Akkor és most

Akkor és most

A zsidókérdésről

Mottó : "Nem vagyok antiszemita, csak kicsit túl sok a zsidó befolyás a kultúrában, oktatásban, meg a médiákban." ezt a youtube-on írta valaki még az én zsidófigyelőm alá (azt azóta leflaggelték sajnos). Ehhez annyit, hogy teljesen mindegy, hogy TE mit vallasz magadról, ha a zsidókról rosszat mondasz, akkor a zsidók antiszemitának fognak tartani. Akkor is, ha igazad van. Mert ez az érdekük, hogy bírálaton felül álljanak, sőt erkölcsi fölényben legyenek, mert őket kell sajnálni a kamukausztért is, ugye.

"Hozz létre médiát, amennyire tőled telik, a hagyományőrzésben, egyáltalán az önvédelemben fogj össze a hozzád hasonlóan gondolkodókkal, ahol élsz, (vásárolj magyar árut, vásárolj a gazdáktól, légy polgárőr, légy gárdista, vagy akár járj népitáncos hagyományőrző körbe stb.) a nemzeti médiát/kultúrát "fogyaszd", és ne a zsidó médiát, zsidó kultúrát. Ennyi múlik rajtad." ezt is a youtube-on írta nekem válaszul valaki. Hát akkor nosza. :-)

1919 októberének elején, a pogromok idején jelent meg gróf Károlyi Imre cikke Az Újság-ban Reflexiók a magyarországi zsidókérdéshez címmel. Ebben a cikkben a grófi szerző konstatálja a zsidók részvételét a proletárdiktatúrában, a zsidók aránytalan nagy befolyását az ország ügyeire, hogy a közgazdasági életet úgyszólván dominálják, másrészt pedig széles rétegei destruktív működéssel és hazaellenes aknamunkával hálálták meg, hogy az ország egyenrangú polgárai lehettek. Mindez érthetővé teszi a zsidóellenes hangulatot.

Ebben a most következő összeállításban pedig az a különleges, hogy már az első világháború után, de még Trianon előtt írták.

"Alapgondolatom: ha a nemzetnek használ, hogy a zsidóságot láncra veri, ám verje láncra. Szenvedjenek e kevesek, ha ez megváltás a nemzetnek."

A zsidó befolyás

A zsidóságnak aránytalanul nagyobb befolyása van, mint megilleti. Ez a befolyás közgazdasági eszközökkel kiterjed minden térre, még olyanra is, ahol semmi befolyás nem illeti meg. S végül, a sajtó zsidó volta táplálja azokat a destruktív irányzatokat, amelyek a magyarságnak annyi bajt, s most végzetes katasztrófát okoztak, s megmételyezték a magyar tiszta erkölcsöket.

Egészen röviden és nyugodtan akarom ezeket a látszatokat megvilágítani. Nem látszat, hanem valóság: a zsidóság közgazdasági jelentősége. Emellett azonban tény, hogy a nemzet sorsára leginkább döntő befolyások éppenséggel zsidómentesek. Nem mondható, ugyebár, hogy akár a kormányon, akár a törvényhozásban a zsidó elem túltengene. Nem mondható, hogy a katonaságban, tisztikarban és hadvezetőségben a zsidóknak valamely számbavehető részvétele volna konstatálható. A diplomáciáról ez fokozott mértékben áll. Minisztériumokban, állami hivatalokban, municipiális és megyei közigazgatás és igazságszolgáltatás ugyancsak nem mondható zsidókkal telítetteknek. Még a vasúti üzem sem. S tudvalevő, hogy e fontos ágazatoknak ez a zsidómentes volta nem a zsidókon múlt, hanem érthető állandó kormányzati elv következménye, mely az igazán vezető polcokat és foglalkozásokat a történeti osztályoknak akarta rezerválni.

Rosszul látjuk tehát, hogy minden zsidókézben van. Voltaképpen zsidókézben csak az van, ami mint negatívum az ország munkaköréből megmaradt.

( ??!?!?!?!?!?! XD Azaz ahol nagyot lehet kaszálni, éppen azok a területek zsidósak. Önmagának mond ellent, nem igaz? -SF)

Megmaradt a közgazdasági tér, melyet mind ez ideig lenéztek, úrnak valónak nem ismertek el. Megmaradtak a lateiner-pályák, amennyiben nem állami hivatalt jelentenek. Az ügyvédség, az orvoskodás, a tanítás, a sajtó és az irodalom.

( nem lenézték e munkaköröket, hanem kiszorították őket onnét a zsidók, és épp ezért volt szükség pl. a numerus claususra. -SF)

A zsidó destrukció

Őszintén bevallom, nincs bennem az a nyugodtság, amelyet írásomra erőltetni akarok. Nem vagyok újonc a publicisztikában, s tudom, hogy a politikai ellenfél elereszt mindent a füle mellett, ami meggyőző lehet és rácsap azokra a részletekre, amelyeket gyönge pontoknak talál. Istenem, és én nem vitát akarok, s nem dialektikai győzelmet, én minden idegrostomban érzem az idők súlyát s tudom, hogy idebent senki sem arathat diadalt a másikon anélkül, hogy a legyőzöttel a nemzetnek egy értékes tartalékát nem semmisítette volna meg. Fia vagyok magyar hazámnak s nem engedem magamat megfosztani tőle. De most nem a zsidókról van szó, akiket támadnak, hanem a nemzetről, mely ne nélkülözzön a súlyos megpróbáltatás idején senkit, akit fölhasználni tudna.

Már most értem, hogy mivel a destruktív irányzatok közvetlenül a sajtóban konstatálhatók, tehát a sajtót látják destruktívnak, s mivel munkásai többsége zsidó, hát a zsidókat látják annak. De méltóztassanak csak egy kicsit végigtekinteni a magyar politikai élet néhány évtizedén! A Tisza Kálmán elleni csatákat, mikben a legerősebb fegyver mindig a korrupció, a panama és a választási visszaélés volt. Hogy vadult el ez a nízus Bánffy Dezső alatt, hogy züllött el a parlamenti erkölccsel együtt az igazságosság szempontja a kritikus obstrukciók folyamán, amik alatt már puszta időfogyasztás céljából botrányokat, leleplezéseket egymásra halmoztak. Hadd emlékeztessek a Tisza István elleni vad hajtóvadászatokra, miknek révén tisztán Tisza István megbuktatására használták föl a demokratikus jelszavakat, majd az úgynevezett pacifizmust.

(Tisza István feltételezett gyilkosai zsidók voltak, de sohasem fogták el őket, tehát biztos, hogy Tisza NEM volt a zsidók embere... -SF)

UPDATE : szomszédom azt mondja, a zsidók épp azért voltak háborúpártiak, mert ismerték az antant és az oroszok + a Kárpát-medencei szláv népek közti egyezségeket, és ez által az erőviszonyokat, tudták, hogy a tengely csak veszíthet : szét akarták verni az Osztrák-Magyar Monarchiát, és tanács-köztársaságokat akartak volna helyette létrehozni, szerencsére ebből csak kevés valósult meg.

Ha végignézzük ezt a sort, akkor a parlamentben és a közéletben látják megszületni a destruktív motívumokat, s az ottani folyamatot kísérte vad lármával a sajtóbeli zenekar. A végzetes fakciózus ellenzékiség, szemben egy megdönthetetlen többséggel, vetemedett ezekre a demoralizáló eszközökre, s minden „zsidó” lap, mely ebben a munkában résztvett, egy-egy közéleti vezérférfiú intencióit szolgálta vele.

Az is plauzibilis, hogy a zsidó újságíró fajiságánál fogva inkább hajlik a destrukcióra, s erre nagyobb tehetsége van, mint a nyugodt magyar temperamentumnak. A faji kérdésre még vissza fogok térni, ezúttal elfogadom a tételt, mert egyszerűsíti a kérdést. Ha a zsidó újságírónak a destrukció az eleme, akkor magában fog elpusztulni, mihelyt a közéleti erkölcs tisztulása ettől az elemtől megfosztja.

Ellentmondás nélkül elismerem a sajtó útján elharapódzó erkölcstelenséget, cinizmust, trivialitás, családi tisztaságot pusztító frivolitást. A botránykultusz, az ordító újságcímek, a harsogó reklámmal való kíváncsiságtenyésztés az ilyen közlemények mellett, ezeket a nyugati zsidó sajtóktól tanulták a magyar zsidók meg.

A faji kérdés

Félve és húzódva térek át a faji kérdésre, mely a mostani zsidóellenes iránynak legfőbb posztulátuma. Ez a kérdés századok irodalmát öleli föl, a történelem és a jelen minden ága-bogán keresztül vizsgálandó. Nem végezhetek vele egy újságcikk keretében. S értem azt is, hogy e kérdés boncolásánál nemcsak az antiszemitizmussal kerülhetek esetleg szembe, hanem a zsidósággal is.

Mindegy. Ahogy vallom, hogy a zsidó nem magyar, annyira föltétlenül elismerem a zsidóságnak fajilag külön voltát. Lehetetlen is tagadni, fölösleges is. A zsidóság a századok folyamán a vallásával együtt a fajiságát fenntartotta. Minden más faj megoszlott vallásilag, s vegyült másokkal, a zsidónál a vallás egyszersmind a vegyülésnek is útját állta. De látható, tapasztalható is a faji különbség testben, lélekben egyaránt.

Azonban, ha a fajszempontot is a magyar érdek szempontjából nézem és nem a zsidóságéból, nem kell félnem a következtetésektől, miket nem a vallás, hanem a faj jelszóból levonnak. Azt vonják le belőle, hogy a zsidóság szívósan ragaszkodván faji jellegéhez, mint a magyarság eleme idegen, megbízhatatlan, még ott is, ahol kivételeket koncedálnak. Én ezzel a fölfogással könnyebben tudok megbékülni, mint azzal a koncesszióval, hogy vannak hazafias, tisztességes zsidók is, és ezeket nem szabad igazságtalanul a hazafiatlan és tisztességtelen többséggel együtt sújtani. Azt vallom, hogy egy faj, mely csak kivételképpen mutat fel erényeket, értéktelenebb és veszedelmesebb, mint az, amelynek ilyen kivételei nincsenek is. A tisztesség kivételes a zsidóknál. Maradjunk amellett: káros-e a magyarságra, hogy van zsidósága, mint faj vagy sem?

Itt is, mint az előzőekben, hadd mutassak rá az optikai csalódásokra. A zsidók destruktív hajlamaira, az improduktív életre való tódulására, a nagy elzárkózottságra, a magyar lélektől, magyar lelkesedéstől való idegenségére, jobban mondva: internacionalizmusára. Meg tudom érteni ezt a vélekedést, mert sehol magyar ügyet, magyar gondolatot nem teremtett a zsidóság, és mindenütt másutt is vannak zsidók, tehát: internacionálisok.

Ami pedig az internacionalizmusát illeti, az valóban különös jelenség. Egy faj, mely valamikor nemzet volt, s melyet most ismét régi területén nemzetté akarnak megtenni, éppen a szétszóratásban találja meg a számítását.

Az angol cionisták, akik Palesztinát kérték jutalmul háborús szolgálatukért, a rettentő zsidótömegek, amelyek Oroszország felől ellepték Magyarországot, s ellepik most Budapestet, egészen hazátlanul, csak a könnyű és lelkiismeretlen szerzésre, a gazdagodásra gondolván. Zsidó faji jellegnek elismerem ezt is, mint történelmi, s nem mint genetikai tényt, hogy könnyen, de állandóan tudja annak a nemzetnek a jellegét és sorsát a befolyásolni, amelynek kebelébe került.

Mint faj, a zsidóság elüthet a magyarságtól, ahogy elüt tőle a német, a szász, a rutén faj, melyek ellen semmi ellenszenvünk nincs, mivel vallásilag nem kerülünk velük kollízióba. Elüthet tőle, de nem ellentétesen, legföljebb kiegészítőleg. Egyes sajátságai, életbeli képességei igénybe vehetők, mint jobban kifejlettek a magyar faji életbeli képességek mellé.

Ha már most magyar szempontból igazságosan akarom az antiszemitizmus kérdését megítélni, arra az eredményre jutok: ki az országból mindenkivel, aki nem magyar a lelkével és a nyelvében egyaránt, ki mindenkivel, aki az ország rovására akar itt élni, anélkül, hogy munkájával, tisztaságával és hasznosságával legalább nyújt annyit, amibe kerül. És ne legyen itt zsidó ember, akinek nem kell keresztény Magyarország, abban az értelemben, amelyben ez a jelszó kipattant a nemzet lelkéből, ugyanis a nemzetközi, a vallástalan bolsevizmus ellentéteképpen. Keresztény jelent: magyart és nem nemzetközit, valláserkölcsit és nem istentelent.

Ezeket a fenti szövegeket az amúgy zsidópártinak tűnő, 20-as években publikáló Károlyi Imre nevű közíró (is) írásaiból válogattam össze, kb. tízszer ennyi szöveganyagból, amiben ellenkező előjellel, azaz filoszemita módon részletezte a zsidókérdést. Se ide, se oda nyilatkozatokkal akarta összezavarni a gyanútlan olvasókat, a kemény hangú zsidókat kritizáló írásokkal pedig a fajvédőket akarta megnyerni magának? Istóczy Győző ugyanezt a kérdéskört ennél sokkal következetesebben vizsgálta meg, konkrétan a magyar érdek figyelembevételével.

Nem is értem, hogyan lehet egyszerre a fentiekhez hasonlót írni, és utána pedig ilyeneket :

"Ne nézzük tehát ellenséges szemmel a zsidók közgazdasági szereplését, mert ma, amikor minden közgazdaság, erre kell támaszkodni, akármiképpen vélekedjünk is róla. Közgazdasági szervezetünk több évtizedes természetes fejlődése alapján is gyönge a rá váró terhekhez mérten lehet-e hasznot várni tőle, ha most éreztetik felekezeti voltát? Még ha bolsevista alapon el is szednék a zsidó kéztől minden tőkéjét, a régi gyakorlatot, a nagy tapasztalatot, szakértelmet s a teremtett kötelékeket a világpiaccal, az ezeken nyugvó bizalmat nem lehet a tőkével együtt kisajátítani. Nem lehet hirtelen átvenni az Ullmannok és Krausz Simonok, a Weisz Manfrédek és más nagyiparosok hivatását Ullmannok, Krausz Simonok és Weisz Manfrédek nélkül. S nem lehet őket meg sem tartani teljes munkaképességükben s munkájuk hatékonyságával, ha mint mentesített kivételek élnének a sárga foltos zsidóság közepette. A zsidó közgazdasági túlsúly a zsidók számára gettószerűen állt elő azzal, hogy ez az ágazat derogált a nem zsidó társadalomnak. A zsidóknak a gettó megszüntetését jelentené, ha Károlyi Imre szava szerint a keresztény társadalom rálépne ezekre a pályákra. Ez nem antiszemitizmus, ennek a zsidóság részéről nincs is akadálya, hiszen tudott dolog, hogy bankok, vállalatok szívesebben látnak keresztény tisztviselőt, már azért is, hogy ne fessenek annyira zsidóul."

"Nagyon kérek mindenkit: ne lássanak ebben a fejtegetésben zsidóvédelmet, sajtómentegetést. Én a magyarságon kívül más védelmezendőt nem ismerek el. De a magyarságot szolgáltatjuk ki, gyöngítjük le, ha „Hulljon a férgese!” kiáltás mellett a házat gyújtjuk föl poloskairtás céljából. Károlyi Imre rámutatott, hogy a károktól olcsóbban, igazságosabban is lehet szabadulni. Hadd fejezzem be mai cikkemet azzal, hogy a magyarság nem olyan erős, hogy amputálhatná magát antiszemitizmus címén, és sohasem lehet olyan gyönge, hogy fölényes, hatalmas gazdája ne maradna zsidóságának." (se ide se oda, de inkább mégiscsak oda, tipikus zsidóbérenc "jobbközép" süket duma, mellébeszélés - nem igaz? -SF)

"Ha betetőződik a nagy ballépés, mely Magyarországot hosszú időre a Nyugat erkölcsi blokádja alá helyezi, akkor adja Isten, hogy ne szoruljon soha elkergetett gyermekeire (azaz a zsidókra -SF). Legyen neki igaza a tények által bebizonyítottan, és bolyongjanak zsidó páriák egy boldog s gazdag magyar nemzet jól kiépített országútjain."

No persze ha magának a cikkírónak és lapjának egzisztenciája is a zsidók jóindulatától függött, akkor mindjárt érthetőbbé válik a dolog... Strabag-ügy linkjei : http://kuruc.info/r/1/21815/

E mögött az 1919-ben írt burkoltan filoszemita okoskodás az volt, hogy a nagypolgárság, akiknek a bértollnoka volt ez a Károlyi Imre, a Rotschild bankháztól akart komoly összegű kölcsönöket felvenni. Nagy naivan azt hitték, abból majd ők itt fejlesztenek, építenek, és megtérül. Hát egy fenét. Az ketyeg, az kamatozik. És. Akinek tartozik az ország, az beleszól az ország gazdaságpolitikájába, és mivel zsidónak tartozik, a zsidókérdésbe is, nyilvánvalóan a zsidók pártján állva. Az eladósodottság felér egy katonai megszállással, főleg ma, amikor nemzetközi, a protekcionista gazdaságpolitikát kifejezetten tiltó szabad kereskedelmi EU-s és egyéb egyezmények (az Ő egyezményeik) betartása a hitelek felvételének előfeltétele.

http://kuruc.info/r/35/21898/

Igen, és a helyett, hogy a SAJÁT pénzeinket arra költenénk, ami a nemzetünk számára stratégialiag fontos, befizetjük az EU-vízfejbe, és az különféle, cionista érdekeket (jelen esetben fajkeveredés, és a tanítás ellehetetlenítése) szolgáló feltételekhez kötheti a SAJÁT pénzeink visszaigénylésére való pályázást!!!!! Azaz nincs valódi hatalmunk a saját befizetett adóink felett, nemcsak nekünk parlamenten kívülieknek, de még a parlamenti pártoknak SEM!!! Abszurd! De így is többet fizetünk be az EU-ba, mint amennyi összeget elnyerünk a különféle pályázatokon.

Talán ezért filoszemita és nagytőke-párti a Fidesz liberális szárnya,a szabad madarak szellemi rokonai, és ezért fogadja el a zsidő tőkét??? Írnék arról ide, hogy a zsidó Uj Péter megvette az UFI-t, de már sokszor írtam erről, és unalmas. :-)

Nem véletlenül létezik az a közmondás, hogy addig nyújtózkodj, ameddig a takaród ér. Független ország nem adósa senkinek, és így gazdaságpolitikájának és pénzügyeinek is a maga ura. Tehát alkalmazhatja a nemzeti szocialista elveket a gazdaságpolitikájában...