett Gestapo voltaképpen az I.G. által fennállása óta fenntartott hírszerző hálózatból alakult ki . A Carl Bosch-t igazgatói hivatalában felváltó Herman Schmitz Brüning kancellár személyes tanácsadója volt . Amikor Hitler került hatalomra, az ő titkos tanácsadója lett . Annyira leplezték kapcsolatukat, hogy a sajtónak tilos volt együtt fényképezni őket . Schmitz-et kinevezték a Reichstag tiszteletbeli tagjává, munkatársa, Carl Krauch pedig Göring főtanácsadója lett a Négyéves Terv végrehajtásában . Az egyik üzlettárs, Richard Krebs később vallomást tett a Ház Amerika-ellenes tevékenységeket vizsgáló bizottsága előtt: „Személyes tapasztalatból tudom, hogy az I.G. Farben Industrie már 1943-ban is teljesen a Gestapo kezében volt.” Ez így nem egészen igaz, mert az I.G. Farben egyszerűen társult a Gestapóval.
1924-ben a Krupp művek komoly pénzügyi gondban volt és 10 millió dolláros kölcsön mentette meg, amit két Wall Street-i intézmény, a Hallgarte Company és a Goldman, Sachs nyújtott. Németország tervezett felfegyverzése csak azután kezdődhetett, hogy Dillon Read 100 millió dollárnyi német kötvényt bocsájtott forgalomba a Wall Streeten . Aligha meglepő, hogy a háború után Dillon Read üzlettársát, William Draper tábornokot nevezték ki a Szövetséges Katonai Kormány gazdasági osztályának vezetőjévé, Németország gazdasági cárjává.
1939-ben Németországba látogatott Frank Howard, a Standard Oil alelnöke . Később vallomást tett : „Minden tőlünk telhetőt megtettünk háború tartamára érvényes, esetleges belépésünktől független, pénzügyi megállapodás kidolgozására .” Akkoriban az American I.G . igazgatótanácsának tagja volt Charles Mitchell (a Rockefeller National City Bank elnöke), Carl Bosch, Paul Warburg, Herman Schmitz és Schmitz unokaöccse, Ilgner.
Bár neve alig ismert, Frank Howard évekig kulcs szerepet játszott a Standard Oil tevékenységében . Ő volt a kutatások és a nemzetközi megállapodások igazgatója . A 30-as években a Sloan Kettering intézet kutatási bizottságának is elnöke volt . Ő vitte Dusty Roads-t a Sloan Ketteringhez és tette meg a vegyszeres gyógykezelési kísérletek vezetőjévé . A II. világháború alatt Roads vezette a Egyesült Államok hadseregének vegyi hadviselés szolgálatát . 1939-ben Frank Howard vette rá Alfred Sloan-t és Charles Kettering-et, a General Motors két vezetőjét, hogy vagyonukat a rákközpontnak adják . Az intézet azután felvette nevüket . Frank Howard tartotta a kapcsolatot a Standard Oil és az I G. Farben között . Ő vezette a háborúzó Németország számára életbevágóan fontos, műgumi kifejlesztését . Howard később Buna Rubber címmel könyvet írt . Ő volt a Rohm és Haas cég Rockefeller érdekeltséget képviselő tanácsadója is . Utolsó éveit Párizsban töltötte, de mindvégig fenntartotta New York-i irodáját a Rockefeller központban.
Walter Teagle 500000 dollárral vett részt a American I.G.-ben . E részvényekre alapult később a Teagle Alapítvány . Az American I.G. másik igazgatója, Herman Metz volt a H.A. Metz Társaság elnöke . E cég teljes egészében az I.G. Farben tulajdonában volt . Az Idegen Birtokok Gondviselőjeként szolgáló Francis Garvan jól ismerte az I.G. Farben működését . Hogy hallgatásra kényszerítsék, 1929-ben eljárást indítottak ellene . Az eljárást Merton Lewis igazságügy-miniszter kezdeményezte. Lewis korábban a Bosch Társaság tanácsadója volt . John Krim, az amerikai német nagykövetség volt-tanácsadója vallomást tett, hogy John King szenátor évi 15000 dollárét három évig a Hamburg America Lines fizetségében állt . Ő nevezte ki Otto Kahn-t a választási alap pénztárosává . Homer Cummings hat évi igazságügy-miniszterség után elment a General Aniline and Film vállalathoz tanácsadónak, évi 100000 dollárért . A II. világháború alatt a GAF állítólagosan egy svájci cég tulajdonában volt. Azonban alapos gyanú merült fel ellene, hogy ellenséges konszern és az Egyesült Államok kormánya birtokába vette . John Foster Dulles 1927 és 1934 között a GAF igazgatója volt . Dulles volt az I.G. Farben hálózatba tartozó International Nickel egyik igazgatója is . Az Avery Rockefeller ágon keresztül, Dulles rokonságban állt a Rockefeller családdal . Dulles volt az Avery Rockefeller által 1936-ban felállított Schröder Rockefeller nevű beruházási vállalat jogásza . E cég intézte az NSDAP-t támogató bank, a Schröder Bank és a Rockefeller érdekeltségek közös tevékenységét . Kurt von Schröder báró Hitler egyik bizalmasa és SS tiszt volt . Ő vezette a Keppler társaságot, ami német vállalatoktól pénzt juttatott az SS-hez . Keppler volt az Ipari Zsírok nevű cég vezetője Göring négyéves tervének idején.
Bár az American I.G. a II. világháború alatt General Aniline and Filmre változtatta nevét, továbbra is a svájci I.G. Chemie tulajdonában maradt . Az I.G. Chemie az I.G. Farben leányvállalata volt és Schmitz sógora, Gadow vezette . Az I.G. Farben nemzetközi tevékenysége közvetlenül érintette az Egyesült Államok háborús erőfeszítéseit, mert korlátozta a magnézium, műgumi és orvosi anyag ellátást . Az I.G. Farben festékanyag részlegének igazgatója, George von Schnitzler báró rokonságban volt a befolyásos Rath és az Amerikában gyógyszergyárat alapító Mallinckrodt családdal, de közel állt a J.H. Stein Bankhaus-hoz is. Peter Hayes I.G. Farbenről szóló tanulmánya bemutatja, hogy 1933-ban tíz zsidó volt a cég igazgatótanácsában . Korábban már rámutattam, hogy az I.G. kezdettől fogva Rothschild konszern volt.
A holland Bernhard herceg a 30-as évek elején csatlakozott az SS-hez . Ezután beválasztották az I.G.-hez tartozó Farben Bilder igazgatótanácsába. .. A Farben vezetői fontos szerepet játszottak Heinrich Himmler Baráti Körének megszervezésében. A kör korábban Keppler Baráti Köre volt . Keppler unokaöccse, Fritz J Kranefuss volt Himmler személyi titkára . A Himmler számára bőséges pénzt biztosító Baráti Kör 40 tagjából nyolc volt az I.G. Farben valamely vállalatának igazgatója.
A német városokban véghezvitt hihetetlen pusztítás ellenére, a frankfurti I.G. Farben palota csodálatosképpen sértetlen maradt . A hatalmas frankfurti Rockefeller kastély is épségben vészelte át a bombázásokat . Aligha véletlen, hogy a háború után az I.G. épületben ütötte fel székhelyét a Szövetséges Katonai Kormány. A kormányt vezető Lucius Clay később betársult a Lehman Testvérek bankházhoz . A politikai osztályt Robert Murphy vezette, aki a nürnbergi tárgyalásokon elnökölt és sikeresen elkendőzte Kurt von Schröder bűnösségét . Schröder rövid ideig őrizetben volt, de utána visszatérhetett banktevékenységéhez . A gazdasági osztályt Lewis Douglas, a New York-i Memorial Rákközpont alapítójának fia vezette . Douglas dolgozott Mutual Life-nál és a General Motors-nál is . Őt szemelték ki Németország amerikai főbiztosául, de sógora, John McCloy javára lemondott a megbízatásról . Megjegyzendő, hogy Douglas, McCloy és Adenauer mindhárman John Zinsser (J.P. Morgan társ) egy-egy lányát vették feleségül.
Mint a világ kiemelkedő kartellje, az I.G. és az alátartozó gyógyszergyárak voltak felelősek olyan dolgokért, mint például a szulfanilimida felfedezésének 1908 és 1936 közötti eltitkolása . E szer később az orvosi arzenál jelentős fegyverévé vált . 1920-ban az I.G. munkamegállapodást írt alá a svájci Sandoz és Ciba-Geigy gyógyszergyárral . 1926-ban az I.G. egyesült a Dynamit-Nobel német ágával, míg egy angol cég az angliai ágat vette meg . Az I.G. vezetők ezután tárgyalásokba kezdtek a Standard Oil képviselőivel, műbenzin gyártásának lehetőségeiről . A műbenzin komoly fenyegetést jelenthetett a Standard Oil monopóliumára. Az American I.G. közös megalapításával értek el kiegyezést.
Charles Higham „Trading with the Enemy” című könyve részletesen bemutatja Rockefeller II. világháború alatti tevékenységét . Mialatt Hitler repüllői Londont bombázták, a németek szabadalmi megállapodás alapján jutalékot fizettek a Standard Oilnak a műbenzin után . A háború után Amerikába látogató Erzsébet királynő csak egy magán személyhez, William Farish-hez (Standard Oil) ment el. A háborúba való amerikai belépést követőleg Nelson Rockefeller Washingtonba költözött és Roosevelt kinevezte az Amerikaközi Ügyek Egyeztetőjévé . Fő feladata nyilván az volt, hogy összehangolja a német hajók üzemanyaggal való feltöltését Dél-Amerikában . E hivatalát arra is felhasználta, hogy fontos dél-amerikai engedélyeket szerezzen vállalata, a Basic Economic Corporation számára . Így kapta a kolumbiai kávé koncessziót is . Hét milliárdnyi ingatlan vásárlásával ő indította el a jenki imperialista sablon képét . A dél-amerikai útja során Nixon elnök kocsiját ért támadást hivatalos helyeken a Rockefeller tevékenysége miatti Amerika iránti gyűlöletnek tudták be.
A II. világháború után a győztesek bíróság elé állítottak 24 német vezetőt . Ezek közül 11 volt az I.G. Farben tisztségviselője, de a többiek is kapcsolatban álltak a vállalattal . Nyolcukat felmentették . Ezek között volt Max Ilgner is . Az I.G. vezetői közül Schmitz kapta a legsúlyosabb büntetést, nyolc évet. Ilgner tulajdonképpen három év kapott, de beszámították neki az előzetes őrizetben töltött időt, így a tárgyalás után azonnal szabadlábra került.
Az I.G. háború utáni fennmaradását bizonyítja Wall Street Journal 1988. május 3-i főcíme: NÉMETORSZÁG VERI A VILÁGOT VEGYI ELADÁSBAN . Thomas O'Boyle cikkíró felsorolta az 1987-es év öt legnagyobb vegyi vállalatát: 1. BASF 28,5 milliárd dollár; 2. Bayer 23,6 milliárd; 3. Hoechst 23, milliárd; 4. ICI 20 milliárd; 5. DuPont 17 milliárd, S ez csupán a vegyianyag eladás.
Az első három cég az I.G. Farben 1945 és 1950 közötti felosztásából származó vállalat . A Szövetséges Katonai Kormány hajtotta végre a felosztást . Ez gyanúsan hasonlított a Standard Oil 1911-es felosztásához . A három I.G. utód együttes forgalma 72 milliárd dollár volt, ami mellet eltörpül a rivális ICI és DuPont forgalma . A Hoechst 1987-ben 2,72 milliárd dollárért megvette a Celanese Corporationt.
O'Boyle megjegyezte, hogy „a három nagy máig is kartell módjára viselkedik . Mindegyikük meghatározott térséget tart kezében és csak alig alig versenyzik egymással . A köztük uralkodó meghittségből együttműködés gyanítható.”
A háború után közölték az amerikaiakkal, hogy támogatniuk kell egy önzetlen európai újjáépítési tervet . George C Marshall tábornok után, Marshal tervnek nevezték el az indítványt . Joseph McCarthy a szenátusban két lábon járó hazugságnak nevezte Marshall tábornokot . A Marshall Tervről kiderült, hogy csupán újabb Rockefeller svindli az amerikai adófizetők kiszipolyozása céljából . 1948. december 13-án Robert McCormick ezredes, a Chicago Tribune szerkesztője vezércikkben ítélte el a Terv ESSO általi megrablását . Marshall Tervet egy befolyásos és zajos csoport erőszakolta keresztül a Kongresszusban . Winthrop Aldrich, (a Chase Manhattan Bank elnöke és Nelson Rockefeller sógora) volt e csoport vezetője.
Háborús nyereségből a Rockefellerek nagy részesedést vásároltak az Union Miniere du Haut Katanga-ban . Ez belga érdekeltségek, köztük Societe Generale, kezében lévő afrikai rézbánya volt . Befektetésük után nem sokkal, a Rockefellerek merészen kísérletet tettek a banyák feletti teljes ellenőrzés megszerzésére . A Gragensberg tevékenységet kihasználva, helyi forradalmakat szítottak . E vállalkozást eredetileg Ernest Cassel, I. Edvárd király pénzügyi tanácsadója tervezte . Cassel lányát később elvette Lord Mountbatten, az angol királyi ház tagja és a Rothschildok rokona . A Gragensberg tevékenységet Bo Hammarskjold, az akkori ENSZ főtitkár testvére vezette Hammarskjold a Rockefeller forradalom áldozatává vált amikor Kongó felett lelőtték gépét . Különböző történetek keringtek róla, hogy ki ölte meg és miért . A kongói Rockefeller beavatkozást tehetséges ügynökei, Dean Rusk, George Ball és Fowler Hamilton irányították.
A Rockefeller érdekeltség továbbra is fontos szerepet játszik az Egyesült Államok politikájában . Az öreg John D pénztárosa, Charles Pratt a Külügyi Kapcsolatok Tanácsára hagyta New York-i irodahazát . Unokája, George Pratt Schultz, ma külügyminiszter . A Rockefellerek kritikus szerepet játszottak az Egyesült Államokbeli trockista csoport, az Ipari Demokrácia Ligájának pénzelésében . A szervezet vezetői között olyan kőkemény „kommunista-ellenesek” is megtalálhatók mint Jean Kirkpatrick és Sidney Hook . A John Birch Társaság támogatásával a Rockefeller család a „jobboldali” fronton is tevékeny volt . Hogy a 32. fokozatú szabadkőműves, Robert Welch minden idejét a John Birch Társaságnak szentelhesse, Nelson Rockefeller jó pénzért megvette családi vállalatát, a Welch Candy Company-t . Welch KKT-beli régi ismerősei közül válogatta a John Birch Társaság fontosabb vezetőit . Az amerikai patrióták még évek múlva sem értették miért nem képes a társaság eredményt elérni egyetlen jól beharangozott kommunistaellenes célkitűzésében sem . Bizonyára némi szerepet játszott e fejleményben az a tény, hogy a társaság a kommunista világforradalom támogatóinak parancsára jött létre . Sok hazafi töprengett hogy a John Birch Társaság miért tette rendszeresen fekete listára az olyan konzervatív írókat mint én . A társaság több ezer levélíró kérése ellenére sem volt hajlandó könyveimet forgalmazni . Évtizedek hiábavalósága után, a társaság végül is teljesen elvesztette hitelét . A helyzet javítása végett William F Buckley, a CIA propagandista heves „támadást” indított a John Birch Társaság ellen a National Review című folyóiratában . De ez sesokat segített a szervezet újjáélesztésében.
A Rockefeller monopólium hatással van New York legnagyobb és leggazdagabb hitközségeinek némelyikére is . A Wall Street-i Triniti templom pénzügyeit nem más, mint J.P. Morgan irányította és valami 40 manhattani ingatlanja és 50 milliós tőzsde befektetése volt . Jól értesült források 25 millió a teszik a templom éves bevételét, de ebből csak 2,6 millió jut jótékonyságra . Az évi 100.000 dolláros fizetésű rektor a város előkelő negyedében lakik . A Trinity mauzóleum cellái 1250 és 2.000 dollár közötti összegbe kerülnek . Az Ötödik Avenue-n lévő St. Bartholomew évi 3,2 milliós költségvetéssel rendelkezik, de csupán 100.000-t költ jótékonyságra . A rektor 13 szobás lakásban lakik a Park Avenuen.
A Rockefeller Sanitary Commission felállításával a Rockefellerek óriási mértékben megnövelték üzleti érdekeltségeiket az elszegényedett Délen . E bizottmányt Dr. Wickliffe Rose vezette, ki régi Rockefeller bérenc volt, neve ott áll a Rockefeller Alapítvány szabadalomlevelén is . Jótékonysági mivolta ellenére, a Rockefeller Egészségügyi Bizottmány igényt tartott a tevékenységi körébe tartozó 11 állam anyagi támogatására . A bizottmány tevékenysége végül is mind a 11 államban egészségügy-minisztérium létrehozását eredményezte. Ez új lehetőségeket nyitott a Gyógyszer Tröszt előtt . Tenessee államban Dr. Olin West volt Rockefeller képviselője . Dr.West később Chicagóba költözött, hogy mint titkár és általános igazgató a színfalak mögül 40 évig egyengesse az Amerikai Orvos Szövetség ügyeit.
A Rockefeller Gyógyászat Kutatási Intézet végül is elhagyta nevéből a gyógyászat kutatást . Az intézet elnöke, Dr. Detlev Bronk 600.000 dolláros lakásban lakott, amire jótékony tevékenységéből szerezte a pénzt . A Rockefeller oktatási táblája 100 millió dollárt költött rá, hogy megszerezze a hatalmat a nemzet orvosi iskolái fölött és orvosainkat a műtétet és erős gyógyszerezést szorgalmazó allophatikus iskola követőivé tegye. A Peabody Alapítványból kinőtt tábla 66 milliót költött a feketék oktatásara.
Az Általános Oktatási Tábla politikai filozófiájának egyik legmesszebb ható eredményét érte el a Columbia Egyetemen belüli Lincoln Iskola 1917-es felállításával . A kormány 6 milliót adott az intézet létrehozásara, ahonnan haladó gondolkodású oktatók és társadalomtudósok nemzetünket behálózó hada került ki, kiknek veszedelmes tanítása közeli párhuzamban áll a kommunisták céljaival . Kezdettől fogva őszintén forradalminak nevezték a Lincoln Iskolát . Az iskola azonnal elvetett minden McGuffey Reader típusú oktatási módszert, amiben a gyerekeket többek között latinra, algebrára és ésszerű gondolkodásra tanították . Rockefeller életrajzírója, Jules Abel, úgy üdvözölte a Lincoln Iskolát, mint a haladó oktatás világítótornyát.
A Rockefeller Intézet ösztöndíjai produkálták atomprogramunk számos kiemelkedő tagját . Ilyen volt többek között Julius Oppenheimer is, akit eltávolítottak a kormány laboratóriumokból mert gyanították róla, hogy szovjet ügynök . ... A Rockefeller Alapítvány számos oldalági csoportot hozott létre, melyek ma különböző betegségek tömegével fertőzik a nemzetet. Ilyen például a Társadalomtudományi Kutató Tanács, ami egymagában 13 milliárd dolláros üzletté fejlesztette az országos szegénységi ipart . Természetesen mindez az adófizetők pénzéből, miközben művelői évi 6 milliárdot tesznek zsebre . 130 milliárd bőségesen elegendő lenne az ország minden szegényének élelmezésére és lakással való ellátására, de a pénzt az élősdi tanácsadók tömegét bőkezűen jutalmazó mérhetetlen adminisztrációs hálózat emészti fel.
Hosszú évek kutatása ellenére, csupán a Rockefeller befolyás felszínét sikerült vizsgálat alá vennem . Például az óriási Burroughs Wellcome gyógyszergyár teljes egészében a „jótékony” Burroughs Wellcome Trust tulajdona . Az Egyesült Államok brit gyarmati állapotát fenntartó London kapcsolat egyik kulcsfontosságú tagja, Lord Oliver Frank igazgatja e célvagyonrendelést . 1948 és 195 között Frank amerikai nagykövet volt . Ma ő a Rockefeller Alapítvány egyik igazgatója és a szervezet fő angliai képviselője . Frank emellett még a Schröder Bank és a Rhodes Trust igazgatója Chicago Egyetem professzora és a Lloyd Bank elnöke is.
A Rockefeller Alapítványból nőtt ki a befolyásos washingtoni agytröszt, a Brookings Intézet; a Nemzeti Gazdasági Kutató Hivatal, aminek magállapításai kritikus szerepet játszanak a tőzsde manipulációkban; a Public Administration Clearing House, ami az ország helyi igazgatási alkalmazottainak benevelését végzi; a Tagállami Kormányok Tanácsa, mely a nemzet törvényhozásait tartja hatalmában; az Institute of Pacific Relations, az Egyesült Államokbeli leghírhedtebb kommunista fedőszerv . A Rockefellerek ez utóbbi szervezet igazgatói voltak és Lewis Lichtenstein Strauss-on (Kuhn, Loeb) keresztül pénzt bocsájtottak rendelkezésére.
A szavakban kommunista-ellenes Reagen kormányzat hivatalba juttatásával a Rockefeller érdekeltségek megkísérelték elkendőzni a világ kommunizmusnak nyújtott támogatásukat. Azonban Reagen hamarosan ugyanolyan lelkesen vacsorázott szovjet vezetőkkel mint Jimmy Carter . A Bechtel Corporation két tisztségviselője, George Pratt Schultz (a vállalat elnöke) és Caspar Weinberger (tanácsos) vezette Reagen választási hadjáratát. Schultz külügyminiszter, Weinberger pedig védelmiminiszter lett. A Schröder-Rockefeller Társaság finanszírozta a Bechtel indulását.
Továbbra is jelentős a Rockefeller pénzügyi befolyás . A Carter kormányzat alatt David Rockefeller nagylelkűen Washingtonba küldte személyes tanácsadóját, Paul Volcker-t, hogy a Szövetségi Tartalék Tábla elnöke legyen . 1987-ben Reagen végül is leváltotta Volcker-t és Alan Greenspan-t nevezte ki helyére . Greenspan megelőzőleg a J.P. Morgan bankház egyik társa volt.
A Rockefellerek és idegen gazdáik, a Rothschildok, Amerikára gyakorolt, mindent átfogó befolyását látván megkérdezhetjük: Mit lehet tenni? A jog csak akkor fenntartható, ha az állampolgárok tevékenyen kutatják az igazságosságot . Az gazságosság csak akkor fenntartható, ha a nép elismeri, isteni kötelessége a jog szolgálata . A történelem feljegyezte az alkotmány bitorlóinak minden bűnét . Megtanulhattuk a fájdalmas leckét, hogy a Rockefeller monopolisták szövetségi és tagállami ügynökeik útján gyakorolják hatalmukat . E könyv írásakor Ron Paul, volt képviselő ésszerű programmal az elnöki hivatalért küzd — hogy oszlassuk fel a Szövetségi Tartalékot, az FBI-t, CIA-t és az Internal Reveneu Service-t (U.S. adó hivatal) . Évek óta ismert, hogy az állítólagosan a bűnözés elleni harcra létrehozott Szövetségi Vizsgáló Hivatal 90%-ban politikailag másként gondolkodók zaklatásával és elszigetelésével foglalkozik.
A bűnöző szindikalisták ma évi 1.000.000.000.000 dollárt rabolnak el a nemzettől . Ennek egyharmada a Gyógyszer Tröszthöz kerül . Mielőtt e kifosztás ellen felléphetnénk, a népnek mindent meg kell tennie egészsége visszanyerésére . Ahogy azt annak idején Ezra Pound is mondta : Egészséget, a mindenségit ! Amerika a világ legnagyszerűbb nemzetévé válhatott, mert polgárai a legegészségesebbek voltak . Amióta a Rockefeller Szindikátus hatalmába kerítette az egészségügyet, polgáraink egyre gyengülnek és ma egy csomó olyan testi és lelki betegségtől szenvednek, melyek mindegyike visszavezethető a vegyi és gyógyszer monopólium tevékenységéhez . E betegségek jelentik a legnagyobb veszélyt nemzeti megmaradásunkra.
Nekünk semmi jó, épp azért nem kell hasraesni előtte, meg elviccelni a jelentőségét.
Nem igaz, "Szindbád Szindikátus" :-) Uj Péter az uj főnök, uj irfányba áll a vitorla, a globalizmus szele fújja.
Sajnos a Századvég alapítvány sem más, mint a Fidesz liberálisainak elemzőnek álcázott propagandistái. Nézzetek Echo tévét, de a Századvég emberének azt se higgyétek el, amit kérdez. A nagytőke fizetett hazugja, csicskása, libériás inasa, ahogy általában a multik, vagy a kormány szóvivői is.
Lehet is látni, hogy megvan az SZDSZ azaz a nagytőkés érdekek képviselete mind a 4 parlamenti pártban. A hungaristák ellenben mindig is a NEMZETKÖZI nagytőke ádáz ellenségei voltak.
Azért épp a nemzetközi tőke ellen, mert annak a tőkének a tulajdonosa szükségszerűen sokkal kevésbé szolidáris az ő tőkéjét helyben gyakorlatilag működtető élőerővel, és természeti környezettel szemben. Nem ad rendes bért, nem fizet rendes adót, sőt eleve azzal zsarol hogy nem is jön be, míg adómentességet nem kap, ugyanígy vissza nem térítendő támogatásokat harcol ki az államtól. Ez egy futóverseny úgy, hogy a nagytőkések kocsival mennek. Esélyegyenlőség :D
Egyértelműen szennyezik is a környezetet, a dorogi szemétégető, a nyergesújfalui Holcim féle cementgyár, ami Mogyorósbánya levegőjét veszélyezteti, de hát mit érdekli az a franciaországi zsidót, hányan kapnak itt tüdőrákot.
Egy az egyben cyberpunk jövő lenne ez : high tech, low life. Talán nem ilyen sötét és kilátástalan világot kellene unokáinkra hagynunk.
Eustace Mullins
Murder by Injection
10. FEJEZET
ROCKEFELLER SZINDIKÁTUS
Sok amerikai konzervatív meggyőződéssel hiszi, hogy a Rockefellerek és a Külügyi Kapcsolatok Tanácsa teljes hatalmat gyakorolnak az Egyesült Államok kormánya és népe felett . E tétel elfogadható működési formulaként, de csak akkor, ha nem tévesztjük szem elől a tágabb világképet . Az általam roppant tisztelt két író, Dr. Emanuel Josephson és Morris Bealle, ugyancsak megállt Rockefellerekre való összpontosításnál és így kizárta kutatásaiból a Világrend más megnyilvánulásait . Emiatt erősen beszűkült az Orvosi Monopóliumról írt, egyébként úttörő munkájuk.
„A Világrend” című könyvemben eltérő nézetet mutattam be és a Rothschild pénzhatalomra irányítottam a figyelmet . E család 1885-re világuralmi helyzetbe jutott és ma londoni politikai csoportja, a Nemzetközi Ügyek Királyi Intézménye szabja meg az Egyesült Államok l900-ra visszaállított gyarmati kormányának irányvonalát . A gyarmati, avagy megszálló kormány főképp a Nemzetközi Ügyek Királyi Intézetének kirendeltségét képező Külügyi Kapcsolatok Tanácsán és a kormány működését, az oktatási intézményeket, a tömegtájékoztatást, a vallást és a tagállamok törvényhozásait ellenőrző Rockefeller Alapítványon keresztül érvényesíti akaratát.
Az amerikai gyarmatlakók „szabad” választásokat tarthatnak, melyek keretében minden joguk megvan hozzá, hogy a Rockefeller Szindikátus által kiválasztott és pénzelt két jelölt egyikére szavazzanak . A „demokrácia” ezen érzelgős színjátéka szolgál legtöbb amerikai meggyőzésére, hogy a valóban szabad nép vagyunk . Philadelphiában még egy repedt Szabadság Harangunk is van ennek bizonyítására . Az amerikai fiatalok 1900-óta szabadon elmasíroztathatók, hogy Hégeli háborúban pusztuljanak el, ahol mindkét fél a világrendtől kapja utasításait. Szabadon befektethetünk a tőzsdén, ahol a csak az Angol Nemzeti Banknak számadással tartozó Szövetségi Tartalékrendszer (U.S. Nemzeti Bank) szabályozza a napi forgalmat, az árakat és a pénzegység értékét . A Szövetségi Tartalék fennen hirdeti kormányunktól való függetlenségét, de ez az egyetlen függetlenség amivel valaha is rendelkezett.
Az amerikai függetlenségért folytatott hosszú küzdelemnek jó kiinduló pontja lehetne annak felismerése, hogy valójában a Rockefeller Szindikátus diktátumai alatt élünk . Ha fényt derítünk a Rockefellerekre, mint lényegében világkormányt képező, idegen hatalom ügynökeire, felismerhetjük, hogy nem pusztán pénzszerzésre elszánt csoportot alkotnak, hanem egy olyan szövetséget, amely az amerikai nép feletti gyarmattartói hatalom fenntartására kötelezte el magát . Tehát John D Rockefeller megszállott kapzsikénti minősítése (melyben egyébként bőséges társasága van) csupán elhomályosítja azt a tényt, hogy a Rothschildokhoz tartozó National City Bank of Cleveland által nyújtott — amerikai olajmonopóliumát lehetővé tévő — finanszírozás kezdetétől Rockefeller többé már nem volt önálló hatalom és ugyanígy a Rockefeller Szindikátus egyetlen része sem . Tudjuk, hogy a szindikátussal szoros kapcsolatban álló Cosa Nostra (avagy maffia) bizonyos önállósággal rendelkezik a nemzeti direktorok által az egyes családoknak kiosztott területeken, de ettől függetlenül, mindig teljes felügyelet alatt állnak és felelősek a hatáskörük alá tartozó területeken történtekért.
Hasonlóképpen, a Rockefeller Szindikátus is világosan meghatározott befolyási körökben tevékenykedik . A „jótékonysági” szervezetek, az üzleti vállalkozások és az irányvonal-meghatározó csoportok mind azonos végrehajtás alá tartoznak, és a szindikátus egyik ága sem léphet önállóan, vagy alakíthat ki saját irányvonalat.
A Rockefeller Szindikátus a világ pénzügyi szerkezetének ellenőrzése alatt működik, ami azt jelenti, hogy ügyes pénzügyi manipulációkkal bármikor értéktelenné tehető a vagyona . Ez a legfőbb ellenőrzés, mely biztosítja, hogy senki se léphessen ki a szervezetből . Mert nemcsak hogy megfosztanák vagyonától, de azonnal gyilkost is bérelnének eltüntetésére . Igazságügy-minisztériumunk nagyon is jól tudja, hogy az Egyesült Államokban működő terroristák a világrend ügynökei, de bölcsen kerüli e tény említését.
A világ pénzügyi felépítése egyáltalán nem ismeretlen, vagy rejtett szervezet . A következőkből áll: A főbb svájci bankok; a régi Velence-Genova banktengely utódai; a világ gabona kereskedelmének öt családja; az Angol Nemzeti Bankba tömörülő Brit Kombinát, ami a Rothschildok és az Oppeinheimerek égisze alatt működik, és a Royal Bank of Canada-n és a Bank of Montreal-on keresztül gyarmati ellenőrzést tart fenn Kanada felet (Bronfmanok, Belzbergek, Reichmanok a kanadai helytartók); az Egyesült Államok Szövetségi Tartalékrendszere, az ópium kereskedésből vagyont szerzett Bostoni Brahmin családok, a Rockefeller szindikátus, aminek része a Kissinger-hálózat, a Chase Manhattan Bank, az American Express.
Látható, hogy a Rockefeller Szindikátus a világ pénzügyi rendszerének alján van . Akkor hát miért ilyen fontos? Mert ez az amerikai gyarmat végrehajtó gépezete . Maga a Rockefeller család — a Morganokhoz, Schiffekhez, Warburgokhoz hasonlóan — jelentőségtelenné vált, de a nevük alatt létrehozott gépezet teljes gőzzel üzemel . A Háromoldalú Bizottság felállítása óta David Rockefeller a világrend egyfajta futáraként működik és főként végrehajtási utasításokat továbbít a kommunista tömbbe. Laurance Rockefeller az Orvosi Monopólium irányításában tevékenykedik, de trópusi nyaraló helyek működtetése képezi fő érdeklődési körét . Ők ketten maradtak a szerencsés ötből, John Rockefeller Jr. és Abby Aldrich öt fiából . John Rockefeller Jr. egy tucsoni intézetben halt meg és gyorsan elhamvasztották . John D. Rockefeller III. titokzatos balesetben vesztette életét New York-i otthona közelében . A nagypapa után elnevezett Nelson Rockefeller egy TV zsurnaliszta karjai közt hunyt el . Később kiderült, hogy nem is egy zsurnaliszta volt, hanem kettő . A halálozásról órákig hallgattak és az a hír járja, hogy Nelson kolumbiai kábítószer kapcsolatára támadt, mert több millió dollárnyi hasznot nem osztottak fel megfelelően . Winthrop Rockefeller alkoholistaként végezte, fekete barátja ölében . Harry Reasoner a TV-ben megkérdezte tőle, miért költözött el New Yorkból Arkansasba? Winthrop azt válaszolta, hogy fekete barátja nem volt hajlandó New Yorkban élni . E barátság megörökítésére Winthrop bőkezűen adományozott néger ügyekre és többek között ő adta az Urban Leage épületét New York keleti felének 48. utcájában . Az épület második emeletén emléktábla jelöli ezt . A tábla felirata ez lehetne: Hadrianustól az ő Antoniusának.
Nem azt akarom mondani, hogy a Rockefellereknek már nincs befolyása, azonban a szindikátus fő diktátumait már más kápók adják, kik számára ők csupán a hatalom látható képviselői. David Rockefeller személye révén a családot Szovjetunió első számú családjának is nevezik . Csak ő és Armand Hammer rendelkezik a moszkvai repüllőtér állandó leszállási engedélyével, mások úgy járnának mint KAL 007-es járat. ...
Mint a Rockefeller családi vagyon, mint pedig a szindikátus alapítványaiban rejlő jelentős összeg gyakorlatilag a kormány ellenőrzésén kívül áll . Fortune folyóirat 1986. augusztus 4-én megjegyezte, hogy a John D. Rockefeller által 1934-ben felállított célvagyon rendelések értéke ma 2,3 milliárd dollár . Egy másik 200 milliót az Abby Rockefeller ág javára tett félre. ... A Fortune 1986-ban 3,5 milliárdra becsülte a teljes Rockefeller vagyont, amiből 900 millió volt ingatlanokban és értékpapírokban. ... Az a hír járja, hogy a Rockefellerek eladogatják New York-i birtokaikat és nyugaton, főként Phoenix közelében fektetnek be . Talán tudnak valamit, amit mi nem?
Bár a Rockefeller vagyon az öreg John D kapzsiságának és könyörtelenségének tudható be, eredete kétségtelenül a National Bank of Cleveland támogatásához vezethető vissza . Egy kongresszusi jelentés megállapította, hogy a National Bank of Cleveland a három amerikai Rothschild bank egyike . A vagyon kialakulásában szerepet játszott még az is, hogy John D alávetette magát Jacob Schiff irányításának.
A National City Banktól kapott pénzmaggal John Davison Rockefeller (1839-1937) hamar kiérdemelte a legkönyörtelenebb amerikai címet . Több mint valószínű, hogy könyörtelensége volt az, ami felkeltette a Rothschild-ház iránta való érdeklődését. Rockefeller gyorsan felismerte, hogy a rövid idő alatt óriási haszonnal kecsegtető olajfinomítási üzletben zabolátlan verseny uralkodik . A megoldás egyszerű volt: összezúzni a versenytársakat . Pusztán üzleti szükséglet volt Rockefeller monopóliumért való hírhedt odaadása . Rockefeller hadjáratot indított a versenytársak kiszorítására . Több fronton is támadott, ami jó tanulság lehet a jövőbeli vállalkozók számára . Először elküldte fullajtárját (kiről nem tudták, hogy neki dolgozik), hogy próbálja meg készpénzért olcsón megvenni a versenyző finomítót. Ha elutasították az ajánlatot, támadás indult a finomító ellen egy másik finomító részéről, mely erősen alul kínálta olaját . Munkásai esetleg egyszeriben beszüntették munkát . A munkaerő szakszervezetek általi ellenőrzése mindig is Rockefeller egyik alapeszköze volt . Akárcsak a Szovjetunióban, nála is ritkán van munkaerő gond . Ha mindezek nem hoztak eredményt, Rockefeller szomorúan erőszakhoz folyamodott: megverték a rivális munkásokat, vagy egyszerűen felgyújtották a finomítót.
Ezek a módszerek bizonyították a Rothschildok előtt, hogy jó emberükre akadtak . Clevelandbe küldték képviselőjüket, Jacob Schiffet, hogy segítsen Rockefellernek a további terjeszkedésben. Ebben az időben — a J. P. Morgan és a Kuhn, Loeb bankházon keresztül — a Rothschildok kezében volt az Egyesült Államok vasútjainak 95%-a . A South Improvement Company nevű cég közbeiktatásával, Schiff kidolgozott egy visszatérítési ügyletet Rockefeller számára . Később kiderült a turpisság, de akkorra már Rockefeller gyakorlatilag kizárólagos hatalmat ért el az USA olajipara felett . Egyik áldozatának lánya, Ida Tarbell írta a Standard 0il Trust első jelentős leleplezését . A magát trösztrombolónak kikiáltó Theodore Roosevelt azonnal elítélte Ida Tarbellt mint botrányhajhászt . A valóságban Roosevelt a Standard Oil és más óriás trösztok további hatalmát biztosította.
Az elkövetkező fél évszázadban a szocialista propagandisták rendszeresen készítettek gúnyrajzokat John D Rockefellerről, mint a könyörtelen kapitalista megtestesüléséről. De ugyanakkor az American International Company-n keresztül ő volt kommunista világmozgalom fő finanszírozója . Rothschild család világhatalma ellenére, a népharag csak John D Rockefellert és John Pierpont Morgant érte el . A valós helyzet felfedőinek egyike volt a Truth folyóirat, mely 1912. december 16-án következőket írta: „Schiff úr a nagy magán bankház, a Kuhn, Loeb és Társainak vezetője, ami az óceán innenső oldalán a Rothschild érdekeket képviseli . Schiff urat pénzügyi stratégaként tartják számon, ki már évek óta az óriási személytelen hatalom, a Standard Oil pénzügyminisztere.” Sokat mondó, hogy az író még csak meg sem említi Rockefeller nevét.
A valós helyzet elfedettsége miatt az amerikaiak viszonylag könnyen elfogadták a „tényt” hogy a Rockefellerek képezik az ország első számú hatalmát . A mítosz a hatalom látszatát öltötte magára: a Rockefeller olajtröszt hadiipari komplexummá vált, a Rockefeller Orvosi Monopólium ellenőrzést nyert a nemzet egészségügyi rendszere felett, az egymásba kapcsolódó adómentes intézmények hálózatát képező Rockefeller alapítvány pedig hathatósan markába kaparintotta a nemzet oktatási és vallási életét. A mítosz elérte célját és elfedte a valódi irányítókat, a Rothschildokat.
Már vagy 25 éve foglalkoztam e bújócska leleplezésével amikor konzervatív körökben új legenda kapott szárnyra . Az ügynökök által terjesztett mese sok buzgó hivőre talált, mert a világ népeit elnyomó monolitikus hatalom szakadásáról beszélt. Ezen „felfedés” szerint életre-halálra menő küzdelem alakult ki a Rockefellerek és a Rothschildok között . E mellbevágó fejlemény folytán egyik vagy másik csoport — attól függően hogy melyik mesélőt hallgatta az ember — hatalmába kerítette a Szovjetuniót és fel fogja használni a másik megdöntésére . A Rockefeller család tagjainak hirtelen halálát hozták fel e küzdelem „bizonysága” képpen, de egyetlen Rothschildról sem hallottuk, hogy áldozatul esett volna . Teljesen figyelmen kívül hagyták az általános felfogást, miszerint Nelson Rockefellert azért ölték meg, mert elvesztette a kolumbiai kartell több millió dolláros nyugtáit, és azt a tényt, hogy a többi Rockefeller haláleset sem mutatta esetleges Rothschild kapcsolat nyomát.
Az évtizedek alatt terjedelmes okmányanyagot összegyűjtvén a tárgykörről, nem tudtam elképzelni, hogy valaki olyan tájékozatlan legyen, hogy elhiggye, a Rockefellerek megkísérlik átvenni a hatalmat a Rothschildoktól olyan időben, amikor a család befolyása egyre inkább hanyatlott, pénzügyeiket Richardson Dilworth, jogi ügyeiket pedig John McCloy intézte. A család egyetlen intézője sem lett volna hajlandó hatalmi harcba bocsájtkozni, hiszen csupán csak heti fizetésükért dolgozó, névtelen gondnokok voltak . Mindazonáltal sok reménykedő amerikai kapott a tetszetős gondolat után, hogy a Rockefellerek most már jó hazafiak, kik hajlandók mindent kockára tenni, hogy megdöntsék a Rothschildokat . Meglepően, e veszedelmes mese közel tíz évig tartotta magát mielőtt eltünt volna a történelem furcsaságai között.
A kereskedői pályafutását hibás fegyverek eladásával kezdő J.P. Morganhoz hasonlóan (a híres 11 karabély esete a hadsereggel), John D Rockefeller is polgárháborús nyerészkedéssel indította üzleti tevékenységét . Nagy haszonnal Harknes brandyt árult a szövetségi csapatoknak (észak) és így szerezte a kezdő pénzt olaj vállalkozásához . Az olajüzlet iránti érdeklődése magától értetődő, hiszen apja, William Rockefeller, évekig olajban utazott . William Rockefeller azután lett olaj vállalkozó, hogy a Pittsburg melletti Tarentumban 1842-ben felfedezték, a sókutak tele vannak olajjal . A kutak tulajdonosa, Samuel L Kier, üvegbe töltötte az olajat és gyógyítási célokra árulta . William Rockefeller volt egyik első forgalmazója . A „medicinnek” eredetileg „Kier Varázsolaja” volt neve. Rockefeller saját címkét nyomatott, „Rock Oil” és „Seneca Oil” névvel . Seneca egy közismert indián törzs neve volt . Rockefeller akkor érte el legnagyobb hasznát és hírhedtségét, amikor ünnepelt rákszakértőként hirdette magát . Nem csoda, hogy unokái a világ leghíresebb rákkezelő központjának titkos irányítóivá váltak, és olyan területekre irányították az adományi- és kormánypénzeket, ahol csakis az Orvosi Monopóliumnak lehetett haszna belőle. Pályája során William Rockefeller semmiféle állítástól sem riadt vissza . Szavatolta minden, nem túl előrehaladott rák kúrálását és üvegenként 25 dollárért árulta csodás elixírjét . Ez akkoriban kéthavi bér volt . A varázsital nem volt más, mint néhány közismert vizelethajtó hígítása . E vásári kikiáltó aligha képzelhette, hogy utódai a történelem legnagyobb orvosi monopóliumának irányítóivá lesznek.
Mint utazó vásáros, William Rockefeller olyan pályát választott, ami lehetetlenné tette a rendezett családi életet . Fia, John, alig látta és ez sok lélekbúvárt arra késztetett, hogy feltételezze, talán ez volt az oka John D Rockefeller későbbi pénzőrült zsarnokká válásának, ki majdnem egy évszázados monopolisztikus tevékenysége alatt azon ármánykodott, hogy milliókat elnyomorítson, megmérgezzen és megöljön . Még a sírból visszanyúlva is borzalmas, pusztító hatást gyakorol az amerikai életre . Aligha vitatható, hogy az amerika történelem legsátánibb alakja volt.
Régi igazság, hogy minden befolyásos amerikai családban akad egy-két lótolvaj . A Rockefeller család esetében ez több is mint igaz . William élete során hőségesen követte Kánaán akaratát: szeresd a rablást, szeresd a bujálkodást . „Számos lólopás miatt kiadott körözés után menekülnie kellett, míg végül teljesen eltűnt, hogy William Levingstonként keljen új életre . E nevet élete végéig megtartotta . Joseph Pulitzer New York World-jének egyik tudósítója kivizsgált egy értesülést és utána közzétette, hogy 1906. május 11-én az Illinois állambeli Freeportban elhunyt William Avery Rockefeller és William Levingston néven jeltelen sírba temették.
William Rockefeller gyógyszerész szakmája elősegítette kedvenc foglalkozását, a ló lopást . Minthogy másnapra már másik megyében volt, nem jelentett gondot kocsija után kötni egy szép paripát és útnak indulni . Foglalkozása segítette szoknyavadászkodását is . Számos alkalommal követett el bigámiát és látszólag féktelen volt szenvedélye . 1849. június 28-án a New York-i Cayuga-ban körözést adtak ki ellene egy szolgáló lány megerőszakolása miatt . Később a New York-i Oswego-ban élt, de valami miatt onnan is távoznia kellett . Csodás kúráló szerének eladásából nem volt nehéz finanszíroznia élvhajhászatát . Másik terméket is árult, a Csodatevő Kenőcsöt, amiért üvegenként csupán két dollárt kért . Ez lepárlás után visszamaradt paraffinból, kenőolajból és kátrányból készült. William Rockefeller kezdeti csoda olaja megmaradt egészen az utóbbi időkig, mint a Nujol nevű főzet . Ez főképp petróleumból állt és hashajtóként árulták . Közismert, hogy a Nujol csupán új olajat jelentő, hirdetési név . E szer elvonta a szervezettől a zsíroldó vitaminokat, mert a bélfalra lerakodva megakadályozta, hogy azok felszívódjanak a szervezetbe . Az egészségük miatt aggódók megpuhítása végett karotint adta hozzá, de ez mit sem ért. A Standard Oil egyik leányvállalata, a Stanco, készítette a Nujol-t. A cég egyetlen másik terméke, az azonos telephelyen készült Flit nevű híres rovarirtó szer volt.
Az érdekütközés szabadabb értelmezésének idején szenátus a Nujol névtől visszhangzott . De aligha lehetett volna szó érdekütközésről, mert a házaló Royal S Copeland szenátornak soha nem volt más érdeke, mint a Rockefellerek szolgálata. Rockefeller tette meg New York-i egészségügyi miniszterré és később ő pénzelte szenátus korteskedését is . Copeland üzletelése meglepte még a legfásultabb washingtoni újságírokat is . Szenátusi pályafutását a Nujol hirdetésének szenelte . Minden napját hangosbeszélőn leadott Nujol programmal kezdte, amiért évi 70000 dollárt kapott . Az 1930-as években ez az összeg több volt mint az elnök fizetése . Copeland szenátor számos gúnynevet kapott nyerészkedése miatt . Gyakran nevezték az Amerikai Orvosi Szövetség szenátorának, mert annak minden tervezetét lelkesen támogatta . De közelebb állt a valósághoz a Standard Oil szenátor megnevezés . Lehetett rá számítani, hogy minden olyan törvényjavaslatot támogat, ami hasznot eredményezhet a Rockefeller monopóliumnak . Az 1938-as élelmiszer és gyógyszer törvény kongresszusi meghallgatása alatt Leonor Sullivan bírálta a törvényjavaslat útját egyengető Copeland szenátort és azt állította róla, hogy a vita során elismerte, a szappannak azért kell törvény alóli kivételnek lennie, mert különben az ország legnagyobb hirdetőit képező, szappan gyártók csatlakoznának a törvényjavaslatot ellenző iparágakhoz . Sullivan asszony panaszkodott, hogy a „törvényben a szappant nem-kozmetikai cikknek nyilvánították . A hajfestékgyártók pedig engedélyt kaptak tudottan veszélyes anyagok árusítására, csak a dobozra kell majd figyelmeztetést tenniük . De melyik nő látja a fodrásznál a dobozon lévő figyelmeztetést?”
Apjához hasonlóan, John D Rockefeller is megszállott volt, de nem a nők után futkosott hanem a pénz után és teljesen átadta magát a vagyon- és hatalomszerzésnek . Azonban a Rockefeller hatalomvágy eredményei — az olajmonopóliumot lehetővé tevő visszafizetési húzás, az alapítványok törvényesítése, a központi bank, a kommunista világforradalom, az orvosi monopólium — a Rothschildok vagy európai társaik elképzelése alapján jöttek létre. A Rockefellerről szóló feljegyzések egyike sem említi, hogy ezen indítványok bármelyike is tőle származott volna . Az adómentes alapítványok elképzelésével a Rothschild kegyenc, George Peabody állt elő, 1865-ben . A Peabody Oktatása alapítványból lett később a Rockefeller Alapítvány . Valószínűtlen, hogy akár még John D Rockefeller ördögi agya is képes lett volna ilyesmi kiötlésére . A társadalomtörténészek úgy jellemzik a 19. század végét — a jótékonysági alapítványok és a kommunizmus felvirágzásának korát — mint a történelem, kerék feltalálásához hasonló jelentőségű lapját. Patkányok által kifejlesztett elgondolás volt ezen új felfedezés — merthogy a patkányoknak végül is magas értelmi képességük van —, mely által egy darab sajt segítségével csapdába ejthetik az embereket . A szocializmus és minden más kormány program egyszerűen azt jelenti, hogy a patkány a csapdába tesz egy darab sajtot és embert fog magának.
Wright Patman, a Ház Banktevékenységi és Fizetőeszköz Bizottságának egykori elnöke, a képviselőházban kijelentette, a Rockefeller Alapítvány felállítása hatásosan elszigetelte a Standard Oilt a versenytársaktól . A vállalat ellenőrzéséhez szükséges részvénytömeget kivonták a piaci manipulációkból és a versenytársak általi esetleges felvásárlás elől . Ezzel egy időben a Standard Oil mentesült legtöbb adó alól, ami a lakosság számara újabb terhet jelentett . Az általános Oktatási Tábla szabadalomlevelét egy Rockefeller rokon, Nelson Aldrich, a köztársaság párti szenátorok vezetője vitte dűlőre . A Rockefeller Alapítvány szabadalomlevele viszont kissé nehezebb diónak bizonyult . Rockefeller monopolisztikus tevékenységét széleskörben bírálták és az alapítványban hasznának adómentesítésére tett kísérletet láttak . A szabadalomlevelet végül is 1913-ban sikerült elfogadtatni . (Megjegyzendő a szabadkőműves 13-as szám . 1913 volt a jövedelemadó és a Szövetségi Tartalék éve is.) A szabadalomlevél ügyét Robert E Wagner (egy másik Standard Oil szenátor, merthogy volt belőlük bőven) intézgette . Az elfogadás után pedig John D Rockefeller, John D Rockefeller Jr, Henry Pratt Judson (a Rockefeller által alapított Chicago Egyetem elnöke), Simon Flexner (a Rockefeller Intézet igazgatója), Starr Jameson (Rockefeller személyes tanácsadója), Charles W Eliot (a Harvard elnöke) szépen odakanyarította nevét a szabadalomlevélre.
Annak ellenére, hogy a közfelháborodás előtt meghajló Legfelső Bíróság 1911-ben feloszlatását rendelte el, a Rockefeller olaj monopólium továbbra is virágzik és ma már 125 éves . Az utódvállalatok ellenőrzése nem jelentett gondot a Rockefeller érdekeltségek számára . A család kezében maradt minden „új” cég részvényeinek 2%-a, a Rockefeller alapítványok pedig 3%-ot kaptak . A család így minden vállalatban 5%-os érdekeltséghez jutott . Nagy részvénytársaság esetében általában egy százalékos érdekeltség is elegendő a végrehajtó hatalom gyakorlásához.
A Rockefellerek üzleti érdekből kapcsolódtak a kommunista világforradalom támogatásába . Egy kongresszusi vallomásból kiderült, hogy Rockefeller nagy összegeket küldött Leninnek és Trockíjnak az 1905-ös forradalom pénzelésére. Bankára, Jacob Schiff, előzőleg a japánokat finanszírozta az Oroszország elleni háborúban . Schiff megbízottja, George Kennan valami húsz évet töltött a cár elleni forradalmi tevékenység előmozdításával . Az 1905-ös forradalom elbukása után Lenint Svájcban talonba tették . Trockijt az Egyesült Államokba hozták, ahol Bayonne-ban, egy Standard Oil birtokon élt díjmentesen . Amikor a cár lemondott, hajóra tették Trockijt és 270 New York-i forradalmár társát . Rockefeller Wilson elnöktől különleges útlevelet szerzett számára és melléadta Lincoln Steffens-t, hogy biztosítsa oroszországi visszatérését . Az utazási költségekre Rockefeller 10000 dollárt adott Trockijnak.
1917. április 13-án a hajó megállt Halifax-ben, s a kanadai titkos szolgálat emberei azonnal letartóztatták Trockíjt . Az eset nemzetközi üggyé vált és több ország vezető politikusa hevesen követelte Trockíj szabadon bocsájtását . Lloyd George miniszterelnök sietve táviratozott, hogy Trockijt azonnal engedjék szabadon — rá se hederítettek . Végül is a Rockefellerek hűséges dilijankója, Mackenzie King, későbbi kanadai miniszterelnök közbelépésére engedték szabadon Trockijt . King már jó ideje a Rockefellerek munkaerő szakértője volt . Tehát az oroszországi befolyásával fennhangon büszkélkedő Armand Hammer Rockefellerhez képest szinte jelentéktelen a világkommunizmus támogatásában . A Marx Rothschild házzal való kapcsolatából eredő kommunizmus vonzotta Rockefellert, mert meglátta mi az — a legvégső monopólium, ami nemcsak a kormány, a pénzrendszer és minden tulajdon feletti ellenőrzést jelenti, de korporációkhoz hasonlóan, önmagát állandósítja . A kommunizmus a Standard Oil monopolisztikus felfogásának ésszerű továbbfejlődése.
A világmonopólium elérésének fontos lépése volt amikor a Rothschildok felállították a nemzetközi gyógyszer és vegyszer kartellt, az I.G. Farben-t . E céget úgy tartották számon, mint állam az államon belül . 1925-ben jött létre Interessen Gemienschaft Farbenindustrie Aktien gesellschaft néven, de általában csak mint I.G. Farben, vagy a Kartell emlegették . Az elgondolás 1904-ből eredt, amikor a hat legnagyobb német vegyigyár — Badischce Anilin, Bayer, Agfa, Hoechst, Weiler-ter-Meer, Greisheim-Electron — tárgyalásokat kezdett kartell alakításáról . A Rothschildok németországi képviselője, Max Warburg adta az indító gondolatot és az anyagi támogatást. Warburg az I. világháború alatt a titkos szolgálat vezetője és a császár pénzügyi tanácsadója volt . A háború után a császár lemondott, de Warburg nem ment vele hollandiai száműzetésébe. Ehelyett az új kormány pénzügyi tanácsadójává vált . (A királyok jönnek és mennek, de a valódi uralkodók, a bankárok, maradnak.) Mialatt a párizsi béketárgyalásokon Németországot képviselte, Max kellemes órákat töltött testvérével, Paul Warburggal, aki a szövetségi tartalék törvényének megszerkesztése után most Wilson elnöknek adott pénzügyi tanácsokat.
Az I.G. Farben vagyona hamarosan elérte a 6 milliárd márkát és valami 500 vállalat állt irányítása alatt . A cég első elnöke Carl Bosch professzor volt . Az I.G. Farben már a Weimari Köztársaság ideje alatt kezdett szoros kapcsolatokat kiépíteni Adolf Hitlerrel, pénzt és politikai támogatást nyújtván pártjának. Az I.G. Farben sikere felkeltette más gyárosok figyelmét is. Henry Ford leányvállalatot nyitott Németországban, melynek 40%-át az I.G. Farben vette meg . Az I.G. Farben azután a Standard Oil of New Jersey-vel társulva amerikai kirendeltséget nyitott American I.G. néven . E cég igazgatói között volt Walter Teagle (a Standard Oil elnöke), Paul Warburg (a Kuhn Loeb-től) és Edsel Ford (Henry Ford fia) . John Foster Dulles (a Sullivan and Cromwell irodától) lett a cég jogásza és gyakran utazgatott New York és Berlin között . Dulles társa, Arthur Dean ma a 40 millió dolláros Teagle Alapítvány igazgatója . Dean tevékenyen részt vett a leszerelési tárgyalások színfalak mögötti megbeszéléseiben és számos vállalat, többek között a Rockefeller tulajdonú American Ag & Chem, American Solvay American Metal igazgatója volt . Egy időben Dean vezette a Hochschild Alapítványt, a Külügyi Kapcsolatok Tanácsát, az Ázsia Házat, a Carnegie Alapítványt és a Sloan Kettering Rákközpontot.
1930-ban a Standard Oil németországi alkohol monopóliumot vásárolt . Az I.G. Farben készítette elő az ügyletet. Hitler hatalomra jutása után Rockefeller elküldte sajtófőnökét, Ivy Lee-t, hogy tanácsadóként szolgáljon Németország felfegyverzésében . A Standard Oil ezután finomítókat épített Németországban és a II. világháború alatt folyamatosan olajat szállított a németeknek. 1930-ban a Standard Oil fizetségképpen nagy mennyiségű hangszert és hajókat kapott Németországtól.
A rettegett Gestapo voltaképpen az I.G. által fennállása óta fenntartott hírszerző hálózatból alakult ki . A Carl Bosch-t igazgatói hivatalában felváltó Herman Schmitz Brüning kancellár személyes tanácsadója volt . Amikor Hitler került hatalomra, az ő titkos tanácsadója lett . Annyira leplezték kapcsolatukat, hogy a sajtónak tilos volt együtt fényképezni őket . Schmitz-et kinevezték a Reichstag tiszteletbeli tagjává, munkatársa, Carl Krauch pedig Göring főtanácsadója lett a Négyéves Terv végrehajtásában . Az egyik üzlettárs, Richard Krebs később vallomást tett a Ház Amerika-ellenes tevékenységeket vizsgáló bizottsága előtt: „Személyes tapasztalatból tudom, hogy az I.G. Farben Industrie már 1943-ban is teljesen a Gestapo kezében volt.” Ez így nem egészen igaz, mert az I.G. Farben egyszerűen társult a Gestapóval.
1924-ben a Krupp művek komoly pénzügyi gondban volt és 10 millió dolláros kölcsön mentette meg, amit két Wall Street-i intézmény, a Hallgarte Company és a Goldman, Sachs nyújtott. Németország tervezett felfegyverzése csak azután kezdődhetett, hogy Dillon Read 100 millió dollárnyi német kötvényt bocsájtott forgalomba a Wall Streeten . Aligha meglepő, hogy a háború után Dillon Read üzlettársát, William Draper tábornokot nevezték ki a Szövetséges Katonai Kormány gazdasági osztályának vezetőjévé, Németország gazdasági cárjává.
1939-ben Németországba látogatott Frank Howard, a Standard Oil alelnöke . Később vallomást tett : „Minden tőlünk telhetőt megtettünk háború tartamára érvényes, esetleges belépésünktől független, pénzügyi megállapodás kidolgozására .” Akkoriban az American I.G . igazgatótanácsának tagja volt Charles Mitchell (a Rockefeller National City Bank elnöke), Carl Bosch, Paul Warburg, Herman Schmitz és Schmitz unokaöccse, Ilgner.
Bár neve alig ismert, Frank Howard évekig kulcs szerepet játszott a Standard Oil tevékenységében . Ő volt a kutatások és a nemzetközi megállapodások igazgatója . A 30-as években a Sloan Kettering intézet kutatási bizottságának is elnöke volt . Ő vitte Dusty Roads-t a Sloan Ketteringhez és tette meg a vegyszeres gyógykezelési kísérletek vezetőjévé . A II. világháború alatt Roads vezette a Egyesült Államok hadseregének vegyi hadviselés szolgálatát . 1939-ben Frank Howard vette rá Alfred Sloan-t és Charles Kettering-et, a General Motors két vezetőjét, hogy vagyonukat a rákközpontnak adják . Az intézet azután felvette nevüket . Frank Howard tartotta a kapcsolatot a Standard Oil és az I G. Farben között . Ő vezette a háborúzó Németország számára életbevágóan fontos, műgumi kifejlesztését . Howard később Buna Rubber címmel könyvet írt . Ő volt a Rohm és Haas cég Rockefeller érdekeltséget képviselő tanácsadója is . Utolsó éveit Párizsban töltötte, de mindvégig fenntartotta New York-i irodáját a Rockefeller központban.
Walter Teagle 500000 dollárral vett részt a American I.G.-ben . E részvényekre alapult később a Teagle Alapítvány . Az American I.G. másik igazgatója, Herman Metz volt a H.A. Metz Társaság elnöke . E cég teljes egészében az I.G. Farben tulajdonában volt . Az Idegen Birtokok Gondviselőjeként szolgáló Francis Garvan jól ismerte az I.G. Farben működését . Hogy hallgatásra kényszerítsék, 1929-ben eljárást indítottak ellene . Az eljárást Merton Lewis igazságügy-miniszter kezdeményezte. Lewis korábban a Bosch Társaság tanácsadója volt . John Krim, az amerikai német nagykövetség volt-tanácsadója vallomást tett, hogy John King szenátor évi 15000 dollárét három évig a Hamburg America Lines fizetségében állt . Ő nevezte ki Otto Kahn-t a választási alap pénztárosává . Homer Cummings hat évi igazságügy-miniszterség után elment a General Aniline and Film vállalathoz tanácsadónak, évi 100000 dollárért . A II. világháború alatt a GAF állítólagosan egy svájci cég tulajdonában volt. Azonban alapos gyanú merült fel ellene, hogy ellenséges konszern és az Egyesült Államok kormánya birtokába vette . John Foster Dulles 1927 és 1934 között a GAF igazgatója volt . Dulles volt az I.G. Farben hálózatba tartozó International Nickel egyik igazgatója is . Az Avery Rockefeller ágon keresztül, Dulles rokonságban állt a Rockefeller családdal . Dulles volt az Avery Rockefeller által 1936-ban felállított Schröder Rockefeller nevű beruházási vállalat jogásza . E cég intézte az NSDAP-t támogató bank, a Schröder Bank és a Rockefeller érdekeltségek közös tevékenységét . Kurt von Schröder báró Hitler egyik bizalmasa és SS tiszt volt . Ő vezette a Keppler társaságot, ami német vállalatoktól pénzt juttatott az SS-hez . Keppler volt az Ipari Zsírok nevű cég vezetője Göring négyéves tervének idején.
Bár az American I.G. a II. világháború alatt General Aniline and Filmre változtatta nevét, továbbra is a svájci I.G. Chemie tulajdonában maradt . Az I.G. Chemie az I.G. Farben leányvállalata volt és Schmitz sógora, Gadow vezette . Az I.G. Farben nemzetközi tevékenysége közvetlenül érintette az Egyesült Államok háborús erőfeszítéseit, mert korlátozta a magnézium, műgumi és orvosi anyag ellátást . Az I.G. Farben festékanyag részlegének igazgatója, George von Schnitzler báró rokonságban volt a befolyásos Rath és az Amerikában gyógyszergyárat alapító Mallinckrodt családdal, de közel állt a J.H. Stein Bankhaus-hoz is. Peter Hayes I.G. Farbenről szóló tanulmánya bemutatja, hogy 1933-ban tíz zsidó volt a cég igazgatótanácsában . Korábban már rámutattam, hogy az I.G. kezdettől fogva Rothschild konszern volt.
A holland Bernhard herceg a 30-as évek elején csatlakozott az SS-hez . Ezután beválasztották az I.G.-hez tartozó Farben Bilder igazgatótanácsába. .. A Farben vezetői fontos szerepet játszottak Heinrich Himmler Baráti Körének megszervezésében. A kör korábban Keppler Baráti Köre volt . Keppler unokaöccse, Fritz J Kranefuss volt Himmler személyi titkára . A Himmler számára bőséges pénzt biztosító Baráti Kör 40 tagjából nyolc volt az I.G. Farben valamely vállalatának igazgatója.
A német városokban véghezvitt hihetetlen pusztítás ellenére, a frankfurti I.G. Farben palota csodálatosképpen sértetlen maradt . A hatalmas frankfurti Rockefeller kastély is épségben vészelte át a bombázásokat . Aligha véletlen, hogy a háború után az I.G. épületben ütötte fel székhelyét a Szövetséges Katonai Kormány. A kormányt vezető Lucius Clay később betársult a Lehman Testvérek bankházhoz . A politikai osztályt Robert Murphy vezette, aki a nürnbergi tárgyalásokon elnökölt és sikeresen elkendőzte Kurt von Schröder bűnösségét . Schröder rövid ideig őrizetben volt, de utána visszatérhetett banktevékenységéhez . A gazdasági osztályt Lewis Douglas, a New York-i Memorial Rákközpont alapítójának fia vezette . Douglas dolgozott Mutual Life-nál és a General Motors-nál is . Őt szemelték ki Németország amerikai főbiztosául, de sógora, John McCloy javára lemondott a megbízatásról . Megjegyzendő, hogy Douglas, McCloy és Adenauer mindhárman John Zinsser (J.P. Morgan társ) egy-egy lányát vették feleségül.
Mint a világ kiemelkedő kartellje, az I.G. és az alátartozó gyógyszergyárak voltak felelősek olyan dolgokért, mint például a szulfanilimida felfedezésének 1908 és 1936 közötti eltitkolása . E szer később az orvosi arzenál jelentős fegyverévé vált . 1920-ban az I.G. munkamegállapodást írt alá a svájci Sandoz és Ciba-Geigy gyógyszergyárral . 1926-ban az I.G. egyesült a Dynamit-Nobel német ágával, míg egy angol cég az angliai ágat vette meg . Az I.G. vezetők ezután tárgyalásokba kezdtek a Standard Oil képviselőivel, műbenzin gyártásának lehetőségeiről . A műbenzin komoly fenyegetést jelenthetett a Standard Oil monopóliumára. Az American I.G. közös megalapításával értek el kiegyezést.
Charles Higham „Trading with the Enemy” című könyve részletesen bemutatja Rockefeller II. világháború alatti tevékenységét . Mialatt Hitler repüllői Londont bombázták, a németek szabadalmi megállapodás alapján jutalékot fizettek a Standard Oilnak a műbenzin után . A háború után Amerikába látogató Erzsébet királynő csak egy magán személyhez, William Farish-hez (Standard Oil) ment el. A háborúba való amerikai belépést követőleg Nelson Rockefeller Washingtonba költözött és Roosevelt kinevezte az Amerikaközi Ügyek Egyeztetőjévé . Fő feladata nyilván az volt, hogy összehangolja a német hajók üzemanyaggal való feltöltését Dél-Amerikában . E hivatalát arra is felhasználta, hogy fontos dél-amerikai engedélyeket szerezzen vállalata, a Basic Economic Corporation számára . Így kapta a kolumbiai kávé koncessziót is . Hét milliárdnyi ingatlan vásárlásával ő indította el a jenki imperialista sablon képét . A dél-amerikai útja során Nixon elnök kocsiját ért támadást hivatalos helyeken a Rockefeller tevékenysége miatti Amerika iránti gyűlöletnek tudták be.
A II. világháború után a győztesek bíróság elé állítottak 24 német vezetőt . Ezek közül 11 volt az I.G. Farben tisztségviselője, de a többiek is kapcsolatban álltak a vállalattal . Nyolcukat felmentették . Ezek között volt Max Ilgner is . Az I.G. vezetői közül Schmitz kapta a legsúlyosabb büntetést, nyolc évet. Ilgner tulajdonképpen három év kapott, de beszámították neki az előzetes őrizetben töltött időt, így a tárgyalás után azonnal szabadlábra került.
Az I.G. háború utáni fennmaradását bizonyítja Wall Street Journal 1988. május 3-i főcíme: NÉMETORSZÁG VERI A VILÁGOT VEGYI ELADÁSBAN . Thomas O'Boyle cikkíró felsorolta az 1987-es év öt legnagyobb vegyi vállalatát: 1. BASF 28,5 milliárd dollár; 2. Bayer 23,6 milliárd; 3. Hoechst 23, milliárd; 4. ICI 20 milliárd; 5. DuPont 17 milliárd, S ez csupán a vegyianyag eladás.
Az első három cég az I.G. Farben 1945 és 1950 közötti felosztásából származó vállalat . A Szövetséges Katonai Kormány hajtotta végre a felosztást . Ez gyanúsan hasonlított a Standard Oil 1911-es felosztásához . A három I.G. utód együttes forgalma 72 milliárd dollár volt, ami mellet eltörpül a rivális ICI és DuPont forgalma . A Hoechst 1987-ben 2,72 milliárd dollárért megvette a Celanese Corporationt.
O'Boyle megjegyezte, hogy „a három nagy máig is kartell módjára viselkedik . Mindegyikük meghatározott térséget tart kezében és csak alig alig versenyzik egymással . A köztük uralkodó meghittségből együttműködés gyanítható.”
A háború után közölték az amerikaiakkal, hogy támogatniuk kell egy önzetlen európai újjáépítési tervet . George C Marshall tábornok után, Marshal tervnek nevezték el az indítványt . Joseph McCarthy a szenátusban két lábon járó hazugságnak nevezte Marshall tábornokot . A Marshall Tervről kiderült, hogy csupán újabb Rockefeller svindli az amerikai adófizetők kiszipolyozása céljából . 1948. december 13-án Robert McCormick ezredes, a Chicago Tribune szerkesztője vezércikkben ítélte el a Terv ESSO általi megrablását . Marshall Tervet egy befolyásos és zajos csoport erőszakolta keresztül a Kongresszusban . Winthrop Aldrich, (a Chase Manhattan Bank elnöke és Nelson Rockefeller sógora) volt e csoport vezetője.
Háborús nyereségből a Rockefellerek nagy részesedést vásároltak az Union Miniere du Haut Katanga-ban . Ez belga érdekeltségek, köztük Societe Generale, kezében lévő afrikai rézbánya volt . Befektetésük után nem sokkal, a Rockefellerek merészen kísérletet tettek a banyák feletti teljes ellenőrzés megszerzésére . A Gragensberg tevékenységet kihasználva, helyi forradalmakat szítottak . E vállalkozást eredetileg Ernest Cassel, I. Edvárd király pénzügyi tanácsadója tervezte . Cassel lányát később elvette Lord Mountbatten, az angol királyi ház tagja és a Rothschildok rokona . A Gragensberg tevékenységet Bo Hammarskjold, az akkori ENSZ főtitkár testvére vezette Hammarskjold a Rockefeller forradalom áldozatává vált amikor Kongó felett lelőtték gépét . Különböző történetek keringtek róla, hogy ki ölte meg és miért . A kongói Rockefeller beavatkozást tehetséges ügynökei, Dean Rusk, George Ball és Fowler Hamilton irányították.
A Rockefeller érdekeltség továbbra is fontos szerepet játszik az Egyesült Államok politikájában . Az öreg John D pénztárosa, Charles Pratt a Külügyi Kapcsolatok Tanácsára hagyta New York-i irodahazát . Unokája, George Pratt Schultz, ma külügyminiszter . A Rockefellerek kritikus szerepet játszottak az Egyesült Államokbeli trockista csoport, az Ipari Demokrácia Ligájának pénzelésében . A szervezet vezetői között olyan kőkemény „kommunista-ellenesek” is megtalálhatók mint Jean Kirkpatrick és Sidney Hook . A John Birch Társaság támogatásával a Rockefeller család a „jobboldali” fronton is tevékeny volt . Hogy a 32. fokozatú szabadkőműves, Robert Welch minden idejét a John Birch Társaságnak szentelhesse, Nelson Rockefeller jó pénzért megvette családi vállalatát, a Welch Candy Company-t . Welch KKT-beli régi ismerősei közül válogatta a John Birch Társaság fontosabb vezetőit . Az amerikai patrióták még évek múlva sem értették miért nem képes a társaság eredményt elérni egyetlen jól beharangozott kommunistaellenes célkitűzésében sem . Bizonyára némi szerepet játszott e fejleményben az a tény, hogy a társaság a kommunista világforradalom támogatóinak parancsára jött létre . Sok hazafi töprengett hogy a John Birch Társaság miért tette rendszeresen fekete listára az olyan konzervatív írókat mint én . A társaság több ezer levélíró kérése ellenére sem volt hajlandó könyveimet forgalmazni . Évtizedek hiábavalósága után, a társaság végül is teljesen elvesztette hitelét . A helyzet javítása végett William F Buckley, a CIA propagandista heves „támadást” indított a John Birch Társaság ellen a National Review című folyóiratában . De ez sesokat segített a szervezet újjáélesztésében.
A Rockefeller monopólium hatással van New York legnagyobb és leggazdagabb hitközségeinek némelyikére is . A Wall Street-i Triniti templom pénzügyeit nem más, mint J.P. Morgan irányította és valami 40 manhattani ingatlanja és 50 milliós tőzsde befektetése volt . Jól értesült források 25 millió a teszik a templom éves bevételét, de ebből csak 2,6 millió jut jótékonyságra . Az évi 100.000 dolláros fizetésű rektor a város előkelő negyedében lakik . A Trinity mauzóleum cellái 1250 és 2.000 dollár közötti összegbe kerülnek . Az Ötödik Avenue-n lévő St. Bartholomew évi 3,2 milliós költségvetéssel rendelkezik, de csupán 100.000-t költ jótékonyságra . A rektor 13 szobás lakásban lakik a Park Avenuen.
A Rockefeller Sanitary Commission felállításával a Rockefellerek óriási mértékben megnövelték üzleti érdekeltségeiket az elszegényedett Délen . E bizottmányt Dr. Wickliffe Rose vezette, ki régi Rockefeller bérenc volt, neve ott áll a Rockefeller Alapítvány szabadalomlevelén is . Jótékonysági mivolta ellenére, a Rockefeller Egészségügyi Bizottmány igényt tartott a tevékenységi körébe tartozó 11 állam anyagi támogatására . A bizottmány tevékenysége végül is mind a 11 államban egészségügy-minisztérium létrehozását eredményezte. Ez új lehetőségeket nyitott a Gyógyszer Tröszt előtt . Tenessee államban Dr. Olin West volt Rockefeller képviselője . Dr.West később Chicagóba költözött, hogy mint titkár és általános igazgató a színfalak mögül 40 évig egyengesse az Amerikai Orvos Szövetség ügyeit.
A Rockefeller Gyógyászat Kutatási Intézet végül is elhagyta nevéből a gyógyászat kutatást . Az intézet elnöke, Dr. Detlev Bronk 600.000 dolláros lakásban lakott, amire jótékony tevékenységéből szerezte a pénzt . A Rockefeller oktatási táblája 100 millió dollárt költött rá, hogy megszerezze a hatalmat a nemzet orvosi iskolái fölött és orvosainkat a műtétet és erős gyógyszerezést szorgalmazó allophatikus iskola követőivé tegye. A Peabody Alapítványból kinőtt tábla 66 milliót költött a feketék oktatásara.
Az Általános Oktatási Tábla politikai filozófiájának egyik legmesszebb ható eredményét érte el a Columbia Egyetemen belüli Lincoln Iskola 1917-es felállításával . A kormány 6 milliót adott az intézet létrehozásara, ahonnan haladó gondolkodású oktatók és társadalomtudósok nemzetünket behálózó hada került ki, kiknek veszedelmes tanítása közeli párhuzamban áll a kommunisták céljaival . Kezdettől fogva őszintén forradalminak nevezték a Lincoln Iskolát . Az iskola azonnal elvetett minden McGuffey Reader típusú oktatási módszert, amiben a gyerekeket többek között latinra, algebrára és ésszerű gondolkodásra tanították . Rockefeller életrajzírója, Jules Abel, úgy üdvözölte a Lincoln Iskolát, mint a haladó oktatás világítótornyát.
A Rockefeller Intézet ösztöndíjai produkálták atomprogramunk számos kiemelkedő tagját . Ilyen volt többek között Julius Oppenheimer is, akit eltávolítottak a kormány laboratóriumokból mert gyanították róla, hogy szovjet ügynök . ... A Rockefeller Alapítvány számos oldalági csoportot hozott létre, melyek ma különböző betegségek tömegével fertőzik a nemzetet. Ilyen például a Társadalomtudományi Kutató Tanács, ami egymagában 13 milliárd dolláros üzletté fejlesztette az országos szegénységi ipart . Természetesen mindez az adófizetők pénzéből, miközben művelői évi 6 milliárdot tesznek zsebre . 130 milliárd bőségesen elegendő lenne az ország minden szegényének élelmezésére és lakással való ellátására, de a pénzt az élősdi tanácsadók tömegét bőkezűen jutalmazó mérhetetlen adminisztrációs hálózat emészti fel.
Hosszú évek kutatása ellenére, csupán a Rockefeller befolyás felszínét sikerült vizsgálat alá vennem . Például az óriási Burroughs Wellcome gyógyszergyár teljes egészében a „jótékony” Burroughs Wellcome Trust tulajdona . Az Egyesült Államok brit gyarmati állapotát fenntartó London kapcsolat egyik kulcsfontosságú tagja, Lord Oliver Frank igazgatja e célvagyonrendelést . 1948 és 195 között Frank amerikai nagykövet volt . Ma ő a Rockefeller Alapítvány egyik igazgatója és a szervezet fő angliai képviselője . Frank emellett még a Schröder Bank és a Rhodes Trust igazgatója Chicago Egyetem professzora és a Lloyd Bank elnöke is.
A Rockefeller Alapítványból nőtt ki a befolyásos washingtoni agytröszt, a Brookings Intézet; a Nemzeti Gazdasági Kutató Hivatal, aminek magállapításai kritikus szerepet játszanak a tőzsde manipulációkban; a Public Administration Clearing House, ami az ország helyi igazgatási alkalmazottainak benevelését végzi; a Tagállami Kormányok Tanácsa, mely a nemzet törvényhozásait tartja hatalmában; az Institute of Pacific Relations, az Egyesült Államokbeli leghírhedtebb kommunista fedőszerv . A Rockefellerek ez utóbbi szervezet igazgatói voltak és Lewis Lichtenstein Strauss-on (Kuhn, Loeb) keresztül pénzt bocsájtottak rendelkezésére.
A szavakban kommunista-ellenes Reagen kormányzat hivatalba juttatásával a Rockefeller érdekeltségek megkísérelték elkendőzni a világ kommunizmusnak nyújtott támogatásukat. Azonban Reagen hamarosan ugyanolyan lelkesen vacsorázott szovjet vezetőkkel mint Jimmy Carter . A Bechtel Corporation két tisztségviselője, George Pratt Schultz (a vállalat elnöke) és Caspar Weinberger (tanácsos) vezette Reagen választási hadjáratát. Schultz külügyminiszter, Weinberger pedig védelmiminiszter lett. A Schröder-Rockefeller Társaság finanszírozta a Bechtel indulását.
Továbbra is jelentős a Rockefeller pénzügyi befolyás . A Carter kormányzat alatt David Rockefeller nagylelkűen Washingtonba küldte személyes tanácsadóját, Paul Volcker-t, hogy a Szövetségi Tartalék Tábla elnöke legyen . 1987-ben Reagen végül is leváltotta Volcker-t és Alan Greenspan-t nevezte ki helyére . Greenspan megelőzőleg a J.P. Morgan bankház egyik társa volt.
A Rockefellerek és idegen gazdáik, a Rothschildok, Amerikára gyakorolt, mindent átfogó befolyását látván megkérdezhetjük: Mit lehet tenni? A jog csak akkor fenntartható, ha az állampolgárok tevékenyen kutatják az igazságosságot . Az gazságosság csak akkor fenntartható, ha a nép elismeri, isteni kötelessége a jog szolgálata . A történelem feljegyezte az alkotmány bitorlóinak minden bűnét . Megtanulhattuk a fájdalmas leckét, hogy a Rockefeller monopolisták szövetségi és tagállami ügynökeik útján gyakorolják hatalmukat . E könyv írásakor Ron Paul, volt képviselő ésszerű programmal az elnöki hivatalért küzd — hogy oszlassuk fel a Szövetségi Tartalékot, az FBI-t, CIA-t és az Internal Reveneu Service-t (U.S. adó hivatal) . Évek óta ismert, hogy az állítólagosan a bűnözés elleni harcra létrehozott Szövetségi Vizsgáló Hivatal 90%-ban politikailag másként gondolkodók zaklatásával és elszigetelésével foglalkozik.
A bűnöző szindikalisták ma évi 1.000.000.000.000 dollárt rabolnak el a nemzettől . Ennek egyharmada a Gyógyszer Tröszthöz kerül . Mielőtt e kifosztás ellen felléphetnénk, a népnek mindent meg kell tennie egészsége visszanyerésére . Ahogy azt annak idején Ezra Pound is mondta : Egészséget, a mindenségit ! Amerika a világ legnagyszerűbb nemzetévé válhatott, mert polgárai a legegészségesebbek voltak . Amióta a Rockefeller Szindikátus hatalmába kerítette az egészségügyet, polgáraink egyre gyengülnek és ma egy csomó olyan testi és lelki betegségtől szenvednek, melyek mindegyike visszavezethető a vegyi és gyógyszer monopólium tevékenységéhez . E betegségek jelentik a legnagyobb veszélyt nemzeti megmaradásunkra.
Nincsenek megjegyzések:
Reakció blog Reakciós Holokauszt tagadás
anarchoszindikális reakció reakciós neokon nagytőkés nagytőke gyáros,
Anarchoszindikalizmus
Reakció blog Reakciós Holokauszt tagadás
anarchoszindikális reakció reakciós neokon nagytőkés nagytőke gyáros,
Anarchoszindikalizmus
2008. március 20., csütörtök
Angliából indult el
Angliából indult el
Az, amit ma demokráciának hívnak, pedig valójában plutokrácia, avagy timokrácia.
Az angol oligarchia 19. század végén alakult összeesküvő csoportjának bemutatására, egy részlet Carroll Quigley, 1949-ben írt, The Anglo-American Establishment című könyvéből (3-7.o.) :
„Mindenki előtt ismert a Rhodes Ösztöndíj, ami Cecil Rhodes hetedik végrendeletének alapján jött létre. Ami nem annyira ismert az az, hogy Rhodes, öt korábbi végrendeletében, vagyonát a Brit Birodalom megtartásáért és kiterjesztéséért dolgozó titkostársaság alapítására hagyta. És amit látszólag senki sem tud, hogy e társaságot Rhodes legfőbb bizalmasa, lord Milner hozta létre. Persze e csoport nem gyermeteg dolog, mint például a Ku Klux Klan. Nincsenek talárjai, titkos kézfogasai, jelszavai. Nincs ilyesmire szükség, mert a szervezet tagjai jól ismerik egymást. Valószínűleg nincsenek titoktartási fogadalmak és beavatási rituálék sem. Azonban a társaság létezik és titkos tanácskozásokat tart, amiken a csoport rangidős tagja elnököl. 1891-óta a megbeszéléseken Rhodes, Lord Milner, Lord Selborne, Sir Patric Duncan, Jan Smuts, Lord Lothian és Lord Brand elnökölt.
Nem könnyű a kívülállónak titkostársaság történelméről írni, de minthogy egyetlen bennfentes sem szándékszik ezt megtenni, kénytelen vagyok én megkísérelni. Valakinek meg kell ezt tennie, mert — amint azt majd bemutatom — e csoport a 20. század egyik legfontosabb történelemalakító tényezője. Valójában, ha az ember tudja hol keresse, nem nehéz e jelentős csoport létének bizonyítékát találni. Mindazonáltal, roppant nehéz lett volna e könyvet megírni, ha nem kaptam volna bizonyos, magán természetű segítséget a csoporthoz közel álló személyektől.
E titkostársaság létrehozása nem a pillanat műve volt. Rhodes több mint 17 évig tervezgette. William Stead 1889. április 4-én ismerte meg a tervet, Reginald Baliol Brett pedig 1890.február 3-án. 1891 és 1902 között csak egy tucatnyian tudtak a csoport létéről. Ebben az időszakban Rhodes volt a vezető és Stead a legbefolyásosabb, Lothian (Philip Kerr) és Lionel Curtis pedig a legfontosabb tagok. 1925-től 1940-es haláláig, Kerr volt a vezető, utána pedig valószínűleg Robert Henry Brand (Lord Brand).
A majdnem hatvan éves időszak alatt számos névvel jelölték a társaságot. Az első évtizedben Cecil Rhodes titkostársaságának, vagy Cecil Rhodes álmának nevezték. A második évtizedben Milner neveldéjének, a harmadikban pedig Kerekasztal csoportnak hívták. 1920-óta, attól függően, hogy tevékenységének melyik ágát vizsgálták, Times csapat, Minden lelkek csoport és Cliveden csoport megnevezést adták neki. Mindezen megjelölések többé-kevésbé helytelenek, mert a szervezet tevékenységének csupán egy részére irányítják a figyelmet. A Milner nevelde és a Kerekasztal a segítők körének két különböző neve és így csak a társaság egy részét jelölik, mert a szervezet valódi központja, a kiválasztottak köre, megszakítás nélkül létezik és tagjait szükség szerint választja a külső körből. 1920-óta a vezető kört jobbára Waldorf Astor társai befolyásolták.
A Rhodes Titkostársaság megnevezés is csak 1891 és 1899 között helyes, mert Rhodes 1902-es halála után, Milner annyira átalakította és kibővítette a szervezetet, hogy egészen más jelleget öltött, bár továbbra is a régi célokat követte.
A csoportnak nagyrészt sikerült titokban tartania létét és legbefolyásosabb tagjainak legtöbbje — megelégedvén a rivaldafény nélküli, tényleges hatalommal — még az angol történelem alapos tanulmányozói előtt is ismeretlen. Ez még inkább sokatmondó, ha figyelembe vesszük, hogy a propaganda a csoport fő eszköze. A társaság mesterkedéseinek eredménye volt az 1895-ös, Jameson rajtaütés és a búr háború. Ők hozták létre és irányították a Rhodes Trust-ot, a Dél-Afrikai Uniót, a State című, dél-afrikai lapot és a Round Table című folyóiratot, ami a mai napig is a társaság szócsöve. Több mint egy nemzedéken keresztül, a társaság volt a legbefolyásosabb erő az oxfordi All Souls, Balliol és New főiskolán és több mint ötven évig tartotta kezében a Times című lapot. A társaság vezette be és népszerűsítette a brit nemzetközösség kifejezést, tagjai befolyásolták Lloyd George 1917 és 1919 közötti kormányzatát és a 19-es béketárgyalás küldöttségét. A csoport részt vett a Népszövetség megalakításában és irányításában és 1919-ben létrehozta a Nemzetközi Ügyek Királyi Intézetét. A társaság irányította az 1917 és 1945 közötti angol külpolitikát és állt a német megbékélési irányzat mögött. Emellett, máig jelentős befolyása van az angol történelemírásra.
Azt várhatnánk, hogy ilyen komoly eredményeket elért csoport mindennapos megbeszélések tárgya a történelem és a közügyek tanulmányozói között. Azonban e társaság esetében ez nem így van, mert, először is, a csoport szándékosan titokban tartja létét, másodszor pedig, mert nem szoros egység, hanem egymásba fűződő körök rendszere, jobbára látszólag politikai jelentőség nélküli szervezetek mögé rejtve.
Bár az évek során a Milner csoport tagsága lassan kicserélődött, a szervezet ma is magán viseli fő vezetőjének jellemvonásait és Baliol ideológiai irányvonalát. Noha a csoport hivatalosan csak 1891-ben alakult meg, története hosszabb időszakot foglal magába, mert eredete visszanyúlik egész 1873-ig. A szervezet történelme négy részre osztható, amiből az 1873-tol 1891-ig terjedő szakaszt előkészítő időszaknak nevezhetjük és William Stead és Alfred Milner volt fő személyisége. Az 1891 és 1901 közötti tíz év a Rhodes korszak, bár inkább Stead volt a fő alak. 1901-től 1922-ig terjed a New College időszak, aminek Lord Milner a központi alakja. 1922-tol napjainkig (1949) terjed az All Souls korszak, amiben Lord Lothian, Lord Brand és Lionel Curtis a vezető személyiség. E négy korszak alatt a csoport 1939-ig folyamatosan növelte befolyását, amikor is a német megbékélési politika miatt súlyos törést szenvedett, az 1945-ös választásokon pedig jelentősen visszaesett.
Milner azért tudta befolyásolni a társaságot, mert személyében találkozott a három csoporthatás : a Toynbee csapaté, a Cecil tömbbé és a Rhodes titkostársaságé. A Toynbee csapat egy 1873-ban, Arnold Toynbee és Alfred Milner vezetése alatt alakult, politikai entellektüel csoport volt, lényegében Milner személyes barátainak köre. A Cecil tömb a Lord Salisbury által kialakított, politikai és társadalmi erő csúcsa volt és kiterjedt az oktatásra és a sajtóra is. Főleg Eton-ban, Harrow-ban és az oxfordi All Souls College-ban volt érezhető oktatási befolyása. A sajtó terén a Quarterly Review és a Times állt irányítása alatt. A Rhodes titkostársaság birodalmi föderalisták csoportja volt, mely, Dél-Afrika gazdasági forrásainak felhasználásával, a Brit Birodalom kiterjesztését és állandósítását kívánta elérni.
Kétséges, hogy Milner létrehozhatta volna csoportját e három ág támogatása nélkül. A Toynbee csapat szolgáltatta az ideológiai és személyes hűséget. A Cecil tömb adta a politikai befolyást, ami nélkül elképzelései csírájukban elhaltak volna. A Rhodes titkostársaság adta a pénzt, ami lehetővé tette, hogy létrehozza saját, a Cecil tömbtől független szervezetét. 1902-re — amikor a Cecil tömb, Lord Sulisbury mesteri kezeiből Arthur Balfour közömbös irányítása alá került és Rhodes halálával Milner vált az óriási hagyaték kezelőjévé — a Milner csoport már szilárd alapokon állt és reményekkel tekinthetett a jövőbe. Az 1906-ban kezdődött hosszú liberális időszak némi felhőt borított a társaság kilátásaira, de 1916-ra bejutott a politikai hatalom erődjébe és a következő húsz évben fokozatosan növelte befolyását, mígnem 1938-ra Anglia legjelentősebb erejévé vált.
A Milner csoport eredeti tagjai jómódú, nemesi családokból származtak. Oxfordban bemutatták szellemi képességeiket és lefektették a társaság alapjait. Kezdetben családi vagyonuk elegendő volt törekvéseikhez, de idővel címeikhez más pénzforrást is kellett csatolniuk. Ilyen volt az All Souls Alapítvány, a Rhodes Trust, a Beit Trust, a Sir Abe Bailey vagyon, az Astor vagyon, a Nuffield vagyon és bizonyos brit bankok, mint a Lazard Testvérek és Társai.”
Hogy a Cecil-Milner-Rhodes féle csoport a pénzemberek érdekeit képviselete, azt nemcsak az bizonyítja, hogy Lord Rothschild a kiválasztottak köréhez tartozott, de az is, hogy számos vezető tag bankárok alkalmazásában állt : Edward Peacock – Baring Testvérek; Robert Brand, Thomas Brand, Adam Morris – Lazard Testvérek; Lord Selborne – Lloyd's Bank; Lord Lugard – Barclay's Bank; Lord Goschen – Westminster Bank.
1865-ben Frankfurtból az Egyesült Államokba vándorolt Jacob Henry Schiff (1847-1920). 1867-ben Abraham Kuhn és Solomon Loeb New Yorkban megalapította a Kuhn, Loeb és Társai bankházat. Jacob Schiff a terepszemle után 1873-ban visszautazott Európába, ahol tárgyalásokat folytatott a Disconto-Gesellschafttal és más bankházakkal. Megbeszélései láthatóan sikeresek voltak, mert amerikai visszaérkezése után, 1875. január elsején társult a Kuhn, Loeb céghez és vezetője lett, az addig nem túl jelentős pénzintézet pedig hamarosan az Egyesült Államok második legnagyobb bankházává vált. A Kuhn, Loeb mindvégig szoros kapcsolatot tartott fenn a Disconto-Gesellschafttal. Schiff, mint a 300-ak tagja, természetesen a pénzhatalom világ feletti uralmának eléréséért dolgozott. E munkájában jelentős összeggel támogatta Maurice de Hirsch, aki Törökország kifosztásából és magyarországi vasutakból szerezte vagyonát. Schiff finanszírozta a japánok 1904-5-ös, Oroszország elleni háborúját és jelentős összeggel ($20 millió) támogatta az 1905-ös és 1917-es forradalom cár elleni összeesküvőit. (1979-ben a Kuhn, Loeb a Lehman Brothers tulajdonába került. 1984-ben az American Express birtokában lévő Shearson cég megvette a Lehman Brothers-t és ma, Shearson, Lehman néven, Meryll Lynch után ez az Egyesült Államok második legnagyobb kötvényforgalmazó háza.)
1902-ben Hamburgból New Yorkba vándorolt Paul Warburg (1868-1932) és csatlakozott a Kuhn, Loeb bankházhoz. Több évi mesterkedés után, 1913. december 23-án végül is sikerült elérnie, hogy az Egyesült Államoknak újra magántulajdonú központi bankja legyen. A bank felállítására vonatkozó törvényjavaslat elkészítését és előterjesztését Jacob Schiff, Bernard Baruch és legfőképp Nelson Aldrich segítette. (Aldrich lánya az ifjabb John D Rockefellerhez ment feleségül.) A jobbára tudatlan, vagy romlott törvényhozók sorba állítását Edward Mandel House szervezte meg. Paul Warburg munkásságát később ekképpen méltatta Seligman professzor, a híres bankár család egyik sarja :
„Kevesen tudják mekkora hálával tartozik az Egyesült Államok Warburg úrnak. Nyugodtan kijelenthetjük, hogy a Szövetségi Tartalék törvényének alapvető pontjai főként Warburg úr munkájának eredményei. A leszámítolásról és a tartalékról szóló két fő rendelkezésben a Szövetségi Tartalék törvénye a Warburg úr által kidolgozott, Aldrich-javaslat alapgondolatát vette át. Nem szabad elfelejtenünk, hogy Warburg úr gyakorlati célokat tartott szeme előtt. Terve kidolgozásában és annak fokozatos bemutatásában mindig figyelemmel volt rá, hogy a gyanakvás és az előítélet eloszlatása feladatának fő része. Következésképpen, terve különböző, jól kidolgozott javaslatokat tartalmazott, hogy a közfelfogásból eloszlassa a veszélyek képzetét és meggyőzze az országot, elgondolása megvalósítható. Warburg úr remélte, az idő múlásával majd lehetségessé válik a törvény néhány kitételének eltörlése miket főleg oktatási célból iktattak bele.”
Köszönjük szépen. Nagyon kedves. 80 év távlatából, két háború után és nyakig adósságban láthatjuk mire vezet a pénzhatalom felvilágosítási programja és azt is, mit értenek ők felvilágosításon — tömeg butítást. A pénzhatalom ellen küzdő és a törvény ellen szavazó Charles August Lindbergh (a híres repülős apja) ekként szólt a Házhoz, a törvény elfogadásakor:
„E törvény, a földkerekség leggigászibb trösztjét hozza létre. Amikor az elnök aláírja, jogerőre emelkedik a pénzhatalom láthatatlan kormányzata... Ha Wall Street nem játszana ki bennünket, ha Kendtek, szenátorok és képviselők, nem tennék szélhámossággá a Kongresszust és a népet képviselnék, akkor lenne stabilitás. A jelenlegi pénzrendszer a Kongresszus legnagyobb bűne. E banktörvény az utóbbi idők legnagyobb törvényhozási gaztette. A választmányi és párt főnökök megint csak működésbe léptek és megakadályozták, hogy a népnek saját kormányából haszna legyen.”
A szövetségi tartalékrendszer, az Egyesült Államok pénzkibocsájtó központi bankja, egy magán tulajdonú részvénytársaság. A Szövetségi Tartalék által kibocsájtott, amerikai dollárként ismert pénz hamis mivoltát egy ideig maga a bank is elismerte és 1953-ig a következő felirat volt látható a szövetségi tartalékjegyeken : „...törvényes pénzre váltható az Egyesült Államok Kincstárában, vagy bármely Szövetségi Tartalék Bankban .” A szövetségi tartalékrendszert irányító, new yorki Szövetségi Tartalék Bank 203.053 induló részvényéből a következő bankok vettek nagyobb tételeket :
National City Bank (Stillman - Rockefeller) 30.000
First National Bank (Morgan) 15.000
National Bank of Commerce (Morgan) 21.000
Hanover National Bank (Stillman) 10.300
Chase National (Rockefeller) 6.000
Az, amit ma demokráciának hívnak, pedig valójában plutokrácia, avagy timokrácia.
Az angol oligarchia 19. század végén alakult összeesküvő csoportjának bemutatására, egy részlet Carroll Quigley, 1949-ben írt, The Anglo-American Establishment című könyvéből (3-7.o.) :
„Mindenki előtt ismert a Rhodes Ösztöndíj, ami Cecil Rhodes hetedik végrendeletének alapján jött létre. Ami nem annyira ismert az az, hogy Rhodes, öt korábbi végrendeletében, vagyonát a Brit Birodalom megtartásáért és kiterjesztéséért dolgozó titkostársaság alapítására hagyta. És amit látszólag senki sem tud, hogy e társaságot Rhodes legfőbb bizalmasa, lord Milner hozta létre. Persze e csoport nem gyermeteg dolog, mint például a Ku Klux Klan. Nincsenek talárjai, titkos kézfogasai, jelszavai. Nincs ilyesmire szükség, mert a szervezet tagjai jól ismerik egymást. Valószínűleg nincsenek titoktartási fogadalmak és beavatási rituálék sem. Azonban a társaság létezik és titkos tanácskozásokat tart, amiken a csoport rangidős tagja elnököl. 1891-óta a megbeszéléseken Rhodes, Lord Milner, Lord Selborne, Sir Patric Duncan, Jan Smuts, Lord Lothian és Lord Brand elnökölt.
Nem könnyű a kívülállónak titkostársaság történelméről írni, de minthogy egyetlen bennfentes sem szándékszik ezt megtenni, kénytelen vagyok én megkísérelni. Valakinek meg kell ezt tennie, mert — amint azt majd bemutatom — e csoport a 20. század egyik legfontosabb történelemalakító tényezője. Valójában, ha az ember tudja hol keresse, nem nehéz e jelentős csoport létének bizonyítékát találni. Mindazonáltal, roppant nehéz lett volna e könyvet megírni, ha nem kaptam volna bizonyos, magán természetű segítséget a csoporthoz közel álló személyektől.
E titkostársaság létrehozása nem a pillanat műve volt. Rhodes több mint 17 évig tervezgette. William Stead 1889. április 4-én ismerte meg a tervet, Reginald Baliol Brett pedig 1890.február 3-án. 1891 és 1902 között csak egy tucatnyian tudtak a csoport létéről. Ebben az időszakban Rhodes volt a vezető és Stead a legbefolyásosabb, Lothian (Philip Kerr) és Lionel Curtis pedig a legfontosabb tagok. 1925-től 1940-es haláláig, Kerr volt a vezető, utána pedig valószínűleg Robert Henry Brand (Lord Brand).
A majdnem hatvan éves időszak alatt számos névvel jelölték a társaságot. Az első évtizedben Cecil Rhodes titkostársaságának, vagy Cecil Rhodes álmának nevezték. A második évtizedben Milner neveldéjének, a harmadikban pedig Kerekasztal csoportnak hívták. 1920-óta, attól függően, hogy tevékenységének melyik ágát vizsgálták, Times csapat, Minden lelkek csoport és Cliveden csoport megnevezést adták neki. Mindezen megjelölések többé-kevésbé helytelenek, mert a szervezet tevékenységének csupán egy részére irányítják a figyelmet. A Milner nevelde és a Kerekasztal a segítők körének két különböző neve és így csak a társaság egy részét jelölik, mert a szervezet valódi központja, a kiválasztottak köre, megszakítás nélkül létezik és tagjait szükség szerint választja a külső körből. 1920-óta a vezető kört jobbára Waldorf Astor társai befolyásolták.
A Rhodes Titkostársaság megnevezés is csak 1891 és 1899 között helyes, mert Rhodes 1902-es halála után, Milner annyira átalakította és kibővítette a szervezetet, hogy egészen más jelleget öltött, bár továbbra is a régi célokat követte.
A csoportnak nagyrészt sikerült titokban tartania létét és legbefolyásosabb tagjainak legtöbbje — megelégedvén a rivaldafény nélküli, tényleges hatalommal — még az angol történelem alapos tanulmányozói előtt is ismeretlen. Ez még inkább sokatmondó, ha figyelembe vesszük, hogy a propaganda a csoport fő eszköze. A társaság mesterkedéseinek eredménye volt az 1895-ös, Jameson rajtaütés és a búr háború. Ők hozták létre és irányították a Rhodes Trust-ot, a Dél-Afrikai Uniót, a State című, dél-afrikai lapot és a Round Table című folyóiratot, ami a mai napig is a társaság szócsöve. Több mint egy nemzedéken keresztül, a társaság volt a legbefolyásosabb erő az oxfordi All Souls, Balliol és New főiskolán és több mint ötven évig tartotta kezében a Times című lapot. A társaság vezette be és népszerűsítette a brit nemzetközösség kifejezést, tagjai befolyásolták Lloyd George 1917 és 1919 közötti kormányzatát és a 19-es béketárgyalás küldöttségét. A csoport részt vett a Népszövetség megalakításában és irányításában és 1919-ben létrehozta a Nemzetközi Ügyek Királyi Intézetét. A társaság irányította az 1917 és 1945 közötti angol külpolitikát és állt a német megbékélési irányzat mögött. Emellett, máig jelentős befolyása van az angol történelemírásra.
Azt várhatnánk, hogy ilyen komoly eredményeket elért csoport mindennapos megbeszélések tárgya a történelem és a közügyek tanulmányozói között. Azonban e társaság esetében ez nem így van, mert, először is, a csoport szándékosan titokban tartja létét, másodszor pedig, mert nem szoros egység, hanem egymásba fűződő körök rendszere, jobbára látszólag politikai jelentőség nélküli szervezetek mögé rejtve.
Bár az évek során a Milner csoport tagsága lassan kicserélődött, a szervezet ma is magán viseli fő vezetőjének jellemvonásait és Baliol ideológiai irányvonalát. Noha a csoport hivatalosan csak 1891-ben alakult meg, története hosszabb időszakot foglal magába, mert eredete visszanyúlik egész 1873-ig. A szervezet történelme négy részre osztható, amiből az 1873-tol 1891-ig terjedő szakaszt előkészítő időszaknak nevezhetjük és William Stead és Alfred Milner volt fő személyisége. Az 1891 és 1901 közötti tíz év a Rhodes korszak, bár inkább Stead volt a fő alak. 1901-től 1922-ig terjed a New College időszak, aminek Lord Milner a központi alakja. 1922-tol napjainkig (1949) terjed az All Souls korszak, amiben Lord Lothian, Lord Brand és Lionel Curtis a vezető személyiség. E négy korszak alatt a csoport 1939-ig folyamatosan növelte befolyását, amikor is a német megbékélési politika miatt súlyos törést szenvedett, az 1945-ös választásokon pedig jelentősen visszaesett.
Milner azért tudta befolyásolni a társaságot, mert személyében találkozott a három csoporthatás : a Toynbee csapaté, a Cecil tömbbé és a Rhodes titkostársaságé. A Toynbee csapat egy 1873-ban, Arnold Toynbee és Alfred Milner vezetése alatt alakult, politikai entellektüel csoport volt, lényegében Milner személyes barátainak köre. A Cecil tömb a Lord Salisbury által kialakított, politikai és társadalmi erő csúcsa volt és kiterjedt az oktatásra és a sajtóra is. Főleg Eton-ban, Harrow-ban és az oxfordi All Souls College-ban volt érezhető oktatási befolyása. A sajtó terén a Quarterly Review és a Times állt irányítása alatt. A Rhodes titkostársaság birodalmi föderalisták csoportja volt, mely, Dél-Afrika gazdasági forrásainak felhasználásával, a Brit Birodalom kiterjesztését és állandósítását kívánta elérni.
Kétséges, hogy Milner létrehozhatta volna csoportját e három ág támogatása nélkül. A Toynbee csapat szolgáltatta az ideológiai és személyes hűséget. A Cecil tömb adta a politikai befolyást, ami nélkül elképzelései csírájukban elhaltak volna. A Rhodes titkostársaság adta a pénzt, ami lehetővé tette, hogy létrehozza saját, a Cecil tömbtől független szervezetét. 1902-re — amikor a Cecil tömb, Lord Sulisbury mesteri kezeiből Arthur Balfour közömbös irányítása alá került és Rhodes halálával Milner vált az óriási hagyaték kezelőjévé — a Milner csoport már szilárd alapokon állt és reményekkel tekinthetett a jövőbe. Az 1906-ban kezdődött hosszú liberális időszak némi felhőt borított a társaság kilátásaira, de 1916-ra bejutott a politikai hatalom erődjébe és a következő húsz évben fokozatosan növelte befolyását, mígnem 1938-ra Anglia legjelentősebb erejévé vált.
A Milner csoport eredeti tagjai jómódú, nemesi családokból származtak. Oxfordban bemutatták szellemi képességeiket és lefektették a társaság alapjait. Kezdetben családi vagyonuk elegendő volt törekvéseikhez, de idővel címeikhez más pénzforrást is kellett csatolniuk. Ilyen volt az All Souls Alapítvány, a Rhodes Trust, a Beit Trust, a Sir Abe Bailey vagyon, az Astor vagyon, a Nuffield vagyon és bizonyos brit bankok, mint a Lazard Testvérek és Társai.”
Hogy a Cecil-Milner-Rhodes féle csoport a pénzemberek érdekeit képviselete, azt nemcsak az bizonyítja, hogy Lord Rothschild a kiválasztottak köréhez tartozott, de az is, hogy számos vezető tag bankárok alkalmazásában állt : Edward Peacock – Baring Testvérek; Robert Brand, Thomas Brand, Adam Morris – Lazard Testvérek; Lord Selborne – Lloyd's Bank; Lord Lugard – Barclay's Bank; Lord Goschen – Westminster Bank.
1865-ben Frankfurtból az Egyesült Államokba vándorolt Jacob Henry Schiff (1847-1920). 1867-ben Abraham Kuhn és Solomon Loeb New Yorkban megalapította a Kuhn, Loeb és Társai bankházat. Jacob Schiff a terepszemle után 1873-ban visszautazott Európába, ahol tárgyalásokat folytatott a Disconto-Gesellschafttal és más bankházakkal. Megbeszélései láthatóan sikeresek voltak, mert amerikai visszaérkezése után, 1875. január elsején társult a Kuhn, Loeb céghez és vezetője lett, az addig nem túl jelentős pénzintézet pedig hamarosan az Egyesült Államok második legnagyobb bankházává vált. A Kuhn, Loeb mindvégig szoros kapcsolatot tartott fenn a Disconto-Gesellschafttal. Schiff, mint a 300-ak tagja, természetesen a pénzhatalom világ feletti uralmának eléréséért dolgozott. E munkájában jelentős összeggel támogatta Maurice de Hirsch, aki Törökország kifosztásából és magyarországi vasutakból szerezte vagyonát. Schiff finanszírozta a japánok 1904-5-ös, Oroszország elleni háborúját és jelentős összeggel ($20 millió) támogatta az 1905-ös és 1917-es forradalom cár elleni összeesküvőit. (1979-ben a Kuhn, Loeb a Lehman Brothers tulajdonába került. 1984-ben az American Express birtokában lévő Shearson cég megvette a Lehman Brothers-t és ma, Shearson, Lehman néven, Meryll Lynch után ez az Egyesült Államok második legnagyobb kötvényforgalmazó háza.)
1902-ben Hamburgból New Yorkba vándorolt Paul Warburg (1868-1932) és csatlakozott a Kuhn, Loeb bankházhoz. Több évi mesterkedés után, 1913. december 23-án végül is sikerült elérnie, hogy az Egyesült Államoknak újra magántulajdonú központi bankja legyen. A bank felállítására vonatkozó törvényjavaslat elkészítését és előterjesztését Jacob Schiff, Bernard Baruch és legfőképp Nelson Aldrich segítette. (Aldrich lánya az ifjabb John D Rockefellerhez ment feleségül.) A jobbára tudatlan, vagy romlott törvényhozók sorba állítását Edward Mandel House szervezte meg. Paul Warburg munkásságát később ekképpen méltatta Seligman professzor, a híres bankár család egyik sarja :
„Kevesen tudják mekkora hálával tartozik az Egyesült Államok Warburg úrnak. Nyugodtan kijelenthetjük, hogy a Szövetségi Tartalék törvényének alapvető pontjai főként Warburg úr munkájának eredményei. A leszámítolásról és a tartalékról szóló két fő rendelkezésben a Szövetségi Tartalék törvénye a Warburg úr által kidolgozott, Aldrich-javaslat alapgondolatát vette át. Nem szabad elfelejtenünk, hogy Warburg úr gyakorlati célokat tartott szeme előtt. Terve kidolgozásában és annak fokozatos bemutatásában mindig figyelemmel volt rá, hogy a gyanakvás és az előítélet eloszlatása feladatának fő része. Következésképpen, terve különböző, jól kidolgozott javaslatokat tartalmazott, hogy a közfelfogásból eloszlassa a veszélyek képzetét és meggyőzze az országot, elgondolása megvalósítható. Warburg úr remélte, az idő múlásával majd lehetségessé válik a törvény néhány kitételének eltörlése miket főleg oktatási célból iktattak bele.”
Köszönjük szépen. Nagyon kedves. 80 év távlatából, két háború után és nyakig adósságban láthatjuk mire vezet a pénzhatalom felvilágosítási programja és azt is, mit értenek ők felvilágosításon — tömeg butítást. A pénzhatalom ellen küzdő és a törvény ellen szavazó Charles August Lindbergh (a híres repülős apja) ekként szólt a Házhoz, a törvény elfogadásakor:
„E törvény, a földkerekség leggigászibb trösztjét hozza létre. Amikor az elnök aláírja, jogerőre emelkedik a pénzhatalom láthatatlan kormányzata... Ha Wall Street nem játszana ki bennünket, ha Kendtek, szenátorok és képviselők, nem tennék szélhámossággá a Kongresszust és a népet képviselnék, akkor lenne stabilitás. A jelenlegi pénzrendszer a Kongresszus legnagyobb bűne. E banktörvény az utóbbi idők legnagyobb törvényhozási gaztette. A választmányi és párt főnökök megint csak működésbe léptek és megakadályozták, hogy a népnek saját kormányából haszna legyen.”
A szövetségi tartalékrendszer, az Egyesült Államok pénzkibocsájtó központi bankja, egy magán tulajdonú részvénytársaság. A Szövetségi Tartalék által kibocsájtott, amerikai dollárként ismert pénz hamis mivoltát egy ideig maga a bank is elismerte és 1953-ig a következő felirat volt látható a szövetségi tartalékjegyeken : „...törvényes pénzre váltható az Egyesült Államok Kincstárában, vagy bármely Szövetségi Tartalék Bankban .” A szövetségi tartalékrendszert irányító, new yorki Szövetségi Tartalék Bank 203.053 induló részvényéből a következő bankok vettek nagyobb tételeket :
National City Bank (Stillman - Rockefeller) 30.000
First National Bank (Morgan) 15.000
National Bank of Commerce (Morgan) 21.000
Hanover National Bank (Stillman) 10.300
Chase National (Rockefeller) 6.000
2008. március 19., szerda
NEPOTIZMUS
NEPOTIZMUS: igazságtalan pártfogás, kivételezés, amivel a befolyásos emberek közhivatalok, állások, megrendelések elnyerésére - a közérdek mellőzésével - rokonaikat és családtagjaikat támogatják. Az elnevezés a latin nepos = unoka kifejezésből származik. Nepotizmus egy faji alapon szervezett klán uralma is, tehát a cionizmus, és különféle megnyilvánulási formái is ide tartoznak.
Hogyan lehet az, hogy egy kispárté minden főbb minisztérumi tárca? Hát úgy, hogy a zsidók pénze (ezáltal pedig hatalma) azt támogatja. Ezzel szemben amikor a MIÉP-nek volt 6%-nyi mandátuma, akkor az SEMMILYEN miniszteri tárcát nem irányíthatott. Ezek tények.
Ilyennel jönnek néha, hogy "zsidózni káros és értelmetlen." Ne akarjátok elhallgattatni az igazság kimondóit. Az pedig, hogy antiszemita, a világon semmit sem jelent. Miért nem lehet szóvá tenni, ha úgy érzi valaki, hogy országában, egyházában egy másik nép, vagy egy másik vallás befolyása érvényesül? Mondjuk, téved az illető, ahhoz nincs joga? Mondjuk bűn lehetett az, ha valaki a Habsburg uralom idején azt mondja, nem minden alap nélkül: túlzott a Habsburg befolyás a katolikus egyházban. Ez egy vitatható kijelentés, bár nem alap nélküli, de aki ezt állítja, az antihabsburg, és kitiltandó, kiirtandó?
A bűnt emberek jelenítik meg...mit tegyek, amikor elveszik a munkám, a fizetésem, nincs pénzem orvosra, nem tudom eltartani a családom...mondhatjátok, ez az én hibám, de én mindent megtettem, tanultam, nyelveken beszélek, stb. Közben hazámat gyarmati sorba süllyesztik, mindent eladnak, tönkretesznek, milliókat kergetnek a nyomorba...konkrét emberek teszik ezt, jól meghatározott érdekből, a saját önző érdekekikből. Akkor ne álljunk ellen? Hát a reformátusok, pl. Bethlen Gábor és mások talán nem álltak ellen a Habsburg-elnyomásnak? Nem harcoltak? Miért kéne szó nélkül végignéznünk a saját pusztulásunkat? A magyarság gyarmati sorba süllyesztését? Nem kötelessége az egyháznak a magyarság ügye mellé állni, szívvel-lélekkel?
Ez pedig konkrétan az evangélikus egyházra vonatkozik, és annak is a vezetőire - tehát nem a kispapokra és a hívőkre.
Olvasó: teljes csődben a Magyarországi Evangélikus Egyház
2007-10-30. 09:58:21
Éppen ideje már, hogy végre nyíltan beszéljünk a magyar evangélikus
egyházban uralkodó kétségbeejtő állapotokról. Annál is inkább, mert ez a
magát "egyháznak" nevező gittegylet sokkal rosszabb helyzetben van, mint
akár protestáns, akár katolikus testvérei.
Gondoljunk bele, hogy ennek az egyháznak a tagja Donáth László, MSZP-s
országgyűlési képviselő, aki valójában az SZDSZ embere, és minden
cionista ügy leglelkesebb szószólója. /Ami anyagilag roppant jól
jövedelmezett neki./ Tudni kell továbbá, hogy az un. Egyházügyi
Titkárság vezetője egy magát evangélikusnak nevező ember, Csepregi
András, aki persze nyilván jó pénzért ad tanácsokat El Qrónak és a
mögötte álló magyar-és keresztényellenes érdekszövetségnek. Az egyház
élén ma is volt ügynökök, illetve most már főként azok gyerekei állnak,
így teljességgel lehetetlen a "múlt feltárása", amiről szövegelnek
ugyan, de persze a rendszerváltás óta alig történt valami ezen a
területen. Az egyház vezetői és lelkészei között rengeteg az elvált
ember, megdöbbentő visszaélésekről és erkölcsi kihágásokról, valamint
pénzlenyúlásokról terjengenek a hírek. Az egész egyház semmi más, mint
egy nagy családi vállalkozás, mert jó pozícióba csak az juthat, akinek
apja, anyja, vagy valamilyen más rokona az egyházban a hóna alá nyúl.
Dühöng a nepotizmus, vezető posztokon csakis a korábbi potentátok
leszármazottai csücsülnek. Hozzáértés, tehetség semmit sem számít. Épp
most adta el az egyház vezetése a száz éves Üllői úti épületet, és az
ügylet mögött egy döbbenetes ingatlan panama körvonalai sejlenek fel.
No és még valami. Előbbre jutni ebben az egyházban a családi kapcsolatok
kihasználása mellett csakis úgy lehet, ha az ember leteszi a hűségesküt
a cionista zsidóknak. A lelkészek nagy része egyre inkább már csak az
Ószövetségről beszél, a zsidóság "erényeit" magasztalja, kereszténységet magát is csak zsidókereszténységet emlegeti,
és ha az evangélikus teológia terén akar valaki babérokat szerezni, akkor előbb
néhány könyvet kell írnia az Ószövetségről, a zsidóság "történelmi
szerepéről", na és legfőképpen a szentséges holocaustról.
Nem csoda hát, ha látva ezt az elképesztő káoszt és zűrzavart, ezt a
megdöbbentő erkölcsi züllést, a keresztény hit teljes hiányát, a
gerinctelen, csúszómászó egyházi vezetőket, a hívek elpártolnak az
evangélikus egyháztól. A templomok üresek, keresztelés alig van, a
bejegyzett evangélikus hívek száma rohamosan csökken. Az egyház mai
vezetőit azonban ez cseppet sem érdekli: ők csak jól akarnak élni, meg
vezérkedni akarnak mindaddig, amíg élnek, s ennek érdekében bárkit
kiszolgálnak, akár magát az Ördögöt is, és bárkit elárulnak, akár magát
a Jóistent is. Luther Márton ha élne, alighanem legott szétzavarná ezt a
szánalmas gittegyletet.
P. G.
Hogyan lehet az, hogy egy kispárté minden főbb minisztérumi tárca? Hát úgy, hogy a zsidók pénze (ezáltal pedig hatalma) azt támogatja. Ezzel szemben amikor a MIÉP-nek volt 6%-nyi mandátuma, akkor az SEMMILYEN miniszteri tárcát nem irányíthatott. Ezek tények.
Ilyennel jönnek néha, hogy "zsidózni káros és értelmetlen." Ne akarjátok elhallgattatni az igazság kimondóit. Az pedig, hogy antiszemita, a világon semmit sem jelent. Miért nem lehet szóvá tenni, ha úgy érzi valaki, hogy országában, egyházában egy másik nép, vagy egy másik vallás befolyása érvényesül? Mondjuk, téved az illető, ahhoz nincs joga? Mondjuk bűn lehetett az, ha valaki a Habsburg uralom idején azt mondja, nem minden alap nélkül: túlzott a Habsburg befolyás a katolikus egyházban. Ez egy vitatható kijelentés, bár nem alap nélküli, de aki ezt állítja, az antihabsburg, és kitiltandó, kiirtandó?
A bűnt emberek jelenítik meg...mit tegyek, amikor elveszik a munkám, a fizetésem, nincs pénzem orvosra, nem tudom eltartani a családom...mondhatjátok, ez az én hibám, de én mindent megtettem, tanultam, nyelveken beszélek, stb. Közben hazámat gyarmati sorba süllyesztik, mindent eladnak, tönkretesznek, milliókat kergetnek a nyomorba...konkrét emberek teszik ezt, jól meghatározott érdekből, a saját önző érdekekikből. Akkor ne álljunk ellen? Hát a reformátusok, pl. Bethlen Gábor és mások talán nem álltak ellen a Habsburg-elnyomásnak? Nem harcoltak? Miért kéne szó nélkül végignéznünk a saját pusztulásunkat? A magyarság gyarmati sorba süllyesztését? Nem kötelessége az egyháznak a magyarság ügye mellé állni, szívvel-lélekkel?
Ez pedig konkrétan az evangélikus egyházra vonatkozik, és annak is a vezetőire - tehát nem a kispapokra és a hívőkre.
Olvasó: teljes csődben a Magyarországi Evangélikus Egyház
2007-10-30. 09:58:21
Éppen ideje már, hogy végre nyíltan beszéljünk a magyar evangélikus
egyházban uralkodó kétségbeejtő állapotokról. Annál is inkább, mert ez a
magát "egyháznak" nevező gittegylet sokkal rosszabb helyzetben van, mint
akár protestáns, akár katolikus testvérei.
Gondoljunk bele, hogy ennek az egyháznak a tagja Donáth László, MSZP-s
országgyűlési képviselő, aki valójában az SZDSZ embere, és minden
cionista ügy leglelkesebb szószólója. /Ami anyagilag roppant jól
jövedelmezett neki./ Tudni kell továbbá, hogy az un. Egyházügyi
Titkárság vezetője egy magát evangélikusnak nevező ember, Csepregi
András, aki persze nyilván jó pénzért ad tanácsokat El Qrónak és a
mögötte álló magyar-és keresztényellenes érdekszövetségnek. Az egyház
élén ma is volt ügynökök, illetve most már főként azok gyerekei állnak,
így teljességgel lehetetlen a "múlt feltárása", amiről szövegelnek
ugyan, de persze a rendszerváltás óta alig történt valami ezen a
területen. Az egyház vezetői és lelkészei között rengeteg az elvált
ember, megdöbbentő visszaélésekről és erkölcsi kihágásokról, valamint
pénzlenyúlásokról terjengenek a hírek. Az egész egyház semmi más, mint
egy nagy családi vállalkozás, mert jó pozícióba csak az juthat, akinek
apja, anyja, vagy valamilyen más rokona az egyházban a hóna alá nyúl.
Dühöng a nepotizmus, vezető posztokon csakis a korábbi potentátok
leszármazottai csücsülnek. Hozzáértés, tehetség semmit sem számít. Épp
most adta el az egyház vezetése a száz éves Üllői úti épületet, és az
ügylet mögött egy döbbenetes ingatlan panama körvonalai sejlenek fel.
No és még valami. Előbbre jutni ebben az egyházban a családi kapcsolatok
kihasználása mellett csakis úgy lehet, ha az ember leteszi a hűségesküt
a cionista zsidóknak. A lelkészek nagy része egyre inkább már csak az
Ószövetségről beszél, a zsidóság "erényeit" magasztalja, kereszténységet magát is csak zsidókereszténységet emlegeti,
és ha az evangélikus teológia terén akar valaki babérokat szerezni, akkor előbb
néhány könyvet kell írnia az Ószövetségről, a zsidóság "történelmi
szerepéről", na és legfőképpen a szentséges holocaustról.
Nem csoda hát, ha látva ezt az elképesztő káoszt és zűrzavart, ezt a
megdöbbentő erkölcsi züllést, a keresztény hit teljes hiányát, a
gerinctelen, csúszómászó egyházi vezetőket, a hívek elpártolnak az
evangélikus egyháztól. A templomok üresek, keresztelés alig van, a
bejegyzett evangélikus hívek száma rohamosan csökken. Az egyház mai
vezetőit azonban ez cseppet sem érdekli: ők csak jól akarnak élni, meg
vezérkedni akarnak mindaddig, amíg élnek, s ennek érdekében bárkit
kiszolgálnak, akár magát az Ördögöt is, és bárkit elárulnak, akár magát
a Jóistent is. Luther Márton ha élne, alighanem legott szétzavarná ezt a
szánalmas gittegyletet.
P. G.
2008. március 18., kedd
Novus ordo seclorum
Novus ordo seclorum, korok új sora (1776-tól kezdődvén), és Lucifer mindent látó szeme a piramis tetején.
Ultima Cumaei venit iam carminis aetas;
magnus ab integro saeclorum nascitur ordo.
iam redit et Virgo, redeunt Saturnia regna,
iam nova progenies caelo demittitur alto.
tu modo nascenti puero, quo ferrea primum
desinet ac toto surget gens aurea mundo,
casta fave Lucina; tuus iam regnat Apollo.
Vergili Maronis Ecloga Qvarta
A 18. század elején templomos lovagok, rózsakeresztesek és kabalisták politikai felforgató szervezetté alakították és óriási mértékben kibővítették a kőművesek és építészek baráti társaságait. Az így kialakult szabadkőművességnek már semmi köze nem volt a szakmai szervezethez, melytől nevét kölcsönözte. A rózsakeresztesek, ezoterikusok, teozófusok és szabadkőművesek azt tartják, hogy egy csodálatos ősi világ tudását viszik tovább és hogy ezen világot akarják visszaállítani. Az Albert Churchward 30° által leírt, 11.000 évvel ezelőtt elsüllyedt Mu-szigetcsoport volt e csodálatos világ, aminek tudását a túlélők Ázsiába vitték. Helena Petrovna Blavatsky és Albert Pike 33° azt tartja,(1) hogy e tudás titkostársaságokon keresztül Káldeába, Egyiptomba, Görögországba, majd Európába került. Mindezt alátámasztja az ókor és középkor, korának műszaki fejlettségét messze meghaladó építészetének ténye .(2) A ténylegesen építő szabadkőművesek valóban csodálatos tudást őriztek, de könnyen lehet, hogy mit sem tudtak annak eredetéről, mert a politikai páholyok misztikája és szertartása nem tőlük vagy Mu elsüllyedésének túlélőitől ered, hanem a kabalistáktól, akiknek ősei Sumériában kerültek kapcsolatba a nagyszerű tudással, amit azután saját céljaikra eltorzítottak. Albert Pike ekképpen ír a 18. századi páholyokról a 20. fokozat mestereinek : „Judaizmus és lovagiasság, babona és filozófia, jótékonyság, őrült gyűlölködés és bosszúvágy, színtiszta erkölcs és igazságtalan és jogtalan megtorlás különös társulása és egymás mellett élése volt látható a Békesség és Egyetértés Templomaiban. Az egész rendszer össze nem illő dolgok — ellentétek és ellentmondások, megdöbbentő és fantasztikus szertelenségek, jó ízlést sértő részletek, tudatlanság, megszállottság és értelmetlen miszticizmus okozta abszurditások által eltorzított és elfedett jó elgondolások — zavaros keveréke volt.”(3)
Rózsakeresztes elmondás szerint (Manly Palmer Hall) a titkos tudás őrzői mindig tudtak Amerika létéről és Kolumbusz a Plátó által továbbított ismeret alapján — a Piri Re'is térképpel a kezében —, a távolság ismeretében indult el az újvilág felfedezésére. A szabadkőművesek különleges történelmi rendeltetést tulajdonítanak Amerikának az ősi világállam újra felállításában és így már nem is meglepő, hogy Washington városában járva az embernek olyan érzése támad, hogy az, a világ fővárosának épült. De erre utal az is, hogy az Egyesült Államok címermadara valójában nem sas — amint azt legtöbben képzelik —, hanem a hamvaiból újjáéledő tűzmadár, a főniksz.
De milyen is volt a régi Atlantisz, a régi világ köztársaság ? Méhraj-szerű, robot állam, amiben mindenki az állam tulajdona ? Ahol az állam az isten és az önmagát istennek kikiáltó állam imádata kötelező vallás; ahol az emberek nagy része csak arra születik, hogy az állam gépezetének alkatrésze legyen és az állami hivatalokban napot lopó és egyéb heréket eltartsa ?
Az alábbiak a mai szabadkőműves fokozatok :
1° Inas
2° Legény
3° Mester — e fokozat kiválasztottjai megkapják a "Szent Felséges Boltív" mellékfokozatot, aminek keretében felfedik előttük a "Jahbulon" nevet.
4° Titkos mester
5° Tökéletes mester
6° Bensőséges titkár
7° Igazgató és bíró
8° Az épület gondnoka
9° A kilenc választottja
10° A tizenöt jeles választottja
11° A tizenkettő magasztos választottja
12° Építész nagymester
13° Fenséges (ég)boltív — ez Salamon és a templom építőinek fokozata
19° Főpap
20° A szimbolikus páholy mestere, tiszteletes nagymester
21° Noénak hű pátriárkája avagy porosz lovag
22° Libanus hercege avagy a fenséges fejsze lovagja
23° Imaház őre
24° Imaház hercege
25° A bronz kígyó lovagja(4)
26° Könyörület hercege
27° A templom lovagparancsnoka
28° A nap lovagja
29° Szent-András lovagja
30° Kadosa lovag
31° Főügyelő, vizsgáló parancsnok
32° Fenséges titok magasztos hercege
33° Legfőbb felügyelő
E fokozatokból Európában csak az első három és a 18., 30., 31., 32., 33. használatos. Felsőbb fokozatokba akkor léphet valaki, ha elöljárója őt arra méltónak találja. A 18. fokozat fölé akkor emelkedhet valaki, ha az adott körzet legfelső tanácsa arra méltónak találja. A Memphisz rítusnak 97 fokozata volt, de 1862-ben beleolvadt a Grand Orientbe. A Mizraim rítusnak 90 fokozata volt és később ebből nőtt ki az Alliance Israélite Universelle.
A szabadkőművesség istene, a Mindenség Építőmestere, JAHBULON, ami egy szentháromság : JAH = Jahvé/Jehova, BUL = Baál (sémita termékenységi istenség), ON = Oziris (az alvilág istene az egyiptomi hitvilágban). Ami ugye paráznaság és az egyedüli, igaz Isten káromlása. A páholyok is olyanok mint a kurvaházak ahol a nénik mindenkit magukba fogadnak és mindenkire mosolyognak, mert ők mindenkit szeretnek és mindenkinek a nézeteit tisztelik és senkit sem különböztetnek meg sem hátrányosan sem előnyösen, de valójában senkit sem szeretnek és senkit sem tisztelnek. Gondolják ők, hogy túljárhatnak Isten eszén, és az Isten által teremtett Földön saját istent állíthatnak és igaz Istent kirekesztő, világi rendszert vezethetnek be ?! Ráadásul örökké valót ?! A régit is úgy elmosta az özönvíz, hogy ma már nyoma se nagyon van ! A mulandó anyagi világban maradandó birodalomról ábrándoznak ?! Ez is csak azt bizonyítja, hogy nagyon bolond az, aki azt képzeli magában, hogy nincs Isten, és, hogy bölcsessége igen kétsébe vonható annak, aki nem féli a mindenség tényleges urát és teremtőjét.
Gazdag zsidók — mint Friedlander és Daniel Itzig — segítségével a héber vallást újító Moses Mendelssohn (1729-1786) iskolákat alapított, ahol az értelmi képességeik alapján kiválasztott fiatal zsidók olyan oktatásban részesültek ami felkészítette őket a nem-zsidók között játszandó, rájuk rótt politikai szerepükre. Ahogy a Zsidó Enciklopédia írja (Hascala cikk) : a Mendelssohn által elért óriási siker lehetővé tette, hogy egy addig elképzelhetetlen lehetőségekkel kecsegtető világ táruljon fel, ahol a beavatott zsidók befolyásukat gyakorolhatják .
Németföldön, korának egyik legfőbb intrikusa, II. Frigyes (1712-1786) porosz király nagy buzgalommal szervezgette a páholyokat, mert azokon keresztül remélte elérni a Franciaország és Ausztria közötti szakadást, ami a német államok egyesítésének előfeltétele volt. A Tökéletesség Rítusából 1786-ban Frigyes pártfogásával alakult meg az Ősi és Elfogadott Skót Rítus, aminek csak annyi köze van a skótokhoz, hogy létrehozásában 1314 után Skóciába menekült templomos lovagok Európába visszatért utódai is részt vettek. Franciaországban 1772-ben megszerveződött a Nagy Kelet (Grand Orient) rend, aminek Fülöp, későbbi Orléans-i herceg lett az első nagymestere. A Nagy Keletbe 1786-ban beleolvadt a templomosok kifejezetten társadalmi felforgatást hirdető Nagy Káptalan ága. 1776. május elsején, öt évi elmélkedés után, a jezsuita neveltetésű Adam Weishaupt Ingoldstadtban megalapította az Illumináti-t, a felvilágosultak rendjét. (Közvetve ma ezért ünnepeljük e napot) A szervezeten belül, Weishaupt felvette a Spartacus nevet. A többi tag is ókori álnevet használt. Az Illumináti kifejezetten emberiség ellenes célokat tűzött maga elé (merthogy új társadalmat csak a régi teljes lerombolásával lehet építeni):
A királyi és mindennemű rendezett kormányzat megszüntetése
A magántulajdon eltörlése
Az örökösödés megszüntetése
A hazafiság kiirtása
A család, mint egység felbomlasztása
Minden vallás eltörlése
A család intézménye helyébe Weishaupt az alsóbb osztályok részére a már Plátó által is felvetett asszonyközösséget javasolta, mert szerinte csakis így tudnák igazán szeretni egymást az emberek. Weishaupt azt tartotta, hogy a családi szellemből nő ki a hazaszeretet bűnös érzelme.
Egyetlen jobb érzésű ember se csatlakozna ilyen szervezethez, ezért csak a legfelső fokozatú tagok ismerték a valós tervezetet, a többieknek hazudtak aszerint, hogy milyen beállítottságúak voltak. Ez kitűnik Weishaupt, két alvezéréhez, Massenhausenhez(Ajax) és Zwackhoz(Cato) írt egyik leveléből is :
„Ezek a jó emberek duzzasztják fel sorainkat és töltik meg pénztárunkat. Lássatok hát munkához, mert ezekkel az urakkal le kell nyeletni a horgot. De vigyázzatok, nehogy megtudják titkunkat. Az effajta emberekkel mindig azt kell elhitetni, hogy az általuk elért fokozat a legvégső .” A vezetők számára Weishaupt célul tűzte ki, hogy a közgondolkodás alakítása végett gyűjtsenek az Illuminátiba minden professzort, írót, lapkiadót, könyvkereskedőt .
1777-ben Weishaupt csatlakozott a szabadkőművességhez. 1780 júliusában a szabadkőműves Freiherr von Knigge belépett az Illuminatiba és felvette a Philo nevet. Weishaupt és Knigge munkálkodásának eredményeképpen, a szabadkőművesség és minden más titkostársaság 1782 júliusi, wilhelmsbadi nagy gyűlésén a két szervezet szövetségre lépett. Az Illuminati fokozati rendje a következőképp alakult az egyesülés után :
Tanonc, Minerva(növendék), Felvilágosuló
Közönséges (kék) szabadkőműves, Skót lovag
Pap, Régens, Mágus, Király
1782-ben az Illuminati kapcsolatot teremtett a Nagy Kelettel és hozzáfogott franciaországi felforgató munkájához. Ez az év nemcsak az Illuminati és a szabadkőművesség számára volt jelentős év, hanem a zsidóságéra is. A wilhelmsbadi titkostársasági nagy gyűlésen arról is döntés született, hogy a páholyokba ezentúl zsidókat is beengednek és a szabadkőművesség célkitűzései közé vette a zsidóság egyenjogúsítását. Bizonyos tehát, hogy zsidó pénzemberek komoly támogatásban részesítették a titkostársaságokat. Mendelssohn, Wesserly és a bankár Itzig, Friedlander és Meyer urak adták Weishaupt eszmei indíttatását és útmutatását, tehát nem meglepő, hogy a titkostársasági tanácskozás úgy határozott, az Illuminati és az irányítása alatt álló szabadkőművesség központját Frankfurtba, a zsidó pénzügyi központba teszi át.
1785-ben az Illuminati egy Lanze nevű futárát Regensburg mellett agyonütötte a villám. Lanze zsebében a hatóságok egy levelet találtak, amiből nyilvánvaló volt az Illuminati gonosz szándéka, így vizsgálat indult a szervezet ellen. A bajor uralkodó egy korábbi rendelete már egyébként is tiltotta mindenféle titkostársaság a működését. 1786. október 11-én a zsandárok házkutatást tartottak Zwacknál és nagy mennyiségű, Illuminatit terhelő iratot foglaltak le. Néhány, valóban felvilágosult és kiábrándult Illuminati-tag is vallomást tett. A szabadkőművesek szeretik bizonygatni, hogy az Illuminati csak múló tünemény volt és a rendőri eljárás után teljesen megszűnt. Minden józan ésszel gondolkodó ember tudja, hogy roppant nehéz felszámolni egy titkostársaságot (Még Sztálin vérfürdője sem tudta teljes egészében kiirtani a Trockijt követő pénzhatalmi ügynököket) Az Illuminati esetéhen még csak kivégzés sem volt és a szervezet felépítéséből láthatjuk, hogy mint vezető réteg, beleszövődött a szabadkőművességbe, tehát továbbra is fennmaradhatott. Zwack elhagyta Baváriát és Angliában húzta meg magát. Weishaupt az Illuminati-tag Ernest-Louis, Saxe-Gotha-i hercegnél talált menedéket.
A világ figyelmeztetésére a bajor kormány 1787-ben, Nachtrag von Weitern Originalschriften der Illuminatensekte címmel közzétette és minden európai uralkodónak megküldte az Illuminati ellen folytatott vizsgálat eredményét, de sajnos egyetlen uralkodó sem volt hajlandó felfogni a veszélyt.
1784-ben Leuchtsenring, az Illuminati berlini vezetője, Braunschweigben beavatta Mirabeau-t a rendbe. Mirabeau felvette a Leonidas nevet és a püspök és vakoló Talleyrand herceggel terjeszteni kezdte az illuminizmust. Mirabeau a martinistákhoz tartozó Philaléthes páholynak volt tagja és az illuminzmus ismertetésére Bode(Amelius) és Busche(Bayard) személyében két segítőt hívott Németföldről, kik a francia szabadkőművesség vezetőinek találkozóhelyén, az Amis Réunis (egyesült barátok) páholyban előadták Weishaupt tanításait .
1786-ban Talleyrand és az Orléans-i herceg Versailles-ban megalapította az Illuminati francia páholyát, a club bretont. E csoport eredetileg Britanny tartománybeli küldöttekből állt. Talleyrand lett a páholy első nagymestere. A csoport 1789. október 6-a után (amikor Lafayette 30° Párizsba vitte XVI. Lajost) Párizsba tette át székhelyét, a Saint-Honoré utcában lévő dominikánus kolostorba. A dominikánusokat Franciaországban Jacobusoknak hívták és ennek kapcsán a club breton mint jakobinus club vált közismertté A csoport hivatalosan előbb Amis de la Constitution-nak (Az Alkotmány Barátai), majd pedig Amis de la Liberté et de l'Egalité-nek (A Szabadság és Egyenlőség Barátai) nevezte magát. Hogy a jakobinusok felforgató eszméi német eredetűek voltak, arra utal a francia királyipárral barátságban lévő Quintin Craufurd 1792-ben William Pitt angol miniszterelnökhöz írt levele is :
„Már amennyire közismertek, a korai jakobinusok elvei roppant hasonlóak az illuminátusok felfogásához és meg vagyok győződve róla, hogy magvaikban Németföldről érkeztek azok a féktelen és ördögi tanok, mik ily páratlan bőséggel terjedtek el Franciaországban .”
1789 márciusára a Nagy Kelet és az irányítása alatt álló valami 2.000 szabadkőműves páholy teljesen az Illumináti befolyása alá került.
A 19. század végére a következőképp alakult a világ ellen összeesküvő szervezet felépítése :
13-ak Tanácsa
33-ak Tanácsa
300-ak — Nemzetközi Pénzhatalom
Illuminati
Nagy Kelet
Szabadkőművesség
1. Albert Pike : Morals and Dogma, 353.o.
2. Augustus Le Plongeon viszont bemutatta, hogy a maja és a szabadkőműves szertartások egyazon tőről fakadtak (Sacred mysteries among the Mayas and the Quiches, 1886).
3. Albert Pike : Morals and Dogma, 326.o.
4. nahas rehoset
Yamaguchi incorporated Yarmulka inc.
Ultima Cumaei venit iam carminis aetas;
magnus ab integro saeclorum nascitur ordo.
iam redit et Virgo, redeunt Saturnia regna,
iam nova progenies caelo demittitur alto.
tu modo nascenti puero, quo ferrea primum
desinet ac toto surget gens aurea mundo,
casta fave Lucina; tuus iam regnat Apollo.
Vergili Maronis Ecloga Qvarta
A 18. század elején templomos lovagok, rózsakeresztesek és kabalisták politikai felforgató szervezetté alakították és óriási mértékben kibővítették a kőművesek és építészek baráti társaságait. Az így kialakult szabadkőművességnek már semmi köze nem volt a szakmai szervezethez, melytől nevét kölcsönözte. A rózsakeresztesek, ezoterikusok, teozófusok és szabadkőművesek azt tartják, hogy egy csodálatos ősi világ tudását viszik tovább és hogy ezen világot akarják visszaállítani. Az Albert Churchward 30° által leírt, 11.000 évvel ezelőtt elsüllyedt Mu-szigetcsoport volt e csodálatos világ, aminek tudását a túlélők Ázsiába vitték. Helena Petrovna Blavatsky és Albert Pike 33° azt tartja,(1) hogy e tudás titkostársaságokon keresztül Káldeába, Egyiptomba, Görögországba, majd Európába került. Mindezt alátámasztja az ókor és középkor, korának műszaki fejlettségét messze meghaladó építészetének ténye .(2) A ténylegesen építő szabadkőművesek valóban csodálatos tudást őriztek, de könnyen lehet, hogy mit sem tudtak annak eredetéről, mert a politikai páholyok misztikája és szertartása nem tőlük vagy Mu elsüllyedésének túlélőitől ered, hanem a kabalistáktól, akiknek ősei Sumériában kerültek kapcsolatba a nagyszerű tudással, amit azután saját céljaikra eltorzítottak. Albert Pike ekképpen ír a 18. századi páholyokról a 20. fokozat mestereinek : „Judaizmus és lovagiasság, babona és filozófia, jótékonyság, őrült gyűlölködés és bosszúvágy, színtiszta erkölcs és igazságtalan és jogtalan megtorlás különös társulása és egymás mellett élése volt látható a Békesség és Egyetértés Templomaiban. Az egész rendszer össze nem illő dolgok — ellentétek és ellentmondások, megdöbbentő és fantasztikus szertelenségek, jó ízlést sértő részletek, tudatlanság, megszállottság és értelmetlen miszticizmus okozta abszurditások által eltorzított és elfedett jó elgondolások — zavaros keveréke volt.”(3)
Rózsakeresztes elmondás szerint (Manly Palmer Hall) a titkos tudás őrzői mindig tudtak Amerika létéről és Kolumbusz a Plátó által továbbított ismeret alapján — a Piri Re'is térképpel a kezében —, a távolság ismeretében indult el az újvilág felfedezésére. A szabadkőművesek különleges történelmi rendeltetést tulajdonítanak Amerikának az ősi világállam újra felállításában és így már nem is meglepő, hogy Washington városában járva az embernek olyan érzése támad, hogy az, a világ fővárosának épült. De erre utal az is, hogy az Egyesült Államok címermadara valójában nem sas — amint azt legtöbben képzelik —, hanem a hamvaiból újjáéledő tűzmadár, a főniksz.
De milyen is volt a régi Atlantisz, a régi világ köztársaság ? Méhraj-szerű, robot állam, amiben mindenki az állam tulajdona ? Ahol az állam az isten és az önmagát istennek kikiáltó állam imádata kötelező vallás; ahol az emberek nagy része csak arra születik, hogy az állam gépezetének alkatrésze legyen és az állami hivatalokban napot lopó és egyéb heréket eltartsa ?
Az alábbiak a mai szabadkőműves fokozatok :
1° Inas
2° Legény
3° Mester — e fokozat kiválasztottjai megkapják a "Szent Felséges Boltív" mellékfokozatot, aminek keretében felfedik előttük a "Jahbulon" nevet.
4° Titkos mester
5° Tökéletes mester
6° Bensőséges titkár
7° Igazgató és bíró
8° Az épület gondnoka
9° A kilenc választottja
10° A tizenöt jeles választottja
11° A tizenkettő magasztos választottja
12° Építész nagymester
13° Fenséges (ég)boltív — ez Salamon és a templom építőinek fokozata
19° Főpap
20° A szimbolikus páholy mestere, tiszteletes nagymester
21° Noénak hű pátriárkája avagy porosz lovag
22° Libanus hercege avagy a fenséges fejsze lovagja
23° Imaház őre
24° Imaház hercege
25° A bronz kígyó lovagja(4)
26° Könyörület hercege
27° A templom lovagparancsnoka
28° A nap lovagja
29° Szent-András lovagja
30° Kadosa lovag
31° Főügyelő, vizsgáló parancsnok
32° Fenséges titok magasztos hercege
33° Legfőbb felügyelő
E fokozatokból Európában csak az első három és a 18., 30., 31., 32., 33. használatos. Felsőbb fokozatokba akkor léphet valaki, ha elöljárója őt arra méltónak találja. A 18. fokozat fölé akkor emelkedhet valaki, ha az adott körzet legfelső tanácsa arra méltónak találja. A Memphisz rítusnak 97 fokozata volt, de 1862-ben beleolvadt a Grand Orientbe. A Mizraim rítusnak 90 fokozata volt és később ebből nőtt ki az Alliance Israélite Universelle.
A szabadkőművesség istene, a Mindenség Építőmestere, JAHBULON, ami egy szentháromság : JAH = Jahvé/Jehova, BUL = Baál (sémita termékenységi istenség), ON = Oziris (az alvilág istene az egyiptomi hitvilágban). Ami ugye paráznaság és az egyedüli, igaz Isten káromlása. A páholyok is olyanok mint a kurvaházak ahol a nénik mindenkit magukba fogadnak és mindenkire mosolyognak, mert ők mindenkit szeretnek és mindenkinek a nézeteit tisztelik és senkit sem különböztetnek meg sem hátrányosan sem előnyösen, de valójában senkit sem szeretnek és senkit sem tisztelnek. Gondolják ők, hogy túljárhatnak Isten eszén, és az Isten által teremtett Földön saját istent állíthatnak és igaz Istent kirekesztő, világi rendszert vezethetnek be ?! Ráadásul örökké valót ?! A régit is úgy elmosta az özönvíz, hogy ma már nyoma se nagyon van ! A mulandó anyagi világban maradandó birodalomról ábrándoznak ?! Ez is csak azt bizonyítja, hogy nagyon bolond az, aki azt képzeli magában, hogy nincs Isten, és, hogy bölcsessége igen kétsébe vonható annak, aki nem féli a mindenség tényleges urát és teremtőjét.
Gazdag zsidók — mint Friedlander és Daniel Itzig — segítségével a héber vallást újító Moses Mendelssohn (1729-1786) iskolákat alapított, ahol az értelmi képességeik alapján kiválasztott fiatal zsidók olyan oktatásban részesültek ami felkészítette őket a nem-zsidók között játszandó, rájuk rótt politikai szerepükre. Ahogy a Zsidó Enciklopédia írja (Hascala cikk) : a Mendelssohn által elért óriási siker lehetővé tette, hogy egy addig elképzelhetetlen lehetőségekkel kecsegtető világ táruljon fel, ahol a beavatott zsidók befolyásukat gyakorolhatják .
Németföldön, korának egyik legfőbb intrikusa, II. Frigyes (1712-1786) porosz király nagy buzgalommal szervezgette a páholyokat, mert azokon keresztül remélte elérni a Franciaország és Ausztria közötti szakadást, ami a német államok egyesítésének előfeltétele volt. A Tökéletesség Rítusából 1786-ban Frigyes pártfogásával alakult meg az Ősi és Elfogadott Skót Rítus, aminek csak annyi köze van a skótokhoz, hogy létrehozásában 1314 után Skóciába menekült templomos lovagok Európába visszatért utódai is részt vettek. Franciaországban 1772-ben megszerveződött a Nagy Kelet (Grand Orient) rend, aminek Fülöp, későbbi Orléans-i herceg lett az első nagymestere. A Nagy Keletbe 1786-ban beleolvadt a templomosok kifejezetten társadalmi felforgatást hirdető Nagy Káptalan ága. 1776. május elsején, öt évi elmélkedés után, a jezsuita neveltetésű Adam Weishaupt Ingoldstadtban megalapította az Illumináti-t, a felvilágosultak rendjét. (Közvetve ma ezért ünnepeljük e napot) A szervezeten belül, Weishaupt felvette a Spartacus nevet. A többi tag is ókori álnevet használt. Az Illumináti kifejezetten emberiség ellenes célokat tűzött maga elé (merthogy új társadalmat csak a régi teljes lerombolásával lehet építeni):
A királyi és mindennemű rendezett kormányzat megszüntetése
A magántulajdon eltörlése
Az örökösödés megszüntetése
A hazafiság kiirtása
A család, mint egység felbomlasztása
Minden vallás eltörlése
A család intézménye helyébe Weishaupt az alsóbb osztályok részére a már Plátó által is felvetett asszonyközösséget javasolta, mert szerinte csakis így tudnák igazán szeretni egymást az emberek. Weishaupt azt tartotta, hogy a családi szellemből nő ki a hazaszeretet bűnös érzelme.
Egyetlen jobb érzésű ember se csatlakozna ilyen szervezethez, ezért csak a legfelső fokozatú tagok ismerték a valós tervezetet, a többieknek hazudtak aszerint, hogy milyen beállítottságúak voltak. Ez kitűnik Weishaupt, két alvezéréhez, Massenhausenhez(Ajax) és Zwackhoz(Cato) írt egyik leveléből is :
„Ezek a jó emberek duzzasztják fel sorainkat és töltik meg pénztárunkat. Lássatok hát munkához, mert ezekkel az urakkal le kell nyeletni a horgot. De vigyázzatok, nehogy megtudják titkunkat. Az effajta emberekkel mindig azt kell elhitetni, hogy az általuk elért fokozat a legvégső .” A vezetők számára Weishaupt célul tűzte ki, hogy a közgondolkodás alakítása végett gyűjtsenek az Illuminátiba minden professzort, írót, lapkiadót, könyvkereskedőt .
1777-ben Weishaupt csatlakozott a szabadkőművességhez. 1780 júliusában a szabadkőműves Freiherr von Knigge belépett az Illuminatiba és felvette a Philo nevet. Weishaupt és Knigge munkálkodásának eredményeképpen, a szabadkőművesség és minden más titkostársaság 1782 júliusi, wilhelmsbadi nagy gyűlésén a két szervezet szövetségre lépett. Az Illuminati fokozati rendje a következőképp alakult az egyesülés után :
Tanonc, Minerva(növendék), Felvilágosuló
Közönséges (kék) szabadkőműves, Skót lovag
Pap, Régens, Mágus, Király
1782-ben az Illuminati kapcsolatot teremtett a Nagy Kelettel és hozzáfogott franciaországi felforgató munkájához. Ez az év nemcsak az Illuminati és a szabadkőművesség számára volt jelentős év, hanem a zsidóságéra is. A wilhelmsbadi titkostársasági nagy gyűlésen arról is döntés született, hogy a páholyokba ezentúl zsidókat is beengednek és a szabadkőművesség célkitűzései közé vette a zsidóság egyenjogúsítását. Bizonyos tehát, hogy zsidó pénzemberek komoly támogatásban részesítették a titkostársaságokat. Mendelssohn, Wesserly és a bankár Itzig, Friedlander és Meyer urak adták Weishaupt eszmei indíttatását és útmutatását, tehát nem meglepő, hogy a titkostársasági tanácskozás úgy határozott, az Illuminati és az irányítása alatt álló szabadkőművesség központját Frankfurtba, a zsidó pénzügyi központba teszi át.
1785-ben az Illuminati egy Lanze nevű futárát Regensburg mellett agyonütötte a villám. Lanze zsebében a hatóságok egy levelet találtak, amiből nyilvánvaló volt az Illuminati gonosz szándéka, így vizsgálat indult a szervezet ellen. A bajor uralkodó egy korábbi rendelete már egyébként is tiltotta mindenféle titkostársaság a működését. 1786. október 11-én a zsandárok házkutatást tartottak Zwacknál és nagy mennyiségű, Illuminatit terhelő iratot foglaltak le. Néhány, valóban felvilágosult és kiábrándult Illuminati-tag is vallomást tett. A szabadkőművesek szeretik bizonygatni, hogy az Illuminati csak múló tünemény volt és a rendőri eljárás után teljesen megszűnt. Minden józan ésszel gondolkodó ember tudja, hogy roppant nehéz felszámolni egy titkostársaságot (Még Sztálin vérfürdője sem tudta teljes egészében kiirtani a Trockijt követő pénzhatalmi ügynököket) Az Illuminati esetéhen még csak kivégzés sem volt és a szervezet felépítéséből láthatjuk, hogy mint vezető réteg, beleszövődött a szabadkőművességbe, tehát továbbra is fennmaradhatott. Zwack elhagyta Baváriát és Angliában húzta meg magát. Weishaupt az Illuminati-tag Ernest-Louis, Saxe-Gotha-i hercegnél talált menedéket.
A világ figyelmeztetésére a bajor kormány 1787-ben, Nachtrag von Weitern Originalschriften der Illuminatensekte címmel közzétette és minden európai uralkodónak megküldte az Illuminati ellen folytatott vizsgálat eredményét, de sajnos egyetlen uralkodó sem volt hajlandó felfogni a veszélyt.
1784-ben Leuchtsenring, az Illuminati berlini vezetője, Braunschweigben beavatta Mirabeau-t a rendbe. Mirabeau felvette a Leonidas nevet és a püspök és vakoló Talleyrand herceggel terjeszteni kezdte az illuminizmust. Mirabeau a martinistákhoz tartozó Philaléthes páholynak volt tagja és az illuminzmus ismertetésére Bode(Amelius) és Busche(Bayard) személyében két segítőt hívott Németföldről, kik a francia szabadkőművesség vezetőinek találkozóhelyén, az Amis Réunis (egyesült barátok) páholyban előadták Weishaupt tanításait .
1786-ban Talleyrand és az Orléans-i herceg Versailles-ban megalapította az Illuminati francia páholyát, a club bretont. E csoport eredetileg Britanny tartománybeli küldöttekből állt. Talleyrand lett a páholy első nagymestere. A csoport 1789. október 6-a után (amikor Lafayette 30° Párizsba vitte XVI. Lajost) Párizsba tette át székhelyét, a Saint-Honoré utcában lévő dominikánus kolostorba. A dominikánusokat Franciaországban Jacobusoknak hívták és ennek kapcsán a club breton mint jakobinus club vált közismertté A csoport hivatalosan előbb Amis de la Constitution-nak (Az Alkotmány Barátai), majd pedig Amis de la Liberté et de l'Egalité-nek (A Szabadság és Egyenlőség Barátai) nevezte magát. Hogy a jakobinusok felforgató eszméi német eredetűek voltak, arra utal a francia királyipárral barátságban lévő Quintin Craufurd 1792-ben William Pitt angol miniszterelnökhöz írt levele is :
„Már amennyire közismertek, a korai jakobinusok elvei roppant hasonlóak az illuminátusok felfogásához és meg vagyok győződve róla, hogy magvaikban Németföldről érkeztek azok a féktelen és ördögi tanok, mik ily páratlan bőséggel terjedtek el Franciaországban .”
1789 márciusára a Nagy Kelet és az irányítása alatt álló valami 2.000 szabadkőműves páholy teljesen az Illumináti befolyása alá került.
A 19. század végére a következőképp alakult a világ ellen összeesküvő szervezet felépítése :
13-ak Tanácsa
33-ak Tanácsa
300-ak — Nemzetközi Pénzhatalom
Illuminati
Nagy Kelet
Szabadkőművesség
1. Albert Pike : Morals and Dogma, 353.o.
2. Augustus Le Plongeon viszont bemutatta, hogy a maja és a szabadkőműves szertartások egyazon tőről fakadtak (Sacred mysteries among the Mayas and the Quiches, 1886).
3. Albert Pike : Morals and Dogma, 326.o.
4. nahas rehoset
Yamaguchi incorporated Yarmulka inc.
2008. március 17., hétfő
Válság lesz
Válság lesz
Az 1929-eshez hasonló gazdasági válság fenyeget?
A Bear Stearns Co. egy hét alatt elvesztette piaci értékének 90 százalékát - derül ki a JPMorgannel való megállapodásban szereplő ár és a korábbi piaci árfolyam összehasonlításából. A brit lapok arról írnak, hogy a Wall Streeten egyre többen egy újabb 1929-es válságtól tartanak. Strauss Kahn, az IMF vezetője szerint a nemzetközi pénzügyi rendszer stabilitását fönn kell tartani.
A JPMorgan Chase & Co. mintegy 240 millió dollárt ad a Bear Stearns részvényeiért, ami 90 százalékkal alacsonyabb a cég múlt heti értékénél.
A Bear Stearns részvényesei 2 dollárt kapnak minden egyes részvényért, szemben a március 14-i 30 dolláros részvényárral. Az ügylet pénzügyi hátterét a Fed garantálja, a központi bank közben a piaci krízis elkerülése érdekében csökkentette a bankok számára nyújtott kölcsönök kamatösszegét.
A JP Morgan jelentéktelenül alacsony áron jut hozzá az USA legnagyobb jelzálogkötvény kibocsátójához, miután annak ügyfelei a cég kedvezőtlen anyagi helyzetének hírére két nap alatt 17 milliárd dollárt vontak ki. A csőd elkerülése érdekében a Bear Stearns vezérigazgatója, Alan Schwartz elfogadta az ajánlatot, mindössze 5 nappal azután, hogy a veszteségek kellő anyagi fedezetéről biztosította a befektetőket.
Az Independent tudósítása szerint a londoni Lombard elemzője, Michael Taylor szerint a mostani krízis egyre inkább hasonlít az 1930-as évek önmagát gerjesztő válságához, pedig eddig jellemzően az 1970-es évek gondjainak reprodukálását vélték felfedezni az elemzők a közelmúlt történéseiben. Korábban a francia Jacques Attali már az 1929-es válság megismétlődésétől tartott, de akkor jellemzően egyedül volt ezzel a véleménnyel.
Pénteken a New York-i tőzsde összkapitatalizációja 300 milliárd dollárral csökkent. Taylor szerint a Bear Stearns csődközeli helyzetbe kerülése nem jelenti a történet végét, ugyanis több bank és fedezeti alap összeomlására kell felkészülni.
Forrás: ecoline.hu, MTI, MNO
Csökken a recesszió esélye, komoly válság várható.
Egyre kevésbé valószínű, hogy a recessziós forgatókönyv szerint "megússzuk" a jelenlegi (jövőbeni) helyzetet. Többen abban reménykedtek, hogy az USA gazdasága "egyszerűen" recesszióba kerül. Valószínűbbnek tűnik, hogy válságnak néznek (nézünk - mert hát ne tagadjuk, ez a világgazdaság azért az amerikai /túl/fogyasztásra lett "belőve") elébe. Talán az egekbe szökő olajár és a dollár gyengülése miatt gondolják sokkan, hogy "pusztán" az olaj-válság megismétlődése zajlik. A Bear Stearns Co. összeomlása (hasonlóból szinte minden hónapra jut) éppen az amerikai kormány legfrissebb 200 milliárd dolláros injekciójának "nyugtató" hatását vágta taccsra.
Akik a két világháború közötti válsághoz hasonlítják a jelenlegit, nyilván éppen abból indulnak ki, hogy hiába tesz meg az USA kormánya (és a FED) mindent a piac megnyugtatására, sem a monetáris döntések, sem a közvetlen tőke-befecskendezés hatásai nem bizonyulnak hatékonynak. Egy-két napra reményt adnak, aztán folytatódik a "zuhanás" (A BUX ma - 2008. 03. 17. - 21.073 ponton zárt, amely 2006. 07. 19-e óta nem fordult elő. Nem mellékesen: napközben 20.803 pontig is lesűlyedt.) Elmondták már, hogy "indokolatlan" szinten van az olaj hordónkénti ára, de "azt" nem érdekli, nap, mint nap rekordot dönt. A nyugati féltekén irányadó amerikai könnyűolajfajta a legközelebbi, áprilisi határidőre (ma: 2008. 03. 17.) hordónként (159 liter) 111,80 dollárig drágult. Ez a legújabb csúcs a jegyzés 1983. márciusi kezdete óta. Közben a dollár iránti bizalom is rohamosan csökken: az euró (ma) 1,5904 dollárig drágult a londoni bankközi piacon, ez a legújabb csúcsa az 1999. januári bevezetése óta. Az euró tavaly 10,52 százalékkal, 2006-ban 11 százalékkal drágult a dollárhoz képest. Mindezek tetejébe ott lebeg - Demokles kardjaként - a rendszer feje fölött annak lehetősége, hogy az OPEC-országok euróért (is) fogják adni az olajat (magyarul: a vacak dollár "megy a levesbe").
Ezek után nem meglepő, ha (ma) válságtanácskozást tartottak, melyen részt vett az amerikai jegybank elnöke, a pénzügyminiszter, az értékpapír felügyelet vezetője és George Bush elnök. (Némi remény a világ szabad népeinek, hogy sem a Pentagon, sem a CIA nem jutott föszerephez a tanácskozáson.) Ezek szerint - egyelőre - nem valamely nép eltiprásával próbálják megoldani a válságot.
Összegezve: a jelek egy irányba mutatnak és egymással rivalizálva súlyosbodnak.
A Gonosz térnyerése megtorpant.
"Ne rettenjetek meg a gonoszság fiainak fenyegetéseitől!" -Mindszenty
Spekulatív jövedelmek, a hitelből fenntartott ország, a fedezetlenül kibocsájtott dollár. Az USA a töredékét tudná csak kifizetni adósságainak, de azáltal, hogy a dollárt használják világszerte, mégis hitelképes. Amíg az OPEC országok át nem térnek mondjuk a használatos valutájukról, a dollárról az euróra vagy a rubelre...
Az 1929-eshez hasonló gazdasági válság fenyeget?
A Bear Stearns Co. egy hét alatt elvesztette piaci értékének 90 százalékát - derül ki a JPMorgannel való megállapodásban szereplő ár és a korábbi piaci árfolyam összehasonlításából. A brit lapok arról írnak, hogy a Wall Streeten egyre többen egy újabb 1929-es válságtól tartanak. Strauss Kahn, az IMF vezetője szerint a nemzetközi pénzügyi rendszer stabilitását fönn kell tartani.
A JPMorgan Chase & Co. mintegy 240 millió dollárt ad a Bear Stearns részvényeiért, ami 90 százalékkal alacsonyabb a cég múlt heti értékénél.
A Bear Stearns részvényesei 2 dollárt kapnak minden egyes részvényért, szemben a március 14-i 30 dolláros részvényárral. Az ügylet pénzügyi hátterét a Fed garantálja, a központi bank közben a piaci krízis elkerülése érdekében csökkentette a bankok számára nyújtott kölcsönök kamatösszegét.
A JP Morgan jelentéktelenül alacsony áron jut hozzá az USA legnagyobb jelzálogkötvény kibocsátójához, miután annak ügyfelei a cég kedvezőtlen anyagi helyzetének hírére két nap alatt 17 milliárd dollárt vontak ki. A csőd elkerülése érdekében a Bear Stearns vezérigazgatója, Alan Schwartz elfogadta az ajánlatot, mindössze 5 nappal azután, hogy a veszteségek kellő anyagi fedezetéről biztosította a befektetőket.
Az Independent tudósítása szerint a londoni Lombard elemzője, Michael Taylor szerint a mostani krízis egyre inkább hasonlít az 1930-as évek önmagát gerjesztő válságához, pedig eddig jellemzően az 1970-es évek gondjainak reprodukálását vélték felfedezni az elemzők a közelmúlt történéseiben. Korábban a francia Jacques Attali már az 1929-es válság megismétlődésétől tartott, de akkor jellemzően egyedül volt ezzel a véleménnyel.
Pénteken a New York-i tőzsde összkapitatalizációja 300 milliárd dollárral csökkent. Taylor szerint a Bear Stearns csődközeli helyzetbe kerülése nem jelenti a történet végét, ugyanis több bank és fedezeti alap összeomlására kell felkészülni.
Forrás: ecoline.hu, MTI, MNO
Csökken a recesszió esélye, komoly válság várható.
Egyre kevésbé valószínű, hogy a recessziós forgatókönyv szerint "megússzuk" a jelenlegi (jövőbeni) helyzetet. Többen abban reménykedtek, hogy az USA gazdasága "egyszerűen" recesszióba kerül. Valószínűbbnek tűnik, hogy válságnak néznek (nézünk - mert hát ne tagadjuk, ez a világgazdaság azért az amerikai /túl/fogyasztásra lett "belőve") elébe. Talán az egekbe szökő olajár és a dollár gyengülése miatt gondolják sokkan, hogy "pusztán" az olaj-válság megismétlődése zajlik. A Bear Stearns Co. összeomlása (hasonlóból szinte minden hónapra jut) éppen az amerikai kormány legfrissebb 200 milliárd dolláros injekciójának "nyugtató" hatását vágta taccsra.
Akik a két világháború közötti válsághoz hasonlítják a jelenlegit, nyilván éppen abból indulnak ki, hogy hiába tesz meg az USA kormánya (és a FED) mindent a piac megnyugtatására, sem a monetáris döntések, sem a közvetlen tőke-befecskendezés hatásai nem bizonyulnak hatékonynak. Egy-két napra reményt adnak, aztán folytatódik a "zuhanás" (A BUX ma - 2008. 03. 17. - 21.073 ponton zárt, amely 2006. 07. 19-e óta nem fordult elő. Nem mellékesen: napközben 20.803 pontig is lesűlyedt.) Elmondták már, hogy "indokolatlan" szinten van az olaj hordónkénti ára, de "azt" nem érdekli, nap, mint nap rekordot dönt. A nyugati féltekén irányadó amerikai könnyűolajfajta a legközelebbi, áprilisi határidőre (ma: 2008. 03. 17.) hordónként (159 liter) 111,80 dollárig drágult. Ez a legújabb csúcs a jegyzés 1983. márciusi kezdete óta. Közben a dollár iránti bizalom is rohamosan csökken: az euró (ma) 1,5904 dollárig drágult a londoni bankközi piacon, ez a legújabb csúcsa az 1999. januári bevezetése óta. Az euró tavaly 10,52 százalékkal, 2006-ban 11 százalékkal drágult a dollárhoz képest. Mindezek tetejébe ott lebeg - Demokles kardjaként - a rendszer feje fölött annak lehetősége, hogy az OPEC-országok euróért (is) fogják adni az olajat (magyarul: a vacak dollár "megy a levesbe").
Ezek után nem meglepő, ha (ma) válságtanácskozást tartottak, melyen részt vett az amerikai jegybank elnöke, a pénzügyminiszter, az értékpapír felügyelet vezetője és George Bush elnök. (Némi remény a világ szabad népeinek, hogy sem a Pentagon, sem a CIA nem jutott föszerephez a tanácskozáson.) Ezek szerint - egyelőre - nem valamely nép eltiprásával próbálják megoldani a válságot.
Összegezve: a jelek egy irányba mutatnak és egymással rivalizálva súlyosbodnak.
A Gonosz térnyerése megtorpant.
"Ne rettenjetek meg a gonoszság fiainak fenyegetéseitől!" -Mindszenty
Spekulatív jövedelmek, a hitelből fenntartott ország, a fedezetlenül kibocsájtott dollár. Az USA a töredékét tudná csak kifizetni adósságainak, de azáltal, hogy a dollárt használják világszerte, mégis hitelképes. Amíg az OPEC országok át nem térnek mondjuk a használatos valutájukról, a dollárról az euróra vagy a rubelre...
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)