A bal-lib, de anarchistának is hívott terroristákat már csak azért sem szeretjük, mert egy ilyen rohadék...{post title}

Public RSS-Feed of Scall Fast. Created with the PIXELMECHANICS 'GPlusRSS-Webtool' at http://gplusrss.com SF // via fulltextrssfeed.com

A bal-lib, de anarchistának is hívott terroristákat már csak azért sem szeretjük, mert egy ilyen rohadék... Jan 22nd 2015, 17:17 A bal-lib, de anarchistának is hívott terroristákat már csak azért sem szeretjük, mert egy ilyen rohadék ölte meg Sissit. A másik "fekete kezes" merénylő miatt meg kirobbant az első világháború. A tényleg ártatlanokat ölik az ilyen szélsőségesek. Saját népét senki se támadja, de a nemzetietlen baloldal rárontott már sokszor a nemzetre ha módja volt rá. Akik megölték a cári családot, azok csak úgy voltak magyarok, ahogy mondjuk a mazsihisz vezetői most : Edelstein Izidor, Fekete Emil, Fischer Anselm, Grünfeld Viktor, Horvát Lajos, Nagy Imre, Verházy András.  Nem békés a liberális baloldal, de bárhogy védekeznek ellenük az országok, midnenre azt hazudják, a jobboldal milyen erőszakos. Pedig a támadásaik kivédése csak válasz reakció. Egyik példa rá, amiért nem adtak fegyvert zsidók kezébe a második világháborúban, és az egyéb ellenük bevezetett 1939 szeptember 1. utáni szankciókra is ez a magyarázat, ezek az első világháborúban nem voltak. Lettek is tanács köztársaságok, éppen a németeknél, és nálunk, direkt azért hogy veszítsük el a háborút! Ugró Miklós: Terrorizmus és a magyarok http://www.flagmagazin.hu/mondom_a_magamet/ugro_miklos_terrorizmus_es_a_magyarok mondom a magamét 2015. 01. 22. Néhány napja az RTL Klub bemutatta a legrettentőbb magyar terroristákat. Gondolatébresztő volt. Csak annyit jegyeznénk meg, ha a szerkesztő szemléletét követjük, akkor terroristának kell tartanunk kalandozó őseinket, Bánk bánt vagy éppenséggel Budapest fővárosi tanácsának azon illetékeseit is, akik eldöntötték, hogy fel kell robbantani a Blaha Lujza téri Nemzeti Színházat. Persze nem egyszerű – valójában nem is lehet – egyértelműen eldönteni, hogy mi tekintendő terrorizmusnak. Állítólag egy angol szakmunka százkilenc féle használható definíciót sorol fel, ami igazán nem könnyíti meg a tisztánlátást. Abban nagyjából minden meghatározás egyetért, hogy a terrorizmus az erőszak módszeres alkalmazása politikai célok érdekében. Így pusztán a váz alapján terrorizmusnak minősíthetnénk minden háborút és minden olyan belpolitikai konfliktust, amelybe erőszakos mozzanatok keverednek. Ez alig három évtizeddel ezelőtt nagyjából megfelelt a hivatalos társadalomtudomány álláspontjának, azzal a megszorítással, hogy a terror a kapitalista országok jellemzője. Matuska Szilveszter a bíróság előtt Egy 1974-ben megjelent politikai kézikönyv szerint a terrornak jelentős szerepe van az amerikai közéletben. S ha valaki kételkedett volna, annak meggyőződésére lazán odavetették a terrorista jelenségek hevenyészett listáját, az amerikai közélet mindennapjaiból merítve: „fajüldözés, lincselés, uszítás, közéleti gengszterizmus, politikai gyilkosságok, antidemokratikus, munkásellenes törvények alkalmazása, rendőri túlkapások, fenyegetés stb." Akkoriban a Tanácsköztársaságról is csak a fehérterror juthatott eszünkbe, vörösterror hivatalosan nem létezett. A szocialista terroristákat szabadsághőssé magasztosították, a másik oldal terroristáit többnyire köztörvényes bűnözővé degradálták. Közben, a hetvenes évek elején váltak világszerte szinte mindennapossá azok az események, amelyek nyomán, a terrorizmus kifejezést hallva, elsősorban már nem az állami erőszakra, sokkal inkább civilnek mondható egyének és szervezetek rombolásaira, gyilkosságaira asszociálunk. A terror – mondanunk sem kell – egyidős a hierarchikusan épülő emberi közösségekkel, és a történelem során rendszeresen akadtak olyan szervezetek, amelyeknek a vérontás szinte védjegyükké vált. Ám a politikai célú erőszak módszeres alkalmazása a nagy francia forradalom vívmánya. Akkor ideologizálták meg embertömegek legyilkolásának, megfélemlítésének hasznos voltát a hatalom megragadása és megtartása szempontjából. A 19. század második felében néhány anarchista csoport nyúlt a terror eszközéhez, abban a reményben, hogy véres merényletekkel ráébreszti a tömegeket a forradalom szükségességére. Gyakori, hogy az anarchistákat azonosítják a terroristákkal, de ez téves felfogás. Csak kevés, szélsőséges anarchista alkalmazott erőszakos módszereket, a döntő többség megmaradt elméleti forradalmárnak. Nem is szólva arról, hogy az anarchizmusnak volt egy vallásos, erőszakmentes ága is, míg alkotó terroristákat eddig még nem sikerült felfedeznünk. A 20. században különböző nemzeti függetlenségi, felszabadító mozgalmak folyamodtak terrorista eszközökhöz és módszerekhez. S tették ezt vallási és más világboldogító szélsőségesek. A szélsőségeseket gyakran támogatják külföldi államhatalmak, de saját honfitársaik tömege szinte soha. A modern terrorizmusra jellemző, hogy eszközeik (túszejtés, emberrablás, robbantásos merényletek, repülőgép-eltérítés) nem kímélik a kívülállókat sem. Az ártatlan áldozatok „igazolására" is gyártottak ideoló­giát. Meg kell rendíteni a polgárok biztonságérzetét, hogy megszűnjék az államhatalomba vetett bizalmuk, és elforduljanak tőle. A tételről hamar kiderült, hogy mérhetetlen ostobaság, de a terroristákat ez nem zavarja. Amikor az RTL Klub elősorolta a legveszedelmesebb magyar terroristákat, akkor Carloshoz vagy bin Ladenhez fogható nagyágyút nem tudott bemutatni, de a terrorizmus történetének egyik-másik fontos fejezetét mi, magyarok írtuk. Elméleti téren Lukács György, azon tételével, miszerint a modern politikai cselekvésben nem csak az számít bátorságnak, ha valaki a saját életét hajlandó feláldozni, hanem sokkal nagyobb és igazibb bátorság az, ha a mások életét tesszük kockára – sok értelmetlen pusztítás intellektuális megalapozását adta. Gyakorlatban pedig az egyik leggyakrabban alkalmazott akció, a repülőgép-eltérítés magyar találmány. Az elsőség kétes dicsőségéért ketten is versengenek. Az egyikük báró Nopcsa Ferenc, a Tanácsköztársaság idején fegyverrel kényszerített egy pilótát, hogy Bécsbe szállítsa őt. Ám Nopcsa báró földön álló gépet kerített hatalmába, míg IV. Károly király levegőben lévő repülőt térített el. 1921. október 20-án Svájcban sétarepülésre indult, de a pilótát fenyegetésekkel rávette, hogy Magyarországon, a nyugati határ közelében, Dénesfán landoljon. IV. Károly onnan indult a fővárosba, hogy visszafoglalja a magyar trónt, de három nap múlva, Budaörsön véget értek uralkodói álmai. Említhetjük a vörös- és a fehérterrort, a biatorbágyi merényletet, Kassa bombázását, a Gömbös-szobor felrobbantását, a szigorúan elhallgatott, 1966-os vasúti merényletet, a hetvenes években Békéscsabán egy lánykollégiumban elkövetett túszszedést, a rendszerváltás körüli és utáni politikai jellegű robbantásokat, 2006 őszén egyes tüntetők és a rendőrök fellépését. Ám meg kell említenünk, hogy a világtörténelem egyik legaljasabb terrorcselekményét részben magyarok hajtották végre. A Jekatyerinburgban raboskodó cárt, a családját és kísérőiket egy tizenkét főből álló csekista osztag gyilkolta meg 1918. július 17-én. Az alakulat parancsnokát, Jakov Jurovszkijnak hívták, rajta kívül még négy orosz és lett származású katona vett részt a mészárlásban. A többi hét magyar volt. Névsoruk a következő: Edelstein Izidor, Fekete Emil, Fischer Anselm, Grünfeld Viktor, Horvát Lajos, Nagy Imre, Verházy András. Későbbi sorsukról semmit sem tudunk. Talán őket is kivégezték. S nem kizárt, hogy a sajátjaik. Gyakran megesik, hogy a terroristák így végzik. Ugró Miklós – magyarhirlap.hu

You are receiving this email because you subscribed to this feed at blogtrottr.com. If you no longer wish to receive these emails, you can unsubscribe from this feed, or manage all your subscriptions