A mostani ukrán helyzet bemutatása a médiában olyan visszás, ami már egyenesen vérlázító. Az, hogy az USA (kiszivárgott telefonbeszélgetés) és ezzel a NATO, valamint az EU finanszírozza és szítja az "ellenzéket" TÉNY. Erről nem beszél a média. Az, hogy ez az "ellenzék" valójában egy csürhe, szintén tény. Minden szakértő tudja, hogy a három ellenzéki vezetőnek semmi kontrollja nincs az utcán tomboló és gyilkoló csürhe felett.

A mostani ukrán helyzet bemutatása a médiában olyan visszás, ami már egyenesen vérlázító. Az, hogy az USA (kiszivárgott telefonbeszélgetés) és ezzel a NATO, valamint az EU finanszírozza és szítja az „ellenzéket" TÉNY. Erről nem beszél a média. Az, hogy ez az „ellenzék" valójában egy csürhe, szintén tény. Minden szakértő tudja, hogy a három ellenzéki vezetőnek semmi kontrollja nincs az utcán tomboló és gyilkoló csürhe felett.

Klicskót lényegében szájba verték nemrég, amikor megjelent a Maidanon. Azt, hogy mindezt az EU és amerikai média így tálalja „érthető", de hogy a csatlós magyar média is, na az már nem csak vérlázító, hanem újfent nemzetbiztonsági kockázat. Ne feledjük, sajtó figyelés nem csak a marketingesek és politikai elemzők feladata, hanem bármely ország kormányának, de még haderejének is. Kurvául nem mindegy, mit pofázik a magyar sajtó. De azért igen vicces volt számomra ma – február 19-én – reggel, hogy mind a Klub Rádió, mind a Lánchíd Rádió műsorvezetőjét szépen helyre rakta – lényegében lealázta – a két nyilatkozó, különösen a szakértő a Lánchídon, hogy azért „álljon már meg a nászmenet".

És igen álljon. Először is 9 halott rendőr tegnap éjszaka, mind a kilenccel lőfegyver végzett. Egy BTR páncélozott járművet tucatnyi Molotov-koktéllal felgyújtottak. Annyi Molotov-koktél és tűzijáték rakéta repült a szerencsétlen rendőrökre, mind égen a csillag. És a rendőrség nem adott választ, holott az EU-ban és az USA-ban erre éleslőszeres sortűz lett volna a válasz. Különben is, vegyük alapul a tényeket, lényegében 50-50% a két tábor szavazati támogatottsága. Így ez nem más, mint az alkotmányos rend megdöntésére tett kísérlet, ami alhangon a legtöbb országban 25 év, máshol tarkólövés. És ebbe avatkozik bele folyton folyvást a nyugat. Ez nemzetközi egyezmények értelmében bűncselekmény.

De miről is van itt szó, mert az átlag magyar hall ezt és azt… Ukrajna nyugati része fejletlen és döntően EU párti, nyugatbarát, míg Ukrajna keleti és déli része a gazdasági motor és oroszbarát, valamint nagy arányban orosz nemzetiségűek által lakott…

Itt hívnám fel a figyelmet, hogy sokan ezek közül ukrán-orosz kettős állampolgárok és a Medvegyev doktrína értelmében, ha ők veszélyben vannak, akkor Oroszország katonailag fellép a védelmük érdekében.

De nézzünk a színfalak mögé.

A hidegháború végével – amúgy soha nem ért véget, ez az egyik legnagyobb népbutító ámítás – a NATO lényegében értelmét vesztette. Mégis bővítették. Az USA és az EU pedig egyre agresszívebb politikát folytatott világszerte és Oroszországgal szemben. Ne menjünk bele mélyebben, mert szétfeszítené ezen írás kereteit. Röviden: folyamatosan szorítják vissza Oroszországot, amely semmilyen agresszív vagy arra utaló jelet nem adott az elmúlt negyed században.

A NATO bővítése már felrúgta az a gentlement agreementet – úriemberek megállapodását –, amely a hidegháború végén született. Jött Lengyelország, Csehország, Szlovákia, Magyarország, Románia, Bulgária, majd a balti államok Észtország, Lettország és Litvánia. A jövőbeni bővítés terve pedig: Ukrajna és Grúzia.

Tegyük még hozzá, hogy geopolitikailag, gazdaságilag és katonaföldrajzilag a közép-ázsiai térség államai is szépen az USA érdekszférájába kerültek, vagy megszállás (Afganisztán, Irak) vagy bázisok (Üzbegisztán és Azerbajdzsán) révén.

Azaz folyamatosan közelít a NATO Oroszország határaihoz, lett légyen az valódi fizikai határ vagy védelmi „ütköző zóna" (puffer zone).

Ukrajna Oroszország számára a legfontosabb posztszovjet állam.

Elsősorban védelmi szempontból, hiszen Ukrajna egy ütköző zóna Oroszország és a NATO között. Magyarul, ha Ukrajna elkötelezi magát, belép az EU-ba és a NATO-ba, akkor a NATO-orosz határ közvetlenül Oroszország határánál lesz. Ezzel Oroszország katonaföldrajzi szempontból rendkívül sebezhetővé válna. Elég csak a térképekre nézni, milyen közel kerülnek Moszkvához vagy a Kaukázushoz a NATO egységek, valamint hogy mennyire nincs földrajzi akadály az ukrán határ és ezen területek között. De ha – és erre biztos soha nem fog sor kerülni – még rakétavédelmi rendszert is telepítenének Ukrajnába, akkor Oroszországnak vége (és ezzel mindenkinek).

A nagy kérdés – ami egyben olyan nehezen érthető meg – mi a francot akar az USA, hiszen ezek a lépések egyértelműen a 3. világháborúhoz fognak vezetni. Nem tudnak győzni, legalábbis hagyományos értelemben nem, így a következmények az emberiség jelentős részére végzetesek lesznek. Akkor mégis miért? Hát ez, hölgyeim és uraim, közelebb visz minket az olajválsághoz megértéséhez: ennek ez lesz a menete.

Másodsorban Ukrajnában – Szevasztopolban – található az orosz haditengerészet fekete-tengeri flottájának bázisa. Erről 1997-ben született egyezmény, amely 2017-ben járt volna le. A korábbi – a mostani ellenzéki, azaz nyugatbarát – Juscsenko kormány ki is jelentette, hogy nem hosszabbítják meg a szerződést, de Janukovics 2010-ben 2042-ig (+5 év opció) meghosszabbította. Nyilvánvaló, hogy egy nyugatbarát Ukrajna simán felbontja a szerződést, ha kellő támogatást kap a nyugattól. Egyébként az oroszok már építik az alternatívát, hogy ne érje őket meglepetés.

Harmadsorban Ukrajna keleti részén nagyszámú orosz lakosság él, lényegében azt lehet mondani, hogy valahol Ukrajna „közepén" húzódik a nyugat és a kelet közötti határ. De nem csak etnikailag kapcsolódik Ukrajna ezen része Oroszországhoz, hanem a két államnak és népnek igen szoros történelmi kapcsolata és közös gyökere van.

Szóval erről van szó: Ukrajna Moszkva kapuja. Grúziával már próbálkozott a nyugat, Szíriával eddig nem sikerült, igaz tegnap óta megint erősödik a katonai beavatkozás doktrínája.

Mindeközben – az átlagember számára rejtve – mind az USA, mind Oroszország, mind Kína, mind Izrael, mind Pakisztán, mind India fejleszti és növeli az atomfegyvereinek a számát. Szaúd-Arábia most készül atomfegyverhez jutni Pakisztántól, melynek nukleáris fegyverprogramját 50% körül ő finanszírozza. Érthetőbben: Kína 2020-ig kétszerezi a tölteteinek és hordozóinak számát, Oroszország pedig 2020-ig annyi nukleáris rakéta (SLBM) hordozó tengeralattjárót akar építeni, amennyit ilyen rövid idő alatt még a hidegháborúban sem.

Összefoglalva: menetelünk a világégésbe.

A térképek pedig magukért beszélnek… gondolkozzon mindenki egy kicsit, had ne én elemezzem, mert az kevésbé hatékony az olvasó számára.

2014. február 19.

A mostani ukrán helyzet az egyik, talán legfontosabb geopolitikai tényező, amely a jövőnket alakítja.

A legrosszabb kihatása akkor lesz, ha Ukrajna a nyugat kezébe kerül szőröstül-bőröstül, majd hamarosan NATO tag lesz, vagy csak megállapodással a NATO-hoz hű. EU tagsága lényegében indifferens. Ebben az esetben közelebb vagyunk a világégéshez, mint bármikor a történelem során. Olyan világégéshez, amitől az egész emberiség elpusztulhat vagy jobb esetben csupán néhány százmillió ember él majd egy „új" világban. (Az „új" világ is többféle lehet, függően, hogy HEMP vagy nem HEMP; HEMP = NEMP)

Most, a legjobb kihatása akkor lenne, ha Oroszország hétfő reggel megindulna a Dnyeperig. Az ugyan világméretű krízist okozna, és gazdasági pánikot, de csökkentené a fentiek időbeni és mértékbeli veszélyét; egy darabig. Hangsúlyozom, ha Oroszország bevonulna, a nyugat nem tudna tenni semmit. Legfeljebb ő is bevonul a Dnyeperig nyugat felől, és lenne egy nemzetközi – heves vitákkal tarkított – ENSZ gyűlés és „békekötés". Ha ehhez társítva Putyin bejelentené, hogy a következő orosz ellenes nyugati lépés ellen atomcsapást mér, az USA nem tudna lépni. (Nem értem néha Putyint, de biztosan meg van az oka, van valami, ami köti a kezét.)

Számomra érthetetlen, hogy Oroszország, Kína (és a BRICS országok többi tagja), miért nem teszi végre fel széles körben a világnak a kérdést: hogy lehet, az hogy az USA, Franciaország (részben az EU), csak úgy megszállhat államokat (Afganisztán, Irak, Líbia, Csád, Közép-Afrikai Köztársaság), vagy csapatokat állomásoztathat világszerte (ez most kurva hosszú lista lenne, ha felsorolnám), miközben Oroszország és Kína szopjon be mindent, amikor a nyugat az érdekeit, sőt létérdekeit sérti és támadja.

Hogy érthető legyen mindenkinek, sokan azért nem értik meg ezt az egészet, mert nem látják, és nem teszik bele a „képletbe" az energiaválságot. Azzal minden kristálytiszta lesz, azzal érthető minden, ami most történik. És egyben az események a bizonyítékai az energiaválságnak. A BITRE-117 szerint 2016-2017 lesz a fordulat. Az események most pontosan beleillenek az idő szorítása miatti lépésekbe. Kevés idő maradt.

A magyar jobboldal hívei viszont annyira agymosottak, hogy nem hogy éppen ők látnának tisztán, hanem ellenkezőleg, ők hordják össze a legtöbb hülyeséget. Be kellene fejezni ezt az „orosz=szovjet=gyűlöljük" marhaságot. Az már a múlt, lényegét tekintve nem évtizedekre tűnő múlt, hanem évszázadosnak tűnő múlt, annyira más a mai világ.

Az ukrán események bármilyen kimenetele esetén se fogjuk soha visszakapni Kárpátalját. Felejtsük már el a revíziót, ahhoz se haderőnk, se szövetségesünk, se kitartásunk, se katonaföldrajzi előnyünk nincsen. Minket most bárki lerohanhatna. Ha sokat kapálózunk, akkor a nyakunkra lépnek és az USA-ba menekültek a liveleak-on nézhetnék, ahogy Apache helikopterek éjjellátó kameráinak felvételein szaggatják szét a még ellenállók testét a 30 milis gépágyúk lövedékei.

De ha nem az oroszok felé fordulunk, gyorsan, akkor hazánk egyre rosszabb helyzetbe kerül a jövő eseményeit tekintve. Olyan események közelegnek – ezért is értelmetlen a területi revízió és szebbjövős baromság – amik alapjaiban változtatnak meg mindent, amit ismerünk. A lehetőségek skálája nem széles, de egyik verzió se lesz jó. De jó lenne, ha a legkevésbé rossz következne be, és hazánk is a megfelelő pozícióból és valamelyest felkészülve tenné ezt.

Nem védem a Fideszt – Isten ments – de Lázár János pénteki nyilatkozata, amely szerint hazánk elektromos energia termelése 2030-ra (dátumot nem biztos, hogy jól hallottam) 50%-ban Paks és 50%-ban alternatív, lényegében annak beismerése, hogy itt az olajkorszak vége. Ennél többet nem fog soha senki nyilvánosan mondani.

Grúziában, az oroszok azonnal reagáltak. Keményen és gyorsan verve szét a nyugat (és hazánk által is) támogatott grúz haderőt. Aki akkor – támogatva az oroszokat – elismerte Abházia és Dél-Oszétia önállóságát, az kapásból dollár százmilliókat kapott hálából.

Ha most nem ezt teszi Oroszország, akkor a legrosszabb forgatókönyvek felé térnek el a jövő eseményei.

Kezdhetünk lassan félni... és aggódni gyermekeink jövőjét illetően.

P.S.: A következő célpont Fehéroroszország lesz.

2014. február 23.