Gazdasági válság összefoglaló

Gazdasági válság összefoglaló

Ez is aktuális :

Az 1929-33-as gazdasági világválság, ahogyan az Németországban kinézett és a kiút a válságból

http://kitartas.mozgalom.org/cikk.php?t=604

FEDezet nélkül nyomott pénz http://rrr100.wikispaces.com/

Lovas István : Az amerikai csőd jobb világhoz vezethet - Vége az amerikai hegemóniának.

„Magyarország most egy olyan korszak elé érkezett, amely ismét hatalmas lehetőséget nyújt neki. Dogmáival együtt széthull az a világ, amely megfosztotta mindenétől, ami a szó minden értelmében drága volt neki.”

Nem panaszkodhatnak unalomra azok, akik a fazekukon túlterjeszkedő világra is kíváncsiak. Nem egészen két évtized alatt lehettek tanúi a szovjet uralom alatt álló kommunista tömb összeomlásának, valamint napjainkban a globális hatalmi színpad átalakulásának.

Vége az amerikai hegemóniának, és végleg beléptünk a többpólusú világ korszakába. Szinte hetek alatt derült ki: nem csak a száguldó Kína lett megkerülhetetlen nagyhatalom, de a 88 százalékos népszerűségnek örvendő Putyin (Medvegyev) Oroszországa is. Miközben a magas festőállványról csúnyán lezuhant Amerikát egy olyan elnök vezeti, akinek ottani népszerűsége vetekszik Gyurcsány Ferenc hazai rokonszenvindexével.

Az amerikai birodalom és befolyás korábbiaknál nagyobb megroppanását kétségkívül a Wall Street drámai, viharsebességű összeomlásának köszönhetjük, amelynek során eddig szentnek és sérthetetlennek tartott neoliberális dogmák is a történelem szemétdombján kötöttek ki. Akár maga a neoliberalizmus egésze. Ne nyugodjanak békében.

Ha pedig ehhez még hozzávesszük, hogy Jézus Krisztus már néhány évtizeden belül visszatér a földre, akkor elmondhatjuk, az izgalmak még korántsem fejeződtek be. Igaz, hogy az utóbbit a 44 éves Sarah Palin, az amerikai republikánusok alelnökjelöltje állította ("még életemben visszajön a Földre Jézus" - biztosított bennünket), de ki kételkedne eme privilegizált isteni kommunikációs csatornában, ha már párttársának, George Bush elnöknek is, mint megosztotta a nyilvánossággal, a Mindenható tanácsolta az iraki háborút?

Ami az amerikai birodalom hanyatlását illeti, annak idején elég sokan kinevették Paul Kennedyt, az akkor még a Yale Egyetemen tanító brit történészt, amikor 1987-ben korszakos munkájában elsőként vette észre: az általa 1500-tól vizsgált birodalmakhoz hasonlóan az amerikai is abba bukik bele, hogy katonailag túlterjeszkedik a rendelkezésére álló erőforrásokon.

De hogy a nagyközönségnek a szellem terméke mennyivel kevesebbet ér a kézzel fogható valóságnál, mutatja, hogy Samuel Huntington, Tariq Ali, Gore Vidal, Jean Ziegler, Emmanuel Todd és Chalmers Johnson kötetei együtt nem tettek annyit a kijózanodásért, mint most a Bear Stearns, a Fannie Mae, a Freddie Mac bank, és persze elsősorban az AIG biztosító államosítása, valamint a 700 milliárd dolláros állami mentőkötél megszavazása.

Megtérések

Hogy néhány nap alatt az Amerika hanyatlásának sokak által nem hitt jóslatából egy szempillantás alatt "arcátlan" diagnosztikai gyakorlat lett, azt mutatja Peer Steinbrück német pénzügyminiszter kijelentése, amely szerint "az Egyesült Államok elveszíti szuperhatalmi státuszát a pénzügyi világrendszerben". Kár, hogy Steinbrück kijelentésével nem várt néhány percet, mert akkor a Hypo Real Estate összeomlása után a transzatlanti demokráciák sorsáról is ejthetett volna néhány szót.
Sarkozy francia elnök szerint pedig "csupán" ezeknek lett vége: az önszabályozásnak, a laissez-faire gazdaságnak, és a mindható piac gondolatának.

John Gray, briliáns brit egyetemi tanár szerint "a mostani változás kihatásaiban éppen olyan messzemenő, mint a Szovjetunió bukása – a kormányzás és a gazdaság teljes modellje omlott össze". Majd hozzátette: "Az amerikai globális vezetés időszakának - amely visszanyúlik a II. világháborúhoz - vége."
Miközben valóban megdöbbentő "megtéréseknek" lehetünk a tanúi.

Mint a New York Times-ban heti két alkalommal jelentkező Thomas L. Friedman, a szabadpiaci fundamentalizmus egyik világszerte ismert "prófétája" saulus-paulusi bukfencének, amikor lapjának szeptember 22-i kiadásában ezt írta: "Ha a kormány nem segítette volna ki a Fannie Mae-t, a Freddie Mac-et és az AIG-t, nem mentette volna meg az embereket az Ike hurrikántól és nem szivattyúzta volna pénzek tonnáit a bankrendszerbe, gazdaságunk már összeomlott volna. Szeretne ön hallani ma egy olyan mondatot, hogy 'a kormánytól jöttem és semmit nem szeretnék önért tenni?"

Nem, ilyen mondatot ma ezen a világon Pető Ivánon és eszmetársain kívül - akik a magyar társadalommal szembeni, jól megfontolt gyűlöletükön kívül semmi máson nem dolgoznak komolyan - már senki se szeretne hallani (a balliberális sajtóban kéretik ezt a mondatot idézni - lehetőleg ezt is csonkán vagy meghamisítva, ahogyan szokták).

Azok a mondatok viszont, amelyeket a BBC szavazói szerint a világ legbefolyásosabb értelmiségije, az amerikai nyelvész-politikai aktivista, Noam Chomsky mondott október 3-án egy interjúban már nem csak a Pető-vonalnak kínosak: "a globalizmus közgazdászai egyszerűen
hazudnak, amikor azt állítják, az elmúlt harminc esztendőben a neoliberális programok hatására növekedett a gazdaság és emelkedtek ki emberek a szegénységből". "Ez szélhámosság", mondja. "Az emelkedő növekedési arányok és a szegénységből való kiemelkedés elsősorban Kínának köszönhető. De Kína nem követte a neoliberális szabályokat. Export-orientált politikát követett, ahol az állam irányította a gazdaságot. Az állam által irányított export nem a Washington-konszenzus."

Chomsky ugyanebben a beszélgetésben emlékeztetett arra is, hogy e becstelen közgazdászok úgy állítják be Dél-Korea látványos növekedését is, mintha az a neoliberális elvek sikere lenne. "Ez még tréfának is rossz. Dél-Koreában a tőke fölötti ellenőrzés olyan szigorú volt, hogy a tőkeexport halálbüntetéssel járt. Mi köze van ennek a neoliberalizmushoz? Állam által irányított gazdaság volt, nagyjából a japán modellt követve".

Az új világrend vége

A jelenlegi amerikai elnök apja, George H. W. Bush elnök 1990. szeptember 11-én (micsoda dátum!) mondta el az Új Világrendről szóló beszédét.

Azóta nagyon sok víz lefolyt a világ folyóin.

A legmegbízhatóbb amerikai és brit közvélemény-kutatók szerint az azóta eltelt 18 évben, de különösen ifjabb George Bush elnöksége idején az egész világon az Egyesült Államok iránti érzések igen intenzív ellenérzésbe csaptak át és az országot magát a világbékét fenyegető szélsőségesnek tekintik.

Talán nem alaptalanul: az amerikaiak által vezetett és az ENSZ megkerülésével eldöntött iraki invázió óta a közel-keleti országban mintegy 1,2 millió embernek kellett meghalnia feleslegesen. Irak – az emberiség kulturális bölcsője - felbecsülhetetlen értékű muzeális kincseinek nagy része eltűnt, illetve elpusztult. 4 millió iraki vált földönfutóvá.

Miután a háború előtt említett okokról kiderült, hogy egytől egyig szemenszedett hazugságok (tömegpusztító fegyverek, Szaddam Huszein kapcsolata az al-Kaidával), az inváziót ma már a "demokráciával" és az "emberi jogok" exportjával indokolják visszamenőleg.

Azok - és tapsoncaik -, akik Abu Graib-et, Guantanamo-t és a bérkínzást művelték vagy művelik. Azok, akik ma 30 000 iraki foglyot őriznek, azaz többet, mint amennyit a felakasztott iraki diktátor. Azok, akik Carter amerikai elnök szerint az apartheid rendszert fenntartó Izraelt finanszírozzák és ellátják ultramodern fegyverekkel.

Azok, akik nem beszélnek arról, hogy Darfúr - amelyet az ENSZ csak nem akar népirtásnak elismerni - babazsúr az amerikaiak késztetésére etióp csapatokkal megszállt Szomáliához képest. Akik India kasmíri rémuralma helyett Tibetről beszélnek. Akik tudatosan hallgatnak arról, hogy az emberi jogok Szaúd-Arábiában nem léteznek, de Egyiptomban vagy Jordániában se igen. Azok, akik nem hajlandóak bírálni az Öböl-menti országok vagy a szénhidrogénekben ugyancsak dúskáló közép-ázsiai országok diktatúráit, miközben az Amerikával rivalizáló Oroszországban egy erélyesebb, de a magyarországinál jóval szelídebb rendőri akció miatt hónapokig mutogatnak ujjal az ottani zsarnokság újabb bizonyítékaira.

Márpedig azok, akik elvetik a kettős mércét - a tisztességtelen emberek alapeszközét -, azoknak nehéz megmagyarázni, hogy az Egyesült Államok és leghűbb szövetségesei a polgári lakosság irtásával akarják a demokráciát exportálni Iraktól Afganisztánon át a másfél millió kazettás bombával megszórt Libanonig.

De ennek vége. Az a tény, hogy az amerikai törvényhozás 700 milliárd dollárral adósított el több amerikai nemzedéket, miközben havi 10 milliárd dollárba kerülő háborút folytat Afganisztánban, Paul Kennedy birodalmi túlterjeszkedési elmélete minden ismérvének megfelel.

Ami nem várt haszonnal jár a világra és így Magyarországra nézve is. Felderengett ugyanis a háború vagy újabb háborúk elkerülésének kézzel tapintható lehetősége. És hogy még a neokonzervatívok hazai követőinek szemében is kifogástalan forrásból idézzünk, álljon itt az izraeli Háárec című napilap október 5-i számából Irán megtámadásának latolgatásáról írt cikkből vett idézet: "Vajon mi történt húsvét és újév között? Az amerikai kormány egyértelművé tette Izrael számára, hogy ellenzi Irán megtámadását. Annak az eshetősége, hogy az Egyesült Államok saját maga megtámadná Iránt, elhanyagolható, tekintettel a súlyos gazdasági válságra és arra, hogy az amerikai katonaság belebonyolódott az iraki, afganisztáni és pakisztáni térségbe. Ezért állami pénzekre van szükség a Wall Street megmentésére, nem pedig arra, hogy Irán natanz-i urániumdúsító berendezését lerombolják".

Jó hír nem csak a világnak, de Amerika népének is, amely – roppant érdekes módon ezt se kürtölték szét a médiumok - a legújabb felmérések szerint 75 százalékban úgy véli, Iránnak joga van uránt dúsítani.

Amerikára a Wall Street összeomlása kijózanítóan hat majd. Mint ahogyan néhány napja a kongresszus a legnagyobb csöndben törvényben tette lehetővé, hogy amerikai asztronauták a Szojuz űrhajón béreljenek helyet.

Ugyanis az amerikai nyilvánosság nagy megdöbbenésére a NASA 2010-ben öt évre felfüggeszti űrutazási programját és attól kezdve csak a Moszkva melletti Csillagvárosból indulhatnak amerikai asztronauták a Nemzetközi Űrállomásra. Amely ráutaltság - a többi egymásra utaltság mellett - csillapítani fogja a kedélyeket, netán a végtelenségig is lelassíthatja az "iráni rakéták" ellen létrehozandó kelet-közép-európai rakétapajzs lengyel és cseh elemeinek felépítését.

De az európai országok vezetői is - amelyeket az amerikai válság magával ragadott - hasonlóképpen belátják, nem érdemes kívülről rájuk oktrojált, képzelt veszélyek miatt beláthatatlan következményekkel járó háborúkba sodródniuk.

Miután még az eredeti amerikai neokonok, de hazai klónjaik sem vádolták eddig Berlusconit, Merkelt és Sarkozyt azzal, hogy a Kreml ügynökei, idézzük a francia elnök - az EU soros elnöke - szavait arról, hogy mi várható: "Amit Európa Oroszországnak akar elmondani, az az, hogy Oroszországgal közös jövőt kívánunk kiépíteni, partneri viszonyt... és egy olyan közös gazdasági térséget, amely egyesítené Oroszországot Európával". Amely kijelentést Merkel kancellár esetében máris tettek követtek és Medvegyev orosz elnökkel Szentpétervárott megkötötték azt az újabb energiaüzletet, amely mindkettőjük érdeke.

Helyes irány, amelynek a reálpolitikus, békeszerető és mérsékelt jobboldaliak örülhetnek. Érdekes, hogy őket nevezték sikerrel 18 éven át szélsőségeseknek, holott kiderült, szinte nem volt eszmei csata, amely terén az idő nem őket igazolta volna.

A Pesti Hírlapban 1992-ben indult Szingapúr-vita arról szólt, hogy Magyarországnak jobb lenne először a gazdaságát erősítenie keménykezű vezetés alatt, ahelyett, hogy nyugati típusú demokráciát teremtenénk meg pillanatok alatt.

Ugyanezek a "szélsőségesek" azt állították, a kapitalizmusnak nem alapfeltétele a demokrácia. (Erről talán kérdezzük meg a diktatúrák állami alapjainak kezelőit, akik többszörös Paulson-tervet tudnának most finanszírozni.)

E "szélsőségesek" azt ajánlották, hogy az állam maradjon erős.
E "szélsőségesek" azt ajánlották, hogy az erős állam tartsa a kezében az állami vagyon jelentős részét.
E "szélsőségesek" azt állították, hogy az állam sokszor jó gazda, mint ezt a francia TGV és a brit magánvonatok ellenpéldája, de az is bizonyítja, hogy az Európai Unió rájött: csak az állam építheti ki legnagyobb projektjét, a Galileo helymeghatározó műholdas rendszert.
E "szélsőségesek" azt állították, az iraki háború katasztrófa és hogy Magyarország egyetlen vállalkozói megrendelést nem kap érte Amerikától, "hálából" és "cserében" részvételéért.

Ugyanezek a "szélsőségesek" ma azt állítják, hogy egy teljes mértékben egymásra utalt világban a neoliberális rendszert kell kidobni az ablakon, nem pedig az országok közötti normális kapcsolatokat, amelyeket ápolni kell. Amerikával, Kínával és Oroszországgal. De nem háborúzni.

Azon neobuzgóknak, akik ma a Duna-Tisza közéről akarják egyik kezükkel felszabadítani Tibetet, másik kezükkel az abházokat és a dél-oszétokat önrendelkezésüktől megfosztani, harmadikkal Darfúrt rendbe tenni, negyedikkel a kubai foglyokat kiszabadítani, ötödikkel Medvegyevet Gazpromostól legyűrni, miközben sietve diverzifikálnának nem létező plusz energiaforrásokkal, Sívától kell karokat kölcsönözniük, amennyiben - ha már Indiánál tartunk - nem akarják az ott az emberi ürülék kezelésére korlátozott 200 millió érinthetetlent is menetközben emancipálni.

Magyarország most egy olyan korszak elé érkezett, amely ismét hatalmas lehetőséget nyújt neki. Dogmáival együtt széthull az a világ, amely megfosztotta mindenétől, ami a szó minden értelmében drága volt neki. És fel kell tenni a kérdést, megérte-e az, hogy 18 év "demokrácia" után - vért, könnyet, nemzeti vagyont, sőt emberbőrt is vesztve - most ott tartunk, amint az MTA Szociológiai Intézetének szeptember első felében nyilvánosságra hozott adataiból kiderült, hogy a megkérdezettek 75 %-a szerint a "pártvitákat kizáró, erőskezű kormányzásra lenne szükség"?

Az ördög ügyvédjének válasza: igen, megérte: 18 évvel ezelőtt a 75% még demokráciát akart volna.
Consummatum est.

(Lovas István - Magyar Nemzet)

A jelenlegi válságnak és egyben az USA megroppanásának szerteágazó okai közül a legmarkánsabb teljességgel rejtve maradt. Mégpedig a fiat-money-val történő monetáris infláció és hitelpénz rendszer.

Egy kis előzmény. Csupán csak ha az 1700..1900 közötti időszakot nézzük, akkor Amerikában nem volt infláció, vagyis az áremelkedés teljes mértékben hiányzott. Két rövid időszakban volt infláció, mégpedig a két háború alatt amikor a pénz aranytartalékához való kötődést ideiglenesen felfüggesztette az állam. Azt követően volt valami ami nagy gyorsasággal visszafordította a folyamatot és az árak ismét visszatérhettek normális szintjükre. Miután létrehozták a FED-et, 1914-et követően szinte folyamatosan inflálható volt a pénz. A harmincas világgazdasági válság ideje alatt a new deal megpróbálta visszaterelni az árakat, de a jegybanki intervenciók hatására sikerült inflációs pályára állítani újra a pénzt. 1971-ben már nem lehetett tartani az inflálás üteme mellett az aranyhoz való rögzítést, ezért véglegesen megszüntették az aranyfedezetet. Innentől kezdve szabad volt a pálya a legbrutálisabb inflálás számára is.

Annyit kell tudni, hogy az infláció összességében rejtett módon többet inflált el az átlagemberek zsebéből mint a jelenelegi 9 és valamennyi trillió dollár állami adósság értéke. Bocsánat, bank bailout után legalább egy trillióval több adósság!

Az infláció döntötte romba a megtakarítási lehetőséget, ez által a családüzemtől az állam elvette a generációk közötti szolidaritást (ezt még Bogár László is elismeri a könyvében), vagyis a nyugdíjjat már többé nem az államban takarították meg - 1995-től kötelező valamelyik magán nyugdíj pénztárba belépni nálunk is, benne volt a Bokros csomag nevű neolib programban.

A neoliberalizmus a New Deal meghosszabításán kísérletezett. Mi is volt a New Deal. A New Deal atyja volt az aki épp 70 éve elkobozta a lakosságtól az aranytartalékot, tudnillik az arany a nép pénze. Így semmi sem veszélyeztette az inflált pénzben való bizalom elvesztését. Törvényszerű volt, hogy be fog dőlni a rendszer. Aztán be is dőlt a hetvenes évek elején. Ekkor előretolták Milton Friedmann-t és általa Chicagoi iskolát. Az ő reformjuk nem a megoldást hozta, az ő termékük a jelenlegi monetarizmus, a semmiből való végtelen pénzteremtés.

Mi a baj a semmiből való pénzteremtéssel?

Az, hogy valakinek joga van sokat előállítani, a többieknek meg nem. Minél több pénz jön létre ilyen könnyen valaki kezében és "versenyre" száll az áruért olyannal akinek nincs joga a semmiből teremteni, akkor annál szegényebb lesz az utóbbi és a legnagyobb jóindulattal sem lehet ezt szabad intervencionizmus mentes versenynek nevezni!

Az infláció pedig alulról kényszeríti a tömeget több és több munkára. Na ezt nevezték szabad piacnak. Legfőképpen azért, hogy mindannyian megutáljuk. A szabad piac nevében valójában brutális intervencionizmust gyakoroltak államok feletti transznacionális intézményekkel (WTO, Worldbank, GATT, IMF, stb). Ezek az intézmények valójában bürokratikus intézmények voltak, szabályozásaik volumenjében is inkább hasonlítottak állami kreációhoz mint amit az igazi szabad piac megkövetelne. Érdekes szócsavar van a fordításban, ugyanis a szabadon működő piac jelentése amerikában valójában önrendelkezést jelent a saját megtakarításaid felett. És ez nem zárja ki azt sem, hogy ne engedjük be mindazon külföldi árukat, amelyeket itthon is elő lehetne állítani.

Egyébként INNEN van a zsidóknak pénzük felállítani (többek közt) deviáns (feminista, lmbt, álzöld) és szélső-liberális lobbi csoportokat. De pl. a drog fogyasztás kultuszát megteremtő (azóta a drog fogyasztás csak nő és nő) popkulturális behatás szellemi gazdái is ők.

Ha a saját országában mindenki a saját terményeit, reál-teljesítményét szabadon értékesíthetné, az volna ideális. Ehhez képest a kisvállalkozóknak mindenféle EU-konformitásra hivatkozva akadályokat gördítettek, nehogy kikerülhesse a multinacionális forgalmazó láncházlózatot az értékesítésnél. Nesze neked szabad vállakozás!

És akkor mi okozta a jelenlegi piacoknak nevezett tőzsdék megroppanását?

Tudni kell, hogy a tőzsdéken nem csak azoknak a kiváltságosoknak a semmiből gyártott pénze kaszinózott, hanem az átlagemberek megtakarításai is. Minek utána a monetáris infláció folyamatosan felemészti a megtakarításokat, így sokan kénytelen voltak befektetni. Annyi tőkével nem rendelkezvén, hogy mindenki önálló vállalkozást indítson, az embereknek hagytak egy kis rést, hogy kis pénzét is bevigye a tőzsdekasszinóba.

Amikor a monetáris infláció természetes határához érdekett, egyre jobban meglátszott az eljövendő szörnyű valóság. Ekkor a sok-sok ember, köztük a szupergazdagok is menekíteni kezdték megtakarításaikat. A fináncnak a természetes büntetése volt ez. Ez maga a piaci reakció, hogy ha a bankrendszer hamisítja a pénz értékét, akkor az emberek kivonják a pénzüket a tőzsdéről. Ez és semmi más nem tudja beindítani a tőzsde összeomlását, de valódi okait már jó előre megteremtették a bankok.

A nép csak szeretne álmodozni, hogy a hatalommal szemben tiltakozásképpen ilyen nagy csapást mérjen. Egyetlen erő viszont létezik, aminek semmi köze sincs a kapitalizmushoz, sem a kommunizmushoz, hiszen sokkal régebb létezett, amióta gazdaság van a földön, az pedig az emberek szabad döntése (önrendelkezés), hogy ők most akkor visszavonják a bizalmukat. És hatalmas sebet ütöttek, amit semmilyen más módszerrel nem tudnának elérni.

Amíg mi testünkkel vonulunk a kormány ellen minden eredmény nélkül, annál sokkal jobb fegyver volna a kezünkben, csak a hatalom szerencséjére erre a tiltakozók nem szoktak rájönni. Ez pedig a pénz megvonása a bankokból. Hát nincs nekünk annyi pénzünk, mondaná a hozzá nem értő. Nem is kell annyi, ugyanis az a hatalmas pénzhiány ami most rövid idő alatt létrejött az nem úgy tűnt el, hogy épp annyit kivettek, hanem annak csak egy kicsinyke töredékét és a többi a tartalékráta elintézi a pénzmennyiség csökkenését a banki mérlegben.

Éppen ezért a valódi piaci döntések lehetősége az emberek kezében egy félelmetes fegyver a státuszkóval szemben.

2006 nyarától amerikában van egy kisebb kvázi forradalom a kifosztó rendszer ellen. Az emberek szabad gazdálkodásáért, mondván hogy ami a múlt századon keresztül és most is folyik az egy intervencionizmus. Rávilágítottak a fiat-money pénzrendszer alattomosságára és követelték a nép pénzének visszaállítását, illetve szüntessék be a FED-et.

Ehhez képest most 700 milliárd ment a bankoknak, hogy még tovább fenntartható legyen a semmiből való pénzteremtés. Lovas István pedig jön Sarkozy-vel, hogy "vége lett az önszabályozásnak, a lassez-faire gazdaságnak és a mindenható piacnak". Miközben Sarkozy megcsinálta az Állami Vagyonszerző Társaságot, de rögtön mondja, hogy nem ám hosszú távra vásárolnak bankrészesedést, hanem csak feltőkésítik a nép pénzéből és újra privatizálják. Vagyis a veszteségeket szocializálják és a nyereségeket privatizálják. Hát ez történt itt a privatizáció címszó alatt is!

Most pedig jön a komolyabbik része a dolognak.

Egy olyan államot megteremteni ami magába foglal minden nemzetet igen nehéz megteremteni. Előbb meg kell oldani azt a problémát, hogy az ellenállást kiiktassák. A legjobb ha minél nagyobb tömeg nemhogy ellenezné, hanem akarja. Ez az egész megroppanás egyrészt a szükséges áldozat volt, hogy a sokk hatására mindenki egy kórusban ítélje el azt is ami esetleg a saját javát szolgálná. Másfelől pedig már beérett az egyetlen természetes védekezési erő kisiklatása is. Tudják, ha valamit nem lehet megállítani, akkor síklasd ki! szól a mondás. Na ezt tették a globális intervencionista intézmények. Most már az emberiség közelebb áll ahhoz az állapothoz, hogy egy világraszóló hatalmat akarjon magának elfogadni, egy világállamot, hisz oly kevés az ellenállás, még a legjobbak is megtévesztettek. A látszat kedvéért ennek a világállamnak egy ideig lesz még lokális helytartói is. Aki nem vette volna még észre, hogy a magyar parlament csak fiskális (költekezési és megszorítási) politikai teret kapott és nem monetárisat!

Soros György éppen győzködi az embereket, hogy ez a szuperbuborék a piac eredménye, ergo a piaci fundamentalizmus megbukott. A piaci fundamentalizmus megbukott, újfajta gondolkodásra, paradigmaváltásra van szükség"

Soros György mint mindig, az egyik legnagyobb csaló. Ő az aki úgy tudja vezetni félre az embereket, hogy még a "legjobbak" is követik.

Hogyan épül fel Soros beszéde :

"nemcsak ingatlanpiaci válságról van szó, hanem "szuperbuborékról", és egy téves feltevésről: arról, hogy a piac kiigazítja majd a saját túlzásait, nincsen szükség beavatkozásra."
Ennek az állításnak az első fele igaz. Vagyis tényleg nem ingatlanpiaci válságról van szó. Azonban a túlzást összekeni. Mi is volt valójában a túlzás? Túlzás volt a semmiből való pénzteremtés. A FED központi bank és a védelmében álló pénzintézetek (bankok) brutális monetáris inflációt követtek el. Majd azt is mondja, hogy "ez endogén válság, amelyet a pénzügyi rendszer önmaga hozott létre". Azaz beavatkoztak a kereslet és kínálat rendszerébe és akik hozzá közel álltak, a támogatásukat élvezték, azok meggazdagodhattak hiszen ez olyan mint amikor én elmegyek a sarki piacra és Soros is. Neki van joga a semmiből pénz teremteni de ugyanakkor ő is ott ad és vesz. Neki minden esélye megvan, hogy bármit megvegyen előllem, emiatt én kénytelen vagyok több pénzt adni a piaci árhoz képest. Ez nemhogy piaci buborék, hanem a leg aljasabb csalás, rablás, pénzhamisítás!

Ezt az aljasságot most rákenik a reálgazdasági szereplőkre, holott csupán egy konspirációról van szó az emberiség ősi árucserélye ellen. Teljesen mindegy hogy most azt kereslet-kínálatnak mondjuk, vagy az igények és lehetőségek szövevényének. Azért nevezem most már világosan konspirációnak, mert arról van szó, hogy ami ellen nem volt hatalmuk annak az élére áltak és kisiklatták. Pontosan ez történt.

A Soros féle új paradigma pedig az elitista, a kiválasztottak irányítása lesz. Több Bajnai Gordon aki megmondja, hogy ki kap és kitől elvesznek. Az ő kegyelmükért kell esedezni. A hatalmuk pedig a semmiből való pénzteremtés és a tömegek morális támogatása.

Még részletesebben nézzük mit is mond Soros.

"ez endogén válság, amelyet a pénzügyi rendszer önmaga hozott létre. Abból indul ki: a piacok alapszerkezetében torzulások keletkeznek, amelyek visszahatnak az alapszerkezetre. Ez a "reflexivitás" bizonytalanságot szül: a piaci szereplők és a szabályozók nem az ismereteik alapján lépnek, cselekedeteik torzítottan érvényesülnek. Így jönnek létre a piaci buborékok"

A piacok alapszerkezetében torzulások keletkeznek, vagyis a munkával teremtett pénz (aranyfedezet) helyett a semmiből teremtett pénz alkalmazása könnyed lehetőséget adott a piaci döntések torzítására.

Lásd http://elveszett-tudas.blogspot.com

"Majd azok visszahatnak", ez a boom-bust business cycle, avagy az egyszer fent, egyszer nagyon lent politikája. Aranyfedezettel a pénz ugyanolyan árú lett volna és nem halmozódhatott volna fel éppen ennyire brutálisan a kiválasztottak kezében akiknek jogot adott az állam a semmiből való pénzteremtésre. A megroggyanás abból származik, hogy a semmiből valójában nem lehet jólétet teremteni. A természet megbünteti a torzítást az által, hogy az emberek megvonják a bizalmat a nagy pénzügyi kasszinótól. Ekkor jön a hatalom amiben nem választóhatár a magán vagy állami tulajdon, hanem "halmaz" (ezt mondja Dr. Plenter János is) és azt mondja mindezt a megroggyanást a piac okozta. Valójában nem is volt valódi piac, de éppen azért nevezték piacnak, hogy az ember esze ágába se jusson adni venni nélkülük többet! A permanens függőségben tartás hátsó szándékával most saját sarukat rákenik a természetes korrekcióra.

Szerencsére van egy természetes erő, a sok-sok emberek döntése, s amikor a többség azt mondja, hogy megvonom a bizalmat, akkor recseg ropog a lufi. És ez baj?! Ez csak sajnálatos következmény, mert mi gyengébb résztvevői is a rendszernek sérülhetünk. A baj ezt megelőzően szervesen integrálva van.

Még most sem világos, hogy mi történik a háttérben?! Valójában már az előtérben, hiszem mára már előemésztett állapotban van az utálatunk az árucsere iránt. Most már önkéntesen hajlandók vagyunk elfogadni, hogy se adni se venni ne tudjunk, hacsak a kiválasztottak kegyeiből kapjuk a jelet amivel adhatunk és vehetünk. Ahogy figyelmeztet bennünket a Biblia is.

Vajon Jézus miért nem volt elitista, miért nem mondta, hogy erős hatalmat hozzunk létre mert csak az tudja irányítani a világot. Azonban azt is mondja a Biblia, az emberiség sóvárogva várni fogja az erős kezet aki majd irányít mindent.

Olvasónk írta: Vissza a kezdetekhez!

2008-10-16 14:52* barikád.hu *

Honnan indult el a Orbán Viktor? A Kádár jobb kezének tartott Aczél Györgynek köszönhetően, Soros György anyagi támogatasa mellett Nyugaton diplomázhatott, és így lett Kádárék kinevezett "ellensége".

„Fiatal Demokraták Szövetsége néven 1988. március 30-án alapította 37fiatal értelmiségi Budapesten, a Bibó István Szakkollégiumban. Az elnökiteendőket eleinte hattagú szóvivői testület látta el.

A rendszerváltó nemzeti kerekasztal-tárgyalásokon két állandórésztvevővel és egy helyettessel (Orbán Viktor, Kövér László és FodorGábor) képviseltette magát.

1990-ben, az első szabad választásokon bejutott a parlamentbe és 22 fősfrakciót alkotva parlamenti pártként folytatta tevékenységét. 1992-benfelvették a Liberális Internacionáléba.”

(Wikipédia)

Hajdan együtt kezdték, de talán azóta sem váltak szét...? Hajdan együtt kezdték, de talán azóta sem váltak szét...?*Tehát a Fidesz néppártból szinte csettintésre egy liberális párt lett! Vajon miért? Elgondolkodtató! A rendszerváltó fórumnak csúfolt és a Rózsa dombi paktummal spékelt összejövetelen még liberális eszméket valló politikusok Orbán Viktor, Kövér László egy csapásra ruhát cseréltek, és máris nemzeti elveket hirdettek. Mi lehetett ennek az oka?

Talán elektrosokkos kezelésen vettek részt, ami kihatott elveik megváltoztatására, vagy egy trauma érte őket és megváltozott a személyiségük? Hát biztos nem! De lehet, hogy a mögöttük levő politikai-gazdasági erők rájöttek, hogy két liberális párt csak megosztja erőiket, és inkább a jobboldal megosztását akarták. Ez meg is történt, hisz az MDF hanyatlása, és a politika perifériára kerülése ezzel kezdődött, valamint a MIÉP totális kirekesztése (igaz a MIÉP vezérkar asszisztálásával) megtörtént.

Feladták a Fideszre a nemzeti jellegű ruhát, ezzel a nemzeti erők választóit szerezték meg. Hangosan bírálják a kormányt, de kormányozni nem akarnak! Miért? Én nem tudom, de sejtem, hogy egy láthatatlan erő erre kötelezi őket. Miből gondolom? Pár példa:

2002: nyilvánvaló választási csalások miatt ők nem tiltakoztak erélyesen, belenyugodtak, sőt elzárkóztak a „hídi csatában” résztvevőktől.

2006: egy elfuserált kampányt szerveztek, aminek eredménye, hogy a bizonytalanok nem rájuk szavaztak.

Az öszödi beszéd után nem álltak a tüntetők mellé, így igaza lett a miniszterelnöknek haza mentek. Ha akkor megszólalnak, bukik a kormány!

Nem rég Orbán-Fodor találkozó alkalmával megegyeztek, hogy minden marad a régiben, ők barátok maradnak, a FIDESZ meg asszisztál tovább!

És utoljára napjaink eseménye a gazdasági vállság, amely kezd begyűrűzni, ennél nagyobb alkalom nem lesz a közeljövőben! Erre a Fidesz az alítólagos ellenlábasaival leül tárgyalni, és nem egy nemzeti programmal rukkol elő és nem akarja legyűrni az ellent!

Pedig a Fidesz most, olyan helyzetben lehetne, mint egy futó az olimpián, akinek az összes vetélytársa lesántult. Hát egy sportember nem mond le magától az arany éremről!

Talán Orbán Viktornak eszébe jutott a kezdet, amikor ő liberális politikai párt nevében szerepelt, talán nem is változott csak szerepet játszott! És ezért nem szeretné, ha az SZDSZ csúfos vereséget szenvedne! Ügye mindenki védi a családját?

Vagy Fidesz egy újabb köpönyegfordításra készül, mert a politikai-gazdasági ezt kívánják.

Térjünk már észre Fideszesek! A Fidesz pont úgy manipulálja az embereket, mint az MSZP. Mind kettő mögött ugyan azok az erők állnak, és az egész magyar politika csak egy színjáték 1989-óta!

/K. Sándor/

*barikád.hu*

A nemzeti csúcshoz még : Antall József (MDF), Boross Péter (MDF), Horn Gyula (MSZP), Orbán Viktor (FIDESZ), Medgyessy Péter (pártonkívüli), Gyurcsány Ferenc (MSZP) normális, nem cionista vezetésű országokban az ilyen fosztogatók, és társaik kötélen végzik hazaárulás címén! A kárpótlással, mely a nagy cápáknak kamatozott, a klientúraépítéssel, az adósságteherrel lenullázott országot a kisemberek vérén hozta helyzetbe a Bokros csomag. És ezt használta ki a Fidesz, mint jó rajtot. És ő is építgette a saját hátországát, a nevezetes Széchenyi terves pályázaton a felcsuti sport támogatása evidencia, de azért juttatott névteleneknek is pályázati pénzeket. És csak azért nem zsigerelte ki az országot a saját következő megválasztása érdekében, mert azt hitte, megy az anélkül is.

A Fidesz 1990 óta mindent eltanult a hatalomépítésben, ami rossz a mai világban. Ha fel-fel bukkantak jó elvek, azokat könnyedén ejtette, ha a pillanatnyi helyzetben a hátrányára volt. Sajnos.
A nagy pénzek nem a nép kezén tűnnek el, de mindig mi vagyunk akik kifizetik a felelőtlen és alattomos pénznyelők kártékony tevékenységét. Én is tudnék olyan intézkedéseket bevezetni amik jelentős megtakarításokat eredményeznének, de az, hogy lehúzok még egy bőrt a nemzetről még nem teszi az intézkedést jogossá és nem tesz engem sem felelős politikussá! Tehát nyugodtan kimondhatjuk a Fidesz a nép izzadságán és megszorításán vitézkedett. De ahogy akkoriban kihasználták a jó széljárást, most úgy fogják megszívni azt amit rájuk hagy a mostani kormány. Azt már most is tudjuk, hogy nem fognak a sarkukra állni és nem fogják felelőségre vonni a mostani tolvaj, aljas brigádot. Következik újabb 4 langyos év a pocsolyában. A Fidesz politikailag impotens, teljes mértékben kimerül az ellenzékisége abban, hogy heti 2x felszólítja a kormányt és a tagjait, hogy „mongyonle”. Semmilyen konstruktív munkát nem végez ami kicsit is előrébb vinné az országot. Megfogadták a régi tanácsot miszerint aki nem szól az bölcs marad. Nem a munkájuk alapján kerülnek most sem a hatalomra, hanem a baloldal hibáiból kifolyólag.

Lakitelkiek 20 év után

"Önöknek, nektek kedves lakitelkiek csak az üzenhetem, hogy ne kövessétek Klauzál Gábor filozófiáját, miszerint ha nem tudod megállítani a forradalmat, akkor állj az élére.
Ez a korszak- bár feltételezem jóindulatotokat- nem rólatok szól."

Ismeretségünk sajnos egyoldalú. Annak idején 1987. szeptember 27-én nem szentelhettem kellő figyelmet a lakitelki sátorra, mert 20 évesen bevonultam katonának. Így hát a katartikus 1988-as évet, amikor is a demoratikus ellenzék, ill. a népi-nemzeti ellenzék bevállalta a rendszerváltás c. színjátékot, a hadseregben töltöttem. Abban a lebutított begyepesedett néphadseregben, ahová akkoriban a változásnak nemhogy a legkisebb fuvallata, de még csak a híre sem ért el. Ott és akkor ultrakommunista poltisztek vezénylete alatt bőszen készültünk az imperializmus lerohanására, fondorlatos tervekkel, hatalmas uralokkal és 30 éves csepelekkel felfegyveekezve.
Akkoriban nem találkozhattunk semmiféle vérpezsdítő reformmagyar gondolattal.
Akkoriban, 1988-ban a bibliánkat dugdosnunk kellett a szekrény aljában, különben elkobozták, hadbírósággal fenyegették a másképp gondolkodó honvédeket, tiszteket, a székely himnusz miatt megkergetett minket a VÁP, sőt volt olyan, akit elítéletek politikai ügyben, történetesen március 15-ével kapcsolatban. A kokárda használata persze tiltva volt.
Szóval 1989 februárjában miután leszereltem, a nyakamba szakadt az egész pluralizmus MDF-től az SZDSZ-ig, Az MSZMP Pozsgay-Bíró szárnyától, az akkor még kétségbeesett KISZ-DISZ-esekig.
Izgalmas idők jártak, rohamtempóban igyekeztem bepótolni a lemaradásomat, ott voltam mindenhol ahol a rendszerváltásról volt szó, aktívan kivettem a részemet a megmozdulásokból. Fiatal voltam és hálás a sorsnak az égből pottyant forradalomért. Beleszédültem a változás alternatíváiba, hittem a jelszavaknak, mert hinni kellett, hinni akartam a magam erejében, a megújhodásban, egy izgalmas és erős Magyarországban.
Bíztam bennetek lakitelkiek.Úgy tűnt, hogy határozottak vagytok és erősek.
Hiányzott ugyan a fiatalos radikalizmus, de elnéztem, hiszen javarészt benne voltatok a korban, mégis a nyugodt erő stratégia szakértelmet sugallt, erős társaságnak tűnt az akkori MDF. Megfelelő válasznak a kommunisták ellenében. A választási győzelem után azonban valami történt. Vagy túlvállaltátok magatokat és ezért beletört a bicskátok a feladatba, vagy megtorpedózott benneteket a héttérhatalom és azért vallottatok kudarcot, esetleg bomlasztott a belső ellenzék. Nem tudhatom, de akkorát buktatok 1994-ben, mint rottenbiller. 26 éves voltam ekkor, nős, családapa. Nem hittem a szememnek, amikor a kommunisták a választásokon 2/3-os többséggel arculcsapták az egész magyarságot. Meg voltam győződve arról, amiről ma is csak ugyanazt tudom mondani: A ti dilettantizmusotok sodorta a nemzetet ebbe a tragédiába.
A pufajkás rosztovi kormányzását jobb nem is emlegetni. Másfél millió munkaknélküli, példátlan szociális és egészségügyi sokkhelyzet, Bokros-csomag stb. 1998-ban, 31 éves koromban felcsillant a remény, hogy talán egy patrióta kormányzat kerül hatalomra. Ekkor már radikális változást kívántam, hiszen egy évtized után a türelmemre nem lehetett panasz. Meg is lobbant az a magyar zászló, aminek már tíz éve lobognia kellett volna, ennek ellenére, (bár lassú előrelépegetéseket érzékeltem) sokkal jobban nem éreztem magam. Gondoltam nem baj, várok, ott a tapasztalt MDF a FIDESZ mellett, tanulva saját hibáiból, másodszor már nem futtatja zátonyra a nemzetet. Nem hibázhatnak.
Tévedtem.
2002-ben ott kellett álljak az Erzsébet hídon, és átkoznom a naivitásomat, hogy 35 éves fejjel hogy lehetek ilyen marha. A nyilvánvaló csalás ellenére sem a lakitelkiek, sem a FIDESZ, sem az értelmiségi holdudvar nem csapott az asztalra. A gyenge válasz a polgári körök szervezése lett. Ekkor immár két gyermek apjaként, és egy kisvállalkozás boldogtalan tulajaként kezdtem elveszíteni a fonalat. Ekkorra, aránytalanul több munkámba került szerény életszínvonalam fenntartása, gyermekeim neveltetése. Tudtam és tudom azóta is, a megoldás kulcsa nem a politikusok, hanem a mi kezünkben van. Forradalom nélkül nincs változás.
Jött a D-209-es ügynök, aki elhárította a KGB-s ellent az útkereszteződésnél, majd jött a nagy Ő, a hódító, a dinamikus, az állat, aki hazudott, hazudik és hazudni fog.
Fletó a sportminiszter. Kezdtem beleöregedni a gyalázatba.
Kedves lakitelkiek! Titeket 2005-ben fúrtak ki a saját pártotokból, nektek akkor köszöntött be az általatok generált változás, a valódi rendszerváltás. Ha nincs olyan háttérhatalom, amely még egyszer el akart volna játszatni veletek egy méltatlan szerepet, már régen a dédunokák szeretetét élveznétek az otthon melegében. De eljött az idő. Magyarország haldoklik, a kétpárti diktatúrát fojtogatja inlegitimitása. Először a márciusi charta, majd jól fókuszált médiaháttér, most pedig a kései lakitelki zászlóbontás.
Duma’s: 20 év múlva.
A tanácstalan politikai kurzus összehívta a vének tanácsát, Lezsák Sándor D’artagnannak 20 év után ki kell kimondania: Elkúrtuk, újrakezdjük.
Tisztelt őszinte, és valóban bűnbánó lakitelki barátaim! Olyanok használnak benneteket, akiknek semmi köze nincs a magyar nemzethez. A mostani politikai elit tagjai eszközként használják a változás jelképét, a lakitelki sátrat.
Kedves Lezsák Sándor!
Kérem Önt, mint a magyar parlament alelnökét, hogy a lakitelki találkozó szellemében,
szólítsa fel a hazaáruló parlamenti képviselőket, mondjanak le mandátumukról! Mutasson példát azzal, hogy Ön hagyja el elsőként azt a parlamentet, amely mára az elnyomás jelképe lett. Várjuk Önt, és ha ezt megteszi, hősként, megtisztult emberként üdvözöljük!
Mindössze ennyit kérünk.
Apropó. 40 éves lettem. A gyermekeim lassan felnőnek. Ez a korosztály nem ismeri az 1989-es ún. rendszerváltás prominenseit, az elmúlt 17 év problémáit, csak azt látják megnyomorított, széthazudott országban élnek, célok és remények nélkül.
1.000.000 munkanélküli, 3.000.000 koldus, 500.000 gazdag, 100.000 nagyon gazdag, Nemzethalál. Látja kedves Lezsák úr tényeket megállapítani én is tudok, mint Ön Kiskunmajsán, csakhogy én át is éltem mindezt. Milliónyi honfitársammal együtt öregedtünk bele az állandó reménykedésbe. Még az a szerencse, hogy az utóbbi egy év tiszta vizet öntött a pohárba, és nem kell magyarázkodnom mi a megoldás számomra, számunkra.
Önöknek, nektek kedves lakitelkiek csak az üzenhetem, hogy ne kövessétek Klauzál Gábor filozófiáját, miszerint ha nem tudod megállítani a forradalmat, akkor állj az élére.
Ez a korszak- bár feltételezem jóindulatotokat- nem rólatok szól. Ez a korszak már nem a szavakról, hanem a tettekről szól.
Isten áldjon benneteket, Isten áldja Magyarországot!

Tatár József
Rendszervátó Fórum

„A hitelválság elérte Magyarországot.” Tatár József gondolatai.

A budapesti tőzsdeindex a felére, 31.000 pontról 16.000 pontra zuhant, a tőzsdén manipulált befektetések, többek között a nyugdíjalapok értéke a felére csökkent, a MOL, illetve OTP részvényeik stabilitásában bízó kisbefektetők pénzvagyona szeptember óta szintén megfeleződött.

A kormány kapkod, először 13 millió forintig garantálta a bankbetéteket, majd egy nap múlva már korlátlan garanciáról hallottunk. A bankbetétekkel kapcsolatos állami garanciavállalás azonban nem megalapozott.

Akkor lenne realitása, ha a magyar állam nem volna kiszolgáltatva a nemzetközi bankrendszernek, ha rendelkezne olyan pénzügyi kondíciókkal, amely az országon belüli valós termelésen illetve szolgáltatáson alapul. Akkor lenne megalapozott a vállalás, ha Magyarországon létezne a termelés-helyi piacok-hazai monetáris rendszer-fogyasztás kölcsönhatásán alapuló rendszer, azaz olyan magyar értékteremtő reálgazdaság, amely biztosítékot jelenthetne a válság kezelésére. Ilyen gazdasági háttér ma nem létezik. Magyarország a legteljesebb mértékig ki van szolgáltatva annak a neoliberális gazdaságpolitikának, amely a piac mindenhatóságának jelszavával először szembefordult a tradicionális – gondoskodó – államisággal, meggyengítette a belső társadalmi kohéziókat, elértéktelenítette a munkát, majd az egekbe emelte a spekulációt. Felosztotta a világot termelő és fogyasztó társadalmakra, haszonélvezőkre és áldozatokra, szegényekre és tehetősekre.

Ez a szemlélet mára válságba, recesszióba taszította a világot.

Ami már szinte biztos, hogy a jelenlegi pénzügyi válság elsodorja a spekulációban, azaz a valós fedezet nélküli pénzteremtésben érdekelt intézményrendszert. Ennek első jele a megroppant tőzsdék, és az ezzel párhuzamosan összeomló bankrendszer. Ezt követi a biztosítórendszereknek a csődje amelyek a tőzsdéken hazardírozták a befizetők pénzét. A magán-nyugdíjpénztárak, az egészségügyi alapok ezt a módszert alkalmazták. A válság következő áldozatai azok a gazdasági ágak, amelyek a fogyasztói társadalmak pazarló luxusigényeit a lakosság hitelképességére alapozták, amelyek szervesen összefonódtak a bankrendszerrel, vagyis a hitelpiaccal. Az elsődleges hitelpiaci válság fő oka a mesterségesen felfújt hitelgazdaság tarthatatlansága, azaz a fogyasztás válsága, a másodlagos hitelpiaci válság - amely a recessziót kiváltotta - ennek a következménye, a bankok, vagyis a finanszírozás válsága. A harmadik elkövetkező hullám, amely már közvetlenül érinti a lakosságot a termelés válsága. Előre láthatólag válságba kerülnek a globális húzóágazatok az építőipar, az autógyártás, a nehézipar. Az ehhez kötődő kis-és középvállalkozások százezrei jelentenek csődöt rövid időn belül világszerte, emberek tízmilliói veszítik el ennek következtében állásaikat, elsősorban a drága munkaerőt, magasabb béreket fizető nyugati típusú, fogyasztói társadalmakban. Megjósolható hogy a visszaeső fogyasztás következtében kialakuló gazdasági trauma egy idő múlva az egész világra kiterjedő tartós munkanélküliséget okoz, amely elsősorban a nagyvárosi lakosságot, másodsorban a nehéz szociális helyzetben lévőket érinti drámaian.

Az előző társadalmi csoport alapvető létszükségleteit nem közvetlenül állítja elő, hanem közvetett módon szerzi be kiszolgáltatva a közvetítőhálózatnak. (Plázáknak, boltoknak piacoknak stb.) Amennyiben a városlakók elveszítik munkahelyüket, biztos bevételi forrásaikat és nem tudják szinte azonnal pótolni, akkor alapvető létszükségleteik, drámai mértékben lecsökkennek. Nem kétséges, hogy ez olyan beláthatatlan következményekkel járhat, amely végső soron forradalmi helyzetet idézhet elő.

A második csoport, amely a szertefoszló szociális háló miatt az alapvető létfeltételeit is elveszíti, társadalmi értelemben olyan időzített bombává válik, amely az erőszakos cselekmények potenciális kezdeményezője lehet. Ez viszont polgárháborús veszéllyel jár. A fellépő munkanélküliség következtében –természetszerűleg- radikálisan visszaesik a fogyasztás, ami kihat azokra az országokra is, amelyeknek a világgazdasági felosztás szerint a termelés a feladatuk.

Példának vehetjük Kínát –elsősorban őt érinti ez a helyzet –. Kínának új piacokat kell keresnie, mivel az USA fogyaszt - Kína termel kétoldalú rendszer megroppant. A dollár zuhanása és a recesszió miatt a Kína által felvásárolt USA állampapírok rövid idő alatt óriásit buktak. Az 1450 milliárd dolláros kínai valutatartalék reálértéke 1 év alatt a felére csökkent, miközben az USA-nak 3,5 trilliárd dolláros belső, és 6 trilliárd dolláros külső adóságállománya keletkezett. A két nagyhatalom egymást rántotta magával a válságba. Miután az USA világhatalmi szerepét eddig haderejével, és legnagyobb exportcikkével, valutájával, a dollárral tudta fenntartani. A dollár világpiaci 80%-os részvételével domináns fizetőeszköz volt mindmáig úgy, hogy semmilyen fedezet nem állt mögötte. A hadsereggel és levegőpénzzel mesterségesen fenntartott „mintaállam” kudarcot vallott, mert bedőlt a neoliberalizmusnak.

Az amerikai haderő pénzpiacok által támogatott nemzetközi szerepvállalása csúfos kudarcot vallott, az amerikai pénzpiac pedig - mint láthatjuk - megroppant.

Az USA elveszítette világhatalmi szerepét.

A külpolitikai körülményekből tisztán láthatjuk, hogy Magyarország, mint a globális világrend része nem kerülheti el az egyre növekvő válságot. A magyar államot vezető politikai elit a neoliberalizmus utolsó csatlósaként - kellő politikai akarat hiányában- még a legalapvetőbb biztonsági lépéseket sem tette meg a lakosság érdekében. Az egyre aggasztóbb gazdasági jelzések ellenére nem a belső forrásokra alapozott, hanem az EU pénzügyi forrásaira, vagyis a csodára várt. A csoda nem következett be, és a recesszió miatt soha nem is fog bekövetkezni.

Magyarország ugyanis a nemzetközi munkamegosztás diktátuma szerint se nem fogyasztó, se nem termelő társadalom. Magyarország különleges státusú tranzitország, amely munkaerejével és belső tartalékaival a nemzetközi kereskedelmet és a pénzpiacokat kényszerül kiszolgálni.

Ezért nincs Magyarországon működő nemzetgazdaság, ezért támogatják a külföldi vállalatokat a magyar vállalkozásokkal szemben, ezért került a magyar állam tulajdonának 95%-a idegen érdekek kezébe, ezért 280 milliárd dollár a teljes magyar külső és belső adósság, ezért vagyunk kénytelenek olyan bizonytalan eredetű harmadosztályú élelmiszereket vásárolni külvárosi plázákban, amelyeknek minősége több mint kifogásolható. Ezt az állapotot a jelenlegi politikai berendezkedés, a nyíltan neoliberális értékeket képviselő SZDSZ, a kormányon lévő – az 1989 előtti politikai elitet képviselő- MSZP, a zavaros módon neokonzervatívnak beállított, ám valójában kormánypárti szatelitpárt szerepét betöltő MDF és a nemzeti jelképekkel fellépő álkonzervatív retorikát alkalmazó, valójában liberális FIDESZ tartja fenn. Ennek a négy parlamenti pártnak a tevékenysége mérhetetlen károkat okozott a lakosságnak az eltelt közel két évtizedben. Nem tettek lépéseket az egyre közeledő válság mérséklésének érdekében, sőt ellenkezőleg, a belső hatalmi káoszt társadalmi feszültségek szításával, megosztással kívánták leplezni. A globalizmus érdekeit képviselő pártok szétzilálták a magyar államot, az állami vagyon felszámolásával párhuzamosan az állami intézményrendszert is a globális értékrend szolgálatának rendelték alá. Többek között a magyar állam bankrendszerét is átjátszották a neoliberális érdekcsoportoknak.

Vegyük példának a Magyar Nemzeti Bank tevékenységét, amely már réges-régen nem a magyar állam, a magyar nép érdekeit szolgálja, hanem a világgazdaság hiénáit. gazdagítja. Néhány példa: Az MNB, 1995 óta a magyar forint értékét nem a valós termelés és szolgáltatás értékéhez igazítja, hanem az úgynevezett „valutakosárhoz”, ezzel teljesítve a politikai elvárásokat, pénzügyi értelemben gyarmattá tette az országot, ezzel teret engedve a globalista típusú spekulációknak. Az MNB az országba kerülő pénzeszközök hasznát, azaz a megtermelt érték pénzügyi hozalékát emissziós jogánál fogva kivonja a gazdaságból, helyette állami kincstárjegyeket bocsát ki, növelve az államadósságot - hiszen a kamatokat ki kell fizetnie. Az MNB csökkenti a forgalomban lévő készpénz mennyiségét. Miközben a visegrádi országok a nemzeti össztermék értékének 200%-át használják készpénzben, addig Magyarországon ez az érték 50%. A készpénzhiány miatt kritikussá vált a kis-és középvállalkozások helyzete, belefulladtak a körbetartozásokba.

A globális pénzvilág által felügyelt világszintű termelés/fogyasztás felosztás a magyar termelőgazdaságot, vagyis az ipart és a mezőgazdaságot egyszerűen leírta, a magyar állam pedig nem védte meg. Nem kétséges hogy a bűnösen hibás és dilettáns lépéseknek a következtében hazánkat a bekövetkező társadalmi és gazdasági hatások hatványozottan fogják súlytani. De ezzel nincs vége.

Meg kell találnunk a kiutat. Ha azt vesszük alapul, hogy a globális gazdaság célja az állam elsorvasztása kudarcot vallott, akkor nem járunk messze az igazságtól. A bankok megmentésére irányuló állami beavatkozássorozat egy új korszak kezdete.

A neoliberalizmust rövidesen valószínűleg átmenetileg egyfajta államkapitalizmus fogja felváltani. A csődközeli helyzetbe került államok előreláthatólag visszaállamosítják stratégiai iparágaikat, állami kezelésbe kerül az energiaszektor, az élelmiszeripar, az élelmiszer feldolgozás, a természeti kincsek feletti ellenőrzés, majd az adott ország szellemi kapacitásától függően kialakul a nemzeti sajátosságoknak megfelelő kreatív államgazdaság. Ezek a megújuló társadalmak, a belső igények kielégítéséhez – mezőgazdasági, ipari termékek előállítása - elsősorban belső erőforrásokból merítkeznek. Valószínűsíthető egy technikai forradalom, amely főképpen az energiaszektort érinti, így kihat a társadalom egészére. Megjósolható, hogy a félig vagy teljesen gyarmatosított országok intézményrendszere – pl. Magyarországé - gyökeresen átalakul, az idegen érdekeket szolgáló pártrendszer részben megbukik, részben arculatot igyekszik váltani. A társadalmak belső önrendelkezései, az önkormányzatok és a civil mozgalmak felértékelődnek, megkerülhetetlen tényezőkké válnak.

Röviden: Középtávon rendkívül mélyreható társadalmi és gazdasági változások várhatók, amelyek sokkszerűen hatnak a jelenlegi struktúrán szocializálódott lakosságra. A Gazdasági válság hatása rövidtávon még sokkolóbb lesz. Rengeteg kisrészvényes veszíti el megtakarításait, még többen munkahelyüket, egzisztenciájukat. Sokan egyéni tragédiaként élik meg a változásokat, még többen társadalmi sokként. A vidéki, földműveléssel, állattenyésztéssel foglalkozó népesség könnyebben, a nagyvárosi bérből, fizetésből élő lakosság nehezebben vészeli át az elkövetkező időszakot.

Egy biztos. Fel kell készülnünk egy meglehetősen nehéz időszakra, meg kell találnunk a kitörési pontokat, és ami a legfontosabb tennünk kell egy olyan polgáraiért felelős magyar állam létrejöttéért, amely méltón képes megújulni történelmi hagyományaihoz, és tekintélyt kivívni az elkövetkező új világrendben.

Tatár József
Rendszerváltó Fórum

A magyar államadósság felülről nyalogatja a 100 milliárd dollárt

Az államkötvény piac múlt heti leállása óta Magyarország lényegében a fizetésképtelenség határára sodródott. A hír TV-nek nyilatkozva Boros Imre közgazdász, volt PHARE-programért felelős miniszter kijelentette: „A magyar állam kötvényeit nem veszik, nemcsak hogy nem veszik, egy normális nekik dukáló piaci áron, hanem egy sokkal magasabb piaci áron nem veszik. El ne felejtsük, 11-12 százalékon sem mentek el azok a kötvénycsomagok, amiket szántak. Ez azt jelenti, hogy az az eladó, nevezetesen a Magyar Állam, csődben van”.

Az Európai Központi Bank minden megtesz, hogy enyhítse a piaci feszültséget, ezért mostantól alacsonyabb besorolású értékpapírokat és devizákat is elfogadnak fedezetként. Ilyen, alacsonyabb besorolású értékpapírnak számít a magyar államkötvény is. Ez lényegében azt jelenti, hogy az európai központi bank felvásárolja a magyar állampapírokat, és gyakorlatilag kezességet vállal a magyar államadósságért. Járai Zsigmond a jegybank korábbi elnöke megjegyzi: ez valószínűleg átmeneti intézkedés.

Gyurcsányék jól befűtöttek, ahelyett, hogy csökkent volna az államadósság egyre csak növekszik, már több, mint 100 milliárd.

A magyar államadósság mértéke elérte a százmilliárd dollárt, s további százmilliárd dollárt tesz ki az összesített vállalati és lakossági hitelállomány. Az összadósság veszélyezteti a pénzügyi egyensúlyt és egyre kilátástalanabbá teszi a jövőt – állítják a szakemberek.

A kormányzati megszorítás és kiigazítás ellenére az államháztartás adóssága 2008 első negyedévének végén a bruttó hazai termék (GDP) 67,1 százalékát érte el. A lakosság hiteleinek értéke hatezer milliárd forint volt április végén, ez mintegy harmincszázalékos növekedés egy év alatt (azaz a 6 után 12 db nulla - a szerk.). Hasonló cipőben járnak a vállalatok is. Gondot okoz az is, hogy a hazai bankrendszer jelentősen ráutalt a külföldi forrásokra. S miután hazánk hitelminősítése leromlott, kölcsönöket is kedvezőtlenebb feltételek mellett kapunk.

"A racionális gazdálkodás követelményei szerint a privatizációs bevételeket az államadósság csökkentésére kellett volna fordítani a rendszerváltás óta. A privatizációs bevételből, amely 19 milliárd amerikai dollárra tehető, nemhogy csökkent volna a meglévő adósságállomány, hanem további hitelnövelés is történt, és mintegy 85-86 milliárd dollár vagyonfelélés valósult meg Magyarországon. Ilyen körülmények között a gazdasági növekedés egy része az államadósság emelkedéséből származó többletjövedelem és kereslet biztosította forrás volt" – mondta Boros Imre közgazdász. Szerinte az utóbbihoz még a magánhitelek gyors növekedését is hozzá kell számítani, arról nem is beszélve, hogy az önkormányzatok is erősen eladósodottak. Ha nő az államadósság, akkor a kormány gazdaságpolitikája végzetesen felelőtlen és eredménytelen. "Magyarország végzetes eladósodását, amelybe sajnos az állam és az önkormányzatok mellett a vállalatok és a lakosság hitelbe menekülését is bele kell számítani, a Horn-, a Medgyessy-, az első Gyurcsány-, majd a második Gyurcsány-kormány és a mögöttük álló holdudvarok okozták – mondta Boros Imre. – A statisztikák szerint 1998 és 2002 között minimális volt a privatizáció, s nem volt vagyonfelélés. Az ország készen állt az euró bevezetésére is. Most már nincs állami vagyon, így nincs annak hozadéka sem." Boros Imre szerint az államadósság nemzetgazdasághoz viszonyított aránya ismét a 18 év előtti értékekhez közelít, ami a gazdaságpolitika megalapozatlanságára utal. "A kétszázmilliárd dollár össztartozás azt is jelzi, itt valami nagy baj van a pénzügyi stabilitással" – összegezte mondandóját.

Áron G. Papp svájci gazdasági szakértő szerint a kétszázmilliárdos összadósság a harmadik világba vezető út. Szerinte téves felfogás az, hogy "vegyél fel hitelt, adósodj el, majd csak visszafizeted". Ez Nyugaton sincs így, sőt példaként említi az osztrákok, a németek és a svájciak takarékosságát. "Magyarország a hitelfolyósító cégek kezébe került – mondta a szakember. – Az a kérdés, hogy az uniós tagsága ér-e annyit a hitelminősítők, a külföldi befektetők szemében, hogy ne robbanjon be a forint árfolyama."

Ami döbbenetes: a forint mégis irreálisan felülértékelt. 1 Euronak a valódi gazdasági helyzetet tükröző árfolyama legalább 270-280 Ft kellene legyen, egy USD esetén ugyanez 190-200 Ft között valahol. A nyomott árfolyamnak egyetlen oka van: a mesterségesen magasan tartott jegybanki rablókamat, amely arra ösztönzi a külföldi pénzbefektetőket, hogy az egész Európában páratlanul magas hozam fejében itt nálunk vegyenek államkötvényt, aminek a kamatait természetesen mi nyögjük. A kalandor, dilettáns gazdaságpolitikáért a 2002-től hatalomra került tanácsqrmány és a hozzájuk kapcsolódó politikai és gazdasági gengszterek az egyedüli felelősök, amiért jobb országokban életfogytig tartó börtönbüntetést kapnának, a számmal ki sem fejezhető anyagi és erkölcsi károkozásért, amit országunk és nemzetünk ellen tettek. Magyarország a nemzetközi bankvilág és nagybefektetői körök kezében van, az ő kegyeiktől függ az országunk léte, vagy nem léte. Az új kormány elsődleges feladatai közé tartozik a tárgyalások megkezdése az adósság átütemezéséről, esetleg egy részének elengedéséről, a fizetés könnyítéséről. Persze voltak olyan országok, amik egyszerűen kijelentették: nem fizetnek, nem kellett hozzá már csak egy "tökös" politikai elit, nem pedig ilyen tenni képtelen, impotens politikusok, mint akiket láttunk a gengszterváltás óta és ha nem vállalunk majd jogfolytonosságot ezzel a mai illegitim rendszerrel, akkor pedig leshetik a rablók a pénzük. - a szerk.

(Magyar Hírlap nyomán Szent Korona Rádió)

Fosztogatók I.

Magyarország adósságterhe nem más, mint egy elképesztő pénzügyi csalás!

Elidegenítették a magyar nép munkájának az eredményét, amelyet a vérével és az izzadtságával hozott létre!
Dr. Drábik János előadásának írott változata, a helyszínen felvett hanganyag alapján. Első rész.

"Hogyan került az ország ebbe a helyzetbe? Már az indulás egy elképesztő csalás! Mindenki elolvashatja a Magyar Nemzeti Bank 2-es számú Műhelytanulmányok 56. oldalán azt a mondatot, hogy '73 és 1989 között, az ország ténylegesen 1 milliárd dollár forrásbevonásban részesült. Vagyis ennyi jött be az országba. Sokkal több kölcsönt vett fel, de ennyi jött be ténylegesen az országba. A többi hiteleket már a kamatok fizetésére vette föl, és ez lényegében már be sem jött az országba.

És ezért az 1 milliárd dollárért, ugyanennyi idő - 16 év alatt - kifizettünk 11 milliárd dollár kamatot, és még maradt kifizetetlen 22 milliárd dollár bruttó adósság! Egyértelműen mutatja, ez a Nemzeti Bank által tett megállapítás, hogy itt pénzügyi csalásról van szó! Ez egy csalás! Nyilvánvaló csalás. Ilyen pénzügyi csalással lett az ország kifosztva!

Na most, már eltelt 90 óta 18 év, és a helyzet nem hogy javult volna, hanem egyre csak romlott. Mert időközben, annak a Nemzeti Vagyonnak a 80%-a odavan. És most a szerényebb számot mondom, mert sokan ragaszkodnak hozzá, hogy a Nemzeti Vagyonnak már a 90%-a odavan. Vannak, akik azt mondják, hogy 80 valamennyi. Maradjunk a 80%-nál. Legyünk szerények.

De ezt a vagyont, a 100%-ot, 1989-ben és 90-ben a Nemzetközi Pénzvilág univerzális hatáskörű frontintézményei; úgymint a Nemzetközi Valuta Alap és a Világbank, körülbelül 130-140 milliárd dollárra becsülték, - akkori dollárértéken. Ezért az országnak, a 80%-ért, legalább 100 milliárd dollárt kellett volna kapnia.

Ténylegesen kapott az ország: 20 milliárd dollárt! Ennyi jött be az eladott Nemzeti Vagyonért, és hangsúlyozom, ez Nemzeti Vagyon volt, nem az Állam vagyona!

Hogyha tisztességes Alkotmánya lenne az országnak, minden másképpen alakult volna. Ha nem eleve egy selejtet állított volna elő Tölgyessy Péter és Sólyom László, a jelenlegi Köztársasági Elnök, akik írták ezt az alaptörvényt, amiben egy szó nincs arról, hogy védelmezni kell a Nemzet Közös Vagyonát, egy szó nincs arról, hogy a Magyar Nép Szabadságának ez az alapja! Mert egy kiszolgáltatott vagyontalan koldus nép, az nem lehet szabad! Mert akkor már a Demokrácia, csak bohózat. Amit meg is tapasztalunk.

Tehát, a selejt alkotmány, vagy az alkotmánynak nevezett alaptörvény értelmében, - az Állam megtehette azt, hogy az igazi tulajdonos, a Magyar Nemzet hozzájárulása nélkül, és utólagos elszámolás nélkül, - mert el se számolt vele a mai napig, - utólag se, - elidegenítette a magyar nép munkájának az eredményét, amelyet a vérével és az izzadtságával hozott létre!

De ezért neki, a Magyar Államnak, - tisztességet árat kellett volna legalább kapnia!

Mint mondtam már, mindösszesen 20 milliárd dollár jött be az országba. És itt elérkeztünk egy nagyon fontos kérdéshez: hol van ez a 20 milliárd dollár? Mert ez azért bejött. De hol van? És mi épült belőle? Mit kapott érte a Magyar Nép, a Magyar Nemzet?

De mivel ebben az országban a főhatalmat a Nemzetközi Szuper Bankárok szolgálatában álló - kozmopolita, komprádor, kollaboráns, - lényegében hazaáruló - pénzügyi technokrata réteg gyakorolja - megállapíthatjuk, hogy a Nemzet, lényegében semmit sem kapott ezért a pénzért, ezért az elherdált vagyonért..."

Fosztogatók II. - Szándékos infláció

A nemzetközi pénzvilág cselédje - A Nemzeti Bank

Dr. Drábik János előadásának írott változata, a helyszínen felvett hanganyag alapján. Második rész.

"A Nemzeti Bank, az ország központi bankja, s amelynek mind a mai napig egyetlen tulajdonosa van; a Magyar Állam.

És a Magyar Államot hivatalosan az Országgyűlés, és a Kormány képviseli, de ennek a Nemzeti Banknak a döntéseibe lényegében, - nem szólhat bele, sem az Országgyűlés, sem a Kormány, - semmilyen vonatkozásban!

Még az Állami Számvevőszék sem ellenőrizheti, mert a Nemzetközi Bankárvilág, olyan törvényeket rendelt meg, vagy kényszerített ki, az őket kiszolgáló komprádor vezető rétegtől, amelyben az Állam megtiltja magának, hogy a saját tulajdonának bármely döntésébe, bármely vonatkozásába bele szóljon. - Tehát: én vagyok a tulajdonos, de megtiltom magamnak, hogy a tulajdonomat a saját érdekemben használjam, mert így szól a rám kényszerített törvény. Amely nem más, mint a Nemzeti Banki Törvény!
Ennek, elképesztő következményei vannak, a Magyar Nemzet sorsát illetően.

Azért, mert ugyanis azt a 20 milliárd dollárt, ami bejött a Magyar Nép vagyonáért, - azt a Nemzeti Bank, - amely ugyan formálisan magyar tulajdonban van, de lényegében nem más, mint a Nemzetközi Pénzvilág cselédje, s ezeknek az érdekeit szolgálja, s nem a Magyar Népét, - nos ez a Nemzeti Bank lényegében megtartotta magának ezt a pénzt, ezt a 20 milliárd dollárt, és ráhelyezte, a nála vezetett deviza számlára. Az pénz tehát ott maradt, s ebből egyetlen fillért sem kapott a Magyar Költségvetés, a Magyar Kormány, a Magyar Állam, a Magyar Nép.

Hogyan is történt ez?

Ahogyan érkezett külföldről a a nép vagyonáért vételárként ez a csekély összeg, - mert azért érkezett, - ennek megfelelően, az MNB. levegőből előállított játékpénzt, - forintot, - és ezt a forintot adta át úgy a Magyar Államnak, hogy rávezette, az ugyancsak nála lévő költségvetési jegyszámlára.

Na most ez a pénz, ami így keletkezett, - tehát a 20 milliárd dollárnak ez a játékforintban kifejezett megkettőzése, - ez a másodlagos levegő pénz, - ez mégis csak elkezdett keringeni a nemzet gazdaságban, - és különböző címeken, mikor megcsinálta a maga körforgását, - szépen visszakerült külföldiekhez.

Mert ha a termelői vagyon profitja volt, akkor a termelői vagyon külföldi tulajdonosához került, forint jövedelemként.

Ha ideérkezett tőkének volt a tőke járadéka, - akkor a külföldi tőkéshez, a befektető tőkéshez érkezett forintban, mint tőke járadék.

Ha felvett kölcsön volt, akkor a kölcsön adóhoz, a hitelezőhöz érkezett mint adósság törlesztés, és kamat, - persze forint formájában.

Természetesen a külföldieknek nem kellett ez a forint, hanem elmentek a Nemzeti Bankba, és erről a bizonyos eredetileg 20 milliárd dolláros deviza-számláról szépen leemelték az itteni profitjuknak megfelelő devizát, - és azt kivitték az országból."

(Megjegyzés: Tehát így került vissza ez a 20 milliárd dollár, melyet a Magyar Nép a termelői vagyonáért kapott, - így került vissza a Külföldi Bankárvilágba, - úgy, hogy lényegében ebből a pénzből a Magyar Népnek nem jutott egy fillért sem. És, hogy ezt a kifosztó tranzakciót hogyan is oldották meg véglegesen az MNB fifikás bankárai?Hát a következő módon):

"A forint pedig így szépen visszakerült a Nemzeti Bankhoz. Na, most ez azért jó sok pénz volt. De mit csinált, a Nemzetközi Pénzvilágnak ez a cselédje, a Magyar Nemzeti Bank - mit csinált ezzel a forinttal?

Hát nem engedte meg, hogy a Magyar Gazdaság működtetésében továbbra is részt vegyen, hanem azt tette vele, hogy különböző technikákkal elinflálta! - Gondoljuk csak meg, hogy amikor a nagy a termelői vagyon nagy eladása folyamatban volt, az infláció 20%-ra rúgott, de fölment 25%-ra, 30-ra, sőt volt olyan év, hogy 35%-os volt az infláció. Vagyis az általa levegőből előállított pénzt, elpárologtatta infláció formájában. Amit pedig nem tudott inflációval megsemmisíteni, szét olvasztani, azt különböző sterilizációs technikákkal kivonta a forgalomból, s visszaküldte a levegőbe, ahonnan Ő ezt a forintot előállította."

(Ezért nevezzük ezt a forintot játékpénznek, mert mindössze csak azt a célt szolgálta, hogy általa elvegyék a magyaroktól még azokat a javaikat is, amelyek a Nagy Privatizáció után megmaradtak. - a szerk.: Fort András)

"Tehát lényegében a Magyar Nép, átadta a termelői vagyonát a Nemzetközi Pénzvilágnak!

Annak a Nemzetközi Pénzvilágnak, amelyet a szupergazdag bankárcsaládok alkotnak, s akiknek a törzsvagyona ma 300 trillió dollár, - a trillió, az ezer milliárd. Ezen családok tulajdonát képezi a világot meghatározó 500 nagy multinacionális cég, melyeknek ők a részvénytulajdonosai.

Ezeket a családokat gazdagította tehát az elszegényített és kifosztott Magyar Nép..."

Fosztogatók III. - Pénzügyi léhűtők szuper fizetésért

„És a Népnek fogalma sincs arról, hogy azok, akik állandóan kirabolják, leszívják, azok a Nemzeti Bank vezérkarában ülnek...”

Dr. Drábik János előadásának írott változata, a helyszínen felvett hanganyag alapján. Harmadik rész.

„Nos, ezek a szupergazdag Bankárcsaládok - a különböző befektetési intézményeken keresztül, és a kereskedelmi bankokon keresztül - szedik be ezt a pénzt.

Tehát a Magyar Nép elveszítette a termelő vagyonát, és ez a vagyon, ezeknek a Szuper Gazdag Bankárcsaládoknak a részvény vagyonába lett beolvasztva.

És a nép, ezek után egy kis idő múlva elveszítette azt a valódi értéket hordozó devizát is, amit ezért a vagyonért mégis csak megkapott. Az egy ötödét megkapta, de azt is elveszítette.

De azt a pénzt is elveszítette, amit ennek a devizának a megkettőzésével előállított (a 20 milliárd dollárnak megfelelő játékforintot), amit a levegőből előállított ez a Cseléd Intézmény - a Nemzeti Bank -, az ország igazi kormánya, - amelynek olyan hazaáruló vezetője van, mint Simor András. És, hogy miért hazaáruló? Mert most is azt mondja, hogy még további 2500 milliárdot kell kivonni az országból azért, hogy ez a Nemzetközi Pénzvilág változatlan mértékben jusson hozzá a profitjához!

Mert a megszorításoknak, és ennek az egész fosztogatásnak semmi értelme nincsen!

Bár ezzel nem akarom a Másodlagos Kormánynak, a Látszólagos Kormánynak, a Színjáték Kormánynak a szerepét csökkenteni! Csak azt akarom hangsúlyozni, hogy az a Kormány, amit mi kormánynak nevezünk az egy másodlagos! Szekunder. Csak fiskális hatásköre van. Úgymint adót szedhet be, költségvetést készít, stb.

De az igazi döntéseket, a Monetáris Hatalom birtokosai hozzák. Pénzkibocsátás, pénzbevonás, kamatszabályozás, árfolyam szabályozás, és így tovább. Hitelezési rendszer, - ez mind, mind, nem a látszólagos kormány, Gyurcsányék kezében, hanem az igazi kormány, a Nemzeti Bank kezében van!

A hazaáruló Simor AndrásAmelynek semmilyen politikai felelőssége nincsen! És ez az a hely, ahol közpénzből, közállásban, olyan fizetése van valakinek, mint Simor Andrásnak - 7 millió 400 ezer forint a havi fizetése! Nem beszélve, a többi körülötte lévő léhűtőről, mint pl. Király Júlia, meg a többiek, akik szintén majd ennyit keresnek, bár nem pontosan ennyit, valamivel kevesebbet.

Azért mondom, hogy léhűtők, mert semmiféle haszna nincs a munkájuknak! Csak kára! Csak kára! Hiszen ettől ment tönkre az ország! És a Népnek fogalma sincs arról, hogy azok, akik állandóan kirabolják, leszívják, azok a Nemzeti Bank vezérkarában ülnek.

Akiket persze Baselből irányítanak, a Bank of Internatoinal Sentlement székházából, - meg most már Frankfurtból, az European Central Bank - Európai Központi Bankból.

És természetesen a Nemzetközi Pénzvilág Vatikánjából, a City of London-ból, - ami persze nem azonos Londonnal, - hanem azon belül, tulajdonképpen egy elkülönülő Állam - saját közigazgatással, saját rendőrséggel, és így tovább. Ugyanolyan külön álló egység, mint mondjuk Rómában a Katolikus egyház központja, a Vatikán. De ez a pénz egyházának központja.

Na, most, mi történt tehát azzal a bizonyos 20 milliárd dollárral, amelyet az eladott Nemzeti Vagyonért kapott az ország?

Az történt, hogy a Nemzeti Bank - különböző technikákkal - visszajutatta azoknak a küföldi pénzoligarcháknak, akik a Nemzettől megszerzett termelői vagyonért, ezt a pénzt mint vételárat adták.

De ennek fejében a Magyar Népnek, a Nemzeti Bank játékpénzt állított elő, vagyis a Forintot. De ezt a játékpénzt sem hagyta működni, hanem kivonta.

Most ennek eredményeként ma ott tartunk, 2008-ban, hogy a Magyar Nemzetgazdaságot működtető pénzmennyiség az a Nemzeti Összterméknek a 40%-a. Ezt csak akkor tudják megítélni Önök, hogy ez micsoda egy aljas, gyalázatos bűncselekmény a Magyar Nép ellen, ha tudomásul veszik, hogy az összes többi országban az a pénzmennyiség, amellyel a gazdaságot működtetik, az 200, vagy 220%! Tehát Lengyelország, Szlovákia, Csehország, Szlovénia, Románia, - és az Európai Unió összes államában 200%, vagy afölött van!

Magyarországon pedig a Nemzeti Bank gyalázatos monetáris politikája révén, ez mindössze a Nemzeti Összterméknek a 40%-a! Ami azt jelenti, (ugye a Nemzeti Össztermék az most 25 ezer milliárd forint), hogy jelenleg a Nemzetgazdaság egészét működtető pénz, az mindössze csupán 10 ezer milliárd forint!

Ez persze nincs mind papírformában, mert hiszen ugye ma már a pénz jelentős része, csak elektronikus jel formájában létezik...”

Folytatása következik.

FOSZTOGATÓK IV.

Tehát ez az uzsorás banda, - amelynek nincs bőr a pofáján, - képes szorongatni egy népet, - amelyről már több bőrt lehúzott, s ezt még mindig tovább csinálja! - És ezt a politikát hajtja végre, elsősorban a Nemzeti Bank, - amely az ország elsődleges kormánya. Még egyszer ki kell hangsúlyoznom. Mert ugye itt is az a csel, hogy minden másnak látszik, mint amilyen valójában.

POFÁTLAN, ÖNZŐ, UZSORÁS - NEMZETKÖZI BANKÁRKASZT
A LAKÁSAINK, A HÁZAINK, A FÖLDJEINK - KELLENEK NEKIK!
A RIPACSOK MÖGÉ BÚJNAK...

Dr.Drábik János előadásának írott változata, a helyszínen felvett hanganyag alapján

Negyedik rész

...'Tehát ez az uzsorás banda, - amelynek nincs bőr a pofáján, - képes szorongatni egy népet, - amelyről már több bőrt lehúzott, s ezt még mindig tovább csinálja! - És ezt a politikát hajtja végre, elsősorban a Nemzeti Bank, - amely az ország elsődleges kormánya. Még egyszer ki kell hangsúlyoznom. Mert ugye itt is az a csel, hogy minden másnak látszik, mint amilyen valójában. Úgy tűnik, mintha a Kormány kormányozna. De nem! >> ...nekünk magyaroknak nettó 4500 milliárd forintba kerül minden évben az Európai Unió, - a Nemzetközi Pénzvilágnak ez a gyalázatos intézménye. Mely kártékony! És semmi hasznot nem hozott a Magyar Népnek! Viszont rengeteg pénzbe kerül!...'


...'Így tehát a Pénzügyi Rendszer rettenetesen le van szűkítve, és fojtogatja a magyar gazdaságot! Ennek az a következménye, hogy a magyar állampolgárok, a magyar kis és közepes vállalkozások köztük a mezőgazdaságban dolgozó magyar vállalkozók,- fuldokolnak. Fuldokolnak a pénzhiánytól, - fuldokolnak a forgóeszköz hiányától. És gyorsított ütemben mennek csődbe!

És hogy mi ennek az oka? Vagy ki ennek az oka?

Az ok; az Uzsorás Nemzetközi Bankárkaszt, - amely a gazdagodási igényének nincs határa. Határtalan! És a pofátlanságának és az önzésének sincs határa!
Nos ez a Nemzetközi Bankárkaszt, így tudja elérni azt, - hogy az a magyar föld, amit még meg akar szerezni, - azt egyrészt eladják, másrészt nagyon olcsón adják el! Mert hát kis pénzből, kevés jut egy hektárra.

Ugyanilyen módon tudják kikényszeríteni azoknak a lakóingatanoknak a megszerzését, amelyekben kis nyugdíjasok laknak. - Hiszen, ha azokat mind tovább terhelik, - azokat mind kénytelenek lesznek elkótyavetyélni.

Tehát; Meg akarják szerezni a termőföldet,... a lakóingatlanokat, és természetesen még rá akarják szorítani az államot, hogy azt a maradék 20%ot is eladja, és olcsón adja el.

Tehát ez az uzsorás banda, - amelynek nincs bőr a pofáján, - képes szorongatni egy népet, - amelyről már több bőrt lehúzott, s ezt még mindig tovább csinálja! -

És ezt a politikát hajtja végre, elsősorban a Nemzeti Bank, - amely az ország elsődleges kormánya. Még egyszer ki kell hangsúlyoznom. Mert ugye itt is az a csel, hogy minden másnak látszik, mint amilyen valójában. Úgy tűnik, mintha a Kormány kormányozna. De nem!

Mert ezt az országot, a Nemzetközi Pénzvilág kormányozza, melynek első számú ügynöke itt, - a helytartója, - a rezidense; az Magyar Nemzeti Bank vezetése.

És csak a második számú rezidens kormányzata az; amit mi egyébként Kormánynak nevezünk.

Most erre mondhatják önök, hogy igen, igen, - de most már Brüsszelből jön pénz.

Na most,... jól figyeljenek!

Amíg ez a szisztéma van, Brüsszelből egy fillér se jöhet! Értsék meg, hogy miért nem:
Azért nem jöhet egy fillér sem, - mert itt is egy hatalmas csalás történik, a Magyar Nemzet kárára.

De nézzük meg a tényszámokat 2006-ban! 2006-ban bejött az országba Brüsszelből, 1000 milliárd forintnak megfelelő Euro. Én bizony nem mondom ezt támogatásnak, mert pontosan ki van számolva, (szakemberek egész gárdája számolta ki,) - és bárkivel hajlandó vagyok leülni, hogy megvédjem ezt a számot. Mert meg is vannak már, az ezt megtámogató adatok is:
Arról van tehát szó, hogy nekünk magyaroknak nettó 4500 milliárd forintba kerül minden évben az Európai Unió, - a Nemzetközi Pénzvilágnak ez a gyalázatos intézménye. Mely kártékony! És semmi hasznot nem hozott a Magyar Népnek! Viszont rengeteg pénzbe kerül!

Azok a látszólagos előnyök, hogy jaj könnyebb az utazás, ezekhez sokkal olcsóbban és sokkal egyszerűbben is hozzá lehetett volna jutni.

Az Európai Unióra azért van szüksége a Nemzetközi Bankárkasztnak, - a világuralmat megszerzett Nemzetközi Bankárkasztnak, - mert így tudja a legolcsóbban, a népek félrevezetésével felszámolni a nemzetállamok utolsó védőbástyáit.

A nemzetállamokat, egy olyan nemzetek feletti antidemokratikus struktúrába kényszeríti be, ahol az összes lényeges hatáskör átkerül, - a politikai felelősséggel nem terhelt, - meg nem választott, bürokraták kezébe. Akik kizárólag a Nemzetközi Bankároknak tartoznak beszámolással.

Ezen Bankárok pedig, - a szabadkőműves társaságokon keresztül, ilyen olyan titkos szerveződésekkel, - mint például; az European Round Table Bussines Man, - és egyebeken, keresztül irányítják ezeket a Bürokratákat.

Na most: Hogy is van az, hogy egy fillért sem kaphatunk vissza? Tehát itt arról van szó, hogy, amit támogatásnak neveznek, az is egy csalás! Vissza kaphatunk, - nagy nagy megkötöttséggel, pályázatokkal, megszorításokkal, s azzal, hogy mindenféle bürokraták, mindenféle hülyeségeket előírnak... vissza szerezhetünk némi pénzt...'

Folytatása következik:

A NEMZETKÖZI PÉNZVILÁG NEM ISMER KÖNYÖRÜLETET ... - GYAKORLATILAG EGY FILLÉRT SEM KAPHAT AZ ORSZÁG BRÜSSZELBŐL.

(Fort András, Szabad Riport Tudósító Iroda)

FOSZTOGATÓK V. - A NEMZETKÖZI PÉNZVILÁG NEM ISMER KÖNYÖRÜLETET!

GYAKORLATILAG EGY FILLÉRT SEM KAPHAT AZ ORSZÁG BRÜSSZELBŐL.

A NEMZETKÖZI PÉNZVILÁG NEM ISMER KÖNYÖRÜLETET!

ELLENT KELL ÁLLNI! - DE NEM ELÉG TÜNTETNI ÉS ZÁSZLÓT LENEGETNI.

Dr.Drábik János előadásának írott változata, a helyszínen felvett hanganyag alapján
- Ötödik rész -

"Mit kapott a Magyar Nép Brüsszelből? Semmit!

És ez most tényszám. Mert 1000 milliárd forintnyi deviza érkezett, - és ebből a devizából nem látott semmit, csak a külföldiek... >> Ugyanez történt 2007-ben. Azzal a különbséggel, hogy akkor több ment ki az országból, - akkor 9 milliárd netto, - 9 milliárd euro netto ment ki az országból... >> És minden bizonnyal arra számíthatunk, hogy az idén is egy hasonló összeg fog kimenni az országból. Ez azért volt ényeges, hogy lássuk, hogy a Nemzetközi Pénzvilág nem ismer könyörületet, uzsorás pénzéhségének nincs határa, önzésének nincs korláta! - Egy ilyen pofátlan bandának ellent kell állni! - És ehhez nem elég tüntetni menni, és zászlót lengetni..."

"Még egyszer mondom; - gyakorlatilag egy fillért sem kaphat az ország Brüsszelből. Mert nézzék meg, hogy mi történt 2006-ban, 2007-ben, és ez fog történni az idén is.

A nemrégiben beköszöntött pénzügyi válság csak súlyosbítja a helyzetet. Az IMF - Nemzetközi Valuta Alap, - látszólagos pénzügyi segítsége még nagyobb adósságba taszítja az országot. Mert azt a 10, egyesek szerint 12 milliárd dollár, amit Magyarország kap az IMF-től, - azt Kovács Árpád, az Állami Számvevőszék elnöke szerint, az adósságállomány csökkentésére kell fordítani. Csakhogy ennek a mentőövnek nevezett uzsora kölcsönnek a kamatai még súlyosabbá teszik az ország adóssághelyzetét.

És a Nép ebből a pénzből sem kap semmit. És nemcsak, hogy nem kap semmit, hanem ennek kamait is Ő fizeti vissza. A 13. havi nyugdíjából, a befagyasztott, súlyos adókkal terhelt béréből, és még számtalan sarcból... - a szerk.)

Tehát az a pénz, amit kínkeservesen vissza pályázhatnak, magyarok, - és ideérkezik az országba, mint ahogy ide érkezett 2006-ban, 1000 milliárd forintnak megfelelő deviza, - ez megint csak landol, a Nemzeti Bank, vagyis az Uzsorás Nemzetközi Bankárkaszt magyarországi rezidens intézményénél vezetett deviza számlán, és ott megáll. Egy darabig. - De utána visszamegy a Nemzetközi Pénzpiacra, - tehát visszamegy a Nemzetközi Pénzpiac szereplőihez.

(És ez fog történni most, ezzel a 12 milliárd dollárral is! - a szerk.)

Tehát mit kap a Magyar Állam? A Magyar Állam megint a levegőből előállított játékpénzt, a forintot kapja. Ez a forint megteszi a maga körforgását a nemzetgazdaságban, és utána, mint mondom; profit, tőke járadék, - kamat, adósságszolgálat formájában a külföldiekhez kerül, akiknek ez nem kell, - elmennek a Nemzeti Banknál számukra megtartott devizához, ott becserélik euróra, és kiviszik az országból.

És a forint, amit a Nemzeti Bank a levegőből állított elő, hogy megkettőzze ezt a pénzt, ugye, - azt a Nemzeti Bank visszaküldi oda, ahonnan előállította, - vagyis emissziós jogánál fogva kivonja a forgalomból. Megsemmisíti, visszaküldi a levegőbe.

Mit kapott a Magyar Nép Brüsszelből? Semmit! És ez most tényszám. Mert 1000 milliárd forintnyi deviza érkezett, - és ebből a devizából nem látott semmit, csak a külföldiek.

Az ennek megkettőzése révén előállított forint pedig nem maradt az országban, hogy legalább növelje azt a monetáris bázist, amivel a gazdaság működik, - hanem ki lett vonva, meg lett semmisítve, vissza lett küldve a levegőbe. És ma is maradt a monetáris bázis, a Nemzeti Összterméknek a 40%-a.

(Az utóbbi években a Nemzeti Bank rendszeresen alkalmazott módszere ez... - a szerk.)

Ugyanez történt 2007-ben. Azzal a különbséggel, hogy akkor több ment ki az országból, - akkor 9 milliárd netto, - 9 milliárd euro netto ment ki az országból.

(Nem lehet hát csodálkozni azon, hogy a Gyurcsány bábkormány ily körömszakadtáig védte, és védi ezt a fosztogató rendszert, - ha ekkora elrabolt összegekről van szó... - a szerk.)

És minden bizonnyal arra számíthatunk, hogy az idén is egy hasonló összeg fog kimenni az országból. Ez azért volt ényeges, hogy lássuk, hogy a Nemzetközi Pénzvilág nem ismer könyörületet, uzsorás pénzéhségének nincs határa, önzésének nincs korláta!

Egy ilyen pofátlan bandának ellent kell állni! -

És ehhez nem elég tüntetni menni, és zászlót lengetni.

Na, de mit is kell csinálni? Sok mindent lehet csinálni, de az egyik legértékesebb javaslatot, az általunk nagyon tisztelt, rendkívül okos, és rendkívül tisztességes ember, Síklaky István, - aki egyébként szakmáját tekintve tudós közgazdász volt, - dolgozta ki.

Na most többféle mód van arra, hogy miképpen lehet ez ellen a szisztematikus fosztogatás ellen védekezni. Az övé, Síklakyé, az egyik használható módszer.

De megjegyzem, hogy olyan közgazdászok, mint Bogár László, és Csath Magdolna, vagy Varga István, - aki ugyan nem közgazdász, de lényegében mindannyiunk felett áll, az óriási tudása, és pénzügyi szakismeretei révén, mint sikeres vállalkozó, - tehát ők is és mások is, - kidolgoztak még olyan lehetséges védekezési módszereket, - amelyek számunkra a megoldást, és az élettel teli jövőt jelenthetik..."

Folytatása következik:

AZ ELLENÁLLÁS. - NEMET IS LEHET MONDANI! - HOGY LEHET VÉDEKEZNI A SZISZTEMATIKUS FOSZTOGATÁS ELLEN? - AZ ADÓSSÁG ELENGEDÉS FORGATÓKÖNYVE - A LENGYELEKNEK SIKERÜLT...

FOSZTOGATÓK VI. - Fölállni és nemet mondani!

HOGY LEHET VÉDEKEZNI A SZISZTEMATIKUS FOSZTOGATÁS ELLEN?

FÖLÁLLNI ÉS NEMET MONDANI!

AZ ADÓSSÁG ELENGEDÉS FORGATÓKÖNYVE - A LENGYELEKNEK SIKERÜLT...

Dr.Drábik János előadásának írott változata, a helyszínen felvett hanganyag alapján

- Hatodik rész -

"Lengyelország sokkal jobban el volt adósodva, mint Magyarország! - De a lengyelek, a kezdettől fogva követelték ennek az adósságnak az elengedését! És több menetben, végül is sikerült ezt az adósságot így, vagy úgy, de elengedtetniük. Vagy leírták, vagy átütemezték, de valamilyen módon megszabadultak tőle... >> Argentína, miután megszabadult ettől az elképesztő pénzügyi tehertől, - bizonyos mértékű növekedési pályára lépett. Az ipar föllélegzett, elkezdett növekedni, rengeteg ember talált munkát, az argentin pénz megerősödött, és egyáltalán Argentína elkezdett megint NORMÁLISAN MŰKÖDNI!... >> Tehát nem igaz az, hogy nem lehet fölállni és nem lehet nemet mondani! Ez egyszerűen nem igaz..."

A fent említett szakemberek javaslatai, bizonyos szempontból túl mennek Síklaky István gondolatain.

De előbb nézzük, mit mondott Síklaky István? Ő egy egész adósság elengedési forgatókönyvet dolgozott ki, melyet bátran vállalni kell.

De ez nem egy egyedi dolog! Más is megtette már, és sikerrel járt. Mint például a lengyelek! És nemcsak ők. De most azért mondom a lengyeleket, mert Lengyelország sokkal jobban el volt adósodva, mint Magyarország! - De a lengyelek, a kezdettől fogva követelték ennek az adósságnak az elengedését! És több menetben, végül is sikerült ezt az adósságot így, vagy úgy, de elengedtetniük. Vagy leírták, vagy átütemezték, de valamilyen módon megszabadultak tőle.

És arra is van példa, hogyha egy országnak olyan döntéshozói vannak, akik ténylegesen képviselik a Nép érdekeit, - és nemcsak mindenféle "nyálas, demokratikus szóömlenyeket" hajtogatnak, - hanem valóban a saját népüket szolgálják, - akkor azok megoldást találhatnak az ország bajaira.

Mint például Nestor Kirchner, Argentína elnöke. Amikor 2000-ben már harmadszor került az Argentin állam államcsődbe, - akkor azt mondta, hogy: nem fizetünk!

Na és mi lett? Mi lett, hogy nem fizettek? - Az lett, hogy egy éven belül, a 103 milliárd dollár adósságból 65 milliárdot leírtak. Kész!

Nos, az most már nyilvánvaló, hogy a Nemzetközi Pénzvilágnak, a legpofátlanabb intézménye, a Nemzetközi Valutaalap. Mely bizonyos dolgainak nagyon is érdemes utána nézni, - éspedig annak, hogy az utóbbi években mit is csinált Magyarországon?! Például, amikor a "szakembereik" tavaly, 2007 májusban itt jártak Magyarországon, azt hagyták meg az itteni helytartóiknak, és rezidenseiknek, hogy; "Most kell lenyomni a Magyar Nép torkán az Egészségügy privatizálását. Ők írták ezt le! El lehet olvasni az interneten. Menjenek be a Nemzeti Bank honlapjára, és nézzék meg! - Ott van!

Na most. Visszatérve Argentínára. Hogy Argentína megszabaduljon ettől a vérszopó pofátlan intézménytől, a Nemzetközi Valutaalaptól, - fizetett egy bizonyos összeget, - adott neki 17 milliárdot. - Viszont a többi hitelezőnek meg azt mondta; "Uraim, majd húsz év múlva!" Kész!

És mi történt? Az történt, - hogy Argentína, miután megszabadult ettől az elképesztő pénzügyi tehertől, - bizonyos mértékű növekedési pályára lépett. Az ipar föllélegzett, elkezdett növekedni, csökkent a munkanélküliség, rengeteg ember talált munkát, az argentin pénz megerősödött, és egyáltalán Argentína elkezdett megint NORMÁLISAN MŰKÖDNI!

És vajon bekövetkezett-e az, amit ilyenkor szoktak mondani a gyáva csúszó-mászó cselédek? "Jaj, hogy akkor ez a kegyetlen pénz oligarchia majd lelő minket!" Nos, ez nem következett be. - Nem lőtték le Nestor Kicrhnert. Szépen kitöltötte a hivatali idejét, - és miután lejárt a hivatali ideje, most a felesége, Argentína elnöke.

Tehát nem igaz az, hogy nem lehet fölállni és nem lehet nemet mondani! Ez egyszerűen nem igaz.

Folytatása következik:

A PÉNZVILÁG ÓRIÁSI HADISARCA A HIDEGHÁBORÚS VERESÉGÉRT - A SZABAD RABLÁS, ÉS FOSZTOGATÁS HAZAI RÉSZESEI - HONNAN VAN NÉHÁNY "MAGYARNAK" CSAK SVÁJCBAN 1000 MILLIÁRDJA?

FOSZTOGATÓK VII.

PÉNZÜGYI TRIANON -

A PÉNZVILÁG ÓRIÁSI HADISARCA A HIDEGHÁBORÚS VERESÉGÉRT

A FOSZTOGATÁS HAZAI RÉSZESEI

HONNAN VAN NÉHÁNY "MAGYARNAK" CSAK SVÁJCBAN 1000 MILLIÁRDJA?

Dr.Drábik János előadásának írott változata, a helyszínen felvett hanganyag alapján
- Hetedik rész -

HÁT HONNAN VAN ITT "MAGYAROKNAK", PÉLDÁUL CSAK SVÁJCBAN 1000 MILLIÁRDJA?... A Nemzetközi Pénzvilág tudta, hogy itt nagy változások lesznek, hiszen Ő írányította, Ő volt a haszonélvezője ennek az egésznek. Ő VOLT A HIDEGHÁBORÚ GYŐZTESE, - ÉS ÓRIÁSI GYŐZELMI HADISARCOT SZEDETT!..." (A szerkesztőség megjegyzése; Ez kísérteiesen hasonlít Trianonra. Egy második, - egy "PÉNZÜGYI TRIANON".)...

"De visszatérve a lengyelekre; - ők rendkívül sokszor bíztatták a magyarokat, hogy: "ne tegyétek ezt, ez nem lesz jó, kövessétek a mi példánkat!" - Ám az ország akkori vezetői erre nem voltak hajlandók. - És itt felmerül a kérdés, hogy vajon miért nem? Miért nem voltak hajlandók követni a lengyel példát? Miért nem akarták, hogy a hitelezők elengedjék Magyarországnak a hihetetlen uzsorakamatokkal megterhelt irreálisan magas adósság állományát?

És nemcsak a lengyel példát nem követték. Mert konkrétan azt is tudom, hogy Amerikából is érkeztek olyan javaslatok, - a Rendszerváltás egész elején, - hogy segítenek elrendezni ezt a szörnyű adósság problémát. (Mint már említettem; kaptunk 1 milliárdot, visszafizettünk 11 milliárd dollár kamatot, s maradt még 22 milliárd.) - Hiszen ez egy eleve csalás! Egy csalást kellett volna leállítani, - ám az ország akkori vezetése erre nem volt hajlandó. A magyar technokrata réteg, szinte udvariatlanul, és szemtelenül kikérte magának ezt a javaslatot, - sőt az is elhangzott; "HA BELEDÖGLÜNK, AKKOR IS FIZETÜNK!" -

De most nem akarom megmondani, hogy ezt ki mondta, - mert most már megtért. Most már rendes... de akkor még ilyen hülyeségeket mondott. - Magas beosztásban...

És akkor egyszerűen, szinte kidobták az amerikaikat! Erre azok persze visszamentek. Megsértődtek.

És megmondom őszintén, hogy sokáig föl nem tudtam fogni, hogy a miért csinálták ezt? Nem értettem! Mi van emögött? - Akkor esett le a tantusz, amikor a jelenegi miniszterelnök, már a második Gyurcsány kormány idején, tett egy javaslatot: "Hogy a külföldön elhelyezett ilyen-olyan illegális pénzek, 10%-ért, - amnesztiát kaphassanak, a pénzek tulajdonosai" (bitorlói - a szerk.)

TEHÁT VALAKI BEFIZET EGY 10%-OS AMNESZTIA ADÓT, - ÉS AKKOR EZ AZ ILLEGÁLIS PÉNZ, MINT MÁR LEGÁLIS PÉNZ, - VISSZAJÖHET AZ ORSZÁGBA!
Na most a Népszabadságból tudtam meg, hogy ez az összeg egyedül Svájc vonatkozásában; 1000 MILLIÁRDOT tesz ki! Tehát egy jó nagy summáról van szó! (A gazemberek mindig elárulják magukat, csak oda kell rájuk figyelni! - a szerk.)

És akkor csak fölmerül az emberben a kérdés; HÁT HONNAN VAN ITT "MAGYAROKNAK", PÉLDÁUL CSAK SVÁJCBAN 1000 MILLIÁRDJA? És, amit nagyon akar a Gyurcsány legálisan visszahozni!

Nos, honnan van ez a pénz? - Természetesen adódik is a válasz, - angol kifejezéssel élve -, ez csakis; Kick back - lehet. A Kick back, az egy olyan összeg, - amit, hogyha valaki nagyon jó üzletet csinál, akkor egy részét, - annak, aki ehhez az üzlethez hozzásegítette, annak odaadja, - ahhoz eljuttatja."

HALLGATÓI KÖZBESZÓLÁS: " Ez a sikerdíj!"

DRÁBIK: "Nem! A sikerdíj az legálisnak számít, ez meg, - a Kick back - illegális! Tehát ez egy nagy különbség.
A Nemzetközi Pénzvilág tudta, hogy itt nagy változások lesznek, hiszen Ő írányította, Ő volt a haszonélvezője ennek az egésznek. Ő VOLT A HIDEGHÁBORÚ GYŐZTESE, - ÉS ÓRIÁSI GYŐZELMI HADISARCOT SZEDETT!

(A szerkesztőség megjegyzése; Ez kísérteiesen hasonlít Trianonra. Egy második, - egy "PÉNZÜGYI TRIANON".)

Nos, ennek elkerülésére is lett volna lehetőség. Mint már mondtam, még a külföld is, például az amerikaiak is segítettek volna ebben.

A Nemzetközi Pénzvilágnak, még a rendszerváltás elején, mint jövendőbeli tulajdonosnak, az nem volt érdeke, hogy itt minden összeomoljon. Csak az, hogy egyszerűen szanálódjon, lepusztuljon - hogy ezáltal minél olcsóbban az Ő kezébe, külföldi kézbe kerülhessenek az ország javai.

De még mindig nem voltak biztosak a győzelmükben, hiszen nagyon is tisztában voltak azzal, hogy csalnak, és tartottak attól, hogy az adós államok nemet mondanak az uzsora pénzek visszafizetésére. (Mint ahogy a lengyelek ezt meg is tették.) - És mivel a bankjaik már amúgy is leszívták magukat, - még egyszer mondom; 1 milliárdért 11 milliárd kamat, és még maradt 22 milliárd, - nagyon komolyan számoltak azzal a lehetőséggel, hogy az adósságállomány megmaradt részének leírását kérni fogja Magyarország. És a bankok bele is mentek volna ebbe. - Hisz nem az összeomlás az érdekük, hanem a hódítás.

És, hogy milyen komolyan számoltak ezzel a lehetőséggel, arra az a bizonyíték, hogy; olyan törvényeket hozattak a törvényhozással -például az Egyesült Államokban, Japánban és Németországban - hogy a bankok, az így elszenvedett idézőjelben veszteségeiket leírhatták az adójukból. Vagyis tulajdonképpen átháríthatták az ottani Államra.

Igen ám, de a magyarok ezzel a lehetőséggel mégsem éltek. Hát vajon miért? Még egyszer mondom; törtem a fejem, de nem tudtam fölfogni, hogy a magyarok miért nem kérik ennek a pénzügyi csalásból adódó irreálisan magas kamatadósságnak a leírását, elengedését? Magyarok? Mármint a "magyarok" alatt a párt-állami rendszerből, s az akkori nómenklatúrából átöröklött pénzügyi technokrata réteget kell most értenünk..."

Folytatása következik:

"KICK BACK"; HÁLA A "TALÁLT" PÉNZEKÉRT - MALAYSIA, SINGAPORE PÉLDÁJA - MIN. 3 ÉVRE FELFÜGGESZTENI A SZABAD RABLÁST, - A TŐKE ÉS A VALUTA PIAC ÁLLAMI ELLENŐRZÉSE - ADÓSSÁG FIZETÉSI MORATÓRIUM - AZ MNB 17 MILLIÁRD EURÓS VALUTATARTALÉKA A MAGYAR NEMZET TULAJDONA!

FOSZTOGATÓK VIII.-AZ MNB 17 MILLIÁRD EURO VALUTATARTALÉKA, A MAGYAR NEMZET TULAJDONA

ADÓSSÁG FIZETÉSI MORATÓRIUM

AZ MNB 17 MILLIÁRD EURÓS VALUTA TARTALÉKA, A MAGYAR NEMZET TULAJDONA!

VISSZA A NEMZETI BANKOT AZ ÁLLAM KEZÉBE! - A TŐKE ÉS A VALUTA PIAC ÁLLAMI ELLENŐRZÉSE

Dr.Drábik János előadásának írott változata, a helyszínen felvett hang anyag alapján

- Nyolcadik rész -

"De meg kell jegyezni, hogy itthon is van az országnak, éspedig igen jelentős valuta tartaléka. A NEMZETI BANK SZÁMLÁJÁN 17 MILLIÁRD EURO VAN. Jogilag ez a pénz ugye a Nemzeti Banké. De kié a Nemzeti Bank? Ennek pedig kizárólag egy tulajdonosa van. Éspedig, a Magyar Állam. Ki a Magyar Állam? A Magyar Országgyűlés, és a kormány. >> Kié a Magyar Állam? A Magyar Nemzeté. >> Vagyis tulajdonképpen ez a pénz, EZ A 17 MILLIÁRD EURO, EZ A MAGYAR NEMZETÉ. AZ ÖNÖKÉ!" >> (És az Öné is, kedves olvasó! - a szerk.) >>

"...Tehát felvetődik a kérdés, hogy miért? Miért van az, hogy ez a szerencsétlen ország, így nyögi ezt az elképesztő, és aljas adósság terhet? Miért nem kéri az ennek a pénzügyi csalásból adódó irreálisan magas kamat adósságnak a leírását, elengedését?

Hát azért, mert a párt-állami rendszerből átöröklött pénzügyi technokrata réteg jól keresett ezen! És a bankoknak, s a hitelezőknek ez lényegében talált pénz volt. Hiszen ők magukban, leírták már ezt az adósságot, - de a "magyar" pénzügyi technokrata réteg jóvoltából mégis megkapták.

És, ha valaki ekkora nagyság rendben jut talált pénzhez, - hát miért legyen hálátlan? Hiszen itt is vannak íratlan szabályok. Amelyeket sokkal jobban be kell tartani, mint az írottakat.
Hálásnak kellett tehát lenniük a hitelezőknek, a bankoknak - a "magyar" pénzügyi technokrata réteg felé, - és valószínű, hogy innen van az a horribilis 1000 milliárd forintnyi összeg a svájci bankokban, melyeket ez a réteg menekített ki oda.

De ez egy feltételezés, - és még van néhány más feltételezésem is, de ezeket most nem mondom el."

(Nemsokára eljön az az idő, amikor ezekre a sötét ügyekre fény derül, - és ennek a példátlan fosztogatásnak a hazai elősegítőit, és részeseit számon kéri majd a Nemzet Bírósága. - a szerk.)

"Nos, de hogyan tovább? Hogyan kell kikeverednie az országnak, ebből a szörnyű adósság csapdából? - Síklaky eleve abból indult ki, hogy követni kell azoknak az államoknak a példáját, melyek sikeresen megtették már ezt. Tessék követni, Argentínának, Lengyelországnak, vagy Malaysia-nak, és Singapore-nak a példáját!

Singapore-nak sikerült...

Tehát Síklaky abból indult ki, hogy az adósság csapdából való kikerüléshez a kormánynak, - persze egy olyan kormánynak, amely tényleg egy ilyen Nestor Kirchnernek megfelelő magyar hazafiakból áll, - vagy mondjuk egy lengyel hazafiakból álló lengyel kormányhoz hasonló magyar kormánynak, - ha lenne ilyen, - akkor tehát annak az a feladata, hogy a KÜL- ÉS A BELFÖLDI ADÓSSÁG SZOLGÁLATOT, LEGALÁBB 3 ÉVRE FELFÜGGESSZE! - Azt mondja hogy; 3 ÉVIG NEM FIZETEK!

És egyidejűleg kidolgozott állam gazdálkodási tervet terjeszt a hitelezők elé. - Ebben kimutatja, hogy VAGYON RENDEZÉSSEL, az indokolatlan import megfékezésével, A TŐKE ÉS A VALUTA PIAC KORMÁNY ELLENŐRZÉS ALÁ VONÁSÁVAL, lényegében tehát az infláció megállításával, a munka helyek megvédésével, és a megszűnt munka helyek helyreállításával működteti tovább az országot, - miközben ezeket a rablási folyamatokat, 3 évre fölfüggeszti."

(A szerkesztőségnek ennél keményebb elvárásai vannak: Nemcsak felfüggeszteni kell az adósság visszafizetését, - hanem el is kell számolni vele. - És kártérítést követelni azokért az összegekért, amelyeket jogtalanul, a pénzügyi csalásból adódóan vettek el a Magyar Néptől.)

"Ezalatt a 3 év alatt viszont, A FINANSZÍROZÁST A KORMÁNY VISSZAVESZI a Nemzeti Banktól - hiszen a nemzeti banki törvény, - feles törvény, - egyik óráról a másikra, meg lehet változtatni.

Mint már mondtam; ennek a törvénynek az értelmében, az állam önként leadta a döntési jogokat, a saját intézményének, a Nemzeti Banknak. - Nos, de amilyen feles törvénnyel kiadta a kezéből, - most ugyanolyan feles törvénnyel vissza is veszi. És ezek után az Állam finanszírozza majd saját magát!

Ám az adósság fizetési moratórium bejelentése után, minden bizonnyal azzal kell számolni majd, hogy az adósság szolgálat behajtásában érdekelt nemzetközi pénz világ, és annak az intézményei, - meghozzák majd a nekik megfelelő ellenlépéseket.

Hogy lehet ezt kivédeni?

Először is Síklaky azt ajánlja hogy, még mielőtt a kormány bejelentené a moratóriumot, - a külföldi pénzintézetekben elhelyezett magyar valuta tartalékokat, - haza kell hozni!

De meg kell jegyezni, hogy itthon is van az országnak, éspedig igen jelentős valuta tartaléka. A NEMZETI BANK SZÁMLÁJÁN 17 MILLIÁRD EURO VAN. Jogilag ez a pénz ugye a Nemzeti Banké. De kié a Nemzeti Bank? Ennek pedig kizárólag egy tulajdonosa van. Éspedig, a Magyar Állam. Ki a Magyar Állam? A Magyar Országgyűlés, és a kormány.

Kié a Magyar Állam? A Magyar Nemzeté. Vagyis tulajdonképpen ez a pénz, EZ A 17 MILLIÁRD EURO, EZ A MAGYAR NEMZETÉ. AZ ÖNÖKÉ!

(És az Öné is, kedves olvasó! - a szerk.)

AZ MNB 17 MILLIÁRD EURÓS VALUTA TARTALÉKA, A MAGYAR NEMZET TULAJDONA! Ez a 17 milliárd euro, - aranyat érne a népnek.

Ezeket a feladatokat azért kell megtenni a Moratórium bejelentése előtt, hogy ez a pénz eleve visszakerüljön a Magyar Állam rendelkezési állományába, - és ott legyen neki kéznél, hogy ebből tudja a legfontosabb dolgokat finanszírozni majd..."

Folytatása következik:

VISSZA KELL SZEREZNI AZ ELRABOLT JAVAINKAT! - NEM KELL FÉLNI AZ ESETLEGES EMBARGÓTÓL! A MAGYAR FÖLD 30 MILLIÓ EMBERT KÉPES ELTARTANI! - MERT A JELENLEGI BAJOK LEGMÉLYEBB GYÖKERE, A KÁRTÉKONY, IGAZSÁGTALAN, EGYENESEN SÁTÁNI TULAJDON RENDSZER - ALJAS ELADÓSÍTÁSI TECHNIKÁKKAL VESZIK EL A MUNKÁNK EREDMÉNYÉT, MELYET EZENTÚL BÜNTETNI KELL!

FOSZTOGATÓK IX. - NEM KELL FÉLNI AZ EMBARGÓTÓL!

A BAJOK GYÖKERE; A SÁTÁNI TULAJDON RENDSZER

Moloch, a Sötétség istene, - a gyermekvérre éhező sátán

NEM KELL FÉLNI AZ EMBARGÓTÓL!

MAGYARORSZÁG ÖNELLÁTÓ LEHET ÉLELMISZEREKBŐL

Dr.Drábik János előadásának írott változata, a helyszínen felvett hang anyag alapján

- Kilencedik rész -

"Nos, ez a szűk társaság, - a KÖZPONTI BANKOK RÉVÉN - A LEVEGŐBŐL ANNYI PÉNZT ÁLLÍT ELŐ, AMENNYIT AKAR, - mint ahogy most tanúi is lehetünk ennek, ebben a úgynevezett; másodlagos jelzálog hitel válságban is. Amelyből csak úgy tudnak kimászni, - hogy a központi bankok, ÓRIÁSI MENNYISÉGŰ PÉNZT, ezer és ezer milliárdokat ÁLLÍTANAK ELŐ A LEVEGŐBŐL, és pumpálják bele a rendszerbe, hogy működjön. >> Igen ám, de ezzel LÉNYEGÉBEN MEGRABOLJÁK A LAKOSSÁGOT, mert ez a pénz felhígulva rákerül a termelői vagyonra, az igazi fizikai vagyonra, amelynek az értéke ezáltal csökken. MERT EZ A PÉNZ EGY LEKÜZDHETETLEN INFLÁCIÓT INDÍT EL!"

"Síklaky arról sem feledkezik meg; hogyha már egyszer túl leszünk ezen az adósság mizérián, és beindul az a folyamat, hogy visszaszerezzük a Magyar Nép, a Magyar Nemzet közös tulajdonát, - vagy legalább is egy részét, - akkor ezt, hogyan is lehet majd realizálni.

Mint, ahogy ilyen dolgok már megtörténtek a közelmúltban, más országokban is. Például, Spanyolországban, Baszk földön! Ők ezt a feladatot bámulatosan jól oldották meg! Ez a példa azt mutatja, hogy, hogyan lehet ezeket a problémákat nagyon sikeresen, és igazságosan, az egyéni teljesítmény valóságos elismerésével, - megoldani.

De most már ideje beszélnünk, a bajok legmélyebb gyökeréről is: A BAJOK LEGMÉLYEBB GYÖKERE AZ, - HOGY EGY ROSSZ, KÁRTÉKONY, IGAZSÁGTALAN, EGYENESEN SÁTÁNI TULAJDON RENDSZER VAN. És az elosztási viszonyok, ennek megfelelően elképesztően igazságtalanok.

Az örökké éhes Moloch... A pénzed, a vagyonod, a földed, sőt még a gyerekeid vére is kell neki!

MERT ANNAK A DOLOGNAK SZABADNA CSAK MAGÁNTULAJDONBAN LENNI, AMIT VALAKI A SAJÁT TELJESÍTMÉNYÉVEL ÁLLÍT ELŐ! Amibe pedig beleszületik, - amely az előtte lévő X nemzedék közös munkájának az eredménye, - annak a dolognak köz tulajdonban kellene maradnia.

DE A KÖZ TULAJDON NEM ÁLLAMI TULAJDONT JELENT, hiszen a KÖZÖSSÉGI TULAJDON működtetésének, ezer és ezer formája van.

És ez egyáltalán nem tévesztendő össze a levitézlett kommunista rendszerrel. Mert a kommunizmusban az volt, hogy rendőr állami erőszakkal egy kisebbség elvette más munkájának az eredményét, - ők dúskáltak, miközben a többiek, az egyszerű emberek lényegében a párt arisztokrácia függő helyzetű alattvalói voltak, - szinte vagyontalanul.

És szinte ugyanez történik manapság is! Mert most pedig nem elsősorban rendőr állami erőszakkal, nem szuronyokkal, (ezek "csak" az igen erős hátteret biztosítják, - a szerk.) - hanem mindenféle mindenféle ALJAS ELADÓSÍTÁSI TECHNIKÁKKAL VESZIK EL A MUNKÁNAK AZ EREDMÉNYÉT, - és az kummulálódik egy olyan SZŰK CSOPORTNAK A MAGÁNTULAJDONAKÉNT, - amely lényegében csak néhány családból áll, - amelynek a fel nem osztott családi vagyona ma; 300 trillió dollár!

Ezek a családok; holdingokban, több ezer alapítványban, kereskedelmi bankokban, multinacionális cégekben, és a tőzsdéken tartják ezt a horribilis mennyiségű pénzt.

Na, de hogyan tudják viszonylag ilyen kevesen, és ily könnyen fenntartani ezt a szinte irracionális hatalmukat?

Nos, ez a szűk társaság, - a KÖZPONTI BANKOK RÉVÉN - A LEVEGŐBŐL ANNYI PÉNZT ÁLLÍT ELŐ, AMENNYIT AKAR, - mint ahogy most tanúi is lehetünk ennek, ebben a úgynevezett; másodlagos jelzálog hitel válságban is. Amelyből csak úgy tudnak kimászni, - hogy a központi bankok, ÓRIÁSI MENNYISÉGŰ PÉNZT, ezer és ezer milliárdokat ÁLLÍTANAK ELŐ A LEVEGŐBŐL, és pumpálják bele a rendszerbe, hogy működjön.

Igen ám, de ezzel LÉNYEGÉBEN MEGRABOLJÁK A LAKOSSÁGOT, mert ez a pénz felhígulva rákerül a termelői vagyonra, az igazi fizikai vagyonra, amelynek az értéke ezáltal csökken. MERT EZ A PÉNZ EGY LEKÜZDHETETLEN INFLÁCIÓT INDÍT EL!

És az infláció mindig elsősorban a bérből és fizetésből élőket, - tehát a munkából élőket sújtja!

De menjünk tovább; mit ajánl még nekünk Síklaky István?!

Először is azt mondja; NEM KELL FÉLNI AZ EMBARGÓTÓL! Mert hogyha Magyarország bejelenti az ADÓSSÁG FIZETÉSI MORATÓRIUMOT, akkor elképzelhető, hogy a külföldi pénz oligarchia bevezetteti Magyarország ellen, a GAZDASÁGI EMBARGÓT, - de ez egyáltalán nem biztos! - Ám, ha mégis bevezetnék, NEM KELL FÉLNI, mert Magyarország abban a szerencsés helyzetben van, hogy olyanok a víz ügyi adottságai, és a mezőgazdasági, és éghajlati viszonyai, HOGY ITT 30 MILLIÓ EMBER MEG TUD ÉLNI, megtalálja magának az élelmiszert! Ha arról van szó. Tehát VÉG SZÜKSÉG ESETÉN - ÖNELLÁTÓ TUD LENNI MAGYARORSZÁG élelmiszerekből."

(Sőt, még exportra is tudna termelni, és komoly haszonnal tudná ezt külföldön értékesíteni. Hiszen az élelmiszer és a víz(!) egyre nagyobb kincset jelent a mai világban! - a szerk.)

"Síklaky másik fontos javaslata pedig: hogy az Alkotmányt úgy kell módosítani, hogy bevezethető legyen az ELADÓSÍTÁSI TILALOM! Sőt! Szankcionálható legyen az, ha HA VALAKI ALJAS ELADÓSÍTÁSI TECHNIKÁKKAL ELVESZI MÁS MUNKÁJÁNAK AZ EREDMÉNYÉT. - Tehát; EZT EZENTÚL BÜNTETNI KELL!"...

30 millió embert képes ellátni ez a áldott föld!

Folytatása következik:

A FEHÉR PROGRAM - AZ MNB 17 MILLIÁRDOS EURÓS DEVIZA TARTALÉKÁNAK EGY RÉSZÉT; 8 MILLIÁRDOT FEDEZETKÉNT HASZNÁLVA, AZ ÁLLAM, AZ ERRE KIBOCSÁTOTT 2 EZER MILLIÁRD FORINTTAL, EGYENESEN RAKÉTASZERŰ LÖKÉST ADHATNA A MAGYAR GAZDASÁGNAK!

FOSZTOGATÓK X. - A VALUTA TARTALÉK, RAKÉTA SZERŰ LÖKÉST ADHATNA A MAGYAR GAZDASÁGNAK

OLCSÓ LAKÁSOKAT A FIATALOKNAK A DEVIZA TARTALÉKBÓL!

Olcsó új lakásokat a fiataloknak!

AZ MNB VALUTA TARTALÉKA, - RAKÉTASZERŰ LÖKÉST ADHATNA A MAGYAR GAZDASÁGNAK

MUNKA VAN BŐVEN; TISZAI GÁTAK, - BELVÍZ ELVEZETÉS, - CSATORNÁZÁS, MINDENÜTT AZ ORSZÁGBAN

Dr.Drábik János előadásának írott változata, a helyszínen felvett hang anyag alapján

- Tizedik rész -

"...lehet REGIONÁLIS ELEKTRONIKUS PÉNZT KIBOCSÁJTANI, akkor, ha annak van fedezete. >> ...amikor az ÁLLAM VISSZAVESZI A NEMZETI BANKOT, - akkor először ebből a 17 milliárd euróból, (amely az MNB jelenlegi teljes valuta tartaléka,) >> ...8 MILLIÁRD EURÓT ARRA HASZNÁL FEL, HOGY FEDEZETKÉNT ZÁROLJA, - ÉS KIBOCSÁT AZONNAL 2000 MILLIÁRD FORINTOT - ÉS EZZEL AD EGY AKKORA RAKÉTA SZERŰ LÖKÉST A MAGYAR GAZDASÁGNAK, AMELLYEL ÁLLÍTOM, HOGY AZ 10%-OS NÖVEKEDÉSBE TUDNA UGRANI!"

"A jelenlegi Magyar Alkotmány azért is selejtes, - mert igaz, hogy tele van sok helyen jó szándékú rendelkezéssel, - de ezek MEGSZEGÉSÉHEZ NINCSEN SEMMIFÉLE SZANKCIÓ HOZZÁFŰZVE! Tehát lényegében semmit nem ér! Annyit ér mint a vécépapír.

Többet nem.

És ez ma a Magyar Alkotmány. Egy vécépapír.

De visszatérve Síklakyra. Nagyon érdekes javaslata, hogy; a gyökeres politikai fordulat után létrehozná a MAGYAR ÁRUK BOLT HÁLÓZATÁT. Beindítaná a FEHÉR PROGRAMOT, A FEHÉR KÁRTYÁT, A FEHÉR SZÁMLÁT, A FEHÉR PÉNZZEL, - miről van itt szó? Arról van szó, hogy Ő Silvio Gesell-nek a fő munkáját; "A TERMÉSZETES GAZDASÁGI REND"-et lefordította magyarra, - s elsősorban ezeknek az elgondolásoknak az alapján dolgozta ki Síklaky; a FEHÉR PROGRAMOT.

Magyar áruk utcája, a Magyar Árukért Szövetség szervezésében

Nos, aki részletesebben meg akar ismerkedni Síklaky Istvánnak ezekkel az egyre aktuálisabbá váló javaslataival, - akkor azokat megtalálhatja írásban is, hiszen jó néhány tanulmányt tett közzé ebben a tárgy körben, és jó néhány könyvet is írt ebben a témában."

"Én személy szerint ezen program alapján kidolgoztam 11 javaslatot" - folytatta Drábik János. - "amelyből egyiket, a legkézenfekvőbbet most elmondom önöknek. És erre megvan az uniós jogszabály is, a 2000-ben kiadott uniós irányelv. Ráadásul van erről egy magyar törvény, a 2004. évi 35-ös törvény is.

Ezen javaslat arról szól; hogy egy régióban, - és itt Magyarországot akár egy európai uniós régiónak is fel lehet fogni, de Magyarországon belül is lehetnek kisebb régiók, - tehát arról van szó, hogy lehet REGIONÁLIS ELEKTRONIKUS PÉNZT KIBOCSÁJTANI, akkor, ha annak van fedezete.

Na most a fedezet, az európai uniós irányelv szerint, 5 és 10 % között mozog. Jellemző módon a magyar törvény, a 2004. évi 35-ös törvény, az már 100%-ot ír elő!!

Rendben van. De... mennyi pénze is van most a Magyar Államnak? Mennyi pénze van most? - 17 MILLIÁRD EURÓ VAN A DEVIZA SZÁMLÁN! Már levezettem, hogy ez ugyan a Nemzeti Banké, - de ha az állam akarja, akkor az övé. - Mert egy feles törvénnyel adott nagy önállóságot a Nemzeti Banknak, ÉS EZT UGYANÍGY FELES TÖRVÉNNYEL, AKÁRMIKOR KORLÁTOZHATJA.

Na most, amikor az ÁLLAM VISSZAVESZI A NEMZETI BANKOT, - akkor először ebből a 17 milliárd euróból elkülönít 7 milliárdot, - a nemzetközi pénz világ számára, a szabad valuta mozgásra, - 8 MILLIÁRD EURÓT VISZONT ARRA HASZNÁL FEL, HOGY FEDEZETKÉNT ZÁROLJA, - ÉS KIBOCSÁT AZONNAL 2000 MILLIÁRD FORINTOT - ÉS EZZEL AD EGY AKKORA RAKÉTA SZERŰ LÖKÉST A MAGYAR GAZDASÁGNAK, AMELLYEL ÁLLÍTOM, HOGY AZ 10%-OS NÖVEKEDÉSBE TUDNA UGRANI!

Mert mi kell hozzá, ha megvan ez a hitel? Akkor már csak az kell hozzá, hogy legyen olyan munka, ami itt van Magyarországon, legyen hozzá munka erő, - jelenleg 1 millió 200 ezer munka képes felnőtt keres munkát, - legyen hozzá megfelelő technológia, legyen hozzá megfelelő anyag, és akkor erre ezt a pénzt nyugodtan oda lehet adni.

Van ilyen? Hát hogyne. Gondolják csak meg. A TISZAI GÁTAK! A tiszai gátakat nem kell kivinni a világ piacra és ott eladni!

Aztán: meg lehet csinálni A BELVÍZ ELVEZETŐ CSATORNA RENDSZERT. A SZENNYVÍZ ELVEZETŐ CSATORNA RENDSZERT. (Megvalósulhatna sok vidéki ember álma: Mindenütt csatornázni lehetne! - a szerk.)

Aztán: Országos parkosításba lehetne fogni! Országos erdősítésbe.

A FIATALOKNAK PEDIG, - OLCSÓ LAKÁSOKAT LEHETNE ÉPÍTENI EBBŐL A PÉNZBŐL!" - fejezte be Drábik János az előadást.

Drábik János, az előadását tartja a Magyarok Házában, a Nemzeti Összefogást célzó kongresszuson

Folytatása következik, XI-XII. rész:

A Szabad Riport interjúja Dr. Drábik Jánossal; az elrabolt Magyar Nemzeti Vagyon VISSZAVÉTELÉNEK reális lehetőségeiről.

Az interjú tartalmából: "Mert egy vagyontalan, koldus nép, csak kiszolgáltatott helyzetű lehet! - AZ EGÉSZ PRIVATIZÁCIÓ EGY GYALÁZATOS BŰNCSELEKMÉNY! - AZÉRT TUDTÁK KIFOSZTANI AZ ORSZÁGOT, MERT AZ EMBEREKET A PÉNZÜGYI ANALFABETIZMUS SZINTJÉN TARTOTTÁK. - ERRE A BANK RENDSZERRE SEMMI SZÜKSÉG NINCSEN, NÉLKÜLE RAGYOGÓAN MŰKÖDNE A GAZDASÁG!"

Bella Árpád: A parlamenti pártok ismételt nemzetárulása

Bella Árpád: A parlamenti pártok ismételt nemzetárulása

Az előrehozott választásokat nagy valószínűséggel megnyerné a FIDESZ, kormányra is kerülne. A neokon-cionista eltartók és kitartók tőle is megkövetelnék azonban mindazt, amit korábbi vazallusaiktól. Vagyis ki kell szolgálniuk őket. Ez a szolgálat természetesen olyan elemeket tartalmaz majd, amelyek miatt a párt népszerűsége erősen megcsappan, hiszen arra kényszerítenék, hogy folytassa azt az aljas nemzetáruló és kisemmiző szerepet, amelyet a jelenlegi kormány tölt be.

Nem lesznek előrehozott választások

I. rész

A 2002-es választások alkalmával világossá vált a választási csalás. Nem történt semmi, a választások végeredménye nem változott, a szavazócédulákat elégették, az Erzsébet hídi blokádot és az azt követő spontán kialakult tüntetést „készenléti Mónika” belügyér asszony seregei szétverték. A Fidesz csendben maradt, Orbán Viktor állítólag éppen az akkor zajló futball világbajnokságon tartózkodott.

Ez nem fikció, hanem tény. 2002-ben a FIDESZ nem lehetett kormánypárt. 2002-ben a FIDESZ nem volt alkalmas arra, amire a neokon-cionisták alkalmasabbnak tartották az MSZP-t, vagyis céljaik elérésére a magyar nép, az ország kifosztására, a helytartói feladatok kompromisszumok nélküli ellátására.

Ma Magyarországon egyik parlamenti pártnak sem érdeke egy előrehozott választás. Persze vannak, akik most azt mondják: de hát a FIDESZ ezt követeli. Persze. Meg azt is mondta, hogy Románia eu. (direkt kis betűkkel) tagságának feltétele Székelyföld autonómiája.

No, meg másról is hablatyolt már a FIDESZ (illetve annak elnöke), ami kifejezetten nemzetinek hangzott, de abban a pillanatban, amikor a cselekvésről, adott esetben a szavazásról volt szó, már úgy szavazott, ahogyan neokon-cionista kitartói azt elvárták. Volt már - a 2002. előtt általam is nemzetinek tartott pártnak - több, a magyar nemzet érdekével homlokegyenest mást mutató cselekedete is. Ez itt a lényeg! Nem az az érdekes, hogy akár Orbán, Pokorni, Kövér, vagy az összes többi FIDESZ vezér mit beszél különböző előadásokon vagy éppen a parlament padsorai között, amit a média aztán nagy dirrel-dúrral körít, hanem az, hogy amikor a nemzet érdekében kell letenni a voksot, leteszi-e azt valóban a nemzet mellett. Jó reggelt, – a FIDESZ nem teszi le!

Emlékezzünk csak egy kicsit, hogyan járult hozzá az alkotmánynak csúfolt 1949. évi XX. Törvény módosításához azért, hogy a 2003-as eu. belépésről szóló népszavazás érvényes lehessen. Ez bizony kétharmadot igényelt, a FIDESZ nélkül nem ment volna. Ugyanígy szégyenteljes volt az ominózus Lisszaboni Szerződés megszavazása is, hiszen annak 2007. december 13-i aláírása után, rá négy nappal az eu-ban elsőként a magyar „országgyűlés” volt az, mely látatlanban, pontos tartalmának ismerete nélkül (mindössze 5 ellenszavazattal) jóváhagyta ezt a szerződést, ami nem más, mint az eu. alkotmány olyan jellegű módosítása, mely megkerüli az európai unió nemzeteinek népszavazás általi jóváhagyását. Mint ismeretes, a korábban legelőször Hollandiában, majd utána Franciaországban történt referendum csúfos kudarcot vallott, hiszen a választók elutasították az európai alkotmányt. Az eu. alkotmány, illetve most már a Lisszaboni Szerződés lényege az uniót alkotó tagállamok nemzeti alkotmányának fölülírása, minek eredményeként a tagországok elveszítik függetlenségüket.

Ebben természetes valamennyi parlamenti párt bűnös. Ez a cselekedet tökéletesen kimeríti a haza és nemzetárulás fogalmát. Van itt egy nagyon fontos személyes motivációs tényező is, amelyet meg kell említeni, és amiről mélyen hallgatnak a látható média kitartottjai. A parlamenti képviselők ugyanis amennyiben életbe lép a Lisszaboni Szerződés, európai uniós átlagolt szinten, EURO-ban kapnák majd fizetésüket. Nem elég nyomós, egyéni érv ez a nemzetet elveszejtő szerződés aláíráshoz? A nemzet pedig idegen érdekeknek és hatalmaknak közvetlenül is kiszolgáltatottjává válik, sorsába beleszólási joga nem lesz.

Jelentős fejezeteket tárgyalt le az eu.-val a FIDESZ kormány. Többek között a legfontosabbat, ami a Haza földjéről szól, és ami lehetővé tette a föld (értsd: nemzetünk anyaföldje, amin születünk, ahol élünk, dolgozunk, ahol gyermekeink születnek, és ahova halottainkat temetjük) tőkeként történő kezelését, értékesítésének lehetőségét. Mit is mondott Dobó István Gárdonyi Géza nagyszerű művében, az Egri Csillagokban? „A Haza nem eladó semmi pénzen!” A Hazánk pedig az a föld, amin élünk. Ezt tette eladhatóvá az eu. számára a FIDESZ kormány. Orbán és pártja, Martonyi külügyér igazgatásával, ugyan mindent megtett, amit kértek tőle, mégsem látták biztosítva 2002-ben a neokon-cionista urak, hogy a csatlakozás után teljesen megbízható, és irányítható hatalomfenntartó lesz. Buknia kellett, csendben tűrte a megaláztatást.

Természetesen nagyszerű politikai húzás, ha a közvélemény demokráciára érzékeny rétegét fölizgatjuk egy kicsit azzal, hogy a parlamentben lévő álnemzeti állóvizet fölkavarva, rendkívüli demokratának beállítva magunkat jelezzük, hogy az „emberek” új választást akarnak, tehát nincs más út, fel kell oszlatni a parlamentet. Ezt egyébként többször is elismétlik majd a nyomaték kedvéért mind a parlamentben, mind különböző sajtótájékoztatók alkalmával.

Gondoljunk csak bele! Kinek érdeke a parlament feloszlatása? Természetesen mindenkinek, aki józanul gondolkodik és nem érintett a hatalmi sakkjátszmákban. Tehát a Magyar Népen kívül a parlamenti pártoknak biztosan nem. Mi a nyereségük a parlamenti pártoknak, vagy éppen milyen veszteségtől menekülnek meg, ha nincsenek előrehozott választások?

Egy új választás valószínűleg átalakítaná az MSZP-t jelenleg vezérlő maffiózó társaság befolyását a párton belül, ami most nagyon nem kívánatos számukra. Jobb tehát a biztos jelennél maradni, ami lehetővé teszi nekik saját tagságuk kiforgatását és megvezetését is. Mindez az MSZP tagság számára szinte alig feltűnő, hiszen évtizedeken keresztül megszokták már a felülről történő irányítás „áldásos”, gondolkodásra egyáltalán nem késztető hatását. Ugyanakkor a mostani helyzetben biztos lehetőség számukra az ország maradék értékeinek kiárusítása, amelyből a júdáspénzt zokszó nélkül zsebre vághatják.

Miért nem érdeke FIDESZ-nek az előrehozott választás függetlenül attól, hogy az ellenkezőjéről beszél?

Az előrehozott választásokat nagy valószínűséggel megnyerné a FIDESZ, kormányra is kerülne. A neokon-cionista eltartók és kitartók tőle is megkövetelnék azonban mindazt, amit korábbi vazallusaiktól. Vagyis ki kell szolgálniuk őket. Ez a szolgálat természetesen olyan elemeket tartalmaz majd, amelyek miatt a párt népszerűsége erősen megcsappan, hiszen arra kényszerítenék, hogy folytassa azt az aljas nemzetáruló és kisemmiző szerepet, amelyet a jelenlegi kormány tölt be. Ez nagyon kellemetlen, hiszen ezt korábban sem akarta felvállalni a legnagyobb úgynevezett ellenzéki párt. Sem 2002-ben, sem 2006-ban. Bármennyire is megpróbál Orbán Viktor lobbizni a világhatalmasságoknál Washingtonban vagy Tel-Avivban, nem valószínű, hogy azok engednének a szorításon. A Fidesz itt tehát igen súlyos, összetett problémával találja magát szemben. Saját magát lejáratni egy ilyen helyzetben nem előnyös a jövőre nézve. Viszont hatalomhoz jutni esetleg más politikai és gazdasági helyzetben, már másként exponálhatja a pártot. A FIDESZ képtelen valódi nemzeti párt lenni. Jól tudja, hogy a hatalomra való befolyásának nagysága ugyanazoktól az erőktől függ, amelyek az összes parlamenti pártot benn tartják az épület falai között. Ez a kötődés és a hatalmi befolyás sokkal fontosabb számára, mint saját nemzete. A többi mind színjáték.

Az MDF az MSZP fű alatti szövetsége nélkül semmilyen politikai tényezőt nem jelent. Előrehozott választás esetén az MSZP-nek minden varázslatot végre kell hajtania ahhoz, hogy önmagának is megfelelő erőként maradhasson parlamenti párt. Lehet, hogy Schmuck Andornak nem lesz annyi ereje, hogy az MDF-et átpréselje a parlamenti küszöb felett, mert mozgatható „katonáival” majd az MSZP-t kell támogatnia. A KDNP-nek nincs már önálló arculata, azt teszi, amit a FIDESZ elvár tőle. FIDESZ nélkül esélye sem lenne.

Az ultraszélsőséges magyargyilkoló és hungarofób, SZDSZ-el a következő részben foglalkozunk.

Orbán Viktor valahogy úgy nyilatkozott korábban, hogy a FIDESZ-en kívül nincs több nemzeti erő a jobboldalon. Nem is igazán helyes a politikai palettát jobb és baloldalra felosztani. A valósághoz sokkal jobban közelít, ha nemzetben gondolkodókról és nemzetellenesekről beszélünk. A parlamenten belül viszont csak így – jobb és baloldal - tudnak osztályozni, hiszen valahova el kell helyezniük saját magukat.

Orbán nemzeti erőről szóló kijelentése akkor hangzott el nagyon magabiztosan, amikor már jól látható volt, hogy ez nem igaz, mert az alulról szerveződő Jobbik egyre ismertebb és népszerűbb, valamint a választópolgároknak majdnem a fele nem hajlandó a parlamenti pártok egyikére sem voksolni. Mostanában viszont gond van, mert a legutóbbi hetekben a Jobbik népszerűsége az elhallgatott közvélemény-kutatói adatok szerint minimum tíz százalékot tudhat magának. Joggal vetődik fel a kérdés, hogy ezt miért nem látjuk a statisztikákban?

Erre a válasz a következő részben lesz olvasható.

Bella Árpád: A parlamenti pártok ismételt nemzetárulása II

A Jobbik léte kifejezetten félelmetes a jelenlegi parlamenti pártok, azaz a hatalom számára, de kockázatos azoknak fenntartóira nézve is.

Nem lesznek előrehozott választások - Mi a céljuk a jelenlegi parlamenti pártoknak?

Először is parlamenten belül maradni. Bármi áron. Semmi nem számít. Ha számítana, már rég kivonultak volna onnan, saját maguk által feloszlatva az „országgyűlést”. Ez az őszi ülésszak első napján sem történt meg, és ezután sem fog. Mit tesznek tehát most? Azon gondolkodnak, hogy politikai és gazdasági hatalmukat hogyan lehetne átmenteni, már olyan módon, hogy valódi rendszerváltás most se történjen. A politikai helyzet és környezet napjainkban kísértetiesen hasonlít az 1988-as képhez. Míg ’88-ban a Szovjetunió és a Vörös Hadsereg politikai és katonai hatalmával szerzett érdekeltségek, gazdasági és politikai befolyás át- és megmentése volt a cél, ma a cionizmus támogatásával és annak kiszolgálásával szerzett vagyon és gazdasági hatalom megtartása a legfontosabb számukra, ami nagyon nehéz a politikai hatalom megszerzése nélkül (hiszen ha az elvész, esetleg jöhet az elszámoltatás). Ahhoz azonban, hogy ezt meg lehessen valósítani elengedhetetlen a neokon-cionista erők gazdasági és politikai támogatása. Mivel ezek az idegen érdekeltségek támogatják ezt a színjátékot, azt is megszabják, ki legyen ennek nyertese. Világos, hiszen nem kevés pénzt áldoznak rá, ugyanakkor biztosnak kell lenniük abban, hogy az anyagi áldozat megtérül. Nem érdekli őket, hogy mi történik az adott földterületen élő nemzettel. Csak egy dolog érdekli őket, a haszon. Hogy az miben van, ingatlanban vagy éppen földben – már nem lényeges. A nyertesnek ki kell egyenlítenie a számlát, s ha már pénze nem lesz, majd fizet természetben. Ebben a játékban nincs ingyenkenyér. Most többen kérdezhetik, akkor miért folyik a harc, mi ez a parlamenti civakodás ekkora nyilvánossággal. A harc a hatalomért folyik, a pozícióért, azért, hogy melyik párt legyen a neokon-cionista világhatalom kegyeltje.

A feladatra jelenleg a legerősebb és legmegfelelőbb a FIDESZ, amely akár a hátán is beviszi a szélsőséges SZDSZ-t a hatalomba, ahogyan azt az MSZP-nek kellett tennie korábban. Igen beviszi a FIDESZ az SZDSZ-t, ha ez lesz az ára a hatalomra jutásának és a hatalom megtartásának.

El is jutottunk az SZDSZ-hez, amely a cionizmus legveszélyesebb előretolt helyőrsége hazánkban. Ha visszatekintünk a korábbi választásokra, megfigyelhetjük, hogy bármely csekély volt is a támogatottsága, mindig bejutott a parlamentbe és legtöbb esetben „a farok csóválja a kutyát” effektus nyomán végigvitte a nemzetet és országot tönkretevő, kifosztó akaratát. Az SZDSZ ezért létezik, iszonyatos milliárdokkal a háta mögött, mely pénztömeggel biztosítják fennmaradását. Az SZDSZ-nek teljesen mindegy mennyi szavazatot kap a következő választásokon, benn lesz a parlamentben. Akár két szavazattal is. Ha mégsem jutna be, akkor nem történtek csalások a választás alkalmával. A következő választások 2010-ben lesznek, nem korábban. Addig a parlamenti pártok élvezik mindazt, amit az adófizetők bőréről lenyúznak.

Egy érdekes jelenség a parlamenten kívüli Jobbik és a statisztikák kölcsönhatása. A közvélemény-kutató társaságok valamilyen "rejtélyes" ok miatt nem jelzik a Jobbik erősödését, sőt, magát a Jobbikot, mint pártot sem. Pedig bármerre jár is annak elnöke Vona Gábor és most már a Jobbik EP. listáját vezető Morvai Krisztina, mindenhol óriási érdeklődés és tömegek várják őket. A látható média (az úgynevezett Magyar Televízió, Rádió és a kereskedelmi televíziók valamint az országosan elérhető kereskedelmi rádióállomások) természetesen erről nem beszél, nem számol be, nem tudósít arról, milyen beszélgetések hangzanak el a spontán összegyűlt közönség és a két nemzetéért tenni szándékozó politikus között. Ha a Jobbik bele is kerül a híradók anyagaiba, kizárólag negatív színezettel, leszélsőségesezve. Miért? Mert sehol, senkinek nincs lekötelezve, alulról szerveződik, a hatalom által nem irányítható és nem ellenőrizhető. Ellenőrizni csak titkosszolgálati úton, a vezetők telefonjainak és más kommunikációs csatornáinak megfigyelésével lehet.

Miért nem szerepel tehát a Jobbik a közvélemény-kutatások grafikáin, legalább egy iciri-picirit? A válasz pofonegyszerű. El kell hallgatni, ez a taktika eddig is nagyszerűen bevált. Amiről nem beszélünk, az ugyebár nem is létezik. Egy nem létező párt meg világos, hogy nem kerül be a parlamentbe. Ráadásul a következő nagy veszély az, hogy 2010-ben mindegyik jelenlegi parlamentben leledző pártnak csak ártana egy valós nemzeti érdekeket képviselő, több mint tíz százalékot magának tudó, a neokon-cionista világbandával nem együtt mutyizó, vagy ha így jobban tetszik, soha érdekeltségi viszonyba nem került, határozott nemzeti irányultságú párt. És még egy, de talán a legfontosabb tényező: a választásokat az MSZP által ellenőrzött belügyminiszter és minisztériuma felügyeli. Ahogyan 2002-ben a FIDESZ és az akkori belügyminiszter Pintér Sándor, a következőnél az éppen soron lévő belügyér. Úgy kenhetik tehát el a választásokat, ahogyan csak akarják, és ők nagyon akarják, eddig is megtették. A nyilvánosság előtt a médiát felhasználva, hivatkozva a korábbi közvélemény-kutatási eredményekre, melyek akkor is letagadták a párt támogatottságát. Ezzel lényegében bizonyítottnak beállítva a Jobbik „sikertelenségét”. Sajnos ez nagyon is reális veszély, EP. megfigyelők ide vagy oda.

Tehát a Jobbik léte kifejezetten félelmetes a jelenlegi parlamenti pártok, azaz a hatalom számára, de kockázatos azoknak fenntartóira nézve is.

A Jobbik ezért nagyon nehéz jövő és harc elé néz. Gazdasági és politikai hatalmasokkal kell majd megküzdenie, olyan érdekekkel, amelyek bármire képesek a fiatal párt ellehetetlenítéséért.

Van tehát még két évünk a választásokig, ha csak szét nem zavarja a nép az őt sanyargató „országgyűlést”. Azok ugyanis maguktól onnan el nem kotródnak. Egyszerűen csak azért, mert nem érdekük.

Bella Árpád

Bella Árpád: A parlamenti pártok ismételt nemzetárulása, parlamenti ötpárt nemzetárulása pártok

A válság haszonélvezői

A válság haszonélvezői

Az egész pénzügyi rendszer ott lett elrontva, hogy Breton Woodsban megszüntették a dollár aranyfedezetét, majd egy magánbankra bízták a pénzkibocsátást. Onnantól egy virtuális valami lett a pénz, ami mögött nem volt muszáj teljesítménynek lenni. Elég volt fedezet nélküli pénzt előállítani, azt kiadni hitelbe, és kamatokat szedni utánuk. A lényeg, hogy a tőzsdeindex emelkedjen. Aztán ez a lufi egyszer kipukkad, mint ahogy a globalista gazdaságpolitika is felfalja magát. A baj, hogy az állam ilyenkor segítséget nyújt, ahelyett, hogy a piac törvényei szerint a rosszul gazdálkodó (bank)gazdasági egységek csődbe mennének. A segítségnek köszönhetően ezek kicsi megingás után ott folytatják, ahol abbahagyták. Megint mi fizetjük meg, hogy a vérünket szívhassák.Egyébként New Yorkban hatalmas anticionista tüntetések vannak. Lassan ott is ébredeznek. Várható volt az amerikai gazdaság (egyelőre részleges) összeomlása, hiszen a gazdaságukban nincs teljesítmény, mert az csak spekulatív tőzsdegazdaság.

A gátlástalanul és könnyelműen, meggondolatlanul kufárkodó bankos zsidók válságba, a csőd szélére sodorták a világot ismét, akárcsak 1929-ben. Akkor Németország egy egészen sajátos megoldást talált a válságból kivezető útra, továbbá az USA is a korábbiaktól eltérő gazdasági modellt vezetett be. Jelenleg, ami folyik, az a közpénzből származó euromilliárdok beömlesztése egy rohadó banki és pénzügyi rendszerbe: az ellenőrizetlen, kapzsi piacgazdaság, a liberalizmus gyümölcseit élvezzük. A reálgazdasághoz mérten mértéktelenül sok fedezet nélküli pénzeszköz került forgalomba, aminek szükségszerűen ez lett a vége.

Mit üzen október 15-e? http://kitartas.mozgalom.org/cikk.php?t=222

Mussolini fasizmusa nagyobb szociális biztonságot nyújtott anno, mint ma a " modern baloldal" (amiről kibaszott jó könyveket fog írni a kurcsány.)Például nincs reklámozva, de Mussolini vezette be a fizetett szabadságot.Ma Mo.-on sokan vannak, akinek álom a fizetett szabadság.A tizenharmadik havi fizetésről nem is szólok, vagy csak egy hétvégi éttermi ebédről a családdal.

Íme - Orbán és Gyurcsány egyaránt a cionista gazdái parancsait követi :

Orbán, Gyurcsány, a két jó barát 2008. október 15. 17:01 HunHír.Hu

A kormányfő számíthat a Fidesz elnökének támogatására a brüsszeli csúcson. Gyurcsány Ferenc azt kérte Orbán Viktortól: vesse latba befolyását, hogy az európai konzervatív pártok támogassák a magyar kormány négypontos javaslatát. A Fidesz elnöke jelezte: közbenjár a javaslat elfogadása érdekében. A miniszterelnök azt indítványozta a ma kezdődő állam- és kormányfői csúcson, hogy a kohéziós támogatásoknál kisebb legyen az önrész, recesszió idején ne kelljen a megszabott határ alá csökkenteni az államháztartási hiányt, az Európai Központi Bank ne csak az euróövezet országaiban segíthessen, és egységesítsék a pénzügyi felügyeletek munkáját. Persze az embereknek kell megfizetni és meg is fogják, kamatostul. Ki első, ki második, ki harmadik körben, mert előbb utóbb a bebetonozott közszféra fizetés is meg fogja érezni, mert a bérének szinten tartása is pénz, méghozzá közpénz. De a rengeteg devizahiteles hamarabb megtanulja.
A devizahitelesek fogyasztásából élő vállalkozó meg még hamarabb.

Ez lesz itt is?

http://szentkoronaradio.com/kulfold/2008_10_14_teljes-gazdasagi-csod-izlandon-megrohantak-izlandon-a-boltokat

Gazdaságilag a béka segge alatt vagyunk. az országgal gyakorlatilag azt csinálnak a spekulánsok, amit akarnak, az OTP-t is betámadták, a MOL-t pedig be fogják támadni a spekulánsok. A mostani időszakot még átvészeli az ország, már csak azért is mert ha mi csődöt mondunk, akkor más is. Ezt komoly hitelekkel fogják megvalósítani, ami mostani helyzetünk bár tovább rontja, de hosszútávon. Tehát a rövidtávú cél most az, hogy a nagyon súlyos problémákat elfedjék előlünk, mert ha nem teszik, nem 5-6000 ezer ember fog az utcán tüntetni, őket még Orbán sem fogja vissza. Egyelőre túl sok a zsidó érdekeltség ahhoz, hogy romba dőljön minden. Másrészt bármilyen komoly megszorítás tízezres nagyságrendben okozna munkanélküliséget. A legrosszabb fajtát, amikor az se dolgozhat, aki akar, és tud! És még segélyt sem lehet adni, mert az országot a veres belepasszírozta a konvergencia keretei közé, nincs hol engedni a szorításon. A mi válságunk nem elsőkörös válság, gondolta a politikai elitünk, és talán igaza is volt, mert a mi válságunk a struktúra elavultságában rejlik. Amíg a struktúrát fenn tudjuk tartani, addig rendben is vagyunk, így volt már Kádár óta. Egyelőre nem látszik olyan válság, amely ezt a régi struktúrát Magyarországon felboríthatná. A magyar emberek fogyasztásuk és életszínvonaluk okán jóval erősebben ki vannak téve a nemzetközi trendeknek. Ha elkezdenek bedőlni a devizahiteleseink, na akkor elsőkörös válság lesz itt is.

Új devizahitelt már nem is engednek felvenni különben. Nem lesz adócsökkentés, ellenben az "adócsökkentés" során elfogadott adóemeléseket persze helyben hagyják. Persze, hogy a kisember fizeti meg ezt is. A válság haszonélvezőit tömik milliárdokkal. Ez az elérni kívánt cél. Ahelyett, hogy a bank tönkre menne, a mi adónkból életben tartják, amely eredményeként a pénzünk a zsidók zsebébe kerül. Ebben az az igazán mocskos, hogy még csak nem is tehetünk ellene semmit sem, mert az adót azt behajtják. Tehát még csak azt sem mondhatjuk, hogy nem támogatjuk a rosszul gazdálkodót. Ez is a demokrácia szörnyszülöttje.

Gazdasági szabadságharc

Gazdasági szabadságharc

Magyarország folyamatos fosztogatása

Magyarország folyamatos fosztogatására az elmúlt két évszázadban az ismételten rákényszeritett háborúkkal és a nemzetközileg megszervezett eladósítással került sor. A bécsi Rothschild-ház adósságba kényszerítési kísérletének az elutasítása miatt tört ki a háború 1848 szeptemberében, és alakult át a békés forradalom véres háborúvá.

Már a reformkorban is az volt a magyar társadalom egyik legfontosabb problémája, hogy a magyar pénzügyeket monopóliumként egy bécsi magánbank intézte. Magyarországon nem volt bankhitel. A pénz amiatt áramlott ki az országból, hogy kiszolgálja ezt a bécsi bankot. De kiáramlott a pénz adók, regálék, kölcsönök, a kölcsönök kamatai, vámok, kincstári jegyek és a császári katonaság elszállásolási költségei formájában is.

Amikor 1848-ban Kossuth lett a pénzügyminiszter, azonnal hozzáfogott az üres államkassza megtöltéséhez, és egy bankjegynyomda felállításához. A gazdasági élet működését biztosító, fedezettel bíró magyar pénzt akart bevezetni. A bécsi Rothschild-ház irányítása alatt állott Osztrák Nemzeti Bank, az ONB, azonban nem volt hajlandó valódi pénzre beváltani az általa kibocsátott bankjegyeket, és egyidejűleg gyorsított ütemben vonta ki a nemesfém-és ércpénzt külföldre. Kossuth ezért már 1848. április 19-én rendeletileg tiltotta meg az arany és az ezüst külföldre vitelét. Terve az volt, hogy 5 millió pengő-pénz alapján mintegy tizenkét-és fél millió forintnyi pénztárjegyet bocsát ki. A Rothschild érdekeltségű ONB azonban azt akarta, hogy a magyar kormány tőle vegyen fel 12 millió forint hitelpénzt, de azzal a feltétellel, hogy a magyar kormány ismerje el az ONB bankjegykibocsátó monopóliumát Magyarország területén, és fizessen kamatot a Rothschildok által nyújtott hitelpénz után. Kossuth ezt elutasította, és az önálló magyar pénz mellett döntött. A pénzügyekben megmutatkozó kibékíthetetlen ellentét vezetett el a fegyveres konfliktushoz, amelyből végül szabadságharc és függetlenségi háború lett.

A szabadságharc bukását követően az ONB összes kívánsága teljesült. Magyarországon 1873-ban már 482 pénzintézet, 160 különböző biztosító intézet, de csak 164 nagyobb iparvállalat működött. Ezek szinte mind a Rothschild-ház által irányított pénzkartellhez kapcsolódtak valamilyen módon. Az informális pénzkartell működését irányító és végző bankárhatalom a személyi kapcsolatokon, és a gondosan kiépített összefonódásokon keresztül biztosította pénzügyi egyeduralmát. A szabadságharc után az ONB és a mögötte álló nemzetközi pénzkartell erőteljes nyomást gyakorolt a Habsburg uralkodóházra és a kormányzatra, hogy az keményen lépjen fel az önálló magyar pénzt követelő magyar kormánnyal szemben.

A kiegyezés után az osztrák-magyar pénzrendszer közösségét biztosították. Magyarország az ONB bankjegy kibocsátási monopóliumát ugyan formálisan nem ismerte el, a tényleges állapot azonban az volt, hogy az ONB által kibocsátott bankjegyek forgalomban voltak ugyanúgy, mint bármely más állam pénzei.

A magyar pénzügyi és gazdasági élet irányítói a XIX. század második felében az ismétlődő válságokat az ONB tudatos pénzügyi manipulációjának tulajdonították. A Magyarországon rendszeresen visszatérő válságok nem termelési anarchia következményei voltak. A rejtőzködő szuperkartell, vagyis a pénzügyeket a háttérből irányító érdekcsoport, idézte elő a válságokat, mégpedig úgy, hogy Magyarország nemzetgazdaságának egészét az ellenőrzése alá vonta, és átvette a többi alkartellnek tekinthető kisebb kartell irányítását is. A szuperkartell a bécsi Rothschild-érdekeltség irányítása alatt álló, bécsi központból szervezett és ellenőrzött termelési és pénzügyi viszonyokat hozott létre. A Monarchia részét képező Magyar Királyságban nem volt a Rothschild-érdekeltségtől független egyetlen jelentős vállalat sem. Magyarország nemzetgazdasága a Rothschild-ház hegemóniája alatt működött. Egyfajta korporációs uralomról beszélhetünk. Az egész ország ipari és kereskedelmi élete egyetlen pénzügyi szervezet láthatatlan, kellően álcázott, de erős akaratának volt alárendelve.

A magyarok sajnos nem tudták, hogy kivel állnak szemben, mert az elrejtőzött az arctalan pénzviszonyokban. A magyar társadalom a király ellen fordult, de az ellenség valójában egy rejtőzködő pénzcsoport volt. Az emberek nem voltak tudatában, hogy a nemzetközi pénzoligarchia létrejöttével a kamatozó hitelpénzrendszer vette át fokozatosan az irányítást. A pénzoligarchia azonban nemcsak kamatszedés formájában fosztogatta az országot, de úgy is, hogy titkos-kartellt hozott létre, és ezzel egész Magyarországot gazdasági függőségbe tudta taszítani. Ez pedig lehetővé tette az értékteremtő munka eredményének egyre növekvő kisajátítását hitelezési és kartellezési technikákkal.

A Rothschild-ház az általa irányított láthatatlan pénzkartell létezését minden lehetséges módon titkolta. Ebben volt a fő ereje. Így történhetett meg, hogy a Monarchián belül egész Magyarország egy zárt vadaskerthez vált hasonlóvá, bekerítve egyetlen pénzcsoport hatalmának láthatatlan, de annál inkább érezhető acélkerítésével. Ebben a körülkerített vadaskertben a kamatgyarmattá vált Magyarországon a vad nem volt más, mint a magyar nép, amely a kerítésig futhatott, de azon túlra már nem juthatott.

A Monarchián belül Magyarország csak a külső kényszerek hatására lépett be abba a világháborúba, amelyet - ma már bizonyíthatóan - a szupergazdag beruházó bankárokból álló nagyhatalmú nemzetközi pénzkartell készített elő és robbantott ki. A vonakodó, békeszerető Magyarországra rákényszerítették ezt a háborút, mégis a legsúlyosabb büntetéssel sújtották Trianonban. Magyarország elvesztette területének kétharmadát, lakosságának több mint 60 százalékát, és az ugyancsak a nemzetközi bankárok által irányított Népszövetségnek a Jóvátételi Bizottsága 200 millió aranykorona megfizetésére kötelezte a kivérzett, kifosztott Csonka-Magyarországot.

A trianoni békediktátum után újra kellett felépíteni mindazt, amit a világháború, a bolsevista proletárdiktatúra és a román hadsereg fosztogatása okozott. A magyar pénz teljes elértéktelenedése rettenetes csapást mért a gazdaságra. Először a középosztály ereje tört meg, amely a háború legfőbb terhét viselte, az infláció következtében pedig vagyonát és pénzét is elveszítette.

Ebben a helyzetben a Népszövetség magatartása meghatározó volt. Arra kényszerítette a magyar kormányt, hogy nevetségesen csekély összegű, 250 millió aranypengőnyi stabilizációs kölcsönt vegyen fel. A Népszövetség főmegbízottja útján gondoskodott arról, hogy a trianoni békediktátum rendelkezéseit könyörtelenül végrehajtsák. E békediktátum értelmében a magyar államra kivetett háborús jóvátétel megfizetéséig minden magyar állami bevételt zálogjog terhelt az Antant hatalmak javára. Ennek következtében a Magyar Állam a nemzetközi pénzpiacokon csakis a békeszerződések ellenőrző testületének, a Népszövetség Főtanácsának a hozzájárulásával kaphatott kölcsönt. Ebben a testületben a magyarokat gyűlölő Dr. Eduárd Benes-nek volt meghatározó szerepe.

A Népszövetségi Főmegbízott feltételei szerint a Magyar Állam kincstári jövedékének és vámbevételének – a kölcsön többszöröséig történő – zárolásán kívül jóvá kellett hagyni a Nemzeti Bank létesítéséről szóló törvényt, méghozzá az általuk megszabott feltételekkel. Ez az új intézmény, a szigorú banktitok szerint működő MNB, amelyet magánpénzemberek irányítottak, átvette az állam olyan monetáris felségjogait, mint a pénzkibocsátás, árfolyam-szabályozás, kamatszabályozás, hitelezés, vagyis a nemzetgazdaság irányításának legfontosabb jogosítványait. A külföldi pénzoligarchia, amely a MNB-törvény révén korlátlan ellenőrző hatalomhoz jutott, ezt követően szinte elárasztotta Magyarországot a kölcsöneivel, amiért aztán később, az 1929-es gazdasági válság idején, nagy árat kellett fizetnie.

Az MNB tulajdonosai nevüket elrejtve gyakorolhatták szavazati jogukat a Közgyűlésen. Így választották meg a Nemzeti Bank tizenkét-tagú főtanácsát, amely szabad megítélés alapján döntött a magyar kormányt megillető pénzügyi szuverenitás legfontosabb kérdéseiben. A nemzetközi pénzoligarchia azt csinált pénzügyileg Magyarországon, amit csak akart, miközben Amerikában egy százalék, Nagy-Britanniában két százalék volt az alap kamatláb, Magyarországon 15 százalék felett volt, és a magyar kormány nem avatkozhatott be, mert a Népszövetség olyan feltételeket csikart ki tőle, hogy az MNB független a kormánytól. A hasznot meghaladó kamatok lehetetlenné tették a termelést. A nemzetközi pénzoligarchia, és az irányítása alatt álló bankrendszer a kierőszakolt pénzszűkítéssel megbénította a magyar gazdaság működését. A következménye hatalmas méretű munkanélküliség lett, és 1936 végéig évi kétmilliárd munkaóra veszett el. Az eladósítással és kamatpénzzel működő monopóliumhoz a magyar kormány nem nyúlhatott. Ez bizonyult a magyar nemzeti jövedelem elvétele leghatékonyabb módszerének.

Az első világháború utáni – minden nemzetközi elvet felrúgó – békediktátumok arról is rendelkeztek, hogy kártérítésben ne csak a győztes államok részesüljenek, hanem a polgáraik is, ha vagyonuk a legyőzött országban valamilyen módon elveszett.

A második világháborút lezáró 1947-es párizsi békeszerződés a vesztes országokat, köztük Magyarországot, jelentős összegű jóvátétel fizetésére kötelezte. Magyarországnak 300 millió dollárt kellett fizetnie, ebből 200 milliót a Szovjetuniónak, 50 milliót Jugoszláviának és 50 milliót Csehszlovákiának.

1945 után nemcsak a háborús pusztításokkal és az azt követően fizetett jóvátétellel lett szegényebb Magyarország, de a magyar nemzet a kommunista hatalomátvétel következtében elveszítette nemzeti tudattal rendelkező vezetőrétegét is, amely talán még az anyagi veszteségeknél is súlyosabb csapást mért rá.

1956-ban a magyar nép kinyilvánította, hogy nem kér a kommunista diktatúrából, és abból, hogy új urai rendőrállami erőszakkal vegyék el tőle munkája eredményét. A magyar nép azonban abból se kért, hogy már a két világháború közt megismert pénzuralmi technikákkal -megtervezett eladósítással - vegyék el munkájának az eredményét. A háttérben együttműködő Kelet és Nyugat legfelsőbb irányítói végülis a magyar forradalom elfojtásában állapodtak meg - Drábik%20János”>hallgatólagosan. Ez anyagi javakban mérve 12 milliárd akkori forintban kifejezhető kárt okozott az országnak. A nagy vérveszteséget és kárt jelentett a mintegy kétszázezer magyar állampolgár külföldre menekülése. Ez forintban további 20 milliárd veszteség. A megszálló erők ellátási költsége, a számukra felépített járulékos objektumok összege 8260 milliárd forintba került. A legnagyobb veszteség azonban, amit pénzben már nem is lehet kifejezni az, hogy a szovjet megszállók által hatalomra segített Kádár-rendszer állami politika szintjére emelte az orvosi segédlettel végzett tömeges népirtást. Az átmosott agyú, nemzeti öntudatuktól megfosztott magyarok három évtized alatt mintegy hétmillió utódukat semmisítették meg abortusz formájában. Ez a hétmillió meg nem született magyar és utódai a magyar történelem legnagyobb vérveszteségét jelentik. Így valójában Magyarország nemcsak vagyonától, de népességének jelentős részétől is meg lett fosztva.

Az 1989-cel kezdődő rendszerváltás eredményeként a nyíltan berendezkedett nemzetközi pénzvilág megszerezte a Világbank és a Nemzetközi Valutaalap által mintegy 140 milliárd dollárra becsült magyar nemzeti vagyonnak a túlnyomó részét, és azt beolvasztotta globális részvényvagyonába. A magyar lakosság kétharmada vagyontalanná vált, meg lett fosztva önrendelkezésének gazdasági alapjától, a nemzeti vagyonból származó tőkejövedelmétől, és elveszítette azt a hatalmat is, amelyet e vagyon birtoklása jelent. A magyar lakosság többsége az ország gazdájából az új tulajdonosok bérmunkásává vált, aki csak munkabérhez juthat, ha van munkája.

A nemzeti vagyon elvesztésével, leépítésével, az országból való kivitelével fokozatosan megszünt annak a lehetősége, hogy a magyar lakosság szellemi munkaerejét tudja értékesíteni nagy hozzáadott értékkel rendelkező termékekben és szolgáltatásokban. A magyar gazdasági struktúra a szaktudást alig igénylő összeszerelő vagy még annál is primitívebb munkából áll, és ennek a munkának az ára a világpiacon rendkívül alacsony. Magyarországot tehát évente több mint ezermilliárd forinttal rövidíti meg a rossz gazdasági szerkezetből adódó cserearányromlás.

A nemzetközi pénzoligarchia nemcsak a termelő-vagyont szerezte meg, hanem az érte adott - az eredeti értékének mintegy 20 százalékát kitevő - 20 milliárd dollárnyi vételárat is. Ugyanis a kizárólag az ő irányítása alatt álló MNB a devizát magánál tartotta, és a költségvetésnek az eladott fizikai vagyonért általa kibocsátott játékpénzt - levegőből előállított forintot - adott. Ez a több ezermilliárd forint, pedig, megtéve körforgását a nemzetgazdaságban, adósságszolgálat, kamat, tőkejáradék és profit formájában külföldi tulajdonosokhoz került. Ezek a forintot beváltották devizára, és a deviza-vételárat kivitték az országból. Az MNB pedig a hozzá visszakerült forintot egyrészt kivonta a forgalomból, másrészt a mesterségesen gerjesztett infláció formájában semmisítette meg. A magyar nép tehát elveszítette fizikai termelővagyonát, de a nemzetgazdaság elveszítette bizonyos idő múlva az érte kapott deviza ellenértéket is.

2004-ben nemcsak az történt, hogy az ország egy nemzetek feletti birodalom, az Európai Unió, részévé válva megszűnt független állam lenni, hanem az EU-tagság nettó évi mintegy 4500 milliárd forint folyamatos veszteséget okoz az országnak, felgyorsítva eladósodását.

A nemzetközi pénzügyi közösség azért tartja magyarországi intézménye, az MNB segítségével rendkívül szűken a magyar monetáris bázist, hogy így kényszerítse a magyar államot a még meglévő közvagyon olcsó kiárusítására, továbbá a magyar termőföld és lakóingatlan-vagyon áron alul való eladására. Magyarország kifosztását jól jelzi az, hogy 2006-ban nettó nyolcmilliárd euró áramlott ki a külföldi tartozásállomány hozamaként az országból, 2007-ben pedig már kilencmilliárd euró.

Magyarország külföld felé irányuló tartozásállománya jelenleg negyvenötezermilliárd forint, mintegy 256 milliárd dollár, és ennek a hatalmas összegnek a hozamát kell kitermelnie. Ez a hozam profitból, tőkejáradékból, adósságszolgálatból és kamatfizetésből áll. Magyarország fosztogatása napjaink valósága. Következményeként nemcsak politikai, gazdasági és pénzügyi, de demográfiai válság is kialakult. A magyar nemzet évről évre felgyorsuló ütemben fogy, és a nemzet fennmaradása került veszélybe.

A magyar sorsdráma

Az elmúlt évszázad tragikus történetét a magyar nemzet sorsdrámájaként is felfoghatjuk. Ez a sorsdráma a végéhez közeledik. A nemzet sírját már megásták, de nem gyászolók, hanem pénz és hataloméhes hódítók veszik körül. Szemükből nem gyász, hanem bosszúéhes győzelmi mámor, arrogancia és a bitorló rossz lelkiismerete sugárzik. Ez keveredik a mérhetetlen nyerészkedési vággyal és a zsákmány megtartása miatti páni félelemmel.

A dráma első felvonása 1920-ban ért véget, amikor a történelmi, etnikai és az önrendelkezési elv megszegésével, nemzetközi bűncselekménynek minősülő kettős mércét alkalmazva, feldarabolták Magyarországot.

A dráma második felvonásaként - 1945 után - megsemmisítették a magyar nemzet vezetőrétegét, amelynek még volt érzelmi és lelki kötödése az 1100 éves magyar államhoz és népéhez.

A sorsdráma harmadik felvonása 1956. A magyar nép nem kért az internacionalista kommunizmusból, de helyette nem a mostani kozmopolita globalizmust akarta, hanem a saját útját akarta járni, az önrendelkezését visszaszerezni. Teljesítményét ne vegyék el tőle se kommunista rendőrállami erőszakkal, se eladósítással, pénzügyi módszerekkel. A már akkor is együttműködő kommunista és globalista érdekcsoportok vereségre ítélték a magyar nemzet forradalmát. Hogy soha többé fel ne állhasson mintegy nyolc millió abortusszal kivéreztették a maradék Magyarország törzsmagyarságát. Ezt a veszteséget túl kell érni, de kiheverni nem lehet.

A negyedik felvonás 1989. A pénzimpérium felkészített ügynökei a hazai kollaboráns technokraták segítségével – pénzügyi technikákkal, eladósítással – elvették a magyar nemzet vagyonát. Magyarország többé nem a magyaroké. Országunk - hazánk - a Washingtoni Konszenzus végrehajtásával mások tulajdona lett.

Az ötödik felvonás 2004. Ekkor Magyarország elveszítette szuverenitását, egy nemzetek feletti birodalmi struktúra autonóm tartománya lett, független állam helyett. Ezt az állapotot betonozza be a ratifikálás alatt álló Lisszaboni Szerződés, amely ténylegesen létrehozza az Európai Egyesült Államokat. A szervezett magánhatalom által létrehozott Európai Unióba a viszonosságot megtagadó, igen hátrányos és igazságtalan feltételekkel, kényszerítették be Magyarországot. 2003-ig 8866 milliárd forint nettó veszteséget okozott a magyaroknak az EU-tagságra való felkészülés. 2004 óta pedig évi mintegy 4500 milliárd forintba kerül a tagsággal járó terhek viselése. Kezdettől nettó befizetők vagyunk. Az un. „támogatás” nem egyéb, mint a már átadott összegek egy részének a keserves vissza-pályázgatása.

A magyar költségvetési-hiány és külkereskedelmi deficit egyik legfőbb okozója tehát az, hogy az EU folyamatosan sarcolja Magyarországot, nem, pedig támogatja. Az EU a szervezett magánhatalom intézménye a szuperbankárok útjában álló nemzetállamok olcsó és önkéntes felszámolására. Az EU fölösleges és elbürokratizálódott vízfejjé vált. Ami jót hozott – emberek és árúk szabadabb mozgása, vámok csökkentése, szorosabb együttműködés Európa államai között – azt olcsóbban és hatékonyabban el lehetett volna érni nélküle. Nem kellett volna feladni nemzeti szuverenitásunkat, önrendelkezésünket, az önálló magyar jogrendszert. Az EU természetellenes, mert nem olyan közösség, mint a biológiai ás társadalmi reprodukcióhoz nélkülözhetetlen család és a nemzet. E két család az élet nélkülözhetetlen előfeltétele. Az EU viszont élősködő - funkciótlan – képződmény.

Napjainkban a magyar nép sorsdrámájának az utójátékát éljük. Folyamatban van a termőföld és a lakóingatlanok elvétele és átjátszása külföldiek tulajdonába. Már minden előkészület megtörtént.

2006 fordulópont

A rendszerváltás-rendszerének csődje 2006-ban nyílt ellenállásba torkollott. A magyar lakosság többsége ekkor értette meg, hogy nincs hová hátrálnia, ha komprádor és kozmopolita vezető rétegei – a pénzvilág zsarolásának engedve – beszüntetik a nemzeti kockázatra épülő, nagy szolidaritási-rendszerek közfinanszírozását. Az előző rendszer a rendkívül alacsony munkabéreket kiegészítette béren kívüli juttatásokkal. A közvagyont magának kisajátító, és külföldieknek játékpénzért átengedő kollaboráns érdekcsoportok arra hivatkozva akarnak most szabadulni a közfeladatok finanszírozásától, hogy az állami vagyon eltűnt, és nincs meg már a belőle korábban befolyt tőkejövedelem. De a lakosságnak sincs jövedelme, mivel a közvagyon nem az ő magánvagyona lett. A koalíciós kormányzat akkor hivatkozhatna joggal arra, hogy a magyarok most már egyénileg gondoskodjanak magukról, ha a közvagyont a privatizáló érdekcsoportok neki juttatták volna.

Ezt a tragikus helyzetet az ideiglenesnek szánt alkotmány is elősegítette. Tele van szankció nélküli, csonka szabállyal, amelyek nem kikényszeríthetőek. A választási törvény miatt az állampolgárok fele ki van rekesztve az Országgyűlésből az antidemokratikus - és mielőbb eltörlendő - 5%-os szabállyal. Mivel a tömegtájékoztatás is a pénz-és korporációs oligarchia tulajdonában és az ellenőrzése alatt van, ezért a lakosság ténylegesen nem tud élni a szólás-és a sajtószabadsággal. Egyedül a gyülekezési szabadság maradt volna az elégedetlenség kifejezésére, de a Pénzimpérium urai és magyarországi kiszolgálói rendőrállami módszerekkel fojtották el a tüntetéseket. Először kirekesztették a polgárokat a parlamentből, majd pedig álszent módon követelték az utcai politizálás beszüntetését. Ahhoz, hogy megmaradjon a magyar nemzet, vissza kell szerezni Magyarországot, vissza kell állítani a magyarok által létrehozott nemzeti vagyon magyar tulajdonát. Vagyoni alap nélkül, nincs sem egyéni, sem nemzeti önrendelkezés. A vagyon hatalom, és a hatalom vagyon.

Melyik birodalom tette gyarmatává Magyarországot?

Hazánk az egyetlen igazi szuperhatalom, a PÉNZIMPÉRIUM provinciája lett. A magyar közvagyon legértékesebb részét beolvasztották a nemzetközi pénzügyi közösség globális részvényvagyonába. A magyarok bérből- és fizetésből élő függőhelyzetű munkavállalókká váltak önállóan gazdálkodó szabad polgárok helyett – saját hazájukban. Munkájuk minden eredménye elhagyja hazájukat tőkejáradék, profit és kamat formájában. Ez a pénzfeudalizmus rendszere, amelyben a magyar munkavállalók évente három és fél hónapot robotolnak ingyen arctalan pénzviszonyokba elrejtőzött ismeretlen uraiknak.

Kik ezek az új oligarchák?

Ők a világ felett az uralmat megszerzett magánpénzmonopólium tulajdonosai. Erre a monopóliumra támaszkodva szerezték meg az emberiség termelő vagyona feletti ellenőrzést. A pénzimpérium egyben-tartott törzsvagyona a szupergazdag dinasztiák családi alapítványaiba, holdingjaiba, befektető alapjaiba, több ezer más alapítványba van gondosan elhelyezve, és magántulajdonban lévő kollektív vagyont alkot. Szakértők által felbecsült nagysága 300 trillió dollár. Ez az óriási vagyon pedig állandóan növekszik. A tokiói ENSZ Intézet kutatói állapították meg 2000-ben, hogy ha az emberiség létszámát 10 főre, a világ vagyonát pedig 100 dollárra redukálnánk, akkor egy emberé lenne 99 dollár, és 9 emberé egy. Ennek a vagyoncentralizációnak felel meg a hatalom szélsőséges koncentrációja egy szűk szupergazdag csoport kezében. Övéké a világot uraló pénzimpérium. Ennek lett Magyarország a tulajdona.

Új honfoglalás szükséges

Pénzügyi módszerekkel vették el hazánkat, hasonló módszerekkel kell visszaszerezni.

Megvannak erre a történelmileg helyesnek bizonyult technikák. Most csak a közpénzrendszer visszaállítására, a termelő és infrastruktúra fejlesztő állami programok beindítására utalok. A központi bankok a pénzimpérium intézményei, magánérdekek szolgálatában állnak. A közhatalom ellenőrzése alá visszahelyezve azonban hatékonyan tudnák elősegíteni az állam, a gazdaság és az állampolgárok adósságfüggésének a megszüntetését. Pénzuralmi korszakban pénzügyi technikákkal kell harcolni. Így kell most végrehajtani az új honfoglalást is, hogy nemzetünk fennmaradhasson.

Varga István kimutatta, hogy 1989-et követően a nemzeti vagyon átadása, eladása, privatizációja nyomán az államháztartás pénzeszközállománya, amely 1989-ben a nemzeti össztermék 162%-a volt, nem növekedett, hanem az 1989-es évi mennyiség egy negyedére csökkent. Egyidejűleg az államháztartás és a nemzetgazdaság kötelezettségállománya folyamatosan növekszik, ma meghaladja a 45 ezer milliárd forintot, dollárban kifejezve 256 milliárd dollárt. Ez 1989-ben 22 milliárd dollár volt. Folytatódik a magyar nemzetgazdaság eladósítása a nemzeti pénz külföldi pénzre történő lecserélésével. Ehhez a pénzcseréhez nagy mennyiségű devizára van szükség, hogy a devizaszámla - mint valutatartály - mindig tele legyen. Ezt a devizatartalékot azért növelik folyamatosan, hogy korlátlanul kivihető legyen a tőke hozama az országból.

Tisztázni kell, hogy jogilag kié a kizárólag magyar állami tulajdonban lévő Magyar Nemzeti Bank devizaszámlája, és kié az azon lévő 17 milliárd euró pénzvagyon. Tisztázni kell, hogy a Magyar Nemzeti Bank miért nem él emissziós jogával, és közvetve miért ruházta át pénzkibocsátási és pénzbevonási jogát a nemzetközi pénzvilág intézményei számára. Ma ha nő a forgalomban lévő forint mennyisége, bővül a forint likviditás. Ekkor azonban az MNB a pénzvilág kívánságára a bővülést a forgalomban lévő forint folyamatos kivonásával ellensúlyozza. A folyamatos pénzkivonás - a viszonzatlan átutalás összege - negyedévenként kétmilliárd euró, vagyis minden évben 7-8 milliárd euró hagyja el Magyarországot. 2006-ban ez az összeg meghaladta a 8 milliárd, 2007-ben pedig a 9 milliárd eurót. A folyamatos jövedelem el- és kivonást, jövedelemvesztést, szakadatlan hitelfelvétellel kell pótolni.

A pénzuralmi rend Magyarországon

Ezermilliárd forint derivativa áramlik ki és be naponta Magyarországon. Ez az összeg azért mozdul meg, hogy kellő jövedelemmel távozzon az országból. Az átutalási és elszámolási rendszerekben 900 ezer milliárd forint mozog évente. Ez a nemzeti össztermék, a GDP negyvenszerese. Ez az óriási átutalási volumen évi 205 millió pénzügyi tranzakciót jelent. Az MNB korlátlan mennyiségű pénzzel és ellenőrizetlenül tudja finanszírozni a napi spekulációs tranzakciókat. A pénzáramlásban 91% a spekuláció és 9% a reálgazdaság szükségleteit kielégítő pénzforgalom. Ez másként megfogalmazva azt jelenti, hogy a magyar pénzgazdaság és termelőgazdaság egésze egy országos méretű kaszinóvá vált.

Van-e a globalitásnak alternatívája?

Lehetséges-e egy más, egy jobb világ? A globalitással szemben a lokalitást kell fejleszteni. Eric Fritz Schumacher „Small is Beautifull” című könyvében foglaltak szellemében meg kell szervezni az egészséges gazdasági és pénzügyi önvédelmet, és az ehhez szükséges gazdasági protekcionizmust is vissza kell állítani a jogaiba. A kamattal, eladósítással működtetett hitelpénzrendszer globalizálása helyett az egyenlő esélyek és a vállalkozói-szabadság elveire épülő, szociális piacgazdaságot kell globalizálni, méghozzá mindezt alulról jövő kezdeményezésre, és alulról felfelé haladva megszervezve. A tudásalapú társadalom kiegészítendő a bölcsesség-alapú társadalommal.

Mit kell haladéktalanul elkészíteni?

Mindenek előtt Magyarország társadalmi-gazdasági tervét kell kidolgozni és törvénybe foglalni. Másodszor, el kell készíteni évente a teljes-körű államháztartási mérleget, amely tartalmazza a költségvetést, a helyi önkormányzatok, a társadalombiztosítás, és az elkülönített alapok számadását is. Harmadszor, le kell bontani a pénzuralmi struktúrák által épített vasfüggönyt, egyrészt az állam és demokratikus parlamentje és kormánya, másrészt az MNB között. Negyedszer, ne csak a bankok állítsák elő a gazdasági élet közvetítő közegét, a pénznek nevezett egyezményes jeleket, hanem a gazdasági élet más szereplői is. Ötödször, nemcsak a költségvetés ellenőrzésére, hanem a nemzetgazdaság egészét ellenőrző szervezetre van szükség.

Szükséges az állami hitel-és pénzkibocsátás, a termelő- és infrastruktúrafejlesztő programokra. Ez a fajta állami pénzkibocsátás nem okoz inflációt, mert a konkrét termelő és infrastruktúra projektek végén előálló kapacitásnövekedés, az új objektumok értéke, az előálló többlettermék és többletszolgáltatás értéke fedezi a kibocsátott hiteleket, és ily módon a termelőgazdaság és a pénzügyi-szektor egyensúlya nem borul fel. Ezen túlmenően kedvező multiplikátor hatás érvényesül, mert munkaképes felnőttek tíz-és százezrei segélyreszoruló eltartottakból adófizető munkavállalókká válnak. Ez jelentősen megnöveli az állam adóbevételeit, ami viszont csökkenti az állam működéséhez szükséges hitelek felvételét, ezáltal mérsékli az állam eladósodását, a kifizetendő kamatok összegét. Ezek olyan szilárd alapon nyugvó javaslatok, amelyeket a gyakorlatban többször – és mindig sikerrel! – már kipróbáltak. Így, például, 1933 és 1948 után Németországban, a New Dal idején az Egyesült Államokban, De Gaulle tábornok elnöksége alatt, pedig Franciaországban

Ma már nemcsak szükséges, de lehetséges is a regionális és elektronikus fizetőeszközök bevezetése - a bizalmon alapuló csereközösségek minél nagyobb számban történő létrehozása - Magyarországon.

Minél előbb törvényt kellene hozni arra, hogy a távozó multinacionális cégek mielőtt olcsóbb munkabérű országokban költöznének, előzőleg fizessék vissza azokat az állami támogatásokat, és adókedvezményeket, amelyeket azért kaptak, hogy Magyarországon működjenek, és itt munkahelyeket biztosítsanak.

Szükséges a nem-termelő spekulatív pénzügyi tranzakciók megadóztatása.

Ugyancsak felül kell vizsgálni, hogy a pénzügyi szektor szereplői, valamint a multinacionális cégek arányos mértékben vesznek-e részt a közteherviselésében.

Bogár László állapítja meg egy 2008. április 30-i interjújában, hogy a magyar gazdaság döntő többségét két tucat multinacionális cég ellenőrzi. A magyar munkavállalók 12%-át foglalkoztatják, és az összes bér 15%-át fizetik ki. Továbbá ők fizetik az összes adó mintegy. 38%-át, ugyanakkor az adózás utáni profit 92%-a az övék. Ez jelzi, hogy kik is azok, akik miatt bevétel-hiányos állapot alakult ki. A magyar költségvetési deficit a hazugság, mert a válság mélyebb oka az, hogy akik a magyar gazdaságot ellenőrzik 92%-os profit mellett, mindössze 38%-kal járulnak hozzá a bevételekhez. Vagyis: nem a magyar állam közcélra fordított kiadásai minősíthetők soknak, hanem az e célra fordítható bevételeket kell kevésnek minősítenünk.

A baloldali kormányok regnálása idején beindult államtalanítási folyamat következtében rázárult a magyar társadalomra egy harapófogó. Ennek az a lényege, hogy a munkaerő ára, vagyis a bér reálértéke, a 30-40 évvel ezelőtti szinten rögzült. A munkaerő újratermeléséhez szükséges javak és szolgáltatások ára viszont világpiaci szintre emelkedett a radikális államtalanítás, a teljes privatizálás és a nemzetközi nagyvállalatok szabad hozzáférése nyomán. Ausztriában ma egy napi átlagos bevásárlás 20%-kal kevesebbe kerül, mint Magyarországon, miközben ott több mint négyszer akkorák a bérek, mint hazánkban.

Nem lehet eléggé hangsúlyozni: haladéktalanul igazságos közteherviselésre van szükség azért, hogy az államnak több forrás álljon rendelkezésre a rendszerváltás veszteseinek a támogatására. A lakosság vagyontalan, hátrányos helyzetű két harmada döntően önhibáján kívül képtelen az elemi szintű civilizációs javak, a közoktatás, az egészségügy és az emberséges szociális ellátás szolgáltatásaihoz hozzájutni.

A több mint hétezer milliárd forint jövedelmi adóból a lakosság fizet 6,1 milliárd forintot. Véget kell vetni annak, hogy a multinacionális cégek továbbra is állami támogatást, kedvezményt, szubvenciót követelhessenek ki maguknak csupán azért, mert érdekérvényesítő erejük túlságosan nagy, és ezzel az erővel következmények nélkül visszaélhetnek.

Új megállapodást kell kötni az Európai Unióval

Szükséges a termőföld és lakóingatlan védelmi jogszabályok soron kívüli elfogadása és megerősítése. Figyelembe véve az érvényes Európai Uniós szabályozást, valamint a most ratifikálás alatt álló Lisszaboni szerződés rendelkezéseit, a kölcsönös előnyök, a viszonosság, és az egyenlő-elbánás elvei szerint újra kell tárgyalni minden olyan feltételt, amelyben igazságosabb és előnyösebb megállapodás elérése lehetséges, és amelyek enyhítik az EU kötelezettségek rendkívül káros és hátrányos hatásait a magyar nemzetgazdaság egészére, illetve a magyar társadalom viszonyaira.

Az Európai Unió működését meghatározó alapvető nemzetközi megállapodások és jogszabályok nemzeti – vagyis tagállami – hatáskörben hagyták a tulajdonviszonyok szabályozását. Az Európai Unió Bizottsága azonban – szemforgató módon megtagadva a viszonosság és az egyenlő elbánás demokratikus elveit, a kelet-európai új tagállamok belépésekor úgynevezett „értelmezést” adott ki, amely szerint az új tagállamokban a termőföld is tőketulajdonnak tekintendő, és így a földtulajdonra is vonatkozik az új tagállamokban a tőke szabad áramlásának az alapelve. Másként megfogalmazva, az új tagállamokban kötelező szabad adásvétel tárgyává tenni azt a termőföldet, ami viszont nemcsak, hogy nem kötelező, de tiltva van az Európai Unió többi tagállamában. Ezt az antidemokratikus EU-bizottsági értelmezést minél előbb meg kell támadni az illetékes EU intézményeknél, és el kell érni az alapszerződésnek ellentmondó bizottsági értelmezés visszavonását, mert sérti a tagállamok egyenlőségének és a viszonosságnak az elvét.

Állami pénzkibocsátás az MNB devizatartaléka egy részének a fedezetével

Az MNB állami tulajdonban lévő devizatartaléka az MNB devizaszámláján meghaladja a 17 milliárd eurót. Ebből 8 milliárd eurót fedezetként használva az állam kibocsáthat legalább 2000 milliárd forint közhitelt a termelő és infrastruktúra fejlesztő programok finanszírozására. Ez lökést adhatna elsősorban a gazdaság azon szektorának, amelynek szereplői a magyar állampolgárok, valamint a magyar tulajdonban lévő kis és közepes vállalkozások. Ily módon a 17 milliárd euró devizatartalékból kilencmilliárd euró továbbra is kiszolgálhatja a külföldi tulajdonú bankokat és befektetőket, és azok ez után is zavartalanul átválthatják forintjaikat devizára, hogy kivihessék az országból. Nyolcmilliárd euró viszont az állami kibocsátású közhitel-forint fedezete lenne. A magyar nemzeti vagyont, vagyis az állam kezelésében tartott köztulajdon elidegenítéséből származó devizabevételt, meg kell tartani a köztulajdonban, és azt a közpénzkibocsátás fedezetéül kell tartalékolni. Ily módon a devizatartaléknak csak egy része állna rendelkezésre a spekulációs célból ideérkezett forró tőke átváltásához. Ha lenne akár időbeli, akár volumen korlát, akkor a forrótőke is tovább maradna az országban, és keresné a lehetőséget, hogy a magyar gazdaságba fektessen be, új munkahelyeket teremtve.

Az MNB teljes mértékben a magyar állam tulajdona. Az MNB működését szabályozó feles jogszabály lehetővé teszi, hogy az Országgyűlés és a Kormány visszavonja a saját hatáskörébe az MNB emissziós jogának a gyakorlását, valamint azt, hogy devizatartalékának és adóbevételének a fedezetére közpénzt bocsásson ki, hogy ily módon is munkahelyeket teremtsen a 1,2 millió alkalmazásban nem álló munkaképes felnőtt számára.

A monetáris felségjogokat az Országgyűlésnek és a Kormánynak kell gyakorolnia.

Nem elég a költségvetés, de még az államháztartási mérleg elkészítése sem. A pénzrendszer által vezérelt gazdaságot a monetáris folyamatok határozzák meg. Ezért Magyarországon a hatalom elsődleges gyakorlója a Központi Bank és a mögötte álló nemzetközi pénzügyi struktúrák, és azok frontintézményei. Ez a monetáris kormány az elsődleges. A másodlagos, fiskális hatáskör, az adórendszer irányítása és a költségvetés elkészítése, már függő változó, azaz alá van rendelve a független változónak tekinthető monetáris irányításnak. A látható, és kormánynak nevezett kormányzat ezért valójában már csak a másodlagos, alárendelt hatáskörű, fiskális kormány.

Magyarországon két meghatározó politikai ereje ténylegesen liberális pénz- és gazdaságpolitikát képvisel. Az ún. „baloldali” szocialista-liberális koalíció kozmopolita neo-liberális politikát folytat. A nemzeti, konzervatív oldal pedig nemzeti neo-liberális gazdaságpolitikát képvisel.

Az Európai Unió által képviselt négy szélsőségesen liberális alapelv – a tőke, az áru, a szolgáltatás és a munkaerő szabad áramlása – a tőke teljhatalmát szavatolja.

Gazdag László javaslatai a válság leküzdésére

A Pécsi Egyetem közgazdász tanára elsőként a pénzstabilitás megteremtését javasolja. Ennek kell megelőznie minden más célt, így a gazdasági visszaesés, a recesszió valamint a munkanélküliség elleni harcot, de még az egyensúlytalanság felszámolását is. Magas infláció mellett még a gyors növekedés is rossz, mert elavult szerkezetben megy végbe. Nem előnyös ilyen esetben a munkanélküliség csökkenése sem, mert elavult munkahelyek menekülnek meg, vagy pedig ilyenek jönnek létre.

Másodikként kiemeli, hogy a pénzstabilitás automatikusan maga után vonja a kamatlábak csökkenését. Ennek a javító hatása nyomban érezhető a költségvetés egyenlegén. A magyar állam 4700 milliárd forint külföldi adósság és 10 000 milliárd forint belső (az MNB felé fennálló) adósság után fizeti a kamatot. (Ehhez annyit tehetünk hozzá, hogy 2008 augusztusára már összesen mintegy 17 000 milliárd forintnak az adósságszolgálati terheit viseli.) A kamatkiadás nagyobb összeg, mint az egészségügyre vagy az oktatásügyre illetve a kutatásra és a fejlesztésre fordított éves kiadás.

Harmadikként azt kell figyelembe venni, hogy a pénzstabilitás megindítja a gazdasági makro-szerkezet átalakulását. Ennek következetes végig vitele érdekében fel kell függeszteni a gazdasági szférának nyújtott állami támogatásokat. Ez alól az agrártermelők azonban - sajátos körülményeik miatt - kivételt képeznek. Mindezek nyomán beindulhat az Alois Schumpeter által ’teremtő pusztulásnak’ nevezett folyamat, a tőke, a munka áramlani kezdenek az alacsonyhatékonyságú szektorból a magasabb hatékonyságú felé. Javulhat az exporthatékonyság, egyre versenyképesebbé válhat a gazdaság, és ezzel összhangban javulhatnak a különböző nemzetgazdasági mérlegek is. A problémák megoldódnak minden fajta költségvetési nadrágszíj összehúzó intézkedések nélkül. Mindez nem elméleti elgondolás, ez ténylegesen így ment végbe a fejlett nyugati világban.

Negyedikként azt hangsúlyozza Gazdag László, hogy ha 10-15 év alatt végbemegy a magyar gazdaság szerkezetváltása vagy korszakváltása, akkor el lehet kezdeni a nagy elosztórendszerek reformját.

Ez utóbbiból az is következik, hogy jelenleg idő előtt bonyolódott a kormányzat az olyan nagy elosztórendszerek, mint az oktatásügy, egészségügy, nyugdíjrendszer erőszakolt, voluntarista megváltoztatásába. Az az elképzelés, hogy ezzel erőforrások szabadulhatnak fel a gazdaság számára, nem igazolódott be Nyugaton. Azokban az országokban, ahol bevezették a nagy elosztórendszerek reformját, az nem pénzt hozott, hanem pénzt vitt el, mert igen sokba került, és a változtatások nyomán előálló újabb rendszer sem igényelt kevesebb pénzügyi ráfordítást. A tényleges helyzet szerint a megreformált rendszerek pénzigénye megnövekedett. Igaz viszont az, hogy a rendszerek hatékonysága minden országban megnőtt. Ez utóbbi körülmény miatt a magyar társadalomnak is meg kell majd tennie ezeket a változtatásokat, de a gazdaság rendbetétele után, és nem előtte.

Gazdag László szerint nem az elosztórendszerek rossz, pazaroló működése az egyensúlyi zavarok oka, hanem fordítva: a rosszul működő gazdaság eredményez eleve rossz, pazarló elosztórendszert. Ebből következik, hogy nem az elosztórendszerek reformálgatásával kell bíbelődnünk a gazdaság mély áramlatainak a rendbetétele helyett.

A megoldás kulcsa nem a jövedelempolitika, hanem a monetáris rendszer irányítása. Már szó volt róla, hogy Magyarországon (és másutt is a világon) jelenleg nincs bérinfláció. Hazánkban sem a túlfogyasztás, a lakosság felé kiáramló jövedelem a bajok oka. Ezért jövedelempolitikai intézkedésekkel nem lehet kezelni az alapbetegséget, hanem csakis szigorú monetáris politikával. A szigorú monetáris politika a gazdaság mély áramaira hat, nem pedig a fogyasztás és elosztás felszíni szféráira. Ebből következően a monetáris szigor nem eredményez életszínvonal romlást. A monetáris szigor – amely nem keverendő össze a költségvetési megszorításokkal – életszínvonal stabilitást eredményez, hiszen megőrzi a fizetésből élők és a nyugdíjasok jövedelmének a vásárlóértékét.

Magyar újjászületés csak új - pénzügyi és gazdasági eszközökkel végrehajtott -honfoglalással lehetséges. Le kell állítani a magyar nép erőforrásait élősködő módon elszívó pénzügyi szivattyúkat. Véget kell vetni Magyarország gátlástalan fosztogatásának. Mivel a vagyon hatalom, a nemzeti vagyonnal együtt visszaszerezhetők a nemzeti önrendelkezéshez és megmaradáshoz szükséges erőforrások is. A cselekvőképességét visszanyert nemzet leküzdheti demográfiai hanyatlását és megmaradhat a magyar élet.

Drábik János - Nemzeti Hírháló

Gazdasági szabadságharc, Gazdasági értelemben vett szabadságharc, válság, rendszerváltás, eu, adósság, kamat, Magyarország, drábik jános, osztrák nemzeti bank, rotschild, rotschild-ház, forradalom, háború, szabadságharc, pénzkartell, manipuláció, monarchia, trianon, nemzeti bank, világháború, adósságszolgálat, kamattámogatás, deviza