Miért veszteséges a BKV

Miért veszteséges a BKV

Az egykori olajszőkítők kollégájukként emlegetik Budapest hercegét, Demszky Gábort. "Miszter tized" "Degesz uram"

Ők mondják, mármint a bűnözők, hogy amit ők tettek, kismiska ahhoz képest, amit Demszky művel már 18 éve. Az a Demszky, aki például semmiféle felelősséget nem vállal a Budapesti Közlekedési Vállalat, a továbbiakban BKV, összeomlásáért, ahonnan, majd’ húsz év alatt legalább 100 milliárdot bűvészkedtek el. Ez a hatalmas összeg szőrén szálán tűnt el. Az olajszőkítő másként gondolkodók állítják, akiket azért nevezek én másként gondolkodóknak, mert pöktek ők jogra, állami vagyonra, erkölcsre, akárcsak budapesti másként gondolkodó, fehér galléros cimboráik. Szóval azt mondák az aranyháromszög keresztapái, hogyha a 100 milliárdot eltüntető bűvészt keressük, ólálkodjunk csak nyugodtan Demszky és bandája körül, s akkor lehet, hogy rábukkanunk miszter tizedre és Degesz uramra.

A 11 ezer fős vállalatnál, a mai komputerizált világban 5 ezer irodista tölti el munkaidejét. Hogy ez az aránytalanság miképpen is alakulhatott ki? A válasz nagyon is egyszerű. Sok MSZP-s és SZDSZ-es pártkatona a BKV-hoz nyomta be rokonát. Természetesen hatalmas fizetésért, és a még nagyobb negyedévenként garantált jutalomért.

A BKV buszok üzemanyagát még a VPOP sem vizsgálta. A cégnél sem ellenőrizték a gázolaj minőségét, és a számlák valódiságát sem. A BKV buszparkja teljesen leamortizálódott, ha nem a BKV vizsgáztatná azokat, a vizsgán sem mennének át ezek a járművek. A műhelyben nincs szerszám, otthonról kell hozni, az alkatrészekre meg heteket kell várni. A dolgozókat 140 ezer bruttóért alkalmazzák.

Az azóta már eltűnt BKV vezérnek, állása betöltéséhez nagyon jók voltak a referenciái. Irányítása alatt először a Főtaxi jutott csődbe, majd az „S” taxi és a Nógrád Volán, mint a BKV egyik alvállalkozója. Sokat ártott tehát nekünk, Demszky azonnal meg is jutalmazta. A BKV vezérigazgatói székébe ültette, ahol ott folytatta, ahol az előző helyeken abbahagyta. A BKV Rt. tanácsadói szerződést kötött, 300 millió forintért a Cemi Kft.-vel, úgy hogy ezeket a briliáns tanácsokat csak a vezérigazgató vehette kézbe, s a teljesítést is csak ő igazolhatta.

Egy másik szerződés meg az AAM Rt.-vel köttetett meg, 2 és fél milliárd forintos értékben. Az ügymenet az előzőhöz hasonló volt. A tanácsokat csak a nagyvezér fülébe lehetett súgni, s mondanom sem kell, a teljesítés megtörténtét is csak a BKV nagymester igazolhatta. A szerződő felek, a tanácsadói cégek dokumentációja egyetlen BKV-s beosztotthoz sem juthatott el, s az sem, hogy melyik cég éppenséggel mit csinált.

A BKV belső vizsgálata meg is állapította, hogy ezek után a szerződések után semmiféle dokumentáció és teljesítési igazolás nincs, csak annyi biztos, hogy a cégek benyújtották a számlát, a BKV meg fizetett, de hogy mire, arról senkinek nincs fogalma.

Antal Attila másik nagy üzlete, hogy a BKV Rt. használt buszokat kívánt vásárolni attól a svájci cégtől, ahol a BKV vezér fia dolgozott. Csak, hogy mindennel tisztában legyenek, a székesfehérvári Credo autóbuszgyár 39 millió forintért árul egy csuklósbuszt, 2 év teljes garanciával. Ezeket a buszokat 10 hengeres Rába motorral és légkondicionáló berendezéssel szerelték fel.

Az Antal által szemrevételezett márka a Volvo volt, amely új korában 65 millió forintot kóstál. Ezzel szemben a BKV vezér nem a magyar gyártmányú buszt kívánta megvásárolni, amely egyébként magyar embereknek teremtett munkalehetőséget, hanem a használt, négy éves, 500 ezer kilométert futott másikat, amelyben 3 millióért motort is kellett volna cserélni, nincs rá garancia és 50 millió forintba került. Ezt a régi, jól bevált receptet már ismerjük. Mi magyarok mindent a világpiaci ár fölött veszünk meg és a világpiaci ár alatt adunk el. Az érdekelt felek aztán a különbözeten „risztelnek”.

Amikor ez a bombaüzlet kiderült, a vezér azonnal szívinfarktust kapott, beteget jelentett, majd hosszú huzavona után megvált a cégtől.
Antal Attilának a hivatalos évi jövedelme 36 millió forint lett volna. S hogy emellé jutott volna-e még úgynevezett asztal alatti fekete pénz, csak a Jóisten tudja.

Ilyen „ragyogó” káderpolitika után jelenti be Demszky, az olajszőkítők puszi pajtása, hogy a BKV csődközeli helyzetéért nem vállal semmiféle felelősséget, viszont a kormány azonnal adjon a tömegközlekedési cégnek 18 és fél milliárd forintot. Először talán az elbűvészkedett 100 milliárdot kellene a céghez visszajuttatni, s akkor még az a képtelen helyzet is elő állhatna, hogy a BKV-nál dúskálhatnának a forint milliárdokban.