A demokrácia csődje

A demokrácia csődje

Teljesen bizonyos, hogy a liberális demokrácia hazánkban soha semmit sem fog elérni és felmutatni. Ebben az országban csak ígérgetnek, nem tesz senki semmilyen olyan lépést, ami látványos eredménnyel járna. Azt kell, hogy mondjam, aminek nincsen helye a nagyvilágban, az idővel meg is szűnik létezni. Pontosan ilyen a demokrácia a hazánkban. Teljesen evidens, hogy 17 év után már nem lehet mindent az előző rendszerre fogni. Hitler egy sokkal katasztrófasúlytottabb országot vett át, azonban hat év alatt birodalommá kovácsolta azt. A magyar népnek csak akkor lez jövője, ha egy hasonló karakter fogja az országot a gondozása alá venni. Ez teljességgel elkerülhetetlen. Ezt, mint az egyetlen alternatívát ismerem el a fejlődés útjaként. Itt komoly változtatásokra van szűkség a segélyezéstől kezdve a mezőgazdaságon át az oktatáson keresztül a munkahelyteremtésig minden témát érintően. Ilyen széleskörű feladat ellátására egyszerűen teljességgel alkalmatlan egy olyan rendszer, mint a demokrácia. Ide valami egész más kell. Itt egy olyan rendszerre van szükség, amely ténylegesen küzd a nép erkölcsi-szellemi-anyagi jólétéért, és nem csak bizonyos társadalmi rétegek, vagy egyének malmára hajtja a vizet, hanem a társadalmi rétegek és az egyének összességének, ezen keresztül az egész magyar népnek hivatott szolgálni az érdekeit. Olyan rendszerre van szükség, amely belátja, hogy csakis a hazai vállalkozók támogatása által várhat itt jobb sors a magyarra. Ha kell, adókedvezményekkel, ha kell, cégösszevonásokkal, ha kell, bármilyen használható eszközzel segítse a magyar haza gazdaságának felépülését. Olyan rendszer szükségeltetik, amely képes kezében tartani a magyar élettér meghatározó tényezőit, de mindenekelőtt képes felelősséget vállalni ezért. Olyan, ami elvár, de ad is. Soha sem tudtam megérteni azt, hogy azokat a pénzeket, amiket segélyként osztanak ki, azt miért nem éppen munkahelyteremtésre, vagy fizetésemelésre költik. Ha a segélypénzek összegét fizetésemelésre fordítanák, akkor ugyanúgy megkapná a polgár azt a pénzt, csak a fizetésében. Persze ez is csak egy példa. A mezőgazdaságot illetően is elkelne egy átfogó reform. Ki lehetne építeni egy olyan gazdasági szerkezetet, hogy a magyarok termelte búza a magyar malmon át a magyar pék kezébe kerülne, amelyről egyenesen a magyar abc polcára vándorolna. Elképzelhető, hogy szintenként valamivel drágább a megoldás, azonban rendszer szinten mindenképp mi járnánk jobban, mivel így az összeg adó formájában visszakerül állami kézre, amely újra bekerülhetne a körforgásba. Persze ez csak egy példa volt, a gazdaság egy bizonyos részfolyamatáról.

Ez az ország attól rohad, hogy élősdi paraziták csüngenek oldalán, melyek mérgezik, szívják a vérét. Nem másól van szó, mint az idegen érdekeknek elkurvult politikai elitről. Addíg, amíg őket nem távolítjuk el, addíg ez az ország csak szenvedni fog. Ezen paraziták legmegelelőbb ellenszere a népmozgalom, a Hungarizmus.

Mivel minden társadalom gazdasági tevékenysége a csereeszköz körül forog, azaz a pénz körül, így ez a legfontosabb eleme egy nép jólétének. Az kontrollálja a gazdasági tevékenységeket, és a nép sorsát, aki a fizetőeszköz forrása. Napjainkban leegyszerűsítve ez úgy néz ki, hogy az államhatalom gazdasági tevékenységei fedezésére kölcsönt vesz fel a magánbanktól - központi bank, ami a többi országos bankot is ellátja- akik annyit adnak amennyi csak kell, mert nekik sose fogy el, annyit hoznak forgalomba, amennyit ŐK jónak látnak. Az államhatalom fedezete a kölcsönre a jövőben behajtásra kerülő adó, ami ebben az egész körforgalomban az egyetlen igazi érték, az a megtermelt javak, amik értékesítésre kerülnek. Ha nincs áru, akkor a pénz nem ér többet, mint a darab papír, amire nyomtatva lett. Nagyszüleink mindig azon derültek, hogy a falu rongyos zsidója, aki egyben a „kölcsönző iroda” igazgatója is volt, mindig azt mondogatta: „ …. Áááh, nem baj Mari néni, ha nincs pénze, csak a kamatot fizesse ki most!..” Nem tudták kifizetni a kamatot sem, így hát a rongyos zsidó beérte, két pár csirkével meg egy tucat tojással (addig amíg visszajöhetett a kamatért.). Volt mit enniük egy darabig, anélkül, hogy egy téglát arrébb raktak volna.
Egy nagyobb skálán az Egyesül Államok kormányának adósága Rothschild magánbankoknak (Federal Reserve) egy észbontó összeg, itt megtekinthető : http://www.brillig.com/debt_clock

Nem nehéz megérteni, hogy ha a politikusok nem játszották volna ki a nép beléjük vetett bizalmát, akkor ez a pénz, mind visszakerülne az államkasszába és nagy részben hozzájárulhatna a szorongató szükségek kielégítésére. A baj az, hogy idegen kezekbe kerülnek a javakat termelő eszközök és ezzel annak a lehetősége, hogy az ország valaha is talpra álljon. Idegenekből és idegen érdekekből pedig van elég, azok is idegennek számítanak, akik csak nemzet idegennek vallják (vagy nem vallják) magukat, és más nemzet érdekeit helyezik a magyarénak elébe. Ezek minél magasabb pozíciókba kerülnek az állam szerkezeten belül, annál nagyobb ütemben történik meg a megtermelt javak elherdálása, illetve olcsó pénzért való elkótyavetyélése. Ennek lehet ellenállni, például cserekereskedelemmel, ahelyett, hogy az ember Pakisztánban termelt káposztát vegyen a közértben, inkább a helybeli (hazai) termelőt támogassa és szigorúan megvonni minden gazdasági támogatást azoktól, akik károsítják a nemzetet.

Nem vagyok optimista, ami egy közeljövőbeli kézzelfogható, kedvező és jelentős változást illet. Ezek szentül meg vannak győződve arról, hogy a magyar népnek le kell hevernie előttük, és nekik Isten adta joguk azt könyörtelenül kizsákmányolni, azért ők minden ellenállást törvényellenesnek tartanak. Én egy tendenciát vélek felfedezni, amire rengeteg példa van a történelemben. És pedig az, hogy minden nemzetet elárasztanak más fajokkal, és amikor azok elérnek egy kritikus számarányt, felbujtatják őket a gazdanép ellen. Ennek lehet úgy ellenállni, ha felkészül az ember egy ilyen eshetőségre, nacionalista vonalon. Mereven ellent kell állni minden nemzetrontó erőlködésüknek, és állandóan megfigyelés alatt tartani őket, hogy mozdulni se tudjanak ez irányba. Vigyázni a spionokra besúgókra, szigorúan kell leellenőrizni minden potenciális tagot. Hosszútávon szerintem ezt a szituációt csak egy világforradalom változtathatja meg, készen kell lenni minden eshetőségre! Megérett a világ egy szociális kemoterápiára!

A termékekben, illetve a termelésben látom a jövőt. Sokan érdekesen bámulnak rám, amikor felvetem az ötletet, hogy mi volna adott esetben, ha csak az alapanyagot vennénk meg, és magyar varrodákban készülnek el a ruhák. Mindenki reflexszerűen kérdi, hogy minek, ha a kínai ruha olcsóbb, azt kevesebb pénz megvenni, kevésbé bánja a vásárló pénztárcája, holott ha a magyar varrodában készülnének a ruhák, akkor van munkahely, több az adózó, több adó illetné a magyar államot, mivel nem csak a termékre kivetett vámot lehetne egyedül adóként felfogni, hanem a dolgozó, a termelő fizetésén keresztül is folyna be adó, mely bevételekkel jóval könnyebben be lehet tömni a költségtöbbletet és ami nem utólsó kevesebb kölcsönt kell felvennie az államnak.

Az amit a legnagyobb hibának tartok, hogy a rendszerváltás után az állami tulajdont úgy üldözték, mintha az a kommunizmus bálványa lett volna, holott ügyes felhasználás mellett lehetett volna akár a magyar nép védőpajzsa is, amíg nem alakulnak ki a magyar nagyvállalkozások. Sőt addíg, amíg egy ország nem rendelkezik komolyabb befektetett magántőkével, addíg nemhogy hátrány, hanem szűkség szerű az állami tulajdon, mint egyetlen tőkeerős gazdasági szerv és mint adóktól mentes, de fizetőképes gazdasági tényező. Mivel természetesen minek kéne az államnak sajátmagának adóznia... Adott esetben, ha egy elektromos szolgáltató, egy gázszolgáltató, és mondjuk az egyszerű eset kedvéért egy pékség is állami kézben van, akkor az a péküzem önköltségi áron fogja kapni az áramot és a gázt értelemszerűen. Ha a politikusok tudták volna kezelni azt, amit a kezükben tartottak, és nem indítanak hadjáratot a maygar nép jövője és a biztos vállalkozások kialakulása ellean, akkor nem itt tartanánk. Nem mellékesen, ha az állam támogatta volna a válalkozások kialakulását a kezében tartöott állami szolgáltatásokkal, mint pl adott volna magyar vállalkozásoknak 25% áramkedvezményt, 25% gázárkedvezményt, mert megteheti, akkor kevesebb teher hárul a kezdő vállalkozásokra, azonban az állami tulajdonban lévő cég még így is hoz adót az államnak, és így is tesz nyereséget a termelésére. Persze ez miért is történt volna meg. Pénzéhes patkányok csaki arra törekedtek, hogy minél több vállalkozás jusson a kezükre, minél többet nyerészkedjenek. A másik fele a dolognak pedíg az, hogyha egy kormány egítőkész, akkor még nem is árt, ha a kezében tart ilyeneket, mint gázszolgáltató, villanyszolgáltató, bank, benzinkút, stb. Ez azért jó, mert van közvetlen kontrollja az ember mindennapi életét meghatározó tényezők felett. Pl nem fordulhatna elő olyan, hogy a benzinkút gondol egyet, és 200%-osat emel, a nép és a kormáány meg tehetetlen. Sőt vegyünk csak egy másik példát. Ha villanyáremelés történik, akkor értelemszerűen mindennek az ára emelkedik, mivel több az előállítási költség, azonban, ha az államkezében van, mondjuk az előbb említett villanyszolgáltató cég és gázszolgáltató cég, akkor nem szűkségszerű a kenyér árának a növekedése, mivel az áramot és a gázt továbbra is az államtól kapja önkölcségen a cég, és csak azokat a vállalatokat érintené az, ami nem állami kézen van. Ezzel könnyen ki lehet szorítani az idegen cégeket, mivel így a vállalkozás lépéselőnyben és árelőnyben van a külföldi vállalkozás ellen, és mit ne adjon Isten még gondol egyet ezután az állam, és azt mondja, hogy kap további villanyárkedvezményeket és gázárkedvezményeket minden magyar vállalkozás, a plusz kölcségek így csak a magánszemélyeket, és a külföldi cégeket érintené. Utána adott esetben gondolhatna egy olyat is az állam, hogy aki magyar termékeket vesz, az adóvisszaigényléssel visszakaphatja a pénze egy bizonyos százalékát egy határösszeg elérése után. Így nyílván praktikussá vállna a magyqar termékeket előnyben részesíteni. Csupa ilyen dolgokra lett volna szűkség, nem pedíg a vadkapitalista pénzhajhászásra, és már régen nem itt tartanánk.

A külföldi cégek közül fel kell keresni azokat, akik hajlandóak cserekereskedelemre. Mondjuk legyen magyar oldalról egy energiaipari vállalat, aki hajlandó áramot adni benzinért cserébe, vagy olyan termékért cserébe, amiből nem vagyunk képesek eleget termelni. Mivel az elektromos vállalat állami kézen van, ezért önköltségen tudja adni az áramot, a cserét elfogadó cégnek nem kell adóznia az elektromosságra, azonban mi is kapunk terméket, amiért nekünk szintén nem kell adózni. Viszonylag kifizetődő lenne a dolog, ha mondjuk olyan értékviszonylatban számolunk, hogy a cserélőcégnek is megérje, meg nekünk is. Így a pénz és a termék is megkerülte a zsidó mancsokat.

Csak és kizárólag azután kerülhettek volna az állami cégek magántulajdonba, ha már a magyar vállalkozások erősek, és ezután is kínosan ügyelnek arra, hogy csakis magyar vásárolhassa fel ezeket.

Három dologra lesz szüksége ennek a nemzetnek a jövőben: Emberre, akaratra, és pénzre.

A szemeket fel kell nyitni, nem szabad hagyni, hogy idegen identitású emberek lepjék el utcáinkat, mert:

"Mindenkinek meg kell tennie kötelességét fajával szemben, ha nem akarja, hogy ősei templomainak tornyában elnémuljanak a harangok és atyáink házában idegen jövevények üssenek tanyát!" (Adolf Hitler)

Reméljük nem veszünk el idegen népek áradatában!