Az ellenség ravaszsága

" Minden nép fiai nem azért szeretik a saját nemzetüket, mert az a legjobb, hanem mert az övék. "

1956-2006?

1918-2006!

1918.

Akárhogy is nézzük az ország romokban. A háborút elvesztettük a gazdaság megroppant, az idegen előretört. Ami ennél is rosszabb a társadalom helyzete. Megannyi katonánk odaveszett. Legalább ennyi fogságban rekedt Szibériában. Otthon sokan várták fiukat, férjüket. Kevés volt a munkás ember. Sok-sok megtört lélek békéért kiált négy év véres küzdelem után. A meggyötört nép mindenre ugrik ami emberi ami békét kínál ami véget akar végre vetni ennek a rémálomnak. És jöttek Károlyiék és a pacifizmus. Tegyük le a fegyvert! Mindenki egyenlő! Megértem valahol, hogy akkortájt rengeteg embernek nem számított, hogy a román előre tör a túl sokat szenvedettek elhitték, a jelszavakat. Ha békével közeledünk békével távozunk… Mert ezek látszatra tetszetős emberi jelszavak csak mögöttük állnak aljas zsidó gondolatok. Ez nemzeti oldalon mondhatni köztudott.

2006.

Akárhogy is nézzük az ország romokban. Most nem is igazán gazdasági persze az is de van sokkal nagyobb probléma. Most nincs emberáldozat nincsenek fogolytáborban rekedt magyarok. (Ha csak határon túl rekedt testvéreinket nem annak vesszük) roskadó magyarok. De van egy nép aki a mocsokban fekve éli a korlátolt hétköznapijait. Semmi cél semmi igazi érték csak legyen étel, ital, nő, férfi és már be is van tömve a nagyérdemű szája. Szerencsére van pár ember aki ezt (ha nem is teljes mértékben de lelke mélyén) tudja. Ők tudják, tenni kell ez ellen a szenny ellen és várták a megváltást mint 18-ban a szenvedő magyar anyák a fiukat illetve a magyar nép végre a békét. A forgatókönyv ugyanaz. Tetszetős jelszavakkal megragadni őket és belevinni valami kicsiny lázadásba úgy, hogy a háttérben semmi sem változzon. Akkor is most is a jó érzésű embereket megvezették és elütötték az igazság élét. Akkor lejáratták a humánus jelszavakat most nemzeti jelképeinken a sor. Gondolkodjunk emberek.

Eszter könyve illetve Mordokaj története kapcsán kerül elő a zsidók bosszúja. Purimkor a perzsákon aratott győzelmet ünneplik, gondolhatnánk, de valójában perzsa civilek százezreinek a megölését ünneplik. Képesek voltak pénzen hadifoglyokat vásárolni, csak azért hogy utána kegyetlenül lemészárolhassák őket. Ókori perzsa holokauszt. A zsidók ezen kívül is egy alkalommal 75 000 (!) embert ölnek meg, a vagyonukhoz nem nyúlnak. A kereszténység alapvető tanítása a könyörületesség, Isten ezer ízig való irgalmassága. Ez természetesen a keresztények részéről a gyakorlatban nem mindig valósult meg, de úgy vélem fontos a jóra törekvés. Míg a kereszténység hírdeti, hogy tegyetek tanítványokká minden népeket, addig a nem zsidót a rabelében háromszor elküldi, a nem közülük valót gójnak nevezik. Ennek oka, hogy zsidónak lenni történelmi sorsot is jelent illetve az, hogy a zsidók vallása nem nevezhető klasszikusan térítő vallásnak. Ez a Bibliai könyv komoly erkölcsi tanulságot hordoz az emberi aljasságról, az áskálódások kétes kimeneteléről. Amikre a zsidóság bizony hajlamos.