Vörösterror, fehérterror

Vörösterror, fehérterror

Mit is ír a szdsz-közeli Mozgó Világ a vörösterrorról? Ma, most?

"A szocialista elv csak azt követeli meg, hogy a “kizsákmányolóktól” szedjék el vagyonukat. Azt nem írja elő, hogy a volt kizsákmányolókat ki kell irtani."

Szerecsenmosdatás a köbön.

A zsidó Felix Teilhaber 1919-ben:

„A szocializmus egyértelműen zsidó eszme, hiszen bölcseink évezredekig hangoztatták. Engem úgy neveltek, hogy zsidó embernek kötelessége a szociális jogokért való harc, haladónak és szocialistának kell lennie. A mi hitünk mindig a szocializmus volt.”

Kurt Eisner mondta 1908-ban, hogy „a szocializmus hite lesz a kivezető út a siralomvölgyből és a földi sors reménytelenségeiből."

Leo Rosenberg 1917-ben a proletáriátust, mint „világmessiást” dicsőíti. Kérdezzük: milyen mértékben képviseltette magát a zsidóság a forradalom vezetői rétegében? A „Bolsevik Politikai Bizottságban” volt: Sztálin, Lenin, Leo Trockij, Leo Kamenyev, Grigorij Zinovjev és Grigorij Szokolnikov. 1917-ben a Forradalmi Központi Bizottság 21 tagja között 6 zsidó származásút találunk, ami 28,6%-ot jelent. A zsidók magas részvételi aránya nemcsak a Szovjetunióra korlátozódik.

Ferdinand Lassalle is zsidó volt, mint Eduard Bernstein és Róza Luxemburg. 1924-ben Németországban a Kommunista Központi Bizottság hat vezetője között négy zsidót találunk. Ez kétharmados arányt jelent.

Bécsben a 127 „Ausztro-Marxista” közül 81, tehát 60% zsidó. Magyarországon a 48 népbiztos között 30 zsidó. Ugyancsak szokatlanul magas a szovjet Cseka-titkosszolgálatban a zsidók aránya.

Míg a zsidóság 1934-ben a Szovjetunió lakosságának csak 2%-át tette ki, addig a Cseka (vörös halálbrigádok) vezetői között a százalékos arány 39-et mutat. Az oroszok aránya a Csekában csak 36% volt, míg az ukránoknál 75%-ot tesz ki a zsidó csekisták száma.

A orosz cár és családjának meggyilkolását a zsidó Jakob Szverdlov adta ki parancsba, amit a zsidó Kaimovic Jurovszkij II. Miklós cáron saját kezűleg hajtott végre. A merénylet megszervezésében a kommunista Nagy Imre is segédkezett, igen, AZ a KGB-s Nagy Imre, akit 56 után kivégeztek az elvtársai. (A "Nagy Imre" Vologya gugli-keresés érdekes találatokat ad) A zsidók valójában a kommunista mozgalom főszereplői voltak, ahogy Leo Trockij a Szovjetunióban, és Kun Béla Magyarországon.

A kommunista Franz Koritschoner:
" Egy eszméért hazudni, lopni, sőt még gyilkolni is, ez bátorság, ehhez nagyság kell."

1917-ben Grigorij Zinovjev kijelenti:
"100 millió oroszból 90 milliónak mellettünk a helye. A maradék számára semmi üzenetünk sincs, őket ki kell irtani."

Mojsei Volodarszki:
"A forradalom érdeke a burzsoázia teljes fizikai megsemmisítése."

Arthur Rosenberg 1922-ben:
"A szovjethatalom kötelessége megbékélhetetlen ellenségeinek hatástalanítása."

Az súlyos tévedés, hogy a vörösterrort valamilyen gyilkosság ellenlépéseként vezették be, tessék Szamuely Győrben elhangzott beszédét elolvasni: „A hatalom a kezünkben van. Aki azt akarja, hogy visszatérjen a régi uralom, azt kíméletlenül fel kell akasztani. Az ilyennek bele kell harapni a torkába. A magyarországi proletariátus eddigi győzelme nem került különösebb áldozatokba. Most azonban szükség lesz arra, hogy vér ömöljön. A vértől nem kell félni. A vér – acél: erősíti a szívet, erősíti a proletár öklöt. Hatalmassá fog tenni bennünket a vér. A vér lesz az, mely az igazi kommünvilághoz elvezet minket. Ki fogjuk irtani, ha kell az egész burzsoáziát…!

Prónayék akciója jogos válasz volt a bolsi söpredék tobzódására. A rendcsinálás maga az én szememben nem volt fehérterror. A vörös kegyetlenkedésekről érkező hirek jogos bosszúvágyat ébresztettek: míg mi a harctéren voltunk, voltak, akik odahaza dekkoltak. A lógósok ellen óriási volt az ellenszenv, és a frontról hazatámolygók közül sokan úgy tudták, a lógósok csinálták a forradalmat. Annak is hire ment, hogy a vörösök kegyetlenkednek. Sok esetben (pl. Franczia Kis Mihály) az volt a bosszú motívuma, hogy a családjukat a vörösök megölték, elkergették, esetleg letartóztatták. Nehéz megmondani, miből születik a terror, de Szamuellyék ténykedésének a fele elég lett volna, hogy bárkit bármiért üldözzenek utána, joggal. És hogy a bosszú áldozatai a bűnösök voltak, az törvényszerű. Ez a bosszú sokkal kisebb lett volna, ha előzőleg nincs a magyar történelemben példátlan Szamuelly-féle terrorhullám.

Lázár, Mészáros, Cserny zsidók, gondoljunk a mai Cserni János bíróra, aki 2006 őszén súlyos börtönéveket rótt - szerencsére csak elsőfokon - a rendőrterror áldozataira. Valamint arra, hogy a Mécs ügyben ő ítélte LETÖLTENDŐ szabadságvesztésre Lovas Istvánt.

Fővárosi Bíróságról talán annyi, hogy a zsidók körében különösen kedvelt a jogi foglalkozás, valamint a legtöbb zsidó Budapesten él.

1919 április 23. – szerda

Mivel a listán szereplök számához képest kevés túszt sikerült letartóztatni, Cserny József tovább folytatta az akciót.

Sötétedés után útba indította a letartóztatásokat végző csoportokat. A teherautón közlekedő csoport a következőkből állt: egy Cserny-különítményesből, egy politikai nyomozóból, négy vörösőrből, valamint a teherautó vezetőjéből. Eligazításkor hat-nyolc nevet és címet tartalmazó papírt adott át bizalmasának Cserny József. Ilyen bizal¬masa volt Lázár Andor Endre is, aki a legelszántabb különítményesek közé tartozott a Batthyány-palotában.

Lázár Andor Endre mellé Sáska Jakabot rendelték politikai nyomozónak. A négy vörösőr között volt a szintén különítményes, de a Bandi-csoporthoz tartozó Mészáros Sándor.

Budára mentek a hideg széltől, esőtől zord estében. Lázár Andor Endre eleve harciasán viselkedett, s attól, hogy a névsorban szereplő első három személyt nem találták, egyre fenyegetőbbé vált. A Pauler utca következett, ahol a két Hollán Sándor, apa és fia lakott. Előbbi a belügyminisztérium nyugalmazott államtitkára, utóbbi, a fiú, szintén belügyminisztériumi államtitkár a Károlyi-forradalomig. Rá különösen haragudott Lázár: "Ennek most befütök. Amikor behívtak katonának, elutasította a felmentési kérelmemet" — mondta a többieknek.

Mindkét Hollánt letartóztatták és feldobálták őket a teherautóra. Hason kellett feküdniük a vizes platón, hogy a vörösök kényelmesebben vigyázhas¬sanak rájuk. Az út további részén letartóztatott Karátsonyi Lajos államtitkárt és Szlavek Ferenc kúriai bírót ugyanígy hasonfekvésre kényszerítették.

Budáról visszatérőben a Lánchíd budai hídfője előtt Lázár Andor Endre ráparancsolt Berdon Rudolf gépkocsivezetőre, hogy álljon meg. Leszállította a teherautóról a két Hollánt. Maga mellé rendelte Sáska Jakab detektívet, miközben a Bandl-különítmény és Mészáros Sándor szólítás nélkül is mellette termett.

Lázár Andor Endre utasította a sofőrt, hogy menjen tovább és a pesti hídfőnél várakozzon. Majd megparancsolta szótlan foglyainak, hogy haladjanak előtte le a Duna-partra s odalent álljanak a mederszéli partfal peremére. De nem juthattak le, mert eltorlaszolta a rakpartra vezető lépcsőt a rengeteg deszka, léc és gerenda, amit már a május elsejei dekorációhoz halmoztak fel. Emiatt Lázár visszafordította apát és fiút, kényszerítve őket, hogy haladjanak az első pillérig s ott álljanak meg, szorosan a vaskorlát mellett, arccal a Duna felé. Közölte velük, hogy elérkezett kivégzésük pillanata.
Mindez az Erzsébet híd felőli oldalon történt. Idős Hollán Sándor jobbról állt, mögötte a Bandi-különítményes Mészáros Sándor.

Ifjú Hollán Sándor tarkójánál Lázár Andor Endre tartotta csőre töltött Steyer forgópisztolyát. Sáska Jakab detektív néhány lépésnyi távolságra állt a történtektől.

A tarkólövéstől azonnal meghalt mindkét áldozat. Lerogyó testük hátra hanyatlott és a gyalogjáró aszfaltjára vágódott. Lázár Andor Endre és Mészáros Sándor a korlátra emelte és a Dunába lökte a tetemeket.

Sáska Jakab se nem szólt, se nem mozdult a látottaktól. Csak később tudott elindulni Lázár Andor Endre és Mészáros Sándor után, akik cigarettára gyújtva, nevetgélve sétáltak át a hídon a néptelen éjszakában a pesti parton várakozó teherautóhoz.

Máshol, vidéken is volt példa a vörösterrorra sajnos bőven.

Kecskemét hatalmas kiterjedésű tanyavilága ellenségesen viseltetett a városban székelő kommunista vezetés iránt.

Szentkirálypuszta nyíltan meg is tagadta az engedelmességet. A városi direktórium erre Szentkirálypusztára küldte a Kecskeméten tartózkodó szegedi vörös zászlóalj egy részlegét, hogy kényszerítse ki a tanyavilágban lakók engedelmességét.

A különítmény feletti parancsnokságot Vércse Gábor direktóriumi tagra bízták, mert ő kellő helyismerettel rendelkezett.

Rajvonalba fejlődve, géppuskával megerősítve támadtak Szentkirálypusztára, ahol már fegyverrel várták őket, de a védekezést hamar letörték a túlerőben lévő támadók.

Csorba József földműves elesett a tűzharcban. Csík János földműves súlyosan sebesülve került a vörösök kezére. Vércse Gábor parancsára a helyszínen agyonlőtték a szegedi huszárok. Ezután összefogdosták és Kecskemétre hajtották a gyanúsítható pusztai lakosokat.

Mikor vége lett a vörös uralomnak, szinte azonnal összeírták annak áldozatait. Dr. Váry Albert, aki akkor élt, írt is erről egy könyvet később, ami ma is kapható.
Link :

http://www.magyarmenedek.com/products/660/A_voros_uralom_aldozatai_Magyarorszagon_-_Dr__Vary_Albert.htm

"Azt a szégyenfoltot, hogy ebben az országban a közhatalmat 133 napon át néhány sehonnai bitorolta, a magyar történelemből kitörölni nem lehet. Ezeréves alkotmányunk és nemzeti önérzetünk gyalázata ez, melyre lehetetlen szégyenkezés nélkül gondolnunk. Nagyon mélyre kellett süllyednünk, hogy ez velünk megeshetett.

Hivatalos jelentések és bírói ítéletek alapján összeállítottam azok névsorát, kik e véres uralomnak áldozatul estek. Ezen összeállítás szerint a négy és félhónapos rémuralom alatt 590 egyént gyilkoltak le nagyobb részt teljesen ártatlanul."

Dr. Váry Albert történész

http://jobbik.net/ - ről való írás következik : ők így látják, ez a szöveg az ő kutatásaikon alapszik, mivel a Jobbik-ban is vannak történészek.

A Nagy Francia Forradalmat nem számítva, Európában vörösterrorról először az 1917-es oroszországi bolsevik hatalomátvétel kapcsán beszélhetünk, amikor a hatalomra került Lenin vezette bolsevik párt gyilkos vadászatot indított a hatalmával tevőlegesen egyet nem értők ellen, de azok ellen is, akiket a lenini ideológia az új hatalom ellenségeinek mondott ki, függetlenül attól, hogy azok cselekedtek-e ellene, vagy sem. Ilyen ellenségnek lettek kikiáltva a módosabb emberek, értelmiségiek, hivatásos katonák, arisztokraták, egyházi személyek novíciáktól a legmagasabb egyházi méltóságokig. De ellenségnek lettek kikiáltva hagyományos szervezetek, kezdve az egyházzal, egyházi és világi rendekkel, egyletekkel és a sor még hosszan folytatható. Addig, amíg a később megjelenő németországi nemzetiszocializmus népcsoporthoz való tartozás alapján jelölte ki a neki nem tetsző, likvidálásra szánt egyéneket, addig a bolsevizmus által bevezetett vörösterror származási, vagyoni, illetve spirituális alapon jelölte ki ellenfeleit, melyeket nagyságrendekkel nagyobb számban és kegyetlenebb eszközökkel pusztított, gyilkolt, mint későbbi eszmetársa.

Már az oroszországi bolsevik hatalomátvétel kezdeti szakaszában létrejött a lakosság megfélemlítését szolgáló erőszakszervezet, a CSEKA, mely számos név alatt (GPU, NKVD, KGB, stb.) szinte a Szovjetunió széteséséig működött, s ki tudja, azóta mi lett vele.

Ezen a semmilyen gaztettől vissza nem riadó szervezet létrehozója a lengyel Felix Edmondovics Dzerzsinszkij volt, akinek kétes dicsőségét nem csak a sok százezer megnyomorított és megölt áldozat, a hírhedt moszkvai belügyminisztérium épülete előtt, a róla elnevezett téren, álló hatalmas egészalakos szobra hirdeti, de az egykori kedvelt szovjet fényképezőgép, a FED is, melynek nevét a nagy hóhér nevének kezdőbetűiből állították össze. Halála után a vezetői poszton számos követője akadt, mint Genrich Jagoda, Nyikolaj Jezsov, majd Lavrentyij Berija, s a sor itt is rendkívül hosszú.

A vörösterrort szovjet hazájából az első világháború orosz frontján fogságba esett, s ott kommunistává átnevelt magyar katonák hozták haza 1918 őszén, s tették felejthetetlenné az akkori magyar társadalom minden rendű és rangú tagja számára. Első jelentősebb cselekedetük Magyarország kétszeres miniszterelnökének gróf Tisza Istvánnak a megölése volt 1918. október 31-én.

De ezt a gyilkosságot még alkalmi csoport hajtotta végre, a terrorista szervezetet később hozták létre Szamuely Tibor és László, Korvin (Klein) Ottó, Pogány József és mások vezetése alatt. Terrorakcióik, rémtetteik mindenkit rémületben tartottak, s nem véletlenül. Működésük egyik legjobban dokumentált összefoglalóját az 1922-ben Dr. Váry Albert koronaügyész-helyettes által kiadott, és ma reprintben ismét kapható könyv, a „Vörös uralom áldozatai Magyarországon” foglalja össze. A jogászi precizitással, hivatalos dokumentumok alapján összeállított könyv 590 áldozat nevét, halála helyét, idejét és módját, valamint a gyilkosság elrendelőinek és végrehajtóinak neveit, s utóéletüket írja le. Ugyanezt a borzalmas 133 napot regényes formában dolgozza fel Tormay Cecil, Kozma Miklós, Marschalkó Lajos és még sokan mások.

Hogy ezek a sorozatban és vadállati kegyetlenséggel végrehajtott gyilkosságok nem a véletlen művei, vagy valakik személyes túlkapásai voltak, szolgáljon bizonyítékul Szamuely Tibor 1919. április 20-án, Húsvét vasárnapján Győrben elhangzott beszédének, sokak által idézett részlete, mely mai szóval programbeszédnek is felfogható: „A hatalom a kezünkben van. Aki azt akarja, hogy visszatérjen a régi uralom, azt kíméletlenül fel kell akasztani. Az ilyennek bele kell harapni a torkába. A magyarországi proletariátus eddigi győzelme nem került különösebb áldozatokba. Most azonban szükség lesz arra, hogy vér ömöljön. A vértől nem kell félni. A vér – acél: erősíti a szívet, erősíti a proletár öklöt. Hatalmassá fog tenni bennünket a vér. A vér lesz az, mely az igazi kommünvilághoz elvezet minket. Ki fogjuk irtani, ha kell az egész burzsoáziát…!”

Hogy Szamuely mennyire nem a „levegőbe beszélt”, mutatja, hogy az akkor kb. 5000 lelket számláló Dunapatajon Szamuely „terroristái”, ahogy legényeit akkor hívták, 64 személyt mészároltak le. Írások maradtak fenn arról, hogy az akasztás enyhe bánásmódnak számított. Az áldozatokat halálra szurkálták, megvakították, csonkolták, legtöbbször a hozzátartozók, férjek, feleségek, szülők és gyermekek szeme láttára. Volt eset, amikor a férj akasztásánál a feleséget kényszeritették a sámli kirúgására.

Fentiek miatt nem lehet csodálkozni, hogy a Tanácsköztársaság 1919. augusztus 1-i összeomlása után, mondhatni azonnal, spontán módon, megindult a retorzió: a fehérterror. Az emberek igazságérzete úgy diktálta, hogy meg kell büntetni, sok esetben ítélet nélkül meg kell ölni azokat, akik felelősei, vagy közreműködői voltak a korábbi gyilkosságoknak. Ennek a népharagnak az élére álltak helyenként a fegyverviselt emberekből, katonákból álló, úgymond tiszti különítmények, melyek tevékenységét abban a hatalmi vákuumban senki nem kezdeményezte, senki nem koordinálta, s melyek leállítását csak a megszilárdult legitim hatalom – már Horthy Miklós kormányzóvá választása után – volt képes.

---beidézett szöveg vége---

FED fényképezőgépem a vitrinemben nekem is van. :-) A FED név, azaz monogram viselője egy lengyelországi zsidó Felix Edmondovics Dzerzsinszkij volt, akinek kétes dicsőségét nem csak a sok százezer megnyomorított és megölt áldozat, a hírhedt moszkvai belügyminisztérium épülete előtt, a róla elnevezett téren, álló hatalmas egészalakos szobra hirdeti, de az egykori kedvelt szovjet fényképezőgép, a FED is, melynek nevét a nagy hóhér nevének kezdőbetűiből állították össze.Vörösterror, más írásmód szerint vörös terror alatt a kommunista, vagy szélsőbaloldali, azaz magukat a vörös csillag, vörös zászló (innen a név!) valamilyen formájával azonosító hatalmi csoportok által végrehajtott, a lakosságot megfélemlíteni hivatott cselekedeteit értjük. Ennek enyhébb formája a személyes javaktól való megfosztás, rablás, súlyosabb esetben testi erőszak, verés, kínzás, csonkítás, legsúlyosabb esetben megölés.

Bizony, hűen a mottóhoz, mindig azt kell nézni, mi volt előbb. Épp ezért a darutollas, és egyéb különítményesek rendcsinálása csak a reakció volt.