Nacionalizmus a szabadság liberalizmus a rabság

ILLYÉS GYULA??? SINKA ISTVÁN??? MAGYAROK VOLTAK NEM ZSIDÓK !!!

Épp nézem a tv-t egy elmeháborodott szerencsétlen ismét tudotos népírtásról
beszél... méghozzá, hogy a zsidók és hogy állami szinten... jajj jönnek az
ázsiaiak... és a többi faszság. Nos, igen erről is van véleményem... liberalista
vagyok, így azt vallom, hogy mindenki saját magáért felel, ha sterilizáltatni
akarja magát, hát tegye, ha abortuszt akar, hát tegye! Ne mondja meg senki, hogy
kinek hány gyereke kell, hogy legyen! Fogy a népesség? szar ügy.

A fentieket egy liberális zsidó írta, hát ekkora "részvétet" éreznek ők, a mi magyar bánatunk, bajaink iránt ! Ez a zsidó természete valójában.

Az ember nem is gondolná, hogy egy klasszikus népi balos írodalmár olyan eszenciálisan megfogalmazza létharcunkat, mint ahogy Illyés Gyula tette 1939-ben A nagy kérdés című költeményében. A mű hátborzongató módon egy epigramma, amely versforma mulasztásos bűneinkkel vádol és a halál felé tántorgásunkra figyelmeztet. Ha a költemény aktuális volt 1939-ben, hát ezerszeresen aktuális ma.

Illyés Gyula : A nagy kérdés

Pusztul a nép - kezdtem. Hangom
elakadt. - A magyarság…
Mit? Magyarok? - hangzott. - Csönd, te
zsidógyülölő!- Pusztul a nép… Hallgass! Ne beszélj itt
másról! A kérdés
Egy volt és leszen is: antiszemita vagy-é?”

(1939)

Bosnyák Zoltán író-szociológus, a Zsidókérdést Kutató Intézet igazgatója írása a Harc című lap 1944. augusztus 10-i számában.

“Vádoljuk a zsidóságot azzal, hogy politikai életünkben meghonosította a nemzeti értékek és eszmények lebecsülését, történelmünk, hagyományaink és nemzeti múltunk megvetését. (…) vádoljuk azzal, hogy rendszeresen és következetesen kiélezte a politikai ellentéteket, hogy így saját magáról és rohamos térhódításáról elterelje a figyelmet. A nemzetietlenség és a hitetlenség szellemét terjesztette közöttünk, a haladás, a kultúra és a felvilágosodás jelszavai mögé bújva. (…) Vádoljuk a zsidóságot azzal, hogy méltatlanul visszaélt jóhiszeműségünkkel és azt a politikai jogegyenlőséget, amelyet megadtunk neki, arra használta fel, hogy fölibénk kerüljön, úr legyen felettünk és előjogokat szerezzen magának. (…) A korszellem, a haladás és a modernség nevében egész kultúréletünket alantas, az ösztönéletre spekuláló gondolatokkal telítette. Vádoljuk a zsidóságot azzal, hogy a sajtóban megszerzett korlátlan befolyását a magyar lelkiség szétrombolására használta fel. A zsidóság térfoglalásával a felületesség, a megbízhatatlanság, a durvaság, a trágárság szabad utat és érvényesülést kapott a sajtóban. (…) A rágalmazás, tekintélyek lejáratása, a hazugság mindennapi és megszokott jelenség lett a sajtóéletben. (…) Vádoljuk a zsidóságot azzal, hogy irodalommá avatta kultúréletünkben a legsilányabb pornográfiát. (..) Vádoljuk azzal, hogy könyvekben, színpadoan, kabarékban léhaságra, cinizmusra, minden erkölcsi törvénynek és eszménynek kicsúfolására nevelte a társadalmat, hogy elárasztotta sivár irodalmi kaptafára készült üres fércmunkáival mind a magyar szellemi életet, mind pedig az egész világot. A tájékozatlan külföld előtt a lehető legrosszabb hírbe keverte a magyarság szellemi alkotóerejét és képességét. Vádoljuk azzal, hogy a maga sivár szellemiségével készített értéktelen produktumaiban torz és hamis képet rajzolt a magyarságról önmagunknak és a nagy világnak. (…) Meghamisította saját fajtatudatunkat és kisebbrendűségi érzést formált ki bennünk. Vádoljuk a zsidóságot azzal, hogy a szellmi életünkben megszerzett hatalmát és befolyását arra használta fel, hogy valóságos magyarellenes faji kontraszelekciót gyakoroljon. Ennek következményeként hírnévhez, érvényesüléshez juthattak, pénzt, vagyont szerezhettek értéktelen, selejtes zsidó áltehetségek, de hallgatásra voltak ítélve az igazi magyar tehetségek, akik legfeljebb csak akkor juthattak szóhoz, ha hozzá igazodtak a zsidó érdekekhez és törekvésekhez. Vádoljuk a zsidóságot azzal, hogy a művészet különböző területein, a zenében, a képzőművészetben bevezették a dilettantizmust, a kontárságot, a giccset, lejáratták az igazi művészetet és zavaros, egzaltált és beteges agyvelők torz, értelmetlen kifejezésformáit mint modern művészetet csempészték be kultúréletünkbe.”

A siker kulcsa ez a régi jelmondat, mely szerint a világon csak Isten és a horvát nemzet számít. Ahol nacionalizmus van, ott büszkeség, életvidámság, vagyis gazdasági lendület van.A nacionalizmusból fakadó lelki felhajtóerőből születtek a kiváló autópályák, ettől a világ legtisztább tengere az Adria, ettől működik egészségesen minden Horvátországban. Déli szomszédunknál nem tombol az idegenség, sőt, inkább minden sajátjuk. Ezért nem engedték megtelepedni a Soros Alapítványt, ezért nem az idegen bankok diktálják a tempót, ezért nem tudták a kajmánok kifosztani ezt a gyönyörű országot.Nem találkozni például lépten-nyomon holmi Tescóval, Auchannal és egyéb külföldi gyarmattartó cégekkel, ellenben mindenütt várja a vásárlókat a horvát élelmiszerlánc, a Konzum, amely vasárnap is késő estig nyitva van. A minőség kiváló, a személyzet udvarias.Miért? Azért, mert büszkék. Mert ízig-vérig horvátok. Mert nacionalisták. Mert mindenütt telt ház előtt lép fel a legnépszerűbb horvát rockzenész, a hazafias dalairól közismert Marko Perkovity Thompson, aki a honvédő háborúban vette föl a géppisztoly nevét. Mert mindenütt feltűnik a sahovica, és mindenütt a nemzeti himnusz, a Nasa lijepa doma (Szép hazánk) szövegével találkozunk. És mert mindez nem csak üres durrogás, hanem megélt valóság, a mindennapok alapja, genetikai örökség. Horvátország egészséges, mert nacionalista. És ezért nem frusztráltak a horvátok, ezért nem rándulnak soviniszta görcsbe, ezért nem nyomják el az országban élő számos nemzeti közösséget, ezért nem akarják eltüntetni a kilencszáz éves perszonálunió emlékeit.Csupán össze kell hasonlítani Horvátországot Magyarországgal, és minden világos.Ziveo Hrvatska!

Amikor a szabadkőművesség világösszeesküvéséről esik szó, a tudatlanok és a valóság elfedésében érdekeltek gúnyolódnak azokon, akik erről beszélnek. Meglehet, időnként a fantasztikum világába tartozó elképzelések is napvilágot látnak, de azt a tény, hogy a szabadkőművesség ultraliberális, szélsőséges, nemzetellenes nézeteket képvisel, s a politikai döntéshozást titkos eszközökkel befolyásolva teszi, soha senki nem cáfolta meg. Nem is lehet, hiszen az alábbi interjúben egyenesen egy szabadkőműves mondja ki pimasz magabiztossággal, hogy az “összeesküvés-elméletek” bizony igazak. Azért, mert összeesküvésről van szó.

Fölmerül ugyanakkor, hogy bárhol a világon miként engedélyezhetik a szabadkőművesség tevékenységét. Az összes párt, egyesület, egyház, stb. működését szigorú törvények szabályozzák, s annak áttekinthetőnek kell lennie. Hogyan működhet úgy egy szerveződés, hogy annak tevékenységét titokban tartják, s a hatóságok mégsem göngyölítik föl? Tessék ezen jó mélyen elgondolkodni!

http://www.stop.hu/articles/article.php?id=126923#null

Magyar szabadkőművesek: küzdünk a nacionalizmus ellen!

Május kilencedikét az etnomazochista európai politikusok a győzelem napjaként szokták ünnepelni. Ma például Budapesten a szélsőbaloldali kommunisták és liberális bűntársaik úgymond “békeláncot” szerveznek a Duna-partra. (Milyen kár, hogy ma nem áll rendelkezésre legalább néhány rohamosztag a söpredék elintézésére.) A legszégyenteljesebb, hogy még Németország politikai “elitje” is hason kúszik ilyenkor, és örömünnepet ül Németország háborús vereségének évfordulóján.
Ami egyébként nem csak a németek veresége volt, hanem egész Európáé, az európai civilizációé. 1945-ben a bolsevizmus és a materialista, ateista tőkekapitalista liberalizmus dialdalmaskodott a hagyományos Európa fölött. Azóta is a sátáni erők győzelmének következményeit nyögi a kontinens. És amíg nem fordulunk a hagyományos értékek felé, a Fönnvaló felé, amíg nem ismerjük föl és nem ismerjük be súlyos bűneinket, amíg nem vezekelünk értük, addig itt nem lesz semmiféle feltámadás, semmiféle megújulás. A nacionalista és keresztény Európa-gondolat hívei persze már bontogatják zászlóikat, s minden ilyen kezdeményezést csakis üdvözölni lehet, de amíg nem jön egy tisztító vihar, addig tovább fogyatkoznak, öregednek, degenerálódnak az európai társadalmak.
A második nagy európai polgárháborút a Tengelyhatalmaknak és szövetségeseiknek kellett volna megnyerni, ehelyett azonban - elsősorban Anglia gyalázatos árulása miatt - a sátáni erők győzedelmeskedtek. A látók, a ma is büszke és öntudatos európaiak számára a fegyelmezett utóvédharc, az értékmentés és az igazodási pontok kijelölése maradt feladatul. Ma többet nem lehet tenni, kevesebbet tenni árulás. Ennek jegyében leszögezem, hogy május kilencedike nem a győzelem, hanem az európai bukás napja. Ünnepelni nincs mit, emlékezni viszont szent kötelesség. Emlékezni a hősökre, akik életüket adták nemzetükért és Európánkért. Makulátlan dicsőségük útmutató minden ma élő tisztességes ember számára. Ugyanakkor tudnunk kell, hogy itt és most még nem érett meg az idő a leghatározottabb fellépésre. Ma a felkészülés, az erőgyűjtés, az önépítés idejét éljük, hasonlóan az ókor katakomba-keresztényeihez. Ez a feladatunk.

Kitartás!