Kollektivizmus és Individualizmus

Kollektivizmus és Individualizmus

A turbókapitalista indusztrializmus épp azokat a célokat semmisíti meg, amelyeket a feltevések szerint szolgálnia kellene.

A világ tanácstalan a kiút tekintetében. A parlamentarizmus és a demokrácia hanyatlik.

Franciaországban a Saint-Simonisták körében bukkant fel először a ’szocializmus’ szó, 1831-ben, s az egyetemes szimpátiát, a nemzetet összetartó természetes közösségi érzést és tetteket jelentette, szemben az egoizmussal, az ’individualizmus’ ellentéteként.

A társadalom olyan lény, amelynek megvan a saját célja, megvannak a saját folyamatai, amelyek egyértelműen meghatározzák annak jövőjét - a körülményeket is, melyben az egyén él, - ÉS ÍGY AZ EGYÉN JÖVŐJÉT IS - tehát megengedhető, hogy az egyéni észt túl függetlennek és túlságosan mozgékonynak találjuk ahhoz, hogy fenntartás nélkül rábízhassuk a közösség sorsát.

Az egyéni ész az ember legrosszabb tulajdonságait a szubjektum szintjéről próbálja objektív racionalitásnak beállítani, az önzést látja az egyetlen "racionális" viselkedésnek.

Vegyük Japánt például, azért pont azt, mivel maga Hitler is tanulmányozta az ottani társadalom felépítését, sajátosságait. Japánban a kollektivizmus ma is megvan a társadalomban, az a kollektivizmus, amelyet a német nemzeti szocializmus is hirdetett - és meg is valósított.

No, csak hogy link is legyen : bár ez ide félig meddig off topic dolog

Még az építészeten is látszott a kollektivitsta jelleg - az a kollektivista jelleg, ami még megvolt az antik római időkben. Amikor az eltűnt, el is kezdett hanyatlani a Római Birodalom.

http://thirdreichruins.com/

A társadalmi normákból következő japán oktatási rendszer az együttműködésre helyezi a hangsúlyt és nem a újításra, önmegvalósításra. Az innováció első lépcsőfokát (ötlet) követően a csoportmunka minősége a döntő. Sokkal, de sokkal hatékonyabban működik egy kollektivista társadalomban a csapatmunka, mint bármely más individualistában. Ezt bizonyítja Japán három évtizedes irdatlan növekedése. Az utóbbi évtizedben jellemző stagnálás is főleg gazdasági strukturális, mintsem kulturális jellegű. Való igaz az is, hogy nagyon újító ötletek csoportellenesnek hathatnak, azonban ezt tudatosan lehet kezelni, és véleményem szerint könnyebb kezelni, mint az individualista társadalomban a csoportfolyamatokat. Ott ugyanannyi lakosra fele annyi rendőr jut, mégis töredéke a bűnözés mértéke, mint bárhol Európában, az USA-ról nem is beszélve.

Egy kollektivista társadalomban, mint amilyen a japán is, jellemzően hatékonyabban működnek a csoportok, mint egy individualista társadalomban. Mégpedig olyan egyszerű okoknál fogva, hogy a közösségi cél elérését a saját céljaik elé helyezik, motivációik között a csoport eredményességének az elérése, a csoport megbecsülésének a növelése áll. Sokkal kevesebb energiát kell a vezetőknek és a beosztottaknak is a csoporton belüli diszfunkcionális konfliktusok kezelésére fordítani, mint mondjuk egy amerikai vagy magyar emberekből álló csoport esetében.

Egy mai vállalat, vagy bármely szervezet, vagy egy régió, vagy akár egy egész nemzet csakis hatékony csapatmunkával lehet versenyképes, megfelelően hatékony és eredményes. És a kollektivista szociokulturális talaj éppen itt nyújt előnyt a japánoknak.

Nálunk mi van? Dögöljön meg a szomszéd tehene is, de ha már egyáltalán van valamije ami nekem nincs, a szomszédja feljelenti az apechnél... Nincs összetartás!

Az az igazi elnyomása az egyéneknek, ha arra vannak kötelezve, hogy korlátlanul versenyezzenek egymással.

Ezt hívják könyöktársadalomnak, ez van ma nálunk. Hiányzik belőlünk a társadalmi szintű gondolkodás, a kooperatív magatartás. Ezért nincs sokaknak nemzettudatuk.

Mellesleg ott a korrupciót nagyon szigorúan büntetik a törvények - és az íratlan törvények is. A konfucianista elvek szerint a közösség érdeke azért kell, hogy az egyén érdeke előtt álljon, hogy végső soron az egyén egy JOBB társadalomban élhessen - TEHÁT AZ EGYÉN IS JÓL JÁR A VÉGÉN. Konficiusz tanításait újabban Kínában is komolyan veszik - Kínában, ahol a súlyosabb korrupciót HALÁLLAL büntetik.

Most gondoljunk bele, nálunk miért tud így elszemtelenedni a politikai és gazdasági elit. Igen, azért, mert NEM ISMERJÜK EL magát a közjó fogalmát - már magát a felvetést is kommunistának hívják! Hányszor olvastam álkonzis, meg neolib cikkekben azt, hogy "ez csak kádári nosztalgia, fel kell nőni". Hol is olvastam ezt? Neo a konzervatóriumban, hmm, van esetleg valami ilyesmi nevű blog, aminek a szerzői a judapesten beszélgetnek egymással a kommentek közt (ergo ZSIDÓK)? XD

A hazudozásukért jól megfizetett nagyképű nyeglék odamondogatása szerencsére az értelmesebbekre úgy sem hat, az érzelmesebbekre meg még úgy sem. :-)

Mire képesek a japánok:

Egyedül: semmire

Ketten: elkezdik szervezni a munkát, így egy kicsit sikerül is haladni

Többen: vezetőt választanak, megszervezik a munkát, hegyeket mozgatnak meg

Mire képesek a magyarok:

Egyedül: hegyeket mozgatnának meg, de félbehagyják, mert egyedül kevesek a nagyratörő terveik megvalósításához, sőt, már magához a tervezéshez IS. Mert az individualizmus csapongva keresi a tökéletességet, amelyet persze így sosem ér el.

Ketten: már elkezdenek vitatkozni, hogy ki döntsön, kinek van igaza, de azért még jutnak valamire

Többen: végig vitatkoznak, semmire sem jutnak

A hatékonysághoz azért még annyit, hogy nem véletlen találták ki a csapatmunka azon típusát, amikor nem "munkaidő" van, hanem megoldandó feladat: a csapat (nem egy ember) kap egy feladatot és egy határidőt. Úgy oldja meg, ahogy akarja, úgy osztja fel a munkát a tagjai között, ahogy akarja. Tapasztalatok szerint a legtöbb kreatív ötlet ilyen módon keletkezik - ráadásul a dolgozók is sokkal jobban érzik magukat.

Megvan az a tudatuk, hogy ha baj van, számíthatnak egymásra. Csoportban, egységben az erő.

Nálunk ellenben csak magára számíthat az ember, így könnyebben a padlóra kerül érzelmileg is.

Bizony, a kollektivizmusban is van ego, és van kreativitás, csak másmilyen minőségben és mennyiségben. A keleti társadalmak kooperatív kollektivista társadalmak, ahol az egyének csoportba integráltsága messze magasabb, mint az individualista nyugati társadalmakéban. De ez nem jelenti azt, hogy ne lennének erős személyiségek, csak a társadalmi létüket jobban meghatározza a csoport, mint nálunk.

És a pénzről is essék szó. Japánban tudnak félretenni az ottani fizetésükből. Az éves fizetett szabadságukon felül 28 olyan szabadnapjuk van, amik nemzeti ünnepek - nálunk hol van ennyi? Még a németeknél sincs, pedig ott meghagyták a hagyományos katolikus keresztény ünnepeket, köztük a szentekhez kapcsolódó ünnepeket.

A japán a félretett pénzéből évente egyszer vagy kétszer külföldre megy nyaralni. Akár HETEKRE.

A nyáron több alkalommal is láttam japán turistákat, és nem Budapesten, hanem a Balatonnál, és még a lakóhelyemen is. A magyar ember meg 10 évente jut el a Balatonra, mert ugye az olcsó SZOT üdülőket el kellett kótyavetyélni a szoci-közeli holdingoknak. Ötcsillagos luxus wellness hotelre meg nem telik a fizuból, ugye. A kempingeket pedig lassan felszámolják.


A juppie effektust is említeném még példának, ahol az alsóbb rétegek számára megfizethetetlen pénzes elitgimikben-elitegyetemeken tanuló arcok az iskolából kikerülve 5 év alatt befutnak, és a globalizmus lelkes szekértolói lesznek - a saját népük felsőfokon kiképzett ellenségei.

Ha megnézzük a nyugati individualista kultúrát, akkor láthatjuk, hogy ugyan ELVILEG megvan a helye az alulról jövő véleményeknek is, de a gyakorlatban ez a hely leggyakrabban a kuka - én inkább a felfelé nyalni, lefelé taposni "filozófiát" vélem felfedezni kis hazánkban.

Ami meg a másik : itthon egy egyénnek mivel van több beleszólása a köz ügyeibe, mint egy japán embernek?

Élhet viszont a kialakult káoszban, fogódzó nélkül, ahol ember embernek farkasa, azaz homo homini lupus.

Az individualizmus végül is zsákutca, mert társadalomellenes életérzést fejez ki.

Az individualizmus alig leplezett formában kísérli meg elnyomni és megsemmisíteni az egyént és az egyéniséget. Az úgynevezett individualizmus a társadalmi és gazdasági laissez faire; a tömegek kizsákmányolása az osztályok által törvényes csalással, szellemi lealacsonyítással, s a szolgalelkűség rendszeres sulykolásával, amit "oktatásnak" neveznek. Hiszen a rendszer kiagyalói szerint mindent el kell fogadni, amit oktatnak, mert az az "elfogadott". (érvelési hiba, amelyben egy állítás önmagára hivatkozik érvként!)

Ez a romlott és elferdült "individualizmus" az egyéniség kényszerzubbonya. Ez változtatta az életet lealázó versenyfutássá a külsőségekért, a birtoklásért, a társadalmi presztízsért és hatalomért. Legmagasabb rendű bölcsessége a "meneküljön, ki hogy tud".

Ez a neolib individualizmus szükségképpen a legnagyobb modern rabszolgasághoz, a legdurvább osztálykülönbségekhez vezetett, ez hajtott milliókat az elnyomorodásba. A "robusztus individualizmus" azt jelenti, hogy minden "egyéniség" az uraké, miközben a népet valamiféle rabszolgakasztba sorozzák be, hogy egy maroknyi önző "felsőbbrendű embert" szolgáljon. Az USA képviseli talán a leginkább ezt a fajta individualizmust, amelynek nevében erényként védik és tartják fenn a politikai zsarnokságot és a társadalmi elnyomást; miközben az ember minden törekvését és kísérletét, hogy szabadságra és társadalmi lehetőségre tegyen szert, "amerikaiatlannak" és károsnak minősítik ugyanennek az individualizmusnak a nevében.

Így működik a tőzsde is, az egyéni érdekeket SEMMI sem szervezi egy szilárd, stabil rendszerbe - aztán ha kitör a hisztéria, beindul a részvényeladás, és a betét-kivétel, melynek következtében bedől a rendszer.

Attól sem lehet eltekinteni, hogy miként írtam, a világban forgalomban levő pénznek csupán EGY százalékára van BÁRMILYEN fedezet - a többi csak lufi, papírra nyomtatott fizetési ígéret.

Ebben a liberális álértékeket (soha meg nem valósítható, de jól hangzó esélyegyenlőség, tolerancia, stb.) fétisként tisztelő napi valóságban van, aki még felemeli a szavát a hagyományos valódi értékek mellett, amelyek nem csak az egyén, de a közösség védelmében is alakultak ki többezer év alatt. A liberálisok azt felejtik el, hogy az ember nem egyedül él, közösségben létezik, és ugyan érthető az egyénnek a közösség elé/fölé helyezése a felvilágosodás okán, de egyáltalán nem helyes és követendő elképzelés!

Népesség szempontjából is a kollektivistaként számon tartott társadalmak vannak fölényben, ugyanis egész Ázsia jellemzően kollektivista, még India is, ami inkább egy fajta speciális keverék, de még Dél-Amerikában is találhatóak egyértelműen kollektivista társadalmak. A világban kisebbségben vagyunk az individualizmusunkkal.

Ami amúgy eredendően a szabadkőművesség (Franciaországban Grand Orient volt a nevük) által létrehozott "francia felvilágosodás" máig nagy hatást gyakorló terméke.

Azt is tudja mindenki ugye, hogy a francia forradalom mekkora hatással volt az akkor még gyarmat Észak - Amerikára is. Az USA létrejöttekor keletkezett Függetlenségi Nyilatkozat megszövegezése kis túlzással annyi volt, hogy lefordították a francia forradalomban keletkezett államelméleti írásokat... :-)

Ide beszúrom ezt a vicces kis színes hírt, hogy láthassuk, ők még sokkal jobban el vannak adósodva, mint mi. Mi is ugyanazoknak a bankároknak tartozunk, mint ők, amúgy.
Kiakadt New Yorkban az amerikaiak Nemzeti Adósságszámláló Órája.

Eddig nem volt vele baj, amikor viszont szeptember 30-án át kellett volna lépnie a tízbilliót, azaz a 10 000 000 000 000-t, kifogyott a nullákból, így nem tudta tovább számlálni az összeget, azóta nem tudják egy pillantásra megállapítani az amerikaiak, mennyivel tartozik hazájuk.

A mutatót még 1989-ben állították fel, amikor az amerikai adósság átlépte a 2,7 billió dollárt. A tulajdonosok közölték: hozzáadnak még két nullát az órához, így ezerbillióig, azaz billiárdig, tíz a tizenötödikenig tud számolni majd a tábla.

Douglas Durst, a számlálót feltaláló Seymour Durst fia reméli, hogy 2009 elején le tudják cserélni egy hosszabbra a Manhattanben, a 1133-ik sugárúton található szerkezetet.

2000 szeptemberében már egyszer letakarták egy piros-fehér-kék függönnyel, amikor 5,7 billió dollárnál problémák támadtak az óra működésével. 2002 júliusában leszedték a függönyt, és a szám 6,1 billióra ugrott. Az óra 2004-ben költözött a jelenlegi helyére a Times Square-ről.

Addig is, míg a 2009-es plusznullák megérkeznek, a számláló dollárjelét egyesre cserélték. Az összadósságot mutató szám alatt van egy kisebb szám is, ez a tartozás egy családra eső összegét mutatja, ami valahol nyolcvan- és százezer dollár között van - ez 15-20 millió forintot jelent.

A bankoknak nyújtott hétszázmilliárd dolláros kormányzati segítség miatt egyes közgazdászok úgy vélik, az Egyesült Államok adóssága akár a 11 billiárd dollárt, azaz a kéttrillió forintot is meghaladhatja.