Hol van Guantanamo?
Az amerikaiak és a balliberális médiumok által mesterségesen felturbózott és életben tartott úgynevezett kitiltási ügy már régen túlnőtt önmagán, és egyfajta szimbólumként árulkodik arról, egy politikai csúcsragadozó bármit megtehet, mert az esetleges következményektől egyáltalán nem kell tartania. Bármikor túlléphet az általa másoktól megkövetelt humanitárius szempontoko, a jogállami és a jogegyenlőségi elveken, félreteheti az ártatlanság vélelmét, a szuverenitás tiszteletét, valamint a méltányosság és az igazságosság elveinek érvényesítését.
Ha az általános erkölcsi-etikai elvek érvényességét felfüggesztjük vagy félretesszük, akkor az Amerikai Egyesült Államok a rivális nagyhatalmakat leszámítva - visszaélve katona-gazdasági fölényével - a kis országokkal lényegében azt csinál, amit akar. Ahogy a Kubában található Guantánamo nevű támaszpontjukon teszik, ahol minden elfogadható és bizonyítható jogalap és bírósági tárgyalás nélkül tartanak fogva idegen állampolgárokat.
Az ottani eseményekhez képest a Magyarország elleni fellépés egyenesen nevetséges. Mindössze annyi történt, hogy néhány polgártársunkkal közölték, magánszemélyként nem utazhatnak be a világ legtökéletesebb liberális demokráciájába, tehát kitiltották őket a földi paradicsomból. Az intézkedést nem kívánják megindokolni, vádat nem fogalmaznak meg, konkrétumot nem közölnek. Miután több információ átadására semmi és senki nem kötelezi őket - ezt minden következmény nélkül megtehetik. Magyarország mint az usa szövetségese és (sokak) jó barátja egyet tehet : tudomásul veszi partnere döntéseit. nem kíváncsiskodik, nem okoskodik, nem kér magyarázatot és bizonyítékot.
Ezt várja el Magyarország vezetőitől az Amerikai Egyesült Államokon kívül a magyar balliberális ellenzék is. Számukra az usa a liberális demokrácia megtestesítője, a követendő és elérhetetlen példakép. Az erkölcsi felsőbbrendűség megtestesítője, az élhető világ őre és csendőre. A szabadság, a liberalizmus és a demokrácia exportőre. Ilyen alapokon állva, ekkora erkölcsi magasságból az Egyesült Államok nem tekinti magára nézve kötelezőnek a nemzetközi egyezmények betartását, a szövetségesek tanácsait, vagy éppen mások érdekeit. A politikai csúcsragadozó egyedül dönt, mert az erőfölényéből eredően minden esetben neki van igaza. Ráadásul világszerte számíthat az évtizedek alatt kiépített helyi hálózatok befolyásos tagjaira, Amerika civil barátaira, a liberális demokrácia elszánt híveire, az úgynevezett civilekre : a kisebbségek és a másság jól fizetett sé kiképzett őreire, a nemzetállamok ellenségeire.
Ennek az egész atlanti világot behálózó oktatási, emberjogi és karitatív intézményrendszernek a kiépítése és működtetése óriási költségeket emésztett fel, de egyre nyilvánvalóbb, hogy a sok munka és a befektetett tőke végre megtérül. Az Egyesült Államok ma már nagyon sok országban szinte "ötödik hadoszlopként" számíthat a liberális és a médiaértelmiség jelentős részére, akik a birodalmi érdekeknek megfelelően értelmezik és tájékoztatják a közvéleményt. A legkülönbözőbb médiafelületeken figyelmeztetik a magyar népet a demokrácia közelgő vagy megtörtént felszámolására és a jogállam megszüntetésének veszélyeire. A döntő és legsúlyosabb érvük mindig az, hogy egy-egy amerikai vagy uniós politikus miként nyilatkozott az Orbán-kormányról. Az elismerő nyilatkozatokat figyelmen kívül hagyják, viszont minden kritikát, figyelmeztetést vagy fenyegetést az egész ország jövőjét veszélyeztető véleménnyé transzformálják. A magyarországi balliberálisok lelkesen bizonygatják az Orbán elleni támadások jogosságát, függetlenül azok igazságtartalmától. Ők maguk is keresik azokat az értelmezési lehetőségeket, amelyek tovább erősítik a kritikus nyugati megfogalmazásokat. Sokszor megdöbbentő látni, hogy kit is képviselnek valójában, mert a magyar médiumokban szereplők számára Obama, Hillary Clinton vagy Charles Gati megkérdőjelezhetetlen erkölcsi tekintélyként, az abszolút igazság letéteményeseiként jelennek meg. Véleményüket kétségbe vonni valóságos szentségtörés, velük vitatkozni eleve reménytelen.
Az ötödik hadoszlop tagjai örömmel és hálásan fogadják a külföldről jövő kritikákat, Magyarország vezetőitől pedig az alkalmazkodást és a nyugati szempontok teljes átvételét várják el. Nagyon rossz néven veszik a magyar érdekek érvényesítését, a sokszor alaptalan megjegyzések és támadások visszautasítását. Szerintük egyetlen helyes magatartás létezik : Magyarországnak köszönettel és hálásan kell fogadnia az Egyesült Államokból és az Európai Unióból érkező rejtett vagy nyílt útmutatást, és a közös boldog európai egység érdekében ezeket minden megjegyzés nélkül kötelező érvényűnek kell tekinteni.
Ha az Egyesült Államok rámutat valakire, és azt állítja, hogy az illető bűnös, akkor ezt el kell fogadnunk. Ez a világ legerősebb katonai és gazdasági birodalma, tehát bármikor képes igazságának végleges bizonyítására! Fölösleges az állítást megkérdőjelezni és bizonyítékokat kérni. Az ítélet már úgyis megszületett, a magyarországi ötödik hadoszlop pedig teszi a dolgát. De ebből a helyzetből nem szabad arra következtetni, hogy az önfeladás az egyetlen lehetséges megoldás.
Előbb-utóbb Guantánamo is a Római Birodalom sorsára jut.
Politikai és közéleti abszurditások
Tóth Gy. László
http://demokrata.hu
Az amerikaiak és a balliberális médiumok által mesterségesen felturbózott és életben tartott úgynevezett kitiltási ügy már régen túlnőtt önmagán, és egyfajta szimbólumként árulkodik arról, egy politikai csúcsragadozó bármit megtehet, mert az esetleges következményektől egyáltalán nem kell tartania. Bármikor túlléphet az általa másoktól megkövetelt humanitárius szempontoko, a jogállami és a jogegyenlőségi elveken, félreteheti az ártatlanság vélelmét, a szuverenitás tiszteletét, valamint a méltányosság és az igazságosság elveinek érvényesítését.
Ha az általános erkölcsi-etikai elvek érvényességét felfüggesztjük vagy félretesszük, akkor az Amerikai Egyesült Államok a rivális nagyhatalmakat leszámítva - visszaélve katona-gazdasági fölényével - a kis országokkal lényegében azt csinál, amit akar. Ahogy a Kubában található Guantánamo nevű támaszpontjukon teszik, ahol minden elfogadható és bizonyítható jogalap és bírósági tárgyalás nélkül tartanak fogva idegen állampolgárokat.
Az ottani eseményekhez képest a Magyarország elleni fellépés egyenesen nevetséges. Mindössze annyi történt, hogy néhány polgártársunkkal közölték, magánszemélyként nem utazhatnak be a világ legtökéletesebb liberális demokráciájába, tehát kitiltották őket a földi paradicsomból. Az intézkedést nem kívánják megindokolni, vádat nem fogalmaznak meg, konkrétumot nem közölnek. Miután több információ átadására semmi és senki nem kötelezi őket - ezt minden következmény nélkül megtehetik. Magyarország mint az usa szövetségese és (sokak) jó barátja egyet tehet : tudomásul veszi partnere döntéseit. nem kíváncsiskodik, nem okoskodik, nem kér magyarázatot és bizonyítékot.
Ezt várja el Magyarország vezetőitől az Amerikai Egyesült Államokon kívül a magyar balliberális ellenzék is. Számukra az usa a liberális demokrácia megtestesítője, a követendő és elérhetetlen példakép. Az erkölcsi felsőbbrendűség megtestesítője, az élhető világ őre és csendőre. A szabadság, a liberalizmus és a demokrácia exportőre. Ilyen alapokon állva, ekkora erkölcsi magasságból az Egyesült Államok nem tekinti magára nézve kötelezőnek a nemzetközi egyezmények betartását, a szövetségesek tanácsait, vagy éppen mások érdekeit. A politikai csúcsragadozó egyedül dönt, mert az erőfölényéből eredően minden esetben neki van igaza. Ráadásul világszerte számíthat az évtizedek alatt kiépített helyi hálózatok befolyásos tagjaira, Amerika civil barátaira, a liberális demokrácia elszánt híveire, az úgynevezett civilekre : a kisebbségek és a másság jól fizetett sé kiképzett őreire, a nemzetállamok ellenségeire.
Ennek az egész atlanti világot behálózó oktatási, emberjogi és karitatív intézményrendszernek a kiépítése és működtetése óriási költségeket emésztett fel, de egyre nyilvánvalóbb, hogy a sok munka és a befektetett tőke végre megtérül. Az Egyesült Államok ma már nagyon sok országban szinte "ötödik hadoszlopként" számíthat a liberális és a médiaértelmiség jelentős részére, akik a birodalmi érdekeknek megfelelően értelmezik és tájékoztatják a közvéleményt. A legkülönbözőbb médiafelületeken figyelmeztetik a magyar népet a demokrácia közelgő vagy megtörtént felszámolására és a jogállam megszüntetésének veszélyeire. A döntő és legsúlyosabb érvük mindig az, hogy egy-egy amerikai vagy uniós politikus miként nyilatkozott az Orbán-kormányról. Az elismerő nyilatkozatokat figyelmen kívül hagyják, viszont minden kritikát, figyelmeztetést vagy fenyegetést az egész ország jövőjét veszélyeztető véleménnyé transzformálják. A magyarországi balliberálisok lelkesen bizonygatják az Orbán elleni támadások jogosságát, függetlenül azok igazságtartalmától. Ők maguk is keresik azokat az értelmezési lehetőségeket, amelyek tovább erősítik a kritikus nyugati megfogalmazásokat. Sokszor megdöbbentő látni, hogy kit is képviselnek valójában, mert a magyar médiumokban szereplők számára Obama, Hillary Clinton vagy Charles Gati megkérdőjelezhetetlen erkölcsi tekintélyként, az abszolút igazság letéteményeseiként jelennek meg. Véleményüket kétségbe vonni valóságos szentségtörés, velük vitatkozni eleve reménytelen.
Az ötödik hadoszlop tagjai örömmel és hálásan fogadják a külföldről jövő kritikákat, Magyarország vezetőitől pedig az alkalmazkodást és a nyugati szempontok teljes átvételét várják el. Nagyon rossz néven veszik a magyar érdekek érvényesítését, a sokszor alaptalan megjegyzések és támadások visszautasítását. Szerintük egyetlen helyes magatartás létezik : Magyarországnak köszönettel és hálásan kell fogadnia az Egyesült Államokból és az Európai Unióból érkező rejtett vagy nyílt útmutatást, és a közös boldog európai egység érdekében ezeket minden megjegyzés nélkül kötelező érvényűnek kell tekinteni.
Ha az Egyesült Államok rámutat valakire, és azt állítja, hogy az illető bűnös, akkor ezt el kell fogadnunk. Ez a világ legerősebb katonai és gazdasági birodalma, tehát bármikor képes igazságának végleges bizonyítására! Fölösleges az állítást megkérdőjelezni és bizonyítékokat kérni. Az ítélet már úgyis megszületett, a magyarországi ötödik hadoszlop pedig teszi a dolgát. De ebből a helyzetből nem szabad arra következtetni, hogy az önfeladás az egyetlen lehetséges megoldás.
Előbb-utóbb Guantánamo is a Római Birodalom sorsára jut.
Politikai és közéleti abszurditások
Tóth Gy. László
http://demokrata.hu
