Döbrentei Kornél beszéde

Döbrentei Kornél beszéde

„A tetthely nem mindig azonos a bűntény kitervelésének helyével”
Voltaképpen béketüntetésre gyűltünk itt össze, jó akaratú emberek. Mert az jó, ha végre van akaratunk és késztetésünk tiltakozni a népünk megsemmisítésére törekvő, vallási köntösben folytatott engesztelhetetlen háború ellen! A magyarság erkölcsi holokausztja ellen, amelyet álpróféták, álruhában, álorcában - csak a szakálluk valódi - vezényelnek.

Itt és most, ahol kétezer év után a keresztényüldözés parancsa ismételten kimondatott, még ha percemberke fiók-Heródesek által is. Igen, ül a bibliai mondás: a hang Jákobé, de a kéz Ézsaué. Hát ez a fekete evangélium, szerzette a sátán.
De valóban itt kéne seregelnünk? Mert a tetthely, a kivitelezés fóruma nem mindig azonos a bűntény gondolatának és kitervelésének foganási helyével. Nem mindig ott van a sír, melyben egy nemzet süllyed el, ahol ássák. Nálunk ez, ahol állítólag árkokat temetnek, miközben keresztfákat döntenek ki, kivált igaz. A temetőszolgákat máshonnan igazgatják. Onnan, ahová a madár is kéken jár (micsoda madár!), de az nem a boldogság kék madara; csőrében a zöld gally látszatra, kifelé ámításul a nagyvilágnak, a béke olajága, ám befelé mindez a sistergő gyűlölet mérgébe mártva. Hát ne jöjjön el az ő országa!

Mi hozott ide minket az oly soká késlekedő, jogos önvédelmen túl? A felháborodás, melyet egy szűk értelmiségi csoport, kemény mag - rothasztó tevékenységük, karakterisztikusan jól körülírható, ám egy tömény káromkodás olykor, ha nem is szebben, de pontosabban beszél, mint egy rózsaszál -, rendszeres impertinenciája keltett s kelt ma is, és nincs törvény, amely megvédené tőlük az országlakosokat. Van viszont egy - szégyenszemre megszavazta a parlament -, amely őket, a gyűlöletbeszéd valódi gyakorlóit oltalmazza, s lám teszik is a dolgukat.

A nagydolgukat, bele az arcunkba. Azért vagyunk itt, hogy ezt többé és továbbá zavartalanul és büntetlenül ne tehessék. Elég volt a felmérő és letapogató provokációs sorozatokból, melyek azt hivatottak eldönteni, ennek a népnek mekkora a tűréshatára, toleranciás képessége, meddig lehet elmenni a szentséggyalázásban, a blaszfémiában, meddig és milyen mértékben rondíthatnak bele egy ilyen nagy históriai múlttal bíró nemzet önérzetébe. És ugrásra készen várakoznak minden visszautasító reakcióra, hogy nacionalizmusnak, antiszemitizmusnak minősíthessék, feljelentő levelekben híreljék, keltsék rossz hírünket a nagyvilágban.

A kettős mérce irritáló igazságtalanságának rendszeres megélése is idehozott minket. Pontosabban az a Trianon óta génjeinkből kiirthatatlan, cselekvésre ösztönző igazságérzet, sőt, maga az Igazság, mert néha a történelem kivételes és fájdalmas perceiben megadatik, hogy egy népnek, főként, hogy a megmaradása a tét, egyértelműen igaza van. És nekünk igazunk van. És folytonosan ismétlődő, fintoros sorsunk. Most, hogy a kereszténység kiirtása ellen protestálunk, megint Európát védjük, szegény végvárként. Mint tettük ezt Balassi, Zrínyi idejében, avagy a Hunyadiak alatt. Segítséget nemigen kaptunk, erkölcsi elégtételként pedig a déli harangszót.

Amit aztán a Rákosi-féle vörös fasizmus meg is szüntetett, mint ahogy kis híján a Himnuszt is. A valamikor vérrel szerzett déli harangjátszást 1956-ban vérrel hódítottuk vissza. Micsoda történelmi déja vu! A vívmányokat tekintve, ennél többre, tovább nemigen jutottunk. Sem 1956 világraszóló tényével, vagy később a vasfüggöny lebontásával megszerzett reputációnkat nem tudtuk olyan erkölcsi tőkére váltani, amely más minőségben határozhatta volna meg besorolásunkat Európába.

Sikerült „leküzdenünk” magunkat - mára világos, milyen erők akarták másodrangúságunkat szorgalmazva stabilizálni -, de a déli harang megmaradt. Félre kell verni. Figyelmeztetésül, hogy ez a tulipiros, Tilos rádióügy csak egy pusztító folyamat része, ez idő tájt kirívó állomása, a sátán stációinak egyike, amely mégis csak a múltból eredeztethető. Gondolok az ateista, istentagadó kommunista diktatúrákra, az úgymond klerikális reakció elleni harcra is.

Mindezen folyamatok a felemás rendszerváltás után felerősödtek, sőt, a szólásszabadság ürügyén komiszabb megnyilvánulásoknak lehetünk tanúi, mint akár a hírhedt ötvenes években. Az elmúlt 14 év alatt versek jelenhettek meg büntetlenül a szarból jött magyarokról, gúnyvers a kondomhiba miatt megszületett költőtől, egy másik a Szent családról, melyben Mária üzekedik az Istennel, aztán következett a Szent Korona lesvájcisapkázása, a Regnum Marianum meggyalázása, első „megerőszakolása” Rákosiék alatt esett meg, mikor lebontották, és köveit a Sztálin-szoborba építették be. Nos ez a szellem nemigen változott, csak a formák, eszközök módosultak. Egyben megegyeznek: ezek a magyar- és kereszténygyűlölet hegyláncainak csúcsai.

Te jó Isten, még elgondolni is rossz, hogy fortyog a mélyben.

Felettébb elgondolkodtató, hogy ez a sem embert, sem Istent nem ismerő magatartás csak itt Magyarországon dívik. Sehol másutt a világon. A volt kelet-európai blokk államaiban sem. Miért nem? Miért mindig mi vagyunk a rossz szigete? Nézzünk magunkba is! Egy-két tüntetés nem mossa le a gyalázatot. Mi válthat meg minket? Talán az, hogy odatartsuk orcánk másik felét is? Erről Mahatma Gandhi jutott eszembe, aki, bár más vallás hívőjeként, szintén elvetette az erőszakot. Békés lázadásakor több ezer embert bunkóztak le az angolok, aztán kimerültek, erkölcsileg.

Abbahagyták. Volt merszük, kultúrájuk a belátáshoz. És Indiának volt elég lélekszáma, s így emberi életekben mért türelme e belátás kikényszerítéséhez. Mi nagy lélekkel rendelkező kis nép vagyunk, lassan már nem győzzük áldozattal, míg ellenségeink barbárok a bosszúban, minden megbékélésre irányuló nemes gesztust gyöngeségnek minősítenek. Így nagyon nehéz, reménytelen, főként egy olyan országban, ahol a nemzetellenes tevékenység nem jár felelősségre vonással, ahol az az abszurd helyzet vált természetessé, hogy a hóhérok nem bocsátanak meg az áldozatoknak.
Mindszenty hercegprímás eljutott a felismerésig: egy rossz kompromisszum hatásában pusztítóbb, mint az igaz ügy melletti határozott kiállás. Mert itt az erkölcsi hozadék a leglényegesebb, az, ami hathat a történelmi időben. Akkor is, ha elbukik. A hercegprímásnak igaza volt. Ebből élünk a mai napig. A Vatikán ott és akkor kompromisszumot kötött, föláldozva Mindszentyt is. Pontosabban egy kikezdhetetlen erkölcsi magatartást. Helyébe nyomultak be a békepapok, vagyis a kommunistákkal, tehát az ateizmussal kollaborálók. Kártékony és szégyenteljes szerepüket az egyház ma is nyögi, nehezen heveri ki. Hát még mi, a hívők!

Most a bátor, az önvédelmi harcot vállaló egyházon a sor. Szerepe kulcsfontosságú a magyarság jövője szempontjából. Az már megint a történelem fintora, hogy Mindszentyt „csak” boldoggá, míg az őt odadobó pápát szentté avatják. A példa tanulságos. Kereszteket állítottunk az országban, hogy figyelmeztessünk: a sátán offenzívában van. Kérdezték az álnaivak, miért nem a jászolt emeltük magasba. Mert itt már a megszületés sem bizonyos, már az anyaölben elölve az utódlás, az abortuszok miatt a népünk már eleve keresztre feszítve, Európa pedig hitehagyott lett. A mi Koppányunk programja szent hozzá képest. Úgy látszik, mint annyiszor, megint nekünk kell önáldozóan megváltani úgy, hogy ebből csak a mi önmegváltásunk reked ki.

De talán mégse. Amikor Európát védelmezzük, akkor Szent Istvánt, Szent Lászlót is, aki ha kellett, mert az ország érdeke úgy kívánta, még a pápával is ujjat húzott. Amikor Európát védelmezzük, akkor az Árpád-házi királylányokat is, akik mindmáig meghatározóan képviselik a keresztény gondolatot, és kijelölték ősi helyünket túl az aktuális leminősítő politikán.

És amikor az Istent védelmezzük, akkor az Aranybullát is, mint nemzeti ősalkotmányt, de még a Werbőczy-féle Hármas Könyvet is és visszafelé a Vérszerződést és legújabb kori tizenkét - mindmáig teljesületlen - pontjainkat is. De mindenek előtte és után a mindenható Istent, most már jóvátételi követelésként szólítva föl: „Isten, áldd meg a magyart!”

http://www.gondola.hu/cikk.php?szal=32078

http://www.tar.hu/holloko

http://www.gemenc.hu/sajtoklub/index.htm

http://www.hirtv.hu/modules.php?op=modload&name=Downloads&file=index&mid=15

http://tdyweb.wbteam.com/Utolag.htm