A kijevi példa - Tóth Gy. László az atlantista nyomulásról

A kijevi példa - Tóth Gy. László az atlantista nyomulásról

Ami számunkra az elmúlt hónapok kijevi történéseiből igazán érdekes, az a meglehetősen nyílt nyugati beavatkozás. Az idegen pénz, a külföldi mentorálás a magyar belpolitikából is ismerős - mondta a Demokratának Tóth Gy. László politológus, publicista.

- Mi történt, mi történik Ukrajnában, és milyen tanulságokkal szolgálnak számunkra az ottani események?

A legfontosabb, amit le kell szögezni, hogy Magyarországnak elsősorban a kárpátaljai magyarság életlehetőségeit kell figyelembe vennie. Ezért súlyos hiba lenne akár egyik, akár másik fél oldalán elkötelezni magunkat. Oroszország, illetve az Egyesült Államok és az Európai Unió geopolitikai játszmájában számunkra a kivárás a helyes álláspont. Hogy Kijevben mi történik, az akkor válik érthetővé, ha sorra vesszük az eseményeket : tavaly év végén Viktor Janukovics racionális döntést hozott, amikor orosz nyomásra visszatáncolt az Európai Unióval kötendő társulási szerződéstől. Ekkor elkezdődtek a nyugatról támogatott és pénzelt tüntetések, amiket Janukovics képtelen volt kezelni, hibát hibára halmozott, és a végén már az engedmények sem segítettek rajta, a Konrad Adenauer alapítvány és mások által pénzelt tüntetések megbuktatták. Nem érdektelen, hogy az International Business Times megszellőztette, izraeli extisztek képezték ki az ellenzék fegyvereseit. Ez abban a térségben amúgy nem szokatlan, 2008-ban Grúzia hadserege mellett is ténykedtek izraeli kiképzőtisztek, amikor két orosz többségű területet, Abháziát és Dél-Oszétiát próbálta elfoglalni. Akkor is az orosz érdekszférába való behatolás volt a cél, de az a kísérlet a határozott orosz fellépés nyomán sikertelen maradt. Sőt, az amerikai-grúz kettős állampolgár Miheil Szaakasvili grúz elnök később meg is bukott.

- Akkor mi történt Kijevben? Forradalom vagy államcsíny?

Az atlantista - cionista világbirodalom közvetett és közvetlen eszközökkel eltávolította a neki nem tetsző, egyébként tehetségtelen és züllött vezetést. Kérdés ugyanakkor, az új helyzet konszolidációhoz vezet-e, vagy Oroszország valamilyen módon revansot vesz, netán a megosztott, az atlantista irányultságú pártoktól a magyarokat is verő szélsőjobboldalig terjedő ellenzéki tábor szétszakítja az országot. Kérdés továbbá, ki fogja finanszírozni Ukrajna gazdaságának talpra állítását. Egyelőre csak a bizonytalanság biztos. Ugyanakkor, ami számunkra az elmúlt hónapok kijevi történéseiből igazán érdekes, az a meglehetősen nyílt nyugati beavatkozás. Ezt a fajta nyomásgyakorlást tapasztalhattuk mi is az Orbán Viktor elleni hadjárat idején, a 2011 őszétől 2012 tavaszáig tartó időszakban, amikor megpróbálták megbuktatni a magyar miniszterelnököt. Az idegen pénz, a külföldi beavatkozás a magyar belpolitikából is ismerős, gondoljunk csak a 2011 húsvétján a gyöngyöspatai cigányokat látványosan evakuáló Richard Fieldre, vagy Bajnai Gordon Haza és Haladás Alapítványára, amit Soros György, valamint Hillary Clinton és köre támogat. De amerikai pénzen tartottak kiképzést a HaHa aktivistáinak is Budapesten, akik a zavarosan gondolkodó Saul Alinsky tézisei alapján próbálták elsajátítani a társadalmi stabilitás megszüntetésére irányuló módszereket. Maga Gyurcsány Ferenc mondta, hogy jobb, ha nem tudja senki, hogy pártelnöksége idején honnan áramlott a pénz az MSZP-be. Nyilván az sem véletlen, hogy Mesterházy Attila az elmúlt időszakban hosszú időt töltött az Egyesült Államokban.

- Elképzelhető Magyarországon az ukrajnaihoz hasonló forgatókönyv?

Bár Charles Gati nyíltan hangot adott azon meggyőződésének, hogy az Orbán kormány szükség esetén nem demokratikus eszközökkel is megdönthető, Magyarország nem Ukrajna. Hazánkban a jobboldal meglehetősen egységes, monolit politikai tömb, amely széles társadalmi támogatottságot élvez. A baloldal bomlófélben van, a színpadias összeborulás valójában kétségbeesett vergődés, hatalmi harc. Gyurcsány Ferenc célja nyilvánvalóan az, hogy ismét a baloldal első számú vezére legyen, ennek érdekében a maga deformált személyiségéből fakadóan megszállottan rohangál keresztül - kasul az országon, hogy az áprilisban bekövetkező bukás után elmondhassa, Mesterházy és Bajnai gyáva volt kampányolni, ezért vesztett a baloldal.

- Vagy talán az említettek meg épp arra játszanak, hogy a túlmozgásos Gyurcsány legyen a bűnbak.

Ez is elképzelhető. Mindenesetre egyértelmű, hogy a balliberális értelmiség által kikényszerített összefogást semmilyen értékrend, társadalmi vízió, politikai program nem tartja össze. Ezért és a csekély társadalmi támogatottságból fakadóan Magyarországon nincs esélye a kijevihez hasonló felfordulásnak. De ne legyenek illúzióink, a kampány harsány és mocskos lesz, bizonyos, hogy a választások előtt még megpróbálnak övön aluli módszerekkel javítani pozícióikon. Reméljük, hogy ezek tényleg a baloldal utolsó rúgásai lesznek, de az elbizakodottságtól mindenkit óvnék.

- Következetesen használja a jobb- és baloldal kifejezéseket, noha számos közéleti szereplő szerint e fogalmak meghaladottak, nem írják le kellő pontossággal a jelenségeket. Miért ragaszkodik mégis hozzájuk?

Meggyőződésem szerint az csak a baloldali és liberális erőknek előnyös, ha a jobboldal feladja a bal - jobb ellentétpár használatát, mert ennél jobbat még nem találtak ki. A baloldaliak a társadalmi igazságosságról beszélnek, egyenlőségpártiak, állandóan az átalakítás lázában égnek, egyre nagyobb szabadságot követelnek, progresszívnak nevezett utópiákat igyekeznek megvalósítani és betegesen kisebbségpártiak. Náluk mindig hadban áll egymással a rögeszme és a valóság. Újabban kétségbe vonják a nemzetek jelentőségét és a nemi szerepek létezését. Ez utóbbi, illetve a szabadság elvont fogalmának definiálatlan abszolutizálása az Isteni és a természeti rend tagadása. ilyen értelemben normálisan gondolkodó ember nem lehet sem liberális, sem baloldali. Ezzel szemben a jobboldaliak fontosnak tartják a nemzetek és a családok létét, tisztelik az egyén méltóságát, magától értetődően vállalják hagyományaikat, ideértve elődeik hitrendszerét. A szabadossággal szemben az élhető rend hívei. A két oldalt nem lehet összemosni, ráadásul a szociális érzékenység sem a forradalmi munkásmozgalom találmánya, hiszen ez a keresztény etikából és értékrendből következő magatartásforma. Tehát szociális érzékenysége miatt senki sem lesz automatikusan baloldali.

- Nyílt vizeken címmel tavaly év végén megjelent, többek között a Demokratában megjelent publicisztikáit összegyűjtő kötetében visszatérően foglalkozik a keleti nyitás kérdéskörével. Nem veszélyes ez, látva az ukrajnai eseményeket?

Magyarország az Európai Unió és a NATO tagja. Ezen jelen pillanatban nem tudunk, és talán nem is érdemes változtatni. De az egyoldalúság kiszolgáltatottságot jelent, ezért ezen változtatni kell. Lovas Istvánnal, Stier Gáborral és másokkal jó tíz éve szorgalmazzuk, hogy minden nagyhatalommal építsünk ki kölcsönösen előnyös gazdasági - politikai kapcsolatokat, mert az Amerikai Egyesült Államoknak való túlzott kiszolgáltatottság komoly veszélyekkel jár. Magyarország jövője szempontjából létkérdés, hogy minél több nagyhatalommal építsünk ki jó kapcsolatokat. Márpedig ezek, Németországot ls Brazíliát leszámítva, tőlünk keletre találhatók. Minél több ilyen kapcsolatra van szükségünk nemcsak Oroszországgal, hanem Törökországgal, a közép - ázsiai országokkal, Dél - Koreával, Japánnal, Kínával, Indiával és az arab világgal. Ez természetesen nem jelenti az ottani politikai és jogi rendszerek importját. A kölcsönösen előnyös gazdasági és diplomáciai kapcsolatok kiépítése a nagyhatalmakkal nem veszélyezteti az ország társadalmi berendezkedését, ahogy azt a balliberális oldal sugallja. Éppen ellenkezőleg, Magyarország biztonságát és szuverenitását csak növeli, ha hazánkban több nagyhatalomnak vannak komoly érdekeltségei, hiszen ebben az esetben ők is érdekeltek az ország függetlenségének fenntartásában. ez jelentősen növelheti Magyarország nemzetközi súlyát, és okos politizálással csökkentheti kiszolgáltatottságunkat a válsággal sújtott Európai Uniótól, és a belső ellentétekkel küszködő atlantista - cionista világtól.

Magyar Demokrata, 2014. március 5.