Milyen Panama? Itt közelebb, a belga-francia-német határon van ez a kis bankárköztársaság. Létezhet az unió területén ilyen, ennyit is ér az eu korrupció és közpénztolvajlás ellenes harca. "Luxemburg egy adóparadicsom. Luxemburg egy offshore-ban utazó, ócska kis appendix, egy szatócsbolt, egy önmagát hercegségnek becézgető kalmárság, ami abból él, hogy lop, csal, hazudik. Luxemburg több pénzt lopott el fennállása alatt, mint bárki más Európában. Egyáltalán nem véletlen, hogy ennek a szemétdombnak egykori vezetője, a legfőbb offshore-lovag vezeti ma az Uniót." juncker az

Milyen Panama? Itt közelebb, a belga-francia-német határon van ez a kis bankárköztársaság. Létezhet az unió területén ilyen, ennyit is ér az eu korrupció és közpénztolvajlás ellenes harca.

"Luxemburg egy adóparadicsom. Luxemburg egy offshore-ban utazó, ócska kis appendix, egy szatócsbolt, egy önmagát hercegségnek becézgető kalmárság, ami abból él, hogy lop, csal, hazudik. Luxemburg több pénzt lopott el fennállása alatt, mint bárki más Európában. Egyáltalán nem véletlen, hogy ennek a szemétdombnak egykori vezetője, a legfőbb offshore-lovag vezeti ma az Uniót." juncker az

Az oroszországi javakat rablóprivatizációs időszakban összeharácsoló, majd a lopott javaikat offshore-ba kimentő oligarchák Putyin ellensek szoktak lenni, és zömmel nem is élnek Oroszországban. Abramovics pl. Neokon zsék.

A Tax Justice Network adatai szerint Magyarország méretéhez és tőkeerejéhez képest példátlanul nagy veszteségeket szenvedett az elmúlt évtizedekben az offshore jelenség miatt.

242 milliárd dollár magántőke – a teljes magyar államadósság két és félszerese – került offshore számlára.
Az összeg abszolút mértékben is hatalmas: ezzel a világranglista 12. helyét foglaljuk el. Európából senki nem előz meg bennünket, és a többi kontinensről is csak gazdasági világhatalmak és néhány olajország. A sokat szidott európai válságállamok – például Görögország – nincsenek az első húszban sem. Tekintve, hogy a kommunizmus alatt nem léteztek jelentős magánvagyonok, ezért megkockáztatható az állítás, hogy a 242 milliárd dollárnyi offshore pénz nagy része a privatizáció során került magánkézbe. Az ország ezzel kétszeresen is pórul járt: a gyakran érték alatt dobra vert állami javak nem is maradtak az országban, hanem adómentesen külföldön fialtak tovább.

Magyarországnak maradt a folyamatos eladósodás, hitelfelvételek és megszorítások ördögi köre – kormányzatoktól függetlenül!!! Ráadásul a magyar offshore milliárdosok közül még Berezovszkijok és Abramovicsok sem kerültek ki. Pedig a külföldi milliárdosokat sorozatban termelő Oroszországból is csak alig több mint háromszor annyi pénzt sikerült külföldre juttatni, mint Magyarországról. Ráadásul Magyarországnak akkoriban nem volt olyan vezetője sem, mint Vlagyimir Putyin, aki hazahozatta az offshore paradicsomokba síbolt vagyonok jelentős részét.

Ebből a szempontból új megvilágításba kerülhet a magyar adósságválság: valóban nem lett volna szükség IMF-re és uniós mentőövre – de bokros-, gyurcsány- csomagra sem -, ha a politikai elit az elmúlt 20-25 évben hatékonyan fellép az országkárosító jelenséggel szemben.

Nekünk magyaroknak a szocionisták az offshore rablólovagjaink.

"a vizsgálatot lefolytató Oknyomozó Újságírók Nemzetközi Konzorciuma mögött az az Amerikai Közintegritási Központ (CPI) áll, amelynek a támogatói között megtalálható a Carnegie Corporation, a Ford Alapítvány, a Soros Györgyhöz kötődő Nyitott Társadalom Alapítvány, a Rockefeller Testvérek Alap, illetve a Rockefeller Család Alap."

A transzatlanti integráció eszköze a Panama-botrány?

Sokan megkérdőjelezték már a panamai offshore-kiszivárogtatás "hitelességét" – most egy volt kiszivárogtató azt mondja, szerinte nem hiteles dokumentumokról van szó, hanem az Egyesült Államok próbál ilyen módon leszámolni ellenlábasaival. Euroszkeptikusok, nem-nyugati hatalmak prominens alakjai kerültek célkeresztbe az ügy során, amibe egyetlen amerikai sem bukott bele.

2009-ben az Egyesült Államok igazságügyi minisztériuma 780 millió dollár büntetést szabott ki az UBS svájci bankra, miután Bradley Birkenfeld belső információkat hozott nyilvánosságra a bank adóelkerülésben betöltött szerepéről. Birkenfeld most azt mondja, a Panama-üggyel kapcsolatban komoly kételyek merülnek fel, és sokkal valószínűbb, hogy politikai leszámolásnak lehetünk szemtanúi, minthogy valóban válogatatlan adatok jutottak nyilvánosságra. A CNBC-nek adott interjúja során azt is kijelentette; szerinte a CIA áll a Panama-botrány kirobbantása mögött, és az Egyesült Államok ilyen módon próbál leszámolni politikai, gazdasági ellenfeleivel.

"Tagadhatatlan tény, hogy a felmerült nevek kimondottan vagy kimondatlanul mindannyian az Egyesült Államok ellenségei – Oroszország, Kína, Pakisztán, Argentína – és nem látunk egyetlen amerikai nevet sem. Miért nem?"

Birkenfeld a hírügynökségnek nyilatkozva azt mondta, bár ez a kiszivárogtatások történetének legnagyobb botránya, vélhetően titkosszolgálati művelet áll az ügy mögött. "Ha egy országnak rendelkezésre állnak olyan szervezetek mint az NSA és CIA, melyek külföldi kormányok után kémkednek, könnyedén beférkőznek egy ilyen vállalatba."

A volt kiszivárogtató arra hívta fel a figyelmet, hogy a nyilvánosságra hozott dokumentumok vélhetően kellő körültekintéssel kerültek megválogatásra, mert semmilyen formában nem ártottak amerikai érdekeltségeknek – egy valódi tömeges kiszivárogtatás esetén egyszerűen nem történhetne meg ilyesmi, akarva-akaratlanul is közé került volna néhány amerikai botrány lehetősége.

A Panama-botrány első áldozata Sigmundur David Gunnlaugsson izlandi miniszterelnök volt, aki alapvetően a transzatlani integráció útjában állt. Tavaly egyértelműen kijelentette, hogy az izlandi gazdaság válságból való gyors felépülése nem történhetett volna meg, ha Izland az Európai Unió tagállama lenne. A szigetország földrajzilag az USA-Oroszország-Európai Unió háromszögében helyezkedik el; a Panama-botrány gyakorlatilag egy nagyhatalmak közti frontországban buktatott miniszterelnököt, így leginkább az ukrajnai puccshoz – Mikola Azarov lemondatásához és Viktor Janukovics elűzéséhez – hasonlítható.

Egy másik ilyen prominens "áldozat" David Cameron brit miniszterelnök, aki lehetővé tette, hogy a lakosság népszavazást tartson az uniós tagságról, miközben a közvélemény-kutatások alapján még nem egyértelműen látható, hogy az emberek a tagság fenntartása vagy a kilépés mellett voksolnak-e. Cameron szintén a transzatlanti integrációt hátráltatta azzal, hogy országa számára számos mentességet kényszerített ki az Európai Unió központosítási törekvéseivel szemben.

http://www.hidfo.ru/2016/04/a-transzatlanti-integracio-eszkoze-a-panama-botrany/