Azzal a felhívással fordulunk az Ukrajnában szemben álló felekhez, hogy vessenek véget az erőszaknak, és találják meg a vérontás nélküli politikai megoldáshoz vezető kompromisszum útját.

Scall Fast

Ilyen egy felelős nyilatkozat, nem mint mikor aljabulvár média tapsikol az erőszaknak. Bezzeg ha zsidók elleni "tüntetésekről" volna szó, nem ujjongtak volna zsindex és leszármazottai. :P

Van 56-os párhuzam : akkor október 25-én mesterlövészek kezdtek el lövöldözni a felkelőkre ÉS a szovjetekre egyaránt. Máig is annyit tudni biztosan csak, valószínűleg ávósok voltak. A mostani gyáva gyilkosokat, mentősökre lövöldöző barbárokat remélhetőleg sikeresebben beazonosítják.

Magyarok Világszövetsége

Február 22-én Budapesten ülésezett a Magyarok Világszövetségének Elnöksége, amely szakértők bevonásával több órás vitát folytatott az Ukrajnában kialakult válságról, és a magyar nemzet ezzel kapcsolatos felelősségéről, majd nyilatkozatot fogadott el Felelősségünk az ukrán válság idején címmel, amelynek angol nyelvű fordítását is közzétesszük alább. Arra kérjük híveinket, hogy továbbítsák levelező listáikon, osszák meg a közösségi portálokon.

FELELŐSSÉGÜNK AZ UKRÁN VÁLSÁG IDEJÉN

A Magyarok Világszövetsége mélységes aggodalommal követi a drámai ukrajnai fejleményeket. A fiatal ország sérülékeny demokráciája hónapok óta elhúzódó válsággal küzd, amely szinte megfékezhetetlen erőszakba torkollott.

Az Ukrajnában egymással szemben álló erők viaskodását immár több mint száz ember kiontott vére pecsételi, és az erőszak esetleges további fokozódása diktatúrába torkolló nemzeti tragédiával, vagy akár az ország szétesésével fenyeget.

Az egymással kibékíthetetlennek tűnő értékrendeket valló csoportok, nép- és nemzetrészek, akár öt részre is szakítanák Ukrajnát, ha önrendelkezési szándékuk szabadon érvényesülhetne.

Azzal a felhívással fordulunk az Ukrajnában szemben álló felekhez, hogy vessenek véget az erőszaknak, és találják meg a vérontás nélküli politikai megoldáshoz vezető kompromisszum útját.

Ugyanakkor, fel kell készülnünk arra az eshetőségre is, ha a felek megbékélése lehetetlenné válik.

A Szovjetunió romjain létrejött független Ukrajnának számos olyan területe van, amelyet korábban a cári Oroszország, majd a XX. század során az orosz irányítású Szovjetunió kebelezett be, és az ukrán államhoz történt csatolásuk nem történelmi folyamatok eredménye, hanem katonapolitikai és földrajzi adottságok következménye, mint a Krím-félsziget, Besszarábia, Galícia vagy Kárpátalja.

Ez utóbbival, Kárpátaljával és az ott élő népekkel, nemzeti közösségekkel szemben a magyar nemzet különleges felelősséggel tartozik elsősorban azért, mert ez a terület az első világháborút megelőzően több mint ezer évig, folyamatosan a magyar állam, a Szent Korona országának szerves része volt.

A XX. században Kárpátalja sorsa rendkívül hányatott volt. 1920-ban, a trianoni béke folytán az akkor életre hívott Csehszlovákiához csatolták. 1938-ban az első bécsi döntés értelmében a zömében magyarok lakta nyugati része visszakerült Magyarországhoz. A maradékot az 1939-ben a függetlenné váló, Tiso vezette Szlovákia magának vindikálja, ám ez terület még ugyanabban az évben visszatér Magyarországhoz. 1944-ben szovjet csapatok szállták meg, a párizsi béke 1947-ben a Szovjetuniónak juttatja, majd annak szétesése után Ukrajna részévé vált… Igazi senki földjeként dobálták.

Eközben 1991-ben, még a Szovjetunió feloszlása előtt Kárpátalja népszavazást tartott saját sorsáról, amelyen elsöprő többséggel egy különleges jogállású, autonóm státust követelt magának. A Beregszászi járás lakossága pedig Magyar Autonóm Körzet létrehozása mellett tette le a voksát ugyancsak döntő többséggel. A szovjet és később az ukrán hatóságok ugyan semmibe vették a népszavazás eredményét utólag közvélemény-kutatássá minősítve le azt, ám a kárpátaljaiaknak halvány elégtételt szolgáltattak azzal, hogy a hivatalos időt átmenetileg elmozdították a moszkvaitól, és nem a kijevihez, hanem a budapestihez igazították. De mindössze egy évig tartott ez az engedmény. Kijevi nyomásra aztán a kelet-európai időt tették hivatalossá.

Amikor a Szovjetunió megszűnt, és Kárpátalja – ahonnan az odatelepített oroszok zöme elmenekült – az újonnan létrejött ukrán állam részévé vált, Leonyid Kucsma elnök fogadta Kozma Imre atyát, a Magyar Máltai Szeretetszolgálat elnökét, és a szervezet felbecsülhetetlen értékű segítségét megköszönve, őt kitüntette, majd felkínálta a lehetőséget, hogy Kárpátalja újból Magyarországhoz tartozzon. Az eset fájdalmas részlete, hogy az ukrán elnök ezen fogadásán jelen volt Magyarország akkori kormányának, az Antall-kormánynak külügyminisztere, Jeszenszky Géza is…

A magyar nemzet felelősséget érez Ukrajna szenvedő, nélkülöző népe iránt, és a lehetőségeihez mérten humanitárius segítséget nyújt a szenvedőknek, különösképpen a harcok áldozatai hozzátartozóinak és a sebesülteknek.

De felelőssége hangsúlyos mindazon ukrán állampolgárok iránt is, akik e véres konfliktusban az európai értékekért kockáztatták életüket, szabadságukat, annak az Európának az értékeiért, amelynek Beethoven Örömódája a himnusza.

A magyar nemzet ugyanakkor felelősséggel tartozik Kárpátalja többségi lakosságával, a ruszin néppel szemben is, amelynek lélekszámát ruszin kutatók 800.000 főre becsülik, és amelynek puszta nemzeti létét is tagadja Ukrajna. A ruszin nép etnogenezise az elmúlt ezer évben zajlott le. Annak helyszíne a Kárpát-medence, a Szent Korona országa. Ezért érthető, hogy szláv anyanyelvük ellenére a ruszinok erősebben kötődnek a magyarsághoz, mint a környezetükben élő szláv népekhez, a szlovákokhoz, ukránokhoz.

Végül, de legfőképpen, a magyar nemzet felelős a Kárpátalján élő magyar nemzeti közösség iránt. Ezen felelőssége egyetemleges, el nem hárítható és el nem évülő. E felelősség a fizikai védelemtől, a létbiztonság szavatolásán és a közösségi jogok védelmén át, e nemzeti közösség önkormányzati jogának elismeréséig terjed ki, hiszen a kárpátaljai magyar nemzeti közösség a magyar nemzet elidegeníthetetlen része.

Amennyiben Kárpátalja népei – ruszinok, ukránok, magyarok és mások – Ukrajna válsága közepette saját kezébe kívánná venni a sorsát, és kinyilatkoztatná azon óhaját, hogy jövőjét – miként a múltja is volt – a Szent Korona országában kívánja kibontakoztatni, akkor a magyar nemzet felelőssége erre pozitív választ adni, és befogadni őket.

Tekintettel Kárpátalja sajátos nemzeti összetételére és továbbra is fennálló geopolitikai adottságaira, ez a befogadás sajátos önkormányzati jogosultságokkal rendelkező, autonóm területtel valósítható meg.

A magyar nemzet által megteremtett Szent Korona országa újból bebizonyíthatja – miként tette azt 1124-től, a szászoknak adott szabadságlevéltől, az Andreanum-tól kezdve, amely tulajdonképpen Európa első nemzeti autonómia-statútuma –, hogy mindenkor a különböző etnikumú, nyelvű, vallású népek, népcsoportok otthona volt, mely messzemenően az ott élő emberek egyenlő méltóságára épített – Istennek tetsző módon.

Ezen a felelősségen a nemzet[1] minden intézményének[2] és közösségének[3] osztoznia kell hivatása és feladata szerint úgy, ahogyan azt a Magyarok Világkongresszusa által elfogadott nemzetfogalom meghatározza.

Budapest, 2014. február 22.

A Magyarok Világszövetségének Elnöksége

A kiadmányt hitelesíti Patrubány Miklós István Ádám, a Magyarok Világszövetségének elnöke

[1] Nemzet az az 1.1. szerinti nép, amely fejlődése során eljut önrendelkezési igényének megfogalmazásáig és kinyilatkoztatásáig.

2. Az állam a nemzet által létrehozott jogi és politikai intézményrendszer, amely annak létérdekeit képviseli, és ezen létérdekeknek akár kényszerrel is érvényt szerez.

3. Nemzeti közösségek azok a magyar néprészek, amelyek nem természetes úton, hanem katonai vagy politikai erőszak hatására kerültek (ideiglenesen) más állam fennhatósága alá.

Korábbi közleményünk: Kárpátalja többségi népe, a ruszinok

Angol fordítás: Botos Margaret

MVSZ Sajtószolgálat

8228/140224

On February 22, 2014, at a session of the Presidium of the World Federation of Hungarians, a debate ensued, with the inclusion of experts and lasting several hours, about the crisis that has erupted in Ukraine and the responsibility of the Hungarian nation in regard to this. An announcement was prepared and accepted, which appears below.

Our Responsibility at this Time of Crisis in Ukraine

Statement of the Presidium of the World Federation of Hungarians

It is with great consternation that the World Federation of Hungarians is following the dramatic developments in Ukraine. The fragile democracy of this young state has been struggling for months with an ongoing crisis.

The conflict between two opposing forces in Ukraine has already been stamped with the blood of more than one hundred people, and the possible increase in violence threatens to become a national tragedy, ending in a dictatorship or even in the disintegration of the state.

The apparently irreconcilable differences between the scale of values of diverse sections of the people and the nation could conceivably split Ukraine into five parts, if their aspirations for self-determination should be realized.

We call on the opposing elements in Ukraine to put an end to the violence and find a way to a political solution through compromise, without further bloodshed.

However, we must also prepare for the possibility that the various parties will not come to a peaceful agreement.

In the independent Ukraine, which came into existence from the ruins of the Soviet Union, there are many territories, which were annexed, earlier to Czarist Russia and then, in the course of the 20th century, to the Russian dominated Soviet Union. Their annexation to the Ukrainian state did not come about as result of historical events, but as the consequence of military politics and geographical location, for example territories like the Crimean Peninsula, Bessarabia, Galicia or Carpathian Ukraine.

The Hungarian people have a special responsibility toward the last territory, Carpathian Ukraine and the people living there, the national communities, because this territory, for more than a thousand years before the First World War, was continuously an integral part of the Kingdom of the Holy Crown.

In the 20th century, the fate of Carpathian Ukraine was unusually turbulent. In 1920, as a result of the Trianon Peace Dictate, she was annexed to the newly created state of Czechoslovakia. In 1938, the First Vienna Decision returned its western part, inhabited mostly by Hungarians, to Hungary. The remainder was claimed in 1939 by the independent state of Slovakia, under the leadership of Tiso and, during that same year, this territory was returned to Hungary. In 1944, it was occupied by Soviet troops, the Treaty of Paris of 1947 awarded it to the Soviet Union and, after the disintegration of that state, it became part of Ukraine. . . In truth, tossed around like a no-man's land.

In the meantime, in 1991, even before the disintegration of the Soviet Union, Carpathian Ukraine held a referendum on her own fate. A decisive majority called for a special legal autonomous status. The population of the district of Beregszász voted for the creation of a Hungarian Autonomous Region, also with a decisive majority. The Soviet and, later, the Ukrainian authorities disregarded the results of the referendum, degrading it to an opinion poll, and gave slight satisfaction to the people of Carpathian Ukraine, by temporarily moving the official time from that of Moscow and assigning it not to that of Kiev but to that of Budapest. However, this lasted for only a year. On the insistence of Kiev, the Eastern European time became the official time.

After the Soviet Union ceased to exist and Carpathian Ukraine – from where the Russians who had formerly been settled there fled in droves -- became part of the newly created Ukrainian state, President Leonyid Kucsma welcomed Father Imre Kozma, the president of the Hungarian Maltese Charity and, thanking him for the invaluable help of the organization, awarded him a decoration and then offered him the possibility that Carpathian Ukraine might be returned to Hungary. The sad part of this story is that, at this reception by the Ukrainian President, the Foreign Minister of the Antall government of Hungary, Géza Jeszenszky, was also present...

The Hungarian nation feels a responsibility toward the suffering, destitute people of Ukraine and offers, within the limits of its possibilities, aid to those who are suffering, particularly the families of the fallen fighters and the wounded.

Its responsibility is emphasized toward all Ukrainian citizens, who have risked their lives and freedom in this bloody conflict for the European values, the values of that Europe, whose anthem is Beethoven's Ode to Joy.

The Hungarian nation also feels responsibility toward the majority population of Carpathian Ukraine, the Ruthenian people, whose number, according to Ruthenian researchers is 800,000, and whose national existence is denied by Ukraine. The ethnogenesis of the Ruthenian people goes back a thousand years. It took place in the Carpathian Basin, in the Kingdom of the Holy Crown. Thus it is understandable that, in spite of their Slavic tongue, the Ruthenians are more closely tied to the Hungarians than to the Slavic peoples living around them, the Slovaks, or the Ukrainians.

Finally, but most importantly, the Hungarian nation is responsible for the Hungarian national community living in Carpathian Ukraine. This responsibility is binding and cannot be declined or brushed aside. This responsibility extends from physical protection, the assurance of existence and the protection of community rights, to the recognition of the national community's right to self-government, because the Hungarian national community of Carpathian Ukraine is an inalienable part of the Hungarian nation.

To the extent that the peoples of Carpathian Ukraine – Ruthenians, Ukrainians, Hungarians and others – in the middle of this Ukrainian crisis wish to take their fate into their own hands, and state their wish to spend their future – as they did in the past – in the country of the Holy Crown, then the responsibility of the Hungarian nation is to give them a positive answer and welcome them.

Taking into account the national composition of Carpathian Ukraine and its continuing geopolitical aptitude, this admission can be made possible with its own regional self-government in an autonomous territory.

The Kingdom of the Holy Crown, created by the Hungarian nation can again demonstrate – as it did from 1124, with the letter of freedom for the Saxons, theAndreanum, which was in fact the first statute of national autonomy in Europe –, that it was for all time the home of different ethnic groups with different languages and religions, widely built on the dignity and equality of the people living there – in a way pleasing to God.

This responsibility should be shared by every institute[1] and community[2] in the nation[3], according to its calling and task, just as the concept of nation accepted by the Hungarian World Congress has determined.

Budapest, 22nd of February 2014

The Presidium of the World Federation of Hungarians

This publication has been authenticated by PATRUBÁNY Miklós István Ádám, the President of the World Federation of Hungarians.

English translation: Botos Margaret (USA)

[1] The state is the system of legal and political institutions established by thenation, which represents the vital interests of the nation and secures them even with force and coercion.

2. National communities are those Hungarian peoples or parts of peoples, who came (temporarily) under the supremacy of another state not in a natural way, but as a result of military or political duress.

3. Nation: that is according to 1.1. people, who, in the course of their development, have reached the point of expressing their desire for self-determination.

Press Service of the World Federation of Hungarians

8225 /140223