A holokauszt revizionizmus értelme

A holokauszt revizionizmus értelme

OFF : Látom keresik az új nemzeti tv linkjét. :-)

http://nemzeti.tv/

Mostanában rehabilitálódott Horthy a konzervatív közbeszédben, ő a maga idejében nemzetmentőként viselkedett, de azt nem értem, hogy akik őt tisztelik, Szálasit miért alázzák porig! Pedig ajj de büszkén virítják magyarságukat, a magyarság mártírjait mégis megvetik?

Valahogy ezek az emberek megfelelési kényszerben szenvednek, mintha azt hinnék, a személytelen, és érdekek hálózatára épülő cionizmust majd meghatja az ő elhatárolódásuk, meg holokausztozásuk. Szánalmas...

Volt már olyan a világtörténelemben, hogy a hatalom szponzorálta a látszólag jól odamondogató, de sehová nem vivő ellenzékét. Az NDK-ban is többpártrendszer volt.

Ma pedig, amelyik párt nem fogad el egy sor (káros, téves) feltételrendszert, akkor nem is létezhet : illegális. Mi ebből a szempontból "szerencsések" LEHETNÉNK. Itt nincs annyira betiltva a nacionalista szervezkedés.

Hogy mire gondolok? Arra például hogy Németországban diktatórikus módszerekkel lépnek fel a nacionalista erőkkel szemben : az már tragikomikus, mi minden van ott betiltva. Németországban illegális pusztán bármi pozitívet mondani Hitlerről, vagy a Harmadik Birodalomról. Természetesen ezekbe a szűk korlátokba bele is ütköznek, évente több tízezer "boszorkányper" folyik le a szókimondó hazafias németek ellen.

Sok NS jellegű pártot betiltottak már a németeknél, ez is azt mutatja, a demokrácia hazugság, csak addig terjed a pártalapítási szabadság amíg a párt nem száll szembe a háttérhatalommal, amíg a liberális demokrácia politikai ideológiára korlátozott keretben marad, így aztán a valódi népképviseletre épülő pártok totális ellenséggel találják szembe magukat a cionizmussal.

No eddig volt az én előszavam (SF azaz Scall Fast - én írom a blogot)

REVIZIONIZMUS - A FELSZABADULÁS IDEOLÓGIÁJA

A második világháború előtt alapvetően csak egy országnak sikerült elkerülnie a világválságot a saját határain belül. Ezt tartották a legkisebb esélyűnek, mivel ez volt a leggyengébb és a legvédtelenebb mind között.

Mint a főnixmadár, az akadályok ellenére mégis feltámadt hamvaiból. Míg a világ az adósságválsággal küszködött, ez az ország a gazdasági paralízisből az általános jólétbe emelkedett.

Egy elszegényedett világban, mely tele volt társadalmi ellentétekkel, ez az ország megszüntette a szegénységet és a társadalmi feszültségeket.

Tette mindezt annak ellenére, hogy bojkottálták, izolálták, s a gazdagok és hatalmasok leprásnak nyilvánították. Ez valóban egy egyedülálló ország volt: Németország 1933 és 1939 között.

Azokban az időkben Németországnak sikerült a kamatrabszolgaság bilincseit elszakítania. Kihívta és veszélyeztette a Wall Street és London City türannoszait, mivel

megkerülte a "kemény valutát" és a globális plutokráciát. Ezt úgy valósította meg, hogy más országokkal árucserét bonyolított le, ezzel közvetlen nemzetközi tőzsdét hozva létre. Lerázta magáról a "kizárólagos bűntudat" első világháborús, történelmi béklyóit, és nem volt hajlandó ellenségei rabszolgájaként tovább élni.

Vegyük figyelembe egy elismert pénzügyi szakértő következő megjegyzéseit. 2003. júliusában, az illinois-i Glenview Állami Bank elnöke egy körlevélben a következőket írta:

"Az 1930-as évek nagy gazdasági válsága zuhanó árakat, égbeszökő munkanélküliséget és tönkrevert részvénypiacokat eredményezett az egész világban, és a világ vezető politikusai képtelenek voltak ezt megfékezni.

Kivéve egyet. Az ő neve Adolf Hitler volt. Franciaországtól, Nagy-Britanniától és az Egyesült Államoktól eltérően Németország a 1930-as évek legjavát gazdasági növekedésben élte meg. Ha megértjük, hogy a gazdasági világválság korában Németország hogyan állt ellen a betegségnek, akkor jobban megérthetjük, hogy mennyire aggódnunk kell most, a 21. században." (Chicago Sun Times, 2003. július 30.)

Nem meglepő, hogy ezek a megjegyzések felháborították az amerikai zsidókat, akik hamar eltüntették a levelet. A levél tárgya a kulcs a mi problémánkhoz.

Ha igaz, hogy Hitler igen sikeres volt, miközben a világ többi része megbukott, és ha igaz, hogy Hitlert csak az ő országának elpusztításával és eszméinek kiirtásával lehetett megállítani - nem kéne, hogy feltegyük a kérdést, hogy mi volt az ő sikerének titka?

Mivel majdnem minden háborúnak gazdasági okai vannak, nem lephet meg, ha a második világháborúnak is ilyen okai voltak. Tehát, mi tart vissza minket attól, hogy objektíven kutassuk Hitler gazdasági titkát? Ezt a kérdést egy szóval meg lehet válaszolni:

A holocaust

Ha a világot nem győzték volna meg arról, hogy Hitler zsidókat gázosított el, akkor az ő eszméit racionálisan lehetne vizsgálni - mint más politikai vezetők eszméit.

Nem tartana vissza minket minden idők legnagyobb tabuja. Képesek lennénk ellenállni pavlovi reflexünknek és bizonyos mértékű objektivitással reagálnánk Hitler és gazdasági tanácsadóinak eszméire. Néhány eszméjét utánzásra méltónak is találnánk. A holocaust-mítosz mindezt megakadályozza. És annyira drasztikus módon akadályozza meg, hogy Németországban ma egyenesen törvényellenes bármi pozitívet mondani Hitlerről, vagy a Harmadik Birodalomról.

Revizionizmus: a nagy hazugság fő ellensége
A történelmi hazugság a politikai hatalom megszerzésének és fenntartásának mindig fő eszköze volt. A történelmi revízió a történelmi állítások elemzése, és - esetleg - korrekciója. Semmi sem fontosabb a demokrácia sikere számára, abból a nyilvánvaló okból, hogy egyedül a revízió tud ebben rendet tenni.

Amikor a kormányok a hatalmukat hazugságokra alapozzák, akkor a történelmi revizionizmus feladata, hogy leleplezze ezeket a hazugságokat.

Csak a revizionizmus tudja megfosztani a zsarnokságot az erkölcsi igazolásától. A revizionizmus az igazság és igazságosság keresése, és objektív, tudományos

módszerrel kell előrehaladjon. Azonban, vagy talán éppen ezért, ez igen sikeres módszer az elnyomott nemzetek felszabadítására, ami forradalmi tevékenységgé is teszi.

A toll hatalmasabb, mint a kard!
Ez megmagyarázza, hogy a holocaust-revizionistákat miért üldözik mindenhol a nyugati világban, és számos országban, miért börtönzik be őket és égetik el könyveiket a kormányok cenzúrái.

Mi, revizionisták a leghatalmasabb fegyvert, a tollat forgatjuk. Mi képesek vagyunk még a leghatalmasabb türannoszok hazugságainak leleplezésére is, és ezzel leromboljuk zsarnokságuk hamis erkölcsi alapjait.

Nem kevesebbet teszünk, mint egy jövendő forradalom útját készítjük elő:

A harmadik világ megszabadítását a kamatrabszolgaságtól.

Az európai demográfiai katasztrófa elhárítását.

A vagyonnak a szegényektől a gazdagok felé való újraosztásának megakadályozását.

És mind között a legfontosabbat, a globális plutokrácia földünk etnikai, kulturális, gazdasági és ökológiai pusztítását.

Mindezek a dolgok azon múlnak, hogy leleplezzük és aláássuk a mai zsarnokok erkölcsi alapját.

A holocaust-mítosz leleplezésével ezek az uralkodók nem csak Németország és az arab országok véget nem érő megszállásának és kifosztásának ideológiai alapját vesztik el.

Elveszítik ideológiai "légifölényüket" is, amelyet a nyugati világban majd' fél évszázadon át, élveztek.

E "légifölény" nélkül az emberek homogenizálására és kultúrák rombolására irányuló globális ideológiáiknak meg kell küzdeniük a világ összes nemzeti azonosságmozgalmával.

Az Amazonas indiánjai nem az egyetlen nép, akik önmeghatározásuk jogáért küzdenek. Ez ugyanúgy érvényes a németekre, franciákra, angolokra, skótokra, flamandokra, kurdokra stb. is. A holocaust-revizionizmus felszabadító ideológia a szegények számára, az egész világ üldözötteinek. Felszabadító hatása különösen jelentős a németek, az arabok, utóbbiak között különösen a palesztin és iraki arabok számára. Valójában ez minden rétegre igaz, kivéve az uralkodó klikkre, amelyik kollaborál az "egész emberiség ellenségeivel", amint azt Dr. Robert Faurisson oly helyesen mondta.

A mi utunk és a mi célunk

Az ő módszerük a revizionizmus és más, a hatalmukat veszélyeztető mozgalmak megfékezésére világos: A revizionisták rágalmazása, démonizálása és izolálása azzal, hogy őket a "nácikkal" azonosítják, ami a megtestesült ördög a legtöbb ember szemében

Azzal vádolnak minket, hogy az ördöggel vagyunk szövetségben, és mindannyian ismerjük ennek a következményeit.

A revizionizmus az az eszköz, amely kicsorbítja a pengét a "náciként" megbélyegzés halálos ideológiai fegyverén.

Amikor a revizionizmus megerősödik, a zsarnokok elvesztik demagóg szuperfegyverüket.

Jelenleg a világ tömegmédiáját a globális plutokrácia irányítja. Azt várhatjuk csak ettől a médiától, hogy megerősíti atrocitás-propagandáját (Náci! Holocaust! Sose felejtsd!), amint ez az uralom gyengül. Míg a többség gazdasági helyzete elviselhető, ők el fogják hinni, amit a tömegmédia árul nekik. A revizionistáknak nincsen médiájuk, amellyel szembeszállhatnának a dollárbilliók számolatlan tömegével megtámogatott televízió meggyőző erejével.

Illúzió lenne azt hinnünk, hogy szórólapokkal, levelekkel, CD-kel és brosúrákkal megváltoztathatnánk a tömeg felfogását - ezek csak tűszúrások a globális plutokrácia páncélján. Ennek ellenére a globalizmus reakciói a tűszúrásainkra azt bizonyítják, hogy ők tudják, hol van az ő Achilles-sarkuk, ahol ők sebezhetőek.

Ennek eredménye az egyre erősödő elnyomás.

Ez azonban növeli a félelmet, a nemtetszést, és az elégedetlenséget a tömegekben, és ennek növekedésével egyre fogékonyabbak lesznek a revizionista eszmék iránt.

Ezt a hatást feltétlenül ki kell használnunk. Azonban sokkal többre van szükség, hogy átütő hatást érhessünk el.

A legrosszabb esetben lesz egy hatalmas vonatszerencsétlenség a világgazdaságban, melynek következtében mérhetetlen nyomor következik be, és ekkor a tömegek megnyílnak nézeteink iránt. Időközben a revizionizmusnak intellektuális bázist kell létrehoznia, amelyen Németország, Európa és a világ, politikai revíziója alapulhat.

Konkrétan ez azt jelenti, hogy elégtelen eszközeinket arra kell használnunk, hogy történelmi téziseinket vízhatlanná tegyük. Végül munkánk olyan értékes lesz, hogy az uralkodó osztály történészei vagy nevetségesekké válnak, vagy átállnak hozzánk.

Nagyon specializált modern társadalmunknak nagyon specializált munkára van szüksége. Nem mindenki lehet szakértő történelmi kérdésekben.

A jogászoknak, újságíróknak és politikusoknak a történészek ítéleteire kell támaszkodniuk, amikor történelmi eseményeket ítélnek meg, vagy azokról számolnak be.

Míg ezek a történészek az uralkodó dogma dobverésére menetelnek, a politikusok és médiacézárok alfa-típusai nem remélhetnek sikert, ha nyíltan elismerik, hogy megváltozott a véleményük a "holocausttal" kapcsolatban. Ehhez elismert szakértők védelmére van szükségük.

A legtöbb történész, adóból fizetett oktató. Néhány sikeres szerző kivételével nincs piac az ő képességeik számára. Más szóval, a történészek a kormányaik kegyelmére vannak bízva. Őket nagyon érzékenyen érintik a közös ellenség fenyegetései. A legutóbbi fejlemények azonban azt mutatják, hogy vannak történészek, akiket nem lehet teljesen megfélemlíteni.

Legnagyobb akadályunk az egyszerű félelem. Azért, hogy minimalizáljuk ezt a félelmet, minden olyan történésznek, aki valódi történelmet akar írni, megadjuk a lehetőséget, hogy álnéven együttműködjön velünk.

Ilyen módon a hatékonyságunk és meggyőző erőnk erősödik, és ezzel más történészt is megnyerhetünk.

Az utunk még mindig meredek és rögös. Az ellenállás csökkentése érdekében a következő két elvet kell követnünk:

1.) Oszd meg és uralkodj: minél kevesebb ellenségünk van, annál jobb. Ha már az elején kizárunk bizonyos csoportokat sorainkból, ennek hasznát ellenségeink fogják látni.

Ügyfeleim között vannak németek és törökök, ateisták és zsidók, és balos és jobbos aktivisták is. Nem érdekel minket, hogy hogyan néznek ki a szövetségeseink, hol, vagy milyen körülmények között születtek. Az egyetlen fontos dolog az, hogy ellenezzék a globalizmust. A megoldandó konfliktus nem egy-egy etnikai vagy vallási csoport magánproblémája. Szükségünk van az uralkodó osztály tagjaira is. Ők is elismerik, hogy a vagyon könyörtelen újraelosztása a szegényektől a gazdagoknak, és az etnikai és kulturális azonosság felolvadása tarthatatlan. Az ő érdekük is, hogy újragondolják az uralkodó tabukat, és békés megoldást keressenek, amely társadalmilag és etnikailag is igazságos.

2.) Erkölcsi hegemónia: Az uralkodó osztály elveszti erkölcsi legitimitását azzal, hogy korlátozza az emberi jogokat és erősíti a társadalmi és etnikai feszültségeket.

Meg kell adjuk a világ népeinek, az erkölcsileg magasabb rendű alternatíva lehetőségét. Vezető csillagunk az egyéni, valamint kollektív önmeghatározás joga kell legyen, amint azt az Emberi Jogokban és a Nemzetek Jogaiban lefektették. Végzetes lenne, ha szólásszabadságot követelnénk magunk számára, miközben korlátoznánk ellenfeleink jogait. Ebben az esetben mi különböztetne meg minket jelenlegi cenzorainktól? El kell kerülnünk mások kritizálását csupán azért, mert más véleményük van a holocaustról.

A jelenlegi vallási küzdelemben csak akkor lesz béke, ha a holocaustról való felfogás többé már nem számít. A revizionista reformáció nem kívánja a kiírtáspártiak üldözését. Ehelyett toleranciát kell követelnünk ellenfeleink nézetei érdekében is. Csak így fogadhatnak el minket embertársaink. Csak így lehet morális egyeduralmunk.

Csak így tudunk véget vetni a jelenlegi vallási küzdelemnek, és békét hozni Németországra, Európára, és a Világra.

Azonban, még ha nem is érjük meg a jelenlegi elnyomás és erőltetett holocaust hazugságok végét, erőfeszítéseinknek akkor is mélyebb, történelmi jelentése van.

El fog jönni a mi időnk.

Germar Rudolf

Szittyakürt 2006. május-június