Lobbidemokrácia vs nemzeti szocializmus

Lobbidemokrácia vs nemzeti szocializmus

Német gondolatok a demokráciáról

A National Journal-ról fordított írás alapján írt cikkünk a demokráciáról.

Az NDK (Német “Demokratikus” Köztársaság) idején gyakran hangoztatták az állam bölcs vezetői az emberéleteket is követelő vasfüggöny és az elnyomásra épülő rendszer árnyékában, hogy kerül, amibe kerül, megvédik a demokráciát az antidemokratikus nyugati hatalmaktól. Sokba is került.

Aztán jött a rendszerváltozás és csiribí-csiribá, na mit hallunk már megint? A demokráciát mindenáron meg kell védeni a demokrácia ellenségeitől. Wolfgang Schäuble német belügyminiszter például úgy szeretné megőrizni a polgárok alapjogait, hogy korlátozza azokat. Na ezt most tessék próbálni megérteni!

A Német Szövetségi Köztársaságnak a demokráciára irányuló védelme leginkább abból áll, hogy mindenkit üldöz, aki ellentmond a második világháború győztes nagyhatalmai propagandájának. Évente több mint 10.000 német kényszerül politikai üldöztetést elszenvedni azért, mert a multikulti nyomorát, az izraeli-lobbit kipellengérezi és a német történelemről kitalált hazugságokat helyreteszi.

Németország lobbi-demokráciája elsősorban a "szélsőjobboldaliaktól" és "neonáciktól" érzi magát fenyegetve. Ezért aztán folyamatosan tiltják be a különböző egyesületeket és csoportokat. Egy NS-párt létrehozása Németországban természetesen úgy, ahogy van, be van tiltva. Amerre csak néz az ember a "demokratikus" Németországban: betiltások, üldözések, a polgárok megfigyelése.

A demokrácia az, amit a nép akar, hiszen a szó lefordítva maga is “népuralmat” jelent. Ha azonban a demokrácia népuralmat jelent, miért van például betiltva az NSDAP? Ha a német nép történetesen egy ilyen utódpártot szeretne, akkor ezt a megnyilvánuló népakaratot az ország hatalmasainak el kellene fogadniuk. Ez lenne a demokrácia. Ha a nép meg úgysem akarna NS-pártot, akkor az egész betiltósdi eleve szükségtelenné válna.

Az NPD-t például – ami Németország jelenleg egyetlen létező szabad szellemű pártja -, “alkotmányellenesnek” bélyegeznek, üldöznek, a választásokon való részvételét pedig gyakorlatilag megakadályozzák. Ha vannak alkotmányellenes pártok, akkor azok maguk a rendszer-pártok. Vegyük csak sorban:

- Ki törölte el a szabad véleménynyilvánítást? Nem az NPD.
- Ki üldözteti a másképpen gondolkodókat? Nem az NPD.
- Ki rendeli el az egész nép felügyeletét és megfigyelését? Nem az NPD.
- Ki kényszeríti az embereket arra, hogy hazudjanak a saját történelmükről? Nem az NPD.
- Ki tilt meg népszavazásokat fontos kérdésekben? Nem az NPD.
- Ki szentesíti pártok és egyesületek betiltását? Nem az NPD.

A győztes hatalmak szája íze szerint létrehozott demokráciák a polgárokat valójában nem tekintik nagykorúnak. Így azonban nincs is szükség demokráciára, ha az embereknek úgyis diktálni kell, hogy mit akarjanak. Ugyanígy választásokra sincsen szükség. Ha a polgároknak úgyis azt kell választaniuk, amit a hatalom birtokosai előkészítettek neki, akkor őszintébb lenne, ha amazok rendeletekkel, nyílt diktatúrával uralkodnának. Akkor legalább nem kellene senkinek tapogatóznia a demokrácia csapdájában. Mindenki szépen tartaná a száját, ahelyett, hogy beleesne a szabad véleménnyilvánítás hazugságának csapdájába és ezért a börtönben kellene magát találnia.

Ha valaha volt is olyan rendszer Németországban, ami magát demokratikusnak nevezhetné, az Adolf Hitler diktatúrája volt - áll a National Journal cikkében. Hitler demokratikusan került hatalomra és demokratikus parlament hatalmazta fel arra, hogy felszámolja az országban uralkodó nyomort (Felhatalmazási törvény - "Ermächtigungsgesetz"). Jellemző módon, ezután az alapjaiban is demokratikus megbízatás után mindössze egy nappal (1933 március 24.) a világ zsidósága nemcsak Hitlernek, hanem az egész német népnek hadat üzent. Ezt nevezik lobbi-demokráciának.

Hitlert, amellett, hogy ezután többször is megerősítették pozíciójában, a nép valóban szerette is (egy darabig... - a szerk.). El tudja ezt mondani magáról egy Andrea Merkel, aki még amellett is, hogy női kancellár, sok mindent kap a néptől, csak nem szeretetet. A mai Németország demokráciájával ellentétben a Vezér és Birodalmi Kancellár minden, a jövőt érintő intézkedés kapcsán kikérte a nép véleményét népszavazás formájában.

Nos, a lobbi-demokrácia értelmezése szerint Adolf Hitler valóban antidemokrata volt. Vizsgáljuk meg ezt azonban egy kicsit közelebbről! Hitlert maga a nép akarta Vezérnek. A hatalmat legálisan tartotta a kezében, mert azt rá a nép ruházta. Hitler abban az értelemben, hogy nem akarta, hogy egy lobbi-demokrata csoport vezesse pórázon a politikusokat, valóban antidemokratikus volt. De két teljesen különböző dologról van szó, ezt látnunk kell: Hitler a néptől kérte és kapta a hatalmat, míg a lobbicsoportok a saját érdekeik szolgálatába állítják a hatalomgyakorlást, demokratikusnak hazudva azt.

Maga Hitler nevezte a lobbi uralmát diktatúrának, ami valóban az is, hiszen a lobbi nem enged beleszólást a polgároknak, amikor ő a politikusokat irányítja. Idézet a Welt egy 2008. május 22.-ei cikkéből: "Szinte hihetetlen: Hitler a 'Mein Kampf' című könyvében az ellenállást hangsúlyozta egy diktatórikus uralmi rendszer ellenében. [...]

'Állami autoritásnak mint öncélúságnak nem szabad lennie, mivel ebben az esetben a Földön minden zsarnoki rendszer megtámadhatatlan és szentesített lenne. Ha egy kormány eszközeinek segítségével egy népet a pusztulása felé visz, akkor a nép minden egyes tagjának a lázadás nemcsak joga, hanem kötelessége.'

Ennél egyértelműbben nem lehet kifejezni a diktatórikus rendszerek elleni ellenállás joga melletti kiállást. A fenti két mondat mindenekelőtt szerzőjük személye miatt figyelemre méltó: éppen Adolf Hitlertől származnak és a 'Mein Kampf' egykötetes 'népi kiadásának' 104. oldalán olvashatóak."

Olyan hazug rendszerben élünk tehát, ahol üldöznek és zaklatnak, börtönbe vetnek minket, ha kimondunk néhány szót, ami a lobbi érdekeivel ellentétes. Ilyen állapotok uralkodnak abban a rendszerben, amit demokráciának neveznek.

(Szent Korona Rádió - Krisz, a National Journal nyomán)