Ez. A fősodratú média is a médiából tájékozódik, az meg nato-s, usraeli tudózsidóktól. Ami nem az usa...

Most csodálkoznak? Nihilista soviniszta ballib biboldóktól teljesen
természetes, hogy a saját törzsük...
1/27/2015 12:31:55 PM

Most csodálkoznak? Nihilista soviniszta ballib biboldóktól teljesen
természetes, hogy a saját törzsük érdekköre az első, és a többi ember
nem számít. Ilyenek mint györgy péter, vagy halmai gábor, taníthattak
is ráadásul vagy még most is azt teszik. Történelmi tapasztalatok
tükrében nem hiszem, hogy egy ilyen szélliberális antimagyar véglény
objektíven osztályoz egy vállaltan nemzeti érzelmű diákot, mondjuk.
Étteremben őrjöngött, ordibált egy ilyen, hogy "geci magyarok", 2010
tavasszal a választás után, és ez taníthat!

Vagy ahogy pl Szalay Károly is említette néha, kultúrára szinte csak a
liberálisoknál van pénz és kapcsolati tőke, különben éhezőművész
lehetne csak ez a leány is. Aki nyíltan nemzeti, azt a libsák
kulturkampfosok kiközösítik, és azért próbál megfelelni a
rohadékoknak.

"Ezen a ponton hangsúlyoznom kell, írásom nem kritika, véleményem
teljes mértékben szubjektív, nem is csupán a könyvről szól, hanem a
balliberális értelmiség számomra felfoghatatlan, empátiahiányos, mások
érzelmeire, gondolataira teljességgel érzéketlen, kirekesztő
hozzáállásáról. Csak zárójelben jegyzem meg, rettenetesen sajnálom
azokat a fiatalokat, akik György Pétertől kénytelenek muníciót
szerezni saját álláspontjuk kialakításához! Attól az embertől, aki
csak valakivel szemben tud nemzettudatot értelmezni, és az egyik
legtevékenyebb ideológusa azoknak, akik az Európai Egyesült Államok
eszméjét erőszakkal akarják letolni a torkunkon."

Páholy - Gajdics Ottó: Lady Dilemma

http://www.flagmagazin.hu/politika/paholy_gajdics_otto_lady_dilemma

Ez. A fősodratú média is a médiából tájékozódik, az meg nato-s,
usraeli tudózsidóktól. Ami nem az usa...
1/27/2015 12:17:54 PM

Ez. A fősodratú média is a médiából tájékozódik, az meg nato-s,
usraeli tudózsidóktól. Ami nem az usa érdekeiért ferdít, az a Hídfő
net, Oroszország hangja, Press Tv, RT com és a többi. Utálni azt aki
át akar verni egyébként teljesen normális emberi reakció. Cionizmus a
világ ellen, világ a cionisták ellen.

Az oroszok nem lőnek civileket, pláne oroszokat mert ez történt. A
hamis, népektől idegen, zsidócsicskás eu persze fenyegetőzik, a saját
bűneikkel vádolnak meg másokat, ahogy azt a talmud és
baloldali-liberális érdekkörük tanácsolja.

http://www.antalffy-tibor.hu/?p=16068#comments

Néhány napja körbejárt egy videó, amely célozta bemutatni, hogy a
szakadárok népirtást végeznek (bejelentett offenzíva). Egyszer csak
egy állig felfegyverzett katona elment a kamera előtt, aki angolul
tiltakozott, hogy felveszik az arcát ("Get out of my face, please!")
Vagyis az amerikaiak már ott vannak, de úgy tűnik hiába.

Dmitry Orlov (orosz származású amerikai mérnők, aki figyeli az ukrán
eseményeket és folyamatosan kommentárja azokat) szerint egy ukrán
hírportálon rövid ideig olvasható volt, de aztán nyomtalanul eltűnt a
következő:

"Nemzetközi megfigyelők szerint Kijevben egyre nagyobb a pánik a
szakadárok donbassi ellenoffenzívája miatt. Egy hetes támadásban
hatalmas csapást mértek az ukránokra, akiknek jelentős vesztességeik
voltak. Az ukrán katonák demoralizáltak, a tisztek össze vannak
zavarva, és képtelenek a helyzeten uralkodni. A legfelső katonai
vezetőség félnek a további bekerítésektől Debaltsevo, és más területek
körül. Eközben a nemzeti gárda tartalékai kimerültek, a kisebb
egységek pedig képtelenek stabilizálni a frontokat. Az ukrán
hadseregnek alig van lőszere, élelmiszere és sebesült ellátási
kapacitása. - A szakadárok szerint 752 ukrán katona az életét
vesztette, 59 tankot megsemmisítettek, és jelentős létszámú foglyot
ejtettek. Ezek után a szakadárok nem hajlandók a minszki tárgyalások
folytatására, valamint bejelentették a támadások folytatását.

A frontvonal mögötti területek hatóságai jelentik, hogy az ukrán
katonák tömegesen dezertálnak fegyvereikkel együtt és egyre nagyobb
számban fosztogatják a vidéket.

A katonai vezetés nem meri jelenteni a valós helyzetet, így Poroshenkó
meg van róla győződve, hogy minden rendben van, és ha szükség lenne
rá, a Nyugat kellő segítséget fog nyújtani."

Orlov ehhez még hozzáteszi, hogy szerinte a jelenlévő amerikai katonák
nagyon el vannak foglalva azzal, hogy lövik a civil lakosságot, majd a
másik oldalt hibáztatják vele, így nem tudnak arra figyelni, hogy
feleslegesen ne nyissák ki a szájukat, utalva ezzel a fenti
elszólásra.

A liberalizmus nekünk önfeladást jelent, de a liberálisok sose
engednek semmit embertelen, Európa ellenes...
1/27/2015 12:05:15 PM


A liberalizmus nekünk önfeladást jelent, de a liberálisok sose
engednek semmit embertelen, Európa ellenes elveikből. Erőt mutatni, az
az. Semmi gátlás. Ezért kell kurucinfó, meg a többi, nevén kell
nevezni az emberiség ellenségeit. Ha betiltásukért őrjöng a totális
globális tisztességtelenségükkel pénzt és hatalmat szerzett csürhe
népség, akkor nyilván érvek szintjén nincs cáfolatuk a nemzetek felett
szervezett cionista zsidó világhatalmi és neoliberális népelnyomó
szándékaikról. A holokauszjuktra meg normális bizonyíték nincs elég
meggyőző, hogy pontosan azok történtek, amik a hivatalos hazugságokban
szerepelnek.

A liberálisokon múlna, tényleg nem volna se sajtó, se szólásszabadság,
se tüntetés + gyülekezés, egyesülési szabadságról a különféle gárdák,
majd a Szebb Jövőért polgárőrség betiltása jut eszembe, a fidesz
liberálisai is a szocionistákkal együtt szavazták meg, közösen üldözik
a valóban nemzeti szerveződéseket és egyéneket. Aki láthatóan teljesen
a zsidók csicskája, mint káderjános vagy navracsicska, az nem állhat
köztiszteletben a magyarok, vagy más nem zsidók előtt! Idegenek
szolgája, nem velünk van, mert nem mi fizettük a kampányát és különben
is megélhetési politikusok ezek, kilóra megvehetőek hazaárulását
jutalmazza, azért ennyit is ér a liberális democsokrácia.

A különféle "yolózó" libsákok, ha elszámoltatják őket Európa
ellenességükért, mert ez el fog következni, majd rájönnek hogy nem
egyszer hanem csak most, és nem érte meg hazaárulni. :P

Farkasokról, bárányokról és az európai önfelszámolásról

http://www.flagmagazin.hu/mondom_a_magamet/farkasokrol_baranyokrol_es_az_europai_onfelszamolasrol

mondom a magamét 2015. 01. 26.

Amennyiben a kuruc.info szerkesztőségét érte volna terrortámadás,
Európa akkor is a szólásszabadságot ért támadásnak vélné az esetet?
Nyilvánvaló, hogy nem.

Sőt, e felvetésemet most egyesek felháborítónak is tarthatják,
mondván, hogyan hasonlítom össze az "arctalan", "rasszista" hírportált
a szólásszabadság bátor "harcosával", a Charlie Hebdoval.

Itt egy pillanatra álljunk meg és tegyük fel a kérdést: a keresztények
istenével közösülő Krisztus ábrázolása, mint címlapép a
szólásszabadság egy bátor tette lenne? Mint tudjuk, az ilyen rajzok
nemhogy megjelenhetnek Európában nyilvánosan, hanem a hivatalos
mainstream kultúra majdhogynem rajong is értük merész tabudöntésükért,
a vallási "butaság" kifigurázásáért. A hivatalos Európa liberális
értékrendjébe nemhogy belefér a Charlie Hebdo által képviselt
magatartás, hanem annak őszinte szócsöve is.

A liberális szabadság eszme hirdeti: mindent szabad, amíg mások jogait
nem korlátozod saját szabadságában. Ez azonban a gyakorlatban nem így
érvényesül.

A szabadság és egyenlőség hamissága

A liberális "értékrendre" alapvetően jellemző a nagyfokú gúny és
cinizmus. A "szabad véleménynyilvánítás" eszménye természetesen nem
mindig a Charlie Hebdóhoz hasonló "jakobinus" arcát mutatja. Van,
amikor a "szabadság, egyenlőség, testvériség" alapvetés a jó ízlés
határain belül marad. Azonban látni kell, hogy Európa mai hivatalos
értékrendje nyers materialista alapokon nyugszik. A materializmus
pedig nem tud mit kezdeni sem a vallással, sem pedig a transzcendens
kérdésekkel. A jelenleg uralkodó Európai értékrend számára ezek
megtűrt "bolondságok".

A liberális szabadságeszme a gazdaság területén a tőke, a kultúrák
területén a kultúrák számára nyit ki minden kaput. Ez a "szabadság"
azonban pusztán materiális jellegű, s mint ilyen, korlátozott. Nem
veszi ugyanis figyelembe a különféle erők sajátos természetét. A
materialista alapvetésű szabadság lényege az erők szabad áramlásának
biztosítása. És ennek érdekében egyenlőség jelet tesz minden létező
közé, függetlenül azok belső és külső tulajdonságától. A liberális
eszme minél inkább érvényre jut, az egyenlő elbírálás elve annál
radikálisabb és abszolutista módon jelenik meg a jogrendben.

A francia forradalmon alapuló szabadság és egyenlőség elve azonban
eleve hamis. Az embereket ugyanis nem lehet egyenlően megítélni.
Amennyiben ugyanis az emberekre és társadalmi csoportokra különféle
erők kérdéseként is tekintünk, azonnal meglátjuk, hogy a számszerű
anyag mögött ott a tulajdonság, a létezők és létezők csoportjának
lelkisége. Meseszerű hasonlattal élve: a farkast nem nézhetjük
báránynak, és nem is kezelhetjük úgy, mert különben önmagunkat csapjuk
be.

Európa és a farkasok

A hivatalos liberális értékrend alapján ma Európában a farkast is
kötelezően úgy kell kezelni, mint a bárányt. Azt a hamis látszatot
keltve, mintha a bárányhoz is ugyanúgy lehetne viszonyulnunk, mint a
farkashoz. Ez az a hamis mentalitás, ami mára Európa immunitását
legyöngítette és az önazonosság felszámolásához vezette.

Egy ember és egy közösség identitása az egészséges megkülönböztetés
képességén alapszik; hogy annak tudjuk látni a dolgokat ami. Sőt,
amire egykoron az egészséges ember gyermekét a mese tanította: a
báránybőrbe bújt farkast is fel kell ismerni.

Ma azonban Európa arra a szintre jutott, hogy a farkast már
"báránybőr" nélkül is báránynak nézi - kötelezően. És ha bárki
figyelmeztetné őt arra, hogy ez nem így van, az rasszista és
idegengyűlölő. Európa identitásának és ezzel együtt immunitásának
pusztulása mögött a hamis egyenlőségeszme mellett a hamis
szabadságeszme abszolutizmusa áll.

Ahogy a farkast nem lehet egyenlő módon kezelni a báránnyal, úgy a
szabadság is mást és mást jelent a farkasnak és a báránynak. A bárány
szabadsága a pásztortól függ; a jó pásztortól. A farkas viszont
öntörvényű. Európa hiába kínálja fel a bárányoknak a pásztor nélküli
boldog együttélést farkasnak és báránynak a legelőn - valamiféle
rousseau-i idill alapján. És hiába küldi gunyorosan "melegebb
éghajlatra" a pásztorokat, valamint zavarja el a "rasszista"
pásztorkutyákat; a farkas farkastermészetű marad, a bárányok pedig
védtelenek.

Európában ma üldözik a "pásztorkutyákat" és a "pásztorokat". Európában
ma tárt karokkal várják a farkasokat. Európában ma azt hitetik el a
bárányokkal és pásztoraikkal, hogy a farkas is tud füvön élni. Ebben
rejlik Európa igazi válsága.

A farkas számára a szabadság az ő belső természetének való megfelelés.
Az ő szabadsága természetszerűen konfliktusban áll a "pásztorállam"
szabadságával. Európa azonban abban a torz szemléletben szenved, hogy
el akarja hitetni magával: a szabadság eszménye mindenki számára
egyenlőséget jelent. Ez a legnagyobb tévedés.

A határok elmosása

Az emberek különféle természettel bírnak, még a magukat azonos
értékrendűeknek vallóak is. A különbözőekről nem is beszélve. A
liberális multikulturalizmus azonban elmossa a határokat - védtelenné
téve a társadalmat.

A "szabadság, egyenlőség, testvériség" liberális elve fokozatosan
jutott érvényre Európában; napjainkban ott van a család és az intim
szférák minden területén. A "szabadság, egyenlőség, testvériség" hamis
elve mára a határokat teljesen elmosta ember és ember között. E
folyamat természetesen pozitívnak látszó arculatot kap, hiszen ki ne
örülne a társadalmi korlátok és a politikai határok lebontásának, a
szabad utazás lehetőségének, a kultúrák közötti kapcsolatok
kiterjesztésének. Fontos azonban látnunk, hogy a kultúrák együttélése
nem egyenlő a köztük meglévő határok eltüntetésével.

A kultúrák együttélése egy természetes jelenség, amikor az ember
tisztában van azzal, hogy kinek meddig terjed saját felségterülete -
ha úgy tetszik, szabadsága. A kultúrák összemosása azonban valami
egészen más jelenségnek tekinthető.

Az egymás személyes szférájába való behatolás egyik pszichológiai
jelensége a "közvetlenkedés". Ez a magatartás egyéni és társadalmi
vonatkozásban látszatra szintén pozitívnak tűnhet. Azonban a negatív
aspektusok gyorsan felszínre kerülnek. Ahol az intim szféra megszűnik,
minden profánná, nyerssé, anyagivá válik. Az ember ürességérzete nő,
és az abból adódó reménytelenséget az egyre erősebb kábulat igénye
tölti fel.

A határok fontossága

Az emberek és kultúrák közti határok tudatos fenntartása nem az
egymástól való elzárkózás, hanem - ellentétben az extremitásokkal
szívesen példálózó liberális félelmektől - a józan belátás és önuralom
biztosítéka. Az egymás határainak, személyes "fenségterületeinek"
tisztelete nem a szabadság ellen van, hanem épp annak biztosítéka. Az
ember identitásának alapja, hogy saját határaival tisztában van. És
látja mások határait is. Amennyiben az ember megfosztja magát a
határok ismeretének képességétől, önkontrollját, identitását veszíti
el. És kiszolgáltatja magát olyan erőknek, amelyek felélik őt.

Európa önfelélése, kiszolgáltatottsága az európai ember külső és belső
határainak védtelenségéből ered. A védtelenség pedig alapvetően a
hamisan értelmezett "nyitottságból" adódik. A hamisan értelmezett
"nyitottság" paradox módon itt nem a kultúrák egymás melletti békés
együttélését segíti, hanem azok kiszolgáltatottságát.

A kultúrák versenyeztetése

A liberalizmus gazdasági szemszögből a tőke szabad áramlásának
biztosítása, ahol az erősebb győz - függetlenül attól, hogy
fizikálisan nem egyenlő eséllyel indulnak résztvevők. A gazdasági
értelemben vett liberalizmus álsága a jogegyenlőséggel való takarózás
a merőben egyenlőtlen erőviszonyok közepette. A kulturális értelemben
vett liberalizmus álsága szintén a jogegyenlőséggel való takarózás a
különféle természetű és életképességű kultúrák között, amelyeket
versenyre késztet. A kultúrák és a társadalom különféle szegmenseinek
tudatos kategóriákba - divatosan, kisebbségekbe sorolása - sem szól
másról, mint mesterséges ellentétek szítása, azok versenyeztetése a
jogegyenlőség kivívásának égisze alatt.

A különféle kultúrák szétbomlasztása - felzárkóztatás címén - szintén
ezen gondolathoz köthető. A társadalmi csoportok közti átjárhatóság
biztosítékaként a liberális felfogás az egész társadalom
homogenizálására törekszik, a különféle minőségek egy szintre
helyezésével. Ez társadalmi feszültséget szül. Ezen homogenizáló
szemlélet lényegét, hogy megértsük, a liberális oktatás
gyermekszemlélete felé kell fordulnunk.

A felnőttként kezelt gyermek

A liberalizmus alapvetően nem ismeri a gyermek fogalmát. Kis
felnőttekként kezeli őket, s már a lehető legkorábban "fel kívánja
világosítani" az embert az életről. E torzulás kézzelfogható beteg
tüneteit kitűnően láthatjuk egyes skandináv országokban, ahol bizonyos
helyeken óvodások dönthetnek nemiségükről, illetve a "bizonytalanok"
számára "semleges nemű" mosdót tartanak fenn. Azonban nem csak ilyen
megmosolyogtató és extrém példáit láthatjuk a liberális értékrendű
"felvilágosítás-mániának", hanem a társadalmi magatartás számára
sokkal veszélyesebb tendenciáit is: a jogok ismertetésének előtérbe
helyezését a kötelességek betartatása és a nevelés rovására.

A liberális szabadságeszmény materializmusából adódón nem tűr meg
semmilyen "mesét". A mese kérdése számára eleve "hülyeség", bárgyú
hazugság, a gyermeket valósággal szembesíteni nem akaró felesleges
áltatás. Ezen magatartás egyik oldalról szintén pozitívnak tűnhet,
hiszen az emberek történelemből ismert manipulálása, ámítása "vallási"
jelenségnek tekinthető. Természetesen egy önös érdek irányába
torzított vallási jelenségnek. Azonban ahogy más területen, a
liberális szemlélet itt is kiönti a gyereket a vízzel. Ahogy a vallást
a felnőttek világában, úgy a mesét sem igen tűri a gyermekekében. Nem
véve figyelembe, hogy a valódi mese által hordozott ősképek és a
szimbolikus látás az ember testi-lelki egészségének elengedhetetlen
részei.

A materialista szemlélet a szimbólumok és jelképek nevetségessé
tételével, az annyira nagyra tartott gúnnyal az ember lelki fejlődését
torzítja. Napjainkra a "meseként" eladott felnőtt rajzfilmek tömkelege
mutatja a gyermeki lélek anyagiasítását. A világ szimbolikus látásának
kiölése a materialista szemlélet sajátja, amely nemcsak
vallásellenességben nyilvánul meg, hanem az egészséges gyermeki
szemlélet üldözésében is.

A liberális szemlélet nem veszi figyelembe, hogy a gyermekben mozgó
ösztönerőkre a szimbólumok nyelvén kell elsősorban hatni és nem a
racionalizmussal. Elsősorban nem jogismeretre kell nevelni egy hétéves
gyereket, hanem önismeretre, az erők regulázására. A liberális eszme
azonban mindig az extremitásból indul ki, s ezen megállapítás mögött
rögtön "gyermekek elleni erőszakot" akar látni. Olyan ez a szemlélet,
mint amikor valaki nem akar kést adni egy kisgyerek kezébe, s a másik
ember ebből arra a következtetésre jut, hogy az illető valószínűleg a
kések nagy ellensége. Illetve, visszatérve a pásztoros hasonlathoz,
Európához: attól, hogy a pásztor és a kutyái nem engedik a farkast a
nyájhoz, nem jelenti, hogy ők a farkasokat ki akarnák irtani.

A liberális szemlélet azonban a "szabadság, egyenlőség és testvériség"
elvét abszolutista módon értelmezve csak szélsőségekben tud
gondolkozni. Szélsőséges gondolkodásának alapja a materializmus.
Számára a világ nem a jó és a rossz kettősségében jelenik meg, hanem a
racionális és irracionális ellentétében. Ahogy egy szélsőséges
vallásos ember a jó és a rossz ellentmondásával nem tud mit kezdeni,
úgy a liberális szemlélet az irracionalizmussal. Ebből adódik a
vallásokkal szembeni lesajnáló gúnyolódó magatartása - lásd Charlie
Hebdo - éppúgy, mint a gyermekekkel kapcsolatos felvilágosítási,
"felnőttesítő" mánia. Az arany mérték, a tradicionális józanság hiánya
- a vallási extremizmushoz hasonlóan - saját maga ellen hívja ki a
sorsot és szembesíti önmagával.

A jelképek üldözése, a lélek káoszba taszítása

Ahogy a család, az oktatás, úgy a társadalom vonatkozásában sem tudja
a liberális szemlélet kezelni az irracionalitást. A jelképek és a
szimbólumok világát nem értő Európa így válik önmaga "gyilkosává",
hiszen a társadalomban káoszt és zűrzavart idéz elő.

A liberális szemlélet nem képes elfogadni, hogy a társadalom azon
csoportjaihoz, amelyekben az irracionális, gyermeki oldal az erősebb,
nem lehet a kimért racionalitás nyelvén szólni. Különösen akkor nem,
ha abban az egyénben az ösztönök világa a romboló, kaotikus agresszió
irányába fordult. A liberalizmus ugyanis abból indul ki, ha egy
gyermekkel szemben valaki fenyítést alkalmaz, az egy másik esetben
visszaélésre ad okot majd. A liberalizmus ezen félelmei abból adódnak,
hogy csak extremitásokban tud gondolkozni. A lélek szféráját ugyanis
abszolút anyagelvűen kezeli.

A lelket anyagelvűen kezelő liberális Európa nem érti azokat az
irracionális reakciókat, amelyeket önmaga vált ki saját magatartásával
a társadalom különféle szegmenseiben. Különösen akkor nem, amikor az
"érthetetlen" agresszió a "befogadottak" részéről érkezik irányába. És
ennek ellenére továbbra is csak a "hasak feltöltésében" és a jóléti
intézkedésében, a "még több liberalizmusban" látja a megoldást. Európa
még mindig nem eszmélt fel arra, hogy a "befogadottak" és a
kedvezményezettek irányából érkező agresszív irracionális reakciókat
saját maga váltja ki a megveszekedett materialista cinizmusa által.

Azt kell látnunk, hogy a liberális eszme nem tud őszintén egyenlő
állásponton lenni a nem materialista szemlélettel. Legfeljebb eltűri
vagy nyíltan kigúnyolja - lásd Charlie Hebdo -, és ezzel máris az
"egyenlőséggel" hasonul meg és kirekesztővé válik. A lelkileg stabil
ember ezt eltűri, míg az érzelmileg gyenge, ösztönember erre a saját
nyelvén válaszol. Különösen, ha egy, a maga szintjén értelmezett
vallási háttér is áll mögötte. És ez bizony nem feltétlenül a teli has
kérdése. Annál is inkább nem, mert az iszlamista terroristák egy része
jólétben élő, iskolát végzett családból származik, jó nevű nyugati
iskolákban tanult.

Egy a közös bennük: identitásukat vesztették, amire a materialista
értékrendű Európa nem tud materialista válaszokat adni. Bármennyire is
akarná. A szegénység önmagában nem jelenti azt, hogy az ember
kivetkezzen emberi mivoltából. Ez is egy liberális tévhit. Számos
igazán szegény tisztes ember él a világban anélkül, hogy bűnözővé
váljon. Minden a lelki alkat és stabilitás kérdése. Az extremista
vallások, szekták bizonyos esetekben a bűnözői életforma vallási
szintre emelését is jelenthetik. Amennyiben nincs vallási háttér ehhez
- mint Magyarország növekvő társadalmi problémája vonatkozásában -,
akkor a bűnözés a törzsi "hordák" szabályai szerint jön létre.

Veszélyességét tekintve lehet vitatkozni az extrém vallási csoportok
és a társadalom perifériáján szerveződő szubkultúrák törzsi hordáinak
terrorizmusa között, táptalajuk okai azonban hasonlóak: a többségi
társadalom immunitásának, önazonosságának lepusztulása.

A materialista és tradicionális emberkép közti különbség

A liberális Európa ma teljesen sakkban tartja a tradicionális
értékrendet - vallástól függetlenül. Megvan hozzá az eszköze, hiszen
bármikor gúny tárgyává tud tenni minden transzcendens, nem anyagi
kérdést. A liberális eszme kultúrája ezért provokatív. Határokat,
tabukat dönt az ész és a ráció oltárán, a "butasággal" és
"néphülyítéssel" szemben. Mindezt azonban materialista alapon teszi, a
káoszból rendet teremteni képes egyetemes princípiumok tagadásával.
Például: amikor Krisztus arról beszél, hogy olyanok legyetek, mint a
gyermekek, nyilvánvaló, hogy nem a tömegek "infantilizmusára" gondol.
A liberális gúny azonban a nyilvánvaló lényegi tanítást tudatosan az
emberi gyarlóság szintjére helyezi és azon élcelődik. Számára
elfogadhatatlan az, ami kiforgatható. Márpedig minden kiforgatható.
Még a liberális eszme is. A legnagyobb különbség a transzcendens alapú
egyetemes ember képe és az anyagelvű humanista ember között, az, hogy
míg az előbbi kiforgatható, meghamisítható ugyan, az utóbbi önmagát
forgatja ki. (Az előbbi a kör középpontjára koncentrál, míg az utóbbi
elveszik a kerületben.)

A materialista gúny és cinizmus mindig is jellemző volt a liberális
újságírásra és kultúrára, s ki is váltotta az ellenreakciókat.
Kezdetben a trón és az egyház részéről, majd azok gyengülésével a
társadalom részéről hol faji jellegű antiszemita, hol
osztályszemléletű kapitalizmus- és értelmiség-ellenes éllel. Ma, az
Európai Unióban azt látjuk, hogy a liberális értékrend egyeduralkodóvá
lett. Az erők összekeveredésében azonban nincs semmi tengely, amely a
káosz leveséből "kozmoszt", tehát rendet teremtene.

A kultúrák határainak tiszteletben tartása helyett a kultúrák
feloldódása figyelhető meg. Az intim szféra eltűnése egyre inkább
kedvez azon magatartás eluralkodásának, amely a másik ember
szemfényvesztésén, megrablásán alapszik. Az élősködő mentalitás
elszaporodása, illetve ennek hivatalos "doktrína" alapján való
támogatása, kapacitálása a társadalmon belül természetesen hívja
életre a különféle immunválaszokat. A hivatalos európai kulturális
doktrína azonban nem kíván tudomást venni arról, hogy ami ma a
szabadság címszó alatt zajlik, az az erők kontrollálatlan szabadjára
engedése. És teszi ezt - öngyilkos módon - Európa úgy, hogy közben a
szólásszabadság égisze alatt alázzák az emberi lelket.

Ami ugyanis például a Charlie Hebdóban folyt, az az emberi nem
megalázása a legmélyebb szinten. Nem, valóban nem társadalmi
csoportok, népek, konkrét keresztény és muszlim emberek üldözésére
szólított fel ez a lap. Sokkal rosszabbat tett: az "Istenüket"
gúnyolta ki. És itt az "Isten" szót idézőjelbe tettem, hogy
érzékeltessem, mindenkinek megvan a maga "Istene". A liberális
eszmének is. Bármely absztrakt és elvont formában, de ott van, mint
létrendező elvforrás. A liberalizmus végső valósága, mint létrendező
elv: az önkényes szabadság, egyenlőség és testvériség. A testvérek
azonban itt megölik egymást, hiszen létük alapja nem szeretet, hanem
szabadságuk szabad versenye az egyenlőség nevében, amely végül
természetszerűen az önmagát felélő jakobinizmusba fordul.

Ez természeti törvény. És ameddig Európa nem ismeri fel, a liberális
"Istennek" - idealista önképének - ámokfutása folytatódni fog.

Európa ma egy hamis, önfelélő anyagelvű "istenképben" hisz és az
uralja őt. Az Európát ért támadás ennek az "istennek", a cinikus,
"köpködő" álnokságának is szól. Amit kétségkívül saját magának
provokált ki. Egy keresztény ember Európában már nem csodálkozik azon,
ha az egyház gyarló emberi hibái miatt az Istenüket, világképüket
gúnyolják. És egy jóérzésű muszlim sem fog a "szabad
véleménynyilvánítás" nevében az ő világnézetéből gúnyt űzők kiirtására
szólítani, hiszen identitása biztos lábon áll.

Egy identitásában megbomlott, agresszív ember és embercsoport azonban
nem tolerálja ezt a magatartást. Azt kell látni, hogy itt egy emberi
magatartásról van szó. Ha úgy tetszik, az agresszív gyermek
magatartásáról. Ahogy a liberális oktatás nem tud mit kezdeni az
Európában egyre elhatalmasodó gyermeki erőszakkal, agresszív,
frusztrált gyerekek lelkivilágával, ugyanúgy nem érti az állati
ösztönök uralta társadalmi csoportokat sem. Egyrészről
felzárkóztatásukat hirdeti - szintén valamiféle naiv rábeszéléssel -,
másrészről lépten-nyomon megalázza őket.

Megoldás: tradicionális szemléletváltás

Egy biztos: az Európát kívülről és belülről fenyegető, társadalmi
renden kívüli törzsi reakciókkal szemben liberális választ nem lehet
adni. A "még több liberalizmus" elve ugyanis itt nem segít, sőt olaj a
tűzre, hiszen a "gyöngeség" jeleként hatna a célcsoportokra. Ebből a
szempontból a kérdés itt nem az, hogy engedünk-e a szólásszabadságból
vagy sem, hanem hogy folytatjuk-e a határokat szétmosó hamis szabadság
és egyenlőség eszményének ámokfutását, vagy bekövetkezik egy
tradicionális szemléletváltás.

Amennyiben Európa felismeri, hogy a különféle emberi minőségek saját
természete szerint való kezelése nem önkény, hanem a természeti rend
szerint való, az európai identitás meg tud erősödni.

Amíg azonban a farkast kénytelenek vagyunk bárányként kezelni - mert a
hivatalos doktrína ezt követeli -, miközben a "pásztorok" önkényétől
és a rasszista "pásztorkutyáktól" akarjuk megvédeni magunkat, nincs
miről beszélnünk.

A magára hagyott, káoszba süllyedő multikulturális Európában egyre
inkább a kultúrák közötti farkastörvények érvényesülnek. Hasonlatos
Európa helyzete ahhoz a bárgyú jótét emberhez, aki minden hozzá
bekopogó lelket válogatás nélkül beenged, étellel, szállással kínál.
Egy idő után azonban kitúrják saját otthonából, mert a befogadott azt
látja, hogy a háznak valójában nincs ura, a ház "mindenkié". A Böjte
Csaba által létrehozott közösség például ezzel szemben épp arra a
szemléletbeli különbségre mutat rá, ami egy tradicionális befogadó
Európa lehetősége és egy "mindenki gazdátlan" Európája között van. Az
egyik egy határozott, stabil értékrenden alapul, minden embert a saját
természete szerint kezelve, míg a másik egy spirituális értékrend
nélküli "fesztiválszemléleten".

Ami azonban Böjte Csabánál működik, az a "Legyek ura" világát idéző
gazdátlan Európában nem. Pontosabban, egészen más lesz az eredmény. Az
egyiknél a valódi emberség, míg a másiknál az embertelenség
kifejlődése.

A "bölcsek szigetén" hosszú távon lehet élni, a fesztiválok szigetére
legfeljebb egy hétre érkezik az ember. Hosszú távon ugyanis a
fesztiválok rousseau-i testvéri idillje nem fenntartható. Megjelennek
a klikkek, az érdekek, hogy mindenki kialakítsa saját fenségterületét.
Ehhez az út - spirituális értékrend nélkül - az önkényen át vezet. A
liberális Európa válsága ennek a természeti törvénynek a tagadásából,
a materialista álidill örökérvényűségét hirdető hamisságából ered.