Ezek után még szdsz?

Kettővel is egy irodában dolgozom, az egyik még tagja is a
pártnak. Lehetőleg kerülöm velük a vitát. Érvrendszerük kb. ilyenekre épül:
"Orbán szüntelenül hazudik, sumákolt a szőlővel, szélsőjobboldali, arrogáns, a
HírTV is folyton hazudik, túl sok a pedagógus és a nővér, nevetséges, ha valaki
a házára kitűzi a nemzeti zászlót, nem igaz, hogy Magyarország elmaradt a
környező országokhoz képest, ezt csak egyes körök akarják így láttatni, stb."
A párttag munkatárs két gondolata az eü. reformot illetően:
1. Ő sem tenne már több pénzt az egészségügybe, mert tudomására jutott, hogy pl. egy
privát praxist is folytató orvos a kórházból lopta a színes gipszet...
2.Bevezetné, hogy ha valaki elérte az átlag életkort, akkor már költségesebb
egészségügyi beavatkozást ne végezzenek rajta...
Ez utóbbival talán még párttársai sem mernének egyet érteni.

A liberalizmus olyan, mint egy ingovány, lehet rajta ugyan járni, de ha egyszer bajba kerülsz, bizonyosan kapaszkodók nélkül maradsz." (egy konzervatív)

Azért ha valaki nem zsidó, és nem gerinctelen, szdsz-által felkapaszkodni vágyó karrierrobot, az nem valószínű hogy szdsz szimpatizáns volna. :)
Meggyőződésből nem lesz valaki neoliberális, hiszen az abszolút nihilista, ateista, érték-tagadó, kizárólag pénzközpontú eszmerendszer, hanem csak érdekből és ezeknek az érdekeknek a hálózatából áll az szdsz támogatóinak köre, a belső kör, akiket a médiában láthatunk, a tényleges politikusok, és a különféle szdsz-közeli civil szervezeteik emberei. Ők kampányolják össze az 5%-ot is nekik, rendre, főleg a liberál-nihilista drogos-konzumidióta megvezetett embereken (füvesek, afa punkok, anarchisták, hayek-isták, szabadpiacdogma-hívők...) és a budapesti zsidókon kívül szinte senki nem szavaz rájuk. Ja, és a vidéki cigányok, akinek fizetnek ha belépnek az szdsz-be, a láncszavazás-svindli által pedig még a szavazatukat is megveheti az szdsz-maffia. A zsidók csak kihasználják a cigányokat, különben nagyon lenézik őket, IS. Sőt, nekik az az érdekük, hogy a cigányokat a magyarokra uszítsák, és legyen balhé, és lehessen rasszizmust óbégatni, még olyan nyilvánvalóan kamu ügyekben is mint a hasbaszúrt józsika ügy, amiben ma lett meg az ítélet, több mint 3 évre lecsukták Mortimert. Micsoda cirkusz, meg tüntetés volt akkor, és a balliberós média hisztizett a szkinhedekről, meg a katonai hagyományőrző egyleteket akarták feloszlatni.

Tényleg annyira idióták a neoliberálisok, hogy komolyan gondolják azt a sok marhaságot, amit a piaci versenyről röfögnek? Aktuálisan: ha több eü-biztosító lesz, szerintük majd versenyeznek. Ez marhaság. Kinyírnak a 24-ből 18-at, a maradék hat meg mutyizik. Onnantól egyre többet fizetünk majd egyre szarabb szolgáltatásért. Kivéve......ahogy felosztják a piacot, lesz majd egy, amelyik megkaparintja a milliárdosokat, meg hozzájuk az elit kórházakat. Ők, ugye, bátran fizethetnek sokat és cserébe extra ellátást kapnak.
Vagy eleve, mind a 20-30 cég ugyanabban a tulajdonban van, és strómannok által vezetik őket a háttérből a nagytőkés zsidók, hogy a verseny látszatát keltsék, mert az, hogy a híres külföldi egészségbiztosítókba befektetők bizony zsidók, az egyértelmű, abból, kiknek a pártja szorgalmazza ennek a több biztosítós rendszernek a bevezetését.

De ha már Mortimer ügy, nagyon jó kis cikket találtam, no nem most, hanem 2 éve ilyenkor, a témában : (akkor még nem blogoltam)

Stoffán György: Moszkva téri cion-bölcsek…
Dátum: 2005. June 23. Thursday, 03:14
Rovat: Egyéb hír

Ha a szemétségnek mértékegysége volna, úgy ma 1000 szemétség egy Gyurcsány lenne. 5000 szemétségre azt mondhatanók, hogy egy Lampert, 10.000-re pedig = SZDSZ. A cigányfiú cigányfiú által való megspékelése után kialakult belpolitikai helyzet ugyanis a legaljasabb és a legmagyarellenesebb szemétség volt, a magyarnak nevezett, de igazában e fogalomhoz és nemzethez köze-nincs kormánynak. Akik a Moszkva téren fasisztának kiáltották ki a magyar társadalmat, s nemzetközi cirkuszt rendeztek prejudikálva a történteket, azok nem magyarok. Ezek szar senkiházi patkányok, akiket a magyar társadalom tart el, akik a magyar társadalmat fosztják ki folyamatosan, akik a magyar társadalomban ellenségeskedést, feszültséget szítanak úgy, hogy közben lejáratják a rendőrséget, és az egész nemzetet a világ előtt. Közben pedig arra buzdítják a kisebbségeket és a liberális, valamint a kommunista állampolgárokat, hogy késeljenek… Magyarán: ezek fasiszták, ezek azok férgek, amelyek most kimutatták foguk fehérjét, bizonyítván, hogy semmi közük a magyar nemzethez, a magyar társadalomhoz, az országhoz… De lássuk csak, hogy kik is ezek valójában, s mit szolgálnak az ilyen nemzetellenes kirohanásokkal…

1897-ben Bázelben, a cionista kongresszuson készült egy jegyzőkönyv, amely Állítólag hamisítvány, de leírja azt a folyamatot, amelyet a világ ma élni kénytelen. Igaz, e folyamat kiteljesedését éljük, s ez a folyamat az, ami előidézi Magyarországon is az immár másfél évtizede tapasztalható politikai aljaskodást, a magyarellenességet, a kereszténység elleni kirohanásokat, és többek között a Moszkva téri tüntetést is. A jegyzőkönyvek hitelességét erősen cáfolják, ám amit benne olvasunk, az 1897-ben csak terv volt, de ma már drámai valóság. Tekintsünk csak bele:

„…kevés az olyan ember, aki nem lenne hajlandó az összesség jólétét saját előnye érdekében feláldozni. Mi tartotta kordában az embereknek nevezett ragadozókat. Mi szolgált eddig vezetésükre? A társadalom kialakulásának kezdetén brutális és vak erőszaknak voltak alávetve, később pedig a törvénynek, mely ugyanaz az erő, csak álcázott formában. Levonom a következtetést, hogy a természet törvényénél fogva a jog az erőben rejlik.

A politikai szabadság csak gondolat, – nem pedig tény. Ezt a gondolatot csalétekül kell tudni használni, valahányszor szükségesnek mutatkozik a tömegeket saját pártunkra állítani annak megsemmisítésére, aki a hatalmat birtokolja. (ez esetben a nemzet – a szerk.) Könnyebben oldható meg ez a feladat, ha az ellenfél már megfertőződött a szabadság eszméjével, az u. n. liberalizmussal, s ennek az eszmének kedvéért hajlandó lemondani hatalmának egy részéről. Itt egész világosan megmutatkozik, elméletünk diadala: a kormány meglazult gyeplőit - az élet törvényénél fogva - azonmód új kéz veszi fel és ragadja meg, a nemzet vak hatalma ugyanis egyetlen nap sem lehet meg irányítás nélkül; és az új hatalom elfoglalja a liberalizmus által gyengített réginek a helyét.

Manapság a liberális uralkodók hatalmának helyébe az arany hatalma lépett. Volt idő, amikor a jóhiszeműség, becsületesség uralkodott. A szabadság gondolatát ma lehetetlen megvalósítani, mert senki sem tudja, miként használja mérséklettel. Elegendő egy népet bizonyos időre önkormányzatnak átengedni, hogy szervezetlen csőcselékk6 változzék. Ettől a pillanattól kezdve belső egyenetlenség keletkezik, ez csakhamar osztályharccá fejlődik, minek következtében az államok romba dőlnek és hatalmuk többé nem nagyobb, mint egy rakás hamué.

Akár saját megrázkódtatásai folytán merül ki egy állam ereje, akár belső ziláltsága következtében kerül külső ellenségek uralma alá, mindegyik esetben visszavonhatatlanul elveszettnek tekinthető; a mi hatalmunkban van. A teljes egészében a mi kezünkben lévő tőke kényuralma szalmaszálat nyújt feléje, s ezt az államnak kénytelen-kelletlen meg kell ragadnia: ha nem ragadja meg, elpusztul. Ha valaki, aki liberális gondolkozású, erkölcstelennek tartaná az ilyen nézeteket, a következő kérdéseket tenném fel neki: Ha valamely államnak két ellensége van és ha a külső ellenség tekintetében megengedett dolog s nem számít erkölcstelenségnek akármilyen harcmodort és hadicselt alkalmazni - mire például bizonytalanságban tartani az ellenséget a támadó és védelmi tervek tekintetében, éjnek idején vagy számbeli túlerővel támadást kell intézni ellene -, akkor hogyan mondhatók erkölcstelennek és meg nem engedettnek ugyanezek a harci eszközök, ha azokat rosszabb ellenség, a társadalmi rend és a közjó tönkretevője ellen alkalmazzák? Remélhető-e ép, logikus elmével, hogy eredményesen lehet kormányozni a tömeget észszerű tanácsok és érvek segítségével akkor, amikor bármilyen, még oly értelmetlen megjegyzést és ellenvetést is meg lehet tenni, és amikor az ilyen ellenvetés helyeslésre találhat a népnél, melynek ítélőképessége csak felületes? Tömegben levő emberek, akiket csupán kicsinyes szenvedélyek, nyomorult vallási elképzelések, szokások, hagyományok és érzelgős elméletek irányítanak, áldozatul esnek a pártoskodásnak, amely megakadályoz mindenfajta megegyezést még tökéletesen részszerű érvelés alapján is. A tömeg minden elhatározása ingadozó vagy megkártyázott többségtől függ, amely, nem lévén járatos politikai titkokban, valamely nevetséges döntést hoz s ezzel az anarchia magvát hinti el a kormányban.

A politikának nincs semmi köze az erkölcshöz. Az az uralkodó, akit az erkölcs vezérel, nem jó államférfi és ezért bizonytalan a maga trónján. Annak, aki uralkodni akar, egyaránt kell igénybe vennie a cselvetést és megtévesztést. Nagy nemzeti erények, mint a nyíltság és becsületesség - bűnök a politikában, mert hatásosabban és biztosabban döntik le trónjaikról az uralkodókat (ez esetben a nemzetet – a szerk), mint a leghatalmasabb ellenség. Az ilyen erények hadd legyenek a gójok királyságainak tulajdonságai, bennünket azonban semmiképpen sem szabad, hogy vezéreljenek.

A mi jogunk az erőszakban rejlik. Az a szó, hogy: „jog", puszta gondolat, melyet semmi sem bizonyít. Ez a szó nem jelent többet, mint: add nekem, amire szükségem van, hogy bizonyítékom legyen arra, hogy erősebb vagyok, mint te.

Hol kezdődik a jog? Hol végződik?

Az olyan államban, melynek rossz a közigazgatása, személytelenek a törvényei, ahol az uralkodók elvesztették személyiségüket a liberalizmusból kifolyólag állandóan szaporodó jogok áradatában, új jogot találok arra, hogy az erő jogánál fogva támadjunk a fennálló rend és szerződések összes tényezőit a szélrózsa minden irányába szétszórjuk, minden intézményt újjáalakítsunk és szuverén urává váljunk azoknak, akik átengedik nekünk hatalmukból folyó jogaikat azáltal, hogy a maguk liberalizmusában önként kiadták azokat kezükből.

Bár jelenleg a hatalom minden fajtája bizonytalan, a mi hatalmunk mégis minden másnál legyőzhetetlenebb lesz, mert láthatatlan fog maradni mindaddig, amíg olyan erős nem lett, hogy többé semmiféle csellel nem ásható alá.

Abból az átmeneti rosszból, melyet most kénytelenek vagyunk elkövetni, megingathatatlan kormány létrehozásának jótéteménye fakad majd, melynek uralma helyre fogja állítani a nemzeti életnek a liberalizmus által megzavart rendes folyását. A cél szentesíti az eszközt. Ezért terveinkben ne innyira arra fordítsuk figyelmüket, ami jó és erkölcsös, mint inkább arra, ami szükséges és hasznos. Előttünk áll egy terv, amely lerögzíti azt a stratégiai vonatat, amelytől nem szabad eltérnünk, ha nem akarjuk megsemmisítve látni sok évszázad munkáját.

A kellő munkamódszerek kidolgozásánál figyelembe kell venni a tömeg hitványságát, lanyhaságát, állhatatlanságát, azt, hogy képtelen megérteni és tiszteletben tartani saját életének vagy jólétének feltételeit. Meg kell érteni, hogy a tömeg hatalma vak, ésszerűtlen és oktalan erő, minden bármely oldalról jöhető befolyásolásnak kitéve. Vak azonban nem vezethet vakot anélkül, hogy szakadékba vigye; következésképpen a tömegnek azok a tagjai, akik kiemelkedtek a népből - nem értvén a politikához, még ha a bölcsesség lángeszei is -, nem válhatnak a tömeg vezetőivé anélkül, hogy pusztulásba vigyék az egész nemzetet (Antall József –a szerk.).

Csak az, akit gyerekkorától arra neveltek, hogy független uralkodó legyen, ismerheti fel a politikai ábécé szavainak értelmét.

Egy sajátmagára, azaz saját köréből származó parvenükre hagyott nép, sajátmagát dönti romlásba azoknak a pártharcoknak következményeként, amelyeket a hatalomért és méltóságokért való versengés valamint az ennek nyomában járó zavarok idéznek elő. Alkothatnak-e néptömegek megfontoltan és kicsinyes féltékenykedéstől mentesen ítéleteket, intézhetnek-e országos ügyeket, amelyek nem választhatók el személyes érdektől? Meg tudják-e védeni magukat külső ellenséggel szemben? Ez elképzelhetetlen, mert egy terv, amely annyi részre szakadt, ahány feje a tömegnek van, teljesen elveszti egyöntetűségét s így érthetetlenné és végrehajthatatlanná válik.

Csak zsarnokkal lehet terveket nagyvonalúan és maradéktalanul végrehajtatni úgy, hogy az egészet helyesen ossza el az állami gépezet különböző részeire; ebből elkerülhetetlenül következik, hogy egy ország számára az a legjobb kormány, amely egy felelős személy kezében összpontosul. Korlátlan kényuralom nélkül nem maradhat fenn egy civilizáció sem, hiszen az nem tömegeken nyugszik hanem azok vezetőin bárkik is legyenek azok. A tömeg barbár, és ezt a barbárságát minden alkalommal kimutatja. Abban a pillanatban, amikor a tömeg kezébe kaparintja a szabadságot, az azonnal anarchiává változik, mely a legmagasabb fokú barbárság.

Nézzük csak ezeket az alkoholizált, az italoktól megmámorosodott állatokat - az italok mértéktelen élvezetéhez való jog együtt jár a szabadsággal. Mi és a mieink nem követjük, ill. követik ezt az utat... A gójok népei elerőtlenedtek a szeszes italoktól; fiatalságukat megrontotta a klasszicizmus és a korai erkölcstelenség, amelyre a mi külön ügynökeink vezették rá - házi tanítók, szolgák, nevelőnők a gazdagok házaiban, alkalmazottak és mások, nőik a gójok által látogatott szórakozóhelyeken. Ez utóbbiak közé számítom az u. n. „társaságbeli hölgyeket" is, akik készségesen követik a többieket a romlottságban és fényűzésben.

A mi jelszavunk: - erőszak és megtévesztés. Politikai ügyekben csak az erőszak győzedelmeskedik, különösen ha az államférfiak számára fontos képességben van elrejtve. Az erőszak legyen alapelv, a megtévesztés és ravaszság pedig a követendő irányvonal ama kormányok számára, melyek nem akarják koronáikat valamely új hatalom lábai elé helyezni. Ez a rossz az egyetlen eszköz, mellyel a célt, a jót elérhetjük. Ezért nem szabad felhagynunk a megvesztegetéssel, csalással és árulással, ha ezzel előmozdítjuk célunk elérését.

… Az irgalmatlan szigor a legerősebb hatalmi eszköz az államban. Nemcsak a haszon kedvéért, hanem a kötelesség nevében, a győzelem kedvéért is ragaszkodnunk kell az erőszak és megtévesztés programjához. A leszámolás tana pontosan annyit ér, mint azok az eszközök, amelyeket alkalmaz. Ezért nem annyira az eszközök révén, mint inkább a szigorúság doktrínája révén fogunk diadalmaskodni és az összes kormányokat a mi szuperkormányunknak alávetni. Elég, ha tudják, hogy irgalmatlanok vagyunk minden engedetlenség letörésében.

Régebben mi voltunk az elsők, akik bedobták a néptömegek közé azokat a jelszavakat, hogy „szabadság, egyenlőség, testvériség", s ezeket a szavakat azóta is sokszor megismételték ostoba papagájok, melyek mindenfelől leszálltak erre a csalétekre. Vele együtt elvitték a világ jólétét, az egyén igazi szabadságot, mely azelőtt oly jól meg volt védve a tömeg nyomásával szemben. Az önmagukat bölcseknek képzelő gójok, az intellektuelek a maguk elvontságában mit sem tudtak kezdeni ezekkel a szavakkal; nem vették észre, milyen ellentmondás van a szavak értelme és azok egymás mellé helyezése között; nem látták meg hogy a természetben nincs egyenlőség, nem lehet szabadság; hogy a természet maga rendelte a nézetek, jellemek és képességek egyenlőtlenségét épp oly változtathatatlanul, mint az alárendelést a maga törvényei alá. Nem gondolták meg, hogy a tömeg vak, hogy azok a parvenük, akiket a tömeg kiválasztott maga közül a kormányzás gyakorlására, a politika tekintetében épp oly vakok, mint a tömeg maga, hogy a beavatott, még ha bolond is, mégis tud kormányozni, míg a be nem avatott, még ha lángész is lenne, semmit sem ért a politikához. - Mindezeket a dolgokat a gójok nem veszik figyelembe. Ám éppen ezeken a dolgokon alapult minden időben a dinasztikus uralkodás: az apa fiára hagyta a politikai ügyek intézésének ismeretét oly módon, hogy arról csak az uralkodóház tagjainak volt tudomásuk és senki sem árulhatta el az alattvalóknak. Az idő múlásával azután veszendőbe ment a politikai ügyek helyes intézéséről való ismeret dinasztikus átruházásának értelme és ez elősegítette ügyünk sikerét.

Hála önkéntelen, fogadatlan ügynökeinknek, a „szabadság, egyenlőség, testvériség" szavak a világ minden részén egész légiókat állítottak a mi sorainkba, akik lelkesedéssel hordták zászlóinkat. Pedig ezek a szavak mindenkor féregként működtek, kikezdték a gójok jólétét, aláásták mindenütt a békét, nyugalmat, egységet és elpusztították a gójok államainak összes alapjait, Ahogy később látni fogják, ez hozzásegített minket diadalunkhoz; többi között ez tette lehetővé számunkra, hogy kezünkbe kaparintsuk a legfőbb ütőkártyát - a nem zsidó nemesség kiváltságainak vagy más szavakkal, a nemesség tulajdonképpeni létezésének a lerombolását, azét az osztályét, amely a népek és országok egyetlen védelme volt velünk szemben. (1945. – a szerk) A gójok természetes, leszármazáson alapuló nemességének romjain felállítottuk a mi művelt osztályaink arisztokráciáját, élén a pénz arisztokráciájával. Az ehhez az arisztokráciához való tartozás követelményeit megszabtuk a gazdaságban, amely tőlünk függ, és a tudásban, melynek irányvonalát a mi bölcseink határozzák meg.

Megkönnyítette diadalunkat, hogy azokkal az emberekkel való kapcsolatainkban, akikre szükségünk volt, mindig az emberi természet legérzékenyebb húrjaira hatottunk, a pénzéhségre, a kapzsiságra, az anyagi javakkal való telhetetlenségre; márpedig ezeknek az emberi gyengeségeknek mindegyike önmagában is elegendő a tetterő megbénítására, mert kiszolgáltatja az emberek akaratírt annak, aki megvásárolja cselekedeteiket.

A szabadság elvont fogalma tette lehetővé számunkra, hogy valamennyi országban elhitessük a tömeggel, hogy kormánya semmi egyéb, mint szolgája a népnek… (…) Az államokból gladiátori arénákat csináltunk, ahol megzavarodottak hadai vetekednek egymással... Már nem kell sok, és egyetemes lesz a zűrzavar és csőd . . .

Kimeríthetetlen fecsegők szócsatákká változtatták a parlament és a kormánytestületek üléseit. Arcátlan újságírók és lelkiismeretlen röpiratszerzők naponként ütnek rajta a kormánytisztviselőkön. A hatalommal való visszaélések fogják végül is elvégezni az utolsó simítást abban, hogy minden állami berendezkedés megérlelődjék saját megbuktatására, és az őrjöngő tömeg csapásai alatt minden a levegőbe fog repülni.

A szegénység hatásosabban kényszeríti az embereket nehéz munkára, mint ahogy a rabszolgaság és szolgaság valaha is tette. Ezektől így vagy úgy megszabadíthatták magukat vagy beletörődhettek, a nyomortól azonban sohasem fognak megszabadulni. Az alkotmányokba olyan jogokat foglaltunk bele, melyeknek a tömegek jelentőséget tulajdonítanak, nem pedig tényleges jogokat. Mindezek az ú. n. „népszabadságjogok" csak gondolatban lehetnek meg, a gyakorlati életben sohasem valósíthatók meg. Mi haszna van a nehéz munkájától hétrét görnyedő, sorsától letaposott proletár munkásnak abból, ha a fecsegők jogot kapnak arra, hogy locsogjanak, ha az újságírók jogot kapnak arra, hogy helytálló dolgok mellett akármilyen hülyeséget is leírjanak? A proletariátusnak nincs más haszna az alkotmányból, mint azok a szánalmas morzsák, amelyeket odalökünk neki asztalunkról azért, hogy leadják szavazatukat arra, amit diktálunk, azokra az emberekre, akiket mi juttatunk hatalomra, azokra akik kiszolgálnak minket . . . Szegény ember részére a köztársasági jogok nem egyebek, mint keserű irónia. Ugyanig jóformán nem is élhet ezekkel a jogokkal, mert szinte egész nap keményen dolgoznia kell s emellett ez a körülmény meg is fosztja a rendszeres és biztos kereset minden biztosítékától, amennyiben függővé teszi társainak sztrájkjaitól vagy attól, hogy munkaadói kiteszik a szűrét.

A nép a mi irányításunk alatt megsemmisítette nemességét. Ez volt egyetlen oltalma és nevelőanyja önmaga előnye kedvéért. amely elválaszthatatlanul összefügg a nép jólétével Manapság a nemesség megbuktatása után a nép szívtelen, pénzhajhász gazfickók karmaiba került, akik irgalmatlan és kegyetlen igát akasztottak a munkások nyakába.

A munkásokat elnyomatásuktól állítólag megmentők képében jelenünk meg a színen, amikor azt javasoljuk nekik, hogy lépjenek be harcos erőink a szocialisták, anarchisták, kommunisták soraiba, akiknek mindenkor támogatást nyújtunk szociális szabadkőművességünk állítólagos testvériségének (az egész emberiség szolidaritásának) megfelelően. A nemességnek, amely a törvénynél fogva élvezte a dolgozók munkájának gyümölcsét, érdeke volt gondoskodni arról, hogy a munkások jó1 tápláltak, egészségesek és erősek legyenek. Nekünk ennek éppen az ellenkezője az érdekünk, - a gójok megfogyatkozása, elkorcsosodása. A mi hatalmunk a munkás állandó élelmiszerhiányában és testi gyengeségében rejlik. Csak ezáltal válik akaratunk rabszolgájává. És saját hatóságaiknál sem erőt sem elszántságot nem fog találni arra, hogy azok szembehelyezkedjenek a mi szándékainkkal. Az éhség jobban biztosítja a töke jogát ahhoz, hogy uralkodjék a munkás felett, mint ahogy a királyok törvényes hatalma biztosította a nemességnek ezt a jogot.

Az ínség, valamint az ezáltal előidézett irigység és gyűlölet révén fogjuk mozgatni a tömegeket, és az ő kezeikkel fogjuk elsöpörni mindazokat, akik akadályoznak utunkon. Amikor majd üt az egész világ feletti szuverén uralkodónk megkoronáztatásának órája, pontosan ezek a kezek fognak félresöpörni mindent, ami akadályt gördíthetne ennek útjába.

A gójok elszoktak attól, hogy gondolkozzanak, ha csak a mi szakembereink sugalmazásai nem késztetik őket arra. Ezért ők nem veszik észre sürgős szükségességét annak, amit mi, mihelyt eljön a mi királyságunk, rögtön be fogunk vezetni, nevezetesen azt, mennyire lényeges, hogy a nemzetek iskoláiban valamelyes egyszerű, igaz tudást tanítsanak, minden tudás alapját - az emberi élet, a társadalmi lét szerkezetének ismeretét, amely társadalmi szerkezet megköveteli a munkamegosztást s ebből kifolyólag az embereknek osztályokba és rangokba való sorolását. Mindenki számára fontos tudni, hogy a különböző rendeltetésű emberi tevékenységek folytán nem lehetséges semmiféle egyenlőség, hogy az, aki bármely cselekedetével egész osztályt kompromittál, nem lehet a törvény előtt egyenlő mértékben felelős, mint az, aki senki ellen nem vét, csak saját becsülete ellen. A társadalom felépítésének helyes ismerete, melynek titkaiba nem avatjuk be a gójokat, mindenki előtt nyilvánvalóvá tenné, hogy az emberek bizonyos körére kell korlátozni az egyes állásokat és foglalkozásokat, nehogy azok az emberi szenvedés forrásává váljanak abból kifolyólag, hogy az emberek kiképzése nem felel meg annak a munkának, melynek elvégzését megkövetelik tőlük. Az erre vonatkozó ismeretek alapos tanulmányozása után az emberek önként fogják alávetni magukat az uralkodó hatalomnak és fogják elfoglalni az államban számunkra kijelölt helyet. A tudomány mai állása mellett s amellett az irány mellett, amelybe mi annak fejlődését tereltük, a nép, minthogy vakon elhiszi nyomtatásban megjelenő dolgokat, - hála a félrevezető sugalmazásoknak, vak gyűlölettel viseltetik mindennel szemben, amit saját maga felett állónak tekint, mert nem fogja fel az osztályok és rangok jelentőségét.

Ezt a gyűlöletet még fokozni fogjuk a gazdasági válságok kihatásai, mely válságok le fogják állítani a tőzsdei forgalmat és meg fogják bénítani az ipart. A számunkra hozzáférhető összes titkos földalatti eszközökkel és az arany segítségével, amely teljes egészében a mi kezünkben van, egyetemes gazdasági válságot fogunk előidézni, s ennek során egész munkástömegeket fogunk kidobni az utcára egyidejűleg Európa valamennyi országában. Ezek a tömegek égni fognak a vágytól, hogy vérét ontsák azoknak, akikre tudatlanságuk együgyűségében kezdettől fogva irigykedtek s kiknek vagyonát akkor majd magukhoz tudják ragadni.

A mieinkhez nem fognak hozzányúlni, mert mi ismerni fogjuk a támadás időpontját és intézkedéseket teszünk majd védelmünkre.

(…) Elveink gyakorlati alkalmazásánál vegyék tekintetbe annak a népnek a sajátosságait, melynek országában élnek és működnek. Elveink általános, sablonos alkalmazása nem járhat sikerrel, amíg át nem neveltük a népeket sajátos hasonlatosságunkra. Ha azonban kellő óvatossággal járnak el, meg fogják látni, hogy egy évtized sem kell ahhoz, hogy a legszilárdabb jellem is megváltozzék, és újabb népet fogunk besorolni azok közé, amelyek már behódoltak nekünk. Mihelyt felállítottuk a mi királyságunkat, a liberális jelszavakat, melyek valójában a mi szabadkőműves jelszavaink, nevezetesen a „szabadság, egyenlőség, testvériség" szavakat úgy fogjuk módosítani, hogy azok nem lesznek többé jelszavak, hanem csupán egy eszme kifejezői, nevezetesen: „a szabadsághoz való jog, az egyenlőség kötelessége, a testvériség eszményképe". Ezt az értelmet fogjuk adni a szavaknak, és így a szarvánál fogjuk megragadni a bikát… Ténylegesen már kiküszöböltünk mindenfajta uralmat a sajátunkon kívül, jogilag azonban még megmaradt egy csomó. Ha manapság egyes államok tiltakoznak ellenünk, ez csak a forma kedvéért, beleegyezésünkkel és utasításunkra történik, az ő antiszemitizmusukra ugyanis elengedhetetlenül szükségünk van az alsóbb rétegekhez tartozó testvéreink kézbentartásához. Nem bocsátkozom további magyarázatokba, mert ezt az ügyet már ismételten megtárgyaltuk. Semmi sem állíthat korlátokat működésünk elé. Szuperkormányunk a törvényen kívül álló keretekben működik s azt az elfogadott szakkifejezéssel élve, azzal az erőteljes szóval jelölik, hogy - diktatúra. Nyugodt lelkiismerettel mondhatom, hogy mi, a törvényhozók, ha majd itt az ideje, ítéleteket fogunk végrehajtani, ölni fogunk és kegyelmet gyakorolni; mint valamennyi csapatunk vezetői magasan ölünk a parancsnok harci paripája hátán. Akaraterővel uralkodunk, mert kezünkben van egy valamikor hatalmas, most általunk legyőzött párt öröksége. Fegyvereink pedig a határtalan becsvágy, égő kapzsiság, irgalmatlan bosszú, gyűlölet és rosszindulat. Tőlünk indul ki a mindent elnyelő terror. A mi szolgálatunkban minden véleményt, minden doktrínát képviselő személyek állnak: monarchisták, demagógok, szocialisták, kommunisták és mindenféle álmodozó utópisták. Mindezeket felfegyvereztük feladataik elvégzésére: mindegyikük a saját maga számlájára ássa alá a tekintély utolsó maradványait, igyekszik megdönteni minden fennálló rendet. Ezek a törekvések nyugtalanságot idéznek elő minden államban; az államok nyugalomra intenek, készek meghozni minden áldozatot a béke érdekében; mi azonban nem fogunk nekik békét adni, amíg nyíltan és alázatosan el nem ismerik államok feletti szuperkormányunkat. Az emberek nagy garral hangoztatták annak szükségességét, hogy a szocializmus kérdését nemzetközi egyezménnyel rendezzék. Azáltal, hogy pártokra szakadtak, a kezünkbe adták magukat, a pártharcokhoz ugyanis pénz kell, és a pénz mind a mi kezünkben van. (…)„

Talán ennyi elég is ahhoz, hogy megértsük: a Moszkva téren 2005-ben egy cigány, cigány általi megszúrkálása után, a cionista bal-liberális söpredék a nemzetet igyekezett a nemzetközi sajtó előtt lejáratni azzal a szervezettel együtt, amelynek politikamentesen az a dolga, hogy bűncselekményeket vizsgáljon ki. A politikai aljasság és a fent idézett jegyzőkönyv ez esetben (is) összevág. Mindössze egyetlen dologra nem figyel oda a mai cionista politika: a szuperkormány megalakulása után ő maga is elvész… talán elsőnek. Hiszen azokat akik hatalomra juttatnak bárki, elsőként tűnnek el a süllyesztőben… mert a hatalom nem szereti, ha vannak olyanok, akiknek lekötelezettje! Reakció azaz Reakciós blogtéren blogtér