DDOS támadások
Nagy az aggodalom azok ellen az alternatív média helyszínek ellen, amelyek a korrupcióra világítanak rá. Ezeket naponta támadják a neokonzervatívok és a háborús bűnösök. A cenzúrán keresztül irányított támadások (eg.http://www.uruknet.com) a meghatározó keresőmodul-helyszínek közül ezekre mérnek csapást, katonai technológiával. Az utolsó hét folyamán a vezető hírportálok közül a http://WhatReallyHappened.com –ot is megtámadták. Ki lesz a következő? És ezt úgy teszik meg, hogy állítóllag tehetetlenek a spammerekkel, a csalókkal, és hackerekkel szemben, akiket nem tudnak azonosítani az elszabadult világhálón. Ez azt jelenti talán, hogy ezekkel jó kapcsolatban állnak? Egy egyidejű támadás az alternatív mediahelyszínek ellen valószínűtlen (amiatt a nyilvánvaló negatív reklám miatt, amit ez létrehozna). Azáltal, hogy az alternatív media összetartott, és az ilyen támadásokkal kapcsolatos információkat elterjesztették, valamiféle elrettentést tudtak létrehozni a neokonzervatívok és támogatóik ellen. A meghatározó media tagadja, hogy ezek a támadások egy nagy összeesküvés során bontakoztak ki, vagy hogy bámilyen formában kapcsolódnának egymáshoz. Mindazonáltal azt kérdezzük, hogy kiknek lehetnek még eszközei és inditékai, ezekre a támadásokra? A válasz tiszta: a neokonzervatívoknak, és támogatóiknak.”
Barátaim, lefordítottam Zsamboki hozzászólását nektek. Mindehhez csak annyit tennék hozzá, hogy akikről ő ír, az nem más, mint a zsidó világhatalom.
Itt az eredeti verzió :
There is great concern on the repeated attacks on the alternative media sites sites which spotlight corruption, abuse of
power, and the agenda of the neo-con war-criminals. We have seen both direct attacks as well as indirect attacks via censorship (e.g. of http://www.uruknet.com) from some of the mainstream search engine sites. During the last week, one of the leading sites, http://WhatReallyHappened.com, has been attacked, and today the site is now down. Who next ? Why is the US government spending trillions on both defensive and offensive military technology, when they can't identify and catch the spammers, fraudsters and hackers rampant on the net ? Could it be that these have links to their favorite ally ? A simultaneous attack on all alternative media sites is unlikely (due to the obvious bad publicity it would generate). But only by sticking together, and spreading information about such attacks, could the alternative media provide any disincentive to the neo-cons and their supporters from picking off each site one-by-one. The mainstream media would then say only a conspiracy nut would think these spread-out attacks are in any way connected. However, we have to ask who has means, motive and opportunity for such attacks ? The answer is clear : The neo-cons and their supporters.
2008. július 4., péntek
DDOS támadások
Nincsenek megjegyzések:
Reakció blog Reakciós Holokauszt tagadás
DDOS attack,
DDOS attacks,
DDOS támadás,
DDOS támadások
Reakció blog Reakciós Holokauszt tagadás
DDOS attack,
DDOS attacks,
DDOS támadás,
DDOS támadások
2008. július 3., csütörtök
Az államadósság napjaink hűbéradója
Az államadósság napjaink hűbéradója
Az elmúlt időszakban újra elővettem a középiskolás történelemkönyveket, és mai fejjel sok érdekes párhuzamot fedeztem fel. Az egyik ilyen pl., hogy a középkorban a háborúkat azért indították, hogy egyik ország kiterjessze a hatalmát a másikra, abból a célból, hogy a befolyás alá vont ország neki (hűbér-)adót fizessen és külpolitikáját neki alárendelje.
Ezért aztán mindent megtettek, hogy gyengekezű, a befolyást gyakorló országhoz hű helytartókat állítsanak az adott ország élére. Ha belegondolunk, ez ma is megvan, a hűbéradót államadósságnak hívjak, a nemzetet nem képviselő uralkodó réteget pedig politikai "elitnek", aki önmagát persze EU-elkötelezettnek, transzatlanti szellemiségűnek fogja meghatározni.
A gyarmatosítás. Ó, hát ez csak a 18. és 19. századi gonosz imperialista világban fordulhatott elő, mára a mi fejlett világunkban hála Istennek ilyen már nincs. Tényleg? Nézzük, mi a gyarmatosítás. A gyarmattartó országnak azért van szüksége gyarmatra, hogy ott a saját termékeinek felvevőpiacot biztosítson, míg a gyarmat őt munkaerővel és nyersanyaggal látja el. Ezért a gyarmat nemzeti iparát lerombolja, hadseregét felszámolja, és hozza feltétlen hű despotát ültet a trónra.
Mit látunk Magyarországon? Hadsereg felszámolva, a nemzeti ipar gyakorlatilag megszűnt, a mezőgazdaság teljesen leépült (a húst pl. Hollandiából importáljuk). Érdekes abba is belegondolni, hogy a mítosz, amit eladnak is mennyire nevetséges (sajnos, persze korábban én is elhittem). Az pl., hogy vannak a fejlett nyugati államok (szinten eladósodva) és ők majd felesleges adóbevételeiket a szegény "rokonokra" fogjak fordítani, hogy segítsenek minket a maguk szintjére felemelni hogy majdan versenytársaik legyünk. Mintha a világgazdaságban nem lennének szerepek kiosztva, nem lenne szükség kevésbe fejlett és fejletlen régiókra.
Olyan nincs, hogy egy ország, melynek az olcsó bérmunka és a felvevőpiac szerepét szánták, az ezzel a sorssal szembemenve meggazdagodik és jólétet teremt polgárainak... Akik beruháznak egy országba úgy, hogy ott termelőüzemeket építenek fel, sohasem látnák azt szívesen, ha a lakosság jóléte, és ezzel együtt az élőmunka költsége emelkedne. Ha erre a beruházásra egyszer volt pár milliárdja, akkor arra is lesz pár milliója, hogy az eseményeket ebben az országban olyan irányba terelje, hogy ez soha ne következzen be.
Az államadósság, amellett hogy egy nagyon jól működő póráz, még biztos tőkeáramlást is biztosít a szegénytől a gazdaghoz... Az államadósság az, ami örök, amitől soha megszabadulni nem lehet, mert még nem volt példa arra a történelemeben, hogy egy szegény, adósságok alatt görnyedő ország a Világbank és a Valutaalap útmutatásait követve megszabadult volna terhétől és a jóléti országok között tálalta volna magát.
Mi jelentette a középkorban az önálló államiságot? Nézzük pl. a Szent István és a Mátyás közötti korszakot. Az uralkodó (majdnem kivétel nélkül) szellemi vezetője is az országnak. Tehát nem egy ilyen Gyurcsány-szerű féreg, hogy "csaltam, na és? Enyém a hatalom, az a lényeg". (Igaz, akkor még az antiszemita Aranybulla eltiltotta őket a tisztségviseléstől). A király az ország adóbevételei fölött rendelkezik, tehát nem utalja át jelentős részét külföldre, mint most. A király teljes mértekben rendelkezik a hadsereggel, ő maga dönti el méretét, és hogy mikor és hol vonul hadba. Nekünk már ezt a gondot is levették a vállunkról, mert gyakorlatilag felszámoltuk, hisz amúgy is az örök béke kora köszöntött be (1914 előtt is azt hitték), baráti országok vesznek körül, akikkel területi vitáink és történelmi sérelmeink nincsenek. Ha vásárolunk egy-két Grippent, azzal már biztosítva is vagyunk, kerozin úgyis lesz örök időkre, és támadás úgyis csak a levegőből érheti az országot.
A király önálló külpolitikát folytatott, kizárólag azt nézve, mi előnyös az országnak. Pl. mint az ókori Róma befolyása alá vonta a környező területeket, hogy egy esetleges külső támadás esetén ez legyen az első ütköző zóna, mielőtt az ellenség az ország területet eléri. Ha fenyegető erő jelent meg az ország határán, megelőző hadjáratokat vezettek, hogy a háború ne hazai földön folyjon. Hol vagyunk mi már ettől? Megváltoztak volna mára a történelem mozgatórugói? Mi valamilyen gyökeresen új jelenségnek vagyunk tanúi? Valamilyen erkölcsi nemesedés történt és a hatalom csúcsain trónolóknak már sokkal magasztosabb céljaik lennének, mint a hatalom, pénz és befolyás?
Azt szokták mondani, hogy ebben a modern korban, legalábbis itt, a fejlett Európában már egyik ország sem akarja megtámadni a másikat (nyilvánvalóan ez örök időkre így marad, hisz egyetlen példát sem tudnak mondani a történelemből, hogy az Uniók és birodalmak szétestek volna), az önálló államiságot pedig nem kell erőltetni, hisz a jövő az egységesülés felé mutat, a népek egyre jobban szeretik egymást, egyszer majd feloldódnak egy békés, boldog Európában.
De hát ehhez mi szükség van unióra? Én szerethetem és tisztelhetem a szomszédomat akkor is, ha nem költözünk össze, ha nem bontom le az elválasztó kerítést.
Országok kereskedhetnek, kicserélhetik értékeiket egymással unió nélkül is a kölcsönös előnyök mentén. Ha valami árt nekem abból nem kérek, ha valami előnyös, akkor támogatom. Ilyen egyszerű, nem igaz?
Ha az együttműködés azzal jár, hogy én egyre inkább elesett és kiszolgáltatott vagyok, azt semmilyen csomagolásban nem lehet üdvözítő.
Adjon az Isten szebb jövőt!
Az elmúlt időszakban újra elővettem a középiskolás történelemkönyveket, és mai fejjel sok érdekes párhuzamot fedeztem fel. Az egyik ilyen pl., hogy a középkorban a háborúkat azért indították, hogy egyik ország kiterjessze a hatalmát a másikra, abból a célból, hogy a befolyás alá vont ország neki (hűbér-)adót fizessen és külpolitikáját neki alárendelje.
Ezért aztán mindent megtettek, hogy gyengekezű, a befolyást gyakorló országhoz hű helytartókat állítsanak az adott ország élére. Ha belegondolunk, ez ma is megvan, a hűbéradót államadósságnak hívjak, a nemzetet nem képviselő uralkodó réteget pedig politikai "elitnek", aki önmagát persze EU-elkötelezettnek, transzatlanti szellemiségűnek fogja meghatározni.
A gyarmatosítás. Ó, hát ez csak a 18. és 19. századi gonosz imperialista világban fordulhatott elő, mára a mi fejlett világunkban hála Istennek ilyen már nincs. Tényleg? Nézzük, mi a gyarmatosítás. A gyarmattartó országnak azért van szüksége gyarmatra, hogy ott a saját termékeinek felvevőpiacot biztosítson, míg a gyarmat őt munkaerővel és nyersanyaggal látja el. Ezért a gyarmat nemzeti iparát lerombolja, hadseregét felszámolja, és hozza feltétlen hű despotát ültet a trónra.
Mit látunk Magyarországon? Hadsereg felszámolva, a nemzeti ipar gyakorlatilag megszűnt, a mezőgazdaság teljesen leépült (a húst pl. Hollandiából importáljuk). Érdekes abba is belegondolni, hogy a mítosz, amit eladnak is mennyire nevetséges (sajnos, persze korábban én is elhittem). Az pl., hogy vannak a fejlett nyugati államok (szinten eladósodva) és ők majd felesleges adóbevételeiket a szegény "rokonokra" fogjak fordítani, hogy segítsenek minket a maguk szintjére felemelni hogy majdan versenytársaik legyünk. Mintha a világgazdaságban nem lennének szerepek kiosztva, nem lenne szükség kevésbe fejlett és fejletlen régiókra.
Olyan nincs, hogy egy ország, melynek az olcsó bérmunka és a felvevőpiac szerepét szánták, az ezzel a sorssal szembemenve meggazdagodik és jólétet teremt polgárainak... Akik beruháznak egy országba úgy, hogy ott termelőüzemeket építenek fel, sohasem látnák azt szívesen, ha a lakosság jóléte, és ezzel együtt az élőmunka költsége emelkedne. Ha erre a beruházásra egyszer volt pár milliárdja, akkor arra is lesz pár milliója, hogy az eseményeket ebben az országban olyan irányba terelje, hogy ez soha ne következzen be.
Az államadósság, amellett hogy egy nagyon jól működő póráz, még biztos tőkeáramlást is biztosít a szegénytől a gazdaghoz... Az államadósság az, ami örök, amitől soha megszabadulni nem lehet, mert még nem volt példa arra a történelemeben, hogy egy szegény, adósságok alatt görnyedő ország a Világbank és a Valutaalap útmutatásait követve megszabadult volna terhétől és a jóléti országok között tálalta volna magát.
Mi jelentette a középkorban az önálló államiságot? Nézzük pl. a Szent István és a Mátyás közötti korszakot. Az uralkodó (majdnem kivétel nélkül) szellemi vezetője is az országnak. Tehát nem egy ilyen Gyurcsány-szerű féreg, hogy "csaltam, na és? Enyém a hatalom, az a lényeg". (Igaz, akkor még az antiszemita Aranybulla eltiltotta őket a tisztségviseléstől). A király az ország adóbevételei fölött rendelkezik, tehát nem utalja át jelentős részét külföldre, mint most. A király teljes mértekben rendelkezik a hadsereggel, ő maga dönti el méretét, és hogy mikor és hol vonul hadba. Nekünk már ezt a gondot is levették a vállunkról, mert gyakorlatilag felszámoltuk, hisz amúgy is az örök béke kora köszöntött be (1914 előtt is azt hitték), baráti országok vesznek körül, akikkel területi vitáink és történelmi sérelmeink nincsenek. Ha vásárolunk egy-két Grippent, azzal már biztosítva is vagyunk, kerozin úgyis lesz örök időkre, és támadás úgyis csak a levegőből érheti az országot.
A király önálló külpolitikát folytatott, kizárólag azt nézve, mi előnyös az országnak. Pl. mint az ókori Róma befolyása alá vonta a környező területeket, hogy egy esetleges külső támadás esetén ez legyen az első ütköző zóna, mielőtt az ellenség az ország területet eléri. Ha fenyegető erő jelent meg az ország határán, megelőző hadjáratokat vezettek, hogy a háború ne hazai földön folyjon. Hol vagyunk mi már ettől? Megváltoztak volna mára a történelem mozgatórugói? Mi valamilyen gyökeresen új jelenségnek vagyunk tanúi? Valamilyen erkölcsi nemesedés történt és a hatalom csúcsain trónolóknak már sokkal magasztosabb céljaik lennének, mint a hatalom, pénz és befolyás?
Azt szokták mondani, hogy ebben a modern korban, legalábbis itt, a fejlett Európában már egyik ország sem akarja megtámadni a másikat (nyilvánvalóan ez örök időkre így marad, hisz egyetlen példát sem tudnak mondani a történelemből, hogy az Uniók és birodalmak szétestek volna), az önálló államiságot pedig nem kell erőltetni, hisz a jövő az egységesülés felé mutat, a népek egyre jobban szeretik egymást, egyszer majd feloldódnak egy békés, boldog Európában.
De hát ehhez mi szükség van unióra? Én szerethetem és tisztelhetem a szomszédomat akkor is, ha nem költözünk össze, ha nem bontom le az elválasztó kerítést.
Országok kereskedhetnek, kicserélhetik értékeiket egymással unió nélkül is a kölcsönös előnyök mentén. Ha valami árt nekem abból nem kérek, ha valami előnyös, akkor támogatom. Ilyen egyszerű, nem igaz?
Ha az együttműködés azzal jár, hogy én egyre inkább elesett és kiszolgáltatott vagyok, azt semmilyen csomagolásban nem lehet üdvözítő.
Adjon az Isten szebb jövőt!
Nincsenek megjegyzések:
Reakció blog Reakciós Holokauszt tagadás
Az államadósság napjaink hűbéradója
Reakció blog Reakciós Holokauszt tagadás
Az államadósság napjaink hűbéradója
2008. július 2., szerda
A neoliberális globalizáció vége
A neoliberális globalizáció vége
A neoliberális globalizáció ideológiája a nyolcvanas évek elején vált népszerűvé. Valójában korántsem új gondolatról volt itt szó a modern világrendszer történetében, habár hívei annak próbálták beállítani.
Arról a nagyon is régi gondolatról volt ugyanis szó, mely szerint a világ kormányai jobban tennék, ha elállnának az útból, és inkább hagynák, hogy nagy, hatékony vállalatok szabadon küzdjenek meg egymással a világpiaci érvényesülésért. Az első politikai folyománya ennek a felfogásnak az volt, hogy a kormányok, a Föld minden táján, meg kell hogy engedjék, hogy ezek a nagyvállalatok szabadon léphessék át határaikat áruikkal és tőkéjükkel. A második politikai következmény azt követelte meg, hogy a kormányok, a Föld minden táján, mondjanak le mindenféle tulajdonosi szerepről a termelésben, és privatizálják minden ilyen jellegű vagyonukat. A harmadik következmény pedig azt, hogy a kormányok, a Föld minden táján, minimalizálják, vagy egyenesen számolják föl, a lakosságnak juttatott bármiféle szociális jellegű jóléti újraelosztást. Ez a régi gondolat korábban is ciklikusan újra és újra divatba jött.
A nyolcvanas években ezeket a gondolatokat a hasonlóan öreg keynesiánus és/vagy szocialista nézetekkel szembeni alternatívaként fogalmazták meg, amelyek akkoriban dominánsak voltak a Föld legtöbb országában; ez utóbbiak a vegyes gazdaságot preferálták (állami és magánszektor); valamiféle állami védelmet a polgárok számára a külföldi tulajdonban lévő kvázi-monopolisztikus nagyvállalatokkal szemben; és az életesélyek egyfajta állami kiegyenlítését a jövedelmek átcsoportosításával a kevésbé jómódúak javára (elsősorban az oktatáson, egészségügyön, és a garantált életreszóló bérminimumon keresztül), ami természetesen a jómódúak és a nagyvállalatok megadóztatásával járt.
A neoliberális globalizáció programja elsősorban a profitok világszintű stagnálásából kovácsolta politikai tőkéjét, ami a világgazdaság 1945 és a hetvenes évek eleje közötti példátlan expanziója után jelentkezett, amikor is a keynesiánus és/vagy szocialista nézetek uralták a politikát. A profitok stagnálása egyensúlytalansági [balance-of-payments]
problémákat okozott a Föld számos kormánya számára, különösen a globális Délen, és az úgynevezett szocialista blokk országai számára. A neoliberális ellentámadást az USA és Nagy-Britannia jobboldali kormányai (Reagan és Thatcher) és a két legerősebb kormányközi pénzügyi szervezet, az IMF és a Világbank, vezette – létrehozták és végrehajtatták azt a programot, amit később Washington-konszenzusnak neveztek el. Ennek a nemzetközi klubnak a szlogenjét Mrs. Thatcher fogalmazta meg: Nincs más alternatíva [TINA – There Is No Alternative]. A szlogen célja az volt, hogy minden kormánnyal megértesse: el kell fogadniuk az ajánlott gazdaságpolitikai recepteket, vagy lassú növekedés és, amennyiben bajba kerülnének, a nemzetközi segítség megvonása lesz büntetésük.
A Washington-konszenzus gazdasági fellendülést ígért mindenkinek, és a nemzetközi profit-stagnálásból való kilábalást. A neoliberális globalizáció hitterjesztői politikailag nagyon is sikeresek voltak.
Egyik kormány a másik után – Délen, a szocialista blokkban és a legerősebb nyugati országokban – adta be a derekát és privatizálta állami iparágait, nyitotta meg határait a kereskedelmi és pénzügyi tranzakciók számára, és nyirbálta meg jóléti kiadásait. A szocialista gazdasági elvek, és még a keynesiánusok is, diszkreditálttá váltak a közvélemény szemében és kiátkoztattak a politikai elitek körében. A leginkább drámai látható következménye mindennek a kelet-közép-európai és szovjet „kommunista” rezsimek összeomlása lett, illetve a piaci reformok átvitele a nominálisan még mindig szocialista Kínában.
Az egyetlen probléma ezzel az óriási politikai sikerrel az volt, hogy nem követte gazdasági fellendülés. Az ipari vállalatok profitjainak világszintű stagnálása folytatódott. A tőzsdéken tapasztalható fellendülés nem a termelési szféra profitjainak volt köszönhető, hanem spekulatív jellegű pénzügyi manővereknek. A jövedelmek eloszlása nemzetközileg és a különböző országokon belül rendkívüli mértékben eltorzult – masszív növekedés a globális felső 10, de még inkább a felső 1% jövedelmeit tekintve, ugyanakkor a reálbérek visszaesése a többi földlakó jelentős része számára.
A kiábrándulás a szabályozatlan „piac” áldásaival kapcsolatban a kilencvenes évek közepén vált érezhetővé. Ez különböző fejleményekből látszott: erősebben szociális-jóléti orientációjú kormányok hatalomra kerülése számos országban; az állami protekcionizmus újbóli bevetését követelő hangok felerősödése (különösen szakszervezeti és agrármozgalmak részéről); és egy alterglobalista mozgalom nemzetközi jelentkezése, amelynek szlogenje így hangzott: „lehet más a világ”.
A politikai válasz lassan, de biztosan érlelődni kezdett. Eközben a neoliberális globalizáció hívei nem pusztán fenntartották a nyomást, hanem még növelték is, George W. Bush rezsimén keresztül. Bush kormánya egyszerre folytatta a jövedelmek még inkább torz és egyenlőtlen átstrukturálását (óriási adókedvezményekkel a leginkább jómódúak számára) és vágott bele egy új macho-militarista külpolitikai irányvonalba (az iraki háborúval). Mindezt a kölcsönfelvételek (eladósodás) elképesztő kiterjesztésével finanszírozta, az amerikai kincstári kötvények eladásával az energia-nagyhatalmaknak [arab országok] és az alacsony költségű termelést kontrolláló régiók számára [(D)K-Ázsia].
Mindez papíron jól nézett ki, ha az ember csak a tőzsdék mutatóit nézte. Azonban ennek a hatalmas szuperhitel-buboréknak előbb-utóbb ki kellett durrannia és most épp ez történik. Az iraki invázió (plusz Afganisztán, plusz Pakisztán) egyre inkább egy óriási katonai és politikai fiaskónak bizonyul. Az Egyesült Államok gazdasági szilárdsága diszkreditálttá vált, a dollár szélsőséges zuhanását okozva. A világ tőzsdéi pedig beleremegnek, ahogy a buborék kidurran.
Miféle politikai konklúziókat vonnak le mindebből a különböző kormányok és a közvélemény? Egyelőre négy ponton dőlhet meg a neoliberális dogma egyeduralma.
Az első az amerikai dollár világvaluta (reserve currency) szerepének a végét jelentené, (igen, azt is, hogy NEM DOLLÁRÉRT adnák-vennék az olajat) ,ami lehetetlenné tenné az amerikai állam és az amerikai fogyasztók óriási eladósodottságának a fenntartását.
A második a regionalizmus és a protekcionizmus visszatérését jelentené, a globális Északon és Délen egyaránt.
A harmadik a bajba jutott vállalatok állami felvásárlásához való visszatérés és keynesiánus intézkedések bevezetése.
A negyedik pedig az igazságos szociális-jóléti újraelosztáshoz való visszatérés.
A politikai egyensúly tehát felborult és az inga visszafelé leng. A neoliberális globalizációról 10 év múlva úgy fognak írni, mint egy ciklusról a kapitalista világgazdaság történetében. A valódi kérdés nem is az, hogy ez a fázis befejeződött-e, hanem az, hogy a visszalendülés vajon képes lesz-e a világrendszer egyfajta relatív egyensúlyát visszaállítani. Vagy ehhez már túlságosan is megsérült a rendszer?
A rendszer, amit tudjuk, kik működtetnek, az emberisg ádáz ellenségei, a zsidó illuminátusok...
Lehet, hogy inkább még nagyobb mértékű káoszra van kilátás a világgazdaságban és ezzel a teljes világrendszerben?
(ford.: komb83_kukac_gmail.com)
A neoliberális globalizáció ideológiája a nyolcvanas évek elején vált népszerűvé. Valójában korántsem új gondolatról volt itt szó a modern világrendszer történetében, habár hívei annak próbálták beállítani.
Arról a nagyon is régi gondolatról volt ugyanis szó, mely szerint a világ kormányai jobban tennék, ha elállnának az útból, és inkább hagynák, hogy nagy, hatékony vállalatok szabadon küzdjenek meg egymással a világpiaci érvényesülésért. Az első politikai folyománya ennek a felfogásnak az volt, hogy a kormányok, a Föld minden táján, meg kell hogy engedjék, hogy ezek a nagyvállalatok szabadon léphessék át határaikat áruikkal és tőkéjükkel. A második politikai következmény azt követelte meg, hogy a kormányok, a Föld minden táján, mondjanak le mindenféle tulajdonosi szerepről a termelésben, és privatizálják minden ilyen jellegű vagyonukat. A harmadik következmény pedig azt, hogy a kormányok, a Föld minden táján, minimalizálják, vagy egyenesen számolják föl, a lakosságnak juttatott bármiféle szociális jellegű jóléti újraelosztást. Ez a régi gondolat korábban is ciklikusan újra és újra divatba jött.
A nyolcvanas években ezeket a gondolatokat a hasonlóan öreg keynesiánus és/vagy szocialista nézetekkel szembeni alternatívaként fogalmazták meg, amelyek akkoriban dominánsak voltak a Föld legtöbb országában; ez utóbbiak a vegyes gazdaságot preferálták (állami és magánszektor); valamiféle állami védelmet a polgárok számára a külföldi tulajdonban lévő kvázi-monopolisztikus nagyvállalatokkal szemben; és az életesélyek egyfajta állami kiegyenlítését a jövedelmek átcsoportosításával a kevésbé jómódúak javára (elsősorban az oktatáson, egészségügyön, és a garantált életreszóló bérminimumon keresztül), ami természetesen a jómódúak és a nagyvállalatok megadóztatásával járt.
A neoliberális globalizáció programja elsősorban a profitok világszintű stagnálásából kovácsolta politikai tőkéjét, ami a világgazdaság 1945 és a hetvenes évek eleje közötti példátlan expanziója után jelentkezett, amikor is a keynesiánus és/vagy szocialista nézetek uralták a politikát. A profitok stagnálása egyensúlytalansági [balance-of-payments]
problémákat okozott a Föld számos kormánya számára, különösen a globális Délen, és az úgynevezett szocialista blokk országai számára. A neoliberális ellentámadást az USA és Nagy-Britannia jobboldali kormányai (Reagan és Thatcher) és a két legerősebb kormányközi pénzügyi szervezet, az IMF és a Világbank, vezette – létrehozták és végrehajtatták azt a programot, amit később Washington-konszenzusnak neveztek el. Ennek a nemzetközi klubnak a szlogenjét Mrs. Thatcher fogalmazta meg: Nincs más alternatíva [TINA – There Is No Alternative]. A szlogen célja az volt, hogy minden kormánnyal megértesse: el kell fogadniuk az ajánlott gazdaságpolitikai recepteket, vagy lassú növekedés és, amennyiben bajba kerülnének, a nemzetközi segítség megvonása lesz büntetésük.
A Washington-konszenzus gazdasági fellendülést ígért mindenkinek, és a nemzetközi profit-stagnálásból való kilábalást. A neoliberális globalizáció hitterjesztői politikailag nagyon is sikeresek voltak.
Egyik kormány a másik után – Délen, a szocialista blokkban és a legerősebb nyugati országokban – adta be a derekát és privatizálta állami iparágait, nyitotta meg határait a kereskedelmi és pénzügyi tranzakciók számára, és nyirbálta meg jóléti kiadásait. A szocialista gazdasági elvek, és még a keynesiánusok is, diszkreditálttá váltak a közvélemény szemében és kiátkoztattak a politikai elitek körében. A leginkább drámai látható következménye mindennek a kelet-közép-európai és szovjet „kommunista” rezsimek összeomlása lett, illetve a piaci reformok átvitele a nominálisan még mindig szocialista Kínában.
Az egyetlen probléma ezzel az óriási politikai sikerrel az volt, hogy nem követte gazdasági fellendülés. Az ipari vállalatok profitjainak világszintű stagnálása folytatódott. A tőzsdéken tapasztalható fellendülés nem a termelési szféra profitjainak volt köszönhető, hanem spekulatív jellegű pénzügyi manővereknek. A jövedelmek eloszlása nemzetközileg és a különböző országokon belül rendkívüli mértékben eltorzult – masszív növekedés a globális felső 10, de még inkább a felső 1% jövedelmeit tekintve, ugyanakkor a reálbérek visszaesése a többi földlakó jelentős része számára.
A kiábrándulás a szabályozatlan „piac” áldásaival kapcsolatban a kilencvenes évek közepén vált érezhetővé. Ez különböző fejleményekből látszott: erősebben szociális-jóléti orientációjú kormányok hatalomra kerülése számos országban; az állami protekcionizmus újbóli bevetését követelő hangok felerősödése (különösen szakszervezeti és agrármozgalmak részéről); és egy alterglobalista mozgalom nemzetközi jelentkezése, amelynek szlogenje így hangzott: „lehet más a világ”.
A politikai válasz lassan, de biztosan érlelődni kezdett. Eközben a neoliberális globalizáció hívei nem pusztán fenntartották a nyomást, hanem még növelték is, George W. Bush rezsimén keresztül. Bush kormánya egyszerre folytatta a jövedelmek még inkább torz és egyenlőtlen átstrukturálását (óriási adókedvezményekkel a leginkább jómódúak számára) és vágott bele egy új macho-militarista külpolitikai irányvonalba (az iraki háborúval). Mindezt a kölcsönfelvételek (eladósodás) elképesztő kiterjesztésével finanszírozta, az amerikai kincstári kötvények eladásával az energia-nagyhatalmaknak [arab országok] és az alacsony költségű termelést kontrolláló régiók számára [(D)K-Ázsia].
Mindez papíron jól nézett ki, ha az ember csak a tőzsdék mutatóit nézte. Azonban ennek a hatalmas szuperhitel-buboréknak előbb-utóbb ki kellett durrannia és most épp ez történik. Az iraki invázió (plusz Afganisztán, plusz Pakisztán) egyre inkább egy óriási katonai és politikai fiaskónak bizonyul. Az Egyesült Államok gazdasági szilárdsága diszkreditálttá vált, a dollár szélsőséges zuhanását okozva. A világ tőzsdéi pedig beleremegnek, ahogy a buborék kidurran.
Miféle politikai konklúziókat vonnak le mindebből a különböző kormányok és a közvélemény? Egyelőre négy ponton dőlhet meg a neoliberális dogma egyeduralma.
Az első az amerikai dollár világvaluta (reserve currency) szerepének a végét jelentené, (igen, azt is, hogy NEM DOLLÁRÉRT adnák-vennék az olajat) ,ami lehetetlenné tenné az amerikai állam és az amerikai fogyasztók óriási eladósodottságának a fenntartását.
A második a regionalizmus és a protekcionizmus visszatérését jelentené, a globális Északon és Délen egyaránt.
A harmadik a bajba jutott vállalatok állami felvásárlásához való visszatérés és keynesiánus intézkedések bevezetése.
A negyedik pedig az igazságos szociális-jóléti újraelosztáshoz való visszatérés.
A politikai egyensúly tehát felborult és az inga visszafelé leng. A neoliberális globalizációról 10 év múlva úgy fognak írni, mint egy ciklusról a kapitalista világgazdaság történetében. A valódi kérdés nem is az, hogy ez a fázis befejeződött-e, hanem az, hogy a visszalendülés vajon képes lesz-e a világrendszer egyfajta relatív egyensúlyát visszaállítani. Vagy ehhez már túlságosan is megsérült a rendszer?
A rendszer, amit tudjuk, kik működtetnek, az emberisg ádáz ellenségei, a zsidó illuminátusok...
Lehet, hogy inkább még nagyobb mértékű káoszra van kilátás a világgazdaságban és ezzel a teljes világrendszerben?
(ford.: komb83_kukac_gmail.com)
2008. július 1., kedd
Képzelt hírek
Képzelt hírek
Az APEH revizorai helyszíni ellenőrzést tartottak az országgyűlési képviselők költségtérítése ügyében. Tudomásukra jutott, hogy folytatólagosan, több éve, számla nélkül veszik fel a nekik járó összeget. Névtelen bejelentők kifogásolták, hogy milyen alapon várják el az adózási fegyelmet az állampolgároktól, amikor nem ezt látják a parlamentben. Az összes érintett képviselő lemondott mentelmi jogáról, ellenük eljárás indult. Kötelezte továbbá az Alkotmánybíróság a törvényhozókat, hogy a továbbiakban csak olyan törvényeket szavazhatnak meg, amelyeket ők is be tudnak tartani.
Munkaügyi felügyelők ellepték a minisztériumok épületét, ugyanis olyan információkat kaptak, hogy a szabadságok kifizetésénél szabálytalanságok vannak. Több miniszter, államtitkár 6-8 millió forintot vett fel szabadságmegváltás címén. Emlékeztették az érintetteket, hogy a munka törvénykönyvéből jelenleg csak egy változat létezik, és az mindenkire egyformán vonatkozik.
Jelentősen csökkentették a folyamatosan veszteséget termelő állami cégvezetők munkabérét. Előzmény: az érintett cégek, az ombudsman felszólítására sem hozták nyilvánosságra a keresetek mértékét. Végül a bíróság jogerős ítéletében kötelezte az adófizetők pénzéből fizetett vezetők fizetésének nyilvánosságra hozatalát. Bizonyítást nyert, hogy a cégvezetők havi 3-6 milliós fizetést kaptak, emellett jellemző a 13. havi fizetés és a hasonló nagyságrendű éves prémium. Felülvizsgálatra kerültek a végkielégítések is, azok többségét alaptalannak ítélte a bíróság, és elrendelte a visszafizetését, amelyből számítások szerint 10 százalékkal tudják emelni a nyugdíjakat és a családi pótlékot.
Felülvizsgálták a nyugdíjak aránytalan eltéréseit. Sok kisnyugdíjas kifogásolta ugyanis, hogy azonos szolgálati idővel rendelkezők között esetenként gyakori a több százezres, sőt milliós nagyságrendű eltérés. Gyakran változott ugyanis a nyugdíjszámítás képlete, ezért gyakorlatilag csak a szerencsén vagy a szerencsétlenségen múlt, hogy kinek mennyit állapítottak meg. Volt olyan időszak is, amikor a számításnál csak az utolsó évet vették figyelembe, ezért aki tehette, megemeltette (vagy megemelte magának) a munkabérét, majd szép csendben nyugdíjba vonult. A jogtalanul szerzett nyugdíjakat vissza kell fizetni - illetve a továbbiakban nem kerül folyósításra -, ezzel minden jogosultnak biztosítani tudják a minimálbérnek megfelelő nyugdíjat.
A bíróság letöltendő börtönbüntetésre és teljes vagyonelkobzásra ítélt több pártállambeli ügynököt, valamint ÁVH-s tisztet. Bizonyítást nyert ugyanis az emberölés és súlyos testi sértés vádja. Az unió üdvözölte a bírósági döntést, ugyanakkor aggályosnak nevezte, hogy a többi országgal ellentétben nagyon akadozik a felelősségre vonás.
Kovács Mátyás
Mezőkövesd
Az APEH revizorai helyszíni ellenőrzést tartottak az országgyűlési képviselők költségtérítése ügyében. Tudomásukra jutott, hogy folytatólagosan, több éve, számla nélkül veszik fel a nekik járó összeget. Névtelen bejelentők kifogásolták, hogy milyen alapon várják el az adózási fegyelmet az állampolgároktól, amikor nem ezt látják a parlamentben. Az összes érintett képviselő lemondott mentelmi jogáról, ellenük eljárás indult. Kötelezte továbbá az Alkotmánybíróság a törvényhozókat, hogy a továbbiakban csak olyan törvényeket szavazhatnak meg, amelyeket ők is be tudnak tartani.
Munkaügyi felügyelők ellepték a minisztériumok épületét, ugyanis olyan információkat kaptak, hogy a szabadságok kifizetésénél szabálytalanságok vannak. Több miniszter, államtitkár 6-8 millió forintot vett fel szabadságmegváltás címén. Emlékeztették az érintetteket, hogy a munka törvénykönyvéből jelenleg csak egy változat létezik, és az mindenkire egyformán vonatkozik.
Jelentősen csökkentették a folyamatosan veszteséget termelő állami cégvezetők munkabérét. Előzmény: az érintett cégek, az ombudsman felszólítására sem hozták nyilvánosságra a keresetek mértékét. Végül a bíróság jogerős ítéletében kötelezte az adófizetők pénzéből fizetett vezetők fizetésének nyilvánosságra hozatalát. Bizonyítást nyert, hogy a cégvezetők havi 3-6 milliós fizetést kaptak, emellett jellemző a 13. havi fizetés és a hasonló nagyságrendű éves prémium. Felülvizsgálatra kerültek a végkielégítések is, azok többségét alaptalannak ítélte a bíróság, és elrendelte a visszafizetését, amelyből számítások szerint 10 százalékkal tudják emelni a nyugdíjakat és a családi pótlékot.
Felülvizsgálták a nyugdíjak aránytalan eltéréseit. Sok kisnyugdíjas kifogásolta ugyanis, hogy azonos szolgálati idővel rendelkezők között esetenként gyakori a több százezres, sőt milliós nagyságrendű eltérés. Gyakran változott ugyanis a nyugdíjszámítás képlete, ezért gyakorlatilag csak a szerencsén vagy a szerencsétlenségen múlt, hogy kinek mennyit állapítottak meg. Volt olyan időszak is, amikor a számításnál csak az utolsó évet vették figyelembe, ezért aki tehette, megemeltette (vagy megemelte magának) a munkabérét, majd szép csendben nyugdíjba vonult. A jogtalanul szerzett nyugdíjakat vissza kell fizetni - illetve a továbbiakban nem kerül folyósításra -, ezzel minden jogosultnak biztosítani tudják a minimálbérnek megfelelő nyugdíjat.
A bíróság letöltendő börtönbüntetésre és teljes vagyonelkobzásra ítélt több pártállambeli ügynököt, valamint ÁVH-s tisztet. Bizonyítást nyert ugyanis az emberölés és súlyos testi sértés vádja. Az unió üdvözölte a bírósági döntést, ugyanakkor aggályosnak nevezte, hogy a többi országgal ellentétben nagyon akadozik a felelősségre vonás.
Kovács Mátyás
Mezőkövesd
2008. június 30., hétfő
Miért nem Cion
Miért nem Cion : A népirtó Izrael terrorista rekordjai
Izrael fiai különleges fajból valók - egyetértünk velük e kérdésben, legfennebb különböző előjelekkel értelmezve a kijelentést. E különlegességet bizonyítja ez a videó is, amely a cionista szörnyállam által felállított "rekordokat" veszi számba. Angolul nem értő olvasóink kedvéért felsorolunk néhányat.
Izrael hajtott végre a legtöbb településen etnikai tisztogatást (500+).(több mint 500-on)
Izrael deportálta a legtöbb menekültet (4millió+).
Izrael rombolta le a legtöbb lakást (60ezer+).
Izraelt ítélte el legtöbbször az ENSZ (500+),.
Izrael gyilkolta meg a legtöbb civilt egy főre eső leosztás szerint (50ezer+).
Izrael börtönözte be a legtöbb civilt egy főre eső leosztás szerint (250ezer+).
Izrael nyomorította meg a legtöbb civilt egy főre eső leosztás szerint (50ezer+).
Izrael sebesítette meg a legtöbb civilt egy főre eső leosztás szerint (20ezer+).
Izrael az egyetlen állam a Földön, amely nem engedi hazatérni a menekülteket.
Izrael az egyetlen ország a Földön, amely megszállás alatt tart egy országot gészen, továbbá két másik ország részeit is.
Izrael az egyetlen ország a Földön, amely nyíltan lopja a vizet a szomszédaitól.
Izrael az egyetlen ország a Földön, amely törvényerőre emelte a lakóhelyek lerombolását mint kollektív büntetési formát.
Izrael az egyetlen ország a Földön, amely törvényerőre emelte a fák kitépését a földből mint kollektív büntetési formát.
Izrael az egyetlen ország a Földön, amely a civil infrastruktúrát rombolja le szándékosan, jogszerűnek hazudva azt. I
Izrael az egyetlen ország a Földön, amely törvényerőre emelte a gyilkolást.
Izrael az egyetlen ország a Földön, amely élő pajzsot használ a hadműveletei során.
Izrael az egyetlen ország a Földön, amely törvényerőre emelte a kínzást.
Izrael az egyetlen ország a Földön, amely illegális telepeket épít a megszállt területeken.
Izrael az egyetlen ország a Földön, amely tárgyalás nélkül börtönzi be az aktivistákat.
Izrael az egyetlen ország a Földön, amely nem engedi át az ellenőrző pontjain a szülni készülő nőket, akik rendszerint elvesztik babájukat. Ugyanezért halnak meg a betegek ugyanott – tényleg csak néhány adat, a fenti videó sokkal teljesebb képet nyújt, nézzük hát meg!
ACI kommentjét, amit ide írt, beemelem ide :
A Hezbollah 24 éves története folyamán támadásai 99%-a zsidó megszálló katonák ellen irányult. Nem ijednek meg a legkeményebb elitkommandósoktól sem és már a kilencvenes években sikerült több ilyen csúcsterroristát hidegre tenniük. Miután a zsidók megkezdték Libanon legújabb bombázását július 12-én, Naszrallah egy napot várt, és többször felszólította Izraelt: fejezze be a civilek gyilkolását, vagy megbánja és ők is városokat fognak lőni (amellett persze, hogy katonai bázisokat is lőnek Izrael területén).
A Hezbollah egy kiválóan kiképzett, rettenthetetlen légió, amely gerillahadseregként is képes az izraeli offenzívát lelassítani, a megszállást lehetetlenné tenni és az első hadsereg, amely mer és képes ellencsapást mérni belső Izraelre. Ha páncélosaik és repülőik volnának, Irán nélkül is leradíroznák a patkányállamot a térképről. Ahogy Mahmud Ahmadinedzsád mondta, hogy van pár dolog a világon, amit biztosan nem Isten teremtett, az egyik ezek közül Izrael. Ahol a rabbitanács nyíltan uszíthat civilek legylkolására, az az állam meg fogja érdemelni a véget. A cionista amerikai sajtóban is egyre többen kongatják a vészharangot: Izrael vesztésre áll.
Izrael fiai különleges fajból valók - egyetértünk velük e kérdésben, legfennebb különböző előjelekkel értelmezve a kijelentést. E különlegességet bizonyítja ez a videó is, amely a cionista szörnyállam által felállított "rekordokat" veszi számba. Angolul nem értő olvasóink kedvéért felsorolunk néhányat.
Izrael hajtott végre a legtöbb településen etnikai tisztogatást (500+).(több mint 500-on)
Izrael deportálta a legtöbb menekültet (4millió+).
Izrael rombolta le a legtöbb lakást (60ezer+).
Izraelt ítélte el legtöbbször az ENSZ (500+),.
Izrael gyilkolta meg a legtöbb civilt egy főre eső leosztás szerint (50ezer+).
Izrael börtönözte be a legtöbb civilt egy főre eső leosztás szerint (250ezer+).
Izrael nyomorította meg a legtöbb civilt egy főre eső leosztás szerint (50ezer+).
Izrael sebesítette meg a legtöbb civilt egy főre eső leosztás szerint (20ezer+).
Izrael az egyetlen állam a Földön, amely nem engedi hazatérni a menekülteket.
Izrael az egyetlen ország a Földön, amely megszállás alatt tart egy országot gészen, továbbá két másik ország részeit is.
Izrael az egyetlen ország a Földön, amely nyíltan lopja a vizet a szomszédaitól.
Izrael az egyetlen ország a Földön, amely törvényerőre emelte a lakóhelyek lerombolását mint kollektív büntetési formát.
Izrael az egyetlen ország a Földön, amely törvényerőre emelte a fák kitépését a földből mint kollektív büntetési formát.
Izrael az egyetlen ország a Földön, amely a civil infrastruktúrát rombolja le szándékosan, jogszerűnek hazudva azt. I
Izrael az egyetlen ország a Földön, amely törvényerőre emelte a gyilkolást.
Izrael az egyetlen ország a Földön, amely élő pajzsot használ a hadműveletei során.
Izrael az egyetlen ország a Földön, amely törvényerőre emelte a kínzást.
Izrael az egyetlen ország a Földön, amely illegális telepeket épít a megszállt területeken.
Izrael az egyetlen ország a Földön, amely tárgyalás nélkül börtönzi be az aktivistákat.
Izrael az egyetlen ország a Földön, amely nem engedi át az ellenőrző pontjain a szülni készülő nőket, akik rendszerint elvesztik babájukat. Ugyanezért halnak meg a betegek ugyanott – tényleg csak néhány adat, a fenti videó sokkal teljesebb képet nyújt, nézzük hát meg!
ACI kommentjét, amit ide írt, beemelem ide :
A Hezbollah 24 éves története folyamán támadásai 99%-a zsidó megszálló katonák ellen irányult. Nem ijednek meg a legkeményebb elitkommandósoktól sem és már a kilencvenes években sikerült több ilyen csúcsterroristát hidegre tenniük. Miután a zsidók megkezdték Libanon legújabb bombázását július 12-én, Naszrallah egy napot várt, és többször felszólította Izraelt: fejezze be a civilek gyilkolását, vagy megbánja és ők is városokat fognak lőni (amellett persze, hogy katonai bázisokat is lőnek Izrael területén).
A Hezbollah egy kiválóan kiképzett, rettenthetetlen légió, amely gerillahadseregként is képes az izraeli offenzívát lelassítani, a megszállást lehetetlenné tenni és az első hadsereg, amely mer és képes ellencsapást mérni belső Izraelre. Ha páncélosaik és repülőik volnának, Irán nélkül is leradíroznák a patkányállamot a térképről. Ahogy Mahmud Ahmadinedzsád mondta, hogy van pár dolog a világon, amit biztosan nem Isten teremtett, az egyik ezek közül Izrael. Ahol a rabbitanács nyíltan uszíthat civilek legylkolására, az az állam meg fogja érdemelni a véget. A cionista amerikai sajtóban is egyre többen kongatják a vészharangot: Izrael vesztésre áll.
Nincsenek megjegyzések:
Reakció blog Reakciós Holokauszt tagadás
A népirtó Izrael terrorista rekordjai,
Miért nem Cion
Reakció blog Reakciós Holokauszt tagadás
A népirtó Izrael terrorista rekordjai,
Miért nem Cion
2008. június 29., vasárnap
Jobbágysors
Jobbágysors
Csontos Gábor : Jobbágysors 2007
„1. És mondám én: Halljátok, kérlek, Jákób fejedelmei és Izrael házának vezérei: Nem a ti tisztek-é tudni az ítéletet?
2. Ti, kik gyűlölitek a jót és kedvelitek a gonoszt! A kik levonszátok (= az utolsó fillértől is megfosztanak -CsG.) róluk a bőrüket és a csontjaikról az ő husokat!
3. A kik megeszik az én népemnek húsát, és lenyúzzák róluk bőrüket, és összetörik csontjaikat, és feldarabolják, akár csak a fazékba, és mint húst a tálba.
5. Így szól az Úr a próféták ellen, a kik elnémítják az én népemet, a kik, ha van mit rágniok (=megélhetésük -CsG) békességet hirdetnek, az ellen pedig, a ki nem vet valamit a szájokba (=nem korrumpálható - CsG), hadat indítanak.
6. Azért éjszaka száll rátok, hogy ne lássatok, és sötétség jő rátok, hogy ne jövendelhessetek, és a nap lemegy a próféták felett, és elsötétül rajtatok a nappal.
8. Én ellenben megteljesedem az Úr lelkének erejével, és ítélettel és hatalommal, hogy hirdessem Jákóbnak az ő vétkét, és Izráelnek az ő bűnét.” (Mikeás próféta könyve, 3. A világi és egyházi vezetők büntetése, 1,2,3,5,6,8 versek, Károli Biblia, Bp. 1989 kiadás)
Nem tökéletesen leírtak-e a mai Magyarország helyzete? Fent, a nemzetközi tőke árnyékában tobzódó percemberek, s itt lent, a porban, a megvezetett, gondolkodni nem képes, de nem is akaró, kiszolgáltatott, s lassan nincstelenné váló perctömeg sivítása. Ez ma Magyarország, amely az Európai Unióban már csak névlegesen, formailag tagország, tartalmi és gyakorlati szempontokból, kerületekre (régiókra) felosztott földdarab. Miért tagadjuk? A felismerés sokakban tisztázhatja helyzetünket, s helyzetüket. Választások, és egyéb, parlamentáris demokráciának csúfolt formajogosítványok helyett végre felmérhetjük helyünket a Nap alatt. Igen, 17 évvel ezelőtt nem ezt szerettük volna, hanem egy semleges, felszabadult, gazdaságilag erős, nemzeti alapokon nyugvó Magyarországot. 17 év alatt einstandoltak bennünket: a nemzetet, a társadalmat, a népet, a lakosságot; elsősorban belülről, hathatós külső támogatással.
Nehéz, súlyos szavak ezek, esetleg vagdalózások, konkrétumok nélkül? Kormányok jöttek, kormányok mentek, s az 1987/88-ban elkezdett társadalom átalakítási folyamat hol kisebb, hol nagyobb intenzitással, de változatlan erővel tovább folytatódik. A dialektikus materializmus alapján, a ’cél szentesíti az eszközt’ hagyománya mentén. Vajon mi lehet az a cél, aminek eléréséhez az utolsó 17 év kormányai a parlamentáris demokráciák hatalommegosztásának valamennyi eszközét bevetették, hogy az megvalósuljon? Talán, a kezdeti kiindulási pont a még, egyelőre csak csírájában létező Európai Unióhoz csatlakozás előmozdítása lehetett (1993 ősze, Boros Péter miniszterelnök csatlakozási szándéknyilatkozata)?
Időközben, a világ is nagyot változott. Színre lépett a globalizáció, az újragyarmatosítás fedőszerveként, s ebben a konstellációban a Kárpát-medence közepe, geostratégiai központként valakiknek, valamilyen szervezeteknek a domíniumává (magánbirtokává) kellett, hogy váljon. Amennyiben elfogadjuk ezt a feltételezést, akkor már egyöntetűbbnek látszik az a vehemes, hihetetlen pártpolitikai ráfordítással járó SZDSZ-es embertelen és nemzetellenes gazdaságfilozófiai köntösbe öltöztetett törekvés, amelyet a magyar állami lét totális lebontására fordítanak.
A magyar állami lét ebben az olvasatban nem magának az államnak hivatalos megszüntetését jelenti, hiszen, akkor a Magyar Köztársaság, mint olyan, megszűnne létezni. Nem, ebben az olvasatban az állami akaratot megtestesítő társadalom befolyásoló képesség felszámolását kell értenünk. A XXI. század elején, Magyarországon, ez pedig nem jelenthet, nem jelent mást, mint az állami akarat legjobb, legnyilvánvalóbb közvetítőjének megszüntetését: a közösségi vagyonnak egy olyan, meghatározó mértékének elkótyavetyélését jelenti, amely közösségi vagyon nélkül az állam a területén élő lakosság fizikai, valamint mentális egészségét, jólétét, életszínvonalát, tervezőképességét, élet, és-létbiztonságát, sőt jövőképét biztosítani már képtelenné válik. S nem csak a mindenkori jelenben élőknek, hanem az azt követő nemzedékeknek kiszámíthatóan leghosszabbra prolongált (időben kinyújtott) fizikai és mentális élet, és létbiztonságát is!
Miközben, s egyre inkábban úgy tűnik, hogy a XXI. század elején az állami, nemzeti-közösségi stratégiai lét legfontosabb mérvadói az állami, közösségi tulajdonban levő un. stratégiai ágazatok birtoklása (ivóvíz kincs, energetika /termelés, szállítás, elosztás/, termőföld, erdők, a földben levő ásványi vagyon, a vasút, vízi és közúti közlekedési ágazatok, a köz –és állategészség/járványügy, oktatás, a monetáris politika letéteményese: a központi jegybank, hogy csak néhány példát említsek). A privatizált magyar államban ezek az ágazatok már, mint profit/és-egyéb érdekeltségű magántulajdonként működnek. Ugyanakkor megszűnik az irányítók a lakosság iránti állami, természetjogi empatikus, szolidaritás alapú felelőssége. (Kóka, jelenkori gazdasági miniszter részvénytársaság Magyarországa) Az irányítók hatalmi jogosítványokkal (könyvelési, adóbehajtás, magánvagyon védelmi feladatok) felhatalmazott menedzserekké válnak, teljesen alárendelve a privatizált magyar államot tulajdonló, talán multinacionális nagyrészvényes tulajdonosi körnek.
Igen, teljesen alárendelve, elszigetelve élve a helyi irányítottaktól, kiemelt vagyoni, és életszínvonalú környezetben. De: ennek az alárendelt, végrehajtói szerepben tobzódó irányítóknak mindenkor ott lóg Demoklész kardja a fejük felett: bármikor kitaszíthattatnak a „Paradicsomból”, mert ők is ugyanolyan niemandok (senkik) a nagyrészvényes tulajdonosok szemszögéből, mint a segédletükkel mindenükből kifosztott lakosság. S, legfőképpen, bármikor pótolhatóak.
Számunkra már nem igazán az az érdekes, hogy kikből áll össze a hazai végrehajtó menedzsment. Hanem az, hogy kik azok a nagyrészvényesek, akiknek nem csak Magyarország (terület), de az itthoni őslakosok sorsa is a kezükben van.
Nem szabad elfelejteni egy lényeges dolgot: egy terület kiürítésének sokféle módja van. A háborús tömegpusztításokkal járó etnikai tisztogatások kora, itt Európában, egyelőre, úgy tűnik, lejárt. Hiszen, a háború, pro és kontra, válogatás nélkül öl, pusztít, rombol. A politikai korrektség modernitásával élve: fajra, nemre, bőrszínre, vallásra való tekintet nélkül.
A művi vetélés: Magyarországon 1956 óta kb. 5 ½ millió abortusz volt. Ehhez, szintén hozzá vehetjük a disszidálások következtében külföldre távozók mintegy 250 ezres létszámát. Ez a két adat, társadalmunk megújulás képtelenségét, látványos elöregedését támasztja alá. 1980 óta, maga a népesség indult fogyásnak, amely, 1988/89-ig állampárti, majd az utódpárti, egy-egy SZDSZ-MSZP kormányzati időszakokban, az alapvető lét –és életbiztonságot fenyegető gazdasági/financiális megszorító csomagok következtében drámaian felgyorsult. Ezt a tendenciát csak felerősíti az írott és elektronikus sajtó teljes ultraliberális szabadossága, amely a családalapítás természetességéről (a jövőről) eltolta a hangsúlyt a mának élő egyénre, a meleg és egyéb jogok, devianciák állandó propagálásával. Az eredmény már most látszik: kevesebb a házasság, a családban születő több gyerek, létezővé váltak a tömeges gyerektelen párkapcsolatok, és az egykézés. Miközben a többgyermekes családok megélhetése egyre nehezebbé válik. Sőt, statisztikailag is kimutatható az iskolába járó éhező gyerekek növekvő tömege. Uniós csatlakozásunk óta (2004) megindult a fiatalabb korosztályok nyugatra menekülése is a hazai lét –és életbiztonság kilátástalansága elől.
Egy öregedő társadalom rákfenéje az egészségügy. A megfelelően finanszírozott, I. osztályú, legmodernebb, legkorszerűbb technikai felszereltségű, és gyógyítási kiszolgáltságú egészségügy akár évtizedekre is meghosszabbíthatja egy elöregedő társadalom nyugdíjas korosztályainak életét. Ugyanakkor a maga prevenciós eszközeivel az aktív korosztályok egészségbiztonságához szintén nagyban hozzá járul.
A dialektikus materializmus elvei azonban az egészségügyben is jól használhatóak. A lét és-életbiztonságától megtagadott, rendkívül rossz fizikai és mentális egészségi állapotba került aktív korosztályokat nyugdíjba vonulásuk pillanatában egy teljesen lezüllesztett, technikailag és technológiailag, valamint gyógyítási lehetőségeitől megfosztott egészségügy nem, hogy nem képes gyógyítani, és ezzel életüket meghosszabbítani, hanem, akár a megérdemelt nyugdíjas éveiket is lerövidítheti.
Természetesen az orvosok, és az ápoló személyzet heroikus küzdelme is kevés ahhoz, hogy pótolhassák azokat az összegeket, amelyeket kivonnak az egészségügyből, amelyek az elavult berendezések pótlására, legújabb technológiák alkalmazására, vagy a nagyobb hatásfokkal rendelkező, de kisebb mellékhatással járó gyógyszerek beszerzésére lennének szükségesek. Nem szólva a biológiai kutatás/fejlesztés irdatlan összegeiről. Joggal tehetnénk fel a kérdést. A parlamentáris demokrácia játékszabályainak engedelmeskedve megválasztott képviselőknek, kormányoknak minden fontosabb, csak saját népük nem?
Mert mi is lehet a cél? Kiüríteni ezt a területet a legbarbárabb eszközök igénybe vételével, a gazdasági/pénzügyi eutanáziával, hogy hely legyen másoknak? Vajon az Európai Bizottság elemzéstervezetének, amelyben a globális felmelegedéssel kapcsolatos nyugat-európai problémakört teszi közzé („sor kerülhet kikötők, iparágak, teljes városok és falvak áthelyezéséről a parti területekről”, MN, 2007. június 27. 9. old. Napi sajtószemle) lehet köze annak a folyamatnak, ami az utolsó néhány évben felgyorsulni látszik Magyarországon?
A kompországból Titanic-országgá változtattak bennünket 17 év alatt. S a Titanic-ország elsüllyedése után sem kell a részvénytulajdonosoknak félni a tönkremenéstől. Hiszen a Titanic-országot keresztül-kasul bebiztosították. S a biztosító fizetni fog. Na nem az esetleges túlélőknek. Nem! Az országtulajdonosoknak! Akik, természetesen, minden veszélytől távol eső, biztonságos helyeken számolgatják részvényeik profitmegtérülését.
Vagy, talán, mégis Adynak volt igaza, amikor azt írta:
„Örök este és örök gálya,
Csak ott, ott fenn egy-egy toronyban
Lobban öröm örömre, lobban
S mindenek fölött világlik
Rothschildék palotája
/Ady Endre: Rothschildék palotája/
Csontos Gábor : Jobbágysors 2007
„1. És mondám én: Halljátok, kérlek, Jákób fejedelmei és Izrael házának vezérei: Nem a ti tisztek-é tudni az ítéletet?
2. Ti, kik gyűlölitek a jót és kedvelitek a gonoszt! A kik levonszátok (= az utolsó fillértől is megfosztanak -CsG.) róluk a bőrüket és a csontjaikról az ő husokat!
3. A kik megeszik az én népemnek húsát, és lenyúzzák róluk bőrüket, és összetörik csontjaikat, és feldarabolják, akár csak a fazékba, és mint húst a tálba.
5. Így szól az Úr a próféták ellen, a kik elnémítják az én népemet, a kik, ha van mit rágniok (=megélhetésük -CsG) békességet hirdetnek, az ellen pedig, a ki nem vet valamit a szájokba (=nem korrumpálható - CsG), hadat indítanak.
6. Azért éjszaka száll rátok, hogy ne lássatok, és sötétség jő rátok, hogy ne jövendelhessetek, és a nap lemegy a próféták felett, és elsötétül rajtatok a nappal.
8. Én ellenben megteljesedem az Úr lelkének erejével, és ítélettel és hatalommal, hogy hirdessem Jákóbnak az ő vétkét, és Izráelnek az ő bűnét.” (Mikeás próféta könyve, 3. A világi és egyházi vezetők büntetése, 1,2,3,5,6,8 versek, Károli Biblia, Bp. 1989 kiadás)
Nem tökéletesen leírtak-e a mai Magyarország helyzete? Fent, a nemzetközi tőke árnyékában tobzódó percemberek, s itt lent, a porban, a megvezetett, gondolkodni nem képes, de nem is akaró, kiszolgáltatott, s lassan nincstelenné váló perctömeg sivítása. Ez ma Magyarország, amely az Európai Unióban már csak névlegesen, formailag tagország, tartalmi és gyakorlati szempontokból, kerületekre (régiókra) felosztott földdarab. Miért tagadjuk? A felismerés sokakban tisztázhatja helyzetünket, s helyzetüket. Választások, és egyéb, parlamentáris demokráciának csúfolt formajogosítványok helyett végre felmérhetjük helyünket a Nap alatt. Igen, 17 évvel ezelőtt nem ezt szerettük volna, hanem egy semleges, felszabadult, gazdaságilag erős, nemzeti alapokon nyugvó Magyarországot. 17 év alatt einstandoltak bennünket: a nemzetet, a társadalmat, a népet, a lakosságot; elsősorban belülről, hathatós külső támogatással.
Nehéz, súlyos szavak ezek, esetleg vagdalózások, konkrétumok nélkül? Kormányok jöttek, kormányok mentek, s az 1987/88-ban elkezdett társadalom átalakítási folyamat hol kisebb, hol nagyobb intenzitással, de változatlan erővel tovább folytatódik. A dialektikus materializmus alapján, a ’cél szentesíti az eszközt’ hagyománya mentén. Vajon mi lehet az a cél, aminek eléréséhez az utolsó 17 év kormányai a parlamentáris demokráciák hatalommegosztásának valamennyi eszközét bevetették, hogy az megvalósuljon? Talán, a kezdeti kiindulási pont a még, egyelőre csak csírájában létező Európai Unióhoz csatlakozás előmozdítása lehetett (1993 ősze, Boros Péter miniszterelnök csatlakozási szándéknyilatkozata)?
Időközben, a világ is nagyot változott. Színre lépett a globalizáció, az újragyarmatosítás fedőszerveként, s ebben a konstellációban a Kárpát-medence közepe, geostratégiai központként valakiknek, valamilyen szervezeteknek a domíniumává (magánbirtokává) kellett, hogy váljon. Amennyiben elfogadjuk ezt a feltételezést, akkor már egyöntetűbbnek látszik az a vehemes, hihetetlen pártpolitikai ráfordítással járó SZDSZ-es embertelen és nemzetellenes gazdaságfilozófiai köntösbe öltöztetett törekvés, amelyet a magyar állami lét totális lebontására fordítanak.
A magyar állami lét ebben az olvasatban nem magának az államnak hivatalos megszüntetését jelenti, hiszen, akkor a Magyar Köztársaság, mint olyan, megszűnne létezni. Nem, ebben az olvasatban az állami akaratot megtestesítő társadalom befolyásoló képesség felszámolását kell értenünk. A XXI. század elején, Magyarországon, ez pedig nem jelenthet, nem jelent mást, mint az állami akarat legjobb, legnyilvánvalóbb közvetítőjének megszüntetését: a közösségi vagyonnak egy olyan, meghatározó mértékének elkótyavetyélését jelenti, amely közösségi vagyon nélkül az állam a területén élő lakosság fizikai, valamint mentális egészségét, jólétét, életszínvonalát, tervezőképességét, élet, és-létbiztonságát, sőt jövőképét biztosítani már képtelenné válik. S nem csak a mindenkori jelenben élőknek, hanem az azt követő nemzedékeknek kiszámíthatóan leghosszabbra prolongált (időben kinyújtott) fizikai és mentális élet, és létbiztonságát is!
Miközben, s egyre inkábban úgy tűnik, hogy a XXI. század elején az állami, nemzeti-közösségi stratégiai lét legfontosabb mérvadói az állami, közösségi tulajdonban levő un. stratégiai ágazatok birtoklása (ivóvíz kincs, energetika /termelés, szállítás, elosztás/, termőföld, erdők, a földben levő ásványi vagyon, a vasút, vízi és közúti közlekedési ágazatok, a köz –és állategészség/járványügy, oktatás, a monetáris politika letéteményese: a központi jegybank, hogy csak néhány példát említsek). A privatizált magyar államban ezek az ágazatok már, mint profit/és-egyéb érdekeltségű magántulajdonként működnek. Ugyanakkor megszűnik az irányítók a lakosság iránti állami, természetjogi empatikus, szolidaritás alapú felelőssége. (Kóka, jelenkori gazdasági miniszter részvénytársaság Magyarországa) Az irányítók hatalmi jogosítványokkal (könyvelési, adóbehajtás, magánvagyon védelmi feladatok) felhatalmazott menedzserekké válnak, teljesen alárendelve a privatizált magyar államot tulajdonló, talán multinacionális nagyrészvényes tulajdonosi körnek.
Igen, teljesen alárendelve, elszigetelve élve a helyi irányítottaktól, kiemelt vagyoni, és életszínvonalú környezetben. De: ennek az alárendelt, végrehajtói szerepben tobzódó irányítóknak mindenkor ott lóg Demoklész kardja a fejük felett: bármikor kitaszíthattatnak a „Paradicsomból”, mert ők is ugyanolyan niemandok (senkik) a nagyrészvényes tulajdonosok szemszögéből, mint a segédletükkel mindenükből kifosztott lakosság. S, legfőképpen, bármikor pótolhatóak.
Számunkra már nem igazán az az érdekes, hogy kikből áll össze a hazai végrehajtó menedzsment. Hanem az, hogy kik azok a nagyrészvényesek, akiknek nem csak Magyarország (terület), de az itthoni őslakosok sorsa is a kezükben van.
Nem szabad elfelejteni egy lényeges dolgot: egy terület kiürítésének sokféle módja van. A háborús tömegpusztításokkal járó etnikai tisztogatások kora, itt Európában, egyelőre, úgy tűnik, lejárt. Hiszen, a háború, pro és kontra, válogatás nélkül öl, pusztít, rombol. A politikai korrektség modernitásával élve: fajra, nemre, bőrszínre, vallásra való tekintet nélkül.
A művi vetélés: Magyarországon 1956 óta kb. 5 ½ millió abortusz volt. Ehhez, szintén hozzá vehetjük a disszidálások következtében külföldre távozók mintegy 250 ezres létszámát. Ez a két adat, társadalmunk megújulás képtelenségét, látványos elöregedését támasztja alá. 1980 óta, maga a népesség indult fogyásnak, amely, 1988/89-ig állampárti, majd az utódpárti, egy-egy SZDSZ-MSZP kormányzati időszakokban, az alapvető lét –és életbiztonságot fenyegető gazdasági/financiális megszorító csomagok következtében drámaian felgyorsult. Ezt a tendenciát csak felerősíti az írott és elektronikus sajtó teljes ultraliberális szabadossága, amely a családalapítás természetességéről (a jövőről) eltolta a hangsúlyt a mának élő egyénre, a meleg és egyéb jogok, devianciák állandó propagálásával. Az eredmény már most látszik: kevesebb a házasság, a családban születő több gyerek, létezővé váltak a tömeges gyerektelen párkapcsolatok, és az egykézés. Miközben a többgyermekes családok megélhetése egyre nehezebbé válik. Sőt, statisztikailag is kimutatható az iskolába járó éhező gyerekek növekvő tömege. Uniós csatlakozásunk óta (2004) megindult a fiatalabb korosztályok nyugatra menekülése is a hazai lét –és életbiztonság kilátástalansága elől.
Egy öregedő társadalom rákfenéje az egészségügy. A megfelelően finanszírozott, I. osztályú, legmodernebb, legkorszerűbb technikai felszereltségű, és gyógyítási kiszolgáltságú egészségügy akár évtizedekre is meghosszabbíthatja egy elöregedő társadalom nyugdíjas korosztályainak életét. Ugyanakkor a maga prevenciós eszközeivel az aktív korosztályok egészségbiztonságához szintén nagyban hozzá járul.
A dialektikus materializmus elvei azonban az egészségügyben is jól használhatóak. A lét és-életbiztonságától megtagadott, rendkívül rossz fizikai és mentális egészségi állapotba került aktív korosztályokat nyugdíjba vonulásuk pillanatában egy teljesen lezüllesztett, technikailag és technológiailag, valamint gyógyítási lehetőségeitől megfosztott egészségügy nem, hogy nem képes gyógyítani, és ezzel életüket meghosszabbítani, hanem, akár a megérdemelt nyugdíjas éveiket is lerövidítheti.
Természetesen az orvosok, és az ápoló személyzet heroikus küzdelme is kevés ahhoz, hogy pótolhassák azokat az összegeket, amelyeket kivonnak az egészségügyből, amelyek az elavult berendezések pótlására, legújabb technológiák alkalmazására, vagy a nagyobb hatásfokkal rendelkező, de kisebb mellékhatással járó gyógyszerek beszerzésére lennének szükségesek. Nem szólva a biológiai kutatás/fejlesztés irdatlan összegeiről. Joggal tehetnénk fel a kérdést. A parlamentáris demokrácia játékszabályainak engedelmeskedve megválasztott képviselőknek, kormányoknak minden fontosabb, csak saját népük nem?
Mert mi is lehet a cél? Kiüríteni ezt a területet a legbarbárabb eszközök igénybe vételével, a gazdasági/pénzügyi eutanáziával, hogy hely legyen másoknak? Vajon az Európai Bizottság elemzéstervezetének, amelyben a globális felmelegedéssel kapcsolatos nyugat-európai problémakört teszi közzé („sor kerülhet kikötők, iparágak, teljes városok és falvak áthelyezéséről a parti területekről”, MN, 2007. június 27. 9. old. Napi sajtószemle) lehet köze annak a folyamatnak, ami az utolsó néhány évben felgyorsulni látszik Magyarországon?
A kompországból Titanic-országgá változtattak bennünket 17 év alatt. S a Titanic-ország elsüllyedése után sem kell a részvénytulajdonosoknak félni a tönkremenéstől. Hiszen a Titanic-országot keresztül-kasul bebiztosították. S a biztosító fizetni fog. Na nem az esetleges túlélőknek. Nem! Az országtulajdonosoknak! Akik, természetesen, minden veszélytől távol eső, biztonságos helyeken számolgatják részvényeik profitmegtérülését.
Vagy, talán, mégis Adynak volt igaza, amikor azt írta:
„Örök este és örök gálya,
Csak ott, ott fenn egy-egy toronyban
Lobban öröm örömre, lobban
S mindenek fölött világlik
Rothschildék palotája
/Ady Endre: Rothschildék palotája/
2008. június 28., szombat
Buzifelvonulás
Buzifelvonulás
A buzikat maguk előtt toló zsidókkal van a nagyobb baj, mert ezeket a pride-okat eleve ők találták ki, és nekik kellene kőzáport zúdítani a nyakukba igazából. (de ugye ők elérhetetlenek)
Persze tiltakozni kell a buzifelvonulás ellen, helyben is, sőt jó a tojással dobálás, hogy jelezze, nem fogadjuk el a magamutogatásukat.
Ha azt vesszük, hogy Istentől való maga a természet, és annak a törvényeitől való eltérés temészetellenes, akkor elég egyértelmű a helyzet...
A pride-osok az igazán agresszívek, mert ők a többség véleményét akarják erőszakkal megváltoztatni.
Persze ez nem fog menni, szerencsére. :-)
A bizonytalan nemi identitásúakra, és köztük főleg a 10-18 éves fiatalokra veszélyes ez a fajta alattomos életstílus-propaganda, mely a buzeranciát mint életviteli alternatívát mutatja be.
A pride ezekből kihozza a buziságot, és ennyivel is kevesebb család/utód lesz... végső soron a családok és az utódok számának csökkentése a cél.
Céljuk nyilvánvalóan a régi, a tematizálás, figyelemelterelés a lényegről, egyúttal provokáció, és kifejezése a magyarság, a kereszténység, általában a jó értelemben vett hagyományok (amik fenntartják magát a társadalmat, és a nemzetet), és a nemzeti tábor megvetésének.
No és a népességcsökkentés is cél ezekkel a buziságot népszerűsítő kampányokkal.
Hogy ez szélsőséges vélemény? A rendszer mindig azt nevezi szélsőségesnek, ami sérti az érdekeit. Ennek a rendszernek pedig a magyarok fogyása az érdeke. Világosan megmondták a cionista zsidó soros györgy féle világbank elemzői , ide NEKIK olcsóbérű biorobotnak "elég" 6 millió magyar is.
Miért most kell ennek a sok aberrált baromnak vonaglani, minden tisztességes embert megbotránkoztatva? Miért nem tudják otthon űzni nyomorúságosan szégyenletes élvezeteiket? Miért a Pozsonyi csata emlékét köpködik ezzel a tettükkel?
Amúgy amint látható, a gay pride szervezői ezzel a felvonulással csak a velük szembeni társadalmi ellenszenv növekedését érik el. :-D
Jön az évenkénti rendes "melegbüszkeség"-nap. A buzik milliókat költenek magamutogatásukra, hogy néhány százan megmutassák perverzióikat a világnak. De vajon van-e elég egészséges, heteroszexuális ember, aki nem kiabálva, nem dobálva (azt vonuláson kívül is megtehetjük), csak éppen szembevonulva velük, ki-ki a párja kezét fogva, megmutatná, hogy az ellenkező neműek szerelme többet ér? Nem kell hozzá pénz, csak elhatározás, hogy július 5-én mindenki elsétáljon barátnőjével, barátjával, férjével, feleségével, esetleg gyermekeivel a Városligethez, az '56-osok terére, és amikor a buzik hatalmas hangzavarral, zászlókat lobogtatva elindulnak a Deák térről, mi is megindulunk az Andrássy úton - a másik irányba. Nem kell se tábla, se zászló, csak sok-sok heteroszexuális, egészséges pár, akik egymás kezét fogják. Nem dobálnak, nem kiabálnak, nem bántják a buzikat. Csak vannak - és megmutatják magukat. Hadd lássa a világ a különbséget. (bombagyar.hu)
De itt van Toroék felhívása is :
A betyárok ott lesznek
Nem hagyjuk, hogy ilyen-olyan színű külföldi aberráltak erőszakolják rá a maguk idegen és beteg világát Magyarországra. Ezúton nyilvánosan üzenjük, hogy a magyar fővárost mi magunk fogjuk megvédeni. Szükség van minden magyar hazafira! Állj Te is a védők közé, vagy alakítsatok saját szervezetetekből, csoportjaitokból védelmi csapatokat, s jöjjetek július 5-én délután Budapestre az Oktogonhoz! A kiállás erkölcsi kötelességünk. 2008. július 5-én meg kell védenünk Magyarország becsületét! Július első napjait választották a világ jelenlegi urai Magyarország legújabb megalázására. A szabadkőművesség legnagyobb ünnepnapján, az amerikai Függetlenségi Nyilatkozat aláírásának évfordulóján, július 4-én érkezik végállomására, Budapestre az Európán átvonuló agresszív, degenerált idegenekből álló pederaszta-karaván, a Rainbow Rampage, hogy napokon át a buzeranciát ünnepelje a mi fővárosunkban. Július 5-én 16 órától a minden alapvető tradicionális erkölcsi értéket lábbal tipró homokos söpredék magamutogató nyilvános felvonulást és utcabált szervez, hirdetve ezzel Magyarország aberráltak és idegenek általi megszállását.
DE!
Mi magyar hazafiak ezekben a napokban emlékezünk a pozsonyi csatára, melyben megsemmisítő győzelmet arattak honalapító Árpád fejedelmünk hadai a nyugati seregek fölött. Az újkori magyar nemzeti ellenállás egyik első mérföldköveként pedig, 2002. július 4-én zárták le az Erzsébet-hidat a hazafiak. S most újra itt a feladat előttünk. Hunnia serege 2008. július 5-én megvédi a magyarok fővárosát! Hosszú ideje hangoztatjuk, hogy nem fogadjuk el a hatalom kettős mércéjét, amelynek értelmében a deviáns, nemzetellenes erők mindig megbéníthatják Budapestet, nekünk azonban sohasem engedélyezték a hazánk érdekében tartott felvonulásokat. Ezt hangoztatva ütköztünk meg tavaly október 22-én a Nagymező utcában a karhatalommal. A magyar nemzeti ellenállásnak köszönhetően a rendőrség idén végre megpróbált pártatlanul, sőt, Magyarország érdekében eljárni. Először betiltotta a deviánsok menetét, tartva – helyesen – az egyre erősödő hazafias ellenállástól, de hazaáruló, erkölcstelen, családellenes politikusok közbelépésére – eddig példátlan módon – visszavonta határozatát. Nem tűrjük azonban, hogy a rendőrség megint a hazaáruló politikusok kézi vezérlésű magánhadseregévé váljon! Nem hagyjuk, hogy ilyen-olyan színű külföldi aberráltak erőszakolják rá a maguk idegen és beteg világát Magyarországra. Azoknak a szlovák, szerb és román szervezeteknek, amelyek felajánlották, hogy maguk tisztítják meg Budapestet a nemzetközi pederaszta-seregtől, ezúton nyilvánosan üzenjük, hogy köszönjük, de a magyar fővárost mi magunk fogjuk megvédeni. Szükség van minden magyar hazafira! Állj Te is a védők közé, vagy alakítsatok saját szervezetetekből, csoportjaitokból védelmi csapatokat, s jöjjetek július 5-én délután Budapestre az Oktogonhoz! A kiállás erkölcsi kötelességünk. Mi ott leszünk.
Budaházy György és Toroczkai László
Még néhány informatív link a témában :
Sikerült egyesítenünk zenét, ifjúságot, szabad-szeretkezést, kábítószert és lázadozó hazaárulást. Ez a ragyogó összeállítás szinte verhetetlen!” [Jerry Rubin: „DO IT”. Simon & Schuster, NY 1970 – Jerry Rubin, /1938-1994/ - az amerikai társadalom egyik felforgató aktivistája és a Nemzetközi Ifjúsági Párt alapítója]
http://www.hazankert.com/200706_melegek2.html
http://www.hazankert.com/200706_melegek.html
http://kuruc.info/r/2/26613/
Buzifelvonulás, A betyárok ott lesznek, Budaházy György, és, Toroczkai László, nemzeti radikalizmus, Mi a megoldás?, erőltetett menet, általános állapot, echo tv, kibeszélő, a, gay pride, szervezői, szervező
Mi heterók vagyunk! Gyere velünk!
A buzikat maguk előtt toló zsidókkal van a nagyobb baj, mert ezeket a pride-okat eleve ők találták ki, és nekik kellene kőzáport zúdítani a nyakukba igazából. (de ugye ők elérhetetlenek)
Persze tiltakozni kell a buzifelvonulás ellen, helyben is, sőt jó a tojással dobálás, hogy jelezze, nem fogadjuk el a magamutogatásukat.
Ha azt vesszük, hogy Istentől való maga a természet, és annak a törvényeitől való eltérés temészetellenes, akkor elég egyértelmű a helyzet...
A pride-osok az igazán agresszívek, mert ők a többség véleményét akarják erőszakkal megváltoztatni.
Persze ez nem fog menni, szerencsére. :-)
A bizonytalan nemi identitásúakra, és köztük főleg a 10-18 éves fiatalokra veszélyes ez a fajta alattomos életstílus-propaganda, mely a buzeranciát mint életviteli alternatívát mutatja be.
A pride ezekből kihozza a buziságot, és ennyivel is kevesebb család/utód lesz... végső soron a családok és az utódok számának csökkentése a cél.
Céljuk nyilvánvalóan a régi, a tematizálás, figyelemelterelés a lényegről, egyúttal provokáció, és kifejezése a magyarság, a kereszténység, általában a jó értelemben vett hagyományok (amik fenntartják magát a társadalmat, és a nemzetet), és a nemzeti tábor megvetésének.
No és a népességcsökkentés is cél ezekkel a buziságot népszerűsítő kampányokkal.
Hogy ez szélsőséges vélemény? A rendszer mindig azt nevezi szélsőségesnek, ami sérti az érdekeit. Ennek a rendszernek pedig a magyarok fogyása az érdeke. Világosan megmondták a cionista zsidó soros györgy féle világbank elemzői , ide NEKIK olcsóbérű biorobotnak "elég" 6 millió magyar is.
Miért most kell ennek a sok aberrált baromnak vonaglani, minden tisztességes embert megbotránkoztatva? Miért nem tudják otthon űzni nyomorúságosan szégyenletes élvezeteiket? Miért a Pozsonyi csata emlékét köpködik ezzel a tettükkel?
Amúgy amint látható, a gay pride szervezői ezzel a felvonulással csak a velük szembeni társadalmi ellenszenv növekedését érik el. :-D
Jön az évenkénti rendes "melegbüszkeség"-nap. A buzik milliókat költenek magamutogatásukra, hogy néhány százan megmutassák perverzióikat a világnak. De vajon van-e elég egészséges, heteroszexuális ember, aki nem kiabálva, nem dobálva (azt vonuláson kívül is megtehetjük), csak éppen szembevonulva velük, ki-ki a párja kezét fogva, megmutatná, hogy az ellenkező neműek szerelme többet ér? Nem kell hozzá pénz, csak elhatározás, hogy július 5-én mindenki elsétáljon barátnőjével, barátjával, férjével, feleségével, esetleg gyermekeivel a Városligethez, az '56-osok terére, és amikor a buzik hatalmas hangzavarral, zászlókat lobogtatva elindulnak a Deák térről, mi is megindulunk az Andrássy úton - a másik irányba. Nem kell se tábla, se zászló, csak sok-sok heteroszexuális, egészséges pár, akik egymás kezét fogják. Nem dobálnak, nem kiabálnak, nem bántják a buzikat. Csak vannak - és megmutatják magukat. Hadd lássa a világ a különbséget. (bombagyar.hu)
De itt van Toroék felhívása is :
A betyárok ott lesznek
Nem hagyjuk, hogy ilyen-olyan színű külföldi aberráltak erőszakolják rá a maguk idegen és beteg világát Magyarországra. Ezúton nyilvánosan üzenjük, hogy a magyar fővárost mi magunk fogjuk megvédeni. Szükség van minden magyar hazafira! Állj Te is a védők közé, vagy alakítsatok saját szervezetetekből, csoportjaitokból védelmi csapatokat, s jöjjetek július 5-én délután Budapestre az Oktogonhoz! A kiállás erkölcsi kötelességünk. 2008. július 5-én meg kell védenünk Magyarország becsületét! Július első napjait választották a világ jelenlegi urai Magyarország legújabb megalázására. A szabadkőművesség legnagyobb ünnepnapján, az amerikai Függetlenségi Nyilatkozat aláírásának évfordulóján, július 4-én érkezik végállomására, Budapestre az Európán átvonuló agresszív, degenerált idegenekből álló pederaszta-karaván, a Rainbow Rampage, hogy napokon át a buzeranciát ünnepelje a mi fővárosunkban. Július 5-én 16 órától a minden alapvető tradicionális erkölcsi értéket lábbal tipró homokos söpredék magamutogató nyilvános felvonulást és utcabált szervez, hirdetve ezzel Magyarország aberráltak és idegenek általi megszállását.
DE!
Mi magyar hazafiak ezekben a napokban emlékezünk a pozsonyi csatára, melyben megsemmisítő győzelmet arattak honalapító Árpád fejedelmünk hadai a nyugati seregek fölött. Az újkori magyar nemzeti ellenállás egyik első mérföldköveként pedig, 2002. július 4-én zárták le az Erzsébet-hidat a hazafiak. S most újra itt a feladat előttünk. Hunnia serege 2008. július 5-én megvédi a magyarok fővárosát! Hosszú ideje hangoztatjuk, hogy nem fogadjuk el a hatalom kettős mércéjét, amelynek értelmében a deviáns, nemzetellenes erők mindig megbéníthatják Budapestet, nekünk azonban sohasem engedélyezték a hazánk érdekében tartott felvonulásokat. Ezt hangoztatva ütköztünk meg tavaly október 22-én a Nagymező utcában a karhatalommal. A magyar nemzeti ellenállásnak köszönhetően a rendőrség idén végre megpróbált pártatlanul, sőt, Magyarország érdekében eljárni. Először betiltotta a deviánsok menetét, tartva – helyesen – az egyre erősödő hazafias ellenállástól, de hazaáruló, erkölcstelen, családellenes politikusok közbelépésére – eddig példátlan módon – visszavonta határozatát. Nem tűrjük azonban, hogy a rendőrség megint a hazaáruló politikusok kézi vezérlésű magánhadseregévé váljon! Nem hagyjuk, hogy ilyen-olyan színű külföldi aberráltak erőszakolják rá a maguk idegen és beteg világát Magyarországra. Azoknak a szlovák, szerb és román szervezeteknek, amelyek felajánlották, hogy maguk tisztítják meg Budapestet a nemzetközi pederaszta-seregtől, ezúton nyilvánosan üzenjük, hogy köszönjük, de a magyar fővárost mi magunk fogjuk megvédeni. Szükség van minden magyar hazafira! Állj Te is a védők közé, vagy alakítsatok saját szervezetetekből, csoportjaitokból védelmi csapatokat, s jöjjetek július 5-én délután Budapestre az Oktogonhoz! A kiállás erkölcsi kötelességünk. Mi ott leszünk.
Budaházy György és Toroczkai László
Még néhány informatív link a témában :
Sikerült egyesítenünk zenét, ifjúságot, szabad-szeretkezést, kábítószert és lázadozó hazaárulást. Ez a ragyogó összeállítás szinte verhetetlen!” [Jerry Rubin: „DO IT”. Simon & Schuster, NY 1970 – Jerry Rubin, /1938-1994/ - az amerikai társadalom egyik felforgató aktivistája és a Nemzetközi Ifjúsági Párt alapítója]
http://www.hazankert.com/200706_melegek2.html
http://www.hazankert.com/200706_melegek.html
http://kuruc.info/r/2/26613/
Buzifelvonulás, A betyárok ott lesznek, Budaházy György, és, Toroczkai László, nemzeti radikalizmus, Mi a megoldás?, erőltetett menet, általános állapot, echo tv, kibeszélő, a, gay pride, szervezői, szervező
Mi heterók vagyunk! Gyere velünk!
Nincsenek megjegyzések:
Reakció blog Reakciós Holokauszt tagadás
a,
A betyárok ott lesznek,
általános,
Budaházy György,
Buzifelvonulás,
echo tv,
és,
gay pride,
kibeszélő,
Mi a megoldás?,
nemzeti radikalizmus,
szervező,
szervezői,
Toroczkai László
Reakció blog Reakciós Holokauszt tagadás
a,
A betyárok ott lesznek,
általános,
Budaházy György,
Buzifelvonulás,
echo tv,
és,
gay pride,
kibeszélő,
Mi a megoldás?,
nemzeti radikalizmus,
szervező,
szervezői,
Toroczkai László
2008. június 27., péntek
Megfojtott oktatás = tönkretett jövő
Megfojtott oktatás = tönkretett jövő
Bár magam nem tartozom a szakmához, mégis tapasztalom ennek a pályának mélyrepülését. Egy az iskolai erőszak megjelenéséért felelős pedagógus ismerősömtől, rendszeresen tájékozódom az oktatás tudatos pusztításáról.
Az ember joggal hihetné, hogy ezt a pályát csak és kizárólag az intelligencia kormányozza.
Itt biztos és megingathatatlan a jövőbe vetett hit, hiszen csak így lehet az utánunk követő generációkat megfelelő szellemi útravalóval ellátni.
Egy nemzet fejlődésének, erejének, egyáltalán megmaradásának egyik elengedhetetlen feltétele, hogy a kellő számú utódok a megfelelő nevelés mellett valódi, hamisítatlan tudásra tegyenek szert.
Magától értetődő tehát, hogy ez a jövő és egyben nemzetépítő munka szívügye a mindenkori országvezetésnek. Ezért a kormányok az oktatást a lehető legnagyobb mértékben támogatják.
A tanárok elégedettek, mert az anyagi megbecsülés mellett a társadalom tisztelete is övezi őket. Akárcsak annak idején az öntudatos polgárság ma is megkalapozza az orvost, a papot és a tanítót.
Vagy... mégsem?
Sajnos a szomorú valóság az, hogy ezen a nemes hivatáson, egy idegen kórokozó megjelenése folytán egyre szembetűnőbbek a betegség jelei.
A fertő előtt kaput nyitó politikai maffiának mára sikerült ezt a pályát is a végletekig megaláznia, lezüllesztenie.
Sikerült felesleges, főleg adminisztratív feladatokkal lekötni a pedagógusok energiáit, hogy minél kevesebb maradjon nevelésre, oktatásra.
Sikerült elhitetni a szülővel, hogy gyermekének legelvetemültebb ellenfele nem más, mint a tudást átadni szándékozó tanár, kinek gonosz támadásaitól meg kell védelmeznie ártatlan gyermekét.
Sikerült az oktatási módszerek szabad választhatóságával az iskolák közti átjárhatóságot megnehezítenie.
Sikerült az általános iskolák alsó tagozatából az érdemjegyekkel együtt száműzni azt a mércét, mely alapján a gyermek tisztában lenne saját tudásszintjével. Nincsenek jegyek, nincs öröm, nincs bánat. Van viszont tájékozódási pont nélküli, végeláthatatlan mocsár.
Annak a futónak ki nem képes pillanatnyi pozícióját a többi versenyzőhöz képest felmérni, nem sok esélye van a győzelemre.
Az osztályzatok megszüntetése miatt a szülő sem kap naprakész információt gyermeke tudásáról, így maradék ébersége központilag elaltatható.
Nemzedékek nőttek fel úgy, hogy iskolai teljesítményüket a kapott érdemjegy alapján határozták meg, mégsem kerültek ki az életbe lelkileg megnyomorodott, roncs fiatalok. Álságos, aljas és tervszerűen tudatos az a technika amivel az SZDSZ hülyít tanárt, szülőt s diákot.
Az évismétlés lehetőségének megnehezítése a szakmaiság arculcsapása, és egyben lehetővé teszi, hogy a felkészületlenül magasabb osztályba lépő diák lemaradása végleges, behozhatatlan maradjon.
Sikerült a pontok és százalékok kusza szabályok szerinti számítgatásával, az emelt és középszintű vizsgák zűrös felhasználhatóságával összezavarni a társadalom érdekelt rétegeit. Sikerült véghezvinni az iskolák tömeges bezárását, mindannyijuk kárára sikerült egy kazalba szórni a szorgalmas, tehetséges diákokat és a speciális pedagógiai módszereket igénylő tanulókat.
Elszomorító, de szinte ellenvélemény nélkül nélkül sikerült Hiller Hitvány Istvánnak - a felsőoktatás szégyenének - csont nélkül bevinnie arcpirító, övön aluli kijelentését, miszerint az iskolákban megjelenő erőszakért a pedagógusok tartoznak felelősséggel.
Mégis süket csend borít mindent.
A nemzet napszámosait láthatóan körbelengi a hatalomtól való félelem, a szolgalelkű megfelelni akarás és a ne szólj szám, nem fáj fejem struccpolitikája.
Akik látják a hanyatlást, azok is szó nélkül, beletörődve nézik végig önmaguk és eltorzult hivatásuk agóniáját.
Kétségbeejtő, hogy a liberális tatárjárás által kilúgozott szürkeállomány milyen könnyedén kényszeríthető térdre. Néha morogva ugyan, de mégis szolgalelkűen teljesít minden szakmaiságot legázoló és sorsukat megnyomorító minisztériumi utasítást.
Sajnos ma már közel sem a legkiválóbbak jutnak tanítói, tanári diplomához. Az egyetemre, főiskolára jelentkezők nagy része az utolsó helyen jelöli meg a tanárképző iskolákat.
Valójában ezen nem sok a csodálni való, hisz ez a munka mára csak vért, verejtéket és újabban fizikai veszélyeket kínál az emberi megélhetés helyett.
Így azok maradnak a pályán, akiknek génjeikbe van gravírozva a gyermekszeretet, a hivatástudat és azok, akik jobb híján, kényszerűségből hígítják az oktatás színvonalát.
Vajon mi a helyzet azokkal, akiknek szellemét nem tudta bevenni a sötétség?
Talán túl nyersnek tűnhet, de ennek a körnek a felelőssége jóval nagyobb, mint a hatalom által sikeresen, lakájjá gyúrt napszámosoknak. Hiszen, akik képesek felismerni a bajt, azoknak erejükhöz mérten kötelességük lenne tenni ellene.
(Bár ez a hozzáállás sajnos általános jellemzője csaknem a teljes magyar értelmiségi rétegnek.)
Bűnösökké válnak hallgatásukkal, mert önmaguk és nemzetük végóráit tehetetlenül, szó nélkül képesek végignézni.
Felelősek a hallgatásért, az elhallgatásért.
Felelősek a Nemzetünk tragédiájának 88. évfordulóján lapító, Mátyás királlyá választásának 550. évfordulóját elhallgató, megemlékezni és emlékezni is gyáva iskolák. A szolidaritás hiánya, a közömbösség, és a töpörödött önbizalom egytől egyig az ország összeomlott immunrendszerének bizonyítékai. Ez teszi lehetővé, hogy egy kegyetlen, élősdi közösség fáradtság nélkül telepedhessen rá a múltjától, jövőjétől és vagyonától megfosztott nemzetre.
A bűn egyik forrása az 1%-ra „felfejlődött”, mégis a mai napig diktálni képes fekélypárt az SZDSZ, mely nem véletlenül követelte ki magának a nemzet verőereinek számító tárcákat.
Arról, hogy a gyűlöletpárt erejét kik biztosítják, nem is érdemes szót ejteni, hiszen a napnál is világosabb. Sámsonnak a hajában volt az ereje, Achillesnek a sarkában, az SZDSZ-nek a cionistákban.
(Persze jó, ha tisztában vagyunk vele, hogy ez utóbbi erő tartja markában és irányítja a fennmaradó négy parlamenti pártot is. Felettébb gyomorforgató azt látni, ahogyan az „ellenzék” vezére nagy odaadással cirógatja a csaló párt új elnökének erogén zónáit, az előrehozott választások érdekében.)
A szolidaritás - amit társadalmunkból sikeresen kiölt a felbérelt politikai elit - ellenségeinknek szépen hoz a konyhára. Ezt bizonyítja az is, hogy 18 éven át képesek voltak csizmában ugrálni gerincünkön mégsem voltunk képesek megszabadulni tőlük.
Az oktatás feladata nem a mindenkori aljas hatalom elől való vég nélküli meghátrálás és az örökös megfelelni akarás, hanem a hamisítatlan történelem, az irodalom, a tudományok és a hazaszeretet minél hatékonyabb átadása. Hosszútávon - ha még beszélhetünk ilyenről - csak ez mentheti meg nemzetünket a teljes enyészettől.
forrás : B.L. 2008-06-25 06:46:47 http://www.l88.hu/about3072.html
Bár magam nem tartozom a szakmához, mégis tapasztalom ennek a pályának mélyrepülését. Egy az iskolai erőszak megjelenéséért felelős pedagógus ismerősömtől, rendszeresen tájékozódom az oktatás tudatos pusztításáról.
Az ember joggal hihetné, hogy ezt a pályát csak és kizárólag az intelligencia kormányozza.
Itt biztos és megingathatatlan a jövőbe vetett hit, hiszen csak így lehet az utánunk követő generációkat megfelelő szellemi útravalóval ellátni.
Egy nemzet fejlődésének, erejének, egyáltalán megmaradásának egyik elengedhetetlen feltétele, hogy a kellő számú utódok a megfelelő nevelés mellett valódi, hamisítatlan tudásra tegyenek szert.
Magától értetődő tehát, hogy ez a jövő és egyben nemzetépítő munka szívügye a mindenkori országvezetésnek. Ezért a kormányok az oktatást a lehető legnagyobb mértékben támogatják.
A tanárok elégedettek, mert az anyagi megbecsülés mellett a társadalom tisztelete is övezi őket. Akárcsak annak idején az öntudatos polgárság ma is megkalapozza az orvost, a papot és a tanítót.
Vagy... mégsem?
Sajnos a szomorú valóság az, hogy ezen a nemes hivatáson, egy idegen kórokozó megjelenése folytán egyre szembetűnőbbek a betegség jelei.
A fertő előtt kaput nyitó politikai maffiának mára sikerült ezt a pályát is a végletekig megaláznia, lezüllesztenie.
Sikerült felesleges, főleg adminisztratív feladatokkal lekötni a pedagógusok energiáit, hogy minél kevesebb maradjon nevelésre, oktatásra.
Sikerült elhitetni a szülővel, hogy gyermekének legelvetemültebb ellenfele nem más, mint a tudást átadni szándékozó tanár, kinek gonosz támadásaitól meg kell védelmeznie ártatlan gyermekét.
Sikerült az oktatási módszerek szabad választhatóságával az iskolák közti átjárhatóságot megnehezítenie.
Sikerült az általános iskolák alsó tagozatából az érdemjegyekkel együtt száműzni azt a mércét, mely alapján a gyermek tisztában lenne saját tudásszintjével. Nincsenek jegyek, nincs öröm, nincs bánat. Van viszont tájékozódási pont nélküli, végeláthatatlan mocsár.
Annak a futónak ki nem képes pillanatnyi pozícióját a többi versenyzőhöz képest felmérni, nem sok esélye van a győzelemre.
Az osztályzatok megszüntetése miatt a szülő sem kap naprakész információt gyermeke tudásáról, így maradék ébersége központilag elaltatható.
Nemzedékek nőttek fel úgy, hogy iskolai teljesítményüket a kapott érdemjegy alapján határozták meg, mégsem kerültek ki az életbe lelkileg megnyomorodott, roncs fiatalok. Álságos, aljas és tervszerűen tudatos az a technika amivel az SZDSZ hülyít tanárt, szülőt s diákot.
Az évismétlés lehetőségének megnehezítése a szakmaiság arculcsapása, és egyben lehetővé teszi, hogy a felkészületlenül magasabb osztályba lépő diák lemaradása végleges, behozhatatlan maradjon.
Sikerült a pontok és százalékok kusza szabályok szerinti számítgatásával, az emelt és középszintű vizsgák zűrös felhasználhatóságával összezavarni a társadalom érdekelt rétegeit. Sikerült véghezvinni az iskolák tömeges bezárását, mindannyijuk kárára sikerült egy kazalba szórni a szorgalmas, tehetséges diákokat és a speciális pedagógiai módszereket igénylő tanulókat.
Elszomorító, de szinte ellenvélemény nélkül nélkül sikerült Hiller Hitvány Istvánnak - a felsőoktatás szégyenének - csont nélkül bevinnie arcpirító, övön aluli kijelentését, miszerint az iskolákban megjelenő erőszakért a pedagógusok tartoznak felelősséggel.
Mégis süket csend borít mindent.
A nemzet napszámosait láthatóan körbelengi a hatalomtól való félelem, a szolgalelkű megfelelni akarás és a ne szólj szám, nem fáj fejem struccpolitikája.
Akik látják a hanyatlást, azok is szó nélkül, beletörődve nézik végig önmaguk és eltorzult hivatásuk agóniáját.
Kétségbeejtő, hogy a liberális tatárjárás által kilúgozott szürkeállomány milyen könnyedén kényszeríthető térdre. Néha morogva ugyan, de mégis szolgalelkűen teljesít minden szakmaiságot legázoló és sorsukat megnyomorító minisztériumi utasítást.
Sajnos ma már közel sem a legkiválóbbak jutnak tanítói, tanári diplomához. Az egyetemre, főiskolára jelentkezők nagy része az utolsó helyen jelöli meg a tanárképző iskolákat.
Valójában ezen nem sok a csodálni való, hisz ez a munka mára csak vért, verejtéket és újabban fizikai veszélyeket kínál az emberi megélhetés helyett.
Így azok maradnak a pályán, akiknek génjeikbe van gravírozva a gyermekszeretet, a hivatástudat és azok, akik jobb híján, kényszerűségből hígítják az oktatás színvonalát.
Vajon mi a helyzet azokkal, akiknek szellemét nem tudta bevenni a sötétség?
Talán túl nyersnek tűnhet, de ennek a körnek a felelőssége jóval nagyobb, mint a hatalom által sikeresen, lakájjá gyúrt napszámosoknak. Hiszen, akik képesek felismerni a bajt, azoknak erejükhöz mérten kötelességük lenne tenni ellene.
(Bár ez a hozzáállás sajnos általános jellemzője csaknem a teljes magyar értelmiségi rétegnek.)
Bűnösökké válnak hallgatásukkal, mert önmaguk és nemzetük végóráit tehetetlenül, szó nélkül képesek végignézni.
Felelősek a hallgatásért, az elhallgatásért.
Felelősek a Nemzetünk tragédiájának 88. évfordulóján lapító, Mátyás királlyá választásának 550. évfordulóját elhallgató, megemlékezni és emlékezni is gyáva iskolák. A szolidaritás hiánya, a közömbösség, és a töpörödött önbizalom egytől egyig az ország összeomlott immunrendszerének bizonyítékai. Ez teszi lehetővé, hogy egy kegyetlen, élősdi közösség fáradtság nélkül telepedhessen rá a múltjától, jövőjétől és vagyonától megfosztott nemzetre.
A bűn egyik forrása az 1%-ra „felfejlődött”, mégis a mai napig diktálni képes fekélypárt az SZDSZ, mely nem véletlenül követelte ki magának a nemzet verőereinek számító tárcákat.
Arról, hogy a gyűlöletpárt erejét kik biztosítják, nem is érdemes szót ejteni, hiszen a napnál is világosabb. Sámsonnak a hajában volt az ereje, Achillesnek a sarkában, az SZDSZ-nek a cionistákban.
(Persze jó, ha tisztában vagyunk vele, hogy ez utóbbi erő tartja markában és irányítja a fennmaradó négy parlamenti pártot is. Felettébb gyomorforgató azt látni, ahogyan az „ellenzék” vezére nagy odaadással cirógatja a csaló párt új elnökének erogén zónáit, az előrehozott választások érdekében.)
A szolidaritás - amit társadalmunkból sikeresen kiölt a felbérelt politikai elit - ellenségeinknek szépen hoz a konyhára. Ezt bizonyítja az is, hogy 18 éven át képesek voltak csizmában ugrálni gerincünkön mégsem voltunk képesek megszabadulni tőlük.
Az oktatás feladata nem a mindenkori aljas hatalom elől való vég nélküli meghátrálás és az örökös megfelelni akarás, hanem a hamisítatlan történelem, az irodalom, a tudományok és a hazaszeretet minél hatékonyabb átadása. Hosszútávon - ha még beszélhetünk ilyenről - csak ez mentheti meg nemzetünket a teljes enyészettől.
forrás : B.L. 2008-06-25 06:46:47 http://www.l88.hu/about3072.html
Nincsenek megjegyzések:
Reakció blog Reakciós Holokauszt tagadás
Megfojtott oktatás = tönkretett jövő
Reakció blog Reakciós Holokauszt tagadás
Megfojtott oktatás = tönkretett jövő
2008. június 26., csütörtök
Felesleges közvetítők nélkül olcsóbb
Felesleges közvetítők nélkül olcsóbb
Valami ilyesmi lenne jó... Ingyen reklámot csapok a gyümivásárnak. xD
Kedves Emberek!
Idén a termelőktől arcpirítóan alacsony áron akarják átvenni a kereskedők a meggyet. Sokan le sem szedik a fáról az egész éves munka gyümölcsét, mert nem éri meg.
Elhatároztuk, hogy segítünk a bajba jutott termelőkön, és a kereskedőket kikerülve, közvetlenül vásárolunk tőlük. Így friss, remek ízű gyümölcsöt ehetünk, főzhetünk be, a termelők pedig bevételhez jutnak, mindenki jól jár.
Kérjük, hogy aki szintén vásárolna nagykörúti meggyet, 170 Ft / kg áron jöjjön június 27-én szombaton a budapesti Komjádi Uszoda (II. kerület, Árpád fejedelem útja 8.) előtti piacra. A gyümölcsöt egy Peugeot Boxer típusú hűtőkocsiból árulják, reggel 8-tól, melyen a "Szövetség az Élő Tiszáért" felirat lesz látható.
A gazdák a meggyet a mi kedvünkért szedik le és hozzák Budapestre, ezért fontos, hogy el is tudják adni. Kérjük, hogy, ha teheti, ezt a levelet küldje tovább azoknak, akiket érdekelhet.
Köszönjük a segítséget, találkozzunk szombaton, a piacon!
Tisztelettel:
Kajner Péter
Szövetség az Élő Tiszáért
06-30-545-3140
kajnerp@elotisza.hu
skype:kajnerp www.elotisza.hu
Ui.: Ez az első ilyen akciónk, de a jövőben szeretnénk megoldani a gazdák és fogyasztók közötti közvetlen kapcsolatteremtést, hogy jó minőségű, hazai terméket vásárolhassunk. Akit érdekel ez a lehetőség (nem csak Budapesten!) , kérem, írjon.
Valami ilyesmi lenne jó... Ingyen reklámot csapok a gyümivásárnak. xD
Kedves Emberek!
Idén a termelőktől arcpirítóan alacsony áron akarják átvenni a kereskedők a meggyet. Sokan le sem szedik a fáról az egész éves munka gyümölcsét, mert nem éri meg.
Elhatároztuk, hogy segítünk a bajba jutott termelőkön, és a kereskedőket kikerülve, közvetlenül vásárolunk tőlük. Így friss, remek ízű gyümölcsöt ehetünk, főzhetünk be, a termelők pedig bevételhez jutnak, mindenki jól jár.
Kérjük, hogy aki szintén vásárolna nagykörúti meggyet, 170 Ft / kg áron jöjjön június 27-én szombaton a budapesti Komjádi Uszoda (II. kerület, Árpád fejedelem útja 8.) előtti piacra. A gyümölcsöt egy Peugeot Boxer típusú hűtőkocsiból árulják, reggel 8-tól, melyen a "Szövetség az Élő Tiszáért" felirat lesz látható.
A gazdák a meggyet a mi kedvünkért szedik le és hozzák Budapestre, ezért fontos, hogy el is tudják adni. Kérjük, hogy, ha teheti, ezt a levelet küldje tovább azoknak, akiket érdekelhet.
Köszönjük a segítséget, találkozzunk szombaton, a piacon!
Tisztelettel:
Kajner Péter
Szövetség az Élő Tiszáért
06-30-545-3140
kajnerp@elotisza.hu
skype:kajnerp www.elotisza.hu
Ui.: Ez az első ilyen akciónk, de a jövőben szeretnénk megoldani a gazdák és fogyasztók közötti közvetlen kapcsolatteremtést, hogy jó minőségű, hazai terméket vásárolhassunk. Akit érdekel ez a lehetőség (nem csak Budapesten!) , kérem, írjon.
Nincsenek megjegyzések:
Reakció blog Reakciós Holokauszt tagadás
Felesleges közvetítők nélkül olcsóbb
Reakció blog Reakciós Holokauszt tagadás
Felesleges közvetítők nélkül olcsóbb
2008. június 25., szerda
A neoliberális kiszorítósdi
A neoliberális kiszorítósdi
Ha egy társadalomban az állami adóztatás olyan, hogy az állam kiszolgáltatott tagjai folyamatosan kénytelenek fölélni a saját tulajdonukat, mert az általuk elvégzett munka ellenértékének töredékét kapják. Ha ez a töredék összeg, ma MINIMÁLBÉRNEK nevezzük, éppenséggel már alacsonyabb értékű mint a LÉTMINIMUM összege, akkor egyértelműen arról beszélhetünk, hogy az elvégzett munkáért a munkáltató nem fizetett díjat, elvégre a klasszikus rabszolga is az önmaga által megtermelt érték legminimálisabb azon részét önmagára fordíthatta, ami a létfönntartásához szükséges volt.
Ez egyszerűen azt jelenti, hogy minden olyan munkás, aki csak annyit kap, hogy újra tudja másnapra termelni a munkaerejét ( tehát a jövedelméből jóformán csak enni tud, hogy el tudjon menni másnap dolgozni ) az tulajdonképpen modernkori rabszolga. Hiába van a klasszikus rabszolgával ellentétben "önrendelkezése" egyébként saját magával kapcsolatban, ha csak arról rendelkezhet, hogy másnaptól elmegy egy másik ugyan olyan céghez éhbérért dolgozni. Tehát önrendelkezési joga van, de vűálasztási lehetősége nincs, tehát az önrendelkezési jog csak egy ELVI joga, gyakorlatilag semmilyen joga nincsen. Rabszolga.
Mondjuk a fejlett kapitalista társadalomban ilyen is van bőven, még a rabszolgafelszabadítást annyira fontosnak tartó USA-ban is...
Ezért lehet azt mondani, hogy a fejlett kapitalista társadalom - akár demokratikus alapokon nyugszik, akár nem - egy nagyon képmutató rendszer. Tehát nem is nagyon kell rá büszkének lennünk..
A mi korunkat azért nevezhetjük a PÉNZ és KAMAThitelezők DIKTATÚRÁJÁNAK, mert a valós hatalmat ők birtokolják azáltal, hogy a TERMELŐágazatra is RÁKÉNYSZERÍTETTÉK a PÉNZ használatát, ráadásul úgy, hogy az mindenképpen BANKokon keresztül történjen. Mindezek mellett a PÉNZ urai semmit nem állítanak elő, viszont annál inkább eldöntik , hogy a világ éppen mit állítson elő / akár úgy, hogy megszűrik, ki kapjon hitelt, és ki nem.../ ---- lásd akár a szabolcsi almásgazdákat: inkább fizettek nekik azért, hogy kivágják a fáikat, most pedig örülnénk, ha az orosz piacra ismét tudnánk szállítani -. Csak míg a pénz akár egy óra leforgása alatt is kijöhet a nyomdából, addig az almafának , hogy termőre váljon kell legalább 4-5 év.....
Állandóan jönnek a növekedéssel, a GDP-mutatókkal. Valóban áramlik rengeteg pénz, de nem az államhoz, nem a magyar cégekhez, és nem is a munkásokhoz. A multik a profitot kiviszik: a lehető leggyorsabban, a lehető legtöbbet.Vámszabad területen dolgoznak, óriási adókedvezményt kapnak. Ha az lejár, megváltozik a vállalat neve, hogy megújíthassák. Így az állam óriási bevételtől esik el. Eredményesen verték szét a Magyarországon korábban bevált üvegvisszaváltó rendszert. Ma a megvásárolt termék jó része hulladék.
A neoliberálisok a nyomorból csinálnak "erényt", a neoliberalizmus azt jelenti, hogy kifejezetten rossz, ha politikai szempontok szerint szabályozzák a piacot. Pedig épp ellenkezőleg, minden empirikus adat a fordítottjáról tanúskodik: a szabályozott piacgazdaság jól működött azokban az országokban, amelyekben bevezették.
Persze így nem jutott extraprofit a nagytőkének, ezért igyekszenek lebontani a jóléti államok szociális endszereit.
A magyarországi jövedelemkülönbségek világviszonylatban is kirívóak. Magyarország az amerikai és a nyugat-európai kapitalizmus karikatúrája, azok összes rossz tulajdonságát egyesíti a jó tulajdonságok nélkül. Az a hátránya, hogy nincs előnye, így is lehetne mondani... :)
A Magyarországon megtermelt összes profit 92 százaléka a multinacionális vállalatok kezében halmozódik fel. Ez azt jelenti, hogy a magyar társadalomnak már alig van köze az itt megtermelt haszonhoz, vagy a hazánkban zajló gazdasági folyamatokhoz. Hogyha az ilyen mértékű túlhatalmukat, erőfölényüket senki sem korlátozza, az a többség számára valami eszelős történelmi mértékű lepusztultságot eredményez, miközben a birodalom kiszolgálói néhány morzsához jutnak. És igen, ezért pusztul le a vidék is, mert a nagytőke csak EGY kiválasztott helyre hajlandó koncentrálni országonként, a többi hely mind mellékes nekik. 2008-ban a népesedésünk ötven évvel ezelőtti, általános egészségi állapotunk a negyven évvel ezelőtti, a reálbérek meg 1978-as szintre esnek vissza. Ráadásul a perspektíváink is sokkal rosszabbak, mint húsz-harminc éve. Ez a rendszerváltás, pontosabban a birodalmat gátlástalanul kiszolgáló kollaboráns elit kudarca. - 1998-ban, amikor a polgári erők győztek, gazdaságilag, szociálisan, sőt erkölcsileg is előnyösebb helyzetben volt az ország, mint most...
Ha egy társadalomban az állami adóztatás olyan, hogy az állam kiszolgáltatott tagjai folyamatosan kénytelenek fölélni a saját tulajdonukat, mert az általuk elvégzett munka ellenértékének töredékét kapják. Ha ez a töredék összeg, ma MINIMÁLBÉRNEK nevezzük, éppenséggel már alacsonyabb értékű mint a LÉTMINIMUM összege, akkor egyértelműen arról beszélhetünk, hogy az elvégzett munkáért a munkáltató nem fizetett díjat, elvégre a klasszikus rabszolga is az önmaga által megtermelt érték legminimálisabb azon részét önmagára fordíthatta, ami a létfönntartásához szükséges volt.
Ez egyszerűen azt jelenti, hogy minden olyan munkás, aki csak annyit kap, hogy újra tudja másnapra termelni a munkaerejét ( tehát a jövedelméből jóformán csak enni tud, hogy el tudjon menni másnap dolgozni ) az tulajdonképpen modernkori rabszolga. Hiába van a klasszikus rabszolgával ellentétben "önrendelkezése" egyébként saját magával kapcsolatban, ha csak arról rendelkezhet, hogy másnaptól elmegy egy másik ugyan olyan céghez éhbérért dolgozni. Tehát önrendelkezési joga van, de vűálasztási lehetősége nincs, tehát az önrendelkezési jog csak egy ELVI joga, gyakorlatilag semmilyen joga nincsen. Rabszolga.
Mondjuk a fejlett kapitalista társadalomban ilyen is van bőven, még a rabszolgafelszabadítást annyira fontosnak tartó USA-ban is...
Ezért lehet azt mondani, hogy a fejlett kapitalista társadalom - akár demokratikus alapokon nyugszik, akár nem - egy nagyon képmutató rendszer. Tehát nem is nagyon kell rá büszkének lennünk..
A mi korunkat azért nevezhetjük a PÉNZ és KAMAThitelezők DIKTATÚRÁJÁNAK, mert a valós hatalmat ők birtokolják azáltal, hogy a TERMELŐágazatra is RÁKÉNYSZERÍTETTÉK a PÉNZ használatát, ráadásul úgy, hogy az mindenképpen BANKokon keresztül történjen. Mindezek mellett a PÉNZ urai semmit nem állítanak elő, viszont annál inkább eldöntik , hogy a világ éppen mit állítson elő / akár úgy, hogy megszűrik, ki kapjon hitelt, és ki nem.../ ---- lásd akár a szabolcsi almásgazdákat: inkább fizettek nekik azért, hogy kivágják a fáikat, most pedig örülnénk, ha az orosz piacra ismét tudnánk szállítani -. Csak míg a pénz akár egy óra leforgása alatt is kijöhet a nyomdából, addig az almafának , hogy termőre váljon kell legalább 4-5 év.....
Állandóan jönnek a növekedéssel, a GDP-mutatókkal. Valóban áramlik rengeteg pénz, de nem az államhoz, nem a magyar cégekhez, és nem is a munkásokhoz. A multik a profitot kiviszik: a lehető leggyorsabban, a lehető legtöbbet.Vámszabad területen dolgoznak, óriási adókedvezményt kapnak. Ha az lejár, megváltozik a vállalat neve, hogy megújíthassák. Így az állam óriási bevételtől esik el. Eredményesen verték szét a Magyarországon korábban bevált üvegvisszaváltó rendszert. Ma a megvásárolt termék jó része hulladék.
A neoliberálisok a nyomorból csinálnak "erényt", a neoliberalizmus azt jelenti, hogy kifejezetten rossz, ha politikai szempontok szerint szabályozzák a piacot. Pedig épp ellenkezőleg, minden empirikus adat a fordítottjáról tanúskodik: a szabályozott piacgazdaság jól működött azokban az országokban, amelyekben bevezették.
Persze így nem jutott extraprofit a nagytőkének, ezért igyekszenek lebontani a jóléti államok szociális endszereit.
A magyarországi jövedelemkülönbségek világviszonylatban is kirívóak. Magyarország az amerikai és a nyugat-európai kapitalizmus karikatúrája, azok összes rossz tulajdonságát egyesíti a jó tulajdonságok nélkül. Az a hátránya, hogy nincs előnye, így is lehetne mondani... :)
A Magyarországon megtermelt összes profit 92 százaléka a multinacionális vállalatok kezében halmozódik fel. Ez azt jelenti, hogy a magyar társadalomnak már alig van köze az itt megtermelt haszonhoz, vagy a hazánkban zajló gazdasági folyamatokhoz. Hogyha az ilyen mértékű túlhatalmukat, erőfölényüket senki sem korlátozza, az a többség számára valami eszelős történelmi mértékű lepusztultságot eredményez, miközben a birodalom kiszolgálói néhány morzsához jutnak. És igen, ezért pusztul le a vidék is, mert a nagytőke csak EGY kiválasztott helyre hajlandó koncentrálni országonként, a többi hely mind mellékes nekik. 2008-ban a népesedésünk ötven évvel ezelőtti, általános egészségi állapotunk a negyven évvel ezelőtti, a reálbérek meg 1978-as szintre esnek vissza. Ráadásul a perspektíváink is sokkal rosszabbak, mint húsz-harminc éve. Ez a rendszerváltás, pontosabban a birodalmat gátlástalanul kiszolgáló kollaboráns elit kudarca. - 1998-ban, amikor a polgári erők győztek, gazdaságilag, szociálisan, sőt erkölcsileg is előnyösebb helyzetben volt az ország, mint most...
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)