A vidék akkor is jobboldali volt

Reakció blog
A vidék akkor is jobboldali volt

Az, hogy ki a magyar ma nálunk egy nagyon fontos kérdés, tudva azt, hogy a félévszázados zsidó-kommunista agymosás és nemzetietlen kozmopolita iskolai oktatás mekkora károkat okozott. Nálunk nem is a valódi nemzetiségekkel van a baj, hanem az újabb bevándorlókkal és azokkal a gyökértelen százezrekkel, akik azt sem tudják kik voltak az őseik. Itt egy újabb idegenfajta rablóbanda garázdálkodik nálunk, akik a magyarülödézésben élik ki magukat. Ezt a gyökértelen, elfajzott bűnbandát a zsidóhatalom ülteti be minden fontos helyre. Meg kell nevezni mindenütt - név szerint - akik magyarárulók és belső ellenségeink!

Ami a nagy magyar írót Wass Albertet illeti, egy ilyen nagy személyiséget és hatalmas életmuvét nem lehet két szóval elintézni. Bírálni persze mindenkit lehet, hogy mást ne mondjak az éppen ünnepelt József Attilának se lehet ennyi ido távlatából felróni azt, hogy a kommunista párttal is kapcsolatba került.....
Wass Albertet közel ötven évig elhallgatták és még igen rövid az az ido, hogy a magyar társadalom elfogadja és ismertté váljon.Nála még ez az idotávaltos szuro nem érett be.

Az a baj, hogy a lerágott, és hiteltelen kommunista, zsidó költőket és írókat teszik meg kötelező olvasmánnyá és érettségi tétellé, miközben nagy magyar írók még mindig ki vannak tagadva a magyar irodalomból...

Egy biztos. A magyar írók mindig a magyar szabadságért és függetlenségért küzdöttek évszázadokon át. Csak az utóbbi évtizedekben jelentek meg a nemzetközies írók..... akiket nem lehet besoroloni a magyar írók közé. Mivel jellemzően zsidó származásúak. Wass Albertnek mint minden magyar írónak sajátos életútja volt, de haláláig helytállt a magyar ügy mellett.

Az Istóczy Győző vezette Országos Antiszemita Párt 1883. október 10-i programjának részlete :

„Az Országos Antisemita Párt pártszövetkezeti (koalicionális) alapon megalakulván, céljait, amelyekre törekszik, a következőkben tűzi ki:
1. A zsidóhatalom megtörése és a zsidó befolyás ellensúlyozása a politikai, társadalmi, közgazdasági téren, nevezetesen a sajtó, a pénz- és hitelügy, a kereskedelem- s közlekedésügy, az ipar s a földbirtokviszonyok terén.”

Jé, ez mind ma is aktuális lenne, nincs új a nap alatt, persze a zsidók az ókor óta ilyenek voltak, mindig bajok voltak velük.

Csonka Emil: Szálasi Ferenc országjárása

Szeged városában...
Az alföldi tanyavilág népe lelkesen ünnepelte a Vezért

Az éjjeli sötétség még nagyban ráterpeszkedett a szegedi tanyák apró házaira, mikor benn, a házak falai között már pislákolt a világosság. Az Alföld parasztjai korán keltek ezen a napon, hogy elérjék a Szegedre vezető vonatot. Volt, aki a szekerét fogta be, más megint kerékpárját készítette elő, mert senki nem akart elmaradni a nagy eseményről: Szálasi Ferenc fogadásáról.

Ennek a vidéknek népe a Vezér leghűségesebb hívei közé tartozik. Keménykötésű magyarok, akik sok viszontagságot megértek, akik a földdel folytatják nehéz harcukat - magáért a földért. A kitartás, szívósság megtestesítői, a kiállás, bátor áldozatvállalás emberei. A kis tanyákban már régen szétfutott a hír, hogy Szálasi Ferenc meglátogatja Szegedet. Hetekkel előre, munka után, az esti órákban, mikor együtt volt a család, örvendezve beszéltek az eljövendő nagy napról, mikor újra szemtől-szembe láthatják a Vezért, beszélhetnek vele, kezet foghatnak és újra megmondhatják neki: hűségesek vagyunk, kitartunk a győzelemig! Gondosan előkészítették a zöldinget, egyenruhát, mindenről gondoskodtak és várva-várták a nagy napot. Át-át ballagtak egymás tanyájára, tárgyalgatták a vasárnapi nagy eseményt. Tudták, hogy az értekezleten kérdéseket intézhetnek a Vezérhez, aki válaszolni fog. Tanakodtak hát, beszélgettek, hogy a sok-sok kérdeznivaló, a sok panasz, kérelem közül melyikkel álljanak elő, melyik a legfontosabb? Nem apró-cseprő dolgot akarnak kérdezni, a maguk baját kicsinek tartják a nemzet nagy vajúdása idején. Komoly, fontos problémákat kell majd megtárgyalni az értekezleten, melyek nemcsak az egyén, hanem a közösség életében is döntőek lehetnek.

Készülődik Szeged ipari munkássága is...

Szeged üzemeiben, nagy ipartelepeiben ugyancsak érdeklődéssel és várakozással tekintettek a Pártvezető megérkezése elé. A hatalmas város gyáraiban rendkívül erős üzemszervezete van a Nyilaskeresztes Pártnak. A munkások többször hallgatták a pártiskola tanfolyamait, szinte szóról-szóra ismerik Szálasi Ferenc tavalyi munkásnagytanácsi beszédét, élénken foglalkoztatják őket a munkásideológia kérdései. A Vezér által tartandó nagy értekezlet voltaképpen számukra a legfontosabb, mert munkásértekezlet lesz, egyik láncszeme annak a nagyszabású munkatervnek, melyet Szálasi Ferenc a munkásság megszilárdítására állított be. A munkásgócok meglátogatásával biztosítani akarja, hogy a magyar munkásságot ne környékezhesse meg eredményesein a baloldali, kommunista agitáció, a nemzetközi törekvések tolvajnyelve, hanem renídthetetlenül álljon a nacionalista és szocialista új magyar munkás, kitartson a munkapad mellett, őrködjék azon, hogy a Nemzet munkagépezetében zavar ne állhasson elő.

Nagy felkészültséggel várták tehát az ipari munkások is Szálasi Ferencet, hogy kérdéseikre megkapják azokat az utasításokat, melyeket a rájuk nehezedő nagy munka közepette végre kell hajtaniok. Mindig szellemi felüdülés, felfrissülés, nagy élmény számukra, ha a Pártvezető munkáskérdésekről, társadalmi problémákról beszél, tudományos és népszerű alapon fejtegeti a világnézeti kérdéseket. De nem csupán elvi és ideológiai vonatkozásban akartak kérdéseket intézni a Vezérhez, hanem gyakorlati, a munkásságot érdeklő gazdasági irányban is. A közellátás, munkahét, női munka, gyermekmunka, mezőgazdasági munka stb., mind napirenden szerepel a munkásság problémái között. Eltölti lelkünket a vágy, nagy várakozással néznek a Cél felé, melyben a Munkaállam megvalósítása áll. Ez ad erőt, lendületet, roppant dinamikát a nehéz harcokra. Ki akarnak vetkőzni a marxizmus által rájuk aggatott sallangokból, a sokszázados meddő küzdelem után, a kommunista szellők által hozott poshadt, fojtó levegőből szabadulni szeretnének, mint megtisztult, becsületes, dolgos, felelős munkahelyre állított, jogát, hivatását és kötelességét tisztánlátó és élvező új, nacionalista munkások dolgoznak szívósan a Hungarista Munkaállam megépítésén.

"Apukám meghalt az új hazáért..."

A hatalmas szegedi párthelyiségben már rendben és sorban elhelyezkedve várt a nagy testvéri tábor, mikor Újvidékről megérkezett Szálasi Ferenc. Az egyenruhás pártszolgálatosok sorfala között vonul be a párthelyiségbe. Az ajtóban egy pöttömnyi kisleány állt, kezében nagy-nagy virágcsokorral. Mélységes áhitattal tekintett fel a Vezérre, látszott, hogy köszöntőt szeretne mondani. De a meghatottságtól nem tudott szólni, csak a Pártvezető kedves, bátorító mosolyára buggyantak ki ajkán az egyszerű szavak, a kedves köszöntő, melyet a kicsike leány maga költött:

"Pártvezető Testvér! Apukám meghalt az új hazáért. Kicsi szívem hófehér virágát, apukám nyilas szívének szimbólumát hoztam el Neked. Kívánom a jó Istentől, hogy a kitűzött célba a jó Isten és a szerencse vezéreljen..."

A Pártvezető szeretettel köszönte meg a kis Kóti Máriának a szív legmélyéről jött üdvözlő szavakat. Majd a testvérekhez fordult, akik hatalmas éljenzéssel fogadták.

A csongrádi tisztségviselők jelentése után megkezdődött az értekezlet. Zombori György testvér, megyei munkásvezető üdvözölte a Pártvezetőt, majd közvetlen utána Ő emelkedett szólásra.

Ismét ismertette a munkásszervezetek meglátogatásának célját, vázolta a nemzetiszocialista, a hungarista munkásság kötelességeit, megmutatta a munkás helyét a társadalomban, majd időszerű kérdésekkel foglalkozott, végül a marxizmus bűneit taglalta. Újból rámutatott arra a tényre, hogy nem elég a marxizmust tagadni, hanem helyébe pozitívumot is kell adni. A marxizmus a többi között ott követte el a legsúlyosabb vétket, hogy kiirtotta, illetve ki akarta irtani az emberiségből az Isten, Család és Haza valóságát, helyette viszont nem adott, mert nem is adhatott nemes eszményeket, melyek vezéreljék nehéz útján az embert.

- Kívülről ismerem - mondotta Szálasi - Marx és Engels munkáit. Áttanulmányoztam minden megnyilvánulásukat és követőikét is. Vitaképes vagyok a legorthodoxabb kommunistával is. Tudom, hogy mit hirdet Marx és mit követel az Élet. Éppen ezért meggyőződéssel állíthatom, hogy a marxizmus követelései messze állanak az élettől; ami Marx munkájában igaz és hasznosítható, azt angol közgazdászok és német bölcsészek munkáiból lopkodta össze, de lelki sajátságainál fogva eltorzította ezeket is. A Kommunista Kiáltványnak már az előszavában olvashatjuk azt, amit ma a világ marxistái nem akarnak tudomásul venni, hogy "igaz, hogy a tudomány és technika megváltoztatta az idők képét..." Többször kifejtettük már, hogy az újabb természettudományi és egyéb kutatások megdöntötték a marxizmust, amely ma nem más, mint véres időszerűtlenség összes tanaival egyetemben.

Ember és tőke viszonya.

Az osztályharc és sztrájk kérdésével foglalkozott ezután részletesen a Pártvezető, majd a tőke kérdésére tért rá. Szemléletes példával magyarázta meg a tőke szükségességét.

- 1935-ben - kezdte fejtegetéseit - beszélgettem a tőke kérdéséről egy plutokratával, majd egy marxistával Külön-külön mindkettőtől megkérdeztem: abban az ősködben, amelyből a világ egyeteme kialakult, benne volt-e az ön cipőtalpa?

A plutokrata először meghökkenve nézett rám, majd határozottan azt válaszolta, hogy: "Igen!" Ugyanígy felelt a marxista is.

- A plutokratának azt mondottam, ha ez így van - és tényleg így is van, - úgy nemcsak az ő cipőtalpa volt meg, hanem az enyém is, a harmadiké is, mind a millió és millió emberé. Honnan veszi tehát a jogot hozzá, hogy csak saját magának biztosítson cipőtalpat, a többi embert viszont arra kényszerítse, hogy mezítláb járjon, miért akadályozza meg, hogy más is jussához jusson? Mert ha megteszi, ne csodálkozzék, ha az emberek mezítláb belerúgnak, hogy cipőtalphoz jussanak.

- A marxistának viszont azt mondottam, hogy a tőkére szükség van, hiszen minden tőke: a föld, a víz, a levegő, a tudás, minden, ami bennünk, körülöttünk, felettünk és alattunk van, mert az ősködben megvolt és állandó mennyiségű és minőségű tőke nélkül neki, a marxistának sem lehetne cipőtalpa. Ha tehát ő tagadja a tőkét, nem szabad öltözködnie, lélegzenie, sőt megszületnie sem lett volna szabad, hiszen a leghatalmasabb tőke maga az ember.

A tőke jólétet és életbiztonságot kell jelentsen

- E kérdésben tehát az a fontos, hogy a tőke milyen viszonyba kerül az emberhez. Ha egy ember minden tőkét magának akar, az plutokrata; ha minden tőkét az állam akar önmagának kisajátítani, akkor államkapitalizmus áll elő. Egyik sem helyes, mert mindkettő természetellenes.

- A Hangarizmus szerint a tökének viszonyba kell kerülnie az egész Nemzettel, minden családjával, az állam legfeljebb sáfára a tőkének a Nemzet és családjainak jólétére és életbiztonságára. A Nemzet erkölcsi, szellemi és anyagi javait tehát igazságosan kell elosztani minden dolgozó család javára úgy, hogy belőle megépülhessen a totális nemzet jóléte és életbiztonsága.

- A marxizmus nem így látta a dolgokat, legalább is nem ezek szerint cselekedett, mert az észszerű megoldás helyett állandó elégületlenségben tartotta a munkásságot. Mindig többet követelt, mindig többet ígért, de sohasem szerzett, vagy sohasem adott eleget, mert az elégedett munkásság és békés társadalom nem felelt meg céljainak. A nacionalista és szocialista munkás nem kér mást, nem kér többet, csak annyit, amennyi elég!

Államfő és Nemzet közös akarata

A munkasproblémák megtárgyalása után Szálasi Ferenc az időszerű eseményekkel foglalkozott, végezetül a következő kijelentést tette:

- Ez alkalommal, itt Szegeden ismételten kijelentjük, hogy a magyar nemzetiszocialista népi kibontakozást ugyanúgy képzeljük el ma is, mint 1937 október 24-én. Célunk a hatalom átvétele, átvétele pedig az Államfő és Nemzet közös akaratából. Nekünk mindig volt, van és lesz Államfőnk!

A nagy beszéd után kérdéseket intéztek a Pártvezetőhöz, aki hosszasan és részletesen válaszolt rájuk. A jólsikerült értekezlet után Szálasi Ferenc szűkebb társaságban bölcseleti és államtudományi vitát folytatott és ugyancsak feltett kérdésekre felelt. A vita során a résztvevők elcsodálkoztak Szálasi Ferenc hatalmas képzettségén, anyagismeretén, olvasottságán. Kiderült, hogy a tudomány minden ágában évtizedek hosszú során át szerezte képzettségét, tudását, melyet egyúttal gyakorlatilag is felhasznált.

A szegedi szervezet után Csongrád megye több szervezetét látogatta meg a Pártvezető és a kíséretében levő Vajna Gábor képviselőtestvér. Az algyői, szegvári, szentesi, csongrádi és tömörkényi szervezetet keresték fel. Szegváron és Szentesen értekezletet tartottak és ugyancsak részletesen taglalták a munkásság ideológiai és időszerű kérdéseit.

Különösen szép és megható fogadtatást rendezett a Vezér fogadására a tömörkényi szervezet. Késő este, nagy sötétségben közeledtünk a község határához. A falu szélén egyszercsak lámpások fénye tűnt fel, az előre küldött őrszemek jöttek elénk. A párthelyiség a falu túlsó végén volt és amíg odaértünk, a házak előtt mindenütt kinn álltak az emberek, akik az esőben és nagy hidegben már órák óta várakoztak. Az ifjúsági szervezet kerékpárosa osztaga szinten elébe jött a Pártvezetőnek és kocsija mögé csatlakozva, nótázás közben kísérte be a párthelyiségbe. Az épület előtt a teremből kiszorult nagy tömeg fogadta a Vezért lelkes éljenzéssel. Az értekezleten Vajna Gábor szólalt fel, politikai tájékoztatót adott, majd a Pártvezető beszélt. Végezetül az ifjúsági korcsoportok tagjai, kisleányok és fiúk szavaltak, Sértő Kálmán, Gellért Vilmos és Géza Ottó költeményeiből adtak elő.

Nagy igazságjárás van egész földünkön...

Későre járt már az idő, mikor a tömörkényi szervezetben végétért az értekezlet. Amíg Szálasi Ferenc beszélt, végignéztünk az előtte lévő arcokon. Csupa magyar arc, ősi, paraszti ábrázat. Ősz emberek, feketehajú fiatalok. Tekintetükből okosság és bölcsesség sugárzik. Végtelen hűség, ragaszkodás tükröződik bennük. Ezek a magyar testvérek biztosítékai a mi győzelmünknek. Ezek viszik diadalra a zászlót, ők mentik meg - mint a történelem folyamán oly sokszor - magyar nemzetünket, ha veszélyes időkben kemény helytállásra van szükség. Hiába ront ránk az ellen, hiába tör felénk a bolsevizmus, hiába igyekeznek bennünket megkörnyékezni sima, előkelő kezek - Magyar Nemzetünk áll, a Mozgalom él és győzni fog!

A nagy világvajúdásban Európa és a Magyar Birodalom újjászületve támad fel majd. Beteljesül majd Szálasi Ferenc nagy jóslata, amit ennek az évnek elején mondott:

"Semmi okunk a csüggedésre. Igaz, hogy ma még hazátlanok oktatnak hazaszeretetre; az istentelenek vonják kétségbe istenhitünket; a gyávák adják a bölcs tanácsot a bátraknak; a gondolatnélküli, az eszmeüres és a lélekszegény lopja, orozza, sikkasztja és önti üres formákba mindazt, amit lelkünk gazdagsága, szellemünk tudása alkotott, termelt, kialakított. De hatalmas igazságjárás van egész földünkön, el fog jönni az idő, mikor minden megkapja az ő helyét és jutalmát: ők a történelem szemétdombjára kerülnek és elégettetnek, mi pedig a történelem kerekéhez, hogy irányíthassunk és vezethessünk!"