Mesterházy Attila kötél emlegető jó munkásőr embere, aki ottlétét most letagadják - de nem cáfolják!
Bezzeg a Kötél Laca elnevezés Kövér Lászlóra szocionista mém - hát akkor nesztek a visszavágó, maszop xD
Lapít a libsi patkánysereg, a médiájuk is, náluk ebből nem lesz efféle kampánymém :
A betiltott MSZP-reklámfilm, de csak a videó címe ez.
"Betiltott" szoci reklám 2002-ből. Ami egyáltalán nem volt betiltva, hiszen én is láthattam a tévében, akkor.
A balliberálisok pártjait és szervezeteit egy rendpárti országban önvédelemből simán be lehetne tiltani. Liberális demokráciában nem, mint ahogy a liberális a kommunista cinkosa volt mindig is.
A nemzetközi zsidóság által támogatott budapesti liberálisok, először a médiájukkal, majd az 1993 - 1994-es (Anti)Magyar chartával siettek a régi kommunisták segítségére, ezek nélkül nem lett volna pénzük és szervezettségük a szociknak újra meg újra hatalomra kerülni, illetve a nyíltan zsidó és liberális pártra a baloldali érzelmű magyar ember sose szavazna, kemény 5-6% a támogatottságuk.
Lehet valaki tisztességes baloldali szimpatizáns létére (de minek az, hisz' becsapják), de tisztességes liberális nemigen van.
Az emberi jogokért állítólag aggódó szemkilövető törpepárt néhai hívei nem oszlottak fel, ellenben pártjuk adósságukat ránk hagyták. A tényleg bűnös régi szocik elszámoltatását ez a liberális hálózatos "kapcsolati tőke" akadályozta meg, úgyhogy a kettős mérce nem gúny, és együtt pm-es hülyeblogok címének tárgya, hanem a szomorú igazság. Legyenek szomorúak a hazugok inkább.
Majd mi Jobbikosok és más hasonló újak eltakarítjuk a szemetet, különben egyáltalán nem kell olyan sok erőforrás ennek a cionista hazugságstruktúrának a lerombolásához, mint ahogy azt láttatni akarják velünk! Hiszen akkor nem támadnának elsőre "kispályásnak" tűnő, szűk hatókörű nemzeti radikális, vagy simán csak jobboldali kezdeményezéseket, mint pl. egy 1920-as Rongyos Gárdára megemlékező soproni erdei találkozó. Károly kilátó alatti betonútnál, amúgy. :)
Az igazság soha nem késő 1/3
Az igazság soha nem késő 2/3
Az igazság soha nem késő 3/3
Rendszerváltás elmaradásának történetéről szóló filmsorozat.
Bayer Zsolt meg ezt írta a Magyar Hírlapban :
Kötél
Bayer Zsolt
2014. január 28., kedd Álláspont
„Mi csináltuk meg a »köteles akciót is«. Semmi kétség: ami elhangzik, az képileg erőteljes, sőt durva, de nem agresszív és nem fenyegető. Kövér nem akar akasztani. De amit mond, az – egy kis rossz szándékkal – ellene fordítható. Még kiforgatni se nagyon kell, csak kihasználni a benne rejlő lehetőségeket (…) És összerakjuk.
Fölhozatjuk még aznap reggel az egy szem kazettát, ami van, lejátsszuk a sajtónak. Szili Kati félig oldalra hajtott fejjel, sírós hangon mondja el, hogy ez milyen borzasztó. Nagyszombaton Lendvai Ildikó még a Fidesznek kézbesít mindenfajta leveleket, és elindítjuk azt az SMS-kampányt, amelynek a vége a köteles tüntetés.”
Gyurcsány Ferenc mondatai ezek, amelyeket Debreczeni Józsefnek ad elő, aki mindezt kiadja könyvben. Pusztán ezért a néhány mondatért örökre el kellett volna takarítani ezt a mocskot a politika és a nyilvánosság tereiből. Ehhez képest a baloldal ismét megváltóként tekint rá, s ő ismét miniszterelnöki ambíciókat dédelget magában. Ehhez képest a Mesterházyhoz írt nyílt levél aláíróit faggatja Bolgár meg a közmédia, hogy miért tartják fontosnak Gyurcsány eltávolítását. Mindenki meghülyült…
És ilyen előzmények után érkeztünk el a szocialisták hét végi kongresszusához, amelyen egy valamikori munkásőr állat belesüvöltötte Mesterházy ostoba, túlmozgásos beszédébe, hogy „kötelet!” Mármint hogy kötelet nekünk. Mesterházy pedig, megmámorosodva a tömeg hangulatától, úgy folytatta a beszédét, hogy beleszőtte az egykor volt munkásőr állat óhaját, és megerősítette azt.
Amúgy ez maga a magyarországi baloldal. 1919 méltó örököse. Már a rendszerváltás hajnalán sajnálkozott a baloldali „értelmiség”, amiért elvitték a Vérmezőről Kun Béla „remek” szobrát. Hiányzott nekik, s hiányzik azóta is. Méltó örökösei ők Kun Bélának, Lukács Györgynek, Szamuelynek – s a többi hóhérnak. Méltó örökösei az 1945 utáni ávósoknak, keretlegényeknek. Az 1956 utáni gyilkosoknak. S azzal igyekeznek megdicsőülni, hogy az elvtársak közülük is sokat felkötöttek.
Ez nem megdicsőülés. Csak patkányharc. S mert békés volt a rendszerváltás, hát egy valamikori munkásőr bele tudja süvíteni a Mesterházy alakú pillanatnyi űrbe, hogy kötelet nekik. A Mesterházy alakú űr pedig megelevenedik az ismerős hangtól, és boldogan felkapja a szót. Aztán – mert gyáva, mint az összes elvtársa – az egészet letagadja.
És marad mivelünk a „kötelet nekik” üvöltés. Marad a munkásőr, Lenin-fiú meg ávós mentalitás, csak azért, mert huszonöt évvel ezelőtt hagytuk futni őket.
S ez a kötél, ez az üvöltés nem zavarja az elvtársakat. A máskor oly kényes „demokratikus sokaság” – pfúj, micsoda blaszfémia! – most befogja a pofáját, és vagy illedelmesen félrenéz, vagy együtt hazudozik a gyáva vezérével. A Népszabadság pedig vezércikket ír ezzel a címmel: „Felajzott”. S gondolná a gyógyíthatatlanul naiv polgár, ez nyilván az akasztással fenyegetőző egykorvolt munkásőrnek szól – de nem. Kövér Lászlót cseszegetik benne.
Mert ezt a kötelet ők is szeretik. Szeretnék. Megértik. Vágyják és óhajtják. Százesztendős hagyomány kötelezi erre őket. Mert mi hagytuk, sajnos, huszonöt évvel ezelőtt. Most már mindegy.
Most már marad a harc. Tényleg ez a harc lesz a végső. Ha most veszítenek, akkor örökre eltakarodnak. Szépen, sorba állva eltűnnek a semmiben. Ennyi csak a tét. A tét az a kötél. Amit ezek mindig megúsztak, nekünk viszont fonják, száz éve immár. A Lenin-fiúk, az ávósok, a munkásőrök, a pártfunkcik, a gyurcsányok meg a mesterházyk. Még egyszer, hogy is mondta a rohadék? „Kövér nem akar akasztani. De amit mond, az – egy kis rossz szándékkal – ellene fordítható. Még kiforgatni se nagyon kell, csak kihasználni a benne rejlő lehetőségeket (…)”
Hát, persze. Ez a különbség éppen. Hogy ezek viszont akarnak akasztani. Nem kell kiforgatni a mondandójukat, és nem kell hozzá rossz szándék. Csak figyelem kell, és óvatosság, és megfelelő mennyiségű harag. Hogy eltakarítsuk végre az összeset. A köteleikkel együtt.
Vigyék, és akasszák fel egymást újra. Annak nincs semmi akadálya.
