Zsidó kommunisták

Zsidó kommunisták

Zsidó kommunisták, akik a szlávokra rátelepülve, azokat kihasználva törtek világuralomra. Akkor ilyen eszözeik voltak, de azért érdekes ez mégis, mert a szándékaik ma is szinte ugyanazok, csak a módszereik "fejlődtek".

Avagy, nem kell a halat agyonütni, elég leengedni alóla a vizet (aczél endre zsidó egyik hírhedt mondása), avagy ha nem tudod megakadályozni, állj az élére (Kossuth téri szocionisták által "küldött" emberek,többek közt)

Az ótestamentumi parancsban a "felebarát" kizárólag a zsidókra, Ábrahám, Izsák és Jákob fiaira vonatkozott. A szó szerinti idézet:

"Bosszúálló ne légy, haragot ne tarts a te néped fiai ellen, hanem szeresd felebarátodat, mint magadat." (Mózes III,19,18).

Az ótestamentumi idők zsidó ideológiája szerint a nemzsidók bűnösek, kerülendők, illetve, mint az Úr ellenségei kiirtandók (Mózes V,7,13.és 20. rész; Mózes II,12,35-36).

A kivonulni akaró zsidók becsapják segítőkész egyiptomi szomszédaikat, edényeket és ruhákat kérnek kölcsön a visszaadás legcsekélyebb szándéka nélkül. Bírák 14. és 15. részben olvasható, ahogy Sámson garázdálkodik a filiszteusok között; a zsidók rettenetes mészárlásokat hajtottak végre a kánaáni népek körében, az asszonyokat és a kisdedeket sem kímélve. Ez a nem éppen "felebaráti" hozzáállás a más népekhez kölcsönös lehetett: a zsidóság erkölcstelenségét, vérszomjasságát, sovinizmusát ez tükrözte.

Nem az a gond, hogy vki zsidó, hogy az ellen/vagy azért az országért tesz , ahol lakik? (ha viszont az a titkos cél, hogy a nemzetállamok megszűnjenek, és világkormány, világhadsereg, világbank legyen? akkor a hazaárulást halállal büntetném, ha b@lfaszságból, ha direkt tette) Ugyanúgy ha valaki azaz pl. a zsidó származású surányi, aki bankelnök volt, itt eltüntet pár milliárdot, és felbukkan izraelben, akkor mit gondoljak? Meg ha kettős állampolgár? (igaz, eörsi matyi?) Meg ha inkább a külföldi cégeket támogatja, HANKOOK kóka :) pedig 10ed annyiból 10X annyi hazait lehetne? Nomeg a "tanulmányok" amik színvonala olyan, hogy egy délután alatt megírhatóak, nos egy ilyen középiskolás fogalmazás színvonalú "tanulmány" 2 millióért készül el kormány megrendelésre... A holdudvar aztán meghálálja, a zsidó médiában, a kormány disznóságait is mindig PRÓBÁLJÁK kimagyarázni.

Nameg, most nemrég, olvastam valakinek aki szoci, a blogjában, hogy szerinte a balti államok ma is fasiszták. Baromság.

Zsidó kommunisták: Dokumentumok. (c) Michael A. Hoffman. Minden jog fenntartva

A színjátszás mesterei.

A keresztény Oroszország (és fél Európa- a fordító) elleni holokauszt elkövetői a holokauszt "túlélőinek" nevezik magukat. A baloldali képek ugyanarról az emberről készültek két különböző helyzetben. A baloldalon Martin "Gray"-t látjuk nyugalomba vonulása után. Foglalkozása az volt, hogy hamis antik tárgyakat adott el hiszékeny vevőknek. Kezében tömegesen eladott zsebkönyvét tartja "Azoknak, akiket szerettem" , mely tele van hőstetteivel, mint szentekhez hasonló "holokauszt túlélő"-éivel, akit állítólag arra kényszerítettek, hogy a testeket vigye ki a treblinkai "Gázkamrából". A korábbi kép a fiatal Grayt mutatja, mint a szovjet NKVD sokszorosan kitüntetett tisztjét (az NKVD a vad KGB még vadabb elődje), és aki keresztények millióinak meggyilkolásáért felelős Oroszországban és Keleteurópában. Még elismert kutatóknak is be kellet ismerniük, hogy Gray könyve pont olyan hamis, mint az antik tárgyak, melyekkel kereskedett. De Gray csalása szimbolikusan jellemzi a többi kommunista hullarablót, akik gyalog menekültek nyugatra szegénynek álcázva, "holokauszt túlélőkként" üldözve, és akiket úgy ünnepeltek, mint a világmindenség szentjeit és mártírjait. Időközben az a holokauszt, melyet ők végeztek keresztények milliói ellen, tovább csúszik lefele Orwell memórialyukának sötét világába.

Charles Dickens Twist Olivér-jének 13. fejezetében megjegyzi, hogy a zsidó Fagin kimeríthetetlen forrása volt a színjátszásnak és az álruháknak.

"A kommunista összeesküvés nemzsidó tagjai Chambers és Hiss voltak... Mindenki más zsidó volt és velünk jött a
pokolba."

Richard Nixon elnök mondása 1971-ben, ahogy följegyezte a Fehér Ház hangszalagja és ahogy a Nemzeti Levéltár elrakta 1999-ben. Whittaker Chambers és Alger Hiss-re hivatkozik. (Forrás: N.Y. Times, 1999 október 7 és Newsweek, 1999 október 18, 30.oldal)

"Jogos azt a nagyszámú zsidót kritizálni, akik, különösen a bolsevik forradalom utáni első évtizedekben együttműködtek a szovjet kormánnyal más népek üldözésében."

Michael Mills kutató állítása, az ausztráliai kormány egy hivatalos személyiségéé (Forrás: Forward, 2000 március 10)

A princetoni zsidó professzor Arno Mayer jelentős könyvében "Miért nem sötétedett el az ég?" azt állítja, hogy az Oroszországi német támadás azért történt, hogy megsemmisítse a bolsevi (szovjet kommunista) ideológiát. Nyugaton biztosan nem a németek voltak az egyetlenek, akik úgy látták, hogy "Szovjetoroszország a zsidóság diktatúrája".

1920 február 8-án egy fiatal brit író hasonló megfigyelést írt le az Illustrated Sunday Herald-ban:

"Nem lehet eltúlozni a nemzetközi és nagyrészt ateista zsidók szerepét a bolsevizmus kialakításában és az oroszországi forradalomban."

Ezt Winston Churchill írta. Noha később eladta lelkét sokkal többért, mint harminc ezüstpénzért, analízise a szovjet kommunizmus eredetéről metszően igaz marad.

Churchill kifejezte azt a döntő meglátást, hogy a zsidó kommunisták bűnei, melyeket németek és oroszok ellen követtek el, bosszúvágyat ébresztenek az áldozatokban:

"A szovjet intézményekben a zsidó többség még meglepőbb. A terror rendszerének túlnyomó, ha nem tényleg az összes részét zsidók képezték, a különbizottságok az ellenforradalom leverésére zsidókból, némely esetekben zsidó nőkből álltak."

"Ugyanez az ördögi zsidó többség volt jelen Kun Béla rövid terrorrendszerének idején. Ugyanez volt a helyzet Németországban (különösen Bajorországban), amikor ez az őrület ideiglenesen uralkodni tudott a legyőzött német népen."

"... a tény, hogy sok esetben a bolsevikok általános ellenségessége zsidó érdekeket és zsidó imahelyeket megkímélt, ahhoz vezetett, hogy a zsidókat Oroszországban gazemberekkel azonosították, akik most hatalomra kerültek... Fölösleges említeni, hogy az orosz nép keblében intenzív bosszúvágy gyűlt össze." (Vége a Churchill idézetnek).

"... egy levél, melyet XII. Pius küldött 1919-ben a Vatikánnak, amikor még Eugenio Pacelli bíborosnak hívták és Münchenben volt pápai nuncius jelenti helyettesének kellemetlen élményeit bolsevik forradalmárokkal, akik terrorizálták a katolikus papokat és a német polgárságot. A levél úgy írja le vezetőjüket, Max Lievent, mint "Oroszt és zsidót". A levél ír Lieven úr társairól is: "Mind zsidók". Pacelli bíboros írása a zsidó kommunistákról aligha volt egyedi 80 éve." (N.Y. Times, 1999 november 3, ).

Chaim Bermant, ezt írja a zsidó Chronicle -ban (1991 augusztus 30-án ): "A kommunizmus számolta föl a gyűlölt cárt, a kommunizmus mozdította el a gátakat a zsidók elől, megtiltotta az antiszemitizmust, a kommunizmus az, amely legalábbis az első napokban megnyitotta az utat a zsidók előrehaladása előtt."

Joseph Sobran, a politikai elemző kimutatja, hogy a kommunizmus ilyen "nemzetiségi részének" kimutatása megnehezíti egy kedvelt történelmi hazugság terjesztését, idézünk tőle ".. a kommunizmus etnikai története valószínűleg megnehezíti annak a szokásos "érzelgős zsidó történelemszemléletnek" a fennmaradását, amely szerint a zsidók mindig és mindenütt a nemzsidó előítélet és üldözés áldozatai."

Lenin, akinek anyai nagyapja, Izrael Blank zsidó volt, azt mondta, hogy a zsidók a legjobb forradalmárok: "Az ügyes orosz majdnem mindig zsidó vagy van benne zsidó vér." (Dmitri Volkogonov Lenin: Új életrajz, 112 oldal). Lenin ügyes volt és forradalmi is. Valószínűleg sajátmagáról beszélt.

Wayne McGuire, a Harvard Egyetem kutatója ezt írja: "Lenin zsidó volt az izraeli visszatérési törvény szerint: Zsidó nagyszülője volt. Úgy tűnik, hogy Lenin nemcsak zsidó volt, de zsidó rasszista és soviniszta is, noha eszméit erről a veszélyes témáról erősen a háttérben tartotta, valószínűleg azért, mert ezek erőteljes ellentétben álltak a marxizmus föltett általánosságával. Lenin zsidó rasszista volt, aki előszeretettel adta zsidóknak a 'szellemileg legkihívóbb föladatokat'. Beismerte, hogy a kommunista terroristák élcsapatának legalább 50%-a zsidókból állt."

Lenin kijelentette: "Kiirtjuk a burzsoáziát mint osztályt." Bűntársa, Apfelbaum (Zinoviev) ezt mondta: "A forradalom érdekei megkövetelik a polgári osztály fizikai megsemmisítését." Kik alkották ezt a polgárságot? Biztosan nem zsidók. Trotzki egy tippet adott azonosításukra egy 1937-es interjújában egy New Yorki zsidó újságnak a Daily Forwardnak: "Minél tovább él a romlott polgári osztály, annál barbáribb lesz az antiszemitizmus mindenütt."

Burzsoázia (polgárság) volt a zsidó kódszó a nemzsidóra. A kommunisták hatalomra jutása után az első törvényerőre emelt törvény az antiszemitizmusra mondott ki halálbüntetést. (Izvesztyija, 1918 július 27-én).

A fő kommunista zsidó parancsnok mondta: "könyörtelenül, kivétel nélkül százasával fogjuk ellenségeinket megölni. Legyenek ezrek; saját vérükbe fullasztjuk őket. Lenin és Uritzky, Zinovjev és Volodarsky véréért, folyjon a burzsoázia vére - több vér! Amennyi csak lehetséges!" (Krasznaja Gazeta, 1918, szeptember 1).

A zsidó bolsevikok a politikát a nemzsidó veszély ellenőrzés alatt tartásának tekintették. Első hajtóerejük a keresztények, főleg a paraszti polgárság gyűlölete volt. A keresztény parasztság rendszeres kiirtását, mint afféle férgekét Lenin 1918 nyári támadása indította el, majd az 1921-es kényszer éhenhalasztás folytatta, melyet a nyugati történetírás szinte teljesen elhallgat.

Az angliai, londoni "zsidó Chronicle" 1999 szeptember 3-i irodalmi melléklete szerint a zsidó kommunista író, Isaac Babel jelen volt a szovjet kommunisták gyűlésén, "A zsidók gyűlése Vinogradov komisszárral tárgyalt, aki lelkesen mondta: 'Hatalmon vagytok. Minden a tietek.' Babel írt a zsidók "leplezetlen gyűlöletéről is a lengyel dzsentrik iránt".

A "zsidó Chronicle" szerint Babel írt a kommunista "Red Trooper" c. lapnak is, és egy vele rokon szovjet komisszár elmondta, hogy hogyan akarnak bánni a kozákokkal: "A forradalmi görbe először meg akarta szabadítani a kozákokat sok magukba szívott előítélettől, de a központi bizottság egy karcsapással fogja kitörölni őket". Babel nem mond véleményt arról, hogy mennyi az esélye a kozákok sikeres kiirtására, akik 'előítéleteket szívtak magukba', amely valójában szépítő kifejezés a bűnös antiszemitizmusra. ("Zsidó Krónika" ugyanott)

"A huszas évek végén és a harmincas évek elején Babelt tartották a legjelentősebb szovjet irodalmi tehetségnek. Az 1934-es első írókongresszuson mondott beszédében hűségéről és alázatáról biztosította a forradalmat, a kormányt és az államot. Még Sztálin irodalmi stílusát is dicsérte." ("zsidó Krónika" ugyanott)

Történetében "A rabbi fia" Babel egymás mellé állítja Lenin és Mózes Maimonides rabbi képét. Megjegyzi, hogy a kommunista iratok szegélyén gyakran vannak "héber szövegek".

Valentin Rasputin, a szibériai regényíró ezt írta 1990-ben: "Azt hiszem, hogy ma a zsidóknak itt Oroszországban felelősséget kellene érezniük azért a bűnökért, hogy forradalmat csináltak és annak következményeiért. Felelősnek kellene érezniük magukat a terrorért, amely a forradalom alatt és különösen a forradalom után volt jelen... Bűnük nagy. Folyamatos kampányt folytattak a paraszti osztály ellen, akiknek földjét brutálisan államosították és akiket könyörtelenül legyilkoltak."

Alekszander Szolzsenyicin életrajzírója elmondja, hogy milyen volt orosz gyerekként a zsidó kommunista elit gyerekei közt lenni: "Tízéves korában gúnyolódó úttörők keresztet véstek a nyakára és több mint egy évig gúnyolták emiatt. Szolzsenyicin fiatalemberként olyan egyetemisták között volt, akiknek szülei magas állásokban voltak. Az úttörők és a Komszomol tagjainak többsége, legalábbis Rosztovban, zsidó gyerekek voltak..."(Michael Scammell, Szolzsenyicin: Életrajz, 64 o.).

A nemzetközi hírügynökség, RNS híre szerint (újranyomta a "The keresztény News," 1996 január 8-án 2. oldal), "A keresztény papságból kb. 200 ezer főt, akik közül sokat keresztre feszítettek, megskalpoltak és más módon kínoztak, öltek meg a korábbi Szovjetunió kb. 60 évig tartó kommunista megszállása során, jelentette egy orosz bizottság hétfőn (1995 november 27-én),... 40 ezer templomot romboltak le 1922 és 1980 között..."

Itt van a világtörténelem legemberirtóbb politikai mozgalma, amely a legnagyobb koncentrációs táborokat és a legborzalmasabb rabszolga munkarendszert hozta létre a huszadik században, amelyben keresztények millióit mészárolták le (A Gulag koncentrációs táborrendszer méretéről C. Andrew és O. Gordievsky írt: "KGB: A történet belülről" c. művében és a N.Y. Times-ban 1990 október 22-én, 82. oldal. Ezekből a táborokból egyet sem őriznek meg az utókornak. A legtöbbet már régen szétverték különleges katonai egységek; lásd Michael Specter, "Hideg emlékeztető", N.Y. Times, 1994 december 3.

Ennek a mozgalomnak legfelső fokain zsidó kommunisták álltak és a világ viszonylag csöndes a holokausztot és a háborús bűnöket illetően, melyeket ez a teljesen kóser rendszer követett el, és nem azonosítja azokat a személyeket, akik ennek a rendszernek az építészei voltak.

Auschwitz ott van mindenki nyelve hegyén, de ki hallott Kolymáról, Magadanról, a Solovetsky szigetekről és a többi pokoli szovjet központjáról az emberek megsemmisítésének Keletszibériában? Ki látott könyveket és filmeket az embermilliókról, akik dolgoztak, megfagytak és éhenhaltak a Fehér tenger - Balti tengeri csatorna építésénél, amely fölött a zsidó tömeggyilkos, Genrik Jagoda győzedelmes és kolosszális szobra tornyosult?

A tömeggyilkosság zsidó kommunista korszaka eltűnt a történelemben minden idők legnagyobb rejtő akciójában. Csak gyakorlott csalók, akik a gyakorlott színpadi varázsló rutinjával bűvészkednek, tudtak ilyen gaztettet véghezvinni az emberiség maradéka ellen. Az emberiséget arra vették rá trükkjeikkel, hogy állandóan a zsidó áldozatok legkisebb bűnhődésére, emlékére és ünneplésére koncentráljon és a káinjegyet - a vezérszavak a háborús bűn és maga a holokauszt - Németországra és a németekre süsse egyedül, mint azok egyedüli jegye, és ez a trükk a pszichológiai hadviselés legmesteribb teljesítményeinek egyike az illúziók évkönyvében.

A zsidók hatalma a nyugati világban annyira megnőtt, hogy összemérhető a "holokauszt" propaganda megnövekedésével, ahogy az izraeli író, Moshe Leshem leírta: "Izraeli és amerikai zsidók teljesen egyetértenek abban, hogy a holokauszt emléke nélkülözhetetlen fegyver -- olyan, melyet állandóan kell használni a közös ellenség ellen... Zsidó szervezetek és egyének így állandóan azon munkálkodnak, hogy a világot erre emlékeztessék. Amerikában a holokauszt emlékének őrzése ma egy évi 100 millió dolláros vállalkozás, melynek egy részét a kormány fizeti." (Bálám átka, 228. oldal)

Ezért mondja Edgar Bronfman, a milliárdos kanadai Seagram vállalat whiskykereskedője és a hatalmas zsidó világkongresszus elnöke: "A növekvő számú revizionistát nem lehet figyelmen kívül hagyni. Minden eszközt meg kell ragadnunk arra, hogy megállítsuk a revizionizmust, mielőtt túl késő lesz."

Azért kell megállítani, mert a revizionizmus az egyetlen eszköze annak, hogy megállásra kényszerítsük a szent embereket, hogy be ne végezzék, amit annak idején Oroszországban, Magyarországon és Bajorországban megkezdtek, csak ma intellektuális eszközökkel akarják céljukat elérni.

Vegye figyelembe azt a tényt, hogy azok, akik korunk zsidó gyűlöletének és kirohanásainak a tárgyai, a németek, a legalacsonyabb születési aránnyal és a legmagasabb magzatelhajtási aránnyal bíró népek egyike. Minden évben sokkal több német hal meg, mint amennyi születik.

Az öngyűlölő németek nemcsak a maró gázkamra bűnösség áldozatai. A szervezett kereszténység (pontosabban az egyház által képviselt kereszténység) manapság alig több egy nagy pulykatollnál, amely hajlong, hízelkedik és csúszik-mászik a zsidó felszentelés és jóváhagyás keresése közben. Megmentőjük zsidó vezetést hívott annak idején, "A pokol gyermekeit" (Máté, 23:15), de azok, akik úgy vélik, hogy ma az Úr nevében szólnak, a szenteknek és a világmindenség bölcseinek hívják őket.

Csak egy ilyen alaposan meghamisított világban, mely csalással van átitatva, tudott e nemzetközi média kedélyesen üldögélni, amikor a vérszomjas zsidó komisszár ükunokája, David Axelrod, lelőtt egy idősebb palesztin párt 1990 novemberében, az izraeli "kach" terrorcsoport részeként.

Ds képzelje el - ha tudja - hogy mekkora lenne a ricsaj, ha egy náci bűnöző lőtt volna le egy török házaspárt Németországban. A siránkozás, jajveszékelés és a soha meg nem szűnő "Soha ne felejts" és "A történelem leckéi" szivárogna a közös TV készülékekből a Földön mindenütt mint egy mérgező, fertőző tankból, mert ami világos egy ilyen kettős mérce esetén az az, hogy a történelem igazi leckéit nem tanítják, és maga az emlékezés a cionista önszerelem túsza.

Tizenhat millió német nemzetiségű embert erőszakkal kitelepítettek Sziléziából, Morvaországból és a Volga vidékéről a második világháború végén. Ennek a könnyes menekülésnek a során két millióan haltak meg - agyonlőtték őket, éhenhaltak, halálra erőszakolták őket és agyonverték őket. Kérdezzen meg ezer ember közül egyet, vagy akár tízezer ember közül egyet az utcán - "Hallott róla?" A válasz nem lesz.

A Steven Spielberg filmek, melyekben embereket zsúfolnak marhavagonokba, csak a zsidó áldozatoknak vannak fönntartva. A 800 ezer többnyire moszlém csecsen, akiket zsidó komisszárok deportáltak és vademberként zsúfolták őket Kazahsztán felé tartó marhavagonokba, ahol útközben negyed millió halt meg, nem elégíti ki Hollywood igényeit a filmművészetben való megörökítésre.

A szovjet marhavagonban való deportálások több mint fél millió észt, lett és litván keresztény érintettek, akiket a Gulágra deportáltak. A Baltikum lakosságának 12%-át vagy Szibériába deportálták, vagy a szovjet zsidó titkosrendőrség helyben ölte meg őket. Ki tud erről? Ki törődik ezzel? Ki próbálja megakadályozni, hogy ez valaha megismétlődjék a történelemben? Ehelyett 1995-ben Litvánia elnöke elzarándokolt a Vad Yashemi izraeli gázkamra emlékműhöz, hogy hason csússzon és "bocsánatért" esedezzen népe számára, akik a zsidó kommunista gyilkosok áldozatai voltak. Alázatosan bocsánatáért esedezni helyes, ha az igazság ezt követeli. Ha hamis tanúk vallomásai alapján azért teszik ezt, hogy a farizeusokat példaképként ábrázolják, az a jog kigúnyolása.

A bolsevik időben a szovjet kommunista párt 52%-a volt zsidó, noha zsidók a teljes lakosság 1.8 %-át tették ki. (Stuart Kahan, a Kreml farkasa, 81. oldal)

A következő lista néhány vezér zsidó kommunista gyilkost sorol föl, komisszárokat, kémeket, árulókat és propagandistákat (a másodneveket zárójelben említjük). Ez a lista nagyon nem teljes. Minden zsidó kommunista fölsorolásához oldalak százai kellenének.

Zsidó kommunisták.

V.I Lenin, legfelső diktátor. Leon Bronstein (Trotsky): a szovjet vörös hadsereg főparancsnoka. Grigory Apfelbaum (Zinovjev): végrehajtó-bizottsági tag, szovjet titkosrendőrség Solomon Lozovsky: képviselő szovjet külügyminiszter. Maxim Wallach (Litvinov: szovjet külügyminiszter. Yuri Andropov: a szovjet KGB igazgatója, később a Szovjetunió legfelsőbb diktátora.

Jacob Sverdlov: a Szovjetunió első elnöke, elnöke a cári család lemészárlóinak - nőké és gyerekeké- a Nagy Katalin cárnőről elnevezett városban, Jekatyerinburgban (melyet 1924-ben a gyilkosok tiszteletére Szverdlovszknak neveztek el)

Jacob Yurovsky: a szovjet biztonsági rendőrség parancsnoka. Yurovsky vezette azt a gyilkos brigádot, amely végrehajtotta Szverdlov parancsát és lemészárolta a cári családot, beleértve a cár lányainak halárlra bajonettezését is. Az Ipatyev ház, ahol az alagsorban folyt a mészárlás, érintetlenül állt 1977-ig, amikor az akkori idő helyi kommunista elnöke, Borisz Jelcin elrendelte annak lerombolását, nehogy az a zsidóellenes érzelmek szentélyévé váljon.

Lazar Moiseyevich Kaganovics képe a baloldalon látható): Sztálin fő tömeggyilkosa, milliók halálát rendelte el, és a keresztény emlékhelyek és templomok nagybani lerombolását, beleértve a Megváltó Krisztus nagy katedrálisáét is. Amikor a katedrális romjai között állt, Kaganovics ezt nyilatkozta: "Oroszország anyácskát ledöntöttük. Fölhasítottuk szoknyáját." ( N.Y. Times, 1995 szeptember 26. ).

Mikhail Kaganovics: A nehézipar megbízott képviselője, a rabszolgamunka felügyelője, Lázár fivére. Róza Kaganovics: Sztálin szeretője, Lázár nőtestvére. Paulina Zhemchuzina: A központi bizottság tagja, a szovjet külügyminiszter, Molotov felesége. Olga Bronstein: tiszt a szovjet cseka titkosrendőrségnél, Trotzki nővére, Kamenyev felesége.

Genrikh Yagoda: A szovjet titkosrendőrség feje, rendkívül "hatásos" tömeggyilkos. (A zsidó költő, Romain Rolland, a Nobel díj nyertese, himnuszt írt Jagoda dícséretére. )

Matvei Berman és Naftaly Frenkel: A Gulág haláltábor rendszer alapítói.

Lev Inzhir, a szovjet haláltáborok szállítási ügyeinek és adminisztrációjának komisszárja. Boris Berman: a szovjet titkosrendőrség végrehajtó tisztje és Matvei fivére. K.V. Pauker: a szovjet NKVD titkosrendőrség működésének vezetője.

Firin, Rappoport, Kogan, Zhuk: haláltáborok és a rabszolgamunka komisszárjai, ők felügyelték a dolgozók tömeges elhalálozását a Fehér Tenger- Balti tengeri csatorna építésénél.

M.I. Gay: parancsnok , szovjet titkosrendőrség. Slutsky és Shpiegelglas: parancsnok, szovjet titkosrendőrség. Isaac Babel: tiszt , szovjet titkosrendőrség.

Leiba Lazarevich Feldbin (Aleksandr Orlov): parancsnok , szovjet Vöröshadsereg ; tiszt , szovjet titkosrendőrség. Feldbin volt a vezetője a szovjet belügyi rendőrségnek a spanyol polgárháborúban. Ő felügyelte a katolikus papok és parasztok lemészárlását Spanyolország.

Yona Yakir: tábornok , szovjet Vöröshadsereg , tagja a központi bizottságnak. Dimitri Shmidt: tábornok , szovjet Vöröshadsereg. Yakov ("Yankel") Kreiser: tábornok , szovjet Vöröshadsereg. Miron Vovsi: tábornok , szovjet Vöröshadsereg.

David Dragonsky: tábornok , szovjet Vöröshadsereg , a Szovjetunió hőse. Grigori Shtern: tábornok , szovjet Vöröshadsereg. Mikhail Chazkelevich: tábornok , szovjet Vöröshadsereg. Shimon Kirvoshein: tábornok , szovjet Vöröshadsereg. Arseni Raskin: képviselő - parancsnok , szovjet Vöröshadsereg. Haim Fomin, Brest-Litovsk parancsnok , szovjet Vöröshadsereg. Minden száz közül legalább egy szovjet tábornok zsidó volt (Canadian Jewish News, 1989 április 19 ).

Olyan tábornokoknak, akik maguk nem voltak zsidók, gyakran zsidó feleségük volt. Ilyenek voltak Voroshilov marsall, Bulganin marsall, Peresypkin marsall és Pavel Sudoplatov tábornok (Sudoplatov keresztény vezetők százait gyilkolta le, többek között az ukrán katolikus érseket, Teodor Romzhát). Ez a zsidó feleség "biztonsági rendszabály" a politbüro tagokra is kiterjedt, mint pl. Andrei Andreyev és Leonoid Brezhnev.

Sergei Eisenstein: olyan kommunista propaganda filmek rendezője amelyek a keresztény parasztokat (kulákokat) förtelmes, pénzéhes parazitáknak ábrázolják. A kulákokat később irtották. ( például Eisenstein 'Bezhin Meadow' c. filmje).

KOMZET: bizottság a zsidó kommunisták letelepítésére azokon a földeken, melyeket az Ukrajnában meggyilkolt keresztényektől vettek el, alapította az amerikai zsidó befektető Julius Rosenwald.

Ilya Ehrenburg, szovjet propagandaminiszter és németellenes gyűlöletirodalom terjesztője az 1930-as évektől. Ehrenburg arra bujtogatta a szovjet Vöröshadsereg katonáit, hogy német civileket erőszakoljanak és öljenek meg. Egy német nő jelentése szerint Ehrenburg kárörömmel nézte az előrehaladó szovjet csapatokat és a "rossz időket a szőke boszorkányok számára".

A szovjet csapatoknak írt brosúrájában Ehrenburg ezt írta: ".. a németek nem emberek.. Semmi sem szerez nekünk nagyobb örömet, mint német hullák." (Anatol Goldberg, Ilya Ehrenburg, 197 olad.). Goldberg egyetért azzal, hogy Ehrenburg, "...mindig gyűlölte a németekat...most, hogy háború volt, régi előítéletéből kovácsolt magának tőkét. " (ugyanott, 193 oldal).

Egy másik brosúráról, melyet a Vöröshadseregben osztogattak, amikor a katonák Danzig felé közeledtek, ezt írja egy történész: "A csapatoknak brosúrák millióit dobták le Ilja Ehrenburg üzenetével és Sztálin aláírásával: 'Vöröshadsereg katonái! Öljétek a németeket! Öljetek meg minden németet ! Öljetek! Öljetek! Öljetek!" (Christopher Duffy, Vörös vihar a Birodalom előtt (=Red Storm on the Reich)).

A szovjet vezetőség elismerte, hogy Ehrenburg az egész német nép kiirtását szorgalmazta ( Pravda, 1945.április 14) [A Pravdának jiddis nyelvű kiadása is volt, Einikeyt címmel] Ehrenburg Lenin díjat kapott és Sztálin díjat. Iratait az Izraeli Yad Vashem 'Holocaust' múzeumra hagyta.

Solomon Mikhoels: szovjet propagandakomisszár. Szovjet film propagandisták: Mark Donsky, Leonid Lukov, Yuli Reisman, Vasily Grossman,Yevgeny Gabrilovich, Boris Volchok és Lillian Hellman (régi filmjeit ma is bemutatja az amerikai televízió)

Szovjet propagandista: Jevgenyij Khaldei, aki lefényképezte, amikor a sarlós-kalapácsos lobogót a Reichstag épületére fölhúzzák 1945 május 2-án. Ezután külön repülőgép várt arra, hogy Khaldeit, Sztálin fő Tassz fényképészét a moszkvai laboratóriumba vigye, ahol tovább retusálták a fényképet. (Leretusálták a negatívról a fosztogatás nyomait, az órákat a szovjet katona kezéről, és Khaldei felhőket és füstöt adott a képhez, hogy fokozza a drámai hatást. (lásd Khaldei képét és szeretett zászlóját balra). Khaldei vezető szovjet propagandistaként dolgozott tovább míg a Pravdától 1972-ben nyugdíjba nem ment. Kommunista propagandáját büszkén állítja ki a New Yorki és a San Franciscoi zsidó múzeum. A N.Y. Times írója Vicki Goldberg ujjongott a vértől itatott szovjet zászló fülhúzásakor, amely parasztok és keresztények millióinak lemészárlását jelképezi; úgy ír róla, mint "...a nemzeti (és világszerte) ismert jelképe a győzelemnek, az igazságnak és a bosszúnak."(1997 január 31, B-26 oldal).

Zsidó antifasiszta bizottság (JAC): a Bolsevik YEVKOM új formája, Sztálin gyűjtőcsatornája, mellyel pénzre, támogatásra és politikai befolyásra tett szert Szovjetoroszország számára a világ zsidóságától és a gázkamra atrocitások terjesztésének propagandájára. ( The Black Book (= A Fekete Könyv)).

Nikolai Bukharin: Lenin vezető gondolkodója. Samuel Agursky: komisszár. Karl Radek: központi bizottsági tag. Mikhail Gruzenberg (Borodin) komisszár. A.A. Yoffe: komisszár. David Ryazanov: Lenin. tanácsadója. Lev Grigorievich Levin: orvos, ő mérgezte meg Sztálin 's ellenségeit. Lev Rosenfeld (Kamenev): központi bizottsági tag.

Ivan Maisky: Nagybritannia szovjet követe Itzik Solomonovics Feffer: szovjet titkosrendőrségi komisszár. Abraham Sutskever: szovjet partizán-terrorista. Mark Osipovich Reizen: szovjet propagandista, három Sztálin díjat kapott. Lev Leopold Trepper: szovjet kémszolgálati tiszt.

Kun (Kohn) Béla: Magyarország fődiktátora 1919-ban. Kun később Sztálin vezető terroristája volt a Krím félszigeten. Kun követője Rákosi Mátyás , zsidó kommunista, Magyarország keresztényeinek tömeggyilkosa. A zsidó Telegraph Agency jelentése szerint 1997 május 14-én, a zsidók "... kulcsszerepet játszottak a kommunista hatalom Magyarországi bevezetésében. Az 1950-es évek brutális elnyomása idején a rendszer öt fő vezetője zsidó volt (Rákosi Mátyás, Gerő Ernő, Farkas Vladimir, Hegedüs András, Vas Zoltán, Nyers Rezső, Piros László, Aczél György és sok társuk...) "

Zakharovich Mekhlis: Sztálin fő kivégzője. Henrykas Zimanas: A Litvániai kommunista terroristák vezetője, keresztények mészárosa.

Moshe Pijade (néha Piade-nek írják): parancsnok a Jugoslav kommunista Néphadseregben. Tító fő mészárosa, horvát keresztények százezreit végezte ki. Pijade később a Jugoszláv kommunista parlament elnök volt. A jugoszláv kommunista néphadseregben legalább tizennyolc tábornok volt zsidó. The jugoszláv kommunista párt erőteljesen támogatta a zsidó harcosok palesztinai fegyverszállításait az 1940-es években.

A háború utáni Lengyelország teljesen zsidó uralom alatt volt, mint a titkosrendőrség vezetője, a kínzások mestere, Jacek Rozanski, a politbüro parancsnoka Jacob Berman (kép jobbra)

és a komisszárok Minc, Specht (Olszewski) és Spychalski. Ezek az emberek katolikus lengyelek tízezreit gyilkolták meg vagy deportáltak Kolymára és más sarkköri haláltáborba.

A zsidó kutató, John Sack szerint sok lengyel úgy vélte (És nem ok nélkül), hogy "zsidók irányították az állambiztonságot. A hivatal vezetője Jacob Berman volt, egy zsidó, és majdnem, vagy majdnem minden osztályvezető zsidó volt." Sack beszámol arról, hogy Sziléziában a kommunista titkosrendőrség tisztjeinek 75%-a zsidó volt. Megjegyezte, hogy a Lengyelország kommunista terrorgépezetben működő zsidók közül sokan változtatták lengyelre a nevüket, mint Romkowski tábornok , Rozanski ezredes , Studencki kapitány és Jurkowski hadnagy. (John Sack, The New Republic, (= az új köztársaság) 1994, február 14, 6 oldal. Sack ebben a cikkében megcáfolja Daniel Jonah Goldhagen, a "Hitler készséges kivégzői" irójának néhány hitvány kutatását, aki a zsidó mentalitásra jellemző kettős erkölcs szerint elutasítja annak a bizonyított ténynek az elismerését, hogy zsidók vezették a lengyel kommunista titkosrendőrséget, és éppen Goldhagen nyilvánítja ki rasszista mítoszt, hogy az egész német nép bűnös a népirtásban. Sack jó munkát végez annak bebizonyításában, hogy Goldhagen hamis dolgokat közöl Lengyelországról.)

Lengyelországban "...átlagon fölüli arányban voltak zsidók a kommunisták között. 1930-ban, a mikor arányuk a legnagyobb volt, a tagok 35%-a volt zsidó. A kommunista fiatalok szervezetében a zsidók aránya még magasabb volt, míg a központi bizottság pozícióit zsidók foglalták el. A kommunizmus azért tetszett a zsidóknak, mert jobban ellene volt az antiszemitizmusnak, mint a többi lengyel párt. A zsidó kommunisták közvetlenül a II. világháború után érték el legnagyobb eredményeiket, amikor a párt vezetése teljesen a háború előtti kommunisták kezébe került, akik gyűlölték az antiszemitizmust. (Sheldon Kirshner, Kanadai zsidó hírek, 1992 november 5, 16.o.)

Természetesen ha ma foglalkoznak a zsidók, kommunisták és katolikusok múltjával Lengyelországban a kormányban, a médiákban vagy az egyetemeken, nem említik meg a lengyel katolikusok tömegeit, akiket a zsidó kommunisták megöltek. Ehhelyett a lengyel parasztok egy kisebb lázadását emlegetik, akik fölháborodva a zsidók szerepén a kommunista terrorban 1946 júliusában megtámadtak zsidókat, és ezt ma a "Kielcei pogromnak" nevezik és ez a "vita" központi témája. A támadás okát általában nem említik. Ehelyett a katolikus parasztokat pokoli bigottaknak nevezik, akik "vak, esztelen gyűlölete" a "szegény üldözött zsidók ellen" "Isten kiválasztott népének még egy mártíromságot" jelentett.

De Lengyelország akkor katolikus vezetése, Hlond Kardinális, aki tisztességes vezető volt és a zsidó zsarnokság elleni keresztény ellenállás rendíthetetlen képviselője Lengyelországban, aki nagyon különbözik az áruló zsidószerető mai pápától, azt állította, hogy a Kielcei támadás oka a zsidók elleni ellenérzés volt, akik 'ma elfoglalják Lengyelország minden vezető pozícióját a (kommunista) kormányban és arra törekednek, hogy olyan kormányt hozzanak létre, melyet a lengyelek többsége nem tart kívánatosnak." (Ugyanott, Kirshner).

Ahogy Piotr S. Wandycz a Yale Egyetemen megfigyelte: "Az átlagos lengyelnek észre kellett vennie, hogy a sztálini időszak alatt az ország leghatalmasabb emberei --Berman és Minc-- mindketten zsidók voltak, ahogy a legfélelmetesebb állambiztonsági ember Rozanski is az volt." (N.Y. Könyvszemle, 1983 aug. 18, 51 oldal).

Ebben a szakaszban érdemes megemlíteni, hogy a pápai trón lengyel elfoglalója, II, János Pál következetesen arra használta tekintélyét és jelenlétét, hogy a nácizmus politikailag korrekt áldozatait szentté avassa és rájuk emlékezzen. Ez a pápa soha egy szóval sem említette meg nyíltan a lengyel katolikusok , spanyol katolikusok , horvát katolikusok , litván katolikusok lemészárlását a zsidók keze által - túlságosan el volt foglalva a soáról való énekléssel, és a farizeusok hadára úgy hivatkozott, mint "Hívő idősebb testvéreinkre", hivatalosan elismerte Izrael államot, melyet sok ortodox haredi zsidó is istenkáromlásnak és förtelmes dolognak tart, és a német népet a "bestia képének" nevezi.

Solomon Morel (képe a bal oldalon látható): Háború utáni, németek számára berendezett koncentrációs tábor parancsnoka volt Lengyelországban. Sztálin szándékosan nevezett ki zsidókat az ilyen táborok élére. Morel németek ezreit kínozta és gyilkolta meg, néha önkezével (lásd "Salamon haragja", Village Voice, 1993 március 30, és John Sack, Szemet szemért ) Morel is kényelmesen él Tel Avivban. Morel táborának német túlélői követelték Morel háborús bűnöskénti elítélését, de Morelt nem lehet törvény elé vini. Végül is ő csak védtelen németeket gyilkolt meg, hol itt a probléma?

Julius Hammer, M.D.: New York torzszülött és az amerikai kommunista párt alapítótársa. Armand Hammer: pénzfölhajtó és financírozó Lenin és Sztálin számára, Julius fia. "A kommunista párt volt a legzsidóbb párt Amerikában. A fiatal kommunista ligának legalább tizenkilenc százaléka zsidókból állt és vezetőinek mindig legalább negyven százaléka. " (Forrás: "Pakn Treger: Jiddis gyökerektől a zsidó kultúra határaira ," 1997 ősze, 18 o.).

Lev Davidovich Landau: Sztálinista fizikus, a szovjet atombomba társfejlesztője. Klaus Fuchs: segített az atombomba titkainak ellopásában és Sztálinhoz juttatásában. Ruth Werner: ezredes, Vöröshadsereg GRU kémszolgálata, Fuchs segítője. Julius és Ethel Rosenberg: ellopták az amerikai atombomba titkait Sztálin számára. Morris Cohen (Peter Kroger): a Rosenbergek segítője. Markus Wolf: of német kommunista titkosrendőrség (Stasi) vezetője.

Howard Fast: amerikai kommunista propagandista Sztálin érdekében. David Dubinsky: Sztálin szövetségese, az U.S. nemzetközi női ruházati ipari szakszervezet vezetője. Nahum Goldmann: a zsidó világkongresszus, megalapítója, kommunista propagandista. Rabbi Moses Rosen: ügynök, a Román kommunista párt tagja. Victor Rothschild: brit kémfőnök, Sztálin ügynöke.

Mark Zborowski: "...történészek őt tartják a szovjet terrortevékenység minden idők legfélelmetesebb szovjet kémének." (Stephen Schwartz, Forward, 1996 január 26,). Zborowski, aki orvoskutató, meggyilkolt egy disszidenst egy mérgezett naranccsal a Párizsi szovjet kórházban. Zborowski részt vett más gyilkosságokban is 1936 és 1937-ben. Az 1940-es években egyszerre dolgozott az amerikai zsidó bizottságnak és a KGB-nak. Az 1960-as években Zborowski orvoskutatóként dolgozott a Mount Zion kórházban San Franciscoban. Számos pszichiátert és orvost képezett ott ki. 1990-ben halt meg ( lásd: "Doktor Zborowski és Monsieur Etienne furcsa esete " Philippe Videliertől, a Le Monde Diplomatique-ban ,1992 decemberében).

1936-1939 között, amikor Sztálin "nemzetközi brigádjának" erői szét voltak szóródva Spanyolországban, hogy harcoljanak a katolikusok ellen, zsidó kommunisták alkották a csapatok legnagyobb többségét. "Több mint 40,000 önkéntes harcolt a nemzetközi brigádban...Az önkéntesek között nagy számban voltak zsidók: 7,000 és 10,000 közötti számban voltak a nemzetközi brigádban és ők alkották az amerikai rész több mint egy harmadát." A zsidó kommunista Milton Wolff volt az amerikai rész utolsó parancsnoka. Hyman Katz Rabbi azért csatlakozott hozzájuk, hogy harcoljon a spanyol keresztények ellen. ( Jeffrey Sharlet, "Bajkeverők," Pakn Treger, 1997 ősze pp. 16, 18 és 24).

A kommunisták 6,549 spanyol papot, 283 védtelen apácát és 13 püspököt mészároltak le. "Ciudad Realban, Spanyolország központjában meggyilkolták a püspököt és az egyházközség minden egyes papját. Egyetlen egy sem menekült meg." --Dr. Warren H. Carroll, a kommunista forradalom 70. éve, 184-185, 188-189.o. (szintén Justo Perez de Urbel, a spanyol polgárháború katolikus mártírjai [Kansas City, Missouri: The Angelus Press, 1993).

Sztálin propagandaügynöke Spanyolországban a New Yorki Leon Rosenthal volt.

1948 október 16-án 50,000 zsidó kommunista vonult ki a moszkvai Vörös Térre, hogy üdvözölje az első izraeli küldöttséget Moszkvában. Sztálin támogatta a cionizmus 1947-es Palesztina felosztására irányuló tervét, döntő volt az, hogy rögtön elismerte az újonnan megalakult Izrael államot és Izrael ENSZ-beli fölvételére szavazott.

1951-ben a kommunista és marxista pártoknak huszonhárom képviselőjük volt az izraeli Kneszetben. A kibucrendszer volt az ország legerősebb mozgalma, és a leghatalmasabb kibucvezetők szinte mind marxisták voltak. A legnagyobb izraeli ünnep május elseje volt, melyet gyűlésekkel, fölvonulásokkal, vörös zászlókkal és kommunista énekekkel köszöntöttek.

Még nemrég, 1987-ben is izraeliek látták el a KGB-t az amerikai hadi és államtitkokkal (UPI hírközvetítés, Richard Sale, 1987 december 13, és "A városi lap" [Washington, DC],1988 január 15, ). Jonathan Jay Pollard része volt egy ilyen kémszervezetnek. A brit áruló és kommunista kémnek, Kim Philbynek az izraeli Moszád segített abban, hogy a Szovjetunióban találjon menedéket. (Sunday Telegraph [Anglia], 1989 április 16). Ez volt a legmegfelelőbb, mert Philby KGB partnere Moszkvában szintén zsidó volt.

Románia kommunista rendszere előnyös kereskedelmi szerződéseket kötött az USA-val évekkel ezelőtt, mert Izrael nyomást gyakorolt a kongresszusra érdekében (N.Y. Times, 1992 január 18, 23 o.). Az a jelentés, hogy a cionista zsidó mozgalom kommunistaellenes, félrevezetés. Az igazság bonyolultabb. A cionizmuson belül létezik egy jobbszárny és egy balszárny. A jobboldaliak, mint a terrorista Jabotinsky és Stern fasiszta módon cselekedtek. A baloldali cionisták mint David "bolsevik vagyok" Ben-Gurion csodálták a szovjet zsidó modellt és ezt akarták Izrael állam politikai gazdasági modelljévé tenni.

"A nemzeti és faji sovinizmus az embergyűlölő kannibál szokások csökevénye. Az antiszemitizmus a faji sovinizmus szélsőséges formája és a kannibalizmus legveszélyesebb csökevénye. A Szovjetunió törvényei az aktív antiszemitákat halállal büntetik. (Sztálin összegyűjtött művei, 13. kötet, 30. oldal).

Az afrikai nemzeti gyűlést (ANC) Délafrikában két kommunista zsidó, Albie Sachs, "egyik legelső elméjük"( London Sunday Times, 1993 aug. 29) és Yossel Mashel Slovo (Joe Slovo) vezette.

Slovo egy Litvániai zsidó városkában született, jiddisül beszélve nőtt föl és a Talmudot tanulmányozta. Az ANC radikális szárnyához csatlakozott, az Umkhonto we Sizwéhez 1961-ben, és ennek lett parancsnoka. Őt nevezték ki a délafrikai kommunista párt titkár tábornokának 1986-ban. ("Joe Slovo," zsidó krónika, 1995 január 13).

Slovo tervezett sok ANC terroristatámadást, beleértve az 1983-as autóbombásat, melynek 19 halálos áldozata volt, és sokakat megsebesített... Slovo sokszor utazott a Szovjetunióba, 60. születésnapján szovjet érdeméremmel tüntették ki... Slovo meggyőződéses kommunista, marxista-leninista a legcsekélyebb erkölcs nélkül, akinek csak a győzelem számít, bármibe is kerül az, bármekkora is a véráldozat. Slovo nem mond ellent eszméinek, mint a 'kommunista észkombájn' az ANC fegyveres harca mögött. Számára a délafrikai fehérek félelme egyrészt az ANC növekvő hatalmának a jele, és döntő szerepe van annak siettetésében, melyet ő 'végső győzelemnek' nevez. 'Forradalomi erőszak hozta létre azt a sugalmazó hatást, amelyre szükségünk volt és ez szerezte meg az ANC számára a győzelmi állást' - mondta Slovo. ("Lázadó stratéga keresi az apartheid végét", L.A. Times, 1987 Aug. 16, 14 o.). Amikor Nelson Mandela ANC-je átvette a hatalmat Délafrikában, Slovo lett a lakásügyi miniszter.

Nelson Mandela és Joe Slovo köszönti egymást a csata végén a zsidó bolsevizmus vértől átitatott sarlós-kalapácsos zászlója előtt. Slovo, a jiddisül beszélő litván zsidó volt a Délafrikai kommunista párt tábornok titkára és az ANC hadi ágának igazgatója, amely számos terrorbombázást követett el fehér civilek ellen. Mandelát nagy államférfiként üdvözölte Nagybritanniában II. Erzsébet királynő 1996-i karácsonyi üzenetében a birodalomhoz.
Ha ránézünk ezekre az ijesztő személyekre, akik csak a csúcsa annak a zsidó jéghegynek, ami a szovjet kommunizmus volt és akik felelősek harminc milliónál több ember haláláért; ha észrevesszük, hogy milyen keveset írtak le vagy vittek filmre ezek bűneiről, akkor elkezdjük megérteni, hogy a kizárólagos koncentrálás a zsidók bűneire, valósakra és képzeltekre, egyfajta propaganda.

Ha nagyobb teret szentelnének a zsidó kommunisták holokausztja bemutatásának a parasztság és a keleteurópai és orosz keresztények ellen, akkor a németek "különös rosszasága" faji csalásnak minősülne.

A második világháború során végzett német akciókat légüres térben kell szemlélni azért, hogy az Új Világrend előrébb jusson rejtett céljában, a zsidó világuralom elérésében.

Ha a náci akciókat összefüggésbe hoznák a zsidó kommunizmus förtelmes bűneivel az oroszországi és keleteurópai keresztényekkel szemben, a közvélemény megértené, hogy Hitler és a nácik reakció volt, ha erőteljes és ellensúlyozatlan is a zsidó kommunista emberirtásra Keleteurópában élő keresztények és parasztok ellen.

Ezért van az, hogy a hollywoodi filmek soha nem dokumentálták a zsidó kommunizmus alapvető tényeit, ezeket soha nem vitatták egyetemi tanfolyamokon és soha nem hozták képüket nyilvánosságra korunk színes folyóirataiban. Ezért nem lehet megvenni Malcolm Muggeridge könyvét, a "Moszkvai telet", melyet a zsidó kommunista keresztényellenes holokauszt szemtanúja írt le.

A Sunday Telegraphban (London, Anglia: 1990 november 18) azt kérdezik: "Miért nem adták soha többet ki a könyvet? (Moszkvai tél). A válasz valószínűleg abban rejlik, ahogy Muggeridge kezeli a 'zsidó kérdést'. A Tél Moszkvában zsidókkal foglalkozik. Az természetesen tény, hogy a korai bolsevikok aránytalanul nagy számban voltak zsidók, és ennélfogva a komisszárok és aparátcsikok is..."

A radikális igazság a történelemben kampány leírja ezeket a tiltott tényeket és az a vezető motivációja, hogy szembeszegüljön az olyan sztálinista cenzorcsapatokkal mint az ADL és a Simon Wiesenthal központ. Mindkét szervezet, ha lehetősége lenne rá, lezárná ennek a cikknek az íróját, mint ahogy ezt megteszik Németországban, Ausztriában vagy Franciaországban. Rendszeresen 'kémjelentéseket' küldenek ezeknek a kormányoknak a keresztény és németpárti írókról. 1995-ben az ADL segítette egy 69 éves amerikai író elítélését, Hans Schmidtét, akit Németországban börtönbe zártak, mert Floridában kiadott egy újságot. A zsidó cenzorok azt szeretnék, ha világszerte hasonló törvényeket hoznának, melyek alapján olyan írókat és kutatókat ítélnének el, akik nem nyalják az ő talpukat vagy nem imádják az aranyborjút.

A revizionizmus az, mely megmutatja a történelem másik oldalát, mely hangot ad a zsidó kommunizmus áldozatainak hangtalan millióinak. A hiú cionisták gyűlölködőnek tekintik azokat, akik jogukat követelik arra, hogy tovább okádjanak naponta egy vízlépcsőnyi hányadékot nagyszüleink és őseink szent emlékére. Hogy védjük magunkat eredetünk és őseink megbecstelenítése ellen, az biztosan nem gyűlölet. Ez önvédelmi jog a pszichológiai hadviselés idején.

Copyright(c)2000 by Michael A. Hoffman II.Minden jog fönntartva.
http://www.hoffman-info.com/
P.O. Box 849, Coeur d'Alene, Idaho 83816 U.S.A.

Döbrentei Kornél beszéde

Döbrentei Kornél beszéde

„A tetthely nem mindig azonos a bűntény kitervelésének helyével”
Voltaképpen béketüntetésre gyűltünk itt össze, jó akaratú emberek. Mert az jó, ha végre van akaratunk és késztetésünk tiltakozni a népünk megsemmisítésére törekvő, vallási köntösben folytatott engesztelhetetlen háború ellen! A magyarság erkölcsi holokausztja ellen, amelyet álpróféták, álruhában, álorcában - csak a szakálluk valódi - vezényelnek.

Itt és most, ahol kétezer év után a keresztényüldözés parancsa ismételten kimondatott, még ha percemberke fiók-Heródesek által is. Igen, ül a bibliai mondás: a hang Jákobé, de a kéz Ézsaué. Hát ez a fekete evangélium, szerzette a sátán.
De valóban itt kéne seregelnünk? Mert a tetthely, a kivitelezés fóruma nem mindig azonos a bűntény gondolatának és kitervelésének foganási helyével. Nem mindig ott van a sír, melyben egy nemzet süllyed el, ahol ássák. Nálunk ez, ahol állítólag árkokat temetnek, miközben keresztfákat döntenek ki, kivált igaz. A temetőszolgákat máshonnan igazgatják. Onnan, ahová a madár is kéken jár (micsoda madár!), de az nem a boldogság kék madara; csőrében a zöld gally látszatra, kifelé ámításul a nagyvilágnak, a béke olajága, ám befelé mindez a sistergő gyűlölet mérgébe mártva. Hát ne jöjjön el az ő országa!

Mi hozott ide minket az oly soká késlekedő, jogos önvédelmen túl? A felháborodás, melyet egy szűk értelmiségi csoport, kemény mag - rothasztó tevékenységük, karakterisztikusan jól körülírható, ám egy tömény káromkodás olykor, ha nem is szebben, de pontosabban beszél, mint egy rózsaszál -, rendszeres impertinenciája keltett s kelt ma is, és nincs törvény, amely megvédené tőlük az országlakosokat. Van viszont egy - szégyenszemre megszavazta a parlament -, amely őket, a gyűlöletbeszéd valódi gyakorlóit oltalmazza, s lám teszik is a dolgukat.

A nagydolgukat, bele az arcunkba. Azért vagyunk itt, hogy ezt többé és továbbá zavartalanul és büntetlenül ne tehessék. Elég volt a felmérő és letapogató provokációs sorozatokból, melyek azt hivatottak eldönteni, ennek a népnek mekkora a tűréshatára, toleranciás képessége, meddig lehet elmenni a szentséggyalázásban, a blaszfémiában, meddig és milyen mértékben rondíthatnak bele egy ilyen nagy históriai múlttal bíró nemzet önérzetébe. És ugrásra készen várakoznak minden visszautasító reakcióra, hogy nacionalizmusnak, antiszemitizmusnak minősíthessék, feljelentő levelekben híreljék, keltsék rossz hírünket a nagyvilágban.

A kettős mérce irritáló igazságtalanságának rendszeres megélése is idehozott minket. Pontosabban az a Trianon óta génjeinkből kiirthatatlan, cselekvésre ösztönző igazságérzet, sőt, maga az Igazság, mert néha a történelem kivételes és fájdalmas perceiben megadatik, hogy egy népnek, főként, hogy a megmaradása a tét, egyértelműen igaza van. És nekünk igazunk van. És folytonosan ismétlődő, fintoros sorsunk. Most, hogy a kereszténység kiirtása ellen protestálunk, megint Európát védjük, szegény végvárként. Mint tettük ezt Balassi, Zrínyi idejében, avagy a Hunyadiak alatt. Segítséget nemigen kaptunk, erkölcsi elégtételként pedig a déli harangszót.

Amit aztán a Rákosi-féle vörös fasizmus meg is szüntetett, mint ahogy kis híján a Himnuszt is. A valamikor vérrel szerzett déli harangjátszást 1956-ban vérrel hódítottuk vissza. Micsoda történelmi déja vu! A vívmányokat tekintve, ennél többre, tovább nemigen jutottunk. Sem 1956 világraszóló tényével, vagy később a vasfüggöny lebontásával megszerzett reputációnkat nem tudtuk olyan erkölcsi tőkére váltani, amely más minőségben határozhatta volna meg besorolásunkat Európába.

Sikerült „leküzdenünk” magunkat - mára világos, milyen erők akarták másodrangúságunkat szorgalmazva stabilizálni -, de a déli harang megmaradt. Félre kell verni. Figyelmeztetésül, hogy ez a tulipiros, Tilos rádióügy csak egy pusztító folyamat része, ez idő tájt kirívó állomása, a sátán stációinak egyike, amely mégis csak a múltból eredeztethető. Gondolok az ateista, istentagadó kommunista diktatúrákra, az úgymond klerikális reakció elleni harcra is.

Mindezen folyamatok a felemás rendszerváltás után felerősödtek, sőt, a szólásszabadság ürügyén komiszabb megnyilvánulásoknak lehetünk tanúi, mint akár a hírhedt ötvenes években. Az elmúlt 14 év alatt versek jelenhettek meg büntetlenül a szarból jött magyarokról, gúnyvers a kondomhiba miatt megszületett költőtől, egy másik a Szent családról, melyben Mária üzekedik az Istennel, aztán következett a Szent Korona lesvájcisapkázása, a Regnum Marianum meggyalázása, első „megerőszakolása” Rákosiék alatt esett meg, mikor lebontották, és köveit a Sztálin-szoborba építették be. Nos ez a szellem nemigen változott, csak a formák, eszközök módosultak. Egyben megegyeznek: ezek a magyar- és kereszténygyűlölet hegyláncainak csúcsai.

Te jó Isten, még elgondolni is rossz, hogy fortyog a mélyben.

Felettébb elgondolkodtató, hogy ez a sem embert, sem Istent nem ismerő magatartás csak itt Magyarországon dívik. Sehol másutt a világon. A volt kelet-európai blokk államaiban sem. Miért nem? Miért mindig mi vagyunk a rossz szigete? Nézzünk magunkba is! Egy-két tüntetés nem mossa le a gyalázatot. Mi válthat meg minket? Talán az, hogy odatartsuk orcánk másik felét is? Erről Mahatma Gandhi jutott eszembe, aki, bár más vallás hívőjeként, szintén elvetette az erőszakot. Békés lázadásakor több ezer embert bunkóztak le az angolok, aztán kimerültek, erkölcsileg.

Abbahagyták. Volt merszük, kultúrájuk a belátáshoz. És Indiának volt elég lélekszáma, s így emberi életekben mért türelme e belátás kikényszerítéséhez. Mi nagy lélekkel rendelkező kis nép vagyunk, lassan már nem győzzük áldozattal, míg ellenségeink barbárok a bosszúban, minden megbékélésre irányuló nemes gesztust gyöngeségnek minősítenek. Így nagyon nehéz, reménytelen, főként egy olyan országban, ahol a nemzetellenes tevékenység nem jár felelősségre vonással, ahol az az abszurd helyzet vált természetessé, hogy a hóhérok nem bocsátanak meg az áldozatoknak.
Mindszenty hercegprímás eljutott a felismerésig: egy rossz kompromisszum hatásában pusztítóbb, mint az igaz ügy melletti határozott kiállás. Mert itt az erkölcsi hozadék a leglényegesebb, az, ami hathat a történelmi időben. Akkor is, ha elbukik. A hercegprímásnak igaza volt. Ebből élünk a mai napig. A Vatikán ott és akkor kompromisszumot kötött, föláldozva Mindszentyt is. Pontosabban egy kikezdhetetlen erkölcsi magatartást. Helyébe nyomultak be a békepapok, vagyis a kommunistákkal, tehát az ateizmussal kollaborálók. Kártékony és szégyenteljes szerepüket az egyház ma is nyögi, nehezen heveri ki. Hát még mi, a hívők!

Most a bátor, az önvédelmi harcot vállaló egyházon a sor. Szerepe kulcsfontosságú a magyarság jövője szempontjából. Az már megint a történelem fintora, hogy Mindszentyt „csak” boldoggá, míg az őt odadobó pápát szentté avatják. A példa tanulságos. Kereszteket állítottunk az országban, hogy figyelmeztessünk: a sátán offenzívában van. Kérdezték az álnaivak, miért nem a jászolt emeltük magasba. Mert itt már a megszületés sem bizonyos, már az anyaölben elölve az utódlás, az abortuszok miatt a népünk már eleve keresztre feszítve, Európa pedig hitehagyott lett. A mi Koppányunk programja szent hozzá képest. Úgy látszik, mint annyiszor, megint nekünk kell önáldozóan megváltani úgy, hogy ebből csak a mi önmegváltásunk reked ki.

De talán mégse. Amikor Európát védelmezzük, akkor Szent Istvánt, Szent Lászlót is, aki ha kellett, mert az ország érdeke úgy kívánta, még a pápával is ujjat húzott. Amikor Európát védelmezzük, akkor az Árpád-házi királylányokat is, akik mindmáig meghatározóan képviselik a keresztény gondolatot, és kijelölték ősi helyünket túl az aktuális leminősítő politikán.

És amikor az Istent védelmezzük, akkor az Aranybullát is, mint nemzeti ősalkotmányt, de még a Werbőczy-féle Hármas Könyvet is és visszafelé a Vérszerződést és legújabb kori tizenkét - mindmáig teljesületlen - pontjainkat is. De mindenek előtte és után a mindenható Istent, most már jóvátételi követelésként szólítva föl: „Isten, áldd meg a magyart!”

http://www.gondola.hu/cikk.php?szal=32078

http://www.tar.hu/holloko

http://www.gemenc.hu/sajtoklub/index.htm

http://www.hirtv.hu/modules.php?op=modload&name=Downloads&file=index&mid=15

http://tdyweb.wbteam.com/Utolag.htm

Légy büszke Magyar !

Reakció blog

Mit jelent az a szó, hogy magyarkodás?
Pl. oroszkodik, svédeskedik, angolkodik, franciálkodik, urdulkodik....mind értelmetlen...
Hát azt jelenti , hogy aki mondja másra az nagy valószinűséggel ZSIDÓ!

A zsindex fórumokon szokás ezt mondani arra, aki hazafias érzelmű, de azok hírhedten vadliberálisok által lakott fórumok. Igazából azért, mert a nacionalista fórumozókat rendre kitiltják, törlik, az összes addigi hsz-ükkel együtt.

Arra a kifejezés-együttesre is utalnék, hogy "magyarkodás", "nemzeti hőzöngés" stb. ami nem más, mint a magyar nemzeti identitást megélni képtelen galíciáner gyökértelenek által terjesztett szellemi ópium. Tóta wé is példéul körülbelül ezeket variálja, hát igen, ennyi a csávó :-)

A "magyarkodás" szót aljas senkiháziak, judapesti "kávéházi" zsidó firkászok találták ki. Tisztességes ember nem él vele, a magyarkodás szó, sértő, arra nézve, aki ezt mondja a hazafias érzelmű emberekről. Aki ezt használja, eleve a zsidómédia által "meg van vezetve".

Nem szabad elszörnyülködni azon, ha valaki azt mondja, hogy "Hé
magyar, neked sokkal gazdagabb és mélyebb múltad van, mint ahogy az iskolai hivatalos hazugságokkal elhitették veled!", hiszen mi is: magyarok vagyunk. Ez olyan, mintha
saját magunkat szúrnánk tökön. :)

Légy büszke Magyar !

Tudjuk-e, hogy a 895-ös III. Honfoglalás idején, mintegy 500 000 magyar érkezik a Kárpát-medencébe, és ha összehasonlítjuk ezt a számot a mai népességi adatokkal ( 16 000 000 ), akkor láthatjuk, hogy mi 1100 év alatt a harmincszorosára növekedtünk a magyarságság lélekszámát.

A mai Franciaország területén például a IX. században 7 000 000 ember élt és ma mindössze 58 000 000 embert lehet találni Frank honban. Ez alig 8 ,5 szeres növekedést jelent.

Tudjuk-e , hogy a Honfoglalás idején Európában csak a görögöknek és a rómaiaknak volt írásbeliségük, és amikor mi megérkezünk a Kárpát-medence területére, már kiforrott, kész, mintegy 1700 éves írásbeliséget hoztunk magunkkal ?
Tudjuk-e , hogy az Ómagyar Mária-siralom szövegét mi még a mai napig értjük, hiszen szókincsét, mind a mai napig használjuk? Shakespeare drámáit, a művelt; angol már csak szótár segítségével képes elolvasni, mivel annyit változott nyelvük az elmúlt 440 év során. A miénk, megtartotta nyelvtanát és szókincsét. Nem volt hajlandó belesimulni, beleolvadni a nagy nyelvi forgatagba!

Tudjuk-e , hogy a Magyar Zenetudományi Intézet regisztrálta a 200 000. magyar népdalt, amelyből 100 000 már megjelent nyomtatásban is. A 80 milliós Németországban összesen 6000 (!) népdalt tudtak összegyűjteni.

Tudjuk-e , hogy a magyar mesevilág páratlan az egész világon? Európában nem ismerik a tündért, hetedhét országot, fanyüvőt, hétfejű sárkányt, még nyelvtani szinten sem. Nincs szavuk rá.

Tudjuk-e , hogy Európa nem ismerte a magyarok bejövetele előtt a hús megfőzésének módját? Nem ismerték a villát és a kanalat. Kézzel és késsel ették a sütött húst. Behoztuk a sajátos fűszerezési technikánkat, a darabolást, a fűszerekkel való összefőzést. Az édes, sós, savanyú, keserű ízek mellé mi hoztuk az erős ízt ételeinkben.

Tudjuk-e, hogy azért nem járnak tógában, ma Európában az emberek, mert mi behoztuk magunkkal a nadrágot, a zakót (kazak), a hosszú kabátot (kaftán). Amíg Európa saruba, csizmába, bocskorba járt addig mi behoztuk a háromnegyedes sarkos cipőt. Sőt még az alsó fehérnemű is általunk kerül a világnak erre a részére. Gondoljuk csak meg, ma Skóciában, ha valaki igazán korhűen akar a skót népviseletbe felöltözni, akkor nem vesz alsónadrágot a kockás szoknya alá.

Tudjuk-e , hogy a Honfoglalás idején, mi csodálatos növény és állatvilággal rendelkeztünk, amit magunkkal hoztunk a belső-ázsiai térségből?

Tudjuk-e , hogy az elmúlt időszakban sikerült, a parlament által, hivatalosan is nemzeti kinccsé tenni őshonos állatfajaink nagy részét? A kilenc kutya fajtát, a három parlagi tyúk fajtát, a szilaj marhát, a három mangalica fajtát, a tincses kecskét, és a galambjainkat. Ez egyben azt is jelenti, hogy nem lehet őket keresztezni, az országból kivinni. Tehát meg kell tartani a tiszta vérvonalat. A szürke marhát sajnos az osztrákok már levédték előttünk.

Tudjuk-e , hogy a hollandok 400 éve termesztik a tulipánt, mi 3000 éve? Mégis őket hívják a tulipán hazájának. Az egyetlen európai tulipán fajtának, a Tulipa Hungaricának géncentruma, a Kárpát-medencében van.

Tudjuk-e, hogy a világ második alkotmánya a miénk? Az első az izlandi 720-ból, a második pedig: Szent István király intelmei Imre herceghez.

Tudjuk-e , hogy a reneszánszt, mint művészeti stílust Ausztria és Németország tőlünk vette át?

Tudjuk-e, hogy az öntözéses gazdálkodást és a vetésforgót is mi honosítottuk meg a világnak ezen a részén? Mára már Európa elfelejtette ezt a tudást, és jórészt ennek köszönhető, hogy termőföldjeik tönkrementek, elhasználódtak. Ez az igazi indok arra, hogy miért is kellettünk az EU-ba! És akkor még egy szó sem esett a magyarok ősi hitéről. Ezek persze csak kiragadott példák, a teljesség igénye nélkül. Talán nem hiába íródtak le. Jó lenne, ha legalább addig eljutnánk gondolatban, hogy magyarnak lenni nem szégyen! S akkor talán nem támolyognánk össze-vissza, abban a jogi, gazdasági és kulturális csapdában, amit nekünk állitottak Brüsszelben. S hogy nehogy azt higgyük, az író fantáziája, üldözési mániája mondatja velem ezeket a szavakat, álljon itt egy idézet bizonyságul:

Napóleon megkérdezte Francois Talleyrand-t, hogy mit tegyen a magyarokkal. Talleyrand válasza: - Felség! Régi szokásuk a magyaroknak, hogy felnéznek nagyjaikra, és büszkék a múltjukra. Vedd el e nép múltját, és azt teszel velük, amit akarsz! A monarchia idején megvalósították Talleyrand elméletét. És végül, tudjuk-e, hogy 1805-ben 6 ember mert beiratkozni a Pázmány Péter Tudományi Egyetemre, mert féltek, hogy az osztrákok megölik, kiírtják családjaikat?

"Jó magyarnak lenni, igen nehéz, de nem lehetetlen!" (Széchenyi István )

Mondd el minden Magyarnak, hogy senki ne szégyeljen Magyarnak lenni!

Reakció blog : zsidó népirtás

Reakció blog : zsidó népirtás

"Engem a holokauszttagadásnak az a része szokott elgondolkoztatni, hogy ha mondjuk nem öt és félmillió ember halt meg, hanem csak 270 ezer, akkor hová tűnt a többi, akik mégiscsak hiányoznak az anyakönyvekből?"

Csak 200 ezer halt meg, de konkrétan mennyi hiteles adat van arról, hogy mennyien hiányoznak? A táborokból kijöttek közül sokan nem tértek vissza Magyarországba, vagy csak rövid időre, utána leléptek. Ők is tudták, hogy kommunizmus lesz ott nemsokára. Pl. izraelbe, vagy usa-ba. Nincsenek egyébként természetesen azok az anyakönyvek sem, amire a csúsztató hivatkozott. Nem létező embereknek nincsen anyakönyvi kivonatuk sem, logikus nemde? :-)

Noha a magyarországi zsidók kiváltságos osztályt képeznek, soha semmiféle hűséget nem tanúsítottak a magyar nemzet iránt. Valahányszor Magyarország szabadságáért küzdött a Habsburg elnyomás ellen, ők az ellenséggel tartottak, és akárhányszor levertek egy felkelést, némely zsidó is részesedett a hűséges hazafiak elkobzott birtokaiból.

Már ez egymagában is elidegenítette a magyar népet, különösen a középosztályt, a zsidóságtól. - De a magyarországi zsidók által elkövetett legnagyobb hiba abból állt, hogy magukhoz ragadták a vezetőszerepet a kommunista pártban. Először 1918-ban, amikor a kunbélákkal és a Szamuelly fivérekkel az élen, zsidók vették át az ország vezetését.

Miután visszatértek a német munkatáborokból, vezető állásokba kerültek, amelyek a kifosztott nemzet megmaradt javait kezelték. Főként azoknak a megbüntetésével foglalkoztak, akiket a kommunista kormányzat a "rendszer ellenségeinek" tekintett. A magyar hadsereg minden tagját, aki őrmesternél magasabb rangot viselt, "háborús bűnösnek" tartották és a legkegyetlenebb vizsgálatnak vetették alá. A kivizsgálók kivétel nélkül bosszúálló zsidó férfiak és nők voltak, akik minden magyart hibáztattak azért, mert nem akadályozták meg a zsidók elszállítását Magyarországról. Hóhéraikat, akik a verést és a kínzások többségét végezték, a társadalom aljából, mint bűnözőket toborozták. A vallatások módszerei a legkegyetlenebbek voltak, amelyeket valaha is elkövettek emberek ellen. Körmüket tépték le, nők emlőbimbóit égették cigarettával, heréket vertek laposra botokkal, és papi, magasrangú katonatiszt vagy főnemesi vádlott esetében a verés után a szájba-vizelés aljasságát rendszeresítették.

Mindszenthy bíboros, volt kormánytagok és tábornokok kényszerültek elszenvedni ezt a megaláztatást, miközben a fiatal zsidó vádlók végezték a ‘szórakoztató' kínzásokat.

Nem csoda hát, hogy mindezek az embertelen cselekmények mélységes gyűlöletet váltottak ki a zsidók ellen általában. Manapság a zsidóellenesség egy jogos érzés, amit a zsidók jól érzékelhető túlhatalma miatt éreznek sokan. Amidőn a szovjet megszálló csapatok kitakarodtak az országból, a zsidóknak nem lett többé alkalmuk a kommunizmus fenntartására. Mérhetetlen összegű nyugdíjat szavaztak meg maguknak, nyugalomba vonultak és az ország közgazdaságának vezetését vették át, a sajtóval, televízióval és a bankhálózattal együtt. EGYEDÜLIKÉNT ‘Demokratikusnak' kijelentve magukat, demokratikus pártokat alapítottak és választásokat tartottak. Magyarország ismét szabad lett, de pénzügyileg és gazdaságilag a zsidók kezében, beleértve a sajtót és a hírszolgálat valamennyi ágát...

Amúgy nem az Arabok voltak az igazi hódítók az ókor idején, amikor a zsidó államot feloszlatták, hanem a Római Birodalom. És annak is megvolt az előzménye, amiért is büntető hadjáratot indított Róma, nevezetesen többek közt a Bar-Kochba-i lázadás.

Mire az arabok megérkeztek addigra a zsidók gyakorlatilag már elhagyták (elmenekültek) a területről. Jó hogy nem hagyták üresen a helyet.

1890 elött gyakorlatilag nem volt (minimális) zsidó népesség a mai Izrael területén. 1890-1947 között egy elképesztően gyors ütemű hódítás következett be amikor is a zsidó terrorista csapatok (pl. irgun) véres tömeggyilkosságok sorát követték el a területen évszázadok ota békében élő arabok ellen. Ezt az arabok egyrészt nem értették miért műveli velük a zsidó terrorista szabadcsapatok, másrészt ez eredményezi a jelenlegi JOGOS ÉS IGAZSÁGOS zsidógyűlöletet.

Mert azt gyűlölik csak, aki gyűlöleteset cselekszik, és ez jól van így.

Tehát a zsidók által elkövetett arab népirtás. A területük, földjeik, vizeik és vagyontárgyaik szemérmetlen elrablása. Magyarul az első zsidó hóditás (1890-1947). Ekkor még az angolok hallgatólagos támogatásával történt ez, a b'nai b'rith nevű brit cionista szabadkőműves páholy nagy összegekkel járult hozzá Palesztína felvásárlásához, míg a zsidók (azok közül is főle a Kelet-Európaiak) különféle terrorszervezetekbe tömörülve igyekeztek véres terrorcselekményekkel elűzni a palesztinokat a földjeikről. Ekkor még hivatalosan izrael nevű állam nem létezett.

Az 1967-es háborúban mehóditott területekkel Izrael túlnőtte magát. Azokon a területeken sosem éltek zsidók, még az ókorban SEM, azokat a területeket BITOROLJÁK.

Az ENSZ #242 számú határozata alapján, izraelnek az 1949-es határok mögé kell visszavonulnia. Front 242 :-D

És nincs olyan hogy "megelőző atomcsapás", akármit hazudnak a neokon-cionista háborús uszítók, az már atomháború. Ha ebbe belemegy izrael, akkor ő volt a kezdeményező fél. Valszeg semmi se maradna belőlük, az agresszor pusztulása valahol igazságos is, csakhát közben kitörne egy globális atomháború is ezzel egyidejűleg. Az meg totál szívás, és akkor ez a blog se nagyon folytatódna :)

Hungarizmus

Hungarizmus

Mi a hungarizmus?

Bevezetés

1945 február 28-án az országgyűlés többségéből alakult Nemzeti Szövetség 18 tagja jelent meg kihallgatáson Szálasi Ferenc Nemzetvezetőnél, hogy további politikai lépések előtt a legilletékesebb személytől kapjanak felvilágosítást több kérdésre. Egy magas közjogi méltóságot betöltő személy tette fel ennek során azt a kérdést, hogy mi a Hungarizmus világnézeti lényege, melyek a jövő szándékok stb.
Mielőtt erre a kérdésre válaszolt volna a Nemzetvezető, a következőket jegyezte meg: "1935 március óta, mióta a hungarista eszmerendszert meghirdettem, 1944 október 14-ig úgy személyem és minden egyes párttag, mint egész eszmerendszerem is, a leggyűlöletesebb, legocsmányabb, a leghamisabb és a legkomiszabb támadásoknak voltak kitéve a parlamentben. Miért támad tátok, ha nem tudtátok, hogy mi a hungarista rendszernek az alapja? A parlamentben, a sajtóban, a rádióban egy évtizeden keresztül állandóan ütöttek-vertek bennünket. Kijelentették, hogy bolondok vagyunk, hogy tébolyodottak vagyunk, hogy nem értünk semmit az élethez s most akarják a testvérek, hogy én magyarázzam meg, hogy mi a Hungarizmus és mi a politikai célkitűzése?"

Valóban így volt!

"Zöld kommunisták" voltunk és vagyunk mi, akik legfanatikusabb ellenségei vagyunk a bolsevizmusnak.
"Vallásellenesek" voltunk és vagyunk mi, akik mindenkor hívő tagjai vagyunk egyházainknak.
"Németbérencek" voltunk és vagyunk mi, akik egy pillanatig meg nem tántorodva a németekkel szemben is a Magyar Birodalom megvalósításáért küzdöttünk.

A Hungarizmus megteremtője, Magyarország utolsó törvényes államfője, Szálasi Ferenc, azóta vértanúhalált halt, a kérdező, sok más magyar testvérünkkel együtt, életfogytiglani börtönre ítélve szenved, a feltett kérdés pedig még mindig kérdés maradt.

I. Mi a Hungarizmus?

Mi tehát a Hungarizmus?...

A legmagasabb fokú magyarság!

Egy mondatba összefoglalva ez a válasz. Sokan azt felelhetnék, hogy ezt mindenki állíthatja, de mivel lehet bizonyítani? A Hungarizmus céljával. A Hungarizmus célja a magyar birodalmi gondolat megvalósítása!
Természetesen tudjuk, hogy Trianon óta Csonkamagyarország minden nemzeti alapon álló politikai pártja és minden nemzeti gondolkozású magyar ember is ezt akarta. De a két világháború közti időszakban ennek érdekében nem tettek többet, mint megfogalmazták a "Nem, nem, soha!", "Csonka Magyarország nem ország" propaganda jelszavakat, s mint e téren a kétségtelenül legkiválóbbat, megzenésítették a mélyértelmű és megrendítő Magyar Hiszekegyet. Vagyis nem tettek többet, mint amit szájjal könnyen meg lehetett tenni.

De ugyanakkor az elszakított területek kisebbségi sorsra jutott magyarsága magárahagyatva, egyre gyengülve és pusztulva, vívta élet-halál harcát.

Csonkamagyarország magyarságát pedig egyre nagyobb mértékben pusztította az egyke és az egyse. Évtizedeken át csak beszéltek, csak szónokoltak erről, de ellene semmit sem tettek. A magyarság születési arányszáma az 1913-as 35%-ról 1941-ig 19,5%-ra zuhant. Pedig ahhoz, hogy a népesség jelenlegi állagában fennmaradjon, 22%-os arányszám szükséges.

Társadalmi berendezettségünk napról-napra betegebb lett. Az egyes társadalmi rétegeket mélyreható ellentétek, áthidalhatatlannak látszó szakadékok választották el egymástól és ezért a nemzeti társadalom a legtökéletesebb szétesettség állapotában élt.

Az agrár és ipari proletariátus száma nőttön-nőtt és komoly földbirtokreformról, munkás és munkaadó közti kiegyenlítődésről, igazságos jövedelem elosztásról büntetlenül még beszélni sem lehetett.

Értelmiségünk lelkületének kialakulását végzetesen határozta meg az a tény, hogy még a legkisebb kezdő állások betöltésénél sem a rátermettség, hanem a lehető legmagasabb helyekről jövő ajánlás volt a döntő tényező.

Honvédségünk szelleme teljesen ferde, a hadsereg csak silány paródiája volt az egykori magyar-osztrák monarchia ugyancsak elmaradt cs. és kir. haderejének.

A magyar nő nagy többségében munkásnőnek, tisztviselőnőnek és minden egyébnek készült, még szépségkirálynőnek is, csak a magyar család lel kének, családanyának nem.

Ifjúságunk hivatalos szervezete, a Levente intézmény, nem egyéb, mint egy kezdetleges kis újonckiképző keret, amelyben szó sincs az ifjúság erkölcsi neveléséről és nemzeti öntudatának fejlesztéséről.

Ebben a széteső, pusztuló világban egyetlen szilárd politikai irányzat a Hungarizmus, amely attól a felismeréstől vezettetve indítja meg küzdelmét, hogy: Délkelet-Európa vezető népe a magyar!

Történelmi múltja, államalkotó képessége, központi települése, kulturális ereje és politikai felkészültsége határozzák meg elhivatottságát erre a szerepre, anélkül azonban, hogy ez a vele együtt élő népcsoportok elnyomására törekvő sovinizmus lenne, amely hatalmi szóval akarná az egyetemes nemzet sorskérdéseit megoldani. A Hungarizmus nem ismer sem nagy, sem kis népeket, sem előjoggal felruházott kiválasztott népet, hanem csak életképes és életképtelen népeket.
A Kárpátok által övezett Duna-Tisza medence - Magyar Birodalom - az Úristen által teremtett tökéletes földrajzi egység, amit ember meg nem változtathat. Tökéletes gazdasági egység is, amelyet az emberi korlátoltság és gyűlölködés erőszakkal szétdarabolhat ugyan, hogy életképtelen államocskákat létesítsenek a benne élő összes népek legnagyobb veszedelmére, de ezt a természetes rendjével nyílegyenes ellentmondásban lévő állapotot sem miféle hatalmi akarat nem tarthatja fenn örökre. Csak tökéletes politikai egység teheti lehetővé, hogy ennek az egész Európában egyedülálló földrajzi és gazdasági egységnek minden előnye az itt sorsközösségben élő összes népek számára hasznosítható legyen. Ennek az egységnek a megteremtésére törekszik a Hungarizmus, de nem hatalmi szóval, hanem azzal, hogy az itt élő és gazdaságilag egymásra utalt, egymást kiegészítő különböző fajú, nyelvű és vallású népek nemzeti érzését és öntudatát, nyelvét, szokását és vallását feltétlenül tiszteletben tartva szervezi meg a politikai, gazdasági és társadalmi együttélés lehetőségét.
Őseink honfoglalás utáni századokban éppúgy mint napjainkban a cél ez az eszményi politikai egység: a Magyar Birodalom s a magyar nép legmagasztosabb történelmi feladata éppen ennek megszervezése és irányítása.

A magyarság eme vezető szerepe 1526-ban látszólag megszűnt. A XVII- ik században Bocskai, a XVIII-ik században Rákóczi, a XIX században a 48-49-es szabadságharc mutatják népünk történelmi hivatásérzetét, míg a XX-ik században a Hungarizmus népi mozgalma jelöli népünk kitartó, szívós hata lomra törekvő akaratát, hogy természetes vezető szerepét visszaszerezhesse, délkeleteurópai hivatását teljesíthesse és a "Hős vértől pirosult gyásztér" helyébe a Hungarista Magyar Birodalom dicsőségét, nagyságát és boldogságát építhesse meg minden jóakaratú népe hasznára és életbiztonságára.
Ennek a négy évszázados küzdelemnek súlyos vérveszteségei a magyarságot legyengítették. A Magyar Birodalom területén idegen germán és szláv hatalmi erők versengése indult meg, hogy a magyarság összetartó és egységesítő erejét megsemmisítve, ezt a területet darabokra tördelje szét és saját érdekkörébe vonja. Ez az idegen hatalmi törekvés célját az első világháborút követő trianoni békeparancsban érte el, amikor a Magyar Birodalmat, ezt a földrajzilag és gazdaságilag egységes területet széttörték és a magyar nép összetartó erejét a pánszláv erők segítségével kikapcsolták. Ezzel ezen a területen állandósították a nemzeti ellentétek legteljesebb kiéleződését, a politikai bizonytalanságot és a gazdasági életképtelenséget.
A legfontosabb teendő tehát a magyar nép életerejének felfokozása és ezáltal összetartó képességének érvényesítése a Kárpátok övezte Duna-Tisza medencében, az évezredes Magyar Birodalom területén, a magyarsággal sors- és társközösségben élt népek körében. Ezt a történelmi feladatot akarja és fogja elvégezni a Hungarizmus.

II. Összhang szükséges

A feladat eredményes elvégzésének előfeltétele, hogy a magyarság teljesen összehangolt, egységes társadalmi közösségben éljen. Ne legyen semmi külső vagy belső tényező, amely a magyart a magyarral szembe állítja.
A hungarizmus elveti a meddő osztályharcot, mert az mindig a mesterséges társadalmi rétegeződés következménye, a természetes társadalmi rétegek öncélú különélése és a szükséges társközösség szétporladása. Az eddigi rendszerben felső, közép és alsó osztályokat ismertünk. A társadalomnak ez a rangsorolása okozza az osztályharcot. Ezzel szemben a Hungarizmus politikai, gazdasági és társadalmi rendjének alapja az a természetes társadalmi rétegződés, amely hivatás szerint csoportosítja a nemzeti társadalmat.

Eszerint:

A paraszt, az őstermelő, aki a nyersanyagot szolgáltatja;
A munkás, aki a nyersanyagot fogyasztóképessé formálja;
Az értelmiség, aki a fogyasztóképessé tett nyersanyag igazságos elosztását végzi és összhangba hozza a két alaptényező munkáját;
A nő, aki a családban élvezi a paraszt, a munkás és az értelmiség által végzett munka hasznát és azt a gyermek, a Nemzet jövendője, nevelésére fordítja;
A katona, aki a nemzetmunka folytonosságát és a munkaeredmény élvezetét biztosítja és megvédi.

III. Társadalmi rétegek

1. A Hungarizmus és a paraszt

A hungarizmus szerint a magyar parasztnak hivatása, feladata, felelőssége, kötelessége és az ezekből adódó hatalmi helye adva van a következő két hungarista alaptételben: A paraszt a nemzetfenntartó. Iparral rendelkező magas fokon álló parasztállamot építünk.

Teljes tudatában vagyunk annak, hogy iparra szükség van, de nem mint célra, hanem mint eszközre. A parasztgazdálkodás számára életkérdés a magas színvonalon álló mezőgazdasági ipar. Nemzetünknek tehát elsősorban olyan nagyiparra van szüksége, mely a meglévő mezőgazdasági iparhoz szükséges gépeket és azokat az eszközöket állítja elő, melyek a paraszt gazdálkodás mennyiségi és minőségi termelését előmozdítják és termei vényeit feldolgozzák. Szükség van a jól megszervezett kisiparra is, melynek ott van létjogosultsága, ahol egyéni ízlést, sokféleséget, sokrétűséget és mindezekben minőséget kell biztosítani.

Az igazi és egészséges paraszt mindenkor az egészséges önzés kifejezője, mint ilyen az igazi és tiszta nacionalizmus képviselője, aki csak akkor van a nacionalizmusba egészségesen beépítve, ha a földbéke biztosítva van Nemzetünk életében.
Földbéke pedig akkor van, ha a föld a paraszt felelős tulajdonában és felelős megművelésében van. Munkájának eredménye és gyümölcse pedig a paraszt családjának és Nemzetünknek közös hasznát biztosítja.
Ebből kifolyólag a föld azé, aki azon felelősen, okszerűen tud gazdálkodni, vérével is meg tudja védeni és gyermekeinek hiánytalanul örökségül tudja hagyni. A föld elsősorban tehát a paraszté.

A földkérdés a magyarság egyik sorskérdése, ezért ennek a kérdésnek erőteljes, tiszta és igazságos megoldása mindenkor létfontosságú feladata a Hungarizmusnak. Földreformot akartunk, hogy ezzel a magyar parasztságot paraszthitbizományok létesítésével erősítsük, a földnélküli agrárproletáriátus jelentős részét, elsősorban a nagycsaládúakat földhöz juttassuk és az ország termelési átlagát emeljük. Természetes tehát, hogy azt a földrablást, amit odahaza a jelenlegi kommunista rendszer csinált, nem ismerjük el, de a régi birtokelosztást sem fogjuk visszaállítani. A tájszempontok figyelembevé telével a kis parasztgazdaságok nemesített vetőmag és tenyészállat szükségletének biztosítására olyan kiterjedésű nemesítő gazdaságokat fogunk meghagyni, illetőleg létesíteni, amelyeknek a magtermelése és tenyészállat tenyésztési eredményei elegendők és képesek kielégíteni a kis parasztgazdaságok igényeit.
A Hungarizmus a magántulajdon alapján áll és ezért az arra érdemeseket a Nemzet teherbíróképességének arányában kártalanítani fogja.
A földkérdést a Hungarizmus kizárólag a Nemzet érdekeinek megfelelően akarja megoldani s szembe fog helyezkedni minden önző, egyéni érdekkel, amely ennek a sorskérdésnek célszerű rendezését, a magyar parasztság meg-erősödését, a legkisebb mértékben is veszélyeztetné.

A Hungarizmusban a paraszt és a munkás parancsolóan szükséges élet összhangban él. Az értelmiséghez való viszonya sorsdöntő Nemzetünk életé ben. A paraszt az az őstelevény, melyből Nemzetünk vezetőrétege születik. Ha ez az őstelevény az elromlott politikai, gazdasági és társadalmi bajok miatt mérgezett, úgy az értelmiség is az lesz. Ha az értelmiség megszakítja az őstelevénnyel bensőséges viszonyát a fennálló politikai, gazdasági és társadalmi rendszer által mesterségesen felépített válaszfalak miatt, úgy végzetesen elszakad a szülőtalajától, gyökértelenné válik és kiszolgáltatottja lesz öncélú és önkényes hatalmi törekvéseknek.
A hungarista parasztnak a családi életen belül, a nővel való kapcsolata élettörvényünkből adódik: a családi élet tisztasága, erkölcse, dús gyermekáldása abban a tudatban, hogy egyetlen gyermeke sem marad ellátatlan. A parasztnak tudnia kell, hogy nemcsak a földet, hanem a Nemzetet is meg kell becsülnie azáltal, hogy a dús gyermekáldást vállalja és Nemzetünk iránti kötelességének tartja. A paraszt a fegyveres nemzet eleje, az önfeláldozó hazaszeretet megtestesítője, abban a szent tudatban, hogy egyedül véráldozatából származhat Nemzetének és családjának erkölcsi, szellemi és anyagi életbiztonsága. Ez az örök törvény, amely viszonyát a katonához megszabta és megszabja mindaddig, míg a tiszta és egészséges paraszt jelenti Nemzetünk létalapját és sorsát.

2. A Hungarizmus és a munkás

A Hungarizmus a nacionalizmusnak és a szocializmusnak életösszhangján épül fel. Szocializmus nélküli nacionalizmus sovinizmussá és nacionalizmus nélküli szocializmus elkerülhetetlenül materializmussá fajul. Mind az egyik, mind a másik csak katasztrófát hozhat a társadalmi közösségre, mert menthetetlenül a soviniszta vagy materialista imperializmus kerekedik felül.
A mi nacionalizmusunk nem az eddig már annyit elkoptatott nacionalizmust jelenti. Nacionalizmusunk a Nemzet mai és holnapi hivatását határozza meg. A mi szocializmusunk nem a marxizmus osztályharca, hanem a nemzet kebelében élő összes társadalmi rétegek munkabékéje.

Az eddigi társadalmi rendszerben a magyar munkás nemzetközi proletár volt, aki a marxista materializmus hazugságaitól elszédítve, szervezett szociáldemokratának csúfolta önmagát. A proletár azonban nem szocialista, ha nem engedelmes, felelőtlen eszköz és piszkos fegyver a nemzetközi plutokrata érdekközösség kezében. A proletár nem nacionalista, hanem istentelen, hazátlan, otthontalan és családtalan bitangolásba kergetett csavargója az erkölcsi, szellemi és anyagi züllésbe mesterségesen belekényszerített társadalmi rendnek. A proletár még csak nem is materialista, hanem olyan bérrabszolga, aki legtermészetesebb anyagi jólétének legkezdetlegesebb előfeltételeit sem tudja kiharcolni.
A plutokrata rendszerben minden dolgozó kivétel nélkül csak proletár, aki nem felelősen dolgozik, hanem meggyőződés nélkül kiszolgálja azt. Ennélfogva önmagát becsteleníti meg és zülleszti le ú.n. munkabérharcaiban, sztrájkjaiban anélkül, hogy akár a maga, akár a közösség számára eredményt tudna elérni.

A Hungarizmus a magyar munkást a nemzetköziség posványából és a proletár sorból kiemeli és nemzeti alapra állítja, ahol a munkás a munka felelős tulajdonában, a munkabéke felelős letéteményese és így a tiszta, egészséges szocializmus kiteljesítője és képviselője lesz.
Munkabéke pedig akkor van, ha a magyar munkás megbecsüléséért vívott harcában biztosította magának a tiszta egészséges családi otthont, a tiszta és egészséges munkahelyet, hogy családja és nemzete hasznára legjobb képességeinek kifejtése mellett, a legjobb munkaeredményt érhesse el. A nemzeti kultúra és civilizáció áldásaihoz a munkásnak ugyanannyi joga van, mint bármelyik más társadalmi rétegnek.
Mindezt bizonyítja a Hungarizmus azáltal, hogy a munkást a nemzeti tőke birtoklásához segíti és ezzel az általa végzett munka hasznában részesíti. A Hungarizmusban a magyar munkás nemzetépítő. A munkás vállán nyugszik annak végrehajtó munkája, a munkapadján formálódik, épül és szilárdul nemzetünk.

3. A Hungarizmus és az értelmiség

A Hungarizmus nem jelenti egy osztály mozgalmát, hanem népmozgalom, mely a társadalom minden rétegét felöleli és abból senkit ki nem rekeszt. A nemzetfenntartó paraszt és a nemzetépítő munkás munkáját valaki nek összhangba kell hoznia, hogy munkájuk a köz szempontjából eredményes és hasznos legyen. Kell egy tényezőnek lennie, amely a kettőnek munkáját összefogja. Ez a tényező az értelmiség, amely egyedül képes arra, hogy a nacionalizmust és a szocializmust a gyakorlati állami, nemzeti és népi élet hasznára megszervezze.

Az értelmiség tehát az igaz és tiszta Hungarizmus megtestesítője, a társadalmi béke kifejezője, a Pax Hungarica letéteményese. A Hungarizmusban az értelmiség a nemzetvezető. Minden felesleges szenvelgés nélkül megállapíthatjuk azt a tényt, hogy az ú.n. polgári réteg felmorzsolódott. A liberális rendszer középosztálynak nevezte el, mert nem tudta elhelyezni sem a plutokraták, sem a proletárok közé. Ez a középosztály a plutokrata rendszer nagy szerencséjére soha nem tudott szervezetbe tömörülni s így csak természetes, hogy a kiválóan meg szervezett nemzetközi plutokraták és az ugyancsak nemzetközileg megszervezett proletárok malomkövei között megsemmisült, vagy legalábbis azon az úton van, hogy ez a sors érje.

A Hungarizmus ezekből a tényezőkből szűrte le azt a fontos megállapítását és elhatározását, hogy ezt a középosztályt meg kell menteni a vég pusztulástól, mert szaktudásánál fogva igen értékes és nélkülözhetetlen rétegét képezné minden természetes társadalmi rendnek. Ezért a hungarizmus tudatosítja benne, hogy szaktudásánál fogva ő is azok közé tartozik, akik felelős vezetésre hivatottak. Ezt a nagy szerepet azonban eddig betölteni nem tudhatta, mert bár a leghatalmasabb tőke, a tudás birtokában és kisajátíthatatlan tulajdonában van, mégis tehetetlen kiszolgáltatottja volt a rendszernek. Mesterségesen és erőszakosan megakadályozták abban, hogy az őt is megillető vezető helyet elfoglalhassa.

A Hungarizmus új értelmiséget fog nevelni a parasztság, a munkásság és. a középosztály szellemi elitjéből. A Hungarizmus ennélfogva minden egyes társadalmi rétegünk szellemi elitje számára azt a szabadságharcot jelenti, amelynek végcéljában az értelmiségnek vezetésre való elhivatottsága és joga áll, ha az nemzetünkhöz megingathatatlanul hűséges, minden körülmények közt becsületes, erejében és hivatottságában rendületlenül hisz.
A Hungarizmus alaptörvénye, melyet értelmisége számára kötelezővé tesz, a következő:
Ha választani kell Nemzet és alkotmány, igazság és jog, élet és törvény között, úgy kötelessége, hogy mindenkor a Nemzetet, az igazságot és az életet válassza, mert tudnia kell, hogy ez a három örökkévaló. Az alkotmány, jog és törvény szükséges, de múló formák, amelyeket a Nemzet akkor és úgy cserélhet ki, ahogy fejlődése, új életakarása ezt meg követeli.

4. A Hungarizmus, a nő és a gyermek

A nemzeti életet úgy kell tekinteni, mint isteni adományt arra, hogy mindenek felett és feltétlenül benne valósítsuk meg a közös vér kötelékét, a magyar családot.

Nemzetünk harmonikus egysége az igaz magyar nőben magasztosult családon nyugszik. A nő hivatása és feladata a szeretet és gyöngédség gyakorlása a család keretében. A nő a család jó szelleme és erkölcsi tisztaságának alapja s mint ilyen, a család vetületének, a Nemzet erkölcsi tisztaságának alapja is. A Hungarizmus a család szentségét sérthetetlennek tartja.
Nemzetünk erkölcsi életének biztosítása és védelme érdekében a leghatározottabban ragaszkodik minden házasságnál az egyházi esketéshez, erről semmi körülmények között sem tér el.

A Hungarizmus a nő legszentebb hivatását az anyaságban látja és állam rendszerében az anya- és gyermekvédelmet egyik legfontosabb feladatának tekinti. A családi élet erkölcsi és anyagi előfeltételekkel való megteremtése, az anyai hivatás megbecsülése messzemenő biztosítéka annak, hogy az anya minél dúsabb és egészségesebb gyermekáldást hozzon. A Nemzet legdrágább kincse a gyermek, mert ő a Nemzet jövője s halhatatlanságának záloga.

A nő a családbéke letéteményese, a nemzetmegtartó.

A Hungarizmus az egyén boldogságát tűzi ki célul a Nemzet keretében s ezért minden gyermek számára boldog gyermekkort, családi szeretetet teremt és biztosít. A gyermek nevelése az otthon, tanítása az állam feladata, melyekhez az egyházaknak kell támogatásukat adniuk. A hungarista nemzet nevelés szaktudással és izzó hazaszeretettel telített ifjúságot nevel, amely képes lesz hatalmas feladatának elvégzésére, a Kárpátok által övezett Duna-Tisza medence kiegyensúlyozott, boldog életének felépítésére és biztosítására.

5. A Hungarizmus és a katona

A Hungarizmus kerüli a háborút, de nem riad vissza attól, hogy erkölcsi, szellemi és anyagi érdekeit és értékeit minden eszközzel, minden erejével, teljes elszántsággal fegyveresen is megvédje. Nincsenek hódító törekvései, de felkészül a védekezésre, mert a felkészületlenséget bűnnek tartja a Nemzettel szemben. Ebben a felkészültségben a Nemzet minden egészséges, munka- és harcképes tagja részt vesz és együttesen alkotja a fegyveres nemzetet. Ez az egész nemzetnek önmaga védelmére való haladéktalan harcba állítását jelenti.

A hadsereg a fegyveres nemzet végrehajtó eszköze és védi a népközösséget imperialisztikus fegyveres támadások ellen. Ez a hadsereg a szó igaz értelmében a Nemzet honvédsége, melynek tagjai legszentebb hivatásuknak kell tekintsék, hogy Nemzetünk érdekei védelmében életüket bármely pillanatban feláldozzák. A katona a nemzetvédő.

A Hungarizmusban felépülő magyar nemzet ezen öt erőtényezőjének, a parasztnak, a munkásnak, az értelmiségnek, a nőnek és a katonának életképes, egészséges megszervezése alkotja a Hungarizmus legfontosabb feladatát. Csak a Hungarizmus alapján, a népi közösségbe felelősen állítva és teljesen összehangolva, lesz ez az öt erőtényező egyenként és együttesen alkalmas arra, hogy általuk a magyar nép történelmi hivatását, délkeleteurópai vezetőszerepét ismét visszaszerezni és teljesíteni tudja.

A Hungarizmus keresztény vallás-erkölcsi alapon áll, számít a keresztény felekezetek összhangban végzett munkásságára.
Az egyes felekezetek nem képviselhetnek különálló kultúrszellemet, mert az a nemzeti lélek kettéhasadását, a Nemzet lelki egységének megbontását idézhetné elő. A közreműködést békés megegyezésnek kell megelőznie, kulturális vonatkozás ban is. Az egyházak nem lehetnek állam az államban, az államhatalom azon ban bírálóan gondoskodik a keresztény egyházak érdekeinek szociális és kulturális kielégítéséről.
A Hungarizmus istenhívő és krisztushívő, nem tűri az istentagadást, a Krisztus-gúnyolást és a vallástagadást. A Hungarizmus elválaszthatatlan Krisztus tanától és harcos eszköze a krisztusi erkölcsi világrend gyakorlati meg valósításának.
Az egyházak dogmáihoz nem nyúl. A vallás különböző dogmatikus egyházdiktatúrákba merevedik, ha nincs meg a nacionalizmussal és a szocializmussal a parancsolóan megkövetelt életösszhangja, ha ezeket elveti és távoltartja. Igaz hittel és meggyőződéssel valljuk vallásunkat, de nem ért hetünk egyet azzal, hogy a politizáló egyházak szabják meg, hogy milyen egyházpolitikai feltételek mellett üdvözülhetünk csak. Ezt az üdvözülést kizárólag a vallási egyházak biztosíthatják számunkra, ennek feltételei pedig Krisztus Urunk tiszta törvényeitől függnek és nem az egyházak politikai el gondolásaitól. A vallási egyház bennünk fogja legigazabb, leghívebb és legerősebb támaszát megtalálni, a politizáló egyházzal azonban mindenkor szembenállunk.
Meg fogjuk adni Istenünknek, ami az Istené és meg fogjuk adni Nemzetünknek, ami a Nemzeté.

IV. Kultúra

Hungarisztikus kultúrpolitikánk alapja a magyar népi kultúra. Az egész világgal megismertetjük magasrendű kultúránkat, amelyet fajunk évezredes küzdelmes munkával turáni lelkéből kitermelt és értékké emelt. E kultúra hordozója, a magyar nép, jogot szerzett arra, hogy életterében saját kulturális életét élhesse. Célunk olyan új magyar lelki típus kitermelése, mely faji, népi talajban gyökerezik és a nemzeti önérzet és nemzeti hivatástudat magaslatára emelkedett.
Célunk olyan generáció felnevelése, amely testben és lélekben erős, egészséges, szép, becsületes, önzetlen, önfeláldozó, vallásos, a maga erejében bízó, kitartó, a Hazáért élni és halni kész. Olcsó megalkuvás helyett szívesen választja a kemény harcot, mert tudja, hogy sem ő, sem fajtája nem alábbvaló egyetlen nemzetnél sem és joga van az elsők sorában helyet foglalni a saját tehetségéből.
Nevelőintézményeink megújhodó közszelleme, a nemzeti értékek ismeretére támaszkodó tanulmányi anyaga lehetővé fogja tenni, hogy a magyar ifjúság új lelki típusa mielőbb kialakuljon, mert csak egy életerős, életvidám és rugalmas lelkületű népközösség fiatal tagjait lehet sikerrel nagy nemzeti eszmények és célok szolgálatába állítani és e célokért önfeláldozó munkásságra, valamint kitartó harcra ösztönözni.
A Hungarizmus igen fontosnak tartja, hogy a népnevelés igen szoros kapcsolatot tartson a nemzeti élettel, azzal soha ellentétbe ne kerüljön, mert mindenkor a nemzeti társ- és sorsközösség építőjének kell lennie.

V. Gazdaság

A Hungarizmus egyik legfontosabb feladata a vagyonegyenlőtlenségek igazságos kiegyensúlyozása és a visszaélésekre alapozott, erkölcstelen gazdagodás letörése. Sem a vállalkozási kedvet, sem a tehetséget, sem a szorgalmat, sem a szakértelmet nem kell félteni a hungarista gazdálkodástól, mert csak annak a határtalan, igazságtalan vagyonosodásnak fog határt szabni, amely eddig is tobzódó formájában milliók elsorvadására vezetett.

A hungarista nemzetgazdálkodás célja a népi közösség anyagi jóléte.
Anyagi rendje a nemzetgazdálkodásból és a munkarendből áll. A nemzetgazdálkodás a magángazdálkodáson nyugszik. A magángazdálkodás alapja a szocialista szabadgazdálkodás. Szocialista, mert kötelezettséget jelent a népi közösséggel szemben, szabadgazdálkodás, mert minden teljes jogú magyar állampolgár a nemzetgazdálkodásban tehetségének megfelelően részt vehet. A munkarend a munkakötelességnek, a munkás a munkaadó közti viszonynak, a munka végrehajtásának, a munkabíráskodásnak, a munkaegészségügynek a munkaalkotmány alapján való törvényes rendezését jelenti.

A hungarista nemzetgazdálkodás alapja a nemzeti tőkerendszer.
Az egyes ember által összehalmozott tőkének van egy határa, amelyen felül a tőke már nem egy ember munkájának a gyümölcse. Az ilyen tőkefelhalmozódáshoz a dolgozó nemzet termeléssel, a népi közösség milliói fogyasztással, az államhatalom pedig a termelés, fogyasztás és a haszon élvezetének a Nemzet akaratából történő biztosításával járulnak hozzá. Az államhatalomnak tehát joga van ahhoz, hogy az ilyen közös erővel felhalmozott tőke értékesítésében szabályozó befolyást gyakoroljon és a tőke áldásos hasznából az összes résztvevőknek megfelelő hányadot juttasson olymódon, hogy az a juttatás a népi közösség anyagi érdekein keresztül annak erkölcsi és szellemi érdekeit is szolgálja.

Az értékesítésből származó tiszta haszonból a termelés három alaptényezője, mégpedig a tervezés, a munka és a tőke egyenlő arányban részesül. Ez nemzetgazdálkodásunk egyik alaptétele és szocialista lényege.
Gazdasági életünk alapját az az elv jelenti, hogy népi közösségünk megélhetése biztosítandó elsősorban és csak ezen feltétel teljesítése esetén engedjen meg az államhatalom olyan értékesítési politikát és olyan nyereségeket, amelyek egyrészt biztosítják a népi közösség szükségleteit, másrészt pedig lehetővé teszik a termelésben közreműködő magánvagyonok fejlesztését.

VI. Külpolitika

A Hungarizmus külpolitikája a nemzetközösség, a konnacionalizmus el vén épül fel, amely az egymásra utalt nemzetek érdekszövetségét, tömörülését, politikai és gazdasági közösségét jelenti, az egyes nemzetek nemzeti önállóságának csorbítása nélkül. A nemzetközösségben sem egymás fölé, sem alárendelt, hanem csak egymás mellé rendelt nemzetek vannak. Egy évezred súlyos, véres történelme félreérthetetlenül bebizonyította a magyar népnek, hogy milyen más népekkel vállalhat társ- és sorsközösséget.

A magyarság ezer esztendős történelme folyamán három súlyos sorscsapást szenvedett el: Az egyik 1240-41-ben a Muhi pusztai vereséggel kezdődő ú.n. tatárjárás volt, amikor a mongol hordák végigpusztították a Magyar Birodalom területét, kifosztva és kiirtva mindent, ami útjukba került. A menekülni kényszerült magyar királyt egyetlen szomszédja sem segítette, sőt súlyos helyzetét kihasználva, megzsarolták. Ezt a súlyos sorscsapást a magyarság a Magyar Birodalom területén akkor élt népekkel együtt szenvedte végig.

A másik súlyos sorscsapás 1526-ban a mohácsi csatavesztéssel kezdődő és másfél évszázadon át tartó ú.n. török hódoltság volt, amely alatt ismét a Magyar Birodalom területén élt népek és elsősorban a magyarság harcolt, vérzett és pusztult a török megszálló elleni harcokban. Az oszmán hódító törekvés a 150 év folyamán szinte sohasem jutott túl a Magyar Birodalom nyugati határain. Ezt a végzetes, majdnem megsemmisítő csapást is nagy részben a magyarságnak kellett elszenvednie.

A harmadik pusztító csapás az 1945-ben bekövetkezett szovjetorosz megszállás. Most is mint mindig a magyarságot irtják tűzzel-vassal, a magyarságot Ítélte halálra a pánszlávizmus éppúgy, mint a bolsevizmus. Magyarország egész területe áll megszállás alatt, amelyet teljesen kirabolnak és tönkretesznek, és most is, ebben a borzalmas sorsban, mint ezer év alatt mindenkor, a Magyar Birodalom területén élő népek osztoznak a magyarsággal.
A Hungarizmus ezt a kemény élet által kovácsolt társ- és sorsközösséget veszi alapul a magyar sorskérdések jövő kialakításánál. Ezért álláspontja nem is lehet más, minthogy elvet minden olyan szándékot, amely olyan nemzetekkel akarja egy államszövetségbe kényszeríteni, amelyek sohasem osztoztak nehéz sorsában. Az ilyen konföderációs terveket természetellenes, erőszakolt, a magyar nemzet érdekeivel ellentétben álló és csak egyes érdekcsoportok öncélú szándékainak tartja, miért is ezek ellen teljes erővel küzdeni fog.

A Hungarizmus figyelembe veszi a történelmi hagyományok erejét, nem felejti, hogy Magyarország ezer év óta szinte megszakítás nélkül királyság volt, figyelembe veszi a Magyar Szent Korona összetartó erejét s ezért a nemzeti királyságot tartja Magyarország jövendő államformájának. Azonban mind az államforma, mind pedig az államfő kérdésében csak az egész magyar nép dönthet népszavazás keretében akkor, amikor ennek összes előfeltételei megadatnak.

VII. ÖSSZEFOGLALÁS

A hungarista ideológiának ezt a tömör kivonatát a következőkben foglaljuk össze:
1. A Hungarizmus, mint ideológia a következő jelszót írja minden magyar szívébe és értelmébe: A Nemzet jövője mindenekfelett. Azonkívül, részletes elvi alapokat nyújt a Hungarista Mozgalom számára.

2. A Hungarizmus, mint mozgalom arra törekszik, hogy ideológiájában lévő elveket átvigye a gyakorlati életbe.

3. A Hungarizmus elveti a nemzeti társadalomnak természetellenes rétegeződését és az állandó osztályharcot jelentő, osztályokba való sorolását: felső osztály, középosztály, alsó osztály. Ehelyett társadalmi szemléletében a hivatásuknál fogva kialakult természetes csoportokat tartja a nemzeti társa dalom összetevőinek. Ezek: a nemzetfenntartó paraszt, a nemzetépítő munkás, a nemzetvezető értelmiség, a Nemzet halhatatlanságát biztosító nő, a Nemzet jövőjét biztosító gyermek és a nemzetvédő katona. A hungarista társadalmi rétegeződésnek eme tényezői sohasem egymás alá vagy egymás fölé, hanem mindig egymás mellé vannak rendelve.

4. A föld azé, aki ezt felelősen megműveli, tehát elsősorban a paraszt felelős tulajdona. Az egyéni nagybirtokrendszer végleg a múlté. Az erőszakkal létesített kolhozok felszámolandók.

5. A "bérmunkás" a munkabéke ellensége. Munkabéke csak akkor valósulhat meg, ha a munkás nemcsak felelős munkát végez, hanem a termelés hasznának is élvezője.

6. Az értelmiség régi fogalmazását elvetjük. A hungarista értelmiséget nem kizárólag az eddig középosztálynak nevezett csoport alkotja, hanem a hivatás csoportok mindegyikéből tudásuk és rátermettségük alapján kiemelkedett egyének képezik a nemzetvezetésre hivatott értelmiséget.

strong>7. A nő hivatása az anyaság. Katasztrofális népi állományunkat tekintve, mozgalmunk legfontosabb feladata minden eszközzel odahatni, hogy a magyar nők hivatásukat teljes mértékben teljesíthessék.

8. Az ifjúság a jövő záloga. Bőséges gyermekáldás nélkül a legéletrevalóbb tervek mellett is bizonytalan a Nemzet jövője.

9. A nemzeti társadalom, a hungarista népi közösség erkölcsi, szellemi és anyagi érdekei védelmét a Nemzet honvédsége, a hungarista katonaság biztosítja. Ez a fegyveres nemzet védi a népi közösséget bármely oldalról jövő ellenséges támadásokkal szemben.

10. Erkölcsi életünk alapja a keresztény vallás. Az erkölcsi életet művelő egyházak erős támaszai vagyunk, de a Nemzet érdekeivel ellentétes, idegen politikai célokat támogató egyházi megnyilvánulásokat elutasítjuk.

11. Külpolitikánk alapja a konnacionalizmus. Az egymásra utalt népek társ- és sorsközösségének munkálói vagyunk.

12. Hiszünk a magyar népben, hiszünk a magyar nép jövőjében. Hiszünk célkitűzéseink igazságában, erejében és győzelmében.

BEFEJEZÉS
Évekkel ezelőtt feltett kérdésre adjuk meg itt tömören a sokak által várt választ, íme, ez a Hungarizmus lényege.
Ezért küzdöttünk, ezért támadtak bennünket majdnem kizárólag azok, akik nemcsak nem ismerték a hungarizmust, de végzetes felületességgel habozás nélkül fogadták el a legkomiszabb és leghazugabb propagandát. Ezért halt vértanú halált emelt fővel és megingathatatlan hittel a Hungarizmus megalkotója, Szálasi Ferenc, aki a halálos ítélet előtt az utolsó szó jogán azt mondotta:

"Meg vagyok győződve arról, hogy a régi világ a maga elavult ideológiai rendszerével romokban hever s ezt egy új világ fogja felváltani. A magyar nemzet az új világot csak a Hungarizmusban tudja megtalálni."

A Nemzet életében minden generációnak megvan a maga történelmi fel adata, amit népe és nemzete érdekében elvégezni kötelessége. Ha egy generáció beteg s nem ismerte fel azokat a feladatokat, melyeknek elvégzése reá hárult volna, az el nem végzett feladatok megmaradnak és még nagyobb súllyal nehezednek a következő generációkra, esetleg olyan súllyal, hogy ezek összeroppannak alatta.
A mi feltétlen meggyőződésünk, hogy a mostani és a jövő magyar generációk történelmi feladatát képezi a Magyar Birodalomnak hungarista alapon való felépítése. Hisszük és hinni akarjuk, hogy a mostani szörnyű pusztulás után ezek a generációk felismerik történelmi feladatukat és minden erő feszítéssel el fogják végezni azt.
Erre szólítjuk fel minden magyar testvérünket, hungaristát és nem hungaristát egyaránt. Aki elfogultság nélkül olvasta el azt, hogy mi a Hungarizmus és önzetlenül akar dolgozni Hazánk felépítésén, bizonyára megfogja kezünket és együtt küzd velünk a hungarista Magyar Birodalomért. Akkor nem haltak hiába vértanúhalált legjobb magyar testvéreink!

Úgy legyen! KITARTÁS!

Henney Árpád
(1951 évi augusztus hó)