Sólyom László, mi jut róla eszembe. "Felébredt téli álmából a demokrácia volt őre"

Sólyom László, mi jut róla eszembe. A Láthatatlan Alkotmány = magukat láthatatlannak álcázni próbáló szadesznyikok! Na, ebben a választási rendszerben legalább nem lehet azt eljátszani, hogy csak az első forduló után döntik el a pártok, kivel állnak össze. Nem lesz még egy áljobbos, becsapós dávid ibolya, vagy kupa mihály. A volt köztelnök, akit érdekes módon nem kezdett ki a liberálmédia se akkor se most, bizony oda való a libás meg fletó mellé, egyazon érdekkör!

Felébredt téli álmából a demokrácia volt őre

Annyira fennállt „a hatalomgyakorlás hitelességi válsága", hogy polgárháborús helyzet alakult ki.

2014. február 20. 10:22 gondola.hu

Paks ébresztette föl a szendergő demokráciaőrt. Döbbenetes módon „a hatalomgyakorlás hitelességi válságáról is beszélt" az, aki éveken át az akkori alkotmány szerint a demokrácia legfőbb strázsájaként vette fel busás fizetését az adózóktól.

Éveken át aludta téli álmát.

Nem vette észre, hogy az akkori miniszterelnök vallotta be nagy nyilvánosság előtt: végighazudtuk az utóbbi másfél két évet, tudtuk, hogy amit mondunk, az nem igaz, hazudtuk reggel, éjjel meg este.

Ennél brutálisabb alkotmánysértést nem lehet elképzelni.

Az a miniszterelnök, akinek alkotmány szerinti legfőbb feladata lett volna, hogy a törvények betartatását szavatolja, önmaga sértette meg durván a törvényt: az állampolgároknak lehetetlenné tette a közérdekű adatok megismerését.

Sőt: „trükkök százaival" hamisította is azokat.

Mindennek bevallásakor csendben megbújt a demokrácia legfőbb őre. Holott e napokban annyira fennállt „a hatalomgyakorlás hitelességi válsága", hogy polgárháborús helyzet alakult ki. Heteken át tiltakozók lepték el a Parlament előtti teret.

Majd az 56-os évfordulón piros lett a vér a pesti utcán.

Az alkotmányos jogaikat törvényesen gyakorolni akaró polgárokra karhatalmat küldött a hazugságvész korszakának rémfigurája. A békés tüntetőkre lovas rendőrök rontottak, máshol fejmagasságban gumitölténnyel lőttek.

Maradandó sérüléseket okoztak.

És különleges fegyvert vetettek be a fegyvertelenekkel szemben: viperával ütlegeltek nyugdíjas asszonyokat, őket védelmezni akaró férjeket, martalócok elől utcazugba menekülő fiatalembert – ezek vére csorgott a forradalom évfordulóján Pest utcájára.

A demokrácia legfőbb őre lapított.

Egy korábbi olimpikont, aki tüntetni sem akart, egyszerűen rosszkor volt rossz helyen a pesti utcán, földre taszítottak majd összerugdostak állami martalócok. Mindezt televíziós kamera előtt. Jól láthatták milliók utóbb napokon át.

A demokrácia fizetett őre nem vette észre.

Később az állami jogszolgáltatás teljesítette be a hazugságvész korszakának csapását. Ártatlan fiatalokat küldtek köztörvényesek közé fiatal ítélők, érdemi vizsgálat nélkül, afrikai banánköztársaságok „jogrendszeréhez" méltón.

Kushadt a demokráciaőr.

Kitüntette az állami martalócok vezéregyéniségét a maoista világváros-vezető. Erodálva a közmorált, lezüllesztve a nagyváros társadalmi elitjét, korrumpálva a közhatalmat. A bősz demokráciaőrnek egy szava sem volt ekkor sem.

Csak most bátorodott fel.

Nem a hídon, ahonnan visszafordult. Nem a parlamentben, ahol behúzott nyakkal korholt félszegen közbanditákat. Nem a korrupció elleni küzdelemben, amelyről semmitmondó könyvet íratott csökött szellemekkel nagy pénzért.

Most, a demokráciában bátor.

Amikor luxusvillában élhet több évi vérszegény szereplésért. Amikor busás jövedelmet húz az adófizetőktől. Apparátust tarthat fenn. Luxuskocsival járhat. Éppúgy, mintha férfiasan föllépett volna a hazugságvész korszakának szörnyűségei ellen.

Hogy régebbre már ne is tekintsünk vissza...

A földvagyon reprivatizálása elleni parttalan jogászkodására, amellyel főleg önmagát szórakoztatta. És a spekulánsoknak nyitott tért a határban. Most is teret nyit a Paks elleni populizmus előtt.

Segítve a hazugságvész rémfiguráit.

Nem az obsitos demokráciaőr személyes viselkedése az, amiért mégis érdemes volt rendszert váltani huszonnégy évvel ezelőtt.

Kovács G. Tibor