Azzal a felhívással fordulunk az Ukrajnában szemben álló felekhez, hogy vessenek véget az erőszaknak, és találják meg a vérontás nélküli politikai megoldáshoz vezető kompromisszum útját.

Scall Fast

Ilyen egy felelős nyilatkozat, nem mint mikor aljabulvár média tapsikol az erőszaknak. Bezzeg ha zsidók elleni "tüntetésekről" volna szó, nem ujjongtak volna zsindex és leszármazottai. :P

Van 56-os párhuzam : akkor október 25-én mesterlövészek kezdtek el lövöldözni a felkelőkre ÉS a szovjetekre egyaránt. Máig is annyit tudni biztosan csak, valószínűleg ávósok voltak. A mostani gyáva gyilkosokat, mentősökre lövöldöző barbárokat remélhetőleg sikeresebben beazonosítják.

Magyarok Világszövetsége

Február 22-én Budapesten ülésezett a Magyarok Világszövetségének Elnöksége, amely szakértők bevonásával több órás vitát folytatott az Ukrajnában kialakult válságról, és a magyar nemzet ezzel kapcsolatos felelősségéről, majd nyilatkozatot fogadott el Felelősségünk az ukrán válság idején címmel, amelynek angol nyelvű fordítását is közzétesszük alább. Arra kérjük híveinket, hogy továbbítsák levelező listáikon, osszák meg a közösségi portálokon.

FELELŐSSÉGÜNK AZ UKRÁN VÁLSÁG IDEJÉN

A Magyarok Világszövetsége mélységes aggodalommal követi a drámai ukrajnai fejleményeket. A fiatal ország sérülékeny demokráciája hónapok óta elhúzódó válsággal küzd, amely szinte megfékezhetetlen erőszakba torkollott.

Az Ukrajnában egymással szemben álló erők viaskodását immár több mint száz ember kiontott vére pecsételi, és az erőszak esetleges további fokozódása diktatúrába torkolló nemzeti tragédiával, vagy akár az ország szétesésével fenyeget.

Az egymással kibékíthetetlennek tűnő értékrendeket valló csoportok, nép- és nemzetrészek, akár öt részre is szakítanák Ukrajnát, ha önrendelkezési szándékuk szabadon érvényesülhetne.

Azzal a felhívással fordulunk az Ukrajnában szemben álló felekhez, hogy vessenek véget az erőszaknak, és találják meg a vérontás nélküli politikai megoldáshoz vezető kompromisszum útját.

Ugyanakkor, fel kell készülnünk arra az eshetőségre is, ha a felek megbékélése lehetetlenné válik.

A Szovjetunió romjain létrejött független Ukrajnának számos olyan területe van, amelyet korábban a cári Oroszország, majd a XX. század során az orosz irányítású Szovjetunió kebelezett be, és az ukrán államhoz történt csatolásuk nem történelmi folyamatok eredménye, hanem katonapolitikai és földrajzi adottságok következménye, mint a Krím-félsziget, Besszarábia, Galícia vagy Kárpátalja.

Ez utóbbival, Kárpátaljával és az ott élő népekkel, nemzeti közösségekkel szemben a magyar nemzet különleges felelősséggel tartozik elsősorban azért, mert ez a terület az első világháborút megelőzően több mint ezer évig, folyamatosan a magyar állam, a Szent Korona országának szerves része volt.

A XX. században Kárpátalja sorsa rendkívül hányatott volt. 1920-ban, a trianoni béke folytán az akkor életre hívott Csehszlovákiához csatolták. 1938-ban az első bécsi döntés értelmében a zömében magyarok lakta nyugati része visszakerült Magyarországhoz. A maradékot az 1939-ben a függetlenné váló, Tiso vezette Szlovákia magának vindikálja, ám ez terület még ugyanabban az évben visszatér Magyarországhoz. 1944-ben szovjet csapatok szállták meg, a párizsi béke 1947-ben a Szovjetuniónak juttatja, majd annak szétesése után Ukrajna részévé vált… Igazi senki földjeként dobálták.

Eközben 1991-ben, még a Szovjetunió feloszlása előtt Kárpátalja népszavazást tartott saját sorsáról, amelyen elsöprő többséggel egy különleges jogállású, autonóm státust követelt magának. A Beregszászi járás lakossága pedig Magyar Autonóm Körzet létrehozása mellett tette le a voksát ugyancsak döntő többséggel. A szovjet és később az ukrán hatóságok ugyan semmibe vették a népszavazás eredményét utólag közvélemény-kutatássá minősítve le azt, ám a kárpátaljaiaknak halvány elégtételt szolgáltattak azzal, hogy a hivatalos időt átmenetileg elmozdították a moszkvaitól, és nem a kijevihez, hanem a budapestihez igazították. De mindössze egy évig tartott ez az engedmény. Kijevi nyomásra aztán a kelet-európai időt tették hivatalossá.

Amikor a Szovjetunió megszűnt, és Kárpátalja – ahonnan az odatelepített oroszok zöme elmenekült – az újonnan létrejött ukrán állam részévé vált, Leonyid Kucsma elnök fogadta Kozma Imre atyát, a Magyar Máltai Szeretetszolgálat elnökét, és a szervezet felbecsülhetetlen értékű segítségét megköszönve, őt kitüntette, majd felkínálta a lehetőséget, hogy Kárpátalja újból Magyarországhoz tartozzon. Az eset fájdalmas részlete, hogy az ukrán elnök ezen fogadásán jelen volt Magyarország akkori kormányának, az Antall-kormánynak külügyminisztere, Jeszenszky Géza is…

A magyar nemzet felelősséget érez Ukrajna szenvedő, nélkülöző népe iránt, és a lehetőségeihez mérten humanitárius segítséget nyújt a szenvedőknek, különösképpen a harcok áldozatai hozzátartozóinak és a sebesülteknek.

De felelőssége hangsúlyos mindazon ukrán állampolgárok iránt is, akik e véres konfliktusban az európai értékekért kockáztatták életüket, szabadságukat, annak az Európának az értékeiért, amelynek Beethoven Örömódája a himnusza.

A magyar nemzet ugyanakkor felelősséggel tartozik Kárpátalja többségi lakosságával, a ruszin néppel szemben is, amelynek lélekszámát ruszin kutatók 800.000 főre becsülik, és amelynek puszta nemzeti létét is tagadja Ukrajna. A ruszin nép etnogenezise az elmúlt ezer évben zajlott le. Annak helyszíne a Kárpát-medence, a Szent Korona országa. Ezért érthető, hogy szláv anyanyelvük ellenére a ruszinok erősebben kötődnek a magyarsághoz, mint a környezetükben élő szláv népekhez, a szlovákokhoz, ukránokhoz.

Végül, de legfőképpen, a magyar nemzet felelős a Kárpátalján élő magyar nemzeti közösség iránt. Ezen felelőssége egyetemleges, el nem hárítható és el nem évülő. E felelősség a fizikai védelemtől, a létbiztonság szavatolásán és a közösségi jogok védelmén át, e nemzeti közösség önkormányzati jogának elismeréséig terjed ki, hiszen a kárpátaljai magyar nemzeti közösség a magyar nemzet elidegeníthetetlen része.

Amennyiben Kárpátalja népei – ruszinok, ukránok, magyarok és mások – Ukrajna válsága közepette saját kezébe kívánná venni a sorsát, és kinyilatkoztatná azon óhaját, hogy jövőjét – miként a múltja is volt – a Szent Korona országában kívánja kibontakoztatni, akkor a magyar nemzet felelőssége erre pozitív választ adni, és befogadni őket.

Tekintettel Kárpátalja sajátos nemzeti összetételére és továbbra is fennálló geopolitikai adottságaira, ez a befogadás sajátos önkormányzati jogosultságokkal rendelkező, autonóm területtel valósítható meg.

A magyar nemzet által megteremtett Szent Korona országa újból bebizonyíthatja – miként tette azt 1124-től, a szászoknak adott szabadságlevéltől, az Andreanum-tól kezdve, amely tulajdonképpen Európa első nemzeti autonómia-statútuma –, hogy mindenkor a különböző etnikumú, nyelvű, vallású népek, népcsoportok otthona volt, mely messzemenően az ott élő emberek egyenlő méltóságára épített – Istennek tetsző módon.

Ezen a felelősségen a nemzet[1] minden intézményének[2] és közösségének[3] osztoznia kell hivatása és feladata szerint úgy, ahogyan azt a Magyarok Világkongresszusa által elfogadott nemzetfogalom meghatározza.

Budapest, 2014. február 22.

A Magyarok Világszövetségének Elnöksége

A kiadmányt hitelesíti Patrubány Miklós István Ádám, a Magyarok Világszövetségének elnöke

[1] Nemzet az az 1.1. szerinti nép, amely fejlődése során eljut önrendelkezési igényének megfogalmazásáig és kinyilatkoztatásáig.

2. Az állam a nemzet által létrehozott jogi és politikai intézményrendszer, amely annak létérdekeit képviseli, és ezen létérdekeknek akár kényszerrel is érvényt szerez.

3. Nemzeti közösségek azok a magyar néprészek, amelyek nem természetes úton, hanem katonai vagy politikai erőszak hatására kerültek (ideiglenesen) más állam fennhatósága alá.

Korábbi közleményünk: Kárpátalja többségi népe, a ruszinok

Angol fordítás: Botos Margaret

MVSZ Sajtószolgálat

8228/140224

On February 22, 2014, at a session of the Presidium of the World Federation of Hungarians, a debate ensued, with the inclusion of experts and lasting several hours, about the crisis that has erupted in Ukraine and the responsibility of the Hungarian nation in regard to this. An announcement was prepared and accepted, which appears below.

Our Responsibility at this Time of Crisis in Ukraine

Statement of the Presidium of the World Federation of Hungarians

It is with great consternation that the World Federation of Hungarians is following the dramatic developments in Ukraine. The fragile democracy of this young state has been struggling for months with an ongoing crisis.

The conflict between two opposing forces in Ukraine has already been stamped with the blood of more than one hundred people, and the possible increase in violence threatens to become a national tragedy, ending in a dictatorship or even in the disintegration of the state.

The apparently irreconcilable differences between the scale of values of diverse sections of the people and the nation could conceivably split Ukraine into five parts, if their aspirations for self-determination should be realized.

We call on the opposing elements in Ukraine to put an end to the violence and find a way to a political solution through compromise, without further bloodshed.

However, we must also prepare for the possibility that the various parties will not come to a peaceful agreement.

In the independent Ukraine, which came into existence from the ruins of the Soviet Union, there are many territories, which were annexed, earlier to Czarist Russia and then, in the course of the 20th century, to the Russian dominated Soviet Union. Their annexation to the Ukrainian state did not come about as result of historical events, but as the consequence of military politics and geographical location, for example territories like the Crimean Peninsula, Bessarabia, Galicia or Carpathian Ukraine.

The Hungarian people have a special responsibility toward the last territory, Carpathian Ukraine and the people living there, the national communities, because this territory, for more than a thousand years before the First World War, was continuously an integral part of the Kingdom of the Holy Crown.

In the 20th century, the fate of Carpathian Ukraine was unusually turbulent. In 1920, as a result of the Trianon Peace Dictate, she was annexed to the newly created state of Czechoslovakia. In 1938, the First Vienna Decision returned its western part, inhabited mostly by Hungarians, to Hungary. The remainder was claimed in 1939 by the independent state of Slovakia, under the leadership of Tiso and, during that same year, this territory was returned to Hungary. In 1944, it was occupied by Soviet troops, the Treaty of Paris of 1947 awarded it to the Soviet Union and, after the disintegration of that state, it became part of Ukraine. . . In truth, tossed around like a no-man's land.

In the meantime, in 1991, even before the disintegration of the Soviet Union, Carpathian Ukraine held a referendum on her own fate. A decisive majority called for a special legal autonomous status. The population of the district of Beregszász voted for the creation of a Hungarian Autonomous Region, also with a decisive majority. The Soviet and, later, the Ukrainian authorities disregarded the results of the referendum, degrading it to an opinion poll, and gave slight satisfaction to the people of Carpathian Ukraine, by temporarily moving the official time from that of Moscow and assigning it not to that of Kiev but to that of Budapest. However, this lasted for only a year. On the insistence of Kiev, the Eastern European time became the official time.

After the Soviet Union ceased to exist and Carpathian Ukraine – from where the Russians who had formerly been settled there fled in droves -- became part of the newly created Ukrainian state, President Leonyid Kucsma welcomed Father Imre Kozma, the president of the Hungarian Maltese Charity and, thanking him for the invaluable help of the organization, awarded him a decoration and then offered him the possibility that Carpathian Ukraine might be returned to Hungary. The sad part of this story is that, at this reception by the Ukrainian President, the Foreign Minister of the Antall government of Hungary, Géza Jeszenszky, was also present...

The Hungarian nation feels a responsibility toward the suffering, destitute people of Ukraine and offers, within the limits of its possibilities, aid to those who are suffering, particularly the families of the fallen fighters and the wounded.

Its responsibility is emphasized toward all Ukrainian citizens, who have risked their lives and freedom in this bloody conflict for the European values, the values of that Europe, whose anthem is Beethoven's Ode to Joy.

The Hungarian nation also feels responsibility toward the majority population of Carpathian Ukraine, the Ruthenian people, whose number, according to Ruthenian researchers is 800,000, and whose national existence is denied by Ukraine. The ethnogenesis of the Ruthenian people goes back a thousand years. It took place in the Carpathian Basin, in the Kingdom of the Holy Crown. Thus it is understandable that, in spite of their Slavic tongue, the Ruthenians are more closely tied to the Hungarians than to the Slavic peoples living around them, the Slovaks, or the Ukrainians.

Finally, but most importantly, the Hungarian nation is responsible for the Hungarian national community living in Carpathian Ukraine. This responsibility is binding and cannot be declined or brushed aside. This responsibility extends from physical protection, the assurance of existence and the protection of community rights, to the recognition of the national community's right to self-government, because the Hungarian national community of Carpathian Ukraine is an inalienable part of the Hungarian nation.

To the extent that the peoples of Carpathian Ukraine – Ruthenians, Ukrainians, Hungarians and others – in the middle of this Ukrainian crisis wish to take their fate into their own hands, and state their wish to spend their future – as they did in the past – in the country of the Holy Crown, then the responsibility of the Hungarian nation is to give them a positive answer and welcome them.

Taking into account the national composition of Carpathian Ukraine and its continuing geopolitical aptitude, this admission can be made possible with its own regional self-government in an autonomous territory.

The Kingdom of the Holy Crown, created by the Hungarian nation can again demonstrate – as it did from 1124, with the letter of freedom for the Saxons, theAndreanum, which was in fact the first statute of national autonomy in Europe –, that it was for all time the home of different ethnic groups with different languages and religions, widely built on the dignity and equality of the people living there – in a way pleasing to God.

This responsibility should be shared by every institute[1] and community[2] in the nation[3], according to its calling and task, just as the concept of nation accepted by the Hungarian World Congress has determined.

Budapest, 22nd of February 2014

The Presidium of the World Federation of Hungarians

This publication has been authenticated by PATRUBÁNY Miklós István Ádám, the President of the World Federation of Hungarians.

English translation: Botos Margaret (USA)

[1] The state is the system of legal and political institutions established by thenation, which represents the vital interests of the nation and secures them even with force and coercion.

2. National communities are those Hungarian peoples or parts of peoples, who came (temporarily) under the supremacy of another state not in a natural way, but as a result of military or political duress.

3. Nation: that is according to 1.1. people, who, in the course of their development, have reached the point of expressing their desire for self-determination.

Press Service of the World Federation of Hungarians

8225 /140223

A világgyarmatosítók ellen kell lázadni, ésszel, nem pedig egymásra lövöldözni.

Ha az ukránok rájönnek, hogy több liberalizmus kevesebb szabadságot, valamint a helyi nemzeti érdekek semmibevételét jelenti - az oroszok jelcin alatt megtanulták... Nemzetiségi ellentétekért meg nem érdemes országukból csatateret csinálni. Urálig Európa különben is. Neolibség különben is mióta érték, ahol alkalmazták mindenütt rombolt.. Ukrajnában is sajnos, meg is látszik az életszínvonalon, az ország fejlettségén. A világgyarmatosítók ellen kell lázadni, ésszel, nem pedig egymásra lövöldözni.

Bogár László: A csinált forradalmak egyik döntő célja, hogy a kifosztás zavartalan maradjon

http://hunhir.info/index.php?pid=hirek&id=72982

"Az Ukrajnában zajló boldog és önfeledt önfelszámolás igazi oka az, hogy a nép csodára vár. Arra, hogy jöjjön már valaki, és csináljon már valamit, amitől jobb lesz. Ha értenék az ukránok, hogy milyen sorsot szánt nekik a Nyugat – amiről pedig ezek szerint Kijevben is nyíltan beszélnek, igaz, nem hazai használatra –, akkor talán nem egymást pusztítanák, hanem éppen ebben a „nem létező" világerőben ismernék fel közös ellenségüket. Ám ez még odébb van."

Bogár László: A csinált forradalmak egyik döntő célja, hogy a kifosztás zavartalan maradjon

2014. február 25. 19:23

Hunhír.info

Ha értenék az ukránok, hogy milyen sorsot szánt nekik a Nyugat – amiről pedig ezek szerint Kijevben is nyíltan beszélnek, igaz, nem hazai használatra –, akkor talán nem egymást pusztítanák, hanem éppen ebben a „nem létező” világerőben ismernék fel közös ellenségüket. Ám ez még odébb van.

Mesterséges forradalmak

Ahogyan az várható is volt, az elmúlt évtizedek „csinált forradalmainak” forgatókönyve Ukrajnában is kiválóan működik. Sokat elárul a jobb sorsra érdemes ország lakóinak mentális állapotáról, hogy velük egyszer már – nem is olyan régen – eljátszottak egy ilyen önpusztító „forradalmat”, azzal a biztatással, hogy aztán majd minden sokkal jobb lesz.

Hát nem lett jobb, sőt! Ukrajna anyagi, fizikai, lelki, erkölcsi, szellemi szabadesésben zuhan a semmibe évtizedek óta, lényegében tökéletesen függetlenül attól, hogy milyen hatalmak bábfigurái ígérik éppen a megváltást e sokat szenvedett nemzetnek. Adalékként elég annyi, hogy Európa legbetegebb társadalma az ukrán, minden évben kétszer annyian halnak meg, mint amennyien születnek. Így csak egy olyan közösség képes cselekedni, amely már eldöntötte: „kivezeti magát” a történelemből.

A berlini fal leomlásától a bukaresti forradalmon át a felbomló Szovjetunió utódállamaiban precízen kirobbantott narancsos, rózsás és még ki tudja, hányféle fantázianéven futó forradalmakig és persze az arab tavaszig a globalizáció látványtechnikai tűzijátékai egyébként mindig és mindenütt teljes sikerrel zárulnak. (Mármint a konstruktőrök számára!) A globális média véleményhatalmi gépezete rutinszerűen azonnal igyekszik mindenkit bezárni a hamis értelmezés már jól kipróbált ketreceibe. A feladat most is a szokásos, azonnal el kell igazítani a közönséget, vagyis meg kell mondani, hogy kik a jók és kik a rosszak. S mindkét fél egyaránt rossz abban az értelemben, hogy végzetes tévedésben van. Az, hogy esetleg a jó célokat mindent elpusztító eszközökkel próbálja elérni, az itt fel sem vethető. Az elengedhetetlen hiszterizálás ugyanis csak akkor lehet igazán sikeres, ha minden abszolút fekete-fehér, a kellőképpen leépített közvélemény egyébként sem vevő az árnyalt magyarázatokra.

A globális véleményhatalmi diktatúra masinériája most éppen azt sulykolja, hogy az antidemokratikus Putyin és Oroszország rossz, a demokratikus Nyugat, az Amerikai Egyesült Államok és az Európai Unió meg a jó, és Ukrajnában most a jó és rossz mérkőzik egymással. Mármint hogy a tüntetők mind jók, aki ellen pedig tüntetnek, azok mind rosszak. Márpedig attól, hogy az előre hozott választásokon majd a rossz birodalmának korrupt kollaboránsait felváltják a jó birodalmának ugyanolyan korrupt kollaboránsai, a nép végtelen nyomora aligha fog enyhülni. Arról az elemi logikai szinten is felvetődő lehetőségről nem is beszélve, hogy a Nyugat és a Kelet birodalma ugyanannak a történelmi rossznak két olyan alakváltozata, amelyet bábfiguraként azért épített fel a „nem létező” világerő, hogy a tisztelt publikum, az intellektuálisan kifinomult B közép rekedtre ordíthassa magát a saját csapatát biztatva.

Nos, éppen ez az, ami fel sem vethető. És azért nem vethető fel, mert az így kialakított hamis tér és a hamis törésvonalak mentén provokált csinált forradalmak permanens polgárháborúja a lehető legalkalmasabb közeg ahhoz, hogy közben a kifosztás zavartalan maradjon. A csinált forradalmak egyik döntő célja ugyanis éppen ez. Vagyis hogy az állandósuló anarchia és káosz nyomán minden igazán értékes vagyon a valóságos ár töredékéért jusson a „nem létező” világkonstruktőr kezébe, aki mellesleg kiváló üzleti érzékkel is rendelkezik.

Ukrajna látszólag szegény ország, de csak azért, mert Európa legnagyobb összefüggő és elsőrendű minőségű termőföldjeinek kifoszthatósága a szegénység állandósításával volt a legkönnyebben biztosítható. A világerő ugyanis sok száz, talán sok ezer éves horizonton értelmezi a világot, és pontosan tudja, hogy az éppen általa gerjesztett technoevolúciós hókuszpókuszok látványos díszletvilágának hamis sugallatával szemben a föld és a víz mint őselem mindig az élet meghatározó talpazatát jelentette, és jelenti majd a jövőben is. Így aztán igyekszik közvetlen ellenőrzés alatt tartani a készleteit, pontosabban a lehető legmegbízhatóbb bábfiguráinak lokális uralma alá helyezni azokat.
Az Európai Unió nevű bábfigura most kétségtelenül megbízhatóbb gazdatiszt számára, mint Putyin Oroszországa, bár persze ez utóbbi sem üzemelhetne az ő jóindulatú és diszkrét támogatása nélkül. Igaz, Jelcin alatt jobb volt a világerő számára, hisz a kifoszthatósági ráta kvázi korlátlan lehetett.

Az Ukrajnában zajló boldog és önfeledt önfelszámolás igazi oka az, hogy a nép csodára vár. Arra, hogy jöjjön már valaki, és csináljon már valamit, amitől jobb lesz. De hogy valójában miről is szól a történet, azt talán az világítja meg a legjobban, amit a CASE Ukraine ügyvezető igazgatója úgy fogalmazott meg, hogy Ukrajnának a jelek szerint először át kell esnie az elkerülhetetlen államcsődön, majd jöhetnek a rendkívül fájdalmas reformok, a Nemzeti Valutaalappal kötendő megállapodás, és csak ezután kerülhet ismét napirendre az európai uniós társulási szerződés. (A CASE egyébként egy, a Harvard Institute makroökonómiai reformprojektjéből kinőtt hálózat.) Sajnos, állapította meg szomorúan, ma nincs olyan politikus, aki vállalná a szükséges reformokat. Ha értenék az ukránok, hogy milyen sorsot szánt nekik a Nyugat – amiről pedig ezek szerint Kijevben is nyíltan beszélnek, igaz, nem hazai használatra –, akkor talán nem egymást pusztítanák, hanem éppen ebben a „nem létező” világerőben ismernék fel közös ellenségüket. Ám ez még odébb van.

Magyar Hírlap

Ugyanezt mondhatjuk úgy is, ha értenék a magyarok, románok, tótok, szerbek, ukránok, hogy milyen sorsot szánt nekik a Nyugat, akkor talán nem egymást pusztítanák, hanem éppen ebben a „nem létező” világerőben ismernék fel közös ellenségüket.

Adjon az Isten tényleg egy szebb jövőt!

Áthárítják, nem hárítják, rezsicsökkentés : nincs egészen úgy, ahogy a Fidesz mondja, de a ballib is egyértelműen és egyoldalúan a kifosztók pártját fogja.

"A multik mellett úgy tűnik a bankok is ugyanazért az árért, vagy esetenként még többért kínálják ugyanazt a szolgáltatást nekünk, magyaroknak, mint az ötször-tízszer többet kereső németeknek, dánoknak, vagy éppen a tudósításban szereplő belgáknak."

Adjon az Isten tényleg egy szebb jövőt!

http://internetfigyelo.wordpress.com/2014/02/22/oszt-nalunk-meg-megse-avagy-hogy-a-rossebbe-hogy-nem/

"Nem fogjuk magukra hagyni Ukrajnában élő testvéreinket, akik az államhatalom meggyengülésével hamar nagyon nehéz helyzetben találhatják magukat."

Mivel az izraeli zsidók is emlegették azokat a zsidókat, akik most Ukrajnában élnek, teljesen természetes hogy az oroszoknak sem mindegy, mi lesz a sajátjaikkal. A nyugat meg a kisebbségi, nemzetiségi jogokról szóló süket dumával (benes dekrétumokat még ki is magyarázták az eu bíróságokon) vígan támogat sovinisztákat, ha úgy hozza a cionisták érdeke.

"Nem fogjuk magukra hagyni Ukrajnában élő testvéreinket, akik az államhatalom meggyengülésével hamar nagyon nehéz helyzetben találhatják magukat."

http://www.hidfo.net/2014/02/25/moszkva-beavatkozik-kelet-ukrajnaban

Hegedűs Loránt kiáll az igazáért, noha tudja, nemhogy anyagi előnye lehet, de súlyos hátrányba kerülhet ebben az antimagyar, nemzetellenes milliőben

Hegedűs Loránt kiáll az igazáért, noha tudja, nemhogy anyagi előnye lehet, de súlyos hátrányba kerülhet ebben az antimagyar, nemzetellenes milliőben, amit a libsibibsik teremtettek. Ahol országok egész sorának mdiája zengett Szaniszló Ferenc Táncsics díjáról, de persze ők az üldözöttek, továbbá nincs köztük együttműködés mert ezt feltételezni antiszemétista "összeesküvés elmélet" volna. :D

Gerinces magyar ember, nem választja a könnyebbik utat, a saját létét is letagadó cionista ellenségnek való behódolást. Ez, és a Kurucon publikálás inkább Hegedűs Loránt becsületére vall! Lehetne megélhetési rettegő, szoclibnek kampányoló békepap is, mint sajnos túl sokan mások.

Horváth György: Hegedűs Loránt alkalmatlan hivatására, mert "a fasiszta és antiszemita Kuruc.infón publikál

http://kuruc.info/r/2/124152/

Balliberális rettegők máris kétségbeesetten kiabálják: összeesküvés-elmélet! Összeesküvés-elmélet! Juj-juj! No de ki beszél itt összeesküvés-elméletről? Hiszen csupán egy vidám, baráti beszélgetés zajlott le New Yorkban bankigazgatók és -tulajdonosok között

A hivatásos rémhírkeltők nagy része is oliréni eligazítást kap, valahonnét! "jobboldalról, pláne a Jobbikról, jót vagy semmit"

"Balliberális rettegők máris kétségbeesetten kiabálják: összeesküvés-elmélet! Összeesküvés-elmélet! Juj-juj! No de ki beszél itt összeesküvés-elméletről? Hiszen csupán egy vidám, baráti beszélgetés zajlott le New Yorkban bankigazgatók és -tulajdonosok között, s a beszélgetés közben szóba került Magyarország, Orbán Viktor, s tárgyaltak a kormány lehetséges szép jövőjéről is. Így már political correct, balliberális barátaim? Így már az?

A recept ismerős: a nemzetközi pénzügyi körök 2011-ben már elérték, hogy embereik, Mario Monti, illetve Lukász Papadímosz legyen Olaszország, illetve Görögország miniszterelnöke, s végrehajtsák az IMF, a Világbank és az Európai Bank megszorításokra épülő „válságkezelését".

S tették mindezt a nemzetállami demokrácia megkerülésével, a választók akaratának figyelmen kívül hagyásával. Dicsőségére a „fejlett" „demokráciáknak". Mindez azonban valójában nem más, mint a globális pénzügyi és gazdasági uralom behatolása az államba, mely a nemzeti szuverenitás letéteményese. Légy üdvözölve, szép új, XXI. századi világ, légy üdvözölve Világkormány, Új Világrend!"

http://www.flagmagazin.hu/mondom_a_magamet/fricz_tamas_a_szeretett_europai_bizottsag

Fricz Tamás - A „szeretett" Európai Bizottság

mondom a magamét 2014. 02. 22.

Wiedermann Helgának, Matolcsy György volt kabinetfőnökének nemsokára megjelenő könyvéből (melynek lényegét a Magyar Nemzet pénteki száma foglalta össze) fekete-fehéren kiderül, hogy az Orbán-kormány hatalomra kerülése után az Európai Bizottság, élén Olli Rehn (ejtsd: Oli Rém) pénzügyi biztossal, hazánkat lehetetlen helyzetbe kívánta hozni.

Ezt tette velünk a „szeretett" Európai Unió. Lehet, hogy Zoránnak van igaza: a szerelemnek múlnia kell? S ha múlik, akkor fájnia kell?

A készülő könyvből megtudhatjuk, hogy az elmúlt négy évben az Európai Bizottság nemhogy segítette volna az országot, hanem ellenkezőleg, szinte mindent megtett azért, hogy akadályokat gördítsen az Orbán-kormány válságkezelő törekvései elé. Céljuk nem volt más, mint hogy ráerőltessék a kabinetre az EU és az IMF régóta ismert, neoliberális mantrákra, szigorú lakossági megszorításokra épülő programját.

A második Orbán-kormány azonban nem engedett; ragaszkodott a későbbiekben unortodoxnak elnevezett gazdaságpolitikai koncepciójához, melyben kulcsszerepet játszott a bankokra és multi-cégekre kivetett különadó. Emellett pedig Matolcsy ahhoz ragaszkodott, hogy az IMF-fel kapcsolatos szerződésünket a hitelek kifizetése után lezárhassuk.

Nos, ez kihúzta a gyufát: az EB, Olli Rehnnel az élen, pénzügyi támadást intézett hazánk ellen. Persze máris hallom, hogy e helyütt rögtön felsikoltanak a balliberális elemzők: dehogy az ország, hanem kifejezetten az Orbán-kormány ellen léptek fel! Ám, ha jobban belegondolnának, beismerhetnék: formálisan természetesen az Orbán-kormányt támadták meg – mint jó barátok –, de a támadás, amennyiben „sikeres", végső soron államcsődöt eredményezett volna, s ez, végeredményében, vajon nem az ország összes állampolgára elleni merényletként értékelhető? Vagy talán ahol esztergálnak, ott hullik a forgács?

A volt kabinetfőnök leírása szerint arról értesültek, hogy valamikor 2011 tavaszán egy New York-i étteremben hat nemzetközi bank vezetői elhatározták, hogy támadást indítanak a magyar kormány ellen, azzal a céllal, hogy Orbán Viktort eltávolítsák a hatalomból.

Balliberális rettegők máris kétségbeesetten kiabálják: összeesküvés-elmélet! Összeesküvés-elmélet! Juj-juj! No de ki beszél itt összeesküvés-elméletről? Hiszen csupán egy vidám, baráti beszélgetés zajlott le New Yorkban bankigazgatók és -tulajdonosok között, s a beszélgetés közben szóba került Magyarország, Orbán Viktor, s tárgyaltak a kormány lehetséges szép jövőjéről is. Így már political correct, balliberális barátaim? Így már az?

A recept ismerős: a nemzetközi pénzügyi körök 2011-ben már elérték, hogy embereik, Mario Monti, illetve Lukász Papadímosz legyen Olaszország, illetve Görögország miniszterelnöke, s végrehajtsák az IMF, a Világbank és az Európai Bank megszorításokra épülő „válságkezelését".

S tették mindezt a nemzetállami demokrácia megkerülésével, a választók akaratának figyelmen kívül hagyásával. Dicsőségére a „fejlett" „demokráciáknak". Mindez azonban valójában nem más, mint a globális pénzügyi és gazdasági uralom behatolása az államba, mely a nemzeti szuverenitás letéteményese. Légy üdvözölve, szép új, XXI. századi világ, légy üdvözölve Világkormány, Új Világrend!

A könyv további részleteibe nem mennék bele, pusztán megjegyzem: láss csodát, az Orbán-kormány a „szent ravaszság" (Jézus mondá: legyetek ravaszok, mint a kígyók, és szelídek, mint a galambok) változatos eszközeivel kivédte a nemzetközi körök, s élükön a „jó barát", az Európai Bizottság támadásait. (S ebben a „csodában", ne feledjük, a Békemenet is óriási szerepet játszott!) Ezt, a nemzeti szuverenitást megvédő, történelmileg kiemelkedő teljesítményt a 2014-es választás igazolhatja vissza véglegesen.

Mindezt azért jó megismernie és megtudnia az ország közvéleményének, hogy végre befejezhessük a semmit nem érő, hazug „politikailag korrekt" beszédet az Európai Unióval kapcsolatban is.

Felnőtt nemzetté ugyanis akkor válunk, ha képesek vagyunk nyíltan, tárgyilagosan, bátran beszélni arról, hogy valójában mi is az Európai Unió, s nem ijedünk meg akkor, ha a legélesebb kritikával kell illetnünk szövetségeseinket, ha rászolgált arra. Persze nem kell fekete-fehér képet festenünk; sem imádnunk, sem gyűlölnünk nem kell az EU-t. Tudjuk az előnyeit e nagy bürokratikus szervezetnek, s látjuk már azt is, mi az, ami elviselhetetlen benne. Így kell mérlegelnünk és véleményt formálnunk.

Elviselhetetlen például, hogy a napokban hiába ellenezte az uniós államok szakminisztereinek döntő többsége (28-ból 19-en) a Pioneer 1507-es gémmódosított (GMO) kukorica engedélyezési kérelmének megadását, a nyilvánvaló szavazati többség ellenére az Európai Bizottság bevallottan arra készül, hogy engedélyezze az EU-n belüli forgalmazást – az Egyesült Államok, illetve cégeik, a Monsanto és persze leginkább a Pioneer nagy örömére.

Győri Enikő államtitkár kijelentette: ami itt történt, az nem más, mint a nemzeti szuverenitás és a szubszidiaritás sutba dobása. S hozzátette, akár a feje tetejére is állhat az EB, Magyarország akkor sem engedi be a GMO-termékeket.

Hajrá, Győri Enikő!

mno.hu - Fricz Tamás

Gyurcsány és kormányzata utasította a cigánygyilkosságok kivitelezésére

Na, libajnai kordon már beindult a tumblr oldalán (libsiknél 'belpesten' snassz az fb, a tumbli a divat xD), védi az öszödi hazugokat, mint bűntársuk természetes is, az ország szoci kormány által okozott bajainak ilyetén elhallgatása a 2006-os választások ELŐTT nem egy ember bűne!

"Ha a közvélemény jó része sejtésének van valós alapja, vagyis a titkosszolgálatokat az őszödi beszéde miatt politikai túléléséért küzdő Gyurcsány és kormányzata utasította a cigánygyilkosságok kivitelezésére, annak dokumentálása – mégpedig nemzetközi sajtótájékoztatón – pontosan a fasiszta kártyát fordítaná gátlástalan használói ellen."

Lovas István - Fasiszta bélyeg Magyarországon

mondom a magamét 2014. 02. 14.

Egy idén érettségiző magyar lányt barátja szülei február első napján ebédre hívták meg tágas brüsszeli házukba. A fiú német anyja középiskolai tanár, görög apja az Európai Uniónál tisztségviselő.

Fasiszta bélyeg Magyarországo - De lehet tenni ellene

Az ebéd közepén az apa gyötrő aggodalmának adott hangot, amiért Magyarországon a Jobbik és – a /betiltott/ - Magyar Gárda grasszál, a kormányzó Fidesz pedig úszik a fasiszta árral.

Így aggódik az a görög, akinek hazájában a Jobbiknál messze radikálisabb, antifasiszta rappert gyilkoló Arany Hajnal mellett most már a radikális Sziríza párt emberei is elkezdtek antiszemita kijelentéseket tenni. Miközben a görög fiatalok 60 százaléknál magasabb munkanélküliségi rátája azt sejteti, a radikálisokra fényes jövő vár. Nem mellékesen másnap az International New York Times címoldalról induló cikkben fejezte ki transzatlanti gyötrelmeit azért, mert az Arany Hajnal szóvivője az előző nap bejelentette, a párt új néven, Nemzeti Hajnalként alakult meg, hogy a bírósági akadályokat kikerülve, megmérettethesse magát a májusi polgármesteri és az európai parlamenti választásokon.

Ismét csak egy nappal később az ugyancsak globális terjesztésű, szintén amerikai napilapban, a Wall Street Journal véleményrovatában jelent meg egy aggódó cikk, amelynek tárgya a demokráciák világméretű visszaszorulása. Szerzője nem kisebb fajsúlyú ember, mint Walter Russell Mead, az American Interest című folyóirat társszerkesztője, akinek könyvrecenziói igen csak kedveltek az Egyesült Államok vezető külpolitikai folyóiratában, a Foreign Affairs-ben.
Mead azt latolgatja, milyen stratégiát lehetne bevetni a demokráciák globális visszaszorulásának feltartóztatására. Amikor illusztrálja, hogy a demokráciákkal szemben miként nyernek teret a nem demokratikus országok, a harmadik bekezdést Magyarországgal kezdi. Így: „Magyarországon egy demokratikusan megválasztott kormány a fasisztákkal flörtöl."

Hogy ez mennyire nem így van, csak az nem tudja, aki nem ismeri a valódi helyzetet, vagy hazudni akar Magyarország fasiszta hírének öregbítésére.
Aki viszont a kormányzó pártot némileg ismeri, tudja, nincs talán párt, amelyet a Fideszben nagyobb ellenszenv övezne, mint a Jobbikot. Ami pedig a jobbikos szavazók állítólagos átcsábítását illeti, aki azt meri tényként leírni, hogy a holokauszt idei megemlékezésére fordított sokmilliárdos program és annak ellenzéki fogadtatása nem a szavazatvesztő a Fidesz-Jobbik versenyben az előbbi hátrányára, csak azért nem követi el az írástudók árulását, mert a hazai balliberális oldal írástudóinál az árulás nem különleges esemény, hanem munkaköri leírásuk szerves része.

Be kell látni, hogy a tények ádáz ellenfelei sikert értek el. Magyarországra rásütötték a „fasiszta" bélyegzőt. És a billog tapad.

Ez ellen haladéktalanul tenni kell, mégpedig drámai lépést.

Ami önmagától kínálkozik. Mégpedig egy „nukleáris opció".

A hazai nyilvánosság nagy része – talán nem alap nélkül – azt sejti, a korábbi kormány idején a titkosszolgálatoknak sokkal nagyobb szerepük volt a cigánygyilkosságokban, mint az eddig napvilágra került.

Tudjuk, hogy fontos pozíciókban vannak, akik szerint az igazság kiderülésénél és az általános nemzeti érdeknél fontosabb a titkosszolgálatok komfortérzése. Ők akadályozták meg a rendszerváltás után, hogy Belovai István egykori NATO-kémet rehabilitálják. Arról az Egyesült Államokban elhunyt, 1985-től 5 és fél évet börtönben töltött ezredesről van szó, akinek még a magyar állampolgárságát sem adták vissza, nehogy az fájjon a régi kommunistáktól messze nem megtisztított magyar titkosszolgálatoknak. Miközben a hasonló sorsú, az Egyesült Államokból hazájába visszatérő Ryszard Kuklinski ezredest hősként ünnepelték a lengyelek, a rendszerváltás utáni rehabilitálásáról nem is szólva.

Ha a közvélemény jó része sejtésének van valós alapja, vagyis a titkosszolgálatokat az őszödi beszéde miatt politikai túléléséért küzdő Gyurcsány és kormányzata utasította a cigánygyilkosságok kivitelezésére, annak dokumentálása – mégpedig nemzetközi sajtótájékoztatón – pontosan a fasiszta kártyát fordítaná gátlástalan használói ellen.

Lovas István

(Magyar Nemzet, 2014-02-10)

forrás: Lovas István facebook

Kozmopolita sehol sincs otthon, nem világpolgár tehát. "Sehonnai, bitang ember..."

Kozmopolita sehol sincs otthon, nem világpolgár tehát. "Sehonnai, bitang ember..."

Nem én mondom, ha nem szereti a hazáját a vérbeli nemzetközi, honképtelen, sőt bármilyen országhoz kötődésre képtelen közismert népcsoport tagja, és az a baja velünk hogy mi meg igen, el lehet innen menni. A liberálanarchista csapat megy a forgalommal szembe, amiért nem mi vagyunk a hibásak, azért se ha mindezt észrevesszük. :)

Lehet Menni a P*csába nihilista falschriporter, és nem csak az indexnél ilyenek a tudózsidók, tudósítók sajnos.

"Elmenne inkább egy jó koncertre. Valahová messzire. Ez az ő feleslegessége. És nem ám olyan Oblomov-féle feleslegesség ez. Sokkal mélyebb és pusztítóbb annál. Mert egy egész ideológia áll mögötte."

A feleslegesek

Bayer Zsolt

2014. február 22., szombat Álláspont

Elszorult torokkal falja az ember az Ukrajnából érkező híreket. Mert hát Ukrajna mégsem Fekete-Afrika, Ukrajna itt van a szomszédban, Ukrajna mégiscsak Európa – bár ez sem jelent lassan semmit –, Ukrajnában ráadásul magyarok is élnek, méghozzá a legnehezebb sorban.

Falja az ember a híreket, elszörnyedve bámulja a kijevi barikádokról érkező képsorokat. A tüzet, füstöt, lángra kapó embereket, a földön fetrengő meglőtteket, a kifejezéstelen arcú halottakat, ahogy hevernek a sárban, s riadtan, szűkölve száll a fohász, hogy istenem, ugye nem a semmiért adták életüket…

Falja az ember a híreket, megnéz, meghallgat, elolvas mindent. Így jut el az Index tudósításáig. Mert hát az Index riportert küldött a helyszínre, lássuk akkor, ez érdekes lesz és hiteles.

Végül is az. Érződik a tudósításon a személyesség, és ez elnyomja a szokásos és kötelező liberális kliséket és ostobaságokat. Ez az érzés kitart egészen a riport végéig, ahol a következő olvasható: „Aztán valaki elővett egy trombitát, és lassú dallamot kezdett fújni. Hatásvadász fordulat lenne, ha nem pont így történt volna. Az emberek megálltak, leeresztették a kezüket, mosolyogtak és énekelni kezdtek. »Ez az ukrán himnusz« – súgta Janesz. Emlékeztem a lincselésre, és biztos voltam abban, ha vége lesz ennek az egésznek, a most együtt dolgozó emberek szóba sem állnak majd egymással; tudtam, hogy az ellenállók egy része nem annyira szabadságpárti, mint inkább ultranacionalista és antiszemita; és a himnuszokért sem vagyok annyira oda. Mégis: gombóc gyűlt a torkomba, ahogy láttam, hogy ebben az irracionális, kifacsart helyzetben lényegtelenné válhatnak ezek a dolgok, hogy rövid ideig csak az számítson, hogy együtt tegyünk valamit, egymásért."

Helyben vagyunk végre. És lássuk be, elég későn jutottunk el idáig. Senki sem tudja pontosan, de majd' kétszáz ember halt meg már, mire leírta valaki végre, hogy az ellenállók „egy része" ultranacionalista és antiszemita. S a részletek igen fontosak ám! „Ultra" – mert hát a nacionalista önmagában kevés, olyan bűn, amit fokozni kell. Továbbá „ultranacionalista és antiszemita". Nem vagy, hanem ÉS, ugyanis aki nacionalista, az ultra, és aki nacionalista, az antiszemita. Ha bantu, ha eszkimó, ha csiroki, ha ukrán, akkor is. Tehát nem antiorosz, a példának okáért, vagy antilengyel, esetleg antimagyar – ugyan már, ezeknek a fogalmaknak nincs semmi értelmük. Az „anti" ezekkel a népnevekkel párosítva nem fedi le a bűn, az eredendő bűn, a legfertelmesebb bűn, a megbocsáthatatlan bűn fogalmát.

Mert az az antiszemita.

Szívesen megkérdezném a kijevi barikádokon hosszú ideje harcolókat erről. Megkérdezném a torkon lőtt huszonegy éves lányt, az életüket kockáztató orvosokat, ápolókat, egyetemistákat, melósokat, hányszor jutott eszükbe az elmúlt hetekben, hogy ők bizony a zsidókat utálják. Istenem, hogy bámulnának a nyomorultak… Azután visszabújnának a kockakövek, hevenyészett fedezékek, kukatetők mögé, és egy pillanatra elgondolkodnának azon, milyen jó egyeseknek, hogy ezzel van idejük és kedvük foglalkozni. Mint amikor a tanító néni kérdezi Mórickát: - Mikor volt a mohácsi vész? – Jaj, tanárnő, mennyire irigylem a problémáit…

Én is ennyire irigylem az Index tudósítójának, Földes Andrásnak a problémáit. Ideje volt, hogy a kijevi pokolban is kiderüljön végre, hogy a végső cél és az első elv mégiscsak az antiszemitizmus. Ott is. Hurrá… Aztán szembe áll persze a másik félmondat is: „a himnuszokért sem vagyok annyira oda".

Meglepő lett volna, ha nem így van. Hiszen a himnusz tényleg kollektív műfaj. Egy nemzet lelkéből szól, nemzetek éneklik örömükben, bánatukban, fájdalmukban, harcaik idején. Igen, a barikádokon. Együtt. Ha kell, összekapaszkodva, sírva, egymás kezét fogva, vállt vállnak vetve; elszántan, bátran, mindenre készen; igen, éppen a himnusz segít legyőzni a páni rémületet, a félelmet, a menekülés kényszerét. Ezért énekelnek dalokat a katonák harcba, frontra menet. Aki még nem látta a Halál ötven óráját, el ne mulassza! És nézze meg többször azt a fantasztikus részt, amikor a fiatal harckocsizó tisztek eléneklik Hessler ezredesnek a Panzerliedt. Abban bizony benne van minden. Hogy mit jelent az együtt éneklés csodája, és mi az a harci szellem.

Ezért magától értetődő, hogy miért nem szereti az Index tudósítója a „himnuszokat". Egyiket sem. Nyilván a magyart sem. Így aztán ha egyszer a Himnuszt énekelve kellene elűzni a félelmet a barikádokon vagy az országhatáron, pontosan tudhatjuk, hogy az Index tudósítója nem lenne velünk.

Elmenne inkább egy jó koncertre. Valahová messzire. Ez az ő feleslegessége. És nem ám olyan Oblomov-féle feleslegesség ez. Sokkal mélyebb és pusztítóbb annál. Mert egy egész ideológia áll mögötte.

Nem érdemelnek több esélyt a balliberális áldemokraták, Seszták Ágnes - A rettenetes Orbán-kormány

Nem érdemelnek több esélyt a balliberális áldemokraták

"Elmúltnégyév" évértékelő kellően sok született mostanság. Lehetne rosszabb, van jobb : a Jobbik, de a világvége hangulatú álságos demokrácia féltés józan paraszti ésszel nagyon röhejes. Jó hasonlat az a bohóc a szocionisták bűneire emlékeztető képeken, akárki csinálta. :D

A li bajnai balhéista brigádja is bohóckommandó, játsszák a yamakasit azt' nem is azok ráadásul. Mint ahogy nem baloldaliak, csak neoliberálisok. És nem hülyék, hisz eljutottak a felsőfokú képzésig, valahogy olvasottabbak is az átlagnál. Annál az általános műveltségnél, amit a szadeszes magyar bálint félék rontottak le. A bajnai gárda csúfnevű hahás zsiráf káoszbrigád tagjai pontosan tudják hogy a hazugsághoz csatlakoztak, ezért különösen megvetendőek.

"Az utóbbi négy évben jöttek divatba az engedély nélküli villámcsődületek, tüntetések és kormányellenes performanszok. Különös, de a rettenetes Orbán-kormány egyetlen résztvevő szemét sem lövette ki."

Valóság : demokrácia van és vélemény valamint véleménynyilvánítási szabadság! Amíg más jogait nem sértik, elvégre egymástól is meg kell védeni az embereket néha. Köszönjétek meg Orbán Viktor bácsinak, hogy vigyázott rátok, mikor elálltátok a közlekedők útját 2012 decemberében-januárjában ÜNNEPEKKOR persze tudjuk, zsidók lévén nektek otthon a Karácsony nem ünnep. Hülyegyerek ezek a fizetett csőcselék liberók, mert úgy viselkednek azért.

http://www.flagmagazin.hu/politika/sesztak_agnes_a_rettenetes_orbankormany

Seszták Ágnes - A rettenetes Orbán-kormány

politika

2014. 02. 20.

Nézünk, mint a moziban. Az egész Simon Gábor-ügy akciófilm és komédia keveréke. Attól kezdve érdekes, amikor is a Washingtonból megérkezett Mesterházy Attilától azt kérdezte a Hír TV riportere, mit szól ahhoz, hogy helyettese, Simon Gábor 240 millió eltitkolt forintot tart egy osztrák bankszámlán.

Az MSZP elnöke frappáns volt: kizárt, hogy ilyen megtörténhetett az MSZP-ben, ellenben a Fideszben minden további nélkül. A folytatást ismerjük.

Az egész ország Simon botrányától zeng, mert nem elég, hogy az MSZP második embere többszörös adócsaló, akit kipenderítettek ugyan a pártból, de semmiféle épkézláb magyarázatot nem kaptunk arra, honnan volt Simon Gábornak negyedmilliárdja dollárban és euróban, és miért nem tüntette fel hat évig a vagyonnyilatkozatában.

Az MSZP hideg cinizmusa szerint Simon mint probléma a kizárással megszűnt létezni. Kizárták a pártból, okoskodott az ájulós Budai Bernadett, ezzel az MSZP lezártnak tekinti az ügyet. Sőt, Szanyi Tibort és néhány elvtársát nem is érdekli, honnan tehetett szert Simon ennyi pénzre. Simon hallgat, az MSZP hallgat, egyedül Gyurcsány ordibál, és hol szigorú elszámoltatást akar, hol Orbán Viktor vagyonosodását vizsgálná, mert ő bátran áll mindenféle vizsgálat elébe, szorgos munkával szerzett vagyona eredete tiszta, mint a hó. Gyurcsány emlékezete hézagos, mert összeadta ugyan Orbán bevételeit, de kifelejtette, amit a miniszterelnök a könyveivel keresett.



Ez durva, mert amikor hír volt, Gyurcsány teleordibálta az étert, hogy micsoda aljas alak Orbán Viktor, mert a családjára költötte könyve bevételeit, nem pedig jótékony célokra.

Az ország egyik fele kínjában félrenéz ekkora pimaszság hallatán, a másik fele meg eltöpreng, miként nézhetnek a szocialisták hülyének ennyi embert. Az egyik kártékony ámokfutó, a másik bukott pártkatona, aki azért nem rántotta magával a pártját, mert a Vörös segély a hallgatásért cserében gondoskodni fog róla. Ha lesz is ügyészi vizsgálat, a választások utánra marad, hiszen Simon azért az utolsó határidő utánra időzítette a lemondását, mert az a néhány nap is a hasznára volt. A nagy kérdés a levegőben lóg: miként meri megtenni egy komoly párt, hogy prominens tisztségviselője hatalmas botrányát egyetlen hang és magyarázat nélkül hagyja. Az MSZP tagsága keményen összezár, ha az érdekei úgy kívánják: lehet nyilvánosan káromkodni, trágárkodni, hazudozni, hajat tépni, látványosan lopni, csalni, vélt előnyökért hazát árulni, szemet kilövetni, antiszemitázni és fasisztázni, csőd szélére vinni az országot, árulkodni és ájtatoskodni, korrumpálódni, éhségmenet élén mellet verni, az ellenfelet lejáratni, levadászni, közben negyedmilliárd forintot faarccal külföldön rejtegetni. És még mennyi lehet a svájci, kajmán-szigeteki és egyéb bankokban, ahogyan arra Gyurcsány Ferenc célozgatott.

A párt és tagsága képtelen demokrata módjára viselkedni, miközben mindenkit kioktatnak demokráciából. Nem tudják levetkőzni elődpártjuk, az MSZMP legrosszabb tulajdonságait, de megsértődnek a posztkommunista minősítésen. Az Orbán-kormány ellenzékeként a legádázabb ellenségként viselkednek, ártva ezzel az országnak is. Ha belenézünk a 1998 és 2002 közti médiába, látjuk, eksztatikus gyűlöletük már akkor csúcsra járt. Orbán Viktor szerintük már akkor is zseb-Napóleonként fenyegette a demokráciát, számolta fel annak intézményeit, s miközben éjszakánként a Szent Koronát próbálgatta, a királyságra ácsingózott.

Most, a választások közeledtével, ha számvetést készítünk, a rettenetes Orbán-kormány a kétharmadától függetlenül elég kicsiny lyukat ütött a szociálliberális struktúra szövetén. Már az első Orbán-kormány drágán tapasztalta meg, hogy a média nemcsak ellenük dolgozott, de erőből vert vissza mindent, ami egy demokratikusan megválasztott kormánynak kijárt volna. Nincs ez másképp most sem. Őrületes ricsaj támad, amikor hozzányúltak a színházi világ liberálisok által uralt feudumaihoz. Az eredmény három soványka színigazgatói kinevezés, amit vad tiltakozások, hazug kifogások és a felingerelt külföld állandó hisztériája kísér. Dörner György és Vidnyánszky Attila kipécézett emberek, akik szakmailag bármit is produkáljanak, az tehetségtelenségük manifesztuma. A rettegett Orbán-kormány boldogan pénzeli azokat a filmművészeti alkotásokat és színházi produkciókat, amelyekben a jelenlegi magyar állapotok elviselhetetlenségét mutatják be a zsarnoki és diktatórikus kormány igájában nyögve. A színházak maró gúnnyal nyúlnak mindenfajta nemzeti értékhez, nevetségessé téve a hagyományos családot, áthallások tömegében jelenítik meg a zsarnokot és kiszolgálóit.

A koalíció persze így is dilettáns és kisszerű, félelmet gerjeszt, elnyomja a kisebbségeket, megbénítja az egyéni alkotókedvet, antiszemita, kokettál a szélsőjobbal, nepotista, és falnak viszi a gyanútlan választókat. Legutóbb a berlini fesztiválon bemutatott rövidfilm volt hivatott megmutatni a reményvesztett Magyarországot, ahonnan már a gyerekek is menekülnek. Elég bekapcsolni az elnyomott és megfenyített televíziós állomásokat, ahol azzal szembesülünk, hogy Magyarországon kilencmillió hajléktalan, alkoholista, boldogtalan, vándorbotot szorongató, kurvának szegődött, elégedetlen, vádaskodó, lelki nyomorék és éhező gyermek tengődik, miközben a kormány és holdudvara dúskál a földi javakban. Ha az országban valahol rádől a házfal lusta tulajdonosára, aki egy szalmaszálat nem tett még életében keresztbe, azonnal ott teremnek a kereskedelmi csatornák tudálékos riporternői, és drámaian hívják tetemre Orbán Viktort, miért nem ragad vakolókanalat. Amúgy a szemétdomb tetején uralkodik, ugatja a kultúrát, mert ahelyett, hogy az éhező gyermekeket etetné, stadionépítő megalomániában szenved, arra szórja a pénzt. Hogy az első Orbán-kormány építette a Nemzeti Színházat, a Művészetek Palotáját és a Millenárist, arról nem szól a média, a választó emlékezete meg rövid. Nem tetszik a labdarúgás feltámasztása, támadják a mindennapos testnevelésórákat is. Lehetetlen, hogy a kritizálóknak tetszenének a gerincferdült, púpos és korán elhízott gyermekek tömegei. Épp ilyen érthetetlen a dühroham, ami az erkölcstan és a hittan oktatásának szól. Aki persze rátapad az Éjjel-nappal Budapest, a Való Világ vagy az Édes élet címen mutogatott tévés hulladékokra, arra valóban nem hat semmiféle erkölcsi szabály. Kivéve, ha a bőrén érzi.

Az Orbán-kormány egyik fiaskója a bírák nyugdíjazása. Nem titok, hogy a Kádár-korszak igazságszolgáltatása pártos volt. Rákosi még cédulára írogatta, kit kell kivégezni, az állampárt puhuló éveiben viszont az arra illetékesek tudták, mit várnak tőlük. A kormány által fenyegetett bírók elszaladtak Brüsszelbe, és mindenki visszaült a székébe. Nem kell nagy fantázia ahhoz, hogy mi magyarázza a zsinórban születő rigorózus vagy nevetségesen enyhe ítéleteket. Mindezt abban a tudatban, hogy a rettenetes Orbán-kormány rátenyerelt az igazságszolgáltatásra, a legfőbb ügyész egyenesen Orbán tenyeréből eszik. Gyurcsány Ferenc még gyanúsított sem volt, amikor a bíróság elé csődítette híveit, nyilvánosan megvádolva a kormányt, hogy a becsületére tör. Az utóbbi négy évben jöttek divatba az engedély nélküli villámcsődületek, tüntetések és kormányellenes performanszok.

Különös, de a rettenetes Orbán-kormány egyetlen résztvevő szemét sem lövette ki.

Seszták Ágnes - mno.hu

Gátlástalanság, cinizmus, cionizmus, nihil egyetlen végtelen sűrűségű pontba tömörítve.

Érdekes blogot találtam nemrég. Bejegyzés - ajánló a téma. :) Akiket említ tipikus álértelmiségi balliberális elvakultak, persze jó nagy sznobok is, mindenkinél különbnek képzelik magukat. Ilyeneket látni egy rakáson fröcsögni a tumblr-en pl. Mint a jehova tanúi, mindig ugyanaz : Orbánozás nácizás hú itt a világvége Matolcsy miatt sz*r-nyal a forint stb stb... média agymosottak. entellektüell helyett chrétien volna jó szó rájuk? :P Próbáltam már a legkülönfélébb neveken és stílusokban nem is vitatkozni, hanem kommunikálni ezzel az embertípussal, lehetetlen. Mintha magát a regénybeli Don Quijotét akarnám lebeszélni az őrületéről.

Ha efféle liberráltakon múlna, anarchia lenne és gyilkolás, pont mint Ukrajnában. De a békét, és a rendet, na azt féltik ám. A "nácivonától", meg a "fasisztaorbántól". Szociálisan elégedetlenek egyik percben, aztán rezsicsökkentést elleneznek, és dicsérik a neoliberális dogmáikat. Szerencsére kevesen vannak, sajnos tényleg aktívan romboló szadeszista szélsőségesek. Gátlástalanság, cinizmus, cionizmus, nihil egyetlen végtelen sűrűségű pontba tömörítve. Ilyen felfogás kinevelésére semmilyen médiapropaganda nem képes, az lehet a magyarázat hogy egymást hergelik?

Filozófiai kérdés. De annak is biztos van köze a politikához. :)

"Párbeszéd egy fórumról

" ki nem szarja le a kormány álláspontját, és ki nem szarjka le a gyilkos rendőröket? az, hogy az idióta orbán leterroristáztatta a a tüntetőket a rádióban, csak mert a janukovics haverjával együtt putyin seggéből lógnak ki - hát, szégyellhetik magukat, aki..."

http://eco-bark.blogspot.hu/2014/02/parbeszed-egy-forumrol.html