Oroszország miért ne rendezhetne érvényes népszavazást? Ha van valami, ami igazán demokratikus, akkor az a népszavazás.

Oroszország miért ne rendezhetne érvényes népszavazást? Ha van valami, ami igazán demokratikus, akkor az a népszavazás.

Ausztria elleni szankciók, miután Jörg Haider hatalomra került? Oroszország miért ne rendezhetne érvényes népszavazást? Nem a jenkik, meg a zsidók *-ták a civilizált világot, álljon már meg a menet! Inkább kultúrarombolók : bunkók és tahók fércnemzete.

A zsidók imádják, ha növekszik az usa hatalma, mert onnét támogatják őket. Ez nekünk csak rossz lehet.

Választások után a mindenkori jenki nagykövet mindig a nyíltan neoliberális pártoknak gratuált először : szdsz, lmp, gondolom most e2014 lesz soron, ezeknek a pusztító alakulatoknak mindegyiket tengerentúlról pénzelték és szervezték. Ott képezták ki libajnait és a pártjához köthető haha féle felforgatók főnökeit a saul alinsky féle zavarkeltésre, zsidókra jellemzően szemtelen és tolakodó, szűk belpesti zsidó kisebbség érdekeiért harcolni. Ez tényleg szélsőlibbant csőcselék, várhatók az utcai cirkuszok a választások után, mert ezeknek bizony már a fidesz is náci, mert csak felemásan rombol és nem totálisan - a kis 'zsiráfok' ennyire gyűlölik a magyarokat.

Mutassak pár blogot? Vona Gábor site:tumblr.com Ez lakik a lelkükben, erre a bosszúra számíthatunk ha a balliberálisok hatalomra kerülnek valaha is. :P

A legagresszívebb cionista gyarmatosítók akarnak másokat a békére tanítani?! Usraeliek és Európa természetes eurázsiai geopolitikai érdekeit eláruló eu-s lakájaik csak rombolni tudnak, mint a helyi fidemszp-s megbízottaik, akik arról ismerszenek meg hogy kórusban szélsőségesezik, nácifasisztázzák a Jobbikot.

"Ha van valami, ami igazán demokratikus, akkor az a népszavazás. Vagy mégsem? Úgy tűnik mégsem! Legalábbis a jelek szerint a közvetlen demokráciagyakorlás értelmezésének tárgykörében szintén megfigyelhető az egyenlőbb az egyenlők között sajátos jelensége. Amerika, az egykoron Land of the Freedom (Szabadság Földje) nemes titulussal felruházott, és a bevándorlók álmát, a becsületes munkával, szorgalommal és találékonysággal mindenki számára elérhető amerikai álmot kínáló Amerikai Egyesült Államoknak meggyűlt a baja a demokrácia közvetlen gyakorlásával."

http://internetfigyelo.wordpress.com/2014/03/19/ne-szolj-bele-nem-telefon-avagy-a-tomegdemokracia-alszentsege/

Ne szólj bele, nem telefon! – avagy A tömegdemokrácia álszentsége

Posted on 2014/03/19 by Nifadmin

Ha van valami, ami igazán demokratikus, akkor az a népszavazás. A nép, akiért, és akivel, és akitől ugyebár egyesek (némely esetekben a kétharmados) felhatalmazást kapták, és akié minden, és a legfőbb, mint tudjuk. Nos, ez a nép, az istenadta, olykor-olykor nem átallja hallatni a szavát. Ez ügyben Svájc az ideális hivatkozási alap – jellemzően nem Európai Uniós tagállam –, ott gyakorlatilag öt percenként kiírnak valamilyen referendumot, még a legkisebb faluban is, mert hát ott ez a módi.

Ha van valami, ami igazán demokratikus, akkor az a népszavazás. Vagy mégsem? Úgy tűnik mégsem! Legalábbis a jelek szerint a közvetlen demokráciagyakorlás értelmezésének tárgykörében szintén megfigyelhető az egyenlőbb az egyenlők között sajátos jelensége. Amerika, az egykoron Land of the Freedom (Szabadság Földje) nemes titulussal felruházott, és a bevándorlók álmát, a becsületes munkával, szorgalommal és találékonysággal mindenki számára elérhető amerikai álmot kínáló Amerikai Egyesült Államoknak meggyűlt a baja a demokrácia közvetlen gyakorlásával. A négyévenkénti, elnökválasztás címszó alatt megrendezésre kerülő bohózatot leszámítva – ahol mindig csak és kizárólag ugyanabból a két istállóból lehet választani – nem nagyon dívik arrafelé a népuralom efféle módozata. Néha ugyan hangzatos jelszavakkal (pl. „Foglaljuk vissza a Wall Street-et!") utcára vonul a tömeg, amolyan jól szervezett massza benyomását keltve, aztán kisvártatva napvilágra kerülnek az infók (és ezek, már csak természetüknél fogva is, előbb-utóbb mindig napvilágra kerülnek), melyekből arról értesülhetünk, kik is álltak valójában a hangzatos jelszavak mögött, kiknek a keze tekergette meglehetős hatékonysággal a társadalmi feszültségkeltés szempontjából gőzleeresztő biztonsági szelep fogantyúit és tekerentyűit.

Ha van valami, ami igazán demokratikus, akkor az a népszavazás. Vagy mégsem? Úgy tűnik mégsem! Obama – talán a kampányban mantraszerű hangoztatott „Yes, We Can!" (Igen, képesek vagyunk rá!) jegyében – a világ elé egykoron a Szabadság Földjeként lépő Amerikai Egyesült Államok első embereként, nem ismeri el a nép szavát, nem tartja legitimnek a Krím-ben megtartott népszavazást.

Úgy tűnik az USA képtelen szabadulni a talán vadnyugatról eredeztethető békebíró mentalitástól, a kényszeredetten magára erőltetett „világ rendőre" szerepkörtől, ha kell, ha nem, gátlástalanul belepofázik mindenbe. Akkor is, ha senki nem kérdezte.

A dolog pikantériája, hogy a referendumon –a hivatalos adatok szerint – 83,1%-os volt a részvétel, ami igen magasnak mondható. Megint csak a hivatalos adatok szerint, a szavazók 96,77%-a Oroszország mellett voksolt. Ez gyakorlatilag kiütéses győzelem Putyinnak és Oroszországnak.

És akkor most, hogyan tovább? Mi fog történni? Nekiállnak és megpróbálják visszagyömöszölni a pasztát a tubusba, mer' ezt ők nem így képzelték? Legalábbis, amikor papíron megírták az itteni instant forradalmat (copyright by Bogár prof.), ezzel a változattal nem számoltak? Leszólnak Krímben a népnek, hogy ácsi, vissza az egész, mert a bolygó túloldalán Washingtonban a Pennsyilvania Avenue 1600-ban lakó nagyembernek ez nem tetszik? No, pláne, ilyen – hogy is szokták mondani politológusi körökben? – földcsuszamlásszerű eredmény láttán?

Gyerekek, ne vicceljünk már!

A történések kapcsán most persze előkerült Ukrajna és benne a Krím-félsziget részletes nacionáléja is. Ebbe én most nem is mennék bele részletesen, mindenesetre több nagyon fontos tanulsággal szolgál számunkra az Ukrajnában történt esemény sorozat.

Először is kitűnően rávilágít arra, mennyire „zseniális", de még inkább ördögi a közvetett népképviseletként ismert, alias parlamenti demokrácia néven futó társadalmi berendezkedés. A szálak természetesen ezúttal is messzire vezetnek. Köztudott, hogy e mögött is a vörös pajzsos családi klán áll. Biztosítani kellett, hogy a természetes személy – király, uralkodó – halála esetén is folytatódjon a felvett hitel kamatos kamattal történő visszafizetése, ezért volt szükség az ún. parlamenti demokrácia, s ezzel együtt az államadósság (fogalmának) bevezetésére is. Az állam, a természetes személlyel ellentétben és kevés kivételtől eltekintve, soha nem szűnik meg. Legalábbis jogutód nélkül egész biztosan nem, az meg ugye örökli, ha tetszik, viszi tovább a képzeletbeli stafétabottal együtt a rá háruló fizetési kötelezettségeket is.

No, mármost Ukrajna és a Krím esetében az ENSZ-ben taplóbunkó, prosztó módjára viselkedő, cipőjével az asztalt csapkodó Nyikita Hruscsov példázza kitűnően a társadalomból kiemelt, kivételezett, a rögvalóságtól és a néptől teljesen elszakadó politikust. A nagyember hoz egy döntést, sokszor csak úgy, kénye-kedve szerint, a többiek meg – sokszor hosszú évtizedekig – szívnak.

Képzeljünk el egy embert, aki csak úgy, odaajándékoz egy egész félszigetet Ukrajnának. Mert úri (akarom mondani, eftársi) kedve éppen úgy tartotta. Nem szólt előtte senkinek, egy árva szó nem sok, annyi sem hangzott el, egyszer csak, egyik napról a másikra, már nem odatartoztok, és kész.

Ennyit a közvetett népképviseletről és annak diszkrét bájáról.

A másik nagyon fontos tanulság, amit Kárpátalja, de különösen Erdély tekintetében nem téveszthetünk szem elől: AZÉ A FÖLD? AKI TELESZÜLI!

Lehet itt hivatkozni történelmi történésekre, ősi jussra meg még nagyon sok minden másra is, de ha valami csoda folytán azt mondják, jó, rendben van, megkérdezzük a népet, az ott élő embereket, ők mit szeretnének, akkor bizony az a helyzet áll elő, mint a Krím-félszigeten, azok győznek, akik többen vannak, akik legnagyobb számban élnek az adott területen. Akik teleszülték!

Lehet, hogy x évvel ezelőtt még más népcsoport volt többségben, de a népszavazáson mégis mások véleménye győzött, egész egyszerűen azért, mert ők voltak többségben. És innentől kezdve szavunk nem lehet, hiszen minden a lehető legdemokratikusabban történt.

Nincs is mit csodálkoznunk ezen, hiszen a demokrácia lényege éppen ez! Ez a rendszer nem minőségi, hanem mennyiségi! A földhöz ragadt, röghöz kötött, a létezést kizárólag az anyagi világban elképzelni tudó, mindent mennyiségben mérő biológiai lény társadalmi berendezkedése. Szinte minden megvan benne, csak valahogy a lélek az, ami hiányzik belőle! És ez nagyon fontos! És ez az, amiről igen gyakran megfeledkezünk!

Másik nagyon fontos tanulsága az ukrajnai eseményeknek, hogy a Krím-félsziget ügye ismét ráerősít a trianoni békediktátum tarthatatlanságára. Államok megszűntek, határok megváltoztak, és akkor a visegrádi négyek, élükön Martonyi külügyminiszter úrral (pártkarrier mindenki előtt ismert!!!), kijelentik, hogy ebben az egész hajcihőben a legfontosabb Ukrajna területi épsége, annak sérthetetlensége. Ez magyarra lefordítva azt jelenti, hogy ha esély mutatkozna Kárpátalja visszatérésére, nekünk akkor sem kellene! Ezt csak az nem hallja meg a külügyminiszter úr kijelentéséből, aki nem akarja, vagy aki süket.

Ez különösképpen annak fényében érdekes, hogy ha a hagyomány állításának hinni szabad, Antall Józsefnek egyszer már felkínálták Kárpátalját, ám az első „szabadon" választott miniszterelnök köszönte szépen, de szintén nem kért belőle.

Ugye érezzük, hogy itt valami nagyon nagy baj van?

Önöknek, önökért, önökkel! Ugye milyen jól hangzik? Aztán kiderül, hogy mégsem! Jó, megkérdeztük a népet, mert muszáj volt, de most szóltak le (ezúttal a sárgolyó túloldaláról), hogy rosszul tettük fel a kérdést. Valószínűleg ez lehetett a baj, mer' nem az gyütt ki végeredményként, ami itten nekünk le vót írva. Vagy valami ilyesmi.

Dejszen van nekünk hivatalosan megválasztott govermentünk, establishmentünk, meg minden frászkarikánk, 'oszt mégse' mi döntjük el, hogy akkó' most mi legyen ebben a (autentikus klasszikus szóhasználat) qrva országban?!

Ilyen van? Vedd már észre, itt csak ilyen van!

Kicsit olyan érzése támad az embernek, mint amikor az élet más területein az ipar szóval találkozunk. Valahányszor hozzáragasztják egy másik szóhoz, onnantól kezdve elindulunk lefelé megalázóba. Valahogy eltávolodunk az emberi léptékektől és aztán már nincs megállás. Gondoljanak csak bele! Már a mezőgazdaság szóösszetétel is jelzi, hogy nincs minden rendben, az élelmiszeripar kifejezés hallatán pedig a szó legszorosabb értelmében, sokszor görcsbe rándul az ember gyomra. Ugyanez a gyógyszeripar hallatán.

A politika világa is egyfajta eliparosodott világgá változott mára. A parlamentben zajló eseménysorozat jelölésére ma már a „törvénygyár" kifejezést használják, a sokszor elembertelenedett, gépies döntéshozatal bekiabálós, gombnyomogatós metódusa mögül eltűnni látszik az egyes ember, az ún. kisember képviselete.

A hosszú órákat televízió előtt töltő, végletekig elszegényített, eladósított és megdolgozott „magyar" társadalom, amolyan rosszul szervezett massza benyomását keltve, már az utcára sem képes kivonulni tömegével. A politikai korrektség kedvéért tegyük hozzá, természetesen a békemenetekben is civilek vonulnak, róluk viszont tudjuk, hogy nem akármilyen civilek ők! Azt is mondhatnám, hogy különleges anyagból vannak gyúrva, de nem mondom, mert ez a terminus technikus már foglalt, a társadalom egy másik, a történelem fura fintoraként még mindig itt tartózkodó részlete számára.

Mégis, a kevésszámú, egyes becslések szerint mintegy félmillió, lelkében is magyar ember azért hallatja hangját, de legalább is megnyilvánul bizonyos formában. A minap láttam egy fényképet a miniszterelnökről, rajta a felirat: „300 forintért népszavazást rendezett. 3000 milliárdért miért nem?"

Ha van valami, ami igazán demokratikus, akkor az a népszavazás. Bizony, szóból ért a magyar ember!

Isten áldja Magyarországot!

1 öntudatos pécsi polgár

A kulcsmondat: "300 Ft-ért népszavazást rendezett, 3000 milliárdért miért nem?"Kimondhatjuk, hogy tudjuk az okot. A végletekig elszegényített magyar társadalmi többség, mely a TV-ből várja a megváltást, nem a rosszul szervezettség miatt nem vonul az utcára, hanem mert elméjében és lelkében elszegényített. A lelkükben magyar érzelműeknek elvették a "kedvét" az utcára vonulástól a TV székház "ostrománál". Fizikai túlerővel, csúcsminőségű fegyverekkel felszerelt, a szóbeszéd szerint nemhogy nem magyar érzelmű, hanem mégcsak nem is magyar droidokkal szemben öngyilkosság utcára vonulni. Nem hiszek a békés rendszerváltásban. A történelem nem ismer békés rendszerváltást. Mindezek ellenére is azt prognosztizálom, hogy csak idő kérdése és utcán lesz a nép, tömegével., kaszával, kapával felfegyverkezve. Pedig "csak" összefogás kellene: senki ne tankoljon, senki ne menjen be a munkahelyére, ne fizesse be a csekkeket, – és a rendszer összeomlana. (Volt már példa az ország megbénítására, bár, az nem a népérdekekért történt.)Igaz, ezt elő is kellene készíteni, ésszel, ami éppen a TV-t bámulóknak nincs.