Svéd példa mutatja, nincs másik liberalizmus, nem a megvalósításban volt hiba! Szegény svédek, az anyagi jólétben nem veszik észre, miként teszik élhetetlenné és néptelenné Svédországot! Nincs másik liberalizmus, nem a megvalósításban volt hiba. Főleg, ha ugyanazok gyerekei lépnek színre, ugye mint ahogy gulyás "netadós" balázs rendzavarás - szervező is gurmai zita fia!

Svéd példa mutatja, nincs másik liberalizmus, nem a megvalósításban volt hiba!

Szegény svédek, az anyagi jólétben nem veszik észre, miként teszik élhetetlenné és néptelenné Svédországot! Nincs másik liberalizmus, nem a megvalósításban volt hiba. Főleg, ha ugyanazok gyerekei lépnek színre, ugye mint ahogy gulyás "netadós" balázs rendzavarás - szervező is gurmai zita fia!

Sohasem volt erkölcsi alapjuk a kritikához a libsiknek, ők még ennél a kormánynál is rosszabbak. illetve a fideszben is van belőlük az a baj! Azért nem szavaznék oda ha van Jobbik választás, minek nekünk a kisebbik rossz?

Nézzük meg a svédországi liberálidióta rémállam visszásságait. Ahol a férfiaknak tilos állva pisilni. És a hivatalos zászló kitevése is "gyűlölet".

Legundorítóbb családellenes feminizmus és etnomazochizmus, ami ott van. A zsidók ott is, igen. A világon mindenhol ugyanazt csinálják, és együttműködve. Nem kell ide összeesküvés, olyan természetes nekik a "hitsorsosaikkal" való együttműködés, mint a levegővétel. Mindig a más népek kárára gyúrnak, és hogy pozíciókat, pénzt, hatalmat szerezzenek. A zsidó hagyományok bezzeg fontosak nekik, fene a pofájukat! Minek zsidóskodnak mindig a turbózsidrákok, a mazsihiszt meg a többi szektájukat tartsák csak el szépen a híveik! Én azt se hiszem, hogy választott nép, szimplán csak egy törzsi és faji szinten megrekedt nemzetközileg szétszóratott közösség. Akinek nem zsidó az anyja vagy a nagyanyja, az nem zsidó - szerintük. Apja hiába az. Al Gore se zsidó akkor.

Amúgy a http://ferfihang.hu oldalon a svéd vagy Svédország keresés nagyon elmebeteg példákat, rémtörténeteket mutat meg. Az usa is alig marad le a liberrációkban sajnos tőlük. Egyszerűen józan ésszel látva, tiszta elmebetegek! Mizantrópok! Vagy tudatos társadalomromboló családellenesek. Frankfurti iskola, kulturális marxizmus le is írja, a család intézménye nem maradhat fenn, de azon kívül is halálpártik a libsik - gyereket szülni is nőelnyomás a beteg agyuk szerint.

A liberális azt hiszi magáról ő az abszolút norma, és a legjobb vagy legfejlettebb, vele van vége a történelemnek lásd fukuyama - a normális élet lehetőségének van vége ha a libsik hatalmat kapnak! Ez a szűk internacionalista érdekkör semmiben sem tűr ellentmondást. Zsidó gyökerű eszme az övék, pont mint a kommunizmus, azért ilyen intoleráns a logikája! A komcsi rendszer különben is állami kapitalizmus, a hagyományok, a hit, a haza és a kézműves és paraszti vidéki társadalom felszámolásának fázisában volt rá szüksége a háttérhatalomnak. Bogár László jó meglátása ez, szerintem is így van.

A liberalizmus a szabadság felszámolására létrehozott ordas eszme. Akinek nem lehet identitása, saját erkölcse. nemzete, hazája, Istene, zászlaja és egyéb jelképei - Turul, kettős kereszt, és Árpád-sáv ellenesség balliberósokra jellemző szokás - szóval akinek a nemzetközi zsidó média, politika mondja meg mit gondoljon mindenről de abszólút mindenről a világon - annak szabadsága sincs!

Itt "legalább" annyit loptak csaltak hazudtak már a szocionisták, hogy feltűnően tönkretették az országot anyagilag is, továbbá a magyar nép önérzetes. Liberálisok soha semmit nem fogadnak el, csak a teljes behódolást. azért tekintélyellenesek mert ők akarnak lenni a tekintély. Hagyományellenesség, a helyett holokausztvallás meg a többi sz*rság, na meg a reklámok, média formál embereket korlát nélkül. Szabadosságból diktatúra lesz! Azért hirdetnek nekünk ateista elveket, mert ők szeretnének Isten helyébe lépni. Ők maguk hisznek persze, de azt is hogy, Isten helyett ihvh-ban. A talmud Soncino féle angol fordítása IS tartalmaz minden inkriminált részt, amit Luzsénszky Alfonzé. Van még egy teljes magyar fordítás amiről tudok, az is. Persze könyvesboltban nincs, csak a http://betiltva.com-on.

http://hu.metapedia.org/wiki/Frankfurti_iskola
http://kitartas.net/2014/03/20/hogyan-forgatta-fel-egy-maroknyi-marxista-zsido-a-nyugati-kulturat
http://kdnp.hu/publicisztika/politikai-korrektseg-tegnap-es-ma

Ezért és ilyenekért nácizzák még a filoszemita és félliberális, Fidesznek alárendelve politizáló KDNP-t is a liberráltak! Pedig mi nem igaz belőle? Megállja a helyét a valóságban, a libsi eszmék gazdasági és társadalmi kártékony következményeivel összevetve minden konzervatív érv szilárdan! De hát ha egyszer tényleg nincs bennük igazság, hazugok és gyilkosok mint apjuk az ördög!

"Ezért kell elpusztítani azt, amit a deviáns nyugat értéknek tart : Betiltották a svéd zászlót egy svéd iskolában"

http://hunhir.info/index.php?pid=hirek&id=80930

2014. december 28. 19:55 Hunhír.info

"Egy svéd általános iskolában megtiltották a nemzeti lobogó használatát és viseletét, mert a vezetőség szerint akár „gyűlöletbeszéd" bűnébe is eshetnek a nemzeti színek használói. Csak nemzeti ünnepeken és külföldi cserediákok látogatásakor van helye a zászlónak az iskolában.

A Svédország déli részén, Halmstadban található, Söndrumsskolan nevű általános iskola diákjait arról értesítette az iskola vezetése, hogy megtiltja a svéd lobogó használatát az intézményben – írja a Nyheter Idag című lap. Egy jelmezbálon az egyik diák kék-sárgára festett arccal, kezében játékfegyverrel jelent meg, ez váltotta ki az iskola vezetői, Hans Åkerlund és Maria Rüter intézkedését.

Az írott szabályzat szerint a rosszul használt svéd zászló megvalósíthatja a „gyűlöletbeszéd" bűncselekményét. „A külföldi hátterű diákokat sértheti, ha azt látják, hogy valaki svéd zászlót visel, különösen, ha mindezt egy játékfegyverrel a kezében teszi." – jelentette ki Åkerlund.

A vezetői utasítás értelmében a nemzeti ünnepeket és a cserediákok látogatását kivéve megtiltották a svéd zászló használatát az iskolában. Hans Åkerlund a lap kérdésére kifejtette, hogy a rossz értelemben használt lobogó sértheti a diákokat – de ő is elismerte, hogy maga sem tud róla, hogy akár a svéd zászló, akár a svéd nemzeti színekből készült arcfestés efféle sérelmet okozott volna bárkinek is. „Megelőző szándékkal alkottuk meg a szabályokat" – mondta a lapnak.

Megelőző szándékkal haza kell vágni a külföldi hátterű diákokat. Svédország sem a svédeké. A multikultúra megérett a pusztulatra."

- 1 -

Politikai korrektség tegnap és ma

2009. február 17.

A politikai korrektség a tartós hatalom biztosításának az eszköze. A kritikai elmélet célja egy nemzeti öntudatától megfosztott, hiányos műveltséggel rendelkező, nyelvében korlátozott, történelmétől, és kultúrájától elidegenített, egymástól elszigetelt, saját véleménnyel nem rendelkező embercsoport kialakítása. Az ideális politikailag korrekt viselkedés ezek szerint, a szűk hatalmi csoport üres jelszavainak vezényszóra történő ismétlése.
„De most már egészen más feladatok vannak"

A politikai korrektségnek nincs tényleges tárgya. A kisebbségeknek, a munkahelyeken, és a közéletben való arányos képviselete, és a sértő, és nyilvánvalóan kerülendő szavaknak a közhasználatból való kiiktatása minden további nélkül megvalósítható a társadalom általános gazdasági, és kulturális felemelkedésének keretében. A másokra nyilvánvalóan sértő kifejezések száma egy meghatározott időben egyetlen kultúrában sem több, mint tíz, vagy húsz szó. Mindennek ellenére, a politikai korrektség ma, a neoliberalizmus kulturpropagandájaként terjed világszerte.

A politikai korrektséget Magyarországon is az akadémia, a hatalmas túlsúlyban lévő neoliberális sajtó, és a kormánypropaganda erőszakolja rá a magyar közéletre. A politikai korrektség egy fajta kulturális „tisztogatás", amely kiterjed a magyar kultúra minden területére, a közoktatás megalapozatlan, és kísérleti jellegű megreformálására, a magyar történelem áltudományos, és elfogult újraértékelésére, a nemzethez való ragaszkodás betegessé nyilvánítására, ünnepeink, és hagyományaink létjogosultságának tagadására.

Mi a politikai korrektség, és hogyan jutottunk idáig?

A politikai korrektség kifejlett, és szemléltető példája Magyarországon, annak a tanárnőnek az esete, aki felszabadultságának elragadtatottságában szabályos vetkőző táncot lejtett a diákjai előtt. A politikai korrektség szempontjából, a szóban forgó tanárnő nem sértett meg egyetlen szabályt sem, hanem pontosan úgy viselkedett, amint azt a politikai korrektség szabályai megkövetelik. Plecsnit neki, csak hova tűzze? Egy másik tanárnő az Interneten hirdeti testi bájainak hozzáférhetőségi lehetőségeit. Mindez a politikai korrektség piros könyvecskéjének előírásai alapján történik. A politikai korrektség igazi célját az a hír tárja fel, mely szerint az állam az iskolák működéséhez szükséges pénznek csak a 45 százalékát folyósítja…(1)

Herman Vuijsje, a „Korrekt Hollandia" c. könyvében a „politikailag korrekt" amsterdami földalatti vasút lezüllesztett állapotáról számol be. A város vezetői, a politikai korrektség jegyében megszüntették az „uralmi jellegű", és az utasok önérzetét sértőnek minősített, jegykezelői, és a közvetlen ellenőrök állásait. Az eredmény: Az emberek fele ingyen utazik, tör zúz, az állomásokon, s az utazó kocsikban, az emberek másik fele, pedig tehetetlennek, és kiszolgáltatottnak érzi magát. (2) Különleges az is, hogy a gazdagok otthonait, hatalmas rácsok, és magánvállalatok állig felfegyverzett őrei védelmezik, addig a polgárok többségének közbiztonságát a politikai korrektség által feltételezett egymás iránti belátásra bízzák.
A politikai korrektség részletesebb meghatározása, és annak eredete

Amit ma politikai korrektségnek nevezünk, kezdetben egy fajta tréfának indult, és lényegében az is. Ennek ellenére nem ártalmatlan, sőt roppant komoly, és veszélyes. Azt is mondhatnánk, hogy halálosan veszélyes. A politikai korrektség az utóbbi száz év egyik legveszedelmesebb járványa, amelynek több tíz millió áldozata van, Oroszországtól,(Szovjet Unió) Kínáig, és Európában is. A politikai korrektség az ideológiák eleve zsarnoki mivoltának az elkerülhetetlen következménye. A politikai korrektség, annak összetevő elemeit, és történelmét tekintve, kulturális marxizmus. (3) A marxizmusnak ez a megváltozott formája nem az 1960-as évek, hippi kultúrájában, és háború ellenes egyetemista diák tüntetések korszakában gyökeredzik, hanem, sokkal előbb, az első világháború időszakához kötődik. A politikai korrektségnek a marxizmushoz való viszonya nem puszta hasonlóságon alapszik, hanem tényleges eseményekhez, és egyénekhez kötődik. A politikai korrektség fogalmának megalkotói, az elmélet marxi gyökereit a mai napig hangsúlyozzák.
Mi történt a „klasszikus" marxizmussal?

Marx elmélete alapján a kapitalista országok munkásosztályának a háború kitörésekor össze kellet volna fognia, és minden kapitalista országban meg kellett volna döntenie a kapitalizmust. Marx szerint, ugyanis az egyes országok munkásságát szorosabb szálak fűzik egy másik ország munkásaihoz, mint a saját országaik kapitalistáihoz. Mi történt, azonban a háború kitörésekor? A Kaiser kezet fogott a marxista szocialista párt elnökével. A többi országok munkásai szintén felsorakoztak a saját kapitalistáik mellet, és országaik zászlói alatt négy éven át harcoltak egymás ellen - a hazájukért. A helyzet minden európai országban így alakult, tehát Marx elméletével valami nem volt rendben.

A fentiekből a marxisták, azonban nem azt szűrték le, hogy az elmélettel van baj, hanem a valósággal. Vagyis, az embereket kell mindenestől megváltozni, hogy azok az elmélethez igazodjanak. 1917-ben, ugyan végre létrejött egy marxista államcsíny Oroszországban, és a marxi elmélet ismét talpra állt, de utána ismét megtorpant. Nem terjedt úgy, ahogy kellet volna. A háború után, ugyan volt két félresikerült kísérlet, a berlini Spartacus lázadás, és Kun Béla magyarországi uralma, de a munkások többsége azokat sem támogatta.

Az európai marxisták azonnal munkához láttak. Az olasz Antonio Gramsci, és a magyarországi Lukács György átértelmezték Marx tanainak ide vonatkozó tételeit, és az új értelmezés alapján a munkásosztály addig nem látja tisztán a saját érdekeit, amíg meg nem szabadul a nyugati kultúra előítéleteitől, és különösen a hazájához való ragaszkodástól, a keresztény vallás értékrendjétől, a család eszményétől, és a „burzsoá erkölcs kötelékeitől." Lukács szerint, Marx nemcsak gazdasági fogalmakban gondolkodott, s Marx tanait ki kell a kultúra területeire is szélesíteni „Ki szabadít meg bennünket a nyugati civilizációtól?" kérdezte Lukács György. Lukács, Magyarországon még 1970-ben is ezt az álláspontot képviseli. Szerinte több marxizmusra van szükség: „És itt, anélkül, hogy azt képzelnők, hogy mi valamiféle új Marxok volnánk, ebben a tekintetben, a törekvésben , a beállítottságban, a ráirányítottságban kell visszatérnünk Marxhoz." (4) Lukács magyarországi tanítványai a mai napig ezt a nézetet igyekeznek a neokonzervatív gazdaságpolitika keretei között megvalósítani. Lukács már 1919-ben megtette az első lépést abban az irányban, amelyet az emberek világszerte ma is a politikai korrektség legújabb szüleményének tekintenek. Lukács 1919-ben, Kun Béla kultuszminiszter helyetteseként, a háború zűrzavaros körülményei között, amikor a gyerekek éheztek, a józan ész ellenére, és az elsőbbségek minden meggondolása nélkül bevezette a szexuális oktatást az iskolákba.

1923-ban Németországban egy intézet (úgynevezett „politikai think-tank") alakult azzal a kimondott céllal, hogy a gazdasági marxizmus fogalmait kulturális fogalakkal helyettesítse. Egy gazdag milliomos fia, Felix Weil megbarátkozott a marxizmussal, és első lépésként az európai marxisták összefogásának megvalósítását tűzte ki céljául. Így jött létre, Max Weil költségén az Első Marxista Munkahét. Ezen az összejövetelen részt vett Lukács György is. A Munkahét résztvevői szerint egy amerikai „think-tank" típusú európai marxista intézetre van szükség.. Az Intézet a frankfurti egyetem keretében alakult meg 1923-ban. Az alapítók eltekintettek az eredeti elgondolástól, mely szerint az létesítmény a „Marxista intézet" nevet viselné, s így született meg az „Institute for Social Research" („Társadalmi kutatóintézet") elnevezés. Az Intézet első elnöke, Carl Grunberg megnyitó beszédében kijelentette, hogy az intézet Marx tudományos módszerei" elvei alapján végzi majd munkáját. Felix Weil 1971-ben ismételten megerősítette, hogy az Intézet a marxizmus továbbvitelének céljából alapította.

1930-ban Max Horkheimer került az intézet élére. Horkheimer úgynevezett renegát marxista volt, aki összeötvözte Freud tanait a marxizmussal, és ezzel a hangsúly a gazdasági tényezőkről a kulturális, illetve lélektani tényezőkre került. Ha mindez nem lenne ilyen roppant komoly, és veszélyes, akkor azt is mondhatnánk, hogy a marxizmusra, és lélektanra alapuló politikai korrektség fogalma, Karinthy Frigyesnek arra a megállapítására épül, hogy a freudizmus szerint az embernek tudata, és altudata van – esze nincs.

A lélektan, és a marxizmus összeötvözéséből alkotott módszer „Kritikai elmélet" néven ismeretes. Már maga „Kritikai elmélet", mint megnevezés is megtévesztő jellegű. Valaki azt kérdezhetné, hogy mi az elmélet? Elmélet nincs, illetve az elmélet az, hogy mindent kritizálni kell. A nyugati társadalom, és az egyes nemzetek többségi tagjainak minden eredményét, és erőfeszítését „kritizálni" kell. A „Kritikai elmélet" megnevezésben, azonban a „kritika," nem jogos bírálatot, hanem elutasítást, tagadást, leépítést, jelent. A „kritika" célja a nemzeti kultúrák leépítése, és a társadalom többségi tagjainak a közösséghez való viszonyának a betegessé nyilvánítása.

A kritikai elmélet képviselői szerint, a szabad társadalom, csak a nemzeti eszmék, az erkölcsi megkötöttségek, és a különvélemény teljes mérvű megsemmisítése révén jöhet létre. A kritikai elmélet is az „elidegenüléstől" való megszabadítás igényével lép fel, és arra épül, hogy amíg gyökereinkhez ragaszkodunk, addig nem lehetünk szabadok.

A kritikai elmélet tovább fejlesztéséhez csakhamar csatlakozott Theodore Adorno, Erich Fromm, és Herbert Marcuse. Adorno, a: „The Authoritarian Petrsonality" (A tekintélyelvű személyiség) c. könyvében, a hatalmi csoportra kedvezőtlen véleményt lélektani okokra vezeti vissza. Az erkölcsi, és a politikai érveknek a felületes lélektani érvekkel való behelyettesítésével , Adorno lehetővé tette, a maga, és munkatársai számára a kedvezőtlen erkölcsi, és politikai ellenérvek betegessé nyilvánítását. Adorno ezzel roppantul leszűkítette az elfogadható társadalmi vita kereteit, olyannyira, hogy csak a belső csoport hivatalos vélemény minősülhet elfogadhatónak.

Marcuse a kritikai elméletbe beleépítették a szexuális elemet. Marcuse a szexuális megkötöttségek teljes felszabadítása mellet érvel, és arra következtetésre jut, hogy a teljes szabadság, csak a társadalmi értékrendszert mellőző, tehát a legszélsőségesebb formákban gyakorolt, perverz szexuális megnyilvánulásokban valósul meg.( „polymorphous perversity") Marcuse szerint, maga a férfi, és a női nemek meghatározás is társadalmi képződmények, vagyis mesterséges fogalmak, amelyek a kétivarú szaporodás társadalmi követelményeinek alapján alakultak ki, és semmi közük a szexualitáshoz. Horkheimer, az „Egotism and the Movement for Emancipation" c. 1936-ban írott tanulmányában Marquis de Sade mellet érvel, aki Horkheimer szerint túllépi a „magasabb erkölcsi szabályokat."
A Frankfurti iskola további története

Theodore Adorno, Jacques Derrida, és Herbert Marcuse műveit magyarázó, könyvek, és tanulmányok azáma, ma világszerte több százezerre tehető. A politikai korrektségről szóló irodalom ma könyvtárakat tesz ki, és doktori disszertációk ezre készülnek belőle. A politikai korrektség szövevényes, és nehezen érthető elméleti magyarázatait ma azt egyetemi katedrákról hirdetik világszerte. A magyarországi egyetemeken a társadalomtudományok terén ugyanez a helyzet. Hogyan jut el ez az anyag az egyetemekre, a szakirodalomba, az iskolákba, és a sajtóba? Amint említettük, a Frankfurti iskola tagjai egytől egyik marxisták voltak 1933-ban Németországban a nemzet szocialisták (Hitlerék) kerültek uralomra, és első teendőik között betiltották az Intézet működését. Az Intézet tagjai, pedig menekülésre kényszerültek, és New Yorkban telepedtek le, ahol a Columbia Egyetemen folytatták működésüket. A második világháború idején Herbert Marcuse az amerikai OSS (a jelenlegi FBI) kötelékeiben működött. Horkheimer, és Adorno, pedig Hollywoodba költözött.

A Frankfurti Iskola a második világháború után visszaköltözött – Frankfurtba, Marcuse, azonban az Amerikai Egyesült Államokban maradt. Erre az időszakra esik az amerikai egyetemisták új baloldali szervezetének a „Students For Democratic Society" (Egyetemisták a Demokratikus Társadalomért) megalakulása, amely a továbbiakban SDS (Ejtsd SZDSZ) néven működött. Az amerikai SDS nevéhez fűződnek az egyetemi ifjúság vietnámi háború elleni tüntetései, a radikális feminizmus, a „Do your own Thing" jelszavai, a Maoista, és a Leninspakás ifjak megjelenése stb. A „Make Love, not War" jelszavak, és a politikai korrektség előfutára az Amerikai Egyesült Államokban az SDS volt. Az SDS, és az új baloldalhoz tartozó mozgalmak kánonját az Amerikai Egyesült Államokban, és Európában is, Herbert Marcuse: „Eros and Civilization" (Érosz és civilizáció), igen szélsőséges könyve képezi. A fenti „kézikönyv" szerint, a teljes szabadság az érosz, és a libidó felszabadításában éri el tetőfokát.

Napjainkban a neoliberalizmus társadalompolitikája teljes egészében a politikai korrektségre épül. Tehát, Magyarországon is a politikai korrektség megy, vagyis jön. A marxizmusnak ez már a harmadik térfoglalása Magyarországon. Most, azonban nem keletről, hanem kerülő úton nyugatról jutott el Magyarországra, de a jelenlegi, kulturális marxizmust is egy világhatalom védelmét élvező zárt csoport igyekszik ráerőszakolni a nemzetre.
A politikai korrektség marxista jellege

Lukács György 1969 decemberében interjút adott a szabadkai 7 Nap számára. Az újságíró megkérdezte Lukácstól, hogy mondjon valamit azokról az időkről, amikor a Rákosi korszakban Révai József elmarasztalta Lukács Györgyöt, mert az egy fajta nyugati típusú marxizmus felé hajlott. Lukács nem válaszolt érdemben az újságíró kérdésére, csak annyit mondott: „…a Révai, de most már egészen más feladatok vannak."(5)

Az 1960-as évek vége felé Nyugaton is mind többet, és többet lehetett hallani a magyarországi „disszidens" marxistákról. Ide tartozott, maga Lukács György, Heller Ágnes, Hegedű András, és mások. Ez a Marxtól való eltávolodás, azonban csupán Marx gazdasági elméletétől való „disszidálást" jelentette. Amikor a marxi gazdaság politika csődöt mondott, a marxi „disszidensek" a gazdasági marxizmusról átváltottak, a kulturális marxizmusra. A cél, és a módszer is maradt ugyanaz:

- A politikai korrektség is ideológia, amely természeténél fogva totalitárius jellegű.
- A politikai korrektség is a tudományosság igényével lép fel, de elveti a tudományos bizonyítás módszereit, s emiatt azt nem lehetséges külső érvekkel, vagy adatokkal cáfolni. (A politikai korrektség képviselői ugyan tagadják a tudományos módszerek érvényességét, de a lélektant beépítik a tételeikbe.)

- A politikai korrektség, a közösségi létformát a szemben álló felek harcként fogják fel, amelyben bizonyoa csoportokm vagy nézetek minden további nélkül jónak minősülnek, mások pedig ellenségnek. A politikai korrektségnek is megvannak a maga „jó elvtársai", és "kulákjai".

- A politikai korrektségnek is megvannak a hivatalos kánonja, tévedhetetlen mesterei, és hű tanítványai. A politikai korrektség irodalmának önellentmondásai között is csak a „hívők" képesek eligazodni. Az ide vonatkozó irodalom legfőbb képviselői, Theodore Adorno, Jacques Derrida, és Herbert Marcuse. A fenti szerzőket magyarázó, könyvek, és tanulmányok száma világszerte több százezerre tehető. A magyarországi egyetemeken a társadalomtudományok terén ugyanez a helyzet.

- A politikai korrektség hívei is egy szűk elvi közösség odaadó tagjai, akik a többségi társadalom tagjait, vagy képviseleti szervezeteit ellenségként fogják fel. Magyarországon ma az uralmon lévő csoport szerint, magukon kívül mindenki más, vagy populista, vagy fasiszta. Ez a marxi engesztelhetetlen osztályellentét, kulturmarxizmus megfelelője.

- A kulturális marxizmus is az egyetlen meghatározó társadalmi tényező kizárólagosságának az ideológiája. A „klasszikus marxizmus szerint a társadalom a termelőeszközökhöz való viszonyok függvénye, s ennek alapján az emberiség történelme „nem más mint" az osztályharcok története. A kulturális marxizmus szerint a társadalom, a különböző csoportok közötti erőviszonyok függvénye. A férfiak, és a nők közötti erőviszonyok, a kisebbség, a többség, a bőr szín szerinti megkülönböztetés, többség, kisebbség közötti erőviszonyok. A marxizmus fenti elvét Bíbó István cáfolta meg az „Elvi tisztázás" c. munkájában, amelyben Bíbó határozottan elutasítja a társadalom meghatározásának az egyetlen tényezőre való beszűkítését. A társadalom meghatározásában nem csak egymással szembenálló csoportok hatalmi harcának a színhelye. A társadalomban olyan megnyilvánulásoknak is van értelme, mint hazaszeretet, szabadság, dicsőségvágy, vallás, jogrendszer. (Az emberi közösség meghatározó elemei közé sorolható még az egymás iránti megértés, segítőkészség, család, hazaszeretet, nemzeti büszkeség, stb. Bíbó István szerint: „Az a tétel, hogy a történelem az osztályharcok története, csak egy puszta szentencia, mely éppen annyit ér, mint az ellenkezője, hogy ti. a történelem a kompromisszumok története…" (6) Bíbó István, élete utolsó éveiben értékes könyveinek eladásából próbált megélni, míg a Lukács tanítványok tanítványainak serege ma is ellepik az egyetemi tanszékeket. .

-A politikai korrektség ideológiája is a kisajátításra épül. Amint a marxizmus nevében egykor elvették, a földet, a gyárakat, és az üzemeket, a kulturális marxizmus kisajátítja az egyetemi tanszékeket, a tananyag meghatározásának jogát, a felvételi arányokat , a szabad nyelvhasználatot.

- A politikai korrektség meghatározó egyéniségei visszájára fordították a jelentéstan, illetve a szövegmagyarázat alapfeltevéseit, és annak módszereit, s ezáltal minden egyes kérdésre megvan a megfelelő válasz. A jelentéstan fenti értelmezése Marx tanaira épül (7). A kulturális marxizmus a dekonstrukció elve alapján, minden szöveget, vagy állítást tetszés szerint felbont, és a saját érdekeinek megfelelően értelmez. A fentiek alapján Shakespeare nem más mint a nők elnyomásának tárháza, Arany János, pedig a magyar nyelvi sovinizmus, és a korabeli előítéletek felidézése. A fenti, posztmodern jelentéstani elmélet szerint a szövegeknek nincs meghatározott értelmük, azokat az olvasó írja, és, aki azokban értelmet, vagy jelentést keres, az intellektuális tévedést követ el. A politikai korrektség hívei, azonban ezt a képtelen elméletet a saját szövegeikre nem alkalmazzák, és az úgynevezett „ellenséges" szövegeket is tetszés szerint értelmezik. Magyarországon, ma „Az intertextualitás gondolata az irodalomban, az irodalomtudományban és a magyartanításban" (8) címmel tartanak szakmai konferenciát a magyar tanároknak. A jelentéstan fenti értelmezése Marx tanaira épül.

Az Institute for Social Research tagjai a jelentéstant fogalmát annyira kiforgatták, hogy azzal mindent, és mindennek az ellenkezőjét is be lehet bizonyítani. Ezzel egyidejűleg a jelentéstan terén olyan elméleteket és módszereket dolgoztak ki, amelyek elvetik a az eddig elfogadott tudományos módszerek érvényességét. A fenti elméletek alapján minden tény, és állítás viszonylagossá válik. Tehát azt sem lehet bizonyítani, hogy a politikai korrektség téves.

- A kulturális marxizmusra is jellemző a kettős mérce, provokáció, szembeszökő és kihívó alkalmazása.

Összegezés, és távlatok

A jelenleg megvalósuló neoliberális politika keretei között a „jobboldal", és a „baloldal" fogalmai nem fedik a valóságot. A neoliberalizmus gazdaságpolitikája valóban szélsőjobboldali, kizsákmányoló, és imperialista jellegű, kultúrpolitikája pedig a fent jellemzett kulturális marxizmus elveit követi. A neoliberalizmus kultúrpolitikája, , amint láttuk, baloldali, marxista jellegű, amely az „eredeti" marxizmus: „Du must dein leben ändern" („Változtasd meg az életed") osztályharcos elvének parancsát követi. A neoliberális kultúrpolitikája mind szorosabban, és szorosabban kapcsolódik a biztonsági politikához is.

Napjainkban annak vagyunk tanúi, hogy a neoliberális politika keretében a javakat, a termelőeszközöket, és a közösség általános érdekeit szolgáló intézményeket privatrizálják, a gondolatszabadságot, pedig államosítják.

Amint láttuk, a politikai korrektség a tartós hatalom biztosításának az eszköze. A kritikai elmélet célja, az értékek, a gondolatok relativizálása, és a hatalmon kívüli csoportok célkitűzéseinek patologizálása. A kritikai elmélet célja tehát - egy nemzeti öntudatától megfosztott, hiányos műveltséggel rendelkező, nyelvében korlátozott, történelmétől, és kultúrájától elidegenített, egymástól elszigetelt, saját véleménnyel nem rendelkező embercsoport kialakítása. Az ideális politikailag korrekt viselkedés ezek szerint, a szűk hatalmi csoport üres jelszavainak vezényszóra történő ismétlése.

A marxista indíttatású politikai korrektség, mint maga a marxizmus is, embertelen. Max Picard szerint (9) az embert nem a „Gondolkodom, tehát vagyok" elve teszi emberré, mert a világot elsődlegesen, nem gondolatok, hanem annak összességében érzékeljük. Az embert a gondolatok, és a lehetséges összefüggések közötti választás lehetősége teszi emberré. Vagyis, az ember erkölcsi lény. A politikai korrektség, a valóságról alkotott képünk önálló lehetőségétől fosztja meg az embert. Amikor már Arany János nyelvi géniuszát kell a politikai korrektség kétes indíttatású kritériumaihoz igazítani, akkor már tényleg csehül állunk, s a zsarnokság már nem a spájzban van, hanem egy nemzet süllyed el, mert a nyelv sem csupán szótan, és nyelvtan. A nyelv, a nemzeti lét folyamatosságának a letéteményese, amely a nemzet szellemét, és történetét is magában foglalja.

A politikai korrektség, mint ideológia, meghatározása szerint zsarnokságba torkollik. Bizakodásul talán csak annyit, hogy a történelmi tapasztalat szerint az emberek nem tűrik huzamosabb ideig a zsarnokságot. Az elmúlt nyolcvan évben a magyar nemzet háromszor került szembe a marxizmussal, először Kun Béla idejében, majd a Rákosi korszakban, és jelenleg a kulturális marxizmus formájában. A magyarok hatalmas többsége minden egyes alkalommal elutasította a marxizmus térhódítását. Legutóbb, 1956-ban, amikor a nemzet szabadságvágyának kinyilvánításával ámulatba ejtette a világot. Jó lenne azt hinni, hogy nem utoljára.
Lábjegyzetek:

1. Súlyos bajok az oktatásban
2. Herman Vuijsje. The Politically Correct Netherlands: Since the 1960s (Contributions to the Study of World History) 1998. angol ny. kiadás, 2000.
3. Bill Lind: The Origins of Political Correctness An Accuracy in Academia Address Variations of this speech have been delivered to various AIA conferences including the 2000 Consevative University at American University
4. Lukács György: Kiemelkedni a némaságból,. Forum Könyvkiadó, Újvidék, 1985. 41.o
5. ibid. 28.o.
6. Bíbó István: Elvi tisztázás
7. Gary P. Radford Hermeneutics: An Intellectual Tradition for Communication Studies 49.sz.
8. Bánkuti Katalin: „Kétszer nem léphetsz be ugyanabba a poétába" tani-tani Alternativ iskolai folyóirat. 2006/2007 tanév 1. sz.
9. Max Picard: The Flight from God, Regnery Gataway, Washington, D.C., 1989 ISBN 0-89526-752-7 110.o.

- 2 -

Döbbenet I.

2009. február 10.

Számos balliberális személyiség megdöbbenésének adott hangot, a miskolci rendőrkapitány beszámolójának hírére. Természetesen nem azon döbbentek meg, hogy Miskolcon fényes nappal, a nyílt utcán kirabolják a járókelőket. Sőt még azon sem, hogy elsősorban idős embereket, gyerekeket, vagyis gyengébb, önvédelemben nyilván alulmaradó áldozatokat vesznek célba a feltehetően erőfölényben lévő rablók, akik csapatosan támadják meg őket. A ballib celebek azon döbbentek meg, hogy a rendőrkapitány azt merte állítani, a rablásokat mind egy szálig cigányok követték el. Sőt a cigányok maguk állították, hogy ők cigányok.
Ugyan mit kellett volna mondania a kapitánynak? Ha – tegyük fel – azt mondta volna, hogy a rablók alternatív megélhetési jövedelemkiegészítés tényálladékát kimerítő cselekményt valósítottak meg, akkor politikailag korrektebben fejezte volna ki magát? Elhallgatva különös ismertetőjegyüket, amely miatt óvakodni kell tőlük?

Mert a kapitány nyilván, ezt utóbbi okból hangsúlyozta kisebbségi hovatartozásukat. De ugyan miért hangsúlyozták ezt maguk a bűnelkövetők? Hiszen ők mondták ami amúgy nyilvánvaló volt!

Ezen a ponton ér össze a politikailag korrekt celebek világa az ágrólszakadt útonállókéval. Mert a píszí rendületlen hirdetői addig hadakoztak a szókimondás ellen az angolszász képmutatás mesterkéltségével, amíg a cigányok maguk is elhitték, hogy ha azt hazudják, őket a rendőrség azért kriminalizálja, mert cigányok, akkor a rendőröket fajüldözés címén sarokba lehet szorítani és ezentúl azt csinálhatnak, amit akarnak.

Itt álljunk meg egy rövid kitérőre, a politikai korrektség születési körülményeinek vizsgálatához. Ez a gyarmatosítók rossz lelkiismeretének torzszülöttje, amelyet ráerőszakolnának mindazokra is, akiknek nincs semmi szégyelnivalójuk – legalábbis ezen a téren.

Vannak a gyarmatosítók, akiket senki sem küldött, saját elhatározásukból ültek más, alacsonyabb rendűnek tekintett népek nyakára, esetleg elhurcolták őket rabszolgának, egy azok számára idegen civilizáció keretei közé. És vannak a bevándorlók, akiket senki sem hívott, csak úgy jöttek, de miután befogadták őket, nem szándékoznak alkalmazkodni a befogadók kultúrájához. Szó sincs beilleszkedési zavarokról. Merev ellenállásról, sőt hozott idegen magatartásformáik erőszakos elfogadtatásáról van szó.

Ilyen körülmények között a politikai korrektségnek, píszínek nálunk nincs különösebb létjogosultsága. Számos világszerte elfogadott törvény és magatartási szabály mindenkire egyformán kötelező. Ezek nélkül lehetetlenné válna a társadalmi együttélés. A politikai korrektség ezeket a kereteket lazítja fel, olyanok javára – kenetteljesen „pozitív megkülönböztetésnek" nevezve – akik visszaélnek vele.

Ez egy rossz döntésnek végtelenül egyszerű és belátható tünete, amelyet azok, akik kitalálták, sok tekintetben magukra nézve sem tartanak kötelezőnek.

Ennek az álszent magatartásnak megvan a történelmi előzménye a mai szoclib-populáció kialakulásában. A szoclibeket, illetve elődeiket valamikor szalonbolsevistának nevezték. Jellemzőjük az volt, hogy ők maguk kiváltságos helyzetben éltek, az „osztálytársadalom" felsőbb rétegeiben, de rokonszenveztek a leninizmus-sztalinizmus elméletével és szemet hunytak annak gyakorlati megvalósulása – vagyis a rombolás, az erőszak, rablás, a tömeggyilkosságok, háborúk, erőszakos forradalmak, népirtások, népek rabságba vetése, kitelepítése, gulág-rendszer – felett.

Amikor a hétköznapi bolsevizmus őket is elérte, iparkodtak élére állni, de ez csak keveseknek sikerült. A valóságos bolsevizmust saját bőrükön tapasztaló szalonbolsik – ha egyáltalán túlélték a viszontagságokat – fokozatosan kiábrándultak és a túlélés, a saját kiváltságos helyzetük megmentésének másik útját találták meg a divatos neoliberalizmusban, amely a valóságtól éppen olyan távol áll, mint egykor a szalonbolsevizmus. Most a valóságos magyar társadalom igazi helyzetét és gondjait látják ugyanolyan idegenül, mint apáik, nagyapáik a bolsevisták politikai gyakorlatát. Amit őseiktől örököltek, az a szemellenzős dogmatizmus, annak makacsságával védelmezik életidegen eszmerendszerüket. És a píszít.

A valóságot tagadó vakság átragadt az ideológiájukat vesztett többi baloldaliakra is, mert egybevág azzal a könyörtelen nemtörődömséggel, amelyet mindig is éreztek a hatalmuk alá vetettek iránt. Ennek ékes bizonysága a gyurcsányi mondás, a „ha a cigányokat bántják, akkor cigány vagyok". Ez a gyakorlatban azt jelenti számára, hogy nem kell semmit tennie, hiszen ő is ártatlanul üldözött, elég az ő „mássága" miatt üldözőkre mutogatnia. Természetes, hogy ő is hibáztatja a rendőrkapitányt szókimondása miatt. De ez már eltörpül az igazi nagy döbbenet, a veszprémi gyilkosság ügyében tett nyilatkozata mellett. Szerinte a gyilkosság és a késelések ügye azért kavart akkora vihart, mert elkövetői cigányok voltak.

Egyébként a közvélemény nyugodtan tudomásul vette volna. Ha a vékony jég beszakadhat, az a cigánykérdés miatt van, a lakosság rasszista ösztönei korbácsolódtak fel. Éppen csak azt nem tette hozzá: egyébként egy késeléssel járó kocsmai összetűzés mindennapi ügy lenne mifelénk. Az egyetlen baj az, hogy ez az ügy módot ad a cigányok elleni megnyilvánulásokra, mikor amúgy is minden a feje tetején áll, meg világválság is van. Megdöbbentő, hogy mi van ebben az országban – véli Gyurcsány – aki maga is cigány, ha ez felelősséggel nem jár.

- 3 -

Döbbenet II.

2009. február 11.

A ballib celebek szemforgató megdöbbenése a miskolci rendőrkapitány szókimondásának ürügyén, csak egyik oldala a közismert cigánybűnözési históriának. A nagyobbik, igazi megdöbbenés a miskolci szocialistáké, hogy a saját kormányuk képes lenne - velük szemben – a szoclib politikai korrektség szellemében felheccelt bűnözőknek védelmet nyújtani és igazat adni. Még elcsapnák a kedvükért a rendcsinálót is! Első megdöbbenésükben jogosan hitték, hogy ez a kormány már teljesen megbolondult és szabad kezet ad Draskovics miniszternek, aki nem egy első vonalbeli szocialista, sőt talán nem is tartozik közéjük, egyszerűen csak a miniszterelnök kreatúrája és egyik balkeze mint Szilvásy is, vagy mint Veres és Bajnai, csupa jöttmentek, a törzsökös öreg párttagok feje fölött!
A pesti nagyfőnökséget legalább ennyire megdöbbentette az az egyetemes felhördülés, ami a messzi Miskolcról, a párt legbiztosabb bástyája felől felhallatszott Budapestre. Amilyen gyorsan elcsapták, még egyszer olyan gyorsan visszahelyezték a rendőrkapitányt, de addigra már megmozdult a messzi városban a lakosság és a helyi szocialista képviselőkkel az élen, nyilvános gyűlésen tiltakozott a fővárosi önkény ellen. Dühös feliratokat lóbáltak a tüntetők és ami a legborzasztóbb, a gyűlés hátterében ott lobogtak az árpádsávos zászlók, amelyek eddig csak a Fidesz-nagygyűléseket tették pocsékká. A jobboldali média valóságos Népfront-mámorba esett ennek láttán, ami a lehető legnagyobb stílustörés, lévén a Népfront személyesen Sztalin találmánya.

Nincs is szó semmiféle Népfrontról, a szocialisták maradtak, akik mindig is voltak. Nem szerették ők sosem a romákat, megvolt róluk a jól megalapozott véleményük, akárcsak az SZDSZ-ről. Ez tört fel most belőlük, miután már az ős-szadesz korától, a hetvenes évek második felétől éppen eleget nyeltek tőlük és miattuk. Ha most mégis egybemossák az MSZP-t a felbiztatott roma bűnözőkkel, akik éppen úgy fenyegetik az egyszerű MSZP szavazókat, mint a többi városiakat, akkor megnézhetik a pesti főnökök, mi lesz a következő választáson!

Az egyszerű, köznapi MSZP-funkcionáriusok egyre inkább két tűz között érzik magukat roma-ügyben. Hiszen jól megvoltak ők régebben velük, amennyiben kézből etették őket. Tudták a romák, hogy az önkormányzatoknál kik osztják a segélyeket és hogy mi jár ezért cserébe. Ha a választások napján még egy gulyás, egy sör, néhányszáz külön forint is leesett a vezetőknek, ment az egész társaság szép rendben szavazni. Ha kellett, még a lánc-szavazást is megértették. Bevitték az előre kitöltött szavazólapot, kihozták az ürest. Most ez a rend felborulni látszik. Félrekezelték őket, vérszemet kaptak. Felnőtt egy roma nemzedék, amely erőfölényben érzi magát a védtelen társadalmi rétegekkel szemben. Ha a pedagógust meg lehet verni, a szomszédot ki lehet rabolni, a csáki-szalmája közterületi értékeket tönkretéve bagóért el lehet adni, ha a hatóság a kisujját sem mozdítja, a rendőr messze elkerüli a forró pontokat, akkor nincs már messze a cigány álomország, ahol tanulni, dolgozni továbbra sem kell, csak a készbe beleülni, amíg végleg le nem rohad minden, utána pedig odébbállni egy országgal.

Ez a nagy különbség a szadesz álom és a valóság között. Az SZDSZ azt hitte, a romakérdést meg lehet oldani az USA afroamerikai-probléma módjára, vagyis hogy felfelé integrálódnak a civilizált világba.

Itt azonban az afrikai modell érvényesül, ahol az ősi kultúra helyébe nem jött másik. Mikor a gyarmatok megszűntek, a félig civilizált helyi főnökök, ősi szokás szerint, kirabolták az államot, a nép pedig azt, amit helyben elérhetett. Itt nem Obama van – bár még nem tudjuk, mi lesz az ő vége – hanem Bokassa császár, Mobutu elnök, Idi Amin, Mugabe és társaik. A műveletlen, rosszindulatú, tolvaj Kolompár Orbánok, a gyűlölettől villogó szemű Daróczi szóvivők valósága. És most, mindennek a tetejébe, igazi, nehézsúlyú, profi bűnöző cigányok gyilkossággá fajult garázdálkodása, a „nekik mindent szabad" hiedelem jegyében. Amikor valóban nincsen tovább. Oda kell küldeni a mihaszna kommandósokat, hogy legyen rend végre.

Az elmúlt napok eseményei végleg elmélyítették a vidéki MSZP dilemmáját. Nem tanácsos továbbra is rasszizmus-jelszavakkal elkenni, kézből etetéssel kezelni a cigányság magatartási anomáliáit, pártérdekből, mert mi is valójában az MSZP érdeke?

Nem lehet a tőlük szenvedők kárára tovább ajnározni a romáknak azt a deviáns rétegét, amely a viszonylag mérsékelt roma többség ellen kelt ellenszenvet. A lakosság mindkét számba vehető többsége – nemcigány és cigány egyaránt – elvész az MSZP számára. A nemcigány biztosan, a cigány nagy valószínűséggel. Ha nem jut alkalmi kedvezményekhez, elképzelhető, hogy otthon marad választáskor. A szép szó nem lesz elég. Akkor inkább a kemény kéz.

Erre döbbentek rá a miskolci MSZP-sek, mikor kiálltak a rendőrkapitány mellé, saját szempontjukból a kisebbik rosszat választva.

- 4 -

Összefüggések I.
2011. augusztus 15.

A logika alapelvei közé tartozik, hogy „minden dolog összefüggésben van más dolgokkal." A „dolgokat" tehát soha nem önmagukban, hanem összefüggéseikben kell vizsgálnunk.

Alig néhány hete óriási nemzetközi vihart és tiltakozást kavart az oslói robbantásos merénylettel összekötött tömeggyilkosság, amelynek elkövetője egy magányos fiatalember. A legszorgosabb kutatással sem lehet rábizonyítani, hogy tette összefüggésben lenne akár nemzetközi, akár ottani terrorszervezetekkel, akár Norvégia közismert belső állapotaival.

A néhai kalandozó vikingek hazája, a nemrégen még szegény ország, afféle dán domínium, ma gazdag jóléti társadalom hazája. Komoly természeti kincsekkel rendelkezik, külső-belső békében él. Miután a merényletnek mégis csak rasszista indítékai voltak, a norvég vezetés sietve kijelentette, hogy országuk a faji és nemzetiségi, kisebbségi türelem hazája, eddig is az volt, ezután pedig még inkább az lesz. Mindez igazán derék viselkedés a korrektség jegyében.

Érdekes, hogy az ügy kapcsán egyetlen szó sem esett arról, hogy a náci németek 1940 tavaszán minden különösebb ellenállás nélkül megszállták Norvégiát, és ott is maradtak bő négy éven át. Bábkormányt hoztak létre egy Quisling nevű katonatiszt elnökletével, akinek neve fogalommá vált. A náci bábkormányok és pártok vezetőit általában kvizlingeknek szokás nevezni. Szálasi a magyar kvizling és így tovább.

A norvégokról – jó pár németek által megszállt országgal ellentétben nem lehetett hallani, hogy komoly partizán-tevékenységet folytattak volna, tehát vagy nem szeretnek dicsekedni, vagy afféle béketűrő, halvérű népség, kiveszett belőlük az ősi viking virtus. De mostanáig olyan hírük sem volt, hogy megsokallták volna a bevándorlást. Országuk ritkán lakott, erősen tagolt hegyvidékein jó páran elférhetnek ott, egymástól elszigetelten.

De ha eddig bárkinek is erőteljesebb ellenvéleménye lett volna a bevándorlással szemben, a történtek után aligha fog előhozakodni vele. A merénylet tehát ebből a szempontból éppen az ellenkezőjét érte el szándékának. Kontraproduktív volt, divatos kifejezéssel. Az illem, avagy a politikai korrektség megköveteli, hogy ha kifogása volna is bárkinek, ezek után mélyen hallgasson. De vajon jó-e ez?

A történtek után Norvégiában a bevándorlásról, a bevándorlókról nem illik tudomást venni és ehhez nyilván az állam minden polgára tartja majd magát. Kivéve a bevándorlóknak azt a mindenhol fellelhető csoportját, amely visszaél a befogadók türelmével. Hogy volt-e erre esetleg már eddig is példa, nem tudható, hiszen nem illik beszélni róla.

A világ közvéleménye már éppen napirendre tért a norvég terrorista ügye fölött, amikor két tőzsdei hisztéria között Londonban gettólázadás-szerű zendülés söpört végig a város nagyrészt bevándorlók lakta negyedein, majd átterjedt számos angol nagyvárosra. Természetesen már ott sincsenek hosszabb ideje etnikai feszültségek, Anglia békés, befogadó ország, különben is, a bevándorlók nagy többsége az egykori angol domíniumokról és gyarmatokról érkezik, már eleve fél-állampolgárnak számít.

Olyannyira, hogy statisztikusok szerint ma London lakosságának több mint 42 százaléka Nagy-Brittania határain kívül született. Ami nem jelenti azt, mintha csak színesbőrűek lennének, hiszen hatalmas tömegek vándoroltak Londonba Európa többi országaiból és gyarmati angolok az ottani etnikai feszültségek elől. De azért tudvalévő, hogy egyes kerületekben szinte kizárólag színesbőrű bevándorlók élnek, az ilyen bevándorlók jellegzetes szociológiai tüneteit viselve.

A Magyar Nemzet londoni tudósítója szerint az angol közvéleménynek majdnem fele szerint a zavargókból a rombolás és rablás ősi ösztöne tört ki, amikor erre váratlan alkalma nyílt. A nyilatkozók egynegyede szerint a családból kivetettek galeri-kultúrája a jelenség oka, egytizedük szerint – mint most másutt is – a kormány költségvetési megszorításai miatt háborodtak fel a zavargók. Szinte nincs is, aki etnikai feszültséget látna a zendülésben.

A galeri-kultúra elemzői szerint a fiatalság galerisedő részére a politikai korrektség következményei jellemzők: a szülői és iskolai tekintélytisztelet hiánya és ennek következtében a serdülők közel egyötöde funkcionális analfabétaként kerül ki az iskolából. Ha mégis etnikai feszültségekről beszélnek egyesek, akkor ezek a feszültségek a bevándorlók egyes csoportjai között mutathatók ki, hiszen az angol gyarmatbirodalom az egész világra kiterjedt, a muszlimoktól az indiaikaig, az afrikai feketékig. Tehát az általában a fehérek és a más kultúrájú, bőrszínű, múltúak közötti, tradicionális etnikai feszültségről ma már Angliában nem lehet beszélni.

folyt. köv.

- 5 -

A kék könyv sárguló lapjai

2009. október 12.

Ez év szeptember 18-án Washingtonban elhunyt Irving Kristol, a neokonzervativizmus, illetve a neoliberalizmus szellemi atyja, és élharcosa. Magyarországon, a neoliberalizmus helyi kirendeltsége, a Szabad Demokraták Szövetsége is gyengélkedik. A fentiek alapján felcsillan a remény, hogy a neoliberalizmus a végét járja, és jobb idők következnek. Ne örüljünk, azonban előre. A neoliberális eszmerendszer története, és híveinek a győztes nagyhatalom érdekeihez tapadó dialektikus színeváltozása, arra int, hogy ez a tan a felismerhetetlenségig képes átalakulni, míg lényegét tekintve marad ugyanaz, s a koporsóban is felül.
A neoliberalizmus marxista gyökerei, és a „tan" legjobb magyarországi tanítványai

Örömre, tehát egyelőre nincs okunk. Reményre talán igen, de óvatosságra, és főleg emlékezésre feltétlenül szükségünk van, mert a neoliberalizmus túlélését a zavartkeltő hírözön, és a mesterségesen gerjesztett feledtetés biztosítja. Illyés Gyula, a Haza a magasban című versében írja: „Jöhet idő, hogy emlékezni bátrabb dolog lesz, mint tervezni." Illyés fenti figyelmeztetésével összhangban Magyarországon ma a neoliberális politika gátlástalanságaira emlékezni fontosabb dolog, mint tervezni, mert a történtekre való emlékezés nélkül minden tervezés, és közösségi erőfeszítés szükségszerűen csalódásba torkollik. A jelenlegi írás, az emlékezés fontosságának jegyében, az elmúlt húsz év magyarországi neoliberális politika jellegzetességeit, és a létező neoliberalizmus jelenlegi látképét igyekszik felvázolni.
Mi a neoliberalizmus?

A neo-liberális, és neo-konzervatív kifejezések a „tan" gazdaságpolitikai szempontjából azonosak, azzal, hogy az Amerikai Egyesült Államokban a konzervatív (republikánus) párthoz kötődő neokonzervatív kifejezés az elterjedtebb. A jelenlegi írás szempontjából a két kifejezést azonos értelemben használjuk. (K. P.) A neoliberalizmus lényegét az a megállapítás fejezi ki legtömörebben, mely szerint, amit az egykori kommunista propaganda a kommunizmus áldásairól terjesztett, az mind hazugságnak bizonyult, amit azonban a kommunista propaganda az imperializmus sötét oldaláról terjesztett, az a neoliberalizmus formájában mind igaznak bizonyult.
A létező neoliberalizmus az, ami Magyarországon most van: Az ország erőforrásinak idegen kézre juttatása, a téves, és hatástalan eszközökkel kezelt gazdasági válság, a szegények, és a gazdagok közötti elképesztő különbség, a munkahelyek eltűnése, a létbizonytalanság, az erkölcsi értékrendszer feldúlása, az egészségügy, és az iskolarendszer tönkretétele, a nemzetellenes kormányok sorozata, a nemzeti függetlenség hiánya, mígnem, az emberek idegenekké válnak saját hazájukban. A fenti, globális síkon megjelenő sorscsapásokat Magyarországon még a külön magyar bajok tetézik be: a vidék elsorvasztása, népességfogyás, az elöregedés, a határon túli magyar nemzeti közösségekért való kiállás hiánya.
Ki volt Irving Kristol?

Irving Kristol, az ifjú amerikai marxisták Trotsky nézeteivel azonosuló csoportjának tagjaként kezdte újságírói, és politikai pályafutását. Trotsky nézeteiről ezen a helyen csak annyit, hogy Trotsky az ortodox marxizmus híve volt, és a világforradalom, illetve az egész világra kiterjedő azonos uralmi rendszer megvalósítását szorgalmazta. Az amerikai marxisták kis, de harcias csoportja később a new yorki értelmiségiek néven folytatta tevékenységét. Amikor mindinkább nyilvánvalóbbá vált, hogy a Marx tanaira épülő Szovjet gazdaságpolitika nem működik, a kapitalista országokban a világforradalom, pedig nem következik be, akkor az amerikai marxisták a magántulajdon, és a piac mindenhatóságát helyezték hitvallásuk központjába. A neoliberálisok ma, az amerikai hadsereg haderejére, a dollár globális fizetőeszközként való hatalmára, és az Amerikai Egyesült Államok államilag támogatott mezőgazdaság kizárólagos jogának a támogatására építik hatalmukat. (Emiatt mennek tönkre a magyar gazdák)

Irving Kristol hihetetlennek tűnő politikai metamorfózisa híven tükrözi a neoliberális eszme átalakulását az ortodox marxistól, a nagyvállalati globalizmusig, és az amerikai keresztény szélsőjobboldal való érdekszövetségig. Az ortodox marxizmus, és a neoliberalizmus között, azok végleges célkitűzései alapján nincs sem elméleti, sem gyakorlati ellentét. Az ortodox marxizmus, és a neoliberalizmus végső célkitűzései azonosak. A marxizmus alapvető célkitűzéseinek alapján megállapítható, hogy Marx tanainak lényege nem a termelő eszközökhöz való viszony mibenléte, vagy az általános jólét megvalósítása, hanem az egész földkerekségre kiterjesztett azonos uralmi rendszer megvalósítása, és annak keretein belül, a tan legtudatosabb tagjainak a vezető szerepe. A fenti célok a marxizmus szerint csak a folyamatos forradalom által valósíthatóak meg. Trotsky különösen Marxnak a folyamatos forradalomra vonatkozó nézeteivel azonosult (internacionalizmus).

A folyamatos forradalom a neoliberális politika keretei között a „gonosz tengelye" elleni veszély ébren tartása, és a „terror elleni háború" keretei között valósul meg. A folyamatos forradalom velejárója az éberség. Magyar közegben, a folyamatos forradalom, az éberség, illetve a terror elleni háború, a „terjedafasizmusmagyarországon" világgá kürtölése, valamint a „mindenértorbánahibás" napi rendszerességgel való adagolásának formájában jelentkezik.

Irving Kristol, és a neoliberálisok eredeti marxista nézetei, tehát alapjában véve nem változtak meg, csak az új nagyhatalom társadalmi berendezéséhez való igazodásról van szó. Noam Chomsky szerint a megváltozott neo-liberálisokká vált hatalmi rétegnek magához a nagyhatalomhoz való viszonya maradt ugyanaz. Vagyis, a „szép új világ" élharcosai ismét oda csatlakoztak, ahol a pénz, és a hatalom van. Irving Kristol legfőbb öröksége, hogy az általa gerjesztett neoliberális propaganda megfosztotta a demokráciát annak tartalmától, a nyelvet pedig lezüllesztette. Arundhati Roy, indiai író szerint:

Ma az olyan szavak, mint a fejlődés és fejlesztés felcserélhetőek a reformokkal, a szabályozás hiányával, és privatizációval. A szabadság az egyéni választás korlátlan lehetőségét jelenti. A szabadság szónak kevesebb köze van a szellemi eszményképhez, mint valamely szagtalanít szer kiválasztásához. A piac nem azt a helyet jelenti, ahol élelmiszert vásárolunk. A piac azt a területi meghatározás nélküli fogalmat jelenti, ahol a személytelen nagyvállalatok milliós tételekről látatlanul döntenek , beleértve a népek, és nemzetek jövőjét is…

Kik vannak Magyarországon Irving Kristol zakójának zsebében, és kik zsebelik ki az országot?

Irving Kristol haláláról, Magyarországon Békés Márton írt egy hosszabb cikket: „Ifjú szívekben él – Irving Kristol halálára" címen, amelynek befejező mondata így hangzik: Sokan mondják dicséretnek is beillő szemrehányással, kevesen pedig titkolt elismeréssel, hogy néhányan – fiatal konzervatívok – Kristol zakójából bújtunk ki. Én csak remélni tudom, hogy ez így van. Érthetetlen, hogy egy szuverén állam „fiatal konzervatívjai" mit keresnek egy idegen állam politikai ideológusa zakójának zsebében.

Magyarországon a „fiatal konzervatívok", illetve a neoliberálisok politikai programját az SZDSZ 1989-ben közzétett: A Rendszerváltás Programja" c. Kék könyve tartalmazza. A Kék könyv a szabad piac uralmát a tudományos szocializmus mintájára egyedüli lehetőségként jelöli meg: TINA (There Is No Alternative. A „Kék könyv" szerzői kijelentik, hogy a népi mozgalom utódjának tekintik magukat, és Bíbó Istvánt, és Szabó Zoltánt is zászlójukra tűzik, de az Európa választása c. fejezetben a Kék könyv elhatárolódik a nemzet egészének felemelésére irányuló sajátságos magyar út politikájától. Az SZDSZ-nek a magyarság egészéhez való elutasító magatartása nem szorul külön bizonyításra. Az SZDSZ húsz éves politikája az 1930-as évek népi, urbánus ellentét egyenes folytatása. Ignotus Pál már 1934-ben megdöbbentő hevességgel szembefordult a a magyar népi mozgalommal, amelynek célja a maygar nép egészének felemelésére, és szellemi felemelkedésére irányult. Ignotus Pál, és az SZDSZ is a „fölkerekségi hadszinten" megvalósuló eseményekhez köti a magyarok sorsát. Emlékezzünk, az SZDSZ 2002-es írásban kinyilvámított választási ígéreteire (plakátok, cikkek, programok): adócsökkentés, a dolgok tisztába tétele: tiszta közélet, felelős, és becsületes közszereplők. emberhez méltó egészségügy, általános jólét, a korrupció megszüntetése („SZDSZ a garancia", „Tiszta szándék, tiszta eszközök"), a tudás megbecsülése, reális gazdaságpolitika, szabadság, több pénz, valódi reformok. (Hacsek: „Ne nevettessen, mert cserepes az ajkam.) Mi valósult meg ezekből?

A magyarországi neoliberálisok igazi hazugság, azonban nem abban rejlik, hogy a Kék könyv, írásban adott ígéreteiből egyetlen egyet sem valósított meg, hanem abban, hogy azokat eleve nem is volt szándékában megvalósítania. Az SZDSZ programja a másik pártokkal szembeni nyerő taktika céljait szolgálta, és nem is a magyar választóknak íródott, hanem az Amerikai Egyesült Államok neokonzervatív vezetőihez benyújtott pályázati kérvény, illetve hűségnyilatkozat volt. Az SZDSZ programjának megfogalmazásában a döntő kérdés eleve nem az volt, hogy mi az, ami a magyaroknak jó, hanem az hogy: Mi az, ami megy, és honnan jön a pénz?

A magyarok több mint ötven évig vártak a rendszerváltásra. A rendszerváltás reménye a magyar nép szabadságvágyát fejezte ki, még akkor is, ha tényleges szabadságra nem is voltak meg a feltételek. Az SZDSZ, azzal, hogy helytartósági szerepet vállalt az ország kifosztásában, a magyar nép szabadságvágyát, a reményt árulta el, Hamvas Béla szerint, egy nép szabadságvágyának az elárulására megbocsátás nincs. Irving Kristol helyett a magyaroknak a saját Nagyjaikra kel emlékezNI.
II.
A józan ész (hiányának) kritikája
Neoliberális beállítottság, neoliberális gondolkodásmód

A létező neoliberalizmus ma már kívülről hordja bordáit, és megjárt utainak, népeket, és kultúrákat eltipró lábnyomaiból közvetlenül is megállapítható annak mibenléte. Ennek ellenére a neoliberalizmus áldásairól szóló könyvek, és tanulmányok továbbra is sorozatosan hirdetik az új világrend (majdani) áldásait. Az egyik ilyen könyv: Jacob Heilbrunn: They Knew Theír Were Right – The Rise of the Neocons („Tudták, hogy igazuk van – A neokonok felemelkedése"), c. könyve. Az ízig, vérig neokonzervatív Heilbrunn könyve a neoliberális öndokumentáció kirívó példája. A könyv, a neoliberalizmus általános megértése szempontjából félrevezető, és ma már felesleges is, de az öndicséretszerűen kiemeli a neoliberalizmus élcsapatának elmei beállítottságát, és a neoliberális gondolkodásmód jellegzetességeit. Vagyis leírja azt, hogy a neoliberálisok hogyan gondolkodnak, és hogyan látják önmagukat, és másokat, s mi a sikerességük titka. Heilbrunn ezen a téren sem mond semmi újat, mert a fenti jellegzetességek ugyanúgy megállapíthatóak bármelyik magyarországi balliberális napilap, mondjuk egy heti vezércikkeinek, és vélemény rovatának rövid tanulmányozása alapján. Heilbrunn könyve alapján, a neoliberálisok elmei beállítottsága (mindset), önmagukról alkotott véleménye, és társadalom többi tagjai iránti viszonya a következő hét pontban foglalható össze:

1. Fanatizmus, ellenségkép, harciasság
2. Erkölcsi elvekre való hivatkozás, kettős mérce
3. Az áldozat szerepében való tetszelgés, üldöztetési mánia
4. Öndokumentáció, és az önmaguk alkotta hírességek imádata
5. Belső kapcsolatrendszer, családi alapon való politikai folytonosság
6. A háborús politika támogatása
7. Kizsákmányolás, rombolás

A fentiekről bővebben Lásd: „A neoliberális gondolkodásmód jellegzetességei" című összefoglalót.
A törött nádszál

A Szovjetunió összeomlását követően a magyarországi neoliberálisok is felesküdtek a PIAC mindenhatóságára, és az Amerikai Egyesült Államok vezető szerepére. Most egy egy másik, esélyesebb lóra tették fel Magyarország sorsát. Egy esélyesebb lóra, de mégis egyetlen egyre. Az Amerikai Egyesült Államok birodalmi politikájának helyességét ma már magában az Amerikai Egyesült Államokban, és külföldön is, a szó szoros értelmében több fronton is megkérdőjelezik. Az Amerikai Egyesült Államokra való támaszkodásra ma már mindinkább vonatkozik az a bibliai idézet, mely szerint: „Talán Egyiptomnak, ennek a törött nádszálnak a támogatásában bíztál? Aki ebbe támaszkodik, annak belemegy a tenyerébe, és átszúrja azt. Így járnak Egyiptom királyával, a fáraóval mindazok, akik benne bíznak." (A Királyok Második könyve 18. rész 21.) Vagyis, a behódoló együtt bukik a hódítóval.

A magyarországi neoliberális gazdaságpolitika a kék könyvének a MODERN PIACGAZDASÁGOT ÉS NE MÚLT SZÁZADI KAPITALIZMUST c. fejezetében ezt olvassuk: A tőkepiacnak, a finanszírozásnak, az állami gazdaságpolitikának olyan sokrétű eszköztára alakult ki, amelyek révén elkerülhetőek a visszatérő válságok. A fenti megállapítás tévesnek bizonyult. A kék könyvnek majdnem minden megállapítása tévesnek bizonyult, és a legtöbb esetben a megtett ígéretek, azok ellenkezőjére fordultak. Az egész világot érintő gazdasági válság van.

„Több SZDSZ/MSZP, több hazafiasság". Egy ilyen választási plakát ma már elképzelhető. A neoliberálisok gyors színeváltozását Magyarországon semmi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy a határon túli magyarok kettős állampolgársági kérelme ellen leghevesebben kampányoló SZDSZ az új választások előestéjén most (feltételesen) támogatja azt.

Emlékezzünk: Amikor az SZDSZ tagsága, és támogatottsága először csökkeni kezdett, Tölgyessy Péter, az SZDSZ akkori elnökeke feszegetni kezdte, hogy az SZDSZ-ben több hangsúlyt kell helyezni a patriotizmusra. Ma, amikor az SZDSZ tagsága, és támogatottsága majdnem nullára csökkent, a párt jelenlegi elnöke, Retkes Attila lefordította a patriotizmus szót magyarra, és azt ígéri, hogy, ha az SZDSZ az új ciklusban bekerül a parlamentbe, akkor hazafias politikát igyekszik folyatni. (Lásd. Tellér Gyula kitűnő előadást erről a tárgykörről az ECHO TV. Civil Akadémia sorozatának, 2009. szeptember 20. adásában)

Az SZDSZ hirtelen patriotizmusa most sem arról szól, hogy mi az ami a magyarokank jó, hanem arról, hogy mi az ami most megy, és honnan jöhet még pénz. Retkes Attila, az SZDSZ pillanatnyi elnöke 2009. október 8-án, az új magyarországi választások előtti huszonharmadik órában azt is kijelentette, hogy pártja alapítványt létesít a vidéki Magyarország „mélyszegénységének" kezelésére. Az SZDSZ felfedezte a magyar népet, és elismerte, hogy Magyarországon ismét, illetve még mindig van „mélyszegénység."

Mi az, amire a „mélyszegénységgel" kapcsolatban emlékezni kell? Emlékezzünk, hogy a magyarországi liberális erők, a 1930-as évek óta hevesen szembeszálltak minden olyan kezdeményezéssel, amely a magyar nép egészének a felemelésére, (a „mélyszegénység" megszüntetésére) irányult. Emlékezzünk arra is, hogy a jelenlegi kormánykoalíció nyolc éve van hatalmon. Különles az is, hogy a megteremtett gazdasági javak leszivárgásának elvéről ma már senki sem beszél, mert bebizonyosodott, hogy a dúsgazdagok javai nem szivárognak le, hanem a csúcson összpontosulnak, s a gazdagok kis csoportja, a társadalomnak talán az egy százaléka mind gazdagabb lesz, a társadalom tagjainak többsége, pedig mindinkább elszegényedik. Így jutunk el a „mélyszegénységig" A „mélyszegénység" az ország általános elszegényedésének a következménye. Az ország oda jutott, hogy akik eddig a szerényen élők morzsáin éltek, azok a „mélyszegénység" fokára süllyednek, mert a középosztály elszegényedésének következtében a morzsák elapadtak. Ezt jelenti, József Attila: „Aki szegény, az a legszegényebb" versének értelme.
A neoliberálisok hazafias Magyarországa

Emlékezzünk, és óvakodjunk: A második világháború előtti kizsákmányoló nagytőkés rendszerek arra a cinikus meglátásra építették uralmukat, mely szerint a magyarnak szánthatsz a hátán, csak az eke piros, fehér, zöld legyen. A jövő neoliberális Magyarországa vas, és acél országa helyett a kaszinók országa lehet. A fentiek alapján, elképzelhető egy neoliberális rendezésben megvalósított, Horthy korszakot mintázó, retrofit, műmagyar koldusopera is, amelyben a helyi lakosság, a külföldi vendégek, és hazai nagyurak szórakoztatására másodállásban minden este beöltözik Sobri Jóskának, sarkantyús gulyásnak, pántlikás grófnőnek. Az úri közönség pedig táncol.
A tényleges változás korlátai…

A jelenlegi kormány ismét egy hatalmas kölcsönt vett fel a Nemzetközi Valuta Alaptól. Az új kölcsön feltételei roppant szigorúak, s azok csak további, költségvetési megszorítások árán valósíthatóak meg. Vagyis, még kevesebb pénz jut a társadalom egészét szolgáló ágazatok fenntartására. A jelenlegi államkölcsönkölcsön drákói feltételei mellet, és a meglevő államadóság súlya alatt nem igen van lehetőség tényleges változásokra, bármely párt, vagy pártkoalíció nyeri a választásokat. Az elkövetkező kormány sem mondhatja, hogy mást akar, esetleg csak azt, hogy jobban tudja, és más színekben szándékozik kormányozni.

A tényleges változás lehetőségének egy másik akadálya az Európai Uniós tagság. Az Európai Unió a gátlástalan piacgazdálkodás, és a szabad tőke áramlás védőbástyája Európában. Magyarország az erre vonatkozó szerződések, és dokumentumok mindegyik megszavazta, és ratifikálta, tehát az estleges új kormánynak is meg van kötve keze, és lába.

A magyarországi neoliberális gazdaságpolitika rablógazdálkodó jellege, a hozzánemértő kormányzás, a közélet szintjének lezüllesztése, a magyar nemzeti értékek rombolása, azonban annyira elkeserítette az embereket, hogy, hogy azok egyszerűen azt mondják: Elég! Jöjjön bármi más, csak ezek menjenek. Vagyis, az emberek nem valamire szavaznak, hanem valami ellen, és főleg valakik ellen szavaznak - a jelenlegi rendszert egyszerűen leszavazzák. A nemcsak kenyéren él az ember szellemében, a "leszavazás" is van olyan jó ok a változásra, mint bármi más.

- 6 -

Diplomások

2009. szeptember 21.


Néhány napja derült égből elhangzott egy szózat: Kétszáz roma diplomást vesznek fel a közigazgatásba. A részleteket illetően semmiféle magyarázat nem született. Még csak arra sem, hogy mennyiben érinti ez a néhány nappal korábban elrendelt létszámstopot. Hallott-e előzőleg bárki is egyetlen szót arról, hogy van-e kétszáz – közigazgatásban használható diplomával rendelkező, elhelyezésre váró cigány? Van-e kétszáz olyan betöltetlen közigazgatási pozíció, ahol éppen ilyen diplomásokra várnak? Egyáltalán, milyen diplomával? Tanári? Jogászi? Közgazdasági? Szűkebben vett szakigazgatási, egészségügyi, mezőgazdasági, környezetvédelmi, szociálpolitikai vagy miféle feladatra képesítő, miféle diplomáról lehet szó? Ez a legszűkebben vett szakmai kérdéscsokor. De honnan lehet tudni a szerencsés jelöltről, hogy ő cigánynak tekinthető? Van külön kataszter a cigány származású állástalan diplomásokról?

Ha van, akkor ez törvénysértés. Ha nincs, akkor hogyan lehet, hogy mégis van?

De mindennél érdekesebb a harmadik kérdéscsokor. Miért és kinek jutott eszébe és éppen most, szezon végén, hogy sürgősen orvosolja a feltételesen létező, állástalan, közigazgatási hivatást választó és arra alkalmas cigány származású diplomások helyzetét?

Vagyis nincs szó semmi másról, mint valamiféle ötletelésről, amellyel egy rendkívül bonyolult, az elképzelt módon biztos kudarcra ítélt feladatot akarnak lesöpörni az asztalról. Akkor, amikor jó ideje semmi nem történt a cigányság siralmas anyagi helyzete javításának, munkára fogásának, eredményes oktatásának, nevelésének, tűrhető lakáshoz juttatásának, társadalmi elismertségének érdekében.

Nincs ennél bonyolultabb kérdés ma Európában. Az afroamerikaiak – művésznevükön négerek – problémájának megoldása gyerekjáték volt ahhoz képest, amit az európai cigányság problémája jelent.

A feketéket – bármilyen gyalázatos bánásmódban részesültek is, azért vitték az amerikai kontinensre, hogy dolgozzanak. Tehát dolgozniuk kellett, bármilyen alacsonyrendű is volt a feladatuk, de rászorították őket a rendszeres munkavégzésre és ezen belül akármiféle alacsonyfokú szakmai ismeretekre. Ha azt gondoskodásnak lehet nevezni, ellátták őket, volt valamiféle szállásuk. Rákényszerítették őket a civilizált világ magatartási és erkölcsi normáinak elemi szintű ismeretére és azok betartására. Idők folyamán későbbi generációik már minimális oktatásban is részesültek. Vagyis a későbbi beilleszkedésnek legalább a legkezdetlegesebb feltételei megteremtődtek. Végül pedig, mikor a beilleszkedés útja is megnyílt, volt előttük modell, követhető példa a beilleszkedéshez, volt hová beilleszkedniük, az új életet kezdő bevándorlók seregéhez hasonlóan.

Európa keleti felében a cigányok emancipációjának éppen az elemi feltételei nincsenek meg. Az újabb és újabb bevándorlók már itt született generációit nem kötelezi senki és semmi semmire. Nem kötelesek és nem tudnak dolgozni. Nem kötelesek és elsöprő többségükben nem is akarnak tanulni. A civilizált élet alapfeltételei nem biztosítottak számukra és nincs is olyan példa előttük, amely követhető lenne. Csak a nem cigány népesség legalacsonyabb szinten élő, tőlük sorsukban alig különböző rétegeivel van érintkezésük és a modern civilizáció erkölcsi és viselkedési normáit nem ismerik.

Ehelyett jogaikat hangsúlyozó hazugságokkal traktálják, fizetik ki őket és nem egyszer a többségi társadalommal való szembefordulásban láttatják velük felemelkedésük útját.

Mindezeket tetézi a cigányságnak, mint rétegnek, mint közösségnek, mint emberek valamiféle csoportjának téves identitása. Kisebbségnek nevezik őket, mint más, valóságos identitással rendelkező népcsoportokat, amelyeknek van anyaországuk, amelyhez identitás köti őket. A cigányok valójában hontalanok, akik azonban nem akarnak identitást vállalni elfogadóikkal sem. Nincs történelmük, állítólagos ősi kultúrájuknak nincs kapcsolata semmiféle civilizációval, nincs egységes nyelvük, de a befogadó országokét sem érzik magukénak. Emiatt európai létük holtpontra jutott ugyanakkor, amikor fizikai létük egyre valóságosabb és egyre problematikusabb.

A mai napig sem a XX. sem a XXI. század nem talált megoldást a cigányság problémájára, mert úgy egyenjogúsítani őket, hogy ennek semmiféle feltétele nincs meg sem a befogadó társadalom módszereiben, sem magukban az érintettekben. Az erőltetett asszimiláció nem megoldás, önkéntes szándék az asszimilációra pedig nincs.

Pedig nem igaz, hogy az asszimiláció ne lehetne megoldás.

Kevesek számára, hosszú idő alatt, generációk felemelkedésével van rá példa. És a befogadó társadalomban is van hajlam az asszimiláltak befogadására. Ez hosszú folyamat, és egyik feltétele, hogy megszűnjék a migráció, a ki tudja honnan származó újabb és újabb, az európai léttől idegen utánpótlás, amely miatt minduntalan elölről kell kezdeni az alapproblémákkal való vívódást. Na meg a látszatintézkedéseket, amelyek soha semmilyen probléma megoldásában még semmit sem segítettek.

- 7 -

Plutokrácia tegnap és ma

2011. January 16.

A Baj a Milliárdosokkal című könyv szerzői szerint az egyéni kapzsiság és önzés megfékezésének a legalkalmasabb módja az igazságos adórendszer és a bankok eredeti, befektető intézményekként működő szerepének a visszaállítása. A könyv végső üzenete: az állam lehet az önzést és kapzsiságot védelmező és ünneplő értékrend közpénzből fenntartott őre, vagy a társadalmi javak érdem szerinti és arányos elosztásának eszköze, de mindkettő egyszerre nem lehet. Választhatunk tehát a demokrácia, vagy a kevesek kezében összpontosuló vagyonos réteg uralma, a plutokrácia között. A kanadai Linda McQuaig, és Neil Brooks legújabb könyvének címe: The Trouble with Billonaires. A könyv ugyan nem tartalmaz közvetlen utalásokat sem Magyarországra, sem a magyarországi helyzetre, de annak mondanivalója a következő okok miatt hozzásegíthet a jelenlegi magyar valóság nagyobb távlatból való megértéséhez:

a.) A könyv, az egész világra, s így Magyarországra is kiterjedő amerikai gazdaságpolitika következményeit elemzi.

b.) Az Amerikai Egyesült Államok pénzügyi politikája tette lehetővé a magyarországi „rendszerváltás" keretében megvalósult privatizációt. A magyarországi privatizáció, az amerikai típusú nyerészkedő pénzügyi műveletek szabályai alapján, az ún. „Hostile corporate takeover" mintájára történt.

c.) Magyarország történelme jórészt a birodalmi függőség története.

d.) A milliárdosok megjelenésének „új világa" a feudalizmus világának a könyörtelenebb körülmények közötti reinkarnációja. Magyarország feudalista gyökerei, és az idegen hatalmat kiszolgáló hazai „elit" fogalma szintén a magyar múlt szomorú emlékeit idézi.

A szerzők a könyv legelső oldalain igen hatásosam szemléltetik magának a milliárd (dollár) fogalmának az elképesztő nagyságát. Vagyis azt, hogy mennyi is a milliárd. Képzeljük el, hogy a nap huszonnégy órájában valakitől minden másodpercben kapunk egy dollárt. Így egy perc alatt lesz hatvan dollárunk. Tizenkét nap múlva, pedig milliomosok leszünk. Ez önmagában meghaladja sok ember legtávolabbi álmát. De mennyi időre lenne szükség, hogy milliárdosok legyünk? A fenti szabály alapján harminckét év múlva lenne egy milliárd dollárunk. Milliárdosnak lenni, tehát nemcsak a legtöbb ember álmaiban sem szerepel, de a szám, illetve az összeg maga, egyéni síkon felfoghatatlan, és emberi mércével mérve értelmetlen is.

Ma Bill Gates a világ leggazdagabb embere. Feltételezzük, hogy Bill Gates meg akarná számolni az 53 milliárd dollárját. Ha, szintén napi huszonnégy órán át, másodpercenként számolna meg egy dollárt, úgy 1680 évre lenne szüksége, hogy pénzét megszámolja. Vagyis, ha Bill Gates k. u. 330-ban, amikor Konstantin császár Bizántiumot nevezte meg a birodalma fővárosának, kezdte volna a fenti módon számolni a pénzét, akkornapjainkban készült volna el munkájával.

A milliárdosok fényűző életmódjának áhított csodálata ártalmatlan szórakozásnak tűnik. De a gazdasági javaknak ez a kevesek kezébe való összpontosulása kihat a társadalom minden megnyilvánulására. A szerzők szerint a jelenleg kibontakozóban lévő és az egész világot fenyegető pénzügyi és gazdasági válság a mérhetetlenül gazdag új társadalmi vezetőréteg meggondolatlan viselkedésének, és mértéken felüli befolyásának a következménye. A milliárdosok túltengő gazdasági hatalma károsan befolyásolja a társadalom egészének életminőségét, és alapjaiban veszélyezteti a demokráciát. Nem véletlen, hogy ma a „fejlett világ" állami közül az Amerikai Egyesült Államokban van a legtöbb milliárdos, ugyanakkor a világ fejlett országai közül az Amerikai Egyesült Államokban a legmagasabb a csecsemőhalálozás, a bűnözés aránya, legalacsonyabb az átlagosan elvárható életkorhatár, legcsekélyebb a társadalmi előrehaladás lehetősége, s legalacsonyabb a politikai folyamatokban való részvétel, vagyis legmagasabb az biztosan nemszavazók aránya. A fentiekkel kapcsolatban a szerzők kiemelik, hogy amióta Kanada is az Amerikai Egyesült Államok gazdaságpolitikájának a nyomdokaiba lépett, a csecsemőhalálozás arányszámának listáján Kanada a világ hatodik helyéről a huszonnegyedikre süllyedt (Magyarországot, és Lengyelországot közvetlenül megelőzve).

A „Baj a milliárdosokkal" a következő alapfeltevésekre épül:

1. A milliárdosok léte káros a társadalomra. A társadalmi javaknak a mind kevesebb, és kevesebb ember kezébe való koncentráltsága meghiúsítja a társadalom egészének felemelésére irányuló erőfeszítéseket. Nemcsak a szegénység, de az emberek között egyenlőtlenség is káros. Vagyis a szegénység okainak kiküszöbölésére irányuló erőfeszítések önmagukban nem elegendőek. A szerzők szerint az amerikai tőzsde 1929-es összeomlását, s a huszadik század harmincas éveinek gazdasági válságát is az első világháborúban, és az amerikai közmunkálatokban gátlástalanul, és erkölcstelen módon meggazdagodott amerikai milliárdosok pénzügyi, és politikai hatalma idézte elő. A harmincas évek amerikai gazdasági válságágból való kilábalása a bankok megreformálása, a milliárdosok gazdasági hatalmának, és közvetlen politikai befolyásának a visszaszorítása árán történt. (Roosevelt, New Deal) A globalizmusnak, illetve neoliberális politikának nevezett gazdaságpolitika a harmincas évek stabilizációs rendelkezéseinek a fokozatos, és szívós lebontására, illetve visszarendezésére irányul.

2. A milliárdosok jelenléte nem a társadalomfejlődés természetes következménye. A jelenlegi társadalmi értékrend alapján a hatalmas vagyon a kiváló képesség mércéje, és a sikeresség bizonyítéka. A szerzők szerint azonban a gazdasági javak mind kevesebb, és kevesebb egyénnek a tulajdonába való áramlása nem a gazdasági törvények természetes következménye, hanem mesterséges, sokszor törvényellenes, és mindig antidemokratikus beavatkozás eredménye. A milliárdosok aránytalan vagyona nem a tehetség, vagy az egyéni hozzájárulás eredménye, hanem a megváltozott társadalmi értékeknek - az önzés, és a kapzsiság törvényesített lehetőségeinek a következménye. Neil Brooks, a könyv társszerzője szerint, a mai milliárdosok nemcsak alkalmatlanok a társadalom irányítására, hanem a legtöbb esetben becstelen csalók is.

A társadalmi különbségeknek ez az egyoldalú növekedése, tehát nem a „normális" társadalomfejlődés eredménye, hanem a bankok szerepét meghatározó előírások külső nyomásra történő megváltoztatásának, valamint a gazdagoknak kedvező adórendszer kiharcolásának, és a pénzügyi szabályok megváltoztatásának következménye. Az új hatalmi elitnek a fenti tevékenysége a társadalmi igazság legalapvetőbb elveinek a lábbal tiprása.

3. A milliárdosok nem érdemlik meg vagyonukat. A könyv 5., 6., és 7. fejezetei szerint (73. o - 134. o) különbséget kell tenni a milliárdosok vagyonának törvényessége, és az aránytalan mértékű egyéni vagyon erkölcsi kiérdemeltsége között. A könyv a továbbiakban is meggyőzően bizonyítja, hogy az új, és a régi milliárdosok vagyona a legtöbb esetben formálisan is törvényellenes, mert azt jórészt csalással, a törvények kijátszásával, mások nyomorúságának a könyörtelen kihasználásával, üzlettársaik elárulásával, vagy a törvények kijátszásával szerezték. Az egyszer már törvénytelenül megszerzett hatalmas vagyont utána ugyanannak a pénznek a töredékével a bíróságokon, és pénzen vett politikai befolyás által igen könnyű utólag törvényessé tenni.

A könyv tulajdonképpeni mondanivalóját a szerzőknek az a határozott, és meggyőző érvelése képezi, mely szerint a milliárdosok, vagyonuk formális törvényessége ellenére, erkölcsileg nem érdemlik meg a vagyonukat. A fenti érvelés a közösségi erőfeszítések történelmi folyamatosságára, a készen kapott lehetőségek, és az előző nemzedékek egymásra épülő tudásának eredményeire épül. Vagyis arra, hogy az ember közösségi lény, és a körülmények, amelybe az egyén beleszületik az előző nemzedékek közösségi erőfeszítéseinek már összesített eredményei. Ide tartozik az is, hogy a milliárdosok az állam közpénzből való védelmének köszönhetik, hogy nem törnek rájuk, és nem fosztják ki őket. Magának a pénznek a kincstárilag biztosított érékéről ne is beszéljünk. A milliárdosok érdekeit képviselő intézmények nagy előszeretettel hivatkoznak a „szabad piacra". A szerzők szerint a piac nem más, mint az államilag biztosított feltételek, illetve lehetőségek összessége. (25.o)

„Miért nem érdemli meg Bill Gates a vagyonát?"

A fentiek ábrázolására a könyv a „Miért nem érdemli meg Bill Gates a vagyonát?" című fejezetében végigkíséri a számítógépek fejlődésének történetét, és Bill Gates kivételes családi körülményeinek előnyeit, majd pedig megemlíti Bill Gates üzleti ténykedésének néhány jellemző mozzanatát. A számítógép eredete szorosan összefügg magának a számrendszernek a létezésével, és a matematikai tudás összesített eredményeivel. Mindezek évezredekre visszanyúló közös civilizációs értékek. Az első számítógépnek mondható találmány a lyukakkal ellátott kártyákat használó francia szövőszék volt. A „modern" számítógép az amerikai kormány hatalmas befektetései árán, tehát közpénzből jött létre. Bill Gates maga gazdag, és kitűnő társadalmi összeköttetésekkel rendelkező családból származik, és olyan párját ritkító magániskolába járhatott, amelynek a hatvanas években külön számítógépes laboratóriuma volt. Vagyis, Bill Gates önmaga semmit sem találhatott volna fel, és nem is talált fel semmit. Hatalmas családi segítséggel, és összeköttetésék árán megalapította a saját vállalatát, és egy hatalmas nagyvállalati szerződés ügyében elárulta barátját. Bill Gates még a számítógéphez tartozó „egeret" sem találta fel, hanem elperelte annak feltalálójától.

A könyv szerint Bill Gates, azonban a „jobb" milliárdosok körébe sorolható, de csupán azért, mert a többiek puszta csalással, gátlástalan törtetéssel, valamint védtelen embertársaik könyörtelen nyomorba döntése árán szerezték vagyonukat. Ide sorolhatóak azok a milliárdosok is, akik a biztosító ipar szabályainak hiányával visszaélve bankokkal, és más pénzintézményekkel kötött egyszerű fogadás révén szerezték hatalmas vagyonukat. Ide sorolható Soros György, aki annak idején az angol font ellen fogadott. Soros szerencséjének végső kárvallottjai az egyszerű angol állampolgárok voltak. Erkölcsi szempontból még súlyosabb az újdinsült milliárdos, John Paulson esete, aki az amerikai ingatlanpiac összeomlására fogadott, de úgy, hogy előzőleg „elintézte" a pénzintézetekkel, hogy azok készakarva olyan zálogkölcsönöket csomagoljanak a számára, amelyek biztosan bedőlnek. S, azok be is dőltek. Több ezer ember elvesztette az otthonába befektetett pénzét, lakhely nélkül maradt, az építőmunkások nem kapták meg fizetésüket. Mitöbb, amikor kiderült, hogy Paulson „biztosítója" (a fogadást kötő másik fél) nem képes kifizetni Paulsonnak való tartozását az amerikai kormány (az amerikai adófizetők pénzéből) 1 milliárd dollár ingyen segélyt juttatott Paulson biztosítója számára. Paulson ellenben 1 millió dollár „biztosítás ellenében 3.7 milliárd dollárt nyert a kártyaasztalnál, s azt is hamiskártyásként. Sem Paulson, sem Soros György ténykedései nem töltenek semmilyen hasznos társadalmi szerepet. Egyszerű élősködésről van szó.

4. A javak egyoldalú, és aránytalan elosztásának súlyos társadalmi következményei vannak. Ma, a világkerekség javainak 25 százaléka a föld lakóinak 0. 14 százalékának (9.5 millió ember) kezében összpontosul. A milliárdodok léte megakadályozza a társadalmi mobilitást. A társadalom anyagi javainak a kevesek kezébe való aránytalan összpontosítása mindinkább lehetetlené teszi a társadalom többi tagjainak az érdeme szerint való érvényesülését, és meggátolja a társadalom, különben rátermett tagjainak az előbbre jutását. Az „amerikai álom", mely szerint Amerikában mindenki megvalósíthatja isten adta tehetségét mindig is inkább egy szólam volt, mint valódi lehetőség - ma azonban puszta lehetetlenség. A vagyon Amerikában is adózatlanul apáról fiúra száll, és az emberek sorsa születésükkor megpecsételődik. Ma a felfelé való mobilitás lehetősége azokban az országokban a legnagyobb, ahol a nagyon gazdagok, és társadalom többi tagjai közötti arány legkisebb. Vagyis ott, ahol a társadalmi javak elosztása arányos: Svédországban, és Norvégiában.

Amerikában, és az amerikai birodalom politikájának alávetett országokban pedig mindinkább a „De kár, hogy apád paraszt volt, és te is az maradtál" társadalmi rendek közé való bezártság elve érvényesül. Ennyit talán a nyitott társadalomról, és barátairól. Mindez roppant veszélyt jelent a demokrácia számára. A szerzők szerint, annak, hogy az emberek nem urai saját sorsuknak, nemcsak politikai, és gazdasági következményi, hanem közvetlen biológiai tünetei is vannak. (A magyar társadalom ezt az utat már megjárta. Lásd ezernyi népbetegség, Egyke, és sivár)

5. A milliárdosok léte, illetve a társadalomban keletkező hatalmas gazdasági különbségek ténye semmissé teszi az emberek közötti egyenlőség eszményét. A szerzők, a gazdasági történész, Peter Lindert kutatásaira hivatkoznak, aki az Anglia, és az Amerikai Egyesült Államok legfelső gazdasági rétegeinek a viselkedésének tanulmányozása alapján megállapította, hogy téves az a feltevés, illetve állítás mely szerint a felső réteg, ha egyszer megalapozta a saját gazdasági biztonságát, azt követően hozzájárul a társadalom általános felemelkedéséhez, a szegények megsegítéséhez stb. Erre a „javak leszivárgásának elvére" épült a neoliberális gazdaságpolitika egésze. Lindert szerint ennek az ellenkezője igaz. Minél hatalmasabb, és minél biztonságosabbnak érzi magát a pénzes arisztokrácia, annál kevesebben áldoz a közösségi javakra, és annál kevélyebben igyekszik kizsákmányolni a hatalmába kerített közösség tagjait. Ezt nevezik a fordított Robin Hood szindrómának.

Az egyéni akarat korlátlan érvényesülésének ez az aránytalan lehetősége nevetségessé teszi a demokráciára való minden hivatkozást. Ma a bankok, és a nagyvállalatok a legtirranikusabb intézmények a világon. A demokrácia elsősorban azt jelenti, hogy milyen társadalomban szeretnénk élni, és azt is, hogy ki mondja meg, és mindez hova vezet.

A könyv szerint a fenti kényszerhelyzetből való kiút a társadalmi igazság útja. A szerzők szerint az egyéni kapzsiság és önzés megfékezésének a legalkalmasabb módja az igazságos adórendszer visszaállítása, és a bankok eredeti, befektető intézményekként működő szerepének a visszaállítása. A könyv végső üzenete tehát: Az állam lehet az önzést, és kapzsiságot védelmező, és ünneplő értékrend közpénzből fenntartott őre, vagy a társadalmi javak érdem szerinti, és arányos elosztás eszköze, de mindkettő egyszerre nem lehet. Választhatunk tehát a demokrácia, vagy a kevesek kezében összpontosuló vagyonos réteg uralma, a plutokrácia között.

Linda McQugaig, Kanada többszörösen kidíjazott újságírója, és nyolc gazadaságpolitikai tárgyú könyv szerzője: (The Cult of Impotence, All You Can Eat, It's the Crude, Dude: War, Big Oil and the Fight for the Planet, and Holding the Bully's Coat, Canada and the U.S. Empire, The Trouble With Billionaires.) Linda Mc Quaig minden eddigi könyve kanadai sikerkönyv volt. Prof. Neil Brooks, a könyv társszerzője, a torontói jogi egyetem tanára, és országos hírű adószakértő.

Kaslik Péter

- 8 -

Kik állnak a hitelminősítők mögött?

2012. January 25.

A pénzügyi világ legbefolyásosabb személyei állnak a három nagy hitelminősítő hátterében – írja a Magyar Nemzet spanyol lapértesülésekre hivatkozva.

Közvetett, sőt közvetlen kapcsolat létezik a közismert üzletemberek és pénzügyi guruk – például David Rockefeller, Bill Gates, Warren Buffett és F. Marc Ladreit –, illetve a három nagy hitelminősítő részvényesei között – erről írt a héten a spanyol konzervatív ABC nevű lap. A Moody's és a Standard and Poor's mögött amerikai mogulok és érdekcsoportok állnak, míg a piac 15 százalékát birtokló Fitchben 60 százalékot birtokolnak franciák, a fennmaradó részesedés szintén amerikaiak kezében összpontosul.

Arról, hogy a három nagy hitelminősítő ügynökség áll a globális, de főleg az uniós pénzügyi és az államadósság-válság tartóssága mögött, több nemzetközi lap is írt már. Az ellenük hangoztatott egyik és visszatérő vád szerint 2008-ban „nem látták előre" például a Lehman Brothers csődjét, ahogy 2001 végén az Enronét sem: mindkét óriáscég minősítése a legjobb volt a csőd napján is.

Épp a fentiek miatt indult el német felvetésre egy új európai hitelminősítő felállítása, amely már idéntől megkezdhetné működését

Forrás: MNO

Tolvajkergetők vs hitgyüli + vélemény Erőszakosak? Igen! Ugyanakkor a netadó ürügyén összeverbuvált fizetett tüntetők szocion csürhéje által megvert, leköpött, megdobált, leordibált Hír tv-s, Echo tv-s tudósítókon és más jobboldaliak elleni atrocitásokon de nagyon kárörvendett a 444, annak libsák kommentelői, és az összes többi zsidó szennyoldal is!!!!! Az áldozat hibáztatása, és az általánosítás pont rájuk jellemző.

Ambivalencia vagy sem, nem tudom eldönteni. ;) Hitgyülis firkász az említett. A 444, index, cink, vs, hvg, origo stb. is libsi helyek. De Tomcat is "olyan ember", sajnos!

Ezt a videót töltötte fel a Tolvajkergető csapat :

"Jegyzőkönyv 2014.12.27."

"Az év utolsó Jegyzőkönyvében Szlezsánszky Ferenc bukik le, aki azt hiszi, újságíróként nem vonatkozik rá a Büntető Törvénykönyv, és azt hazudozik a Tolvajkergetőkről, amit akar. Íme, ilyenek azok a seggfejek, akik ellenünk pedáloznak, és magukat "törvénytisztelő állampolgároknak" képzelik."

https://www.youtube.com/watch?v=tyP3SKptjE4

Cikk is van hozzá :

Cigány verőlegények a Hit Gyülekezete lapjának szolgálatában?

http://hunhir.info/index.php?pid=hirek&id=80916

2014. december 28. 10:32 Hunhír.info

"Névtelen lejárató cikk jelent meg a Tolvajkergetőkről a Hit Gyülekezete által kiadott Hetek című lap december 5-i számában. Az írás azt állította, hogy a kerékpártolvajok lebuktatására szerveződött kezdeményezés valójában "önbíráskodásra szakosodott", tagjai lőfegyvereket rejtegetnek, romák elleni erőszakos bűncselekményekre készülnek, és ebben rendőrök is segítik őket.

E súlyos állításokat a szerző azokra a magánlevelekre alapozta, amelyeket bűncselekmény útján, a Tolvajkergetők szerverét feltörve szerzett meg egy ismeretlen elkövető, és juttatta el a szerkesztőséghez. Természetesen azonban azokban szó sem volt ilyesmiről, de a cikkben úgy válogatták össze a több évnyi belső levelezés tartalmát, számos helyen meg is hamisítva azt, hogy ezt a látszatot keltse.

A Tolvajkergetők rövid nyomozás után kiderítették, hogy a bátor "tényfeltáró" valójában Szlezsánszky Ferenc volt, a magyarországi "újságíró" szakma egyik furcsa alakja. Munkásságáról sokat elmond, hogy még az ultraliberális Szily László is úgy jellemezte, hogy "nem egyszerűen undorító, hanem egyenesen beteg". Az ostoba embert sikerült elcsalni egy találkozóra, ahol a Tolvajkergetők kamerát szegezve kérdőre vonták: miért hazudozik róluk?

A gyáva firkász természetesen eleinte szóba sem akart állni velük, hanem vad telefonálgatásba kezdett, mire tucatnyi bomberdzsekis, kigyúrt cigány rohant a segítségére. (Vajon miért érzi úgy a Hetek szerkesztősége, hogy feltétlenül ilyen "gyorsszolgálatot" kell fenntartania munkatársai számára?) Csak miután megérkeztek, nyílt ki a csipája, és merte fölényeskedve kioktatni a Tolvajkergetőket az "újságírói szabadságról", és arról, hogy ő "bizonyítani" tudja az általuk szerinte tervezett bűncselekményeket.

Szlezsánszky lehet, hogy azt hiszi, ravasz, de a videófelvétel célja az volt, hogy beismerő vallomását rögzítsék. Immár semmi akadálya, hogy rövidesen bíróság elé állítsák rágalmazás és magántitok megsértése bűncselekmények miatt, amelyeket a cikkével elkövetett - írták hírportálunknak a Tolvajkergetők."

Ez meg az én jó hosszú kommentárom :

Lehet nácizni hetek, heten mint a gonoszok, csak épp teljesen felesleges, belterjes gyalázkodás az. A magyar társadalom a nácizó szélsőliberális hazug, korrupt, és tolvaj ballib bűnbandát ítéli el. A sima köztörvényes tolvajok sem épp népszerűek. Arról meg nem tehetünk, hogy ezek közt annyi sok a cigány. Nincs "megélhetési bűnözés", csak sima bűnözés van, ha valakinek annyira nincs megélhetése, maradhat tisztességes, például útra kel azokba az országokba amik normálisabban képviselték eddig is nemzeti és szociális érdekeiket, és nem (annyira) neolib bibsik vezették, kormányozták őket az árokba, mint minket : Anglia, Németország, Dánia azért kivándorlási célpontok, és annyira azok, amennyire nem teljesen a neolib világrombolók receptje szerint működnek!!

Rablógyilkos cigánybűnözőket harsány kárörömmel védelmező liberálmédia, taszok meg helsinki bizottságok, mind zsidók, alternatív véleményük nincs, csak érdekeik : a magyarság mindennapi életének ellehetlenítése, a vidék elnéptelenítése. A lopásokkal, rablásokkal, öregek és gyerekek terrorizálásával ez megvalósul, ha rendet mer tereteni akár a rendőrség akár más, máris rögtön rasszistáznak. A legalja utolsó jenki cionista biznisz szekta hitgyüli, hogy a létszám meglegyen, beléptetett román cigányokat, akik nem is tudnak magyarul!
Láttam őket a buszról leszállni Tatabányán, ahol nagy hitgyüli "főhadiszállás van" - sajnos! A ballib pártok tagsága is lett duzzasztgatva a belépésért megfizetett cigókkal, amikor az volt a feltétele valamilyen kedvezménynek, állami pénznek. Élősködő rohadtak. A jobboldaliakat prolizzák, adócsalózzák és fel is jelentgetik, aztán meg elbüszkélkedik az egyikük, a libsák disznaja, hogy adómentesen offshore-ban tartja, amit kiloptak 2010 előtt párttársaival! Gusztos - talan! Zsidó ő is, mi más lenne.

Fenntartásaim vannak a tolvajkergetés kivitelezésével kapcsolatban, minek verekedni meg lövöldözni, és nem jártak utána rendesen a kergetős ügyeiknek - kitettek a pellengérre ártatlanokat is - de ez nem jelenti hogy legsötétebb, lelkisérült, jobboldal és konzervatívok iránti gyalázkodás-függő zsindexes - szadeszes anarcholibsi drogos zsidók, vagy pláne álkeresztény, Isten helyett jehova imádó cionista hitgyülisek hazugságainak és mocskolódásának hitelt adjak valaha bármiben is. Főleg, ha a cigány maffiával fenyegetnek puszta újságírásért általuk jobboldalinak vélt embereket! Tomcat nemzeti liberális, voltak és vannak elfogadhatatlan dolgai, ami miatt nem fér be a nemzeti radikálisok közé, emiatt se nem örülünk neki hogy pont ő akar Tolvajkergetőket vezetni!

De a liberálisok általában ellenzik a rendpártiságot, gárdákat, nemzetőrségeket, csendőrség felállítását, polgárőrséget, közterület felügyeletet - randalírozó részeg utcát bepiszkító igénytelenekért fellépő "a város mindenkié csoport" vagy inkább legyen jogod van megfagyni az utcán mozgalom. Ezek is ugyanazon libsi körökből való zavarkeltők, saul alinsky tanítványok.

Oké hogy Tomcat nem oké, na de azért álljon már meg a menet, két sőt három rossz se tesz ki egy jót, hamis kettősség, false dichotomy. Főleg belekeverve az általános kül és belpolitikát, aztán abból leáltalánosítva az egész jobboldalra! Mint pl szilyék a cinken, pláne a libsi gyalázkodással, a napi 50 jobbosokat hülyéző - nácizó poszttal a tumblr-en, na meg a 444-esek usraeli megrendelésre magyar nemzet ellen harcoló propagandistái teszik rendszeresen. Azért ezerszer inkább a "régi dolgok" legyenek helyreállítva, mint a nemzeti érzelműeket trollkodó, terrorizáló szadesznyik hazug firkászok! Régen nem voltak "nácik"! Sőt, a zsidókkal sem a vallásgyakorlás miatt gyűlt meg a baja minden népnek, akik közt éltek. :P

Aktívan szocionistákkal aztán végképp nincs átjárás, párbeszéd nem lehetséges, vagy ők vagy mi. Köztük NINCS jobboldali, egy szem se, mer a rossz oldalon állnak, azt belátva ráadásul hogy rombolnak, önző önérdekből tagjai a neolib brancsoknak! Látják, milyen következménye van a neoliberális eszméiknek világszerte, bár nyilvánosan ritkán de néha elismerik az usa és izrael háborús agresszor és népirtó, emberkínzó mivoltát, de akkor is kitartanak az erőszak és hazugság nemzetközi cionista rendszere mellett!

Tekintve a kapcsolati hálóikat és haveri köreiket, származásukat nemzetbiztonsági kérdés, és ebben az "engedetlen" értsd : antineolib - anticionista országok kormányait usraelből puccsoló világhelyzetben nemcsak nekünk Jobbikosoknak, hanem kormány szinten is nemzeti érdekké fog válni az álfüggetlen nemzetközi neolib tulajdonú cionista média manipulátorainak lekapcsolása!

Visszatérve Atom Catre. Eleve azért szeretik kifigurázni Tomcatet a különféle liberráltak, mert esetében tényleg és objektíve van mibe belekötni, bőven. Amiért a fogatlan csövest mutatták 2010 előtti kormányellenes tüntetéseken, meg a pár garázdát, holott hatalmas békés, jól öltözött tömegetet lehetett látni pl 2006 oktber 23-án is. Akik a Fidesz gyűlésről távoztak épp, és nem voltak úgy öltözve! A zsidó fórumokon a megérdemelték, meg élessel kellett volna oszlatni illetve náci csőcselék, turbómagyar, voltunk mi minden rossz.

Ami ontológiailag rossz, az épp a ballib csürhe! Politikus, újságíró, álszakértő, és mindenki aki abból él hogy szocionista! Mindenből - de abszolút az élet minden területén és minden kérdésben azt vallják, ami a magyaroknak árt és kárt okoz! Azért antikonzervatívok hogy lezüllesszenek, azért nem vallásszabadság pártiak hanem erőszakos ateisták, azért nem szabadelvűek, mert kommunista gyökereik lévén erőszakos ateista, intoleráns, embereket véleményük miatt lejáratnó, zaklató, sőt fizikailag bántalmazó szaros zsidó banda!!!!!!!!!

Apjuk metélt f*szát, azt! Az is zsidó, és kommunista legtöbb esetben ezeknek. :D Valahol jegyzik az összes atrocitást, amit a ballib elkövetett a nemzet ellen, és benyújtjuk a számlát, amint a kártevők szabadrabló, nemzeteken élősködő neolib cionista "jó" világának vége. Amint az usa meggyengül, ez bekövetkezik, sőt, egész Európa szerte!

Támad a balmédia, célpont lehet mindenki. Nem is a garázdaságot emelik ki a hetek cikkben - annak örülnek hogy van mibe belekötni - hanem hogy tolvajt kergetni csúnya dolog, mert az jobboldali, és rendpárti cselekedet! Az önbíráskodás és a polgári önszerveződés rendőrséggel együttműködésea bűnüldözésben nem ugyanaz! A társadalomnak joga van az önvédelemre (tett és védelem alapítvány ami zsidógárda - állami pénzen és jóváhagyással!, "izraelnek joga van az önvédelemre", "zéró tolerancia az antiszemitizmussal szemben", és a többi libsibibsi közhely) Sajnos a rendőrség munkáját is épp így kommentálja a rendetlenség párti libsi média! Azonnal uszulnak a zsidó liberális ombudsmanok, a helsinki bizottság és a tasz is a bűnözők szigorú büntetése ellen, a közbiztonság fenntartása, az élet és vagyonvédelem ellen!

Amikor a tömegben tahó bocskoros galiciáner ükapja módjára tolakodó tamás bence gáspárt kicsit meglökték a helyszínen és addigi munkássága során is folyamatos nácizása, mocskolódása, rendszeres hazudozása, és közismert indexfórumos trollkodása okán, de nagy patáliát csaptak a zsidajok. Ugyanakkor a netadó ürügyén összeverbuvált fizetett tüntetők szocion csürhéje által megvert, leköpött, megdobált, leordibált Hír tv-s, Echo tv-s tudósítókon és más jobboldaliak elleni atrocitásokon de nagyon kárörvendett a 444, annak libsák kommentelői, és az összes többi zsidó szennyoldal is!!!!! Az áldozat hibáztatása, és az általánosítás pont rájuk jellemző.

A libsik arra építenek, hogy nem emlékszik senki a disznóságaikra, nem ismeri valódi szándékaikat a leendő szavazóbázisuk. Kettős mércés szemét banda ez.

Maratoni hosszúságú idézés a ballib viselt dolgairól, nem muszáj elolvasni : :D

Zsidók a magyarságról

http://kitartas.net/2013/02/24/zsidok-a-magyarsagrol

Az alább egy interneten keringő magyarellenes zsidó kirohanás gyűjteményt olvashatunk, a teljesség igénye nélkül:

"Mi sokkal jobban gyűlölünk titeket, mint ti minket." (Kornis Mihály drámaíró, Beszélő, 1993. december 21.)

Schweitzer József rabbi 2000-ben a parlamentben mondta: "Önök magyarok, Kelet-európa szégyene. Egész életemet arra fogom szentelni népemmel együtt, hogy önöknek ott ártsak, ahol tudok."

"Én bátran kimondom - mert én nem egy lehorgasztott fejű, gyáva, szar zsidó vagyok, nekem van vér a pucámban - hogy én úgy utálom a magyar népet, hogy azt csak egy költő tudná megfelelően szavakba foglalni." (Regös Péter, a Magyar Zsidók Világszövetségének elnöke levele Lipták Bélához, az Amerikai Magyar Lobby egyik vezéralakjához, 2002. július.)

2003-ban szenteste rendezett keresztényellenes gyűlöletorgiát a Tilos Rádió három zsidó megmondóembere, Bencsik Gyula, Vranik Krisztián és a magát "Barangónak" nevező HVG-munkatárs, Bajtai Zoltán. Utóbbi meglepően őszinte kijelentésre ragadtatta magát, egészen pontosan ezt mondta: "Kiirtanám az összes keresztényt!" "Természetesen" azóta sem kértek bocsánatot. Ezt a rádiót eddig közpénzből támogatták, most pedig "közösségi médiaszolgáltató" lesz.

Az MTA volt elnökének véleménye a magyarságról: "A magyar embernek évszázadnyi időbe tellett, amíg a lovaglástól elgörbült lábával megtanulta az eke utáni egyenes testtartást és leszokott arról, hogy gyönyörűségét lelje az asszonyok és gyermekek lemészárlásában." (Glatz Ferenc)

"Ha felsorolnánk azoknak a zsidóknak az értékeit a magyar kultúrában, amit ha kivonnánk Magyarországról, akkor nem maradna más, csak a bőgatya és a fütyülős barack." (Landeszmann György főrabbi a Heti Magyarország 1993. február 26-i számában megjelent Zsidók és magyarok című interjúban.)

Brutálisan rátámadtak az Operába igyekvő Szentmihályi Szabó Péter író, költőre, valamint feleségére a baloldali tüntetők. Az írót hátba verték, letépték a kabátját, feleségét megrugdosták. A brutális támadás után a rendőrség közleményben tudatta, hogy a rendezvényen atrocitás nem történt. (2012. január 12.)

Tom Lantos, magyar gyűlölő amerikai szenátor mondta: "Mindenki antiszemita, és mindenki Izraelnek az ellensége, aki Izraelnek a politikáját és a cionista politikát nem támogatja."

Nem tudunk arról, hogy a fenti kijelentésekért az elhangzásuk óta bárki, bárhol, bármikor bocsánatot kért volna.

(internetes körlevél)

Balliberális agresszivitás

http://mno.hu/migr/balliberalis-agresszivitas-415831

Az emberek megfélemlítése a diktatúra kiépítésének eszköztárába tartozik

Magyar Nemzet

2007. október 08., hétfő 00:02

A balliberális kormányzat és vezérei állandóan a jobboldallal összefonódó szélsõséges erõktõl való rettegésre akarják rábírni a társadalmat. A tények azonban egyértelmûen bizonyítják, amióta a jelenlegi garnitúra van hatalmon, a polgári oldal képviselõit, szimpatizánsait vagy egyszerûen az MSZP–SZDSZ nevû konglomerátummal nem rokonszenvezõket állandó atrocitások érik.

Hasznos számba venni a 2002 óta tartó, olykor kampányízû megfélemlítési akciók konkrét állomásait, amelyekrõl a balliberális média vagy tudomást sem vesz, vagy ha igen, akkor is súlytalanítja. Sokszor a felháborító és az emberi méltóságot sértõ eseteket bagatellizálva „viccesre" veszik, vagy pedig makacs hallgatás övezi azokat.

Mától folytatásokban közölt összeállításunk az esetek nagy száma miatt nem lehet teljes, mégis körképet ad azokról a törekvésekrõl, amelyekkel a lakosságot terrorizálni akarja a hatalom azzal a szándékkal, hogy egy életre elvegye a kedvét a kritikától, a demokratikus politizálástól. Az ellenzék elleni állandó támadások létjogosultságának kétségbe vonása a polgári oldallal szembeni erõszakos fellépéshez nyújt támogatást. Nélkülözhetetlen a polgárellenes agressziólajstrom elkészítése azért is, mert az állandó egzisztenciális fenyegetettség állapotában tartott emberek sokszor nem mernek megnyilvánulni politikai kérdésekben.

Összeállításunk elsõ része a hétfői Magyar Nemzet 5. oldalán olvasható.

Megyeri Dávid

A balliberális agresszivitás bizonyítékai (1. rész)

http://mno.hu/migr_1834/a-balliberalis-agresszivitas-bizonyitekai-1-resz-415888

Az emberek megfélemlítése a diktatúra kiépítésének eszköztárába tartozik

MNO.hu

2007. október 18., csütörtök 00:00

2002. február 12. előtt: Oláh János MIÉP-es önkormányzati képviselőt, országgyűlési képviselőjelöltet Angyalföldön durván bántalmazzák, baseballütővel összetörik az orrát, és megrugdossák, miközben azt ordítják, takarodjon a MIÉP-es k… anyjába. Otthonából hívták el mobiltelefonon azzal a legendával, hogy néhány kopogtatócédulát kívánnak részére átadni. Oláh nyolc napon túl gyógyuló sérüléseket szenved.
2002. február 22. előtt: Orbán Viktor és Torgyán József fényképével illusztrált szórólapok váltanak ki felháborodást Szegeden. „Halál Orbánra, minisztereire, támogatóira! Gázkamrába az elit értelmiséggel, a dolgozó nép árulóival, a fasiszta gazemberekkel!" – szól a szöveg. A hátlapon Bartha László akkori polgármester arca szerepel a következő írás társaságában: „Nem elég leváltani, ki kell irtani a fasiszta gazembereket! Gázkamrába velük!"
2002. március 1.: Egy nagykőrösi fideszes városi képviselőnek fenyegető céllal maró anyaggal öntik le az autóját a képviselő-testület ülése közben. Zágráb Nándor éppen az MSZP–SZDSZ-támogatással megválasztott polgármester tanácsadói szerződéseit firtatta. Az alföldi városban a jobboldal helyi képviselőit akkor már sokadik atrocitás éri.
2002. március 13.: Az MDF szanki elnökét Kiskunhalason megverik az MSZP aktivistái. Miután O. László figyelmeztette a szocialista plakátragasztókat, hogy ne más pártok hirdetményeire ragasszák a sajátjaikat, az idős férfit megragadják, földre teperik, és fejét betonba verik. Az MDF-es helyi elnök kórházba kerül.
2002. március 21. előtt: A brutálisan összevert bicskei MDF-es képviselő, Ehmann János közli, hogy felismerni véli támadóit, akik ájultra verték, arcát összeroncsolták. Ehmann társát telefonon szintén megfenyegették. A feljelentést tevő képviselő egyértelműen politikai indítékra gyanakszik, ugyanis korábban plakátozás közben fenyegetés érte.
2002. március 24.: Az MDF egy másik helyi képviselőjét is megfenyegetik Kiskunhalason. Amikor Cs. Mihály a hét végén választási felhívásokat osztogat, két fiatalember odalépve hozzá lökdösni kezdi. Azzal fenyegetik meg, hogy elvágják a torkát, ha nem hagyja abba a terjesztést. A bántalmazást követően elmenekülő képviselő gyanúja szerint MSZP-hez közel álló fiatalok voltak a támadók.
2002. április 1.: Büntetőfeljelentést tesz az a pécsi asszony, akit minden előzmény nélkül megrúgott és ocsmány szavakkal sértegetett egy férfi a baranyai megyeszékhely belvárosában. A bűne csupán az volt, hogy kokárdát viselt.
2002. április 15. előtt: „Atya, amennyiben a misén a Fideszt említi, akkor önnel végzek!" – mondja egy férfihang a zsámbéki plébános üzenetrögzítőjére. Dékány Árpád ciszterci szerzetes ezzel egy időben közleményt ad ki, mivel az utóbbi napokban egyre több támadás érte a keresztény értékrendet nyíltan vállaló intézményeket, személyeket.
Egy újabb eset: ismeretlenek megrongálják a pécsi ciszterci atyáknak a rendház zárt udvarán parkoló autóját.
Jánoshalmán egy nyugdíjas katolikus papot inzultálnak a szocialista plakátragasztók, amiért az arra kéri őket, hogy a plébánia kerítésére ne helyezzenek falragaszt. Helyi lakosok azonban a tisztelendő védelmére kelnek, és megakadályozzák a fizikai bántalmazást. Egy órával később a pap durva hangnemű fenyegető telefonhívást kap a plébánián.
2002. április 18. előtt: Az országgyűlési választások második fordulója előtt egy Baloldali Akciófront nevű szervezet életveszélyesen megfenyegeti egy Csurka Istvánhoz címzett levélben a MIÉP elnökén kívül Orbán Viktor miniszterelnököt, Pokorni Zoltánt, a Fidesz elnökét, Áder Jánost, az Országgyűlés elnökét, Kövér Lászlót, a Fidesz ügyvezető alelnökét, Dávid Ibolyát, az MDF elnökét, valamint Farkas Flóriánt, a Lungo Drom elnökét. A küldeményben azt írják a terroristák: „Felszólítjuk Orbán Viktor bukott miniszterelnököt és az összes kollaboráns, fasiszta összeesküvő koalíciós vezetőt, hogy 2002. 04. 18-án éjfélig nagy nyilvánosság előtt megtartott sajtótájékoztatón ismerjék el vereségüket!" Az akciófront golyó általi halált helyez kilátásba a felsorolt politikusoknak, ha követelései nem teljesülnek. Csurka István egy másik fenyegető küldeményben éles pisztolylőszert kap.
2002. április 18. előtt: Egy pisztollyal vagy fegyvernek látszó tárggyal fenyegetik meg és sértegetik a Fidesz VI. kerületi szervezetének egyik aktivistáját, tanú előtt, plakátragasztás közben. S. Miklós a fegyvernek látszó eszközt a fejéhez tartó emberben az MSZP plakátozóinak egyikét ismeri fel.
2002. április 19.: A két választási forduló közt olyan súlyosan bántalmazzák Pártl Lászlót Bicskén, hogy kórházi kezelésre szorul. Az építészt saját irodájának ablakán rángatják ki, s két-három ismeretlen „Nesze neked, Viktor!" felkiáltással véresre veri, míg el nem veszti eszméletét.
2002. április 21.: Illés Zoltánt, a Fidesz VI. kerületi képviselőjelöltjét tettleg bántalmazza egy férfi, amiért szóvá tette, hogy a szocialista aktivisták videofelvételeket készítettek a szavazókör előterében.
2002. július 4.: A választási szavazócédulák megőrzését és újraszámlálását követelve autókkal zárja le egy csoport az Erzsébet hidat. A rendőrök feloszlatják a több száz főre duzzadt tömeget, és több embert elvisznek. A rendszerváltás óta példátlan esetre is sor kerül: egy rendőr szolgálati lőfegyverével fenyegetőzik. Ezt követően a Kossuth téri bejelentett legális tüntetéshez csatlakozik több ezer ember, ahol hasonló kívánságokat fogalmaznak meg. Amint azt a bíróság később kimondja: a tömeget itt törvényellenesen oszlatták fel. Az esti órákban a rendszerváltás óta először vetnek be könnygázt a Kossuth térről már gumibotokkal, pajzsokkal kiszorított és begyűjtésekkel megtizedelt polgárok ellen a rohamrendőrök. 1990 óta páratlan módon több újságírót, fotóst is bántalmaznak a rendőrök.
2002. július 28.: A Művészetek Völgyében a kapolcsi fesztiválra látogató Medgyessy Péternek „beszól" egy gimnazista, aki a kormányfő ügynökmúltjára utalva árulónak nevezi a miniszterelnököt. A Nemzetbiztonsági Hivatal alkalmazottai azonnal elfogják, majd feljelentik a fiatalkorú Loppert Dánielt, akit így hosszadalmas büntetőeljárás alá vonnak.
2002. augusztus 7.: Életveszélyesen megfenyegetik Balogh Lászlót, a Medgyessy Péter miniszterelnök D–209-es titkosszolgálati múltját vizsgáló parlamenti bizottság elnökét. Az MDF-es képviselő egy Parabellum típusú pisztolyba való éleslőszert talál reggel a szigorúan őrzött Képviselői Irodaházban lévő dolgozószobájában az egyik széken.
2002. augusztus 11.: Lovas István durva, verbális megtámadása után Tasnádi Péter „őrző-védő vállalkozó" bejelenti az MSZP közeli ATV televíziós csatornán, hogy egyenként fogja levadászni a „szélsőjobboldaliakat". A Magyar Nemzet publicistájának címezve azt is mondja: „Azt akarom, hogy eltűnjön, le fogjuk vadászni őket. A Bayert is, őt is, és az összes többit."
2002. október 4.: Kiderül, hogy Berkecz Mária, a Millenáris Kht. volt vezetője a koncepciós rendőrségi eljárás miatt ideg-összeroppanást kapott. A kétgyermekes családanyát egynapos fogsága alatt súlyosan megalázták, testüregi motozást alkalmazva kétszer is átvizsgálták.
2002. november 12. előtt: Házkutatást tartanak annál a Csépányi Nóránál, akit veszélyeztetett terhessége ellenére már korábban is embertelen módon meghurcolt a rendőrség, s zaklatásaik miatt hét hónapra szülte meg augusztusban gyermekét. A Happy End Kft. ügyvezető igazgatójánál a házkutatást annak ellenére végrehajtják november elején, hogy otthoni ápolásra szoruló, pár hónapos koraszülött kisbabáját még a családtagok sem látogathatják a fertőzésveszély miatt.
2002. december 1.: A Kempinski Szálló előtt erőszakkal feloszlatják azt a száz-kétszáz résztvevős tüntetést, amelyen az ellen tiltakoztak, hogy Medgyessy Péter a román miniszterelnökkel együtt ünnepelte Erdély 1918-as elcsatolását.
(A strasbourgi székhelyű Emberi Jogok Európai Bírósága az ügy kapcsán ítéletet hozott. Eszerint az előre be nem jelentett, úgynevezett spontán tüntetések jogszerűnek tekinthetők mindaddig, amíg békésen, rendbontás nélkül zajlanak. Vagyis a december elsejei tüntetés feloszlatása nem volt sem indokolt, sem pedig jogszerű.)
2002. december 13.: Jogszerűtlenül elkobozzák a rendőrök egy magánszemélytől azt a szórólapot, amelyet a Medgyessy–Nastase közös ünneplés elleni tiltakozás céljából kívántak sokszorosítani.
2003. február 21. előtt: Megfélemlítési célzattal házkutatást tartanak Barna Tibornál, aki egy civil tüntetésen transzparensén vörös csillagot és sarló-kalapácsot is használt a D–209-es múltú miniszterelnök bírálatára. A hatóság bizonyítékul azokat a festékesflakonokat foglalta le, amelyekkel a tábla készült. Az eljáró ügyész vádat emel a bíróságon.
2003. június 16.: A nyílt utcán megtámadják és véresre verik Szász Károlyt, a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeletének elnökét, aki a Pannonplast-ügyben vizsgálódik. (Ez a feltárás vezet a kormány közeli körökkel szoros üzleti kapcsolatban álló Kulcsár Attila nevével fémjelzett K&H-botrányhoz.) A PSZÁF elnökét ért atrocitást Medgyessy Péter bagatellizálja és a jobboldal elleni vádaskodásra használja fel, azt sejtetve, hogy önmerénylet történt.
2003. október 2.: A Kvassay hidat lezáró tíz tüntetőt vesz őrizetbe a rendőrség, akik a szocialista csepeli kerületi vezetés kórházbezárása ellen tiltakoznak. A bíróság később szabálysértés hiányában megszüntette az eljárást.
2003. október 28.: Özvegy Fáky Lászlónét, a megismétlendő demecseri időközi polgármester-választás fideszes jelöltjét életveszélyesen megfenyegetik. Előző nap este egy férfi, aki Istvánként mutatkozik be, telefonon közli Fákynéval, hogy jól gondolja meg, hol fog közlekedni, mert meg fogja ölni. Másnap reggel egy nő is felhívja telefonon, és hasonló tartalmú nyilatkozatot tesz.
2003. december 1.: A Legfelsőbb Bíróság által később törvénysértőnek talált módon feloszlatja a rendőrség a Lelkiismeret '88 csoport jogszerűen bejelentett tüntetését, és ötvenegy főt őrizetbe vesz a Budapest Kongresszusi Központ előtt. A fáklyás demonstrálók Medgyessy Péter háza elé akartak vonulni, hogy ismét tiltakozzanak a magyar–román miniszterelnöki közös ünneplés ellen annak első évfordulóján.
2003. december 7.: Kékesi Tibor MSZP-s országgyűlési képviselő szomszédnőjére támad közös garázsuk előterében, amiért az asszony filmre veszi a politikus rossz helyen álló autóját. Bár az asszony keze megsérül, ruhája pedig elszakad a – szintén videóra vett – tettlegesség következtében, hiába jelenti fel testi sértésért Kékesit, a parlamenti többség nem függeszti fel annak mentelmi jogát.
2003. december 24.: A Tilos Rádió egyik műsorvezetője élő adásban kijelenti: „Kiirtanám az összes keresztényt", s ezzel széles körű, hónapokig tartó közfelháborodást vált ki. A kormány abszurd módon a társadalmi tiltakozást a jobboldal további támadására és szélsőségességgel, kirekesztéssel történő megvádolására használja fel.
2004. április 9.: A fővárosi közgyűlési többség nem vizsgálja, hogy Lakos Imre SZDSZ-es képviselő több tanúval igazolhatóan megfenyegetett egy fideszes városatyát, Schneller Domokost. Az SZDSZ-es politikus ugyanis azzal fenyegetőzött, képviselőtársának édesapja – Budapest főépítésze, Schneller István – elveszítheti állását.
2004. április 9.: Lényegében háborúra készíti fel az MSZP kampánytréningje, az úgynevezett Csapatjáték részeként az aktivistáit. Ron Werber, az izraeli kampánytanácsadó kifejti: fasisztának tartja a Fideszt. Tóbiás József szocialista pártigazgató és parlamenti képviselő katonákként szólítja meg a résztvevőket, akiknek uralniuk kell az utcát. Szerinte olyan agresszívnek kell lenniük az aktivistáknak, hogy akár ők köszönjenek először reggel, s ők kívánjanak még jó éjszakát is az embereknek. Úgy fogalmaz: nem érdeklik az etikai és választási kódexek, mert ezen a meccsen fair play díjat nem osztanak. „Le kell rohanni az embereket!" – jelenti ki a Magyarországon feketén (a hatóságok szerint „turistaként") dolgozó izraeli kormánytanácsadó, a negatív kampány atyja.
2004. április 15.: A rendőrségnek valaki egy telefonfülkéből azt jelenti be, hogy merénylet készül Orbán Viktor ellen a gazdagréti lakossági fórumon. A hatóság nem találja a jelzést leadó személyt.
2004. április 23.: „Te is sorra kerülsz!" szöveggel kap fenyegető üzenetet Bayer Zsolt a mobiltelefonjára a Péntek 8 adása után. A műsor vendége Demeter Ervin, a brókerbizottság elnöke volt, és a K&H-ügy részleteit taglalták.
2004. május 3.: Pécsett egy tízemeletes lakóházban mindenhová becsönget két férfi, és közbotrányt okoz, mert trágár hangnemben, a polgári oldalt durván szidalmazva, az MSZP részére követeli az ajánlócédulákat az európai parlamenti választásra.

A balliberális agresszivitás bizonyítékai (2. rész)

http://mno.hu/migr_1834/a-balliberalis-agresszivitas-bizonyitekai-2-resz-416058

A Gyurcsány-kormány alatt mindennapos rutinná váltak a hatalomtól és értelmiségi holdudvarából érkező durva támadások

Megyeri Dávid, MNO.hu

2007. október 19., péntek 00:00

2004. május 9.: Kendertüntetés rendőri brutalitással: hat személyt állít elő a hatóság az ellendemonstrálók közül a könnyű drogok legalizálásáért küzdők tüntetéséről. Az ellentüntetőkkel szemben erőszakosan léptek fel a rendőrök, egy kiskorú gyermeket a földre löknek és betonhoz szorítják a fejét, s másokat is bántalmaznak. Egy háromgyermekes családanyát annak ellenére vonszolnak el a lefoglalt területről, hogy még csak nem is hangoskodott.
2004. május 19.: Életveszélyesen megfenyegetik Kubatov Gábort, a Fidesz soroksári elnökét. „Meghalsz, Kubatov!" szerepel a postaládájába dobott levélben. A politikus előzőleg az MSZP által támogatott polgármesterrel szemben nyolcvanmillió forintos jogcím nélküli kifizetés gyanúját fogalmazta meg.
2004. június 6.: A Fidesz európai parlamenti választási nagygyűlése közben a Dunán az MSZP hajója vonul az „Állítsuk le együtt a Fidesz hazugsággyárát!" hatalmas transzparenssel. Előtte ugyanezzel a szöveggel fizetett hirdetéseket tettek közzé a kormánybarát sajtóorgánumokban. Ezzel minden fellépést szükségesnek tartanak a polgári párt ellen, s burkoltan előre szentesítik akár az erőszakos cselekményeket is.
2004. június 9.: Horváth Lászlót, a MIÉP soproni elnökét feltehetően a Köztársasági Őrezred tagjai kiemelik a tömegből és földre teperik, amiért Medgyessy Péter kampányrendezvényén nemtetszésének adott hangot. Horváth fiát, aki apja segítségére sietett, és még egy személyt szintén bántalmaznak. A soproni politikus ellen szabálysértési eljárást indítanak.
2004. október 12.: „Lovas Istvánt kibelezni, kiherélni, Orbán Viktort élve megnyúzni, Kövér Lászlót lámpavasra húzni, Bencsik Andrást késhegyre szúrni, az öszszes Magyar Nemzet-est fejbe rúgni… Áldja meg az Isten Horn Gyulát!" – uszít imigyen a (többek közt állami vállalatok által támogatott) Budapest Rádió élő adásában, Fiala János műsorában a Tilos Rádióból ismert Paizs Miklós.
2004. október 29.: A budapesti Károlyi Mihály-szobornál rendezett baloldali megemlékezésen, illetve tüntetésen Bächer Iván, a Népszabadság munkatársa először kérdőre vonja a Magyar Nemzet fotósát, miért fényképez, majd ráüt a gépére.
2004. november 24.: Életveszélyesen megfenyegetik a Lungo Drom Nógrád megyei elnökét és családját. Jónás Gábort felesége, leánya megbecstelenítésével, unokája elgázolásával fenyegetik, ha folytatja a kampányolást a szécsényi választókörzetben a fideszes jelölt, Nagy Andor javára az időközi képviselő-választás előtt.
2004. december 10.: A kormányellenes tüntetőket nem engedik Gyurcsány Ferenc Szemlőhegy utcai villájához vonulni. Kocsis Imrét, a Lelkiismeret '88 csoport vezetőjét a Margit hídon fogják le, másik hét személyt pedig a Margit utcában, amikor már hazafelé tartanak. Kocsist és társait utóbb felmentik.
2005. március 8.: Bombariadó szakítja félbe az agrártárca és a gazdák tárgyalásait. Egy ismeretlen ugyanis az egyik napilap szerkesztőségébe telefonált a később alaptalannak bizonyuló fenyegetéssel. Körmenden közben föltérképezi a rendőrség, mely vállalkozókkal vontathatná el a demonstráló gazdák munkagépeit.
2005. április 27.: A Magyar Nemzet munkatársát, Török Lászlót nem jogerősen egy év próbára bocsátja a Pesti Központi Kerületi Bíróság, mert a K&H-ügyről szerintük megrágalmazta a felperest, az akkori sportminisztert, Gyurcsány Ferencet.
2005. május 25.: Elszállítják a rendőrök a Jobbik aktivistáit, mert útját merészelték állni az MSZP akciózóinak, akik a kihívás napja alkalmából egy Trabantot toltak Budapesten.
2005. május 25.: Bégány Attila, a Jobbik tagja Bibó István szobrának avatásakor a miniszterelnök, Gyurcsány Ferenc beszéde alatt transzparenst feszít ki, amelynek szövege: „Gyurcsány Ferenc, hungarofób lépéseid miatt nem vagy méltó a Bibó-szobor avatására". A rendőrök erőszakkal hurcolják el Bégányt a helyszínről.
2005. június 15.: Újabb lejárató kampányt terveznek a Miniszterelnöki Hivatalban Orbán Viktor ellen – adja hírül egy internetes portál. Többek közt azt kívánnák elhitetni, hogy ügynök volt, jelenleg milliárdos, családjában pedig diktátor.
2005. június 19.: Ellopják Szijjártó Péter fideszes politikus házából laptopját és táskáját, amelyekben a Gyurcsány Ferenc meggazdagodását vizsgáló bizottság dokumentumait, adatait is tárolta.
2005. június 23.: Egy kőbányai lakos arról tájékoztatja a polgári köröket, hogy olyan nyilatkozatot szerettek volna aláíratni vele, amelyben megerősíti az MSZP-tagságát. A két férfi megfenyegette, hogy bajok lehetnek a nyugdíjával, ha ezt nem teszi meg.
2005. augusztus 18.: Kiderül, hogy a Nemzetbiztonsági Szakszolgálat egy tagja a Magyar Szigeten elvesztette a kilétét fölfedő igazolványát. Ebből a szervezők számára nyilvánvalóvá válik, hogy megfigyelik őket.
2005. szeptember 25.: Hámori Csaba, az MSZP Baloldali Tömörülés platformjának alelnöke miután durván szidalmazta, éles fegyvert fog vadászat közben egy földtulajdonosra Kesztölc határában. Az MSZMP Politikai Bizottságának volt tagját, a KISZ egykori első emberét felfüggesztett börtönbüntetésre ítéli ezért a bíróság 2007. május 10-én.
2005. október 1.: Az önkormányzatok napjának ünnepségén a Parlament előtt elkobozzák azokat a transzparenseket, amelyek a kormányt kritizáló feliratokat tartalmaznak. Becsky Tibor debreceni önkormányzati képviselő később feljelentést tesz, amiért civil ruhás rendőrök nem engedték felmutatni „Több pénzt az embereknek, több pénzt az önkormányzatoknak" feliratú plakátját.
2005. október 28.: Állandó igazoltatással igyekszik az ellentüntetőket elriasztani a rendőrség a XII. kerületi turulszobornál Gusztos Péter és Ungár Klára által tartott demonstráción.
2006. január 20.: Nagykőrösön a szocialista suttogópropaganda azzal vádolja Czira Szabolcsot, a város fideszes polgármesterét, hogy veri a feleségét, és hogy öngyilkosságot kísérelt meg.
2006. január 20.: A Fidesz kecskeméti irodájába egy középkorú férfi szabadul be, aki tör-zúz és ordibálva a Fideszt szidalmazza.
2006. február 8.: Németh Zsolt, a Fidesz külügyi kabinetvezetője megdöbbentőnek nevezi, hogy a Külügyminisztérium politikai államtitkára, Bársony András burkoltan megfenyegette a Teleki-intézet egyik munkatársát, amiért az bírálatot merészelt megfogalmazni a kormánnyal szemben.
2006. február 15. előtt: Pécsett egy, a Fidesznek szórólapokat terítő idős hölgyet egy tömbházban súlyosan bántalmaz egy férfi, aki indulatosan arra szólítja föl, hogy a párt kampányanyagát ne a postaládákba, inkább a kukába dobja. A nyugdíjas hitoktató nőt a férfi végül úgy nekilöki a kapunak, hogy a hölgynek eltörik a karja és a lába is megsérül.
2006. február 24.: A püspökladányi fideszes lakossági fórumra tíz, fekete símaszkot viselő ember rohan be általános megdöbbenést és félelmet keltve. Az elkövetők később azt vallják, hogy a Magyar Szociális Zöld Párt aktivistái és Pokorni Zoltánt akarták párnákkal megdobálni.
2006. február 25.: Gyurcsány Ferenc hírhedt kóbor kutyás beszéde, amelyben az egész polgári oldalt megfenyegette. A kormányfő Veszprémben szó szerint azt mondta: „Ha valakik kóbor kutyákat küldenek … ki az utcára, erre a válasz nem az, hogy mi pedig veszett rókákat. A válasz az, hogy a kóbor kutyákat befogjuk és telepre visszük…"
2006. március 3.: Szijjártó Péter, a Fidesz szóvivője bejelenti, hogy életveszélyesen megfenyegették több trágár hangvételű levélben. A politikus mindaddig nem fordul a rendőrséghez, amíg a fenyegetések csak írásos formában érkeznek.
2006. március 4.: Bayer Zsoltot, a Magyar Nemzet munkatársát megfenyegetik egy levélben. A helyesírási hibáktól hemzsegő irományban egy illusztráció is található, amely az író fotójával egy felakasztott embert ábrázol, „mocsadék állat" felirattal. A fasisztoid tartalmú levélben a küldője mégis inkább a budai hegyekben elásott géppisztolyából egy golyót helyez kilátásba Bayernek, mondván: „Mától ketyeg a bomba."
2006. március 5.: Drávaszentesen egy fideszes aktivista hölgyet bántalmaz szomszédja, aki az MSZP-nek gyűjt ajánlószelvényeket. A szocialista férfi először sértegeti, majd fojtogatja, végül a földre löki az asszonyt, akit sérülései miatt a nagyatádi kórházba kell szállítani.
2006. március 13.: Megtámadják a Fideszt reklámozó tricikliket Kecskeméten. Bántalmazzák, s megdobálják a reklámcég alkalmazottait. Az egyik dolgozó felületi hámsérülést szenved az arcán, ezért elhagyja munkahelyét.
2006. március 14. előtt: Mihálygergén életveszélyesen megfenyegettek és felpofoztak egy fideszes aktivistát. A férfi éppen szórólapozott, amikor egy mellette megálló autóból kiugrott egy ember, és kétszer pofon ütötte, majd azzal fenyegette meg, hogy megöli, ha még egyszer találkoznak.
2006. március 14.: Nyilvánvaló megfélemlítési céllal lépfenét imitáló fehér port tartalmazó levélküldeményt kap Deutsch-Für Tamás, a Fidesz országgyűlési képviselője.
2006. március 15.: A Nemzeti Múzeum homlokzatán mesterlövészekkel biztosított központi kormányzati ünnepség alatt a Múzeum körúton kormánypárti aktivisták trágárul szidalmazzák, s meglökdösik az ellenvéleményt nyilvánítókat. Egy tizenhárom éves kislányt – a televíziós felvételeken jól láthatóan – egy férfi durván állon vág.
2006. március 17.: Szocialista szórólapokkal együtt viszi ki a postás a nyugdíjakat Győrött. A panasztevő nyugdíjasok beszámolója szerint a postások felsőbb utasításra hivatkoznak. Az ilyen eljárás alkalmas idős emberek megfélemlítésre, hisz azt közvetíti: az MSZP-től kapjátok a pénzt, baj lesz, ha nem rá szavaztok.
2006. március 22.: Levélben megfenyegetik Orbán Viktort, hogy rábírják a választási küzdelemtől való visszalépésre. Az üzenet szerint „A kölykeidet elraboljuk, le fogjuk darálni… és kutyatápot csinálunk belőlük."
2006. március 25.: Levélben életveszélyesen megfenyegetik Áder Jánost, a Fidesz frakcióvezetőjét és Szijjártó Pétert, a párt szóvivőjét. Kereszteket rajzoltak a politikusok fényképeire és temetkezési vállalkozások hirdetéseit mellékelték a küldeményhez.
2006. március 28.: Gyurcsány Ferenc bejelenti, hogy külföldi bűnözői csoportok robbantásos merényleteket akarnak elkövetni a választási nagygyűléseken. Az MSZP-s milliárdos mindenki számára egyértelműen a polgári szövetség sok tízezer embert vonzó kampányzáró nagygyűlését akarja megakadályozni.
2006. április 3.: Életveszélyesen megfenyegetett egy MSZP-párttag négy, plakátot ragasztó fideszes aktivistát Sárbogárdon, és állásukból való kirúgatásukat helyezte kilátásba.
2006. április 19. előtt: Veres János pénzügyminiszter – a hangfelvétel tanúsága szerint – megfenyegeti a mátészalkai körzet polgármestereit, hogy ha rosszul szerepel az MSZP a településükön, nem részesülhetnek majd a központi fejlesztési forrásokból.
2006. április 21.: Gyurcsány Ferenc megfenyegeti a lakosságot, hogy a leghatározottabban fel fog lépni a rendőrség, ha a négy évvel ezelőttihez hasonló tiltakozások lesznek. Kijelenti: a kormány a 2002-es tapasztalatok alapján megtette a szükséges lépéseket, ha a választások után egyesek a rend megzavarására készülnének.
2006. június 3.: Éberling Andrást, a Magyar Nemzet fotósát, majd a segítségére siető Veres Viktort, a Blikknél dolgozó kollégáját brutálisan összeverik a rendőrök egy futballmérkőzés után. Lapunk munkatársának az volt a „bűne", hogy a rend őreit „intézkedés" közben kapta lencsevégre.
2006. július 7.: Tömegoszlatási bemutatót tart a Rendészeti Biztonsági Szolgálat, hogy demonstrálja, miként képes a tömegrendezvényeken a rendet helyreállítani. Az állítólagos apropót a Magyar Nemzet fotósának június 3-i rendőri bántalmazása szolgáltatja, ám a későbbi őszi események tükrében nyilvánvaló, hogy a lakosság megfélemlítése volt az egyetlen cél.
2006. augusztus 8.: Ajánlószelvények gyűjtése közben bántalmaznak egy Fidesz-aktivistát a főváros XXII. kerületében. Egy lakó minősíthetetlen hangú kiabálás után ököllel ad nyomatékot mondandójának.
2006. augusztus 29.: Tarlós Istvánt, a Fidesz–KDNP főpolgármester-jelöltjét szándékosan provokálja Merker Dávid, az SZDSZ Új Generáció alelnöke, mondván, ne látogasson zsinagógát, hiszen őt az úgymond szélsőjobboldali Jobbik is támogatja.
2006. szeptember 18.: Az MTV székházának az ostromlókkal szembeni védelmére kirendelt rendőröket nagy valószínűséggel provokációs céllal magukra hagyják. Nem küldenek semmilyen erősítést bajtársaiknak, holott a szomszéd utcában és magában az épületben is jelentős erők állomásoznak.

A balliberális agresszivitás bizonyítékai (3. rész)

http://mno.hu/migr_1834/a-balliberalis-agresszivitas-bizonyitekai-3-resz-416184

A hatalom jelenlegi birtokosainak legfőbb jellemzői a gátlástalanság és a lelkiismeretlenség

MNO.hu

2007. október 20., szombat 00:00

2006. szeptember 19.: Durván, alpári módon és hangnemben kizavarja a Hír TV stábját az MTV sajtótájékoztatójáról és az épületből Rudi Zoltán, a közszolgálati televízió elnöke. Az MTV ostromáról egyedüli televíziós csatornaként közvetítő Hír TV-t az SZDSZ is megtámadja és bejelenti, hogy bojkottálja a polgári médiumot. Az átlátszóan alaptalan vád mindkét részről az, hogy a Hír TV etikátlan, provokatív módon tudósított az éjszakai eseményekről. Vádjaikat sem érvekkel, sem más bizonyítékkal nem tudják alátámasztani, mert a valódi ok az, hogy élő egyenes adásban láthatta a világ a történéseket, s nem csupán a kormánypárti média utólagos, tendenciózusan megvágott összeállításaiban. Ezzel szemben az ORTT nem indított eljárást az MTV műsor-szolgáltatási tevékenységének kivizsgálása érdekében. Annak ellenére nem, hogy a tiltakozók petíciójának elmaradt átvétele és tartalmának elmaradt ismertetése sértette a médiatörvényt, ráadásul jelentősen hozzájárult az események eszkalálódásához.
2006. szeptember 19.: A rendőrség előző napi megtervezett tehetetlenkedésén felbuzdult tüntetők a Köztársaság téri MSZP-székházhoz vonulnak késő este. A rendőrség ahelyett, hogy feloszlatná a be nem jelentett demonstrációt, megvárja, míg a Rákóczi úton egyre nagyobbra duzzad a tömeg. Mire a kívánt mennyiséget eléri a létszám, először a Blaha Lujza térre kísérik a velük szemben állókat, majd lecsapnak, és a körúton végig maguk előtt tolva az éjszaka folyamán fölmorzsolják a gyülekezőket. Mintegy kétszáz főt vesznek őrizetbe, nagyrészt ártatlan járókelőket, a környéken lakókat, amikor főként a mellékutcákban portyázva leszámolnak a szinte kivétel nélkül azonosító nélküli, sisakos egyenruhások, kommandósok. Baloldali személyiségek, liberális sajtómunkatársak is áldozatul estek a karhatalom bosszúszomjának, így egy ideig a balliberális média is kritikusabb hangot üt meg a példátlan, indokolatlan mértékű megtorló akció miatt. A megfélemlítés teljes körűen érinti Budapest lakosságát: olyan mellékutcákba is bőségesen lövöldözik a könnygázgránátokat, amelyekben teljes csend honol. Így még a nyitott ablaknál alvó családok is kapnak az ideggázhoz hasonló tüneteket okozó harci szerből.
2006. szeptember 20.: Este a Nyugati téren tragikomikus jeleneteknek lehetnek tanúi a békés járókelők, illetve a televíziónézők: a többségében túlsúlyos egyenruhások követhetetlen szisztéma szerint rohangálnak fel s alá a pályaudvar előtti térségen. Nem lehet tudni, miért kapnak el ötletszerűen egy-egy álldogáló embert, míg másokat még akkor sem zargatnak, ha az amúgy „vörös posztó" nemzetiszínű zászlót lengetik. Végül az Oktogon irányába szorítják a szívós munkával összeverbuvált, s felheccelt úgynevezett „randalírozókat". Bár mindent megtesznek az ügy érdekében, mégsem sikerül az egyre gyérebb tömeget az Andrássy út, illetve a Terror Háza elé húzni. Akit azonban késő este vagy hajnalban elkapnak, azzal szemben példátlan brutalitással járnak el. Az éjszakai, illetve hajnali utcai vadászat és az állampolgárok begyűjtése – bár lankadó hatásfokkal – szintén folytatódik.
2006. szeptember 20.: Bombafenyegetés miatt meg kell szakítani a Hír TV-ben Orbán Viktorral az interjút az esti órákban.
2006. szeptember 20-ról 21-re virradó éjszaka: A rendőrség az önkényesen elfogott és bántalmazott állampolgárokat a Magyar Rádió épületének udvarára szállítja, ahol válogatott kínzásoknak veti alá őket. Hosszú ideig térdepeltetik a fallal szemben a begyűjtötteket, akiket ököllel, gumibottal ütlegelnek, vérző, súlyos sérüléseket okozva. Such György, a Magyar Rádió elnöke – miután 2007 tavaszán a Civil Jogász Bizottság beszámol a súlyos emberi jogi bűntettekről – kijelenti: semmit sem tudott arról, mi folyik az általa vezetett intézmény területén.
2006. szeptember 21.: A rendőrség lényegében ellenfél, megfélemlítendő, utcán tartózkodó lakosság nélkül marad az est és éjszaka során, így nem tudják folytatni ámokfutó zavargásaikat. Aznap csak kevés főt van alkalmuk tettleg bántalmazni. Ettől függetlenül még jó néhány embert begyűjtenek.
2006. szeptember 21.: A Fidesz kényszerből kénytelen lemondani az önkormányzati választások előtti, Hősök terére tervezett nagygyűlést. A kormány, illetve az illetékes miniszter, Szilvásy György a rendszerváltás óta elképzelhetetlen módon kinyilatkoztatja, hogy nem tudják garantálni a résztvevők biztonságát, megakadályozni az esetleges robbantásos merényleteket.
2006. szeptember 23.: A szeptemberi tüntetések kapcsán őrizetbe vettek közül 150 főt előzetes letartóztatásba helyeznek. Ezeket a döntéseket azonban utóbb a Fővárosi Bíróság csaknem kilencven százalékban megváltoztatja.
2006. október 22.: A rendőrség – ígéretei ellenére – erőszakkal kiüríti a Kossuth teret a késő esti, éjszakai órákban. A tüntetők a megállapodás szerint megengedték, hogy a rendőrség biztonsági okokból átvizsgálja a demonstrálók által használt területet a másnapi ünnepélyes zászlófelvonás előtt, a magas rangú külföldi vendégekre való tekintettel. A hatóság arra való hivatkozással, hogy veszélyes eszközöket találtak a sátrakban, nem engedte vissza a kormányellenes tüntetőket, és kiszorította őket a környékről is. Mint kiderült, a kifogásolt „harci arzenál” a francia golyójátéktól a tábori barbecue készítéséhez szükséges konyhai eszközökig és faszénig terjedt.
2006. október 23.: Reggeltől kezdve a Kossuth térre, az ünnepélyes zászlófelvonásra érkezőket sem engedik a Parlament előtti térségnek még a közelébe sem. Annak ellenére nem, hogy a tér hajnali kiürítésekor azt ígérték a rendőri vezetők, hogy délután három órára vissza lehet térni a Kossuth térre. Az elégedetlenkedőkkel a lehető legdurvábban bánnak a karhatalmisták, folyamatosan provokálva az ünnepen részt venni kívánó embereket. A délutáni órákban a polgári szövetség ünnepi megemlékezéséről egyetlen (!) perc alatt kellett volna távoznia a rendőrség szerint a több százezres tömegnek. A bejelentett befejezési időpont után ugyanis éppen ennyivel adták ki az oszlatási parancsot. Az ünnepségről távozni akaró közönségre rátolják azt a népes társaságot, amelyet az Alkotmány utcától gondosan arra terelt a kommandósok csapata, vigyázva, nehogy más irányba tudjanak a tiltakozók menetelni, mint a Fidesz-nagygyűlés színhelye. Válogatás nélkül, szükségtelenül és aránytalan mértékben lövik a gumilövedéket, könnygázgránátot öregre és fiatalra, elzárva a menekülési útvonalat a tömeg elől. Mindezen tényeket a rendőrség belső jelentése, a Papp-jelentés is elismerte. Az Astoriától a Ferenciek teréig szorítják a felheccelt polgárokat, majd az éjszakai órákban hajtóvadászatot rendeznek mindenki ellen, aki az utcán tartózkodik, függetlenül attól, részt vett-e bármilyen ünnepségen, megmozduláson. Jellemző szomorú adat: tizen-egynéhány embert lőttek szemen, többen maradandó károsodást szenvedtek.
2006. október 23. után: Megfélemlítő, a legroszszabb XX. századi hagyományokat követő módon a rendőrség törvényt sértve adatszolgáltatást kér a kórházaktól a sérültekről. A kórházak rövid ellenállás után a kért adatokat kiadták.
2006. október 23. után: Révész Máriusz fideszes képviselőt, akit a rendőrök olyan embertelenül összevertek az október 23-i ünnepség után, hogy kórházba kellett szállítani, Kuncze Gábor volt belügyminiszter állandóan kigúnyolja. Az SZDSZ-es politikus Révész Mártíriusznak titulálja a kénytelenségből még mindig kötéseket viselő honatyát, amit a parlamenti többség hangos tetszésnyilvánítással díjaz.
2006. október 27.: Egy lengyel tévéstábot fenyeget meg a rendőrség a Józsefvárosban, mert az október 23-án a rendőrök által megvert Vértesaljai László atyával akarnak a templom előtt interjút készíteni.
2006. november 15.: Ismeretlenek megkísérlik fölgyújtani a Fidesz pesterzsébeti irodáját, az épület külső falára pedig rasszista, gyűlölködő feliratokat festenek.
2006. december 19.: Veres János szándékosan lefejeli a Hír TV kameráját, amit később átlátszó módon letagad, s a véletlen számlájára ír.
2007. január 31.: Napvilágot lát, hogy az MTI tudósítóját is bilincsben tartották, megalázták és garázdaság miatt fel is jelentették a rendőrök október 23-án. A távirati iroda azonban titkolta egészen a január végi bírósági tárgyalásig, amelyen felmentik az újságírót.
2007. február 2.: A Fidesz országgyűlési képviselői elbontják a Parlament körül október 23-a óta éktelenkedő fémkordont. Minden ellenzéki képviselőt följelentenek. A következő napokban állandó látványosság, hogy a rendőrök megvárják, míg összegyűlik egy bizonyos számú demonstráló, érdeklődő, aztán komótosan kiszorítják őket a térről. (Több emberrel szemben szabálysértési eljárásokat indítottak, amelyekben már több felmentő ítélet született.)
2007. március 23. előtt: A Magyar Nemzet újságírójának, Pál Gábornak lakásán a Nemzetbiztonsági Hivatal munkatársai jelennek meg azt követően, hogy munkatársával Lesencefalun, Szilvásy György kancelláriaminiszter nagyszabású építkezésénél járt. Miután kollégánk egyértelművé tette, hogy munkáját végezte és semmilyen információval nem kíván szolgálni, a két férfi a család jelenlétében fenyegetően arról „érdeklődött”, mennyire biztos az állása.
2007. április 13.: A Szabadság téri szovjet emlékműnél lezajlott tüntetés végén Szabó László Zoltánt, a Magyar Nemzetben rendszeresen publikáló közírót megbilincselik, rabszíjra fűzik, több mint hét órán át fogva tartják. Bűne az, hogy a szokás szerint azonosító nélküli rendőröknek egy fiatallal szembeni akcióját meg akarta örökíteni.
2007. május 17.: A Szövetség az Igaz Országért Polgárjogi Mozgalom sajtótájékoztatót tart az Egészségügyi Minisztérium előtt, ám a szervezőket tizenöt-húsz rendőr már várja. Igazoltatják, majd gyülekezési joggal való visszaélés címén nem jogerősen megbírságolják őket. Hiába hivatkoznak arra, hogy az ilyen véleménynyilvánítás egy jogállamban nem bejelentésköteles.
2007. július 29.: Kiderül, hogy Vadász János volt szocialista kormánybiztos fenyegetett meg a napokban pisztolyával egy pizzafutárt a Kodály köröndnél. Előtte a balliberális sajtóban minden alapot nélkülözően Kontrát Károly volt belügyi államtitkárt, a Fidesz parlamenti képviselőjét hozták hírbe az esettel. Később az is nyilvánvalóvá válik, hogy a revolver – Vadász állításával ellentétben – éles lőfegyver volt.
2007. augusztus 16. előtt: Veres János pénzügyminiszter fiai fesztivált rendeznek a nyírbátori strandon. Az idősebb testvér – a videofelvétel tanúsága szerint – védelmi pénzt követel az egyik büféstől, hogy az árusíthasson a rendezvény idején, pedig a vállalkozót szerződése valamennyi műsor alatti nyitva tartásra jogosítja. Mivel a büfés nem hajlandó az összeg kifizetésére, az MSZP rendezvényeit szinte házi cégként biztosító In-Kal Security emberei nem engedik hozzáférni a közönséget a renitens vállalkozó pavilonjához. Veres János fiai tagadták a vádakat. Az ügyben tett feljelentést a rendőrség elutasította.
2007. augusztus 25.: Lapunk főmunkatársát, Szarka Ágotát fenyegetik és szidalmazzák a Dózsa-szobornál tartott úgynevezett antifasiszta nagygyűlésen. Mint utóbb kiderül, a Magyar Rádió nemrég elbocsátott munkatársa, Zelki János volt a fő hangadó. A tévéfelvételek tanúsága szerint lincshangulat alakul ki, s az ismert blogger, Polgár Tamás is örülhet, hogy csak földhöz csapott biciklije sínyli meg egy másik „antifasiszta” dühét. (Figyelemre méltó egybeesés: másnap szigorítják a Tomcat elleni gyanúsítást, amiért kristálycukorból és más közveszélyes anyagokból füstbombát próbált házilag fabrikálni.)
2007. szeptember 11.: Kiderül, hogy Gyurcsány Ferenc pártelnök a fideszes önkormányzatok megfigyelésére utasítja az MSZP önkormányzati képviselőit. Feladatuk: figyeljék meg, milyen megbízásokat adnak Fideszhez közeli cégeknek, illetve kit bocsátanak el az apparátusból. Ügyeljenek továbbá, nehogy a központi forrásból finanszírozott fejlesztéseket fölhasználhassa az önkormányzat saját sikereinek demonstrálására. A kommunizmusból ismerős besúgási kötelezettséget Lendvai Ildikó frakcióvezető – nyilatkozata alapján – a képviselői munka részének tekinti.
2007. szeptember 20.: Semjén Zsoltot, a KDNP képviselőcsoportjának vezetőjét halálosan megfenyegetik. Halálra ítélünk és az őszi zavargásokat kihasználva az ítéletet végre fogjuk hajtani – szerepel az Országgyűlés Hivatalába kézbesített levélben. Egy sorozat elég lesz rád! – írja a feladó.
A Fidesz szintén arról számol be, hogy az ellenzéki párt politikusainak címzett fenyegető levelek és SMS-ek megszaporodtak az utóbbi időben. Közzéteszik az egyik, Navracsics Tibor frakcióvezetőnek postázott, primitív helyesírású irományt, amelyben szintúgy egy sorozattal való leterítéssel fenyegetőznek. A Fidesz arról tájékoztat, hogy az utóbbi időben Répássy Róbert frakcióigazgató és Szijjártó Péter szóvivő is kapott levélben vagy SMS-ben fenyegetést.



„Mocskos Hír TV!” - Ziel Punkt

https://www.youtube.com/watch?v=mG06qXyyrNg

2014. október 27., hétfő 20:29

"Félrecsúszott kicsit ez a vasárnapi tüntetés, az Index.hu és társai már tegnap el is kezdték a kármentést: szerintük ultrák randalíroztak a Fidesz-székháznál.

Ja, persze, az ultrák! Fogjuk rájuk! Simább ügy, mint beismerni, hogy a liberálisoknak van saját csőcseléke. A tévéfelvételeken sok mindenki azonosítható, pl. Demszky Gábor volt SZDSZ-es főpolgármester, aki biztos van akkora demokrata, hogy nem kerül egy platformra a Fradi B-középpel! A futballhuligánok nem vettek részt szervezetten a tegnapi demonstráción. A valódi ultrák ki is adtak egy közleményt, hogy ők azért sem lehettek ott a Fidesz-székháznál, mert nem érték volna be a redőny megrongálásával.

A Hír TV stábjával sem a Fradi- vagy az Újpest-keménymag szívózott, hanem az ellenzéki tüntetők. A 444.hu védheti őket, de a szomorú valóság az, hogy a Lendvay utcában balhézók nem megvadult fociszurkolók, csak épp olyan módon viselkedtek, mint egy szektornyi rasszista egy MTK-meccsen. Az élő közvetítésben látható piros pufidzsekis srác, aki Csaszit lökdöste, a félrészeg idős úr, a középső ujját mutogató lány és a liberális fiatalok, akik kórusban üvöltötték, hogy „f...szopó Hír TV", azokra szerintem nem kéne nagyon büszkének lenni. Jól emlékszünk még arra, hogy 2006-ban hogyan csőcselékezte a tévéostromlókat ugyanez a liberális sajtó. Az értékítéletük azóta mintha megváltozott volna. Mi sem akkor, sem tegnap nem neveztünk senkit söpredéknek, pedig most még okunk is volna rá.

De hogy ki, kinek, milyen testrészével került összefüggésbe (értsd: ki a „f...szopó"?), az az elmúlt napok internetes sajtójából nagyon jól kiolvasható. Ilyenfajta feltétlen alázatot az Egyesült Államok, annak ügyvivője, a Norvég Alap és a közröhej számba menő civilszervezetek iránt legfeljebb Soros György cipőpucolója tanúsít. Van is arra egy nagyon jó szó, ha valaki egy idegen államnak és annak képviselőinek nyal, de mi nem vagyunk elég „ultrák" ahhoz, hogy ezt leírjuk.

De nem csak az USA-hoz dörgölődéssel van baj. Azt írja a 444.hu egyik sajnálatra méltó „ultrája": „Néhány ablak és zsalu betört, de bőven azon a határon belül, ami egy európai, demokratikus, sőt, kifejezetten demokráciapárti tüntetésbe belefér. Újságírókat abuzálni persze nem szép dolog, sőt, egyenesen antidemokratikus, de hát azt senki sem gondolhatja, hogy Magyarországnak és a közös jövőnknek a Hír TV vasárnap esti leköpése többet ártott, mint a Hír TV tetszőleges vasárnap esti műsorfolyama."

Ez most komoly? Ezzel azonosul egy szerkesztőség? Uj Péter is? Tényleg?

Hát, ha így, akkor így! Értjük: úgy általában újságírókat bántalmazni antidemokratikus, de ha Hír TV-s, akkor le lehet köpni, sörrel leönteni, berendezéseit szétbarmolni. A 444.hu szerint egy „európai és kifejezetten demokráciapárti" megmozduláson teljesen helyén való, ha a tüntetők egy újságírót – ha az épp nem liberális – megaláznak, és lehetetlenné teszik a munkáját. Annak ellenére, hogy ballibék – miközben Goodfriend hátizsákját cipelik – mindenütt a nyílt társadalmat és a toleranciát hirdetik, tizenkét éve nem tudják elfogadni a Hír TV létét.

Hogy ebbe ideje lesz beletörődni, azt a nézettségi adatok is jelzik. Mivel nem késlekedve, elsőként és a legnagyobb terjedelemben számoltunk be a Lendvay utcai balhéról, a hírfogyasztók főként a Hír TV-n követték az eseményeket.

Lehet „f...szopózni", ha valakinek ez a színvonal, de a nézőket azért mégse kéne!" 

Ami pedig a veszélyt illeti, ezt az USA okozza, amikor rakétavédelmi rendszert telepít Kelet-Európában. Éppen az USA lépett ki egyoldalúan az ABM-szerződésből, amely kétségkívül az egész nemzetközi biztonsági rendszer egyik sarokköve volt. És most Washington ezeket a stratégiai rakétavédelmi elemeket nem csak Alaszkában, hanem Európában is telepíti: Romániában, Lengyelországban, az orosz határ közvetlen közelében - mondta az elnök. Ami az ukrán válságot illeti, annak forrása a kijevi puccsban rejlik -hangsúlyozta az orosz vezető. A probléma az, hogy a puccs után (függetlenül attól, hogy ki minek nevezi azt, az egy államcsíny volt, méghozzá fegyveres államcsíny) az ország egy része nem értett egyet az események ilyen fejlődésével. De Kijev nem tartott szükségesnek, hogy párbeszédet kezdjen a másként gondolkodókkal - mondta Vlagyimir Putyin.

Vlagyimir Putyin a nemzeti érdekekről, a Kreml faláról és az orosz népről

2014/12/27

"Választófalak" Oroszország és a Nyugat között, az ukrajnai válság megoldása Ukrajnában, kapcsolatok fejlődése Iránnal. Ez csak néhány külpolitikai kérdés, amiről szó volt az orosz elnök nagy sajtótájékoztatóján. Vlagyimir Putyin több mint három órán keresztül válaszolt az újságírók kérdéseire.

Új "választófalakat" Oroszország és a Nyugat között nem most kezdtek felállítani. A berlini fal 25 évvel ezelőtt omlott le, de a Nyugat azonnal új, virtuális akadályokat kezdett építeni. Megsértve minden megállapodást, a NATO azonnal terjeszkedni kezdett Kelet felé – emlékeztette az újságírókat az orosz elnök.

Oroszország ma sem támadja meg a Nyugatot, ahogyan ezt Washington és Brüsszel próbálja bemutatni, alaptalanok a Moszkva elleni vádak, miszerint hazánk szítja a katonai feszültséget. Oroszországnak csak két katonai támaszpontja van szomszédos országokban, ugyanakkor amerikai katonai támaszpontok, beleértve a nukleáris fegyverekkel felszerelteket is, világszerte találhatók. Ennek ellenére hazánk keményebben kezdte megvédeni saját érdekeit. És ez az, nem pedig a Krím-félsziget és Oroszország újraegyesülése vezetett a jelenlegi válsághoz a Nyugattal fenntartott kapcsolatokban – hangsúlyozta Vlagyimir Putyin.

Nem egyszer hallotuk hivatalos személyektől: igazságtalan, hogy az egész Szibéria annak kincseivel Oroszországhoz tartozik. Hogy van ez? Tehát, elvenni Texas-t Mexikótól az igazságos? És az a tény, hogy mi saját földünkön gazdálkodunk ez igazságtalan? Nem a Krímben kell keresni az okot. Mi saját függetlenségünket, szuverenitásunkat és az életre valójogunkat védjük meg. Ezt mindenkinek meg kell értenie.

Ami pedig a veszélyt illeti, ezt az USA okozza, amikor rakétavédelmi rendszert telepít Kelet-Európában. Éppen az USA lépett ki egyoldalúan az ABM-szerződésből, amely kétségkívül az egész nemzetközi biztonsági rendszer egyik sarokköve volt. És most Washington ezeket a stratégiai rakétavédelmi elemeket nem csak Alaszkában, hanem Európában is telepíti: Romániában, Lengyelországban, az orosz határ közvetlen közelében – mondta az elnök.

Ami az ukrán válságot illeti, annak forrása a kijevi puccsban rejlik –hangsúlyozta az orosz vezető. A probléma az, hogy a puccs után (függetlenül attól, hogy ki minek nevezi azt, az egy államcsíny volt, méghozzá fegyveres államcsíny) az ország egy része nem értett egyet az események ilyen fejlődésével. De Kijev nem tartott szükségesnek, hogy párbeszédet kezdjen a másként gondolkodókkal – mondta Vlagyimir Putyin.

Ahelyett, hogy legalább valamilyen politikai párbeszédet kezdjenek, bevették a rendvédelmi szerveket, a rendőrséget. Amikor ez nem segített, bevették a hadsereget is. Amennyiben ez sem működött,úgy döntöttek, hogy gazdasági blokádot vezetnek be. Készek vagyunk közvetítőként fellépni, és remélem, hogy megkezdhetjük majd a közvetlen politikai párbeszédet, és ezen eszközökkel megoldjuk majd a problémát, helyreállítjuk az egységes politikai térséget.

Reménytelen Kijev minden kísérlete, hogy katonai nyomást gyakoroljon – hangsúlyozta az orosz államfő.

Az iráni újságíró kérdésére válaszolva, Putyin megígérte, hogy Teheránnal együtt fog munkálkodni az iráni nukleáris kérdés megoldásán. Az elnök megjegyezte, hogy az iráni fél rugalmasságát mutatja, és reményét fejezte ki, hogy a nukleáris programmal kapcsolatos végső döntést a közeljövőben írják alá. És hamarosan jelentős változás megy végbe a két ország gazdasági kapcsolataiban.

Megkérdezték Vlagyimir Putyintól, hogy nem fél-e a palotai puccsoktól. Az elnök azt mondta, hogy Oroszországban erre nem kerülhet sor, mivel itt nincsenek paloták. "Van egy hivatalos rezidencia – a Kreml, az jól védett, és ez is állami stabilitásunk egyik tényezője – mondta Putyin. – Bár a stabilitás alapja nem ebben rejlik, hanem az orosz nép támogatásában."

Oroszország Hangja

http://hungarian.ruvr.ru/

http://internetfigyelo.wordpress.com/2014/12/27/vlagyimir-putyin-a-nemzeti-erdekekrol-a-kreml-falarol-es-az-orosz-neprol/

Magyarország elleni támadások valódi okairól, miért háborúznak a nemzet ellen, és főleg kik : cionisták, neoliberálisok! Térjetek észre Fideszék, ne akarjatok ezeknek megfelelni, a habzó szájú nemzetközi liberráltaknak, mint a liberális őrjöngő ep képviselő guy verhofstadt "elton john hasonmás" mindkettő buzizsidó, vagy cohn bendit daniel aki roman polanskihoz hasonlóan ugyanúgy pedofil zsidó! Az ellenség titeket is lenáciz, "mérsékeltek" kéne egy kis helyzetfelismerés, ezeknek NEM tudtok megfelelni, hiába a holokamu év meg minden, a nemzetközi zsidó maffiának csak ha eltűntök, elpusztultok az felelne meg! Sajnos a magyar népnek is ezt a sorsot szánják! És de nemcsak nekünk! Ezeknek mindenki automatikusan ellenség aki nem hajlandó szolgává alázkodni előttük!

Magyarország elleni támadások valódi okairól, miért háborúznak a nemzet ellen, és főleg kik : cionisták, neoliberálisok! Térjetek észre Fideszék, ne akarjatok ezeknek megfelelni, a habzó szájú nemzetközi liberráltaknak, mint a liberális őrjöngő ep képviselő guy verhofstadt "elton john hasonmás" mindkettő buzizsidó, vagy cohn bendit daniel aki roman polanskihoz hasonlóan ugyanúgy pedofil zsidó! Az ellenség titeket is lenáciz, "mérsékeltek" kéne egy kis helyzetfelismerés, ezeknek NEM tudtok megfelelni, hiába a holokamu év meg minden, a nemzetközi zsidó maffiának csak ha eltűntök, elpusztultok az felelne meg! Sajnos a magyar népnek is ezt a sorsot szánják! És de nemcsak nekünk! Ezeknek mindenki automatikusan ellenség aki nem hajlandó szolgává alázkodni előttük! 

"Ide kell venni az unió, illetve az Amerika közötti szabad kereskedelmi és befektetési megállapodás problematikáját is. Így már látható, hogy világpolitikai hatalmi harc zajlik, amelynek tétje nemcsak Magyarország, hanem egész Európa sorsa, az európai nemzetállamok szuverenitása és a valódi demokrácia esélye."

A neoliberálisok mindig is alkalmazták azt a taktikát, hogy hamis felsőbbrendűség látszatát alakították ki látszólagos pártfüggetlenségükkel, noha az élet és a világ összes kérdésére teljesen ugyanazokat a válaszokat adták, mint a most már néhai szdsz.

Az eddigi ballibtől személyileg ez az új párt se lesz független, mert az fizikailag lehetetlen, hogy mindenki 20 éves legyen benne. Az usa-ból támogatják az újabb szdsz utánérzés megalapítását. Hogy majd ezeket felhozzák mesterségesen médiával, hatalmas pénzbeli támogatásokkal 5%-ig 2018-ra, és úgyis összeállnak a mszp - dk - együtt - pm - mlp (liberálisok) mellé! Nincs ingyen ebéd, a befektetés megtérül : nemzeti érdekeink és a szociális igazságosság NEM érvényesítését várják tőlük jenki cionista gazdáik!

Meglepő ez a korai aktivitás viszont a jobboldal részéről! Remélem rájuk álltak "fentről", akár titkosszolgálati szinten, hogy a kellő pillanatban le lehessen rombolni a hatalomra törők antimagyar, szabadkőműves jellegű hálózatát, amit a magyarság kárára felépítene a libernyák nemzetközi hazaáruló banda! Van ott elég alvilági figura, Komáromban is egy orgazda, motorcsónak tolvaj lett ez együtt-pm képviselőjelöltje, valahogy mindig ilyen alja embereket tudnak összeszedni csak maguknak a liberrált baloldalon.

Kontraszelekció a liberális rendezetlenség rendszerében magától értetődik, ahol nem érték a tisztesség, ahol nem az európai kultúrkör társadalmi alapértékei dominálnak, hanem a neolib zsidó nihil!

Ugyanaz az ideológia, ugyanaz a zsidó mentalitás, ugyanazok az eredmények : katasztrófa, a 99%-nyi többség számára legalábbis. Különben sem számít semmit a személyi kérdés, mintha az lényeges változás volna, hogy most már nem a régi maszop-szadesz rabol ki, hanem teljesen új és másik rablók jönnek! :D Jászi oszkár is jól kijött volna demszkyvel vagy fodorral, netán heller ágnessel, vagy épp konrád györggyel.

A cikk többséggel egyet lehet érteni, de van egy nagy baromság benne :

"szalonképtelennek, kirekesztőnek, antiszemitának, rasszistának és ezért koalícióképtelennek tartott Jobbik"

Nem volna kötéllaca, ha nem kötekedne felelegesen azzal a Jobbikkal, amivel egyébként így is, úgy is egy kalap alá veszik a libsik őt magát, és a Fideszt is! Miért akar Kövér László megfelelni a cionista zsidóságnak, akiknek kicsinyes rosszindulata, magyarellenessége és szadista gonoszsága nem ismer határokat?

Bármiben ellenvéleményen vagy a libsikhez képest, fölényesen odamondják "tanulj" = fogadd el kritika nélkül a neolib kinyilatkoztatásokat, mert persze forrásként csak a saját hülyeségeik és hazugságaik rendszerét fogadják el. Meg a "szövegértés" szócska odamondogatása, ezzel azt akarják a libsik, hogy bármiből bármit ki lehessen hozni, a feketére lehessen mondani hogy fehér!

Meg egyáltalán! Levegőt sem lehet venni, ha a zsidóságnak nem tetszik? Magyarországon a magyar érdek az elsődleges, nem a zsidók határozzák ezt meg. És nem a liberálbal fogja azt sem megszabni, milyen lehet a jobboldal. Se a zsidók, se a ballib nem engedik maguka formálni mások által, hát mi se legyünk birkák hogy valaha bármiben is engedünk nekik! Ha a zsidó dicsér, valamit rosszul csinálsz, ha valakit feltűnően intenzíven szidalmaz a bosszú népe, feltehetően derék ember. :) Ákos ravasz dalszövegére is hogy ráugrottak a zsindexfélék, mint gyöngytyúk a takonyra xD Alapvetően buták és érzelemvezéreltek közülük sokan, csak aljasok és nagyon összetartanak  legbűnösebb fajtársaikkal is!

A tudatosan hazug, magyar népet lenéző, megvető, teljes jobboldalt retardáltnak nevező szellemileg sötét és érzelmi fogyatékos szadista lelkületű bugris-zsidó firkászok és libsákok, ilyen 444 - cink - vs - hvg - vg - index - origo - 168 tóra - népszava - klub rádió - atv - stop hu meg rtl klub félék, a világ minden neoliberálisának és cionista zsidajának Magyarország elleni mocskolódásait tényként hazudják cikkeikben és álhíradóikban, hamisított képekkel és megmásított tényekkel "alátámasztva" : az egész világ Magyarország ellen van, tehát a jobboldal hülye és náci. Náluk minden cikk és híradó téma erre a sémára épül! Pedig mindenhol ugyanaz a népcsoport kötekedik hazánkkal!

"Az amerikaiak háborús logikát képviselnek, úgy tűnik, totálisan irracionális logika kezdi irányítani a világot. Kisszerű, önző, a politikai porondra nem való emberek ráncigálják országok, népek sorsát"

Az ellenséggel nincs miről vitatkozni, nem leérvelni lehet őket mert azon csak röhögnek, hanem lenyomni a víz alá, legyőzni, megsemmisíteni, anyagilag és erkölcsileg ellehetetleníteni. Utóbbi nem lesz nehéz - a balliberálisoknak nincs tisztességük, viszont van mivel lejáratni őket : az igazsággal! Ők is ezt akarják tenni a nemzeti oldallal, folyamatosan támadnak ránk, a ballib mindig rárontott a nemzetre ha tehette, hazaáruló bolsevik csőcselék módjára mindig idegen segítséggel, a nemzetközi cionisták hathatós támogatásával!

"Ide kell venni az unió, illetve az Amerika közötti szabad kereskedelmi és befektetési megállapodás problematikáját is. Így már látható, hogy világpolitikai hatalmi harc zajlik, amelynek tétje nemcsak Magyarország, hanem egész Európa sorsa, az európai nemzetállamok szuverenitása és a valódi demokrácia esélye."

A ballib nem magyarpárti azt tudjuk, de nem is eu-párti ha az usa-ból megfizetik Európa elleni szerződések melletti lobbizásra és propagandázásra. A zsidó nem német, magyar, vagy angol, hanem nemzetközi!

„Egy új SZDSZ-ben gondolkodhatnak az amerikaiak"

Kövér László: Egyáltalán nincs szó arról, hogy lerontottuk volna a renoménkat, az amerikaiak huszonöt éve ugyanazt a nótát fújják

Pindroch Tamás – 2014.12.27. 09:41 –

„Nem mi vagyunk a tét, a sakktáblán az amerikaiak csak az egyik gyalog szerepét osztották ránk. De olyan gyalogként lépkedünk, amely nem akar a játékszabályaik szerint játszani" – mondta lapunknak Kövér László, az Országgyűlés elnöke. Kifejtette, az amerikaiak célja Magyarországon egy új, az SZDSZ helyébe lépő „kreatúrapárt" megalapítása lehet. Szerinte logikus lehet az a gondolatmenet, hogy 2018-ra kell felépíteni a poszt-SZDSZ-t, hogy ne lehessen kormányt alakítani nélküle a Jobbikkal szemben.

– Az amerikai kitiltási botrány, a Vida-ügy túlmutat önmagán. Az Egyesült Államok nyomása fokozódik, miközben az Európai Unió feltűnően visszafogott, nem támad minket. Hogyan értékeli a történéseket?

– Sarah Sewall amerikai helyettes külügyi államtitkár minapi nyilatkozata nagyon árulkodó. Ő a leggátlástalanabb nyíltsággal beszélt arról, hogy az Egyesült Államok – meglehetősen tágan és sajátosan értelmezett – nemzetbiztonsági érdekei miatt is dollármilliókat fordít arra, hogy különböző akcióterveket hajtson végre két tucat közép- és kelet-európai országban. Ezek egy része bizonyosan uniós tagország, a többiek uniós aspiránsok lehetnek, bár Sewall csak Csehországot és minket nevesített. Mostanra kiderült, nemcsak mi tettünk rossz fát a tűzre, hanem feltehetőleg Szlovákia is, de nem zárható ki, hogy a román elnökválasztás alakulásában is szerepet játszottak külső behatások. Ebből arra a hatalmi öndefinícióra következtethetünk, hogy nemzetbiztonsági szempontból nincs a földön egy olyan négyzetcentiméternyi terület, amely az ő érdekeiken kívül esne. Ebből az is adódik, számukra nem létezik, hogy a magukén kívül más országnak is lehet szuverenitása. A mostani történéseket nem különíthetjük el attól, hogy a nyugat-európai szövetségeseik vezető politikusait, így Angela Merkelt is lehallgatták. Logikus a feltételezés, hogy az Egyesült Államok szövetségesek között szokatlannak minősíthető tevékenységének területe nemcsak Magyarországot, hanem egész Európát érinti. Ők dicsekedtek el azzal is, hogy dollármilliókat „fektettek be" az ukrán változásokba. Ide kell venni az unió, illetve az Amerika közötti szabad kereskedelmi és befektetési megállapodás problematikáját is. Így már látható, hogy világpolitikai hatalmi harc zajlik, amelynek tétje nemcsak Magyarország, hanem egész Európa sorsa, az európai nemzetállamok szuverenitása és a valódi demokrácia esélye.

– Mit tehetünk ebben a helyzetben, tehetünk-e valamit egyáltalán?

– Azt a morális terhet lerázhatjuk magunkról, hogy a megoldás a mi kezünkben van. Teljesen felesleges – mert reménytelen – diplomáciai erőfeszítéseket tenni annak érdekében, hogy bebizonyítsuk az amerikaiaknak, hogy – a régi kommunista frazeológiát átültetve a hasonló mai helyzetre – nem vagyunk revizionista elhajlók, és nem kell a brezsnyevi doktrína szellemében csapatokat küldeni a megregulázásunkra. Nem mi vagyunk a tét, a sakktáblán csak az egyik gyalog szerepét osztották ránk. De olyan gyalogként lépkedünk, amely nem akar az amerikaiak játékszabályai szerint játszani. Ilyen dimenziókban mérve a helyzetet két dolog merülhet fel. Vagy kétségbeesünk, vagy higgadtan hátradőlünk. Ez utóbbi megoldást kell választani, hiszen általunk megváltoztathatatlan a helyzet, amelybe belekerültünk. Meg kell tehát próbálnunk alkalmazkodni hozzá. Nekünk ez nem új tapasztalat, hiszen a honfoglalás óta valójában az ilyen dilemmákról szól a magyar történelem. Mindig nagyhatalmak ütközőzónájában voltunk. Történelmi dimenziókban volt, hogy háborúzni kellett, volt, hogy ki kellett egyezni, volt, hogy ki kellett várni a jobb idők eljövetelét. A diplomáciában sajnos sohasem voltunk túl jók. Most sem azon kell dolgoznunk, hogy az amerikaiak megszeressenek. Máshol kell szövetségeseket találni.
Olyanokat, akikkel ugyanabban a hajóban evezünk, méghozzá az alsó fedélközben. Ők a kelet-közép-európai országok. A szlovákoknak és a románoknak sem a magyarkérdést kellene politikájuk első számú rendezőelvévé tenniük. Elgondolkodhatnának azon, hogy a legfontosabb kihívásokban – gazdasági és társadalmi problémákban – nem osztoznak-e velünk. A tagság elnyerése után nem közös célunk-e, hogy végre emancipálódjunk is az Európai Unió keretein belül? Erre és a Németországgal való stratégiai együttműködésre kellene összpontosítania a magyar diplomáciának.

– Az amerikaiak háborús logikát képviselnek?

– Úgy tűnik, totálisan irracionális logika kezdi irányítani a világot. Kisszerű, önző, a politikai porondra nem való emberek ráncigálják országok, népek sorsát Észak-Afrikától a Közel-Keleten át vissza Európáig, hosszú távú stratégiának látszó, de valójában csak pillanatnyi érdekek szerint. Ha már a háborús logikánál tartunk, vannak olyan elméletek, hogy az első világháború nem ért véget, hanem a másodikkal folytatódott. Ezt továbbgondolva a második sem ért véget, a folytatása a hidegháború volt, és visszatekintve az elmúlt huszonöt évre megállapítható, hogy a negyedik világháború zajlik. Volt néhány békés évünk, amikor azt lehetett gondolni, beáll az egypólusú világrend. De látjuk, erről szó sincs, a feltörekvő, valaha harmadik világbéli hatalmakkal, az új riválisokkal és Oroszországgal is meg kell küzdenie az Egyesült Államoknak. Ők nem alárendeltek akarnak lenni, ahogy Európa sem. Nem köszöntött be tehát a Pax Americana. A mostani ütközések ebből adódnak. Az amerikaiak ugyanígy tolták félre az iraki háború idején is a szövetségeseiket, a NATO-t, és helyezték zárójelbe mind a nemzetközi jogot, mind az általuk egyébként politikai bunkóként használt emberi jogokat. Több mint tíz éve, 2003-ban jártam az Egyesült Államokban néhány fideszes társammal, ahol találkoztunk a külügyi apparátus tagjaival is. Az egyik ott dolgozó fiatalember szimpatikus őszinteséggel azt mondta, folyik náluk egy vita, hogy meg kell-e büntetni azokat a szövetségeseiket, akik nem állnak be a sorba, az Irak elleni „szabadság koalíciójába". Ezt ő rossz vitának tartotta, szerinte aki nem csatlakozik hozzájuk, az nem létezik. Ez a mai történések fényében is sok mindent elárul.

– A magyar jobboldal viszonya az amerikaiakkal mindig feszültségeket hordozott. Miért alakult ez így?

– Mark Palmer kedvencei 1990-ben nyilvánvalóan az SZDSZ-esek voltak. Az Antall-kormányt, de főleg az MDF-et az első perctől bizalmatlanul szemlélték. A Horn–Kuncze-kormány alatt pedig az akkori amerikai nagykövet kizárólag lejárató, negatív információkat küldött haza az akkori teljes magyar ellenzékről, a kereszténydemokratáktól a kisgazdákon át a Fideszig. Emlékszem, a '98-as választások előtt, amikor már nem lehetett kizárni, hogy a kormányváltás lehetséges, a nagykövet távollétében hívtak megbeszélésre jobboldali politikusokat az amerikai nagykövetségre. A nagykövet ugyanis nemhogy partnerszámba, emberszámba sem vett bennünket, mindnyájunkat nacionalistának, szélsőségesnek, antiszemitának tartott, s ez már Washingtonból nézve is egyre kontraproduktívabbnak tűnt. De említhetném azt az alig burkolt neheztelést is, amelyet azért kaptunk, mert az első Orbán-kormány nem átallott a jobb ajánlatot tevő svédektől vadászgépeket vásárolni. A tisztesség kedvéért rögzítsük, például Charles Thomas, George Herbert Walker III, Peter Tufo, April H. Foley és az előző nagykövet, Eleni Tsakopoulos Kounalakis – legalábbis addig, amíg az amerikai külügyben meg nem fegyelmezték – tisztességes nagykövetek voltak. Általánosságban azért elmondható, amikor polgári kormánya volt az országnak, az amerikai külügyi apparátusnak „megoldandó problémát" jelentettünk. Tehát nincs szó arról, hogy lerontottuk volna a renoménkat, az amerikaiak huszonöt éve – eltérő hangerővel, illetve hol mollban, hol dúrban – ugyanazt a nótát fújják. A ma már egyre kevésbé homályos hátterű – úgynevezett – civilszervezetek pedig folyamatosan ott zümmögnek a háttérben.

– De mi a céljuk?

– Úgy tűnik, most már nem elégednek meg azzal, hogy egy másik kormány jöjjön a mostani helyett, hanem teljes kormánypárti és ellenzéki elitcserében gondolkodnak. Egészen a megszűnéséig az SZDSZ volt az a párt, amelyik az Egyesült Államok politikájának kiszolgálója és szószólója volt Magyarországon. Amikor elsüllyedtek, az amerikaiak az LMP-t próbálták életre kelteni. Akik máig náluk politizálnak, a pártszakadásig nem hitték el nekünk, hogy az amerikaiak valójában minek is tartják őket. Aztán rá kellett döbbenniük, hogy a pártból 2012 végén kilépők – akiket talán eleve oda küldtek – hogyan is értelmezik azt, hogy „lehet más a politika". Bajnai Gordon mellé álltak, aki az amerikaiak kedvence lett. Miután ez a projekt is megbukott, jöhet a szappanopera következő évada.

– Ön már lát olyan leendő politikusokat, akikből a következő elitet meg lehetne teremteni?

– Talán a CCCP-pulóveres, Leninsapkás, drogliberalizációt hirdető fiúkból, kétes egzisztenciákból álló bértüntetőkből akarnak meríteni. De lehet, hogy nekik csak a feszültség folyamatos fenntartásában szánnak szerepet, amíg – a megfelelő pillanatban – színpadra nem tolják az új Bajnait. Szemlátomást jól el vannak látva munícióval, róluk állítják be azt a képet, hogy egy egész generációt képviselnek. Nem hiszem, hogy a komolyan vehető szakértőik azt gondolnák, hogy az erőviszonyokat olyan mértékben meg lehet változtatni 2018-ra, hogy abból egy új kormányzó erő kerüljön ki. Nem biztos, hogy ez a céljuk. Viszont azt gondolhatják, hogy azt az űrt, amely az SZDSZ széthullásával keletkezett, be lehet tölteni egy új párttal. A mérleg nyelve, a „túlsúlyos kisebbség" pozíciójára, amely nélkül nem lehet kormányozni, ott lesz majd egy új kreatúrapárt. Tizenkét évig, ugyan más szereplőkkel, de egészen jól működött az a projekt, hogy egy kis párt diktálni, zsarolni tudta koalíciós partnerét, egy nagy néppártot.

– De akkor nem létezett a Jobbik.

– Csak játsszunk el a gondolattal! Az, hogy most már létezik, és számottevő támogatottsággal is bírnak a radikálisok, kapóra is jöhet egy ilyen forgatókönyv kiagyalóinak. A Jobbik húzott ugyanis hasznot az elmúlt hónapok tüntetéseiből és a Fidesz gyengüléséből. Minél erősebb a szalonképtelennek, kirekesztőnek, antiszemitának, rasszistának és ezért koalícióképtelennek tartott Jobbik, annál könnyebb olyan kormányszövetséget összetákolni a másik oldalon, amelyben akár a Fidesz is ott lehet a maga túlsúlyával. A lényeg, hogy ne lehessen kormányt alakítani a poszt-SZDSZ nélkül a Jobbikkal szemben. Egy ilyen forgatókönyv megvalósulása esetén számukra az a jó stratégia, ha a radikálisok erősödnek, mi pedig gyengülünk. Ez persze csak hipotézis, de logikai úton levezethető. Nincs arról szó, hogy ez a szcenárió bekövetkezik, hiszen a választók döntenek. De mindez kezd veszélyesen nyilvánvalóvá válni.

– Említette a Fidesz népszerűségvesztését. Nem épp jó megoldásnak tűnik ennek megállítására, hogy az „urizálás" kapcsán nyílt színi adok-kapok keveredett Lázár János és Pokorni Zoltán között. Ön is reagált Lázár szavaira. Meddig fajulhat ez a vita?

– Nyugat-Európában nem volt ötven év kommunizmus, így ott nem verték szét a polgári világot. Ott a szociális, vagyoni különbségek, a társadalmi ranglétra természetesnek számít, senki nem kérdőjelezi meg ezeknek a jogosságát. Huszonöt évvel vagyunk a rendszerváltozás után, vannak olyan emberek, akik tisztességes körülmények között vagyont tudtak felhalmozni. Én nem tartozom közéjük, de elfogadom ezt a helyzetet. Ha valaki vagyonos, miért kellene neki Wartburggal járnia, mint egykor egy ifjú MSZP-s politikusnak? Volt neki Mercedese is – a KISZ-vagyon lebontásából tellett rá –, csak a párttársai, akik Trabanttal jártak a stílszerűség kedvéért, rászóltak, nem veszi ki jól magát, hogy azzal a nagy autóval áll be az önkormányzat parkolójába. Aztán a következő héten már egy NDK-s csodával gurult be ugyanoda. Be kell látnunk: azt, hogy hol végződik az ilyesfajta képmutatás, és hol kezdődik az „urizálás", a közvélekedés határozza meg, s a mindenkori szereplők jól teszik, ha ezt figyelembe veszik. Miként azt is, hogy nem minden nyílt vita használ az ügyek előbbre vitelében, s különösen jó, ha körültekintően választjuk meg a hangnemet. Nem is beszélve az ellenfelekről: nem kell ott keresni őket, ahol nem muszáj – van belőlük enélkül is elég.

– Mit vár a 2015-ös évtől?

– Már az európai parlamenti és az önkormányzati választások kampányában is megfogalmaztam, hogy úgy látom, a következő négy esztendő sem lesz könnyebb, mint a mögöttünk hagyott, csak másként lesz nehéz. Egyfelől küzdelmes esztendőre számítok, amely tele lesz a parlamenti, de főleg a parlamenten kívüli ellenzék feszültségkeltésre irányuló akcióival. Másrészt pedig arra, hogy mind a kormány, mind pedig a frakció képes lesz ehhez a harcmodorhoz alkalmazkodva továbbra is a saját feladatára koncentrálni: az előző ciklusban lefektetett alapokon a biztatónak tűnő tendenciákat felerősítve minél több ember, család számára újra megnyitni a felemelkedés perspektíváját, mindezt úgy, hogy a polgárok értsék, hogy a döntések ezt szolgálják. Közben nem szabad elveszítenünk a távlati célunkat sem, hiszen minden kormányzati lépés csak eszköz ahhoz, hogy a magyar állam a szuverenitásának minél nagyobb részét visszanyerje. Minden energiánkat arra kell fordítanunk, hogy a nemzet életben maradjon, hogy a következő évtizedekben is együtt legyen a hitét, reményét, önazonosságát megőrizni képes magyar közösség.

http://magyarhirlap.hu/cikk/13167/Egy_uj_SZDSZben_gondolkodhatnak_az_amerikaiak

neoliberális, balliberális, álbaloldal, mszp, dk, együtt, pm, lmp, mlp, politikai elemzés, 2018-as választások, ellenzék, gyurcsány, szanyi, bajnai gordon, endowment for democracy, hillary clinton, soros györgy, atlantista, cionista, zsidó, Jobbik, évértékelés, Fidesz, Kövér László, Magyar Hírlap,