Kennedy elnök elleni merénylet - kinek volt az érdeke?, FED, Rothschild, Rockefeller

Kennedy elnök elleni merénylet - kinek volt az érdeke?, FED, Rothschild, Rockefeller

A Kennedy-gyilkosság valós háttere

Írta George Kadar

John F. Kennedy (JFK) amerikai elnök 1963. november 22-én történt meggyilkolása óta rengeteg cikk jelent meg a világsajtóban a tettesek leleplezése céljából. Szerzőik, mint azt a Magyar Nemzet ez év január 9-én megjelent írása is bizonyítja, legtöbbször a felkínált sablonváltozatok között válogatnak, gondosan ügyelve arra, hogy a legvalószínűbb háttéreseményeket még csak véletlenül se említsék meg, miközben kényelmesen elspekulálnak a felszíni események fölött.

A JFK-gyilkossággal kapcsolatban engedélyezett variációk, amelyekről bárki zaklatás nélkül írhat, a következő három kategóriába sorolhatók:

1. Lee Harvey Oswald, a homoszexuális és kommunista-szimpatizáns "magányos merénylő" a dallasi könyvtár ablakából útjára bocsátotta a mágikus golyót (magic bullett), amely végzett az elnökkel.

2. Fidel Castro kubai vezető úgy döntött, hogy tökéletes okot szolgáltat az Egyesült Államok számára országa megszállásához, és bérgyilkost küldött Dallasba.

3. Az amerikai maffia túl erősnek találta JFK és öccse, Robert F. Kennedy maffiaellenes intézkedéseit, és pontot tett JFK földi pályafutására.

A Magyar Nemzet németországi tudósítója - egy német dokumentumfilm alapján - az előbbi, hivatalosan engedélyezett variációk közül a 2-es számút választotta. Mi a magunk részéről csak gratulálni tudunk a döntés nemes egyszerűségéhez.

Ezzel ugyanis sikerül elkerülni számos égető kérdés felvetését és főleg megválaszolását, valamint el lehet tekinteni körülbelül 200 titokzatos halálesettől, amelyek JFK likvidálását követték. Mert ugye mindenki tud arról, hogy Lee Harvey Oswalddal egy haslövés végzett, miután kijelentette a bíróságon, hogy ő csupán egy "csalétek" (patsy) a megrendezett nagy sikerű előadásban. Jack Ruby, a zsidó sztriptízbár-tulajdonos, akit szoros szálak fűztek a maffia Meyer Lansky által fémjelzett "kóser" ágához, ebből arra következtetett, hogy Oswald beleunt a szerepébe, és ezért a helyi hatóságoktól származó bennfentes információk birtokában a rendőrség alagsorában végleg elnémította, miközben két rendőr éppen kihallgatásra vezette.

Ezután Ruby még több héten át élt, mielőtt rá is sor került volna. Őt a következő években még mintegy kétszáz ember követte a halálba, akik valamilyen módon mindannyian kapcsolatba hozhatók a nyomozással, és elhalálozásukat a legritkább esetben okozta végelgyengülés...

Már a felületes vizsgálódás is felszínre hozza azokat a drámai ellentéteket, amelyek a katolikus elnök és hívei, illetve a hagyományos háttérerők között kialakultak:

1. Az akkori izraeli miniszterelnök, David Ben-Gurion és John F. Kennedy, Piper szavaival élve, "heves vitába bonyolódott, mert JFK nem volt hajlandó támogatni Izrael atomfegyverprogramját". Más szerzők megerősítik, hogy ez a vita közrejátszhatott Ben-Gurion lemondásában.

2. Miután JFK határozottan elkezdte a vietnami háborús gépezet leépítését, a tömegmészárlásokkal biztosított milliárdok folyói kiszáradással fenyegettek.

3. JFK megtette az első óvatos lépéseket az 1913-ban zsidó kézbe került amerikai központi bankrendszer (US Federal Reserve System) állami ellenőrzés alá vonására, ami önmagában is "halálos bűnnek" számít az Egyesült Államokban.

A fenti három ok bármelyike önmagában is elég ahhoz, hogy alapot szolgáltasson egy végzetes kimenetelű konfliktushoz.

Az sem lehet véletlen, hogy az elnök lelövését egy CIA-alkalmazott, Abraham Zapruder vadonatúj színes fimkamerájával várta a tett színhelyén. Így készült el az a híres film, amelyet azután kedvük szerint nézegethetnek azok, akiknek esetleg az az öngyilkos ötletük támad, hogy állami kontroll alá vonják a pénzkibocsátás jogát az Egyesült Államokban.

Sokan megtették, hogy mélyen belemerültek ebbe a döbbenetesen szövevényes történetbe, nyomoztak és írtak róla. Ebből a csoportból több túlélőt is ismerünk, de arról nem tudunk, hogy közülük bárki is meg tudott volna tartani akár egy állami, akár egy médiaállást.

A legalaposabb ilyen munka Michael Collins Piper: Végső Ítélet (Final Judgment) című hatszáz oldalas könyve, amelyet tucatnyi nyelven, legalább hússzor adtak már ki világszerte. A könyv tudományos aprólékossággal követi nyomon az eseményeket, valamint az érintett több száz szereplőt, és sokuknál egyértelműen kimutatja az előzetes vagy később felbukkanó Moszad-hátteret.

A kirajzolódó koreográfia erősen emlékeztet a most bemutatott Spielberg-film, a München eseményeire, amelyben egy zsidó csoport tagjai egymást váltva megfigyelnek és követnek egy palesztin férfit, aki éppen egy frissen fordított gyermekmesekönyvéből olvas fel egy találkozón, amikor szitává lövik, majd az erre a feladatra kijelölt specialista megtisztítja a terepet a rendőrség megérkezése előtt. Piper könyve kísértetiesen hasonló eseménysorozatot tár elénk - csak éppen nagyban. A szereplők százai jönnek-mennek, szövetkeznek, ellepleznek, lefizetnek és persze gyilkolnak. Mire az olvasó a könyv feléhez ér, már érti, hogy ebben a shakespeari drámában nem igazán számít, hogy kinek az ujja húzta meg a ravaszt. Egy döbbenetes színfalak mögötti világról hullik le a lepel…

Mivel Piper könyve könyörtelen tárgyilagossággal elemzi a JFK-gyilkosságot, érdemes közelebbről is szemügyre venni. Pipernek az utóbbi tíz év folyamán számtalan lehetősége volt arra, hogy megvédje állításait, és nem tudok egyetlen olyan alkalomról sem, amikor ez nem sikerült neki. Idén januárban beindított egy rádióműsort, ahová meghívta mindazokat a JFK-kutatókat, akik nem értenek vele egyet az izraeli titkosszolgálat (Moszad) gyilkosságban játszott szerepét illetően. Mind ez idáig nem akadt jelentkező a nyilvános vitára.

Nem úgy, mint 1997-ben, amikor a Steven J. Frogue nevéhez köthető főiskolai előadás-sorozat és vita nagy port kavart Amerika-szerte. Steven J. Frogue történelemtanár a dél-kaliforniai (Orange County) állami főiskolai hálózat egy részének volt az elnöke. Amikor az 1997-es év tavaszán a nyári tanfolyamok sorába beiktatott egy JFK meggyilkolásával kapcsolatos programot, elkövetett egy "fatális" hibát: a négy előadó sorába meghívta Pipert is. (Az ilyen témájú tanfolyamok egyébként gyakoriak az amerikai főiskolákon.)

Erre válaszul a Rágalmazásellenes Liga (ADL) és más zsidó nyomásgyakorló csoportok mindent elkövettek az előadások megakadályozása végett. Az iskola vezetősége óriási nyomás alatt dolgozott hónapokon keresztül. A zsidó aktivisták tömegével szembeszálló még nagyobb tömeg azért gyűlt össze, hogy az igazgató és Piper szólásszabadsága mellett tüntessen. Egymást követték az összecsapások. Végül az iskola mégis kénytelen volt viszszakozni és törölte az inkriminált programot.

Az események hatására azonban valami nem várt dolog történt: 34 évvel JFK halála után, 1997. augusztus 27-én egy milliós példányszámú amerikai újság, a Los Angeles Times említést tett Piper könyvéről, amely már addig is sok ezer példányban kelt el.

Ma már, nyilván a könyvnek is köszönhetően, az amerikai közvélemény-kutatások azt mutatják, hogy az Egyesült Államok lakosságának 50-60 százaléka úgy véli, hogy JFK öszszeesküvés áldozata lett, és nem igaz a hivatalos kormányvélemény (a Warren Bizottság vizsgálati eredménye), amely Oswaldot teszi meg az egyedüli gyilkosnak.

Könyve tízoldalas előszavában Piper részletesen foglalkozik az előbbi kaliforniai epizóddal, mert ez indította el azt a lavinát, amelynek eredményeként a könyvről többé már nem lehetett hallgatni az amerikai sajtóban. Az ország legnagyobb lapjai azóta sorra átvették az L. A. Times cikkét, és így átszakadt egy láthatatlan gát, amelyet már nem lehet újjáépíteni.

Piper szerint a Kennedy-gyilkosság "operatív" kulcsfigurája Meyer Lansky volt, a hírhedt maffiafőnök, akivel a történet minden egyes maffiakapcsolattal gyanúsítható szereplője hierarchikusan alárendelt viszonyban állt. Ugyanakkor Lanskyról köztudott volt az Izrael iránti elkötelezettsége, és amikor bűnözői tevékenysége miatt szorulni kezdett nyaka körül a hurok, haladéktalanul "alijázott", és menedéket is kapott anyaállamában. Lansky közismert figuráját használják fel a ködösítésben és nyomeltakarításban érdekeltek arra, hogy a "maffia tette" fedősztorikkal árasszák el a világot. Ha Lansky és bandája csupán saját hatáskörben, a CIA, a média és az amerikai kormányba beépült szövetségeseik nélkül szövetkezett volna az elnökgyilkosság végrehajtására, akkor az ügyet rövid időn belül felderítették volna, és néhány hónap múlva mindegyik szereplő amerikai börtönében vagy izraeli villájában várta volna a további fejleményeket.

Tudvalevő az is, hogy a háttérben David Ben-Gurion izraeli miniszterelnök elszánt kötélhúzást folytatott a Kennedy-adminisztrációval, mert meg volt róla győződve, hogy az országa atomfegyverkezésével szemben Kennedy részéről tanúsított ellenkezés a zsidó állam túlélését veszélyezteti. Ráadásul Izrael akkoriban atomtitkokat szolgáltatott ki a kommunista Kínának, és a köztük létrejött titkos nukleáris szövetség mély aggodalommal töltötte el az amerikai elnököt. A konfliktushoz kapcsolódó dokumentáció ma is hermetikusan el van zárva, még az amerikai vezetés legfelsőbb körei és a legmagasabb államvédelmi pozíciókat betöltő személyek elől is. Ez volt az a részlet, amely Pipert az összefüggések feltárására ösztönözte, és amely előtt az ügyben vizsgálódó szerzők többsége rémülten megtorpant, lemondva a további kutakodásról.

Nem így Piper, akinek könyvét a neves fegyverzet-ellenőrzési és leszerelési szakértő, Herbert L. Calhoun, az amerikai külügyminisztérium Politikai-Katonai Ügyek Irodájának egykori vezető beosztású tisztségviselője az alábbi szavakkal méltatta: "Olyasvalakiként, aki több mint kétszáz könyvet olvasott el a Kennedy-gyilkosságról, és magánemberként, valamint különböző testületek tagjaként is részt vett a vizsgálatban, az ellentmondástól való félelem nélkül kimondhatom, hogy Piper könyve immáron a végleges munka JFK meggyilkolása ügyében. A Végső Ítélet a legalaposabb, legbecsületesebb, legmélyrehatóbb, legtényszerűbb és elemzéseit tekintve legteljesebb és legszisztematikusabb az összes könyv közül, amelyeket idáig olvastam" (AFP, 2004. április 5.). Calhoun azt is szükségesnek tartotta megjegyezni, hogy a Kennedy-gyilkosság "megoldása" tekintetében teljesen más szálat erőltető Gerald Posner agyonreklámozott, Lezárt Ügy (Case Closed) című könyvével összevetve a Végső Ítélet "egy remekmű".

Piper konklúzióit megerősítve, Donn de Grand Pré ezredes, a Pentagon földi fegyverrendszerek kereskedelmét bonyolító részlegének egykori igazgatója a Barbárok a kapuk előtt (Barbarians Inside the Gates) című könyvében írja: "Számos magas rangú katonatiszt meg volt róla győződve, hogy JFK megölése ténylegesen egy államcsíny volt, amelyet az izraeli Moszaddal együttműködő CIA-elemek követtek el. Kennedy igyekezett megállítani az izraeliek atomfegyver-fejlesztését, miközben ezzel párhuzamosan a CIA feloszlatását és csapataink Indokínából történő kivonását tervezte".

Idáig persze már nem merészkedett el a Magyar Nemzet által említett német dokumentumfilm stábja. A valódi háttérerők ismeretében, németektől ez nem is várható el. Próbáltak volna mást tenni…

Anonymus - A tiltott igazság

Anonymus - A tiltott igazság

„A holokauszt évtizedes tabusításának és instrumentalizálásának árnyékában a hivatalosan propagált történelmi igazság egyre inkább eltávolodott a realitásoktól. Még az alapvető adatok is hemzsegnek az ellentmondásoktól. Így például az auschwitzi áldozatok száma a dátumtól és a forrástól függően 70000 és 8 millió között ingadozik. A kézenfekvő kérdés, hogy mennyi volt végül is az áldozatok tényleges száma. Németországban nemcsak tabu, hanem büntetőjogilag tilos. De miféle igazság az, amely nem bír el egy nyilvános vitát, és a törvény erejének támogatására szorul?”

„Hogy miként érték el a britek Höss vallomását, kínzóinak egyike, Rupert Butler 1983-ban megjelent könyvében érzékletesen írja le: Hösst három napig fizikai és pszichikai kínzásnak vetették alá, mielőtt egy 8 oldalas, angol nyelven géppel írott dokumentumot aláírt. Minden jogász megerősíti, hogy az ilyen módon elért vallomás annyit sem ér, mint a papír, amire írták.”

„A jelenlegi holokauszt-kép legfontosabb nyitott kérdéseit és ellentmondásait a következőkben lehet összefoglalni:

Államilag elrendelt népirtás parancs, terv és költségvetés nélkül? A holokauszt legfőbb felelősének ma is Adolf Hitlert tekintik. De a mai napig nem került elő egyetlen dokumentum sem, amely bizonyítaná, hogy a Führer parancsot adott a zsidók tervszerű ipari méretű megsemmisítésére, vagy arról egyáltalán információi lettek volna.”

„Hatmillió gyilkosság egyetlen egy törvényszéki bizonyíték nélkül? Minden hagyományos gyilkosságnál elvégzik a hullák boncolását. Az emberiség történelmének legnagyobb bűntényét azonban egyetlen egy törvényszéki vizsgálat sem igazolja.”

„Hatmillió zsidó meggyilkolása tömegpusztító fegyver nélkül? A szövetséges és szovjet rémhírpropaganda utolsó és megmaradt változatára, amely szerint a német koncentrációs táborokban kifejezetten erre a célra épített gázkamrákban ölték meg a zsidókat ipari méretekben, nincs semmi bizonyíték, amely kiállna egy független tudományos vizsgálatot.” „A holokauszt-mítoszt alátámasztó bizonyítékok hiányával ellentétben …a tudományos vizsgálatok ellenőrizhetően és bizonyíthatóan azt eredményezték, hogy Auschwitzban nem voltak gázkamrák (falazatok cianid-vizsgálata) az állítólagos gázkamrákon nem voltak bedobónyílások (helyszíni szemle, fényképek kiértékelése) technikai és kémiai vizsgálat alapján megállapítható, hogy a Zyklon-B-vel lehetetlenség lett volna a tanúk által állított módon tömegeket meggyilkolni.”

A neoliberális gazdaságpolitika téveszméi

A neoliberális gazdaságpolitika téveszméi

Mi okozza Magyarország gazdasági gyengeségeit? Hogyan lehetett ilyen rövid idő alatt ennyit visszalépni? Miért következett be a kormányzat drámai hibasorozata? Miért megyünk rossz irányba? A mai helyzet kialakulása mindenki számára ismerős.

Valóban mindenkivel előfordul, hogy ismeretlen cél felé haladva térkép nélkül eltéved, és szidja magát, hogy a tájékozódáshoz nem hozott magával segédeszközt, egy jó térképet. Ilyen esetekben azonban előbb-utóbb csak célba érünk, mert megkérdezzük a jó útirányt, kiigazítjuk a tévedéseket, és még térkép nélkül is – bár nehezebben és több idő alatt, kifáradva és megéhezve – eltalálunk kitűzött célunkhoz. Mennyivel nehezebb azonban annak a helyzete, aki rendelkezik ugyan térképpel, azt követve próbál az ismeretlen helyre odatalálni – csakhogy ez a térkép hibás, minden máshol van rajta, mint a valóságban! Ekkor tényleg nehéz dolgunk lenne, mert bízva a térképben esélyünk sincs a sikerre. A hibás térkép téves jelzéseit használva bizonyosan nem jutunk el célunkhoz, mert a helyes irányba biztosan nem megyünk: a rossz térképhez ragaszkodva mindenhová máshová eljuthatunk, csak éppen kitűzött célunkhoz nem.

Így van ez a neoliberális politikával és gazdasági elmélettel is. Egy olyan térképet ad a jólét és gazdasági fejlettség felé utazóknak, amellyel nem lehet célba érni, mert a térkép hibás: minden máshol van rajta, mint a valóságban. A térkép ugyanis nem egy valóságos világot ír le, hanem egy soha és sehol nem létezett elméleti gazdaságot. A neoliberális elmélet térképe valójában nem egy közös nagy utazáshoz készült térkép, hanem egy ideális nem létező gazdaság tájairól készült leírás. Érdekes módon azonban vannak, akik mégis jól olvasnak erről a térképről: ők a már meggazdagodott befektetők. Ha velük együtt olvassuk a térképet, akkor furcsa mód jól működik, mert a globális befektető könnyedén odatalál a térképen megjelölt kincshez. A neoliberális térkép tehát használhatatlan annak, aki még a gazdagsághoz és fejlettséghez vezető utazás elején tart, tehát az országok és családok döntő többségének, de jól használható azon kevesek számára, akik már révbe értek: akik már korábban meggazdagodva most máshol fektetik be a pénzüket.

A neoliberális politika 10 téves alapelve és az erre épülő politika buktatói:

Első alapelv:

A piaci vállalkozás mindenekfelett áll.

A neoliberális politika lényege a piaci vállalkozás elsősége. A gazdaság legfontosabb szabályozási helye a piac, és ennek legfontosabb szereplője a piaci vállalkozás. Akkor működik jól a gazdaság, ha a piacon jelen lévő minden szereplő a vállalatok logikája szerint működik. Ennek lényege a lehető legkisebb költséggel a lehető legnagyobb nyereség elérése. Ha egy piaci szereplő nem piaci módon működik, tehát jelen van a piacon, de működése nem profit elven alapszik, akkor ezt a szereplőt ki kell szorítani a piacról, mert ott idegen, csak kárt okoz.

A piacon vannak ilyen szereplők. Az állam, mint a legnagyobb piaci szereplő, nem piaci logika szerint működik, mert az egész társadalom jóléte, a rend, a stabilitás, a biztonság, a szabadság, a közjó és az igazságosság értékei vezérlik működésében. Miután az állam nem piaci logika szerint működik, ezért a minél kevesebb és gyengébb állam a kívánatos. A közösségek, önkormányzatok és családok sem piaci logika szerint működnek, tehát piaci jelenlétüket a vállalkozások érdekének kell alárendelni. Nem szabad nekik beleszólást engedni a piac működésébe, érdekeiket és értékeiket mindig és mindenben a vállalatok gazdasági érdekének, tehát a profit érdekének kell alárendelni.

Első tévedés:

A piacon jelen lévő szereplők, tehát az állam, a vállalkozások, a közösségek és az egyének közül egyik sem mindenható. A nem piaci logika szerint működő gazdasági és piaci szereplők kialakulása nem véletlen hiba, nem történelmi tévedés, hanem a fejlett piac működéséhez elengedhetetlen feltétel. A neoliberális elmélet és politika logikai bukfence, hogy nem ismeri el a profit elvtől eltérő működést a piacon, miközben ott működik fejlett piac, és ott sikeresek a vállalkozások, ahol eredményes az állam és erősek a közösségek. Az egyének és családok is a profit elvtől eltérő módon működnek, ráadásul a piaci vállalkozások számára a legfontosabb piaci szereplők, mert profitot végső soron csak a fogyasztóként fellépő egyénektől és családoktól remélhet a vállalkozás. Minél fejlettebb egy gazdaság, annál erősebbek azok a szereplők, amelyek nem a profit elven működnek, és ez aligha alakulhatott volna így, ha ez káros lenne a piaci vállalkozások számára.

Második alapelv:

A piac önszabályozó.

A piac a kereslet-kínálat törvénye alapján saját magát szabályozza egy „láthatatlan kéz” segítségével, ezért működésébe nem szükséges, sőt nem is szabad kívülről beavatkozni. A piaci vállalkozások versenyeznek egymással az erőforrásokért és a piacokért, a verseny során automatikusan egyensúly jön létre a kereslet és a kínálat között. Ha egy erőforrás – munkaerő, nyersanyag, energia, pénz, tudás – kereslete nagyobb, mint kínálata, akkor megemelkedik az ára, ez csökkenti keresletét és az új beruházások révén nő majd a kínálat: a piac önszabályozó módon beállítja az egyensúlyt az adott erőforrás esetében.

Második tévedés:

A piac csak akkor lehetne önszabályozó, ha a „láthatatlan kéz” mögött egy láthatatlan fej irányítaná, amely képes lenne mindig jó döntéseket hozni. A piacnak nincs ilyen irányító központja, de ha lenne, akkor sem tölthetné be tökéletesen a szerepét, mert a helyes döntésekhez nélkülözhetetlen információk sehol sem állnak rendelkezésre. A piac lényege éppen az utólagos korrekció, ami feltételezi, hogy a piac hajlamos először rossz döntést hozni, majd – ha ennek feltételei fennállnak – kijavítja működését. A kereslet és kínálat soha, egyetlen áru esetében sem esik egybe: nincs tökéletes piaci egyensúly. Egyensúlyi árak sem léteznek, ahogy világpiaci árak sem: a kereslet, kínálat, költségkülönbségek, a humán erőforrás sajátosságai, az állami szabályozás, az adott közösségek értékrendje és egy sor más tényező együtt alakítja az árakat.

A piacnak szüksége van segítségre, ezt az államtól kapja meg: az állami szabályozás nélkül a piac utólagos önkorrekciója pusztító módon, válságok révén történne: ahogy azt a gazdaságtörténet nagy termelési és pénzügyi válságainál láttuk. Minél nagyobbak és fejlettebbek a piacok, annál erősebb és fejlettebb állami eszköztárat kell alkalmazni a piac tökéletlen működésének kiegészítésére.

Harmadik alapelv:

A pénz mindent jól mér.

A vállalkozások döntéseiket árak segítségével hozzák meg. Minden erőforrásnak és árunak olyan lesz az ára a piacon, amely megbízhatóan méri értékét. Ha nem így lenne, akkor a vállalkozások nem lennének képesek jó döntésekre, mert a felhasznált erőforrások vagy a piacra vitt végtermék árának eltérése a valódi értéktől pazarláshoz vezetne. Ez ellentmondana a piac önszabályozás révén történő tökéletes működés elvének.

Harmadik tévedés:

A pénz a legfontosabb erőforrásokat nem, vagy rosszul méri. A természeti kincseket nem a piac, nem a vállalkozások hozták létre, hanem készen és ingyen állnak rendelkezésre. A levegő, a tiszta víz, a természeti környezet vagy az ásványkincsek és energiahordozók nem piaci működés következtében állnak rendelkezésre, hanem „adottságok”. Ezek árát a vállalkozások és a piac nem képes mérni, mert a kalkuláció nem épülhet a költségek, tehát a létrehozásukhoz szükséges tőke és munka beszámítására, hiszen ilyen költségek nem léptek fel. Ezeknek az „adottságoknak” a piac szempontjából nincsenek költségei, tehát áruk sincs. A társadalom szempontjából már van ára annak, ha a levegő, talaj, élőhely szennyezetté válik, ha elfogynak a természeti kincsek, vagy, ha szűkössé válnak a vízkészletek. A társadalom nevében fellépő állam már kalkulációt végez a vállalkozások által „adottságként” felhasznált erőforrásokra, és árat rendel hozzájuk. Ezek nem piaci, hanem társadalmi árak: az adott természeti erőforrás társadalmi megújítása, illetve megvédése az ár legfontosabb költségtényezője.

A piaci vállalkozások az emberi erőforrásokat is „adottságként” kezelik, ezek árát pénzben mérik, annak ellenére, hogy előállításukhoz nem járultak hozzá. Egy gazdaság munkaerejének minőségét a keresetek szintje fejezi ki, ezt a piac állítja be, de a munkaerő minőségét meghatározó beruházásokat a piac már nem vállalja magára. A gyermekvállalás, a nevelés, az értékminták átadása, a szorgalom, erkölcs és megbízhatóság, a tudás és szakértelem nem piaci vállalkozások keretei között alakul ki, hanem döntő mértékben családi keretek között. A család működése nem a profit elven, nem piaci alapelveken nyugszik, hanem a szeretet és összetartozás érzésein. A piac tehát olyan erőforrásokat is használ, amelyeknél nem merülnek fel költségek, de pénzben méri értéküket. Ha a tőke és a munka jövedelemből való részesedését kell beállítani, akkor a piaci vállalkozás érdeke az lesz, hogy azt a tényezőt jutalmazza, amelyik neki pénzbe került. A tőke költsége teljes mértékben a vállalkozás költsége, de a munka teljes költsége közül csak a munkabér. A családok, közösségek és az állam költségeit a vállalkozás már igyekszik nem beszámítani. Ezeknek a költségeknek a fedezésére a vállalkozások adót fizetnek, de ez csak a költségek kisebb részét fedezi, például a családok nem piacelvű működését egyáltalában nem téríti meg. Ha az állam nem szorítja rá a vállalkozásokat a teljes humán költség megfizetésére a munkabérben, akkor a piaci vállalkozás oldalán luxusprofit, a társadalmi közösségek oldalán hiány keletkezik.

A neoliberalizmus elvein nyugvó kormányzás nem ismeri el ezeket a költségeket, elfogadja a piaci vállalkozások luxusprofitját, ezzel a közösségeknél és családoknál hiányokat halmoz fel. Ennek következménye a magyar társadalom közös intézményei elleni azon támadás, amely minden neoliberális politika azonnal felismerhető jellemzője.

Negyedik alapelv:

A magántulajdon mindenhol jobb, mint a közösségi tulajdon.

A gazdasági döntéseket közvetlenül vagy közvetve a tulajdonosok hozzák, ezért ha egy gazdaság hatékonyan kíván működni – verseny esetén automatikusan erre kényszerül –, akkor minden erőforrás és árutermelés felett magántulajdonosoknak kell rendelkezniük. Az állam, az önkormányzat vagy a többi közösség azért nem lehetnek tulajdonosok, mert nem képesek jó döntésekre. Erre azért nem képesek, mert nem profit elven működnek.

Negyedik tévedés:

Az erőforrások jelentős része, ráadásul a legfontosabb része olyan közösségek keretei között jön létre, amelyek nem profit elven működnek. Ha itt a profit elvet követnék, akkor a piacgazdaság legfontosabb erőforrása, a munkára és együttműködésre képes, képzett és motivált munkaerő nem állna rendelkezésre. A képzett és motivált munkaerő a modern piacgazdaság szűk keresztmetszete, ezért egyre fontosabb a közösségek működése. Ezen alapul a társadalmi köztulajdon egyre nagyobb súlya a fejlett piacgazdaságokban. Az amerikai nyugdíjpénztárak és nyugdíjbiztosítók ma az amerikai gazdaság legnagyobb tulajdonosai, ezek nem magántulajdonban, hanem közösségi tulajdonban állnak. Az oktatás és egészségügy intézményrendszerének legnagyobb része köztulajdonban van az Európai Unió fejlett országaiban. Ez nem véletlen, hanem annak felismerése, hogy a köztulajdonra épülő közösségi intézmény nem kényszerül olyan működésre, ami a profit elven alapszik.

A profit elven alapuló működés a rövid távú, kizárólag pénzben kifejezhető haszonra irányul, a nem profit elvű, hanem közösségi érdeket kifejező működés a hosszú távú társadalmi hasznot célozza.

A piaci vállalkozások azért kísérlik megszerezni ezeket a közösségi intézményeket, mert a társadalom egyre több pénzt bocsát ezek rendelkezésére, de ezt éppen azért teszi, mert nem profit elven, hanem a társadalmi haszon hosszú távú elvén alapszik működésük. A piaci vállalkozások nem azért akarják megszerezni a társadalmi közintézményeket, mert azokat jobban tudják működtetni, hanem azért, mert rosszabbul, tehát több pénzt tud belőlük kivenni.

Ötödik alapelv:

A piaci versenyben mindig a jobb győz.

A neoliberális politika a versenyen alapul. A profit elven alapuló gazdasági szereplők versenyben állnak egymással, a verseny során mindenki legjobb tudása szerint a legjobb döntéseket hozza meg, és végül az győz, aki a jobb döntéseket hozta, tehát, aki a legjobb volt. Verseny és piac összetartoznak, ha piac van, akkor verseny is van, tehát a piac mindig a legjobbat jutalmazza. Ebből következik, ha egy vállalkozás sikeres, akkor az csak a piaci versenyben elért eredményes működése alapján lehetett sikeres, így mindenki megérdemli gazdagságát, aki gazdag, és mindenki megérdemli szegénységét, aki szegény. Ettől csak akkor van eltérés, ha egy külső tényező beavatkozik a piac önszabályozó működésébe. Ilyen beavatkozásra csak az állam kezében vannak eszközök, tehát meg kell akadályozni, hogy az állam megerősödjön, illetve el kell venni az államtól azokat az eszközöket, amelyekkel piaci beavatkozásra képes.

Ötödik tévedés:

A neoliberális felfogás automatikusan adottnak veszi a versenyt, és azt is feltételezi, hogy a verseny mindig tökéletesen működik. Ha így lenne, akkor igaz lenne a tétel, de ez hamis feltételezés. A piaci vállalkozás profit elven nyugvó működése azt jelenti, hogy érdeke a korlátlan bővülés, tehát a korlátlan terjeszkedés. A működés alapelve a mohóság és a hódítás, tehát a korlátlan piacszerzés. Ebből ered, hogy kivétel nélkül minden piaci vállalkozás ellensége a versenynek, mert adott piacon teljes befolyás megszerzésére törekszik. Minden piaci vállalkozás születésétől fogva monopólium szeretne lenni, és ennek érdekében minden lehetséges eszközt megragad. A monopólium, és egy piac egyedüli vagy megállapodás alapján felosztott birtoklása azonban ellentétes a piac versenyre épülő működésével.

A piacon erős és gyenge szereplők versenyeznek, az erősek jobb helyzetben vannak a monopol szerep megszerzésére, mint a gyengébbek. A piaci működés során mindig létrejönnek ilyen piacot irányító, és a versenyt korlátozó, vagy egyenesen kizáró helyzetek, mert az erős piaci szereplők rendre legyőzik a gyengébbeket. Egyetlen gazdasági szereplőnek van ereje arra, hogy meggátolja az ilyen versenyt korlátozó és kizáró helyzetek kialakulását, és ez az állam, a kormányzat. Azonban, ha egy kormány nem védi a piaci versenyt, akkor ott automatikusan monopol helyzetek jönnek létre. Nem a verseny a piac természetes állapota, hanem a verseny hiánya, mert minden piaci szereplő a verseny kizárására törekszik. A legnagyobb és legbiztosabb profitot nem a hatékony vállalati működéssel lehet elérni, hanem a verseny és a versenytársak kizárásával.

A versenyben tehát csak akkor győz a jobb, ha valóban van verseny, ha ezt sikerül korlátozni vagy kizárni, akkor nem a jobb, hanem az erősebb győz. Ez azonban sem a piacnak, sem az államnak nem jó, és egyaránt rossz a gazdaságnak és a társadalomnak.

Hatodik alapelv:

Az infláció és a munkanélküliség között fordított összefüggés áll fenn.

A neoliberális közgazdasági felfogás szerint a munkanélküliség csökkenése esetén a fogyasztói árak emelkedése gyorsul, mert a több munkahely miatt megnő a kereslet, és ez megbontja a kereslet-kínálat egyensúlyát. Ezért, ha a korábbinál gyorsabban nőnek az árak, akkor szűkíteni kell a pénzkínálatot, ezzel hűteni kell a gazdaságot, mert ez növeli a munkanélküliséget, és így helyreáll az egyensúly. Hasonló a helyzet akkor, amikor a korábbihoz képest magasabb a bérek és keresetek emelkedése egy gazdaságban, mert ez növeli a keresletet, így inflációs nyomást hoz, ennek következtében gyorsítja az árak emelkedését. Ennek az elvnek finomított változata, hogy egy gazdaságban a bérek nem nőhetnek gyorsabban, mint az adott időszakban a termelékenység növekedése.

Hatodik tévedés:

A fejlett piacgazdaságokban az elmúlt évtizedben sorra dőltek meg a neoliberális közgazdasági felfogás tételei: ez a tétel is elbukott. Az infláció nem nőtt, amikor nőtt a foglalkoztatás, csökkent a munkanélküliség vagy emelkedtek bérek, mert az importverseny letörte az árakat. Nőtt ellenben az infláció akkor, amikor nőtt a munkanélküliség, csökkent a foglalkoztatás, és akkor is, amikor csökkentek a reálkeresetek. Egy sor fejlett piacgazdaságban a gazdasági visszaesés egyszerre hozott magasabb árakat és magasabb munkanélküliséget.

A finomított tétel sem állja meg a helyét, mert a keresetek emelkedésének sem szükséges adott évben a termelékenység növekedésével lépést tartani. Ennek oka az, hogy nem csupán az éves növekedési ütemeket, de az induló szinteket is figyelembe kell venni. Magyarországon például az egy főre eső GDP terén az uniós átlag 60 százaléka körül vagyunk, de az egy főre eső reálkeresetben csak 40 százalékon: ez egy pozitív termelékenységi tartalékra utal, tehát a reálkeresetek emelkedése még sokáig jogosan haladná meg a termelékenységi szint növekedését.

A kormány azonban egy hibás neoliberális tétel alapján mindent megtesz a reálkeresetek csökkentésére, ahelyett, hogy az életszínvonal emeléséért tenne meg mindent.


Hetedik alapelv:

Az egészségügyet, oktatást és a kultúrát is piaci elvre kell helyezni. A neoliberális felfogás szerint áru és áru között nincs különbség a piac szempontjából. Ami csere keretében egyik szereplőtől a másikhoz kerül, az nem önellátás, hanem piaci kereskedelmi ügylet. Ez az egészségügyre, oktatásra és a kultúrára egyaránt igaz. Ha nem önmagát gyógyítja, oktatja vagy szórakoztatja valaki, és külső költségek lépnek fel, akkor ennek a piaci kereskedelem és verseny alapján kell történni. A verseny ezeknek a szolgáltatásoknak az esetében is a kereslet-kínálat törvényén keresztül eléri a költségekkel való hatékony gazdálkodást, még abban az esetben is, ha a profit elv nem, vagy csak részlegesen működik. Ebből kiindulva ezeket a társadalmi szolgáltatásokat piacosítani kell.

Hetedik tévedés:

Az egészségügy, az oktatás és a kultúra más minőségű áru, mint a fogkefe vagy a szappan. Nem minden áru egyforma, tehát nem szabad minden áru előállítását célzó tevékenységet piacosítani. Vannak olyan közszolgáltatások, amelyeknél nem a fogyasztó választ és dönt, hanem az eladó: ilyen az egészségügy, az oktatás és a kultúra. Az orvos dönt egy egészségügyi szolgáltatás szükségességéről, és nem a beteg, annak ellenére, hogy a beteg fordul orvoshoz, és a beteg dönt arról, hogy az orvos által szükségesnek tartott beavatkozást igénybe veszi-e vagy sem. Ez nem fordul elő a többi valóban piaci áru esetében, ott a fogyasztó dönt arról, hogy mire van szüksége, és arról is, hogy vásárol-e vagy sem. Ha ez a két döntés elválik egymástól – az igényre és a vásárlásra vonatkozó döntés –, akkor már nincs szó piaci döntésről, mert a kereslet és a kínálat, az eladó és a vásárló szerepei keverednek egymással. Az orvos nem a profit elv alapján hozza meg a döntését, és a beteg sem nyereséget kíván elérni, tehát a kiindulópontban sem lehet piaci működést feltételezni. Az oktatás és a kultúra jelentős részére is hasonló összefüggések állnak fenn.

A kormány piacosítani kívánja ezeket a közszolgáltatásokat, ezzel a profit elvre, a versenyre és a kereslet-kínálat törvényére kívánja bízni ezeknek a közjavaknak az elosztását. Az egészség, a képzettség és a kulturális szint azonban olyan közjavak, amelyek elosztásában vétek a piaci elveket követni, mert sem előállításuk, sem elfogyasztásuk nem követi a piaci logikát.

Nyolcadik alapelv:

A fejlődésbeli különbségeket a politikának nem kell figyelembe vennie.

A neoliberális nézetrendszer minden helyzetre egyetlen megoldást talál jónak: a piacot, a profit elven való működést. A fejletlen és fejlett gazdaságra, a kezdő kisvállalkozóra és a globális cégre, a családra és az üzleti vállalkozásra, az egészségügyre és a bankszektorra azonos politikát javasol. Ennek lényege, hogy az állam tartsa magát távol a gazdaságtól, és azt bízza a piac működésére. Az állam annak ellenére ne avatkozzon be a gazdaságba, hogy a gazdasági szereplők különböző fejlettségi szinten állnak. Ne védje a gyengébbet az erősebbel szemben, és ne támogassa a kicsit a naggyal szemben, mert a piaci verseny majd a legjobbat hozza ki győztesnek. A neoliberális felfogás nem ismeri el jogosnak és helyesnek azt az állami beavatkozást sem, amelyet a fejletlenebb piacgazdaságok kormányai végeznek a hazai gazdasági szereplők megerősítésére.

Nyolcadik tévedés:

A mai fejlett piacgazdaságok úgy alakultak ki, hogy a korabeli államok jelentős segítséget nyújtottak a piaci vállalkozások megerősödéséhez. Ez történt az angolszász országokban és a fejlett európai piacgazdaságok esetében. Történelmileg és erkölcsileg helytelen a fenti álláspont, mert nem ismeri el az időbeli és fejlettségbeli különbségeket. Kettős mércével mér, mert elfelejti, hogyan lett gazdag, de felrója másoknak azokat az állami támogatási politikákat, amelyeket ma már nem alkalmaz, mert nincs már rá szüksége.

A magyar kormány is ezt a neoliberális alapelvet követi, amikor nem tartja jogosnak a hazai tulajdonú kisvállalkozások feltőkésítési igényét, vagy akkor, amikor nem tartja szükségesnek a közbeszerzéseknél a kisebb hazai tulajdonú cégek pozitív megkülönböztetését. Ezzel szemben az Európai Unió éppen azért ad vissza nem térítendő pénzügyi támogatást fejletlenebb tagjainak, hogy gyorsítsa felzárkózásukat.

Kilencedik alapelv:

A tőke az olcsó munkaerőt keresi.

A neoliberális felfogás szerint a tőke megy a munkához, és a tőkebefektetések egyik országból döntően azért mennek másik országba, mert ott alacsonyabbak a költségek, közöttük is elsősorban a bérköltségek. Ebből kiindulva minél hosszabb ideig fenn kell tartani egy fejlődő vagy felzárkózó ország alacsony bérszintjét, mert ezzel lehet a legtöbb külföldi tőkebefektetésre szert tenni.

Kilencedik tévedés:

A tőke valóban a piacok és erőforrások felé áramlik, de döntően nem az olcsó bérköltségű munkaerőt keresi, hanem a magas termelékenységgel dolgozó, képzett és ezért magas bérű munkaerőt. A globális tőkeáramlás háromnegyed része a legfejlettebb országok között kerül befektetésre, alapvetően a fejlett humán és fizikai infrastruktúra vonzza, az erős kereslet, tehát a minőségi tényezők. A tőke az utóbbi két évtizedben zömében már a magas bérű munkaerőt keresi, mert az a jó munkaerő, illetve az ilyen piac kereslete bővül gyorsan, és ad átlagon felüli megtérülést. Hibás tehát minden olyan kormányzati politika, amely az alacsony magyar bérszint fenntartásával kíván több külföldi tőkét vonzani. A gyorsan emelkedő életszínvonal és a gyorsan bővülő belső piac kedvez a tőkevonzásnak, természetesen csak akkor, ha ez nem adósságnövekedésből, hanem valódi teljesítménytöbbletből ered.

Tizedik alapelv:

Minél nyitottabb egy gazdaság, annál jobb.

Egy gazdaság nyitottságát az jelzi, hogy gazdasági teljesítményéből mennyi megy külső és mennyi a belső piacra. A neoliberális nézetrendszer szerint a gazdasági nyitottság önmagában érték, minél nyitottabb egy gazdaság, annál fejlettebb. Nagy országoknál természetesen nem lehet azonos a nyitottság, mint a kisebbeknél, de hasonló nagyságnál a nyitottabb a jobb.

Tizedik tévedés:

Egy ország külkereskedelmének gazdasági teljesítményhez mért nagysága nem jelzi a fejlettség magas vagy alacsony szintjét. Magas lehet a nyitottság egy fejletlen ország esetében, és kicsi lehet az export aránya fejlett piacgazdaságnál. A gazdaság nyitottságát két tényező határozza meg: a belső piac fejlettsége és az export nagysága. Magyarország az egyik legnyitottabb EUgazdaság, de ez nem azért van így, mert versenytársaihoz képest nagy az export, hanem azért, mert kicsi a belső piac. A nyitottság nálunk nem a fejlettség, hanem a félig fejlettség jele. Jellemző ennek a neoliberális tételnek az érvénytelenségére, hogy az új EU-tagállamok közül Szlovénia a legzártabb, a legkevésbé nyitott gazdaság, mégis egyedül Szlovénia volt képes csatlakozni az eurózónához. Szlovéniában a legmagasabb az életszínvonal, ott a legnagyobb az egy főre eső gazdasági teljesítmény, tehát ott a legerősebb a belső piac.

..Ami Magyarországon pénzpolitika címén zajlik, az a termelőszféra ’törvényes’ kirablása. Ebben jelentős szerepe van még az adóknak is. A reálszférában létrehozott értékek egy része adók formájában a kormányzathoz kerül. Onnan a bankokhoz, de tőlük már nem vissza a termelésbe beruházások formájában, hanem nyereségként külországba.”

A rendszerváltás globalizáló gazdaságpolitikája a lakosság és a vállalkozók pénzben kifejezett vásárlóerejét (M1) is tönkretette (Dr. Plenter János írásai, Kapu, 1996. 4. szám). Már az első kormány idején, miközben az árszínvonal több mint háromszorosára növekedett, addig az M1 csak 85 százalékkal emelkedett. A magyar lakosság vásárlóereje egyharmaddal csökkent. Hallatlan elszegényedés ez. Azóta is folyamatosan romlik a helyzet. Ebből az is kiderül, hogy nem a kereslet miatt, a magas bérek okán van infláció. Olcsó hazai áru nincs, főleg csak a drága importot kénytelen vásárolni a lakosság. Fizetjük a külföldi magas munkabért az itthoni alacsony keresetekből, ami inflációként jelenik meg. A megtakarítások ezen alig változtatnak, mivel az a lakosság kis hányadától származik. A globalizáló gazdaságpolitikát szolgálta ki a szociális piacgazdaság hirdetésével hatalomra kerülő Antall-kormány már a rendszerváltás kezdetétől fogva – a lakosságtól és a vállalkozásoktól történő könyörtelen pénzelvonásával. Ez a pénzpolitika folytatódott és folyik. A következő évek tervei, hangos programjai is erről szólnak. Ez a magyar gazdaság legfőbb problémája, nem az államháztartás egyik vagy másik éves hiánya. A szegénységről, a magyar vállalkozások ellehetetlenítéséről hallgatnak az illetékes felelősök. Félrevezetik, becsapják a társadalmat. Minden egyéb lényegtelenről rendezik a cirkuszt a politikai arénában. Rendületlenül hazudnak, becsapnak, megcsalnak, folyamatosan demokráciát lefetyelve.

A gátlástalan globalizáló liberális gazdaságpolitika eminens stréberei teljes diadalra vitték a lakosság többségének az elnyomorítását. A sajtó értesülése szerint az év elején támogatás is érkezett Amerikából, 43 milliárd forint, vélhetően a sikeres munka elismeréseként az eminenseknek.

Előkészületek a végkiárusításra

A hazai monetáris és fiskális politika elhibázott. Másként mondva nem a magyar gazdaság, társadalom érdekeit szolgálja, hanem a külföldi befektetőkét és bankokét. Akaratlanul vagy szándékosan? Ha szándékosan, akkor mi a célja? Sokan hiszik, hogy az eddig folytatott szakszerűtlen, könyörtelen, liberális rablóprivatizáció folytatása. A magyar nemzeti vagyonnak a már eltékozolt termelői vagyonrésze csak ötödét teszi ki értékben az egésznek. Hátravan még a lakásvagyon, a termőföld, az erdő és az önkormányzati vagyon része. Ezekre is szemet vetettek az uralkodó kommunisták és liberálisok. Magyarországon több mint 4 millió lakás van, üdülők, telkek, ingatlanok. 2008-tól bevezetik az ingatlanadót. A Magyar Nemzetben jelent meg korábban egy cikk és egy táblázat erről. Budapesten egy 50 négyzetméteres lakás adója évente 360 ezer forint lesz. Kisemberek millióinak vannak birtokában lakások, üdülők, telkek, ingatlanok. Őket máról holnapra „földönfutókká” lehet tenni. A könyörtelen, rabló szellemű gazdagodási téboly az Aranyborjú oltárán feláldozza őket. Ennek a vagyonnak egy részét a kommunisták 1945 után egyszer már ellopták. A másik részét az emberek ugyancsak egyszer már megvették az alacsony bérükkel, amit a kommunisták fizettek. Ezek után 1990-ben eladják nekik ismételten, megsarcolva a kiszolgáltatottakat. Majd most jön a liberális-kommunista összekapaszkodás, és a többszörösen megvett, megszolgált, majd újra megvásárolt tulajdonukat végleg elrabolják tőlük állami erőszakkal (adóval), a demokrácia mögé bújva, a globalizáló rablóvilág egyik aljas furfangjával. Az ingatlanadó hatalmas üzlet. Kétszerese a termelői vagyonnak. Becsülten 40-50 ezer milliárd forintot tesz ki.

Ennek elrablását készítik most elő a privatizálásnál már megismert módon. A tulajdonosok pénzügyi ellehetetlenítése a belföldi kereslet leszorításával, a bérek rögzítésével és az árak elszabadításával a külföldi befektetőket és a bankokat kényelmes helyzetbe hozza a vagyon kótyavetye áron történő megkaparintására. A kiárusítás kezdetét veszi, és jöhetnek a kiszemelt, betelepítendő idegenek. Hajdan kitelepítések, most betelepítések. Akkor csendőrszuronnyal, állami erőszakkal, most is állami erőszakkal, adóval. Tök mindegy, akkor is, most is a szajré a fontos. A lakosság elnyomorítása mellett még az önkormányzati vagyon ellopása is programba vett. Folyik a pénzügyi ellehetetlenítésük. Ez is busás zsákmány. Nagyobb értékű ez is, mint a termelői vagyon. A termőföld és erdő megszerzését a törvények már lehetővé teszik. A pénzügyi herélés már ehhez is folyamatban van az állami és lakossági eladósítással. 2002–2006 között megkétszereződött az előző harminc év alatt felhalmozott adósság. Ma már 100 milliárd dollár az állam és a lakosság külső adósságállománya. Az adósságszolgálat 2005-ben már 2500 milliárd forintot tett ki. Elérhet egy olyan szintet, amikor már földünket követelik. A most zajosan készülő semmibe vett tervek hozzájárulnak ahhoz, hogy a társadalom nagyobbik fele vagyon és földnélküli legyen. A lakosság jobbágy, proletár, bérmunkás, bértollnok lesz saját hazájában. Amíg a kommunista időszakban a társadalom egy gazdag közösségi vagyont birtokolt, addig globalizált formájában visszasüllyedt a sötét középkorba. Egy kis létszámú parvenü mellett a pénzarisztokrácia szolgálatában tengethetik nyomorult életüket a társadalom jobb sorsra érdemes tagjai.

A globalizáló gazdaságpolitika Magyarországon aratta a legteljesebb sikerét Európában. Átütő eredményét főleg a liberális SZDSZ zsaroló politikájának köszönheti. A társadalom kettészakadt egy kis létszámú szerencsésre és a nagy tömegű kárvallottra, meglopottra. Igazságtalan vagyon- és jövedelemelosztást harcolt ki magának a kommunista korábbi elit és klienseik hada a korrupció soha nem látott szintre való pörgetésével. A nyugdíjasok zöme, a segédmunkások, a rokkantak, a munkanélküliek és hozzátartozóik milliós tömege havi 60 ezer forint alatti jövedelemből vegetál, nyomorog. Hiszen csak a lakhatás költségei ennek az összegnek már a 30–50 százalékát felemésztik. Emellett az árak már az uniós szintet ostromolják. A munkával való ellátás az európaiak legrosszabbjai között van. Ilyen felelőtlen gazdálkodásban soha még nem volt részünk a magyar történelem során. Mindezek a Parlament munkáját minősítik.

A választott képviselők 16 év folyamán csak ilyen silány teljesítményre voltak képesek lakóhelyük, otthonuk, országuk, nemzetük szolgálatában, gyermekeik és unokáik sorsának alakítása érdekében.

Epilógus

Az eddigi tapasztalatok és a további tervezetek ismeretében következtetések és megállapítások megfogalmazásának igénye merül fel.

– A globalizáló gazdaságpolitika erőltetéséből intő példaként szolgálhat, hogy ahol a legteljesebb sikerrel valósult meg, Magyarországon, ott még 23 év múlva sem lehet bevezetni az eurót a szerény előfeltételek ellehetetlenítése miatt.

– Amikor erre fény derül, akkor mégsem döbbennek rá a politika és a gazdaság irányítói, vagy nem vallják be, hogy a globalizáló gazdaságpolitika bizonyíthatóan kizsákmányoló, gyarmatosító jellegű. Erőltetői a rájuk bízott társadalom ellenségei.

– Ahhoz, hogy Magyarország eltakarítsa a globalizálás pusztításait, kifizesse adósságát, meghaladja az 1989 előtti életszínvonalat és elérje az uniós átlagot, legalább 25 év szükséges. 45 év kell (2035), hogy elérjen oda, ahová Szlovénia, Szlovákia valószínűleg 25 év alatt, 2015-re eljut. Ebből magunk számára le kell vonni a szükséges következtetéseket.

1. Még a saját sorsunk irányításához sem értünk.

2. Hazai értelmiségünket vagy nem érdekli az ország sorsa, vagy használhatatlan.

3. Külső hozzáértő gazdasági szakembereket (nem a dogmatikus globalizációtól fertőzött, megfélemlített, megvásárolt közgazdászokat) bízzuk meg gazdaságunk rendbetételével.

Ilyen módon talán túlélhetjük a történelmünk legpusztítóbb tatárjárását, törökdúlását, Habsburg-uralmát, trianoni gazságát is túlszárnyaló globalizáló országrombolást. /részlet/

kuruc.info

Mussolini és az olasz fasizmus

Mussolini és az olasz fasizmus

http://nemzszoc.esmartdesign.com/konyvek/fasizmus2.htm

"Az én szellemem az anyagból kiszabadulva e kicsiny földi élet után az istenadta halhatatlan és egyetemes örök életét fogja élni."

BENITO MUSSOLINI

http://reakcio.blogspot.com/2008/08/mi-fasizmus.html

Bevezető

Nem volt olyan alakja az olasz történelemnek, akit az olasz nép oly rajongó szeretettel vett volna körül, mint Mussolinit. Beszédein százezrek jelentek meg, a nevét áhítattal ejtették ki, és amikor alakja a mozik filmvásznain is megjelent, a közönség perceken át felállva, ujjongva tapsolt. És nem volt olyan alakja az olasz történelemnek, akit a vesztett háború után az olasz nép egy része annyira megvetett, gyűlölt, mint az egykori imádott Ducét. Amikor a milánói dóm előtti téren lábánál fogva felakasztották az 1883-ban született, és 1945. április 28-án a partizán Valerio "ezredes" által meggyilkolt Benito Mussolini holttestét, a járókelők közül sokan leköpdösték, meggyalázták a tetemét. Hatalma csúcspontján államfők, miniszterek, egyházi személyek dicshimnuszt zengtek politikai zsenialitásáról, éleslátásáról, bátorságáról és tetterejéről; halála után Adolf Hitlerrel együtt eleven ördögként emlegették, alakját, történelmi szerepét Hitlerével teljesen egybemosták. Hitler és Mussolini, ők ketten a gonoszság szimbólumai lettek a háború utáni médiában és politikai irodalomban. A Mussolini által teremtett ideológia, valamint politikai és társadalmi doktrína, a fasizmus Dimitrov 1935-ös ötlete alapján a baloldali politikában gyűjtőneve lett először a nemzetiszocializmus német, olasz, spanyol és magyar gyakorlatának (tehát "fasiszta" lett ebben a szóhasználatban nemcsak a valódi olasz Ducekövető, de a német Völkische Bewegung híve, a spanyol falangista és a magyar hungarista is), majd később a Szovjet által leigázott országokban "fasisztának" mondtak mindenkit, aki nem volt kommunista, illetve szembehelyezkedett a Szovjetunióból importált bolsevizmussal.

Természetesen Mussolini és Hitler személyiségének, valamint az olasz fasizmusnak egybemosása csak teljesen történelmietlenül, a történelmi tények meghamisításával lehetséges. Lényeges különbség van ugyanis az olasz és a német nép Vezérének életútja és egyénisége, valamint ideológiája között.

Benito Mussolini az első világháborút megelőző években szocialista nézeteket vallott, 1903-1914 között az olasz szocialista Avanti című lapnak társszerkesztőjeként működött. Amikor az első világháború kitört, az olasz szocialisták ellenezték Olaszország világháborús részvételét. Ez mélységesen felháborította Mussolinit, akinek meggyőződése volt, hogy Olaszországnak feltétlenül nemzeti érdeke fegyveresen küzdeni jogaiért. Szakított a szocialistákkal, de nem szakított azzal, amit a szocializmus lényegének tartott: az egész nép jóléte iránti mélységes elkötelezettséggel. De gondolatvilágában most már ez a szocializmus szervesen egybeforrott a nacionalizmussal, az olasz nemzeti érdekek következetes és rendíthetetlen szolgálatával. A háborús évek alatt a Popolo d'Italia szerkesztője, és 1919-ben szervezni kezdi a feketeinges fasciokat. Innen már egyenes út vezet az 1922. október 28-i Marcia su Roma-ig, amelyet követően II. Viktor Emánuel király kinevezi miniszterelnöknek Mussolinit, aki időközben megalkotja és összegzi az olasz fasizmus doktrínáját.

A FASIZMUS IDEOLÓGIÁJA, POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI DOKTRÍNÁJA

A Mussolini által kigondolt, összegzett fasizmus sokkal több, mint pártprogram. A fasizmus mindenekelőtt világnézet: az embernek és az embert körülvevő világnak bizonyos határozott alapelvek szerinti szemlélete.

A fasizmus antimaterialista, spiritualisztikus világnézet. Azt vallja, hogy az érzékekkel, tapasztalással megragadható anyagi világon kívül létezik egy tértől és időtől független szellemi világ is, amelyet az értelem képes megismerni. Az anyagi világ a tértől és időtől független abszolút szellemi lény, Isten teremtménye. Ugyanennek az Istennek objektív (vagyis tudatunktól független) akarata az embereket kötelező örök erkölcsi törvény is, amelynek minden tudatos emberi cselekedet alá van vetve. A fasizmus elveti tehát azt a felfogást, amely szerint "a politika nem az erkölcsről szól". Mint minden tudatos emberi cselekedetnek, a politikai tevékenységnek is erkölcsi dimenziója van, ami egyben azt is jelenti, hogy nincs erkölcsileg közömbös emberi cselekedet.

A fasizmus (vallási alapokon nyugvó) erkölcstana elveti mind az utilitarizmust (a haszonelvű felfogást, amely szerint a gyakorlati hasznosság az emberi cselekedet legfőbb értékmérője), mind a hedonizmust (amely szerint a testi élvezet a legfőbb érték, amelynek megszerzése érdekében minden más csupán eszköz jellegű). Ennek megfelelően hadat üzen a kényelmes életszemléletnek, és vallja, hogy magasabb rendű, szellemi értékek érdekében le kell mondani térhez és időhöz kötött anyagi értékekről. Ezzel függ össze a fasizmus hősi életszemlélete és hőskultusza is: legmagasabb rendű példakép a hősi halott, a hazájáért életét feláldozó hős.

E világnézet szerint az élet folytonos küzdelem, mivel tele van ellentétekkel, amik egymással harcban állnak. A fasiszta nem keresi öncélúan a küzdelmet, de büszkén vállalja. A harc győzelmes megvívása feltétlen engedelmességet tesz szükségessé. Ezért a fasiszta hármas jelszava: hinni (az eszmében), engedelmeskedni (a feljebbvalónak) és küzdeni (az ellenség ellen).

Ki az ellenség? Mivel a fasizmus szellemi forradalom, mindazok ellen irányul, akik a haza, a nemzet, a vallás és a család felbomlasztásán és megsemmisítésén fáradoznak. Mussolini mindenekelőtt a szabadkőműveseket és a kommunistákat tekintette ellenségnek. A szabadkőművesség ugyanis különösen a XVIII. század vége óta, amikor a szabadkőműves páholyok jórésze a Weishaupt által alapított Illuminátusok irányítás alá került titkos bomlasztó tevékenységet fejt ki világszerte a nemzeti öntudat és a vallási meggyőződés aláaknázására. A Marx és Engels által életre hívott kommunista mozgalom pedig nyíltan hirdette, hogy célja a vallás, a család, magántulajdon és állam "elhalásának" elősegítése, s ennek elérése, illetve meggyorsítása végett Lenin (és később Sztálin) bolsevizmusa a legkegyetlenebb erőszaktól sem riadt vissza. Tehát a fasizmus nem esetlegesen, nem alapítójának szubjektív érzelmei miatt üzent hadat éppen a szabadkőművességnek és a kommunizmusnak, hanem harcának irányát a lényegéből következő eszményei határozták meg: azok ellen kell küzdeni, akik ezeket az eszményeket el akarják pusztítani. Fontos szem előtt tartani, hogy a fasizmus kiindulópontja nem a tagadás, nem az ellenségkép, hanem az állítás, a nemzeti és erkölcsi eszmények igenlése. A harc másodlagos, ezt csupán az teszi szükségessé, hogy vannak olyan csoportok, illetve mozgalmak, amelyek a vallási és nemzeti eszmények elpusztítását tűzték ki célul.

Mussolini a hatalom birtokában feloszlatta a szabadkőműves páholyokat és betiltotta a Kommunista Pártot Olaszországban. Nem tekintette viszont a maga egészében ellenségének a zsidóságot. Csupán az olyan zsidók ellen küzdött, akik történetesen szabadkőművesek vagy kommunisták voltak. Ezért volt lehetséges, hogy azok a zsidók, akik a numerus clausus törvény következtében Magyarországon nem folytathattak egyetemi tanulmányokat, Olaszország egyetemein a húszas és harmincas években háboríthatatlanul diplomát szerezhettek.

A fasizmus militarista, harcias beállítottságából következik, hogy elvetette a pacifizmust mint a hősi életkultusz antitézisét. Mussolini a pacifista szemléletet egyrészt irreálisnak, másrészt károsnak ítélte. Irreálisnak, mert az emberi történelem világosan azt mutatja, hogy az egész földkerekségre, de még akár az egy kontinensre kiterjedő tartós béke sohasem valósult meg: legalábbis a helyi konfliktusok kikerülhetetlenek. Károsnak pedig azért tartotta a pacifizmust, mert a hősiesség elsatnyulásához, a férfias, bátor lelkület eltűnéséhez, elpuhulásához, elfajzásához, dekadenciához vezet. Ezért a fasiszta államvezetés a felmerülő nemzetközi problémákat ugyan elsődlegesen tárgyalások útján kívánta rendezni, de ezek meghiúsulása, illetve kudarca esetén nem zárkózott el a fegyveres harctól sem.

A pacifisták gyakran valláserkölcsi érvekre hivatkoznak: a háborút (és általában a fegyverviselést) a felebaráti szeretettel ellentétesnek tartják. E felfogással szemben a szintén valláserkölcsi érvekre hivatkozó fasizmus doktrínája rámutat arra, hogy a felebaráti szeretet nem azt jelenti, hogy mindenki irányában egyforma intenzitású és hatékonyságú baráti szeretetet kell gyakorolni. Ez egyrészt lehetetlen, másrészt az Isten által parancsolt szeretetnek bizonyos rendje van: jobban kell szeretnünk a hozzánk (vérségileg és lelkileg) közelebb állókat, mint a távolabbi embereket. Ha az előbbiek az utóbbiakkal konfliktusba kerülnek, kötelesek vagyunk az előbbiek mellé állni, és őket a távolabbiak támadásától megvédeni. Az önvédelem jogosságát a jogtalan támadóval szemben senki sem vonja kétségbe, ám, ha logikusan és következetesen gondolkodunk, ugyanígy jogosnak kell mondanunk a kollektív önvédelem jogosságát is. E gondolatmenet alapján hozza összhangba a fasizmus doktrínája a pacifizmus elvetését a keresztény erkölcstannal.

A fasiszta gondolkodás természetesen elutasítja a marxisták által hirdetett történelmi materializmust, ami magától értődő, hiszen vallja az anyagtól különböző, szellemi valóságok létezését. A történelmi tények összessége, a tudományos és művészi alkotások és vallások nem magyarázhatók meg elégséges módon a termelőeszközök fejlődésével. A történelmi materializmus sorozatosan azt tételezi fel, hogy a kevésbé tökéletesből (az anyagból) keletkezik a tökéletesebb (a szellemi létező), és így mindannyiszor vét a minden tudomány alapját képező okság elve ellen, amely szerint minden létrejövő okozatnak megvan az elegendő létesítő oka.

Ugyanakkor a fasizmus feltétlenül a történelmi szemlélet híve. Vallja, hogy a jelen problémáit csak a történelmi folyamatukban lehet megoldani. Ebben az összefüggésben mondta Mussolini: "Én a mozgás és a szakadatlan menetelés híve vagyok." A történelmi szemlélettel függ össze a hagyomány tisztelete is: a Duce a Római Birodalmat tekintette az olasz állam eszményképének: olyan olasz államról álmodott, amelyet a köztársasági Róma hősi erényei jellemeznek, olyan államról, aminek a szervezettsége, nagysága és hatalma vetekszik a Római Birodaloméval. Ezért választotta mozgalma szimbólumául a római fascest (vesszőnyalábot). Innen ered a 'fasizmus' szó. Ezzel elérkeztünk a fasizmus doktrínájának egyik legfontosabb eleméhez, államelméletéhez, amelyet fontossága miatt külön kell tárgyalnunk.

A TOTÁLIS ÁLLAM ESZMÉJE

A fasizmus ideológiája szerint az államnak nemcsak anyagi és politikai, hanem szellemi célja is van: feladata nemcsak az állampolgárok anyagi jólétének és a közbiztonságnak garantálása, hanem kötelessége az is, hogy az államhoz tartozókat erényekre nevelje, egységre buzdítsa, az emberi szellem alkotásait belevigye a művészetekbe, a tudományokba és a jogba, és elvezesse az embereket a törzsi létformától az impériumig. Ennek érdekében rendet, fegyelmet, engedelmességet kíván az állampolgároktól.

Ezért az egyén teljes értelemben csak annyiban létezik, amennyiben az államban van. Ugyanígy a nép teljes értékű létezése is csak állami keretek között lehetséges: az állam a nép egységének és függetlenségének biztosítéka. Ezért a fasizmus elgondolása szerint nem a nemzet szüli az államot, hanem az állam a nemzetet, hiszen az állam ad a népnek egy akaratot, egy öntudatot, egy jogrendszert. A történelem tanúsága szerint voltak nagy területű államok, amelyek nem hagytak maradandó nyomot, de voltak kis területűek, amelyek az emberiségnek örök érvényű filozófiát, művészetet adtak. A nemzet mindenekfelett szellem, nem terület, ezért az olyan állam tölti be feladatát, amely szellemileg táplálja, élteti a nemzetet.

Tehát a fasizmus jelszava: minden az államon belül, semmi azon kívül! Ebben áll az állam totalitása, vagyis a totális állam. A legfőbb bírónak is az államnak kell lennie. A fasizmus totális állameszméje antiliberális: az egyén szabadsága nem abszolút, hanem azt a közjó és az erkölcsi elvek korlátozzák, ugyanakkor az egyén szabadsága és általában a jog nem elsődleges természeti adottság, hanem megvalósítandó feladat: a kötelességek teljesítése ad jogcímet a szabadságra, és általában a jogoknak a kötelességek teljesítése a forrása. A kötelességek teljesítése fejében a szabadságot ténylegesen az állam biztosítja.

A fasiszta állameszme az emberi minőségre épít, ezért elveti a demokrácia többségi elvét, ami a mennyiséget helyezi a minőség fölé. A demokrácia (népuralom) a mai értelemben különben is hazugság, hiszen a nép nem uralkodik azáltal, ha négy évenként egyszer szavazás formájában a véleményét meghallgatják. A nép által megválasztott pártok a hatalmat többnyire király nélküli zsarnokság formájában gyakorolják. Az államforma az uralom lényegén nem változtat. Azt lehet mondani, hogy a fasiszta állam szervezett, központosított, tekintélyen alapuló, igazi értelemben vett demokrácia, mert a nép igazi akarata a mai "demokratikus" államoknál jobban érvényesül a fasiszta államban, amint azt alább a korporatív állammal kapcsolatban látni fogjuk.

A KORPORATÍV ÁLLAM

A fasiszta állam szociálisan érzékeny, de ellensége az osztályharcnak. Az államon belül a munkaadók és munkavállalók természetes ellentétének problémáját nem úgy kívánja megoldani, hogy a nemzetet megosztva valamelyik csoport mellé áll, hanem az érdekeket és az erőviszonyokat a maga szuverén egységében kiegyensúlyozni kívánja. Ez az állam kizárólagos feladata, hiszen csakis az állam képes felülemelkedni a csoportérdekeken. A fasiszta doktrína a magántulajdon elvét figyelembe veszi, de azt szociális funkciójában nézi: a magántulajdon nemcsak azt a célt szolgálja, hogy a tulajdonosa élvezze, hanem a magántulajdonnak a közjó érdekében gyarapodnia is kell.

A korporatív állam létrehozása még egy elvre támaszkodik: amit a részleges, kisebb csoportok a maguk erejéből képesek megtenni, tegyék meg önállóan, állami beavatkozás nélkül! Ez a szubszidiaritás elve. Az állam csak akkor avatkozzék be, ha a részleges, kisebb csoportok önmagukban képtelenek egy okvetlenül szükséges tevékenység elvégzésére.A korporatív állam felépítésének módját az 1927-es Carta del Lavoro, valamint az 1930-as és 1934-es korporációs törvények foglalják össze.

Az olasz nép egy organizmust alkot. A munka minden formájában szociális kötelesség. A munkaadók és a munkavállalók ellentétes érdekeit az állam a termelés érdekeinek alárendelve egyenlíti ki. Az ellentétek ugyanis magasabb fokon hasonlóságokba torkollnak. Ugyanakkor a szubszidiaritás elve alapján meg kell hagyni a magánkezdeményezést is.

Ezek figyelembevételével a munkaadók és a munkavállalók szakmák, illetve hivatások szerint hivatásrendekbe tömörülnek. Az egyes hivatásrendek küldötteket választanak, és a Parlamentben ezek a küldöttek képviselik őket. A többpártrendszer már korábban megszűnt Olaszországban, amikor 1923. január 13-án létrejött a Fasiszta Nagytanács. Ezzel a fasiszta Itália eltemette a liberalizmust. A hivatásrendek és azok parlamenti képviselete pedig eltemette a szocializmus osztályharcos formáját, és megteremtette az új szintézist: a korporatív gazdaság életét.

A munkaadók kötelessége a termelés mennyiségi növelése és minőségi tökéletesítése. A hivatásrendeknek a munkaadók és a munkavállalók közötti viszonyokat kollektív szerződéssel kell rendezniük. A szerződéseknek tartalmazniuk kell a munkafegyelmet, a próbaidőt és a munkabért. A szakszervezet a hivatásrend eszköze: garantálja a megfelelő munkabért, ami kielégíti mind a munkaadók, mind a munkavállalók jogos igényeit, elvárásait. A munkavállalónak joga van heti szabadnapra, megszakítatlan munkaév után évi szabadságra. A fasiszta olasz állam az 1934-es korporációs törvénnyel a hivatásrendeket 22 magasabb egységbe, vagyis 22 korporációba (korporáció = testület) sorolta. Ezeken belül 8 mezőgazdasági, 8 ipari, illetve kereskedelmi és az egyéb hivatásrendeket tömörítő korporáció jött létre.

A FASIZMUS DOKTRÍNÁJA ÉS A KATOLIKUS EGYHÁZ TANÍTÁSA

A fasizmus spiritualisztikus, antimaterialista, történelmi materializmust elvető tanítása teljesen összhangban áll a katolikus egyház felfogásával. A fasizmushoz hasonlóan az egyház is hadat üzen az utilitarializmusnak és a hedonizmusnak, tanításával összeegyeztethetetlennek tartja a szabadkőműves és kommunista elveket. Ugyanígy idegen a katolikus tanítástól a fasizmustól kárhoztatott szélsőséges liberalizmus is, amelynek kritikáját megadta XIII . Leó pápának 1891-es "Rerum Novarum", és XI. Piusz pápának 1931-es "Quadragesimo Anno" kezdetű enciklikája. Ez utóbbi a szubszidiaritás elve lapján szintén a korporációs rendszert ajánlja a munkaadók és a munkavállalók közötti felmerülő érdekellentétek áthidalására.

A felebaráti szeretetet a hiteles katolikus tanítás szintén a szeretet rendje szerint értelmezi, ezért bizonyos szektáktól eltérően elismeri a jogos önvédelem és az önvédelmi háború jogosságát. A katolikus egyház tehát semmiképpen sem vallja az abszolút pacifizmus elvét. Elítéli a jogtalan agressziót, az öncélú kegyetlenkedést, de azt is vallja, hogy a puszta fegyvernyugvás nem jelent igazi békét, mert a béke csak az igazság gyümölcse lehet, ahogy ezt XII. Piusz emlékezetes pápai jelmondata kifejezte.

Teljesen hamis beállítás tehát az, mintha az olasz fasizmus szembenállt volna a katolikus egyházzal. Erre egyébként rácáfol a Vatikán és az Olasz Állam között 1929-ben megkötött Lateráni Egyezmény is, amelyben Mussolini elismerte a 0,44 km2 területre csökkent Vatikán Állam szuverenitását, az egyházi esküvők állami érvényességét, felbonthatatlanságát és az abortusz tilalmát. A Lateráni Egyezményt XI. Piusz pápa így értékelte: "A Duce visszaadta Istent Olaszországnak és Olaszországot Istennek."

A FASIZMUS, A NÉMET NEMZETISZOCIALIZMUS ÉS A HUNGARIZMUS HASONLÓSÁGA ÉS KÜLÖNBÖZŐSÉGE

Amint már említettük, Dimitrov nyomán a baloldali média következetesen egybemossa a fasizmussal mind a német nemzetiszocializmust, mind pedig a magyar Hungarizmust. E három mozgalom hasonlóságáról és különbözőségéről kötetek hosszú során lehetne ími, de itt terjedelmi okoknál fogva csak a legfontosabb szempontokra szorítkozunk.

Mindhárom mozgalom hasonló vonása a bolsevizmus és a liberalizmus gyökeres elutasítása, a többségi elven nyugvó demokráciának és a többpártrendszernek elvetése és a vezéri elv alkalmazása, amely szerint az állam élén egy csúcsvezető áll, akinek az alacsonyabb szintű vezetők engedelmességgel tartoznak; minden más vezető engedelmességgel tartozik felfelé, és tekintéllyel rendelkezik lefelé. Mindhárom mozgalom antimaterialista, spiritualisztikus világnézet, hadat üzen az utilitarizmusnak és hedonizmusnak, és hirdeti a hősi életszemléletet. Mindhárom mozgalom integrálja a nacionalizmust és a szocializmust.

Ám lényeges különbség is van közöttük. A fasizmus központi gondolata a totális állam, a német nemzetiszocializmusé a faj, a Hungarizmusé pedig a nemzet. Ezek a különbségek főként a három nép sajátos helyzetéből magyarázhatóak. Olaszország hosszú éven át 1870-ig nem volt egységes állam, ugyanakkor a Római Birodalom állami felépítésében nagyszerű történelmi eszménykép állt előtte. Önként adódott tehát, hogy a Duce által elgondolt fasiszta doktrína központi gondolata az állam legyen.

Hozzájárult ehhez az is, hogy Olaszországnak a húszas és harmincas években nem volt számottevő nemzetisége, a lakosság túlnyomó többsége olasz származású volt. Olaszországnak tehát nem kellett megoldania a különböző népszemélyiségek egy nemzetté integrálásának problémáját, mint Magyarországnak.

Az, hogy Mussolini gondolatvilágában a zsidókérdés nem jelent meg, jórészt annak volt a következménye, hogy ő az olasz fasizmus alapgondolatául a totális állam megteremtését tette meg, és nem a fajt, mint ahogy a Hitler által megteremtett német nemzetiszocializmus központi gondolata a faj és a vér tisztasága. Ez utóbbinak oka részben az, amit Hitler a "bécsi élet iskolaévei" alatt tapasztalt, másrészt a németországi zsidók egy részének első világháború alatti magatartása és részvétele a marxista mozgalomban. Hozzájárult még Hitler faji szemléletéhez Stewart Houston Chamberlain tanítása is a faji kérdésről. Mivel Németországnak sem volt a húszas és harmincas években számottevő nemzetisége, Németország és Hitler is mentesült a különböző népszemélyiségek egy nemzetté integrálásának jellegzetes magyar gondjától.

Olaszországtól és Németországtól eltérően azonban Magyarországnak meg kellett oldania a Kárpátmedencében élő 14 népszemélyiség egy nemzetté integrálásának problémáját. Ezért Szálasi Ferenc Hungarizmusában nem a faj, nem az állam, hanem az élet, társ és sorsközösséget hordozó Nemzet a vezérlő eszme. A Hungarizmus azonban átvette a fasizmusból (és XI. Piusz "Quadragesimo Anno" enciklikájából) a hivatásrendek gondolatát. A hungarista kormány az ország területén dúló háború ellenére létre is hozta a különböző hivatásrendeket, de azok további működtetésére a szovjet előrenyomulás következtében nem került sor. S volt a Hungarizmusnak egy olyan gondolata, amihez hasonló sem a német nemzetiszocializmusban, sem az olasz fasizmusban nem található: a konnacionalizmusnak, az európai nemzetközösségnek eszméje. Szálasi Ferenc ugyanis úgy gondolta, hogy a Kárpátmedencében élő 14 népszemélyiség egy nemzetté integrálásának hasonlóságára Európa összes nemzeteit egy nagy nemzetközösségbe kell és lehet integrálni. Ezáltal válik a Hungarizmus magyar gondolatból világgondolattá.

A mondottakból világosan következik, hogy a jellegzetesen olasz jellegű, az olasz viszonyokra alkalmazott fasizmus nem lehet gyűjtőneve az olasz fasiszta mozgalom mellett a német Völkische Bewegungnak és a magyar Hungarizmusnak. Ezek egybemosása (és egyben démonizálása) történelmi alapokat nélkülöző politikai manipuláció, ami lehetetlenné teszi a világnézeti tisztánlátást és a huszadik század történelmének igazságos megítélését.

Ugyanilyen történelmietlen Mussolini és Hitler személyiségének egybemosása is. A harmincas évek közepéig Olaszország és Németország között politikai érdekellentétek voltak Dél-Tirol hovatartozásával kapcsolatban, ezenkívül Ausztria függetlenségét Olaszország garantálta. Később azután részben Gömbös Gyula közvetítő tevékenysége, részben Anglia fasizmus ellenes politikája következtében létrejött az olasz-német közeledés, megszületett a Berlin-Róma tengely, Hitler lemondott Dél-Tirolról, cserébe viszont Mussolini a Dél-Tirolban élő németeknek teljes autonómiát biztosított, és az 1938-as Anschluß alkalmával nem lépett fel Németország és Ausztria egyesülése ellen. Mussolini tevékenyen közreműködött az 1938-as müncheni konferencia létrehozásában, 1939 szeptemberének első napjaiban közvetíteni próbált a Német Birodalom, valamint Franciaország és Anglia között. Később, 1940 júniusában csatlakozott Hitler nyugati, majd 1941 júniusában Hitler keleti hadjáratához.

Mussolini tehát önálló olasz politikát folytatott, Hitlerhez fűződő személyes barátsága ellenére is elsősorban Olaszország érdekeit tartotta szem előtt, ami mint olasz nacionalistának természetes magatartása volt. Mind a német nemzetiszocializmus, mind az olasz fasizmus legálisan került hatalomra, minden külföldi katonai beavatkozás nélkül:

1922-ben Mussolinit miniszterelnökké II. Viktor Emánuel király, 1933-ban Hitlert kancellárrá Hindenburg birodalmi elnök nevezte ki. Mind a német nemzetiszocializmus, mind az olasz fasizmus kezéből külföldi katonai túlerő ütötte ki a kardot a második világháború végkifejlete során. Ezek a rendszerek nem belülről omlottak össze (szemben a bolsevizmussal, amely erőszakosan került hatalomra Oroszországban és belülről omlott össze). Bár 1943 júliusában Mussolini ellen a Fasiszta Nagytanácson belül szerveztek puccsot, és őt II. Viktor Emánuel király tartóztatta le, mind a puccs, mind a letartóztatás angolszász nyomásra ment végbe, és abban a reményben, hogy ezáltal Olaszországnak kedvezőbb fegyverszüneti feltételeket biztosítanak. Ám a Hitler utasítására Otto Skorzeny ejtőernyősei által bravúrosan kiszabadított Mussolininak még volt ereje kizárólag olasz erőkre támaszkodva létrehoznia a Salói Köztársaságot, s így Olaszország fele tovább harcolt német szövetségese oldalán a végsőkig.

Mussolini fasiszta államának megszűnését végső elemzésben nem belső erők, hanem az angolszász megszálló hatalmak okozták. A Mussolinit meggyilkoló Valerio partizán "ezredes" idegen hatalmak ügynöke volt. A milánói dóm előtti téren lezajlott holttestmeggyalázás a második világháborút követő pszichotikus hangulat következménye, és egyben az ebben résztvevő olaszok részéről mélységes hálátlanság volt a munkanélküliséget megszüntető, Olaszországot felvirágoztató Mussolini iránt. A túlerővel szemben folytatott hősi küzdelmet követő bukás nem indokolja egy történelmi személyiség érdemeinek feledését, és az ellenség által bűnbaknak kikiáltott Vezér meggyalázása méltatlan egy kultúrnéphez, de politikai rövidlátás jele is. Minden nép köteles történelmi személyiségeinek érdemeit tiszteletben tartani; ez a nemzeti önbecsülés feltétele és záloga. Ami pedig az ellenség érdemeit illeti, a népek bölcsessége ott kezdődik, amikor megtanulják az ellenségben is becsülni és tisztelni azt, ami nagyszerű.

Tudós Takács János

SzexLexikon

SzexLexikon

Ha már ide találtál ilyen pornós keresőszavakkal, annyi tippet azért adok, hogy szerezz egy NOD azaz ESET vírusirtót, és állítsd be a valós idejű vírusvédelmet (ha nekem a 3.2 ghz-es p4 elbírja, elbírja a te géped is), mert a külföldi pornó oldalakon hemzsegnek a vírusok és trójaik. Különösen a virtumondo.

Amúgy ha valami cucc kell, akkor a Torrentz oldalon keress, ne a Googlével. :-)

http://www.torrentz.com/

Aki azt hitte, hogy hülyeség volt leblogolni néhány népszerű keresőszót, úgy mint

VV3 Pandora ValóVilág a Való Világ kiszavazás beszavazó show kiszavazó a show pandora miles, machomedia video film az exxxotica xxx segal szilvi stohl andrás the. lilu rtl klub valóságshow reality show, pornó a szex ágica frenki tommyboy a tommy boy nude punci erotika a porno szexkazetta-botrány. Hálapénz catherine zeta jones sex home domina a gyűrűk ura, lord of the rings a király visszatér, return of the king,

nos az tévedett, mi sem bizonyítja ezt jobban mint az alábbi statisztika arról, hogy a lapomra milyen keresőszavakkal dobta a népet a Google január 1 és január 6 délutánja között:

Namost ez elég jó dolog, úgyhogy úgy döntöttem, ide teszem a Google által publikált legnépszerűbb keresőszavakat 2003-ból.

britney spears harry potter matrix shakira david a beckham 50 cent, iraq lord of the rings kobe bryant. tour de france laci peterson bertrand cantant riaa jessica lynch - michael jackson elizabeth (smart korea). dixie chicks - eminem orlando bloom a justin timberlake tupac brad pitt johnny depp az marilyn manson vin diesel jennifer lopez pamela anderson az christina aguilera angelina jolie shakira avril lavigne anna kournikova a beyonce cameron diaz simpsons. pokemon spiderman winnie the pooh. hello kitty snoopy south park superman spongebob manga final fantasy sailor moon yu-gi-oh. dragonball z inuyasha goku beyblade zelda a digimoon.

No ez bizonyára meghozza majd a hatást

No még aktualizáljuk pár dologgal, még kiegészítjük pár dologgal. Baszás, baszas, a csöcs, pina, porn, porno, állatszex. daemon tools, warez, canon, sony, ericsson, windows, az linux, unix, szódakert, csisztuvideo, httpUnit, onenote palm, a szopás, pisi, gta, konta barbara, sin city, kör, hatalmas mellek, south park, a szerencsebambusz, olah action. ludditák, kisfilmek, zenék, idézet, bicikli, a bicikliút, apa kocsit hajt, születésnapi idézetek, popsi, a team america. lézerkard, star wars, csillagok háborúja, humanic, picsa, erényöv, segg. meztelen, olah action, gta san andreas, vice city, a görög zita, gorog zita, divinity18.

Elképzelhető hogy van némi redundancia ebben a listában, de az nem baj.

Ajánlom figyelmedbe továbbá a neoliberalizmus, azaz a negatív globalizáció ellenszerét, a nemzeti szocializmust.

http://reakcio.blogspot.com/2008/04/nylt-levl.html

Liszaboni Szerződés

Újabb jele annak, hogy a fidesznek semmi de semmi köze nincs a nemzeti oldalhoz, minden csupán színjáték. Amikor szavazásokra, döntésekre kerül sor, sokszor a nemzetrontó erők oldalára állnak. Ugyan az UDK-val nem mindenben értek egyet, de ebben most igen.

Egyébként a szabadkőműves eszme alapján fogalmazódott meg ez a szerződés, erőszakosan internacionalista és antitradicionalista jellegű, semmi jó sem jelent. A zsidók mindig is a birodalmakat támogatták a nemzetállamokkal szemben, az sarkozy a franciaországi zsidó miniszterelnök aki benyújtotta a szerződés kezdeményés, illetve magát a javaslatot, hogy így mégis lehessen eu alkotmány, csak nem szabad alkotmánynak nevezni mert arról népszavaztatni kéne ugye. (nálunk azt anno simán megszavazta a parlament, és ez is szabálytalan volt)

Liszaboni Szerződés (UDK kommentje)

Még tart az érzés: a Fidesz is hülyét csinált Magyarországból Miért? Van rá magyarázat!

2007-12-31. 20:56:51

A nemzeti és keresztény értékeket vallók szerte a kontinensen megvetéssel nézhetnek Magyarországra, a magyar parlamentben nincs szövetségesük. A Fidesz méltatlan szájhős. December 13-án az EU kormányfői aláírták az EU-nak a tagállamok rovására újabb jogokat adó Liszaboni Szerződést. December 17-én Gyurcsány tervei szerint a magyar parlament megszavazta az alkotmánymódosítással járó szerződést. A 2/3-os többséget a Fidesz biztosította. Szavaztak a képviselők, úgy, hogy nem olvasták a képviselők a mintegy 400 oldalas dokumentumot, mert még az nem volt a kezükben, hiszen nem volt le sem fordítva.

Ország-világ előtt nyilvánvalóvá tették, még egy olyan vitát sem akarnak, amely arról szólna, hogy erről és erről a szuverén jugunkról lemondtunk, de az ezért és ezért megéri. Nem, a Fidesz az MSZP-vel együtt kinyilvánította, hogy ők vakon és büszkén, vita nélkül, Európában elsőnek, elfogadják a nemzeti szuverenitást csökkentő szerződést. Megalázták az országunkat nyilvánosan. Immár bátran hülyének nézhetnek bennüneket. A Liszaboni Szerződés egyébként a bukott EU alkotmány visszacsempészése, amelyet egyébkén szintén sietve, de csak másodiknak sikerült Európában ratifikálnunk, akkor is a Fidesz hangtalan támogatásával. Van ennek az önfeladó politikának előzménye az elmúlt 17 évben is, pl. Büszkén az elsőnek ismerte el az Antall kormány Ukrajnát és Szlovákiát is úgy, hogy semmiféle kérést nem fogalmaztunk meg az ott élő magyarok jogainak a biztosítására.

Orbán a szavazás előtt a blamázst ellensúlyozandó pr. látogatást tette Böjte atyánál. És ez dec. 17-i szavazás időben összecsúszott a Shengeni határnyitással, ami meg a határontúli magyarság szempontjából érdekünk. De ez a dec. 17-i szavazás nélkül is bekövetkezett volna.

Az, Európai Unió története az bizonyítja, hogy a politikai cél egy európai szuperállam létrehozása, ahol az egyes államok, a nemzetek mind kisebb és kisebb szuverenitással rendelkeznek. Nem nehéz ebben párhuzamot találni a Szovjetunióval. Mindkét unióban alapelv volt a nemzet-és keresztényellenesség.

A FUSZ (Független Újságírók Szövetsége) nyilatkozata azt sugallja, mintha a szuverenitásunkat, most a Liszaboni szerződéssel veszítettük volna el. Annyiban van igazsága a Fusznak, hogy ilyen brutális szuverenitás csökkentés talán még nem volt az Unió történetében, de valójában egy folyamat újabb állomásáról van szó, pl. az uniós jogrend már 1977-től elsőbbséget élvez a tagállami jogrendekkel szemben, tehát már a belépésünkor lemondtunk a szuverenitásunkról. Az elkeserítő az, hogy a magyar parlamentben értelmes vita sem akkor sem azóta nincs az uniós létünkről.

Miért szavazta meg olvasatlanul a Liszaboni Szerződést a Fidesz a dec. 17-i karácsony előtti sürgés-forgásban? Azért, hogy egy értelmes vita már a csírájában el legyen fojtva. Ha társadalmi vita előzte vona meg a parlamenti szavazást, akkor az rámutathatott volna a jobboldali egypártredszer csődjére ebből a szempontból is. Mert kellene legyen a Parlamentben egy nemzeti párt amelyik nemet mond az EU-ra. Vagy legalább egy olyan párt amely számba veszi a hátrányokat és az előnyöket. De meg lehett volna vitatni az MVSZ javaslatát, mely szerint a Fidesznek a 2/3-os döntéshez csak akkor kellett volna adni a szavazatát, ha az MSZP megszavazza a 'kettősállampolgársági' törvényt. A Fidesznek érdekében állt ezt a vitát is megspórolni.

Meg kellett hát spórolni a vitát, mert Orbán Viktor ugyan képes az igent és a nemet, a hideget és meleget fújó kettős beszédre, a Parlamentben azonban a Fidesz jobboldali egypártendszere nem tudja egyszerre megnyomni az igen és a nem gombot is.

Az igazsághoz tartozik az is, hogy a parlamenti vitában Német Zsolt jelezte, tudják a méltatlan körülményeket, de tudják Gyurcsány hátsó szándékát, hogy a Fideszre akar mutatni, hogy EU ellenes ezért ennek elkerülése céljából, a méltatlan körülmények ellenére megszavazzák a Liszaboni Szerződést. Tehát Gyurcsány így tudja rángatni a Fideszt. Röhej.

Nézzük mi újat hozott az államok elsorvasztásának a folyamatában a Liszaboni Szerződés?

1. A kereszténységre még csak utalni sem lehetett, de az Unió értékeiként megfogalmazták az ismert kettős mércére alkalmas fogalmak (szabadság, demokrácia, emberi méltóság, megkülönböztetés tilalma, pluralizmus stb.) mellett a másság tiszteletét és a nemek egyenlőségét. Ennek egyenes következményeként a Liszaboni Szerződés mellékleteként kötelezőként elfogadott un. Alapjogi Charta burkolt módon, tartalmazza a buzik házassághoz való jogát.
A szerződés ezen túl lefekteti az európai integráció céljait is, amelyek a következők: béke, teljes foglalkoztatottság, fenntartható fejlődés, kulturális sokszínűség, társadalmi kohézió és az állampolgárok védelme. Mi akik éltünk a Szovjetunióban még emlékszünk ezeknek a fogalmaknak a megfelelőire.

2. Brutális hatáskörnövelés a tagállamok rovására. Ezentúl - egyenlőre még körvonalazatlan formában, de - az Uniónak hatásköre lesz az egészségügy, az oktatás a kultúra terén is.

3. Lesz elnök, akit két és fél évre az eddigi Európai Unió Tanács (az állam és kormányfők testülete) választ. Az új elnökségi struktúra a nagyobb fokú integráció (Európai Egyesült Államok) csíráját hordozza magában.
Lesz "EU-külügyminiszter", aki egyedül végzi majd azt, amit eddig ketten láttak el: a közös kül- és védelmi politikai főképviselő (Javier Solana), plusz a külkapcsolati biztos a Bizottságban (Benita Ferrero-Waldner).

4. Megszűnik a tagállami vétó eddig is korlátozott intézménye. Helyette lesz kettős többség elve (melynek értelmében a Bizottságban a jóváhagyáshoz a tagállamok 55, s az általuk képviselt népesség 65 százaléka szükségeltetik) Az Európai Bizottságban (az EU kvázi kormányában) ezentúl rotációval csak az államok 2/3-a lesz jelen, miközben az államokról a legtöbb döntést ebben a testületben hozzák.
- 50 témával bővül azoknak a kérdéseknek a köre, amelyek már nem a tagországok hatásköre, a döntéseket többségi szavazással a Bizottságban hozzák. A tagállamok kizárólagos hatáskörében csak a nemzetbiztonsági és honvédelmi ügyek maradnak (ezekkel az ügyekkel ugye a NATO-hoz kötöttük magunkat).
- Pl. ha egy tagországot terroristatámadás sújt, akkor a többi tagállamtól (testvéri) segítséget kap. Hiszen a terrorizmus ellenes harc természetesen közösségi szintre van emelve.

5. A demokratikus elvek jegyében:
- A tagországok parlamentjei is beleszólhatnak a döntéshozásba: a készülő EU-előírásokat megkapják véleményezésre, és ha a tagállami parlamentek egyharmada kifogást emel, akkor a tervezetet a Bizottságnak vissza kell vennie átdolgozásra (lásd. pl.kereszténység kérdése).
- Az állampolgárok közvetlenül is befolyásolhatják majd az európai jogalkotási folyamatokat, amennyiben több tagállamból összegyűjtött egymillió aláírással támogatott javaslattal kezdeményezni lehet majd, hogy a Bizottság vegyen fel valamilyen kérdést a napirendjére.

Mit kellett volna tenni a magyar parlamentnek?
Legalább meg kellett volna vitatnia, hogy tudjuk hanyadán állunk.(Két ország, Nagy-Britannia és Lengyelország kialkudta magának, hogy rá nem fog vonatkozni az Alapjogi Charta minden eleme.)

Mit kellene tenni?

Mit volt a delpfoi jósda falára írva? Ismerd meg magad és megismered a jövődet! Vagy egy kínai közmondás másként: A célhoz onnan kell elindulni ahonnan vagyunk. De hol vagyunk? A média-tudatipar eleve a tudatlanság pártján áll. A jobboldali egypártrendszer csapdájában gőgösködő un. nemzeti Fidesznek pedig belelavírozta magát abba a helyzetbe, hogy neki is a tudatlanság az érdeke.

Mégis, nincs más választásunk mint folyamatosan tisztában lenni Magyarország helyzetével és készülni arra, hogy az Európai Unió is elmúlik egyszer és nekünk még akkor is kell léteznünk. Az Unió majdani szétesékor pedig nem a csonka Magyarországgal kell folytatódjon a kárpát-medncei magyar történelem.

Mit kellett volna tenni a magyar parlamentnek?

Legalább meg kellett volna vitatnia, hogy tudjuk hanyadán állunk. Két ország, Nagy-Britannia és Lengyelország kialkudta magának, hogy rá nem fog vonatkozni az Alapjogi Charta minden eleme. Nekünk is lehetet volna fenntartásokat tennünk a szerződéshez.

Az ÚDK folyamatosan fog foglalkozni az EU-val (ha nem kapcsolják le a honlapjukat).

dr. Bégány Attila

Európát a nemzetek és a kereszténység tette azzá, ami. Most a keresztény nemzetek Európájának a lebontása zajlik.

[Forrás: http://www.udk.hu/index.php?subaction=showfull&id=1199021105&archive=&start_from=&ucat=42,54,61&]

Szóval közösségi tudat kell

Legalábbis ha jót akarunk magunknak.

Radics Géza írása

Útban a magyarság teljes felszámolása felé

"Olyan kis ország (Izrael) részéről, mint mi, ez szinte döbbenetes. Azt látom, hogy fölvásároljuk Manhattant, és fölvásároljuk Magyarországot, és fölvásároljuk Romániát, és fölvásároljuk Lengyelországot. S ahogy én látom, nincsenek problémáink. A tehetségünk, az összeköttetéseink és a dinamizmusunk jóvoltából szinte mindenhová eljutunk."

Simon Peresz Izrael elnöke

A fenti megjegyzés Izrael elnöke, Simon Peresz szájából hangzott el 2007. október 10-én a tel-avivi Hilton szállóban egy kereskedelmi összejövetelen, melyet a Máárív című izraeli héber nyelvű napilap közléséből fordított Hering József, volt izraeli katona. Peresz elnökúr azonban nem a teljes valóságnak megfelelően fogalmazott.

Magyarországot ugyanis lényegében már felvásárolták.

Az egyetlen jelentős nemzeti tulajdon a magyar föld, aminek nagyobb része még - remélhetőleg - magyar tulajdonban van, de a jelenlegi kalózkormány azon dolgozik, hogy azt is idegenkézre játssza.

Marschalkó Lajos az Országhódítók című munkájában közli a Russischen Invaliden 1910. december 30-i számából:

"Testvérek! Hittestvérek! Az egész földkerekségen nincs egyetlen darab föld sem, amelyet könnyebben leigázhatnánk, mint Galíciát és Magyarországot. E két országnak mindenképpen a miénknek kell lennie, mert számunkra ott a legkedvezőbbek a körülmények. Ti, zsidó testvérek fáradozzatok minden erőtökkel azon, hogy mindkét országot teljesen birtokotokba vehessétek, ..."

Ami korunk Magyarországában történik, nem első ízben történik. 1867-es "kiegyezés" a zsidóság állampolgárságáról is rendelkezett. Ekkor kapták meg az állampolgárságot, addig nem lehettek azok. Nem csoda, hogy Deák Ferenc a "haza bölcse" lett. Bartha Miklós írja a Kazárföldön című munkája 61. oldalán: "... a kazárok (zsidók) tömeges bevándorlása 1868-ban kezdődött."
A tömeges bevándorlásnak nem kizárólag az állampolgárság elnyerése volt az oka, hanem nagyban hozzásegítettek az oroszországi pogromok, és Bartha szerint az, hogy Galíciában törvények szigorú alkalmazásával igyekeztek megfékezni az üzérkedést. Románia pedig lezárta határait előttük, viszont nyitva volt Magyarország határa. Gazdaságilag meghódították az országot, és József Attila elpanaszolhatta versében:

"S kitántorgott Amerikába másfélmillió emberünk."

A valóság az, hogy a másfélmillió emberünk nem "kitántorgott" Amerikába, hanem a jövevények kihúzták a magyar középosztály talpa alól a szőnyeget, a megélhetést, és az utolsó pénzükön vettek egy hajójegyet Amerikába.

Ma szintén ez történik, de a tönkretetteknek nincs hová menekülniük.
Badiny Jós Ferenc írja a Mah-Gar a magyar (Buenos-Aires, 1976) című munkája 90 és 91-ik oldalán, hogy Argentínában meglátogatta (nem írja, hogy mikor, de a hatvanas-hetvenes években lehetett.)egy jelentős zsidó ember Magyarországról, aki a legjobb visszaemlékezése szerint a következőket mondta neki:

"Mi, magyar zsidók professzor úr kutatásai és publikációi elé semmiféle akadály nem gördítünk, sőt, köszönjük, ha még többet kutat. Ugyanis maga írja könyvében, hogy az emigrációs magyarság ifjúsága nem rendelkezik egy olyan erős, tradicionális alappal, amelyre büszke lehetne. Így ez a finn-ugor származási elmélet őket arra készteti, hogy ezt meg se említsék, hanem örömmel beolvadjanak a nyugati kultúrából származó azonos országok fiai közé, ahová bevándoroltak. Nem így a magyarul beszélő zsidó ifjak, akik külföldön is akárhová kerülnek a diaszpórában, beszélnek magyarul és - magyarul beszélő - jó zsidónak tartja meg őket a bibliai tradíció.

Professzor Badiny!

A magyarországi nép 100 év alatt kiirtja önmagát, és a tudománnyal foglalkozók 5 krajcárért el fogják adni az örökségüket.
100 év múlva mi - magyarul beszélő zsidók - leszünk a Mag-Garok, és köszönettel fogunk adózni Badiny professzornak, aki ezt kikutatta, és akinek a munkáira majd hivatkozni fogunk."

A hitetlenkedők kételkedhetnek, hogy e beszélgetés valóban megtörtént-e, avagy nem, de Magyarország megszállása, kisajátítása, meghódítása, sőt az önpusztítás is kísértetiesen bekövetkezett.

De hogyan is kezdődött mindez?

A magyarság már 500 éve kiszolgáltatottságban él, de az 1848-49-es szabadságharcunk leverése gyökeresebb sorsfordulót eredményezett, mint ahogy arról beszélni szokás. A Habsburgok tudományosan megalapozott tervet dolgoztak ki, a magyarság nemzeti önismeretének lerombolására, azon keresztül nemzeti önbecsülésének szétzilálására. E pokoli tervet a finnugor származáselmélet keretén belül, a Magyar Tudományos Akadémia felhasználásával léptették gyakorlatba. Lényege az volt, hogy a magyarságot a nyelvrokonság kapcsán a Nyugat-Szibéria kezdetleges műveltségű népeihez kössék, hogy ennek emlegetésével, és az iskolákban való tanításával, a lehető legmélyebbre gázoljanak a magyarság lelkületébe, megtörve nemzeti büszkeségét. E terv megvalósítása sikeres volt.

A magyarság csak a trianoni katasztrófa után kezdett föleszmélni, miután elindult egy egészséges szellemi kibontakozás, de amelyet a vesztes II. Világháború gyökerestől elsodort.

Ami jó volt a Habsburgoknak, jó lett Moszkvának, és ami jó volt Moszkvának, az jó most a nemzetközi rablótőkének. A kommunista évtizedek, majd az immár 18 éve hazánkra szakad nemzetközi "demokrácia" alatt felnevelkedett három nemzedék. Gyökértelen nemzedék, népi/nemzeti mivoltát nem ismerő, sőt, megtagadó nemzedék. A magyarság tehát megérett a teljes és tökéletes hódoltságra, sőt a teljes pusztulásra, olyannyira, hogy a legelemibb nemzeti érdekeit se képes megvédeni, de annak még csak tudatában sincs.

Az 1980-as években meg is kezdődött az új honfoglalás alapjainak tudományos és történelmi hátterű lefektetése. Egyre-másra olvashattunk arról, hogy "a zsidók a mai Magyarország területén már a Római Birodalom idején, a 3. században éltek. A magyarok a 9. században foglalták el e területet.", olvassuk a New Yorki Magyar Élet, 1980 egyik novemberi számában. Mit is akarnak mondani ezzel? Azt, hogy a zsidók megelőzték a magyarságot jó félezer évvel a Kárpát-medencében, tehát történelmi joguk van hozzá. Neszéneked magyar őstörténet. Ezért kell ledélibábozni minden kutatót, aki nem a finnugor őserdőben keresi a magyarság bölcsőjét?

A Reform 1991. március 8. számából a Magyar Honvéd március 1. számában közöl egy írást Antiszemitizmus, cionizmus, hazafiság címmel. Az elsőbbségről ebben is szó esik ilyen formában: "Úgy tudom egyébként, hogy a zsidóság nagyjából a honfoglalással egy időben jelent meg a Kárpát-medencében?
Előbb. Zsidó sírkövet már jóval a magyarok bejövetele előtti időkből találtak itt." Hangzott az újságíró kérdésére Dr. Engländer Tibor, a Magyar Cionista Szövetség elnökének válasza. A budapesti főrabbi sem mulasztotta el ezt megemlíteni, mikor kihallgatást kapott a pápától, a Katolikus Egyház fejétől.

S hogy mindezek nem véletlen megjegyzések voltak a zsidó honfoglalás történelmi hátterének megalapozásához, igazolja, hogy azokban az években nemzetközi segítséget is kaptak. Például: Az amerikai televíziós hálózat, a CBS is sugárzott az 1980-as évek első felében egy összeállítást a magyarországi zsidóság történelméről, helyzetéről, melyben az előzőek szintén említés kaptak. Az Insight, 1990. április 9.-i számában írja a Communism's Demise Leaves Jews to Piece Together a Past (A kommunizmusban szétzilált zsidóság ismét felépítheti múltját) címmel a következőt olvashatjuk: "Ilona Benoschofsky shows off a tombstone, a menorah barely visible on its surface. "This comes from the third century," the museum director explains. "A man named Judah. It proves the Jews were here before the Hungarians." (Benoschofsky Ilona egy sírkövet mutat, amelyen egy alig látható menorah van. "Ez a harmadik századból való", mondja a múzeum igazgató. "Az ember neve Judah. Ez bizonyítja, hogy a zsidók előbb itt voltak, mint a magyarok."

Érted kedves Magyar Testvér?

Most ne csodálkozz, hogy kitúrnak otthonodból, és saját hazádban csak szolga lehetsz. Mint ahogy Badiny Jósnak mondta a magyarországi zsidó:

"A magyarországi nép 100 év alatt kiírtja önmagát, és a tudománnyal foglalkozók 5 krajcárért el fogják adni az örökségüket."

Nem gondoltad ugye, hogy nemzeti önismeretednek valami köze van jövődhöz? Nem gondoltad, hogy saját "értelmiséged" készségesen segédkezet nyújt megsemmisítésedhez?
Miért van az, hogy a pártvezéreknek - főleg a nemzetinek mondottaknak - és a polgári szervezetek vezetőinek, most már közel két évtizede nem derengett fel, ha jövőt akarnak a magyarságnak, akkor a fiatalság felé kellene fordítani figyelő szemüket? Nem érnénk-e el többet, ha az ébredező fiatalságot látnánk el, magyarságismeretet gyarapító irodalommal, és megkülönböztetett figyelemben részesítenénk a Forrai Sándor Rovásírás Kör munkásságát, amely rovásírás-vetélkedőket rendez már évek óta a kárpát-medencei magyar fiataloknak?

Emlékezzünk csak vissza! Hogyan is kezdődik a Hegedűs a háztetőn (Fiddler on the roof) című film?

Tradition! Tradition! Tradition!

Hagyomány! Hagyomány! Hagyomány!

Minden jó szándék, minden igyekezet, ami nem a magyarság nemzeti önismeretének rendbetételét, azon keresztül nemzeti önbecsülésének visszaállítását szolgálja, falra hányt borsó, pusztába kiáltott szó.

Radics Géza

NR mindenféle

NR azaz nemzeti radikális mindenféle dolgok :-)

De legalább a jószándék megvan bennük, amivel ki van kövezve a pokolba vezető út. XD

Elég gyakran elmondják ugyanazt jól megfogalmazva és tömören, ez jó mert pontosan így lehet sok emberhez eljuttatni azt a bizonyos szikrát, amitől majd aztán maga kezdi keresni az igazságot.

A kormányt pedig ne hasonlítsák a fasisztákhoz. Jó, tudom a nemzeti radikális oldalon van megfelelési kényszer a zsidók, és a média felé...de ez akkor sem helyes.

Államosítani? Te azt elhiszed, hogy pár tízezer ember képes erre?
De még ha az egész ország mellé állna, mi történne?
Visszaállamosítod az energiaszektort. Ok. Csak a határon kívül eső csapokat nem mi ellenőrizzük. Tehát , miután mi nem vagyunk egy nagy ország, a multiglobalista tőke, hozzáviszonyított bevétel kiesése, kuki. Energia nélkül, se termelni, se szállítani, de még egymásközt neten beszélgetni sem lehet.

Vannak gázmezőink, van uránunk amit idegen "befektetők"-nek játszottak át bagóért. Feltűnő értékaránytalanságra hivatkozva simán el lehet kobozni, amúgy is, nehogy már a rablónak álljon feljebb!!!

Másik téma. Ha én igen, más miért nem? Azaz ha az egyik NR csoport egész mást képvisel mint a másik, abból nehézkesen azaz sehogy sem lesz együttműködés, legfeljebb egymás mellett működés.

Megoldás : egységes ideológia. Az a baj hogy nem ismerik a Hungarizmust, nem olvasnak utána, úgy gondolják az már idejétmúlt (???)

A megoldás nemzeti és szocialista. Nem soviniszta, nem kripto-jobboldali, és kripto-konzervatív. Mivel rendpárti, nem szélsőséges!

Én olvastam néhány NR fórumot ma és igen elszomorító hogy alapvető nemzeti sorskérdésekben sincs egyetértés... Jóakarat van, sajnos néha naivitással együtt. Egységes ideológia nélkül nem lehet sikeres politikai mozgalmat teremteni!

Ha a szándék (és a tettek) egységesek, akkor lehetséges előre lépni. Akik a tv székház ostromakor ott voltak, semmilyen összefogásról sem állapodtak meg, és nem kérdezték, ki kivel ért egyet. Egy adott helyzetre, különféle emberek, lakhely és foglalkozás és anyagi helyzetre való tekintet nélkül, de azonos módon reagáltak, és tettek. Ennyi már elég lenne. Persze alapvetően produktívabb értelmesebb célokat is lehet találni mint egy épület ostroma... mondjuk ha tudják a következő lépést is ha netán sikerül az első, azsem árt. :D

Profi szinten hogy működött ez? Megvoltak a tanult, és népükhöz hűséges intelligens emberek, az "agytröszt" -- manapság éppen erről a hűségről akarják lenevelni a felsőfokú iskolában az embert, különféle 68-as kozmopolita, és ezzel együtt "racionálisan" egy félrevezető közgazdasági elméletet kizárólagos alternatívaként tanítanak -- megvolt a nép érdekeit szem előtt tartó hatalom, mit is mondott Hitler az olimpia megnyitóján : "ti magatok vagytok a német állam" és úgy is volt!

A néplélekben meglevő közös vonásokat - azaz a közös tudatban meglevő és már meglevő dolgokat - mint az emberek cselekedeteinek mozgatórugóit, (kimennek-e tüntetni, vagy csatlakoznak-e majd a kezdődő forradalomhoz, ami nem is lesz ha nem csatlakoznak hozzá elegen....) alapvető figyelembevenni, hogy nehogy Y terv szintű dolgora legyünk csak képesek.

A nemzeti szocialista időkben a közösségi érzést erősítették, éspedig éppen azért, hogy maga a nép biztosíthassa a hatalom visszaellenőrzését ezáltal! Mert az a hatalom nem volt ellenséges a saját népével szemben. A mostani rossz trendeket, mint mondjuk a népességfogyás, néhány egyszerű és radikális rendelettel megoldhatnák, olyan eszközökkel amikre "demokrata" politikai erőknek nincs lehetőségük mert pontosan ugyanaz a nemzetállamokkal szemben ellenséges háttérhatalom tartja fenn őket, mint ami a fehér népszaporulat csökkenését előidézte !!!

""A XXI. százaban készítsük fel gyermekeinket a háborúra. Neveljünk az ifjúságban egy új arisztokráciát, még ha az - fogalmi jellegénél fogva - kisebbségi lesz is. Most nem annyira csak a morált, mint inkább a hipermorált kell gyakorolni, nehéz idők nietzschei etikáját: amikor az ember a népét - vagyis saját gyermekeit, a legfontosabbat - védi, akkor Agamemnon és Leonidasz szabályait követi [...] A kard törvénye jut érvényre!" - Guillaume Faye"

Gyűlöletkeltő hírgyártók

Gyűlöletkeltő hírgyártók

Magyarország rákfenéje 1945-től a tömegtájékoztatás. A törpe kisebbséget, az idegen érdekeket kiszolgálókat nem érdekli a bennszülött többség véleménye, akarata.
Őrdögi eszközökkel először megosztják a magyarságot, mert így könnyebb minket irányítani, aztán jön a nyakunkba öntött kétféle szalonképes ”igazság” -hol balról, hol jobbról-de a lényegen semmit nem változtat, mert amit terjesztenek az úgy, ahogy van összességében: merő hazugság!
Figyelemelterelésre szeretnek olyan gumicsontokat feltálalni a nagyérdeműnek, amin hosszan rágódhat. Közben nem veszi észre a többség, hogy egy hónap alatt 50 Ft-al lett drágább a kenyér és a tej, az egészségügyet szőröstől-bőröstől lenyúlja és szétveri MSZP hozzájárulással az SZDSZ. Gyurcsány - Kóka utolsó nagy paktuma rövidíti a magyar életet, de erről nagyon keveset hallunk. Miközben minden drágul és a gáz árak az egekig érnek megmagyarázhatatlanul, és példátlanul csökkenek a bérek, a karácsonyfa alatti családi erőltetett mosolyt már csak a bankok által biztosított uzsorahitelek biztosítják.
A gyűlöletkeltő, megosztó híreket tovább gyártják és a figyelemelterelés erősödni fog, mert januárban meg kell kezdeni a többségnek, a kölcsönök törlesztését, és ez a kemény tél következményeként a soha nem látott magas energiaszámlákkal párosul.
Két nagy gumicsont hírt gyártottak az elmúlt napokban, az egyik Kerepes, a másik a Csintalan ügy. Kezdjük az igazság leleplezését Kerepessel.
A rendszert működtető hírgyártóknak kevés Kelemen Anna vérengző, nyugdíjas karokat megharapó kutyájának bedobása, és, hogy Havas Henrik nem(?) b*szta meg őt (elnézést-ez így volt hír!), kell ennél komolyabb figyelemelterelés is. Az elviselhetetlen cigánybűnözés bemutatása, a beilleszkedésre képtelen magatartásuk helyett és okairól inkább a többség önvédelmi reakcióira fogja- a gyűlöletkeltők és hírgyártók jóvoltából- a „magyarságra jellemző hétköznapi rasszizmust.”
Kerepesen van 20-30 gyermek és családja, akik a helyi cigánykisebbségi vezető szerint magatartászavarokkal küszködnek, de ez nem ok arra, hogy beszéljünk a helyi problémáról. Az a 4-500 gyermeknek (és szüleiknek) érdeke - akiket megvernek, megaláznak, ellopnak mindenüket-, ebből következően nem Kerepesen járnak félelemből iskolába, nem számít.
A köztársasági elnök, a parlamenti pártok szerint csak fogják be a pofájukat, nem lényeges az életük, a segélykiáltásuk. Erről beszélni, ráadásul tiltakozni -szerintük-gyűlöletkeltés, kirekesztés, fasizmus.
Van a RomNet honlap, amit állítólag „valóban roma fiatalok, valóban önszervezõdve szerkesztenek”. Legalábbis így hirdetik magukat. Nekik állítólag semmi közük a rendszert működtető figyelemelterelő, gyűlöletkeltő hírgyártókhoz, ennek ellenére mégis a tények makacs dolgok.
2007. december 11-én Hidvégi-B. Attila arról ír, hogy újabb cigányellenes tüntetést tartanak Pest megyében, ezúttal Kerespesen. A fáklyás felvonulást a "békés egymás mellett élésért és gyermekeink biztonságáért" címszó alatt tartja a kormányellenes tüntetések szervezéséről, a rendőri összecsapásokról és a melegfelvonulás elleni fellépéséről elhíresült Magyar Önvédelmi Mozgalom. A helyi cigány önkormányzat tiltakozik a demonstráció megtartása ellen, mivel a tüntetés fő szlogenje "cigányok, kifelé az iskolából!" lesz.
Hidvégi-B. Attilának a gyűlöletkeltéshez semmi köze, hiszen ő csak egy amatőr, sajóhidvégi felvett nevű önszerveződő, akinek a politikához és az abból élő, megélhetési díszcigányokhoz semmi köze. Hidvégi nem kap pénzt az SZDSZ-től, nem műsorvezető a Rádió-C-be, nem is gyártja a híreket. A Tatárszentgyörgyön is pózoló Horváth Aladárhoz sincs semmi köze, már a felvetés is maga a ránk jellemző „ náci gondolkodás”.
A 2006-os évben nem véletlenül lett Hidvégi az év MTI tudósítója, az öszödi beszéd után kellettek a „tehetséges” ifjak hírgyártóknak, a régi, megbízható nagy öregek mellé.
December 11-én miután hazudott egy jókorát Hidvégi B., világgá röpítette a Magyar Önvédelmi Mozgalom „gyűlöletkeltését” a Klubrádió, Orosz József vezényletével.
Nagy vastag betűk hirdetik a honlapjukon:
„Újabb cigányellenes tüntetés szerveznek Pest megyében, ezúttal Kerepesen. A fáklyás felvonulást a "békés egymás mellett élésért és gyermekeink biztonságáért" címszó alatt rendezi a Magyar Önvédelmi Mozgalom.”
Természetesen megjelentek a fekete bakancsok azzal a mondattal, hogy a demonstrációt egy magánszemély jelentette be, persze ez apró betűvel.
Orosz József műsorában, hogy helyett kapjon ellenvéleményként, velem szemben a kőkemény „igazság” nem csak a kisebbségi megélhetési vezető, de a Klubrádió SZDSZ-es örökös, kerepesi betelefonálója is szót kapott, aki az ominózus iskolában tanít, véletlenül. Most nem arról beszélt, hogy óráin röpdolgozatot írat a gyermekekkel arról: Ki miért szégyelli, hogy magyarnak született, hanem előadta, mennyire kell nyugtatni az ártatlan, roma csöppségeket…
Így építették fel a kerepesi történetet, amihez kellett a Magyar Önvédelmi Mozgalom, valószínűleg, azért mert a Magyar Gárda mellé új mumust kellett találniuk a gyűlöletkeltő hírgyátóknak.
Csintalan Sándor ügye bonyolultabb, de csak látszólag. A gyűlöletkeltő hírgyártók ismét az úgynevezett szélsőjobboldalt támadják ezzel a készített hírrel, a megdöbbentő, hogy most már nem válogatnak az eszközökben.

Az előszeretettel a Reichstag felgyújtásával példálózó Csintalan Sándorra a vádak visszahulltak a fejére. Szó szerint. Ha most aljas lennék (nem tudok olyan lenni, mint ő), darabjaira szedném Csintalan állításait-, tudom milyen, amikor fejbe verik az embert vasrúddal, viperával (átéltem)- annak ellenére, hogy úgy gondolom nem önveretés történt.
Csintalant azért verték meg, mert ezt megrendelték a gyűlöletkeltő hírgyártók, ahogy tették azt az ORFK ellen leadott sorozatlövésnél. Akkor is úgy gondolták, így a legjobb az úgynevezett szélsőjobboldalt támadni a műbalhéval. A zsidóbérencezés a legátlátszóbb. A pár ezer forint elvétele meg a komikum csúcsa. Azt akarják üzenni a gyűlöletkeltő hírgyártók, hogy mi magyarok, azaz az úgynevezett „szélsőjobb,” csőcselék nem csak nem válogat az eszközökben, de még bűnöző is.
Csintalan aljas, mert ezt ő ugyanúgy tudja, de rajtunk hagyja a vádat, összejátszik a jól felfogott érdekében a gyűlöletkeltő hírgyártókkal. Az elkövetőket ott kell keresni, ahol az ORFK-ra lövők vannak!…
Magyarországon jelenleg így születnek a hírek. A gyűlöletkeltő hírgyártók a kormánnyal és a parlamenti műellenzékkel továbbra is hatalmon vannak.

Kovács Géza

Magyar Önvédelmi Mozgalom
tiszteletbeli elnöke