Google+ Scall Fast

Advertising is hard We do it all day. Let us teach you what we've learned. Learn how the experts market their startups. Grab the free ebook. From our sponsors

 

 

Google+ Scall Fast

SF // via fulltextrssfeed.com

Van egy ilyen négynégyes cím: "Bayer Zsolt szetrint amit Orbán csinál az gyurcsányság?" Idióta 444-es...
2/24/2015 11:29:41 AM

Van egy ilyen négynégyes cím: "Bayer Zsolt szetrint amit Orbán csinál az gyurcsányság?" Idióta 444-es ?logika? Nem logika, ferdítés és felszínes hangulatkeltés. Az állítólag intellektuális balliberáltak vezérelve a jobboldal iránti gyűlölet. És mivel usrael tartja őket hatalomban, pozícióban, utálják az összes nem usraeli érdekszférájú országot. Ennyire egyszerű.

A ballib véleményére azért se érdemes adni, mert nem saját hanem cionista diktátum. Mikor üzlet volt nekik, vígan kötöttek a jelen kormány munkásságával szemben hazánknak kevésbé előnyös megállapodásokat az oroszokkal és másokkal is pl Indonéziával (ahova gyurcsány kimentett magának egy csomó jó magyar közpénzt), és Vietnammal, legfeljebb azt érdemes megjegyezni hogy a fidesz neokon zsidai akkor is ágáltak minden ellen, ami nyugati és atlanti függőségünket, kitettségünket ellensúlyozta.

2020-tól nem lesz Ukrajnán keresztüli gázszállítás, szóval aki ellenzi az új déli áramlatot, ami török - görög - macedón (az is görög) - szerb, az egyszeráen nem normális. Felelőtlen, liberális, a tudjuk merjük tesszük párt egyszer, a 90-es évek elején le akarta állítani a távfűtést a megyeszékhelyen, meg is tették volna ha nem akadályozzák meg őket valódi civilek. Szarnak ezek a zsebünkre, rezsinkre, életünkre. Ne legyünk már olyan korlátoltak, hogy rájuk szavazunk csak "mer a zorbán". Ott a Jobbik, az még sose volt kormányon, és ennek a feltételezett jobbikos kormánynak teljesítményét nem ellenérdekelt fideszes, ballib, és álfüggetlen 444 típusú neolib valóságferdítő médiából kell megítélni. Ha azoknak nem tetszik valami, az biztosan jó dolog a 99%-nak.

Nemzeti érdek, diverzifikáció? Az egyoldalú pont a tengerjáró hajóval idehordott palagáz függőség volna: az most is sokkal drágább, hát még ha nem volna más!

A nyugati, északi eu országok szintén zömmel zsidaj ócska liberális megélhetési politikusai se pattogjanak nagyon, már rég gondoskodtak északi áramlat vezetéklről, gáz és olaj tározókról.

Akinek ez a foglalkozása, még előbb előrelátta, elemi lrdekünk minél több lábon állni energia kérdésben, és nem szankciózni cionista parancsra, természetes gweopolitikai érdekeinket usa ukázokkal felülírni, akik aztán úgyse segítenek rajtunk. Ütközőzónának vagyunk szánva, a háttérhatalom velünk akar nem konvencionális háborút vívatni a kelet ellen. A mienkkel akarják verni a csalánt! :P A zsidós jobblib és ballib oldal se azért usa barát mert Amerika maga szimpatikus számukra, vagy akár a szabadságeszmények fontosak nekik, hanem mert az ottani egycélú két párt gazdái ugyanazok, mint a budapesti ballibé. Ez csak érdek és nem érték alapú választás. A neolib világ addig tart, amíg az usraeli birodalom hatalma és befolyása.

FFEK, Hetesi Zsolt :

"Miért gond az alacsony olajár?"

1. Alacsony árnál elmaradnak a jövő nagy befektetései.

2. Az alacsony árnak már jelentős hatása van arra, hogy mennyi a pala-kitermelés (ami egyébként csak magas árnál éri meg).

3. Ennek káros hatása van az USA munkanélküliségi4. adataira

4. Az alacsony ár hitelválságot idézhet elő a fizetésképtelenségen keresztül az olajszektorból kiindulva.

5. Az olajexportáló országok egy részénél az alacsony ár a kitermelés és az export esését jelentheti (Venezuela, Nigéria, esetleg Oroszország - kitermelésük: 3; 2.5 és 10 millió hordó/nap).

6. Az alacsony ár jótékony hatása kisebb, mint a lehetséges áremelkedés negatív hatása lesz.

7. A cseppfolyósított földgáz (LNG) piaca is összehúzódhat

8. A megújuló piacra ugyanez igaz.

9. Defláció léphet fel, amikor minden hitel visszafizetése nehezebb.

10. Az alacsony ár azt jelezheti előre, hogy a világ elérte a hitelezés maximumát, azaz több hitelt még a meghackelt pénzrendszer (könnyített pénznyomás) sem bír már el.

http://www.zerohedge.com/news/2014-12-08/10-reasons-why-severe-drop-oil-prices-problem

A Déli Áramlatról

Putyin elnök bejelentette: nem lesz Déli Áramlat, a vezeték megépítését hátráltató tényezők miatt. Ha így van, akkor komolyan kezdhetünk aggódni az ország középtávú ellátása miatt. Fricska az EU-nak, akárhogy is nézzük. De ebben a slamasztikában hazánk is benn ül. Akiknek "szövetségesei" vagyunk, Ukrajna kapcsán már kimutatták a foguk fehérjét, arra célzok, hogy az USA nagyon magas áron adott volna szenet Ukrajnának, pedig ott most már egyáltalán nem vidám a helyzet. Szövetségi hűség helyett uzsorás szemlélet: lehet, ránk is ez vár?

Aki nem értené: néhány éven belül feje tetejére állhat a megszokott világunk (azaz, hogy van vezetékes gáz és villany minden percben....)"

Nem áll olyan jól a gonosz oldal, mint a propagandája hirdeti, és igenis helyes volt megállapodni az oroszokkal gázról, paksi "atomról". Különben lehetne villannyal fűteni, házakat és távhő kazánokat is, sokszoros áron. Ja, atomerőmű híján természetesen import árammal, és az energia iránt általában nő a kereslet, ami megdrágítja azt. :)

Bayer Zsolt: Orbán, Putyin, Gyurcsány (1.)

http://magyarhirlap.hu/cikk/17977/OrbanPutyinGyurcsany1?utm_source=mandiner&utm_medium=link&utm_campaign=mandiner_201502

Teveszar szárazságú cikk következik Putyin budapesti látogatásáról.

Bayer Zsolt – 2015.02.21. 03:24 –

Kezdjük a koszorúzásokkal.

Az orosz elnök látogatásának előestéjén bevetették a köztudatba, hogy Putyin a Fiumei úti sírkertben olyan emlékművet fog megkoszorúzni, amely az „ellenforradalomban" elesett szovjet katonáknak állít emléket.
Akik ezt bevetették, tudták, hogy nem igaz. Parancsot teljesítettek. Idegen érdeket szolgáltak. Cégéres gazemberek tehát.

Akik nem tudták, csak vonyítottak a falka után, azok meg semmilyenek. Ők egész életükben vonyítani fognak a falka után, és mélyen meg vannak róla győződve, hogy páratlanul bátrak és intellektuálisak, sőt ők az egyedüli függetlenek.

Lássunk egy jellemző írást, a 444-ről: „Két hete a német kancellár, Angela Merkel járt Budapesten. Míg Merkel Németországa gazdasági nagyhatalomként kulcsfontosságú e térségben, addig Putyin Oroszországa katonai nagyhatalomként kulcsfontosságú errefelé. Merkelnek volt egy igen látványos gesztusa. Elment a Dohány utcai zsinagógába, ahol egy órán át beszélgetett a magyarországi zsidó egyházak vezetőivel. Merkel azokat látogatta meg, akiknek szüleit vagy nagyszüleit német vezérlettel igyekeztek kiirtani Magyarországon.

Putyinnak is volt egy igen látványos gesztusa. Orosz katonák sírját koszorúzta meg, többek között azokét, akik az 56-os magyar szabadságharc leverésekor estek el.

Merkel a német hadsereg egykori áldozatai felé fordult. Putyin nem 56-os szabadságharcosokat látogatott, nem a 45-ös szovjet megszállás vagy a sztálini terror áldozataira volt kíváncsi, hanem a magyar szabadságot eltipró katonák sírjára. Merkel nem ment német katonasírok közelébe, pedig szép számmal vannak itt olyanok is.

Ez a különbség Európa keleti és nyugati felének értékrendje között. Míg Németország kormánya elutasítja saját totális diktatúrájának emlékét, és vezekel, addig Oroszország saját totális diktatúrájának örököseként tetszeleg." Ezt egy „magyarip" jelzésű ócska szarjankó jegyzi. Dolgozatában nagyjából semmi sem igaz. Amúgy a második világháborús szovjet katonai emlékműveket Nyugaton is becsben tartják és koszorúzzák, azt pedig, hogy a fényességes Nyugat mire volt képes a második világháború alatt, hogy Sztálint bent tartsa a Hitler elleni koalícióban, egyszer majd elmesélem a „magyarip" nevű fehérjehalmaznak. Legyen elég annyi bevezetőnek, hogy a Nyugat konkrétan feláldozta és megalázta Lengyelországot és a lengyeleket e cél érdekében. És ez csak egy a bűnök hosszú sorában.

De lássuk, mi az igazság, szemben a hazugsággal. Putyin megérkezésekor megkoszorúzta a Hősök terén a Hősök emlékkövét. Amely többek között a második világháborúban elesett magyar katonáknak állít emléket, így azoknak is, akik a doni csatákban estek el. Putyin elég nagy gesztust gyakorolt ezzel. Ezt követően ment ki a Fiumei úti sírkertbe, ahol megkoszorúzta a második világháborúban elesett szovjet katonák emlékművét. Ennél magától értetődőbb, természetesebb dolgot nem is tehetett volna, teljesen függetlenül attól, hogy egyébként mit gondolunk Magyarország Szovjetunió általi felszabadításáról (nem azt, amit a Mazsihisz). De ha elvárjuk, hogy mi koszorúzhassunk az Oroszországban lévő magyar katonai temetőkben (elvárjuk), akkor ugye nem gondoljuk, hogy Putyin nem koszorúzhatja meg elesett honfitársai obeliszkjét? Akik pontosan olyan szerencsétlen katonák voltak, mint a mieink odakint, vagy éppen a német katonák, akik a budaörsi katonai temetőben nyugszanak. Isten áldja őket, mindnyájukat.

Amúgy Putyin, amikor 2006-ban Gyurcsány meghívására Magyarországra látogatott, a Parlament előtt megkoszorúzta az 1956-os emlékművet. Vagyis akkor már eléggé világossá tette álláspontját '56-tal kapcsolatban. Felesleges volt kilenc évvel később „ellenforradalmi" koszorúzással megvádolni, de hát valakik éppen ezt bírták kitalálni. Valakik, a gazemberek. Az ügynökök. A csorda meg bőgött hozzá. Coki. (Jegyezzük meg, hogy odaát egyetlen tisztességes ember akadt: Gazda Albert a Cinktől.)
Ezzel akkor végeztünk is.

A látogatás egyéb körülményeivel kapcsolatban jó, hogy a gazemberek és a csorda képtelen volt összehangolni a cseszegetés fő csapásirányát, így aztán meglehetősen vicces dolgokat produkáltak és produkálnak.

A Népszabadság a harcos és kérlelhetetlen Gyalázat címet adta vezércikkének, amelyet ezzel a felütéssel indít: „Vlagyimir Putyin felmosta a padlót Orbán Viktorral. Ha futballról beszélnénk, azt mondhatnánk, oda-vissza kötényt adott neki, aztán a gólvonalon lehasalva fejelte be a gólt."

Az Index sem akart lemaradni ebben a versenyben, így kommentált: „Nagyon készséges vendéglátója volt Orbán Putyinnak". Majd a bevezetőben ezt írja: „Nem kellemetlenkedett semmivel, gazdasági célokról beszélt, és az orosz elnök szavahihetőségét méltatta." (És tényleg. Pedig combon is bökhette volna fogpiszkálóval.)

Ehhez képest érdekes a New York Times cikke Putyin látogatásáról.

A HVG beszámolóját egyszerűen muszáj hosszabban idéznem:
„A New York Times azt írta, »visszafogott villámlátogatássá« silányodott az orosz elnök nagy budapesti útja. A lapnak nyilatkozó szakértő szerint nem véletlen, hogy az Orbán-kormány sem kerített akkora feneket a Putyin-vizitnek. Míg Szerbiában tavaly ősszel nagy katonai parádéval fogadták és kitüntették az orosz elnököt, Budapesten szinte dugdosták a nép elől. A New York Times szerint a találkozó nem annyira tűnt hódításnak, inkább azt mutatta meg, hogy mennyire lecsökkent Putyin diplomáciai hatóköre. A lap szerzője szerint »visszafogott villámlátogatássá« silányodott az orosz elnök nagy budapesti útja. A lap megszólaltatta Krekó Pétert, a Political Capital elemzőjét, aki azt mondta, nem véletlen, hogy az Orbán-kormány sem kerített akkora feneket a Putyin-vizitnek, »Orbán megértette, hogy az ukrán válság előtt teljesen rendjén való volt Putyinnal üzletelni, ma viszont már más a helyzet« – fogalmazott. Egész más volt Szerbiában, ahol októberben katonai parádéval, nagy csinnadrattával fogadták az orosz vezetőt, és a legmagasabb állami kitüntetést adományozták neki. Magyarországon viszont a sajtótájékoztatót leszámítva elrejtették a szemek elől Vlagyimir Putyint. Krekó szerint mindez világos üzenetet közvetít Moszkva felé: Magyarország nem Szerbia. Az amerikai lapnak az is feltűnt, hogy Putyin nyilvános megszólalásában csak röviden tért ki az ukrán válságra. A New York Times szerint feltűnő volt, hogy Orbán nem hangoztatta szokásos illiberális nézeteit, és »a megélhetési bevándorlás« témáját sem hozta szóba, ehelyett a minszki tűzszüneti megállapodást éltette."

Most akkor nem értem: túl készséges volt Orbán, sőt Putyin „feltörölte vele a padlót", vagy Orbán jelezte, hogy Magyarország nem Szerbia, és eldugta az orosz elnököt? Jó lenne egyeztetni elvtársak, mert így a sok bába között el fog veszni a gyerek! Továbbá szeretném felhívni a figyelmet Krekó Péter következő megállapítására: „Orbán megértette, hogy az ukrán válság előtt teljesen rendjén való volt Putyinnal üzletelni, ma viszont már más a helyzet". Igen, értjük. Miután Washington ideszólt Brüsszelnek, hogy mostantól tilos üzletelni Oroszországgal, érdekes módon az elmúlt néhány hónapban húsz százalékkal nőtt az amerikai áruk aránya az orosz piacon, mert hát vannak ugye a nagy elvek, a nagy elvek mögött pedig ott settenkedik a kalmármentalitás, az ócska, szemforgató, amerikai gazemberség. Mert hát, ha már egyszer a nagy elvek miatt űr támad az orosz piacon, akkor azt az űrt csak be kell valakinek töltenie, igaz? (De erre cikkünk második részében még visszatérünk.)

A másik közös és összehangoltnak tűnő mondandó az volt odaát, hogy igazából semmi jelentősége nem volt a találkozónak, ugyanis gázügyben már nem kellett semmiről megállapodni, nem kellett semmit megbeszélni, hiszen már minden le volt/van vajazva, sima ügy az egész. „Ez csak ürügy volt" – bőgött a csorda.

Ehhez képest roppant érdekes, hogy a fényességes Európai Unió energiaügyi biztosa kissé sértődötten közölte, hogy roppantul szeretne részt venni a magyar–orosz kétoldalú energiaügyi tárgyalásokon.
Akkor most ezt megint nem értem. Ha ennyire jelentéktelen ez az egész, és ennyire nulla a két tárgyaló fél, akkor a brüsszeli helytartó miért akar feltétlenül beülni a dupla nullába?

(Folytatás a hétfői számunkban)

http://www.flagmagazin.hu/jobbegyenes/bayer_zsolt_orban%E2%80%89putyin%E2%80%89gyurcsany%E2%80%892

jobbegyenes 2015. 02. 23.

A hazai ellenzék és ellenzéki sajtó narratívája Putyinnal kapcsolatban roppant egyszerű. A szocialisták és főleg Gyurcsány annak idején még a „jó" Putyinnal találkozott, de Orbán már a „rossz" Putyinnal találkozik. Tehát bűnt követ el.

Nézzük ismét a tényeket.

Ahogy az Origo 2007 márciusában írta, „Gyurcsány Ferenc bő egy éven belül harmadszor találkozik Vlagyimir Putyinnal".

Putyint első látogatásakor katonai parádéval fogadták Budapesten. És volt minden, ami szem szájnak ingere. Vendéglátás a Gyurcsány-villában, gyerekek, pulikutya, ha Putyin még öt percet marad, akkor szereztek volna egy fókát is, ami nagy, csíkos strandlabdát egyensúlyoz az orrán.

De mint tudjuk, az még a „jó" Putyin volt. A Bolgár György névre hallgató objektum múlt pénteken így öblögetett a Klubrádióban: igaz, hogy már akkor is mutatkoztak Putyinnál bizonyos autoriter vonások (!), de az egy egészen más helyzet volt.

Rendben. De miért is?

Hodorkovszkij 2006-ban már börtönben. Politkovszkaját 2006 októberében gyilkolják meg, és még az év novemberében megmérgezik Londonban Litvinyenkót. Vagyis túl vagyunk mindazon, ami miatt most Putyint rettenetes diktátornak kell szólítani művelt körökben. De amikor Gyurcsánynál járt, és mindezen dolgok már megtörténtek, akkor fontos partner volt, egy nagyhatalom vezetője, akivel minden józanul gondolkodó politikusnak jóban kell lennie. Például az energiapolitikai kérdések miatt.

És akkor ezt is járjuk körül egy kicsit.

Amikor Putyin Gyurcsánnyal találkozgatott, nem voltak szorító energiaügyi kérdések. Még tíz év volt hátra a Hornék által megkötött, amúgy gyalázatos és Magyarország számára elképesztően kedvezőtlen gázmegállapodásból. Nem volt válság – az csak akkor volt, amikor Gyurcsány járt kint Putyinnál már nem miniszterelnökként, 2009-ben. Nem volt háború, sem hideg, sem forró. Volt viszont egy európai terv egy új gázvezetékről. Ez volt a Nabucco. Akkor még létezett egy ilyen terv, akkor még Európa emlékeztetett egykori önmagára, úgy tűnt, van és lehet saját akarata, és nem Washington mondja meg, mit lehet és mit nem. És létezett egy orosz terv is, a Kék Áramlat. És akkor Gyurcsány – szembemenve az akkor még létező európai akarattal – a Nabucco helyett az oroszok tervét támogatta. Németh Zsolt kérdést is intézett a külügyminiszterhez, Göncz Kingához, az akkori beszámolók szerint így zajlott a dolog:

„A fideszes képviselő szerint a kormány vállalhatatlan álláspontot erőltet, »mikor keresztbe fekszik az egész Európa és benne Magyarország biztonságosabb és olcsóbb energiaellátását célzó közösségi erőfeszítéseknek«. Németh úgy fogalmazott, hogy a Gyurcsány-kormány asszisztál a Kreml eurázsiai orosz energiamonopólium megteremtését célzó törekvéseihez."

Göncz Kinga válaszában azt hangsúlyozta, hogy Magyarország számára a legfontosabb prioritás az ellátás biztonsága, ennek érdekében pedig részben új forrásokra, részben új elérési útvonalakra van szükség. A külügyminiszter szerint jelenleg még egyik terv sem realitás, Magyarországnak azonban nyitva kell hagynia minden opciót.

Akkor ez volt a helyzet, és a Fidesznek volt igaza. Ebből következően minden szavát vállalom akkori írásomnak:

„Oroszoknak lefeküdni energiaügyben, Putyintól ájultan elalélni és félni: gyurcsányság. Utóbb Nyugaton az egészet letagadni, s azt mondani, amit a Nyugat akar hallani (mindezt persze szemrebbenés nélkül): gyurcsányság."

Így bizony. Mindenben igazam volt. Mert, még egyszer, azon politikai mikiegerek és gazemberek kedvéért, akik most előásták ezt a cikkemet és megpróbálják ellenem fordítani, az akkori helyzet így nézett ki:

1.:   Semmilyen kényszerítő erő nem nehezedett az országra energia- és gázfronton. (Benne ültünk a szocialisták gyalázatos szerződésében.)

2.:   Nem volt válság.

3.:   Nem volt háború.

4.:   Gyurcsány viszont állandóan Putyinhoz rohangált.

5.:   Az akkor még igenis létező európai szándékkal szembemenve az orosz elképzeléseket támogatta gázvezeték-ügyben.

6.:   Igenis ájultan alélt Putyin karjaiba, és ezt az akkori sajtó valami csodálatos barátságnak adta el.

7.:    A mostani hazugságokkal szemben a Putyinnak felrótt bűnök mindegyikén túl voltunk már akkor, amikor Gyurcsány elalélt az orosz elnöktől (Hodorkovszkij, Litvinyenko, Politkovszkaja).

Ehhez képest mi a helyzet ma? Mi változott meg azóta, amióta Gyurcsány a gyerekei és pulikutyája körében ajnározta Putyint?

Nagyjából minden megváltozott.

Először is a világ és a globális, szabad versenyes kapitalizmus fennállása talán legmélyebb és legsúlyosabb válságával küszködik. Ez a válság pedig alaposan átrendezett mindent az energiafelhasználás és az energiaárak területén is.

Az idén lejár az 1996-ban Hornék által megkötött hosszú távú gázszerződés. E szerződés megalázóan rossz feltételeket tartalmazott Magyarország számára, és az ország nagyjából ötéves gázfelhasználását hagyta örökségül, amelyet nem használtunk fel, ellenben a szerződés szerint ki kellett volna fizetnünk, ráadásul egy összegben.

Európa is teljesen megváltozott. Végképp feladni látszik önmagát, és Washingtonból diktálják az európai politikát.

Az előbbi tényből következően már nincsen európai terv egy új gázvezeték megépítésére, csak arra van „terv", hogy miképpen akadályozzák meg az Egyesült Államok érdekei szerint, hogy egy új vezeték Ukrajna megkerülésével gázt juttasson el ebbe a térségbe. E „terv" keretében akadályozták meg a Déli Áramlat megépítését, demokratikus módon megüzenve Bulgáriának, hogy ne merészeljen hozzájárulni az építkezéshez a saját területén.

Ma egyedül ez a „terv" valósult meg, de ez legalább maradéktalanul.

Végül pedig az akkori „boldog békeidőkhöz" képest, amikor Gyurcsány még önfeledten művelte gyurcsányságait, történt még egy apróság: tavaly háború tört ki Ukrajna és Oroszország között. Több mint gyaníthatóan az Egyesült Államok szándékai és érdekei szerint. Erről majd a következő részben értekezünk.

Most legyen annyi elég: a Déli Áramlatot sikeresen megfúró Egyesült Államok alelnökének fia, valamint külügyminiszterének családi barátja beült az ukrán gázipari cég igazgatótanácsába. Még zajlott a csinált „forradalom" a Majdanon, amikor ők már beültek. Korrupciómentesen, tisztességesen. Mert az Egyesült Államok mindig korrupciómentes és tisztességes. Már Dick Cheney idejében is az volt. Így aztán elképzelhetjük, hány magyar tisztségviselőt tiltanának ki országukból, ha Orbán Gáspár és Szijjártó Péter legjobb barátja beülne a Gazprom igazgatótanácsába. Ez persze fikció. Ott már nincs is hely. Ott a volt német szocdem kancellár, Gerhard Schröder ücsörög…

A lényeg pedig annyi csak, hogy a magyar miniszterelnöknek ebben a helyzetben kell egyensúlyoznia Európa és Oroszország között. Erre kényszerítik a körülmények. És a magyar miniszterelnök eddig legalábbis megoldotta ezt a feladatot. És nem feküdt le az orosz elnöknek, nem alélt el tőle, viszont megoldotta a Horn-féle szerződésből ránk maradt problémát, és jelen pillanatban 250 dollárért kapunk gázt az oroszoktól. Az ukránok 380-ért, hogy legyen egy kis összehasonlítási alap. És a magyar miniszterelnök egyértelműen közölte, nem lesz hajlandó megbontani az európai egységet. Azt is közölte, csak a békében és a békés megoldásban hisz, abban bízik és abban érdekelt. Erre pedig kétszázezer jó oka van, vagyis a kárpátaljai magyarság. Erre mindjárt fel is horgadt a gyurcsányista idióták legjelesebbje, Mihancsik Zsófia, és leírta ezt:

„De az isten szerelmére, miért fontosabb bármelyik magyar instanciának a »magyar« élet, mint az emberélet? Miért nem őrjöngenek folyamatosan a kelet-ukrajnai háborúban elpusztult ötvenezer emberi élet miatt, a hidegben-hóban sebesülten fekvő civilek és katonák miatt, a házukat, vagyonkájukat, nyugodt életüket hátrahagyni kényszerült menekültek miatt?"

Nincsen a világon még egy hely, ahol ezt le lehetne írni. Úgyhogy az agyvérzés elkerülése érdekében maradjunk is ennyiben, ne elemezgessük Mihancsik mondandóját. Csak annyit jegyezzünk meg, hogy az izraeli elnök éppen most szólította fel az európai zsidóságot, ha félnek a terrortól, menjenek Izraelbe, igazi hazájuk tárt karokkal várja őket. Na tessék! Netanjahu nem a terrortól rettegő angolokért, olaszokért, franciákért, németekért aggódik, nem őket várja tárt karokkal, hanem a zsidókat. Ideje, hogy Mihancsik Zsófia a körmére nézzen ennek a nacionalistának…

folytatjuk…

Bayer Zsolt – magyarhirlap.hu

Bayer Zsolt: Orbán, Putyin, Gyurcsány (3.)

http://www.flagmagazin.hu/jobbegyenes/bayer_zsolt_orban_putyin_gyurcsany_3

jobbegyenes 2015. 02. 24.

A Putyin elleni európai és amerikai narratíva legfontosabb motívuma most az, hogy Putyin háborút vív Ukrajna ellen, lerohant, megtámadott egy független országot, és abból területeket szakított ki magának.

Nos, akkor vizsgáljuk meg ezt a háborút és a háborúhoz vezető utat.

Ehhez ismernünk kell az Egyesült Államok szerepét az eseményekben.

Tüntetések kezdődtek 2013 novemberében a kijevi Majdan téren a hivatalban lévő ukrán elnök, Viktor Janukovics és kormánya ellen. A tüntetések hamar zavargásokká, majd nyílt polgárháborúvá alakultak. A legitim és törvényes ukrán hatalommal szemben többek között olyan szereplők léptek fel, mint a náci Jobb Szektor vagy a szélsőségesen „populista" Oleh Ljasko Radikális Pártja. Különösen figyelemre méltó a Jobb Szektor fellépése, ugyanis esetükben egy valódi náci pártról van szó, amely terrorcselekményektől és hétköznapi, valamint politikai gyilkosságoktól sem riadt vissza. A nyugati és az amerikai médiában ezekből az alakokból lettek az ukrán „szabadságharcosok", az „Európa- és Nyugat-barát" hazafiak, akik ellenállnak Janukovicsnak.

Aki egy kicsit is figyelte az eseményeket, nagyon hamar rádöbbent, hogy a Majdanon nem csak ukránok harcolnak ukránok ellen, hanem jelen van egy másik erő is: az Amerikai Egyesült Államok.

Ezt a kezdeti gyanút utólag igazolta egy nyilvánosságra került hangfelvétel, amely Victoria Nuland amerikai külügyi államtitkár és a kijevi amerikai nagykövet, Geoffrey Pyatt között zajlott. A beszélgetésből kiderül, hogy az Egyesült Államok bármire hajlandó azért, hogy Ukrajnát és Oroszországot végképp elszakítsa egymástól. Az igazi cél természetesen az, hogy Ukrajnából amerikai támaszpontot csináljanak az Oroszország ellen irányuló rakéták számára, valamint az, hogy az Oroszország és az EU közötti közeledést, gazdasági együttműködést megakadályozzák.

Amerika retteg attól, hogy létrejön egy valódi eurázsiai gazdasági társulás, amely Kína mellett újabb kihívást jelentene számára. A Berlin–Moszkva tengely mindig is réme volt az Egyesült Államoknak, ezért a zavarkeltés és Ukrajna „felégetése" igazán nem nagy ár ezen együttműködés megakadályozásáért.

A nyilvánosságra került beszélgetésben Nuland elmondja, hogy az Egyesült Államok ötmilliárd dollárt (!) költött eddig Ukrajna destabilizálására. Majd többek között arról egyeztetnek, hogy kiket kell megtenni Ukrajna következő vezetőinek(!). Szergej Jacenyuk neve hangzik el, akit Nuland „Jats"-nak becézget, az elnökhelyettesnek kinézett Klicskót pedig csak „Klics"-ként emlegetik. Megbeszélik azt is, hogy „Janukovics fejét kell venni". Nuland durván káromkodva szidja az Európai Uniót, amiért az nem eléggé lelkes Ukrajna „segítésében" és Oroszország elítélésében.

„Fuck the EU" – mondja többször is a magáról megfeledkezett államtitkár. De nem csak Nuland veti bele magát az ukrajnai belügyekbe, hanem gyakorlatilag a teljes amerikai establishment. A náci és gyilkos Jobb Szektorral együtt áll a Majdan színpadán az amerikai külügyminiszter éppúgy, mint az utóbb botrányos kijelentéséről nálunk elhíresült John McCain szenátor. Nyíltan támogatják és bátorítják ezeket az erőket a törvényes ukrán hatalom elleni harcra, kezet fognak velük, lapogatják a hátukat, majd fasiszta diktátornak nevezik a magyar kormányfőt. Az is kiderül, hogy a CIA és az FBI szakértői tevékenykednek „tanácsadóként" Kijevben. Nemrégiben pedig Oliver Stone Oscar-díjas amerikai filmrendező beszélt arról, hogy a Janukoviccsal folytatott beszélgetése után nyilvánvaló számára, miszerint a Majdanon fellépő mesterlövészeket egy „harmadik fél küldte oda", s hogy mindez „magán viseli a CIA ujjlenyomatát". (A Majdan orgyilkosai tizennégy rendőrt és negyvenöt civilt lőttek le a zavargások idején.) A módszer az Egyesült Államok úgynevezett „puha erő módszere", amelyet már alkalmaztak Venezuelában, Chilében és Iránban is. A majdani tömegmészárlás a nyugati médiában természetesen úgy jelenik meg, mint az oroszbarát Janukovics-rezsim rémtette. A tény azonban az, hogy Janukovics már február 21-én beleegyezett az ellenzéki pártokkal és három európai külügyminiszterrel folytatott egyeztetésbe, ám érdekes módon már másnap a Jobb Szektor terroristái merényletekkel fenyegették meg, és ennek hatására elhagyta az országot. Ezt követően azonnal megalakult a „Nyugat-barát" kormány, „Jats" révbe ért, az új kormányt pedig Washington azonnal elismerte.

Az Ukrajna lángba borítására költött ötmilliárd dollár értelmet nyert.

Washingtonnak soha sem számítottak az értékek és az elvek. Ennek igazolására idézünk egy írást egy baloldali ikon, a volt brüsszeli biztos, Andor László tollából. A Politikatudományi Szemle 2004/3. számában megjelent Olaj és politika című esszéjében így ír a szerző:

„(…) Reagan és Thatcher egyaránt érdekeltek voltak abban, hogy Szaddám Huszein eredményes háborút vívjon az iszlám fundamentalista uralom alá került Iránnal szemben. Ez a támogatás egyszerre volt anyagi és erkölcsi természetű; Washington és London gondoskodott Irak felfegyverzéséről, és szemet hunyt afölött, hogy Szaddám Huszein a népirtásig elmenő brutalitással igyekezett megszilárdítani hatalmát a háború időszakában. Az iráni rezsim iránti antagonizmus és Szaddám Huszein különösebb feltételek nélküli támogatása Washington politikájának része maradt az iraki–iráni háború (1980–88) befejeződése után is. 1989 októberében, az iraki kurdok elleni gáztámadás utáni évben Bush elnök nemzetbiztonsági direktívát adott ki, amelyben az Egyesült Államok és Irak közötti jó viszonyt hosszú távú érdeknek nevezte, az év végén pedig feloldotta az Iraknak nyújtható kölcsönök tilalmát. 1990 áprilisában a szenátus republikánus többségének vezetője, Bob Dole (későbbi elnökjelölt) meglátogatta Szaddám Huszeint. Átadta Bush elnök üdvözletét, biztosította az iraki elnököt arról, hogy tenni fognak azért, hogy az Amerikai Egyesült Államok sajtója jobb legyen, és konkrétan a vele szemben túl kritikus tudósítóját mással váltsa fel az Amerika Hangja. (Chomsky 2003: 112) Az iraki–iráni háború – az Egyesült Államokkal ellenséges viszonyba kerülő Irán megbüntetésén, valamint a nem lebecsülendő fegyverexporton túlmenően – azért sem volt Washington ellenére, mert maga után vonta az OPEC-en belüli konfliktusok kiéleződését. Igaz, addigra az OPEC pozíciója más okoknál fogva is meggyengült.

George W. Bush »külpolitikai forradalma« és konkrétan az iraki háború vonatkozásában nem tekinthetjük mellékes körülménynek, hogy az elnök és csapatának több tagja is – ki hosszabb, ki rövidebb időn keresztül – szorosan kötődött az energiaszektorhoz. Maga Bush elnök családilag (személyesen és felmenői révén) mélyen érintett az olajiparban, de egyúttal a katonai-ipari komplexumban is. Rajta kívül is voltak azonban kormányának olyan tagjai, akik ehhez az ágazathoz kötődtek szorosan. Cheney alelnök korábban az olajipari szolgáltató Halliburton társaság vezérigazgatója volt. Donald Evans gazdasági miniszter és Stanley Abraham energiaügyi miniszter egyaránt az olajipari óriáscég, a Tom Brown alkalmazásában állt. Condoleezza Rice nemzetbiztonsági főtanácsadó pedig a Chevron igazgatótanácsának tagja volt, és még egy olajszállító tankhajót is elneveztek róla."

Világos beszéd. S ennek tükrében nyer ismét értelmet az a tény is, hogy az Ukrán gázipari cég igazgatótanácsi székébe miért ült bele azonnal az amerikai alelnök fia és a külügyminiszter családi barátja. S nem elhanyagolható tény, hogy ameddig Szaddám Huszein léte fontos volt az Egyesült államoknak, addig népirtást is elkövethetett, barát maradt. Mikor létezése kellemetlenné vált, akkor az Egyesült Államok mindjárt azt hazudta, hogy tömegpusztító fegyverei vannak. Továbbá ne menjünk el az idézet azon része mellett sem, hogy Washington megígéri Huszeinnek, jobb lesz a sajtója, sőt leváltja azt a tudósítót, aki túl ellenséges ővele. Mindezt nyilván a sajtószabadság nagyobb dicsőségére, igaz?

Érdekes az is, hogy Andor László miképpen mutatja be az Egyesült Államok politikáját Venezuelában:

„Hogy az olajkereskedelem és a terrorizmus elleni küzdelem szálai talányos módon összefonódnak, arra a Venezuelában 2002 tavaszán történtek szolgálnak tanulságos példával.

A 2000-ben újraválasztott Hugo Chávez elnök szálka volt Washington szemében, elsősorban szociális reformjai, globalizációellenes retorikája, valamint Oroszországgal és Kínával kötött katonai egyezményei miatt. Mindezeken túlmenően Chávez lépéseket tett az OPEC újjáélesztésére is. 2002. február 6-án Colin Powell külügyminiszter a szenátus előtt kétségének adott hangot a tekintetben, hogy »Chávez valóban hisz-e a demokráciában«, és kritikával illette a venezuelai elnöknek »az Egyesült Államokkal ellenséges viszonyban lévő s a terrorizmust feltételezhetően támogató államfőknél«, Szaddám Huszeinnél és Moamer Kadhafinál tett látogatásait. Nem sokkal később, 2002. április 11-én a hadsereg vezetése – a »civil társadalom« demonstrációira hivatkozva – az elnököt elrabolta. Chávez nem tanúsított ellenállást, de nem is mondott le. Pedro Carmona, az »új elnök« feloszlatta a nemzetgyűlést; egy nap alatt százhúsz »chavezista« került börtönbe. Közben Ari Fleisher, a Fehér Ház szóvivője gratulált a venezuelai hadseregnek, a Caracasba delegált amerikai és spanyol nagykövetek pedig az új elnök üdvözlésére siettek. Mivel azonban a puccs népi demonstrációkat és tömegsztrájkot vont maga után, az elnököt 48 órán belül visszahelyezték hivatalába, amivel persze Venezuelában nyilvánvalóan nem érhetett véget a »terrorizmus elleni« küzdelem. A 2002-es puccskísérlet után ellenfelei egy két hónapos általános sztrájkkal próbálták meg térdre kényszeríteni Chávezt. Az akció 7,5 milliárd dolláros veszteséget okozott a venezuelai gazdaságnak, ám az elnök a helyén maradt. Mi több, onnantól fogva a sztrájkolókat okolhatta azért, hogy megtorpant a gazdasági fejlődés és az ország recesszióba süllyedt. A teljes összeomlást a világpiaci olajárak emelkedése akadályozta meg. 2004-ben a venezuelai gazdaság új erőre kapott; az első negyed évben 30, a másodikban 15 százalékos növekedést regisztráltak. Addigra azonban már az elnök eltávolítását célzó mozgalmak önjáróvá váltak, új eszközt találva céljuk eléréséhez: az elnök visszahívását. A sztrájkot, majd pedig a visszahívási kampányt szervező »civil« mozgalmakat jelentékeny összegekkel támogatta az egyesült államokbeli National Endowment for Democracy."

Érdekes a fenti szövegben, hogy a baloldali Andor László idézőjelbe teszi a Chávez ellen felhasznált és Amerika által támogatott „civil társadalom" és „civilszervezetek" fogalmat, ezzel jelezve, hogy szó sincs itt semmiféle civilekről. Hanem idegen zsoldban álló politikai aktorokról. Talán nem tanúság nélkül való ez most és itt Magyarországon, amikor az Egyesült Államok kormánya harcol a magyarországi „civil" szervezetekért.

De visszatérve az ukrajnai eseményekhez, az a lényeg, hogy a kialakult helyzetben népszavazásra került sor a Krímben, amelyet Moszkva támogatott. A hetvenhét százalékban oroszok lakta, stratégiai jelentőségű félszigeten a népszavazás nyolcvanhárom százalékos részvétel mellett azt az eredményt hozta, hogy a lakosság az Oroszországhoz való csatlakozás mellett döntött. Az igenek aránya kilencvenhat százalékos volt. Ezután a Krím félsziget Oroszországba olvadt. A népszavazást nem ismerte el sem az Egyesült Államok, sem pedig Nyugat-Európa. Ami annak fényében érdekes, hogy nevezettek – a trianoni utódállamok kivételével, ami teljesen érthető! – azonnal és haladéktalanul elismerték Koszovó függetlenségét és elszakadását Szerbiától.

Kelet-Ukrajnában az ottani orosz többség szintén el akar szakadni Ukrajnától, illetve a legutóbbi, minszki béketárgyalásokon beleegyezett abba, hogy megelégszik a széles körű autonómiával. Oroszország pedig természetesen támogatja a szeparatistákat. Hogy is írta Andor?

„A 2000-ben újraválasztott Hugo Chávez elnök szálka volt Washington szemében (…) Oroszországgal és Kínával kötött katonai egyezményei miatt."

Értem. De akkor azt magyarázza meg valaki, Oroszországnak miért kellene tétlenül néznie, hogy amerikai rakétákat telepítsenek a NATO-támaszponttá váló Ukrajnába.

Bayer Zsolt – magyarhirlap.hu

 

1996-ban a horn gyula féle kormány - mszp és a szdsz, olyan megállapodást kötött az oroszokkal, hogy...
2/24/2015 9:54:24 AM

1996-ban a horn gyula féle kormány - mszp és a szdsz, olyan megállapodást kötött az oroszokkal, hogy a fel nem használt gázt is ki kellett volna fizetni!!! Akkor mikor lejár, azaz most. Másik viccük a 2013-tól bevezetendő nyugdíjadó volt. Baloldaliság, meg a nemzeti érdek érvényesítése mi? Meg bokros neolib megszorításai, születések száma megfeleződött szépen tőlük, tb támogatások szűkítése pl azóta nem jár fogorvoshoz sok ember, és a többi. Egy igaz mondás jut eszembe horngyufáról IS, csak a halott szocionista a jó szocionista. De annyira azért nem hogy szobrot állítsanak neki, meg termet nevezzenek el róla az eu parlamentben.

Az lmp-s irritáló hangú zsidópitsa Duna-parti oroszellenes hisztije, az egész pártjának mondandója egy az egyben megegyezik a szocikéval, az erlőadásmód is lendvais, vadai vadkan ágneses, sz'al nem lehet más a politika, az is ugyanúgy atlantista cionista liberális párt.

A Putyin – Orbán gázmegállapodás magyar vonatkozású előzményeiről

https://internetfigyelo.wordpress.com/2015/02/22/a-putyin-orban-gazmegallapodas-magyar-vonatkozasu-elozmenyeirol/

"Következő megjegyzésem, kérdéseim az MSZP, az abból „kiszakadt" DK, PM, és az általam SZDSZ utódpártjának tartott LMP, valamint a liberális médiához szól:
Önök „jeles" képviselői az Európai Unióhoz fordultak a sajtón keresztül is, Putyin – Orbán földgáz megállapodás kapcsán, kérve az EU beavatkozását! Ez ügyben még Maros Seftovic energiaügyi EU biztos figyelmét is felhívták arra, hogy Orbán szembemegy az unió energiastratégiai elképzelésével. Ezen túlmenően azt a valótlan állítást is felhozták, hogy Putyin magyarországi tárgyalásának eredményeként új földgáz szerződés aláírására került sor! Felhívom figyelmüket az alábbiakra: Valójában egy 1996 óta érvényben lévő földgáz szállítási szerződés meghosszabbításáról volt szó! Mivel a szerződés jóval az EU csatlakozásunk előtt került aláírásra, sem a szerződés sem annak meghosszabbítása nem tartozik az EU kompetenciájába! Bármely szerződés futamidejének meghosszabbítása kizárólag csak az azt eredetileg aláíró felekre tartozik! Ha valamilyen furcsa oknál fogva ez az unióban nem lenne igaz, és ha az unió megbünteti Magyarországot, akkor kérem, fizessék azt ki Önök! Van miből. Tanácsot is adok: pártjaik és sajtójuk külföldi támogatásából, esetleg a Norvég alapból, vagy személyes jövedelmükből!
Kérdezem Önöktől:
Miért akarnak Önök szándékosan kárt okozni az ország költségvetésén keresztül a magyar embereknek?
Miért állítanak hamis dolgokat (lásd: új szerződés) az Európai Unió felé! A közös sajtótájékoztatón kifejezetten arról volt szó, hogy Magyarország – feltehetően az eredeti szerződés feltételei mellett – kötbérfizetés helyett, levásárolhatja a 22 milliárd köbméter földgázt, miközben dolgoznak egy új, későbbiekben életbe lépő földgázszállítási szerződésen!
Tulajdonképpen mi az Önök célja?
Miért gondolják úgy, hogy minél rosszabb nekünk, állampolgároknak, annál jobb Önöknek?
Kérem, árulják el nekem, hogy ilyen torz, hazug, és a magyar emberekre egyértelműen káros, nyugatot ránk uszító tevékenységük után, ki a búbánat fog Önökre szavazni a legközelebbi alkalomkor, illetve milyen körökből kerül ki mégis, esetleges szavazóbázisuk"

 

Graham Phillips brit újságíró nem olyan fajta, mint a ballib média Ukrajnába kiküldött falschriporterei...
2/24/2015 9:21:18 AM

Graham Phillips brit újságíró nem olyan fajta, mint a ballib média Ukrajnába kiküldött falschriporterei, akiket ott is utálnak. :D

Leoroszbérencezik aki az igazság pártján áll, de csak azok bérenceznek akiket ezért fizetnek. Ez tényleg a "baszod béla" kategória, hogy a nagypofájú 444-típusú libsák trágárul fölényeskedve hülyegyerek kioktató stílusban általánosítva gyűlölködik az oroszokra, de ha te neoliberálisozod, mert az is, akkor máris náci vagy.

"elegem van abból, hogy minden nap térdig a hazugságban járjak, még ha ez csendes és komfortos környezetben is zajlik is"

Egy angol gentleman Novorosszijában

https://kuruc.info/r/4/139839/

Graham Phillips brit újságíró különös életpályát futott be eddig. Valószínűleg szülővárosa, Nottingham levegője is befolyásolta választását, hiszen a ma már csendes angol város melletti sherwoodi erdőben rejtőzőtt Robin Hood, az angolok hőse, aki csapatával rendszeresen kifosztotta az arra járó arisztokratákat, és a legenda szerint a zsákmányt szétosztotta szegények között.

Nyilvánvaló, hogy a nottinghami seriffnek oly sok fejfájást okozó, az íjat, nyilat mesterien kezelő hős történetére sok túlzás is rárakódott a nép ajkán, ám az új, modern Robin Hood története itt és most zajlik a szemünk láttára. Phillips az újságírói tanulmányok után egészen 2010-ig hűségesen körmölte írásait egy kis angol hírügynökségben. Ekkor sorsa Ukrajnába vetette, ahová az angol labdarúgó-válogatottal utazott egy mérkőzésre. Visszatérve Angliába, egykori cégével szabadúszó újságírói szerződést kötve újra Ukrajnába utazik, és riportokat, vezércikkeket ír az akkor már bőven a narancsos forradalom ölelésében vergődő országról, amelyeket saját készítésű fotóival illusztrál. Híreit gyakran átvette a Newsweek, a Politico Magazine és más kiadványok.

2012-ben a labdarúgó Európa-bajnokság eseményeit kommentálja az ukrán és lengyel városokból. A 2013. év újfent Ukrajnában találja, ahol Ogyesszában irodát nyit és mikroblogján, valamint a YouTube-on helyez el riportokat a forrongó országról. https://www.youtube.com/user/gwplondon Ez idő tájt köt szerződést a Russia Today tv-csatornával, amely mint külső tudósítót alkalmazza. Nagy visszhangot kelt egy riportja Angliában egy brit üzletember, Barry Pring bestiális ukrajnai meggyilkolásáról, erről könyvet is ír Ukraine - Man, woman, sex, murder címmel.

A 2013-as év végén ő is a Majdanon tűnik fel, ahol kamerájával a legmelegebb helyzetekben filmez. Bátor és szókimondó, a hivatalos brit tájékoztatás vonalától merőben eltérő riportjai miatt több figyelmeztetést kap az angol külügyminisztériumból, és „nem garantálják testi épségét, ha továbbra is keresi a bajt". A továbbiakban aktívan részt vesz Novorosszija eseményeinek a „másik oldalról" való megvilágításában, ami miatt újabb konfliktusba keveredik az angol külüggyel.

„Mivel az ön tevékenysége megközelíti az aktív harcos viselkedését, különösen ha szeparatista fegyveresekkel pózol a kamera előtt, továbbra is mélyen nyugtalanít minket, hogy biztonságát nem tudjuk garantálni."

Phillips a figyelmeztetésekre fittyet hányva továbbra is küldi éles riportjait Novorosszijából, egy ízben az ukrán titkosszolgálat letartóztatja. A kijevi angol követség - becsületére legyen mondva - hosszas tárgyalások után „kihúzza a bajból" és hazaküldi Angliába. Kis idő múlva újra Dél-kelet-Ukrajnában tűnik fel a makacs száguldó riporter, egy éles helyzetben meg is sebesül, a szakadárok ápolják. Ahogy beforr a seb, újra „visszamászik" a poklok poklába, és hallatja hangját a YouTube-on.

„Lehet, hogy az én tevékenységem önöknek furcsának tűnhet" - írja az angol külügyminisztériumba címzett levelében - „de uniformist húzok, ha tudósítok, és ezt azért is teszem, hogy ne hívjam fel magamra és azokra a figyelmet, kik ekkor a harcok közben mellettem vannak. Egyebekben pedig azért vagyok itt, mert megtaláltam azt az igazságot, amelyet minden újságírónak keresnie kell, és elegem van abból, hogy minden nap térdig a hazugságban járjak, még ha ez csendes és komfortos környezetben is zajlik is" - fejezi ki hitvallását korunk Robin Hoodja.
Forrás: Anna News
Derek Muir
London

 

A ballib média hazudott erről a történésről is. Libajnai megérdemli hogy pert veszítsen. És főleg a ...
2/24/2015 9:04:24 AM

A ballib média hazudott erről a történésről is. Libajnai megérdemli hogy pert veszítsen. És főleg a hitelességéből, a médiájuk és politikusaik egyaránt. Meg azok is, akik a liberális fideszesek közül szintén nekiestek. Balog, navracsicska, meg a többi ugyanúgy libsák narancsbarom.

Személyeskedő, lejárató jellegű hazugságok, bizony. Személyes, lejárató jellegű igazságok szinte bármelyik politikából élő ballibre ráhúzhatóak, és tényleg igazak. Becsület vagy jó hírnév csorbítására alkalmas bizonyítható tényeket állítani nem rágalmazás. :)

Gaudi elégtételt vesz a hazudozó Bajnain

https://internetfigyelo.wordpress.com/2015/02/23/gaudi-elegtetelt-vesz-a-hazudozo-bajnain/

Gaudi-Nagy Tamás ügyvéd, a Nemzeti Jogvédő Szolgálat ügyvezetője ellentámadásba lendült. Jó hírnevének megsértése miatt személyiségi pert indított a Hajdú-Bét ügy, majd az egyéves "szakértői" kormányfőségéről hírhedtté vált Bajnai Gordon ellen, aki tavaly májusban az európai parlamenti választások záró kampányvitájában az ATV-n milliók előtt nem átallotta azt a hazugságot világgá kürtölni, hogy a nemzeti jogvédő, volt
országgyűlési képviselő tavalyi májusi földvédő tüntetésen köpködött és akasztófára juttatásra szólított fel a délvidéki Pásztor Istvánnal szemben.

A február 12-én tartott tárgyaláson nem jelent meg sem az azóta ismét megbukott és az elszámoltatás elől a gazdasági életbe visszavonult Bajnai, sem jogi képviselője, csak írásban terjesztett utóbbi védekezést elő arra hivatkozással többek között, hogy Bajnai tettéért az Együtt tartozik felelősséggel.

A nemzeti jogvédő egymillió forint sérelemdíjat követel, bár megfontolás tárgyává teszi a mérték felemelését jogfejlesztő jelleggel, mert a közéletben tűrhetetlenül elszaporodott személyeskedő, lejárató jellegű hazugságoknak végre megfelelő szankciókkal kell végét vetni.

Reméli, hogy a következő tárgyalás elől Bajnai nem futamodik meg gyáván és vállalja tettének következményeit, illetve a bíróság az új Polgári Törvénykönyv alapján elrettentő mértékű sérelemdíjat szab ki.

http://www.youtube.com/watch?v=fCxLRWMErJo

 

Elvásárolják, vagy átváltják, amíg még ér valamit. Közben az aranyat is gyűjtik az oroszok és kínaiak...
2/24/2015 4:17:44 AM

Elvásárolják, vagy átváltják, amíg még ér valamit. Közben az aranyat is gyűjtik az oroszok és kínaiak, egyébként az usa is.

Elkezdődött: Oroszország egy hónap alatt dollártartaléka 20 százalékán adott túl

http://idokjelei.hu/2015/02/elkezdodott-oroszorszag-egy-honap-alatt-dollartartaleka-20-szazalekan-adott-tul/?utm_source=feedburner&utm_medium=email&utm_campaign=Feed%3A+IdokJelei+%28Id%C5%91k+jelei%29

 

Egységes és egész világra kiterjedő gazdasági és katonai hatalom, néhány nagy és sok kis ország összefogása...
2/24/2015 2:37:01 AM

Egységes és egész világra kiterjedő gazdasági és katonai hatalom, néhány nagy és sok kis ország összefogása lesz képes csak megtörni a dollár, és ezzel együtt a cionizmus egyeduralmát a világban. Az a nemzeti és nemzetközi érdek, hogy ne az usa mondja meg ki legyen nálunk kormányon, ugyanis mindig a legnemzetellenesebb, legneoliberálisabb, és emberileg is legrohadtabb belpesti zsidó bandát támogatták csak és kizárólag. Azokkal nekünk nincs miről tárgyalni, még szövetségesnek sem jók, hülyének is néz az ilyen ha bízol benne, első adandó alkalommal vígan elárulnak.

Tavaly usrael belügyeinkbe disznómód beavatkozó ügynökei megkeresték simicskát, és ajánlatot tettek neki?! Ilyesmi történhetett! A nyár végén "bolondult" meg, azaz nyíltan atlanti cionliberál alapállásból kritizálta a kormányt. A liberális fidesz akár külön is válhat, azt pletykálják kész zoltánt is támogatta a párt libsi szárnya. Szabad demokrata szabad madarak, akik még mindig soros emberei. Navracsics. A régiek közül mellár tamás, a neolib ortodoxia szószólója "kormánykritikus" nyilván ingyen nyilvánul meg, annyira mint amennyire politikai érdek nélkül szerepelteti a ballib média is, not. :P

Ami a fideszben nem tetszik, az a liberális vadkapitalizmus, a szintén libsi alap nihilizmus, harácsolás és urizálás, ami jellegzetes negatív zsidó viselkedés. Ha nem volna Jobbik ki kéne találni, hogy 18-ban ne a ballib váltsa már a kormányt, mert az a banda !még! rosszabb ezeknél is. Ott mindenki simicska meg lázár.

Egyre több ország egyezik meg abban, hogy egymás közti kereskedelemben nem dollárt használnak eztán. Mi szempontunkból az a jelentősége, hogy magyarországi de antimagyar ellenségeinket usraelből finanszírozzák. A fizetett röhögtetők és gyalázkodók médiája is például veszteséges, alig veszik a papír alapú lapokat, a neten meg ingyen van a kontent ugyebár. Na meg a liberalizmus értékellenességét feljelentgetésekkel és spiclickedéssel, lejáratókampányokkal kizsarolni létrehozott álcivil szervezetek. Ami a négy mancs volt a libamáj előállító gazdáknak, az a feminista - vadliberális álcivil bagázs a családok létének. Kellemetlen tény, ha nyitott és befogadó valaki, nincs fenntartása a forrással kapcsolatban, nem kíváncsi legelőször is arra ki és miért írja az újságot, szerkeszti a műsort, akkor igenis befolyásolható még a legintelligensebb ember is. A nőknek szánt média, nők lapja meg a többi, ordas vadliberális és nyíltan politizálnak. Minden politika ami közügy, az emberek életvitele is, az hogy miket tartanak fontosnak a saját életükben, mert a másiknak én vagyok a másik ember.

Ezt a gonosz birodalmat a pénzzel lehet megbuktatni, ha pénzének fedezetét nem fogadják el a világban. Ez történik egyre több helyen. Egy nagy bumm lesz a dollár lufi zsidó magánbank, azaz fed általi felfújásának a vége, akkora válság még sosem volt mint ami akkor lesz. Látni, hogy készülnek rá, azok is akiknek nem kéne - a hatalom jelenlegi birtokosai.

Akinek van dollárban megtakarítása, váltsa euróra, vagy rubelre, az most úgyis sokat gyengült, innen csak erősödni fog. Érdekes kísérlet lenne a "mindenki vegye ki az összes pénzét a bankból" is, bankárék fosnak ettől rendesen, legutóbb egy francia focistát meghurcoltak amiért ezt javasolta a háttérhatalom elleni harcban. :)

Boros Imre: Deficit és világpénz

http://www.flagmagazin.hu/gazdasag/boros_imre_deficit_es_vilagpenz

gazdaság 2015. 02. 19.

Ma már a világ országainak pénzügyi politikáját lényegében a Federal Reserve diktálja.

Az évtizedek óta növekvő feszültségeket halmozó nemzetközi pénzrendszer lényegét úgy érthetjük meg legjobban, ha összehasonlítjuk az ugyancsak évtizedekig működő és az első világháború kitörésekor végleg feledésbe merült nemzetközi pénzrendszerrel, az arany standarddal.

Ebben a rendszerben az országok pénzét nemesfémek, többnyire arany és ezüst képezték. A központi jegybankok rendelkezésére álló fémkészletek szabtak határt annak, hogy a fém fedezetével mennyi pénzhelyettesítő kerülhet ésszerűen forgalomba. A nemzetközi fizetéseket nemzeti pénznemekre kiírt pénzhelyettesítőkkel (kereskedelmi váltókkal) intézték. Ha valamelyik központi bank laza pénzpolitikája következtében túl sok pénzhelyettesítő került forgalomba és jutott külföldi tulajdonosokhoz, azoknak azonnal létrejött a túlkínálata. A túlkínálat csökkentette az illető pénz árfolyamát. Eljött a pillanat, amikor a csökkenő árfolyamú pénznem külföldi tulajdonosai inkább beváltották aranyra a kibocsátó jegybanknál a pénzhelyettesítőket, mint hogy elszenvedték volna az árfolyam további esését.

Az aranyra történő átváltást mindig gondos kalkuláció előzte meg. Mi kerül többe, elszenvedni az árfolyam esését, vagy vállalni a fizikai valóságában megtestesült nemesfém kezelésével kapcsolatos költségeket. Kialakultak tehát a még elviselhető pénzügyi volatilitás (bizonytalanság) természetes határpontjai az úgynevezett kiviteli és behozatali aranypontok formájában, amelyek jelezték a piacnak a mozgásteret, amivel műveleteik kockázatainak kalkulálásakor számolni lehetett.

A kamatszintek mozgására is kiterjedt a bizonytalanság behatárolása, hiszen a pénztömegek országok közötti mozgását, a pénz kínálatának és keresletének alakulását is az aranypontok szabályozták. Eddig és ne tovább. A pénzpiac valóban tökéletesen szabályozott volt, a kereskedő, a befektető, de maga az állam, beleértve a jegybankot is, pontosan tudott az árfolyammal és a kamatokkal kalkulálni. A piaci működés szabályrendszere egyáltalán nem függött politikailag motivált emberi tényezőktől. Az államok által ellenőrzött jegybankoknak csupán az volt a feladatuk, hogy a mögöttük lévő gazdaságok érdekében éberen figyeljék a határokat, és ha kell, időben beavatkozzanak a pénzforgalomba, csökkentsék vagy növeljék a pénztömeget.

Az első és a második világháborút akár egy kétkötetes regénynek is tekinthetjük. Legalábbis pénzügyi szempontból. A két világégés közt eltelt két évtizedet pedig úgy, hogy az olvasók (Európa népei) felkészülnek a második kötet olvasására. A korábbi hadviselő felek között a két világégés között soha nem restaurálódott a korábbi aranystandard, mindenki maradt a saját portáján, terjesztette nemzeti pénzét a befolyási övezetében. Új nemzetközi pénzügyi rendszer létrejöttére a második világháború után került csak sor, ezúttal a háborúból abszolút győztesként kikerülő Egyesült Államok feltételei szerint. (Az egyetlen ellenjavaslatot, amit az Egyesült Királyság nevében Keynes képviselt, lesöpörték az asztalról.)

A nemzetközi forgalomban elfogadott világpénz pozíciójába az amerikai dollár került.

A működőképes aranystandarddal kapcsolatos pozitív érzésvilág fenntartására a külföldi jegybankok részére fix árfolyamon (harmincöt dollár unciánként) történő beváltást helyeztek kilátásba, amit azonban az amerikai fél az egyetlen beváltási kísérlet alkalmával is nagyon rossz néven vett, arra soha nem is került sor. A háború utáni európai és ázsiai dolláréhséget azonban hamarosan dollárbőség váltotta fel. A dollárt kibocsátó, magántulajdonosok által birtokolt amerikai jegybank ebben a rendszerben akadálytalanul finanszírozhatta az amerikai cégek terjeszkedését a világpiacon, legyen az áruvásárlás, vagy éppen tőkejavak megszerzése. A terjeszkedést erős állami támogatás is kísérte gazdasági és katonai értelemben is. Amerika vásárolt és dollárral fizetett. A világ más részein pedig a kapott dollárt nemzeti valutára váltották, és nagy része a központi bankba került, mert a dollárért mindig adott nemzeti pénzt a központi bank.

Az Amerikán kívüli dollárkészletek szaporodásával a hitelezés is megindult dollárban, létrejött az európai dollárpiac. A központi bankok nem tudtak a feleslegesnek ítélt dollárkészletektől megszabadulni. Az aranystandardban megszokott aranyfék – noha működtetését kilátásba helyezték – soha nem működött. Helyette 1968-tól a hivatalos (de soha nem működő) aranyár mellett megjelent a több mint háromszoros, később tovább emelkedő piaci aranyár. (Hasonlóan a szovjet hiánygazdasághoz, amelyben a hivatalos áron nem volt kapható szinte semmi, csak többszörös feketepiacin, csak itt ez a hiánypiac a valóságos pénzárura, az aranyra korlátozódott.) Ez a látszat azonban 1971-ben megszűnt. A dollár augusztusi leértékelése, majd a valuták szabad árfolyammozgásának 1973-as meghonosítása megfosztotta a világ pénzrendszerét mindenfajta objektív korláttól, rászabadította a világgazdaságra a kiszámíthatatlan és egyre növekvő bizonytalanságot.

A német Bundesbank és más központi bankok felhalmozott dollárkészletei korábbi értékük harmincöt-negyven százalékára estek. Óriási veszteségeket kellett elkönyvelniük.

A Federal Reserve Bankok azóta is ontják a dollárokat refinanszírozás keretében cégeknek és az amerikai államkasszának. Az utóbbi tetszés szerinti deficiteket halmoz, az eladósodottság jóval a GDP száz százaléka feletti. Hasonlóan állandósult a deficit az amerikai kereskedelmi mérlegben is. Amerika vásárol, vásárol, fegyverkezik, külföldi „demokráciaexport"-műveleteket pénzel. A világ meg halmozza a dollárt, amelynek értékét belátása szerint változtatja a magántulajdonban lévő Federal Reserve. Félni azonban a pénzesőtől nem kell Amerikában, s inflációtól sem kell tartani, mert kellő mennyiségben importáruk érkeznek, az árak stabilak, mert az exportőröknek fizetett pénzt az eladók amerikai kincstári papírokba fektetik jobb híján. Időnként azonban a felszaporodott dollárok külföldön nagyot veszítenek az értékükből – de a dollártól nincs hatékony menekvés. Svájc nem tudja vég nélkül fogadni a menekülő pénzeket, Japán sem, Svédország, Dánia sem – és mások sem. Ezek az országok kénytelenek a beáramló pénz árfolyamfelhajtó hatása miatt kényszerűségből negatív pénzpiaci kamatokkal védekezni. A dollárok kénytelenek újra visszamenni Amerikába, és az államkincstárt finanszírozni szinte hozam nélkül.

Ma már a világ országainak pénzügyi politikáját lényegében a Federal Reserve diktálja. Ez Amerikának ingyenes megahitelt eredményez, a dollárfelhalmozók kezében viszont szinte holt ez a tőke. Folytatható ez a végtelenségig? Képesek tenni valamit azok, akik ezt végképp elunták, vagy belenyugszanak, hogy a világot egy láthatatlan, de nagyon is érzékelhető, senki által nem választott magán-fináncabszolutizmus irányítsa a demokrácia legnagyobb dicsőségére, aminek még az említése is maga a politikai illetlenség? Ez ma a kérdések kérdése, de válasz nincs.

Boros Imre – magyarhirlap.hu

 

You are receiving this email because you subscribed to this feed at feedmyinbox.com

If you no longer wish to receive these emails, you can unsubscribe from this feed, or manage all your subscriptions

Feliratkozás: Megjegyzések küldése (Atom)