Devizahitelesek kifosztásának és kilakoltatásának törvényi jóvátétele? "csak az eddigi bírósági gyakorlat figyelembe vételével" szokás szerint hárítja a döntés felelősségét a köztársaság tákolmánybírósága. Az a baj, hogy magára a maffiára, mert a bíróságon nagyon sokan összejátszanak a bankokkal és a végrehajtókkal, ugyan mitől ne lenne jogszerű a csalást felszámolni, kártérítést fizettetni? Törvénytelenség nem igazol törvényt visszamenőleg sem. Választások előtti ígérgetés része, hiszen volt rá négy évük és nagyon keveset tettek a svájci frankot hitelezéshez nem is használó neoliberális bankárok magyar emberek százainak!!! életébe kerülő nyerészkedése ellen!

A Jobbik a parlament azonnali összehívását kéri az Ab-döntés miatt. Devizahitelesek kifosztásának és kilakoltatásának törvényi jóvátétele? "csak az eddigi bírósági gyakorlat figyelembe vételével" szokás szerint hárítja a döntés felelősségét a köztársaság tákolmánybírósága. Az a baj, hogy magára a maffiára, mert a bíróságon nagyon sokan összejátszanak a bankokkal és a végrehajtókkal, ugyan mitől ne lenne jogszerű a csalást felszámolni, kártérítést fizettetni? Törvénytelenség nem igazol törvényt visszamenőleg sem. Választások előtti ígérgetés része, hiszen volt rá négy évük és nagyon keveset tettek a svájci frankot hitelezéshez nem is használó neoliberális bankárok magyar emberek százainak!!! életébe kerülő nyerészkedése ellen!

A Jobbik a parlament azonnali összehívását kéri az Ab-döntés miatt

2014. március 17. 14:36 Hunhír.info

A Jobbik az Országgyűlés azonnali összehívását kéri a devizakárosultak helyzetének rendezésére.

Z. Kárpát Dániel, a párt frakcióvezető-helyettese hétfői sajtótájékoztatóján az Alkotmánybíróság döntésével összefüggésben úgy értékelt: szűkíti a mozgásteret, hogy noha utólag be lehet avatkozni a devizahiteles szerződésekbe, de csak az eddigi bírósági gyakorlat figyelembe vételével. Kijelentette: a Jobbik álláspontjától távol áll, hogy a bankok és a károsultak érdekei között "lavírozzanak".

Az ellenzéki politikus gyáva felelősségáttolásnak nevezte, hogy a kormány a következő ciklusra hagyná a probléma megoldását. Megismételte: a párt a hiteleket a felvételkori árfolyamon forintosítaná, kártérítést fizettetne a károsultaknak, s indokoltnak tartja a banki és felügyeleti vezetők elszámoltatását.

http://hunhir.info/index.php?pid=hirek&id=73522

------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

A lakhatás joga 2009-08-26 08:41:50 Magyar Demokrata

Az Otthonvédők célja, hogy Magyarországon senkit se lakoltassanak ki, ha jogszerűen foglalja el egyetlen otthonát, és önhibáján kívül nem tud fizetni. Több ezer család feje felett vált bizonytalanná a fedél, mivel a bankok könyörtelenül lecsapnak a fizetni nem tudó hitelfelvevőre – mondta Simó Endre, a Magyar Szociális Fórum szervezője.

– A parlament rendkívüli ülésének összehívását kérik az Otthonvédők. Mit szeretnének elérni?

– Szembesíteni akarjuk a parlamentet a társadalom iránti felelősségével. Azt akarjuk, hogy fogadjanak el egy egymondatos törvényt, amellyel azonnal leállítják a kilakoltatásokat, és fizetési moratóriumot rendelnek el. Egy ilyen törvénnyel azokon segítenének, akik fizetésképtelenné váltak, és nem tudják törleszteni az adósságrészleteket. Több mint kétszázezren kerültek szembe hazánkban azzal a dilemmával, hogy enni adjanak-e a családjuknak, vagy törlesszék a bankok által olykor száz százalékkal is megemelt adósságukat. Az ő érdekükben kérjük, hogy azonnal vessenek véget a kényszerkilakoltatásoknak, s állítsanak fel vizsgálóbizottságot a bankok felelősségének megállapítására több tízezer ember kilakoltatásáért. A törvény erejére van szükség ahhoz, hogy megvédjük azt a 750 ezer devizahiteles és a 720 ezer közüzemi díjhátralékost, akiknek a feje fölött bizonytalanná vált a fedél, mivel a bankok könyörtelenül lecsapnak a fizetésképtelenné vált adósra. Ebből a csaknem másfél milliós tömegből 210 ezren közvetlenül is veszélyeztetettek, hiszen félmillió forintnál is nagyobb tartozást halmoztak föl, és reményük sincs arra, hogy törleszteni tudjanak. Így fordulhatott elő, hogy az elmúlt fél évben 12-15 ezer otthont árvereztek el megannyi család feje felől, és vesztette el otthonát 35-40 ezer ember. A Magyar Szociális Fórum arra törekszik, hogy hazánkban senkit se lehessen kilakoltatni a saját otthonából, sem megfosztani az emberhez méltó élet jogától. Arra törekszünk, hogy széles nemzeti demokratikus összefogással olyan új társadalmi erő szülessék, amely feltartóztatja az elembertelenedés folyamatát, és visszaadja otthonát annak, akitől igazságtalanul elvették. Rajtunk, civil társadalmon múlik, milyen lesz a jövőnk, és milyen erőt tudunk felmutatni a kizsákmányolással, az alávetéssel, a gyengébb eltiprásával szemben. Mi azt várjuk a parlamenttől – mert hisszük, hogy tisztességes, becsületes emberek vannak többségében az Országgyűlésben is –, hogy kiálljon az emberek mellett, merjen ujjat húzni a pénzügyi csoportokkal, a bankokkal és a hitelintézetekkel, és véget vessen ennek a gyalázatos állapotnak. Tarthatatlan, hogy a XXI. század Magyarországán banki döntéstől függjön, egyben maradhat-e a család, vagy szétesik, elválasztják-e szüleitől a gyereket és nevelőintézetbe kerül-e, vagy együtt maradhat a szüleivel. Ez nem társadalompolitika, hanem a társadalomra kényszerített bankárpolitika.

– Milyen feltételei vannak, hogy ebből törvény is szülessen?

– A képviselők egynegyede szükséges ahhoz, hogy összehívják a parlament rendkívüli ülését ezzel a konkrét napirenddel. Bízom benne, hogy elérhető, hiszen csak akarat kérdése. Örülünk és támogatjuk Szili Katalin házelnök kezdeményezését a parlament rendkívüli ülésének összehívásáról, mi, Otthonvédők is ezt javasoltuk neki augusztus 8-án írt levelünkben. Szili Katalin a frakcióvezetőkhöz címzett levelében társadalompolitikai és közgazdasági érvekkel indokolta az Országgyűlés rendkívüli ülésének összehívását. Felelősségteljes magatartást várunk valamennyi frakciótól és képviselőtől a súlyos probléma megoldásáért.

– Szili Katalin kezdeményezését viszont a Magyar Szocialista Párt elsőre zsigerből elutasította, majd ezt a véleményüket úgy látszik, felülbírálják. Mennyire lehet komolyan venni az ilyen képviselőket?

– Belső ellentmondás, őrlődés érzékelhető a neoliberális társadalmi-gazdasági politika és a közösségi érdek vállalása között. Nem titkolom, pontosan arra törekszünk, hogy megosszuk a pártokat a társadalmi érdek mentén: valljanak színt a választott képviselők, mutassák meg, hol állnak! A pártpolitikát tartják-e elsődlegesnek, vagy a magyar társadalom érdekét. Mert hiszen azt tapasztaltuk, amikor hivatalos tárgyalásokat folytattunk, hogy mindkét fél elutasította megkeresésünket a kilakoltatások leállításáért. Bajnai Gordon miniszterelnök válaszra sem méltatta két levelünket, lepasszolta államtitkári szintre, ott pedig teljes kudarcba fulladt a megbeszélésünk, mert dr. Kovárik Erzsébetnek nem volt felhatalmazása politikai döntésre. De az ellenzéktől sem kaptunk megnyugtató választ. Arra, hogy mit kíván tenni a Fidesz annak érdekében, hogy ne lakoltathassák ki jogszerűen birtokba vett, egyetlen otthonukból az önhibájukon kívül fizetésképtelenné vált devizahiteleseket és közüzemi díjhátralékosokat, Koszorús László országgyűlési képviselő azt mondta, hogy a kérdés „prioritást fog élvezni". Mi az, hogy „fog", kérdem én, hiszen az embereket itt és most lakoltatják ki tömegesen! Csak annyit tudtunk elérni, hogy az elnöki stáb képviselője megígérte, továbbítani fogja a Fidesz politikai vezetésének sürgetésünket, hogy politikai nyilatkozatban álljanak ki a kilakoltatások ellen. Itt tartunk. Politikai elutasítás és közönyösség, passzivitás mindkét oldalon. A kettő következményeként pedig felgyorsul a kilakoltatás, mert a hitelezők szabad kezet kaptak. Ilyen körülmények között nem maradt más választásunk, mint a parlamentet bombázni követelésünkkel, szembesíteni a képviselőket választóikkal, hogy feleljenek nekik, ki mellett állnak: a bankok vagy a bajba jutott emberek oldalán.

– Miért félnek a pártok a bankoktól?

– Vélhetően azért, mert tudják, hogy a hatalmuk tőlük függ. Mind ennek a rendszernek a híve. Nem hisznek a népben, csak a választók szavazatára pályáznak. Pedig tudhatnák, hogy a hatalom letéteményese a nép, és hogy nem a népet szokták leváltani, hanem a kormányokat. Döbbenetes látni, hogyan rendelődött alá ez a kormány a bankok politikájának. Hogyan dönthetik el a bankok pénzügyi érdekei, mi legyen a társadalompolitika. Magyarországon ma a pénzügyi érdekek kényszerítik rá az akaratukat a kormányra, nem pedig a kormány a pénzügyi csoportokra. Mielőtt a Bajnai-kormány megalakult volna, a Reformszövetség letette Bajnai asztalára, hogy mit kell tennie, a Bajnai-kabinet pedig hűségesen szót fogad. Mindennek a magyar társadalom fizeti meg az árát. Persze a kormánynak van ellenzéke is, akitől elvárnánk, hogy más társadalompolitikát folytasson. Tapasztalunk ugyan pozitív javaslatokat, kezdeményezéseket, de nem látunk koherens, átfogó társadalmi programot, amely a neoliberalizmussal szemben egyértelműen a szociális érdekek mellé szegődnék. Mi azt üzenjük mindkét oldalnak, hogy emberben és társadalomban gondolkodjanak, mert tőlük kapják a megbízást, és a pénzt sem a bankok termelik. Új egyensúlyt kell teremteni a dolgozók, a nyugdíjasok, a kis- és középvállalkozások javára, át kell csoportosítani a megtermelt értéket azok javára, akik megtermelik, és korlátozni kell a nagytőke féktelen profitéhséget. Ezt hívjuk mi rendszerkorrekciónak.

– Felcsúti Péter, a Bankszövetség elnöke és Bajnai Gordon egyeztettek etikai kódexről…

– Nehéz a viselkedési norma tiszteletben tartását kérni, és erkölcsös magatartást várni attól, akinek az ellenkezőjéhez fűződik érdeke. „Vagy üzlet, vagy erkölcs" – mondta egyik bankvezérünk a minap. Nehéz etikai kódextől várni a profit iránti farkasétvágy csillapodását. Törvény kell, a mögé pedig népi támogatás, különben nem lehet véget vetni ennek a kizsákmányolásnak! Magyarországon elszabadultak a kapitalizmus legpocsékabb ösztönei, amit meg kell fékezni törvényes és demokratikus eszközökkel, demokratikus mederben tartva a dolgokat. A neoliberális politikát minél hamarabb le kell váltani, kiegyensúlyozottabb polgári demokratikus programot kell megvalósítani, amely képes szembesülni az antiszociális érdekekkel. Aki ezt vállalja hosszú távon, az lesz a nyerő. Új összefogásra van szükség, új társadalmi koalícióra, hogy érdemben javíthassunk az emberek életkörülményein, és jól érezhessék magukat ebben az országban, ne vándoroljanak ki, ne dobják el maguktól az életet, mert sokan ma ezt teszik kínjukban-keservükben, mert nem tudnak megélni. Új egyensúlyra van szükség a tőke- és a munkajövedelmek között, az utóbbiak, a bérből és fizetésből élők, a nyugdíjasok, a kisvállalkozók javára.

– Hétszázötvenezer ember, ha összefogna, sok mindent el tudna érni. Miért nem megy?

– Úgy érzem, érlelődik a társadalmi összefogás, de ezt nem szabad türelmetlenül siettetni. Rá kell bízni az emberekre, hogy ráébredjenek és belássák, az emberhez méltó életre irányuló törekvéseiket csak másokkal karöltve tudják érvényre juttatni, felülbírálva az eddigi politikát. Mindnyájunk számára nagyszerű tapasztalatul szolgált a társadalombiztosítás privatizációja elleni sikeres társadalmi összefogás, a parlament által kétszer is megszavazott egészségbiztosítási privatizációs törvény visszavonásának kikényszerítése. Ez az összefogás politikai és ideológiai hovatartozástól függetlenül jött létre, közös érdekünk alapján. Ugyanezt kell tennünk a megélhetésünkért is, továbbá az iskoláztatás és a nevelés terén, az otthonok védelmében, az otthonteremtésben is. Új társadalompolitikát kell hatalomra juttatni közös érdekünkben! Cselekvő, segítő emberekre van szüksége az országnak, nem pedig olyanokra, akik csak a voksok megszerzésében érdekeltek, hogy azután bólogató Jánosként kiszolgálják a nagytőkét. Az emberek nem veszik tudomásul, hogy több milliárd dollárt és eurót injekcióznak a bankokba, közpénzen kihúzzák őket a slamasztikából, de soha semmit sem kérnek tőlük cserébe. Ez vezet oda, hogy a közpénzből megsegített bankok közpénzből kilakoltathatnak minket, vagy elveszik az állásunkat. Németországban ezzel szemben az történt, hogy a segítség fejében az állam rátette a kezét a Commerzbank ellenőrző részvénypakettjére, és állami ellenőrzés alá vonta a hitelintézetet. A bank ettől fogva arra kényszerül, hogy ne csak a profit szempontot tartsa szem előtt, hanem a társadalmi érdeket is. Ez a megoldás idehaza azért nem születhetett meg, mert a Gyurcsány- és a Bajnai-kormány odadobta a gyeplőt, és lemondott arról, hogy a kormány szava legyen a döntő, ne pedig a bankoké. Ezért folytatódhat a kilakoltatás. Normalizálni kell a helyzetet, a felvett nemzetközi hiteleket munkahelyteremtésre és a magyar nemzetgazdaság fellendítésére kell fordítani. Egyértelmű, ha volna munkahely, és a megélhetés nem okozna gondot millióknak, akkor nemcsak a lakossági hiteleket tudnák könnyebben törleszteni, hanem a magyar állam nemzetközi adósságát is.

– Hogyan kívánják megakadályozni a kilakoltatásokat?

– Politikai síkon és társadalmi ellenállással, mozgósítással. Ha az Országgyűlés nem állítja le a kilakoltatásokat és nem rendel el átfogó vizsgálatot a bankok fölött, tömegtüntetést szervezünk. Ezt a demonstrációt az „őszödi beszéd" évfordulójához időzítenénk, érzékeltetve, hová vezet, ha a politika megengedi, hogy a profit maga alá gyűrje a társadalmi érdeket, milliókat fosszon meg az emberhez méltó megélhetéstől, s mindennek tetejében még az otthont is elvegye családok ezreitől. Ezenkívül Brüsszelhez fordulunk annak kivizsgáltatásáért, hogyan fordulhat elő, hogy a centrumban törvénytisztelő magatartást tanúsító külföldi bankok Magyarországon törvényellenes, jogellenes, becstelen magatartást tanúsítanak, egyoldalúan módosítják a szerződést és túlszámláznak. Ez ugyanis jogi-pénzügyi diszkrimináció Magyarországgal szemben! Arra szólítjuk fel a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeletét (PSZÁF), hogy a Szili Katalin javasolta bankokat vizsgáló bizottsággal egyeztetve cselekedjen az otthonok védelmében. A Vállalkozások Érdekvédelmi Szövetsége (VÉSZ) akciócsoportokkal vonul a kilakoltatások helyszínére, hogy segítsen, akin csak tud, és megakadályozza a kilakoltatásokat. Jogi és pénzügyi tanácsot adunk a rászorulóknak. Nagy fegyverünk a sajtónyilvánosság, mert elrettentő hatású. De a megoldás csak politikai lehet.

– A kormány hozott egy rendeletet, miszerint az önkormányzatoknak elővásárlási lehetőségük van a fizetni nem tudó, árverezésre kerülő családok lakásaira, s így az ingatlanban maradhatnak bérlőként. Működik ez a rendszer?

– Egyetlen esetről sem tudunk a törvény életbelépése óta, hogy az önkormányzat elővásárlási jogával élve megvásárolta volna egy bajba jutott család lakását. Az önkormányzatok elővásárlási joga fikció, mert nincs erre pénzük. Az áthidaló hitel pedig csak azokon segít, akiknek még van egy kis tartalékuk, azokon viszont nem, akiknek nincs pénzük, vagy már elvették tőlük a lakást. Ők a régi hitelt sem tudják törleszteni, nemhogy újabb hitelhez folyamodnának. Az ő életükben olyan csődhelyzet állt elő, amelyen maguk már nem tudnak változtatni, közösségi megoldásra, állami beavatkozásra szorulnak, hogy megkapaszkodhassanak, talpra állhassanak, és a társadalom hasznos tagjaként folytathassák. A Magyar Szociális Fórum az Otthonvédőkkel karöltve követeli a magáncsőd intézményének bevezetését, hogy elengedjék azoknak az adósságát, akik azért mentek csődbe, mert bizonyíthatóan nincs miből fizetniük sem a lakáshitelrészleteket, sem a lakásfenntartási közüzemi díjakat, díjhátralékot. El kellene kerülni, hogy ez a tömeg tovább gyarapítsa a hajléktalanok egyre duzzadó seregét! Miből? – szegezik nekünk a kérdést, olykor erkölcsileg is kétségbe vonva, hogy közpénzből szabad-e segíteni annak, aki ilyen helyzetbe került. A „miből" kérdésre Gazsó Ferenc szociológusunk adatával válaszolok: kormányaink közpénzből másfél billió forint állami támogatásban részesítik a hazánkban tevékenykedő transznacionális trösztöket. Vajon mi az erkölcsösebb: a gazdagokat támogatni, vagy pedig az elesetteken és azokon segíteni, akik ezt az értéket megtermelik, mégsem ők élvezik a hasznát? Szerintünk valahol itt kezdődik az elosztási viszonyoknak az a bizonyos módosítása, amelyhez politikai akarat szükségeltetnék. De ilyen akaratot nem látunk, hacsak nem a magunk köreiben. Fel kell hagyni a konvergenciaprogrammal, az euró mielőbbi magyarországi bevezetését sulykoló politikával, mert súlyosbítja a megélhetési gondokat, ezáltal a lakhatási gondokat, hiszen növeli a munkanélküliséget, milliókat foszt meg a rendszeres és kiszámítható jövedelemtől, csökkenti az amúgy is alacsony béreket és fizetéseket. Ez a jelenlegi társadalmi valóságunkat meghatározó program nem a reálgazdaságot élénkíti és a hazai szükségletek kielégítésének kedvez, hanem a pénzügyi szféra hatékonyságát és stabilitását tekinti elsődlegesnek és lényegében kizárólagos céljának. A Magyar Szociális Fórum más rendszert javasol az embereknek: olyant, amely nem kilakoltat, hanem otthont teremt, szociális lakásépítésbe fog, törvénybe iktatja a lakhatási jogot hazánkban.

Oláh János

------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Kalandordemokrácia - Az sorstalanok

2009-08-19 13:49:48Magyar Demokrata

Amikor Bronislaw Malinowski, a XX. század első felének jelentős szociológusa-antropológusa megalkotta a társadalmiságról a funkcionalista elméletét, különös fontosságot tulajdonított a hajléknak, amiben az ember él. A hajlékból, álláspontja szerint a közösség egész kultúrája feltárható: használati tárgyai, életvitele, hierarchiái, hiedelemvilága, ismereteinek civilizációs szintje, vagyis minden, ami a korra jellemző.

Ugyanígy sajátos funkciója van a hajléktól való megfosztásnak is, ami egy közösségen belül a teljes jogfosztással ér fel, és amely csak a közösség által megbocsáthatatlan bűn büntetéseként alkalmazható a közösség teljes jogú tagjával szemben.

E büntetés kivételes, egyedi és eseti a közösségen belül, ugyanis ennek leggyakrabban öngyilkosság a vége. A közösség a hajlék elvételével egyben a teljes kitaszítást hajtja végre a bűnösön, elveszi azt az életteret a közösség tagjától, amely nélkül nem tud szerves részeként élni a közösségnek, sorstalanná válik az övéi között, így az élőhalottság helyett inkább a valódi túlvilágot választja a büntetett.

Ha néhány év múlva a Medgyessy–Gyurcsány–Bajnai évtized szociológiai jellemzőit kell feltárni, akkor kétségkívül a legelfogulatlanabb elemzők is az egyik fontos indexnek a magántulajdonok tömeges elvesztését fogják tartani. Ezen belül pedig külön elemzést érdemelnek majd a gépjárművek és az ingatlanok tulajdonosainak százezres nagyságrendű elsorstalanodása.

Ugyanis mindaz, amit Malinowski Új-Guineában, a Tobriand- és a Toulon-szigeteken feltárt a hajlék társadalomfenntartó funkciója kapcsán, az ma is igaz. A magyar társadalomban soha nem tapasztalt méretűvé vált a hajlék elvesztésének a fenyegetése. A legutóbb közzétett adatok szerint Magyarországon ma 32 ezer olyan adós van, aki 90 napnál hosszabb ideje nem törleszti a hitelét, vagyis közel százezer magyar állampolgárt fenyegetnek a bankok a hajlékuk elvételével, és a kormányszóvivő bevallása szerint 2008 szeptembere, a gazdasági válság kezdete óta háromezer esetben történt végrehajtás „bedőlt" lakáshitelek miatt. Szollár Domokos azt is elmondta, hogy a kormány igyekszik megoldást találni a hitelesek megvédésére.

Vagyis, a kormányszóvivő már a szóhasználatával is elismerte, hogy elképesztő erejű folyamat indult be a bankoligarchia hatalmának érvényesítésére, éppen akkor, amikor a társadalmi szolidaritás elvén a kiszolgáltatott helyzetbe kerülteket a kormánynak éppen segíteni kellene, ahelyett, hogy végképp sorstalanná tennék őket.

Közel tízezren csak az utóbbi néhány hónapban veszítették el munkájukat, adták el ingóságukat hiteleik törlesztésére, de sokaknak nem sikerült. A disznófejű nagyúr elvette tőlük az utolsó társadalmi kötőszövetet is: a hajlékot. Elvette a hajlék jelentette családi öntudatot a benne lévő hierarchiával, elvette a legszűkebb szociális kötődést, a szomszédságot, elvette a minden kín elől menedéket adó otthont, annak álmot adó éjszakáit.

Bizony Malinowski megrettenve kérdezné ma Budapesten: de mi az ő megbocsáthatatlan bűnük? Mivel érdemelték ki, hogy a saját társadalmukban elvegyék a közösségen belüli sorsukat? A válasz egyszerű és jogtechnikai jellegű lenne: tartozásaikat nem fizették időben. Túlvállaltak magukat, hát most bűnhődjenek.

Csakhogy Malinowski – ahogy én sem – nem tudná elfogadni ezt a választ. Ugyanis az adósságba esésnek nem lehet következménye a leginkább élet- es társadalomellenes büntetés.

A kormány, mielőtt a tömeges öngyilkosságok híre felröppenne a bulvármédiában, látszatcselekvésbe kezdett. A Rákosi-korszak mondását idézve: pártunk és kormányunk ismét dolgozik azon a problémán, ami pártunk és kormányunk nélkül nem létezne.

Szollár Domokos szerint a megoldás a nehéz helyzetbe került lakáshitellel rendelkezők védelméről szóló törvény. E jogszabály szerint a gazdasági válság miatt munkanélkülivé vált, vagy fizetési nehézségekkel küzdő, de munkával rendelkezők átmeneti kölcsönért folyamodhatnak hitelintézetüknél; a kétéves lefutású áthidaló kölcsön meghatározott részére az állam garanciát vállal.

E törvény másik rendelkezése az, hogy az önkormányzatok elővásárlási jogot kaptak, hogy a területükön kényszerárverésre kerülő ingatlanokat megvásárolják, és azokat korábbi tulajdonosaiknak bérbe adják. Sőt a törvénymódosítás értelmében lehetőség nyílik arra is, hogy azok is eladhassák lakásaikat az illetékes önkormányzatnak, akik ellen még nem indult végrehajtási eljárás.

Az adós tehát újabb adósságot halmozhat fel, vagy kényszer, végrehajtás helyett önként elveszítheti a tulajdonát, saját hajlékában jó esetben bérlőként megmaradhat. Ez ám a megoldás, ez ám a szolidaritás.

Nem beszélve arról, hogy jövőre a Bajnai-kartellkormány pontosan az önkormányzati szféra pénzeit akarja szinte a működésképtelenség határára levinni. Vagyis az adósok a szintén adós önkormányzatoknak kínálják fel megvásárlásra hajlékukat.

Ki az, aki reális lehetőséget lát ebben a megoldásban? Jövőre ugyanis az önkormányzatok alkalmazottaikat kell elbocsássák, iskoláikat, kórházaikat kell bezárják, nemhogy ingatlanvásárlásokba bocsátkozzanak. Szintén a Medgyessy–Gyurcsány–Bajnai időszaknak köszönhetően.

Hazudik a kormányzati propaganda a forint erősödésével kapcsolatban is. Első hazugságuk az, hogy ez a kormányzati munka eredménye. Második, hogy ehhez igazodva csökken az adósok törlesztőrészlete. Ügyfelek ezrei jelzik most már hónapról hónapra, hogy nemhogy az árfolyam arányában csökkenne törlesztőrészletük, hanem arányaiban magasabb részletet kell fizessenek.

Vagyis az a kormányzati hazugsághenger, amely azt mondja, hogy a jó kormányzás eredményeként erősödött a forint, és a forint erősödése arányosan hozott enyhülést 1,7 millió devizahitellel rendelkezőnek, a leghamisabb állítás. Hamis az első része a mondatnak, hamis a második része a mondatnak, és egyébként semmi összefüggés nincs a két mondatrész között.

Az is csak neoliberális hazugság, hogy „nem lenne szerencsés, ha a kormány központilag lépne fel a kényszerértékesítéseknél, ennek rossz üzenete lenne", ahogy azt ugyancsak Szollár Domokos kormányszóvivő állította.

Igen, rossz üzenete lenne a bankok felé, amit nyilván nem akarhat a bankoligarchiát kiszolgáló kormányzat. Rossz üzenete lenne annak, ha a kormányzat megkérdezné, hogy válság idején igazságos-e több tízmilliárdos profitot eltenni a kiszolgáltatottak megvámolásából? Igazságos-e az, hogy a hajlék elvétele, százezrek elsorstalanítása árán is, a társadalmi szolidaritás látszatát is kerülve, az elmúlt fél évben az OTP több mint 80 milliárd, a CIB Bank több mint 20 milliárd, az Erste Bank pedig több mint 10 milliárd forintos profi tot ért el?

Mindeközben a bankok kilakoltatási kommandókat szerveznek – szintén üzleti tevékenységként, és néhány órás brutális intézkedésért milliókat fizet az anyák zokogásának meg nem hallásáért, az apák őrjöngésének fizikai elfojtásáért, a gyermekek játékainak elvételéért.

Bizony nem értené ezt Bronislaw Malinowski. Öngyilkos társadalomnak vélne bennünket, öngyilkos és áruló politikusi osztállyal. Hiába kapálózik a volt ifjúkommunista, bukott házelnök, hogy ő bizony mégiscsak szolidáris. Ugyan kivel? Húsz éve azzal a szocialista párttal, amelyik mára a magyarság hajlékait szolgáltatta és szolgáltatja ki a globális oligarcháknak, a globális uralmi rend hazai képviselőinek. Ahhoz, hogy ma 716 ezer szerződés havi törlesztése több mint 90 napos hátralékban van, Szili Katalin is kellett, ahogyan Török Zsolt is. Kellettek ők ahhoz, hogy az év első hat hónapjában nagyjából hatezer kilakoltatás történjen, és júliusban a folyamat olyannyira felgyorsuljon, hogy a kilakoltatások az első félévi szint duplájára nőttek. Eszerint pedig az év hátralevő részében további 60-75 ezer kilakoltatásra lehet számítani. Ahogyan arra is, hogy a bankok profitjukat szintén megduplázzák.

Nem csoda, hogy Éliás Ádám, a Vállalkozások Érdekvédelmi Szövetségének elnöke a kilakoltatások kapcsán egyenesen háborúról beszél, amelyben kétezer, a bankokban csákánnyal megjelenő ügyfelet vizionál, ha a bankok nem mutatnak társadalmi szolidaritást, és nem vonják vissza a legsúlyosabb társadalmi büntetést az önhibájukon kívül késedelembe esők tekintetében. Minden bizonnyal Malinowski a hajlékot erővel is megvédők magaratását a legtermészetesebb emberi viselkedésnek tartaná.

Zárug Péter Farkas
politológus