Public RSS-Feed of Scall Fast. Created with the PIXELMECHANICS 'GPlusRSS-Webtool' at http://gplusrss.com

Your RSS feed from RSSFWD.com.	Update your RSS subscription

Public RSS-Feed of Scall Fast. Created with the PIXELMECHANICS 'GPlusRSS-Webtool' at http://gplusrss.com SF, Lucy Hay, Scall Fast Ránkvándoroltatott migránsválság és megélhetetlenség, minoségi munkahely nélküliség. Nem a vendégmunkás... Ránkvándoroltatott migránsválság és megélhetetlenség, minoségi munkahely nélküliség. Nem a vendégmunkás... 2:22:47 PM Ránkvándoroltatott migránsválság és megélhetetlenség, minoségi munkahely nélküliség. Nem a vendégmunkás-behozatal a megoldása! Ha mégis ez lesz, ne felejtsük el 2018-ban megköszönni ezt a kormánynak, a fidesz helyett Jobbik-ra leadott szavazattal. Meg amúgy is. :3 A fideszben kisebbségben vannak csak nemzeti érzelmuek, a nemzet azaz a helyi többségi társadalom érdekeit képviselok. A parlamentiek többsége ugyanúgy technokrata, ami állítólag egyik nevük a neoliberálisoknak, de miért lenne modern az o Magyarországuk mikor hatalmon mindig csak rombolnak, totálisan központosítanak, szegényítenek, betegítenek, és butítanak. Miattuk maradunk el és le. A cirka 1 millió külföldön dolgozó vagy több, és a kamu munkanélküli statisztika amiben csak az áfsz központoknál regisztráltak szerepelnek. A jövedelemhiány a probléma, azért van munkaerohiány amiért dolgozó szegények is, ez a rendszer szégyene így a fidesz kormányé is, a képmutató, csak zsidókeresztény (vasbeton talpfa) kdnp-t beleértve. Képzett is hiába vagy, ha mondjuk havi 100 nettóért tudod csak eladni a munkaerodet a munkaáltatók javára manipulált munkaeroállat piacon. És válogathatnak, mondhatják hogy már sorban állnak a helyedre ha nem tetszik, NINCS munkaerohiány hanem anyagi és emberi megbecsülés hiány van. A valódi hiányszakmákban kiemelkedo bérek fordulnak elo, komolyabb programozók és egyéb fejleszto informatikusok akikbol kevés van, oket azért jobban megfizetik. Jellemzo sajnos a hazai összetartatlanságra, hogy ok és mások aki kivételesen jól járnak, jellemzoen 0 empátiával bírnak a vesztes többség felé, és tényleg sok az IT-sek közt a vadkapitalizmus igenlo balliberális. Lehet oket spottolni az it cafe fórumon (echte szadesznyik SJW hülyelibsik, pl dabadab) vagy a hup hu-n, ahol a moderatúra is ilyen, mivel a tulaj és a szponzor mindenféle multi. A sajtószabadság tulajdonosi kérdés. :P A vörös Budapest jelenség, ami a ballibnek szavazókat jelent, egyik oka a nagy fizetéskülönbség. Meg persze a médiavezéreltek, nemzettudattalanok, vagy egyenesen párhuzamos társadalmi idegenek. Leagymosottaznak, ha a NEM-re buzdítasz. Az o véleményük pedig aztán végképp a médiából és blibsi politikusoktól, fizetett álcivilektol van, nekik ezek a tekintélyek. Tekintélyrombolás egyirányú, csak a mienket építik le, nekünk új tabukat állítanak. Egyik ilyen, hogy azért nem lehet béreket emelni mert infláció lesz! Varga mihály meg mehet a pokolba a többi ttip pártoló atlantista fideszes népellenesek mellé. Ezt teszik, és akik mást mondanak azok max. a polgári körösök vagy csak "külsos" fideszesek. Például Bayer Zsolt. :) Boros Imre: Kereslet, kínálat, akarat Mérték A rendszerváltoztatás óta eltelt negyedszázad a munkától való elidegenedésrol, életidegen oktatási elvek alkalmazásáról szólt. Néhány hete terjedt el a hír, hogy szukében vagyunk a hazai munkaeronek. Azóta ez folyik minden csatornán. Bizonyos ágazatokban a hiány már valóban komoly akadálya nemcsak a teljesítmény fokozásának, de a napi muködtetésnek is. Tény az is, hogy a 2008-as pénzügyi válság után két-három százalék körüli szintre beragadt gazdasági növekedésünk elégtelen a felzárkózáshoz. Ezzel még a környékbeli versenytársainkhoz sem tudunk felzárkózni, a Nyugathoz való közeledésünk pedig örökre illúzió marad. Erre is hivatkozva vállalkozói körökben nemrég megjelent az igénybejelentés külföldiek szükségszeru foglalkoztatására. Az idozítés, sajnos, mellozött minden józan politikai megfontolást, amit a gazdaságban dolgozó vezetoktol joggal elvárhatnánk. A migránsválság közepette munkaeroimportról beszélni olyan, mint akasztott ember házában a kötélrol értekezni. Ki gondolt volna itt elsosorban másokra, mint a migránsokra? A migránsokat mint "motivált munkaerot" üdvözlo német példa igazolja, hogy ez zsákutca. A tavaly Németországba özönlo másfél millió migránsból a német nagy cégek (mellesleg a munkaero kétharmadának foglalkoztatói) összesen ötvennégy fonek adtak munkát. Ebbol is ötvenet a német posta vett fel, nyilván állami parancsra. Számításba jöhetnek még a környezo országok, azzal a megszorító megjegyzéssel, hogy a határon túli magyarság mozogni kész része már vagy eljött, vagy már tovább is állt Nyugatra. Egyébként Románia, Bulgária már szinte kiürült használható munkaero szempontjából, a volt jugoszláv területeknek pedig már több évtizedes gyakorlatuk van a nyugati munkavállalásban. Ami Szlovákiát, Szlovéniát, netán Lengyelországot és Csehországot illeti, ott jóval magasabbak a bérek, tehát velük szemben nincs vonzeronk. Szóba jöhetne esetleg Ukrajna, de mivel az ország nem uniós tag, az onnan érkezokre nem vonatkozik a munkaero szabad áramlásának elve. Ha mennek is az ukránok, inkább Lengyelországot választják történelmi okok miatt is, hiszen Nyugat-Ukrajna évszázadokig Lengyelország része volt, szorosak a szokásrendi, vallási és részben a nyelvi kötelékek. A vállalkozói hevület értheto, vágynak egy, a hazainál is alacsonyabb bérért is dolgozni kész munkaerotömegre, amely a hazai dinamikus bérfelzárkóztatási kényszert lassíthatná, de ehhez sikeres út nem vezet. Nincs mese, béreket kell emelni, más út nincs. Csak így lehet újabb munkaerot találni, vagy esetleg a külföl- dön dolgozókat hazacsalogatni. A gazdasági kormányzat kilátásba helyezte a bérjárulékok csökkentését, mondván, hogy ez majd alkalmat ad a vállalkozói szektornak a béremelésre. Elso menetben ez azonban nem más, mint bérköltségcsökkentés, azaz a profit növelése. Azt csak majd késobb látjuk meg, hogy lesz-e ebbol, és ha igen, akkor mikor béremelés. A járulékcsökkentések viszont nagyon fájnak a költségvetésnek, mégpedig érzékeny területeken: tovább csökkentik a nyugdíjkassza és az egészségbiztosítás amúgy is szukös mozgásterét. Kevésbé fájdalmas lenne, ha a kormány a saját alkalmazási körében lévok béreit tovább emelné, amit már egyes szektorokban folyamatba is helyezett. Alulról a bértáblát egy masszívabb minimálbér-emelés nyomhatná felfelé, amire a kormánynak szintén van jól behatárolható ráhatása. Bizonyos adók (szja, áfa) csökkentésével pedig a valóban fontos reálkeresetek szintjét lehetne emelni, gondosan összehangolva a szociális és gazdasági növekedési megfontolásokkal. A nagy munkaerohiányról szóló jajveszékelésben azonban érdemes azt is áttekinteni, hogyan állunk valójában. Nagyon jó hír, hogy immár több mint félmillióan jutottak munkához, akik adót és járulékokat fizetnek. A 4,2 millió foglalkoztatott egy része ugyan külföldön dolgozik, tehát a hazai gazdaság növekedése szempontjából rájuk nem számíthatunk, de nem is terhelik a hazai államkaszát egészségügyi, oktatási költségekkel, ugyanakkor hazautalásaik érezheto tételei javuló nemzetközi pénzügyi helyzetünknek. Szintén jól állunk a munkanélküliségi ügyekben. Kevesebb mint háromszázezer fo az, aki akar dolgozni, de nincs munkája, ami fele az egykori csúcsadatnak. A munkaképesek aktivitása viszont nagyon alacsony, alig több mint hatvan százalékuk dolgozik. Messze vagyunk a kívánatos és Nyugaton elért hetvenöt százalék körüli értéktol, legalább nyolcszázezer fonyi a különbség. Ok jelentik az igazi tartalékot. Valamint a hatvanöt év felettiek közül az a réteg, amely még tudna is, akarna is a nyugdíj mellett dolgozni, de nincs lehetosége. Egyéb, ábrándként kezelheto megoldások helyett ezt a tömeget kell szemügyre vennünk, ha hosszú távú megoldást akarnunk. A legfontosabb, hogy akár már rövid távon is a réteg további duzzadásának gátat emeljünk. Ez az oktatási, szakképzési rendszer feladata. Radikális lépésekre is szükség van, hogy a semmire sem jó szakok megszunjenek, a diplomás munkanélküli-képzések megálljanak, az oktatási rendszer használható tudással rendelkezoket bocsásson ki, ami nem egyenlo feltétlenül a diplomával, ami ugyan magas fokú öntudatot igen, de megélhetést nem mindig biztosít. A legfontosabb azonnali lépésnek az látszik, hogy ennek a nyolcszázezres tömegnek a hadra fogható részét bevonjuk a gyakorlati képzésbe, ami a cégek szintjén oldható meg a cégek és a képzésre vállalkozók negatív és pozitív (elvonó és támogató) anyagi ösztönzése mellett. Az ösztönzési rendszer kiterjedhet a közfoglalkoztatottak piaci munkahelyekre történo visszatérésére is. Megoldásokat célszeru találni arra is, hogyan lehet a közfoglalkoztatottakat idényszeru mezogazdasági munkákra alkalmazni, nyilvánvalóan a foglalkoztatók anyagi tehervállalása mellett. A nyolcszázezres tartalék munkába állítása várhatóan minden korábbinál nagyobb kommunikációs vihart kavar majd a korábbi szemlélettel homlokegyenest szembemeno gyakorlat miatt. Lesz itt elegendo demagógia emberi jogokról, szabadságról, európai értékekrol. Ne feledkezzünk meg a "szabad" munkaero regionális elhelyezkedésérol sem. A mai bérszínvonal mellett ugyanis illúzió, hogy a munkaero a munkahely után megy az országon belül. Ha megy, akkor inkább külföldre tart. A probléma megoldhatatlannak látszik nagymértéku, alacsonyabb képzettséget igénylo foglalkoztatási lehetoségek telepítése nélkül a magas munkanélküliségu területekre, foként a két leginkább elmaradott régióba (Észak-Alföld, Észak-Magyarország). Ne felejtsük el, hogy több évtizedes lemaradásban vagyunk, amit néhány év alatt kell majd jelentosen enyhíteni. A kommunizmus évtizedei nem voltak alkalmasak piacorientált képzések meghonosítására, hiszen a piacoktól jórészt el voltunk zárva. A rendszerváltoztatás óta eltelt negyedszázad viszont inkább a munkától való elidegenedésrol szólt, életidegen elvek oktatási, képzési alkalmazásáról. Amikor az ipari tanuló tizenhat éves koráig nem vesz a kezébe szerszámot - utána már nem is kíván. Amikor megszunt az élo kapcsolat a termeloüzemek és a képzési helyek között, hiszen a GDP-t jórészt már multik állítják elo, és ok itt az olcsó betanított munkást keresik. Amikor hatalmas a térnyerése a felsooktatásban a humán jellegu képzéseknek - az muszaki tudományokkal ellentétben. Ezeket a deformált viszonyokat kellene ismét egyenesbe hozni. Szörnyu nehéz lesz, de nincs más út. Boros Imre http://www.magyarhirlap.hu? plutoclim1-746317.jpg

RSSFWD - From RSS to Inbox

3600 O'Donnell Street, Suite 200, Baltimore, MD 21224. (410) 230-0061