Google+ Scall Fast

Group Chat & IM for Teams Communicate with co-workers in real time. Used by Netflix, Dropbox & Salesforce. $0/unlimited users. Get started >> From our sponsors

 

 

Google+ Scall Fast

SF // via fulltextrssfeed.com

A létüket sem szabad tolerálni a liberálisoknak. Semmit, senkit nem tisztelnek ezek a cionista férgek...
2/8/2015 6:08:38 AM

A létüket sem szabad tolerálni a liberálisoknak. Semmit, senkit nem tisztelnek ezek a cionista férgek. Ugyanolyanok mint a régi zsidó kommunisták, hiszen azok is.

Gyorshír: A Hazatérés temploma ellen vonulnak az ultraliberálisok és az antifák

http://hunhir.info/index.php?pid=hirek&id=81840

Ultraliberális és antifa söpredék akarja megzavarni a Horthy Miklós kormányzó halálának évfordulója alkalmából tartandó megemlékező istentiszteletet a Belvárosban. Vasárnap délelőtt tíz órakor a Szabadság téren gyülekezik a szélsőséges horda, hogy ellehetetlenítsen egy vallási eseményt. Az elhunytak emlékét sem tisztelő őrjöngő toleranciabajnokok ismételten megmutatják, hogy mi lenne hazánkban, ha az idegem titkosszolgálatok forgatókönyve érvényesülne, és megvalósulna a hatalomváltás.

A Nagy Imre Társaság Budapesti Szervezete, a Tolerancia Csoport, a Demokratikus Polgári Ellenzék nevű szerveződés és az Antifasiszta Hálózat jelezte, hogy meg akarja zavarni ifjabb Hegedűs Loránt református lelkész megemlékező istentiszteletét a Hazatérés református templomban.

 

Nálunk mindig liberális kapitalista a baloldal, szociális kérdések emlegetése csak gátlástalan önreklám...
2/8/2015 6:03:03 AM

Nálunk mindig liberális kapitalista a baloldal, szociális kérdések emlegetése csak gátlástalan önreklám volt mindig is balfélről. Mert éppen az ellenkezőjét akarják, mint amit hirdetnek.

Akik az európai bankok és pénzügypolitika élén álltak, elárulták Európa érdekeit, amikor is bevásároltak a szemét, fedezetlen usa kötvényekből, részvényekből, egyéb befektetési formákból. Már tudván, hogy bukta van, és ezek nagy része fedezetlen. Az egyik zsidó a másik zsidóval szolidáris, akár a legmesszebbmenőbb gazemberségekben, nemzetközileg szervezett banki csalássorozatban.

Nekünk is azért zsákutca a kapitalista neolibség, mert gyarmatnak vagyunk szánva. Bruttó nemzeti össztermék, na de mennyit keresnek az emberek, hát e rendszerben messze nem annyit, amennyi értéket ténylegesen megtermeltek. Valamit valamiért, humán tőke megbecsülése nélkül ugyan mire fel vannak a nemzetközi pénzvilágnak elvárásai, cserébe meg a nagy semmit nyújtják, sőt fenyegetőznek ha valahol egy nép nemet mer mondani a biztos lepusztulás lejtőjére vezető megszorítós politikájára.

Boros Imre: Dőzsöltek, most fizessenek

http://www.flagmagazin.hu/gazdasag/boros_imre_dozsoltek_most_fizessenek

gazdaság 2015. 02. 07.

A görög politika válaszút elé állította Európát. A több mint negyven éve tartó balközép-jobbközép váltógazdaság és nagykoalíciós kormányzás, valamint a következményeként létrejött gigantikus méretű eladósodás átkaként a társadalomra zúduló életszínvonal-csökkenés mára kiábrándította a görögöket.

Ennek következtében most „kissé balra és kissé jobbra" tartó pártok szövetségét juttatták hatalomra. Az új pártok igen rövid idő múlva kormányt is alakítottak, tehát készültek. Találékony hazai közvélemény-hamisítóink mindjárt el is látták a kormányra került pártokat populista (ez a győztes Sziriza ballib jelzője), valamint partnerét szélsőjobbos bélyeggel. (Vajon maradt-e még jelző az Aranyhajnal nevű alakulatnak?) A görög választások kapcsán azonban elfelejtették nekünk megemlíteni a számunkra is hasznos tanulságot, hogy ott van nemzeti minimum, amelyben a jobb- és a baloldal mint nemzeti legkisebb többszörösben meg tudott egyezni. Ez nem más, mint a gazdasági és pénzügyi ellehetetlenülés következményeinek mielőbbi elhárítása, az ide vezető nemzetközi alkuk felrúgása, új megállapodások létesítése.

Nálunk sajnos azt a nemzeti minimumot még nem sikerült összehozni, amelyhez a baloldal is társulna. Magyarország elmúlt százötven éves történelme hazánk gyengítéséről és az idegen érdekek kiszolgálásáról szól, kezdve a 19. század végi radikális polgáriak törekvéseitől Károlyin keresztül a vörös rémuralom „dicsőséges" 133 napján át Rákosi, Kádár, Horn, Medgyessy, Gyurcsány és Bajnai uralmáig. A baloldal által okozott elkeserítő helyzetekből mindig a jobboldal húzta ki az országot, Horthy Miklóstól kezdve a rendszerváltás utáni jobboldali kormányokig, amelyek tevékenységét folyamatosan kísérte persze a balliberális média támadó hangorkánja. Ma a hazai és nyugati fősodorbeli orgánumok azt szajkózzák, hogy a görögöknek meg kell fizetniük azt, amivel tartoznak. Hiszen hosszú évtizedekig sokkal jobban éltek, mint ahogy megérdemelték volna teljesítményeik alapján. Arról szól e mantra magyar vonatkozású mutációja is már három évtizede, hogy nálunk is azért következett be az eladósodás, mert lehetőségeink felett, nyugati hitelekből éltünk. E tételt nagyon igaznak tartják a hitelező országok kormányai, mert feltüzelik polgáraikat a görögök és más „dőzsölők" ellen. Ki szereti folyton azt hallani, hogy a görögöket a ti adóitokból mentjük meg?

Ha valaki meg akarja ismerni a görög és egyéb, „dőzsölő" országok valós helyzetét, annak érdemes a kezdetekig visszanyúlnia. A hetvenes évek második fele a dél-európai országokban évtizedekig uralkodó, a szabad választásokat hírből sem ismerő rendszerek bukásáról szólt. Franco, Salazár rendszere és a görög ezredesek huntája a történelem süllyesztőjébe került. Valóban felüdülésként hatott az ezekben az országokban meghonosított polgári demokrácia, a piaci szabadság és az európai integráció fogalma. A felzárkóztatást szolgáló uniós kohéziós alapok kisebb-nagyobb csodákat is műveltek. A fejlett Nyugat azonban a frissen demokratizált európai délt mint piacot is hamar felismerte. A piac aktív megdolgozásához szükséges eszközöket is működtetni kezdte. A közös piac a vámok megszűnéséről szólt, de a tőke mozgását is lehetővé tette.

A nagyobb siker érdekében a piaci önvédelem legutolsó bástyájától, az önálló pénzpolitikától, a nemzeti valutától is időben meg kellett fosztani ezeket az országokat. Ma már nyílt titok, hogy a déli országcsoport tagjai­nak egyike sem felelt meg azoknak a követelményeknek, amelyek lehetővé tették volna náluk az egységes közös valuta sikeres működtetését. Azonban nagyon is megfelelt az erős északi országcsoport piaci érdekeinek. Az egységesített valuta mellett a délieket piaci offenzíva érte, vásároltak, vásároltak, de közben nőtt a deficitjük, amely már korábban is tetemes volt. Hosszú ideig működött ez a kimondatlan alku. Ti vásároltok, mi eladunk és olcsó euróval finanszírozunk titeket, mi több, az árukat is nálatok termeljük meg olcsó bérrel, és adjuk el nektek nagy profittal. Görögországban multibázisú turistaközpontokat létesítünk, ahol görögök dolgozhatnak, de a profit a miénk. S így tovább… Az erős országcsoport növekedni tudott, de a déliek is relatíve jólétben éltek. Az idilli állapotot azonban romba döntötte a nemzetközi pénzügyi válság. Az európai bankokra zúdított kockázatok miatt, amelyeket az amerikai ingatlanügyek okoztak, az államoknak mélyen a zsebükbe kellett nyúlniuk a bankok megmentése érdekében.

Azonnal felismerték a pénzintézetek a déli államokkal kapcsolatos kockázatokat is, amelyeket azzal mérsékeltek, hogy százmilliárdokat vontak ki onnét. Félve attól, hogy emiatt a banki bedőlések költségei ismét a gazdag országcsoport költségvetéseire hárulnak, beindult a mantra, hogy a déliek dőzsöltek, ezért most meg kell fizetniük, pontosabban: vissza kell fizetniük a hiteleiket, amelyek egyszerre nagyon drágák is lettek. A költségvetések növekvő hiányait ismétlődő megszorításokkal pótolták. Jól látható azonban, hogy az érintett országcsoportban az államadósság mégis akkor szökött a magasba, amikor a költségvetések a megszorítások miatt már nem fedezték a túlfogyasztást, azaz az elsődleges bevételek nem fedezték az elsődleges (kamatfizetések nélküli) kiadásokat. A meredek adósságemelkedést a hitelek drasztikus drágulása, a megnövekedett kamatköltség okozta, semmi más. A mai helyzetben a görög tízéves papírok tizenegy százalékkal (a potenciális csődjelölt ukránok meg tizenhét százalékkal) futnak, miközben az eurózóna jegybanki alapkamata szinte eltűnt.

A görög politika válaszút elé állította Európát. A megszorítások útja ugyanis zsákutca. Az első görögmentő csomag ugyanis nem görög-, hanem bankmentés volt. Az elengedett hiteleken elszenvedett veszteségeket ugyanis nagyvonalúan pótolta az Európai Központi Bank olcsó forrása, az európai mentőalapok pedig átvették a bankoktól a kockázatos százmilliárdokat. A bankok megkönnyebbültek. De megkönnyebbülhet-e Görög­ország? Van e más út az adósságoktól való megszabadulásra, mint azok elengedése? Van-e a nemzeti minimumban egyezségre jutott görög kormánynak esélye, és ha van, talál-e további követőkre? Ezek lesznek a következő évek európai politikájának fő kérdései.

Boros Imre – magyarhirlap.hu

 

A veszprémi szocion jelöltjük szerint is el kell adni minden állami vagyont. Se közoktatás, se óvoda...
2/8/2015 3:50:30 AM

A veszprémi szocion jelöltjük szerint is el kell adni minden állami vagyont. Se közoktatás, se óvoda, se tömegközlekedés, egészségügy, egyáltalán semmi nem volna ha ezeken a neolib baloldaliakon múlna. Csak 99% koldus és 1% gazdag. A liberális hírszerzőn, illetve a hvg-n, meg blogokban lehetett eddig ilyen szélsőséges álláspontot látni, a tokfalvi félék igazi kapitalisták, hiszen pénzért mindenre, még a legrosszabb gazdaság és társadalom politika népszerűsítésére is kaphatók. Egyéb gazságokra is, nyilván.

Tényleg ezt jelenti a liberális demokrácia, ami pont a nép érdekeinek képviseletét nevezi populizmusnak és szélsőségnek.

Bogár László: Az új gazda parancsai

http://www.flagmagazin.hu/gazdasag/bogar_laszlo_az_uj_gazda_parancsai

gazdaság 2015. 02. 06.

A MSZP–SZDSZ nagykoalíció legalább harminc-negyven éve meghatározója a magyar politikai rendszer uralmi struktúrájának.

A DEKA, azaz a Demokratikus Kerekasztal létrehozásával újabb parodisztikus szakaszához érkezett az a most már lassan egy évtizede zajló folyamat, amelynek során igen találékony módon, lépésről lépésre számolja fel önmagát az a valami, amelyet jobb híján „balliberális" politikai szegmensnek szokás nevezni. E hosszan elnyúló öngyilkosság során egyúttal megmutatkozik a baloldal liberalizmushoz való kapcsolatának teljes csődje is. Az itt következő gondolatfüzérben arra tennénk kísérletet, hogy kicsit közelebb kerüljünk annak a talánynak a megoldásához, amelynek lényege éppen ez az önfelszámolás.

Pedig ez a komplexum, vagyis a MSZP–SZDSZ nagykoalíció legalább harminc-negyven éve meghatározója a magyar politikai rendszer uralmi struktúrájának. És hogy miért beszélek harminc-negyven évről? Hát azért, mert ahogy már írtam erről, 1996-ban Jacques De Larosier bankelnök személyesen mesélte el nekem annak az 1981-ben lezajlott beszélgetésnek a történetét, amelyet Kádár Jánossal folyatott Budapesten.

Ahová akkoriban a Nemzetközi Valutaalap vezérigazgatójaként azért jött, hogy közölje Kádárral: a játszma véget ért. Sikeresen adósságcsapdába csalták Magyarországot, így, bár a szocializmus és a szovjetfüggés színpadi díszletei egy darabig még a helyükön maradnak, Kádár a továbbiakban lesz szíves az ő Washingtonból érkező diszkrét utasításait követni, ha nem akarja, hogy országát kirobbantsák alóla. Legnagyobb megdöbbenésére Kádár cinikusan vigyorogva közölte, hogy ebben semmi meglepő nincs, és mivel évszázadok óta mindig elsőrendű birodalmi seggnyalók voltunk, így most is várjuk az új „gazda" parancsait, és ő, mármint Kádár, garantálja, hogy nagyon elégedettek lesznek majd velünk e parancsok végrehajtását illetően. Sőt, annak érzékeltetésére, hogy nem a levegőbe beszél, azt is jelezte, hogy Nyers Rezsőt és Tardos Mártont (lám-lám, az „MSZP–SZDSZ nagykoalíció") már meg is bízta azzal, hogy hozzanak létre vezető jogászokból egy olyan munkaközösséget, amely néhány év alatt kidolgozza Magyarországnak a globális kapitalizmus intézményi rendszerébe való visszaillesztésének jogi kereteit. Ez a grémium 1986-ra el is készült a munkával, Tardos pedig a Fordulat és reform című dolgozat „szamizdatként" való terjesztésével el is kezdte ennek az informális politikai térben való tesztelését. Az ultraliberális értelmiség azóta is „szabadságharcként" ünnepli mindezt, holott evidens módon ennek éppen az ellenkezője ment végbe.

Az ezáltal felépített új birodalmi függés és kifosztás sokkal brutálisabbnak bizonyult az elmúlt harminc év során, mint a szovjet rezsimé volt. És miután a teszt igen sikeresnek bizonyult, Kádár még bukása előtt utasítást adott az ezzel összhangban lévő törvényjavaslat benyújtására, amelyet a parlament 1988 őszén el is fogadott, és az már csak „hab a tortán", hogy azóta is ez van érvényben 1988-as VI.-os törvényként. Vagyis az akkor még nyíltan nem létező, mert a struktúra mögé „bújó" MSZP–SZDSZ nagykoalíció meghatározó szerepet játszott már az ország tudatos és katasztrofális eladósításában is 1972-82 között, majd az adósságcsapdára alapozódó újabb birodalmi kifosztás végrehajtásában. Amit az úgynevezett első szabad választások után vitt véghez, az inkább csak a kegyetlen végjátszma, Magyarország végső felszámolása, aminek a formálisan kormányon lévő Antall-kabinet legfeljebb tehetetlen szemlélője lehetett.

Ez a kollaboráns struktúra becslések szerint harminc év alatt legalább ötszázmilliárd dollárnyi anyagi vagyonvesztést okozott az országnak. A most már lényegében visszafordíthatatlannak látszó anyagi, fizikai, lelki, erkölcsi és szellemi lepusztulást, e dimenzióiban csak a török hódoltság időszakához mérhető kifosztást cinikusan perverz kéjjel „szabadságnak, demokráciának, felemelkedésnek, jólétnek" nevezték el azok, akik a magyar társadalom mérhetetlen szerencsétlenségére sajnos valóban „tudták, merték" és kíméletlen kegyetlenséggel „tették" is mindazt, amivel végzetes lejtőre lökték az országot.

A kicsit „későn érő típusú" magyar társadalom 2010-re végre összeszedte addig tökéletesen hiányzó tudását és bátorságát, s megdöntötte ezt a nagykoalíciót. Az elgondolkodtató inkább az, hogy az őket „futtató" globalista rendszer minden látszólagos – főként üres verbális intervenciókban megnyilvánuló – támogatása mellett valójában sorsukra hagyta őket. Mindez például most abból is látszik, hogy nemcsak engedi, hogy a DEKA bohózatba illő vergődése végbemenjen, de még arra is ösztönzi a liberális médiát, hogy minderről beszámolva megsemmisítően gúnyos „tudósításokban" részletesen tálalja is ezt a tragikomédiát. E burleszk drámai lényege ugyanis éppen az, hogy így most utólag az is kiderülni látszik, milyen hihetetlenül hamis, ócska, hazug és primitív sztereotípiákra épült az a bizonyos „liberális demokráciának" nevezett kifosztó gépezet, amelynek sok-sok levitézlett pojácája – köztük néhány valaha talán jobb sorsra érdemes nemzetközi híresség – éppen ledarálja saját személyén túl az uralomra kerülésük minden további esélyét is.

Hát csak hajrá!

Bogár László – magyarhirlap.hu

 

Nem művész hanem pártkatona, körbeérvényesülő páholytagok, liberális színészvilág. Totális liberálcion...
2/7/2015 1:29:44 PM

Nem művész hanem pártkatona, körbeérvényesülő páholytagok, liberális színészvilág. Totális liberálcion diktatúra, egy nem maguk közül valónak sem adnak lehetőséget, nemhogy vezet beosztást, de még vendégszerepet vagy állást se! Aki ezek közül való, az olyan is, látszólag csak szórakoztatnak, na de ismertük a heti hetest, ami direktben gyalázkodva - röhögtetve propagandázott a ballibnek!

Máról holnapra, ha a vélemény egyben csoportérdek is, nem fog ez megváltozni. Azért nem fog egy eszenyi, geszti, vagy presser magyar lenni és nemzeti, mert nem érdekük és személyesen se a magyarság sorsa érdekli őket. Cseh Tamást is elkönyvelték jobboldalinak ezek, amíg élet. Az a feketeseggű megfelelője libsibolsi körökben, aki nem kap lehetőséget. 2002 áprilisi jobbos, igaz fideszes, Kossuth réti rendezvényen fellépett pár színész, zenész, író, rendező. Rögtön megkapták hogy nácik, lehetőséget annál kevesebbet kaptak ezután. Usztics Mátyást is pl valahogy kihagyták ezek után a libsik mindenhonnan, a Tűzvonalvan sorozatban logikus lett volna szerepeltetni pedig, lett helyette stohl buci. Rossz csere volt. ;)

Nem kell nekünk krétakör, bevallottan szabadkőműves vadliberális egyenkultúra, művészetnek álcázott, szabadnak hazudott ám ideológiailag totálisan soviniszta szadeszista propaganda gyár. Annyira politikaiak ezek, hogy átjárás van belőlük a dékába meg az együttbe! :3

Páholy - Gajdics Ottó: A Krétakör emlékére

mondom a magamét 2015. 02. 06.

Hűséges olvasóimnak tartozom egy nekrológgal. Állandó témám, kritikám kitartó tárgya, adrenalinszintem karbantartója, a Krétakör ügyvezetője leköszönt posztjáról. Mielőtt könnycseppet morzsolnánk el bal szemünk sarkában, emlékezzünk!

Emlékezetünk felfrissítéséhez hívjuk segítségül Schilling Árpádot, a Krétakör alapítóját, a hajdani zseniális rendezőt, aki azt találta mondani a minap a tévedések elkerülése végett, „a Krétakör nem egy tüntetésszervező cég, hanem művészeti, pedagógiai és szociális programok végrehajtására szakosodott civil szervezet. Nem támogatnak minket pártok, és mi sem őket. Függetlenek vagyunk, átlátható a működésünk." És jó, hogy ezt nyilatkozta, mert én hajlok arra a véleményre nyilatkozata ellenére is, hogy miután legendás előadásaik nem hozták meg a várt elismerést, legalábbis nem nyilvánult ez meg kellő mértékű állami dotációban, a balliberális ellenzéki politika ócska eszközévé silányították a Krétakört.

És miután Gulyás, Schilling és immár felesége, Sárosdi Lilla is állandó szereplői a „legapróbb sérelemért is utcára vonuló magyar mozgalomnak", ha nem tüntetésszervező cég a Krétakör, akkor ők maguk lettek egy permanens demonstráció. Mint Cseh Tamás dalában a lepedőbe bújt kísértetalak, a köpés és az eltűnés. Lássuk be, nem lehet kellemes állapot még önkéntes alapon sem.

De ne siessünk ennyire előre. Hiszen vigyázva, nehogy egyik szavát a másikba öltse, Schilling azt is kifejtette: „A Krétakör mindig is politizált, mert nem hallgatott fontos közéleti ügyekben. 2010 után az intenzitás változott, de ennek egyedül a jelenlegi kormány képviselőinek a minősíthetetlen viselkedése az oka." Nyomatékul elmesél még egy ismerős történetet, melynek kecses ívén gyorsan eljutunk ismét főszereplőnkhöz: A „Független Előadóművészek Szövetségének közgyűlésén részt vevők úgy döntöttek, menjünk el Markó Iván előadására, ott tegyük fel a kérdést, amelyekre sem Markó, sem az Emmi, sem a Nemzetgazdasági Minisztérium nem hajlandó válaszolni: hogyan kaphat egy független társulat pályázat nélkül akkora összeget, amelyet a többiek pályázaton sem? Végül csak egy szervezet állt az ajtóban, a Krétakör. Gulyás Márton bement, a többi már történelem. Nem maradt más, aki szembe mert volna szállni a hatalmaskodó elittel. Így lett a Krétakör az egyik leghangosabb civil szervezet."

Nos, erről az alapállásról már sokkal érthetőbb, miért mond olyanokat mostanság Gulyás Márton, miszerint „nehéz nem észrevenni a koncepciós jelleget abban, hogy a NAV most vizsgálatot indított a Krétakör ellen", hiszen mi, akik soha nem voltunk a leghangosabb civil szervezet, egészen mást gondolunk a minősíthetetlen viselkedésről is. De ezért jó a társadalmi párbeszéd, az ember folyamatosan fejlődik közben, megtanul olvasni a hazugságok, csúsztatások, szándékos ferdítések között, s e folyamat közben a végén még megértjük egymást. Ez akkor is pozitív, ha egyetérteni soha nem fogunk. Mondjuk, nehéz is olyanokkal, mint Schilling és Gulyás, akik szerint azért nincs értelme például tárgyalni a kormánnyal, mert ez a kormány nem akar tárgyalni senkivel. Micsoda logika, micsoda párbeszéd!

Ha mindehhez még hozzávesszük, milyen társszervezetek köszönhetik létüket a Krétakör Bázisnak, amely sajnálatos módon szintén megszűnt, áldani fogjuk a sorsot, amiért Gulyás Márton ezt még életünkben feltárta előttünk. A Krétakör Bázison, ami a szervezet irodája mellett közösségi térként is működött a Gönczy Pál utca 2. alatt, alakult meg a Humán Platform, amely otthona volt a +1 stúdiójának, illetve itt lehetett megtalálni a Szabadiskolát, ahol átmenetileg dolgozott a Kék Pont, a Káva Kulturális Műhely, az Accord Quartett, A Város Mindenkié, a Kontrabajusz kórus, és még sokan mások. Ha párhuzamot vonunk Schilling Árpád szíves közlésével, akkor az imént felsoroltak sem tüntetésszervező cégek, az pedig, hogy rendre feltűnnek az összes kormányellenes megmozduláson a több tízezrestől a pár százasig, az nyilván csak a véletlen műve.

Végezetül vessünk egy pillantást a jövőbe. Mint ismeretes, a Krétakör színházként indult, civil szervezetté alakult, majd most alapítvány lesz belőle. Az új ügyvezető, Potyondi Lilla az Indexnek elmondta, ebben a formában az idei évtől a Krétakör Alapítvány a nemzetközi társadalomfejlesztésre fog koncentrálni, miközben továbbra is támogatni fogják Schilling Árpád művészeti projektjeit. Ízlelgessük ezt a kifejezést: „nemzetközi társadalomfejlesztés"! Ne hessegessük el azt a gondolatunkat, hogy kísértetiesen hasonlít ez a jelzős szerkezet az Obama amerikai elnök elhíresült tervében hallottakra. Nevezetesen arra a kijelentésére, amikor egész kormánya feladatává tette más országok civil szervezeteinek segítését, és világszerte innovációs központok létrehozását tűzte ki célul a civil társadalmi csoportok támogatására. Mert szerinte a demokrácia eszméjének elnyomása, ha egy civil szervezetet a hatalom vegzál. Ezt ő nyilván tapasztalatból tudja, ott nincsen csak két valamirevaló párt. Nálunk speciel több száz ad lehetőséget a hatalom kritizálására, és a több tízezer civil szervezetből csak néhány foglalkozik kormánybuktatással, miközben függetlennek hazudja magát. Azt már csak én teszem hozzá, hogy Obama szavaival nyíltan, gátlás nélkül buzdít beavatkozásra más országok belügyeibe, amit véres diktatúrák esetében is fanyalogva kellene fogadnia egy hangos civil demokratának, ott pedig, ahol nem dőlt még el a vita arról, diktátor-e, akire többen szavaztak, mint azok jelöltjére, akik utálják őt, egyenesen vissza kellene utasítani.

Sokat szenvedett hazánkban mégis úgy tűnik, a művészekből-tudósokból átvedlett, politizáló hajlamú civiljeink inkább máris felkészülnek a gazdag pénzeső becsatornázására, miután a „felhősödést" az elnök szintén megjósolta.

Nézzük viszont a történtek pozitív oldalát! Eggyel kevesebb azon csoportosulások száma, ahol összekeverik a művészeti tevékenységet az ellenzéki politizálással. Ezzel mindenképpen nyert a művészet. Gulyás Márton sem fog éhen halni, de amennyiben szükségessé válik, a Páholy blog gyűjtést szervez neki egy megafonra. Fájdalom, de nem tudok sírni.

A Páholy blog további bejegyzéseit itt olvashatja.

http://mno.hu/paholyblog

 

Mivel kezdődött a válság, a görögök elszegényítése? Leminősítések sorozata! Pénzügyi spekulációs háború...
2/7/2015 2:20:57 AM

Mivel kezdődött a válság, a görögök elszegényítése? Leminősítések sorozata! Pénzügyi spekulációs háború indult ellenük. Aztán a kamatemelések, melyeket a görög jegybank hozott, megtették a hatásukat : a bankárok tele tömték pénzzel - a saját görögországi (de nem görög tulajdonú!) bankjaikat! A haszonért. Ezek nem sűrűn hiteleztek reálgazdaságot, és akkora kamatra (méghozzá kamatos kamatra) egyébként sem éri meg hitelt felvenni. Hisztéria tönkreteszi a reputációt, majd jön aratni a neolib, cionista, világon élősködő nemzetközi parazita. Most épp Oroszországot próbálják leharcolni ugyanígy, de ott nem kollaborálnak velük, mint sajnos 2008 után a balnak jobbnak mondott ám valójában ugyanúgy neolib görög kormányok tették.

Meghalt a demokrácia nyugaton?

https://internetfigyelo.wordpress.com/2015/02/04/meghalt-a-demokracia-nyugaton/

Posted on 2015/02/04 by Nifadmin

2012. január 29. „ICH" – A címben feltett kérdésre kitaláljuk a választ a Syriza párt által alapított kormány és az ECB (Európai Központi Bank – ford.), valamint a magánbankok – amelyek érdekei mellett az EU és az USA Görögország ellenében elkötelezték magukat – közötti verseny eredményéből.

A spártaiak, akik vörös ruházata és katonai vitézsége félelmet keltett mind az idegen betolakodók, mind a városállamokban élő görög ellenfeleik szívében, már nem léteznek. Maga Athén a történelmi valóságának a romja csupán. Azok a görögök, akikkel valaha kellett megküzdeni, akik arra képesek voltak, hogy 300 spártaival, kiegészítve néhány ezer korinthoszi, thébai és más bajnokkal Thermopülainál megállítsák a százezres perzsa sereget, ami végül a perzsa flotta salamisi és végül az egész perzsa sereg plataeai vereségéhez vezetett, már nincsenek.

A történelem görögjei legendává váltak. Perzsiát még a rómaiak sem tudták meghódítani, de egy maroknyinál alig több görög megakadályozta Görögország perzsa elfoglalásának a kísérletét.

De hiába volt dicsőséges a történelmük, nem tudták megakadályozni, hogy az EU és egy maroknyi német és holland bank meghódítsa őket. Ha a görög történelem még élne, az EU és a magánbankok elbújnának félelmükben, mert az EU és a magánbankok könyörtelenül kizsákmányolták a görög népet és ugyanolyan fenyegetést jelentenek a számukra, mint a perzsák.

Görögország az EU tagság és az euró elfogadása miatt elvesztette önállóságát. Saját pénzének a kézben tartása nélkül Görögország nem tudja pénzzel ellátni magát. Görögország más országok magánbankjaira kénytelen hagyatkozni. A 21. századi európai magánbankok nem veszíthetik el a pénzüket a hozzá nem értésük miatt, vagy mert túlhiteleztek az EU országainak. Ezt nem a bankok, hanem a kölcsönt fölvevő kormányok és népek hibájának tekintik. (Nemzetközi devizaalapú hitelek? Talán szintén "hibás termékek?" – a ford.)

Tudósítások szerint az amerikai bankszter (szójáték: a bankár és a gengszter összetétele – ford.) cég, a Goldman Sachs, amelyet néha Gold Sacksnak (arany zsákok – ford.) neveznek, eltitkolta a görög adósságot, hogy a bankok több hitelt nyújtsanak Görögországnak, lehetővé téve ezzel a görög nép kifosztását.

Az EU képmutató érve az, hogy ez a bankszter csalárdság előnyös volt a görög népnek. Az emberek élvezték az e kölcsönökből származó forrásokat. A görög népnek tehát vissza kell fizetnie ezeket a kölcsönöket az időskori nyugdíjak csökkentése, a munkanélküliség, az alacsonyabb bérek és a görög nemzeti tulajdon eladása révén.

Ezek azok a megszorítások, amelyeket az EU és Görögország hitelezői kivetettek a hétköznapi görög emberekre.

Görögország a padlóra került. A görögök gyakorlatilag öngyilkosságot követnek el, mert képtelenek önmagukról gondoskodni azok között a bénító feltételek között, amelyeket az EU és a magánbankok hoztak létre csak azért, hogy a magánbankoknak ne kelljen leírniuk a kölcsönöket.

Tehát a „demokrácia" eredménye Görögországban az öngyilkosság. Elegendő demokráciával uralkodni lehet a föld népein és megállítani a természeti tőke lepusztítását. Nem kell mást tennünk, mint lehetővé tenni a banksztereknek, hogy kifosszák az egész világot.

Mit tehet a Syriza?

A spártaiak híján nem sokat.

A pártnak és vezetőinek a szándékai becsületesek és megérdemlik az elismerést. A Syriza néppárt, és ez ítéli bukásra. A nyugati világban nem megengedett már, hogy a nép hangja befolyásolja a politikát. A nagy hatalmú és gazdag érdekcsoportok, amelyek uralkodnak a Nyugat felett, már nem tudják fokozni a népnek, amely felett uralkodnak, a semmibe vételét.

Alig lépett hivatalába a Syriza, amikor a Bloomberg, egy üzleti hírszolgálat, azt üzente a görög miniszterelnöknek, Alexis Tsiprasnak, hogy a Syrizának a hitelezők előírásai szerint kell játszania.

http://www.bloomberg.com/news/articles/2015-01-28/tsipras-plans-to-avert-catastrophe-as-greek-markets-sink-further

Tsipras kijelentette, hogy az új görög kormány nem kíván „végzetes összeütközésbe" kerülni a hitelezőivel, csak a Görögországra kényszerített ésszerűtlen feltételek elfogadható javítását kívánja, hogy képes legyen eleget tenni a hitelező magánbankoknak, ugyanakkor elkerülje a jóléti, politikai és gazdasági bizonytalanságot az országban.

Ezzel az ésszerű bejelentéssel szemben a Blooberg arról számol be, hogy az új görög kormányban kommunisták vannak, akik szorosabb kapcsolatokra törekszenek Oroszországgal. És hogy emlékeztessék az újonnan megválasztott görög kormányt a görög pénzpiacok felett tartott pálcára, támadást intéztek a görög részvénypiaci árak ellen és lenyomták azokat.

Az EU és a Wall Street figyelmeztetése egyértelmű: ha dacolsz, összetörünk.

A görög kormány büntetése azonnali volt. Bloomberg szerint: „A görög kötvények és részvények már harmadik napja esnek, miután az új miniszterek bejelentették, hogy az állami vagyon egy részét nem bocsátják árúba és fölemelik a minimálbért. A hároméves kötvények hozama 2.66 százalékponttal, 16,69 százalékra nőtt. A mértékadó athéni általános index 9,2 százalékkal, 2012. óta a legalacsonyabb szintre csökkent, amit a bankok értékének az összeomlása vezetett be."

Megérti-e Tsipras, hogy a görög pénzintézetek büntetése tovább fog folytatódni, ha a kormány mögé állnak? A Bloomberg egyértelművé tette: „Németország figyelmeztette a mediterrán országot, hogy ne mondja fel a korábbi segélyezési megegyezéseket, miután elemzők azt mondták, hogyha Görögország az európai feletteseivel szembehelyezkedő irányvonalat vesz fel, az az euróövezetből való kiválásához vezethet."

Az újonnan kinevezett miniszterek nyilatkozatai „a közeljövőben szembenállásra és feszült tárgyalásokra utalnak", írta ügyfeleinek Vangelis Karanikas, az athéni székhelyű Euroxx Securities kutatási főnöke.

Mit jelent a Syriza „szembehelyezkedő irányvonala"? Az új kormány mérsékelni akarja a görög népet eladó, előző görög kormányok által kötött megállapodásokat. Az új kormány meg akarja állítani, hogy alkalmi áron eladják az a görög állami vagyont a hitelezőik ügyfeleinek és az új görög kormány emelni akarja a görög minimálbért, hogy a görög nép számára elég kenyér és víz jusson a megélhetésre.

Azonban a hitelező magánbankoknak, a magánbankok mögött álló merkeli Németországnak, Washingtonnak, amely még kevesebbet törődhet a görögökkel, a görög elitnek, amely „Európa részének" érzi magát, a Syriza olyasvalami, amitől meg kell szabadulni.

Ezért támadják a görög kötvényeket, támadják a görög részvényeket, fenyegetőznek, ami félelmet kelt a görög lakosság azon részében, amellyel a propaganda elhitette, hogy Görögországnak az euró és az EU részesének kell lennie, mert különben elmegy mellette a történelem. (Mintha Horn és Orbán hajdani duettjét hallanám. – a ford.)

Ami ebből leszűrhető az, hogy a görög népet, mint az amerikait, nem érdekli, mit tesznek vele. A szavazók mindössze 37%-a szavazott a Syrizára. Ez sokkal több, mint amennyit bármely versengő párt elért, de arra nem elég, hogy megmutassa Washingtonnak, az EU-nak és a hitelezőknek, hogy a görögök a kormányuk mögött állnak.

Ehelyett azt mutatja, hogy az új párt csak egy másik párttal tudott kormányt alakítani, amelyet talán pénzért meg lehet venni. Azt mutatja, hogy a Syrizát be lehet mocskolni a nyugati médiában és Görögország elleni fenyegetésként felmutatni a görög nyilvánosság számára.

Az új kormány tisztában van a gyengeségével. Az új miniszterelnök mondta, hogy nem akar összeütközést, csak azt, hogy az új kormány nem folytathatja már az előző görög kormányok megalázkodását. Egy ésszerű kölcsönmegállapodáshoz kell eljutni.

Nem valószínű, hogy a megállapodás bekövetkezik, mert az sem Washingtonnak, sem az EU-nak, sem Görögország hitelezőinek nem érdeke.

A „görög pénzügyi válságnak" a célja, hogy bemutassa, hogy az EU tagállamai nem szuverén országok és, hogy a bankok, amelyek ezeknek a nem szuverén intézményeknek kölcsönöznek, nem felelősek semmiféle, a kölcsönökkel kapcsolatos veszteségért. A felelős fél az eladósodott országok lakossága. Ezeknek az embereknek el kell fogadniuk az életszínvonaluk csökkentését, hogy a bankok egyetlen fillért se veszítsenek.

Ez az „Új Demokrácia". Ez a régi, feudális rend feltámasztása. Van néhány szupergazdag arisztokrata, mindenki más jobbágy, az uralkodó rend szolgálatára kötelezve. A Görögországban elkezdődött fosztogatás átterjedt Ukrajnára, és ki tudja, ki lesz a következő.

Mindössze 37%-os szavazataránnyal van-e a Syrizának olyan befolyása, hogy kiálljon Görögország mellett a fosztogatókkal szemben?

Megmenekülhet-e Görögország az olyan helyzettől, ami csak Európa sötét korához hasonlítható, amikor fosztogató martalócok pusztították a lakosságot? Talán akkor, ha Görögország Oroszországgal köt szövetséget és a BRICS-től kap pénzügyi támogatást.

A szerző, dr. Paul Craig Roberts a gazdaságpolitikáért felelős helyettes pénzügyminiszter volt az USA-ban és a Wall Street Journalnak a társszerkesztője. A Business Week-nek, a Scripps Howard News Service-nek és a Creators Syndicate Guinness-nek a rovatvezetője. Sok egyetemi kinevezése volt. Internetes írásait az egész világon olvassák. Robert's legutóbbi könyvei: „A szabályozatlan (laissez faire) kapitalizmus bukása" és „A Nyugat gazdasági szétesése és hogyan veszett el Amerika".

A fordító kiegészítése:

Engem a fenti cikk a „magyar válságra" emlékeztetett. Nem ez történt nálunk a „rendszerváltásor"?

Évekkel ezelőtt olvastam ezen a honlapon, amikor még minden a „felzárkózás" ígéretével volt tele, hogy nem mi fogjuk utolérni a nyugatot, hanem az fog minket: felülről lefelé. A folyamat – nem véletlenül – a leggyengébb láncszemnél, Görögországban kezdődött el. Végre a szerző személyében egy amerikai – nem is akármilyen amerikai – azt is kimondja, hogy ez folytatódni fog. Én még hozzáteszem: ha nem dől meg a „Gonosz amerikai birodalma", amelynek az EU csak egy csicskása, a folyamat még az európai főhatalmakat is el fogja érni. A módszer ugyanaz, mint nálunk volt, csak a görögök talán nincsenek már úgy elvarázsolva a nyugattól, a „szabad világtól", mint mi voltunk annak idején. Egy valami azonban közös bennünk: minket sem érdekel, hogy mit tesznek velünk. Hazánkfiainak a többségét „nem érdekli a politika", vagy azt hiszi, hogy nincs más választás, vagy azt, hogy úgy sem tehetünk semmit. Pedig nem így van. Az EU és Amerika nagyon gyenge politikai képződmények. Amerika csak pusztítani tud, de a második világháború után viselt minden háborúját elvesztette politikailag és katonailag egyaránt. Igaz, a legtöbb révén sokat összerabolt, mint a középkori rablólovagok, miközben mérhetetlen pusztítást és szenvedést okozott. A rablott gazdagság nem erősítette, mert az "elitje" zsebrevágta, ezért gazdaságilag visszafejlődött, a középosztálya lepusztult, a társadalma a belső feszültségek miatt rendkívül ingatag, eladósodása pedig minden képzeletet felülmúl. Igaz, ez nem jelent akkora politikai veszélyt számukra, mint más országok esetében tapasztalható, mert az USA a pénzhatalom testőrsége. Esetében az adósság nem járhat kiéheztetéssel, legfeljebb fegyelmező bőjtöltetéssel. "Aki nem lép egyszerre, nem kap rétest estére!" Esetében az adósság az állam engedelmességnek a biztosítéka a gazda, a pénztulajdonos elit iránt. Belső gyengeségük miatt a módszerük az, hogy egyenként vadásszák le a kiszemelt, gyengébb áldozataikat, amiben hatékonyan alkalmazzák az ellenállást megkísérlő országok belső megosztását, valamint nagyon a kezükre játszik a nemzetközi szolidaritás hiánya. A dúsgazdag, vagy esetünkben a rendszerváltás idején a politikai hatalomban bent ülő elitek és a megvásárolt, un. „civil szervezetek" – mint Roberts mondja – „Európa", nem pedig Magyarország részének érzik magukat. Ugye emlékszünk: „Európa figyel téged!" – ijesztgetett Horn Gyula. Kommunista ide, kommunista oda, mégis elneveztek róla egy termet Brüsszelben. Ő "európai" volt, nem pedig kommunista. Az új görög kormányt viszont kommunistázzák, mert félnek, hogy az oroszokkal, a „kommunista Putyinnal" fog szövetezni. Putyin pedig azért „kommunista", mert nem hajlandó alávetni az orosz érdekeket az amerikainak. Ugyanebbe az „európai érzelmű" udvaroncbandába tartoznak azok is, akik Merkel látogatásának közeledtén a magyar kormány ellen és az EU mellett tüntetnek, vagy akik Putyin közelgő látogatása miatt Putyin ellenes tüntetést szerveznek. Vegyük tudomásul: ha nem sorakozunk föl a magyar Syriza mögött, csak elnyomás és megvetés lesz a részünk. Gazemberekkel nem lehet „tárgyalások útján" eredményt elérni. Ők tudják ezt, ezért álszenteskednek mindig az egyedül üdvözítő, „tárgyalásos megoldások" farizeusi hangoztatásával. Legelképesztőbb volt e tekintetben Netanyahu pofátlan kijelentése, miszerint a palesztinoknak nem a Nemzetközi Büntetőbírósághoz kellene szaladgálni, hanem velük kellene tárgyalásos megoldást találni. Majd 70 éve próbálják szegények, aminek az eredménye, hogy már talpalatnyi földjük is alig van.

Már csak az a kérdés, hogy melyik párt a magyar Syriza. A lakmusz próba nagyon egyszerű: amelyiket a legjobban szidják. Amelytől a legjobban „rettegnek". Amely – a polkorrekt szövegük szerint – a legjobban veszélyezteti az „európai értékeket, a békét és biztonságot". Pillanatnyilag két magyar párt „aggasztja" az USA-t és „Európát", a Fidesz és a Jobbik. A többi kóser. Hát tessék választani.

Lehet erre azt felelni, hogy mi történt Ausztriával, amikor a Szabadságpárt került hatalomba. Ez jogos, de azt is szem előtt kell tartani, hogy már véget ért a egypólusú világrend. Az USA, és pudlija, az EU, ugyan még félőrülten rugdalózik a megváltoztathatatlan ellen, de az idő kerekét nem tudják visszaforgatni. Ezen el kellene gondolkodnia minden magyar választópolgárnak. Persze azt is figyelembe kell venni, hogy a politikusok nem mehetnek fejjel a falnak. A diplomáciában sok önmérsékletre és okos ravaszságra van szükség és sokat kell nyelni. Amit én leírok, nem mondhatja ki Orbán Viktor, mert nem csak magának, de az egész országnak mérhetetlen károkat okozna. Ennek a helyes mértékét alulnézetből nehéz megállapítani. Azt azonban látni lehet, hogy eljött az ideje a sokkal erősebb nemzeti érdekképviseletnek, ami a gátlástalan bel- és külföldi támadások ellenére valószínűleg növelné a kormányzat erejét és itthoni népszerűségét. A szalámizásnak is elejét venné, különösen, ha a nemzeti ellenállás nemzetközi összefogásban valósulna meg. Tudom, ez túl szép kívánság, de ideje volna megpróbálni. Szavaim igazolására hadd idézzek néhány hírt:

http://rt.com/news/228031-greece-troika-varoufakis-bailout/

Az új, baloldali görög kormány bejelentette, hogy nem működik együtt a nemzetközi hitelezők „trojkájával" és nem tervezi a segélycsomag meghosszabbítását, amely február végén jár le.

A segély nélkül a görög bankoknak szembe kell nézni azzal, hogy az Európai Központi Bank felhagy a finanszírozásukkal.

Visszautasítva az EU és az IMF trojkájával való együttműködést, a görög pénzügyminiszter, Yanis Varoufakis azt mondta, hogy szívesebben tárgyalja meg az adósság kérdését közvetlenül az euró övezet vezetőivel."

Most következik az egyik legfontosabb mondat:

„Ezzel az állásponttal sikerült megnyernünk a görög nép bizalmát."

http://rt.com/business/227751-russia-greece-financial-aid/ :

"Görögország kifejezetten nem kért kölcsönt Oroszországtól, de az orosz pénzügyminiszter, Anton Sziluanov azt mondta, hogy Moszkva ezt nem zárja ki. Ezt azután mondta, hogy Görögország nyíltan ellenezte a további Oroszország elleni, büntető intézkedéseket"

http://rt.com/business/227555-eu-russia-extend-sanctions/ :

"Az Európa Tanács kérte az Európai Bizottságot, hogy szélesítse ki a tiltó listát mindazon személyekre, akiket az ukrajnai összecsapások súlyosbításával vádolnak. … Azonban a Tanács tartózkodott attól, hogy egyelőre újabb gazdasági intézkedéseket foganatosítson."

(Mégpedig annak ellenére, hogy egyes országok még a nemzetközi banki hálózatból is ki akarták zárni Oroszországot, ami már egy hadüzenettel is felért volna. – ford.)

"A görög külügyminiszter, Nikos Kotzias azt mondta, hogy Görögország a miniszterek értekezletén ragaszkodott annak a bekezdésnek a kihúzásához a tervezetből, amely újabb büntetéseket mért volna Oroszországra. Ahhoz is ragaszkodott, hogy a nyilatkozat az ukrajnai harcok miatt ne vádolja Oroszországot közvetlenül. "

http://rt.com/news/216563-china-russia-economic-hardships/ :

"Kína megígérte, hogy segít Oroszországnak a gazdasági nehézségei legyőzésében."

Nem hiszem, hogy a hírekhez magyarázatot kellene fűznöm. Önmagukért beszélnek.

Még talán egy megjegyzés. Tudom, hogy sokan gondolják azt, hogy mi közünk nekünk a görögökhöz, mikor ők a megszorítások ellenére még mindig jobban élnek nálunk. Nem ez számít, hanem az, hogy most egy komoly rés támadt az EU-ban, ahová egy éket beverve, elkezdődhetne talán az EU átalakítása a nemzetközi pénzhatalom európai elnyomó szervezetéből a soknemzetiségű Európának a kölcsönös előnyökön alapuló és a nemzetek egyenjogúságára épülő szövetségi rendszerévé. Hogy az Uniót felváltó "Európai Népek Szövetsége", vagy a "Nemzetek Európája" a nemzetözi "bankszterek" helyett legyen végre az európaiaké, az európai népeké, ezen belül pedig Magyarország a magyaroké.

http://www.informationclearinghouse.info/article40847.htm

Írta: Paul Craig Roberts

Fordította: Fehér Farkas

Nemzeti InternetFigyelő (NIF)

 

Pont a Hír tévén a Paletta meg más olyan műsorok amit néha nézek, ahol nem annyira politizálnak. De ...
2/7/2015 2:05:36 AM

Pont a Hír tévén a Paletta meg más olyan műsorok amit néha nézek, ahol nem annyira politizálnak. De ismerve a libsi médiavilágot, ahol még a zenekritika is Ákos-nácizássá fajul, biztos lehet ezzel is valamit kezdeni.

Nincsen mivel lelepleznie senkit simicskának, maguktól is mindent amibe bele lehet kötni, megtalálnak a ballib média spiclijei, ahogy pl a köztelnök diplomamunkájába is belekötöttek, pedig forrásokból van mindenkié, míg gyurcsányé egy az egyben plágium, pontosabban pénzért íratott anyag volt.

Széles Gábor: Simicska legfeljebb önmagára veszélyes

http://magyarhirlap.hu/cikk/16718/Szeles_Gabor_Simicska_legfeljebb_onmagara_veszelyes

Lapunk tulajdonosa a médiaharcról nyilatkozott

MH – 2015.02.06. 20:34 –

Lapunk és az Echo TV tulajdonosa, Széles Gábor a Hír24 portálnak adott interjút, amelyben kijelentette: adott ugyan kölcsön pénzt Bayer Zsoltnak, de azt a publicista mindig határidőre megadta neki. Az alábbiakban közöljük a Hír24.hu-nak adott interjú teljes szövegét.

- Az ön új újságírója is kapott ma egy testnedves oldalvágást Simicska Lajostól. Önnek mi a véleménye Bayer Zsoltról?
- Én annyit tudok mondani, hogy többször volt, hogy Bayer Zsoltnak kölcsönadtam, de mindig határidőre megadta a pénzt. Illetve, ami feltételekben megállapodtunk, hogy dolgozza le műsoridőben vagy flekkdíjban, az mindig teljesült. Úgyhogy nekem az elmúlt tán hat évben, amióta nálam dolgozik, semmiféle negatív tapasztalatom nem volt vele ilyen kölcsönkérésekben.
- Simicska mai kifakadásához mit szól?
- Tudott volt, hogy súlyos konfliktusok húzódnak a háttérben.
- Mi lesz most?
- Szerintem világháború.
- Ki fog benneégni?
- Nem nehéz kitalálni.
- Simicska is őriz nehézfegyvereket a sufniban. Tud ő ártani.
- Kizártnak tartom.
- Nincsenek dossziéi Simicskának, amikkel hiteltelenítheti Orbánt és néhány emberét?
- Kizárt.
- Mi az, ami kizárt?
- Kizárt, hogy ezt az eshetőséget valakik ne vizsgálták volna meg.
- Ja, hogy Orbánék nem mentek volna neki úgy Simicskának, hogy előtte ne vették volna végig, Simicska mivel tud visszavágni?
- Ezt ön mondja.
- Mi lesz a jobbos sajtóval?
- Az én sajtómmal semmi gond. A Hír tévét pedig helyettesíti majd az M1, és így tovább.
- Ön azzal számol, hogy megszűnik a komplett Simicska-féle médiabirodalom?
- Ezt nem mondtam. Csak azt, hogy sokan igazolnak át a Hír tévétől is a királyi tévéhez. És az is biztos, hogy ha az Simicska terve, hogy átállítja a médiabirodalmát baloldalra, az nem fog menni. Ha nekimegy Orbán Viktornak, akkor ellenzékivé válik, amit a jelenlegi közönsége aligha fog elfogadni. És olyan média meg nincs, hogy középen állunk hírben. Aki ilyet mond, az hazudik. De hát ez mind a Simicska Lajos vagyona, neki kell eldönteni, mit csinál vele. Hogy mondjuk elkártyázza… Egy biztos, hogy nagyon veszélyes útra lépett.
- A nekünk adott interjúban arról beszélt, hogy veszélyben az élete.
- Nem, nem hiszem. Legföljebb önmagára veszélyes.

 

You are receiving this email because you subscribed to this feed at feedmyinbox.com

If you no longer wish to receive these emails, you can unsubscribe from this feed, or manage all your subscriptions

Feliratkozás: Megjegyzések küldése (Atom)