Elvi és ideológiai alapú politizálás

Marie Le Pen és pártja érvényesnek ismeri el a krími népszavazást.

Valódi jobb - oldali politikushoz méltóan ő elismeri a nép világosan kinyílvánított akaratát. Mert ez a jobb, ezért jó a jobboldal. Le Pen nem az Európától idegen birodalom imperializmusának csahol. A valódi nemzeti érdek NEM az Európai Egyesült egybe sült államok létrehozása, hanem a Nemzetek Európája! Az jelentené az önálló nemzeti alkotmány, és törvényalkotás helyett a totális eu-bolsevizmust, '68-as trockista, frankfurti iskolás, cionista, korrupt, pedofil "zöld, baloldali, liberális, kommunista, jobbközép" háttérhatalmi erők féktelen pusztítása előtt nyílna meg az út.

Markánsan egyetértenek az általuk pedig máskor mindig annyira támadott fidesszel az lmp, együtt-pm féle szélsőségesen liberális politikai erők, és azok médiái. Például a 444, vs pont hu, cink, index, origo féle oldalak az ukrán helyzettel kapcsolatban ugyanazokat az usa-eu-nato kánon-hazugságokat szajkózzák.

A fidesz jobb - oldalinak próbálja eladni magát. Ám valójában a rosszabbik oldalon áll!

Ha a fidesz - kdnp féle 89-es sorosista kamujobbosok tették volna a dolgukat a hazánkért, sosem jön létre a #Jobbik. Az élhető élet iránti igény hívta létre! Nem lehet megfelelni annak, aki el akar pusztítani, a nemzeti önvédelem nem lehet szélsőség.

http://www.hidfo.net/2014/03/18/marie-le-pen-es-partja-ervenyesnek-ismeri-el-krimi-nepszavazast

http://portal.jobbik.net/index.php?q=node/5868

Nem új, hogy kiknek az alávaló szolgái a magyarországi narancslibsik. Martonyit szeretik a liberálisok, Lovas Istvánt pedig NAGYON nem. És épp ő mondta, a valódi jobboldalit támadja igazán a ballibmédia + politikai "elit". A gyáva, korrupt, böclsnek akar mutatkozni, és engedményeket tesz a liberálisoknak. Míg végül semmink sem marad!

"Nyílt levelek - Elvi és ideológiai alapú politizálás

2008-04-23 11:47:40

Németh Zsolt

az Országgyűlés Külügyi Bizottságának fideszes elnöke

Tisztelt Elnök Úr! Pénteken a nagy nyugati lapok címoldalán láttam azt a fényképet, amelyen a líbiai diadalmenetéről hazatérőben lévő Putyin orosz elnök megállt Olbia repülőtéren, Szardinkában, hogy a sugárzó arccal mosolygó, éppen megválasztott jobboldali Silvio Berlusconi miniszterelnök első vendége legyen villájában.

Két napon át tárgyaltak ott energiapolitikáról és az Alitalia jövőjéről. Ekkor fájdalommal jutott eszembe ön és mélységesen elkeserítő, oroszellenes politikája, amely nem csak a magyar nemzeti érdekeknek, de saját maguknak is jóval többet árt, mint azt ön elképzeli, hiszen akkor azonnal irányt váltana. Ön – mint a Fidesz feltétlen Amerika-barát külpolitikai vonalának legprominensebb szószólója – mit érez akkor, amikor azt látja, hogy az európai kontinens legnagyobb hatalmai egymás után és egymással versengve állapodnak meg saját nemzetük jövőbeli biztonságos földgázellátása érdekében a moszkvai földgázóriással, a Gazprommal, fütyülve az áhított közös európai uniós földgázpolitikára? Ugye nem akarja azt állítani, hogy Silvio Berlusconi – aki hatvan év után először ütötte ki a kommunistákat az olasz törvényhozásból – kommunista szimpatizáns és a Gazprom-barakk első számú toscanai és umbriai előkészítője?

Különben is, mit is takar ez a „kommunista" jelző Putyin Oroszországában, ahol be van tiltva a Nemzeti Bolsevik Párt, és ahol az orosz kormány hatalmas összegekkel támogatja a pravoszláv egyház újjászületését?

Nem hinném, hogy ne értene egyet velem abban, hogy egy ország külpolitikájának egyik legfőbb, ha nem a legfőbb célja a szuverenitás minden áron való biztosítása. Ön e magyar szuverenitás legfőbb veszélyének látja és láttatja Putyin Oroszországát, miközben pártja főbb tisztségviselői folyamatosan (a nyugati világban egyedül) arról beszélnek, hogy a „külföldi befektetőknek" mi tetszik, és hogy a külföldi befektetők – és most bocsánat a borzalmas kifejezés ismétléséért – miként „árazzák be" a Gyurcsány-kormányt.

Mondja, ön szuverénnek érzi magát és az országot, amikor azt képzeli, hogy az ön pártját a külföldi befektetők kegyeskednek már kedvezőbben „beárazni"?

Máshol akkor érzik magukat a politikusok és a polgárok szuverénnek, ha a szavazók „árazzák be" a kormányt a választások alkalmából.

Másrészt pedig az ön mumusa, a Gazprom mikor „árazta be" akár a Gyurcsány-kormányt, akár önöket? Avagy a szuverenitást csak egy irányból kell védeni, mint Kádár idején?

Az ma rendben van, hogy CIA-gépek szállnak le Magyarországon, kínzótáborokba víve nagy valószínűséggel ártatlan embereket?

Önök aggódnak itt szuverenitásról, akik anélkül rohantak ratifikálni a francia és az ír nép által elutasított uniós alkotmánytervezet felmelegített változatát, a Lisszaboni Szerződést, hogy azt el sem olvasták?
Talán egyetért velem abban, hogy Brezsnyev szovjet pártfőtitkár annak idején Kádár Jánost nyilván megkérte volna: a magyar állami szuverenitásnak legalább a látszatának fenntartására vigyázzon, és „az örökké tartó" szovjet–magyar barátsági szerződést legalább fussák át.

Mondja, elnök úr, ha ön egy kicsit is önkritikusan visszatekint a Fidesz ellenzékben eltöltött hat évére, vagyis arra a periódusra, amikor önöknek semmiféle végrehajtó hatalom nem volt a kezükben, és a külpolitikában hallgatással és csöndes kapcsolatépítéssel érhették volna el a nemzet érdekei szempontjából is legjobb eredményt, milyen egyenleget vonhat meg a szuper- és nagyhatalmakkal fenntartott kapcsolataikban?

2002 óta javult a viszonyuk Washingtonnal annyiban, hogy annak kézzel fogható jelei is vannak?

A válasz: nem – hacsak nem tűnik az ön szemében nagy eredménynek, amikor nevében az áprilisi bolondok napjára rímelő névvel megáldott April Foley amerikai nagykövet asszony önöket biztatóan háton veregeti és ígérget.
Ó, amerikai ígéretek, elnök úr!

Emlékszik arra, hogy milyen tejjel és mézzel folyó Kánaánt ígértek az amerikaiak az iraki újjáépítésben majdan résztvevő magyar vállalatoknak, ha Magyarország megszavazza az iraki invázióban való magyar katonai részvételt? Arra az iraki megszállásra gondolok, amelyet hazug indokokkal, az ENSZ-re fittyet hányva indítottak meg, és amelynek azóta több mint egymillió halálos áldozata van, és több millió iraki vált hazátlanná, miközben Irakot magát egyszer és mindenkorra elpusztították, illetve szétlopták, beleértve az emberiség kulturális bölcsőjeként számon tartott kincseinek jó részét.

És a magyar vállalatoknak az amerikaiak által beígért Sangri-la helyett mi lett?

Egy nagy semmi, elnök úr. Egy nagyon nagy semmi.

De folytassuk.

2002 óta jobb lett a viszonyuk az emelkedő óriással, Kínával?

Jobb? Ki szerint? Ön szerint?

Akkor, amikor pártjának prominensei rendszeresen rúgnak bele a kínai kormány és egymilliárd kínai önérzetébe, amikor hatezer kilométer távolságból akarják megoldani a tibeti kérdést vagy fejezik ki végletes aggodalmukat Kína darfuri szerepével kapcsolatban? (Vagy ezt azért teszik, mert azt képzelik, hogy a Havanna-lakótelepen Peking szudáni szerepének elítélése nyomán áradni kezdenek önök felé a szimpátiaszavazatok?)

Önök tulajdonképpen egy tízmilliós ország hatalom nélküli ellenzéki pártjának érzik magukat, vagy a kínai kormánynak, amelynek belügyeibe beleszólnak?

Ja, értem: önök „elvi alapon" állnak ki az emberi jogok betartása mellett. De akkor miért nem zavarja önöket még az International Herald Tribune/New York Times szerint is a darfúrinál nagyobb méretű emberjogi katasztrófa, ami Szomáliában megy végbe, amióta az amerikaiak által támogatott etiópiai csapatok rohanták le Szomáliát? Vagy az rendben van? Elvi alapon? Meg a „közösen vallott nyugati értékek"? Ugyan, elnök úr, hagyjuk ezeket a visszataszítóan üres frázisokat.

Mikor kelt ön ki a szaúdi uralkodók ellen, mert azok a sivatagi forróságtól és a teveürüléktől elszokott talpukkal tapossák a szaúdi földbe az önök által Pekingtől és Kartumtól oly gyakran számon kért emberi jogokat?
Vagy mikor háborodott ön fel az izraeli katonaság gázai akciói valamelyikén, amikor vagy a Reuters munkatársát ölik meg, vagy az anyja karjaiban ringatott nyolc hónapos terroristát?

És Moszkvával hogyan alakult a viszonyuk az elmúlt hat évben? Azzal a Moszkvával, amely lényegesen közelebb van hozzánk földrajzilag – és így „áruszállításilag" –, mint Washington.

Az is rosszabb lett.

Sokkal rosszabb. Főként amióta Orbán Viktor pártelnök a Fidesznek az Európai Unió megalakulása ötvenedik évfordulójára a Gellért Szállóban rendezett konferenciáján keményen bírálta az oroszok energia politikáját is, amire a diplomáciai formulák teljes felrúgásával sikerült annyira kihoznia Szavolszkij budapesti orosz nagykövetet a sodrából, hogy az elmondta: ha a magyaroknak nem kell a földgáz, majd eladják azt másnak. Amibe önök kormányként két perce alatt belebuknának.

És hogy kinek adnák el, Németh úr?

Kérdezze meg – és ezt komolyan ajánlom – sorban az uniós országok irányítóit,
vajon melyiknek nem kellene váratlan földgázfelesleg? Berlusconinak? Merkelnek? Sarkozynek? Vagy az osztrákoknak?

Berlusconi, Merkel, Sarkozy.

Elnök úr, az ön által követett politika hány olyan barátot szerzett maguknak, mint amilyen barátja Gyurcsánynak lett Tony Blair, vagy a kiöregedett figaróra emlékeztető, gazpromos Gerhardt Schröder német exkancellár?

Nemhogy Sarkozyvel nem tudtak kiépíteni az önök által követett, száz százalékosan Washington-hű külpolitikai vonal árán szorosabb viszonyt, de – és ne akarja tagadni ennek szégyenét – még Berlusconi is a D–209-es Medgyessy Péter volt miniszterelnököt hívta meg vendégségbe a levelem elején említett szardíniai villájába, nem pedig Orbán Viktort.

És tudja, mi az oka e sorozatos kudarcaiknak?

Az, amit a Magyar Nemzet október 30-i számában írt cikkében ön így fogalmazott meg: „A következő elvárást úgy tudnám megfogalmazni, hogy kapcsolatainkban szerezzük vissza a politika primátusát a gazdaság felett."

Elnök úr, ne szerezzék vissza.

Vagy ön tényleg komolyan gondolja, hogy egy olyan Európában, amelyik pragmatikus politikát folytat, az ön idealista külpolitikája (amely legalább az olajban úszkáló Szaúd-Arábia emberjogi sértéseiig elvszerű, mint már említettem) nincs eleve a jövőben is éppen olyan bukásra ítélve, mint jelenében vagy múltjában? Nem gondolja, hogy önnek éppen az ellenkezőjét kellene tennie? Hogy a moszkvai szupermarketekben a vásárlók rohamának ellenállni alig tudó, az áruktól roskadó élelmiszerválasztékból ne éppen a magyar áruk hiányozzanak?

„Hála" Antalléknak is.

Magyar áruk? Hol vannak ezek egyébként is?

Nem ezzel kellene foglalkozniuk?

Nem azzal, hogy nem tudunk már a multis privatizáció miatt Pilóta kekszet se gyártani; hogy bezárták a cukorgyárak közül az utolsót is, és lassan már az egész ország nagyobb részében nem lehet tisztességes minőségű erős paprikát vagy kovászos uborkát kapni? Sőt, általában magyar árut? Ön e közben a nem létező iráni rakéták által a washingtoni elmebeteg neokonzervatívok által erőltetett, szintén nem létező hagyományos és atomcsapások miatt aggódik?

Elvi és ideológiai alapú politizálás, elnök úr?

Amikor ezt ön a külügyminisztériumban Martonyi János úr vezetése alatt államtitkárként megtehette volna, miért nem tette meg? Miért nem szórta ki – szórták ki – a legszörnyűbb bolsevik diplomatákat onnan? Mi volt az akadálya?

(Folyt. a jövő héten)

Lovas István"


Lovas István nyílt levele a lúzer grúznak és a fő-NBH-snak

2008-09-05. 19:09

A központi hatalom szinte büntetlenül lövethet ki szemet, robbanthat le ujjakat, verhet véresre ellenzéki képviselőt és papot úgy, hogy az utóbbi miatt az ország legnagyobb egyházának, a katolikus egyháznak megfélemlített feje tiltakozni sem mer, és ahol ugyanez a rendőrség a közszolgálati Magyar Rádió udvarára bezárt tömeget verhet kegyetlenül véresre úgy, hogy e rádió minderről tudósítani sem mer.

MIHAIL SZAAKASVILI

Grúzia elnöke

Tisztelt Uram!

Ön a januári választásokat kétes körülmények között nyerte meg. Erről a nemzetközi sajtó is beszámolt, valamint több választási megfigyelő, míg - egyesek szerint amerikai nyomásra - az EBESZ azt tisztának ítélte meg.

Az ön országában az emberi jogok helyzete hasonló, sőt, bizonyos tekintetben rosszabb, mint Magyarországon. Gondolok a gyanús körülmények között meggyilkolt Girgvliani esetére és az Imedi (,,Remény") televízió ideiglenes bezáratására is.

Csupán az ön informálására, noha nálunk politikai gyilkosságra eddig nem került sor (feltételezve, hogy egy ellenzéki önkormányzati képviselőnő brutális meggyilkolása mögött nem politikai szándék húzódik), a kormány színfalak mögötti támogatásával működő internetes portálok a kormány által ellenségnek tartott emberek likvidálására uszítanak. A hatalom kábítószert akar belopni a kormánnyal szemben kritikus hírtelevízió munkatársainak kocsijába, hogy azokat azután súlyos börtönnel büntessék és a kormánnyal nem baráti médiát megfélemlítsék.

A központi hatalom szinte büntetlenül lövethet ki szemet, robbanthat le ujjakat, verhet véresre ellenzéki képviselőt és papot úgy, hogy az utóbbi miatt az ország legnagyobb egyházának, a katolikus egyháznak megfélemlített feje tiltakozni sem mer, és ahol ugyanez a rendőrség a közszolgálati Magyar Rádió udvarára bezárt tömeget verhet kegyetlenül véresre úgy, hogy e rádió minderről tudósítani sem mer. A sort a végtelenségig folytathatnám az emberi jogok és az emberi méltóság Európában páratlanul súlyos megsértésének példáival, de akár a szakmai ellehetetlenítés vagy korlátozás olyan eseteivel is, mint amikor Magyarország legismertebb szívsebészét elüldözik munkájából vagy a megrendelők az ország legismertebb építészét nem merik Budapesten felhúzandó épület tervezésével megbízni.

De térjünk az ön által kirobbantott nemzetközi válságra.

Ön a pekingi Olimpiai Játékok megnyitó ünnepségét használta arra, hogy lerohanja Dél-Oszétiát, amelynek lakói a magyarországi jászok édestestvérei.

Ön fővárosuk, Chinvali épületeinek nyolcvan százalékát elpusztította, kétezer ember halálát okozta. A 78 ezerre becsült lakosságból mintegy harmincezren menekültek el az orosz határon túl fekvő Észak-Oszétiába.

Most idézem a világ legnagyobb emberjogi szervezetének, a londoni Amnesty International-nek a megállapítását arra, hogy miként kezdődött a konfliktus: ,,Az 1992-es tűzszüneti megállapodás orosz, oszét és grúz békefenntartó zászlóaljakat foglal magába. A grúz csapatok láthatóan koordinált katonai támadást indítottak Chinvali, Dél-Oszétia fővárosa ellen, hogy 'helyreállítsák az alkotmányos rendet'".

Vajon mit tenne egy katonailag is nagyon erős magyar kormány azon feltételezett esetben, ha román csapatok lerohannák Székelyföldet, Marosvásárhelyt megölnek kétezer magyart, lerombolnák az épületek 80 százalékát, beleértve a Közigazgatási Palotát, a Kultúrpalotát és a Vargák bástyáját? És mit tenne egy ilyen képzeletbeli budapesti kormány, ha ezután az ENSZ-hez fordulna, és attól öt napon át semmiféle választ nem kapna?

Ön azt kapta Oroszországtól, amit ön - ostobán felülve a világsajtóban eddig még névvel nem azonosított tanácsadója vagy tanácsadói bíztatására - kiprovokált.

Miután oly sok a párhuzam a grúziai és magyarországi helyzet között, talán megérti, hogy nálunk egyes esetekben a puszta idézés is súlyos politikai inkorrektségnek számít és sokan félnek tőle, ha az ilyen idézéssel a védett kasztba tartozónak számítók érdekeit sértik.

E lapban azonban még szabad szabadon idézni, úgyhogy én is ezt teszem. Idézem azt a nyilatkozatát, amelyet az izraeli Haarec című lap angol nyelvű kiadása augusztus 20-i számában jelent meg, és amely szerint az ön kormányában a döntések ,,a háborúról és békéről izraeli miniszterei" kezében összpontosulnak. Azt pedig, hogy az ilyen kezek mit jelentenek, jól tudjuk: legutoljára 2006 nyara óta, amikor déli szomszédja fél Libanont pusztította el, több mint ezer libanoni polgárt ölt meg és dobott le a háború befejezését követően több mint egy millió kazettás bombát, amelyek még ma is szedik áldozataikat.

Azt is tegyük hozzá, hogy azok a nyugati vezetők, akik ma krokodilkönnyeket hullatnak az ön országa területi épségének megsértése miatt, egyetlen szóval nem tiltakoztak a 33 napig tartó libanoni háború alatt. Amitől azoknak, akik nem csak saját zsebük és politikai karrierjük érdekében hangoztatnak értékeket, hanem hisznek is bennük, és vetik el a kettős mércét, a gyomruk forog.

Mindezt előre bocsátva és mindennek ellenére, én önnek köszönöm ostobaságát és országa alapvető érdekeire (területi épségére) nézve is súlyos következményekkel járó lépését. Magyar nemzeti érdek ugyanis - és ez megingathatatlan meggyőződésem - azon amerikai birodalom mihamarabbi gyengülése, amelynek köszönhetően ma Magyarországot egy olyan csoport érdekeit képviselő kormány és ideológia uralkodik a számára átjátszott gazdasági, kulturális és médiahatalomra támaszkodva, aminek végzetes következményeit önön kívül e levél olvasói a saját bőrükön tragikusan jól ismerik.

Azzal, hogy az ön támadása és etnikai tisztogató akciója kiváltotta Oroszország váratlanul kemény visszacsapását, és ez a korai jelek szerint újabb hidegháború megindulásához vezethet, ön felgyorsítja a multipoláris világ kialakulását, azaz az Egyesült Államok gyengítését. Ugyanis ezután már Oroszországtól nem várhatja el a Nyugat, hogy az Irán, a Hamasz, a Hezbollah, a terror elleni globális háború, az atomfegyverek terjedése, az európai piacok kőolajjal és földgázzal való ellátásban legalább az eddigi mértékben segítse az atlanti szövetségeseket. Sőt: Moszkva azonnal megkezdte fegyverszállítási tárgyalásait Szíriával.

A Bush-korszak végén az Egyesült Államok hadban áll Irakban és Afganisztánban. A tálibok az előbbi országban és Pakisztánban is vészesen erősödnek. Miután a Bush-kormány Teheránnak megtette azt a szívességet, hogy térségbeli ellenségeit - Szaddam Huszeint és a tálibokat - meggyengítette, Irán egyre inkább regionális hatalommá válik. A stratégiailag kulcsszerepet játszó Törökországban az Amerika-ellenesség soha nem látott méreteket ölt, akár a hatalmas arab világban, elsősorban a nyomorgó és etnikai tisztogatásnak kitett palesztinok elnyomói számára nyújtott egyoldalú amerikai segítség miatt.

Amerika és az évi tíz százalékos gazdasági fejlődést felmutató Kína viszonya mind feszültebb. És most ön volt szíves az atomfegyverekkel állig felszerelt Oroszországot is szembeállítani az őt a határain amerikai támaszpontokkal és a NATO terjeszkedésével provokáló Washingtonnal.

Köszönöm, Szaakasvili.

LABORC SÁNDOR
a Nemzetbiztonsági Hivatal vezetője
Budapest
III.


Tisztelt Uram!

Ennek a levélsorozatnak a célja annak bemutatása, hogy sem az Egyesült Államokat, se NATO szövetségeseit nem zavarják a volt kommunista nomenklatúra olyan tagjai, mint ön, ha az ő politikájukat támogatják. A jobboldal számos politikusa ezt még 18 évi keserű tapasztalat után sem érti meg, és makacsul azt hiszi, hogy atlanti hűsége napi, mind forróbb kifejezése ezt a helyzetet megváltoztathatja.

Mint már leírtam, az ön kinevezése a magyar titkosszolgálatok élére nem váltotta ki a Nyugat tiltakozását a Gyurcsány-kormány ellen. Ez akkor sem következett be, amikor rotációs alapon ön, az egykori KGB-s hírszerző diák lett a NATO hírszerzési főnöke. A Fideszhez közelálló Budapest Analysis (BA) számos elemzésében ennek az ellenkezőjét állította. Az önhöz írt levelemben sorra végigmegyek az állításokon és önre, valamint e levél olvasóira bízom, hogy döntsék el, vajon az atlanti szövetség tagjait valóban zavarja-e az ön kinevezése. Aminek egyébként az augusztus elején kirobbant grúz-orosz konfliktus külön pikantériát ad, hiszen önről bárki feltételezhetné, hogy NATO-titkokat ad át Dzserdzsinszkij-akadémiás egykori osztálytársainak.

Mivel az élet szinte mindig érdekesebb a papírnál, ahogyan levelem harmadik folytatásába kezdtem, rápillantottam a Magyar Hírlap mai, augusztus 30-i, szombati számára. Ennek címoldalán ez olvasható: Laborc személye előtérben - Az orosz kezek az olajcsapon, a Nyugatot a KGB volt akadémistája védi. A cikkből és az e tárgyban írt, a lap második oldalon megjelent beszámolójából kiderül, Demeter Ervin szerint az ön múltja ,,és Moszkva iránti szokatlanul megengedő álláspontja nemzetbiztonsági kockázatokat rejt magában a kiszélesedő NATO-orosz konfliktusban." Demeter hozzáteszi: ,,A volt titkosszolgálati miniszter szerint eljött az ideje, hogy a NATO komolyan vegye az ellenzék Laborccal kapcsolatos korábbi jelzéseit". Amely kijelentés közvetetten e levelem alapvető állítását erősíti: vagyis hogy a Nyugatot az ön múltja hidegen hagyja. És Demeter Ervin a nyugati hatalmakat most fel kívánja rázni tompultságából. Ami - ha ezt eredménnyel teszi meg - szememben komoly fordulat lesz. Olyannyira, hogy alapvetően felülvizsgálom eddigi nézeteimet.

Ugyanakkor Demeter Ervinnek a Nyugat éberségének felélesztésére irányuló újabb kísérletének ismertetése a helyszűke miatt ismét a jövő hétre kell halasztanom az International Herald Tribune-ban megjelent, önről szóló cikk éppen megkezdett elemzésé.

(Folytatás a jövő héten.)

(Lovas István - Demokrata)

'Dear Ukrainian friends, don't come to EU! You are going to be sorry' - EU citizen

Speaking about the situation in the Ukraine and its aspiration to sign the association with the EU, Brussels correspondent for Magyar Nemzet, Istvan Lovas, warned Ukrainian people in an exclusive interview with the Voice of Russia not to commit the mistake that Hungary once did by joining the European Union.

Ukraine wants to be associated with the European Union because they have no experience with the EU, believes Istvan Lovas.

"We have been in the EU for ten years and poll after poll would show that Hungarians feel nostalgia for the socialist regime, they hated it but now they feel nostalgia because they feel that they are much poorer, that there are so many uncertainties in their lives," Lovas said.

Ten years ago when Hungary joined the EU, it basically gave up its autonomy, Hungarians gave up their own currency and in return the received is bad press, poverty and uncertainties in their lives.

"Hungary is a country of 10 million and more than 400,000 children are hungry, they go to bed without eating properly or eating nothing. You know, don't long for the EU, I'm telling you from experience. Look, I live well here in the Brussels but I 'm telling you, my compatriots in Hungary, they suffer. And you know what do we get from the EU? Every day (and I'm talking about the western press) – 'Hungary is anti-Semitic, there is no democracy in Hungary!'' And now, today for instance Mr Schulz, who is Chairman of the European Parliament issued a statement calling the Ukrainian authorities not to use force and violence against demonstrators. In Hungary in October 2006 the police shot at the eyes of people, blinded them, used steal batons and other unauthorized means to beat them up, peaceful demonstrators, passers-by. And the same for NATO Secretary General Rasmussen who yesterday issued the similar statement. When I called him I mean his press office this morning and also Mr Schulz this afternoon, they were so nervous that I questioned them – how come this double standard calling for the Ukrainian authorities not to use force and they were silent in 2006 in October when people were demonstrating in Hungary peacefully. So what? Dear Ukrainian friends, don't come to the EU! You are going to be sorry," Mr. Lovas warned.

The only benefit that Ukraine could get if it joined the European Union (but at the moment the EU did not offer to join it, but only to sign association with the EU), would be free travel across Europe and cheap cell phone services.

"For instance we can travel to various countries in the EU and also we are members of so called Schengen area. But believe me other than that and of course working there and also that certain things are cheaper, for instance using your mobile phone, cell phones, roaming etc. But for heaven's sake you don't need the EU for that. Switzerland is a part of the Schengen area and also Norway. So you don't have to be a member of the EU," Mr. Lovas told the Voice of Russia.

Istvan Lovas believes that the EU can no longer offer jobs, the provision that once attracted a lot of countries to join the European Union. "And if you go to a country, for example you go to France, there are 8 million people out of job, an d so you go there as a Hungarian and try to get a work then they are going to employ you for half of the wage of a French man and perhaps you are not going to be paid for 3 or 4 months and then kicked out from the company," Mr. Lovas said.