Nem érdemelnek több esélyt a balliberális áldemokraták, Seszták Ágnes - A rettenetes Orbán-kormány

Nem érdemelnek több esélyt a balliberális áldemokraták

"Elmúltnégyév" évértékelő kellően sok született mostanság. Lehetne rosszabb, van jobb : a Jobbik, de a világvége hangulatú álságos demokrácia féltés józan paraszti ésszel nagyon röhejes. Jó hasonlat az a bohóc a szocionisták bűneire emlékeztető képeken, akárki csinálta. :D

A li bajnai balhéista brigádja is bohóckommandó, játsszák a yamakasit azt' nem is azok ráadásul. Mint ahogy nem baloldaliak, csak neoliberálisok. És nem hülyék, hisz eljutottak a felsőfokú képzésig, valahogy olvasottabbak is az átlagnál. Annál az általános műveltségnél, amit a szadeszes magyar bálint félék rontottak le. A bajnai gárda csúfnevű hahás zsiráf káoszbrigád tagjai pontosan tudják hogy a hazugsághoz csatlakoztak, ezért különösen megvetendőek.

"Az utóbbi négy évben jöttek divatba az engedély nélküli villámcsődületek, tüntetések és kormányellenes performanszok. Különös, de a rettenetes Orbán-kormány egyetlen résztvevő szemét sem lövette ki."

Valóság : demokrácia van és vélemény valamint véleménynyilvánítási szabadság! Amíg más jogait nem sértik, elvégre egymástól is meg kell védeni az embereket néha. Köszönjétek meg Orbán Viktor bácsinak, hogy vigyázott rátok, mikor elálltátok a közlekedők útját 2012 decemberében-januárjában ÜNNEPEKKOR persze tudjuk, zsidók lévén nektek otthon a Karácsony nem ünnep. Hülyegyerek ezek a fizetett csőcselék liberók, mert úgy viselkednek azért.

http://www.flagmagazin.hu/politika/sesztak_agnes_a_rettenetes_orbankormany

Seszták Ágnes - A rettenetes Orbán-kormány

politika

2014. 02. 20.

Nézünk, mint a moziban. Az egész Simon Gábor-ügy akciófilm és komédia keveréke. Attól kezdve érdekes, amikor is a Washingtonból megérkezett Mesterházy Attilától azt kérdezte a Hír TV riportere, mit szól ahhoz, hogy helyettese, Simon Gábor 240 millió eltitkolt forintot tart egy osztrák bankszámlán.

Az MSZP elnöke frappáns volt: kizárt, hogy ilyen megtörténhetett az MSZP-ben, ellenben a Fideszben minden további nélkül. A folytatást ismerjük.

Az egész ország Simon botrányától zeng, mert nem elég, hogy az MSZP második embere többszörös adócsaló, akit kipenderítettek ugyan a pártból, de semmiféle épkézláb magyarázatot nem kaptunk arra, honnan volt Simon Gábornak negyedmilliárdja dollárban és euróban, és miért nem tüntette fel hat évig a vagyonnyilatkozatában.

Az MSZP hideg cinizmusa szerint Simon mint probléma a kizárással megszűnt létezni. Kizárták a pártból, okoskodott az ájulós Budai Bernadett, ezzel az MSZP lezártnak tekinti az ügyet. Sőt, Szanyi Tibort és néhány elvtársát nem is érdekli, honnan tehetett szert Simon ennyi pénzre. Simon hallgat, az MSZP hallgat, egyedül Gyurcsány ordibál, és hol szigorú elszámoltatást akar, hol Orbán Viktor vagyonosodását vizsgálná, mert ő bátran áll mindenféle vizsgálat elébe, szorgos munkával szerzett vagyona eredete tiszta, mint a hó. Gyurcsány emlékezete hézagos, mert összeadta ugyan Orbán bevételeit, de kifelejtette, amit a miniszterelnök a könyveivel keresett.



Ez durva, mert amikor hír volt, Gyurcsány teleordibálta az étert, hogy micsoda aljas alak Orbán Viktor, mert a családjára költötte könyve bevételeit, nem pedig jótékony célokra.

Az ország egyik fele kínjában félrenéz ekkora pimaszság hallatán, a másik fele meg eltöpreng, miként nézhetnek a szocialisták hülyének ennyi embert. Az egyik kártékony ámokfutó, a másik bukott pártkatona, aki azért nem rántotta magával a pártját, mert a Vörös segély a hallgatásért cserében gondoskodni fog róla. Ha lesz is ügyészi vizsgálat, a választások utánra marad, hiszen Simon azért az utolsó határidő utánra időzítette a lemondását, mert az a néhány nap is a hasznára volt. A nagy kérdés a levegőben lóg: miként meri megtenni egy komoly párt, hogy prominens tisztségviselője hatalmas botrányát egyetlen hang és magyarázat nélkül hagyja. Az MSZP tagsága keményen összezár, ha az érdekei úgy kívánják: lehet nyilvánosan káromkodni, trágárkodni, hazudozni, hajat tépni, látványosan lopni, csalni, vélt előnyökért hazát árulni, szemet kilövetni, antiszemitázni és fasisztázni, csőd szélére vinni az országot, árulkodni és ájtatoskodni, korrumpálódni, éhségmenet élén mellet verni, az ellenfelet lejáratni, levadászni, közben negyedmilliárd forintot faarccal külföldön rejtegetni. És még mennyi lehet a svájci, kajmán-szigeteki és egyéb bankokban, ahogyan arra Gyurcsány Ferenc célozgatott.

A párt és tagsága képtelen demokrata módjára viselkedni, miközben mindenkit kioktatnak demokráciából. Nem tudják levetkőzni elődpártjuk, az MSZMP legrosszabb tulajdonságait, de megsértődnek a posztkommunista minősítésen. Az Orbán-kormány ellenzékeként a legádázabb ellenségként viselkednek, ártva ezzel az országnak is. Ha belenézünk a 1998 és 2002 közti médiába, látjuk, eksztatikus gyűlöletük már akkor csúcsra járt. Orbán Viktor szerintük már akkor is zseb-Napóleonként fenyegette a demokráciát, számolta fel annak intézményeit, s miközben éjszakánként a Szent Koronát próbálgatta, a királyságra ácsingózott.

Most, a választások közeledtével, ha számvetést készítünk, a rettenetes Orbán-kormány a kétharmadától függetlenül elég kicsiny lyukat ütött a szociálliberális struktúra szövetén. Már az első Orbán-kormány drágán tapasztalta meg, hogy a média nemcsak ellenük dolgozott, de erőből vert vissza mindent, ami egy demokratikusan megválasztott kormánynak kijárt volna. Nincs ez másképp most sem. Őrületes ricsaj támad, amikor hozzányúltak a színházi világ liberálisok által uralt feudumaihoz. Az eredmény három soványka színigazgatói kinevezés, amit vad tiltakozások, hazug kifogások és a felingerelt külföld állandó hisztériája kísér. Dörner György és Vidnyánszky Attila kipécézett emberek, akik szakmailag bármit is produkáljanak, az tehetségtelenségük manifesztuma. A rettegett Orbán-kormány boldogan pénzeli azokat a filmművészeti alkotásokat és színházi produkciókat, amelyekben a jelenlegi magyar állapotok elviselhetetlenségét mutatják be a zsarnoki és diktatórikus kormány igájában nyögve. A színházak maró gúnnyal nyúlnak mindenfajta nemzeti értékhez, nevetségessé téve a hagyományos családot, áthallások tömegében jelenítik meg a zsarnokot és kiszolgálóit.

A koalíció persze így is dilettáns és kisszerű, félelmet gerjeszt, elnyomja a kisebbségeket, megbénítja az egyéni alkotókedvet, antiszemita, kokettál a szélsőjobbal, nepotista, és falnak viszi a gyanútlan választókat. Legutóbb a berlini fesztiválon bemutatott rövidfilm volt hivatott megmutatni a reményvesztett Magyarországot, ahonnan már a gyerekek is menekülnek. Elég bekapcsolni az elnyomott és megfenyített televíziós állomásokat, ahol azzal szembesülünk, hogy Magyarországon kilencmillió hajléktalan, alkoholista, boldogtalan, vándorbotot szorongató, kurvának szegődött, elégedetlen, vádaskodó, lelki nyomorék és éhező gyermek tengődik, miközben a kormány és holdudvara dúskál a földi javakban. Ha az országban valahol rádől a házfal lusta tulajdonosára, aki egy szalmaszálat nem tett még életében keresztbe, azonnal ott teremnek a kereskedelmi csatornák tudálékos riporternői, és drámaian hívják tetemre Orbán Viktort, miért nem ragad vakolókanalat. Amúgy a szemétdomb tetején uralkodik, ugatja a kultúrát, mert ahelyett, hogy az éhező gyermekeket etetné, stadionépítő megalomániában szenved, arra szórja a pénzt. Hogy az első Orbán-kormány építette a Nemzeti Színházat, a Művészetek Palotáját és a Millenárist, arról nem szól a média, a választó emlékezete meg rövid. Nem tetszik a labdarúgás feltámasztása, támadják a mindennapos testnevelésórákat is. Lehetetlen, hogy a kritizálóknak tetszenének a gerincferdült, púpos és korán elhízott gyermekek tömegei. Épp ilyen érthetetlen a dühroham, ami az erkölcstan és a hittan oktatásának szól. Aki persze rátapad az Éjjel-nappal Budapest, a Való Világ vagy az Édes élet címen mutogatott tévés hulladékokra, arra valóban nem hat semmiféle erkölcsi szabály. Kivéve, ha a bőrén érzi.

Az Orbán-kormány egyik fiaskója a bírák nyugdíjazása. Nem titok, hogy a Kádár-korszak igazságszolgáltatása pártos volt. Rákosi még cédulára írogatta, kit kell kivégezni, az állampárt puhuló éveiben viszont az arra illetékesek tudták, mit várnak tőlük. A kormány által fenyegetett bírók elszaladtak Brüsszelbe, és mindenki visszaült a székébe. Nem kell nagy fantázia ahhoz, hogy mi magyarázza a zsinórban születő rigorózus vagy nevetségesen enyhe ítéleteket. Mindezt abban a tudatban, hogy a rettenetes Orbán-kormány rátenyerelt az igazságszolgáltatásra, a legfőbb ügyész egyenesen Orbán tenyeréből eszik. Gyurcsány Ferenc még gyanúsított sem volt, amikor a bíróság elé csődítette híveit, nyilvánosan megvádolva a kormányt, hogy a becsületére tör. Az utóbbi négy évben jöttek divatba az engedély nélküli villámcsődületek, tüntetések és kormányellenes performanszok.

Különös, de a rettenetes Orbán-kormány egyetlen résztvevő szemét sem lövette ki.

Seszták Ágnes - mno.hu