Történelem hamisítás zsidó érdekek céljából

Turul Keresztély - Ami a tankönyvekből kimaradt

Aki azt hiszi, hogy az 1989/90. évi gengszterváltással véget ért a történelemhamisítások, másítások, elferdítések korszaka, téved. Hogy ilyet találjunk, még csak a Királyhágón sem kell átkelnünk. Engedje meg a Tisztelt Olvasó, hogy némi ízelítőt nyújtsak ezekből, pontosabban arról, hogy mit is lenne érdemes tudni-tanítani a magyarságtudat fenntartása érdekében.

A finnugor elmélet létrejötte

A jezsuita Sajnovics János, majd Reguly Antal vetette fel ezt a teóriát, amely a mai hivatalos álláspont. Ezt a Magyar(ellenes) Tudományos Akadémia egyetlen lehetséges alternatívaként fogadja el. Valójában ezt megelőzően volt már nemzetközi előzménye, II. Pius pápa is felvetette (holott szinte semmit nem tudott a finnekről), amit aztán kortársa, Bonfini megcáfolt.
Kidolgozott elméletté olyan neves "magyar" tudósok fejlesztették, mint a szepesi szász Hunsdorfer (később Hunfalvy) Pál, vagy a fuldai (Németország, Hessen tartomány) születésű Budenz József, aki felnőtt korában tanult meg magyarul. Az Akadémia élén ekkor olyan jeles személyiség élvezhette a Habsburgok (és velük a Rothschildok) bizalmát, mint Schedel (később Toldy) Ferenc főtitkár, aki még Budenznél is "magyarabb" volt: Ő ugyanis már tízéves korában megtanult magyar nyelven!
Az elmélet elterjesztése a legsötétebb elnyomás időszakára, az 1850-es évekre tehető, a császári udvar folyamatos támogatásával, akiknek kapóra jöttek az "északi rokonaink" a magyarságtudat letörésére. A szittya - hun - avar ősökre emlékezés helyett sokkal "biztonságosabb" volt, ha belenyugszunk a szolgasorsunkba, mint ahogyan azt a finnek, észtek, vogulok tették. A bolsevikok idején is ideális volt az a párhuzam, amelyet a "hős" kommunisták által "felszabadított" kis finnugor népcsoportok és közöttünk vonhattak. Még a két háború közötti kor tudománya sem tudott túllépni ezeken a gondolatokon, és lám, most is ezt tanuljuk.

A finnugor rokonság bizonyítékai

A tankönyvekben nagyszerű "perdöntő" bizonyítékokat találhatunk, mint például a fazék és a "pot" vagy a ház és a "kota" szó hasonlósága. Persze a jelenlegi neveink is egyértelműen bizonyosságot nyújtanak. Bizonyára mindenki ismer a környezetében finn Aino, Eija, Sisko, Tulli vagy Külikki nevű hölgyeket, vagy Pekka, Yussi, Juha, Keke, Mauno vagy Kimi nevű urakat. Biztosan sokkal többet, mint hun nevű Attilát, Csabát, Rékát vagy Aladárt.Komolyabbra fordítva a szót, nem tudom, hogy miért nem tűnik fel szinte senkinek az, hogy igazából semmi közös nincs sem a nyelvünkben, sem a kultúránkban, sem a hagyományainkban. Aki hallott már finneket, lappokat, vagy észteket beszélni, nemcsak hogy semmit nem ért a hallottakból, hanem még a hangzás sem lesz ismerős számára. Elenyésző mennyiségű nyelvi fordulat az, amin a hivatalos elmélet alapul: összesen 450 szó és néhány szabály egyezését fogadják el megcáfolhatatlanul.
Ha körülnézünk azok között a népek között, akik egymást rokonnak tartják, szembetűnik a szókincs hasonlósága is. A szókincsünk nagyon távol áll a finnugoroktól, a legtöbb közös szavunk a török népekkel van. Még Mongólia - ahol évszázadokig hunok uralkodtak - térképét böngészve is több ismerős hangzású helységnevet lelhetünk fel, mint az 1000 tó országában.Északi "rokonainknak" nincs csodaszarvasuk, turulmadaruk, mint ahogyan nekünk sincsen Kalevalánk, vagy Szampónk. Ők nem voltak nomád lovasnép, nem tartottak szürke marhát, nem voltak kitűnő íjászok, nem készítettek míves-díszes szablyákat. Nem hordtak bő gatyát vagy zsinóros dolmányt sem. Érdekes módon a szittyákról és a hunokról valahogy mindig ez utóbbiakat írták a történetírók.
Mikor Iulianus barát a XIII. században Baskíriában járt, ott magyarokkal és finnugor mordvinokkal egyaránt találkozik, de egy szóval sem említi, hogy rokonok lennénk.
Az a némi rokon vonás, amelyen az Akadémia lovagol, természetesen nem lehet a véletlen műve. Valamennyi közünk azért van hozzájuk. A legtöbb nyelvész egyetért abban, hogy a "ragozó" ázsiai eredetű nyelvek (ezeket turáni vagy urál-altaji nyelveknek hívják) egy ősi csoport tagjai, közös ősnyelvtől eredhetnek. Ide szokás sorolni többek között a magyart, a finnugorokat, az indiai munda és dravida nyelveket, a kaukázusi nyelveket, az altaji nyelveket (török-mongol nyelvek), a mandzsu-tunguz nyelveket, a japánt, a kihalt sumért, és a kihalt etruszkot is, de ezek a besorolások nem egységesek. A nyelvi hasonlóság eredhet ezen kívül abból is, hogy mind a finnugorok, mind a szkíták, hunok, avarok és magyarok egyaránt megfordultak az orosz síkságon, sőt, az uralmuk alatt tartották azt, így hatást gyakorolhattak egymásra.
Szegről-végről tehát (szinte az Ádámtól-Évától kifejezés sem lenne túlzás) rokonság mégiscsak van, de rettenetesen távoli. Útjaink már Krisztus előtt sok ezer évvel szétváltak.

A türk rokonság elmélete

Egy zsidó származású nyelvész, Wamberger (később Vámbéry) Ármin szorgalmazta a török népekkel való rokonság elméletét, amelynek sokkal több tudományos alapja volt, mint a finneknek, de alulmaradt a velük folytatott vitában. Az volt a gondolat célja, hogy a magyar mindenáron besoroltassék valamelyik élő és jól ismert nyelvcsalád tagjai közé, mintha önállóan nem állná meg a helyét. Ez az elmélet is "politikailag inkorrekt" volt, hiszen az esetleges magyar "pánturkizmus" a XIX. században még erős nagyhatalomnak számító Oszmán-török Birodalomhoz közelítette volna a magyar közéletet.
Némi történeti hagyománya azért van ennek az eszmének: A törökök a mai napig gyakran emlegetik a rokonságunkat, barátságos vendégszeretettel közelednek hazánkfiai felé. A középkorban azt hangoztatták, két vitéz nép él e földön: A török és a magyar. Ők is voltak a mi alattvalóink, pontosabban a Hun Birodalomé, később mi is az övéké, a Kazár Birodalomé. Innen ered sok jövevényszó, illetve a későbbi oszmán hódoltságból. Ezek között van olyan, amelyet mi vettünk át tőlük, de olyan valószínűleg még több, amelyet ők mitőlünk, pedig a "hivatalos" nyelvészet ennek az ellentétét próbálja igazolni. Sok, az MTA szerint török eredetű szó bizonyíthatóan magyar, majd innen került a türk nyelvekbe, nem pedig fordítva. Ilyen például az oszmán-török "vezír", amely egyértelműen a "vezet" ige képzett "vezér" alakjából származik, a magyarból tisztán levezethető, míg a törökből nem.A török-türk népekkel való rokonságnak csak egy apró bökkenője van. A türk népekkel kapcsolatos legkorábbi emlékek a Kr. u. VI. századból valók, ezt megelőzően nem beszélhetünk ilyen nyelvcsaládról. Ezzel szemben a hunok a történelemben már (a kínaiak szerint) a Kr.e. III. évezredben jelen voltak, míg a szittyák bizonyíthatóan a Kr.e. VIII. századtól. Tehát nincs értelme olyat állítani, hogy a hunok vagy más rokonaink a törökök közül lennének, legfeljebb ők származhatnak tőlünk!

A szittya-hun eredet elméletének megalkotója

Bizony, ilyen ember nem élt soha. Nem köthető egy konkrét személyhez sem. Évezredes hagyományról van szó. A XIX. század közepéig nemcsak minden magyar ember, de minden európai tudós is egyértelmű, kétségbevonhatatlan tényként fogadta el. A szittya (szkíta) eredet magától értetődő volt Anonymus, Kézai, Kálti Márk, Janus Pannonius, Bonfini, Werbőczy (lásd: Hármaskönyv), Kölcsey (lásd: Himnusz) vagy Ady számára egyaránt, ahogyan az volt a görög, arab, orosz, germán és más népek krónikásai számára is. Bizonyára ugyanazt hazudták, sokszor egymástól függetlenül. Vajon megszületett volna Gárdonyi Gézától "A láthatatlan ember" vagy Arany Jánostól a "Buda halála" ha alkotójuk nem lett volna bizonyos a szittya-hun eredetünkben?
Voltak kísérletek az elmélet tudományos szintű összefoglalására - amelynek lelkes kezdeményezője volt például a páratlan műveltségű Horvát István, Széchenyi, Vörösmarty és Eötvös barátja -, ahogyan ma is vannak, de az állami támogatottság hiánya nem kedvez az igazság feltárásának.
Ha a történetírók, a mondák és a hagyományok mindig hazudtak volna, Heinrich Schliemann soha nem találta volna meg Tróját, mégis, mint azt tudjuk, sikerült neki. Nekünk is ugyanúgy kell a történetírásra és a mondáinkra hagyatkozva értelmezni a magyarság gyökereit, (ál)tudományos spekulációk helyett.
Mi volt a baj ezekkel a hagyományainkkal? A szkíták nagyon ősi kultúrát képviseltek és óriási birodalmakat alapítottak az ókorban és a középkorban. Ezek felidézése túlságosan büszkévé tenné honfitársainkat, ami nem volt igazán kívánatos sem a Habsburg - Rothschildoknak, sem a Kohn Béla - Roth Manó - Csermanek János - Horn Gyula - féle moszkovita komcsiknak.

A szittya-hun eredet bizonyítékai

Töménytelen számban akad ilyen. Már az, ahogyan az európai népek hívnak minket, már mindent elárul: a hungaricus - hungarian - ungarische - ungherese stb. szavak is a "hun", illetve az "onogur" népnevekből származnak. Ez utóbbi egyértelműen a hunok egy törzse volt a görög Theophanész és Menandrosz, valamint a gót Jordanes krónikái szerint.Bölcs Leó bizánci császár és az ő nyomán néhány későbbi görög utódja türköknek hív, de ne feledjük, hogy az ő korában éppen kazár fennhatóság alatt álltunk. Fia, Bíborbanszületett Konstantin már szabiroknak nevez, amely a fent említett Jordanes szerint szintén a hunok egyik törzse. A későbbi görög nyelvű források többnyire hunokként emlegetik a népünket.
Az "Annales Bertiniani" krónika szerint 862-ben "ungrok" törtek a Frank Birodalom területére. A Fuldai Évkönyvek 894. évi bejegyzése szerint a harcosok "avarok, akiket magyaroknak neveznek". Regino prümi apát szerint szkíták vagyunk. A pápák leveleiket a kora középkorban rendszeresen a szkíták királyának címezik.
A finnugoroktól való különbözőségünk már említésre került feljebb, ahol említettem a szittya-hunokkal való hasonlóságunkat is. Ugyanaz az életmód, a művészet, a mondavilág.
Amit valóban nehéz bizonyítani, a nyelvi származás. A szittyák vagy a hunok nyelve csak csekély töredékekben maradt fenn, ezen emlékek is csak idegen történetírók tolmácsolásában. A rovásírásos forrásoknak is elenyésző a száma. De ami ránk maradt, az kétségtelenül bizonyít.

A szittya népek

A görögök használták a "szkíta" szót, csak mi, magyarok használjuk a "szittya" népnevet, míg a perzsák "szaka" néven emlegették ezt a nemzetet. Talán ez utóbbiból ered a székely elnevezés.
A legrégebbi írott források Európában a szittyákat, míg Ázsiában a hunokat említik. A Kr.e. VIII. századtól már mi uraltuk Szkítiát, valamint folyamatos kereskedelmi és diplomáciai kapcsolatban álltunk a leggazdagabb görög városállamokkal, főleg Athénnal. Hérodotosz szerint vezető törzsünk a "királyi szkíták" törzse. Híresebb szittya törzsek voltak még a masszagéták (talán a "magyar" szó torzulása?), a pártusok (párnik), és a kusánok. Többnyire idegen hangzású nevek ezek, mégpedig azért, mert idegen nyelvű történetírók feljegyzései alapján ismeretesek. Hogy a szittyák ellenségeik, majd későbbi szövetségeik, illetve alattvalóik, a kimmériak, vagy más néven gimmirik rokonaik lettek volna, az már szinte megfejthetetlen.
A "Scythia" néven jelölt terület alatt nem mindig ugyanakkora térséget értettek. Szűkebb értelemben ide a Dél-oroszországi síkság tartozott, a Dunától és a Kárpátoktól a Volgáig és a Kaukázusig, bizonytalan északi határokkal. Gyakran ehhez tartozónak említették nyugaton a Kárpát-medencét, keleten pedig a Turáni-alföldet, az Altaj-hegységig. "Kis-Scythia" néven az Al-Duna vidékét, a Havasalföldet, Moldvát illették a Dnyeszter folyóig.
A szkíták egyik csoportjának tartják a szarmatákat, akik a Kr.e. III. századtól bukkantak fel Kelet-Európában. Lehetséges, hogy a nevük a "szár-magyar" (Kopasz magyarok? Tudjuk, hogy számos nomád törzs borotválta simára a fejbőrét.) összevonásából, illetőleg eltorzulásából származik. Ez utóbbiak egyik csoportjának tartjuk pedig a jazigokat, más néven a jászokat. Ez a név az íjász szóból ered. Talán ez utóbbiakkal azonos, vagy hozzá közel álló csoport volt az alánok népe. Másik nevesebb csoportjuk a roxolánok voltak. Sarmatiának a mai Lengyelország területét nevezték, ahol szintén előfordultak.A legnagyobb hódítók a hunok voltak. A kínai történetírás szerint legkorábban Kr.e. 2200 körül tűnnek fel, többnyire "hiung-nu" néven, akik ekkor Kínától északra és nyugatra éltek. Szinte egész Ázsiában és Európában előfordultak. A nagy népvándorlást ők indították el, forradalmi változást okozva ezzel az egész bolygó történelmében. Ők a székelyek ősei. A hunok Volga menti ágát hívták bolgároknak, a bolgár-bulgár szó is a folyó nevéből ered. Később ezek a volgai-bolgár hunok a Balkánon történő letelepedésüket követően a leigázott szlávok nyelvét vették át, így váltak szláv bolgárokká. A hunok híresebb törzsei még a szabirok, az onogurok, a kuturgurok, az uturgurok, illetőleg az eftaliták (heftaliták), más néven a fehér hunok. A fehér itt előkelőbb származású, tisztább fajtájú (fehérebb bőrű?) vagy uralkodó népcsoportot jelent a feketével szemben. Attila néhány harcosa a svájci Anniviers-völgyben telepedett le, ahol leszármazottaik ma is élnek, az ő emlékeik még részletes feltárásra várnak.
A következő hódító nép az avar volt. A görög történetírás - többek között Menandrosz - azt állítja, hogy a hun és az avar nyelv tökéletesen megegyezik, így őket egyazon nemzetnek tekinthetjük.
Ugyanakkor nehéz állást foglalni abban a kérdésben, hogy a hazánkba telepedett kabarok (a későbbi palócok, matyók és barkók ősei), besenyők (talán Bosznia névadói?) és kunok a szittya-hun, vagy a török népekhez-nyelvekhez álltak-e közelebb. Az bizonyos, hogy mindenképpen jelentősen eltörökösödött etnikumokról van szó mind a három esetben, pontosabban, mire hazánkba jutottak, már a nyelvük elég sok türk elemet tartalmazott. Bár megjegyezném, hogy Horvát István szerint a hun és a kun nemzet egy és ugyanaz, amely feltevés valóban elgondolkodtató!
Meg kell említeni a ma is élő baskírok népét a mai Oroszország területén, az Ural vidékén. Meglepően sok közös hagyományunk van velünk, és ott élnek, ahol Iulianus barát magyarokat talált a XIII. században. A X. századi arab történetírás rendszeresen együtt emleget minket velük, illetve össze is kever. Nyelvüket ma a török nyelvek közé sorolják, de figyelembe kell venni azt, hogy felvették az iszlám hitet, a török-tatár népek közvetítésével. A mai, törökös nyelvük pedig ugyanúgy alakulhatott ki, mint ahogyan jelenleg szinte az egész mohamedán Közel-Kelet és Észak-Afrika arabul beszél, szintén a moszlim vallás hatására. Többé-kevésbé ők is szittyáknak tekinthetők, ugyanakkor nem csak nyelvileg, hanem embertanilag is kevertebbek, európai, kaukázusi és mongolos vonásokat egyaránt hordoznak. Baskíriát, a Volga, a Káma és a Belaja folyók vidékét az elferdítők ma magyar "őshazának" tartják, de az itt leírtak figyelembevételével ez a térség csak egy állomás volt a sok közül.
A finnugoristák és szolgai követőik a szkítákat, a szarmatákat és az alánokat többnyire iráni, míg a hunokat és az avarokat rendszerint török törzseknek tartják, de a hamisításoknak ebben a részében ők sem egységesek.Megértenénk-e a 2500 évvel ezelőtti szkíta beszédet? Kizárt dolog! Már a 800 éves Halotti Beszéd is szinte érthetetlen, akkora változáson ment keresztül anyanyelvünk. Ugyanakkor az is bizonyos, hogy igen könnyen menne annak megtanulása, hiszen a nyelvtana, a logikája szinte ugyanaz.
A szittya népek-törzsek egyetlen fennmaradt képviselője a magyar nemzet. Mi a fenti népcsoportok leszármazottainak, kulturális, nyelvi és genetikai örököseinek tekinthetjük magunkat.

A szkíta birodalmak

Scythia - Sarmatia: A területek elhelyezkedése már korábban ismertetésre került. A legnagyobb kiterjedése idején a Kr.e. VII. században "Madyes" (Megyés? Magyar? Meggyes?) vezér elfoglalta szinte az egész Közel-Keletet néhány évtizedre: Médiát, Asszíriát. Betörtek Palesztinába és Egyiptomba is. A bibliai Magóg, Góg testvérének a neve nem véletlenül hasonlít hangzásában Magorra, Hunor testvérére. Ebben is a "magyar" szót kell keresnünk, jól tudta ezt Ady Endre is. A rabló hadjáratok a X. század végéig jellemzőek voltak a magyarságra. VI. Mithridatész pontoszi király Kr.e. 110-ben legyőzte a királyi szkítákat. Szkítiában őket ekkortól felváltották a szarmaták, akik sokat harcoltak a Római Birodalom ellen. A Kr.u. IV. századig maradt nyomuk ezen a vidéken. A dák birodalom fővárosa, Sarmizegethusa is szarmata alapítású volt, mint ahogyan azt nevében is őrzi. Elfoglalták a mai Lengyelország területét, Sarmatiát is.
Pártus Birodalom (Parni): A szkíták egyik törzse, a pártus-párthosz-pártos vagy parni törzs Arsak (Uraság?) vezetésével alapította Kr.e. 238-ban. Kr.u. 224-ig állt fenn a mai Irán és Irak területén, amikor a perzsa Szasszanidák meghódították. Központja Ktesziphón városa volt. Elég gyorsan hátat fordítottak saját hagyományaikkal, azt alattvalóik perzsa és a görög kultúrájával pótolták, mondhatnánk, hogy elhellénesedtek. Ők voltak az egyetlen keleti birodalom, amelyet nem tudtak a rómaiak legyőzni. Egyiptom, Júdea, Nabatea és a görög államok mind kártyavárként omlottak össze a légiók támadása alatt, de ők megállították a büszke latinokat. Meglepő módon még a Kárpát-medencében is előfordultak olyan helységnevek, amelyekben a törzs neve felfedezhető, ilyen például Szeged római kori neve: Parthiscum.
Örményország: Ez valójában nem volt szittya alapítású, de itt hosszú ideig, Kr.e. 146-tól Kr.u. 428-ig a pártus Arsakidák egy mellékága uralkodott. Ez volt a legelső keresztény dinasztia, illetve állam.
Sakesztán (Szaka Birodalom): Kr.e. 130 körül alapították a "szakák" (szkíták) a mai Kelet-Irán és Pakisztán területén, ahonnan folyamatosan fenyegetés alatt tartották Perzsiát és Indiát.
Kusán Birodalom (Indo-Szkíta Birodalom): A kusán törzs királya, Kadfiz Kudzsula (Gyula?) alapította Kr.u. 15-ben, amikor meghódította az indiai Kasmírt. A hatalma alá tartozott Észak-India, a mai Afganisztán és Pakisztán, továbbá Khorezm és Kelet-Turkesztán, azaz a Turáni-alföld jelentős része. Szinte az egész Közép-Ázsia. A fővárosa Purusapura (ma Peshawar) volt. A pártusokhoz hasonlóan ők is kezdetben inkább a görög, később pedig az indiai kultúra hatása alá kerültek, ennek ellenére az uralkodókat zsinóros dolmányban, díszmagyarban ábrázolták. Kaniska (Kanizsa? Kenese?) nevű fejedelmük felvette a buddhista vallást. Az indiai tudósok és művészek nagy pártolóivá váltak. A II. századtól fokozatosan hanyatlik, aprózódik az állam, véglegesen 225-ben esik szét.
Fehér Hun (Eftalita) Birodalom: A Kínától északra élő hunok közül vált ki ez a törzs, akik Kr.e. 50 körül az Aral-tó környékén alapítottak államot. Rendszeres betöréseikkel dúlták fel főleg Perzsia és India államait. Kr.u. 477-ben rövid időre hatalmat szereztek Észak-Indiában. Az ottani Gupta Birodalom maharadzsáit Bengáliába űzték. Nem alapítanak itt tartós államot, kivonulnak, India apró királyságokra hullik szét.
Hun Birodalom: A hunok a történelem egyik legnagyobb birodalmát hozták létre. A Kr.u. IV. századig csak Ázsiában voltak jelen. Attila király uralma alá tartozott Ázsia területének közel egynegyed, valamint Európa területének is közel egynegyed része! Sokkalta nagyobb volt Nagy Sándor, a rómaiak vagy az arabok államánál! Kínától a La Manche-csatornáig terjedt ki. Közép-Ázsiában a Kr.e. II. évezredtől az egyik legfontosabb hatalom, de csak 372-től Balambér király növeli a kiterjedését európai irányba. Ázsiai erejük csúcspontját az jelentette, amikor elfoglalták 316-ban Csangant (ma Hszian), Kína akkori fővárosát. Legnagyobb kiterjedését Attila, "Isten ostora" idején érte el. Furcsa, hogy amíg az Egyesült Államokban személyének óriási kultusza van, addig nálunk szinte nem is tanítanak róla semmit. Halála után (454) a birodalom kisebb darabokra esett szét, de az utódok továbbra is fontos tényezőt jelentettek az akkori politikában. A Kárpát-medencében élő hunok Erdélyben maradtak fenn, mint a székelyek ősei.
Avar Birodalom: A hunok egyik utódállama volt, 557-ben alapították a türkök ellen fellázadó, bizánciakkal és longobárdokkal szövetkező avarok. Szintén egy tehetséges hadvezér, Baján fejedelem (kagán) nevéhez fűzhető a virágkora. A fennhatósága alá tartozott Szkítia nagy része a Balti-tengerig, a Kárpát-medencét is beleértve. A birodalom a szlávok Samo vezette lázadásával kezdett hanyatlani, ami 627-ben tört ki. A végső csapást a frank Nagy Károly méri rájuk, aki 791 és 803 között a Tisza jobb partjáig meghódítja a birodalmat. A nyugati avarok meghódolnak, meg is keresztelkednek. Árpád bejövetelével az itt élő avarok a magyarságba olvadnak.
Óbolgár Birodalom: A kora középkorban a "bolgár" név alatt nem a mai balkáni szláv népet értették, hanem a hunok Volga-menti törzsét, ahonnan a nevük is származik. 634-ben Kuvrát, Attila fiának, Irnáknak a leszármazottja a Gyula (Dulo) nemzetségből fellázad az avarok ellen és független államot alapít. Fiai között több részre szakad az országa, amelyek külön-külön irányba terjeszkednek. Az egyik fiú, Bezmér 677-ben (esetleg 670-ben) a Kárpát-medencébe vezeti seregét, ahol beolvadnak az avarokba. Egyik öccse, Iszperik (Aszparuk) 678-ban az Al-Duna vidékre, a mai Bulgária területére vonul, leigázza az itteni hét ó-szlovén nemzetséget. Itt ekkortól megindul a szlávokkal való keveredésük, illetve a helyi szláv nyelv felvétele. A balkáni bolgár állam első három dinasztiája, a Gyula (Dula), az Ukil és a Krum (Korom?) nemzetség mind hun eredetű volt. 864-től ők már orthodox keresztények. A XI. századra végleg elfelejtik őseik nyelvét, annak a helyét a szláv alattvalók beszéde veszi át. A Volga-Don vidéki bolgárok, Fehér-Bolgárország népe 920-ban Álmos fejedelmük (a mi Álmosunk névrokon távoli unokaöccse!) alatt felvette a muzulmán hitet. 969-ben az oroszok nagy erejű támadást intéznek ellenük. Ekkor egy csoportjuk, Béla, Hetény és Baksa vezetésével Magyarországra menekülnek, befogadásra találtatnak.Mohamedán hitüket még évszázadokig megtartják, őket nevezik az itteni magyarok izmaelitáknak vagy böszörményeknek. Fehér-Bolgárország a mongol-tatár támadás alatt omlik össze és tűnik el.
Magyarország: Mi vagyunk az utolsó szittya-hun birodalom! Csak mi őriztük meg őseink nyelvét, itt az ideje, hogy minél többet felkutassunk őseink történetéről és kultúrájáról is! A magyar állam megalapítása 895 körül Turul nembeli Álmos fia Árpád nevéhez fűzhető, bár a X. században, a "kalandozások korában" az egyes törzsfők és az összesen 108 nemzetség csak kivételes esetekben vetették magukat alá Árpádnak és utódainak. Így a korai állam csak laza törzsszövetségnek tekinthető. A kereszténység felvétele után a területek gyarapítása tovább folyt, szinte az egész Közép-Európa a magyarok hűbéresévé-alattvalójává vált. Könyves Kálmán 1105-től Horvátország és Dalmácia; II. (Vak) Béla 1139-től Ráma (Bosznia); Imre 1201-től Szerbia; II. András 1205-től Halics (Galícia) és Lodoméria (Vlagyimir-Volinszkij); IV. Béla 1233-tól Kunország (Havasalföld); V. István pedig 1270-től Bulgária királya lett. Ezek a területek, az úgynevezett mellékországok nem csak üres címek voltak, hanem felettük folyamatosan felügyeletet gyakoroltunk egészen Hunyadi Mátyás haláláig! Mohács, majd Trianon katasztrófáit azonban máig nem tudtuk kiheverni.
Büszkén kijelenthetjük hát, hogy 2000 esztendőn keresztül, a szkítáktól egészen Mohácsig mi voltunk folyamatosan a világ egyik legjelentősebb nagyhatalma.

Pilgrim hamisítása

A történelemtorzítók sokszor azzal próbálnak takarózni, hogy a hun mondavilág hamis forrás alapján került a magyar hiedelemvilágba. Azt állítják, hogy Pilgrim, passaui püspök összegyűjtve a hun mendemondákat, "minden alap nélkül azt terjesztette", hogy a hunok azonosak a magyarokkal. Így ezt az azonosságtudatot a XII. századra csak ezeknek a műveknek a hatására tette magáévá népünk, azelőtt semmilyen szittya-hun hagyomány nem volt ismeretes.
Ki is volt ez a Pilgrim? 971 és 991 között a bajorországi Passau püspöke, aki magasröptű terveket dédelgetett. Ő akarta megtéríteni a többnyire pogány magyarokat, azokat egyházmegyéje alá szándékozta kényszeríteni. Térítőket küldött hazánkba, azonban 974-ben Géza II. Ottó császár és a püspök ellen fordult. A térítőket hazazavarták, vitézeink pedig többször feldúlták Passaut. Az ellenséges viszony a főpap haláláig fennmaradt. Pilgrim nevéhez fűzhető az Attila-mondakör germán változatának az összegyűjtése. Ez nagyon távol áll a mi Attila-mondáinktól, ugyanis erősen összekeveredett a frank és burgund történelemmel és mondavilággal. Ne feledjük: Mindkét nép hun alattvaló volt! Ebből a gyűjteményből alakult ki később a "Nibelungok gyűrűje" mondakör.Csak innen vesszük hun őseinket? Nézetem szerint ez a megállapítás minden alapot nélkülöz. Miért is?
1. A Nibelung-monda egyáltalán nem említi a magyarokat, ahogyan a hun eredetmondát sem. Annak régebbi, hun változatát Prokopiosztól (VI. század), a magyart Anonymustól ismerjük a legkorábbról. Akkor hogyan terjesztette el állítólagos nézeteit, ha azokat soha nem is vetette papírra?
2. Pilgrim nem igazán szerethette a pogány magyarokat. Miért foglalkozott volna az eredetünkkel? Miért akarta volna pogány hagyományainkat erősíteni, ha keresztényekké szeretett volna minket tenni? Nem állt volna érdekében!
3. Az Attila fiáról szóló Csaba-monda sehol máshol, sem keleten, sem nyugaton nem jelenik meg, csak a magyar forrásokban. Ugyanakkor Csaba név igen gyakori volt már Szent István idejében is. Hogyan lehetséges, ha mindez a XII. századi képzelet szüleménye lenne, nyugati hatásra?Ugyanakkor van egy másik nézet is. A német tudós, Alois Schröfl bizonyítékokat talált arra nézve, hogy a Nibelung-monda megalkotása pont fordítva történt: Pilgrim Géza vendégszeretetét élvezve Esztergomban írta meg a mondakört, a magyar-hun regék alapján! Eszerint ez az egész pont fordítva történt, Pilgrim vett át tőlünk mítoszt, nem mi őtőle.

A sumér rokonság

Régóta felvetődő kérdés, hogy vajon az emberiség egyik legrégebbi civilizációja, a kerék és az írás feltalálói, a dél-mezopotámiai sumérek (szumírok) rokonaink voltak-e? Annyi bizonyos, hogy a nyelvük nem állt rokonságban sem az indoeurópai, sem a sémita-hamita nyelvekkel, nagy valószínűség szerint turáni (urál-altaji) "ragozó" nyelvet beszéltek. Ebben ma már a modern tudomány egyetért. Így megállapítható, hogy sokkal közelebb állnak hozzánk, mint az előbb említett másik két csoport tagjaihoz. Milyen érvek szólnak a rokonság mellett?
1. Meglepően sok nyelvi hasonlóság. Például magukat nem sumérnak, hanem "emegir"-nek hívták, amely kissé emlékeztet a "magyar" szóra. Városaik neve is ismerősen cseng: Úr, Uruk, Kis stb. Még számos rokon vonás felfedezhető.
2. Nimród mondai alakja megjelenik mind a magyar (Nemrót vagy Ménrót néven), mind a sumer-mezopotámiai mondavilágban, mint ahogyan a Bibliában is. Lehetséges, hogy a bibliai alakot szőtték bele a középkori magyar írók a történeteikbe, de meg kell jegyezni, hogy nem mindig követik a Szentírás sorait. Az Írás szerint Nimród Kám leszármazottja, míg a magyar források, Kézai és a többiek azt állítják, hogy Jáfet utóda. Ha az Ótestamentumból vették volna, amit valószínűleg minden középkori keresztény krónikás szinte szóról szóra ismert, akkor miért nem másolták le pontosan azt a családfát? Valószínűleg a kereszténységnél régebbi hagyományról van szó.
3. Ahol a sumérek éltek, ott később a szkíták is többször megjelentek, tehát a vándorlásuk nem ütközhetett akadályba.
Néhány hasonló szó:Magyar - SumérAdni - AdimApa - AbaAra - AriAtya - AddaBorjú - BuruNéni - NinOstor - Us-tarŐs - UsTan - Tan-Ság toldalék - -SagSzita - SzitaÚr, Ember - ÚrVér � Uru
1961-ben az erdélyi Tatárlakán olyan agyagtáblát találtak, amelyen képírásos szöveg található. Leginkább a sumér ékírásra hasonlít, de a székely rovásírással rokon vonásokat is fel lehet fedezni rajta. Ugyanakkor a korai sumér ékírásos szövegeknél régebbi: Míg a legrégebbi uruki feliratok Kr.e. 3500 körül keletkeztek, addig a tatárlaki lelet a radiokarbon vizsgálat szerint Kr.e. 4500 körül íródott! Elgondolkodtató lelet, amelynek alapján előbb-utóbb teljes feltárásra vár a turáni-sumér-ősszittya európai kultúra.Ha rokonság közöttünk tényleg létezik, az nagyon régi időkig nyúlik vissza, azt sem állíthatjuk biztosan, hogy a szittyák, majd a magyarok egyenes lemenői lettek volna a suméreknek.Éltek, illetve élnek más, valószínűleg ragozó turáni nyelvű népcsoportok is, amelyeknek rokonsága szintén gyakran felvetődik, nem alaptalanul. Ilyenek az elamiták, a médek, a hurriták, az urartuiak, az etruszkok és a baszkok is.

Az amazonok legendája

Ez egy szkíta eredetű mondából került a görög mitológiába. Eszerint a Fekete-tengertől északra élő amazonok női törzsének a tagjai csak gyermeknemzés céljából érintkezhettek a férfi szittyákkal. Később ezekből a kapcsolatokból születtek a szarmaták, a hiedelem szerint.Egy másik legenda szerint a szarmata asszonyok akkor házasodhattak, ha a harcban legalább egy embert megöltekValószínűleg az anyajogú társadalomra utalhatnak ezek a görög feljegyzések. Mindenesetre hatottunk a görög mondavilágra is.

Nyereg, kengyel, szablya, gomb, nadrág

A szittya-hun népek már az ókorban rengeteg találmánnyal ajándékozták meg az emberiséget.
Ilyen fejlesztés volt a kengyel és a nyereg is. Ez volt az oka, hogy sem a görögöknek, sem a rómaiaknak nem volt saját ütőképes lovasságuk, ugyanis nem ismerték, nem használták a kengyelt. A nyerget már az ókorban átvették mind az európai, mind az ázsiai népek. Azonban a kengyel jelentőségét csak az avarokat legyőző frank Nagy Károly ismerte fel, ennek a használata nyugaton csak 800 után terjedt el.
A korai szkíták és szarmaták egyenes kardot használtak, de a hunok elkezdték azt meghajlítani, hogy ezzel hatékonyabb vágófelületet nyerjenek. Görbe kardok korábban is léteztek, de azok inkább a mezőgazdasági sarlóhoz álltak közelebb. Az ívkülső vágóéllel és a belső, úgynevezett fokéllel kialakított hun szablya a IV-V. századtól az egész Keleten elterjedt. Nemcsak Attila, de az arab kalifák is ezzel győztek le ellenségeiket. Ez a szablya egészen Malaysiáig, illetve Afrikában Zanzibárig használatos lett. A XVIII-XIX. századtól egész Európa már ezt használta lovassági fegyverként, bár sokszor a lényegét, a fokélt hagyták le róla.
Ezekből a fegyverekből merítették az ötleteiket a kínai kardcsiszárok is, hogy sajátos szablyáikat kifejlesszék. (A vasat és megmunkálását is valószínűleg a hunok jutatták el a korábban csak a bronzot ismerő Kínába). Ezeket a kínai szablyákat módosította tovább aztán 800 körül a japán Jaszacuna mester, kialakítva ezzel a katanát, a szamurájok híres kardját. Mindennek tehát hun előzményei voltak.
Talán a nadrág is szittya eredetű - a népies, bő gatya biztosan az -, bár egyes források ezt cáfolják. Tökéletes ruhadarab a lovagláshoz, míg a görög-római tunika erre kevéssé volt alkalmas.

A Kínai Nagy Fal

A világ legnagyobb építménye egy kicsit a mi nevünkhöz is kapcsolódik: Ha mi nem vagyunk, a Nagy Falra nincs szüksége a kínaiaknak. Ugyanis a hunok támadásainak a visszaverésére épült. Hogy büszkék lehetünk-e rá? Kétségtelen, hogy az akkori erőnket bizonyítja.Még ennél is büszkébbek lehetünk rá, ha belegondolunk, hogy a világ legnagyobb erődítménye sem tudott ellenállni a hun harcosoknak, hiszen számtalanszor áttörtük azt.
Velence városa
Ezzel a gyönyörű olasz várossal kapcsolatban is hasonló a helyzet, mint a Kínai Nagy Fallal. 452-ben, Attila, itáliai hadjárata során Aquileia városa ellen indult. A félelmetes hunok közeledtének hallatán a város lakosai fejvesztve menekültek, meg sem álltak az Adriai-tenger partjáig. Itt aztán a biztonságos lagúnákon - a Venetia-parton - építették fel cölöpökre új otthonukat.Nélkülünk ez a település nem lenne itt.

A magyar írás

Tévedés lenne azt feltételezni, hogy a magyarok nem tudtak írni-olvasni a kereszténység felvétele előtt. A székelységnél a XVII. századig fennmaradt az ősi magyarok írása, a rovásírás.
Valószínűleg a Föld legrégebbi írásából, a sumér ékírásból származik. Igen hasonló a türk népek hagyományos rovásírásához, sőt rokon vonásokat mutat a régi itáliai etruszk írással is. A svájci Anniviers-völgyi hunoknál is fellelhető egy változata. A nagyszentmiklósi (valószínűleg) avar kincseken is rovásírásos feliratok olvashatók. Nemcsak a székelyek használták, a középkori leleteken az egész országban előfordul. A kereszténység felvétele után az egyház igyekezett visszaszorítani a használatát, hiszen az állt az érdekében, hogy a latin betűk kerüljenek használatba, amelyeket természetesen csak a papok ismertek.
Két fő változata alakult ki a középkorban: A székelység, illetve a pálos szerzetesek által használt ábécé. Kezdetben jobbról balra használták, gyakran kihagyva a magánhangzókat, mint azt a keleti írásmódok ma is gyakran teszik. A hosszabb feliratok úgynevezett busztrophedón módszerrel készültek, "ahogyan a bika szánt". Ez azt jelenti, hogy az irány soronként váltakozik, az első balra, a második jobbra tart és így tovább. A keleti írások - ilyen az arab és a héber - többnyire jobbról balra, míg a nyugatiak - például a latin, a görög és a cirill - balról jobbra haladnak. Az ősi időkben a görögöt is használták írásukat busztrophedón módszerrel, tőlük származik ez a szó is. Ez később eltűnt.
Tehát a rovásírásunk balról jobbra, valamint jobbról balra egyaránt használható. Azt, hogy éppen melyik irányba haladjon az olvasó szeme, a betűk alakja dönti el. Egyértelműen mutatják, hogy merre is írták a szöveget.Mivel az emberiség többsége jobbkezes, ezért az utóbbi módszer segítségével kevésbé maszatolja el a már leírtak tintáját. De ha nem? Mi van a balkezesekkel? Számukra sokkal nehezebb feladat az írás tisztaságának megőrzése, amelyre a rovásírás megoldást adhat.

A legtöbb szót tartalmazó nyelv

Ez a magyar: Kb. 1. 000. 000 szót használunk, magunk mögé utasítva az angolt, ahol "mindössze" kb. 600. 000-et ismer a tudomány. A miénk a világrekord!

Az első keresztény uralkodó a világon

Kissé leegyszerűsítve mondhatjuk azt, hogy magyar ember volt. Csak éppen nem magyarok felett uralkodott. Örményországban a szittya eredetű pártus Arsakida dinasztia viselte a királyi méltóságot Kr.e. 146-tól Kr.u. 428-ig. Ez a parthiai Arsakidák oldalága volt. Ebből a családból származott III. (Nagy) Tiridatész (ez a görög névváltozata, örményül Derdátnak hívták). Kr.u. 305-ben a világ uralkodói közül elsőként vette fel keresztény vallást, megtérítve az egész népét. Nagy Constantinus római császárt jóval megelőzte, aki csak 313-ban ismerte el a keresztény vallást. Lehetséges, hogy a magyar Szent Korona is számára készült, majd az avarokon és a frankokon keresztül jutott vissza hozzánk.A szittya-párthus-magyar rokonságot figyelembe véve kijelenthetjük, hogy ebben mi voltunk az elsők.

A millenniumi ünnepségek

Az utóbbi néhány év a millennium és a mille-centenárium ünneplése jegyében telt el. 1995-96-ban a "honfoglalás", míg 2000-ben az államalapítás évfordulóit ültük. Közben lelkesen ment a hivatkozás az 1896. évi millenniumi ünnepségekre vonatkozóan. De hát mire is emlékeztek őseink néhány emberöltővel ezelőtt? Akkor emléktörvény született az események fényének emelése céljából. Nézzük, hogy is szólt ennek a pontos szövege:"A magyar állam 1896-ban ezeréves megalapításának és fennállásának ünnepét üli. A törvényhozás ennek emlékét a következőkben örökíti meg:
1. §. A magyar szent korona országainak törvényhozása vallásos áhitattal ad hálát az isteni gondviselésnek, hogy az Árpád és vitéz hadai által megalapított hazát oltalmába fogadta, fejedelmeit bölcsességgel, népét erővel és önfeláldozó hazaszeretettel megáldotta és az országot jó- és balsorsban segítve, annak létéletét ezer éven át sok viszontagság között is fenntartotta.
2. §. Ezen ünnepélyes alkalommal az országgyűlés mindkét háza legmélyebb hódolattal járul ő császári és apostoli királyi felsége I. Ferenc József elé, akinek dicsőséges uralkodása alatt az ország alkotmányos szabadsága és zavartalan fejlődése biztosítva van. Magyarország és társországainak apostoli királya viszont törhetetlen bizalmát nyilvánítja szeretett népének hűségében. Szilárd alapjai ezek annak az áldásos összhangnak, melynek ereje a jövendő századok biztos haladásának is zálogát képezi.
3. §. A törvényhozás a kegyelet, hódolat és a királyi hajlandóság eme nyilatkozataival a magyar állam ezeréves fennállásának emlékét örök időkre törvénybe iktatja.
4. §. E törvény 1896. június 8. mint ő császári és apostoli királyi felsége dicsőséges megkoronáztatásának évforduló napján lép életbe; ugyanazon napon úgy az országgyűlés mindkét házának együttes ülésében felolvasandó, mint a magyar korona országainak minden községében közzéteendő és kőbe vésve az országházban megörökítendő."Jól olvasták ezeket a veretes, kommunista méregtől mentes sorokat: 1896-ban az államalapítás ezredik esztendeje emlegettetik. Szó sem esik honfoglalásról vagy a magyarok bejöveteléről. A hivatalos vélemény szerint tehát 896-ban Árpád vezér már az állam alapjait vetette meg. Félreértés ne essék, távol álljon tőlem, hogy Szent István egyszáz évvel későbbi érdemeit lebecsülném. A kereszténység felvétele, a többi európai állammal való békés közeledés megvalósítása, az államhatalom megszilárdítása nem csekélység. Csak éppen az államiságot nem ő vetette meg, az már ekkor régen megvalósult. Száz éve tehát még köztudott volt, hogy mikor érkeztünk hazánkba és hogy ki volt az államalapítónk, de a komcsi hazugságoktól még mindig nem tudtunk megszabadulni.

A honfoglalás

A "hivatalos" ideológia szerint 895 előtt nem élt magyar vagy rokon nép a Kárpát-medencében. Ez annyiban igaz lehet, hogy akik itt éltek, azok nem használhatták általánosan a "magyar" nevet. Azonban úgy, ahogyan a finnugor eredetünk elméletét ideje, hogy elvessük, a szittya-hun származás jegyében kell a bejövetelünk időpontját megállapítani.
Mint láttuk, 1896-ban sem a honfoglalást, hanem az államalapítást ünnepeltük. Feszty Árpád festményének sem a "Honfoglalás", hanem a "Magyarok bejövetele" a címe. Ekkor, a kommunizmus előtt ez még így élt a köztudatban. A magyar történetírások: Anonymus "Gesta Ungarorumja"; Kézai Simon "Magyar Krónikája" és Kálti Márk "Képes Krónikája" egyaránt első (hun) és második (magyar) bejövetelről tanúskodnak.
László Gyula régész szerint a magyarok "kettős honfoglalás" útján kerültek hazánkba. Ugyanis leletek alapján bizonyította, hogy az avarok egy része már biztosan magyar volt. Ez a nézőpont többé-kevésbé elfogadottá vált, legalább túllépett a "marxista tudomány" dogmáin. Kétségtelenül nemes szándék vezérelte László Gyulát, de a magyarság jelenlétét még korábbról kell keresni.A történelmi források alapos vizsgálatával az alábbiakat lehet megállapítani: Tudjuk, hogy szkíták már a Kr.e. VI. században éltek a mai Magyarország területén. Hogy mikor érkeztek, arra nézve nincsenek pontos adatok. A szittya rokonság figyelembevételével őket tarthatjuk az első magyaroknak hazánkban! Túlzás lenne azt mondani, hogy a terület egyeduralkodói voltak, hiszen valószínűleg keltákkal és dákokkal osztoztak a vidéken, de itt voltak. Helységneveket is hagytak maguk után, például a Maros folyó nevét. Miután Mithridatész vereséget mért a "királyi szittyákra", Kr.e. 110 után őket követte a következő szittya népáramlat, a szarmatáké (szár-magyarok?), illetve a jászoké (jazigok), akik a Kárpát-medencében is átveszik a hatalmat. A korábban ékezett szkíta rokonaik vélhetőleg összeolvadtak a jövevényekkel.A jászok betelepítéséről a középkori magyar feljegyzések nem szólnak, míg a besenyőkéről, kunokéról igen. Az is biztos, hogy amikor a kunok területet kaptak a királytól, a jászok már itt voltak. Nyelvükben pedig soha nem különültek el a magyaroktól. A római írások szerint a jászok az Alföldön éltek, ahol a mai napig is fontos néprajzi egységet alkotnak. Erre csak az lehet a magyarázat, hogy ez a magyar népcsoport folyamatosan itt élt legalább Krisztus születése óta!
A szarmaták másik része pedig a rómaiak szerint folyamatosan jelen volt egészen a hunok érkezéséig, tehát alapos okunk lehet azt feltételezni, hogy beleolvadtak ebbe az igen közeli rokon népbe.
A magyar hagyomány szerint az első bejövetel a hunoké volt, akik először 376-ban járnak hazánkban, majd Pannóniát 433-ban kapták a római császártól. A székely hagyományok szerint ők az Attila halála után Erdélybe menekült a hunok egy része. Anonymus és Kézai Simon is egyértelműen állítják, hogy a székelyek itt maradt hunok voltak, akik fogadták Árpádot annak bejövetelekor. Az is tény, hogy a svájci Anniviers-völgyi hunok helységneveiben gyakran fordul elő a "szék" szó.
Tudjuk, hogy az avarok nyelve megegyezett a hunokkal. László Gyula szerint az avarok egy része, talán akik 677-ben (esetleg 670-ben) Bezmér vezetésével az Óbolgár Birodalomból érkeztek, már magyar nyelven beszéltek. Ha pedig az óbolgárok magyarok voltak, akkor a hunok is magyarok voltak, ahogy az avarok is. Avarok pedig folyamatosan fellelhetők voltak térségünkben a hét törzsfő bejöveteléig. Valószínűleg azonban a "magyar" elnevezést még nem használták egységesen.
Abban mindenki egyetért, hogy 895. körül nagyszámú népesség volt a Kárpát-medencében, illetve az is valószínű, hogy többen éltek itt, mint Árpád jövevényei. Ha mindannyian szlávok lettek volna, akkor túlnyomó többségben lettek volna, majd a hét vezér népe elszlávosodott volna, úgy, ahogyan az megtörtént Bulgáriában is a hunokkal. Ez általános törvényszerűség, így történt a normannokkal is Normandiában, Szicíliában, Angliában és Oroszországban, a pártusokkal Parthiában, vagy a frankokkal Franciaországban. De nem ez történt, nem lettünk szlávokká, hanem megőriztük nyelvünket és kultúránkat, mert már akkor is mi éltünk itt jelentős többségben.A 895. évi beáramlás csak az utolsó hullám volt. Az első a szkítáké, a második a szarmatáké, a harmadik a hunoké, a negyedik az avaroké, az ötödik az óbolgár-hunoké, míg a hatodik a magyaroké. Nem egyes-kettős, hanem (legalább) "hatos" honfoglalásról beszélhetünk. Zsidók talán már 2000 éve (a rómaiakkal érkezve) élnek hazánkban, szlávok már 1400 éve, de mi mindannyiuknál is régebben. Büszkén kijelenthetjük, hogy mi már legalább 2500 esztendeje itt vagyunk!

A világ első parlamentje

A Guiness Rekordok Könyve (1992. évi kiadás) szerint a legrégebbi ma is működő törvényhozó testület az izlandi "althing", amelyet 930-ban alapítottak. Valószínűleg elkerülte a figyelmüket a magyar történelem. Országgyűlésünk ugyanis már 896-ban összeült Pusztaszeren, így jóval öregebb.
Egyes tankönyvek szeretnék parlamentáris hagyományainkat meghamisítani azzal, hogy lebecsülik a pusztaszeri, illetve azt ezt követő rendszeres Országgyűlések és törvénylátó napok jelentőségét, pedig azokat nem csak az Aranybullát követően kezdték összehívni. Nyugodt szívvel és büszkén állíthatjuk azt is, hogy nincsen még egy nemzet, ahol a jogállamiságnak és a parlamentarizmusnak ilyen ősi hagyományai lennének. Ezek a hagyományok pedig még Árpádnál is öregebbek, valahol a szkíta törzsszövetségben gyökereznek. Nagyon találóan fogalmazta meg a tudós Nemeskürty István: "Sehol Európában nem létezik a mi régi alkotmányunkhoz hasonlítható."

Magyarország első királyi dinasztiája

Máris mondanánk: Az Árpád-ház volt az. Ez így igaz, de nem az volt a neve. Ez az elnevezés csak később keletkezett. Az összes korabeli feljegyzés Turul nemzetségéről szól, nem Árpád nemzetségéről. Néha említik István nemzetségének is, de Árpádoknak soha.
Hogy ez a Turul létező emberi ős, vagy szent totemállat volt-e, azt már szinte lehetetlen kideríteni.
Leányági leszármazottaikat szinte minden európai uralkodóházban, sőt több magyar nemesi családban is meg lehet találni. Mondhatnánk azt is, hogy Európa őseiről van szó. Ezen lemenők között sokszor olyan magyarellenes gonosztevőkre is lelhetünk, mint például Julius Haynaura, a szabadságharc hóhérára. Ő a hesseni hercegi családtól származott, akiknek az ősanyja Magyarországi Szent Erzsébet volt.

A Szent Korona szétbarkácsolása

A magyar történettudomány egyik legvitatottabb kérdése az, hogy hol, mikor és hány darabban keletkezett a magyar államiság jelképe, ez a szó szoros értelmében "szent" jelkép.
Mégpedig azért szent, mert nincsen még egy nép, ahol ennyire fontos lenne, nálunk ugyanis nem "csak" uralkodói jelkép, vagy koronázási ékszer. Hazánkban nem lehetett az uralkodó mindennapi használati tárgya, csak egy alkalommal részesítették abban a kegyben a királyokat, hogy annak szentségében részesüljenek. A Korona volt maga az állam, maga az uralkodó! Akinek nem volt a birtokában (nem a fején!) nem volt jogcíme az országlásra!Egyes történészek megkísérelték megszentségteleníteni egységét azzal, hogy azt állították, kettő darabból készült, különböző korszakokban. Pedig semmilyen korabeli forrás nem utal ilyen "barkácsolásra", emberemlékezet óta egységként létezett, ahogyan azt a legújabb tudományos kutatások is bebizonyították. A vak is láthatja, hogy az abroncs és keresztpánt szervesen összetartozik, a keresztpánt külön nem is lehetne fejre illeszthető.
Az bizonyos, hogy Szent István király II. Szilveszter pápától kapta. De fennmarad a kérdés, hogy vajon abban az időben keletkezett-e? Az ötvösmunka mutat X. századi itáliai jegyeket, de még több görög vonást. A Csomor Lajos, Pap Gábor és más tudósok által szorgalmazott elmélet szerint ennél sokkal régebbi darabról van szó: Valamikor Kr.u. 303 és 795 között keletkezhetett a Kaukázusban, talán Örményországban. Lehetséges, hogy III. (Nagy) Tiridatész, a keresztény pártus-szittya király szent jelképe lett. Az örményországi szittya uralkodócsalád letűnése után a hunok vagy az avarok szerezték meg. Az avaroktól pedig a frank Nagy Károly szerezte meg, a híres "avar kincsekkel" együtt. Tény, hogy a magyar kalandozások korában rendszeresen olyan "célpontok" ellen keltünk hadra, ahol ezekből az avar kincsekből őriztek! A pápa pedig végül nem elkészíttette, hanem visszaadta a Koronát a jogos tulajdonosának, a szittyák és avarok utódjának, a magyarságnak. Ezt az elméletet elég sok bizonyíték támasztja alá.
Mindenestre azt le kell szögeznünk, hogy egy olyan tárgyról van szó, amely rejtélyes múltjával, titokzatos hatalmával kiemelt tiszteletet érdemel. Nem szabad hagynunk, hogy azt bárki is meggyalázza!

Európa megmentője

Az oszmán-törökök terjeszkedése a XIV. századtól a XVII századig valódi veszéllyel fenyegette az egész Európát. Thomas Macaulay, neves angol történész mondotta: "Magyarország nélkül lehet, hogy most Cambridge-ben és Oxford-ban a tanulmányokat törökül kellene folytatni."
Amíg hazánk többé-kevésbé sikeresen folytatta élethalál harcát az iszlám ellen, addig a Nyugat békében, biztonságban fejlődhetett. Nélkülünk a német államok, Itália, Franciaország vagy Anglia, sőt, az Egyesült Államok soha nem tartanának ott, ahol most. Nagy Lajostól Hunyadi Mátyásig többnyire sikeresen védtük meg a déli határainkat, azonban utóbbi királyunk halála után a nemesség széthúzása Mohács katasztrófájához vezetett. De a magyarság erejét és kitartását ezek után sem lehet lebecsülni, hiszen az átalakult végvári rendszert ezt követően sem voltak képesek a szultánok hadai tartósan áttörni. Két alkalommal ugyan eljutottak Bécsig 1529-ben és 1683-ban, de ez is csak azért sikerült nekik, mert a magyarság jelentős része Szapolyai János, illetve Thököly Imre vezetésével ekkor éppen a törökök oldalán állt.
Ha mi nem lettünk volna, a civakodó német államok ugyanúgy omlottak volna össze a moszlim roham alatt, mint ahogyan Bizánc vagy Szerbia, így a padisah megállíthatatlanul hatolhatott volna Európa szívébe.
Ezért lenne olyan fontos Európa összes lakosának (és az amerikaiak többségének is), hogy minden déli harangszó hallatán a hős magyar vitézekre emlékezzen.

A vallásszabadság

Nem szeretik a felsőbbrendűségi komplexussal küzdő népek hangoztatni azt a tényt, hogy az első ország, ahol a vallásszabadságot törvénybe iktatták, Magyarország, pontosabban Erdély volt. 1568-ban Torda városában az összeülő országgyűlés elfogadta azt, hogy: "Minden gyülekezet olyan prédikátort tarthasson, akinek a tanítása őnékie tetszik." Tehát amíg szerte Európában még lobogtak a máglyák a másvallásúak alatt, addig az elmaradottnak és primitívnek tartott Erdélyben már mindenki szabadon választhatott hitet magának a bevett vallások közül.

A márciusi 12 pont

1848. március 15-e óta eltelt 150 esztendő. Itt az ideje, hogy mérleget készítsünk arról, hogy mi valósult meg az akkor követelt 12 pontból:
1. Sajtó szabadsága, cenzúra eltörlése: E sorok leírásakor folyamatos támadások érik a Magyar Igazság és Élet Pártja elnökségi tagjait azzal az indokkal, miszerint gyűlöletet keltenek, illetve kegyeletet sértenek. Pedig nem állítottak semmi olyat, amely ne lenne igaz. 2001-ben még mindig ott tartunk, hogy rendőrségi házkutatást tarthatnak egy kerületi lap szerkesztőségében. Amíg a (George Orwell kifejezésével élve) "gondolatrendőrség" ma sem engedi, azt, hogy minden magyar ember kimondja azt, ami a szívén van, illetve amíg a magyar sajtó jelentős része idegen, magyarellenes kézen van, nem beszélhetünk sajtószabadságról!
2. Felelős minisztérium: Ez szerencsére megvalósult.
3. Évenkénti országgyűlést: Ezt még túl is teljesítettük, más kérdés, hogy mennyire alkalmasok a törvényalkotásra. Alkalmas lehet-e e feladatra, ha tagjai között olyan "képviselők" ülnek, akiknek már régen a szabadságvesztésüket kellene tölteniük?
4. Egyenlőséget: Vajon egyenlőség van-e egy olyan országban, ahol a kisebbségeknek több joguk van, mint a többségnek?
5. Nemzeti őrsereg: Jelenleg nincs ilyen fegyveres szervezet. Sajnos a jelenlegi szervek nem tudják elsődleges feladatukat, a megfelelő közbiztonságot megvalósítani.
6. Közös teherviselés: A jelenlegi adórendszer, a kommunista diktatúra terméke, képtelen ezt megvalósítani. Amíg a szegényekre szinte teljesíthetetlen terheket ró, addig a gazdagabb rétegek számára folyamatosan biztosítja az adókikerülés lehetőségét.
7. Úrbéri rendezés: Ez már megvalósult ugyan, de újabban kísérletek történnek a modern kori felélesztésre. Jelenlegi kormányfőnk idegen hatalmakkal alkudozik azon, hogy a magyar termőföld külföldi kézre kerüljön, ami a magyar mezőgazdaság tönkretételéhez vezetne.
8. Esküdtszék: Ez nincs ugyan, az igazságszolgáltatás nélküle is működik, bár nem mindig elfogadhatóan.
9. Nemzeti Bank: Jelenleg létezik, de a magyarellenes erők azon mesterkednek, hogy nemzeti valutánkat az idegen földről irányított euróval helyettesítsék.
10. A magyar katonáinkat ne vigyék külföldre, a külföldieket vigyék el tőlünk: Magyarországon 1944 óta vannak külföldi katonák, kisebb megszakítással. Németek, oroszok, amerikaiak: A lényeg ugyanaz, más népek érdekeit kiszolgálni. Közben a nemzet ellenségei háborúba, az amerikaiak Afganisztán elleni igazságtalan agressziójába próbálják hazánkat belerángatni.
11. A politikai státusfoglyok szabadon bocsátassanak: Pillanatnyilag ilyenek nincsenek, de amíg a véleményüket kifejteni próbálókat hatósági, illetve bírósági eljárással fenyegetik (lásd: 1. pont), addig ez a veszély fennáll.
12. Unió (Erdéllyel): A hálátlan Nyugat trianoni kényszerbékéje jelenleg sem került orvoslásra, a magyar haza továbbra is megcsonkítva sínylődik.
Nézzük csak: A tizenkettő pontból hét egyáltalán nem valósult meg, egy megvalósult, négy pedig igen ingatag. Ez hát az utóbbi 153 év mérlege!A magyar nemzet nem enged a negyvennyolcból!A revizionista jelszó, mint verscím: "NEM! NEM! SOHA!"Ezzel a címmel költeményt József Attila írt, 1922-ben. A bolsevikok szerették ezt a gyönyörű és megható alkotást kifelejteni a kötetekből. Az "Igazságot Magyarországnak" eszme mögé szinte az egész magyar irodalmi élet felsorakozott. József Attila is, ahogyan azt a "Tiszta szívvel" című műve "...se hazám..." sora is bizonyítja. A bolsik ezeket a gondolatait sem igazán kedvelték: "..dünnyögj el egy új mesét/a fasiszta kommunizmusét..".Juhász Gyula (műve: "Trianon") és Babits Mihály (műve: "Csonka-Magyarország") is "irredenták" voltak, mint az ezekből a címekből kiderül.

A Nemzeti Tanács, a Tanácsköztársaság és az MDP

A zsidóság mindig is aktívan vett részt a kommunista mozgalmakban. Marx Károly egy rabbi unokája volt. Aktívan szerepeltek az orosz hatalomátvételben és az azt követő diktatúrában, a Szovjetunió megalapításában. Zsidó volt Trockij, Zinovjev, Kamenyev és Kaganovics is.
Lenin többször külön dicséretben méltatta az izraelitákat a kozmopolitizmusuk és az antifeudalizmusuk miatt. Aktívan hangoztatta ezt az összefüggést Winston Churchill is. Szerinte a feudális sérelmek miatti bosszúvágy hajtja őket a bolsevik eszmékhez.
Magyarországon közvetlenül zsidó többségű hatalom először 1918-ban jött létre, amikor Károlyi Mihály kapott miniszterelnöki megbízást. Ő persze nem volt az, de a mögötte álló Nemzeti Tanács zsidó többségű volt.
Közvetetten már korábban is gyakorolták zsidók az uralmat: 1815-től a Rothschild-bankház pénze állt a Szent Szövetség, a Habsburgok és Metternich mögött. A Rothschildokat I. Ferenc császár emelte birodalmi bárói rangra. Az ő pénzükből és támogatásukból nyomták el a reformkori mozgalmakat, uszították nemzetünk ellen az évszázadok óta békében élő nemzetiségeket és verték le az 1848-49. évi forradalmat és szabadságharcot.
A hatalmat 1918-ban a Nemzeti Tanács nevű "junta" szerzi meg. A "tanács" elnevezés a "szovjet" szó fordításából ered. Az alapító tagok között többségben voltak a zsidók (pld. Jászy-Jakubovics Oszkár, Hatvany-Deutsch Lajos, Kunfi-Kohn Zsigmond), 11 fővel, a 8 magyarral szemben. Diktatórikus módszerekkel, a parlamentarizmus évezredes hagyományát mellőzve uralkodtak. Ők tehetők nagy részben felelőssé a magyarság eddigi legnagyobb, milliók életét megkeserítő katasztrófájáért, hiszen a hadsereg feloszlatásával, bűnös passzivitással és áruló antantbarátsággal kótyavetyélték el az ősi magyar földeket. A későbbi trianoni békeszerződés csak rögzítette ezt a kialakult állapotot.
1919. március 21-én Károlyi átadja a hatalmat a kommunistáknak, akik kikiáltják a Tanácsköztársaságot. Ennek a vezetőség már csak egyetlen magyar személyt tartalmaz: Garbai Sándort, a népbiztosok tanácsának elnökét. Az összes többi vezető (Kun-Kohn Béla, Korvin-Klein Ottó, Szamuely Tibor, Rákosi-Roth Mátyás, Böhm Vilmos, Landler Jenő stb.) mind zsidó volt. Ők voltak a sok áldozatot követelő vérfürdő főbűnösei.
1945 után sok zsidóban, olyanokban is, akik korábban elítélték a kommunizmust felébredt a bosszúvágy, hogy a németek és a hungaristák által elkövetett sérelmeket megtorolják a magyar és a német lakosságon. Így ekkor ismét rengeteg izraelitával találkozhatunk azok között, akik a muszka fegyverekre támaszkodva minden eddiginél több gaztettet és nagyobb kárt követtek el a magyar nép ellen. A bosszúvágyukat mindig is hangoztatták, Rákosi rendszeresen így kezdte beszédeit: "Tisztelt elvtársak! Kedves deportált testvéreim!". Sokkal nagyobb veszteséget okoztak hazánknak, mint Hitler és Szálasi. A vezetők szinte mindegyike zsidó: Rákosi-Roth Mátyás, Gerő-Singer Ernő, Péter-Eisenberger Gábor, Farkas-Wolff Mihály, Révai-Kahána József stb.. A gójokat folyamatosan eltávolítják a felelős pozíciókból, úgy látszik, hogy a nem zsidó nem is igazi kommunista: Szakasits Árpádot bebörtönzik; Kádár-Csermanek Jánost bebörtönzik, megkínozzák, kiherélik; Rajk Lászlót kivégzik; Nagy Imrének önkritikát kell gyakorolnia, később, '58-ban őt is kivégzik.
Nem szabad ezeket a tényeket elfelednünk, ahogyan azt sem, hogy a felsoroltak "szellemi" utódai ma is itt élnek közöttünk büntetlenül. A pártjuk, az MSZP, a Kun Béla alapította KMP, majd az ebből lett MDP és MSZMP jogutódja az egyik legnagyobb az országban.

Az Antifasiszta Koalíció

A II. világháború során az ellenséges hatalmak gyakran tüntették fel magukat az igazságosság, az emberi jogok és a demokrácia védelmezőjeként. Vajon mi volt ebből az igazság?Az Amerikai Egyesült Államok déli tagállamaiban ekkoriban - majd egészen a 60-as évekig - a négerek példátlanul hátrányos megkülönböztetésben részesültek, olyanban, amelyek még a Harmadik Birodalom antiszemita rendelkezéseinél is szigorúbbak voltak. Nem járhattak fehérekkel közös iskolákba, nem használhattak közös nyilvános illemhelyeket vagy fürdőket.Amíg a magyar kormány keményen fellépett a nyilaskeresztes mozgalom ellen (a horogkereszt használatát betiltották, Szálasit többször bebörtönözték; más kérdés, hogy a választási sikereiket tiszteletben tartva bejuthattak az Országgyűlésbe), addig Washington megtűrte a Ku-Klux-Klan működését, akik nyugodtan és büntetlenül tarthattak pogromokat, akár gyilkosságokat is elkövethettek megtorlatlanul!Az amerikaiaknak is voltak koncentrációs táboraik. A japán támadás után az országban élő japán származású lakosokat gyűjtötték be, 150 000 ártatlan embert, saját állampolgáraikat ugyanúgy, mint az illegális bevándorlókat. Válogatás nélkül mindenki ide került, faji szempontok alapján.Nem okozott számukra lelkiismeret-furdalást a civil japán lakosságra ledobott kettő nukleáris bomba, az emberiség eddigi legpusztítóbb fegyvere sem.Nagy-Britannia sem volt különb: A világ minden égtájára kiterjedő gyarmatbirodalom - főleg India - nyomorúságban tartott nem angolszász lakossága megtapasztalhatta, hogy milyen bánásmód jár őfelsége alattvalóinak. Amíg a londoniaknak választójog jutott, addig az indiaiaknak tömegbe lövetés. A Szovjetunió ugyanúgy részt vett Hitler szövetségeseként a háború megindításában, mint ahogyan azt a Molotov-Ribbentrop paktum rögzítette. Együtt tiporták el Lengyelországot, aminek befejeztével az "antifasiszta elvtársak" 4500 lengyel katonát mészároltak le a katyni erdőben. Az antiszemitizmus Sztálintól sem volt idegen: 1928-ban 150 000 zsidót száműzött a kelet-szibériai Birobidzsan környékére. Sztálin államában senki sem volt biztonságban. Sok millió "látogatója" volt a GULAG-táboroknak. Az áldozatok száma messze felülmúlta a nácikét. Hogy hány millióról van szó, az máig sem tisztázott.Közöttük a háború végén rendszeresen feltűnt a francia "állam" képviseletében Charles de Gaulle, mintha a franciák is a szövetségesek jelentős katonai erejét képviselték volna. Így volt mindez? A francia állam élén az alkotmányosan hatalomra jutott Pétain marsall kormánya állt. A német támadások idején a további francia veszteségek elkerülése érdekében megadta magát és Hitler szövetségese lett! Tehát nem egy lelkes antifasiszta, hanem egy náci szövetséges országról volt szó! Belpolitikájában is náci volt, kiszolgálta a németek érdekeit, zsidóellenes törvényeket hozott stb.. Közben a menekült de Gaulle önhatalmúlag magát nevezte ki az emigráns - tehát valódi hatalommal nem bíró - kormány élére. A gallok gőgösen parádéztak a győztesek oldalán, Németországban megszállási övezetet követeltek ki, de azt vélhetőleg senki sem vette észre, hogy Napóleon óta egy csatát sem tudtak megnyerni!Íme hát a díszes társaság, akik Európa felszabadítóiként ünnepeltetik magukat!

Trianon és a revízió

1920. június 4. napjához fűzhető a magyarság eddigi legnagyobb tragédiája. A trianoni békeszerződésben hazánk területének 2 / 3-ad részét, 5 millió magyar anyanyelvű lakosunkat veszítettük el.A gyalázat nem ekkor, hanem 1918 októberében azt követően kezdődött, hogy Károlyi Mihály hatalomra jutott. Anarchikus állapotokat keltett az országban, hadügyminisztere, az alkoholista Linder Béla feloszlatta a hadsereget, "nem akart többé katonát látni". Ezt a zűrzavart kihasználva az antant előrenyomulás megkezdődött, bár korábban az olasz fronton kötött fegyverszünetben nem került szóba területi követelés. Károlyi, a "vörös gróf" azonnal a franciákhoz fordult: Az ellenség bármilyen követeléssel állt elő, a gyengeelméjű Károlyi vonakodás nélkül adta át az újabb és újabb területeket. Az antant az aláírtakat sem tartotta be, rendületlenül továbbvonult, decemberben Szeged már francia megszállás alatt volt, januárban oda volt Erdély.Az így legyengített ország nem tudott ellenállni az agresszoroknak. Kétségtelen, hogy ha a Nemzeti Tanács kissé erélyesebb fellépést tanúsított volna, minden megmaradt volna, de ez nem állt sem érdekében, sem szándékában. Ezt bizonyítja, hogy Sopron magyar kézen maradt Prónay Pál alezredes, Héjjas Iván főhadnagy és a környék lakosságának hősies ellenállása, a nyugat-magyarországi felkelés folytán.Vitéz Nagybányai Horthy Miklós kis létszámú hadseregével kénytelen volt belemenni a nemzeti gyásznapunkon aláírt békeszerződésbe. A kormányzó hazánkat csak hosszú, állhatatos munkával tudta talpra állítani.A reményt azonban nem adta fel, aminek meg is lett az eredménye:1938. november 2-án Bécsben nemzetközi döntőbíróság részrehajlás nélküli, etnikai alapokon húzta meg az ország északi határát a Felvidéken. Ennek az eredményét az egész világ elismerte, mindezek ellenére 1945-ben hitszegő módon megsemmisítették azt.1939. március 15-én Szlovákia önként átadta Kárpátalját.1940. augusztus 30-án ismét nemzetközi döntőbíróság döntött Bécsben, többé-kevésbé anyanyelvi megoszlás alapján. Így visszakerült Észak-Erdély és a Székelyföld jogos tulajdonosához.1941. április 11-én, miután Jugoszlávia, Trianon szörnyszülöttje, a német támadások hatására összeomlott, a Magyar Királyi Honvédség ismét harc nélkül bevonult a Bácska, a Drávaköz és a Muraköz területére, újabb ősi földeket visszaszerezve.Az 1945-ös vereséget követően Párizsban ismét visszavették a magyarságtól, a vértelenül, a nemzetközi jog szabályai szerint visszaszerzett, ősidők óta birtokolt vidékeit. Odaadták azoknak az országoknak, amelyek maguk is ugyanolyan szövetségesei voltak a Harmadik Birodalomnak, mint a Magyar Királyság: Szlovákia, Románia (akik azelőtt önként adták át az érintett országrészeket) és Jugoszlávia egyaránt tagjai voltak a Háromhatalmi Egyezménynek! Ennek a kényszerbékének az igazságtalansága még Trianont is felülmúlta: Három, '21-ben nekünk adott falut Mosonmagyaróvár és Pozsony között most megkapott Csehszlovákia!Igazságot Magyarországnak!A kishitűek, a gyávák és az árulók szerint hazánk már soha nem fogja visszanyerni a történelmi területeit. Én nem aggódok emiatt: Előbb vagy utóbb minden visszakerül!Egyrészt azért, mert a történelem telis-tele van hasonló példákkal. Lengyelország 200 évig hevert darabokban, végül életre kelt régi nagyságában. De Magyarország került már hasonló helyzetbe ezt megelőzően is: 150 évig hevert darabokban a török hódoltság idején, végül - igaz, osztrák uralom alatt - visszanyerte egységét. Számtalan hasonló példát lehetne felhozni.Másrészt azért, mert Európa térképe az utóbbi évtizedben átalakulásra került és nyilvánvaló, hogy ez a folyamat még nem ért véget. Ahogyan Németország visszanyerte régi nagyságát az uszító franciák tiltakozása ellenére, úgy fogunk mi is újjászületni. A trianoni, majd az 1945. évi párizsi "békeszerződésben" hazánk azt ismerte el, hogy tiszteletben tartja Csehszlovákia, Jugoszlávia, Románia és a Szovjetunió kijelölt határait. Csehszlovákia és a Szovjetunió megszűnt, az utódállamok irányába pedig egyáltalán nem köteleztük le magunkat! Megszűnt a hagyományos értelemben vett Jugoszlávia is, az ENSZ sem ismeri el, hogy a "kis-jugoszláv" Szerbia jogutódja lenne!A lehetőségek folyamatosan itt lebegtek az elmúlt időszak kormányai előtt, de gyáva módon azok nem éltek velük. Az imént felsorolt három szörnyszülött-állam összeomlásakor nyugodtan benyújthattuk volna igényeinket, egy szava sem lehetett volna a világon senkinek. A legutolsó Jugoszlávia elleni NATO-offenzíva idején a fél világ (beleértve a délszlávokat is!) arra számított, hogy elvesszük jogos jussunkat, de nem lett belőle semmi, Horn Gyula rablóbandáját ez nem igazán érdekelte. Csurka Istvánon és a MIÉP tagjain kívül egy magyar politikusnak sem jutott eszébe, hogy azt követeljük, ami a miénk.Románia sorozatos környezetszennyezéssel rongálja a Tiszát, egy alkalommal az egész élővilágát kiirtotta. Mi pedig tétlenül néztük, tűrtük ezt, pedig a későbbi katasztrófáknak csak a területek újrafelosztásával lehet elejét venni. Ahogyan elejét lehetne venni az évente újra meg újra megismétlődő tiszai árvizeknek is, amelyet az ukránok növekedett intenzitású fakitermelés az oka. Akkor még az anyanyelvi megoszlást nem is említettem.Ne feledjük el: Gyáva népnek nincs hazája! Ha gyávák maradunk, még annyi sem lesz, mint amennyi most van. Ha lesz hitünk, lesz országunk is. Mert ez nem maradhat így, nem, nem, soha!

Úgynevezett "Felszabadulás"

Gyakran felvetődik a kérdés, hogy az 1945 és 1949 közötti “koalíciós” időszakban demokratikus módszerekkel gyakorolták-e a hatalmat. Lássunk néhány érdekes tényt ennek megállapításához:1945-ben a vitéz Dálnoki Miklós Béla vezette kormány egyik legelső intézkedése, az Ideiglenes Nemzeti Kormány 530/1945. M. E. számú rendelete tartalmazta azoknak a műveknek a listáját, amelyeket megsemmisíteni rendeltek. Ezen a listán szerepeltek olyan nyilvánvalóan uszító, demokrácia- és népellenes művek, mint Gr. Andrássy Gyula: “Diplomácia és világháború” című alkotása, Bethlen István beszédei, a Vitézi Rend kiskátéja, sőt, korábbi, kihirdetett jogszabályok teljes szövegei is. Követendő példaként biztosan a náci könyvégetéseket tartották maguk előtt.Sztálin-Dzsugasvili ragaszkodott ahhoz, hogy a belügyminisztériumi tárca mindig megbízható kommunista elvtársak kezébe kerüljön. Ez valóságos rendőri teljhatalommal járt, így kezdték akadálytalanul felépíteni a későbbi ÁVH alapjait.Az országban már ekkor sem történhetett semmi a szövetséges hatalmak - tulajdonképpen csak a Szovjetunió - beleszólása nélkül!

1956. Szuez

Újra meg újra felvetődik a kérdés, hogy 1956-ban miért nem kelt a (nyugati) világ a magyar forradalom védelmére? Gyorsan jön is rá a válasz: Kirobbant a szuezi válság Izrael és Egyiptom között, ez azután elterelte a figyelmet. Hogyan is történt mindez?1954. október 19-én Nagy Britannia átadja a Szuezi-csatornát jogos tulajdonosának, Egyiptomnak, így már ekkor mindenkinek nyilvánvalóvá vált a következő lépés: 1956. július 26-án Nasszer egyiptomi elnök államosította a Szuezi-csatorna Társaságot, az izraeli hajókat kitiltják erről a vízi útról. Mi történik ezután? Négy hónapig semmi! Izrael Állam tudomásul vette a tényt. Közben hazánkban érlelődik a forradalom. 1956. október 23-án végül bekövetkeznek az ismert események. A magyar nép felkel elnyomói, Rákosi-Roth Mátyás, Gerő-Singer Ernő, Péter-Eisenberger Gábor, Farkas-Wolff Mihály és a többiek ellen. A megbízhatatlan gójokat (Kádár-Csermanek János, Nagy Imre, Rajk László, Szakasits Árpád) ekkor már eltávolították a hatalom környékéről. Izraelen aggodalom lesz úrrá! A magyar nép meg akar szabadulni a zsidó uraitól? Még a végén beavatkozik a NATO a kommunisták ellen! Ezt nem hagyjuk annyiban! Egy új konfliktusra van szükség és a világot már nem is érdeklik a magyarok. Már itt is a háborús indok, a négy hónapja - pontosabban két éve! - nyugvó szuezi ügy. Vegyük csak elő! Jobb híján támadjuk meg Egyiptomot!1956. október 26-án Izrael támadást indít Egyiptom ellen a Sínai-félszigeten át. Lám, a Nyugat már el is fordítja a fejét a magyaroktól! Másnap brit és francia csapatok is beavatkoznak izraeli oldalon, úgy látszik, hogy ekkora aljasságban már az amerikaiak sem akarnak aktívan részt venni. Ők legfeljebb cinikus passzivitással figyelik az eseményeket, sodródnak velük. Nem érdekli őket sem Szuez, sem a magyar nemzet jajkiáltása. A “világ csendőre”, a demokrácia védelmezője ekkor csak egy jót röhög az egészen!1956. november 4-én a magyar ügy elbukott a muszka tankok lánctalpai alatt. Mit ad Isten, másnap a Szovjetunió már be is jelentette a tiltakozást a szuezi agresszió ellen! Ekkor már nem volt Szuezre szüksége. Sőt, a harmadik napon, november 06-án már kész is volt a tűzszünet. Hát ilyen fontos volt ez az akció. Néhány hónap múlva már ki is vonul az összes ellenséges csapat Egyiptom földjéről, mintha mi sem történt volna. Elvégezték a feladatot: A magyar nép újra rabláncon!Figyelték a dátumok egybeesését? Véletlen mindez? Erre csak egy tehetséges zsidó tudós, Albert Einstein szavaival tudok válaszolni: “Véletlenek nincsenek, mert az Úristen nem dobókocka-játékos!”